Gazpacho

Hideg leveseket gyakran készítek nyáron, főleg olyanokat, amit nem kell főzni, csak turmixolni. A gazpacho eddig azért nem került fel ide, mert nem tartottam elég autentikusnak, lévén, hogy hazájában soha nem ettem még.
Aztán kedd este sikerült beszélnem egy andalúz párral, és kapásból nekik szegeztem a kérdést, hogy milyen az igazi, hideg gazpacho?
Okosabb nem lettem, mert kiderült, hogy kb. olyan mint a magyar lecsó. Mindenki kicsit másképp csinálja, a sajátjára esküszik, de ha az alapok benne vannak, akkor már tehetünk bele bármi mást is, az bizony gazpacho marad. Ez a pár is megosztott volt abban, hogy fehérkenyeret, vagy barnát kell-e bele turmixolni? Kell-e bele sűrített paradicsom, vagy csak friss?
Úgyhogy innentől kezdve borzasztó bátor vagyok, és ki merem jelenteni, hogy ez nem egyszerűen hideg paradicsomleves, hanem valódi gazpacho.
Hozzávalók:
1 nagy szelet szikkadt rozskenyér
1 dl olívaolaj
1 nagyobb salátauborka megpucolva
1 kg paradicsom
4 gerezd fokhagyma
3 ek vörösbor ecet
só, bors
A kenyeret megöntöztem az olívaolajjal, és egy éjszakát letakarva állni hagytam. Másnap minden hozzávalót összeturmixoltam. Tálalásnál vöröshagyma kockákat szórtam a tányér aljára, a leves tetejére pedig rozmaringot, és kecskesajt kockákat.

És ha már autentikus étel, akkor megkérdezném, szerintetek melyek itt Kelet-Európában az igazi zsidó ételek?

0 Bátor to “Gazpacho”


Légy bátor!