Yossi Klein Halevi írásaival 1997-ben találkoztam elõszor a Jerusalem Report magazinban. Ezek az írások intelligensek és pontosak voltak, de volt bennük mindig valami lenyûgõzõ és magával ragadó kvalitás is. Talán az emberi integritás a jó szó itt, hiszen Józsink egy olyan ember, aki egyszerre tartja magát elkötelezett cionistának, politikailag centrumpárti izraelinek és kritikus zsidónak. Az elsõ könyve remek Hollywood anyag lenne: a “Memoirs of a Jewish Extremist” arról szól, hogy miképp lett “szélsõséges” izraeli telepes egy vallásos ortodoxokból és a holokauszt túlélõibõl álló brooklyni család gyerekébõl. Kötelezõ olvasmány.
Halevi újságíró, a jeruzsálemi Shalem Center kutatója, politikai filozófus, kulturális vizionárius - olyan fajta fickó tehát, mint pl. Samuel P. Huntington vagy Noam Chomsky, akiknek gondolatai akkor is relevánsak, ha nem értünk vele egyet. ün hajlamos vagyok Halevi gondolataival egyet is érteni.
Tegnap Yossi a PresenTense Institute féle Creative Zionism workshop vendége volt Jeruzsálemben és hosszú, alapos elõadást tartott a zsidó nép helyzetérõl.
“Yossi began by developing a coherent historical paradigm leading up to the triumph of Zionism in the post-Holocaust period, and the decline of the Zionist influence in recent years. With that foundation in place, he moved to outline those elements that need to be in place for Zionism and the Jewish People to succeed in the age of sovereignty.” (link)
Az elõadás teljes egészében meghallgatható/megnézhetõ az interneten is, 15 részletben. Íme az elsõ:
üs a többi:
Episode 2 Episode 3 Episode 4 Episode 5 Episode 6 Episode 7 Episode 8 Episode 9 Episode 10 Episode 11 Episode 12 Episode 13 Episode 14 Episode 15
ürdekes szeminárium, de azért szkeptikus vagyok egy kicsit, fõleg az nem tetszett, hogy azt mondja a Holokauszt túlélõkrõl, hogy “we are dealing with people who lack of basic self-respect”. Van benne igazság, de azért így, ilyen élesen kijelenteni nem jó. üs fõleg ez a nagyképû amcsiizraeli távolságtartás a túlélõktõl, hm…
Egyelõre csak eddig jutottam, végig fogom hallgatni.
Egyetértek, hogy vannak megkerülhetetlen emberek, Levi annak tûnik, de Chomskyt nem sorolnám ide. Fõleg a Hezbollah támogatása visszataszító. üs gyakorlatilag antiszemita szervezetek, pl. CAIR (ld. CAIR-IJ link, jobb felsõ sarok) állandó hivatkozási alapjává vált. Szerintem fontos meghúzni a határt, amikor már nem hallgatunk valakire. Azon szervezetek támogatója, amelyek Izrael elpusztítását tûzték ki célul számomra ebben a kategóriában vannak.
Halevi rengeteget tud a Holokauszt túlélõkrõl: ilyen családban nõtt fel, az elsõ regénye részben errõl a témáról szól. Az írásaiban rengeteg empátia van.
Chomsky relevanciájáról: számomra is visszataszító figura. Mondhatjuk persze azt, hogy “mi nem hallgatunk rá”, de egy globál értelmiségi figura relevanciája nem ettõl függ. Chomskyra épp elegen hallgatnak ahhoz, hogy az õ nézetei “hassanak”. A nyugati közvéleményben ma többen gondolkodnak úgy Izraelrõl és a közel-keletrõl, mint Noam Chomsky (vs. Alan Dershowitz vagy Charles Krauthammer nézetei).
Halevi egyébként ugyanúgy “controversial” figura, mint Chomsky.
Pont emiatt kerülöm. Ezért választom szét egy globális értelmiségi globális relevanciáját, és azt, hogy én kit tekintek relevánsnak.
Számomra Chomsky “visszataszítósága” elsõsorban azt eredményezi, hogy nem olvasom el, amit ír. Ha elolvasnám, akkor idegbeteg lennék fél napig, hogy hogy képes egy zsidó ilyet írni, ráadásul mennyien hallgatnak rá.