Két kakukktojás is van: sem a lapp, sem a matyó nem illik a sorba, lehetne viszont rác és sváb… (Mi történik, ha két kakukktojás is kerül a fészekbe: testvérgyilkosság!)
Most nem vagyok otthon, csak röviden beszúrom a véleményem: Tréfli bor fölött nem mondjon senki kiddust, se nõ, se férfi, de még elõre programozott robot sem, még akkor sem, ha anyai ágon zsidó robot, fölnõtt, és tudja, hogy mit mond. Sõt akkor a legkevésbé. Nõk viszont igenis csináljanak kiddust. Minél többet, minél több helyen!
A neológia nagy válsága abból fakad, hogy játsza az ortodoxot. Mérsékelt sikerrel. A konzervatívok meg csak ingatják a fejüket, a szemüket meg befogják. A baj ezzel csak az, hogy ez nem sokat segít a hazai zsidóságon.
Lehet, hogy csak nekem tûnik így, de Mo.-n(ellentétben más országokkal pl.: Cseho.) nem alakult ki, egy ha nem is egységes, de legalább összetartó zsidó közösség. ün legalább 5-6 féle zsidó kultúrcsoportot fel tudnék sorolni, kiket egyszerre együtt nem láttam. 1. Israeli üzletemberek Mo.-n, enyhén vallásosak, de a Chabad felé húz szívük.( nem gyújtanak rá szombaton, nem esznek húst étteremben, fontos ünnepeket megtartják stb.)
2. Neológ zsidók, a Shabbatsong(remélemjólírom) féle vonal,számomra sok látszólagos ellentéttel vallásilag.
3. Liberális, alterzsidók. Lásd: JUDAPEST.ORG
4.Chabad.Smulik rabbi –allmyrespect— vezetésével igazi ortodoxok, szinte, csak sabrék.
5.Fidesz nagygyûlésen kampányló énekesek, színészek. A vallást nem tartják egyáltalán. (kis szégyenérzet, ilyenkor mindig van) (hadd ne mondjak neveket)
6.Idõs holokauszt tûlélõk, mérsékelten vallásosak vagy egyáltalán nem.
Valamit viszont nem értek: ugyebár a magyar Herzl a cionizmus atyja. ,hogy lehet hogy még nem láttam magyar, nyíltan cionista zsidót…
Hát azért ott van még Attila elõdje, Dr. Engländer Tibor, meg még jópáran (na jó, néhányan). De egyébként a cionizmus az olyan, mint a liberalizmus, az ifjonti hév hozza, aztán a felnõttlét viszi is…
“Nekem is az Attila jutott eszembe… de nem biztos, hogy más is van…!”
Szubjektív meglátásaim, ha valakit érdekel ez:
Van még pár megelhetési-arc, valamint vannak a keresztény (evangéliumi keresztény)-cionisták. Szellemi bázisuk a Hetek (www.hetek.hu), de betették a lábukat a Páva utci Holokauszt-Emlékközpontba is. Az ület Menetén is ott vannak, idõnként izraeli zászlóba csomagolva.
De meg kell még említeni a hazai neokon köröket is, ahol szintén vannak Izrael iránt erõsen elkötelezett értelmiségi személyek. A Hírszerzõben, az üS-ben szoktak publikálni, de nem tagjai általában zsidó szervezeteknek.
A Sirályt mûködtetõ Marom is cionista szervezet (a Magyarországi Cionista Szövetség tagszervezete, õk adják az alelnököt is). ?k aktívak is, még a Birtright túrákat (10-napos ingyenes izraeli körút zsidó fiataloknak) is õk szervezik újabban. Ezek a tevékenységeik a legtöbb embernek szerintem egyáltalán nem tûnnek fel és ez nem véletlen (erõs ambivalencia, meghasonlottság?).
Tehát ezek a körök vannak:
1. Magyarországi Cionista Szövetség.
Itt kevés publikáló értelmiség van, ez nem egy szellemi mûhely. Talán tényleg Novák Attila elnök az egyetlen személy ott, aki szellemi tevékenységet végez (publikál, ír).
2. Magyar “neokon” értelmiség. Ez nem egy szervezet vagy egy tényleges “kör”, csak közös szellemiség. A legtöbben nem elkötelezettek semmilyen zsidó szervezet felé.
3. Evangéliumi keresztény közösségek. Pl. Hit Gyülekezete. Hetek Magazin. Ezek néha összeérnek a neokonokkal is.
Vannak még Izraellel idõnként szolidaritást vállaló/szimpatizáns high-end értelimiségiek, pl. ilyen Heller Ágnes.
lev
jelentkezem, mint nyiltan cionista magyar zsidó, de lehet, hogy beleront a képbe, hogy izraeli is vagyok…:)
De a lényeget tekintve tényleg érdekes, hogy az a cseppet sem jelentéktelen izraeli közösség, amely itt él Budapesten, miért nincs kapcsolatban az amúgy adekvát magyar zsidó csoporttal: a judapesttel.
Az izraeliek többsége nem vallásos, hanem õrzi a hagyományokat, mondjuk úgy, hogy maszorti. Az üzletemberek 90%. Van egy-két ortodox, aki a repülõn leteszi-felteszi a kipát… Hogy õk a Chabadnál keresik a közösséget az normális, hiszen azt tudják, hogy a Chabad ott van a világ minden pontján (még az ausztál unokám is Chabad-oviba jár). De a hagyományokhoz való kapcsolatuk alapján nem ortodoxok.
Shadainak javaslat: meg kéne szervezni egy maszorti izraeli estet, közeliteni a két közösséget, hiszen világnézetükben az izraeliek zöme ide tartozna.
(Tudni kell, hogy Izraelben a zsidó ügyeket az ortodoxia monopolitálja, de az utóbbi évtizedekben jelentõsen megnõtt a reform-mozgalom és az alternativ, nem vallásos, hanem intellektuális tanulókörök száma)
Az ünnepekkel kapcsolatban kisebb problémát okoz, hogy az izraeliek nem az askenázi imarendet követik. Peszachkor például elég furcsa volt, hogy kezemben a szöveggel, másként olvasom a szöveget, mint amit hallok, de ezen felül lehetne emelkedni… a Sirály-beli Hanikázás nagyon közel van ahhoz, ahogy a normális izraeli kezeli az ünnepeket. Szerintem, ha meg akarjuk reformálni a hitközséget, jó lépés lenne az izraelieket bevonni. Komolyan…
Írás közben rájöttem, hogy ez nem is mellékes gondolat: ha az újfajta, plurális, de mégiscsak közösséget alkotni akaró magyar zsidóság hatékonyan akar fellépni a Sip utcai zárvánnyal szemben, akkor a legjobb szövetségesek az izraeliek lehetnének. Sokuk éveket tölt itt, családjuk van. Az izraelieknek nem kéne elkülönülniük, különösen ha tudjuk, hogy viszonylag sok olyan magyar zsidó is él Pesten, akik több-kevesebb ideig Izraelben is éltek. Nyelvi nehézségek a fiataloknál már nincsenek, legfeljebb angol-héber-magyar keveréknyelven értekezünk.
Ha sikerül egy mûködõ közösséget létrehozni, akkor sokkal nagyobb sikerrel vehetnénk be a MAZSIHISZ-erõdöt. Az idõs emberek félelmeit is könnyebben legyõzzük, ha elérünk egy kritikus tömeget.
Gondoljátok meg. Magam részérõl szívesen segítek a szervezésben.
érdekes téma, megérne egy külön bejegyzést is majd. Az itt élõ izraeliek nagyrészt számunkra is láthatatlanok, szerintem legtöbben igen keveset tudunk róluk. Egy-egy levelet szoktam kapni tõlük idõnként (angulul), amiben érdeklõdnek általában a JP-s offline lehetõségek iránt.
A benyomások az volt eddig (bevallottan felszines), hogy ezek az izraeliek meglehetõsen egydimenzósan szemlélik a magyarországi dolgokat valamint az is, hogy még talán a japánoknál és olaszoknál is klikkesedõbbek, zárnak a külvilág fele (beleértve a magyar zsidókat).
Lehetne kezdeményezni valamilyen interakciót velük, bár engem ez a “szövetséges a Síp utca ellen” vonal különösebben nem érdekel. Elhívhatnánk a falafelezõs programokra is egy-egy izraelit a jövõben, ebben a mûfajban (falafel) pl. biztosan kompetensebbek nálunk. :)
ps: EVA, itt a legtöbb ember engem ’shadai’ néven ismer :)
A te cionizmusod nyilvánvalóan izraeli voltodból következik és ebbõl kifolyólag nem túl releváns a magyar zsidók cionizmusa kapcsán. A cionista szervezetek nálunk fõként ifjúsági szervezetekként vannak jelen (akiket shadai kihagyott a felsorolásból, pedig léteznek, mûködnek, Habonim Dror, Hasomer Hacair, Bnei Akiva, Hanoar Hacioni (õk nem tudom, hogy mûködnek-e még)), aztán az ifjak felnõve elfelejtik a cionizmust, mármint annak eredeti, minden zsidót Izraelbe vonulatát. Szerintem sokan vagyunk, akik magunkat cionistának valljuk, annak poszt- vagy poszt-poszt cionista értelmében. Itt élünk, nem akarunk Izraelbe költözni, de közösséget érzünk Izraellel, támogatjuk Izraelt, ahol és ahogy tudjuk stb.
A Magyarországi Cionista Szövetség különféle ifjúsági-és felnõttszervezetek
(Hasomer Hacair, Kidma, Hanoar Hacioni, Marom, Oneg Sabbat Klub, OzveSalom,
Dror Habonim, Maccabi VAC, WIZO, Bne Akiba) ernyõszervezete, van köztünk
vallásos és nem vallásos, szekuláris és baloldali.
Az elnökségben Kardi Judit (Oz veSalom) és Büchler András (Kidma) foglalnak
helyet, míg Schönberger Ádám (Marom) ügyvezetõ ig. de nem a Zoltai
Gusztáv-féle értelemben:)
Ez azért összesen van vagy uszkve, úgy minimum 200 ember…
A “szellemi mûhely” dolog meg nem ugyanaz, mint a politikai
érdekképviselet, ugyanakkor az MCSZ-ben komoly potenciál rejtõzik, ennek
kiaknázásán mostan munkálkodunk, részletekrõl lesz információ…
Zsidó “szellemi mûhely” egyébként nincsen Magyarországon, vannak
elszigetelten dolgozó értelmiségiek (Tatár György, Balázs Gábor, Vári
Gyuri, etc.) …de megszabott és intézményesen megállaapított keretük
nincsen, ki itt, ki ott dolgozik, tevékenykedik…
Attila: szerintem e szervezetek nagy része gittegylet és/vagy kövület a múltból, kis optimizmussal sem látok bennük potenciált.
Vitatkoznék azzal, hogy nincsenek zsidó szellemi mûhelyek Magyarországon. ün ilyennek tartom pl. a Pilpult és körét (http://www.pilpul.net), a Múlt és Jövõ folyóiratot, a CEU Jewish Studies programot és tulajdonképpen a Szombat Magazin körét is. Lehet, hogy azzá fog válni a most alakulú új “MTA PTI Etnoregionális és Antropológiai Kutatóközpont Kortárs és Történeti Zsidó Kutatócsoportja” is. A Centropa egyes tevékenyésgei is besorolhatók a “szellemi mûhely” cimke alá (http://www.centropa.hu, http://www.centropa.org).
Dror Habonim nincs, Habonim Dror van. Volt régen Dror meg Habonim, belõlük olvadt össze a Dror Habonim, akik már évtizedek óta Habonim Dror névre hallgatnak, ‘90-ben is már Habonim Dror néven alakult újjá a szervezet, úgyhogy ha lehet kérni, Habonim Drorként emlegesd.
Tisztelettel,
egy ex-Szövetség Magyarországi Cionista vezetõségi tag :)))
Szerintem a pilpul jelenleg nem szellemi mûhely, elsõsorban fordításokban jeleskednek, de kétségkívül válhatnak még azzá.
Továbbá töretlen optimista vagyok, úgyhogy bízom benne, hogy néhány emberöltõ múlva az OR-ZSE is szellemi mûhellyé válhat.
Nos, amit irsz, az valószínûleg igaz azért, sem Te nem ismered õket, sem õk nem ismernek Téged… na ezen próbálok segíteni… már megtettem az elsõ pirinyó lépést…
Mivel valamennyire mindkét kultúrát ismerem, mind egy jó öreg sadhanit, úgy látom, hogy a judapest, és még jónéhány apró zsidó közösség, amelyeket keresik a kapcsolatot, de nem a MAZSIHISZ értelmezésében, valamint az itt élõ izraeliek egymásnak valók, csak még nem ismerik egymást… Ezen viszont lehetne segíteni.
Magam részérõl hiszek az ilyen laza szervezõdésekben, amelyeket a közös érdeklõdés hoz össze, és aztán lassan, esetleg szorosabb közösséggé is alakulhat - minden kényszer nélkül.
Több pozitiv dolog származhat ebbõl.
nem vagyok cionista aktivista abban az értelemben, hogy azt hiszem, hogy minden zsidónak Izraelben a helye (egyébként azt hiszem, de ez privát vélemény), és erre agitálom õket. Tudomásul veszem, hogy mindenki ott él, ahol adott életszakaszában jónak tartja, és ez a saját magánügye,
de ettõl még nagyon is szeretném, ha minden magyar zsidó többet, és valódibbat tudjon meg Izraelrõl és az izraeliekrõl. Mivel mostanában itt vagyok többet, az én cionizmusom az, hogy próbálom, a magam szerény képességei szerint bõvíteni ezeket az ismereteket és kapcsolatokat.
Meggyõzõdésem, hogy a “többszörös tudat” nem skizoféniához vezet ebben az esetben, hanem kevesebb félelemhez, ami az idõsebbeknél még mindig erõsen érezhetõ, de nem kívánatos átörökíteni a mai fiatalokra, vagy a jövõ nemzedékre. Nem vagyunk egyformák, és ez rendben is van, de a köztünk lévõ kerítéseket fel lehet számolni, az senkinek sem árt.
“3. Evangélikus keresztények. Hit Gyülekezete. Hetek Magazin. Ezek néha összeérnek a neokonokkal is.”
Nem belekötni akarok ebbe a mondatba, csak tisztázni: az evangélikus keresztényeken Magyarországon az Evangélikus Egyház híveit értik, akik között lehet, hogy van cionista (ki tudja) de profiljukban ez egyáltalán nincs benne.
Akikre Te gondolsz Shadai, azok szerintem az evangéliumi keresztény közösségek lehetnek. Ezek újprotestáns hajtások, sok amerikai elemmel (pl. Hit Gyülekezete vidám vasárnap, taps, zene etc.)
Kedves pilpul, egyetlen szóval sem mondtam, hogy haszontalan lenne. Rendkívül hasznos és elõremutató a tevékenységetek, nem véletlenül írtam, hogy még kétségkívül válhattok azzá, azaz szellemi mûhellyé. Bimhéro bejajménu, ahogy a mûvel zulu mondja :)
nem akarok szõrszálhasogató alaknak tûnni, de végigolvasva a hozzászólásokat, úgy vettem észre, h senki sem a Vári féle népszabis cikkre reflektál, hanem a honi cionista húzóneveket igyekszik összegyûjteni, majd kategorizálni.:] ez persze nem ártalmas, viszont a cikkhez nem kapcsolódik szervesen.(:
Akkor kezdjük elölrõl. Szerintem remek lett Vári Gyuri cikke, bátor tett volt megírni. Pontos, artikulált diagnosztikája mindannak, amirõl itt is beszéltünk: http://www.judapest.org/?p=1690
A cikk fontos kérdéseket tematizál. A talán legfontosabb a korosztályi kapcsolatok ill. affinitás hiánya. Azután az én fölfogásom szerinti fontossági sorrendben: 1) A Mazsihisz legitimációs válsága. 2) A képviseleti és hitéletszervezési (hagyományátörökítési) koncepció hiánya. 3) A többségi társadalommal folytatott kommunikáció egysíkúsága.
A Vári cikket már tegnap olvastam, és a nevére kattanva találtam egy korábbit is, ami szintén nagyon jó volt. Számomra öröm okos zsidókat olvasni, de tekintettel arra, hogy olyan okos, vitatkozni sem tudnék vele, legfeljebb szeretném közelebbrõl megismerni és beszélgetni vele…:)
A taglitot nem a Marom szervezi, hanem a Szochnut. Legfeljebb a madrichok között lesz olyan, aki maromos és az adott csoportba több embert verbuválnak ebbõl a szervezetbõl. De azért csúsztatás volna a Taglitot a Marom alá tolni…
Henna: nekem ezt egy Maromos mondta. Hogy legalábbis “besegítenek”. A Marom-szervezésû és a Marom által reklámozott Sirály-beli hanuka bulin (Rutkai Bori koncert) pedig látványosan ki voltak pakolva egy asztalra a taglitos szóróanyagok.
Hogy mi a gittegylet és mi a “szellemi mûhely” meglehetõsen relatív dolog.
Az elmúlt évek hatalmas(?) zsidó szellemi(?) vitáit nézve az itt felsorolt “szellemi mûhelyek” érdemben semmi hatást sem értek el. Ha elértek volna valamit, akkor annak lenne következménye, de nincs. Minden ugyanaz immár sok-sok éve. üs ezen egy alterzsidó Marom vagy egy üresen kongó Páva utcai Holocaust Emlékközpont igazán nem tudott nagyon változtatni. A sok jószándékot nem vitatnám el, de azért távolról nézve az a nagy büdös realitás, hogy a maga módján mindenki gittegylet. Még akkor is, ha a szívünkhöz közelálló gitegyleteket szeretnénk “szellemi mûhelynek” látni, láttatni.
Ameddig ez csak önámítás, addig megmosolyogtató, amikor viszont pozitív pldaként piedesztára emelnek egy-egy ilyen csoportosulást már inkább a vakság a jobb kifejezés.
Nincs érdemi “szellemi mûhely” kishazánkaban. Sem egy sem sok. Csak tiszteletreméltó kezdeményezések, meg tiszteletreméltó emberek, akik jószándékúak, de érdemben nem érntek el mérhetõ változást a zsidó közösség szempontjából.
A “szellemi mûhelyhez” ugyanis nagy szellemek is kellenének, akik együttmûködnek. De nincs ilyen, csak kisebb meg nagyobb szélmalomharcosok vannak, akik ilyen-olyan okokból nem mûködnek együtt, vagy ha igen, akkor a nagy kooperációnak nincs sok eredménye, mert ugye a helyzet évek óta változatlan. A Sirály sem váltotta meg a világot. A Holocaust Múzeum meg aztán végképp nem… (mondjuk szerintem nem is ez volna a feladata, de ez már más kérdés.)
“Az itt élõ izraeliek nagyrészt számunkra is láthatatlanok, szerintem legtöbben igen keveset tudunk róluk”
ün speciel pont az ellenkezõje vagyok, ezen esetnek. Több israeli zsidót ismerek mint askenázit…Pedig nem vagyok israeli (csak kicsit).
Eva ötletét nagyon támogatom (összehozniakétkultúrkört). A cionizmust vállaló zsidókról én is tudok (azthiszemrosszulfogalmaztam), de én köznapi emberekre gondolok: gimnazista diákok, huszonévesek etc. Vannak zsidó ismerõseim kik szerint nem volt jogos harcolni az arabok ellen…én erre gondoltam, mikor az egészséges cionizmust hiányoltam a magyar zsidó életbõl. Gondolom a JUDAPESTEN kötelezõ olvasmány az EXODUS (ha úgy érzem kezdek kifogyni a zsidó öntudatból mindig újraolvasom:D), viszont lenne egy kérdésem: Uris ragaszkodott a történelmi tényekhez?
A “besegítenek” formula már közelebb áll a valósághoz.
A forrásokat érdemes ellenõrizni. Vagy legalábbis fenntartásokkal kezelni. Magyarországon egyelõre csak a Szochnut foglalkozik a Taglit szervezésével. A linben szereplõ chabad közelik szervezet megjelent Magyarországon is, már van csillogó szemû helyi képviselõjük is. Hát, ha választanom kellene, akkor inkább a Marom szervezze a taglitot.
ün részemrõl sem a Holocaust Múzeumról, sem a Sirályról nem beszéltem. Valamint “világmegváltásról” sem. Szellemi mûhelyekrõl igen: szememben ezek olyan fórumok, ahol originális szellemi munka folyik. M&J-t, Szombatot, Pilpult, CEU-t soroltam ide. Változásokat is látok, de különösen akkor érzékelem ezt, amikor külföldiekkel beszélgetek az itteni (zsidó) tapasztalataikról.
Matthieu nem tudta, hogy “választhat”. Ha engem kérdezel, a Taglit adós egy bocsánatkéréssel Matthieu felé.
Definiáld, hogy mit nevezel szellemi mûhelynek?
üs van-e élet a “szellemi mûhelyen” kívül? ahogy értem, te gittegyletre és “szellemi mûhlyre”osztod a magyar zsidó spektrumot. ün ezzel szemben árnyaltabban látom a képet, de ha a te sematikus felosztásod szerint dolgozom, akkor csak gittegyleteket látok.
tiszteletben tartva a csalódottságodat, azért annyiban ellentmondanék neked, hogy igenis látható, ha valahol szellemi mûhely alakul. A szellemi mûhelyben a szellem munkába fog, szövegek vagy más hasonló alkotások születnek. Mivel minél nagyobb lélegzetvételû egy-egy munka, annál több idõ köll hozzá, ezért egy-egy mûhely a hatását is lassan fejti ki.
Hasonló mondandó egy-egy kávéházról, kávézóról. Idõbe kerül, míg kialakul a törzsközönsége, azaz beépül az emberek életébe, életmóddá válik, kulturális térré. A Sirály, bár engem taszít (nem lévén dohányos), jó úton halad afelé, hogy hiányozzék a városból. Emberek lógnak benne. Ez önmagában nagy szó. ?riási dolog egy ilyen törpevállalkozás.
Abban is ellentmondanék neked, hogy semmilyen hatással nem lennének ezek a kezdeményezések a zsidó közéletre. A JP még csak három éves. Mégis megváltoztatott sok mindent. Megnövelte a nyilvánosság dimenzióit, off line programjaiból látszik (pl. nekem, a korosztályilag is kívülállónak), hogy mennyire a közösségképzés kovásza. Barátságok, ellenségeskedések alakulnak ki a körében, tehát élõ tér.
Az pedig óriási változás, hogy a kritika hangja ismét a polgári közlekedés normális (=mértékadó) alaphangjává válik.
Ettõl persze még megvan minden okod a rezignáltságra. A szálmalomharccal kapcsolatos kritikáddal pedig mint a Szélmalomharcosok Szövetségének titkára egyetértek. Ez így igaz.
Szerintem a Taglit önmagában nem adós semmivel. A probléma az, hogy van egy ECJS nevû fedõszervezet, ami szimplán gusztustalanul intézte a dolgokat. De ettõl függetlenül a Talgit programnak világos céljai és feltételei vannak. Az más kérdés, hogy az egyes szervezõk ezt milyen módon értelmezik és milyen módon kommunikálják. Egy kripto chabad szervezettõl sajnos ez az adekvát viselkedés. Szerencsére azért vannak liberálisabb értelmezések, amik a magyar valósághoz közelebb állnak. Viszont nem vagyok benne biztos, hogy a magyar Szochnut ilyen.
A Szélmalomharcosok Szövetsége ma Magyarországon a második legnagyobb zsidó szervezet. Viszont évek óta vitathatalanul a Széltolók Szövetsége a legnagyobb spíler. üs hát ebben a kontextusban a nagy “szellemi mûhelyek” finoman szólva is váratnak az eredményeikkel. Miközben tény és való, hogy aki szellemileg számít, az Szélmalomharocosok Szövetségét erõsíti.
Nem osztom fel, kategorizálom a zsidó közéletet. De ha ezt is tenném, biztosan nem erre a két csoportra (”gittegyletek” és “szellemi mûhelyek”) osztanám. Van számos olyan szereplõ is, amelyik se nem gittegylet, de nem is szellemi mûhely. Ilyen pl. a Chábád vagy a JOINT. De nem pakolható egyik kategóriába a Haver, a Budapesti Zsidó Szinkör, a Gólem Szinház, a Keset vagy a Micve Klub sem.
“szerintem e szervezetek nagy része gittegylet és/vagy kövület a múltból, kis optimizmussal sem látok bennük potenciált.” vs “szellemi mûhelyek”
Bocs, tehát újraolvastam a postod: Tehát gittegylet mindenki, aki nem Marom és tagja az MCSZ-nek. Ehhez képest pedig vannak a “szellemi mûhelyek” amik a zsidó világ non plus ultrái. ün ezt nevezem kategórizálásnak.
Egyébként az a baj, hogy elfogult vagy egyik és másik irányba egyaránt.
Továbbra is fenntartom, hogy a “szellemi mûhely” megtisztelõ skatulya senkire sem húzható rá a zsidó spektrumban. Ebbõl következõen nem érdemes úgy beállítani, hogy vannak, akik releváns hatással vannak a zsidó közösségre szellemi értelemben. (ürtelemszerûen egy JOIN-t kaliberû szervezet más potenciállal bír, mint egy Budapesti Zsdió Színkör, de a maguk kategóriájában egyik sem tudott egyrõl a kettõre jutni, amitõl persze még nagyszerû és fontos dolgokat tettek, teszenek, alkotnak stb.)
Az egy és a kettõ között megy az önámítás ezerrel.
De nem szeretném elütni a választ, a kérdés ugyanis nagyon is jogos. ün eggyel visszábbról kezdeném a gondolkodást, mert akkor talán könnyebb megválaszolni a kérdésedet. Mi a deklarált célja ezeknek a zsidó formációknak? Ha tudjuk mik a célok, akkor megmondható, hogy mi a siker egyik vagy másik szervezet, közösség stb. esetében. Vagyis ki jutott egyrõl a kettõre. Egy szinttel feljebb “A” zsidó közösség szempontjából pedig az az elõrelépés már sokkal-sokkal nehezebben mérhetõ. Te azt mondod, hogy én pesszimista vagyok, Shadai meg optimista. ün azt mondom, hogy egyhelyben járunk, õ azt, hogy vannak szigetek, amik nagy dolgokat hajtottak végre. ün meg erre azt modnom, hogy ne csináljunk a bolhából elefántot. ? erre azt mondja, hogy ez már külföldieknek lejön. ün erre azt modnom, hogy a mókuskerékbõl ez nem látszik ilyen világosan.
Amúgy meg késõ van, és ilyenkor kezdek skizofrén párbeszédekbe bocsátkozni :-)
nem használtam a derûlátó-borúlátó ellentétpárt. Nem tartom õket találónak. Shadai, most, kérlek, ne figyelj ide! Rajtam kívül szerintem nincs még egy olyan õrült a JP-n, aki el tudná viselni, hogy nagy harcot vív a szélmalommal.
Viszont én vagyok olyan õrült, hogy azt gondoljam, nem a sikeren van a hangsúly. A hangsúly mindig egy-egy szótagon, tehát elszálló ember szón, mosolyon, gesztuson van. A többi, a szervezetek, a templomok, a könyvek, a hírnevek, az életmûvek mind hangsúlytalanok. A félszavakat, nyomatékokat, legyintéseket, érintéseket, suhintásokat, sóhajtásokat viszont megjegyzi az I-sten.
Henna, nem mondtam, hogy ezek nagy dolgok: ezek kis dolgok, evolutív fejlemények, kis lépések. ün csak ezekben hiszek, a világmegváltó, népboldogító, felülrõl vezérelt Nagy Ugrásokban nem. Ezért említettem a külföldiek visszajelzéseit is: én sem látom sokszor a “mókuskerékbõl” a változásokat.
Vannak egyébként olyan kezdeményezések, kis közösségek, amelyek szerintem “az egyrõl a kettõre” jutottak. A Marom pl. szerintem ilyen. Tavalyelõtt még csak a Kultiplexben és a Gödörben tudtak 1-1 beszélgetést, koncertet szervezni; 2006 õsze óta gyakorlatilag hetente vagy akár naponta megtehetik ezt (a Sirály-hatás).
Pár éve egy turista leginkább csak a Dohányba jutott el, ha péntek este kabalat sabatra akart menni. Ma már a reformokon kívül már alternatív kis minjánok is vannak (pl. Masorti), de már én is láttam vendégül több külföldi zsidót nálunk péntek este - JP-s társaságban.
A was ist szellemi mûhely vita helyett én egy még termékenyebb vitát folytattam a Népszabi-cikkrõl, belinkelem, ha nem nagyon off-topic, ha mégis, akkor bocs.
Kicsit hosszadalmas és körülményes és nem is halálba érdekfeszítõ, de talán mégse minden tanulság nélküli.
Egyébként én is úgy lárom, hogy vannak dinamikus dolgok és kevésbé dinamikusak (éles szemre valló megfigyelés), de azért alapvetõen nem összemérhetõ dolgokat mérünk össze. Miért kéne az MCSZ bármely tagszervezetének, teszem azt a HáSomer HáCáirnak szellemi mûhelyként tevékenykednie? Ettõl még nem gittegylet, nekem is vannak szép emlékeim és tavelyelõtti tanítványaimnak is, akik most járnak oda. A többi ifjúsági szervezet szintúgy. Hogyan is mérhetõ össze tevékenységük a CEU vagy a Pilpul nagyszerû teljesítményével?
Attila pedig elnök és szellemi ember is, ettõl még az MCsz-nek más a dolga, mint a CEU-n a Faculty of Jewish Studies-nak, nem?
ün írtam a “hogyan (ne) jelentkezzünk birthrightra?” címû szösszenetet. Azt hiszem itt tényleg csak az ECJS volt inkorrekt. Nem fogalmazták meg tisztán, hogy milyen kritériumait állítják fel a zsidóságnak (háláchikus vagy izraeli hazatérési törvény szerinti).
A jp és az építgetésében résztvevõk akkor is azt tették, ami szerintem ma is a legfontosabb feladatuk, a kommenteken keresztül kifejezték, hogy ami történt az Izraelben sem váltott volna ki osztatlan lelkesedést és itt a magyar zsidóságon belül is kérdéseket vet fel, nem mindenki ért vele egyet etc.
A Szochnut tudomásom szerint korrekten jár el: bármilyen nagyszülõk, szülõk zsidóságát igazoló irattal lehet jelentkezni (ld. hazatérési tv.).
Ezzel szemben az ECJS egy telefoninterjúban kérdezett rá alaposabban, hogy ki zsidó a családban. “Csak” hazudni kellett volna….üs mégegyszer leírom amit akkor is próbáltam érzékeltetni én nem az ECJS kritériumait tartottam/tartom inkorrektnek. Ez egy chábád ernyõ alá tartozó szervezettõl teljesen korrekt. Inkorrektnek a kommunikálását tartom:
“ECJS Taglit - birthright israel tours are open to all Jews, regardless of background, affiliation or practice”
Gyuri, nagyon érdekes a vitátok a Sófáron, kösz h belinkelted ide.
Itt kissé átcsúsztak a dolgok más irányba, talán azért mert nem linkeltem azt a Népszabis cikket elég egyértelmûen és sokan nem jöttek rá, hogy a “klikk” szóra, esetleg a képre lehet kattintani. Szölávi.
“Másodközlések” (copy&paste publishing) itt nem lesznek.
olvastam a belinkelt vitát. Röviden: ?jságíró cseveg a filosszal. Hosszabban: Állandóan ugyanaz ismételgeti más-más rokonértelmû kifejezés segítségével, azaz sulykol. Közben nyilvánvaló, már az elsõ válaszodat is érti.
Bevallom nekem is van hasonló “vitám“. Ami közös és egyszersmind döbbenetes is a két vitában, az Naftali Krausz elfogadottsága és annak a nem értése, hogy mi a botrány a neológ rabbiképzõ honlapján való jelenlétében. ün ebbõl az értetlenségbõl gondolom, hogy már köztünk a Messiás. Már csak percek kérdése és eljön az olám hábá. Talán ezért is vagyok még fönn. Minek lefeküdni arra a kis idõre?
Olvastam, igazad van. Szerintem is. Naftali Kraus tárgyában nem tér el a véleményünk. Elég baj, hogy a vallásjogi ismeretterjesztés helyén tátongó ûrben egyedül õ volt képes megjelenni, nyilván ez az oka, hogy admc nem ért meg minket ebben a kérdésben. Ez jelzi, milyen elképesztõen kicsi a neológia szellemi kapacitása, rá vannak utalva Náftáli Krausra. ürültem a bejegyzéseidnek.
Aludj jól, én is megpróbálom, kilépek és szembenézek a veszprémi éj sötétjével. üs én ráadásul dolgozom is holnap, nem dologtalan, hanem hülye zsidó vagyok.
Jó éjt mindenkinek!
Gyuri
a Krausz-cikked tartalmával egyetértek, csak a szemszögünk tér el.
Te írásodban engem annak idején fõképp az orosz olék perspektívája ragadott meg. Mármint a mögötte érzékelhetõ szolidaritás.
ün nem is annyira Krauszt kritizálnám, mert hogy õ kritikán aluli, hanem azt a “neológ” szemléletet, mely ennek az általa képviselt bulvárosodásnak ls láson hárának épp a neológ rabbi- és tanárképzés kontextusában nyit teret és nyújt kvázilegitimációs lehetõséget. Krausz ugyanakkor nem tudja betölteni azt az ûrt, ami elé fügefalevélként szánják (mert õt csak szánni lehet!), hanem még nyilvánvalóbbá teszi, hogy mekkora a baj.
Kedves Charlie,
Pezsgõt fogok bontani annak tiszteletére, hogy valamiben (végre) egyetértünk:)
Ami a témát szorosabban illeti: Naftali Krauszot lizingeli a haredi-lubavicsi ortodoxia a neológiának, hiszen Krausz ortodox, szemlélete tulajdonképpen rendszeridegen a komoly önidentifikációs válságtól sújtott neológiától.
ün tudományos-ismeretterjesztõ tevékenységét nem látom rossznak, bár lenne még több ilyen. Csak az a probléma, hogy nem egy N.K. van, hanem (minimum) kettõ, a második “kilép” ebbõl a felvilágosító kontextusból és “belép” a bulvársajtóéba, a Jom HaSisi nagyjából a Story magazin haredi változata volt.
Az megint egy más kérdés - és errõl viszont nem N.K. tehet -hogy a zsidó hagyomány kirekesztõ attitûdje (vagy egyik vonulata) és a Krausz által képviselt ultraortoxia nem zárják ki egymást, csak errõl hajlamosak vagyunk megfeledkezni.
Ja, a Szombat hasábjain megjelent kritikámnak lett annyi “hozadéka”, hogy Krausz - válaszul erre - az ORZSE szájtján lebaltázta PhD disszertációmat (kiadta Kõbányai János 2000-ben), hogy aztán utána Deutsch Gábor objektív ismeretetõt írjon róla késõbb, ugyanott.
“Elég baj, hogy a vallásjogi ismeretterjesztés helyén tátongó ûrben egyedül õ volt képes megjelenni, nyilván ez az oka, hogy admc nem ért meg minket ebben a kérdésben. Ez jelzi, milyen elképesztõen kicsi a neológia szellemi kapacitása, rá vannak utalva Náftáli Krausra.”
Ti is elvileg neológok vagytok és hozzáértetek, állítólag jobban mint Naftali Kraus. Komolyan mondom, igazán kisegíthetnétek az “anyaszentegyházat” írás-ügyben, nemde?
(Közben a másikra is írtam, csak ott meg “awaiting moderation” vagyok.)
volt már más kérdése az életnek, melyben egyet tudtunk érteni. Akkor nem akartál pezsgõt bontani. Mondd, beválthatnám a pezsgõzést egy kávézásra?
Kedves admc,
Gyurival nem elvileg vagyunk „neológok”, hanem gyakorlatilag, elvileg konzervatívok vagyunk. Nem gondolom, hogy a neológ intézményrendszer a segítségünkre szorulna. Ezt pedig abból gondolom, hogy még sosem kértek föl ilyetén közremûködésre. Helyes is e tartózkodás, hiszen az intézményrendszeren belül Gyurinál és nálam is alkalmasabb fiatal személyek várják ugyanezt a fölkérést (tételezem én föl látatlanban). A másik topic alatti, kissé provokatívra sikeredett kérdésedet megválaszolván részletesen ki is fejtem, hogy civilizált körülmények között ennek mi lenne a menete.
Attila, azt nem tudod, hogy az Erecben milyen jogon írhat N.K.? Mármint ki a kapocs a Szochnutnál, hogy most (a másik) Attila elment tõlük? Volt tavaly egy homofób cikke ott is, csak azért kérdezem.
Kedves Psymon,
Naftali Kraus nincs sehonnan sem kitiltva, ha közölhetõ anyagot ír. Nincs kapocs sehova, egyébként.
Egyébként - ha jól emlékszem - Naftali Krausnak egyetlen anyaga jelent meg, az év elején, ez egy hírcsokor volt, és nem voltak benne homofób megjegyzések.
Ha mégis úgy emlékszel, hogy igen, nézzél utána és idézd be nekem.
2006/7 N.K. jelenti Izraelbõl
Elõször az özönvíz óta
Egynemûek házassága Izraelben
Nagy gyõzelmet könyvelhettek el az izraeli “melegek”: a Legfelsõbb Bíróság nagy szótöbbséggel (6:1) elrendelte, hogy a belügyminisztérium köteles regisztrálni két fiatalember “házasságát”, amit Kanadában kötöttek tavaly. Az izraeli törvények nem ismerik el az ilyen jellegû “házasságkötéseket” és nem engedik azt sem, hogy egynemû párok gyermeket fogadjanak örökbe. Európában ez idáig csak a Skandináv államokban valamint Hollandiában és Belgiumban köthetnek hivatalosan házasságot homoszexuálisok.
A Legfelsõbb Bíróság döntésében kimondja, hogy a döntés pusztán a technikai bejegyzésrõl szól, ami nem jelent elismerést, mert a jelenleg érvényben lévõ törvényt kizárólag a parlament módosíthatja. De ez nem akadályozza egyrészt a “melegeket”, hogy ünnepeljenek, másrészt a vallásosokat, hogy a zsidóság ellenségének kiáltsák ki a bíróságot, amely “a zsidó államot Szodomának és Gomorrának tekinti”. Az egyik vallásos képviselõ törvényt követel, amely tiltja a bejegyzést, mivel az “veszélyes precedenst jelent”.
A Talmudban és a Midrásban a bibliai özönvíz kiváltó okaként, többek között a frivol erkölcstelenséget jelölik meg (”és a föld megromlott Isten elõtt…” – Genezis, 6, 11) ami alatt a Midrás azt érti, hogy “az özönvíz addig nem jött, amíg az erkölcstelenség olyan fokra hágott, hogy házasságleveleket írtak az egymás között házasodó férfiaknak, valamint az…állatoknak” (Brésit rábbá, 25, 5). Nagyon valószínû, hogy az akkori Legfelsõbb Bíróság ezeket akkurátusan be is jegyeztette akkoriban, mivel „rendnek kell lenni, ugyebár”.
Rosszul emlékeztem, 2006 decemberben jelent meg.
Ha annyi a követelmény az Erecnél, hogy “közölhetõ anyag” legyen, akkor átvállalom szívesen N.K.-tól az izraeli hírcsokrot. Ilyen színvonalon én is tudok írni, és nem buzizok. Na?
Kedves Pszmon,
2006 az nem tavaly, hanem tavalyelõtt, azaz nem egy, hanem két éve.
Mivel magam 2006. december 10-étõl vagyok az MCSZ elnöke, ettõl az idõtõl kezdve áll fenn felelõsségem az Erec mûködéséért, magyarul 2007 elejétõl kezdõdõen.
2006. december 10-e után homofób cikk nem jelent meg az Erecben - és ameddig én vagyok a Szövetség elnöke - nem is fog megjelenni a lapban.
Nagyjából 2006 óta vezeti Eran El-Bar a Szochnut budapesti irodáját, aki szintén nem engedné, hogy ilyen jellgû írások megjelenjenek a lap hasábjain.
üs nagyjából ettõl az idõtõl kezdve szerkeszti a lapot Dési János, aki szintén nem engedne ilyen cikket leközölni.
Hárman vagyunk immár a homofóbia útjában:)
Szóval a kritikádat rossz helyre címezted.
1. Sorry Psymontól, aki Psymon és nem Pszmon…
2. Mivel nem tudom, hogy hívnak és ki vagy, nem tudom komolyan venni az ajánlatodat. Ha azonban komoly cikkötleted vagy kész anyagod van, bátran keressél meg e-mailen vagy telefonon, a valódi neveden:)
Köszönöm az ajánlatod!
Nem neked szántam a kritikát, mert nem is tudtam, hogy felelõs vagy az Erecért. Csak komolytalankodtam az ajánlattal kapcsolatban, de meggondolom, köszönöm.
Megnyugtató ezt hallani, hogy felelõsségteljesebb a szerkesztés.
Radvánszki Péter vagyok, és már beszéltünk telefonon. Az Arzenu magyarországi esetleges létrejötte kapcsán, de félbeszakadt a dolog, mert kijöttem tanulni Jeruzsálembe.
Ja, és Bush (Bokor György) itt van, zúgnak a helikopterek az éjszakában a Szent Város felett.
Jó éjt.
Hello,
na, mi már tényleg beszéltünk egymással:)
Az Erecrõl még annyit, hogy most sem hibátlan, de megjelentek olyan reménytkeltõ új szerzõk is, amint amilyen Shiri Zsuzsa vagy Drelyó Ági…Szóval, javul az ügy…
Vári Györgynek:
a szenilitásom az oka, hogy nem mindig kapcsolom a neveket és az arcokat, legközelebb koppints a fejemre…:)
Kicsit szenvedve, de végigolvastam a Sofárt… bár, a Sófár-honlappal kapcsolatos munkáját becsülöm, Attila számos kijelentésével nem tudok egyetérteni.
“Az itt élõ izraeliek nagyrészt számunkra is láthatatlanok, szerintem legtöbben igen keveset tudunk róluk”
visszatérve ehhez a szálhoz, csak annyit,h tudni kell hol kell õket keresni. :) az én egyetememen (orvosi) pl.a külföldi diákoknak szerintem legalább a fele izraeli (a másik fele meg arab,de ezt hagyjuk :) megvan a maguk világa, de szerintem nem (csak) azért élnek annyira burokban, mert úgy akarnak, hanem mert nincsenek is olyan programok ahol felvehetnék a kapcsolatot az itthoni magyar (zsidó) fiatalokkal. én egy ilyen programot tudok említeni (amin voltam is), novemberben szerveztek a bálint házban, az itt tanuló izraelieknek (h “nyissanak”) egy közösségi estet, amolyan buli-féle volt, hát õk voltak is szép számban, magyarok meg kb.csak a barátnõmmel mi ketten. :) most akkor kinek is kell(ene) nyitnia? :) persze a jó szervezésen is sok múlik, ezekszerint ebben még fejlõdnünk kell… :)
ün egyszer táncoltam két izraeli üzletemberrel hajnali 3-kor a Zöld Pardonban, de nagyon részegek voltak, és az egyikük szerintem arab volt. Valami speckó izraeli táncot akartak nekünk megtanítani, amolyan erekciót okozó lambada-szerût, ami szerintem egy kicsit sem volt autentikus. Aztán elküldtük õket, mert a barátnõm unta az egészet.
Egyszer meg felvettünk apuval két izreli srácot, mert egy hotelt kerestek. ?ket is araboknak néztük, és kiakadtak tõle.
üs a -már említett- jelmezkölcsönzõbe is bejött egyszer egy izraeli csoport, õk meg középkori reneszánsz ruhát akartak kiv
Két kakukktojás is van: sem a lapp, sem a matyó nem illik a sorba, lehetne viszont rác és sváb… (Mi történik, ha két kakukktojás is kerül a fészekbe: testvérgyilkosság!)
ájlájkit:D
Charlie: muháháhá, és az egyiket Káinnak, a másikat pedig Ábelnek hívnák, ugye?(:
Most nem vagyok otthon, csak röviden beszúrom a véleményem: Tréfli bor fölött nem mondjon senki kiddust, se nõ, se férfi, de még elõre programozott robot sem, még akkor sem, ha anyai ágon zsidó robot, fölnõtt, és tudja, hogy mit mond. Sõt akkor a legkevésbé. Nõk viszont igenis csináljanak kiddust. Minél többet, minél több helyen!
A neológia nagy válsága abból fakad, hogy játsza az ortodoxot. Mérsékelt sikerrel. A konzervatívok meg csak ingatják a fejüket, a szemüket meg befogják. A baj ezzel csak az, hogy ez nem sokat segít a hazai zsidóságon.
De majd otthonról bõvebben.
NagyLevin, az írásod zseniális lett, végre, végre kimondta ezeket valaki szépen, jó helyen. Gratula!
mért ide írjátok azt?
Eltérítettek mazsihiszes heckerek…
Lehet, hogy csak nekem tûnik így, de Mo.-n(ellentétben más országokkal pl.: Cseho.) nem alakult ki, egy ha nem is egységes, de legalább összetartó zsidó közösség. ün legalább 5-6 féle zsidó kultúrcsoportot fel tudnék sorolni, kiket egyszerre együtt nem láttam. 1. Israeli üzletemberek Mo.-n, enyhén vallásosak, de a Chabad felé húz szívük.( nem gyújtanak rá szombaton, nem esznek húst étteremben, fontos ünnepeket megtartják stb.)
2. Neológ zsidók, a Shabbatsong(remélemjólírom) féle vonal,számomra sok látszólagos ellentéttel vallásilag.
3. Liberális, alterzsidók. Lásd: JUDAPEST.ORG
4.Chabad.Smulik rabbi –allmyrespect— vezetésével igazi ortodoxok, szinte, csak sabrék.
5.Fidesz nagygyûlésen kampányló énekesek, színészek. A vallást nem tartják egyáltalán. (kis szégyenérzet, ilyenkor mindig van) (hadd ne mondjak neveket)
6.Idõs holokauszt tûlélõk, mérsékelten vallásosak vagy egyáltalán nem.
Valamit viszont nem értek: ugyebár a magyar Herzl a cionizmus atyja. ,hogy lehet hogy még nem láttam magyar, nyíltan cionista zsidót…
Shadai azt mondtad, hogy a commentek %-a vár moderálásra, én két nap alatt kétszer jártam így
nem tudom, pech. de mintha rossz passzban lenne a napokban az akismet.. :)
“Valamit viszont nem értek: ugyebár a magyar Herzl a cionizmus atyja. ,hogy lehet hogy még nem láttam magyar, nyíltan cionista zsidót…”
Csak egy ötlet. Nyilván akad más is.
Nekem is az Attila jutott eszembe… de nem biztos, hogy más is van…!
Hát azért ott van még Attila elõdje, Dr. Engländer Tibor, meg még jópáran (na jó, néhányan). De egyébként a cionizmus az olyan, mint a liberalizmus, az ifjonti hév hozza, aztán a felnõttlét viszi is…
“Nekem is az Attila jutott eszembe… de nem biztos, hogy más is van…!”
Szubjektív meglátásaim, ha valakit érdekel ez:
Van még pár megelhetési-arc, valamint vannak a keresztény (evangéliumi keresztény)-cionisták. Szellemi bázisuk a Hetek (www.hetek.hu), de betették a lábukat a Páva utci Holokauszt-Emlékközpontba is. Az ület Menetén is ott vannak, idõnként izraeli zászlóba csomagolva.
De meg kell még említeni a hazai neokon köröket is, ahol szintén vannak Izrael iránt erõsen elkötelezett értelmiségi személyek. A Hírszerzõben, az üS-ben szoktak publikálni, de nem tagjai általában zsidó szervezeteknek.
A Sirályt mûködtetõ Marom is cionista szervezet (a Magyarországi Cionista Szövetség tagszervezete, õk adják az alelnököt is). ?k aktívak is, még a Birtright túrákat (10-napos ingyenes izraeli körút zsidó fiataloknak) is õk szervezik újabban. Ezek a tevékenységeik a legtöbb embernek szerintem egyáltalán nem tûnnek fel és ez nem véletlen (erõs ambivalencia, meghasonlottság?).
Tehát ezek a körök vannak:
1. Magyarországi Cionista Szövetség.
Itt kevés publikáló értelmiség van, ez nem egy szellemi mûhely. Talán tényleg Novák Attila elnök az egyetlen személy ott, aki szellemi tevékenységet végez (publikál, ír).
2. Magyar “neokon” értelmiség. Ez nem egy szervezet vagy egy tényleges “kör”, csak közös szellemiség. A legtöbben nem elkötelezettek semmilyen zsidó szervezet felé.
3. Evangéliumi keresztény közösségek. Pl. Hit Gyülekezete. Hetek Magazin. Ezek néha összeérnek a neokonokkal is.
Vannak még Izraellel idõnként szolidaritást vállaló/szimpatizáns high-end értelimiségiek, pl. ilyen Heller Ágnes.
lev
jelentkezem, mint nyiltan cionista magyar zsidó, de lehet, hogy beleront a képbe, hogy izraeli is vagyok…:)
De a lényeget tekintve tényleg érdekes, hogy az a cseppet sem jelentéktelen izraeli közösség, amely itt él Budapesten, miért nincs kapcsolatban az amúgy adekvát magyar zsidó csoporttal: a judapesttel.
Az izraeliek többsége nem vallásos, hanem õrzi a hagyományokat, mondjuk úgy, hogy maszorti. Az üzletemberek 90%. Van egy-két ortodox, aki a repülõn leteszi-felteszi a kipát… Hogy õk a Chabadnál keresik a közösséget az normális, hiszen azt tudják, hogy a Chabad ott van a világ minden pontján (még az ausztál unokám is Chabad-oviba jár). De a hagyományokhoz való kapcsolatuk alapján nem ortodoxok.
Shadainak javaslat: meg kéne szervezni egy maszorti izraeli estet, közeliteni a két közösséget, hiszen világnézetükben az izraeliek zöme ide tartozna.
(Tudni kell, hogy Izraelben a zsidó ügyeket az ortodoxia monopolitálja, de az utóbbi évtizedekben jelentõsen megnõtt a reform-mozgalom és az alternativ, nem vallásos, hanem intellektuális tanulókörök száma)
Az ünnepekkel kapcsolatban kisebb problémát okoz, hogy az izraeliek nem az askenázi imarendet követik. Peszachkor például elég furcsa volt, hogy kezemben a szöveggel, másként olvasom a szöveget, mint amit hallok, de ezen felül lehetne emelkedni… a Sirály-beli Hanikázás nagyon közel van ahhoz, ahogy a normális izraeli kezeli az ünnepeket. Szerintem, ha meg akarjuk reformálni a hitközséget, jó lépés lenne az izraelieket bevonni. Komolyan…
fhb
Akkor én az 54 évemmel, ezek szerint fiatal vagyok…:) Jó, hogy tudom!
Írás közben rájöttem, hogy ez nem is mellékes gondolat: ha az újfajta, plurális, de mégiscsak közösséget alkotni akaró magyar zsidóság hatékonyan akar fellépni a Sip utcai zárvánnyal szemben, akkor a legjobb szövetségesek az izraeliek lehetnének. Sokuk éveket tölt itt, családjuk van. Az izraelieknek nem kéne elkülönülniük, különösen ha tudjuk, hogy viszonylag sok olyan magyar zsidó is él Pesten, akik több-kevesebb ideig Izraelben is éltek. Nyelvi nehézségek a fiataloknál már nincsenek, legfeljebb angol-héber-magyar keveréknyelven értekezünk.
Ha sikerül egy mûködõ közösséget létrehozni, akkor sokkal nagyobb sikerrel vehetnénk be a MAZSIHISZ-erõdöt. Az idõs emberek félelmeit is könnyebben legyõzzük, ha elérünk egy kritikus tömeget.
Gondoljátok meg. Magam részérõl szívesen segítek a szervezésben.
Szia EVA,
érdekes téma, megérne egy külön bejegyzést is majd. Az itt élõ izraeliek nagyrészt számunkra is láthatatlanok, szerintem legtöbben igen keveset tudunk róluk. Egy-egy levelet szoktam kapni tõlük idõnként (angulul), amiben érdeklõdnek általában a JP-s offline lehetõségek iránt.
A benyomások az volt eddig (bevallottan felszines), hogy ezek az izraeliek meglehetõsen egydimenzósan szemlélik a magyarországi dolgokat valamint az is, hogy még talán a japánoknál és olaszoknál is klikkesedõbbek, zárnak a külvilág fele (beleértve a magyar zsidókat).
Lehetne kezdeményezni valamilyen interakciót velük, bár engem ez a “szövetséges a Síp utca ellen” vonal különösebben nem érdekel. Elhívhatnánk a falafelezõs programokra is egy-egy izraelit a jövõben, ebben a mûfajban (falafel) pl. biztosan kompetensebbek nálunk. :)
ps: EVA, itt a legtöbb ember engem ’shadai’ néven ismer :)
reform-cionizmus
http://www.arza.org/
magyar csoport megalakulása folyamatban
http://www.cionista.hu
az új MCSZ-szájt, alakulóban…tapogatódzva….:)
Kedves Eva,
A te cionizmusod nyilvánvalóan izraeli voltodból következik és ebbõl kifolyólag nem túl releváns a magyar zsidók cionizmusa kapcsán. A cionista szervezetek nálunk fõként ifjúsági szervezetekként vannak jelen (akiket shadai kihagyott a felsorolásból, pedig léteznek, mûködnek, Habonim Dror, Hasomer Hacair, Bnei Akiva, Hanoar Hacioni (õk nem tudom, hogy mûködnek-e még)), aztán az ifjak felnõve elfelejtik a cionizmust, mármint annak eredeti, minden zsidót Izraelbe vonulatát. Szerintem sokan vagyunk, akik magunkat cionistának valljuk, annak poszt- vagy poszt-poszt cionista értelmében. Itt élünk, nem akarunk Izraelbe költözni, de közösséget érzünk Izraellel, támogatjuk Izraelt, ahol és ahogy tudjuk stb.
A Magyarországi Cionista Szövetség különféle ifjúsági-és felnõttszervezetek
(Hasomer Hacair, Kidma, Hanoar Hacioni, Marom, Oneg Sabbat Klub, OzveSalom,
Dror Habonim, Maccabi VAC, WIZO, Bne Akiba) ernyõszervezete, van köztünk
vallásos és nem vallásos, szekuláris és baloldali.
Az elnökségben Kardi Judit (Oz veSalom) és Büchler András (Kidma) foglalnak
helyet, míg Schönberger Ádám (Marom) ügyvezetõ ig. de nem a Zoltai
Gusztáv-féle értelemben:)
Ez azért összesen van vagy uszkve, úgy minimum 200 ember…
A “szellemi mûhely” dolog meg nem ugyanaz, mint a politikai
érdekképviselet, ugyanakkor az MCSZ-ben komoly potenciál rejtõzik, ennek
kiaknázásán mostan munkálkodunk, részletekrõl lesz információ…
Zsidó “szellemi mûhely” egyébként nincsen Magyarországon, vannak
elszigetelten dolgozó értelmiségiek (Tatár György, Balázs Gábor, Vári
Gyuri, etc.) …de megszabott és intézményesen megállaapított keretük
nincsen, ki itt, ki ott dolgozik, tevékenykedik…
Attila: szerintem e szervezetek nagy része gittegylet és/vagy kövület a múltból, kis optimizmussal sem látok bennük potenciált.
Vitatkoznék azzal, hogy nincsenek zsidó szellemi mûhelyek Magyarországon. ün ilyennek tartom pl. a Pilpult és körét (http://www.pilpul.net), a Múlt és Jövõ folyóiratot, a CEU Jewish Studies programot és tulajdonképpen a Szombat Magazin körét is. Lehet, hogy azzá fog válni a most alakulú új “MTA PTI Etnoregionális és Antropológiai Kutatóközpont Kortárs és Történeti Zsidó Kutatócsoportja” is. A Centropa egyes tevékenyésgei is besorolhatók a “szellemi mûhely” cimke alá (http://www.centropa.hu, http://www.centropa.org).
Kedves Attila,
Dror Habonim nincs, Habonim Dror van. Volt régen Dror meg Habonim, belõlük olvadt össze a Dror Habonim, akik már évtizedek óta Habonim Dror névre hallgatnak, ‘90-ben is már Habonim Dror néven alakult újjá a szervezet, úgyhogy ha lehet kérni, Habonim Drorként emlegesd.
Tisztelettel,
egy ex-Szövetség Magyarországi Cionista vezetõségi tag :)))
Szerintem a pilpul jelenleg nem szellemi mûhely, elsõsorban fordításokban jeleskednek, de kétségkívül válhatnak még azzá.
Továbbá töretlen optimista vagyok, úgyhogy bízom benne, hogy néhány emberöltõ múlva az OR-ZSE is szellemi mûhellyé válhat.
NA: üdítõ, hogy végre valami mûködõ honlapféleség van…
Oks, fhb:)
shadai,
bocs a leleplezésért…:)
Nos, amit irsz, az valószínûleg igaz azért, sem Te nem ismered õket, sem õk nem ismernek Téged… na ezen próbálok segíteni… már megtettem az elsõ pirinyó lépést…
Mivel valamennyire mindkét kultúrát ismerem, mind egy jó öreg sadhanit, úgy látom, hogy a judapest, és még jónéhány apró zsidó közösség, amelyeket keresik a kapcsolatot, de nem a MAZSIHISZ értelmezésében, valamint az itt élõ izraeliek egymásnak valók, csak még nem ismerik egymást… Ezen viszont lehetne segíteni.
Magam részérõl hiszek az ilyen laza szervezõdésekben, amelyeket a közös érdeklõdés hoz össze, és aztán lassan, esetleg szorosabb közösséggé is alakulhat - minden kényszer nélkül.
Több pozitiv dolog származhat ebbõl.
Kedves fhb,
nem vagyok cionista aktivista abban az értelemben, hogy azt hiszem, hogy minden zsidónak Izraelben a helye (egyébként azt hiszem, de ez privát vélemény), és erre agitálom õket. Tudomásul veszem, hogy mindenki ott él, ahol adott életszakaszában jónak tartja, és ez a saját magánügye,
de ettõl még nagyon is szeretném, ha minden magyar zsidó többet, és valódibbat tudjon meg Izraelrõl és az izraeliekrõl. Mivel mostanában itt vagyok többet, az én cionizmusom az, hogy próbálom, a magam szerény képességei szerint bõvíteni ezeket az ismereteket és kapcsolatokat.
Meggyõzõdésem, hogy a “többszörös tudat” nem skizoféniához vezet ebben az esetben, hanem kevesebb félelemhez, ami az idõsebbeknél még mindig erõsen érezhetõ, de nem kívánatos átörökíteni a mai fiatalokra, vagy a jövõ nemzedékre. Nem vagyunk egyformák, és ez rendben is van, de a köztünk lévõ kerítéseket fel lehet számolni, az senkinek sem árt.
a megjeleno cikkek kb 20 szazaleka forditas.
a forditasrol annyit, h kivalogatni olyan angol heber szovegeket, amiket erdmes bedobni mo-on hovatovabb vitakat inditani azok kapcsan sztem hasznos.
ujabban leibowitz imarol vallott nezetei
“Miért nem sóhajtozunk csak úgy, spontán Istenhez, avagy a kövér imakönyvek legalizálása”
http://pilpul.net/komoly.shtml?x=39949
http://pilpul.net/komoly.shtml?x=41338
dultak fel mikroszinten a kedelyket:
“Leibowitz démonai” címmel csinos valaszt kaptunk csillag gabortol:
http://pilpul.net/komoly.shtml?x=41412
tovabbi vita varhato. ha szellemi muhely a pilpul es kore, akkor ilyesmitol az, volt az vagy lesz az.
Szerintem is.
De válaszhatnál mást neved magadnak, mert egy személy nem lehet egy kollektív entitás. :)
“3. Evangélikus keresztények. Hit Gyülekezete. Hetek Magazin. Ezek néha összeérnek a neokonokkal is.”
Nem belekötni akarok ebbe a mondatba, csak tisztázni: az evangélikus keresztényeken Magyarországon az Evangélikus Egyház híveit értik, akik között lehet, hogy van cionista (ki tudja) de profiljukban ez egyáltalán nincs benne.
Akikre Te gondolsz Shadai, azok szerintem az evangéliumi keresztény közösségek lehetnek. Ezek újprotestáns hajtások, sok amerikai elemmel (pl. Hit Gyülekezete vidám vasárnap, taps, zene etc.)
Kedves pilpul, egyetlen szóval sem mondtam, hogy haszontalan lenne. Rendkívül hasznos és elõremutató a tevékenységetek, nem véletlenül írtam, hogy még kétségkívül válhattok azzá, azaz szellemi mûhellyé. Bimhéro bejajménu, ahogy a mûvel zulu mondja :)
Kedves üva,
Valami ilyesmi hozzáállást takar a posztcionizmus kifejezés szvsz.
kedves mki,
nem akarok szõrszálhasogató alaknak tûnni, de végigolvasva a hozzászólásokat, úgy vettem észre, h senki sem a Vári féle népszabis cikkre reflektál, hanem a honi cionista húzóneveket igyekszik összegyûjteni, majd kategorizálni.:] ez persze nem ártalmas, viszont a cikkhez nem kapcsolódik szervesen.(:
eae
ün most fedeztem föl, hogy a kép alatt van egy link. Azt hittem, a kép a topic…
jaj Charlie. :)
(és bocs Gyuri!)
Akkor kezdjük elölrõl. Szerintem remek lett Vári Gyuri cikke, bátor tett volt megírni. Pontos, artikulált diagnosztikája mindannak, amirõl itt is beszéltünk: http://www.judapest.org/?p=1690
A cikk fontos kérdéseket tematizál. A talán legfontosabb a korosztályi kapcsolatok ill. affinitás hiánya. Azután az én fölfogásom szerinti fontossági sorrendben: 1) A Mazsihisz legitimációs válsága. 2) A képviseleti és hitéletszervezési (hagyományátörökítési) koncepció hiánya. 3) A többségi társadalommal folytatott kommunikáció egysíkúsága.
A Vári cikket már tegnap olvastam, és a nevére kattanva találtam egy korábbit is, ami szintén nagyon jó volt. Számomra öröm okos zsidókat olvasni, de tekintettel arra, hogy olyan okos, vitatkozni sem tudnék vele, legfeljebb szeretném közelebbrõl megismerni és beszélgetni vele…:)
A taglitot nem a Marom szervezi, hanem a Szochnut. Legfeljebb a madrichok között lesz olyan, aki maromos és az adott csoportba több embert verbuválnak ebbõl a szervezetbõl. De azért csúsztatás volna a Taglitot a Marom alá tolni…
Kedves Eva!
Minden kérése így teljesüljön. Már többször találkoztunk szerintem Kornis Mityunál.
Szeretettel:
Gyuri
Henna: nekem ezt egy Maromos mondta. Hogy legalábbis “besegítenek”. A Marom-szervezésû és a Marom által reklámozott Sirály-beli hanuka bulin (Rutkai Bori koncert) pedig látványosan ki voltak pakolva egy asztalra a taglitos szóróanyagok.
De nem érdekel különösebben a kérdés, fõleg amig ilyen dolgok megtörténhetnek:
http://www.judapest.org/?p=1099
Hogy mi a gittegylet és mi a “szellemi mûhely” meglehetõsen relatív dolog.
Az elmúlt évek hatalmas(?) zsidó szellemi(?) vitáit nézve az itt felsorolt “szellemi mûhelyek” érdemben semmi hatást sem értek el. Ha elértek volna valamit, akkor annak lenne következménye, de nincs. Minden ugyanaz immár sok-sok éve. üs ezen egy alterzsidó Marom vagy egy üresen kongó Páva utcai Holocaust Emlékközpont igazán nem tudott nagyon változtatni. A sok jószándékot nem vitatnám el, de azért távolról nézve az a nagy büdös realitás, hogy a maga módján mindenki gittegylet. Még akkor is, ha a szívünkhöz közelálló gitegyleteket szeretnénk “szellemi mûhelynek” látni, láttatni.
Ameddig ez csak önámítás, addig megmosolyogtató, amikor viszont pozitív pldaként piedesztára emelnek egy-egy ilyen csoportosulást már inkább a vakság a jobb kifejezés.
Nincs érdemi “szellemi mûhely” kishazánkaban. Sem egy sem sok. Csak tiszteletreméltó kezdeményezések, meg tiszteletreméltó emberek, akik jószándékúak, de érdemben nem érntek el mérhetõ változást a zsidó közösség szempontjából.
A “szellemi mûhelyhez” ugyanis nagy szellemek is kellenének, akik együttmûködnek. De nincs ilyen, csak kisebb meg nagyobb szélmalomharcosok vannak, akik ilyen-olyan okokból nem mûködnek együtt, vagy ha igen, akkor a nagy kooperációnak nincs sok eredménye, mert ugye a helyzet évek óta változatlan. A Sirály sem váltotta meg a világot. A Holocaust Múzeum meg aztán végképp nem… (mondjuk szerintem nem is ez volna a feladata, de ez már más kérdés.)
kedves mindenki, ki válaszolt.
“Az itt élõ izraeliek nagyrészt számunkra is láthatatlanok, szerintem legtöbben igen keveset tudunk róluk”
ün speciel pont az ellenkezõje vagyok, ezen esetnek. Több israeli zsidót ismerek mint askenázit…Pedig nem vagyok israeli (csak kicsit).
Eva ötletét nagyon támogatom (összehozniakétkultúrkört). A cionizmust vállaló zsidókról én is tudok (azthiszemrosszulfogalmaztam), de én köznapi emberekre gondolok: gimnazista diákok, huszonévesek etc. Vannak zsidó ismerõseim kik szerint nem volt jogos harcolni az arabok ellen…én erre gondoltam, mikor az egészséges cionizmust hiányoltam a magyar zsidó életbõl. Gondolom a JUDAPESTEN kötelezõ olvasmány az EXODUS (ha úgy érzem kezdek kifogyni a zsidó öntudatból mindig újraolvasom:D), viszont lenne egy kérdésem: Uris ragaszkodott a történelmi tényekhez?
A “besegítenek” formula már közelebb áll a valósághoz.
A forrásokat érdemes ellenõrizni. Vagy legalábbis fenntartásokkal kezelni. Magyarországon egyelõre csak a Szochnut foglalkozik a Taglit szervezésével. A linben szereplõ chabad közelik szervezet megjelent Magyarországon is, már van csillogó szemû helyi képviselõjük is. Hát, ha választanom kellene, akkor inkább a Marom szervezze a taglitot.
ün részemrõl sem a Holocaust Múzeumról, sem a Sirályról nem beszéltem. Valamint “világmegváltásról” sem. Szellemi mûhelyekrõl igen: szememben ezek olyan fórumok, ahol originális szellemi munka folyik. M&J-t, Szombatot, Pilpult, CEU-t soroltam ide. Változásokat is látok, de különösen akkor érzékelem ezt, amikor külföldiekkel beszélgetek az itteni (zsidó) tapasztalataikról.
Matthieu nem tudta, hogy “választhat”. Ha engem kérdezel, a Taglit adós egy bocsánatkéréssel Matthieu felé.
Szerintem sem Leon Uris, de a hivatalos cionista történetírás nem ragaszkodik különösebben a tényekhez.
ld pl: http://en.wikipedia.org/wiki/New_Historians
Definiáld, hogy mit nevezel szellemi mûhelynek?
üs van-e élet a “szellemi mûhelyen” kívül? ahogy értem, te gittegyletre és “szellemi mûhlyre”osztod a magyar zsidó spektrumot. ün ezzel szemben árnyaltabban látom a képet, de ha a te sematikus felosztásod szerint dolgozom, akkor csak gittegyleteket látok.
Kedves Henna,
tiszteletben tartva a csalódottságodat, azért annyiban ellentmondanék neked, hogy igenis látható, ha valahol szellemi mûhely alakul. A szellemi mûhelyben a szellem munkába fog, szövegek vagy más hasonló alkotások születnek. Mivel minél nagyobb lélegzetvételû egy-egy munka, annál több idõ köll hozzá, ezért egy-egy mûhely a hatását is lassan fejti ki.
Hasonló mondandó egy-egy kávéházról, kávézóról. Idõbe kerül, míg kialakul a törzsközönsége, azaz beépül az emberek életébe, életmóddá válik, kulturális térré. A Sirály, bár engem taszít (nem lévén dohányos), jó úton halad afelé, hogy hiányozzék a városból. Emberek lógnak benne. Ez önmagában nagy szó. ?riási dolog egy ilyen törpevállalkozás.
Abban is ellentmondanék neked, hogy semmilyen hatással nem lennének ezek a kezdeményezések a zsidó közéletre. A JP még csak három éves. Mégis megváltoztatott sok mindent. Megnövelte a nyilvánosság dimenzióit, off line programjaiból látszik (pl. nekem, a korosztályilag is kívülállónak), hogy mennyire a közösségképzés kovásza. Barátságok, ellenségeskedések alakulnak ki a körében, tehát élõ tér.
Az pedig óriási változás, hogy a kritika hangja ismét a polgári közlekedés normális (=mértékadó) alaphangjává válik.
Ettõl persze még megvan minden okod a rezignáltságra. A szálmalomharccal kapcsolatos kritikáddal pedig mint a Szélmalomharcosok Szövetségének titkára egyetértek. Ez így igaz.
Szerintem a Taglit önmagában nem adós semmivel. A probléma az, hogy van egy ECJS nevû fedõszervezet, ami szimplán gusztustalanul intézte a dolgokat. De ettõl függetlenül a Talgit programnak világos céljai és feltételei vannak. Az más kérdés, hogy az egyes szervezõk ezt milyen módon értelmezik és milyen módon kommunikálják. Egy kripto chabad szervezettõl sajnos ez az adekvát viselkedés. Szerencsére azért vannak liberálisabb értelmezések, amik a magyar valósághoz közelebb állnak. Viszont nem vagyok benne biztos, hogy a magyar Szochnut ilyen.
Kedves Charli!
A Szélmalomharcosok Szövetsége ma Magyarországon a második legnagyobb zsidó szervezet. Viszont évek óta vitathatalanul a Széltolók Szövetsége a legnagyobb spíler. üs hát ebben a kontextusban a nagy “szellemi mûhelyek” finoman szólva is váratnak az eredményeikkel. Miközben tény és való, hogy aki szellemileg számít, az Szélmalomharocosok Szövetségét erõsíti.
Nem, inkább Széltoló ZRt az legalább kifejezi a dolog üzleti jellegét is… :-)
ün cégformaként a kft-re tippeltem vona…
Nem osztom fel, kategorizálom a zsidó közéletet. De ha ezt is tenném, biztosan nem erre a két csoportra (”gittegyletek” és “szellemi mûhelyek”) osztanám. Van számos olyan szereplõ is, amelyik se nem gittegylet, de nem is szellemi mûhely. Ilyen pl. a Chábád vagy a JOINT. De nem pakolható egyik kategóriába a Haver, a Budapesti Zsidó Szinkör, a Gólem Szinház, a Keset vagy a Micve Klub sem.
“szerintem e szervezetek nagy része gittegylet és/vagy kövület a múltból, kis optimizmussal sem látok bennük potenciált.” vs “szellemi mûhelyek”
Bocs, tehát újraolvastam a postod: Tehát gittegylet mindenki, aki nem Marom és tagja az MCSZ-nek. Ehhez képest pedig vannak a “szellemi mûhelyek” amik a zsidó világ non plus ultrái. ün ezt nevezem kategórizálásnak.
Egyébként az a baj, hogy elfogult vagy egyik és másik irányba egyaránt.
Továbbra is fenntartom, hogy a “szellemi mûhely” megtisztelõ skatulya senkire sem húzható rá a zsidó spektrumban. Ebbõl következõen nem érdemes úgy beállítani, hogy vannak, akik releváns hatással vannak a zsidó közösségre szellemi értelemben. (ürtelemszerûen egy JOIN-t kaliberû szervezet más potenciállal bír, mint egy Budapesti Zsdió Színkör, de a maguk kategóriájában egyik sem tudott egyrõl a kettõre jutni, amitõl persze még nagyszerû és fontos dolgokat tettek, teszenek, alkotnak stb.)
Hol az egy és a kettõ? S a kettõ között mi van?
Az egy és a kettõ között megy az önámítás ezerrel.
De nem szeretném elütni a választ, a kérdés ugyanis nagyon is jogos. ün eggyel visszábbról kezdeném a gondolkodást, mert akkor talán könnyebb megválaszolni a kérdésedet. Mi a deklarált célja ezeknek a zsidó formációknak? Ha tudjuk mik a célok, akkor megmondható, hogy mi a siker egyik vagy másik szervezet, közösség stb. esetében. Vagyis ki jutott egyrõl a kettõre. Egy szinttel feljebb “A” zsidó közösség szempontjából pedig az az elõrelépés már sokkal-sokkal nehezebben mérhetõ. Te azt mondod, hogy én pesszimista vagyok, Shadai meg optimista. ün azt mondom, hogy egyhelyben járunk, õ azt, hogy vannak szigetek, amik nagy dolgokat hajtottak végre. ün meg erre azt modnom, hogy ne csináljunk a bolhából elefántot. ? erre azt mondja, hogy ez már külföldieknek lejön. ün erre azt modnom, hogy a mókuskerékbõl ez nem látszik ilyen világosan.
Amúgy meg késõ van, és ilyenkor kezdek skizofrén párbeszédekbe bocsátkozni :-)
Kedves Henna,
nem használtam a derûlátó-borúlátó ellentétpárt. Nem tartom õket találónak. Shadai, most, kérlek, ne figyelj ide! Rajtam kívül szerintem nincs még egy olyan õrült a JP-n, aki el tudná viselni, hogy nagy harcot vív a szélmalommal.
Viszont én vagyok olyan õrült, hogy azt gondoljam, nem a sikeren van a hangsúly. A hangsúly mindig egy-egy szótagon, tehát elszálló ember szón, mosolyon, gesztuson van. A többi, a szervezetek, a templomok, a könyvek, a hírnevek, az életmûvek mind hangsúlytalanok. A félszavakat, nyomatékokat, legyintéseket, érintéseket, suhintásokat, sóhajtásokat viszont megjegyzi az I-sten.
Henna, nem mondtam, hogy ezek nagy dolgok: ezek kis dolgok, evolutív fejlemények, kis lépések. ün csak ezekben hiszek, a világmegváltó, népboldogító, felülrõl vezérelt Nagy Ugrásokban nem. Ezért említettem a külföldiek visszajelzéseit is: én sem látom sokszor a “mókuskerékbõl” a változásokat.
Vannak egyébként olyan kezdeményezések, kis közösségek, amelyek szerintem “az egyrõl a kettõre” jutottak. A Marom pl. szerintem ilyen. Tavalyelõtt még csak a Kultiplexben és a Gödörben tudtak 1-1 beszélgetést, koncertet szervezni; 2006 õsze óta gyakorlatilag hetente vagy akár naponta megtehetik ezt (a Sirály-hatás).
Pár éve egy turista leginkább csak a Dohányba jutott el, ha péntek este kabalat sabatra akart menni. Ma már a reformokon kívül már alternatív kis minjánok is vannak (pl. Masorti), de már én is láttam vendégül több külföldi zsidót nálunk péntek este - JP-s társaságban.
A was ist szellemi mûhely vita helyett én egy még termékenyebb vitát folytattam a Népszabi-cikkrõl, belinkelem, ha nem nagyon off-topic, ha mégis, akkor bocs.
http://www.sofar.hu/hu/node/99647
Kicsit hosszadalmas és körülményes és nem is halálba érdekfeszítõ, de talán mégse minden tanulság nélküli.
Egyébként én is úgy lárom, hogy vannak dinamikus dolgok és kevésbé dinamikusak (éles szemre valló megfigyelés), de azért alapvetõen nem összemérhetõ dolgokat mérünk össze. Miért kéne az MCSZ bármely tagszervezetének, teszem azt a HáSomer HáCáirnak szellemi mûhelyként tevékenykednie? Ettõl még nem gittegylet, nekem is vannak szép emlékeim és tavelyelõtti tanítványaimnak is, akik most járnak oda. A többi ifjúsági szervezet szintúgy. Hogyan is mérhetõ össze tevékenységük a CEU vagy a Pilpul nagyszerû teljesítményével?
Attila pedig elnök és szellemi ember is, ettõl még az MCsz-nek más a dolga, mint a CEU-n a Faculty of Jewish Studies-nak, nem?
ün írtam a “hogyan (ne) jelentkezzünk birthrightra?” címû szösszenetet. Azt hiszem itt tényleg csak az ECJS volt inkorrekt. Nem fogalmazták meg tisztán, hogy milyen kritériumait állítják fel a zsidóságnak (háláchikus vagy izraeli hazatérési törvény szerinti).
A jp és az építgetésében résztvevõk akkor is azt tették, ami szerintem ma is a legfontosabb feladatuk, a kommenteken keresztül kifejezték, hogy ami történt az Izraelben sem váltott volna ki osztatlan lelkesedést és itt a magyar zsidóságon belül is kérdéseket vet fel, nem mindenki ért vele egyet etc.
A Szochnut tudomásom szerint korrekten jár el: bármilyen nagyszülõk, szülõk zsidóságát igazoló irattal lehet jelentkezni (ld. hazatérési tv.).
Ezzel szemben az ECJS egy telefoninterjúban kérdezett rá alaposabban, hogy ki zsidó a családban. “Csak” hazudni kellett volna….üs mégegyszer leírom amit akkor is próbáltam érzékeltetni én nem az ECJS kritériumait tartottam/tartom inkorrektnek. Ez egy chábád ernyõ alá tartozó szervezettõl teljesen korrekt. Inkorrektnek a kommunikálását tartom:
“ECJS Taglit - birthright israel tours are open to all Jews, regardless of background, affiliation or practice”
tipikus zsidók, nem dolgoznak így addig lógnak fenn a neten míg akarnak..
Gyuri, nagyon érdekes a vitátok a Sófáron, kösz h belinkelted ide.
Itt kissé átcsúsztak a dolgok más irányba, talán azért mert nem linkeltem azt a Népszabis cikket elég egyértelmûen és sokan nem jöttek rá, hogy a “klikk” szóra, esetleg a képre lehet kattintani. Szölávi.
“Másodközlések” (copy&paste publishing) itt nem lesznek.
Kedves Gyuri,
olvastam a belinkelt vitát. Röviden: ?jságíró cseveg a filosszal. Hosszabban: Állandóan ugyanaz ismételgeti más-más rokonértelmû kifejezés segítségével, azaz sulykol. Közben nyilvánvaló, már az elsõ válaszodat is érti.
Bevallom nekem is van hasonló “vitám“. Ami közös és egyszersmind döbbenetes is a két vitában, az Naftali Krausz elfogadottsága és annak a nem értése, hogy mi a botrány a neológ rabbiképzõ honlapján való jelenlétében. ün ebbõl az értetlenségbõl gondolom, hogy már köztünk a Messiás. Már csak percek kérdése és eljön az olám hábá. Talán ezért is vagyok még fönn. Minek lefeküdni arra a kis idõre?
Szia Charlie!
Olvastam, igazad van. Szerintem is. Naftali Kraus tárgyában nem tér el a véleményünk. Elég baj, hogy a vallásjogi ismeretterjesztés helyén tátongó ûrben egyedül õ volt képes megjelenni, nyilván ez az oka, hogy admc nem ért meg minket ebben a kérdésben. Ez jelzi, milyen elképesztõen kicsi a neológia szellemi kapacitása, rá vannak utalva Náftáli Krausra. ürültem a bejegyzéseidnek.
Aludj jól, én is megpróbálom, kilépek és szembenézek a veszprémi éj sötétjével. üs én ráadásul dolgozom is holnap, nem dologtalan, hanem hülye zsidó vagyok.
Jó éjt mindenkinek!
Gyuri
Krauszról szólva én már írtam valamit anno:
http://szombat.com/archivum/h0301k.htm
Ugyan már. Ezek csak játék szervezetek. Szerintem a Júdeai Népfront a legjobb.
Kedves Attila,
a Krausz-cikked tartalmával egyetértek, csak a szemszögünk tér el.
Te írásodban engem annak idején fõképp az orosz olék perspektívája ragadott meg. Mármint a mögötte érzékelhetõ szolidaritás.
ün nem is annyira Krauszt kritizálnám, mert hogy õ kritikán aluli, hanem azt a “neológ” szemléletet, mely ennek az általa képviselt bulvárosodásnak ls láson hárának épp a neológ rabbi- és tanárképzés kontextusában nyit teret és nyújt kvázilegitimációs lehetõséget. Krausz ugyanakkor nem tudja betölteni azt az ûrt, ami elé fügefalevélként szánják (mert õt csak szánni lehet!), hanem még nyilvánvalóbbá teszi, hogy mekkora a baj.
Kedves Charlie,
Pezsgõt fogok bontani annak tiszteletére, hogy valamiben (végre) egyetértünk:)
Ami a témát szorosabban illeti: Naftali Krauszot lizingeli a haredi-lubavicsi ortodoxia a neológiának, hiszen Krausz ortodox, szemlélete tulajdonképpen rendszeridegen a komoly önidentifikációs válságtól sújtott neológiától.
ün tudományos-ismeretterjesztõ tevékenységét nem látom rossznak, bár lenne még több ilyen. Csak az a probléma, hogy nem egy N.K. van, hanem (minimum) kettõ, a második “kilép” ebbõl a felvilágosító kontextusból és “belép” a bulvársajtóéba, a Jom HaSisi nagyjából a Story magazin haredi változata volt.
Az megint egy más kérdés - és errõl viszont nem N.K. tehet -hogy a zsidó hagyomány kirekesztõ attitûdje (vagy egyik vonulata) és a Krausz által képviselt ultraortoxia nem zárják ki egymást, csak errõl hajlamosak vagyunk megfeledkezni.
Ja, a Szombat hasábjain megjelent kritikámnak lett annyi “hozadéka”, hogy Krausz - válaszul erre - az ORZSE szájtján lebaltázta PhD disszertációmat (kiadta Kõbányai János 2000-ben), hogy aztán utána Deutsch Gábor objektív ismeretetõt írjon róla késõbb, ugyanott.
Charlie, Vári Gyuri ezt írja:
“Elég baj, hogy a vallásjogi ismeretterjesztés helyén tátongó ûrben egyedül õ volt képes megjelenni, nyilván ez az oka, hogy admc nem ért meg minket ebben a kérdésben. Ez jelzi, milyen elképesztõen kicsi a neológia szellemi kapacitása, rá vannak utalva Náftáli Krausra.”
Ti is elvileg neológok vagytok és hozzáértetek, állítólag jobban mint Naftali Kraus. Komolyan mondom, igazán kisegíthetnétek az “anyaszentegyházat” írás-ügyben, nemde?
(Közben a másikra is írtam, csak ott meg “awaiting moderation” vagyok.)
(üs megjelent! :)
Kedves Attila,
volt már más kérdése az életnek, melyben egyet tudtunk érteni. Akkor nem akartál pezsgõt bontani. Mondd, beválthatnám a pezsgõzést egy kávézásra?
Kedves admc,
Gyurival nem elvileg vagyunk „neológok”, hanem gyakorlatilag, elvileg konzervatívok vagyunk. Nem gondolom, hogy a neológ intézményrendszer a segítségünkre szorulna. Ezt pedig abból gondolom, hogy még sosem kértek föl ilyetén közremûködésre. Helyes is e tartózkodás, hiszen az intézményrendszeren belül Gyurinál és nálam is alkalmasabb fiatal személyek várják ugyanezt a fölkérést (tételezem én föl látatlanban). A másik topic alatti, kissé provokatívra sikeredett kérdésedet megválaszolván részletesen ki is fejtem, hogy civilizált körülmények között ennek mi lenne a menete.
Charlie,
Be, akármikor!:)
Attila, azt nem tudod, hogy az Erecben milyen jogon írhat N.K.? Mármint ki a kapocs a Szochnutnál, hogy most (a másik) Attila elment tõlük? Volt tavaly egy homofób cikke ott is, csak azért kérdezem.
Kedves Psymon,
Naftali Kraus nincs sehonnan sem kitiltva, ha közölhetõ anyagot ír. Nincs kapocs sehova, egyébként.
Egyébként - ha jól emlékszem - Naftali Krausnak egyetlen anyaga jelent meg, az év elején, ez egy hírcsokor volt, és nem voltak benne homofób megjegyzések.
Ha mégis úgy emlékszel, hogy igen, nézzél utána és idézd be nekem.
2006/7 N.K. jelenti Izraelbõl
Elõször az özönvíz óta
Egynemûek házassága Izraelben
Nagy gyõzelmet könyvelhettek el az izraeli “melegek”: a Legfelsõbb Bíróság nagy szótöbbséggel (6:1) elrendelte, hogy a belügyminisztérium köteles regisztrálni két fiatalember “házasságát”, amit Kanadában kötöttek tavaly. Az izraeli törvények nem ismerik el az ilyen jellegû “házasságkötéseket” és nem engedik azt sem, hogy egynemû párok gyermeket fogadjanak örökbe. Európában ez idáig csak a Skandináv államokban valamint Hollandiában és Belgiumban köthetnek hivatalosan házasságot homoszexuálisok.
A Legfelsõbb Bíróság döntésében kimondja, hogy a döntés pusztán a technikai bejegyzésrõl szól, ami nem jelent elismerést, mert a jelenleg érvényben lévõ törvényt kizárólag a parlament módosíthatja. De ez nem akadályozza egyrészt a “melegeket”, hogy ünnepeljenek, másrészt a vallásosokat, hogy a zsidóság ellenségének kiáltsák ki a bíróságot, amely “a zsidó államot Szodomának és Gomorrának tekinti”. Az egyik vallásos képviselõ törvényt követel, amely tiltja a bejegyzést, mivel az “veszélyes precedenst jelent”.
A Talmudban és a Midrásban a bibliai özönvíz kiváltó okaként, többek között a frivol erkölcstelenséget jelölik meg (”és a föld megromlott Isten elõtt…” – Genezis, 6, 11) ami alatt a Midrás azt érti, hogy “az özönvíz addig nem jött, amíg az erkölcstelenség olyan fokra hágott, hogy házasságleveleket írtak az egymás között házasodó férfiaknak, valamint az…állatoknak” (Brésit rábbá, 25, 5). Nagyon valószínû, hogy az akkori Legfelsõbb Bíróság ezeket akkurátusan be is jegyeztette akkoriban, mivel „rendnek kell lenni, ugyebár”.
Rosszul emlékeztem, 2006 decemberben jelent meg.
Ha annyi a követelmény az Erecnél, hogy “közölhetõ anyag” legyen, akkor átvállalom szívesen N.K.-tól az izraeli hírcsokrot. Ilyen színvonalon én is tudok írni, és nem buzizok. Na?
Kedves Pszmon,
2006 az nem tavaly, hanem tavalyelõtt, azaz nem egy, hanem két éve.
Mivel magam 2006. december 10-étõl vagyok az MCSZ elnöke, ettõl az idõtõl kezdve áll fenn felelõsségem az Erec mûködéséért, magyarul 2007 elejétõl kezdõdõen.
2006. december 10-e után homofób cikk nem jelent meg az Erecben - és ameddig én vagyok a Szövetség elnöke - nem is fog megjelenni a lapban.
Nagyjából 2006 óta vezeti Eran El-Bar a Szochnut budapesti irodáját, aki szintén nem engedné, hogy ilyen jellgû írások megjelenjenek a lap hasábjain.
üs nagyjából ettõl az idõtõl kezdve szerkeszti a lapot Dési János, aki szintén nem engedne ilyen cikket leközölni.
Hárman vagyunk immár a homofóbia útjában:)
Szóval a kritikádat rossz helyre címezted.
1. Sorry Psymontól, aki Psymon és nem Pszmon…
2. Mivel nem tudom, hogy hívnak és ki vagy, nem tudom komolyan venni az ajánlatodat. Ha azonban komoly cikkötleted vagy kész anyagod van, bátran keressél meg e-mailen vagy telefonon, a valódi neveden:)
Köszönöm az ajánlatod!
Nem neked szántam a kritikát, mert nem is tudtam, hogy felelõs vagy az Erecért. Csak komolytalankodtam az ajánlattal kapcsolatban, de meggondolom, köszönöm.
Megnyugtató ezt hallani, hogy felelõsségteljesebb a szerkesztés.
Radvánszki Péter vagyok, és már beszéltünk telefonon. Az Arzenu magyarországi esetleges létrejötte kapcsán, de félbeszakadt a dolog, mert kijöttem tanulni Jeruzsálembe.
Ja, és Bush (Bokor György) itt van, zúgnak a helikopterek az éjszakában a Szent Város felett.
Jó éjt.
Hello,
na, mi már tényleg beszéltünk egymással:)
Az Erecrõl még annyit, hogy most sem hibátlan, de megjelentek olyan reménytkeltõ új szerzõk is, amint amilyen Shiri Zsuzsa vagy Drelyó Ági…Szóval, javul az ügy…
Vári Györgynek:
a szenilitásom az oka, hogy nem mindig kapcsolom a neveket és az arcokat, legközelebb koppints a fejemre…:)
Kicsit szenvedve, de végigolvastam a Sofárt… bár, a Sófár-honlappal kapcsolatos munkáját becsülöm, Attila számos kijelentésével nem tudok egyetérteni.
“Az itt élõ izraeliek nagyrészt számunkra is láthatatlanok, szerintem legtöbben igen keveset tudunk róluk”
visszatérve ehhez a szálhoz, csak annyit,h tudni kell hol kell õket keresni. :) az én egyetememen (orvosi) pl.a külföldi diákoknak szerintem legalább a fele izraeli (a másik fele meg arab,de ezt hagyjuk :) megvan a maguk világa, de szerintem nem (csak) azért élnek annyira burokban, mert úgy akarnak, hanem mert nincsenek is olyan programok ahol felvehetnék a kapcsolatot az itthoni magyar (zsidó) fiatalokkal. én egy ilyen programot tudok említeni (amin voltam is), novemberben szerveztek a bálint házban, az itt tanuló izraelieknek (h “nyissanak”) egy közösségi estet, amolyan buli-féle volt, hát õk voltak is szép számban, magyarok meg kb.csak a barátnõmmel mi ketten. :) most akkor kinek is kell(ene) nyitnia? :) persze a jó szervezésen is sok múlik, ezekszerint ebben még fejlõdnünk kell… :)
Kedves üva!
Legközelebb szólok majd!
Szeretettel:
Gyuri
ün egyszer táncoltam két izraeli üzletemberrel hajnali 3-kor a Zöld Pardonban, de nagyon részegek voltak, és az egyikük szerintem arab volt. Valami speckó izraeli táncot akartak nekünk megtanítani, amolyan erekciót okozó lambada-szerût, ami szerintem egy kicsit sem volt autentikus. Aztán elküldtük õket, mert a barátnõm unta az egészet.
Egyszer meg felvettünk apuval két izreli srácot, mert egy hotelt kerestek. ?ket is araboknak néztük, és kiakadtak tõle.
üs a -már említett- jelmezkölcsönzõbe is bejött egyszer egy izraeli csoport, õk meg középkori reneszánsz ruhát akartak kiv