Azon a végzetes és baljós hétköznap estén elvonta a figyelmünket a palotanegyed színházi kulisszája és képzeletben Krúdy pesti kisvendéglõi elevedenedtek meg kopogó lelki szemeink elõtt, amikor egy óvatlan pillanatban engedtünk a rízsporos csábításnak és betettük a lábunkat a nyócker híres kis zsidó ételeket adagoló éttermébe a FüLEMüLüBE (Kõfaragó utca 5.). Még attól sem riadtunk vissza, hogy belépéskor csak az ajtó melletti nagy asztal egyik sarkában tudtak csak leültetni. Az aperitív (2cl pálinka, 660Ft) közben már elgondolkodtunk, hogy ide miért csak külföldiek járnak….hmmm hát ez persze ígérhet jót is, és optimistán sóletet meg sült libát (2800 Ft) kértünk…csak evés közben kezdtünk gyanakodni arra, hogy a sólet (is) tán csak azért van aranyárban (1600-4300 ft), mert aranyrögöket hagyott benne a szakács, asszociáltunk kedvesen a fogcsikorgató kõdarabkákra (?) ….még szerencse, hogy gyorsan ható gyümölcspálinkájuk van - ha már egyszer dermesztõen rossz a színvonal - legalább legyen mit inni erre az ijedtségre. Sajnos az ízléstelenségre nem tudtunk mit legurítani: vörös szekfûk, Horn és Fletó és Klári, régi MSZMP relikviák találkozása a mûparafa berendezéssel és falborítással, laminált étlap és foltos ingû pincér, késve és csörömpölve elénk rakott evõeszközök szalvéta nélkül lkrv…nem is folytatjuk…nehogy valakinek kedve legyen elcsenni a receptjüket :)
Csak azt nem értjük, miért nem sikerül Budapesten egy jó kis éttermet csinálni, finom hagyományos zsidó receptek alapján és igényes új/kortárs minõségben. Aki hallott ilyenrõl, adjon tippet, hol érdemes ilyet keresni…
A Fûszeres Eszternél érdemes ilyet keresni. Eszter, csinálj végre saját éttermet! :)
A Fülemele: hát igen, az árszintet jelentõs szakadék választja el a kapott színvonaltól, de ami igazán kínos az a vitrinben elhelyezett Sztálin és Vlagyimir Iljics Lenin-nippek (angolul: knick-knacks!), valamint a közszemlére tett kortárs kommer hírességek arcképcsarnoka a falon. Valahogy elmegy az étvágyam ettõl.. Van egyébként ilyen hely jobbosban(Horthy, Mussolini és Mindszenty-nippek, Csurka és Csoóri a falakon)?
Juj. Nem is gondoltam volna, hogy ez ilyen. Csak hallottam róla, hogy létezik, és hogy jó drága…
Vettem lottót :-)
Következõ offline programra szívesen fõzök hagyományos ételeket.
Szerintem 600Ft/fõ-bõl nagyon jó vacsit lehet készíteni. +alkohol…
(Az alkohol rám úgyse vonatkozik… :( )
Nem tudom, ti hogy vagytok vele de nekem személy szerint a Cari mama pizziériája nagyon bejön. Az árak nem a legjobbak (drága) de a sütije valami elképesztõen finom. Különösen az a szilváslepény szerûség, aminek most nem jut eszembe a neve. A hely, amúgy semmi extra (kellemes, de nem lett kedvenc), de legalább nincsenek komcsi példaképek a falon…
2006. februárjában (vagyis a nyitáskor) jártunk a Cari Mamában, akkor ezt tapasztaltuk:
http://www.judapest.org/?p=539
Leszögezem, hogy szilváslepény akkor még nem volt! :) Azt hiszem vissza kell menni újra.
én legutóbb valamikor roshasana elõtt voltam és akkor bár kicsit égett, de a tészta hajszálvékony volt. A hely hangulatára nincs panasz és a 3az1ben nescafés kávé után még otthonosabban éreztem magam:)
Kövezzetek meg, de valahol a Carmel pince sólettje elfogadható.
Persze nem mérhetõ össze a nagymamám/anyám féle reform/light változattal, sõt, kimondottan kést lehet beleállítani, de hát az is jó valamire.
Egyébként a fülemüle étlapja anno a sirályban vmi kalligráfia kiállításon majdnem becsábított hozzájuk egy libamájas sólettre, de akkor ezek szerint szerencsés, hogy kibírtam nélküle.
Teljesen béna az étlapjuk (2 oldalas mûanyag lap, CIF-el lehet tisztítani), a “kaligráfia” meg ilyen:
http://www.fulemule.hu/images/map1.gif
Ez a windows-alapkészletes betütípus volt a kalligráfia kiállításon? (Jaj.)
A sólet egyébként igen jó a Fenyõgyöngye étteremben is (II. Szépvölgyi út 155.), de azt hiszem ott csak hétvégén van.
ün már többször szerettem volna kipróbálni a Cari Mamát, de sosem találtam nyitva. (Egyszer nem is találtam meg. Nem túl feltünõ a reklámja:)
Izraeli barátommal már vagy tucatszor eljátszottunk a gondolattal, hogy meg kéne csinálni a hires, nyolcvanas évekbeli blincsesz hahungarit, amit Sosana zseniálisan kitalált és vezetett… Másfél évig pincéreskedtem nála heti két-három alkalommal, a nyolcvanas évek második felében, amikor a tel-avivi irodámat nyitottam - nappal dolgoztam az irodában, este hattól éjjel kettõig pincérkedtem - és még élveztem is! Az volt benne zseniális, hogy a legjobb magyar ételeket beletuszkolta a palacsintába, és olyan kiszolgálást adott, amit ma, az osztályon felüli áru éttermekben sem kap az ember… Sosana árai kicsit magasabbak voltak az átlagnál, de közel sem olyan magasak, mint amilyen szolgáltatást nyújtott. Egyébként az élete is, mint sok izraelinek - elképesztõ volt… Szóval, amikor felbosszantom magam, hogy például a Kõlevesben jól fõznek, de miért olyan búbánatosan lassúak a pincérek, sokszor már csak fizetnék, de akkor is fél óra, mig odavánszorognak, másutt meg a kaja is gyenge, vagy a pincér látványosan rád akarja tukmálni az étlap legdrágább kajáját (Callas), akkor mindig felemlegetem Sosanat, és azokat az alapszabályokat, amiket a vendéglátásról mindenki megtanult nála: a pohár viz, amit minden asztalhoz az étlappal együtt vittünk ki abban a másodpercben, amikor a vendég letette a fenekét a székre - mert igaz, hogy az étterem legjobb bevétele az italokból van, de magára adó vendéglõ ezért nem szárítja ki a betévedõt! Vagy ahogy egy pincér áll (sosem háttal az asztaloknak), hogy még akkor is, amikor az italt, vagy az ételt átveszi az ember a konyha-ablaknál, akkor is a fél szeme az asztalokon van…, hogy az elsõ tál ételt, legyen elõétel, vagy leves késedelem nélkül ki kell vinni, mert az éhes ember ideges… vagyis, semmi különös, csak teljes odafigyelés a vendégre. Volt is pörgés az éttermeiben - keresett is annyit, amennyit senki más, de fõként remek hely volt, jó lenne egy ilyen Pesten is. Egyébként, semmilyen magyar palacsintázóra nem hasonlított, és az ételek sem voltak “magyar” palacsinták - azok egyszerûen, remek, magyar ízek, kikönnyített, egészséges változatban a palacsintába lettek tuszkolva, de valami zseniálisan!
bennfentes info: Israeli szakács a Hiltonból jön kis hazánkba (valszín) és tapasz bárt fog nyitni… Hangsúlyozom(milyenszépszóez) még nem biztos.
Foldes Jozsi kifozdejet (Frankel Leo ut, Margit koruthoz kozel) csak ajanlani tudom, sok helyen ettem mar macesz levest, de az itteni a nagymamam levesevel vetekszik.
Breaking news:
a Kertész utcai falafeles új üzletet nyitott az Alkotmány u.-ban, a Beckett’s mellett. Még mindig nagyon jó…
Ez a pohár víz tényleg nagy ötlet.
ün néha kellemetlenül érzem magam, ha egy kajáldában “csak egy pohár vizet” kérek. Természetesen nem rendelés helyett, hanem elõtt.
USA-ban ez az alap: jeges kancsó víz minden asztalon az átlag éttermekben.
A környezetvédõk külön kampányt indítottak, hogy ez pazarlás.
Ami valakinek bejön, az másnak károkozás…
szerintem nem csak azon a helyen van ilyen étlap. Ezért nem kell elítélni a helyet.
Nekem eddig csak jó tapasztalatom van velük kapcsolatban. Kedvesek, közlékenyek a pincérek és a minõségre még nem volt kifogásom.
Sokat járok más helyekre, próbálgatom az éttermeket és az ételeket, de Fülemüle mindig a szokásos jó formáját hozza.