A JP virtuális terében már hosszasan folyt vita a honi zsidóság képviseletének kérdésérõl és a Mazsihisz szerepérõl. Ennek kapcsán legalább két fontos összefüggés kristályosodott ki. 1) A Mazsihisz valójában csak saját tagszervezeteit képviseli. Sõt mivel elmulasztotta a történelmi lehetõséget, s a körébe jelentkezõ ultraortodoxia (a CH”B”D) és az „ultraneológia” (Szim Salom, s újabban potenciálisan a Bét Orim) tagfölvételi kérelmét mondvacsinált okokkal elutasította, még azt sem állíthatja magáról jogosan, hogy a vallásos zsidóság reprezentatív képviselõje, hiszen a zsidó vallásosság egy jelentõs spektrumát igyekezett kirekeszteni a zsidóság intézményrendszerébõl, s paradox mód, épp mivel ez sikerült neki, veszítette el nagyon látványosan még a vallásos zsidóság körére korlátozott reprezentatív jellegét is. 2) A Mazsihisz megújításra szorul. Jelenlegi formájában, ideológiájával és személyi összetételében képtelen arra, hogy hathatósan, azaz hitelesen, hitelt, bizalmat érdemlõ módon szólítsa meg a honi zsidóság azon számszakilag jelentõsebbik felét, mely a Mazsihisszel nem áll tagsági viszonyban, sõt mára már az is fölötte kétséges, hogy a Mazsihisz saját tagságának egészét képes-e megszólítani illetve hitelesen képviselni.
A flódni-ügy arra is rávilágított, hogy fölnövekedett egy olyan nemzedék, mely tapasztalatait részben vagy egészben nyugaton gyûjtötte, ízig-vérig civil, noch dazu bátran, néha merészen demokrata, s épp ebbõl az adottságából következõen elvárási horizontját nem hajlandó a még a bolsevizmus idején kialakult, szemmel láthatóan napjainkig meghatározó machiavellista mentalitáshoz igazítani, szent aranyborjúként tisztelni a hatalmi játszmák legkülönfélébb eszközeivel subtilis módon élni, vagy akárcsak együttélni tudó idõsebb nemzedékek kizárólagossági igényeit, hóbortjait. Neves zsidó közéleti gondolkodó beszélt ennek kapcsán szellemi forradalomról. Ha ez túlzás, sõt helyzetértékelési hiba is, hiszen az ancien régime valamire való rebellió esetén a forradalmárok rohamába bukik bele, nem pedig a jó nép közönyébe, a szociológus meglátása annyiban mindenképpen helyes, hogy „forradalmian” új helyzet van kialakulóban: a Mazsihiszt a honi zsidóság túlnyomó többsége leírta népképviseleti szerveinek amúgy sem hosszú listájáról, s errõl a vezetõ sajtóorgánumok a többségi társadalmat is értesítették. Ritkaságszámba megy az olyan hónap, amikor a Népszabadság nem köszörüli a nyelvét a Mazsihisz feslett legitimációján, a „király” mezítelenségén.
Feldmájer Péter, a Mazsihisz tagadhatatlanul késõ-kádárista allûrökkel ellenjelölt nélkül „megválasztott” elnöke, mondhatni Losonczi Pálja, aki hónapok óta nagy eltökéltséggel kerül minden vitaszituációt, s kizárólag olyan monologikus elõadásokat, közszerepléseket vállal, melyek során a közönség nem tehet föl spontán kérdéseket, most hirtelen huszárvágásra szánta el magát: A Mazsihisz alapszabályának amúgy is ritkán elõforduló módosításával a múlt vasárnapi közgyûlés épp az õ javaslatára fölállította a Magyar Zsidó Kongresszus jogi személyiség nélküli intézményét. (Kéretik nem viháncolni! Komoly dolgok ezek, kérem alásan.) Hogy mit is intéz ez az intézmény, annak e sorok írója, vagy akárki más bajosan lehet a megmondhatója. Az ugyanis nem derül ki sem az alapszabály-módosításból, sem a nagyon tanulságos vitából, de még a Feldmájerrel készült interjúból sem. Az életre hívott kongresszus hivatalosan a Mazsihisz konzultatív tanácskozó testülete, de kérdés az, hogy miért, milyen jogon konzultálna a Mazsihisz azokkal, kereshetné azok tanácsát, akiket nem érdemesített tagságra, vagyis érdemi partnerságra, ill. miért akarnának konzultálni a Mazsihisszel azok, akiknek a konzultáció jogán kívül továbbra sem adatik a befolyásolás más, valódi jogi garanciákkal is kiegészülõ lehetõsége?
Annyi viszont világos, hogy a kongresszus fölállításával az apparatcsiki célja egyértelmûen, mert hát az egykori kékcédulás népboldogító apaszomorítók mániákus õszinteségével kimondott módon az, hogy a Mazsihiszt a „kongresszus” intézménye által navigálják ki a saját maguk szûklátókörûsége és szûkkeblûsége, nevesül az ultraortodoxia és az „ultraneológia” kizárása okozta legitimációs válságból. Feldmájer azt reméli, hogy az évente legalább egyszer mindenféle jogkövetkezmény nélkül, a Mazsihisz felségterületén, tehát az õ árnyékában, ásványvíz- és szárazsütemény-készletének terhére ülésezõ Magyar Zsidó Kongresszus munkájában részt vesznek majd az eddig kizárt szervezetek, így példának okáért a reformok. A kongresszus döntései nem kötelezõek a tagszervezetekre nézve, jelképes lenne tehát az egység, ám arra — Feldmájer nyilvánvalóan hibás logikája szerint — mégis csak alkalmas volna, hogy valódi jogkövetkezmények, azaz a jelentõsebb ideológiai és strukturális átrendezõdések nélkül hitesse el a „politikai elittel”, hogy a Mazsihisz, lám, mégiscsak képes integratív szerepének betöltésére: ímé, politikai fóruma az összes vallásos zsidó csoportnak. A Mazsihisz nomenklatúrája szíve szerint hámot tenne a passzátszélre. Innét már csak egy macskaugrás volna elhitetni, hogy a zsidóság egyéb formái, példának okáért a nem a vallás köré szervezõdõ identitásformák definiálhatatlanok, voltaképpen ellenõrizhetetlen fantazmagóriák, vagyis nem képeznek politikailag figyelembe vehetõ kategóriákat, vagy — s ez a másik út — bevonhatók a „kongresszus” érdemi munkájába (értsd a Mazsihisz fölhalmaozódott ásványvíz- és szárazsüteménykészletének mérséklésébe). Feldmájer tehát paradox lépésre szánta el magát, nyitással akarja fönntartani a Mazsihisz kizárólagos státusát, ásványvízen és szárazsüteményen akar legitimációt vásárolni, — képletesen szólva — a pucér király köntösébõl varratná a jövõ imalepleit. Kérdés persze, hogy az alternatív zsidó szervezetek részt vesznek-e ebben a kutyakomédiában, s ha igen, akkor nem írják-e át annak forgatókönyvét valódi drámává.
Nem is Feldmájernek a néhai Hazafias Népfrontra emlékeztetõ kezdeményezése miatt kezdtem e szöveg megírásába. Amire érdemes fölfigyelni, az nem a machiavellista mentalitás minapi megható megnyilvánulása, hanem épp ellenkezõleg az, ami a küldöttgyûlésen látszólag a módosító javaslat védelmében, tehát a machiavellizmus szolgálatában, de valójában ezzel szemben fogalmazódott meg. Amikor Deutsch László „neológ” rabbi pszeudoortodox érvekkel intézett kirohanást Feldmájer ötlete ellen, Schõner Alfréd és Markovics Zsolt neológ rabbik — kerülve a konfliktust — szelíden a párbeszéd és a tágabb szövetségi politika mellett tettek hitet. Elõször fogalmazták meg azt a tényt, hogy nem kell a chabadnyikoktól és a reform zsidóktól félteni a Mazsihiszt, hogy helyük van a Mazsihiszben, hogy nem képzelhetõ el a vallásos zsidóság reprezentációja a vallásos zsidóság összes honi ága nélkül. Sõt mondataik implikálták, hogy paradox módon a reform és a Ch”B”D erõsödése lehet csak garanciája a „neológia” erõre kapásának is. ?j hangok ezek. A megfontoltság, a megbékélésre és megegyezésre, urambocsá partnerségre törekvés hangjai. Nem a pszeudoortodoxiának a „neológiában” még igencsak kísértõ, az ortodoxiával szemben kisebbrendûségi, a reformmal szemben felsõbbrendûségi komplexusokban szenvedõ lelki betegségének megszokott tünetegyüttese.
Jellemzõ az is, hogy Markovics Zsolt tagja a februárban alakult – hivatalosan a conservative judaism elveit a neológia hagyományával ötvözõ – Magyarországi Rabbik Közösségének, Schõner pedig az a korosztályokat összekapcsolni esélyes, már eleve, rektori státusából fakadóan integratív szerepet vállaló idõsebb rabbi, aki a februárban a „neológián” belül bekövetkezett hasadást fölszámoló rabbitestületi ülésen kelt a fiatal rabbik védelmére, elõzve meg nem csak a de facto amúgy is meglévõ, (látensen meg is maradó) szakadást, de az újabb boszorkányüldözést is.
S ha már a Magyarországi Rabbik Közösségérõl van szó, említtessék meg, hogy ez a testület nem csak a az European Masorti Beit Din nevû állandó vallásbírósággal kooperált egy ízben Budapesten, tehát vált részesévé a nemzetközi maszorti rabbikar, a Rabbinical Assembly munkájának, de nyitottnak is mutatkozik arra, hogy minden magyarországi rabbi (ortodox és reform) számára is szakmai közeget biztosítson.
Nem akarok persze hiú ábrándokat kergetni. Senki sem tolta nyugatabbra Magyarországot az elmúlt negyven napban. A Magyarországi Rabbik Közösségének honlapja sem újult már jó egy hónapja. Jogos tehát a kérdés, hogy a nyitás rabbinikus feladata folytatódik-e, s ha igen, ennek a szakmai társulásnak a keretei között zajlik-e ez majd. A magam részérõl sajnálnám, ha pusztán átmeneti taktikai lépésnek bizonyulna a Magyarországi Rabbik Közösségének megalakítása. A vidéki neológ rabbik kétharmadát (Markovics Zsoltot és Róna Tamást) is magába foglaló testület segíthette volna ill. segíthetné, hogy mást nem mondjak, a vidéki rabbinikus munkát is. Jóval nehezebb feladat ugyanis vidéken rabbinak lenni, mint Budapesten. Az pedig kiváltképp fontos, hogy a vidéki zsidóság önszervezõdése erõsödjék.
S a rabbitestület végrehajthatta volna saját, az idézõjel nélküli neológia célkitûzéseit is.
26 bátor - “Gondolatok a Mazsihisz elsõ összoroszországi pártkongresszusa elé”
Jelenleg nem lehet hozzászólni.
Teljesen nyilvánvaló, hogy a Kongresszus (ebben a formájában) csak annak a bizonyítására szolgál, tessék, mi nyitottunk, nektek meg semmise jó. A módosítás kulcsmondata ugyanis kizárja, hogy épeszû bárki csatlakozzon hozzá: “A Kongresszust a Szövetség vezetõi vezetik.” Vagyis a Mazsihisz képviseleti monopóliumának kiterjesztését a többiekkel kívánná legitimálni.
Az alapszabály errõl szóló rendelkezése értelmezhetõ formális levezetõ elnökösködésként is. Feldmájer, ha akar, korrektül le tud vezetni egy ülést. Itt pedig erre fog törekedni/erre törekednék, ha akad/akadna partnere. A visszatartó erõ szerintem nem ebben rejlik, hanem abban, hogy se önálló jogi státusza sincs az „intézménynek”, sem semmiféle jogköre azon túl, ami minden magyar állampolgárt eleve elvitathatatlanul megillet, s ez az önnálló véleményalkotási és véleménynyilvánítási jog.
a maszihisz egyetlen értékelhetõ tulajdonságal rendelkezik, ez pedig a múltba ragadás és rugalmatlanság. Ez teszi majd lehetõvé, hogy magára omoljon, ennek lassan ideje lnne már.
Senki sem lépheti át a saját árnyékát és innen nézve a mazsihisz csupán saját magáért (és létezésének járulékos hasznáért) létezik, a hibák összeadódnak.
meilõtt beleköttök, a múltban dagonyázás és a rugalmatlanság az egy
A Chabad nem ultraortodoxia, különben minden stimmel, a Mazsihisznek vége, de ezt nem hajtogatni kell, hanem azt elérni, hogy a különbözõ szervezetek kicsavarják a kezükbõl a milliárdokat, amikbõl most már valóságos kiskirályságok épülnek. Persze nem úgy, ahogy az “ötök” képzelték, hanem mondjuk úgy, hogy az állam az egy százalékok megoszlása szerint ossza el a lóvét is.
Ezennel kérünk elnézést az ultraortodoxoktól, hogy közéjük soroltuk a chábádot.
Akkor nevezzük ‘haredinek’- a lényeg ugyanaz. (A haredik egy része elutasítja az “ultra-ortodox” cimkét, mert érzik benne a pejoratív tonalitást.)
Pedig találó elnevezés, lévén õk az ortodixia szélén.
Nagyon fontos szöveg, teljesen igazad van.
Gyuri
Nu hát, kedves feliem, akkor azt hiszem, sikerrel meg is fejtettem a kongresszus célját, mert a mazsihisz ezt írja róla:
“Ebbõl következik természetesen, hogy a Kongresszusban valamennyi Magyarországon bejegyzett hitközség, illetve zsinagóga önálló jogosítvánnyal vehetne részt.”
továbbá:
” persze erkölcsileg mindenképpen rossz helyzetbe kerülne az a szervezet, amelyik szembehelyezkedne a túlnyomó többség akaratával.”
De mielõtt kifejteném ezt, reagálnék Charlie jóhiszemû megjegyzésére, miszerint “Az alapszabály errõl szóló rendelkezése értelmezhetõ formális levezetõ elnökösködésként is.”
Errõl õk ezt írják:
“Mivel a Kongresszus a Mazsihisz Kongresszusa, így a vezetésével kapcsolatos kérdések fel sem merülhetnek, természetesen az egyes Bizottságok tagjai, vezetõi illetve a levezetõ elnökök személye megállapodás kérdése lehet.”
Tehát nem, nem a levezetést értik õk vezetésen.
üs akkor vissza az elsõ idézetekre.
A mazsihisz a kongresszusban nem egyedül képviseli önmagát, hanem minden hitközség, zsinagóga külön egységként jelenik meg. Aki nem fogadja el a kongresszus határozatait, az erkölcsi hulla és diszkreditálni kell. Most már csak az a kérdés, hogy ki lesz képes határozatképes többséget felmutatni, a csak magukat képviselõ és gyakran egymással is vitatkozó mazsihiszen kívüli szervezetek, avagy a mazsihisz, legalább 20 külön egységként szavazva.
Semmi másról nem szól ez a kongresszus, mint hogy diszkreditálni lehessen a mazsihiszen kívüli szervezeteket egy látszólag demokratikus szervezetet felhasználva álcaként.
Csúnya-csúnya Feldmájer bácsi, nem tudom, hogy tetszett ezt gondolni? Mi vezetjük, a költségvetésrõl mi határozunk, évente egyszer tartunk panasznapot, ahol mindenki sírhat kedvére, aztán szépen megszavazzuk, hogy a mazsihisz a király és mindenki másnak méretes broki a tuheszébe.
Túlságosan kilóg a lóláb, mi lenne, ha a kongresszus a költségvetés bizonyos részérõl dönthetne és ebben a döntésben a mazsihisz nem óhajtana magának számolatlanul szavazatokat biztosítani, hanem ugyanúgy, mint a többi szervezet, csak egy szavazattal rendelkezne? Gondolom, a Chabadnál sem számolják külön a zsinagóga meg a jesiva meg a vasvári szavazatait? Nekik jár majd egy szavazat, a mazsihisznek meg ugyanilyen rendszerben egy csomó. Szép demokratikus elképzelés, remélem, kék szavazólapon lehet majd szavazni…
Kedves Fhb!
A kongresszust létrehozó, választék nélküli választáson “gyõzött” elnök machiavellizmusának kilógó lólábára én is rátapostam, ha jól emlékszem. Még egy kicsit ugráltam is rajta. Lásd pl. cím.
A vezetés kérdésében természetesen igazad van. Ez a demokratizálás Grósz Károly-i koncepciója: az emberarcú szocializmus ideologémájára hajaz. Legyen persze demokrácia, de a párt mondja meg, mi az. Magyarul legyen ugyanaz, mint eddig, csak beszéljünk róla másként. Ne azt hangsúlyozzuk, hogy diktatúra, hanem azt, hogy bevált, nagy hagyományú és voltaképpen demokrácia, mert a nép mi vagyunk, mi meg ezt akarjuk, tehát ez itt, kérem, népakarat, a népakarati rendszert pedig demokráciának hívjuk/hívják. Stb.
A kongresszus viszont lehet még degresszus, a hatalmi monopólium degressziója. Ahogy az MSZMP is elveszítette a hatalommonopóliumait, úgy a Mazsihisz is elveszíti. Ha akarja, ha nem.
Lehet az alternatív szervezetek részérõl feltételeket szabni a részvétellel kapcsolatban. Közös feltételeket. Pl. legyen a kongresszusnak valódi szavazati jogköre bizonyos költségvetési kérdésekben, s minden szervezetnek legyen egy szavazata, vagy a támogatói összegarányosan meghatározott szavazataránya, vagy és itt még jöhetnek javaslatok. Ha a Mazsihisz nem tárgyal ezekrõl érdemben, tehát nem hajlik a valódi nyitásra, akkor az alternatív szervezetek kiadhatnak egy közös nyilatkozatot, mely a nagy nyilvánosság elõtt leplezi le a machiavellizmus ezen újabb remekét. Ha ugyanis a Mazsihisz kongresszusáról kiderül a nagy nyilvánosság elõtt, hogy mi, nevezetesen, hogy álságos álca, olcsó machiavellista trükk, akkor ez a Mazsihisz számára bizony igencsak kontraproduktív. Azt a tényt teszi nyilvánvalóvá a politikai “elit” számára, hogy a Mazsihisz megújulásra képtelen szervezet, aki nem tekinthetõ kizárólagos vagy reprezentatív szervezetnek. Nem csak azért, mert alkalmatlan rá, hanem azért is, mert, lám, érdemtelen. Tehát a Mazsihisz vagy rákényszerül, azaz rákényszeríti magát az érdemi nyitásra, vagy megnézheti magát.
ün alternatív szervezet volnék, nem delegálnék így senkit a kongresszusba. Azon is csodálkoznék, ha a saját mazsihiszes hitközségem delegálna valakit. Tisztességes mazsihiszes hitközség ugyanis nem adja a nevét az ilyen úri, ill. elvtársi huncutsághoz.
Várom a hivatalos levelet a meghívásról.
IMHO addig tudomást sem kell venni róla.
Esetleg merengeni a távolba, elõre…
Ugráltál kedves Charlie, persze, hogy ugráltál. Nem is vitattam, ha visszaolvasol, egyetlen mondatodat igazítottam ki, ami arról szólt, hogy esetleg érthetõ a vezetés formai vezetésnek, a kongresszus levezetésének is. Ezt a mazsihisz erõteljesen cáfolta.
Az a szép ebben a kongresszusban, hogy a mazsihisz együtt a hitközségekkel (amikkel kapcsolatban én meglehetõsen szkeptikus vagyok, hiszen ha választások elõtt nálatok is meg tudtak jelenni rejtélyes új tagok, akkor a kongresszus elõtt is megjelenhetnek) azt szavaz meg, amit akar és utána hiába kommunikálnak a civil szervezetek bármit, a mazsihisz lengetheti a szavazati arányokat, miszerint a többség mégiscsak az õ álláspontját képviselte, úgyhogy a civileknek coki. Okosan van ez kitalálva, az egyetlen mûködõ verzió a kongresszus teljes ignorálása és egy alternatív kongresszus létrehozása lehet (hogy a rendszerváltó párhuzamnál maradjunk, ellenzéki kerekasztal, ahol az mszmp egy volt a sok közül), ahol a mazsihisz egyként képviseli a hitközségeket, és ami a mazsihisztõl függetlenül mûködik. A szükséges ásványvíz-készletet állom saját zsebbõl a konferencia részére…
Jellemzõ, hogy mazsihiszes vezetõk MAZSIHISZ Kongresszusként emlegetik ezt a színdarabot, ami már eleve sokat elárul a dolog öncélúságáról, meg a mögöttes cinizmusról.
Figyelemreméltó az idõzítés az elõs ilyen jellegû gyûlést 1868-ban híták életre - amely ugye az ismert következményekkel járt (három részre szakadés).
Szerintem egyetlen helyes taktika az, amit az akkori orthodoxok tettek a kongresszuson: elmentekrá, és azzal a lentülettel látványosan és deklaratívan kivonultak róla.
A Mazsihisz kongresszusi bûvöletbe kergette magát. Arra játszanak, hogy egy pszeudo egységet mutassanak fel. ürtsd: minden körülmények között azt fogják kommunikálni, hogy micsoda egységet teremtettek és ezzel mekkora legitimitást szereztek/biztosítottak maguknak.
Ezt csak úgy lehet cáfolni, ha mindazok az alternatív és nem alternatív szerveztek (bár én nem nagyon értem ezt a felosztásd, de mindegy…) ebben a politikai tettben egységesek és képesek az adott pillanatban felállni és egy elõre megfogalmazott rövid nyilatkozat mögé felsoraközni, ami médiaképesen arról szól, mint a vitaindiító poszt.
Amúgy ez a kongresszus dolog megkésett reakció az egykor szépremányû Zsidó Közösségi Fórumra. Az demokratikus elven szervezõdött, bár az abban résztvevõ szervezetek se akkor se azóta nem voltak képesek meghatározni, hogy mit is jelent egy ZSKF. Meg is halt szegény, mielõtt nagyobb hatást érhetett volna el - de ez már egy másik történet.
Kedves Henna,
az 1868-69-es kongresszus teljesen más volt. Ott a hitközségek delegáltjainak valódi szavazati joguk volt. Itt nem volna. Ezért nem is vetettem föl a Mazsihisz kongresszusa és a 68-69-es kongresszus közti (valójában inegzisztens) párhuzamot. Amúgy akkor a zsidóság két részre szakadt, nem háromra. A Status quo ante (a valódi) késõbb alakult meg.
Magam is azt gondolom, hogy egy alternatív kongresszust kellene szervezni, profi módon, demokratikusan, tisztességesen. Itt a Mazsihisznek is lehetne egy szavazata. Viszont a Mazsihisz jelenlegi vezetése nagyon ért ahhoz, sõt máshoz sem ért, mint hogy érdekek mentén megossza azokat akikkel szembenéz. A Ch”B”D-nak és a reformnak is egy asztalhoz kellene tudnia ülnie. Tehát félre kellene tenni a vallási fölfogásban tette érhetõ különbségeket. Képesek erre?
Tudtam, hogy helyre teszed a 1868-89-es kongresszusra vonatkozó utalásom. A párhuzam ugyanakkor él. Akkoriban ugyanis a zsidó közösség gyakorlatilag egyenlõ volt a hitkozségekkel. üpp a kiegyezés, az emancipáció, és a kongresszus után létrejött közjogi státusz eredjménye volt az, hogy 2+1 részre szakadt az addigi hitközségi hálózat. Az asszimilációt elõsegítõ folyamatok nyomán vált színesség a zsdió identitás, ami addig meglehetõsen homogén volt.
Most az a helyzet, hogy a megkövesedett Mazsihisz (címegyesítõ) egyesítõ kongresszust tartana, azzal a szándékkal, hogy mindenki boruljon le az õ Istentõl és Államtól eredõ egyeduralma elõtt.
Irracionális és képtelen a szándék, de a helyzet az, hogy ezt a sznjátékot akkor is el fogják játszani, ha te meg én, és még mások (beleértve az általad nem sokra tartott már meglévõ és így-úgy mûködõ zsidó közösségeket) jelenlétünkkel legitimáljuk-e ezt vagy sem.
Amúgy hibás az az irány, amikor a kongresszus kapcsán már megint csak vallási közösségekrõl beszélünk (chabad, neológ, reform). Baromira nem õk alakotják a zsidó közösséget, ez csak egyfajta felosztás. Ha a kongresszus e vallási irányzatok egyfajta párbeszédét is hozná, attól még a zsidó közösség nagyobb része nem fog vallásos életet élni. Ez a kongresszus ugyanis nem old meg semmit és attól tartok, hogy egy újabb alulról jövõ összeborulós zsidó fórum sem váltaná be a hozzáfûzött reményeket.
A zsidó képviselet kérdése Mazsihisz kongresszus ide, ZSKF oda megoldatlan. A sokszor és sokat hangoztatott elégedetlenségen és fikázáson kívül nem sokan tettek azért, hogy lényegi párbeszéd legyen lényegi kérdések mentén. Mindenki nagyban gondlokozik, ami nem fog menni, mindenki egységet akar teremteni, ami nem reális cél. Ráadásul mindenki százeezer zsidó boldogításában gondlokodik, holott még kicsiben sincsenek olyan mûködõ közösségek, amik lényegi kisugárzással bírnána a zsidó közösség egészére. A Chabad lassan 20 év alatt nem jutott közelebb a magyar zsidó lélekhez, a reform mostanra már kettészakadt és nem azért, mert olyan sokan vannak, a Sirály akkor zsidó, amikor ebbõl elõnye származik és akkor is undergoundnál megáll az élet, a Mazsike behalt, az MCSZ önmaga paródiája, a Bálin Ház céltalanul vergõdik, a zsidó iskolák inproduktívak a közösség szemponjából, a zsidó ifjúsági szervezetek kicsik, kiszolgáltatottak és többnyire dilettánsak, Szarvas egy nyár alatt sem csinált csodát, az egyes zsinagóga körzetek elöregedettek és szellemileg gyakorlatilag halottak, a Mazsihisz pedig a velünkélõ Szovjetúnió. Kihagytam volna valamit?!
Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy én még azt is nagy eredménynek látnám, ha a Mazsihisz kongresszusról volna, aki deklaráltan kivonul és nem csak az ingyen szódát engedi le a piszoárba.
Bocs, de sajnos nagyon szkeptikus vagyok.
Kedves Henna,
a XIX. századi magyarországi zsidóság nagyon heterogén volt. Voltak köztük német, morva, lengyel és litván eredetû askenázok (mitnágdim), szfárd rítust, de askenáz kiejtést követõ chászidok, ahogyan voltak törököknek nevezett balkáni szfárádok (szõnyeg és egyéb keleti áruk importját bonyolították). A heterogenitás nem csak az imarend és a származás szerint volt adott, hanem szociálisan is: az ív a falusi földmûvestõl és a városi koldustól terjed a milliomos gyáriparosig ill. az egyetemet végzett városi értelmiségiig. Volt akinek a jidis volt az anyanyelve, volt akié a német. Sõt már olyan is elõfordult, akié a magyar. Szóval én ezt a közösséget mindennek tudnám nevezni, csak homogénnek nem.
Ebben a topicban a vallásos zsidóság képviseletérõl van szó. Magam is megemlítem, hogy a többség nem vallási identitás mentén definiálja önmaga zsidóságát, de ezzel a nagyon érdekes kérdéssel nem tudok foglalkozni, mert a kérdés itt a zsidóság vallási értelmû képviselete.
A szkepszisedet érteni vélem, de ha az én soraimból kritikátlan derûlátást olvasol ki, akkor valamit nagyon rosszul fogalmazhattam meg.
Bocs, nekem nem volt világos, hogy itt csak a vallásos zsidóság képviseletérõl lehet érdemben értekezni.
Nekem igazán értelmezhetõ a vallásos zsidóság képviseletének a kérdése. Az ugyanis több szempontból is megoldott. Jogilag 100 ember összeáll, alapít egy egyházat és azt az állam elfogadja autonóm egyháznak. Ha ez megvan, akkor onnantól kezdve önszervezõdhetnek és azt csinálnak, amiben hisznek. Senki sem akadályozza meg, hogy te és még másik 99 ember megalakítosn egy újabb zsidó egyházat (lásd még Chabad, Szim Shalom, Orthodoxok és persze a jóöreg Mazsihisz). Ha megalakultok, akkor onnantól kezdve azt képviseltek, amit akartok.
Másfelõl a helyzet az, hogy a jó öreg állam immár 140 éve elintézetnek vette, hogy kit tekint a zsidóság képviselõjének, ezt ma Mazsihisznek hívják. “Történelmi egyházként” be van betonozva. A Chabad 20 éve építkezik és még mindig nem sikerült megtörnie ezt a monopóliumot. Ha van legalább ennyi idõtök és ügyesek vagytok, akkor jó eséllyel elérhetitek midnazt, amit a chabad is.
A probléma az, hogy a zsidó egyházi piacon még senki nem tudott nagyobb tömegeket megmozgatni, mint a Mazsihisz. Még mindig nekik van a legtöbb (így-úgy) mûködõ zsinagógája, még mindig õk foglalkoztatják a legtöbb rabbit (legyenek azok bármilyen képességûek is) és még mindig õk kapják a legtöbb egy százalékos felajánlást is (még ha a tendencia ellenük is van).
Ki akadályoz meg abban, hogy te és mások - akik vallásos zsidóként definiáljátok magatokat - összehangoljátok az érdekeiteket egyházat alakítsatok, együttmûködjetek más zsidó egyházakkal és demokratizáljátok a vallásos zsidó képviseletet? Senki.
Csak marha sokat kéne érte dolgozni, arra pedig senkinek sincs kedve, ideje, pénze. Azt pedig te sem gondolhatod komolyan, hogy az állam csak úgy megváltoztatja a kialakult status quot. A mindenkori államnak nagyon kényelmes a mai állapot.
Hasonló a helyzet a nem vallási alapon szervezõdõ zsidó közösségek képviselete terén is. Senki nem akadályozza meg, hogy ezek a közösségek együttmûködjenek és erõforrásaik egy részét arra fodítsák, hogy gazdaságilag függetlenné váljanak és politikailag egységesen lépjenek fel, ha érdekeik úgy kívánják meg. De ezek a szervezõdések sem képesek összefogni, csak a fikázás megy meg a nyafogás. De dolgozni senki nem akar, csak pofázni. De persze ez már nem ennek a posztnak a témája…
Naiv ellenkérdés: Ki akadályozza meg azt, hogy a jelenlegi politikai élettel elégedetlenek összeálljanak és új, színvonalas pártokat alapítsanak?
A Mazsihisz nem történelmi egyház. Egyfelõl azért nem, mert az egyház fogalma keresztény valami, a zsidóságon belül értelmezhetetlen. Másfelõl azért sem, mert a történelmi egyházak száma a hatályos alkotmány szerint kereken nulla. Ilyen fogalom ugyanis nem szerepel az alkotmányban, viszont a vallások közti egyenlõség, ill. az állam vallási kérdésekben megnyilvánuló semlegessége igen, a történelmi jelzõ menti egyházpreferáció pedig komoly alkotmányjogi aggályokat vet föl. A Mazsihisz, bár nagy lehetõség lenne, jelenlegi állapotában óriási károkat okoz a vallásos és az egész zsidóságnak. Ha tehát valaki fölhagy a Mazsihisz kritikájával, azaz azzal, hogy kikényszerítsen belsõ változásokat, és kizárólag konkurens szervezeteket létrehozva akar eredményt elérni, az nem tesz semmit ezen káros hatások ellen. A Mazsihisz kezelésében vannak olyan objektumok (temetõk, óvoda, iskolák, idõsek otthona, kórház), melyeket nem a Mazsihisz bevételeibõl és egyszázalékos fölajánlásaiból tartanak fönn, azaz a Mazsihisz rendelkezik olyan intézményekkel, melyek megléte és fönntartása megalapozza azok kritikus figyelmét is, akik nem tagjai ennek a szervezetnek. Ha valaki az egyetlen zsidó kórház állapotával kíván foglalkozni, kénytelen a Mazsihisszel kapcsolatosan kritikát gyakorolni. Akkor is kénytelen, ha reform vagy chabadnyik, s akkor is, ha világi, ahogy akkor is, ha mazsihiszes, mint pl. én.
Az állam nem a kialakult status quoban érdekelt, a Mazsihisz ugyanis úgy, ahogy van, egyetlen nagy politikai blamázs, hanem abban, hogy az adófizetõk pénze ne a szemétbe menjen, hogy pl. a hitközségi közmunkák ne háromszoros, négyszeres áron történjenek, s a hagyományátörökítés hatásos legyen.
Ugye te sem gondolod komolyan, hogy az állam nem abban érdekelt, hogy ez a jelenlegi vitatható egyházpolitika legyen a ciklusokon átívelõ irány. Ezen belül bedig kifejezetten eltûri és közveteve fenntartja azt az állapotot, amit a Mazsihisz teremtett a zsidó közegen belül. Teljességgel igazad van abban, hogy nem létezõ jogi fogalom a “történelmi egyház”, de facto létezõ dolog. Ha ezt a realitást figyelmen kívül hagyod, akkor magyarázd már meg, hogy mondjuk a chabad miért nem legitim tárgylaópartnere az államnak?
Isten õrizz, hogy a Mazsihisz kritikájáról lebeszéljelek - van min köszörülni a nyelvünk. Pusztán arra akartam felhívni a figyelmet, hogy e furcsa képzõdményen kívül nem alakult ki életképes kezdeményezés - sem vallási, sem világi zsidó vonalon - amely az állam számára alternatíva lehetne a zsidó képviselet szempontjából. Márpedig a zsidó képviseletben az a kulcskérdés, hogy a másik oldal(ak) kit fogadnak el legitim képviselõnek. A Mazshisznek nincs érdemi kihívója és ez 20 évvel a rendszerváltás után igencsak elgondlokodtató a zsidó közösség szempontjából. Mivel a zsidó lét bármiféle megélése sajnálatosan nem tömeges, ezért nagyon úgy áll, hogy a zsidó közösség nem érez magában arra késztetést, hogy a Mazshisz helyett/mellett más képviseletet hozzon létre. Ez realitás. Ezért mondtam azt, hogy tessék jobban csinálni. Elvileg könnyû - hisezn a bázis nagyon gyenge - de gyakorlatban mégsem történik. A chabad iskolát, ovodát, konyhát üzemeltet. Ki tiltja meg, hogy más is hasonlóan tegyen? Ki akadályoz meg abban, hogy összeállj és egy zsidó temetõt hozzatok létre a köztemetõ egyik sarkában?
Az csak részben magyarázat, hogy az adófizetõk pénzébõl intézményeket tart fenn a Mazsihisz. Ez helyzeti elõny. De, ha a közösség elégedetlen ezekkel a szolgáltatásokkal, akkor miért nem teremti meg az alternatíváját? régen állami támogatás nélkül épült fel a zsidó infrastruktúra, ma miért passzív a zsidó közösség ezen a téren?
Amíg nem lesz életképes alternatíva, amely a zsidó közösség tömegei számára elfogadható, addig a Mazsihisz nem fog semmin sem változtatni. A Chabad megfelel a sztereotípiáknak, de a zsidó közösség nagyobb része nem tud vele azonosulni. A reform nem felel meg a sztereotípiáknak és a zsidó közösség nem is sokarozott fel mögötte. Ez a vallási “piac” érdektelen, a nem vallási zsidó “piac” pedig még több problémával küszködik.
Vajon miért nem látogatott el a Jászaira a kongresszusi Mazsihisz? Leszarták? Féltek a náciktól? Féltek a JP rajongóktól? Régen nagyon buzgón megjelentek testõröstõl, jogászostól. Valaki tudja a választ?
Kedves Elkana!
Intelligens és csiszolt stílusban feltett kérdésed fröccsög a jóindulattól. Gratulálok hozzá! Szeretem amikor emberek úgy kérdeznek, hogy közben ítélkeznek és választ nem is várnak. De Te azért megkapod a magadét:
1.Feldmájer Péter lázasan feküdt otthon, ezért nem tudott eljönni.
2. A MAZSIHISZ képviseltette magát a rendezvényen és a biztosításában is segített.
3. Az általad “testõröknek” titulált urak biztonsági szakértõk, sokat köszönhetünk nekik. ?k biztosítják rendezvényeinket és védik zsinagógáinkat. Inkább köszönetet érdemelnének!
4. Nem félünk a náciktól. A MAZSIHISZ és vezetõi már akkor küzdöttek a nácik ellen, amikor Ti még csak avas flódnit majszoltatok, gyengéden cirógatva házi sólymotokat:)
A JP rajongóktól nem hiszem, hogy bárki is félne. Vagy kéne?
Kedves Henna,
bocsáss meg, csak most vettem észre, hogy válaszoltál.
Külön választanám az állam érdekét és az államot reprezentáló hivatalnokok belátóképességét. Az állam egyértelmûen abban érdekelt, hogy a Mazsihisz alkotmányjogilag aggályos, gazdaságilag fölöttébb pazarló mûködése normalizálódjék.
Jogelenes állapot jogállamban de facto sem létezhetik. ün az Alkotmánybírósághoz fordulnék.
Az az elv, hogy a Mazsihisz is jobb, mint a semmi, persze igaz, de nem változtat azon a tényen, hogy a Mazsihisz rosszabb, mint a valami. Egy demokratikus államnak nagyon kínos partnerként egy olyan képviselet, ahol egy tag több helyen, több szavazatot is leadhat, ahol a legfontosabb választott tisztségviselõket úgy “választják”, hogy nincs választék, egyes jelölések után, helyben hagyják a papírformát. Az államnak az is nagyon kínos, hogy egy ganzdaságilag átvilágítatlan szervezet kasszájába évi több milliárdos állami juttatás ömlik. Ezért van az, hogy az állam a Mazsihisz költségvetésének egyre nagyobb hányadát kénytelen úgy megcímezni, hogy az adott összeget a mazsihisz tartozik civil zsidó kezdeményezések felé elosztani. Ez persze ineffektív eszköz. Az igazi baj az, hogy az egyházak pénzügyi ellenõrzése jogilag nem megoldott Magyarországon.
A Ch”B”D jól szervezet nemzetközi tröszt. A párhuzamos infrastruktúraépítésre tehát mind a szellemi, mind az anyagi kapacitása adott, s van benne ilyen igény is (összehasonításképpen egy reform zsidó, vagy egy maszorti házaspárnak jó lehet egy neológ vagy ortodox iskola, egy chabadnyik családnak nem). ün egyetlen természetes személy vagyok. Ahhoz, hogy effektíve a Mazsihiszével párhuzamos infrastruktúrát tudjak létrehozni, egyfelõl több száz természetes személy társulására volna tehát szükségem, másrészt a Mazsihisz helyzetén ez sokat nem változtatna. Márpedig a rendszerváltás per definitionem nem egy párhuzamos rendszer fölépítése. (Amúgy a Ch”B”D ezer szállal kötõdik a Mazsihiszhez, a Vasvári körzet [tehát a központ] pl. Mazsihisz-körzet, nincs önálló Ch”B”D-mikve, sõt önálló temetõ sincs.) Ezeket a különbségeket szem elõtt tartva én nem szabnám feladatomul egy újabb, az eddigi alapításoknál teljesebb infrastruktúrájú “egyház” kiépítését. 1987-89-ben sem követtem azt a koncepciót, hogy a Magyar Népköztársasággal párhuzamosan pl. a Ráckevén alakuljon egy tényleg demokratikus jogállam, azt viszont valószínûnek tartom, hogy Kádárnak ez a verzió jobban tetszett volna annál, ami végül is megvalósult.
Egyrészt régen is volt állami támogatás, néha informális, néha anyagi ill. politikai jellegû is. Másrészt a régi Magyarország adórendszere jelentõsen eltért a mostaniétól. Több bevételt hagyott az állampolgárainál, akik ebbõl a többletbevételbõl nagyobb mértékben voltak képesek arra, amit a hagyomány cedákának nevez. Másrészt a Mazsihisz sem a saját maga által létrehozott infrastruktúra fölött rendelkezik. A vagyontárgyait megörökölte. Annak idején a temetõket minden zsidó egyházi adójából létesítették. Így ezek a vagyontárgyak a jogi kontinuitás jelenségkörébe esnek. Engedj meg egy konkrét példát. Adott egy neológ zsidó férfi. Szeretne a feleségének reform zsidó temetést, mert a felesége aktív reform zsidó volt és az volt a halálos ágyán a kérése, hogy édesapja közvetlen közelébe a reform rabbinõ temesse. Erre ma nincs mód. Mert a Mazsihisz ehhez nem járul hozzá. Elfogadja a családi kötõdést, tehát megengedi, hogy az asszonyt a szülei közelébe temessék, de akkor neológ vagy ortodox módon, de elfogadja a világnézeti kötõdést is, persze, mondja a Mazsihisz, temese a refrom rabbi, de akkor máshová. Milyen jogon, kérdem én? Te a Mazsihisz nézetrendszerével értesz egyet: Alternatív csoportok létesítsenek alternatív temetõket. A Mazsihisz vezetõsége tudja, hogy ez gyakorlatilag lehetetlenség, Te jóhiszemû vagy, nyilván nem láttad még be. De ez nem is fontos. Egyikõtök sem számol azzal, hogy az élet komplex és többes kötõdések is lehetségesek. Egyszerre lehet kötõdni családi hagyományokhoz (így a Mazsihisz kezelésébe, birtokába átment temetõkhöz pl.), s egyéni választásokhoz (reform zsidó vallásgyakorlat példának okért).
Olybá tûnik a versenyhelyzettõl várod a Mazsihisz “csöndes bolsevizmusának” elmúlását. Ez nagyon derék dolog. ün azért nem tudok osztozni a derülátásodban, mert a Mazsihisz évtizedek óta nagy versenyhelyzetben van, ugyanis nem csak a konkurens vallásgyakorlati hagyományok jelentenek alternatívát, de a vallástalanság is. A Mazsihisz több évtizedre visszamenõen egyértelmû vesztese ennek a konkurenciának. Semmi hatása nincsen rá. Több körzete bezárt, tûnt el már nyomtalanul. A körzetek korosztályi összetétele katasztrofális aránytalanságokat mutat, ami elõrevetíti a kihalás reális veszélyét. A Mazsihiszt ez alapvetõleg hidegen hagyja. A Mazsihisz csak rövidtávú kényszerekre reagál. Már középtávú tervei sincsenek. Hosszú távra pedig nem tervez.
Mert ez a jó indulat hangja… üs egy csöppnyi ítélkezés sincs benne…
Amilyen az adjon, olyan a fogadj. A flódnit egyébként szeretem, de a szárnyasokat nem.