Mert szokott ám lenni minálunk Hanuka, sõt, amikor kisgyerekként Talmud Tórára jártam, ott emlékszem, hogy megtanultuk, hogy az egy napig elegendõ olaj nyolc napig égett, meg trendelliztünk, de úgy tûnik, hogy valamit nem tanítottak meg nekünk. Amikor azt olvastam az interneten (hol máshol), hogy valójában a Hanuka nem is igazi ünnep, csak a gonosz zsidók találták ki “gyûlölettõl fûtve”, direkt a karácsony ellenében, természetesen legyintettem.
Annál nagyobb volt a meglepõdésem, amikor a Pilpulon a Hanuka hét élete címû cikket olvastam, ami leírja az ünnep évszázadokon átívelõ történetét. Ebbõl kiderül, hogy az antiszemita cikk tárgyszerû állításai voltaképpen helytállóak. A Hanuka ünnepe valóban hosszú idõn át el volt hanyagolva, és a reneszánszát valóban nagyban segítette az, hogy idõpontilag közel esik a keresztény karácsonyhoz. Még meglepõbb, hogy az inkriminált írás még az idõpontot is pontosan hozza, a 19. század környékére teszik ugyanis a fordulatot Hanuka-ügyben. Ettõl persze az iromány “szelleme” nem fogott meg, kell-e egyáltalán mondanom.
Esemény: ünnep szintre emelik a Hanukát.
Következtetés “A”: megtetszett a zsidóknak a keresztény ötlet, hogy télen örömködjünk, úgyis hideg van, épp amúgy is kéznél volt egy lelkesítõ szép történet.
Következtetés “B”: a zsidók utálnak mindenki mást, gondolták, jól megszivatják õket azzal, hogy juszt is valami mást ünnepelnek, mint a többiek.
Mindenki döntse el, hogy melyik a hihetõbb. Amúgy meg már megtanultam, hogy nincs az a zsidó tett, amirõl ne lehetne “észrevenni”, hogy azért csinálják, mert…
Na de nem errõl akarok írni, mert tudom, hogy ez nem tartozik a JP témái közé. Hanem a megújuló zsidókép. üs van ebben a sztoriban megújulásról is szó, mégpedig az “A” Következtetésben. Ezt ugyanis úgy is fel lehet ezt fogni, mint egy elsõ, kicsiny lépést a zsidóság részérõl a kereszténység, a karácsony felé.
De miért is kéne nekünk a karácsony felé lépnünk? kérdezheti meghökkenten, nagyon helyesen a legtöbb olvasó. ün meg visszájára fordítanám a kérdést: miért lépnénk a karácsonytól el? A karácsony egy nagyon kedves, szép ünnep, a szeretetrõl szól, akárcsak egy sor zsidó tanítás. Azt ünnepeljük, hogy megszületett egy zsidó, de ünnepelhetnénk akár azt is, hogy minden családban minden gyermek Isten áldása, és bárkinek, akinek születik gyereke, számára ez a gyermek jelenti a “megváltást”, a jövõt.
Már hallom is az ellenérvet: a karácsony ünnepe nem is errõl szól, hanem a Messiás születésérõl, arról, hogy Isten emberré lett, ami a zsidó hitelveknek gyökeresen ellentmond. Ez igaz, a zsidóság valóban monoteista vallás, több ponton is hangsúlyozottan egy Istenben hisz, nem kombinál emberekkel, akik akármilyen mértékben is Isten “reinkarnációi” lennének. Az is igaz, hogy nem ünnepelhetjük azt, hogy megszületett a Messiás, amikor a messiási idõk klasszikus ismérvei még mindmáig sehol sincsenek. De sok más mindent ünnepelhetünk, keresztényekkel együtt - akkor meg miért öntenénk ki a gyereket is a fürdõvízzel együtt?
A karácsonynak és a keresztény tanításoknak jókora része zsidó szemmel is értelmezhetõ, és szerintem értelmezendõ. Igaz az az alapállás, hogy alapvetõen két külön vallásról van szó. Nem is kell, nem is lenne szabad a sokezer éves zsidó hagyományokból feladnunk emiatt. De az ?jszövetség néhány gondolatának megfontolása nem jelentené e hagyományok feladását, sõt, minthogy az egész gondolatkör a zsidók történelmének egyik legvirágzóbb korában született, zsidóktól, ezért meg vagyok gyõzõdve arról, hogy ezek a források csak gazdagítanák õsi kultúránkat. Nem igaz, hogy ezek a könyvek nagy részükben arról szólnak, hogy Jézusban kell hinni, mint Megváltóban azért, hogy üdvösségünk legyen a túlvilágon. Olvassuk az evangéliumokat úgy, mint egy különleges tehetségû zsidó tanító eszmefuttatásait és sajátos, figyelemreméltó gondolatait a zsidóságról, mint egy népével együtt élõ és népét szeretve féltõ próféta véleményét arról, hogy hogyan kell egy zsidónak élnie, gondolkodnia. Íme egy példa: miért is nem szabad egy zsidónak esküdnie?
“…megmondatott a régieknek: Ne esküdj hamisan, az ?rnak pedig add meg, amit esküvel fogadtál. ün pedig azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten királyi széke, se a földre, mert az lábainak zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa de ne esküdj saját fejedre sem, hiszen egyetlen hajad szálát sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.”
(Hegyibeszéd, Máté 5:33)
Micsoda indoklás.
Egyébként ez az egész gondolat alapvetõen nem tõlem származik, Pinchas Lapide és Ulrich Luz: A zsidó Jézus címû könyvében bukkantam rá erre a fajta szemléletmódra, és nagyon megtetszett.
Viszont biztos sokakban felmerült egy kérdrés, amire még szeretnék választ adni: akkor most ezekszerint idáig a zsidók rövidlátók és buták voltak, hogy nem forgatták ezeket a könyveket? Természetesen nem errõl van szó. A történelem viharai sajnos úgy hozták, hogy kereszténység és zsidóság, egészen a kereszténység szélesebb körû térhódításától kezdve a sötét eseményekkel terhelt XX. századig bezárólag, más kontextusban találkozott sajnos egymással. Nem egy közös, szép, utópisztikus eszme harcosai voltak, hanem olykor üldözõ és üldözött. Ez érthetõ módon megnehezítette azt, hogy a zsidók Jézus tanításait a magukénak érezhessék. Vagy például az agresszív térítés korszaka, amikor a zsidók választhattak: vagy feladják minden hagyományukat, ünnepüket, szokásukat, és valami egészen más, politeista ízû (Szentháromság) vallás híveivé válnak, vagy irány a gettó, esetleg a máglya.
De van egy jó hírem: mindez elmúlt. Most éppen viszonylagos békében és jólétben élünk, az elmúlt évszázadokhoz képest pedig hihetetlen jó sorsunk van. Itt az alkalom, hogy elkezdõdjön végre valami, aminek már rég meg kellett volna történnie. Nem kell a zsidó és a keresztény vallásnak alapjaiban megváltoznia. Az alapok közösek: egy modern európai szellemiség, amit évezredekkel korábban élt felmenõink küldenek ajándékba nekünk. A részletkérdéseket aztán még ráérünk megvitatni.
Gyerekek ez egy nagyon jó cikk.Gratula érte. :) Nyitott és a párbeszéd felé nyítást sejteti. Pontosan tükrözi azt az eszmeiséget, amiért ez az oldal (legalább is sejtésem szerint) létrejött. (lehet, hogy molnárg. nem így látná de nem lehetünk egyformák.) :D
:)
Hanuka ún. poszt-biblikus ünnep (megtartása nem tórai parancsolat) és valóban csak a 19. századtól vált jelentõs ünneppé, de különösen a 20. század második felétõl. Ez az asszimiláció hatása volt: a keresztény országokban éló zsidók kulturális “kódjaikban” közelebb akartak kerülni a befogadó nemzetekhez. Másrészrõl észre kell venni, hogy mind a zsidó hanuka, mind a keresztény karácsony “asszimilálódott” egy harmadik erõ hatására: a fogyasztói társadalom, a “kapitalizmus szellemérõl” beszélek. Mind a két ünnep részben a konzumerizmus hatására lett olyan mára, amilyen (ez fõleg az USA-ra igaz persze).
A lényeg: a két ünnep konvergenciája is bizonyítja, hogy egy “kultúrkörrõl”, egy “civilizációról” (a keresztény-zsidó / “euroatlanti” civilizációról) van szó.
ADMC: és az antiszemita oldal mit mondott Pészach és Húsvét kapcsolatáról? ;]
ez tényleg egy jó bejegyzés:)
boldog hanukát kívánsz katolikus társaságban - kétszer újradobhatsz.
szuper ez az iras!megnyugtatoak ezek a gondolatok,es jo erzes h nem vagyok egyedul…en mindig bajban vagyok ha a vallasi-csaladi hatteremrol kell beszelnem.edesanyam kereszteny,edesapam zsido.gyerekkori nevelesemben inkabb a kereszteny alapok dominaltak,am 10eves koromban (nem hivatalos) zsido iskolaba kezdtem el jarni,es megnyilt elottem a vilag.ahogy egyre nagyobb lettem,elkezdtem a multam utan kutatni,apum elvitt minden evben szeder estere és fontos lett a zsido identitasom (is).kicsikoromtol kezdve mindig is erdekelt a zsido kultura es edesapamtol sok mindent lattam,de csak el-el cseppentve.most pedig mar magam miatt erdekel.de nem tudok elvonatkoztatni attol sem,amit edesanyamtol tanultam.igy sokszor kerdezik,h egyeztetem össze ezt a ket dolgot magamban.hat valahogy igy!;)
Fotóm 2004-bõl:
ün nem lennék ennyire heppi ebben a kérdésben. Mindenképpen jó ötlet vallásközi párbeszédet folytatni, de nem minden áron. Nem szólok bele senkinek a téli ünneplési szokásaiba, mert mindenki maga dönti el, hogyan fogja ezt fel. De számomra a karácsonyról való lemondás a zsidóságomhoz tartozik, ugyanakkora fájdalommal, mint az elõbõrömrõl való lemondás :)
Sok minden nem egyezthetõ össze a zsidó vallással, például az a részlet, amit bemásoltál, hogy “ne tegyünk esküt”. Az eskütétel például mindig is része volt a vallásnak, és például a Kol Nidré istentisztelet oldoz fel alóluk évente egyszer.
Ha a hasonlóságokat hangsúlyoznám ki, én a fényrõl beszélnék, a gyertyagyújtásról. Ilyentájt van karácsony, a hanuka, és diwali is a hinduknál, mindhárman a fények ünneplei. Fényeket gyújtunk a legsötétebb napokon. Ez nekem elég közös nevezõ ilyenkor, nem kell több.
Kedves Psymon,
sávuá tov!
Nekem meg az tûnt föl az evangéliumi idézetbõl, hogy mennyire talmudi szellemiségû. Az “?jszövetség” azon mondata, hogy a “ti igenetek legyen igen, a ti nemetek legyen nem” (Jak. 5:12) pl. szó szerint megtalálható a Talmudban (Baba Mecia 49a). Az sem igaz, hogy a Talmud ne ellenezné az eskütételt, bizony ellenzi: Azt, aki fogadalmat tesz, még ha teljesíti is, gonosznak nevezik, írják a rabbik. (Nedár 22a vö. u.o. 77.b). (A Kol Nidré egyébként azokra a fogadalmakra [is] vonatkozik, melyeket nem tudatosan tettünk. A halacha ilyeneket is ismer.) A S”A a fogadalomellenességet még a cedakára is kiterjeszti (Jóre Déá 203. §, 4). Ezért van az, hogy tradicionális helyen az ilyen fölajánlások után hozzáteszi “blí néder”, azaz: fogadalom nélkül.
Ettõl függetlenül én is ódzkodom a karácsonyozástól. Szemben május elsejével, az anyák, a leányanyák, az apák, az elzavart apák, a világtakarákosság vagy a nõk napjával, melynek zsinagogális megünneplése ellen sincs semmi kifogásom, a karácsony vagy aug. 20. egyértelmûen vallási ünnep. Az egyik a Krisztus, a másik egy katolikus és görög-keleti szent napja. (A vallástörténeti bonyodalmak teljessé tétele kedvéért tartozunk megjegyezni, hogy a [keresztény] hagyomány szerint Jézus tavasszal született…)
“Isten “reinkarnációi” lennének”
sztem inkarnaciot szerettel volna irni (legalabbis a kereszteny dogmatikaban ez a megfelelo szo), mar megint pedanskodok, szoljatok ram.
Nagyon tetszett a cikk egyebkent ugy, hogy kozben Psymon *egyeni* donteset teljesen tiszteletben tartom.
Hag szameach y’all :)
és már csak egy hét :)
Vigyázz! Már annyi sem. Kedd este kezdõdik!
Köszönöm mindenkinek az elismeréseket…
Ugyanakkor be kell vallanom, hogy már alig vártam, hogy valaki végre kifogásolja, amiket leírtam, hogy még több dolgot leírhassak. ?gyhogy köszönöm Neked is, Psymon!
“Mindenképpen jó ötlet vallásközi párbeszédet folytatni, de nem minden áron.”
Ingyen van!
“De számomra a karácsonyról való lemondás a zsidóságomhoz tartozik, ugyanakkora fájdalommal, mint az elõbõrömrõl való lemondás :)”
No éppen ez az, csak az egyik benne van Tanachban, a másik meg nem.
Senki nem kért arra, hogy mondj le a karácsonyról. Mire kértek meg? “Ne legyenek Neked idegen isteneid énelõttem.” Hát ne legyenek. A karácsony megünneplésétõl még nem lesznek. Hadd utaljak itt arra is, amit Shadai írt a fogyasztói társadalomról. Való igaz, hogy mostanra mindkét ünnep arculatát meghatározzák a kapitalizmus érdekei. De baj-e ez? El tudja-e rontani az ünneplésünket? Ha valaki számára egy ilyen ünnep lényege a bevásárlások izgalmában van, akkor lehet. Ha valaki azzal idegesíti magát végig, hogy már megint az egész a pénzrõl szól, akkor lehet. De senkinek sincs megtiltva, hogy egyszerûen jól érezze magát! Hogy szép dalokat énekeljen és hallgasson. Hogy együtt legyen azokkal, akiket szeret, hogy vendégségbe járjon és finom ételeket egyen, és azt sem tiltja az én vallásom, hogy adott esetben azzal szórakoztassa magát a családunk, hogy behoz egy illatos fát, szépen feldíszíti, kivilágítja, és a fa alatt együtt tölti az egyik estét. Sõt! Az én vallásomnak éppenséggel ez az egyik legfontosabb üzenete az emberiségnek: “Szenteld meg az ünnepnapot, a Szombatot.”
Ez a szép zsidó parancsolatnak a mához szól: nem szabad minden napunknak egyformán telnie. Meg kell tudni adni a módját néha a különleges napoknak. Ez a földi élet rövid, és teljes pompájában csak úgy tudjuk élvezni, ha néha szombatot tartunk, ami kiszakít az állandóságból. Ezért, a mi érdekünkben és a mi boldogságunk kedvéért kaptuk ezt a parancsolatot. A karácsonyi Szenteste az egyik legsikeresebb megvalósítása a Szombat eszméjének.
A Kol Nidré hagyománya pedig a spanyol inkvizíció idejében került bevezetésre, azt a célt szolgálta, hogy az üldöztetéssel és égetéssel fenyegetett zsidók, akik keresztény hitre tértek (marranusok), és egész évben úgy tettek, mintha keresztények lennének, ezen a napon bejöhettek a zsinagógába, és mintegy cinkos összekacsintással meghallgatták, elmondták a Kol Nidrét, ez volt az üzenete: “legyen érvénytelen az egész évi kereszténykedés és esküdözés, lelkünkben zsidók maradtunk”. Pont az van benne, hogy nem esküdözünk, nem kenyerünk az ilyesmi.
Charlie: írod, hogy a karácsony egyértelmûen vallási ünnep. Nézzük meg a karácsony néhány üzenetét: a szeretet ünnepe. Ajándékozás és karácsonyfa állítás. Ezek máris jelentõs részt tesznek ki az ünnepbõl.
Most nézzük a vallási részt. (Csak egy kis “zsidós” kötözködés, hogy vallási üzenete inkább a Húsvétnak van a keresztények számára, pl. mi sem ünnepeljük teszem azt Mózesnek a születése napját.) Mi is a karácsonyi sztori? Betlehemben (ha tetszik: egy zsidó városban) megszületik egy gyermek (ha tetszik: egy zsidó családban). Nagy ünneplés, nagy reménykedés, és ajándékok veszik körül. Divat volt akkoriban a messiásvárás, de milyen messiás volt ez a Jézus? Meg kell hagyni, elég különc, ugyanis ismerve népe sorsát, hogy valahányszor feltûnik egy messiás-jelölt, és kezdõdik egy lázadás, zsidók százai vonulnak utána a halálba, többször is határozottan tagadta, hogy õ messiás lenne. Tanítványainak kifejezetten megtiltotta, hogy ilyesmit terjesszenek róla, ez is le van írva az evangéliumokba szépen. Arról, hogy õ “megváltást” hozna, sok említés nem történik az õ szájából. (A János evangéliumában van errõl egy durva rész, egy kivétel.)
Felmerül a kérdés, akkor meg mit ünnepeljünk rajta? Ha tetszik, ünnepeljük, egy becsületes, tisztességes, okos zsidó caddik születését, aki sok szépet és örökérvényût írt. Ha tetszik, ünnepeljük azt, hogy új idõszámítás kezdõdött: az emberiség jókora része elõtt megnyílt a lehetõség, hogy a mi Istenünkben, az egyetlen igaz Istenben hihessenek. Igaz, még nem mondhatni, hogy különösebben éltek volna az emberek a lehetõséggel, hogy közös Istennel a fejük fölött, együtt induljanak tovább, de akkor meg ünnepelhetjük az új évet és a mindig megújuló reménységet a szebb jövõben, amiért tenni is fogunk. Jézus születésekor ugyanígy reménykedtek az emberek, és meg is próbáltak tenni valamit a jövõért.
Kedves admc,
hasonló eufemizmusok sokaságával arra is kapacitálhatnál, hogy misére járjak. De félre a komolyságot, s vissza a tréfához (tréflihez):
Tévedsz: Mózes születése napját, mely egyben halálának is a napja, bizony szokás ünnepelni, ez a zájin ádár, amikor a chevrá kádisá estig böjtöl, majd közös halvacsora és hitközségi tisztújítás van.
Jézus a korakereszténység messiása (görögül krisztosza). A karácsonyból, mely az ádventet lezáró ünnep, a kommunisták akartak ateista családi ünnepet csinálni, ez lett volna a szeretet ünnepe. A keresztény békepapság meg asszisztált hozzá. Ennek dacára a karácsony továbbra is keresztény vallási ünnep, annak a megváltónak a megszületéséé, akiben mi, zsidók, nem hiszünk.
Az evangéliumokban sok minden le van írva (csak egy példa: Mk 16:62). A történelmi Jézus, ha tetszik a zsidó Jézus, aki (esetleg) tagadta a messiás voltát, nem maradt fönn. Rárakódott az egyház Jézus-alakja, amelyik vállalta nagycsütörtök éjjel a messiási szerepet.
Ha sikerülne is leválasztanunk Jézusról az egyházi burkot, marad egy egyszerû zsidó. Miért õt akarod ünnepelni, miért nem a többszázmillió másik noname zsidót?
Azt írod, idézlek: „Ha tetszik, ünnepeljük, egy becsületes, tisztességes, okos zsidó caddik születését, aki sok szépet és örökérvényût írt. Ha tetszik, ünnepeljük azt, hogy új idõszámítás kezdõdött: az emberiség jókora része elõtt megnyílt a lehetõség, hogy a mi I-stenünkben, az egyetlen igaz I-stenben hihessenek. Igaz, még nem mondhatni, hogy különösebben éltek volna az emberek a lehetõséggel, hogy közös I-stennel a fejük fölött, együtt induljanak tovább, de akkor meg ünnepelhetjük az új évet és a mindig megújuló reménységet a szebb jövõben, amiért tenni is fogunk.”
Jézus nem írt semmit. Amit írtak róla, nemzedékekkel késõbb egy idegen nyelven és egy idegen kultúra fogalmai szerint írták. Jézus azt is mondta az evangéliumok szerint, hogy aki hisz õbenne (nem I-stenben, hanem benne), az örök életû lesz (Jn 6: 47), ill. hogy õ a feltámadás és az élet (11:25), ill. hogy õ az Atyában van és fordítva (azaz egylényegûek, 14,10 sk.). Milyen új évet akarsz ünnepelni december 25-én és 26-án. December 31 napos. Amúgy – nekem legalábbis – az új év rpos hásánákor kezdõdik. A tanév meg szeptemberben. A január elseje nekem nem mond semmit.
A karácsonyt és egy esetlegesen kreálandó zsidó szeretet ünnepét már csak azért sem lehet összehozni az általad említett módon, mert a keresztények szoláris naptárt használnak, mi meg luniszolárisat. Tehát ha meg is lenne egy egységes szándék egy ilyen ünnep bevezetésére, áthidalhatatlan technikai akadályokba ütköznék, ha csak nem akarnád bevezetni a zsinagogális környezetben a keresztény naptárat.
Szerintem ünnepeljen mindenki azt télen, amit akar (Kwanzaa-t!), de ne kelljen már nekem egy másik vallás ünnepét, meg másnak se az enyémet. Ne találjunk ki mindenféle ideológiát hozzá, a karácsony kõkeményen vallási ünnep és egyáltalán nem felekezetsemleges.
Mondjuk dec. 25-én egy másik híres zsidónak is van születésnapja, én azt fogom ünnepelni ;P
“egy másik híres zsidónak is van születésnapja”
Dec. 25 spéci nem Jézus születésnapja (függetlenül attól, hogy melyik egyház mit is ünnepel és mikor). “A korai keresztények nem ünnepelték Jézus születését, és nem is próbálták meghatározni az idõpontját; az ünneplés legkorábbi ismert példája Egyiptom, ahol Jézus születését tavaszra tették[2]. Számtalan más idõpont is használatos volt.
Késõbb az alexandriai egyházban január 6., máshol december 25. vált elterjedtté. A 4. században sok vallási vezetõ törekedett a dátum egységesítésére; végül I. Gyula pápa 350-ben december 25-ét nyilvánította a Megváltó születésnapjává. Az örmény és a kopt egyházak kivételével – melyek hívei ma is január 6-át ünneplik – a többi egyház elfogadta Gyula pápa döntését.” Forrás: Wikipedia
Prezzey: aggódtam is, hogy félreérthetõen fogalmaztam meg a legutóbbi hozzászólásomat. Nem azt akartam kihangsúlyozni, hogy tessék karácsonyt ünnepelni, hanem azt, hogy szerintem nem kell úgy érezni, hogy a zsidóság “tiltja” a karácsonyt. Oké, ez is hüleség, mert per pillanat a zsidóság ténylegesen tiltja a karácsonyt - arra akarok rávilágítani, hogy mostanság ez talán már nem volna annyira szükségszerû. (A mostanság szóról lásd: bejegyzésem végefele.)
A karácsony családi ünnep, vallási töltettel. A vallási töltet egy becsületes része a zsidó vallásúakat is érinti, teológiailag. Ennyi a mondandóm.
Charlie:
1. ürdekes dolog ez a Mózes születése napja, de mi tényleg nem ünnepeljük - például a családunk. De karácsonyt minden keresztény ünnepel, a nem vallásosak is, sõt…
2. A következõ bekezdéseddel egyáltalán nem világos, hogy mit akartál mondani. Azt hiszem, fent én már mindent leírtam, amit ezekre válaszolhatnék.
3. “Esetlegesen kreálandó zsidó szeretet ünnepe”: nem kell kreálni semmit: van már karácsony, van zsidó vonatkozása, családjaiban otthon megünnepelheti, akinek van kedve. Annyit mondok, hogy ne tartson vissza senkit az, hogy õ zsidó.
“Az evangéliumokban sok minden le van írva (csak egy példa: Mk 16:62). A történelmi Jézus, ha tetszik a zsidó Jézus, aki (esetleg) tagadta a messiás voltát, nem maradt fönn. Rárakódott az egyház Jézus-alakja, amelyik vállalta nagycsütörtök éjjel a messiási szerepet.”
Mk 16 nálam csak 20 versbõl áll. Amire utána utalsz, azt tényleg rosszul írtam, messiás voltát ugyanis nem tagadta, mert a messiás szót magával kapcsolatban nem is használja. Miért is tenné, hiszen akkoriban mindenkiben ugyanaz a messiás-kép élt, a mi jelenlegi messiás képünk, ennek pedig sok köze nincs ahhoz, akinek Jézus érezte magát.
Vállalta a messiási szerepet? Pontosan mire gondolsz? Nekünk a messiás a messiási idõket hozza el, amikor harmóniában élünk az állatokkal, egybegyûlik a nép Jeruzsálemben meg ilyenek. Ilyesmit Jézus nem vállalt tudtommal. Ami érdekesebbnek tûnik nekem, hogy olyasmit sem vállalt, hogy “a vérével megtisztítja a bûneinket” (vagyis a tipikus keresztény megváltó-szerepet). Ez a konkrét gondolat nekem egyébként elég idegen, de Jézus szájából ez sem hangzik el az evangéliumokból, hanem inkább az utána élt magyarázatokból, Pál, meg ilyenek.
“Ha sikerülne is leválasztanunk Jézusról az egyházi burkot, marad egy egyszerû zsidó. Miért õt akarod ünnepelni, miért nem a többszázmillió másik noname zsidót?”
Többszázmillió másik noname zsidó közül néhányat azért megünneplünk… Nem személyi kultuszszal tiszteljük, mert az összeegyeztethetetlen a zsidó vallással, de tiszteljük. Például itt van ez a Chanuka. Itt van a Purim. Aki Talmudot tanul, az bár nem ünnepel, de olvassa és tiszteli Rásit, Rámbámot, szóval simán elképzelhetõ, hogy néhány ilyen “noname zsidóról” megemlékezzünk… üs hát Jézus mint zsidó megérdemli, megérdemelheti. Tudott õ azért valamit. Nem kell “Isten fiának” lenni ahhoz, hogy tudjon valamit. Mit tanít Jézus a mai zsidóságnak?
1. “Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár elõtt, menj el, békülj ki elõbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat.”
Ez arról szól, hogy a vallási elõírások betartása és megõrzése nem lehet elõrébb való, mint az emberekkel való megbékélés.
2. “Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedõk is?”
Ez is az emberi kapcsolatokról szól, és érvel az ismert “fordítsd oda a másik arcodat is”-mentalitás mellett. A következõhöz azt hiszem nem kell kommentár:
3. “Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl. Ez az elsõ és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.”
Hillélrõl is van hasonló sztori, ugyebár. Most még néhány részlet egy egybefüggõ beszédébõl (”hegyi”):
4. “Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöltess magad elõtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék õket az emberek. Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy adakozásod titokban történjék.”
5. “Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák õket az emberek.”
6. “Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket.”
7. “Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csûrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja õket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? (…) Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsõségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mezõ füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitûek?”
Ez arról szól, hogy milyen egyszerû az élete annak, aki Istenben hisz, vagy ha jobban tetszik: megfelelõ irányból szemléli a dolgokat.
“Jézus nem írt semmit. Amit írtak róla, nemzedékekkel késõbb egy idegen nyelven és egy idegen kultúra fogalmai szerint írták.”
Nem. Az evangelisták közül kettõ zsidó volt. üs jó is, hogy van belõlük négy, mert így valamelyest összevetéssel ellenõrizhetõ, hogy mi a valószínûsíthetõ valóság, és mi az esetleges utólagos betoldás. Az általad idézett Jánosos dolgokra már mondtam, hogy ott akad ellenpélda.
“Nekünk a messiás a messiási idõket hozza el, amikor harmóniában élünk az állatokkal, egybegyûlik a nép Jeruzsálemben meg ilyenek. Ilyesmit Jézus nem vállalt tudtommal.”
Akkor vesd össze Mt 25: 31 skk.; Mk 13, 26 k.; Jn 5: 25 skk. Ezek bizony (halottak föltámadása, népek egybegyûjtése ítéletre, a jócselekedetek megjutalmazása és a rosszak megbüntetése az idõk kezdetétõl fogva bizony korabeli messianisztikus várakozásoknak megfelelõ jövendölések.
Egy nem vallásos zsidó ateistaként nyugodtan karácsonyozhat. Az õ esetében a karácsony beszüremkedõ vallásos tartalmai ugyanis megtörtnek az ateizmusán és ütközésbe sem kerülnek semmivel, nincs mivel ugyanis.
A tények kedvéért azonban tartozom megjegyezni, hogy Jézus bizony használja magára a héber massiách görög fordítását, a krisztosz szót, lásd Mt 16,16-20, Mk 14,61-62 (ez utóbbi helyre utaltam tegnap csak elírtam a fejezetszámot).
“Ami érdekesebbnek tûnik nekem, hogy olyasmit sem vállalt, hogy “a vérével megtisztítja a bûneinket” (vagyis a tipikus keresztény megváltó-szerepet).”
Ami azt illeti nem ártana, ha elolvasnád az evangéliumokat, ha már egyszer beszélsz róluk (kezdhetnéd pl. itt: Mt 26:28; Mk 14:24; Lk 22:20).
“Ez a konkrét gondolat nekem egyébként elég idegen, de Jézus szájából ez sem hangzik el az evangéliumokból, hanem inkább az utána élt magyarázatokból, Pál, meg ilyenek.”
Hát igen. “Meg ilyenek…” Vagy nem. S akkor mondd, mi van. Ki a fenét érdekli, hogy mi van azokban az írásokban, melyekre épp hivatkozik. A tudás alapú társadalom nem lexikális ismeretekre épül, hanem kompetenciákra.
“Többszázmillió másik noname zsidó közül néhányat azért megünneplünk… Nem személyi kultusszal tiszteljük, mert az összeegyeztethetetlen a zsidó vallással, de tiszteljük. Például itt van ez a Chanuka. Itt van a Purim. Aki Talmudot tanul, az bár nem ünnepel, de olvassa és tiszteli Rásit, Rámbámot, szóval simán elképzelhetõ, hogy néhány ilyen “noname zsidóról” megemlékezzünk…”
Azon túl, hogy Eszter és Mordecháj, Máttijáhu és a fiai stb. nem noname zsidók, Rambamot és Rasit meg nem ünnepeljük, tehát az érveid sem nem integránsak, sem nem igazán meggyõzõek, még ki is forgatod a szavaimat. (Ha Jézust nem megváltóként gondolod el, kapsz egy rabbit, akinek a tanításaiban jórészt semmi új vagy kimagasló sincs, viszont elférnek egy félbehajtott A4-es lapon.)
Az idézett jézusi logionokhoz egy megjegyzés: majd’ mind megtalálható Mózesnél ill. a Talmudban, mit gondolsz, Jézus mibõl dolgozott? (Nincs idõm minden párhuzamos helyet tételesen kikeresni, utána tudsz járni magad is, hiszen jól kutatott téma ez, elégedjél meg eggyel: Mózes III 19:18).
“Nem. Az evangelisták közül kettõ zsidó volt. üs jó is, hogy van belõlük négy, mert így valamelyest összevetéssel ellenõrizhetõ, hogy mi a valószínûsíthetõ valóság, és mi az esetleges utólagos betoldás. Az általad idézett Jánosos dolgokra már mondtam, hogy ott akad ellenpélda.”
Módszernek ez azért eléggé vitatható, ha szabad eufemizálnom. A XX. század nagy teológiai kísérlete, nevezetesen annak utólagos megállapítása, hogy mi egyértelmûen jézusi (ipsissima verba), megfeneklett. Ahogy Jézus, úgy késõbbi nemzedékek is ismerték (részlegesen) a zsidó vallást és (némiképp) járatosak voltak a Talmud akkor még szóbeli hagyományában. Így lehetetlen eldönteni, hogy egy-egy megfogalmazásról annak “zsidósága” alapján, hogy valóban Jézustól származik-e. Pusztán kizárni lehet, ha egy megfogalmazás már annyira hellenizált, hogy nem illik Jézus nemzedékének zsidó gondolkodásába.
Jól hallom, jól látom admc? Te itt és most Jézust propagálod minekünk? Egy valódi médiaklasszikust idézve: “és ezt így hogy”? Vagy a megfogalmazás ennyire nagyon rossz? Mert valami itt elcsúszott, annyi bizonyos.
Hogy Jézus maga mit gondolt a messiási szereprõl, az már sosem derülhet ki (én ezért is bánnék csínján a “valóság” szó használatával), amennyiben gondolatait a valóban erõsen hellenizálódó kulturális körülmények között bírták lejegyezni hû és, ma így mondanánk, fanatikus tanítványai. Nagyon megkérdõjelezhetõ (ál)naivan szemet hunyni viszont e tanítványok törekvése fölött, mely Jézust mint potenciális Messiást igyekszik legitimálni. Csak annyit mondok: Máté 1. Ez a szöveghely kirívó módon erõlteti a messiási törvényeknek való megfelelést…(persze szemtelen kérdés, hogy ha Jézus apja a Szentlélek, akkor hogyan származhat mégis Dávid házából ésatöbbi?)
Igen, Jézusnak mint zsidó spirituális tanítónak van elvitathatatlan érdeme: hogy ügyesen és okosan ismerte fel korának kétségbeesését és zavarodottságát, és ezen keretek között törekedett a zsidóság megreformálására, de közben elkövetett egy nagy hibát is: megpróbálta a Tórát megváltoztatni (lásd: “ami az égben köttetett” stb.), márpedig abból elvenni nem lehet, hozzátenni sem lehet.
A helyzet az, h akármekkora hippivezér is volt a hagyományos zsidóság nézõpontjából, abszolút nem elfogadható a tanításainak az alapállása.
Remélem, hogy ezzel kapcsolatban nem kell külön kihangsúlyoznom: éljen a meggyõzõdés teljes és csorbíthatatlan szabadsága, tehát nem áll szándékomban megsérteni egyetlen keresztényt sem, mindössze a fennebb említett hagyományos zsidóság szempontjából tekintek Jézusra.
Ebbõl következõen maximálisan nem érdekel a születésnapja sem, a vendégeskedés, szép dalok éneklése, szeretteim megajándékozása pedig az év jelentõs részében nem tilos, miért kellene erre éppen a december végét felhasználnom? az említett születésnap miatt? vagy hogy is van ez?
“ha Jézus apja a Szentlélek, akkor hogyan származhat mégis Dávid házából ésatöbbi?”
Pl. az anyuka révén
Szerintem nem kell ezen (sem) parázni. A régi korokban mindenféle gátakat kellett emelni, mert így lehetett leginkább megakadályozni a sajátcsoportok heterogenizálódását. Ma már nem ezen múlik a dolog (pl. a csoportba tartozás), sõt, a legtöbb zsidó számára az identitása voluntáris, önként választott (tehát tudatos): nem fog senkit egy külsõ “inger” (a karácsonyfaizzók) eltántorítani.
Sok keresztény részt vesz zsidó ünnepségeken, számtalan politikust láthattunk az elmúlt években Magyarországon is (Orbán, Gyurcsány, Mádl stb.) kipában a fején hanukát ünnepelni. Ezzel a judaizmus lett “propagálva nekik”? Szerintem nem. Csupán arról van szó, hogy ezzel a gesztussal is kifejezték, hogy egy sokkultúrájú társadalomban élnek. Ha egy zsidó karácsonyt (vagy Szent Patrik Napot vagy Hálaadás ünnepét) ünnepel, akkor amögött simán lehet ugyanez a megfontolás.
Nem szabadna ugyanazt mondani, mint a Jobbik, pepitában.
Nem mondom, hogy karácsonyozzanak a zsidók. Sõt, azt mondom, hogy mindenekelõtt saját kultúrájukat, saját hagyományaikat ismerjék meg és éljék meg. De nem hinném, hogy görcsölni kéne a karácsonyozás miatt. Ahogy a palesztin probléma elismerése, ez is szerintem erõ kérdése: vagyunk olyan erõsek (identitásban, önazonosságban, kultúrában, közösségben), hogy akár ebben is részt vegyünk? Szerintem igen. Sõt, ez az erõ igazi próbája: könnyú nagy zsidónak lenni egy jesiva falai között. Legyél zsidó egy karácsonyozó asztaltársaságnál! ;]
Kedves A,
az anyuka révén senki sem származhat sem Lévi, sem Dávid házából. Ezek a leszármazások ugyanis csak apai ágon öröklõdnek tovább. (Ezért nem foglalkozik az evangéliumok egyik genealógiája sem az anyai ágakkal.)
Kedves Shadai,
a példád szerintem rossz. Mádl Ferenc otthon nem gyújtotta meg sosem a chanukkiát és nem mondta el rá a bróchékat, míg egy karácsonyfát állító zsidó odahaza megcselekszi a keresztény liturgiát. Semmi baj azzal, ha egy zsidó osztozik keresztény barátai (esetleg családtagjai) karácsonyi örömében. Menjen el hozzájuk, persze, vigyen nekik ajándékot. Szeresse õket. Otthon viszont ne állítson elõbb karácsonyfát annál, mint ahogy Erdõ Péter elmondta a chanukka elsõ napján odahaza meggyújtott chanukkiája fölött a sehehejánut. Álljunk már a kölcsönösség alapján!
Álljunk! üs mindenki menjen el síelni is, abból nem lehet gond.
Vagy korcsolyázni!
Ez az Erdõ Péteres példa is ritka nagy okosság, ugyanis nem Erdõ Péter kedvéért karácsonyozom, hanem a magaméért.
A többihez is van ám mondanivalóm, jó sok, meg házim is van holnapra, úgyhogy majd…
Kedves Admc!
Akkor az Erdõ Péteres példa bizony nagy okosság, mert ha mondana áldást a chanukkiára, õ sem a te kedvedért mondaná, hanem a sajátjáért.
Kedves Shadai!
A sielés és a korcsolyázás nem jó megoldás. Gondolj az ausztráliai zsidókra!
http://www.skiingaustralia.org.au
Bizony azt írtad: “Otthon viszont ne állítson elõbb karácsonyfát annál, mint ahogy Erdõ Péter elmondta a chanukka elsõ napján odahaza meggyújtott chanukkiája fölött a sehehejánut.”
Miért ne állíthatnék akkor karácsonyfát? A magam kedvéért?
Karag (Csákányi László) hangján mondom a VUK-ból:
Gondoltál, kis Sahdai, gondoltál!
Azt állítasz, amit akarsz. (Ami azt illeti, az evangéliumok kapcsán azt állítasz mindig, amit akarsz.)
Shadai azzal érvelt, hogy ha keresztények, pl. Mádl Ferenc, Demszky stb. részt vesznek (a Chabad) nyilvános chanukkai rendezvényén, akkor miért ne állíthatnánk mi is karácsonyfát, vagyunk olyan erõsen a kultúránkban meggyökeredzett zsidók. Erre mondtam, amit mondtam. Az ellenpéldám argumentatív pályáját Shadai érve jelölte ki. Ha reklamálsz, kérlek, nála reklamálj.
üs mi a helyzet Szent Patrik Napjával vagy a Hálaadás ünnepével? Azokat lehet? (Lehet.) Akkor miért nem lehet a hasonlóképpen “szekuláris” karácsonyt? A karácsnyfa-állítás szerintem nem keresztény liturgia.
üs még egy kínzó kérdés: égõket lehet használni, pl. egy hanukai bulin? üs ha az égõ dobozán ez a felirat áll: “karácsonyi égõ” (made in china)?
Komoly kérdésekre komoly válaszok:
Szent Patrik és a hálaadás ünnepével kapcsolatban nem érzem magam illetékesnek, nem lévén amerikai. (Amerikai lennék, én valószínû egyiket sem tartanám, Szent Patrikot biztos nem.)
Szakuláris karácsonyt elméletileg lehet tartani. A bajom ezzel csak az, hogy nem tudom, az milyen. Olyat már láttam, hogy nem hívõk karácsonyoztak, de olyat még nem, hogy nem hívõ módjára, a keresztény hagyomány elemeinek kiiktatásával vagy gyökeres átértelmezésével. Ha tehát definiálod, s a definíció alapján valóban semmi köze a keresztény ünnephez, akkor persze, rendben, részemrõl lehet. 24-én voltaképp ráérek. A karácsonyfaállítása viszont – igaz új keletû, de egyértelmûen – keresztény liturgia. 1530-as évektõl kezdve meghódítja a német polgári háztartásokat, majd a vidéki lakosságét is. Jellemzõ hogy száz évvel késõbb a strassburgi teológus Dannhauser azon kesereg, hogy városa polgárain új szokás lesz úrrá. Azaz ott az õ idejében honosodik meg. A XIX. században kezd el elterjedni más országokban is, ahol kisebb protestáns csoportok katolikus bálványimádást láttak benne. Egy ismerõsöm nagynénikéje pl. a hetvenes évek végén protestáns létére szenteste nem volt hajlandó átlépni annak a szobának a küszöbét, amelyikben a fa állt. Márpedig ha õ a fában katolikus liturgiát látott, akkor én mért ne tenném ugyanezt? A faállítás eredete arra a régi az Alpoktól északra divatos karácsonyi szertartásra megy vissza, mely az elsõ emberpárra és azok eredendõ õsbûnére szerepjátékkal emlékezzenek. A karácsonyfák tartozékai voltak még a XIX. században is a paradicsomjátékok figurái. A nép vallásosság kelléke tehát a karácsonyfa, de vallásos jelkép.
Az égõ kérdés nem égetõ (mármint engem nem éget). Halottam már olyat, hogy valaki vastag misegyertyából csinált 45 chanukkáján 44 kicsinyke gyertyát. Ha pedig rá van írva, hogy Made in China, akkor az valószínûleg nem német hamisítvány, tehát gyakorlatilag kóser párve (sem japán, sem amcsi). A dolog fordítva is elõfordul. Láttam már a Szent István Társulat kirakatában misekehelyként vesztegetett kidduskelyhet, ahogy bár micvós „kidduskelyhen” is apró keresztet. A pálmát viszont az a Lauderes szülõ viszi, aki chanukka elõtt ajándékozni akart az osztálynak kimondottan chanukkára való tekintettel egy ádventi koszorút. Gyertya-gyertya, ünnep-ünnep, I-sten-I-sten: Le chájim. Igyunk, Shadai! ürökké a világ sem áll… Három feles után még tán díszíteni is segítek.
Kacagás.
ügõsor: http://www.judapest.org/?p=630
Szent István Társulat-téma: http://www.ferences-sze.sulinet.hu/
(különös tekintettel a jobb alsó sarokban díszelgõ ORIGINÁL Assisi Szent Ferenc idézetre…)
“A Kol Nidré hagyománya pedig a spanyol inkvizíció idejében került bevezetésre, azt a célt szolgálta, hogy az üldöztetéssel és égetéssel fenyegetett zsidók, akik keresztény hitre tértek (marranusok), és egész évben úgy tettek, mintha keresztények lennének, ezen a napon bejöhettek a zsinagógába, és mintegy cinkos összekacsintással meghallgatták, elmondták a Kol Nidrét, ez volt az üzenete: “legyen érvénytelen az egész évi kereszténykedés és esküdözés, lelkünkben zsidók maradtunk”. Pont az van benne, hogy nem esküdözünk, nem kenyerünk az ilyesmi.”
Ez nagyon nem igaz. A kol nidre ennél jóval régebbi, kb. 2000 éves, mutatja ezt az is, hogy arámiul íródott. üs nem az van benne, hogy nem esküdözünk, hanem az, hogy a meggondolatlanul (Isten felé) tett esküinket az ürökkévaló tekintse semmisnek, ne legyenek érvényesek és ezáltal számonkérhetõek.
Bõvebben itt:
Kol Nidre
Az azért túlzás, hogy a Kol Nidré 2000 éves lenne. A babilóniai arámi a zsidóságban a VIII-IX. századig részben köznyelv, részben rituálisan aktív nyelv. Maga a szöveg már egyértelmûen középkori (késõ hatodik, kora hetedik század). A vele kapcsolatos viták kezdetei is viszonylag pontosan datálhatók (VIII. század közepe, ráv Amram a népi vallásosság bolondságának tartja, tehát nem lehet jóval régebbi az õ koránál, különben “atyáink õsi szokásának” nevezné).
Amennyire én tudom, az az elmélet, hogy a Kol nidré a kikeresztelkedettek miatt került volna (újra) az ünnepi liturgiába, attól a nem kis tudású Joseph Samuel Bloch rabbitól származik valamikor a tízes évekbõl, aki az osztrák parlamentben ülõ galíciai képviselõként a rituális gyilkosságok vádját terjesztõ Rohling professzort is perbe fogta.
Mentségére legyen mondva, hogy õ nem (csupán) a kései marranusokkal, hanem a koraiakkal is kapcsolatba hozta. A nyugati gótok ibériai hódításait követõ, tehát hetedik-nyolcadik századi kényszerkeresztelésekrõl van szó, ami ugyebár egybeesnék a gáonok korával, s magyarázatul szolgálna arra, hogy miért terjedhetett el az ima annak dacára, hogy más tanházakhoz hasonlatosan pl. a szurai tanház is vehemensen elutasította. Rossz nyelvek szerint a terjedésben jókora szerepet játszhatott még az is, hogy az ezidõtájt kiváltképp aktív karaiták is elvetették a szöveget (ez lenne az “amit tiltanak a karaiták, az csak jó lehet” middája [Charlie ben Aviv rabbi 14 és fél middotjának elseje]).
A szöveg az idõk során jelentõs változásokon ment keresztül, azaz senki sem volt különösebben elégedett vele. A szfárd és az askenáz verziók máig eltérnek egymástól az igeidõ tekintetében, ami pl. nem csekély differencia. Röviden: nem a szövegéért szeretjük igazán, hanem a dallamáért. Jom Kippur igazi slágere. Tessék dudorászni!
A kb. 2000 évet itt írják. Persze messze nem biztos, hogy igaz, de a lényegen ez nem változtat. Egészen biztosan jóval öregebb ez a szöveg annál, hogy a marannusoknak tulajdonítsuk.
shadai,
amennyire fején találtad a szöget! éppen 3 nap síelésbõl jöttem haza, és ráadásul egyetértek a hanukával/karácsonnyal kapcsolatos véleményeddel is:)
szóval mink a szekuláris-ateista-zsidó-magyar, noch dazu részben keresztény identitáselemekbõl építkezõ népek vagyunk, és így a téli napforduló környékén különösen aktuálisan merül fel a kérdés, hogy tudniilllik: sto gyelaty? vagyis mi a teendõ: mit és hogyan ünnepeljünk? ráadásul fiatal apukakánt a további alkérdés is felmerül: milyen hagyományt adjunk át cseperedõfélben lévõ csemeténknek?
erre persze nyilván ahány identitás-mix, annyiféle helyes válasz van, okulásképpen a mi példánk: hanuka üS karácsony ünneplése, vallási és - részben, amennyire tõlünk telik - konzumidióta tartalmaktól megtisztítva, ámde az ünnepek leglényegét, és mélyebb spirituális üzenetét, úgyismint a FüNY megjelenése a SüTüTSüGBEN, megõrizve. mivel a szülõktõl se egyik, se másik ünnep kapcsán semmi mélyebb spirituális, avagy elménket gúzsba kötõ vallási tartalmat nem kaptunk, így szerencsésen széles játéktér nyílt számunkra, hogy megteremtsük saját hagyományunkat, vagy ahogy a Patek Phillipe szlogenje is mondja: “Begin your own tradition…” - így talán van esély arra, hogy ezek az ünnepek személyesen is fontossá váljanak nekünk.
üdv
Attól függ, melyik marannusoknak? Mint írtam volt, akadtak a gáonok idején is maranussok (latin ajkú kényszer alatt kikereszteltek) és akkor az ima elterjedésében lehetett komoly szerepük.
Az elterjedésében esetleg, a keletkezésében szinte biztos, hogy nem. Egyébként egészen biztos vagyok benne, hogy a XV. sz-i marannusokra gondolt a poszt írója.
Más téma: Amellett, hogy mondanivalód lényegével teljes mértékben egyetértek és nem értem (vegyesházasságban élõ és ezáltal karácsonyt családi körben ünneplõ zsidóként sem értem), miért kellene a karácsonyt zsidó mivoltunkban megélnünk, egy apró megjegyzést azért tennék. Említetted, hogy a karácsony judaizálása már csak a naptár miatt is nehezen menne. Pedig erre már van példa, létezik egy szokás, ami a gergely-naptárhoz kötõdik, azon belül is épp karácsonyhoz. Az egész évben tanuló zsidók karácsony estére abbahagyják a tanulást és játékkal, szórakozással múlatják az idõt (nittal nacht). Természetesen ennek oka nem holmi szinkretista törekvés (mint pl. a chanuka-bush idiotizmusa), hanem önvédelmi lépés, annakidején kedvelt karácsonyi program volt az “ignoráns”, ünnepbõl hétköznapot csináló zsidók verése. De ha már így alakult és még a lubavicsi rebbe is évente egyszer sakkozott, talán kezdhetne ezzel a minhaggal valamit, akiben szinkretista hajlamok bújkálnak.
Kedves Charlie!
Azt írod,hogy:”az anyuka révén senki sem származhat sem Lévi, sem Dávid házából. Ezek a leszármazások ugyanis csak apai ágon öröklõdnek tovább. (Ezért nem foglalkozik az evangéliumok egyik genealógiája sem az anyai ágakkal.)”
Lehet ,hogy rosszul gondolom,de mikor szétosztják az Ígéret Földjét (nem az USA! :D)akkor “garancia” is lett arra hogy egyik törzs egyetlen családja se vesszhesse el (gazdasági okból)a termõterületet amibõl élnek.Sõt aki önmagát rabszolgának eladja másnak az is felszabadult (max.)7 év után.Ebböl gondolom,hogy túl távoli rokonnal(esetleg más törzsbõl valóval)nem hazasodtak.Bár lehet ,hogy kb.2000 évvel ez elött már nem volt fontos számukra ez?Nem tudom…Hiszen Flavius-nál érdekes dolgokat lehet olvasni(pl.:némelyik fõpap megválasztásának körülményei),bár Flavius ellenérdekelt is volt…
Bocs ,hogy nem az eszmecsere fõvonulatához szóltam hozzá.
Hát ilyet a bencés gimi honlapján… Ez vérciki.
Numeri 6:23-27
Na, akkor remélem, nem nagyon szakítom itt meg az izgalmas vitákat…
miou:
“Jól hallom, jól látom admc? Te itt és most Jézust propagálod minekünk?”
Tökéletesen. Szerintem a bejegyzésben elég korrektül meg is indoklom. :)
“Hogy Jézus maga mit gondolt a messiási szereprõl, az már sosem derülhet ki (én ezért is bánnék csínján a “valóság” szó használatával), amennyiben gondolatait a valóban erõsen hellenizálódó kulturális körülmények között bírták lejegyezni hû és, ma így mondanánk, fanatikus tanítványai. Nagyon megkérdõjelezhetõ (ál)naivan szemet hunyni viszont e tanítványok törekvése fölött, mely Jézust mint potenciális Messiást igyekszik legitimálni.”
No akkor definiáljuk Jézust és az õ gondolatait: amit a szájába ad a négy evangelista közül legalább kettõ. Azt hiszem, ez nagyjából a keresztény egyházak álláspontjának is megfelel, a történészeknek is biztos fontos forrása, meg nagyjából én is ezekre utalok és ezekrõl beszélek.
Nem hunytam szemet a tanítványok törekvése fölött… nem is beszéltem tanítványokról. Jézusról beszéltem, õ annyira nem erõltette ezt a messiás-témát.
“…de közben elkövetett egy nagy hibát is: megpróbálta a Tórát megváltoztatni (lásd: “ami az égben köttetett” stb.), márpedig abból elvenni nem lehet, hozzátenni sem lehet.”
A Tórát megváltoztatni? Pontosan mire gondolsz?
“A helyzet az, h akármekkora hippivezér is volt a hagyományos zsidóság nézõpontjából, abszolút nem elfogadható a tanításainak az alapállása.”
Itt sem pontosan világos számomra, hogy mit értesz alapállás alatt.
Charlie:
“Akkor vesd össze Mt 25: 31 skk.; Mk 13, 26 k.; Jn 5: 25 skk. Ezek bizony (halottak föltámadása, népek egybegyûjtése ítéletre, a jócselekedetek megjutalmazása és a rosszak megbüntetése az idõk kezdetétõl fogva bizony korabeli messianisztikus várakozásoknak megfelelõ jövendölések.”
Így is van, ezekre utal Jézus is az idézett szövegekben. Te most talán úgy gondolod, hogy magáról beszél. De miért vagy ebben olyan biztos? Hadd illusztráljam ezt néhány példával.
Jézus gyakran használta a kifejezést: “az én mennyei Atyám”. Nu, akkor biztosan õ az Isten fia, lehetne gondolni. Ám mit is mondott beszédeiben a népnek? Ezt csináljátok, azt ne csináljátok, úgy fog titeket a legjobban komálni a “ti mennyei Atyátok”. No lám, hát akkor ezek szerint mégsem választja el magát annyira a néptõl… Isten fia? Hát persze, hiszen mindnyájan azok vagyunk - ? teremtett minket. Ez mint retorikai eszköz, értelmezhetõ úgy is, mint az égi, szellemi, lelki dolgok emberekhez való közelebb hozása.
Visszatérve az idézetekre, ezekbõl a szövegekbõl úgy tûnik, hogy Jézus is nagy messiásváró volt, mint a korában annyian mások. Azt prófétálta, hogy közel már az ítélet napja, ez így ezer év múltán betudható tévedésnek, avagy isteni léptékkel való számolásnak, lásd Jónás, Babitsos verzió.
“A tények kedvéért azonban tartozom megjegyezni, hogy Jézus bizony használja magára a héber massiách görög fordítását, a krisztosz szót, lásd Mt 16,16-20, Mk 14,61-62 (ez utóbbi helyre utaltam tegnap csak elírtam a fejezetszámot).”
No ez az Mt 16,16-20 már akkor szemet szúrt nekem, amikor olvastam, de azért nem érdekes? Itt sem õ használja magára a krisztosz szót! (Lehetséges értelmezés: ott és akkor ez volt az a bizonyos “kifürkészhetetlen Isten akarata”, hogy ezt kell hinnie ahhoz, hogy úgy folytatódjon a sztori, ahogyan a forgatókönyv van. Mint a Mátrixban, amikor az orákulum azt mondja Neonak: nem is te vagy a kiválasztott, csak Morpheus hiszi ezt.)
Az Mk 14,61-62-re pedig csak azt tudom mondani, amit Te kifogásoltál: a négy evangélium közül ugyanebben a jelenetben csak itt hangzik el megerõsítés. Hogy Te miért vonod ezt az eszközt kétségbe, aztat én nem tudom, mindenesetre én ezt az elképzelést a cikkben említett könyvben olvastam, amit egy zsidó egyetemi tanár írt, akinek fõ kutatási témája az ?jszövetség…
“Ami azt illeti nem ártana, ha elolvasnád az evangéliumokat, ha már egyszer beszélsz róluk (kezdhetnéd pl. itt: Mt 26:28; Mk 14:24; Lk 22:20).”
Ezen rötyögtem az egyik legjobbat, hogy beraksz három idézetet, amik egymásnak a kópiái… Na akkor most “leleplezem” magamat a kedvedért: Mátét olvastam el, mert õ van a legelején. Aztán láttam a fejezetcímek alatt, hogy a többiben ugyanez van leírva, csak másként. Szóval ilyen trükkökkel nem tudsz megtréfálni… Tudás alapú társadalom… :)
Na de vissza a témához, itt ezt írja: “Igyatok ebbõl mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bûnök bocsánatára.” Szóval ez lényegében egyszer hangzik el, akkor is elég homályos jelentéstartalommal, mert nem magyarázgatja, nem fejti ki, meg ilyenek. Aszongya: “sokakért”. Hát az elég tág fogalom. Mondta õ, hogy az emberiségért? Mondta õ, hogy minden bûn bocsánatára? Ettõl még akár utalhatott valami konkrét, más dologra, ami itt nincs leírva. Viszont eszembe jutott errõl még egy érdekes, szintén ebbõl a könyvbõl.
Jézus például a Máté 10-ben vagy a 24-ben is a jövõrõl beszél, hogy milyen durvaságok lesznek még. Többször fogalmaz így: gyûlölni, üldözni/megölni fognak Titeket az én nevemért.
Mondja Jézus.
A zsidóknak.
Na, nem tudom, értitek-e, hogy mi ebben a tréfás.
Frankón megmondta elõre. Csak a mondatát néha másként értelmezték.
Szóval van ez az áldozatiság-szerepe Jézusnak, ami lépten-nyomon elõbukkan. Aztán van a zsidóság áldozat-szerepe a történelem folyamán. De a kettõ között nem sok párhuzamot vontak még eddig, pedig lehet, hogy az egész evangéliumot ki lehetne bontani, például errefelé egy másik szálon.
“Azon túl, hogy Eszter és Mordecháj, Máttijáhu és a fiai stb. nem noname zsidók, Rambamot és Rasit meg nem ünnepeljük, tehát az érveid sem nem integránsak, sem nem igazán meggyõzõek, még ki is forgatod a szavaimat. (Ha Jézust nem megváltóként gondolod el, kapsz egy rabbit, akinek a tanításaiban jórészt semmi új vagy kimagasló sincs, viszont elférnek egy félbehajtott A4-es lapon.)
Az idézett jézusi logionokhoz egy megjegyzés: majd’ mind megtalálható Mózesnél ill. a Talmudban, mit gondolsz, Jézus mibõl dolgozott? (Nincs idõm minden párhuzamos helyet tételesen kikeresni, utána tudsz járni magad is, hiszen jól kutatott téma ez, elégedjél meg eggyel: Mózes III 19:18).”
Perszehogy nem noname zsidók, nyilván ironikusan értettem arra, hogy Jézust is lenoname-ezted. Azt én is mondtam, hogy Rambamot meg Rásit nem ünnepeljük, minek ismétled meg? Talán azért, hogy elmondhassam: egy jó zsidó számára úgysincs nagyobb élvezet, nagyobb ünnep, mint a Tan tanulása… :)
A4-es lapon? Ez talán enyhe túlzás, gondolj csak arra, hogy már most mennyivel többet irkáltunk itt le tõle, mint egy A4-es lap… Amúgy meg az a nagy király, aki könyveket tölt meg? A “meg nem értett zsenik”? Azaz a Talmudosok, akiket ma a többség el sem tud olvasni, mint azt a múltkor megvitattuk? Jézus egyszerût és frankót mond, sokoldalú üzenete van a mai zsidók számára is. A történelem során lett galiba abból amit mondott (de kiébõl nem), ugyanakkor sok ember élete szebb lett attól, amit a szavaiban talált, és azok az emberek nem mind hiszékeny, primitív, vakbuzgó hívõk voltak. Kell ennél több?
3Móz 19,18: Nem tudom, hogy ezt miért írtad be. Gondolom a kommentár nélküli, 3-as számú Jézus idézetemre gondolsz. (Ádám 3 :)) Nyilván, hogy Tórabeli idézet volt, hiszen pont erre kérdezett rá a sztoriban a kérdezõ.
Aki olvassa amit írok, esetleg érezheti úgy, hogy átértelmezem (rossz nyelvek szerint félre) a kõbe vésett dolgokat Jézusról. Nekik üzenem, hogy olyan korban élünk e földön, amikor minden héten megjelenik egy újabb Jézus értelmezés, mindenféle buddhistáktól, meg asztrológusoktól, meg mormonoktól, meg százféle különbözõ csoportról, akik keresztényeknek érzik magukat (mondván: hisznek Jézus feltámadásában). Na most hadd illusztrálom, hogy ezek mennyire különböznek. Vannak a “sima” keresztények, mondhatni katolikusok, ezek fõleg szertartásaikról ismerkszenek meg, akárcsak a zsidók, ezeket szeretik: misézés, éneklés, két szín alatti áldozás, meg hasonlók. Vasárnaponként járnak templomba. Ezzel szemben nekem volt alkalmam megismerni egy egészen másként keresztény csoportot, akik egy ún. übredés hosszabb távú hatására lettek azok, akik. Ez az übredés Amerikából indult (az üdvösség az amcsiktól ered?), nagy vallási mozgalom, fõ hitük: Krisztus most is él, és terve van Veled. Higgy benne, és megszólal számodra a Szent Szellem (Holy Spirit) és jó útra fog vezérelni. ülj mindig úgy, ahogy õ mondja. Megismerheted, ha a Bibliát minél többször olvasod és értelmezed. üs ezen belül is kismillió irányzat, részletekért lásd a Wikipédiát.
Miért mondom ezt? Mert már majdnem mindenkinek van saját “Jézusa” a világon. Csak a zsidóknak nincs (kivéve a messianisztikus zsidókat, de az más tészta)… Pedig nekünk lenne a legtöbb jogunk és lehetõségünk Jézus életét és tetteit értelmezni, hiszen mi hordoztuk tovább azóta a legautentikusabban a hagyományokat, amiben õ élt és alkotott. Nekünk Jézus egész mást tud mondani, mint másoknak.
üs miért kéne a zsidóknak egy személyes Jézus? Azt írod, mi hordoztuk tovább a legautentikusabban a hagyományokat, amiben õ élt és alkotott. Pedig Jézus állandó vitában állt a farizeusokkal, akiknek mi a hagyományait visszük tovább, tehát Jézus hagyományai és a mi hagyományaink nem közösek. Jézus zsidó szempontból egy korrekt csávó volt, aki nem alkotott különösebben kiugrót vagy kiválót. Ugyanakkor hatását tekintve az egyik legnagyobb tragédia, hiszen az õ nevében voltak az autodafék, a kényszerkeresztelések, soroljam még? Miért kellene nekünk zsidóként Jézussal azonosulnunk? Ha vele igen, miért nem Jákob Frankkal, Cvi Sábtájjal, zsidó szempontból mi a különbség köztük?
Kedves admc,
a hét végéig nem tudok részletesen válaszolni, de annyit elõrebocsájtok a szombat esti válaszomhoz, hogy félelmetes mennyire szelektív olvasó vagy. Ami nem illeszkedik a koncepciódba, azt egyszerûen nem vagy hajlandó elolvasni, megérteni, vagy rásütsz valami olyasféle jelzõt, melynek okán úgy gondolod, már nem is releváns.
Kedves mindenki!
Feletébb érdekes ez a site. Mármint hitét gyakorló keresztyénként gondolom így.
Bár a hanukka és a karácsony szó közé a címben nem biztos, hogy a vs. rövidítés illene. Mert vajon miért kellene szembeállnia a kettõnek egymással.
Meglep és örömmel veszem, hogy milyen jól ismeritek az ?jszövetséget.
Lenne sok-sok megjegyzésem. Azonban csak néhányat írok le. Elõrebocsátom, hogy nem célom, hogy bebizonyítsam Jézus létezését és Isten mivoltát, de néhány helyreigazítást had tegyek:
Jézus valóban nem használta magára a “felkent” méltóságjelzõt, ami utána mégis ráragadt, mégpedig azért nem használta, mert nem akarta, hogy õ király legyen. Többször királlyá akarták tenni, azonban minden ilyen kisérletnek ellenált. Ugyanis alapvetõen azt tanította, hogy az õ királysága nem e világból való, magyarul transzcendens. ülete transzcendens vetületbõl nézve nem fogható fel kudarcként, csupán a hitelesség elkerülhetetlen következménye volt a Golgota. Szóval az ember a saját fogalomkészletével értelmezi a valóságot, és akinek szegényes a transzcendesre vonatkozó gondolata s szava, az nyilvánvaló, hogy azt mondja Jézusra messiás. Ez olyan amikor egy new yorki rabbi kifakadt a háború után a cionizmus sikerei láttán, hogy erec jiszróél nem e világból való. üs igaza is volt, mert ahol eszméket tallérral vérrel és vassal érvényesítenek az nem kánaán, hanem a pervertált ellenpólusa a gé hinnon (gyehenna), amely nemcsak a mai Izrael, hanem minden ami totális állam: kommunizmus, de a középkori klerikalizmus is. Ennyit a messiási címrõl.
Jézus hatását némelyek a buzgó tanítványokkal teszik egyenlõvé. De miért nem lehet azt mondani, hogy egy élet sugárzik, hogy nem úgy tanít mint a korabeli rabbik, mert tanításának ereje van. Nemcsak attól van ereje, hogy hiteles életet él (szegény, nem egzisztencia építõ, nem látvány élet), hanem mert olyanokat is tett, amit más ritkábban: démonokat ûzött ki. Tudom volt Hannina ben Dosza is akkoriban, azonban aki olvassa az evangéliumokat az érzi, hogy õ több, ahogy a középkorban mondták Deus semper Maior (Isten mindig nagyobb).
Summa: azt javaslom, hogy olvassátok az evangéliumokat, ahogy én is olvasom a Zohart, a Misnát, és természetesen a Tanak-ot!
üdv
Akkor jól tudsz héberül és arameusul. Nyilván jól tudsz görögül is. Így azt is tudod, hogy a krisztosz jelzõ, melyet Jézus bizony használ magára (vö. Mt 16:20 sk.; Mk 9:41; Mk 14:61 sk., Jn 11:25-27), azt jelenti fölkent.
Jézus hatalommal tanít. A tudás hatalmával. Mint minden rabbi. (Mint Misna-tanulmányaidból tudod, más rabbik is tesznek csodákat.)
Igen a krisztosz a messiah görög fordítása. Persze azt továbbra is tartom, hogy Jézus explicit módon nem mondta magáról, hogy õ krisztosz lenne, ami persze nem azt jelenti, hogy nem az volt. Vegyük sorra a locusokat:
Mt 16, 20
Péter vallástétele után tiltja meg Jézus, hogy elmondják az embereknek, hogy õ a Krisztosz. Péternek meg elõtte azt mondja, hogy nem test és vér fedte fel ezt neki, hanem a mennyei Atya. Tehát a krisztusság csakis a transzcendens dimenzióból érthetõ és értelmezhetõ. üs azért tiltja meg a tanítványoknak, hogy elterjesszék, mert a többség akkoriban politikai messiást várt.
Mk 9, 41
Itt tényleg alkalmazza magára a krisztosz kifejezést. Azonban ha szövegkritikailag megvizsgáljuk, akkor már nem lehet ebben a kérdésben olyan bátran nyilatkozni. Ahogy az újfordítású ?jszövetségben látható az valóban Jézus krisztoszként való önértelmezésének jele. Azonban a görög kéziratok nagy része így hozza: …potérion hüdatosz en onomati hoti Khrisztou eszte amén… tehát … pohár vizet (vk.-nek, nincs meghatározva kinek a) nevében, mert a Krisztuséi vagytok bizony… a kéziratok egy másik csoportja azt hozza, hogy onomati mou azaz nevemben; vagy azt hogy tó onomati mou azaz az én nevemben. Azonban abból a szempontból, hogy Jézus magára értelmezte a krisztosz kifejezést vagy nem döntõ, az hogy itt kinek a nevében történik a pohár víz jócselekedete. A megelõzõ szakaszból persze egyértelmû, hogy Jézus nevében. Viszont létezik egy olyan kódex a British Museumban lévõ Sinai codex amely a következõ verziót hozza En onomati mou hoti emon eszte azaz a nevemben, mert az enyéim vagytok.
További érdekességet találunk e szakasz vizsgálatakor, ha megnézzük a Máténál fellelhetõ párhuzamos helyet: üs a ki inni ád egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát. Mt 10, 42. Itt a Jézus nevében való cselekvést már úgy fejezi ki, hogy tanítvány nevében. Ez a szövegrész legalábbis azon a részen, hogy a tanítvány nevében, minden kódexben teljesen egyértelmû és nincs semmiféle variálás. Ráadásul az idézett szakasz jobban is illik a szövegkörnyezethez, mert a Mk-ban lévõ változat az ördögûzéshez kapcsolódik (ez nyilvánvaló vonása a krisztosz-ságnak), Mt-ban pedig a tanítványok emberek közötti forgolódásáról szóló szakasz után található. A lukácsi ördögûzõ locusból meg teljesen hiányzik (Lk 9, 49-50).
Mk 14, 61 Itt nincs vita Jézus explicit módon felelve a fõpap vádjára a koncepciós perben azt mondja, hogy ego eimi azaz én vagyok. A párhuzamos helyeken az található, hogy szü eipasz azaz te mondod Mt 26, 64 és ha mondom nektek nem hiszitek Lk 22, 67. E helyen Jézus perében már nincs mit „félnie” attól, hogy esetleg földi királlyá teszik, ezért van az, hogy a kérdésre felelve vállalja a krisztusságot, de itt is transzcendens szinten beszél róla: meglátjátok az emberfiát (azaz engem), amint a Hatalmas jobbján ül.
Jn 11, 25-27 Itt egyértelmûen Márta mondja róla, hogy krisztosz.
Az ?jszövetség e helyein csupán Mk 14, 61-ben mondja ki magáról, hogy krisztosz, egy olyan szituációban, amikor ez kellett ahhoz, hogy végre elítélhessék.
ürdemes azonban arra figyelni, hogy mi az, amit explicit módon állít magáról Jézus:
Az élet kenyere Jn 6, 35; a kenyér, amely mennybõl száll alá Jn 6, 41; az ajtó Jn 10, 7; jó pásztor Jn 10, 11; út igazság élet Jn 14, 6.
Jézus tehát szándékosan nem hívja magát messiásnak, mert a könnyen félreértelmezhetõ lett volna a környezetének.
Végül egy kérdés. Miért nem újították meg a templomot és a templomi áldozatot a zsidók akkor, amikor lett volna lehetõségük rá? Van erre valamilyen autentikus megokolás?
üdv
A hét végén neked is részletesen válaszolok, viszont az utolsó kérdésedet nem értem, mikor lett volna rá lehetõség?
Gondolom mióta létezik a modern Izrael.
Charlie!
A karácsonyfának az égvilágon semmi köze a liturgiához.
“Egy ismerõsöm nagynénikéje pl. a hetvenes évek végén protestáns létére szenteste nem volt hajlandó átlépni annak a szobának a küszöbét, amelyikben a fa állt. Márpedig ha õ a fában katolikus liturgiát látott, akkor én mért ne tenném ugyanezt?”
A katolikus református bikkfafejûségnek hosszú történelme van. Anno még anyámnak is azt tanították, hogy ha belép egy református templomba, az bûn, amit meg kell gyónni. Ez az idiotizmus mára nagyrészt eltûnt. A reformátusok a maguk “keménnyakúságával” ugyancsak kivették belõle a részüket. Ebbõl a buta keresztény belvillongásból én nem vonnék le messzemenõ következtetéseket.
Elfér mindkettõ, nem vesznek össze.
Pedig mûködik az email cím: hello@judapest.org
Kedves Szobatudós, a modern Izrael megalakulása nem nyitotta meg az áldozatok helyreállításának lehetõségét.
Az áldozatok helyreállításához szükség van
1. Szentélyre, amit majd a messiás hoz el
2. Szükség van rituálisan tiszta papokra, akiket viszont csak rituálisan tiszta személy tehet tisztává (Móz4-19:1-13). Viszont ma mindenki tisztátalan, úgyhogy ez a feladat is a messiásra vár, aki rituálisan tiszta lesz.
re ormicafon,
csak az utolsó kérdésre, de javallom, várd meg a dologgal Charlie beharangozott válaszát is, mert az minden tekintetben teljesebb lesz ennél.
egyrészt egy csomó tudás, ami a Szentélyre vonatkozik, sajnos elveszett. üpítészeti paraméterek, mértékegységek stb. ugyan amerikai egyetemeken rendszeresen kísérleteznek a Szentély modellezésével, azért lássuk be, ezek messze nem közelítik meg a felépítéshez kívánt pontosságot (a Szentély mércéje a tökéletesség, ha sarkítani kívánjuk). Aztán a berendezéséhez sincs meg minden (színkenyér, frigyláda stb.) - bár nemrégiben olvastam a Mekubal Dahan egyik követõjének lapján, hogy a Mekubal meggyõzõdése, amit egy szemtanú elbeszélésére alapoz, hogy a szentélybeli kincsek a Vatikánban vannak egy pincében. Ahogyan Fõpap sincsen, és az áldozathozatalhoz is hiányoznak dolgok (füstölõszer összeállítása?) - a hagyomány szerint ha jók vagyunk, kiérdemeljük, hogy a Szentély 1:1 leszálljon az égbõl, amikor eljön a Messiás, ha meg nem vagyunk jók, akkor az õ