Mert szokott ám lenni minálunk Hanuka, sõt, amikor kisgyerekként Talmud Tórára jártam, ott emlékszem, hogy megtanultuk, hogy az egy napig elegendõ olaj nyolc napig égett, meg trendelliztünk, de úgy tûnik, hogy valamit nem tanítottak meg nekünk. Amikor azt olvastam az interneten (hol máshol), hogy valójában a Hanuka nem is igazi ünnep, csak a gonosz zsidók találták ki “gyûlölettõl fûtve”, direkt a karácsony ellenében, természetesen legyintettem.
Annál nagyobb volt a meglepõdésem, amikor a Pilpulon a Hanuka hét élete címû cikket olvastam, ami leírja az ünnep évszázadokon átívelõ történetét. Ebbõl kiderül, hogy az antiszemita cikk tárgyszerû állításai voltaképpen helytállóak. A Hanuka ünnepe valóban hosszú idõn át el volt hanyagolva, és a reneszánszát valóban nagyban segítette az, hogy idõpontilag közel esik a keresztény karácsonyhoz. Még meglepõbb, hogy az inkriminált írás még az idõpontot is pontosan hozza, a 19. század környékére teszik ugyanis a fordulatot Hanuka-ügyben. Ettõl persze az iromány “szelleme” nem fogott meg, kell-e egyáltalán mondanom.
Esemény: ünnep szintre emelik a Hanukát.
Következtetés “A”: megtetszett a zsidóknak a keresztény ötlet, hogy télen örömködjünk, úgyis hideg van, épp amúgy is kéznél volt egy lelkesítõ szép történet.
Következtetés “B”: a zsidók utálnak mindenki mást, gondolták, jól megszivatják õket azzal, hogy juszt is valami mást ünnepelnek, mint a többiek.
Mindenki döntse el, hogy melyik a hihetõbb. Amúgy meg már megtanultam, hogy nincs az a zsidó tett, amirõl ne lehetne “észrevenni”, hogy azért csinálják, mert…
Na de nem errõl akarok írni, mert tudom, hogy ez nem tartozik a JP témái közé. Hanem a megújuló zsidókép. üs van ebben a sztoriban megújulásról is szó, mégpedig az “A” Következtetésben. Ezt ugyanis úgy is fel lehet ezt fogni, mint egy elsõ, kicsiny lépést a zsidóság részérõl a kereszténység, a karácsony felé.
De miért is kéne nekünk a karácsony felé lépnünk? kérdezheti meghökkenten, nagyon helyesen a legtöbb olvasó. ün meg visszájára fordítanám a kérdést: miért lépnénk a karácsonytól el? A karácsony egy nagyon kedves, szép ünnep, a szeretetrõl szól, akárcsak egy sor zsidó tanítás. Azt ünnepeljük, hogy megszületett egy zsidó, de ünnepelhetnénk akár azt is, hogy minden családban minden gyermek Isten áldása, és bárkinek, akinek születik gyereke, számára ez a gyermek jelenti a “megváltást”, a jövõt.
Már hallom is az ellenérvet: a karácsony ünnepe nem is errõl szól, hanem a Messiás születésérõl, arról, hogy Isten emberré lett, ami a zsidó hitelveknek gyökeresen ellentmond. Ez igaz, a zsidóság valóban monoteista vallás, több ponton is hangsúlyozottan egy Istenben hisz, nem kombinál emberekkel, akik akármilyen mértékben is Isten “reinkarnációi” lennének. Az is igaz, hogy nem ünnepelhetjük azt, hogy megszületett a Messiás, amikor a messiási idõk klasszikus ismérvei még mindmáig sehol sincsenek. De sok más mindent ünnepelhetünk, keresztényekkel együtt – akkor meg miért öntenénk ki a gyereket is a fürdõvízzel együtt?
A karácsonynak és a keresztény tanításoknak jókora része zsidó szemmel is értelmezhetõ, és szerintem értelmezendõ. Igaz az az alapállás, hogy alapvetõen két külön vallásról van szó. Nem is kell, nem is lenne szabad a sokezer éves zsidó hagyományokból feladnunk emiatt. De az ?jszövetség néhány gondolatának megfontolása nem jelentené e hagyományok feladását, sõt, minthogy az egész gondolatkör a zsidók történelmének egyik legvirágzóbb korában született, zsidóktól, ezért meg vagyok gyõzõdve arról, hogy ezek a források csak gazdagítanák õsi kultúránkat. Nem igaz, hogy ezek a könyvek nagy részükben arról szólnak, hogy Jézusban kell hinni, mint Megváltóban azért, hogy üdvösségünk legyen a túlvilágon. Olvassuk az evangéliumokat úgy, mint egy különleges tehetségû zsidó tanító eszmefuttatásait és sajátos, figyelemreméltó gondolatait a zsidóságról, mint egy népével együtt élõ és népét szeretve féltõ próféta véleményét arról, hogy hogyan kell egy zsidónak élnie, gondolkodnia. Íme egy példa: miért is nem szabad egy zsidónak esküdnie?
“…megmondatott a régieknek: Ne esküdj hamisan, az ?rnak pedig add meg, amit esküvel fogadtál. ün pedig azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten királyi széke, se a földre, mert az lábainak zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa de ne esküdj saját fejedre sem, hiszen egyetlen hajad szálát sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.”
(Hegyibeszéd, Máté 5:33)
Micsoda indoklás.
Egyébként ez az egész gondolat alapvetõen nem tõlem származik, Pinchas Lapide és Ulrich Luz: A zsidó Jézus címû könyvében bukkantam rá erre a fajta szemléletmódra, és nagyon megtetszett.
Viszont biztos sokakban felmerült egy kérdrés, amire még szeretnék választ adni: akkor most ezekszerint idáig a zsidók rövidlátók és buták voltak, hogy nem forgatták ezeket a könyveket? Természetesen nem errõl van szó. A történelem viharai sajnos úgy hozták, hogy kereszténység és zsidóság, egészen a kereszténység szélesebb körû térhódításától kezdve a sötét eseményekkel terhelt XX. századig bezárólag, más kontextusban találkozott sajnos egymással. Nem egy közös, szép, utópisztikus eszme harcosai voltak, hanem olykor üldözõ és üldözött. Ez érthetõ módon megnehezítette azt, hogy a zsidók Jézus tanításait a magukénak érezhessék. Vagy például az agresszív térítés korszaka, amikor a zsidók választhattak: vagy feladják minden hagyományukat, ünnepüket, szokásukat, és valami egészen más, politeista ízû (Szentháromság) vallás híveivé válnak, vagy irány a gettó, esetleg a máglya.
De van egy jó hírem: mindez elmúlt. Most éppen viszonylagos békében és jólétben élünk, az elmúlt évszázadokhoz képest pedig hihetetlen jó sorsunk van. Itt az alkalom, hogy elkezdõdjön végre valami, aminek már rég meg kellett volna történnie. Nem kell a zsidó és a keresztény vallásnak alapjaiban megváltoznia. Az alapok közösek: egy modern európai szellemiség, amit évezredekkel korábban élt felmenõink küldenek ajándékba nekünk. A részletkérdéseket aztán még ráérünk megvitatni.
Gyerekek ez egy nagyon jó cikk.Gratula érte. :) Nyitott és a párbeszéd felé nyítást sejteti. Pontosan tükrözi azt az eszmeiséget, amiért ez az oldal (legalább is sejtésem szerint) létrejött. (lehet, hogy molnárg. nem így látná de nem lehetünk egyformák.) :D
:)
Hanuka ún. poszt-biblikus ünnep (megtartása nem tórai parancsolat) és valóban csak a 19. századtól vált jelentõs ünneppé, de különösen a 20. század második felétõl. Ez az asszimiláció hatása volt: a keresztény országokban éló zsidók kulturális “kódjaikban” közelebb akartak kerülni a befogadó nemzetekhez. Másrészrõl észre kell venni, hogy mind a zsidó hanuka, mind a keresztény karácsony “asszimilálódott” egy harmadik erõ hatására: a fogyasztói társadalom, a “kapitalizmus szellemérõl” beszélek. Mind a két ünnep részben a konzumerizmus hatására lett olyan mára, amilyen (ez fõleg az USA-ra igaz persze).
A lényeg: a két ünnep konvergenciája is bizonyítja, hogy egy “kultúrkörrõl”, egy “civilizációról” (a keresztény-zsidó / “euroatlanti” civilizációról) van szó.
ADMC: és az antiszemita oldal mit mondott Pészach és Húsvét kapcsolatáról? ;]
ez tényleg egy jó bejegyzés:)
boldog hanukát kívánsz katolikus társaságban – kétszer újradobhatsz.
szuper ez az iras!megnyugtatoak ezek a gondolatok,es jo erzes h nem vagyok egyedul…en mindig bajban vagyok ha a vallasi-csaladi hatteremrol kell beszelnem.edesanyam kereszteny,edesapam zsido.gyerekkori nevelesemben inkabb a kereszteny alapok dominaltak,am 10eves koromban (nem hivatalos) zsido iskolaba kezdtem el jarni,es megnyilt elottem a vilag.ahogy egyre nagyobb lettem,elkezdtem a multam utan kutatni,apum elvitt minden evben szeder estere és fontos lett a zsido identitasom (is).kicsikoromtol kezdve mindig is erdekelt a zsido kultura es edesapamtol sok mindent lattam,de csak el-el cseppentve.most pedig mar magam miatt erdekel.de nem tudok elvonatkoztatni attol sem,amit edesanyamtol tanultam.igy sokszor kerdezik,h egyeztetem össze ezt a ket dolgot magamban.hat valahogy igy!;)
Fotóm 2004-bõl:
ün nem lennék ennyire heppi ebben a kérdésben. Mindenképpen jó ötlet vallásközi párbeszédet folytatni, de nem minden áron. Nem szólok bele senkinek a téli ünneplési szokásaiba, mert mindenki maga dönti el, hogyan fogja ezt fel. De számomra a karácsonyról való lemondás a zsidóságomhoz tartozik, ugyanakkora fájdalommal, mint az elõbõrömrõl való lemondás :)
Sok minden nem egyezthetõ össze a zsidó vallással, például az a részlet, amit bemásoltál, hogy “ne tegyünk esküt”. Az eskütétel például mindig is része volt a vallásnak, és például a Kol Nidré istentisztelet oldoz fel alóluk évente egyszer.
Ha a hasonlóságokat hangsúlyoznám ki, én a fényrõl beszélnék, a gyertyagyújtásról. Ilyentájt van karácsony, a hanuka, és diwali is a hinduknál, mindhárman a fények ünneplei. Fényeket gyújtunk a legsötétebb napokon. Ez nekem elég közös nevezõ ilyenkor, nem kell több.
Kedves Psymon,
sávuá tov!
Nekem meg az tûnt föl az evangéliumi idézetbõl, hogy mennyire talmudi szellemiségû. Az “?jszövetség” azon mondata, hogy a “ti igenetek legyen igen, a ti nemetek legyen nem” (Jak. 5:12) pl. szó szerint megtalálható a Talmudban (Baba Mecia 49a). Az sem igaz, hogy a Talmud ne ellenezné az eskütételt, bizony ellenzi: Azt, aki fogadalmat tesz, még ha teljesíti is, gonosznak nevezik, írják a rabbik. (Nedár 22a vö. u.o. 77.b). (A Kol Nidré egyébként azokra a fogadalmakra [is] vonatkozik, melyeket nem tudatosan tettünk. A halacha ilyeneket is ismer.) A S”A a fogadalomellenességet még a cedakára is kiterjeszti (Jóre Déá 203. §, 4). Ezért van az, hogy tradicionális helyen az ilyen fölajánlások után hozzáteszi “blí néder”, azaz: fogadalom nélkül.
Ettõl függetlenül én is ódzkodom a karácsonyozástól. Szemben május elsejével, az anyák, a leányanyák, az apák, az elzavart apák, a világtakarákosság vagy a nõk napjával, melynek zsinagogális megünneplése ellen sincs semmi kifogásom, a karácsony vagy aug. 20. egyértelmûen vallási ünnep. Az egyik a Krisztus, a másik egy katolikus és görög-keleti szent napja. (A vallástörténeti bonyodalmak teljessé tétele kedvéért tartozunk megjegyezni, hogy a [keresztény] hagyomány szerint Jézus tavasszal született…)
“Isten “reinkarnációi” lennének”
sztem inkarnaciot szerettel volna irni (legalabbis a kereszteny dogmatikaban ez a megfelelo szo), mar megint pedanskodok, szoljatok ram.
Nagyon tetszett a cikk egyebkent ugy, hogy kozben Psymon *egyeni* donteset teljesen tiszteletben tartom.
Hag szameach y’all :)
és már csak egy hét :)
Vigyázz! Már annyi sem. Kedd este kezdõdik!
Köszönöm mindenkinek az elismeréseket…
Ugyanakkor be kell vallanom, hogy már alig vártam, hogy valaki végre kifogásolja, amiket leírtam, hogy még több dolgot leírhassak. ?gyhogy köszönöm Neked is, Psymon!
“Mindenképpen jó ötlet vallásközi párbeszédet folytatni, de nem minden áron.”
Ingyen van!
“De számomra a karácsonyról való lemondás a zsidóságomhoz tartozik, ugyanakkora fájdalommal, mint az elõbõrömrõl való lemondás :)”
No éppen ez az, csak az egyik benne van Tanachban, a másik meg nem.
Senki nem kért arra, hogy mondj le a karácsonyról. Mire kértek meg? “Ne legyenek Neked idegen isteneid énelõttem.” Hát ne legyenek. A karácsony megünneplésétõl még nem lesznek. Hadd utaljak itt arra is, amit Shadai írt a fogyasztói társadalomról. Való igaz, hogy mostanra mindkét ünnep arculatát meghatározzák a kapitalizmus érdekei. De baj-e ez? El tudja-e rontani az ünneplésünket? Ha valaki számára egy ilyen ünnep lényege a bevásárlások izgalmában van, akkor lehet. Ha valaki azzal idegesíti magát végig, hogy már megint az egész a pénzrõl szól, akkor lehet. De senkinek sincs megtiltva, hogy egyszerûen jól érezze magát! Hogy szép dalokat énekeljen és hallgasson. Hogy együtt legyen azokkal, akiket szeret, hogy vendégségbe járjon és finom ételeket egyen, és azt sem tiltja az én vallásom, hogy adott esetben azzal szórakoztassa magát a családunk, hogy behoz egy illatos fát, szépen feldíszíti, kivilágítja, és a fa alatt együtt tölti az egyik estét. Sõt! Az én vallásomnak éppenséggel ez az egyik legfontosabb üzenete az emberiségnek: “Szenteld meg az ünnepnapot, a Szombatot.”
Ez a szép zsidó parancsolatnak a mához szól: nem szabad minden napunknak egyformán telnie. Meg kell tudni adni a módját néha a különleges napoknak. Ez a földi élet rövid, és teljes pompájában csak úgy tudjuk élvezni, ha néha szombatot tartunk, ami kiszakít az állandóságból. Ezért, a mi érdekünkben és a mi boldogságunk kedvéért kaptuk ezt a parancsolatot. A karácsonyi Szenteste az egyik legsikeresebb megvalósítása a Szombat eszméjének.
A Kol Nidré hagyománya pedig a spanyol inkvizíció idejében került bevezetésre, azt a célt szolgálta, hogy az üldöztetéssel és égetéssel fenyegetett zsidók, akik keresztény hitre tértek (marranusok), és egész évben úgy tettek, mintha keresztények lennének, ezen a napon bejöhettek a zsinagógába, és mintegy cinkos összekacsintással meghallgatták, elmondták a Kol Nidrét, ez volt az üzenete: “legyen érvénytelen az egész évi kereszténykedés és esküdözés, lelkünkben zsidók maradtunk”. Pont az van benne, hogy nem esküdözünk, nem kenyerünk az ilyesmi.
Charlie: írod, hogy a karácsony egyértelmûen vallási ünnep. Nézzük meg a karácsony néhány üzenetét: a szeretet ünnepe. Ajándékozás és karácsonyfa állítás. Ezek máris jelentõs részt tesznek ki az ünnepbõl.
Most nézzük a vallási részt. (Csak egy kis “zsidós” kötözködés, hogy vallási üzenete inkább a Húsvétnak van a keresztények számára, pl. mi sem ünnepeljük teszem azt Mózesnek a születése napját.) Mi is a karácsonyi sztori? Betlehemben (ha tetszik: egy zsidó városban) megszületik egy gyermek (ha tetszik: egy zsidó családban). Nagy ünneplés, nagy reménykedés, és ajándékok veszik körül. Divat volt akkoriban a messiásvárás, de milyen messiás volt ez a Jézus? Meg kell hagyni, elég különc, ugyanis ismerve népe sorsát, hogy valahányszor feltûnik egy messiás-jelölt, és kezdõdik egy lázadás, zsidók százai vonulnak utána a halálba, többször is határozottan tagadta, hogy õ messiás lenne. Tanítványainak kifejezetten megtiltotta, hogy ilyesmit terjesszenek róla, ez is le van írva az evangéliumokba szépen. Arról, hogy õ “megváltást” hozna, sok említés nem történik az õ szájából. (A János evangéliumában van errõl egy durva rész, egy kivétel.)
Felmerül a kérdés, akkor meg mit ünnepeljünk rajta? Ha tetszik, ünnepeljük, egy becsületes, tisztességes, okos zsidó caddik születését, aki sok szépet és örökérvényût írt. Ha tetszik, ünnepeljük azt, hogy új idõszámítás kezdõdött: az emberiség jókora része elõtt megnyílt a lehetõség, hogy a mi Istenünkben, az egyetlen igaz Istenben hihessenek. Igaz, még nem mondhatni, hogy különösebben éltek volna az emberek a lehetõséggel, hogy közös Istennel a fejük fölött, együtt induljanak tovább, de akkor meg ünnepelhetjük az új évet és a mindig megújuló reménységet a szebb jövõben, amiért tenni is fogunk. Jézus születésekor ugyanígy reménykedtek az emberek, és meg is próbáltak tenni valamit a jövõért.
Kedves admc,
hasonló eufemizmusok sokaságával arra is kapacitálhatnál, hogy misére járjak. De félre a komolyságot, s vissza a tréfához (tréflihez):
Tévedsz: Mózes születése napját, mely egyben halálának is a napja, bizony szokás ünnepelni, ez a zájin ádár, amikor a chevrá kádisá estig böjtöl, majd közös halvacsora és hitközségi tisztújítás van.
Jézus a korakereszténység messiása (görögül krisztosza). A karácsonyból, mely az ádventet lezáró ünnep, a kommunisták akartak ateista családi ünnepet csinálni, ez lett volna a szeretet ünnepe. A keresztény békepapság meg asszisztált hozzá. Ennek dacára a karácsony továbbra is keresztény vallási ünnep, annak a megváltónak a megszületéséé, akiben mi, zsidók, nem hiszünk.
Az evangéliumokban sok minden le van írva (csak egy példa: Mk 16:62). A történelmi Jézus, ha tetszik a zsidó Jézus, aki (esetleg) tagadta a messiás voltát, nem maradt fönn. Rárakódott az egyház Jézus-alakja, amelyik vállalta nagycsütörtök éjjel a messiási szerepet.
Ha sikerülne is leválasztanunk Jézusról az egyházi burkot, marad egy egyszerû zsidó. Miért õt akarod ünnepelni, miért nem a többszázmillió másik noname zsidót?
Azt írod, idézlek: „Ha tetszik, ünnepeljük, egy becsületes, tisztességes, okos zsidó caddik születését, aki sok szépet és örökérvényût írt. Ha tetszik, ünnepeljük azt, hogy új idõszámítás kezdõdött: az emberiség jókora része elõtt megnyílt a lehetõség, hogy a mi I-stenünkben, az egyetlen igaz I-stenben hihessenek. Igaz, még nem mondhatni, hogy különösebben éltek volna az emberek a lehetõséggel, hogy közös I-stennel a fejük fölött, együtt induljanak tovább, de akkor meg ünnepelhetjük az új évet és a mindig megújuló reménységet a szebb jövõben, amiért tenni is fogunk.”
Jézus nem írt semmit. Amit írtak róla, nemzedékekkel késõbb egy idegen nyelven és egy idegen kultúra fogalmai szerint írták. Jézus azt is mondta az evangéliumok szerint, hogy aki hisz õbenne (nem I-stenben, hanem benne), az örök életû lesz (Jn 6: 47), ill. hogy õ a feltámadás és az élet (11:25), ill. hogy õ az Atyában van és fordítva (azaz egylényegûek, 14,10 sk.). Milyen új évet akarsz ünnepelni december 25-én és 26-án. December 31 napos. Amúgy – nekem legalábbis – az új év rpos hásánákor kezdõdik. A tanév meg szeptemberben. A január elseje nekem nem mond semmit.
A karácsonyt és egy esetlegesen kreálandó zsidó szeretet ünnepét már csak azért sem lehet összehozni az általad említett módon, mert a keresztények szoláris naptárt használnak, mi meg luniszolárisat. Tehát ha meg is lenne egy egységes szándék egy ilyen ünnep bevezetésére, áthidalhatatlan technikai akadályokba ütköznék, ha csak nem akarnád bevezetni a zsinagogális környezetben a keresztény naptárat.
Szerintem ünnepeljen mindenki azt télen, amit akar (Kwanzaa-t!), de ne kelljen már nekem egy másik vallás ünnepét, meg másnak se az enyémet. Ne találjunk ki mindenféle ideológiát hozzá, a karácsony kõkeményen vallási ünnep és egyáltalán nem felekezetsemleges.
Mondjuk dec. 25-én egy másik híres zsidónak is van születésnapja, én azt fogom ünnepelni ;P
“egy másik híres zsidónak is van születésnapja”
Dec. 25 spéci nem Jézus születésnapja (függetlenül attól, hogy melyik egyház mit is ünnepel és mikor). “A korai keresztények nem ünnepelték Jézus születését, és nem is próbálták meghatározni az idõpontját; az ünneplés legkorábbi ismert példája Egyiptom, ahol Jézus születését tavaszra tették[2]. Számtalan más idõpont is használatos volt.
Késõbb az alexandriai egyházban január 6., máshol december 25. vált elterjedtté. A 4. században sok vallási vezetõ törekedett a dátum egységesítésére; végül I. Gyula pápa 350-ben december 25-ét nyilvánította a Megváltó születésnapjává. Az örmény és a kopt egyházak kivételével – melyek hívei ma is január 6-át ünneplik – a többi egyház elfogadta Gyula pápa döntését.” Forrás: Wikipedia
Prezzey: aggódtam is, hogy félreérthetõen fogalmaztam meg a legutóbbi hozzászólásomat. Nem azt akartam kihangsúlyozni, hogy tessék karácsonyt ünnepelni, hanem azt, hogy szerintem nem kell úgy érezni, hogy a zsidóság “tiltja” a karácsonyt. Oké, ez is hüleség, mert per pillanat a zsidóság ténylegesen tiltja a karácsonyt – arra akarok rávilágítani, hogy mostanság ez talán már nem volna annyira szükségszerû. (A mostanság szóról lásd: bejegyzésem végefele.)
A karácsony családi ünnep, vallási töltettel. A vallási töltet egy becsületes része a zsidó vallásúakat is érinti, teológiailag. Ennyi a mondandóm.
Charlie:
1. ürdekes dolog ez a Mózes születése napja, de mi tényleg nem ünnepeljük – például a családunk. De karácsonyt minden keresztény ünnepel, a nem vallásosak is, sõt…
2. A következõ bekezdéseddel egyáltalán nem világos, hogy mit akartál mondani. Azt hiszem, fent én már mindent leírtam, amit ezekre válaszolhatnék.
3. “Esetlegesen kreálandó zsidó szeretet ünnepe”: nem kell kreálni semmit: van már karácsony, van zsidó vonatkozása, családjaiban otthon megünnepelheti, akinek van kedve. Annyit mondok, hogy ne tartson vissza senkit az, hogy õ zsidó.
“Az evangéliumokban sok minden le van írva (csak egy példa: Mk 16:62). A történelmi Jézus, ha tetszik a zsidó Jézus, aki (esetleg) tagadta a messiás voltát, nem maradt fönn. Rárakódott az egyház Jézus-alakja, amelyik vállalta nagycsütörtök éjjel a messiási szerepet.”
Mk 16 nálam csak 20 versbõl áll. Amire utána utalsz, azt tényleg rosszul írtam, messiás voltát ugyanis nem tagadta, mert a messiás szót magával kapcsolatban nem is használja. Miért is tenné, hiszen akkoriban mindenkiben ugyanaz a messiás-kép élt, a mi jelenlegi messiás képünk, ennek pedig sok köze nincs ahhoz, akinek Jézus érezte magát.
Vállalta a messiási szerepet? Pontosan mire gondolsz? Nekünk a messiás a messiási idõket hozza el, amikor harmóniában élünk az állatokkal, egybegyûlik a nép Jeruzsálemben meg ilyenek. Ilyesmit Jézus nem vállalt tudtommal. Ami érdekesebbnek tûnik nekem, hogy olyasmit sem vállalt, hogy “a vérével megtisztítja a bûneinket” (vagyis a tipikus keresztény megváltó-szerepet). Ez a konkrét gondolat nekem egyébként elég idegen, de Jézus szájából ez sem hangzik el az evangéliumokból, hanem inkább az utána élt magyarázatokból, Pál, meg ilyenek.
“Ha sikerülne is leválasztanunk Jézusról az egyházi burkot, marad egy egyszerû zsidó. Miért õt akarod ünnepelni, miért nem a többszázmillió másik noname zsidót?”
Többszázmillió másik noname zsidó közül néhányat azért megünneplünk… Nem személyi kultuszszal tiszteljük, mert az összeegyeztethetetlen a zsidó vallással, de tiszteljük. Például itt van ez a Chanuka. Itt van a Purim. Aki Talmudot tanul, az bár nem ünnepel, de olvassa és tiszteli Rásit, Rámbámot, szóval simán elképzelhetõ, hogy néhány ilyen “noname zsidóról” megemlékezzünk… üs hát Jézus mint zsidó megérdemli, megérdemelheti. Tudott õ azért valamit. Nem kell “Isten fiának” lenni ahhoz, hogy tudjon valamit. Mit tanít Jézus a mai zsidóságnak?
1. “Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár elõtt, menj el, békülj ki elõbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat.”
Ez arról szól, hogy a vallási elõírások betartása és megõrzése nem lehet elõrébb való, mint az emberekkel való megbékélés.
2. “Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedõk is?”
Ez is az emberi kapcsolatokról szól, és érvel az ismert “fordítsd oda a másik arcodat is”-mentalitás mellett. A következõhöz azt hiszem nem kell kommentár:
3. “Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl. Ez az elsõ és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.”
Hillélrõl is van hasonló sztori, ugyebár. Most még néhány részlet egy egybefüggõ beszédébõl (”hegyi”):
4. “Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöltess magad elõtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék õket az emberek. Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy adakozásod titokban történjék.”
5. “Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák õket az emberek.”
6. “Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket.”
7. “Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csûrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja õket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? (…) Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsõségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mezõ füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitûek?”
Ez arról szól, hogy milyen egyszerû az élete annak, aki Istenben hisz, vagy ha jobban tetszik: megfelelõ irányból szemléli a dolgokat.
“Jézus nem írt semmit. Amit írtak róla, nemzedékekkel késõbb egy idegen nyelven és egy idegen kultúra fogalmai szerint írták.”
Nem. Az evangelisták közül kettõ zsidó volt. üs jó is, hogy van belõlük négy, mert így valamelyest összevetéssel ellenõrizhetõ, hogy mi a valószínûsíthetõ valóság, és mi az esetleges utólagos betoldás. Az általad idézett Jánosos dolgokra már mondtam, hogy ott akad ellenpélda.
“Nekünk a messiás a messiási idõket hozza el, amikor harmóniában élünk az állatokkal, egybegyûlik a nép Jeruzsálemben meg ilyenek. Ilyesmit Jézus nem vállalt tudtommal.”
Akkor vesd össze Mt 25: 31 skk.; Mk 13, 26 k.; Jn 5: 25 skk. Ezek bizony (halottak föltámadása, népek egybegyûjtése ítéletre, a jócselekedetek megjutalmazása és a rosszak megbüntetése az idõk kezdetétõl fogva bizony korabeli messianisztikus várakozásoknak megfelelõ jövendölések.
Egy nem vallásos zsidó ateistaként nyugodtan karácsonyozhat. Az õ esetében a karácsony beszüremkedõ vallásos tartalmai ugyanis megtörtnek az ateizmusán és ütközésbe sem kerülnek semmivel, nincs mivel ugyanis.
A tények kedvéért azonban tartozom megjegyezni, hogy Jézus bizony használja magára a héber massiách görög fordítását, a krisztosz szót, lásd Mt 16,16-20, Mk 14,61-62 (ez utóbbi helyre utaltam tegnap csak elírtam a fejezetszámot).
“Ami érdekesebbnek tûnik nekem, hogy olyasmit sem vállalt, hogy “a vérével megtisztítja a bûneinket” (vagyis a tipikus keresztény megváltó-szerepet).”
Ami azt illeti nem ártana, ha elolvasnád az evangéliumokat, ha már egyszer beszélsz róluk (kezdhetnéd pl. itt: Mt 26:28; Mk 14:24; Lk 22:20).
“Ez a konkrét gondolat nekem egyébként elég idegen, de Jézus szájából ez sem hangzik el az evangéliumokból, hanem inkább az utána élt magyarázatokból, Pál, meg ilyenek.”
Hát igen. “Meg ilyenek…” Vagy nem. S akkor mondd, mi van. Ki a fenét érdekli, hogy mi van azokban az írásokban, melyekre épp hivatkozik. A tudás alapú társadalom nem lexikális ismeretekre épül, hanem kompetenciákra.
“Többszázmillió másik noname zsidó közül néhányat azért megünneplünk… Nem személyi kultusszal tiszteljük, mert az összeegyeztethetetlen a zsidó vallással, de tiszteljük. Például itt van ez a Chanuka. Itt van a Purim. Aki Talmudot tanul, az bár nem ünnepel, de olvassa és tiszteli Rásit, Rámbámot, szóval simán elképzelhetõ, hogy néhány ilyen “noname zsidóról” megemlékezzünk…”
Azon túl, hogy Eszter és Mordecháj, Máttijáhu és a fiai stb. nem noname zsidók, Rambamot és Rasit meg nem ünnepeljük, tehát az érveid sem nem integránsak, sem nem igazán meggyõzõek, még ki is forgatod a szavaimat. (Ha Jézust nem megváltóként gondolod el, kapsz egy rabbit, akinek a tanításaiban jórészt semmi új vagy kimagasló sincs, viszont elférnek egy félbehajtott A4-es lapon.)
Az idézett jézusi logionokhoz egy megjegyzés: majd’ mind megtalálható Mózesnél ill. a Talmudban, mit gondolsz, Jézus mibõl dolgozott? (Nincs idõm minden párhuzamos helyet tételesen kikeresni, utána tudsz járni magad is, hiszen jól kutatott téma ez, elégedjél meg eggyel: Mózes III 19:18).
“Nem. Az evangelisták közül kettõ zsidó volt. üs jó is, hogy van belõlük négy, mert így valamelyest összevetéssel ellenõrizhetõ, hogy mi a valószínûsíthetõ valóság, és mi az esetleges utólagos betoldás. Az általad idézett Jánosos dolgokra már mondtam, hogy ott akad ellenpélda.”
Módszernek ez azért eléggé vitatható, ha szabad eufemizálnom. A XX. század nagy teológiai kísérlete, nevezetesen annak utólagos megállapítása, hogy mi egyértelmûen jézusi (ipsissima verba), megfeneklett. Ahogy Jézus, úgy késõbbi nemzedékek is ismerték (részlegesen) a zsidó vallást és (némiképp) járatosak voltak a Talmud akkor még szóbeli hagyományában. Így lehetetlen eldönteni, hogy egy-egy megfogalmazásról annak “zsidósága” alapján, hogy valóban Jézustól származik-e. Pusztán kizárni lehet, ha egy megfogalmazás már annyira hellenizált, hogy nem illik Jézus nemzedékének zsidó gondolkodásába.
Jól hallom, jól látom admc? Te itt és most Jézust propagálod minekünk? Egy valódi médiaklasszikust idézve: “és ezt így hogy”? Vagy a megfogalmazás ennyire nagyon rossz? Mert valami itt elcsúszott, annyi bizonyos.
Hogy Jézus maga mit gondolt a messiási szereprõl, az már sosem derülhet ki (én ezért is bánnék csínján a “valóság” szó használatával), amennyiben gondolatait a valóban erõsen hellenizálódó kulturális körülmények között bírták lejegyezni hû és, ma így mondanánk, fanatikus tanítványai. Nagyon megkérdõjelezhetõ (ál)naivan szemet hunyni viszont e tanítványok törekvése fölött, mely Jézust mint potenciális Messiást igyekszik legitimálni. Csak annyit mondok: Máté 1. Ez a szöveghely kirívó módon erõlteti a messiási törvényeknek való megfelelést…(persze szemtelen kérdés, hogy ha Jézus apja a Szentlélek, akkor hogyan származhat mégis Dávid házából ésatöbbi?)
Igen, Jézusnak mint zsidó spirituális tanítónak van elvitathatatlan érdeme: hogy ügyesen és okosan ismerte fel korának kétségbeesését és zavarodottságát, és ezen keretek között törekedett a zsidóság megreformálására, de közben elkövetett egy nagy hibát is: megpróbálta a Tórát megváltoztatni (lásd: “ami az égben köttetett” stb.), márpedig abból elvenni nem lehet, hozzátenni sem lehet.
A helyzet az, h akármekkora hippivezér is volt a hagyományos zsidóság nézõpontjából, abszolút nem elfogadható a tanításainak az alapállása.
Remélem, hogy ezzel kapcsolatban nem kell külön kihangsúlyoznom: éljen a meggyõzõdés teljes és csorbíthatatlan szabadsága, tehát nem áll szándékomban megsérteni egyetlen keresztényt sem, mindössze a fennebb említett hagyományos zsidóság szempontjából tekintek Jézusra.
Ebbõl következõen maximálisan nem érdekel a születésnapja sem, a vendégeskedés, szép dalok éneklése, szeretteim megajándékozása pedig az év jelentõs részében nem tilos, miért kellene erre éppen a december végét felhasználnom? az említett születésnap miatt? vagy hogy is van ez?
“ha Jézus apja a Szentlélek, akkor hogyan származhat mégis Dávid házából ésatöbbi?”
Pl. az anyuka révén
Szerintem nem kell ezen (sem) parázni. A régi korokban mindenféle gátakat kellett emelni, mert így lehetett leginkább megakadályozni a sajátcsoportok heterogenizálódását. Ma már nem ezen múlik a dolog (pl. a csoportba tartozás), sõt, a legtöbb zsidó számára az identitása voluntáris, önként választott (tehát tudatos): nem fog senkit egy külsõ “inger” (a karácsonyfaizzók) eltántorítani.
Sok keresztény részt vesz zsidó ünnepségeken, számtalan politikust láthattunk az elmúlt években Magyarországon is (Orbán, Gyurcsány, Mádl stb.) kipában a fején hanukát ünnepelni. Ezzel a judaizmus lett “propagálva nekik”? Szerintem nem. Csupán arról van szó, hogy ezzel a gesztussal is kifejezték, hogy egy sokkultúrájú társadalomban élnek. Ha egy zsidó karácsonyt (vagy Szent Patrik Napot vagy Hálaadás ünnepét) ünnepel, akkor amögött simán lehet ugyanez a megfontolás.
Nem szabadna ugyanazt mondani, mint a Jobbik, pepitában.
Nem mondom, hogy karácsonyozzanak a zsidók. Sõt, azt mondom, hogy mindenekelõtt saját kultúrájukat, saját hagyományaikat ismerjék meg és éljék meg. De nem hinném, hogy görcsölni kéne a karácsonyozás miatt. Ahogy a palesztin probléma elismerése, ez is szerintem erõ kérdése: vagyunk olyan erõsek (identitásban, önazonosságban, kultúrában, közösségben), hogy akár ebben is részt vegyünk? Szerintem igen. Sõt, ez az erõ igazi próbája: könnyú nagy zsidónak lenni egy jesiva falai között. Legyél zsidó egy karácsonyozó asztaltársaságnál! ;]
Kedves A,
az anyuka révén senki sem származhat sem Lévi, sem Dávid házából. Ezek a leszármazások ugyanis csak apai ágon öröklõdnek tovább. (Ezért nem foglalkozik az evangéliumok egyik genealógiája sem az anyai ágakkal.)
Kedves Shadai,
a példád szerintem rossz. Mádl Ferenc otthon nem gyújtotta meg sosem a chanukkiát és nem mondta el rá a bróchékat, míg egy karácsonyfát állító zsidó odahaza megcselekszi a keresztény liturgiát. Semmi baj azzal, ha egy zsidó osztozik keresztény barátai (esetleg családtagjai) karácsonyi örömében. Menjen el hozzájuk, persze, vigyen nekik ajándékot. Szeresse õket. Otthon viszont ne állítson elõbb karácsonyfát annál, mint ahogy Erdõ Péter elmondta a chanukka elsõ napján odahaza meggyújtott chanukkiája fölött a sehehejánut. Álljunk már a kölcsönösség alapján!
Álljunk! üs mindenki menjen el síelni is, abból nem lehet gond.
Vagy korcsolyázni!
Ez az Erdõ Péteres példa is ritka nagy okosság, ugyanis nem Erdõ Péter kedvéért karácsonyozom, hanem a magaméért.
A többihez is van ám mondanivalóm, jó sok, meg házim is van holnapra, úgyhogy majd…
Kedves Admc!
Akkor az Erdõ Péteres példa bizony nagy okosság, mert ha mondana áldást a chanukkiára, õ sem a te kedvedért mondaná, hanem a sajátjáért.
Kedves Shadai!
A sielés és a korcsolyázás nem jó megoldás. Gondolj az ausztráliai zsidókra!
http://www.skiingaustralia.org.au
Bizony azt írtad: “Otthon viszont ne állítson elõbb karácsonyfát annál, mint ahogy Erdõ Péter elmondta a chanukka elsõ napján odahaza meggyújtott chanukkiája fölött a sehehejánut.”
Miért ne állíthatnék akkor karácsonyfát? A magam kedvéért?
Karag (Csákányi László) hangján mondom a VUK-ból:
Gondoltál, kis Sahdai, gondoltál!
Azt állítasz, amit akarsz. (Ami azt illeti, az evangéliumok kapcsán azt állítasz mindig, amit akarsz.)
Shadai azzal érvelt, hogy ha keresztények, pl. Mádl Ferenc, Demszky stb. részt vesznek (a Chabad) nyilvános chanukkai rendezvényén, akkor miért ne állíthatnánk mi is karácsonyfát, vagyunk olyan erõsen a kultúránkban meggyökeredzett zsidók. Erre mondtam, amit mondtam. Az ellenpéldám argumentatív pályáját Shadai érve jelölte ki. Ha reklamálsz, kérlek, nála reklamálj.
üs mi a helyzet Szent Patrik Napjával vagy a Hálaadás ünnepével? Azokat lehet? (Lehet.) Akkor miért nem lehet a hasonlóképpen “szekuláris” karácsonyt? A karácsnyfa-állítás szerintem nem keresztény liturgia.
üs még egy kínzó kérdés: égõket lehet használni, pl. egy hanukai bulin? üs ha az égõ dobozán ez a felirat áll: “karácsonyi égõ” (made in china)?
Komoly kérdésekre komoly válaszok:
Szent Patrik és a hálaadás ünnepével kapcsolatban nem érzem magam illetékesnek, nem lévén amerikai. (Amerikai lennék, én valószínû egyiket sem tartanám, Szent Patrikot biztos nem.)
Szakuláris karácsonyt elméletileg lehet tartani. A bajom ezzel csak az, hogy nem tudom, az milyen. Olyat már láttam, hogy nem hívõk karácsonyoztak, de olyat még nem, hogy nem hívõ módjára, a keresztény hagyomány elemeinek kiiktatásával vagy gyökeres átértelmezésével. Ha tehát definiálod, s a definíció alapján valóban semmi köze a keresztény ünnephez, akkor persze, rendben, részemrõl lehet. 24-én voltaképp ráérek. A karácsonyfaállítása viszont – igaz új keletû, de egyértelmûen – keresztény liturgia. 1530-as évektõl kezdve meghódítja a német polgári háztartásokat, majd a vidéki lakosságét is. Jellemzõ hogy száz évvel késõbb a strassburgi teológus Dannhauser azon kesereg, hogy városa polgárain új szokás lesz úrrá. Azaz ott az õ idejében honosodik meg. A XIX. században kezd el elterjedni más országokban is, ahol kisebb protestáns csoportok katolikus bálványimádást láttak benne. Egy ismerõsöm nagynénikéje pl. a hetvenes évek végén protestáns létére szenteste nem volt hajlandó átlépni annak a szobának a küszöbét, amelyikben a fa állt. Márpedig ha õ a fában katolikus liturgiát látott, akkor én mért ne tenném ugyanezt? A faállítás eredete arra a régi az Alpoktól északra divatos karácsonyi szertartásra megy vissza, mely az elsõ emberpárra és azok eredendõ õsbûnére szerepjátékkal emlékezzenek. A karácsonyfák tartozékai voltak még a XIX. században is a paradicsomjátékok figurái. A nép vallásosság kelléke tehát a karácsonyfa, de vallásos jelkép.
Az égõ kérdés nem égetõ (mármint engem nem éget). Halottam már olyat, hogy valaki vastag misegyertyából csinált 45 chanukkáján 44 kicsinyke gyertyát. Ha pedig rá van írva, hogy Made in China, akkor az valószínûleg nem német hamisítvány, tehát gyakorlatilag kóser párve (sem japán, sem amcsi). A dolog fordítva is elõfordul. Láttam már a Szent István Társulat kirakatában misekehelyként vesztegetett kidduskelyhet, ahogy bár micvós „kidduskelyhen” is apró keresztet. A pálmát viszont az a Lauderes szülõ viszi, aki chanukka elõtt ajándékozni akart az osztálynak kimondottan chanukkára való tekintettel egy ádventi koszorút. Gyertya-gyertya, ünnep-ünnep, I-sten-I-sten: Le chájim. Igyunk, Shadai! ürökké a világ sem áll… Három feles után még tán díszíteni is segítek.
Kacagás.
ügõsor: http://www.judapest.org/?p=630
Szent István Társulat-téma: http://www.ferences-sze.sulinet.hu/
(különös tekintettel a jobb alsó sarokban díszelgõ ORIGINÁL Assisi Szent Ferenc idézetre…)
“A Kol Nidré hagyománya pedig a spanyol inkvizíció idejében került bevezetésre, azt a célt szolgálta, hogy az üldöztetéssel és égetéssel fenyegetett zsidók, akik keresztény hitre tértek (marranusok), és egész évben úgy tettek, mintha keresztények lennének, ezen a napon bejöhettek a zsinagógába, és mintegy cinkos összekacsintással meghallgatták, elmondták a Kol Nidrét, ez volt az üzenete: “legyen érvénytelen az egész évi kereszténykedés és esküdözés, lelkünkben zsidók maradtunk”. Pont az van benne, hogy nem esküdözünk, nem kenyerünk az ilyesmi.”
Ez nagyon nem igaz. A kol nidre ennél jóval régebbi, kb. 2000 éves, mutatja ezt az is, hogy arámiul íródott. üs nem az van benne, hogy nem esküdözünk, hanem az, hogy a meggondolatlanul (Isten felé) tett esküinket az ürökkévaló tekintse semmisnek, ne legyenek érvényesek és ezáltal számonkérhetõek.
Bõvebben itt:
Kol Nidre
Az azért túlzás, hogy a Kol Nidré 2000 éves lenne. A babilóniai arámi a zsidóságban a VIII-IX. századig részben köznyelv, részben rituálisan aktív nyelv. Maga a szöveg már egyértelmûen középkori (késõ hatodik, kora hetedik század). A vele kapcsolatos viták kezdetei is viszonylag pontosan datálhatók (VIII. század közepe, ráv Amram a népi vallásosság bolondságának tartja, tehát nem lehet jóval régebbi az õ koránál, különben “atyáink õsi szokásának” nevezné).
Amennyire én tudom, az az elmélet, hogy a Kol nidré a kikeresztelkedettek miatt került volna (újra) az ünnepi liturgiába, attól a nem kis tudású Joseph Samuel Bloch rabbitól származik valamikor a tízes évekbõl, aki az osztrák parlamentben ülõ galíciai képviselõként a rituális gyilkosságok vádját terjesztõ Rohling professzort is perbe fogta.
Mentségére legyen mondva, hogy õ nem (csupán) a kései marranusokkal, hanem a koraiakkal is kapcsolatba hozta. A nyugati gótok ibériai hódításait követõ, tehát hetedik-nyolcadik századi kényszerkeresztelésekrõl van szó, ami ugyebár egybeesnék a gáonok korával, s magyarázatul szolgálna arra, hogy miért terjedhetett el az ima annak dacára, hogy más tanházakhoz hasonlatosan pl. a szurai tanház is vehemensen elutasította. Rossz nyelvek szerint a terjedésben jókora szerepet játszhatott még az is, hogy az ezidõtájt kiváltképp aktív karaiták is elvetették a szöveget (ez lenne az “amit tiltanak a karaiták, az csak jó lehet” middája [Charlie ben Aviv rabbi 14 és fél middotjának elseje]).
A szöveg az idõk során jelentõs változásokon ment keresztül, azaz senki sem volt különösebben elégedett vele. A szfárd és az askenáz verziók máig eltérnek egymástól az igeidõ tekintetében, ami pl. nem csekély differencia. Röviden: nem a szövegéért szeretjük igazán, hanem a dallamáért. Jom Kippur igazi slágere. Tessék dudorászni!
A kb. 2000 évet itt írják. Persze messze nem biztos, hogy igaz, de a lényegen ez nem változtat. Egészen biztosan jóval öregebb ez a szöveg annál, hogy a marannusoknak tulajdonítsuk.
shadai,
amennyire fején találtad a szöget! éppen 3 nap síelésbõl jöttem haza, és ráadásul egyetértek a hanukával/karácsonnyal kapcsolatos véleményeddel is:)
szóval mink a szekuláris-ateista-zsidó-magyar, noch dazu részben keresztény identitáselemekbõl építkezõ népek vagyunk, és így a téli napforduló környékén különösen aktuálisan merül fel a kérdés, hogy tudniilllik: sto gyelaty? vagyis mi a teendõ: mit és hogyan ünnepeljünk? ráadásul fiatal apukakánt a további alkérdés is felmerül: milyen hagyományt adjunk át cseperedõfélben lévõ csemeténknek?
erre persze nyilván ahány identitás-mix, annyiféle helyes válasz van, okulásképpen a mi példánk: hanuka üS karácsony ünneplése, vallási és – részben, amennyire tõlünk telik – konzumidióta tartalmaktól megtisztítva, ámde az ünnepek leglényegét, és mélyebb spirituális üzenetét, úgyismint a FüNY megjelenése a SüTüTSüGBEN, megõrizve. mivel a szülõktõl se egyik, se másik ünnep kapcsán semmi mélyebb spirituális, avagy elménket gúzsba kötõ vallási tartalmat nem kaptunk, így szerencsésen széles játéktér nyílt számunkra, hogy megteremtsük saját hagyományunkat, vagy ahogy a Patek Phillipe szlogenje is mondja: “Begin your own tradition…” – így talán van esély arra, hogy ezek az ünnepek személyesen is fontossá váljanak nekünk.
üdv
Attól függ, melyik marannusoknak? Mint írtam volt, akadtak a gáonok idején is maranussok (latin ajkú kényszer alatt kikereszteltek) és akkor az ima elterjedésében lehetett komoly szerepük.
Az elterjedésében esetleg, a keletkezésében szinte biztos, hogy nem. Egyébként egészen biztos vagyok benne, hogy a XV. sz-i marannusokra gondolt a poszt írója.
Más téma: Amellett, hogy mondanivalód lényegével teljes mértékben egyetértek és nem értem (vegyesházasságban élõ és ezáltal karácsonyt családi körben ünneplõ zsidóként sem értem), miért kellene a karácsonyt zsidó mivoltunkban megélnünk, egy apró megjegyzést azért tennék. Említetted, hogy a karácsony judaizálása már csak a naptár miatt is nehezen menne. Pedig erre már van példa, létezik egy szokás, ami a gergely-naptárhoz kötõdik, azon belül is épp karácsonyhoz. Az egész évben tanuló zsidók karácsony estére abbahagyják a tanulást és játékkal, szórakozással múlatják az idõt (nittal nacht). Természetesen ennek oka nem holmi szinkretista törekvés (mint pl. a chanuka-bush idiotizmusa), hanem önvédelmi lépés, annakidején kedvelt karácsonyi program volt az “ignoráns”, ünnepbõl hétköznapot csináló zsidók verése. De ha már így alakult és még a lubavicsi rebbe is évente egyszer sakkozott, talán kezdhetne ezzel a minhaggal valamit, akiben szinkretista hajlamok bújkálnak.
Kedves Charlie!
Azt írod,hogy:”az anyuka révén senki sem származhat sem Lévi, sem Dávid házából. Ezek a leszármazások ugyanis csak apai ágon öröklõdnek tovább. (Ezért nem foglalkozik az evangéliumok egyik genealógiája sem az anyai ágakkal.)”
Lehet ,hogy rosszul gondolom,de mikor szétosztják az Ígéret Földjét (nem az USA! :D)akkor “garancia” is lett arra hogy egyik törzs egyetlen családja se vesszhesse el (gazdasági okból)a termõterületet amibõl élnek.Sõt aki önmagát rabszolgának eladja másnak az is felszabadult (max.)7 év után.Ebböl gondolom,hogy túl távoli rokonnal(esetleg más törzsbõl valóval)nem hazasodtak.Bár lehet ,hogy kb.2000 évvel ez elött már nem volt fontos számukra ez?Nem tudom…Hiszen Flavius-nál érdekes dolgokat lehet olvasni(pl.:némelyik fõpap megválasztásának körülményei),bár Flavius ellenérdekelt is volt…
Bocs ,hogy nem az eszmecsere fõvonulatához szóltam hozzá.
Hát ilyet a bencés gimi honlapján… Ez vérciki.
Numeri 6:23-27
Na, akkor remélem, nem nagyon szakítom itt meg az izgalmas vitákat…
miou:
“Jól hallom, jól látom admc? Te itt és most Jézust propagálod minekünk?”
Tökéletesen. Szerintem a bejegyzésben elég korrektül meg is indoklom. :)
“Hogy Jézus maga mit gondolt a messiási szereprõl, az már sosem derülhet ki (én ezért is bánnék csínján a “valóság” szó használatával), amennyiben gondolatait a valóban erõsen hellenizálódó kulturális körülmények között bírták lejegyezni hû és, ma így mondanánk, fanatikus tanítványai. Nagyon megkérdõjelezhetõ (ál)naivan szemet hunyni viszont e tanítványok törekvése fölött, mely Jézust mint potenciális Messiást igyekszik legitimálni.”
No akkor definiáljuk Jézust és az õ gondolatait: amit a szájába ad a négy evangelista közül legalább kettõ. Azt hiszem, ez nagyjából a keresztény egyházak álláspontjának is megfelel, a történészeknek is biztos fontos forrása, meg nagyjából én is ezekre utalok és ezekrõl beszélek.
Nem hunytam szemet a tanítványok törekvése fölött… nem is beszéltem tanítványokról. Jézusról beszéltem, õ annyira nem erõltette ezt a messiás-témát.
“…de közben elkövetett egy nagy hibát is: megpróbálta a Tórát megváltoztatni (lásd: “ami az égben köttetett” stb.), márpedig abból elvenni nem lehet, hozzátenni sem lehet.”
A Tórát megváltoztatni? Pontosan mire gondolsz?
“A helyzet az, h akármekkora hippivezér is volt a hagyományos zsidóság nézõpontjából, abszolút nem elfogadható a tanításainak az alapállása.”
Itt sem pontosan világos számomra, hogy mit értesz alapállás alatt.
Charlie:
“Akkor vesd össze Mt 25: 31 skk.; Mk 13, 26 k.; Jn 5: 25 skk. Ezek bizony (halottak föltámadása, népek egybegyûjtése ítéletre, a jócselekedetek megjutalmazása és a rosszak megbüntetése az idõk kezdetétõl fogva bizony korabeli messianisztikus várakozásoknak megfelelõ jövendölések.”
Így is van, ezekre utal Jézus is az idézett szövegekben. Te most talán úgy gondolod, hogy magáról beszél. De miért vagy ebben olyan biztos? Hadd illusztráljam ezt néhány példával.
Jézus gyakran használta a kifejezést: “az én mennyei Atyám”. Nu, akkor biztosan õ az Isten fia, lehetne gondolni. Ám mit is mondott beszédeiben a népnek? Ezt csináljátok, azt ne csináljátok, úgy fog titeket a legjobban komálni a “ti mennyei Atyátok”. No lám, hát akkor ezek szerint mégsem választja el magát annyira a néptõl… Isten fia? Hát persze, hiszen mindnyájan azok vagyunk – ? teremtett minket. Ez mint retorikai eszköz, értelmezhetõ úgy is, mint az égi, szellemi, lelki dolgok emberekhez való közelebb hozása.
Visszatérve az idézetekre, ezekbõl a szövegekbõl úgy tûnik, hogy Jézus is nagy messiásváró volt, mint a korában annyian mások. Azt prófétálta, hogy közel már az ítélet napja, ez így ezer év múltán betudható tévedésnek, avagy isteni léptékkel való számolásnak, lásd Jónás, Babitsos verzió.
“A tények kedvéért azonban tartozom megjegyezni, hogy Jézus bizony használja magára a héber massiách görög fordítását, a krisztosz szót, lásd Mt 16,16-20, Mk 14,61-62 (ez utóbbi helyre utaltam tegnap csak elírtam a fejezetszámot).”
No ez az Mt 16,16-20 már akkor szemet szúrt nekem, amikor olvastam, de azért nem érdekes? Itt sem õ használja magára a krisztosz szót! (Lehetséges értelmezés: ott és akkor ez volt az a bizonyos “kifürkészhetetlen Isten akarata”, hogy ezt kell hinnie ahhoz, hogy úgy folytatódjon a sztori, ahogyan a forgatókönyv van. Mint a Mátrixban, amikor az orákulum azt mondja Neonak: nem is te vagy a kiválasztott, csak Morpheus hiszi ezt.)
Az Mk 14,61-62-re pedig csak azt tudom mondani, amit Te kifogásoltál: a négy evangélium közül ugyanebben a jelenetben csak itt hangzik el megerõsítés. Hogy Te miért vonod ezt az eszközt kétségbe, aztat én nem tudom, mindenesetre én ezt az elképzelést a cikkben említett könyvben olvastam, amit egy zsidó egyetemi tanár írt, akinek fõ kutatási témája az ?jszövetség…
“Ami azt illeti nem ártana, ha elolvasnád az evangéliumokat, ha már egyszer beszélsz róluk (kezdhetnéd pl. itt: Mt 26:28; Mk 14:24; Lk 22:20).”
Ezen rötyögtem az egyik legjobbat, hogy beraksz három idézetet, amik egymásnak a kópiái… Na akkor most “leleplezem” magamat a kedvedért: Mátét olvastam el, mert õ van a legelején. Aztán láttam a fejezetcímek alatt, hogy a többiben ugyanez van leírva, csak másként. Szóval ilyen trükkökkel nem tudsz megtréfálni… Tudás alapú társadalom… :)
Na de vissza a témához, itt ezt írja: “Igyatok ebbõl mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bûnök bocsánatára.” Szóval ez lényegében egyszer hangzik el, akkor is elég homályos jelentéstartalommal, mert nem magyarázgatja, nem fejti ki, meg ilyenek. Aszongya: “sokakért”. Hát az elég tág fogalom. Mondta õ, hogy az emberiségért? Mondta õ, hogy minden bûn bocsánatára? Ettõl még akár utalhatott valami konkrét, más dologra, ami itt nincs leírva. Viszont eszembe jutott errõl még egy érdekes, szintén ebbõl a könyvbõl.
Jézus például a Máté 10-ben vagy a 24-ben is a jövõrõl beszél, hogy milyen durvaságok lesznek még. Többször fogalmaz így: gyûlölni, üldözni/megölni fognak Titeket az én nevemért.
Mondja Jézus.
A zsidóknak.
Na, nem tudom, értitek-e, hogy mi ebben a tréfás.
Frankón megmondta elõre. Csak a mondatát néha másként értelmezték.
Szóval van ez az áldozatiság-szerepe Jézusnak, ami lépten-nyomon elõbukkan. Aztán van a zsidóság áldozat-szerepe a történelem folyamán. De a kettõ között nem sok párhuzamot vontak még eddig, pedig lehet, hogy az egész evangéliumot ki lehetne bontani, például errefelé egy másik szálon.
“Azon túl, hogy Eszter és Mordecháj, Máttijáhu és a fiai stb. nem noname zsidók, Rambamot és Rasit meg nem ünnepeljük, tehát az érveid sem nem integránsak, sem nem igazán meggyõzõek, még ki is forgatod a szavaimat. (Ha Jézust nem megváltóként gondolod el, kapsz egy rabbit, akinek a tanításaiban jórészt semmi új vagy kimagasló sincs, viszont elférnek egy félbehajtott A4-es lapon.)
Az idézett jézusi logionokhoz egy megjegyzés: majd’ mind megtalálható Mózesnél ill. a Talmudban, mit gondolsz, Jézus mibõl dolgozott? (Nincs idõm minden párhuzamos helyet tételesen kikeresni, utána tudsz járni magad is, hiszen jól kutatott téma ez, elégedjél meg eggyel: Mózes III 19:18).”
Perszehogy nem noname zsidók, nyilván ironikusan értettem arra, hogy Jézust is lenoname-ezted. Azt én is mondtam, hogy Rambamot meg Rásit nem ünnepeljük, minek ismétled meg? Talán azért, hogy elmondhassam: egy jó zsidó számára úgysincs nagyobb élvezet, nagyobb ünnep, mint a Tan tanulása… :)
A4-es lapon? Ez talán enyhe túlzás, gondolj csak arra, hogy már most mennyivel többet irkáltunk itt le tõle, mint egy A4-es lap… Amúgy meg az a nagy király, aki könyveket tölt meg? A “meg nem értett zsenik”? Azaz a Talmudosok, akiket ma a többség el sem tud olvasni, mint azt a múltkor megvitattuk? Jézus egyszerût és frankót mond, sokoldalú üzenete van a mai zsidók számára is. A történelem során lett galiba abból amit mondott (de kiébõl nem), ugyanakkor sok ember élete szebb lett attól, amit a szavaiban talált, és azok az emberek nem mind hiszékeny, primitív, vakbuzgó hívõk voltak. Kell ennél több?
3Móz 19,18: Nem tudom, hogy ezt miért írtad be. Gondolom a kommentár nélküli, 3-as számú Jézus idézetemre gondolsz. (Ádám 3 :)) Nyilván, hogy Tórabeli idézet volt, hiszen pont erre kérdezett rá a sztoriban a kérdezõ.
Aki olvassa amit írok, esetleg érezheti úgy, hogy átértelmezem (rossz nyelvek szerint félre) a kõbe vésett dolgokat Jézusról. Nekik üzenem, hogy olyan korban élünk e földön, amikor minden héten megjelenik egy újabb Jézus értelmezés, mindenféle buddhistáktól, meg asztrológusoktól, meg mormonoktól, meg százféle különbözõ csoportról, akik keresztényeknek érzik magukat (mondván: hisznek Jézus feltámadásában). Na most hadd illusztrálom, hogy ezek mennyire különböznek. Vannak a “sima” keresztények, mondhatni katolikusok, ezek fõleg szertartásaikról ismerkszenek meg, akárcsak a zsidók, ezeket szeretik: misézés, éneklés, két szín alatti áldozás, meg hasonlók. Vasárnaponként járnak templomba. Ezzel szemben nekem volt alkalmam megismerni egy egészen másként keresztény csoportot, akik egy ún. übredés hosszabb távú hatására lettek azok, akik. Ez az übredés Amerikából indult (az üdvösség az amcsiktól ered?), nagy vallási mozgalom, fõ hitük: Krisztus most is él, és terve van Veled. Higgy benne, és megszólal számodra a Szent Szellem (Holy Spirit) és jó útra fog vezérelni. ülj mindig úgy, ahogy õ mondja. Megismerheted, ha a Bibliát minél többször olvasod és értelmezed. üs ezen belül is kismillió irányzat, részletekért lásd a Wikipédiát.
Miért mondom ezt? Mert már majdnem mindenkinek van saját “Jézusa” a világon. Csak a zsidóknak nincs (kivéve a messianisztikus zsidókat, de az más tészta)… Pedig nekünk lenne a legtöbb jogunk és lehetõségünk Jézus életét és tetteit értelmezni, hiszen mi hordoztuk tovább azóta a legautentikusabban a hagyományokat, amiben õ élt és alkotott. Nekünk Jézus egész mást tud mondani, mint másoknak.
üs miért kéne a zsidóknak egy személyes Jézus? Azt írod, mi hordoztuk tovább a legautentikusabban a hagyományokat, amiben õ élt és alkotott. Pedig Jézus állandó vitában állt a farizeusokkal, akiknek mi a hagyományait visszük tovább, tehát Jézus hagyományai és a mi hagyományaink nem közösek. Jézus zsidó szempontból egy korrekt csávó volt, aki nem alkotott különösebben kiugrót vagy kiválót. Ugyanakkor hatását tekintve az egyik legnagyobb tragédia, hiszen az õ nevében voltak az autodafék, a kényszerkeresztelések, soroljam még? Miért kellene nekünk zsidóként Jézussal azonosulnunk? Ha vele igen, miért nem Jákob Frankkal, Cvi Sábtájjal, zsidó szempontból mi a különbség köztük?
Kedves admc,
a hét végéig nem tudok részletesen válaszolni, de annyit elõrebocsájtok a szombat esti válaszomhoz, hogy félelmetes mennyire szelektív olvasó vagy. Ami nem illeszkedik a koncepciódba, azt egyszerûen nem vagy hajlandó elolvasni, megérteni, vagy rásütsz valami olyasféle jelzõt, melynek okán úgy gondolod, már nem is releváns.
Kedves mindenki!
Feletébb érdekes ez a site. Mármint hitét gyakorló keresztyénként gondolom így.
Bár a hanukka és a karácsony szó közé a címben nem biztos, hogy a vs. rövidítés illene. Mert vajon miért kellene szembeállnia a kettõnek egymással.
Meglep és örömmel veszem, hogy milyen jól ismeritek az ?jszövetséget.
Lenne sok-sok megjegyzésem. Azonban csak néhányat írok le. Elõrebocsátom, hogy nem célom, hogy bebizonyítsam Jézus létezését és Isten mivoltát, de néhány helyreigazítást had tegyek:
Jézus valóban nem használta magára a “felkent” méltóságjelzõt, ami utána mégis ráragadt, mégpedig azért nem használta, mert nem akarta, hogy õ király legyen. Többször királlyá akarták tenni, azonban minden ilyen kisérletnek ellenált. Ugyanis alapvetõen azt tanította, hogy az õ királysága nem e világból való, magyarul transzcendens. ülete transzcendens vetületbõl nézve nem fogható fel kudarcként, csupán a hitelesség elkerülhetetlen következménye volt a Golgota. Szóval az ember a saját fogalomkészletével értelmezi a valóságot, és akinek szegényes a transzcendesre vonatkozó gondolata s szava, az nyilvánvaló, hogy azt mondja Jézusra messiás. Ez olyan amikor egy new yorki rabbi kifakadt a háború után a cionizmus sikerei láttán, hogy erec jiszróél nem e világból való. üs igaza is volt, mert ahol eszméket tallérral vérrel és vassal érvényesítenek az nem kánaán, hanem a pervertált ellenpólusa a gé hinnon (gyehenna), amely nemcsak a mai Izrael, hanem minden ami totális állam: kommunizmus, de a középkori klerikalizmus is. Ennyit a messiási címrõl.
Jézus hatását némelyek a buzgó tanítványokkal teszik egyenlõvé. De miért nem lehet azt mondani, hogy egy élet sugárzik, hogy nem úgy tanít mint a korabeli rabbik, mert tanításának ereje van. Nemcsak attól van ereje, hogy hiteles életet él (szegény, nem egzisztencia építõ, nem látvány élet), hanem mert olyanokat is tett, amit más ritkábban: démonokat ûzött ki. Tudom volt Hannina ben Dosza is akkoriban, azonban aki olvassa az evangéliumokat az érzi, hogy õ több, ahogy a középkorban mondták Deus semper Maior (Isten mindig nagyobb).
Summa: azt javaslom, hogy olvassátok az evangéliumokat, ahogy én is olvasom a Zohart, a Misnát, és természetesen a Tanak-ot!
üdv
Akkor jól tudsz héberül és arameusul. Nyilván jól tudsz görögül is. Így azt is tudod, hogy a krisztosz jelzõ, melyet Jézus bizony használ magára (vö. Mt 16:20 sk.; Mk 9:41; Mk 14:61 sk., Jn 11:25-27), azt jelenti fölkent.
Jézus hatalommal tanít. A tudás hatalmával. Mint minden rabbi. (Mint Misna-tanulmányaidból tudod, más rabbik is tesznek csodákat.)
Igen a krisztosz a messiah görög fordítása. Persze azt továbbra is tartom, hogy Jézus explicit módon nem mondta magáról, hogy õ krisztosz lenne, ami persze nem azt jelenti, hogy nem az volt. Vegyük sorra a locusokat:
Mt 16, 20
Péter vallástétele után tiltja meg Jézus, hogy elmondják az embereknek, hogy õ a Krisztosz. Péternek meg elõtte azt mondja, hogy nem test és vér fedte fel ezt neki, hanem a mennyei Atya. Tehát a krisztusság csakis a transzcendens dimenzióból érthetõ és értelmezhetõ. üs azért tiltja meg a tanítványoknak, hogy elterjesszék, mert a többség akkoriban politikai messiást várt.
Mk 9, 41
Itt tényleg alkalmazza magára a krisztosz kifejezést. Azonban ha szövegkritikailag megvizsgáljuk, akkor már nem lehet ebben a kérdésben olyan bátran nyilatkozni. Ahogy az újfordítású ?jszövetségben látható az valóban Jézus krisztoszként való önértelmezésének jele. Azonban a görög kéziratok nagy része így hozza: …potérion hüdatosz en onomati hoti Khrisztou eszte amén… tehát … pohár vizet (vk.-nek, nincs meghatározva kinek a) nevében, mert a Krisztuséi vagytok bizony… a kéziratok egy másik csoportja azt hozza, hogy onomati mou azaz nevemben; vagy azt hogy tó onomati mou azaz az én nevemben. Azonban abból a szempontból, hogy Jézus magára értelmezte a krisztosz kifejezést vagy nem döntõ, az hogy itt kinek a nevében történik a pohár víz jócselekedete. A megelõzõ szakaszból persze egyértelmû, hogy Jézus nevében. Viszont létezik egy olyan kódex a British Museumban lévõ Sinai codex amely a következõ verziót hozza En onomati mou hoti emon eszte azaz a nevemben, mert az enyéim vagytok.
További érdekességet találunk e szakasz vizsgálatakor, ha megnézzük a Máténál fellelhetõ párhuzamos helyet: üs a ki inni ád egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát. Mt 10, 42. Itt a Jézus nevében való cselekvést már úgy fejezi ki, hogy tanítvány nevében. Ez a szövegrész legalábbis azon a részen, hogy a tanítvány nevében, minden kódexben teljesen egyértelmû és nincs semmiféle variálás. Ráadásul az idézett szakasz jobban is illik a szövegkörnyezethez, mert a Mk-ban lévõ változat az ördögûzéshez kapcsolódik (ez nyilvánvaló vonása a krisztosz-ságnak), Mt-ban pedig a tanítványok emberek közötti forgolódásáról szóló szakasz után található. A lukácsi ördögûzõ locusból meg teljesen hiányzik (Lk 9, 49-50).
Mk 14, 61 Itt nincs vita Jézus explicit módon felelve a fõpap vádjára a koncepciós perben azt mondja, hogy ego eimi azaz én vagyok. A párhuzamos helyeken az található, hogy szü eipasz azaz te mondod Mt 26, 64 és ha mondom nektek nem hiszitek Lk 22, 67. E helyen Jézus perében már nincs mit „félnie” attól, hogy esetleg földi királlyá teszik, ezért van az, hogy a kérdésre felelve vállalja a krisztusságot, de itt is transzcendens szinten beszél róla: meglátjátok az emberfiát (azaz engem), amint a Hatalmas jobbján ül.
Jn 11, 25-27 Itt egyértelmûen Márta mondja róla, hogy krisztosz.
Az ?jszövetség e helyein csupán Mk 14, 61-ben mondja ki magáról, hogy krisztosz, egy olyan szituációban, amikor ez kellett ahhoz, hogy végre elítélhessék.
ürdemes azonban arra figyelni, hogy mi az, amit explicit módon állít magáról Jézus:
Az élet kenyere Jn 6, 35; a kenyér, amely mennybõl száll alá Jn 6, 41; az ajtó Jn 10, 7; jó pásztor Jn 10, 11; út igazság élet Jn 14, 6.
Jézus tehát szándékosan nem hívja magát messiásnak, mert a könnyen félreértelmezhetõ lett volna a környezetének.
Végül egy kérdés. Miért nem újították meg a templomot és a templomi áldozatot a zsidók akkor, amikor lett volna lehetõségük rá? Van erre valamilyen autentikus megokolás?
üdv
A hét végén neked is részletesen válaszolok, viszont az utolsó kérdésedet nem értem, mikor lett volna rá lehetõség?
Gondolom mióta létezik a modern Izrael.
Charlie!
A karácsonyfának az égvilágon semmi köze a liturgiához.
“Egy ismerõsöm nagynénikéje pl. a hetvenes évek végén protestáns létére szenteste nem volt hajlandó átlépni annak a szobának a küszöbét, amelyikben a fa állt. Márpedig ha õ a fában katolikus liturgiát látott, akkor én mért ne tenném ugyanezt?”
A katolikus református bikkfafejûségnek hosszú történelme van. Anno még anyámnak is azt tanították, hogy ha belép egy református templomba, az bûn, amit meg kell gyónni. Ez az idiotizmus mára nagyrészt eltûnt. A reformátusok a maguk “keménnyakúságával” ugyancsak kivették belõle a részüket. Ebbõl a buta keresztény belvillongásból én nem vonnék le messzemenõ következtetéseket.
Elfér mindkettõ, nem vesznek össze.
Pedig mûködik az email cím: hello@judapest.org
Kedves Szobatudós, a modern Izrael megalakulása nem nyitotta meg az áldozatok helyreállításának lehetõségét.
Az áldozatok helyreállításához szükség van
1. Szentélyre, amit majd a messiás hoz el
2. Szükség van rituálisan tiszta papokra, akiket viszont csak rituálisan tiszta személy tehet tisztává (Móz4-19:1-13). Viszont ma mindenki tisztátalan, úgyhogy ez a feladat is a messiásra vár, aki rituálisan tiszta lesz.
re ormicafon,
csak az utolsó kérdésre, de javallom, várd meg a dologgal Charlie beharangozott válaszát is, mert az minden tekintetben teljesebb lesz ennél.
egyrészt egy csomó tudás, ami a Szentélyre vonatkozik, sajnos elveszett. üpítészeti paraméterek, mértékegységek stb. ugyan amerikai egyetemeken rendszeresen kísérleteznek a Szentély modellezésével, azért lássuk be, ezek messze nem közelítik meg a felépítéshez kívánt pontosságot (a Szentély mércéje a tökéletesség, ha sarkítani kívánjuk). Aztán a berendezéséhez sincs meg minden (színkenyér, frigyláda stb.) – bár nemrégiben olvastam a Mekubal Dahan egyik követõjének lapján, hogy a Mekubal meggyõzõdése, amit egy szemtanú elbeszélésére alapoz, hogy a szentélybeli kincsek a Vatikánban vannak egy pincében. Ahogyan Fõpap sincsen, és az áldozathozatalhoz is hiányoznak dolgok (füstölõszer összeállítása?) – a hagyomány szerint ha jók vagyunk, kiérdemeljük, hogy a Szentély 1:1 leszálljon az égbõl, amikor eljön a Messiás, ha meg nem vagyunk jók, akkor az õ vezetésével felépíthetjük majd.
fhb, December 4. 10.53-asára válaszként.
“Pedig Jézus állandó vitában állt a farizeusokkal, akiknek mi a hagyományait visszük tovább, tehát Jézus hagyományai és a mi hagyományaink nem közösek.”
A farizeusok hagyományait vinnénk tovább? Ez (szerencsénkre) nem igaz. Egyrészt egyáltalán nincs semmilyen egységesség, kell-e ezt magyaráznom, ugye hogy nem. Másrészt pont a farizeusok idejében is már több irányzat indult el – ennyi erõvel a szadduceusok hagyományait is vihetnénk tovább. De errõl sincs szó. Farizeusság, az egy korjelenség, semmi hagyomány. Jézus egyszerûen nem szerette, ha valaki butaságokat csinált, mindegy az, hogy farizeus csinálja, vagy akárki más, erre hívta fel a figyelmet, ebben van az üzenet lényege, a ma számára is.
“Jézus zsidó szempontból egy korrekt csávó volt, aki nem alkotott különösebben kiugrót vagy kiválót.”
Fent azt hiszem írtam errõl eleget…
“Ugyanakkor hatását tekintve az egyik legnagyobb tragédia, hiszen az õ nevében voltak az autodafék, a kényszerkeresztelések, soroljam még?”
Azt hiszem, errõl is írtam már eleget. :)
“Miért kellene nekünk zsidóként Jézussal azonosulnunk? Ha vele igen, miért nem Jákob Frankkal, Cvi Sábtájjal, zsidó szempontból mi a különbség köztük?”
Nem kell zsidóként Jézussal azonosulni. Tanulni, olvasni érdemes tõle. A Talmud bölcseivel sem kell azonosulni, mindig azt kell nézni, hogy mi jót üzen ez a sok kincs a ma emberének. Most felcsaptam ösztönzésedre egy könyvet, amit olvastam, és emlékeztem, hogy ír benne Jákob Frankról és Cvi Sábtájról, és nem értem a kérdést: zsidó szempontból mi a hasonlóság – köztük és Jézus között? Mondjuk, az éppen vitatott kérdés szempontjából, ami az, hogy olvassunk-e ?jszövetséget/állítsunk-e karácsonyfát. Nem látom ezeknek a megfelelõ analógiáit.
Szobatudós, még egy kis bökkenõ a Szentéllyel, per pillanat van ott már valami épületféleség, tudtommal nem vennék túl jó néven egyesek, ha azt arrébb söpörnék… Olyan egyesek, akik mostanság éppen nem szoktak túl jó néven venni semmi ilyesmit… szóval most emiatt nem próbálkozunk inkább.
“Ez (szerencsénkre) nem igaz.”
Nohát, csak nem esszénus hagyományokra épül a mai zsidóság? Esetleg szadduceus? Zelóta? Ne viccoljunk már egymással, az akkori irányzatok közül egyedül a perusim maradt meg, amit ma zsidó vallásként ismersz, az a farizeus zsidóság.
” Egyrészt egyáltalán nincs semmilyen egységesség, kell-e ezt magyaráznom, ugye hogy nem.”
ürtelmezésben nincs egységesség, az alapelvek tekintetében van, a források tekintetében van. A farizeus misnát, farizeus talmudot használja mindenki.
” Másrészt pont a farizeusok idejében is már több irányzat indult el – ennyi erõvel a szadduceusok hagyományait is vihetnénk tovább.”
No jó, ez annyira színvonaltalan, hogy ide már nem megyek le utánad…
“Farizeusság, az egy korjelenség, semmi hagyomány. ”
No most akkor talán tanulj még egy kicsit, mielõtt a zsidókat akarod téríteni :)
http://hu.wikipedia.org/wiki/Farizeusok
Azt a semmi hagyományt úgy hívják, rabbinikus zsidóság :) Tényleg csak korjelenség, ki hall manapság Hillelrõl, Juda Hanasziról, Tarfonról, Aserrõl? Ki hall manapság szellemi utódaikról, Rambamról, Rambanról? Káróról? Soroljam?
“Fent azt hiszem írtam errõl eleget…”
Írni írtál, csak éppen semmi olyan világrengetõ újdonságot nem sikerült bemutatnod, ami ne lenne meg párhuzamosan. Jézus halachikusan nem volt nagy durranás.
“Jézus egyszerûen nem szerette, ha valaki butaságokat csinált, mindegy az, hogy farizeus csinálja, vagy akárki más, erre hívta fel a figyelmet, ebben van az üzenet lényege, a ma számára is.”
Már ne is haragudj, de ez ritka nagy zöldség. Jézus konkrét halachikus kérdéseken vitatkozott a farizeusokkal, ami egyetlen dolgot jelent, õ is farizeus volt. Amit egyébként elég jól példáz az is, hogy tanított a zsinagógában (Mt 4:23).
Ja, hogy õ is farizeus volt? Hátakkormeg? :)
“Pedig Jézus állandó vitában állt a farizeusokkal, akiknek mi a hagyományait visszük tovább, tehát Jézus hagyományai és a mi hagyományaink nem közösek.”
Akkormeg mi a nem közös?
Hülye zsidók, folyton vitatkoznak, meg kötözködnek, akárcsak itt és most Te meg én. Akkor meg miért ne lenne a hagyomány közös?
Fent írtam, csak nem érdekeseket. Például íme néhány “konkrét halachikus kérdés”, amit fent írtam:
1. “Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár elõtt, menj el, békülj ki elõbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat.”
Tiltják ezt a mi hagyományaink?
4. “Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöltess magad elõtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék õket az emberek. Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy adakozásod titokban történjék.”
Tiltják ezt a mi hagyományaink?
5. “Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák õket az emberek.”
Tiltják ezt a mi hagyományaink?
6. “Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket.”
Tiltják ezt a mi hagyományaink?
7. “Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csûrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja õket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? (…) Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsõségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mezõ füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitûek?”
Tehát továbbra is tartom az állításomat, a ritka nagy zöldséget. :)
Ezeket nem szerette Jézus a farizeusokban például, ezek nem halachikus kérédsek.
fhb,
köszönöm a magyarázatot.
ün is köszönöm a szentéllyel kapcsolatos magyarázatot, ami persze nem elégített ki teljes mértékben. Van egy kevésbé lényeges formai és egy lényeges tartalmi hozzászólásom.
Formai:
1. A Tóra leírja a berendezéseket, az áldozati rendet, meg mindent, ami meg ezen felül volt az már történelmi sallang. Tehát technikailag megoldható lenne kivéve a frigyládát. A Szikla Mecset viszont már egy sulyosabb akadály.
Tartalmi:
2. Az áldozat Izrael kultuszának (is) központi rituáléja (volt). Mégpedig azért, mert az áldozat aktusában zajlik le a legbensõségesebb közösség Isten és ember között. üs ez nem a “do ut des” “adok, hogy adj” primitív utilitarista elve miatt van így, hanem azért mert az az önmegüresítés, amellyel e világ teremtetett, amellyel Isten megbocsát és népe javát akarja és munkálja (és persze Jézus kenózisa is idetartozik) csak úgy válik életszerûvé, ha az ember is követi, felveszi ezt a magatartás formát, tehát áldozatot mutat be. Az áldozat kiveszése a modern ember tragédiája. üs ennek igenis rituális, ünnepélyes formája is kell legyen. Ez formálisan megvan a katolikusoknál a miseáldozásban, de a protestánsok is erre figyelnek az úrvacsorában, hiszen ez a legõsibb keresztyén rítus. Jézus univerzális áldozatáról szól a Zsidókhoz írt levél, amely úgy is felfogható mint egy felszólítás: az áldozat teljessé és tökéletessé vált.
Remélem soraimmal nem botránkoztattalak meg benneteket, ha igen elnézést kérek.
További szép napot, estét!
üdv
“Ja, hogy õ is farizeus volt? Hátakkormeg? :)”
Valóban nem fejtettem ki ezt a gondolati síkot teljesen.
Szóval, Jézus valószínûleg farizeus volt eredetileg, ám ezt elhagyta, mást kezdett hirdetni, tanítani. Erre vonatkoztak a nem közös hagyományok.
Egyébként meg, amiket beidéztél, azokban mi a nóvum? Ugyanezeket a gondolatokat megtalálod másoknál is, továbbra is mondom, zsidó szempontból Jézus nem hozott sokat. Ahogy korábban fogalmaztam, zsidó szempontból korrekt csávó volt, de semmi égrengetõt nem mondott.
Hangsúlyozom, zsidó szempontból. üs ezért nem is kell vele zsidóként foglalkozni. Ennél sokkal mélyebb gondolatokat találhatsz pl. a pirkei avotban.
Ja, nem mellesleg, a farizeus nem szinonímája a képmutatónak és a szöveg szerint Jézus a képmutatókról beszél.
Ahol a farizeusokkal vitatkozik, ott bizony halachikus vita van, pl. a szombattal kapcsolatban (gyógyítás, kalász leszakítása stb-stb.)
Még annyit szerettem volna leírni, hogy nem vagyok egy beíros típus, de itt az a jó, hogy intelligens arcok intelligens módon írnak.
üdv
Valahol sokkal fentebb olvastam valami olyasmit, hogy augusztus 20. egy görög szentnek az ünnepe. Istvánra gondolsz, a vártanúra (kedves valaki aki beírtad)? Hát ha már István, akkor az államalapító I. István magyar király ünnepe. De tágabban vizsgálva egyszerûen az államalapítás ünnepe. csak így. vallásosság nélkül is akár.
Egyébként egyszer hallottam valami olyasmit, hogy van valami kapcsolat a december 26-ai István nappal is. (asszem ez lett volna eredetileg az államalapítás ünnepe, a király névnapja) vagyis a vértanú István (dec26.)napja. csak átkerült (torlódtak volna az ünnepek????)(karácsony) augusztusra.
Tudom, nem ez a téma, de a hanukát és a karácsonyt már olyan jól kiveséztétek!:)
Jó ez a hely! üdv. TMA
izé, nem vártanú.. vértanú:))
“Egyébként meg, amiket beidéztél, azokban mi a nóvum? Ugyanezeket a gondolatokat megtalálod másoknál is, továbbra is mondom, zsidó szempontból Jézus nem hozott sokat.”
Ja, hogy õ is ugyanazokat a tanokat hirdette mint a többi talmudista? Hátakkormeg? :D
Sziasztok!
ülvezettel olvasom a blogot is és a véleményeket is, bár azt hiszem, h kicsit túlbonyolítjátok a dolgot. “?smagyar” barátom mondta egyszer Karácsony kapcsán, h “a magyaroknak a Turul madár jön el Karácsonykor.” Ezzel a kérdés részérõl tisztázva :-).
Amúgy egyetértek admc-vel, globalizáció, fogyasztói társadalom stb. Viszont a Karácsony és (gondolom) a Hanuka is a szeretetrõl, békességrõl (is) szól, szóval se tiltani se ráerõltetni nem kell senkire. üs bízom benne, h nem lesz valaki kevésbé zsidó, ha megünnepli a Karácsonyt (is).
Boldog békés Hanukát és Karácsonyt mindenkinek!
http://www.churchofgod.hu/cont/hirek/sz_u_20031220.php
(rövidítve by admc)
Remélem eljön az idõ, amikor nyílvánvalóvá válik mindez. A legtöbb “keresztény” úgy viszonyul a Tórához, mint egy megszüntetett törvénykönyvhöz. (Ellentétbe állítják az “ó-szövetséget” az új-szövetséggel – Jézus nevében. Ez gyalázat!) Jézus semmi újat nem modott, csak a törvényt magyarázta és minthogy az egész világfolyamat “nyitott könyv” elõtte, természetes, hogy a próféciákat (a jövõt) is tökéletesen magyarázta. Mindamellett kerülte, hogy földi életében bárkit is elvezessen a teljes igazságra!
“Amikor eljön, meggyõzi a világot a bûnrõl, az igazságról és az ítéletrõl.
Jn 16.9
A bûnrõl, amiért nem hittek bennem.
Jn 16.10
Az igazságról, hogy az Atyához megyek, s többé nem láttok.
Jn 16.11
Az ítéletrõl, mivel a világ fejedelme ítélet alá esett.
Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erõsek.
Jn 16.13
Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, õ majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendõt fogja hirdetni nektek.
Jn 16.14
Megdicsõít engem, mert az enyémbõl kapja, amit majd hirdet nektek.
Jn 16.15
Minden, ami az Atyáé, az enyém is. Azért mondtam, hogy az enyémbõl kapja, amit majd hirdet nektek.” Azaz az Atyától kapja, amit majd hirdet.
Néhány dolog következik ebbõl:
-Senki sem jutott el a teljes igazságra.
-A világ kegyelemre szorul
-A világban ítélet fog lezajlani.
Kedvenc szólásom: Szeresd azt, aki keresi az igazságot, de ne higgy annak, aki azt mondja, hogy nála a teljes igazság!
Békét és reménységet az igazságot keresõknek!
ün éltem az államokban jó pár évig és a tapasztalataim szerint a zsidónál antiszemitább,kirekesztõbb nép nincsen.Undorítóak vagytok,hazugok és álszentek!!!!!!!Olvastam a “Cion bölcseinek jegyzõkönyvét”,amirõl persze azt állítjátok,hogy totális hazugság,de sajnos,ha valakinek több esze van mint 1 marék lepkének azonnal látja az igazságot.Szomorú,hogy vannak ilyenek,mint ti!Rosszabbak vagytok az állatoknál!!!!!!!!!Hülyék nem vagytok,ezért vagytok nagyon veszélyesek,de egyszer talán felnyílik az emberiség szeme!!!!!!!!!!!!!!!!!!
üs a Macskafogót is olvastad? (!!!!)
üdvözlet és Békesség Mindenkinek!
Szerintem nagyon jó téma felvetése. ün kresztény vagyok (rom. kat.) és remélem, hogy lassan, de meg közeledni fognak a zsidók és a keresztények egymáshoz. Az tény, hogy a keresztény vallás a zsodó vallásból ered, amiatt kölcsönösen tanulmányozni kell a két vallás tanításait és kapcsolatát. Természetsen néhány alap teológiai tételt sosem fognak a felek elfogani és adoptálni egymástól.
Sajnos az ismert tények (Jézus keresztre feszítése) miatt volt nagy ellentét korábban a két vallás képviselõi között, ami némi túlkapásokkal fûszerzte történelmünket.
Az hogy talmudi mondatok szerepelnek a Bilbliában (?jszövetségre gondolok), az nem meglepõ, mivel Jézus képzett volt a zsidó tanítások terén és maga is zsodó volt.
Más
Erre az idézetre:
“Az eskütétel például mindig is része volt a vallásnak, és például a Kol Nidré istentisztelet oldoz fel alóluk évente egyszer.”
pedig pontosan az a magyarázat, hogy igazából a felesleges esküdözést kell elkerülni a hegyi beszéd alapján. Ha nem tesz az ember esküt, akkor nincs szükség arra, hogy feloldozzák alóal (olyan esküt pedig nem kívánatos tenni, ami nem tartható meg ugyebár).
Azt nem tudom, hogy mennyire kerülendõ a zsidók számára olyan eskü tétele, ami nem megtartható és fel kell oldozni késõbb alóla az illetõt.
Ezzel nem szeretnék teológiai vitát nyitni, csak reagáltam keresztény szemmel egy felvetésre.
Hogy Hanuka vagy Karácsony? A két ünnepnek nagyon eltérõ az eredete, tartalma és jelentõsége az adott valláson belül. Szóval lehet abban igazság, hogy a gyerekek miatt, a karácsony kompenzálása érdekében lett hangsúlyozva a 19. sz-tól.
Kedves Elõttem Szóló,LGCs
ez a ” némi túlkapásokkal fûszerezte ” kitételed nevetséges lenne, ha az igazán történtek ( nem csak a holocaust ) ezt megengednék.
Szerintem Jézus keresztre feszítése inkább ürügynek volt jó, az egyszerû emberek ezen kellõen feldühödtek … ahogy a frászt tudják kapni sokan “a Jézus zsidó volt” tényen is.
Lajos nem olvas, csak ordít … hülye szegény.
Pontosabban:
::))
Na, jó, feladom. Bizonyos karakterek nem akaródznak megjelenni. Azt akartam ábrázolni, hogy a mosolyom kisebb mint a szomorúságom.
Bocs, egy kis csibecsõr-próba:
Szerintetek miért nem látszik?
Nekem nagyon tetszett ez a megfogalmazás, imádom az eufémizmust. De hol van Charlie ilyenkor, aki mutassa már meg nekem, hogy mennyire szelektív olvasó vagyok? :)
Charlienak nem sikerülnek a hosszabb hozzászólásai, nem veszi be a rendszer õket.
üdv Mindenkinek!
Breznyanszky Lajos! A benned feszülõ indulatok (és persze sok egyéb) feszítették keresztre Jézust. ?t idézem: “Bocsáss meg nekik Atyám, mert nem tudják mit cselekszenek.”
Ha Jézus senkit nem ítél el, miért ítélkeznek az emberek (az ? nevében)?
Ajudit! “Szerintem Jézus keresztre feszítése inkább ürügynek volt jó, az egyszerû emberek ezen kellõen feldühödtek …” Ezt nem biztos, hogy úgy értem, ahogyan Te. Arra gondolsz, hogy a történelem folyamán Jézus keresztre feszítése ürügy volt a megtorlásra? Ha igen, erre Jézus maga adta meg az elítélõ választ. “Bocsáss meg nekik Atyám, mert nem tudják mit cselekszenek.”
Szeretném olvasni bárkitõl a Karácsony ünneplésének Biblikus (ó-szövetség és új-szövetség egyaránt szóba jöhet) igazolását.
Jel 11.3
Két tanúmnak meghagyom, hogy szõrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig hirdessenek bûnbánatot.
Jel 11.4
?k a két olajfa és a két gyertyatartó, amely a föld Urának színe elõtt áll.
Jel 11.5
Ha valaki ártani akar nekik, tûz csap ki szájukból, és elpusztítja ellenségeiket. Mert aki ártani akar nekik, annak így kell elpusztulnia.
Jel 11.6
Hatalmuk van, hogy bezárják az eget, hogy küldetésük idején ne essen az esõ. Hatalmuk van arra is, hogy a vizet vérré változtassák, és annyi csapással sújtsák a földet, amennyivel csak akarják.
Jel 11.7
Amikor befejezik tanúságtételüket, a vadállat feljön a mélységbõl, harcra kel ellenük, legyõzi és megöli õket.
Jel 11.8
Holttestük ott hever majd a nagyváros utcáján, amelyet átvitt értelemben Szodomának és Egyiptomnak neveznek, ahol Urukat is keresztre feszítették.
Jel 11.9
Holttestüket sokan fogják nézni a népek, törzsek, nyelvek és nemzetek közül három és fél napon át, nem engedik, hogy tetemüket sírba tegyék.
Jel 11.10
Ezen a föld lakói ujjonganak és vigadnak, és örömükben ajándékot küldenek egymásnak, hiszen ez a két próféta gyötrelmére volt a föld lakóinak.
Jel 11.11
De három és fél nap elteltével az Istentõl az élet lehelete szállt beléjük, és talpra álltak. Akik látták õket, azokat nagy félelem fogta el.
Jel 11.12
Az égbõl hangos szózat hallatszott: “Gyertek fel ide!” S ellenségeik szeme láttára egy felhõn fölszálltak az égbe.
Jel 11.10-ben találtam csak némi hasonlóságot a karácsonyi szokásokra, ami az ajándékozást illeti. De itt csak az ajándékozás gesztusa juttatja eszembe a Karácsonyt. Gondolni sem akarok arra, hogy Jézus halála fölötti örvendezésrõl volna szó a Karácsony kapcsán…
üdv Mindenkinek!
Sziasztok! :o)
Karácsony = szülinapi buli ( Jézusé )
Mivel pontos dátumot nem lehet tudni, ezért találták ki ezt az idõpontot. :o) Nincs biblikus igazolása. Miért is kéne ?
Amúgy hogy jön ide a Jelenések könyve?
üdv.
György, miért, te hogy érted? Hogy lehet másképp érteni?
A Jelenések könyve biztos érdekes, de mi köze az ünnephez?
ürömünnep, és kész. ( Bár magyar módra, lehet, hogy páran már itt siratják Jézust, ajvé. )
Ja, Jézus megbocsátó, én nem. Ez egy lényeges, de korántsem az egyetlen különbség köztünk. :-)
Annyira emlegeti mindenki,hogy ha JüZUS (Akit keresztre feszíttetett a zsidóság,majd a rómaiakra kente!!!!!!!!!)megbocsátott,akkor ember hogy mer ítélkezni,ti miért nem todtok megbocsátani az Állítólagos holocaustért?!Nem beszélve arról,hogy más népek “holocaustja” úgy mindig elmarad(csak úgy szõr mentén,ha már nagyon muszáj)!!!!!!!!!!!Ha észreveszitek,hogy valaki átlát rajtatok,azonnal mindenféle áltudományos elméletekkel bebizonyítjátok,hogy az tanulatlan,fasiszta és antiszemita.Mellesleg,mi van SZTÁLINNAL,aki majdnem kétszer annyi zsidót pusztított el,mint HITLER!!!!!Az OROSZOK kemény falat mi??????????!!!!!!!!!!!!!!!üs ezek TüNYEK!!!!!!!!!!!(amik makacs dolgok)
Húúúúazannnnyát … lefog, befog, nem ír – mondogatom magamnak Lajosilag.
Lajos,
te nem annyira náci vagy, mint inkább unalmas.
Charlie, egy kisgyerek szóalkotása:
unalmasztó – a fárasztó és unalmas praktikus összevonása. :-)
Kedves Lajos,
bukfencre fel!
“Nicsak! Mi történt szegény Szörnyeteg Lajossal?
Már egy jó félórája csak ténfereg, kódorog, szédeleg, lõdörög itt a tisztáson. Meg támolyog
Oda is ment hozzá Dömdödöm – akirõl mindenki tudja, csak annyit tud mondani: dömdödöm -, és megkérdezte:
- Dömdödöm?
- Jaj, kedves Dömdödöm – panaszolkodott neki Szörnyeteg Lajos -, nagyon, de nagyon gyötör az álmosság. Le akar teperni, le akar ütni a lábamról, gyúr, gyömöszöl. Au! – nagyot ásított.
- Döm, dödöm, döm – magyarázta élénken Dömdödöm és már mutatta is.
Mi sem egyszerûbb ennél! Ha az ember álmos, bukfencezni kezd. Hét bukfenctõl már majdnem virgonc, tizennyolctól már szétveti az éberség. Huszonkilenc bukfenctõl még az álomkór is elmúlik.”
Szóval, neked, kedves Lajos, legalább 18 bukfenc hibádzik!
Ellentmondok: fáralmas!
Smone eszré (gilgulim)…
Na ja, de a gyerek kedves akart lenni, csak picit szemrehányni, mert várnia kellett arra, akit szeret.
Errõl most szó sincs.
Kapuváry György: köszönjük az idézeted, mely illusztrálta, hogy ahhoz hasonlóan, ahogy a Hanuka, ugyanúgy a Karácsony is meglévõ szokásokhoz való hasonulás által lett az, ami ma. Azt viszont nem értem, miért kéne nekünk “megvédeni” a karácsonyt tõled (vagy biblikusan “igazolni” neked)?
Jézust egyébként nagyon zavarja, hogy az emberek télen behoznak egy fenyõfát, énekelnek alatta, meg gyertyákat gyújtanak és ajándékoznak? üs még közben rá is emlékeznek?
Nem látok én ebben semmi rosszat. A Jelenések könyvés idézeteket sok mindenre rá lehet húzni, de minek. Igaz: lehet a karácsonyt úgy is ünnepelni, hogy kínszenvedés legyen, a sok bevásárlással, fõzéssel stb… de nem kötelezõ! Karácsonykor akárkinek szabad jól éreznie magát.
Charlie: már a rendszer sem? :D
Lajos az indulatos :-)
Bocs Mindenkitõl!
Azt hiszem, a Jelenések idézete zömmel mindenkit megzavart… Tehát ez az én hibám lehet. Csak az ajándékozás kapcsán idéztem, mert -bocsánatot kérek mindenkitõl- erre asszociáltam az ajándékozási mizéria láttán. Mégegyszer hangsúlyozom: csak erre asszociáltam. “Gondolni sem akarok arra, hogy Jézus halála fölötti örvendezésrõl volna szó a Karácsony kapcsán…”
ün Jézus hívõ vagyok, mégsem látom indokoltnak, hogy Jézus születésnapját önkényesen tûzzük ki egy pogány ünnep napjára. Talán érzékletes egy példa: Ha én egy pozitív történelem formáló személyiség lennék, és történetesen mondjuk szeptember 1-én születtem a világra, akkor nem tetszene, ha a születésnapomat április 20-án tartanák.
Nem tartom véletlennek, hogy Jézus születésnapjának pontos dátumát homály fedi. A jövõ tervezett! Ha Jézus akaratával egybe esne a december 25-ei ünneplés, ennek lenne Biblikus alapja. Ezért kérdeztem, hogy tud-e valaki ilyen utalásról.
Nem tudom tovább írni valamiért… Folyt. köv.
üdv: Gyuri
hátakkormeg?
Kedves admc, hirdetni sok ember hirdette, hirdeti a talmudi tanokat. :)
Azokat kitalálni, az igen :)
Folytatás…
Általánosságban: Semmi bajom nincs a karácsonnyal, mint lelki eseménnyel összetartozó emberek körében. De lelki értelemben miért nincs minden nap Karácsony? Szeretni minden nap kell és lehet is.
Nézzük a Húsvétot. Ez az ünnep teljesen Biblikus. Az Egyiptomi csapások elkerülték Izrael népét; Izrael kivonult az Egyiptomi fogságból. A kereszténység új tartalommal töltötte meg: Feltámadt Jézus! A párhuzam a szabadulás. Az elõbbi testi, az utóbbi lelki értelmû. De a Húsvét esetében az idõpont meghatározás egzakt: Niszán hónap 15-21.(Egy hét) Ha nem is ugyanekkor, de közel ehhez az idõintervallumhoz tartja a Húsvétot a kereszténység. (Nagyhét) (A két ünnep eshet akár egybe is, csak az idõpont meghatározás más.) Az analógia elve szülte a topic címét: Hanuka vs. Karácsony. Ahogy a Hanuka nem Bibliai eredetû ünnep, úgy a Karácsony sem. De a Hanuka pontosan datált eseményhez kötõdik, Jézus születése pedig -mint már írtam: szerintem nem véletlenül- nincs tisztázva pontosan.
Azt látjuk, hogy a keresztény ünnepek valamilyen pogány ünnepnapra tétettek, hogy markánsan megkülönböztettessék a zsidó ünnepek körétõl. Vegyük ennek a jó oldalát! Keresztény szellemiséggel lettek megtöltve a pogány ünnepek. Ez sokak által valószínûsíthetõ, hogy az
ürökkön-örökké élõ akarata szerint történt így. A kérdést tehát én így tudom értelmezni: Tartsam magam a törvényben lefektetett ünnepkörhöz, vagy hagyjam el és válasszam a keresztényesített pogány ünnepeket? Innentõl kezdve ez identitás kérdése.
Nagyon elnagyolva: zsidónak tartod magad, vagy pogánynak (bocsánat! kerszténynek)? Micsoda örömünnep lenne a mennyben, ha Izrael egésze azt mondaná: izraelita is vagyok és Jézus-hívõ is! Erre az eseményre áhítozik az egész teremtett világ! Helyére kerülne minden ünnep, és új szövetség jönne létre Izrael és Teremtõje között.
Dióhéjban ez a véleményem a kérdésrõl: “Hanuka vs. Karácsony?”
Béke és szeretet legyen minden jó akaratú emberben!
üdv:
Gyuri
fhb: Nagy kíváncsian várom a fenti Jézus-idézeteim eredeti, Talmudban megtalálható helyeit, tetszõleges interneten elérhetõ, angol forrásban.
Kapuváry György: nem veszed Te ezt a dátum-kérdést egy kicsit túl komolyan?
“Tartsam magam a törvényben lefektetett ünnepkörhöz, vagy hagyjam el és válasszam a keresztényesített pogány ünnepeket? Innentõl kezdve ez identitás kérdése.”
Gondolom a világról amit gondolok. Szeretek együtt ünnepelni az embertársaimmal, ha lehet.
Sok mindent kihangsúlyozott Jézus a mondandójában, arra azonban nem emlékszem, hogy azt mondta volna, hogy a dátumokra és a naptárra különösen figyeljünk oda. Vagy azt, hogy csak azt szabad ünnepelni, ami “törvénybe le van fektetve”.
“De lelki értelemben miért nincs minden nap Karácsony? Szeretni minden nap kell és lehet is.”
Persze, nem csak karácsonykor lehet szeretni. Viszont ez évente egyszer kitûnõ alkalom arra, hogy valami mást csináljunk, valamit másként csináljunk. Hogy legyen egy mérföldkõ, amit lehet várni és legyen mire emlékezni. Ide kapcsolódik még, amit fent a kommentek között valahol írtam arról, hogy a Karácsony az egyik legszebb formája a Szombatnak.
A zsidó létnek vannak bizonyos peremfeltételei, néhány ünnep megtartása is ilyen szerintem. A Szombat “legszebb formája” (a “Szombatok Szombatja”) így a zsidó vallásban nem a Karácsony, hanem a Jom Kipur, az Engesztelés Napja. Lehet számodra ez a Karácsony is, de akkor ez már egy másik vallás, más gondolatok állnak a középpontban.
admc: “…nem veszed Te ezt a dátum-kérdést egy kicsit túl komolyan?”
Nem. Egy ünnep attól ünnep, hogy jól elhatárolható a hétköznapoktól és igazodik a Föld keringési idejéhez, ezen belül a Hold-ciklusokhoz. Mindennek megvan a maga ideje. Ez Salamon bölcsessége:
Préd 3
Préd 3.1
“Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt:
Préd 3.2
Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének.
Préd 3.3
Ideje az ölésnek és ideje a gyógyításnak, ideje a bontásnak és ideje az építésnek.
Préd 3.4
Ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a táncnak.
Préd 3.5
Ideje a kõ eldobálásának, és ideje a kõ összeszedésének; ideje az ölelkezésnek, és ideje az öleléstõl való tartózkodásnak.
Préd 3.6
Ideje a keresésnek, és ideje az elveszítésnek; ideje a megõrzésnek, és ideje az eldobásnak.
Préd 3.7
Ideje az eltépésnek, és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak.
Préd 3.8
Ideje a szeretetnek, és ideje a gyûlöletnek; ideje a háborúnak, és ideje a békének.”
(Talán a legjobb példa: újhold ünnepe. Iz 66.23. Akkor majd újholdról újholdra, szombatról szombatra minden ember eljön, hogy imádkozzék a színem elõtt – mondja az ?r.)
Az más kérdés, hogy jelenleg kissé megbolydult az õsi rend. Nem 360 naposak az évek, és nem 30 napos minden hónap. (V.ö.: Jelenések könyvében az 1260 nap=42 hónap=3,5 év.) Mindemellett biblikusan le tudom vezetni jelenlegi “tropikus” éveink pontos hosszát. (A tropikus év az az idõtartam, mely a Fiktív Ekliptikai Középnap két egymást követõ tavaszpont-áthaladása között eltelik. -Wikipédia)
Ezen a linken megtalálod:
http://docs.google.com/Doc?id=dgnhktv5_0twhbt6
Minden kultúra sokat adott naptárának minél pontosabb kidolgozására.
(Lásd pl.:maják)
Na hát Shadai, nem “legszebb formájá”-t, hanem “egyik legszebb formájá”-t írtam. Nagy különbség!
különbség, tény. :)
ormicafon,
abszolút érdekes a tartalmi meglátásod az áldozattal kapcsolatban, legalábbis engem meggondolkodtatott.
ami a formai részét illeti a dolognak, a zsidóság a Szentély törvényeit nagyon-nagyon komolyan veszi. hiszen olyan pontosan le van írva minden! (történelmi sallang, de nagyon érdekes pl. egy római katona leírása az ünnepi áldozathozatalról) de a frigyládán kívül más is igencsak hiányzik, mint mondottam, színkenyér, meg pl. a vörös tehén hamuja is, ami a rituális megtisztuláshoz szükséges, és a szó szerinti szõrszálhasogatáshoz tartozik, hogy csak bizonyos helyeken lehet rajta bizonyos számú fehér szõrszál. úgy tudom, h a tórai mértékegységek váltószámai is igencsak hozzávetõlegesek…mindent egybevetve a lényeges különbség, hogy ezeket a külsõségek mégiscsak esszenciálisak, és legalább akkora “problémaként” tornyosulnak a reménybeli építõmesterek elé, mint a sziklamecset.
Kedves admc,
ne haragudjál, hogy ígéretemhez hûtlen, eddig nem válaszoltam részletesebben. Most megtenném.
Egyik fentebbi hozzászólásodban azt találtad mondani, hogy “Ami érdekesebbnek tûnik nekem, hogy olyasmit sem vállalt, hogy “a vérével megtisztítja a bûneinket” (vagyis a tipikus keresztény megváltó-szerepet).”
Erre válaszomban
megadtam azokat az evangéliumi helyeket (Mt 26:28; Mk 14:24;
Lk
22:20), melyek az eucharisztia szereztetési igéi, s nem véletlenül, hanem épp azért, mert ezekben az evangéliumok Jézusa, messiása, görög szóval krisztosza, fölvállalja a megváltó halált. Írhattam volna még Jn 12:47-et is példának, de nem jutott eszembe, ahogy Mt
20:28, Mk 10:45 sem. Erre azt írtad, hogy trükközöm, mert mindhárom nevezett evangélium ugyanazt a logiont variálja. Hát igen, szegény szinoptikus evangéliumok ettõl azok, amik, szinoptikusok. ün viszont trükközöm (csalok). Miért is? Nos, erre a kérdésre neked nem kell válaszolnod. Neked elég az inszinuáló gesztus.
Azt kérdezed a fenti helyek kapcsán, hogy mibõl gondolom, hogy Jézus az azokban szereplõ emberfia kifejezést magára vonatkoztatta, tehát hogy önmagáról szól. Nos hát, banálisat kell mondanom, az evangéliumokból. S épp ezért gondolom azt, hogy Te ezeket a szövegeket nem olvastad el (figyelmesen). Vedd például Mk 14:21-et. E versbõl kiviláglik, hogy magára érti az emberfia terminust. Mármint az evangéliumok Jézusa. A Márk-féle evangélium a legkorábbi, szerzõjét egyértelmûen zsidónak tartja a kutatás. S lám, az evangéliumoknak már ebben a rétegében is ott a megváltói szerep tudata.
Fejtegetéseid így folytatod:
““Igyatok ebbõl mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bûnök bocsánatára.” Szóval ez lényegében egyszer hangzik el, akkor is elég homályos jelentéstartalommal, mert nem magyarázgatja, nem fejti ki, meg ilyenek. Aszongya: “sokakért”. Hát az elég tág fogalom. Mondta õ, hogy az emberiségért? Mondta õ, hogy minden bûn bocsánatára?”
“A bûnök bocsánatára” kifejezés egyértelmûen az összes bûnre vonatkozik. Ha csak bizonyos bûnre vonatkoznék, nem állna határozott névelõ. “Nem fejti ki, meg ilyenek.” üles meglátás. Általában evidenciákat nem fejtünk ki, nem magyarázgatunk. Ezek a mondatok teljesen egyértelmûek. (Csak nem illenek a fenti gondolatmenetedbe, ezért megpróbálod õket enigmatikusnak föltüntetni.) Mivel nem vetted a fáradságot végigolvasni az evangéliumokat, nem érted a “sokakért” kifejezést sem. Nem tudod, hogy Mk 16:16-ra vonatkozik, jelesül azokra, akik hisznek a kereszthalál megváltó erejében, és e jelet magukra veszik (megkeresztelkednek), a kísértések során végig helyt állnak (futásukat megfutják, ahogy Saulus-Paulus sporthasonlattal élve fogalmaz). Helyette inkább aszongyázol egy sort. Jézus üldözetést jövendölõ szavait is hasonló okokból vonatkoztatod a zsidók késõbbi üldöztetésére. Nem olvastad ugyanis
Mt 10:17-et, melybõl kiderül, hogy az üldözõk a Jézusban nem hívõ zsidók, az üldözöttek pedig a Jézust követõ zsidók, akiket elõbbiek a zsinagógákban megostoroznak. Az általad fölvetett párhuzam tehát a szövegek ismeretében erõltetettnek tûnik, ha szabad eufemizálnom.
Jézus logionjainak mennyisége. Menj végig az evangéliumokon és másold ki azokat a mondatokat, melyeket tanításként mond. Ha az azonos példázatok különbözõ szövegvariánsaitól eltekintesz, és 10-es betûmérettel szeded a mondatait, rá fognak férni egy A4-es lapra.
Amikor a keresztény és a zsidó hagyomány történelmi konfliktusainak problémáját érinted, akkor igyekszel bagatelizálni, s úgy föltüntetni a dolgot, mintha “hiszékeny, primitív, vakbuzgó hívõk” félreértéseirõl lenne csupán szó. A helyzet ennél mélyebb. A keresztény vallás, Jézusra evangelizáló parancsának nyomán, missziós vallás. Térít. Térítõ jellegébõl következõen kizárólagosságra törekedik, ami óhatatlanul konfliktusokat (vallás- és felekezeti háborúkat, pogromokat stb.) szül. A helyzet a középkor végén enyhül. A protestantizmus kialakulásával ugyanis patthelyezet jön létre. A fölvilágosodás pedig relativizálja és kritika tárgyává teszi a keresztény vallás kizárólagosságra vonatkozó alaptanításait. Ma már az Inkvizíciót is Hittani Kongregációnak hívják. I-stennek legyen hála (a fölvilágosodásért és a missziós vallások kizárólagosság-eszményének visszahúzódásáért)!
Kedves admc,
ne haragudjál, hogy ígéretemhez hûtlen, eddig nem válaszoltam részletesebben. Most megtenném.
Egyik fentebbi hozzászólásodban azt találtad mondani, hogy “Ami érdekesebbnek tûnik nekem, hogy olyasmit sem vállalt, hogy “a vérével megtisztítja a bûneinket” (vagyis a tipikus keresztény megváltó-szerepet).”
Erre válaszomban megadtam azokat az evangéliumi helyeket (Mt 26:28; Mk 14:24; Lk 22:20), melyek az eucharisztia szereztetési igéi, s nem véletlenül, hanem épp azért, mert ezekben az evangéliumok Jézusa, messiása, görög szóval krisztosza, fölvállalja a megváltó halált. Írhattam volna még Jn 12:47-et is példának, de nem jutott eszembe, ahogy Mt 20:28, Mk 10:45 sem. Erre azt írtad, hogy trükközöm, mert mindhárom nevezett evangélium ugyanazt a logiont variálja. Hát igen, szegény szinoptikus evangéliumok ettõl azok, amik, szinoptikusok. ün viszont trükközöm (csalok). Miért is? Nos, erre a kérdésre neked nem kell válaszolnod. Elég az inszinuáló gesztus.
Azt kérdezed a fenti helyek kapcsán, hogy mibõl gondolom, hogy Jézus az azokban szereplõ emberfia kifejezést magára vonatkoztatta, tehát hogy önmagáról szól. Nos hát, banálisat kell mondanom, az evangéliumokból. S épp ezért gondolom azt, hogy Te ezeket a szövegeket nem olvastad el (figyelmesen). Vedd például Mk 14:21-et. E versbõl kiviláglik, hogy magára érti az emberfia terminust. Mármint az evangéliumok Jézusa. A Márk-féle evangélium a legkorábbi, szerzõjét egyértelmûen zsidónak tartja a kutatás. S lám, az evangéliumoknak már ebben a rétegében is ott a megváltói szerep tudata.
Fejtegetéseid így folytatod:
““Igyatok ebbõl mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bûnök bocsánatára.” Szóval ez lényegében egyszer hangzik el, akkor is elég homályos jelentéstartalommal, mert nem magyarázgatja, nem fejti ki, meg ilyenek. Aszongya: “sokakért”. Hát az elég tág fogalom. Mondta õ, hogy az emberiségért? Mondta õ, hogy minden bûn bocsánatára?”
“A bûnök bocsánatára” kifejezés egyértelmûen az összes bûnre vonatkozik. Ha csak bizonyos bûnre vonatkoznék, nem állna határozott névelõ. “Nem fejti ki, meg ilyenek.” üles meglátás. Általában evidenciákat nem fejtünk ki, nem magyarázgatunk. Ezek a mondatok teljesen egyértelmûek. (Csak nem illenek a fenti gondolatmenetedbe, ezért megpróbálod õket enigmatikusnak föltüntetni.) Mivel nem vetted a fáradságot végigolvasni az evangéliumokat, nem érted a “sokakért” kifejezést sem. Nem tudod, hogy Mk 16:16-ra vonatkozik, jelesül azokra, akik hisznek a kereszthalál megváltó erejében, és e jelet magukra veszik (megkeresztelkednek), a kísértések során végig helyt állnak (futásukat megfutják, ahogy Saulus-Paulus sporthasonlattal élve fogalmaz). Helyette inkább aszongyázol egy sort. Jézus üldözetést jövendölõ szavait is hasonló okokból vonatkoztatod a zsidók késõbbi üldöztetésére. Nem olvastad ugyanis Mt 10:17-et, melybõl kiderül, hogy az üldözõk a Jézusban nem hívõ zsidók, az üldözöttek pedig a Jézust követõ zsidók, akiket elõbbiek a zsinagógákban megostoroznak. Az általad fölvetett párhuzam tehát a szövegek ismeretében erõltetettnek tûnik, ha szabad eufemizálnom.
Jézus logionjainak mennyisége. Menj végig az evangéliumokon és másold ki azokat a mondatokat, melyeket tanításként mond. Ha az azonos példázatok különbözõ szövegvariánsaitól eltekintesz, és 10-es betûmérettel szeded a mondatait, rá fognak férni egy A4-es lapra.
Amikor a keresztény és a zsidó hagyomány történelmi konfliktusainak problémáját érinted, akkor igyekszel bagatelizálni, s úgy föltüntetni a dolgot, mintha “hiszékeny, primitív, vakbuzgó hívõk” félreértéseirõl lenne csupán szó. A helyzet ennél mélyebb. A keresztény vallás, Jézusra evangelizáló parancsának nyomán, missziós vallás. Térít. Térítõ jellegébõl következõen kizárólagosságra törekedik, ami óhatatlanul konfliktusokat (vallás- és felekezeti háborúkat, pogromokat stb.) szül. A helyzet a középkor végén enyhül. A protestantizmus kialakulásával ugyanis patthelyezet jön létre. A fölvilágosodás pedig relativizálja és kritika tárgyává teszi a keresztény vallás kizárólagosságra vonatkozó alaptanításait. Ma már az Inkvizíciót is Hittani Kongregációnak hívják. I-stennek legyen hála (a fölvilágosodásért és a missziós vallások kizárólagosság-eszményének visszahúzódásáért)!
Késõbbi hozzászólásodhoz:
1.) Szép gondolat. Jom Kippuri liturgiában halachikus elõírás. Viszont a szentély kapcsán kivitelezhetetlen volna. Végy egy galileai zarándokot. Mire hazamegy és visszajön, elrohad, amit áldozatként bemutatott volna.
4.) A Talmud (r. Elázár) szerint (Szukka 49b) titokban köll a szegényeket támogatni.
5.) Nagyon problematikus. Nem csak azért, mert a keresztények is szeretnek templomokban imádkozni, hanem azért is, mert a zsidóság az idõt szenteli meg. Gyakorlati példa: Ha engem a könyvtárban ér a délutáni ima ideje, bizony lemegyek a Duna partjára és ott imádkozom. Nem azért, hogy mutogassam magam, hanem azért, mert elérhetõ a könyvtárból, míg a legközelebbi zsinagóga ill. a lakásom nem.
6.) A böjtölés kemény dolog (inni is tilos). ün spéci Jézus szigorlatán megbuknám, mert ilyenkor bizony nagyon komor arcot vágok, továbbá harapok, epés vagyok és elviselhetetlen. (ün vagyok a bogáncs a többiek szakállában.) A böjtölés eo ipso nem egy vidám huncutság.
7) Egy évig próbáltam. Utána az asszony rámparancsolt, hogy cseréljem le az elrongyolódott nadrágomat, mert így mégsem járhatok tanítani. Pedig Liliomfinak képzeltem már magam. Salamonról nem is beszélve. (Mondd, a Kabosról miért nincs szó sosem?! Tiszta igazságtalanság! Pedig még osztálytársak is voltak a Deák téren az evangélikus gimiben. Szerintem direkte pikkelnek rá…)
Kedves tma,
Árpádházi (Szent) István volt az egyike azon utolsó szenteknek, akiket a nyugati (katolikus) és a keleti (bizánci) egyház is kanonizált.
Kedves Bádogos,
liturgián vallási jelképes cselekedetet is értek. Ilyen értelemben vettem liturgikusnak a karácsonyfát. Nem csak én értem így.
Kedves ormicafon,
korábbi hozzászólásodban Mt 16:20-szal kapcsolatban azt írod, idézlek: “Péter vallástétele után tiltja meg Jézus, hogy elmondják az embereknek, hogy õ a Krisztosz. Péternek meg elõtte azt mondja, hogy nem test és vér fedte fel ezt neki, hanem a mennyei Atya. Tehát a krisztusság csakis a transzcendens dimenzióból érthetõ és értelmezhetõ. üs azért tiltja meg a tanítványoknak, hogy elterjesszék, mert a többség akkoriban politikai messiást várt.” Nem tudjuk, hogy Jézus miért tiltja meg a tanítványoknak, hogy róla mint messiásról beszéljenek. Sejtéseink lehetnek. A “politikai messiás” fogalma amúgy éppoly inkorrektnek tûnik Jézus korára és környezetére vonatkoztatva, mint a “transzcendens” görög-latin filozofémája. Ellenpélda: Szerinted a kánai menyegzõ bort varázsoló Jézusa “politikai messiás” volt, vagy “transzcendens”? (Rossz a kérdés. Pedig megmondatott: Kopasz embert hajánál fogva ne ráncigálj! [Pirké Cár Li. 12:45].)
Ha viszont a messiás (krisztosz) címet Péter (Simon) kimondja róla, s õ ezt isteni sugallatnak tudja be, akkor mondhatod-e, hogy Jézus nem tartotta volna magát messiásnak?
A további példáiddal hasonlóképpen vagyok. Lukácsra is hivatkozol, de Lk 24:46-et figyelmen kívül hagyod. Lk 4:18-21-et szintúgy.
Amúgy ha Jézus nem tartotta volna magát messiásnak, akkor miért nem úgy reagált a tanítványok hitvallására, ahogyan korábban Keresztelõ Szent János? Egyszerûen azt is mondhatta volna, hogy õ nem messiás (krisztus).
Ha engem kérdeznének, õszintén bevallanám: Nem én vagyok az egész pályaudvar által virágcsokrokkal várt japán táncosnõ. Tényleg nem én vagyok! Se transzcendens, se descendens , sõt még aszcendens értelemben sem.
Kedves ormicafon, azt írtad, hogy az áldozat kiveszése a modern ember tragédiája. Pedig az áldozat, legalábbis a zsidó vallásból nem veszett ki. A szentély megszûnése után az áldozat helyét átvette az imádság. Amikor a zsidó ember imádkozik, áldozatot mutat be az ürökkévalónak, ahogy azt Hóseás próféta (14:3) mondta:
“Vigyetek veletek beszédeket, és térjetek vissza az ?rhoz! Mondjátok néki: Végy el minden álnokságot! üs fogadd el azt, a mi jó, és ajkaink tulkaival áldozunk néked.”
Ami azt illeti, már korábban. A rabbik (és követõik) jelentõs része fölzarándokolt a Szentélybe, ott bement egy zsinagógába, szájjal áldozott (elmondta az õsamidát és annak muszáfját), majd távozott. Az állatáldozat ebben a Szentély utolsó éveimben nem állt már minden vitán fölül.
Ímé a karácsony (születésnap) és a chanukka kapcsolatához egy videó:
Charlie:
“ün viszont trükközöm (csalok). Miért is? Nos, erre a kérdésre neked nem kell válaszolnod. Neked elég az inszinuáló gesztus.”
Azért trükközöl, mert mindjárt három idézetnek tünteted fel az egyet.
Egyébként egy bekezdéssel alább nem csak inszinuáltalak, függetlenül attól, hogy lövésem sincs, hogy az mit jelent. Errõl jut eszembe, hadd személyeskedek egy kicsit. Roppant bosszantó tud lenni ez a sok latin szó, amit a kommentjeidben felhánytorgatsz, és ehhez képest meglepõen szórakoztató volt a legutóbbi bejegyzésed! Komolyan. Kellemesen csalódtam. :) Gratulációm.
Borról és vérrõl: az, hogy Jézus a vérével mindenkinek a bûnét eltörölte, az manapság ugyebár egy elég kiterjedt és elterjedt elmélet. Mindenféle szuper ideológia van hozzá gyártva, amit Te korábbról ismersz, mert benne van a köztudatban. Mégis: nem furcsa, hogy az evangéliumok szerint Jézus ezt egész életében egyetlen egyszer hangoztatta? Egyetlen kurtácska mondatban?
“Mivel nem vetted a fáradságot végigolvasni az evangéliumokat, nem érted a “sokakért” kifejezést sem. Nem tudod, hogy Mk 16:16-ra vonatkozik, jelesül azokra, akik hisznek a kereszthalál megváltó erejében, és e jelet magukra veszik (megkeresztelkednek), a kísértések során végig helyt állnak (futásukat megfutják, ahogy Saulus-Paulus sporthasonlattal élve fogalmaz).”
Na, azért ez a “sokakért” annyira nem egyértelmû utalás az Mk 16,16-ra… Ezek az evangéliumok elég sokszínû írások. Van neki egy határozott fonala, de Te most konkrétan az általam természetesen jól ismert hagyományos keresztény értelmezését tárod elém. De biztos nagyon járatos vagy az irodalmi elemzésekben, és el tudod képzelni, hogy egy szövegnek többféle értelmezése is lehetséges.
Ezt persze csak úgy általánosságban mondom, térjünk vissza a tárgyra. Mk 16,16 hozzátartozik Jézus alapvetõ filozófiájához és istenhitéhez. Központi része volt ennek az üdvözülés, valamint Keresztelõ Szent Jánosban ülijáhu eljövetelét tisztelte, és a keresztelkedést is ezért említi benne. Az õ vérérõl megintcsak szó sincsen itten! Tehát ezúttal a Te “sokakért”-od az a fajta belemagyarázás, amit bennem oly éles szemmel és egyébként bevallom, olykor helyesen, kiparodizáltál.
Mt 10,17 Neked zsidózás? Akkor ezekszerint Rajtad is meg lehet állapítani az akut zsidózásfóbiát… Embereket ír, és igazából lehet, hogy emberekre is gondol… Ez a nagy baj mostanság Magyarországon, valaki próbál mondani valami értelmeset, és rögtön az aktuálpolitikai jelentését keresik… Na hagyjuk, mert már hallom elõre, hogy mondod, hogy félreviszem. Igazából Mt 10,17-et is lehet zsidóüldözés megjósolásának ugyanúgy betudni. Olvasd csak el még egyszer, ilyen szemmel!
“Amikor a keresztény és a zsidó hagyomány történelmi konfliktusainak problémáját érinted, akkor igyekszel bagatelizálni, s úgy föltüntetni a dolgot, mintha “hiszékeny, primitív, vakbuzgó hívõk” félreértéseirõl lenne csupán szó.”
Nem próbálok semmit, sehogy feltüntetni, révén, hogy ez nem az, amirõl írni akartam ebben a cikkben. Nem ez az, amirõl írni akartam ebben a cikkben. Azért írtam röviden. Nem azért mert “elbagatellizáltam”. A sztorit amúgy ismerem, de semmi köze a lényeghez, ami ez: Jézus nem arra van, hogy gyilkolásszunk a nevében.
A Kabosos tréfát is értettem még, de csak sokadik olvasásra, és akkor is csak azért, mert elõtte említetted a posztodban. :)
“Azért trükközöl, mert mindjárt három idézetnek tünteted fel az egyet.”
Nem tüntetem föl három idézetnek az egyet. Ez ugyanis három idézet. Attól még, hogy a szinoptikusok ugyanazt mondják az adott összefüggésben, nem jelenti azt, hogy egy és ugyanazon evangéliumról volna szó. Mivel a Máté- és a Lukács-féle evangélium a márki (vagy a föltételezett õs-) szöveget veszi alapul, nagyon informatív, hogy mit vesznek át változatlanul, s hol formálnak rajta. Mindhárom szinoptikus evangélista fontosnak tekintette az adott teologémát. S ennek van jelentõsége.
“Mégis: nem furcsa, hogy az evangéliumok szerint Jézus ezt egész életében egyetlen egyszer hangoztatta? Egyetlen kurtácska mondatban?”
Az evangélium egy mûfaj. A születõben lévõ, dogmatikailag még nem letisztult kereszténység tipikus mûfaja. Abban különbözik a Misnától, hogy nem viták, pozíciók érvelõ ütköztetése folyik benne, a megszólítottjai sem tanult, a vallásjogban járatos személyek, hanem a tanulatlan nép (ám háárec) fiai. A mûfaj fõ sajátossága, hogy a központi személy (csodarabbi) élettörténetét ötvözi a tanításaival. A biográfia és a tanítás így szervesen összekapcsolódik, egymást értelmezi. Jézus amúgy többször is hangoztatja, hogy majd meg kell halnia (pl. Mt 16:21; Lk 9:22).
“De biztos nagyon járatos vagy az irodalmi elemzésekben, és el tudod képzelni, hogy egy szövegnek többféle értelmezése is lehetséges.”
Meg fogsz lepõdni, de a szövegeknek még a kereszténységben is vannak alternatív értelmezései, nemhogy azon túl. Nincs is ezzel semmi baj. Viszont az értelmezés attól az, hogy értelmes. ürvelni kell tudni mellette. Az adott szövegbõl. Meggyõzõen.
“Mt 10,17 Neked zsidózás? Akkor ezekszerint [sic!] Rajtad is meg lehet állapítani az akut zsidózásfóbiát… Embereket ír, és igazából lehet, hogy emberekre is gondol…”
Félõ, tartós gondod a figyelmetlenség. A megszólítottak, ugye, a tanítványok. A tanítványok zsidók. A beharangozott üldözõkrõl, akiket a szöveg embereknek nevez, annyit tudhatni az adott logionból, hogy a tanítványokat bíróság elé citálják, és “zsinagógáikban” megostorozzák, illetve, hogy nem pogányok, hanem a pogányokkal szemben artikulálódó csoport (Mt 10:18). Szerinted nem zsidóknak vannak-e zsinagógájuk? Ha viszont csak zsidóknak vannak zsinagógáik, a logionban megjövendölt üldözõknek pedig vannak zsinagógáik, akkor az üldözõk zsidók. Ennyit a “zsidózásfóbiáról” mint diagnózisról.
“Jézus nem arra van, hogy gyilkolásszunk a nevében.”
Használati utasításnak nem is rossz. Nagyon halkan jegyzem csak meg, hogy én spéci nem szoktam gyilkolászni. Jézus nevében még talán annál is kevésbé. Ha jól emlékszem, e topicban is azok közé tartoztam, akik lebeszélték a fórum zsidó látogatóit a karácsony megünneplésétõl. Ebbe pedig annak vágya is belejátszott, hogy zsidó semmit se mûveljen “Jézus” nevében.
Amúgy, ha erõm engedi, még megírnám, hogy a halacha miért tiltja zsidóknak a karácsonyozást. Most viszont megyek a minjánba.
egy nagyon halk megjegyzést hadd tegyek ehhez a vitához- talán nem érdemtelen megemlékezni arra, hogy az evnagéliunok-szövege -ma legkorábbi rétegük is-minimum jézus halálát követö 30-40 évben formálódtak – és ki mit hogyan milyen célból interpretált -az meghatározó. vagyis mit mondott jézus és mit nem…? zsidóként – a prófétai hagyományt folytatva…
Kedves Eszterle,
persze az általad föltett kérdés a zsidó szempontból lényegi, s a leglebilincselõbb. Amennyire korlátozott ismereteimbõl következtetni tudok, az ezzel a kérdéssel foglalkozó, jobbára zsidó szerzõk Flussertõl Vermesen át Ben-Chorinig vérmérsékletüktõl függõ mértékben bocsátkoztak spekulációkba. Nagyon kevés ugyanis az olyan támpont, melynek segítségével egy-egy evangéliumi mondat egyértelmûen jézusi (történetileg jézusi) kifejezésnek nyilvánítható. Ennél valamivel könnyebb megtalálni a Jézus-kori beszédfoszlányokat (+/- 20-40 év). Ezekrõl viszont nehéz eldönteni, hogy Jézustól származnak-e, vagy csak egy kortársától.
A karácsony ünneplése, ünnepelhetõsége szempontjából viszont mégiscsak releváns a karácsony hagyományát kialakító kereszténység értelmezési horizontja, hiszen ez befolyásolja az ünnep esetleges judaizálhatóságát ill judaizálhatatlanságát.
Kedves admc,
olvasgatom én itt ezt a vitát – gatás-getés, mert néhány éve lefutottam én már jó pár ilyen kört, és bevallom, nem ajz fel túlzottan. ellenben. kiragadnék én itt egy aprócska dolgot (elõbb még azért zárójelben: továbbra sem értem, mire jó neked a karácsony. az ajándékok? hanukakor is lehet, l. fent. jeles születésnap? akkor Marxét pl. miért nem? a fenyõfa? semmi köze a születésnaphoz, meg aztán valami kedves szobanövény mindenkinek jobb: környezetkímélõ, és felelõsségre szoktat, ráadásul egész évben. vagy e nap judaizálása miatt, úgy nagy általánosságban? ez tudtommal eddig senkinek sem sikerült, ami persze senkit nem tilt el újabb próbálkozásoktól, de gondoltam, szólok.) szóval hol is? ja igen, kiragadni. ezt:
„…inszinuáltalak, függetlenül attól, hogy lövésem sincs, hogy az mit jelent.“
én ettõl valahogy olyan szomorú lettem… de csitt, ne álljunk meg itt, te se állsz meg:
„Roppant bosszantó tud lenni ez a sok latin szó, amit a kommentjeidben felhánytorgatsz [...] Gratulációm.“
hát ha bosszantó, akkor írjad inkább: „jókívánságaim.“ nem tudom, hogyan lehet latin szavakat felhánytorgatni, de biztosan nem úgy, hogy csak azokról veszünk tudomást, amelyeket meg is értünk, amelyeket meg nem, azokat nem szeretjük. legyünk inkább egyenlõ mértékben kedvesek mindegyikkel, tudod, a szeretet ünnepe jegyében.
kedves charlie,
persze releváns a kereszténység-hogyne, de ugyanilyenmódon relevánsak mindazon germán legendák, hagyományok (most nem a deutschokra- gondolok sondern an “Germanen” in general) amelyek szintén sokban hozzájárultak a karácsony kialakításához (pl: baldr-története stbstb.mivel a ´karácsonymixtúra soksoksok elemböl áll s ezeknek csak egyike kapcsolódik gyökerevel a judaizmushoz- nem biztos hogy judaizálhátóság kérdését felvetném.gru?
A judaizálhatóság kérdését admc vetette föl, jómagam inkább el.
Nem tudok ennyi gondolati szálat kezelni, meg másolgatni, bocsánat.
Idézetek szerinti sorrendben számozva eztet:
2. Nem válaszoltál a kérdésre, ami így hangzik: nem furcsa? Mutattál újabb idézeteket, de ez a vérrel-bûnt-megváltok elmélet ezekben nem látszik kibontakozni. (Ebben az egész bekezdésben egyébként kb. ugyanazt írod le, amit én pont az általad idézett bekezdésemben már leírtam.)
3. ürveltem ám, de az idézeteidben, hogy, hogy nem, pont azt a bekezdést átugrottad!
4. Na, jól van, akkor ne csigázd a kíváncsiságomat tovább, ide azzal az idézettel, ahol “zsinagógázik” és “ostoroz” egyben! Hadd értelmezzem át azt is! :)
5. Tényleg, Te nem is gyilkolászol, pláne nem Jézus nevében. Akkor, úgy tûnik, nem Rád értettem. Hanem talán reakcióként a korábbi idézetedre (”elbagatellizál”).
6. Idéztem már, hogy Jézus szerint nem jó ötlet kérkedni a vallás gyakorlásával.
Aztán meg:
“Nagyon kevés ugyanis az olyan támpont, melynek segítségével egy-egy evangéliumi mondat egyértelmûen jézusi (történetileg jézusi) kifejezésnek nyilvánítható.”
Megint csak az alapgondolat félrevitelét vélem felfedezni ebben az eszmefuttatásban, merthogy nincs köze ahhoz, amit mondani akarok. Hogy mirõl beszélek én (értsd, hogy mibe lehet ebben a kommentládában hivatalosan “belekötni”) azt már egyszer megmondtam itten.
Minarik Ede: ez van, ízlések és pofonok. Nekem idegesítõen nagyképûsködõnek tûnt Charlie, meg kicsit szakmájára hivalkodónak is. A kommentekbõl kiolvasva nem én voltam az egyetlen ilyen. Az idézett részben, ahogy írod, “szeretet ünnepe jegyében” (noha egyáltalán nem azért), éppen azt írtam le, hogy megváltozott róla a véleményem pozitív irányba. Megtetszett a stílusa a bejegyzése nyomán, megbékéltem kicsit. (Igen, még mielõtt valaki megkérdezné: ez nálam már a szeretet! :)
“Gratuláció”: ez a szó szerintem bármelyik turistáknak készült szótárban szerepel, ám az “inszinuál” szó természetes lelõhelye az Idegen Szavak Szótára.
Na volt közben itt egy izgalmas felvetés (Minarik Ede zárójelbenje), hogy miért is karácsonyoznánk.
Nálunk például már akkor is volt karácsony, amikor én nagyon kicsi gyermek voltam még, köztudott, hogy amazok ezt mennyire élvezik. ületre szóló élmény: szép ajándékok, csillagszóró, díszítés, gyermekded történetek, dallamok, tiszta lakás, finom ételek, együtt a család… ezekrõl asszociálhat talán például egy Izraelben élõ vallásos família a Sábeszre.
Egyszerûen nincs itt semmi ellentmondás a zsidóság és a karácsony között. ün a saját majdani gyermekemtõl sem szívesen tagadnék meg egy ilyen élményt csak azért, mert zsidó. A zsidó szellemiségnek nem mond ellent, bizonyos részeitõl eltekintve, amiket kihagyhatok belõle. Sõt, nem is kell mindent kihagyni belõle, ami Jézussal kapcsolatos. Ennyi a mondandóm, hátha sikerült egyszerûbben megfogalmaznom.
Kedves admc,
azt kérdezed nem furcsa-e, hogy az evangéliumok Jézusa az utolsó vacsora során beszélt konkrétan a vérrel történõ megváltásról, és csak ott. Hadd tegyek föl álnaivan egy ellenkérdést: Nem furcsa-e, hogy I-sten csak egyszer jelenti ki magát Mózesnek atyái isteneként (Smót 3:6)? S miért nem jelenti ki magát József isteneként is, holott Józsefnek épp az egyiptomi fogsággal kapcsolatban azért volt némi szerepe?
A sokat idézett Mt 10:17-ben (+ Mk 19:9-ben) van szó zsinagógai ostorozásról. Esetleg elolvashatnád, ha már belinkeltem.
Ha azt veszed eredeti jézusi mondatnak, amit legalább két evangélista Jézus szájába ad, akkor majdnem mindent el kell fogadnod jézusinak, mert a szinoptikus evangéliumok hárman vannak.
A vallással való kérkedéshez: A vallásgyakorlás a legtöbb vallásban, így a monoteista vallásokban is közösségi tevékenység, azaz látható. Nem könnyû (lehetetlen) megállapítani, hogy ki buzgó, és ki vakbuzgó, ki áhitatos, és ki az, aki csak megjátssza. A „farizeusok” (a rabbik) nem azért imádkoztak úton-útfélen, hogy mutogassák magukat, hanem azért, amiért Jézus az Olajfák hegyén: Ott érte õket az ima ideje. (Ami azt illeti, ezek az általad Jézusnak tulajdonított részek késeiek, [hogy értsd: rosszindulatú betoldások]. Már abból az idõbõl, amikor a kereszténység kiszakad a zsidóságból. Ez abból is látható, hogy maga Jézus is hosszasan imádkozik, a tanítványok el is alszanak rajta.)
„[…] kicsit szakmájára hivalkodónak is” Szép! Mellesleg szakmával lehetne hivalkodni. (A helyetlen magyar beszéd nem csak bánccsa, ronccsa, de még hasogassa is a fült. Mármint a vállyt fült.)
„[...] ezekrõl asszociálhat talán például egy Izraelben élõ vallásos família a Sábeszre.” Most attól eltekintve, hogy minek az alapján különbözteted meg az izraeli vallásos mispóchét, mondjuk, a belgiumitól, a karácsonnyal nehezen társítható a sábesz képzete. Mondom a különbségeket, hátha úgy könnyebb: Nincs fa. Nincsenek csillagszórók. Nincsenek ajándékok. Nincsen jászol. Nincsen szó Jézuskáról. Nem éneklik el a „Menybõl az angyalt”. Nem évente egyszer van.
A vallásos zsidósággal összeegyeztethetetlen a karácsony, bli néder éjjel majd megírom részletesebben, hogy miért.
No nagyszerû, írogassál csak, aztán én meg majd legközelebb Szombat este válaszolok, mert egyrészt holnap ZH, másrészt megtetszett ez a Shadai-féle információs micsoda… :)
Köszi a bátorítást. Így már lényegesen könnyebb.
admc: próbáld ki a shabati mi-csodát, de porszívózz elõtte mindenképpen és fõzz finomakat, hátha pont olyan lesz mint a kari. Gondolj bele, mekkora nyerés lenne már: karcsi minden héten! üs még a Charlie-val való vitát is be lehetne rekeszteni. ;]
Röviden összefoglalnám, hogy miért gondolom nagyon kategorikusan, hogy zsidóknak nem kellene karácsonyozniok, s leírom azokat az eseteket is, amikor ez mégis elkerülhetetlen, viszont elmondom, hogy szerintem az ilyen helyzetekben mi a teendõ.
Fontos tudni, hogy nem vagyok rabbi. Amit írok, szigorúan a halachikus magánvéleményem. Ha véletlenül egyezik egy mértékadó (reform, konzervatív vagy ortodox, neológ vagy neo-ortodoxo-lóg) rabbi véleményével, akkor ez ugyan koincidencia, de olyan, mely a halachikus gondolkodás közös alapjával függ össze.
A zsidó vallásjog a parancsolatok három fajtáját ismeri: mispátim (משפטים, társadalmi igazságot megteremtõ, vagy helyreállító törvények), micvot (מצות, erkölcsi parancsolatok, ill. minden parancsolat összefoglaló értelemben), chukim (חקים, olyan vallási parancsolatok, melyeknek se füle, se farka, azaz fogalmunk sincs a céljukról, legföljebb szép, egymással vitában és nem ritkán kölcsönös kizárólagosságban álló elméleteink, ide tartozik pl. a sárban dagonyázó sertés fogyasztásának tilalma, de a tyúkszaros tojás engedélyezése, ugyanakkor a tiszta ló fogyasztásának, vagy akárcsak fejésének a tilalma).
Zsidónak tilos más vallás szokásait (chukát gojim = népek szokásait) követnie, ill. annak celebrálásában részt vennie. Bár pl. bizonyos protestáns egyházak újabban megengedik, hogy más vallásúak (pl. zsidók) lehessenek keresztszülõk, és sok protestáns – kedveskedõ gesztusként – szereti megtisztelni zsidó rokonát vagy barátját ezzel a szereppel, az ilyen részvétel tilalom alá esik (amúgy is erõsen megkérdõjelezhetõ az értelme). A karácsony ma a lakosság többsége számára a szeretet ünnepe, tehát nem kimondottan vallásos ünnep. Nem kimondottan itt szó szerint annyit tesz, hogy kimondatlanul. A karácsony csakis azért lehet a szeretet ünnepe, mert a keresztény vallás tanítása szerint „I-sten úgy szerette a világot, hogy az õ egyszülött fiát adta [kereszthalálra], hogy aki hisz õbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3:16). Az ünnep változatlanul vallásos jellege megmutatkozik abban is, hogy elválaszthatatlanul kötõdik a keresztény egyházak karácsonyi liturgiájához. Az ünnep ugyan december 25-én van, de már 24-én este megülik (az ünnep vigíliáján, ha tetszik: õsi zsidó szokás szerint már az estével elkezdvén a napot). Ha valaki nem követi a vallásos szokásokat, nem énekel karácsonyi énekeket, melyek szerepe ugyanaz, mint a sábáti liturgiában a zmirotnak (zmiresznek), akkor is együtt, egy idõben ünnepel a vallásosokkal, akkor és úgy állít karácsonyfát, ahogy õk. Hiába nem vallja a keresztény vallás Jézus kereszthalálából fakadó szeretetfölfogását, azaz hiába a szeretet, a családi összetartozás ünnepeként és nem a megszületõ megváltó ünnepeként üli meg a karácsonyt, vét az idegen vallás szertartásain való részvétel tilalma ellen, mert az idegen vallás(ok) szertartásain való részvételnek még a látszatát is kerülni kell, márpedig, ha valaki karácsonyfát állít, azzal a látszatát a keresztény módon történõ ünneplésnek igencsak fölkeltette. A karácsonyfák kivágása ráadásul a klímaváltozás és a környezetrombolás idején a לא תשחית („Ne rombolj!”) és az ושמר נפשך („S vigyázz lelkedre!”) parancsolatának is ellentmondani látszik. (Ha visszaültethetõ, betétes fát vesz, az természetesen más elbírálás alá esik, föltéve, ha visszaváltja, és a visszaváltó a fát vissza is ülteti.)
Mivel a legtöbb magyarországi zsidó olyan családból származik, mely nem kizárólagosan zsidó, ezért elkerülhetetlen, hogy a rokonságunkban karácsonyozók is legyenek. Mivel a családi kapcsolatok ápolandók és a derech erec (a jólneveltség) nélkül (vö. Vájikrá Rábá 9:1) a háláchá nem ér semmit (vö. Ávot 2:2), ezért olykor elkerülhetetlen másokkal együtt karácsonyozni. Ilyenkor törekedni kell arra, hogy a részvétel a más vallás alkalmán való részvétel látszatát se kelthesse. Jó megoldás erre, ha az ember karácsonyozó rokonait dec. 26. este vagy 27-én keresi föl, és ajándékozza meg (ha a rokonok pravoszlávok, akkor a két naptár eltérését figyelembe kell venni). Ekkor ugyanis már nincs karácsony, tehát az így eljáró zsidó a karácsonyozás látszatát sem tudja kelteni. Ha ez nem megoldható, akkor legalább arra ügyeljünk, hogy szakrális cselekmények idején ne legyünk jelen. Ha pl. karácsonyi dalokat énekelnek, diszkréten menjünk halló- (és lehetõség szerint látó-) távolságon kívülre, s akkor jöjjünk csak vissza, ha már vége az ünneplésnek. Semmi olyat ne csináljunk ilyenkor, ami az ünneplés inicializációjának számíthat. Ne mi gyújtsunk meg gyertyát vagy csillagszórót!
Fontos: Ne tévesszen meg bennünket a kölcsönösség igénye! Egy keresztény saját vallási parancsolatainak megsértése nélkül ünnepelhet együtt egy zsidó vallási eseményt, fordítva ugyanez nem áll. (A kereszténység lefelé kompatibilis a zsidósággal, visszafelé ez a fajta kompatibilitás nem áll fönn.)
Gyerekek iskolai karácsonyozása kevésbé problematikus, mert az állami iskolák általában nem vallási ünnepként celebrálják az alkalmat és egyébként is jóval az ünnep kezdete elõtt kerül rá sor. Az ilyen kölcsönös, általában sorsolás alapján történõ megajándékozást föl lehet fogni az osztályközösség ünnepeként. Fontos viszont, hogy karácsonyra ne ajándékozzunk semmit sem, ami karácsonyi, s ebbõl kifolyólag vallásos szimbolikájú.
Magyarázat:
Neo-ortodoxo-lóg = A “neológiát” az ortodox ideológiával ötvözõ közgondolkodó.
Mindenekelõtt hadd örvendjek egy kicsit és hadd köszönjem meg minden kedves (másként:) vélekedõnek, hogy immár ez a sokszázadik komment és kicsiny írásom is egyre feljebb kúszik a toplistán. Nemhiába: “Két zsidó, három vélemény”. :)
Charlie, “ellenkérdésedre”: többször is kijelenti magát Istennek. Hogy mást ne mondjak, a Tízparancsolat(ok)ban, elég hangsúlyosan és egyértelmûen+részletesen (ELS? parancsolat), nem pedig holmi homályos utalás formájában, mint amott. “Atyái isteneként”? “József isteneként”? Ezt nem is értem, én úgy tudtam, hogy pont az a lényeg, hogy csak egyetlen Isten van!
“A sokat idézett Mt 10:17-ben (+ Mk 19:9-ben) van szó zsinagógai ostorozásról. Esetleg elolvashatnád, ha már belinkeltem.”
Hát ezt meg végképp nem értem, az általad linkelt Mt 10,17 részben ez áll:
“De óvakodjatok az emberektõl; mert törvényszékekre adnak titeket és az õ gyülekezeteikben megostoroznak titeket;”
Itt nem szerepel a zsinagóga szó. Ne is mondd, biztos úgy van görögül a gyülekezet, hogy szinagóga, csak én nem tudtam, és Te már megint nagy tárgyi tudásoddal próbálsz csõbe húzni (inszinuálás: “nem találta meg az idézetben a zsinagóga szót, pedig ott volt csak nem úgy” – gondolhatod.). De ha egyszer azt jelenti, hogy gyülekezet, meg azt is írták, akkor nem lehet, hogy arra is gondoltak? “Emberek gyülekezete” – így azért egészen más a szöveg értelme és jelentése, mintha az lenne ott, hogy “zsidók zsinagógája”! Nem gondolod?
“Látványos vallásgyakorlás”: lehet magyarázkodni, meg mondani, hogy nem is Jézus mondta (mondtam már, hogy mit tartok jézusi mondásnak) – ez a lényegen, az eszmén mit sem változtat, amivel gondolom Te is egyet tudsz érteni: a vallás nem arra való, hogy villogjon vele az ember.
“Hivalkodás”: lehet hivalkodni valamire is, nemcsak valamivel. ün úgy éreztem, hogy Te nem a szakmáddal hivalkodtál, hanem a szakmádra. Ez is egy szépsége a magyar nyelvnek, hogy ilyen módon is képes árnyalni a jelentést. De ha mutatsz nekem bárhol egy olyan helyesírási szabályt, mely ezt kifejezetten tiltja, már meg is követtelek. Addig is: én találtam egy cikket, melyet egy illetõ jegyez, aki “az irodalomtudomány kandidátusa”, és ha rákeresel benne a “hivalkodón” szóra e cikkben, láthatod, hogy õ is “valamire” hivalkodik.
Izraeli “sábesz-karácsony” asszociáció: hát úgy tûnik, jó nagy hülyeséget írtam! Nem “ezekrõl asszociálhat”, azaz nem magáról a karácsonyról, mert hát az tényleg nem úgy néz ki. Hanem “ezekrõl”, vagyis ezekrõl a dolgokról, amiket elõtte felsoroltam (együtt a család, stb.). Ezt továbbra is vállalom. (Mindig igyekszem átolvasni az írásomat, mielõtt közreadom, és megvizsgálni, hogy jól érthetõ-e, no, ez egyszer nem sikerült.)
Karácsony-zsidóság összeegyeztetés: ha jól látom az érv, amit írsz, az:
“Zsidónak tilos más vallás szokásait (chukát gojim = népek szokásait) követnie, ill. annak celebrálásában részt vennie.”
Ennek kapcsán azt a kérdést lehetne alapvetõen meggondolni, hogy a kereszténység vajon más vallás? Viccelõdtünk nemrég egy zsidó-keresztény barátommal, mondta, hogy kezd rájönni, hogy a keresztény az egyik legdurvább zsidó szekta… és néha tényleg azt érzem, hogy bár félig-meddig viccbõl mondta, de azért van benne igazság. Mik a fõ különbségek? Néha végig szoktam gondolni. Krisztust mint Megváltót persze minden keresztény gyülekezet zászlóaljra tûzi, feltehetõleg hagyományból fakadóan tüntetõleg a zsidóságtól való különbségek hangsúlyozása céljából. De sok gyülekezet ennél a gesztusnál már meg is áll, és szellemiségükben akár zsidók is lehetnének… ennyi erõvel nekünk is csak a “címkét” kéne levenni a karácsonyról és minden más tartalmi részt meghagyva olyasvalamit kapnánk ami nem “más vallás szokása”.
Aztán vigyázzunk a látszatok elkerülésére. Nincs is annál fontosabb, ugyebár, minthogy látszatokat kerülgessünk.
Kedves admc,
a zsidó vallási hagyományban centrális jelentõsége van, hogy I-sten atyánik isteneként jelenti ki magát. A kérdésem tehát nem irreleváns, ill. nem irrelevánsabb annál a kérdésnél, melyet Te tettél föl, nevezetesen, hogy nem gyanús-e, hogy Jézus a megváltó haláláról csak „egyszer” beszél az evangéliumokban.
Belinkelni a Károli-féle fordítást tudtam, mert nem ismerek on line elérhetõ újabb fordítást. Az eredetiben valóban synagogé szó szerepel, melyet az új keletû katolikus és protestáns fordítások már „zsinagógáikban” alakkal adnak vissza. Nem nagy a tárgyi tudásom, csõbe húzni meg végképpen nem akarlak. Elég lett volna, ha otthon elõveszel egy ?jszövetséget és utánanézel. (Amúgy a gyülekezet szó a görög synagógé hû fordítása, mely a héber בית כנסת szabatos átültetése.)
Az inszinuál kifejezést még a saját fikciódon belül is rosszul használod.
Mondom, a görög eredetiben és figyelmes olvasás esetén a magyar fordításokban is egyértelmû: az üldözõk zsidók.
A vallás valóban nem arra való, hogy villogjanak vele. Megsúgom: Nem is igen lehet vele villogni. Ezért van az, hogy újgazdagékat nem a zsinagógában fogod találni, hanem a szórakozóhelyeken. Ott lehet.
„Hivalkodás”. Csak a legnagyobb tapintattal a hangomban merem mondani, hogy egy szó szemantikailag helyes használatában nem a helyesírás igazít el, tehát nem fogok neked tudni mutatni olyan „helyesírási szabályt”, mely megcáfolna. A szavak jelentésérõl a szemantika világosít föl. A védelmedben fölhozott cikket átlagos figyelemmel olvastad. Azzal az összpontosítással, mellyel evangéliumokat szoktál olvasni. A szövegben ez áll: „Ezért – ma is – büszkén, de nem hivalkodón rá, rájuk lehet tekinteni – mint alapozókra.” A „rá” (mely szó Fábry Zoltánra vonatkozik) nem a „hivalkodón” alak, áttételesen tehát a hivalkodni ige vonzata, hanem egy jelentésbõvítõ halmozás része, a „rájuk” (mármint Fábry Zoltánra és mûvész társaira) alak egyes számú alakja. Vesszõ is azért került közéjük, mert fölsorolás.
A kereszténység elsõ két-három nemzedékében zsidó vallási mozgalom volt. A Jeruzsálemi Szentély lerombolása után azonban egy nagyon heves és fájdalmas elgörögösödési folyamat során kiszakadt a zsidóságból és új vallássá alakult (kialakult benne a kérygma dogmája pl.). Ma a két vallás teljesen különbözõ vallási identitást takar.
A monoteizmus vallásaiban a látszatnak nagy szerepe van. A bálványimádás tilalma pl. megakadályozza, hogy letérdeljenek egy isten-király szobra elõtt. A letérdeplés ugyanis azt a látszatot keltené, hogy imádják a szobrot, ami bálványimádás lenne. Keresztények és zsidók (idõnként muzulmánok) ezrei adták az életüket ezen látszat elkerüléséért. Persze ki lehet nevetni a vallásosság e vonását. Félre lehet érteni, képmutatásnak, álságnak lehet nézni. Két dolog kell csak ehhez: figyelmetlenség és az empátia hiánya.
Kedves Charlie,
http://www.parokia.hu/bible/
Kedves fhb,
köszönöm a linket.
Iskolai karácsony, jaj, középiskolában volt egyszer, hogy aki kihúzott, az vett nekem egy betlehemes valamit (talán gyertyatartót?), egy másik osztálytársamtól meg kaptam egy Dávid-csillagos nyakláncot, és ott esett le az elsõ lánynak, hogy a betlehem nem volt jó ötlet. Szegény nagyon kétségbeesett.
Egy másik évben meg Lovecraft-novelláskötetet kaptam :]
Charlie, és az milyen halachikus helyzet má’, hogy én a születésnapi ajándékaimat karácsonykor kapom meg? :D (Mondjuk errõl nem a karácsony tehet, hanem a születésnapom.) Vagy ez a tökéletes kifogás? Nincs különösebb ingerenciám a karácsonyt ünnepelni, mint feljebb kifejtettem. (Tudtátok, hogy a Kwanzaa alkalmából is gyertyákat kell gyújtani, minden nap eggyel többet? Habár azt se ünneplem, de érdekes. Mondjuk az egy újabb keletû ünnep, szóval biztos nem véletlen egybeesés ;] )
Kedves Prezzey,
a halacha csodálkozik a születésnapoddal kapcsolatos kérdéséden, én pedig különösen is. Fölmerül bennem a kérdés, hogy mi a nyárfán, fütyülõs kóser pálinkát iszogató rézangyaláért is írok ide posztokat. A minap is írtam egyet. Abban megadtam egy internetes ill. off line luách (zsinagógai naptár) elérési címét.
Teendõid:
1.) Megkérdezed édesanyádat (a halacha szerint õ egészen biztosan ott volt a születésednél), hogy a születésnapodon belül mikor születtél. Ha este sötétedés után, akkor a születésnapod dátumához hozzáadsz egy napot.
2) Ezt a napot (pl. 1978. dec. 25.) kikeresed a luáchban (példánknak okáért: 5739. kiszlév 25., azaz chanukka elsõ napja).
Jövõre tudni fogod, hogy születésnapod nem dec. 25-én, hanem példánknak okáért kiszlév 25-én van. Jövõre ez dec. 22. 2009-ben dec. 12. Ritkán fog egybeesni a karácsonnyal. Azt meg valahogy csak kibírod. Ha valaki ezentúl megérdeklõdi a szülinapod pontos dátumát, azt feleled erre neki: az attól függ. A „Mitõl?” kérdésre adott 12 perces, a luniszoláris naptár rejtelmeirõl szóló kiselõadásod után mindenki tudni fogja, hogy te tulajdonképpen egy kedves ember vagy, senkit sem bántasz, s nem harapsz az ápolókba sem.
Saját tapasztalatból tudom… De — és ez a fontos — nem lesz keresztény ünnepen a szülinapod.
“A kereszténység elsõ két-három nemzedékében zsidó vallási mozgalom volt.”
Az volt az igazi. :o(
Az igazi mi?
a kereszténység
Hát, nem tudom. Sok minden olyasmi, amit ma genuin kereszténynek tartunk, nem alakult ki még benne.
ha éhes vagyok a testemnek mindegy hogy a jobb vagy a bal kezembol kapja a kenyeret, ha a nevemet angol, magyar, nemet vagy zulu nyelven mondják..én én maradok bármit mondjanak, és bárhohyan.
Ezt kifejtenéd bõvebben?
Mert mi az, amit ma igazi kereszténynek tartunk?
bovebben ??? hm…amikor elolvastam a cikket és a hozzászólásokat ez jutott az eszembe , ée leírtam.azt .és ki mondja meg ki igaz és ki nem. a terítet asztal nem kérdi ki igaz …
bocsi enax! :)
Charlie-nak kéne kifejtegetni. :o))
Charlie érti
Nem hiszem, hogy konszenzuálisan meg lehetne fogalmazni, hogy mit értünk „mi” (Kik is?) igazi kereszténységen. Az viszont történelmi tény, hogy a kereszténység azon közös teologémái, melyek jellemzik a Kopt Egyházat éppúgy, mint a Hit Gyülekezetét vagy a Római Katolikus Anyaszentegyházat, éppen a zsidóságból való kiválás fájdalmas folyamata során alakultak ki (szentháromságtan, eredendõ bûn, a mózesi rendeletek [részleges] hatályon kívül helyezése, a keresztség [tvilá] egyszeri aktussá válása stb.). A sok keresztény által romantikusan szemlélt õsegyház (a Péter Apostol-féle jeruzsálemi gyülekezet) nem tudna egyik ma létezõ keresztény csoportosulással sem azonosulni, ahogy fordítva sem lenne meg az identifikációs készség.
Persze maga az õsgyülekezet sem bírna fönnmaradni, hiszen lényege volt a végítélet várása, tehát Péter és tanítványai alighanem nem bírnának mit kezdeni az eltelt kétezer év tudatával és meghasonlanának.
Kedves Charlie,
én értelemszerûen tudom, mikor van a zsidó születésnapom, de ez a családomat egyáltalán nem érdekli.
Kár.
ün azt nem értem, hogy ezeket honnan vették? ün az ?jszövetségben nem találtam. Vagy nem figyeltem eléggé. Vagy régen olvastam. :o)
1. szentháromságtan = párszáz évig kellett várni, mire ez napvilágra jött. Iuno-egyház hatalomátmentése?
2. eredendõ bûn = az rendben van, hogy az ember születése után képes a rosszra is, de nem értem az eredetét. Mi az, hogy bûnös az is aki ma született??? ün úgy gondolom, bûnre( képesség a rosszra ) születtünk, de nem bûnösnek.
3.a mózesi rendeletek [részleges] hatályon kívül helyezése = ami a kajálást ( az én szempontomból ez a lényeges ;o) )illeti, az erõteljesen megváltozott. Amúgy nincs rendelkezés a fókákról sem, tehát…
4. a keresztség [tvilá] egyszeri aktussá válása = ha jól tudom, ezt is zsidó kezdte el, és nem azért, hogy egy új valláûst alapítson. :o)
5. a végítélet várása = nos, a kérdésre, hogy mikor lesz a Világvége, Jézus azt mondta : ” Nem tudom.” Ejnye-ejnye, hát milyen isten az ilyen? Persze, ? nem tartotta magát istennek, helyette ott voltak akik ráaggatták a titulust. Utalok az 1. pontra
:o)
Szerintem a keresztény õsegyház, lényegesen egyszerübb és tisztább volt.
Luk 10,27. “Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl és teljes lelkedbõl és minden erõdbõl és teljes elmédbõl; és a te felebarátodat, mint magadat.”
Ez azt hiszem “lefedi” a Tízparancsolatot is.
Ezért “szavaznék” az keresztény õsegyházra, zsidó alapokon. :o))
Charlie:
“…a zsidó vallási hagyományban centrális jelentõsége van, hogy I-sten atyánik isteneként jelenti ki magát.”
Mesélj.
(De akkora legyen az a mese legalább, mint keresztényéknél a Jézus Vére Megtisztít!)
“Mondom, a görög eredetiben és figyelmes olvasás esetén a magyar fordításokban is egyértelmû: az üldözõk zsidók.”
Csak épp errõl a srácról azt szokták mondani, hogy mindent spirituális/szellemi vonatkozásban mond. (Vö. mindig hasonlatokban beszél amit értelmezni kell. “Akinek van füle, hallja meg!”)
“A vallás valóban nem arra való, hogy villogjanak vele. Megsúgom: Nem is igen lehet vele villogni.”
Charlie Dec 13th, 2007 at 6:15: “Amúgy, ha erõm engedi, még megírnám, hogy a halacha miért tiltja zsidóknak a karácsonyozást. Most viszont megyek a minjánba.”
“A karácsony csakis azért lehet a szeretet ünnepe, mert a keresztény vallás tanítása szerint „I-sten úgy szerette a világot, hogy az õ egyszülött fiát adta [kereszthalálra], hogy aki hisz õbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.””
A “csakis” szóba szeretnék belekötni, nem csakis azért lehet a szeretet ünnepe. Lehet azért is, mert Jézus épp eleget prédikált a szeretetrõl ahhoz, hogy errõl karácsony kapcsán megemlékezzünk, és van is egy ilyen vetülete az ünnepnek.
“A letérdeplés ugyanis azt a látszatot keltené, hogy imádják a szobrot, ami bálványimádás lenne. Keresztények és zsidók (idõnként muzulmánok) ezrei adták az életüket ezen látszat elkerüléséért. Persze ki lehet nevetni a vallásosság e vonását. Félre lehet érteni, képmutatásnak, álságnak lehet nézni. Két dolog kell csak ehhez: figyelmetlenség és az empátia hiánya.”
Na, ezzel például tökre egyetértek, nem is vitatnám egy percig sem, mivel meg is tudom ideologizálni: a zsidóság kiválasztott nép, és a küldetésének lehet része, hogy bemutatja az emberiségnek, hogy ennyire hiszünk a mi egyetlen Istenünkben, hogy még ezt is bevállaljuk. Hátha elgondolkoznak, hogy akkor van benne valami. Persze a karácsonyfát nem tartom ehhez hasonló esetnek, fent ismertett okok miatt.
Ugyanakkor a “chukát gojim” kapcsán kérdezem: van-e, és ha igen, akkor hol, kifejezetten a más népek szertartásaiban való részvételt tiltó kitétel akár az Írásbeli, akár a Szóbeli Tanban? Eszembe jutott, hogy tanultunk ilyesmit, hogy az ókori zsidóság szokásokat átvett a környezõ népektõl, de a pogány szokásokat monoteista tartalommal töltötte meg, és ezáltal volt egyfajta erkölcsi kiemelkedésük a környezetükbõl. Ez nem illik be “chukát gojim”-nak?
Aztán azért is kérdezem ezt, mert ha nem ismernék semmi idevonatkozó törvényt, csak a józan paraszti eszemre támaszkodnék, akkor azt gondolnám, hogy a “látszat” kapcsán két lehetõségem van. Egyrészt megpróbálhatom a látszatot elkerülni, ez a felületi kezelés. Másrészt megpróbálhatom az emberekkel megértetni, hogy a látszat valóban csak látszat, ez a probléma gyökerét kezeli. Persze ez a nehezebb, de konkretizáljunk. Tegyük fel, hogy karácsonyozom, és valaki, aki nem zsidó, megtudja. Elgondolkozik rajta, vajon miért csinálom? Megkérdezi, mire én elmondok neki mindent, amit a karácsonyról gondolok és itt fent leírtam. Elindul egy beszélgetés, hogy õ mit gondol a karácsonyról, stb… Ez tök jó, mert ezzel pont egy olyan irányba indulnak a gondolataink, amirõl itt fent értekeztek Gonosz Nyuszival, hogy hogy átformálódott a kereszténység a legeleje óta, és a végére valami közöset leszûrhetünk belõle a saját vallásaink keretei között megmaradva. Ebben már korántsem találnék olyan könnyen kivetnivalót, mint a bálvány elõtt leborulásban.
Amúgy remélem, még nem unod… :)
Mire jó az internet? Szerintem pontosan erre. Arra, hogy ilyen jó kis cikkeket olvasson az ember és egy-egy sor után azt vegye észre hogy mosolyog! Nagyon élvezetes volt ez az iromány és példamutato lehet minden ember számára ez a nyitottság és ez a modern felfogás! Köszönöm!
Mindig akadnak emberek akik szimpla dolgokat túlbonyolítanak…”tisztelni mások vallási szokásait”..ha te felállsz és kivonulsz Charlie mikor “karácsonyozó” emberek elénekelnek egy dalt,az tiszteletlenség szerintem vendégségben! Bár kit hogyan nevelnek ugyebár. A te vallásod nem tiltja hogy dalt meghallgass,de az udvariasság sem tiltaná:) Mondjuk én mint zsidó,aki véletlenül nem hívő római katolikus megkeresztelve,aki nem ünnepel se ezt se azt,még karácsonyfát sem állítok fel,de az aktuális dátumra való tekintettel megtisztelve a környezetemet és a társadalmat amiben élek,hajlandó vagyok egy gesztust tenni:)
Ahogyan vendégül látnak zsidók és minden mozzanatban tisztelettel vagyok szokásaikhoz,hitükhöz amíg náluk vagyok,ugyan ezt teszem keresztény szokásokban ünneplő ismerőseimnél is! Mást tennem mélységesen gyermeki volna és nem épp felnőtt,érett gondolkozásra vallana.
Nem kell senkivel együtt énekelni,de ha a szív tisztán tudja magabiztosan a hitét onnantól egy dal meghallgatása azt nem rengetheti meg de még a látszatot sem keltheti:) Ám ha ennyire lenézed saját istened tisztánlátását az a szememben szomorú:) Talán ezért nem okoz problémát nekem ülve maradni se itt,se ott,mert én tudom miben nem hiszek,vagy miben hiszek,hogy mi zajlik le bennem,hogy mit képviselek mit nem és hiszem hogy ezt megfelelően teszem,így senki fia borja félre azt nem értheti:)
Lényegében a karácsonyfa csak egy jelkép és a jelképeket mi töltjük meg tartalommal,mi adunk az eszméknek és jelképeknek tartalmat! Ezt nem szabad elfelejteni! Másképp egy gyertyatartó és csupán szimpla gyertyatartó volna:)
Amennyiben felruházzuk személyünk szerint,mert nem összképileg,hanem én és csakis önmagam által egy tartalommal a karácsonyfát,akkor annak lesz tartalma,másképpen egy fa amit azért állítok fel amiért csak akarok és semmi köze ahhoz amit mások ráeröltetnek!:)
Megértés! Tolerancia! Kölcsönös tisztelet! Egy lépés a másik felé! Elengedhetetlen kellékei 2009nek majd,mert sokan,sokféleképpen kell hogy együtt éljünk egy bolygón,ami nem biztos,hogy sokáig elbír több ezeréves ember konokságot!
Senkinek nem kötelező ünnepelni egyik vallás másik ünnepét sem,de kötelesek vagyunk figyelembe venni és tekintettel lenni rá! Kötelesek vagyunk megtisztelni embertársainkat az alapvető emberi tisztelettel és a gesztusok is kitörölhetetlenek! Nem bújhatunk be a sarokba (ez az én hitem juj hagyjatok én is hagylak titeket nehogy idegyere én se megyek hajaj) mert beleakarunk mindenáron magyarázni régi szövegekbe mai szabályt és értelmezést! A világ más! A világ változott! Ideje volna nekünk is fejlődnünk és nem lehajtott fejjel idézgetni meg belemagyarázni meg hajtogatni ilyen olyan bölcs okos tanult művelt szépen hangzó szövegeket valamibe…nőjjünk fel,ez volna a legfőbb feladatunk!
(annyit még leírnék,hogy borzalmasnak találom azt,mikor egy ember kijelenti a másiknak,hogy ha zsidó vagy neked ezt tilos…elsősorban ember,aztán zsidó,mint ember majd ő eldönti neki mit hogyan szabad,aztán majd mint zsidó felel felnőttként érte,de hogy rohadtul nincs joga senkinek kijelenteni “a zsidónak igenis nem szabadna” az azért azt hiszem már roppantúl túlzásba vitt okoskodás)
(ugyanez vonatkozik a keresztény vagy bármilyen másik vallásra…elsőkörben emberek vagyunk és ha ezt hajtogatnánk talán nem volna egyre erősebb a vallás ítélkezés ilyen olyan irányokba…de ha én kijelentem,hogy engem eszerint mérjenek,eszerint is fognak…úgyhogy én most kijelentem EMBER vagyok…másodsorban zsidó…nem hívő…és megkeresztelt római katolikus…nem hívő…EMBER):) ennyit akartam bátorságképpen a vagyok-ra nyomni:)
A karácsony addig volt ünnep, amíg az aranypapírba csomagolt dió os érdemleges dísz volt. Hogy ma micsoda: természetrombolás, magányosok lelkének összetörése, családok összeveszításe, formális és álságos szeretetmantrázás minden szinten.
Bibliai leírásából világos, hogy nem télen történt: olyan meleg ilyenkor Betlehem környékén sincsen, hogy a pásztoroknak éjszaka kelljen legeltetniük. Az esemény leírása a középkoriból, a skandináv Szent Brigitta látomásaiból származik. Ebből a festők közt kedveltté lett leírásból alakult végül “betlenemes játékká”, amí még 1952 körül is élt a gyerekek között.
A vallástörténeti “ős” a fényt hozó iráni napisten barlangbeli születése a téli napfordulón. Ez Mithrasz. Hogy az ő története mennyire befolyásolta a Hanukát? Erre nem tudok kutatásokról. Mithrász na csak néhány klasszika-filológus számára lényeges. Meg akik a bikakultuszokat (”aranyborjú”) kutatják.
Egyébként a legnagyobb “világi” Hanuka-ünnep 1949. december 21-én
volt. Akkor ugyanis nem kellett iskolába mennünk. Mert akkor volt
a 70. születésnapja Budapest díszpolgárának (joggal lett az, mert csak félig lövette szét a várost, egészen való szétlövetés helyett, holott a megfelelő nehéztüzérség lőtávolágon belül volt; esküszöm, így tanították), a Népek Nagy Vezérének, az “acélos Szoszónak”, aki mindent tudott, de sohasem súgott az iskolában, vagy Ioszif Visszarionovics Dzsugasvili elvtársnak, akinek emlékére még ma is 70-nel kezdődik a judapesti trolibuszok számozása. És miért született akkor? Mert attól fogva mindig egy kicsit hosszabbak lettek a nappalok. Legalább is a Pajtás című világlap szerint.