Mikor megírtam a véleményemet a Lubavicsi oviról, azt gondoltam, hogy nagyon sok negatív hozzászólás érkezik majd, olyanoktól is, akiknek oda jár, vagy járt a gyereke, és olyanoktól is, akik soha nem adnák oda a csemetéjüket, mert mondjuk nem szimpatizálnak Köves Slómóval. Nem így történt, és ennek nagyon örültem. Gyorsan fel is hívtam pár ismerõsömet, hogy õk is írjanak arról az intézményrõl, amit választottak. Jó véleményekre számítottam.
Teljesen ledöbbentem azonban a válaszoktól! A szülõk 2008-ban nem akarnak, vagy nem mernek beszélni.
Nem merik elmondani, hogy az óvodában ahová nagy bizalommal íratták a gyereket, amiért komoly pénzeket fizetnek havonta, nem törõdnek a kicsik igényeivel. Kevés az óvónõ, rosszul érzi magát a szülõk többsége, mert nem találnak partnerre a vezetõségben.
Nem merik elmesélni, hogy a 12-14 éves lányukat nem lehet elengedni osztálykirándulásra, mert nem csak a diákok részegednek le botrányosan, hanem a tanárnõ is!
Nem akarnak arról mesélni, hogy a 12 évfolyamos iskolában nagyon jó volt az ovi, tûrhetõ az általános iskola, rettenetes a gimnázium. Pár diák szó szerint terrorizálja az osztálytársait, megalázza õket az interneten nagy nyilvánosság elõtt, tanítási idõ alatt, az iskola szerverét használva. Mindezt az iskola tudtával, cinkos hallgatásával.
Vagy a másik gimnázium, ahol a fiatalok szinte rettegnek az igazgatótól!
Sõt, van olyan hely, ahol azt mondták a diákoknak, hogy lehet szombaton nyugodtan utazni a villamossal, csak meg kell bizonyosodni róla, hogy a vezetõ nem zsidó. :-) (üs mégis hogyan?)
Ha nem személyes ismerõseimtõl hallom, el se hiszem, hogy ilyenek megtörténhetnek.
Persze én is feltettem azt a kérdést, ami mindenkiben megfogalmazódik: szükség van-e ilyen zsidó oktatási intézményekre? Csak azért járnak gyerekeink ezekbe az iskolákba, mert itt nincs szombati tanítási nap, nincs disznótoros ebédre? Vagy mindig a remény hal meg utoljára? Mindenki abban bízik, hogy szeptemberben új tanév kezdõdik, és talán minden jó irányba változik? Mi lenne a megoldás?
Nem akarom elhinni, hogy csak rossz történik! Kell, hogy valamelyik gimnáziumról jó véleménye is legyen a szülõknek. Ha valóban létezik ilyen anyuka, vagy apuka, kérem, jelentkezzen, had írjuk meg az õ véleményét. Cáfoljon meg nyugodtan!
De várom azokat is, akik merik vállalni negatív véleményüket, hátha olvassa olyan, aki változtatni tud valamin.
Köszönöm!
Ezek súlyos vádak.
Szerintem a judapest kiváló fórum lehetne arra, hogy ezekrõl az oktatási intézmények illetékeseit megkérdezzük, pl hogy kezelik az ilyen helyzeteket, mik az írott irányelveik, hogyan mérik a szülõk elégedettségét, mik a vallási elvi és gyakorlati tényezõk.
Persze ha egy “áldozat” vagy szülõ írna az lenne a legjobb.
Igen, ezért is nem akarom a saját nevemben megírni ezeket. Nem lenne hiteles, hiszen nem az én gyerekem jár oda. De az iskolavezetõk se éppen objektív véleményt adnának. Ami persze nem baj, de jó lenne ha valaki árnyalná õket.
Szülõk, hajrá, hajrá!
Arra utaltam, hogy nincs meg a kommunikációs kultúrája ezen intézmények vezetõségének (elõítélet+némi tapasztalat).
A nyílt, transzparens módon végrehajtott vizsgálatok, szabályzások, probléma kezelési kultúra hiányára így lehetne felhívni a figyelmet.
Hátha kapcsolnak, és megértik miért is kell számonkérhetõvé válnia ezen intézmények vezetõinek, mint ahogy a többi zsidó intézmény esetében is égetõ szükség lenne erre.
A ‘90 évek elején az egyik ilyen iskola nem vett át alsó tagozat 2. osztályába. 1. osztályban baleset ért tanítás alatt és az akkori tanító néni “elfelejtette” értesíteni a szüleimet és orvos se látott, csak több órával az eset után. Agyrázkódásom volt, kórházba kerültem. Elkerültem másik iskolába.
Azért nem kerültem be a zsidó iskola 2. osztályába, mert nem volt állítólag elegendõ szék.
Lehet, hogy jobban jártál? :-)
Gadó János még 1997-ben végzett egy kutatást a zsidó iskolákról, számos megállapítása valószínüleg még ma is igaz:
http://www.szombat.com/archivum/regi/h9706b.htm
A bottom line, sajnos: a zsidó iskolák ma Magyarországon erõsen kontraszelekcióra épülnek; és még “zsidóság-faktorban” sem képesek kiemelkedõt nyújtani.
Jómagam a hivatalos, hitközségi iskolában végeztem. Véleményem elég rossz. Egyetértek Shadai-jal, szerintem is kontraszelekció van, kis kivételtõl eltekintve azok mentek oda, unokaöcsém osztályát nézve mennek oda, akik máshol nem tudnák megállni a helyüket. Minden nagyon kóser volt, de a színfalak mögött minden bûzlött. Mivel semmi sem volt megkövetelve, számonkérve, így semmi eredményt nem ért el az iskola tanulmányi szinten, -pláne ami szerintem fontosabb lenne- se nevelés terén. Az ember tudja élvezni a laza éveket, de késõbb nehéz pótolni az egyetemi években azt a hátrányt, amit egy normál/normális iskolából jött emberrel szemben összeszed.
üs a kontraszelekció kõbevésett dolog? Mi kell ahhoz, hogy ez megváltozzon?
Ha szabad, én más felekezetû iskolákat ismerek. A kontraszelekcióra nincs megoldás azt hiszem, fõleg nem a kis felekezeteknél. Ugyanis a fõ szempont a vallási megfelelés, az felülírja, hogy süket és néma az énektanár, vak a rajztanár, stb. Azt hiszem minden felekezeti iskola rákfenéje, hogy a tanári karban és a szülök közt is a képmutatók kerülnek többsége, egyre inkább a szabályok betartása és/vagy azok örökös emlegetése a fontos, és egyre kevésbé az ész, a szellem, az ember/gyerek.
a 90-es évek elsõ felében jártam a Maszoret Avot-ba (magyarul: Wesselényi). Nem mondanám, hogy nem lehetett kibírni, a legjobb jelzõ rá a “hasznos”. Amit közvetített, az hasznos az “élet”-hez. Hogy ez kellemetlen élményekkel jár együtt, az más téma.
Messzemenõ következtetéseket nem vonnék le a negatív tapasztalatokból. Személy szerint szkeptikus vagyok az ilyen intézményekkel kapcsolatban, de ez az én bajom. :-)
Az alapkérdés az, mit várunk el egy “zsidó iskolától”, amikor odaküldjük a gyereket. Ma talán ez már nem annyira hangsúlyos, de 10-15 éve még a jó szocialista hagyományok szerint az iskola a közösségépítés, a lexikális tudás átadása és a “nevelés” céljait szolgálta, ha gimnáziumról volt szó, akkor még talán a felsõoktatáshoz is adott némi elõkészítést. Az iskolát tekintettük az utolsó helynek, ahol még a társadalmi igazságosság érvényesül.
Nos, a fent nevezett - valamilyen rejtélyes okból ortodoxnak titulált - oktatási intézmény is így indult anno, szerintem nem is sikertelenül, a szándék, a lelkesedés megvolt hozzá. Végül más lett belõle… Ezek szerint ebben nem tér(t) el a többi hasonló szellemiségû intézménytõl.
Ami igazán életképessé tesz a szememben egy ilyen sulit az az, hogy nem egy ideális mûvilágra készíti fel a nebulókat, hanem küzdõtérként üzemel: tudás, becsület, tisztelet, együttérzés és igazságosság helyett lopás, csalás, hazugság, erõszak és az egymással szembeni bizalmatlanság jellemzi. Ha valaki ebbõl a katyvaszból emberként szabadul ki, az késõbb mindenhol megállja a helyét.
Egy életünk van és ahogy Kundera számtalanszor megemlíti, nincs lehetõség elõre kipróbálni minden lehetõséget, vajon melyik jobb nekünk… Egész életünk egy hosszú versengés, erre valahol, valamikor fel kell készítenünk csemetéinket is. Az már más kérdés, hogy ilyen szélsõséges körülmények között kell-e ezt tenni. Szerintem egyértelmûen felesleges az ilyen stresszhatás.
üdv
D.
ürdekes kérdéseket vet föl a cikk. Legalábbis az én értelmezésemben két álláspont kerül szembe egymással:
1. Mindenképpen vallásos iskolába akarom járatni a gyerekemet, a szocializációs, pedagógiai problémák másodlagosak.
2. A gyerekem egészséges lelki, szellemi fejlõdése az elsõdleges, de szeretném olyan iskolába járatni, ahol a vallásból/hagyományból fakadó problémákra megoldást találnak, még jobb esetben konstruktívan, pozitívan állnak hozzá.
Nyilván nem ennyire egyszerû a válasz, mint ahogy itt leírtam, de nem is hiszem, hogy objektíven lehetne dönteni egy ilyen kérdésben. ün annak a pártján vagyok, hogy készüljön föl az életre egy gyerek, legyenek barátai, tanulja meg kezelni a problémákat, és ha nekem emelett fontos, hogy mit eszik, ismeri-e a zsidó hagyományokat/vallást, akkor szánok rá az idõmbõl, hogy ezeket megoldjam. Kicsit azt látom, hogy a zsidó oktatási intézményekbe járó ismerõsök általában a szülõk lustasága miatt kerültek oda, mert így nem kell a város másik végére vinni hava nagilát énekelni. Persze várom a cáfolatokat is :)
Kicsit azért lépjünk hátrébb. Minden iskolából lehet hallani rémes történeteket. Az, hogy az egyik gyerek megalázza a másikat nem vallási alapon mûködõ iskola sajátja. (Amúgy szombaton sehol sincs tanítás Magyarországon, nem?)
Ha a gyereket beadod egy állami (vagy alapítványi magán-) iskolában, akkor délben el kell onnét hozatnod, mert nem ehetik ott. Ez nem mindig kivitelezhetõ. Amikor a fiam kicsi volt, ezt tettük vele az oviban. Akkor viszont a picivel a feleségem még GYES-en volt.
Más persze, ha valaki nem vallásos, s a zsidóság pusztán dalok éneklését és táncok lejtését jelenti, akkor egy-egy szakkörrel kinn van az ember a bajból.
Nekem mint vallásos zsidónak nem azért van szükségem vallásos iskolára, hogy valaki, aki ért a valláshoz helyettem arra nevelje a gyereket, amit én sem csinálok. A fiam iskola nélkül is zsidó, mert látja otthon, hogy mi a jidiskájt. Már a járókában a keze köré tekerte a teherautóját húzó zsineget, mert utánozta a davenoló faterját.
Vallásos iskolára azért van szükségük a vallásos szülõknek, hogy a kásrut, és a szombatok, meg az ünnepek megtartása ne jelentsen problémát. Mit csinálnánk egy olyan iskolában, ahol az osztálykirándulások szombaton vannak, ahol az állami naptárban eszközölt cserék miatt a szombatra áttett hétfõk miatt szombatonta is van néha tanítás stb.? Általában ezek külsõ, mellékes szempontoknak tûnnek, ha valaki nem vallásos. Nekem az is szempont, bevallom férfiasan, hogy a fiúvécében nem kezjék el piszkálni a gyereket. A fiamnak pl. határozottan jót tesz, hogy más marslakókkal jár egy osztályba. Volt egy idõ az életünkben, amikor azt hitte, hogy csak a szülei, meg egy-két idõsebb öregúr van itten meghúzatva egy kissé. Ma jobb a helyzet, ma már tudja, hogy a fél világ õrült.
Heidelbergi storym is van. Egy fordított. Egy rendes világi oviba járt egy judeofil lutheránus lelkésznõ-barátnõm fia. ? volt a csoportjában az egyetlen, akit nem metéltek körül (teljesen véletlenül) izraeliek, törökök, arabok, albánok, német zsidók gyerekei jártak abba a csoportba. Mivel a papát is körülmetélték (orvosi okokból), ezért a fiú egy fél éven át sírt az anyjának, hogy metéljék már körül õt is. „Minden tisztességes ember körül van metélve”, mondta négyévesen.
Vallásjogilag nem igaz az, hogy egy zsidó vallásos iskola (vagy ovi) személyzete, tantestülete, pedagógusai csak zsidók lehetnek. Amerikai ortodox iskolában keresztények tucatjai tanítanak: Vagy vallásos a tanár (ott értelemszerûen ortodox), vagy nem zsidó. A vallást nem (úgy, ahogy az adott intézményben ezt elvárnák) tartó zsidó viszont nem lehet tanár. Nem mondom, hogy legyen ez az elv itthon is. Azt viszont ebbõl magam is le tudom vezetni halachikusan eléggé konzisztens módon, hogy mutatis mutandis ne azért vegyenek föl valakit a honi zsidó iskolákba tanárnak, mert szakmailag ugyan egy nagy niemand, na de kékvérû.
Este majd írok – bli néder, I”JH – egy rövid szösszenetet a Scheiberrõl. Most azonban szólít a kötelesség. Ma már úgy is judapesteztem eleget. (Be kellene vezetni „Az ün írt-e már ma a Judapestre egy topicot?” föliratú matricát!)
Charlie, alig várom!
Jutka, nem azt írtam, hogy ez a vallási iskola miatt van. De úgy érzem, hogy egy ilyen helyen, ahol a szülõk, ha nem is ismerik személyesen egymást, de sokakat ismernek (nem úgy mint egy állami iskolában, itt azért sok a családi, baráti kötelék)igenis oda lehetne jobban figyelni ilyesmire. Elvégre egy közösség kell(ene)lennünk, ünnepeken köszönünk egymásnak a templomban. Vagy ez hiú ábránd?
Charlie írta, hogy a sok napcserélés miatt van tanitás szombaton, sõt ha bombariadó miatt elmarad egy nap azt is sok helyen szombaton pótolják. De ez más tészta. :-)
Igen örvendetes számomra, hogy bármilyen beszélgetés kezdõdik egy rendkivûl fontos kérdésrõl, nevezetesen a zsidó oktatási intézményekrõl.ün 10 évet tanítottam egy világi 12 évfolyamos iskolában.Sõt már az alapítók között ott voltam.Az a tapasztalatom, hogy ezek az iskolák pedagógiailag mennek tönkre, mert a pedagógusok egyre gyengébbek és nem elkötelezettei annak, hogy zsidó szellemiség legyen.A zsidó szellemiség az én értelmezésemben azt jelenti, hogy a hosszú évszázadok alatt felhalmozódott tudásunkat, gondolkodásmódunkat átadjuk , ezzel is identitástudatot adva a gyerekeknek.Itt súlyos hiányosságok vannak a zsidó iskolákban. Jó pedagógus gárdát kellene összeszedni és nem szeparálódva , éppen zsidó származású pedagógusokat nem beengedni az intézményekbe. Nem lehet zsidó tanárok nélkül zsidó iskolát csinálni. Külön kérdéskör ezen intézmények anyagi helyzete, amirõl az ott dolgozók ritkán hallanak.A pedagógus akkor, amikor a legkisebb fizetést kapja az adott kategóriában, akkor közalkalmazott,
de egyébként nem az és így rengeteg hátrány éri, amikor nyugdíjba megy.
Tehát a problémák sokfélék és már az is valami, ha beszélünk róla.
Simon Mária
Kedves Mária!
?gy gondolom, hogy sok szülõ hajlandó lenne fizetni a jó iskoláért. Aki megteszi, hogy fizet az óvodáért, az fizetne továbbra is. (Persze nem százezrekrõl beszélek, de az ovikhoz hasonló összegekrõl)Csakhogy a pénzért szinvonalat várna el mindenki. Így talán a tanárok is jobban kereshetnének. Az is igaz, hogy a Lauder sincs ingyen, mégsincs benne a legjobb gimnáziumok listájába. Teljesen igaza van, már az is valami, ha elkezdünk beszélni róla.
ürülök a téma felvetésének. Magam is sok évig óraadóként tanítottam a 12 osztályos világi iskolában, a Lauderben. Talány volt számomra, hogy sok pozitiv dolog ( fiatal, lelkes, gyerekeket szeretõ, felkészült tanárok pl. …) ellenére miért annyira eredménytelen a dolog. Illetve sokszor látszateredményeket felmutató. ürték és normarendszer hiányzott, s a zsidó értékek, h voltak - tisztelet a kivételnek - nem belülrõl jöttek. A zsidó tanárok sorra elmentek, ma már szinte senki nincs ott az alapítók közül. Szerintem a tanár elsõsorban jó legyen szakmailag, emberileg, fogadja el a zsidó értékeket és azt, hogy részt kell vennie a zsidó gyakorlatban, pl. el kell kisérnie a gyerekeket ünnepekkor a zsinagógába és egyebek. Egymás megalázása a gyerekek közt sajnos az én idõmben is elõfordult. Gondolom ez korosztályi jellemzõ is, de mindenképpen figyelni kell erre. Szociológusként mondom, hogy a nagyon homogén társadalmi összetétel sem egészséges, hisz a fizetõs jelleg miatt, minden szociális támogatási törekvés ellenére alig akadt egy-egy nem a zsidó, vagy nem zsidó elithez tartozó gyerek. Végül, amihez csatlakoznék: kiitûnõ ?voda, jó elemiiskola után rossz középiskola zárja a sort.
vadjutka, van olyan suli, ahol tanítanak szombaton: Pápa Református Gimn. ide jártam. a szombatokat 4-5 hét után egy hetes szünetként visszakaptuk. ha jól emlékszem a sárospataki Refiben is tanítanak szombaton.
Kedves Klári!
Mi lehet az oka, hogy gimnáziumra eltûnik az a so jó, ami még az óvodákban megvolt? Jobban szeretik a hivatásukat az óvónõk, mint a tanárok? Annyira furcsa világban élünk, hogy a kamaszokra lehetetlen hatni? Mégis mitõl jobb egy Fazekas, vagy egy Radnóti? Ennyire más lenne a “gyerekanyag”?
nem gyerekanyag: szuloanyag. en akkor jartam a radnotiba (96-ban erettsegiztem), amikor (szerintem) a melyponton volt (azota jobbakat hallottam rola). de siman tulelte, mert van akkora nimbusza, hogy a vilagi zsido szulok ezerszer viszik inkabb oda a gyerekeiket, mint barmilyen vallasos vagy vilagi, de mindenesetre hivatalosan is zsido intezmenybe.
es akkor ennyi, mert ezek a szulok, ha jo az iskola, orulnek, ha nem annyira, akkor viszik kulonorara a gyerekeket. a legviccesebb az evzarokon mindig az volt, hogy felsoroltak, hogy az erettsegizoknek osszesen hany nyelvbol hany nyelvvizsgaja van es mindenki tudta, hogy a franciat leszamitva azoknak a nyelvvizsgaknak a legtobbje apu-anyu penztarcajanak meg a kulontanaroknak koszonheto.
ja igen: zsido hagyomanyt nem feltetlen, de zsido akolmeleget remekul lehet tanulni a radnotiban.
Nem zsidó középiskolába jártam, ezt elõre kell bocsátanom, de talán nem elhanyagolható tapasztalat ez sem.
A gimnáziumom egy hatosztályos “elit”, “butik-jellegû” hely (patina, hírösember tanárok, max. két osztály egy évfolyamon, sok önálló diákkezdeményezés, sok nem-vallásos zsidó család gyermekei járnak ide stb.). én itt lettem vallásosabb, és érdekes módon békénhagytak. Elõször az étkeztetésbõl maradtam ki, aztán nem jártam be ünnepeken, meg szombati pótnapokon sem, és még igazolást sem kértek egy idõ után - igaz ezt máshol kellett kompenzálni, de azt hiszem, megérte. Sõt, fel sem merült, hogy váltanék vmi “vallásos” helyre, mert emberségben, közösségi élményben és persze a tanulmányaimat illetõen messze többet profitáltam a renitenskedésbõl, mint a - elnézést a kemény szavakért - néha kisegítõ intézményeknek tetszõ kimondottan zsidó helyek nyújtotta lehetõségekbõl.
Ellenben a zsidó gimikbe járó ismerõseinken nagyon gonosz módokon tudtunk szórakozni, mert feltûnt, hogy még a legjobb képességûek is olyanok, mintha lenne vmi fogyatékosságuk: neveletlenek és mûveletlenek voltak, a fiatal, laza tanáraikkal egyetemben és komolyan gondolkodóba ejtett minket, hogy mit kezdenek majd magukkal meg a fenenagy szabad(os)ságukkal késõbb.
Az általános iskolára viszont van példa: kezelhetetlennek minõsített unokaöcsém felvételt nyert egy zsidó intézménybe és azóta egy csapásra megszelidült, valamit nagyon tudhatnak a tanárai.
Az én kérdéseim hasonlóak tehát az elõttem szólókéihoz: hogyan van az, hogy a megfelelõ színvonalúnak tetszõ óvoda-ált.isk. után jönnek ezek a megrázó, kényszerûen (?) a laissez faire elvén mûködõ középiskolák? miért gondolja ott bárki is, hogy a fegyelem mindennemû hiánya szavatolja a késõbbi egészséges lelki mûködést? miért nem tesz ezekben a középiskolákban látszólag senki a tanulmányok iránti érdeklõdés felkeltéséért?
Csak olvassa ezeket olyan is, aki a Weskóban vagy a Scheiberbe, vagy csak a Lauderbe járt és 2000 után érettségizett - én szívesen olvasnék itt beszámolókat jelenlegi/egykori diákoktól is. Miért volt jó és miért nem? Mi mûködtött és mi nem?
Az elmondható ezekszerint, hogy a zsidó középiskolák majdhogynem fölöslegesek. De a kérdés még mindig fenn áll:
-Ezen nem lehet változtatni?
-Minek ennyi gimnázium?
-Miért nincs csak egy, ahol magas szinvonalú az oktatás, éppen ezért nem vesznek fel mindenkit?
-Ha valaki vallásos, és jó iskolába szeretné járatni a gyerekét, az költözzön külföldre?
-A vallásos iskola, és a jó iskola kizárják egymást?
Nincs min csodálkozni.
Zsidónak lenni olyan tömény dolog, ami csak kellõ hígításban élvezetes.
Okos zsidó csakis a fasori liberális szellemiségû és befogadó evanfélikus gimnáziumba megy, ahol ugyan a gyökereit nem találja mneg, de szárnyakat kaphat.
Neumann, Stein, Harsányi és Wigner uraknak legalábbis bevált.
Gondolom egyébként, ha a magyar zsidóság egy széles körben elfogadott, színvonalas világi és versenyszellemû képviselettel rendelkezne, akkor hamar meglenne hozzá a megfelelõ suli is.
Talán itt kéne kezdeni a dolgot.
Azt csiripelik a madarak, hogy a Síp utcában…
Hogy most mi a helyzet, nem tudom, de némi élményem van(szülõként)a boldogult emlékû Anna Frankból.Gyermekem elég lezserül vette gimnáziumi tanulmányait, igy kb öt gimnáziumba járt, az érettségiig, közte másodikként a Frankba.Ez a nyolcvanas évek közepén volt, amikor ott egy osztálylétszám hat-nyolc fõ volt.?-még nem ismerve az ottani körülményeket, lévén egy, vagy két napja tanulója
a giminek - kint dohányzott a folyosón, mert épp a három lánynak volt tornaórája. Az igazgatónõ (v. helyettes)mllesleg rebec’n, (akit persze nem ismert) kérdõre vonta, és ahelyett, hogy némi fejmosásban , vagy hasonlóban részesítették volna, kitették a suliból, úgy, hogy még a beiratás sem volt benne a bizonyítványában.(Persze biztosan nyeglén válaszolt, de hát abban a korban volt) ün speciel inkább örültem volna, ha öt helyett inkább hat fiú gondolja úgy, hogy az akkori egyetlen zsidó gimibe jár.
10 évet jártam a Wesselényibe, ott voltam, amikor nagyon jó volt és ott voltam, amikor már nem volt az igazi (de csak a létszám tekintetében). A nõvérem és a húgom is ott érettségizett és az öcsém is most odajár.
Véleményem szerint az iskola „vesztét” az okozta, hogy a szülõk nem mûködtek együtt az iskolával.
Pont az ellen lázadoztak, amiért beíratták a gyerekeiket oda, a vallás ellen. A szülõi értekezletek másról sem szóltak, csak, hogy miért van annyi vallásóra, miért kell a lányoknak szoknyába járni, miért kell imádkozni ,stb.
A tanulók kezdetek elszivárogni „lazább erkölcsû” zsidó iskolákba és a Wesselényi kezdeti 600 tanulójából mára csak kb. 80 fõ maradt. Viszont nem adják fel és ragaszkodnak az elveikhez, az iskola alapításának céljaihoz!!
ürülök, hogy Wesselényis voltam, az osztálytársaim ma is a legjobb barátaim és tudom, hogy a volt tanáraimra is számíthatok. Fõiskolát végeztem, fantasztikus munkahelyen dolgozom, nm hinném, hogy butább lennék, mintha világi iskolában tanultam volna. Meggyõzõdésem, hogy ez az iskola olyan pluszt ad az embernek, amit nem lehet könyvekbõl megtanulni és remélem, hogy egy nap a gyerekim is odajárhatnak majd és nem fogok lázadozni majd a szigor ellen, hanem hagyom, hogy a tanárok végezzék a dolgukat.
HOL VANNAK az intézmények vezetõi, képviselõi?
Miért hallgatnak? Nem kellene, hiszen ebbõl a
körbeszélgetésbõl érdemleges dolgok születhetnek.
A magyarországi zsidó közösségnek nem kellene
feltétlenül tükrözni az általános érdektelenséget.
KüZüGYR?L van szó!
?k nem olvasnak ilyen komolytalan dolgokat. Gondolom ez a hozzáállás. :-(
hát nekem se több, se kevesebb mint 4 gyerekem járt abba a bizonyos 12 osztályos iskolába, sõt az egyik olyan szerencsés idõpontban született, hogy már az óvodát is ott kezdhette. Vegyes tapasztalataim vannak, az ovi valoban szuper volt, az általános része is maximálisdan beváltotta az igéretét, a gimnáziumba viszont mind a 3 lányom kicsit belehalt… ki is vettem õket amint lehetett…A tanerõkkel semmi baj nem volt, igazán értékes embereket ismertem meg bennük lányaim is szerették õket, de a gyerekek - és ebbõl gondolom, hogy a szülõk - mentalitásával lehettek gondok, jelesül az, h erõsen pénzvezérelt… valahogy azt tapasztaltam, h a gyerekek elvadulásában tetemes része volt annak a tudatnak, hogy ha a szüleimnek pénze van és fizetnek értem nem is keveset akkor én megtehetek bármit…..a bármi alatt értsd pl. osztálytársaim, sõt egyes tanárok ellehetetlenítése, kiszivatása az iskolából….