Shmuel Yosef Agnonról legalább annyit illik tudni, hogy õ volt az elsõ zsidó író, az elsõ héber nyelven alkotó zsidó író, akinek életmûvét irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták 1966-ban. ületének tündérmeséje persze Európába, egy letûnt világba vezet vissza, amikor a stetl még olyan volt az egyszeri ember számára, mint a hellén kultúrában lehetett a polisz. Saját Rebbével, saját, városhatáron kívül érvényét vesztett, kicsinyes pletykákkal.

Agnon (született Czaczkes) buczaczi emlékei alapján rekonstruálta, mentette át ezt a zárt, klausztrofóbiás, de a maga módján boldog világot az irodalomba. S hogy miért is foglalkozunk vele ily hirtelen? Egyfelõl, mert Temol Shilshom címû nagyregénye magyarul is megjelent Valaha régen címmel. ürzékeny és nagyívû fejlõdésregény, aminek sajátossága, hogy az egyénnel együtt egy állam is ‘felnõtté válik’, Izrael megalapítása és Jichák története párhuzamosan fut; valamint Agnon Bálák, a veszett kutya nézõpontjából is láttatja az események egy részét. Embertelen, tündéri, valódi mese a Valaha régen. A Sippur Pashut pedig könnyedén beszerezhetõ bármely nagy világnyelven, én Eine einfache Geschichtének ismerem és szeretem. Hirschel Hurwitz, a gazdag kereskedõ fiának szerelmérõl és kikényszerített házasságáról szól, az egyszerûség álcája mögött összekacsintva, tudjuk mindnyájan, a szív dolgai a legbonyolultabbak. A történet hátterében pedig ott a haskala, a zsidó felvilágosodás és a korai stetl-szocializmus és -cionizmus.

Van azonban Agnon mûvének egy kevésbé ismert oldala, és itt rejtezik e bejegyzés valódi aktualitása. Schweitzer nyugalmazott fõrabbi a televízióban -shadai fõszerkesztõ pedig itt a blog nyilvánossága elõtt- is elmondotta: jövõhéten, szeptember 22-ikén estétõl ünnepeljük az év fejét, mert ezt jelenti szó szerint a Rosh HaShana. Nem nagy vigadalommal és konfettidobálással, hanem az elmúlt év jó és rossz cselekedeteit számba véve, az életnek, az új lehetõségnek örülve, mégis inkább befelé koncentrálva, mézzel, cimesszel, almával, halfejjel. Ehhez az elmélyüléshez adhat segítséget és inspirációt Agnon Yamim Noraim címû igazi rabbinikus kompilációja. Nem a buberi édeskés, kiegyengetett hászid történetekre kell gondolnunk, hanem arra a sokrétû, a vallásjogtól a spirituális naplóig mindent felölelõ írott és szóbeli hagyományra, háláchára és aggadára, amit a zsidóság kvintesszenciájának tekinthetünk. Minden évben felütöm ezt a könyvet, végigköveti az ünnepeket, minden napra jut egy mese, egy kis Talmud, egy kis szokásjog belõle. Azt kívánom, bárcsak idézni tudnám, de minden egyes alkalommal olyannyira magával ragad minden stilisztikai nehézkességével együtt, hogy csak a káprázat marad Szukkoszra.

A Fõvárosi Szabó Ervin Könyvtár központi könyvtárában a kötet angolul megtalálható. [csak arra kérem a nyájas Olvasót, miután megemésztette, vigye is vissza a rendeltetési helyére, hogy minél többen olvashassuk stb. tudod, a kõtáblákra is fel van vésve: ne lopj.]