Shmuel Yosef Agnonról legalább annyit illik tudni, hogy õ volt az elsõ zsidó író, az elsõ héber nyelven alkotó zsidó író, akinek életmûvét irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták 1966-ban. ületének tündérmeséje persze Európába, egy letûnt világba vezet vissza, amikor a stetl még olyan volt az egyszeri ember számára, mint a hellén kultúrában lehetett a polisz. Saját Rebbével, saját, városhatáron kívül érvényét vesztett, kicsinyes pletykákkal.
Agnon (született Czaczkes) buczaczi emlékei alapján rekonstruálta, mentette át ezt a zárt, klausztrofóbiás, de a maga módján boldog világot az irodalomba. S hogy miért is foglalkozunk vele ily hirtelen? Egyfelõl, mert Temol Shilshom címû nagyregénye magyarul is megjelent Valaha régen címmel. ürzékeny és nagyívû fejlõdésregény, aminek sajátossága, hogy az egyénnel együtt egy állam is ‘felnõtté válik’, Izrael megalapítása és Jichák története párhuzamosan fut; valamint Agnon Bálák, a veszett kutya nézõpontjából is láttatja az események egy részét. Embertelen, tündéri, valódi mese a Valaha régen. A Sippur Pashut pedig könnyedén beszerezhetõ bármely nagy világnyelven, én Eine einfache Geschichtének ismerem és szeretem. Hirschel Hurwitz, a gazdag kereskedõ fiának szerelmérõl és kikényszerített házasságáról szól, az egyszerûség álcája mögött összekacsintva, tudjuk mindnyájan, a szív dolgai a legbonyolultabbak. A történet hátterében pedig ott a haskala, a zsidó felvilágosodás és a korai stetl-szocializmus és -cionizmus.
Van azonban Agnon mûvének egy kevésbé ismert oldala, és itt rejtezik e bejegyzés valódi aktualitása. Schweitzer nyugalmazott fõrabbi a televízióban -shadai fõszerkesztõ pedig itt a blog nyilvánossága elõtt- is elmondotta: jövõhéten, szeptember 22-ikén estétõl ünnepeljük az év fejét, mert ezt jelenti szó szerint a Rosh HaShana. Nem nagy vigadalommal és konfettidobálással, hanem az elmúlt év jó és rossz cselekedeteit számba véve, az életnek, az új lehetõségnek örülve, mégis inkább befelé koncentrálva, mézzel, cimesszel, almával, halfejjel. Ehhez az elmélyüléshez adhat segítséget és inspirációt Agnon Yamim Noraim címû igazi rabbinikus kompilációja. Nem a buberi édeskés, kiegyengetett hászid történetekre kell gondolnunk, hanem arra a sokrétû, a vallásjogtól a spirituális naplóig mindent felölelõ írott és szóbeli hagyományra, háláchára és aggadára, amit a zsidóság kvintesszenciájának tekinthetünk. Minden évben felütöm ezt a könyvet, végigköveti az ünnepeket, minden napra jut egy mese, egy kis Talmud, egy kis szokásjog belõle. Azt kívánom, bárcsak idézni tudnám, de minden egyes alkalommal olyannyira magával ragad minden stilisztikai nehézkességével együtt, hogy csak a káprázat marad Szukkoszra.
A Fõvárosi Szabó Ervin Könyvtár központi könyvtárában a kötet angolul megtalálható. [csak arra kérem a nyájas Olvasót, miután megemésztette, vigye is vissza a rendeltetési helyére, hogy minél többen olvashassuk stb. tudod, a kõtáblákra is fel van vésve: ne lopj.]
Bocs, vitatkoznom kell veled, nem Agnon volt az elsõ zsidó Nobel díjas író.
A wikipedia szerint így néz ki a névsor:
Nobel Prize in Literature
Paul Johann Ludwig von Heyse, German writer, (Jewish mother), 1910
Henri Bergson, French philosopher, 1958
Boris Pasternak, Russian poet and writer, 1958
Shmuel Yosef Agnon, Ukrainian-born Israeli writer, 1966
Nelly Sachs, German poet and dramatist, 1966
Saul Bellow, Canadian-born American writer, 1976
Isaac Bashevis Singer, Polish-born American writer, 1978
Elias Canetti, Bulgarian-born British-Austrian novelist, 1981
Joseph Brodsky, Russian American writer and poet, 1987
Nadine Gordimer, South African novelist, 1991 (Jewish father)
Imre Kertész, Hungarian author, 2002
Elfriede Jelinek, Austrian playwright and novelist, (Jewish father), 2004
Harold Pinter, British playwright and theatre director, 2005
A múltkor nem te mondtad, hogy Wikipédiára ne hivatkozzak? ;]
De én mondtam, de hát itt mindenki arra hivatkozik, úgyhogy lemondtam errõl. De csak azért ondtam, hogy ne a wikire mert amikor a getrõl volt szó, akkor valakinek nem tetszett a wikire való hivatkozás…
igen, nos, én voltam, akinek “nem tetszett”. remélem, még néhányszor, ha nem életem végéig a fejemhez lesz ez vagdosva. semmi humorérzékem az ilyesmihez, úgy általában sem.
a tévedésemért elnézést kérek, természetesen javítom.
Fogadjuk el közfelkiálltással a Wikipediát a legnyomósabb hivatkozási alapnak! Szekuláris témában értettem, természetesen.