Negyven évvel ezelőtt volt “1968″. 1968 nem csupán egy dátum: “1968″ egy ikon, egy majdnemforradalom szimbóluma. Emblematikus dátum. 1968-ban borult a bili: egy generációnak lett (nagyon) elege a fennálló rendszerből. Elegük lett a háborúból (Vietnám), elegük lett az üresnek tartott jóléti-fogyasztói társadalomból, elegük lett a represszívnek érzett tekintélyelvű struktúrákból, elegük lett a béklyónak gondolt társadalmi intézményekből (monogám-heteroszexuális házasság, hagyományos nemi szerepek, kapitalista munka/piac, egyházak és vallás). 1968 világméretű mozgalom volt. Nyugat-Európában és Amerikában a vietnámi háború és a kapitalista-konzervatív világrend elleni tiltakozások álltak a középpontban, francia Kanadában a nemzeti kérdés került napirendre, Lengyelországban és Csehszlovákiában pedig a létezőkommunizmus ellen (az “emberarcú szocializmusért”) harcoltak. A közös pont: főként huszonéves fiatalok lázadtak egy olyan világgal szemben, amelyet szüleik hoztak létre a II. világháború után és amelyet elviselhetetlenül képmutatónak tartottak. Minden mai “lázadás” apukája (és anyukája!) 1968: a mai neokonzervatívok is az ő köpönyegükből bújtak elő.
1968 Párizsban, San Franciscoban, Chicagóban vagy Berkeleyben baloldali majdnemforradalom volt: az alapjaiban kérdőjelezte meg a Rendszert. Forradalmi volt: nem csupán az aktuális kormányzatot vagy akár az egész politikai rendszert utasította el, hanem a társadalmi berendezkedést, az egyén és közösség szerepét, a nemek hagyományos szerepét: tehát az egész fennálló kultúrát és életmódot. A 68-asok radikálisak voltak: a tradicionális élet- és értékrendekhez köthető közösségeket, intézményeket keményen kikezdték, a régi rend maradványait is igyekeztek eltávolítani és lerombolni.
A dolog kulcsa: remekül lehetett csajozni és pasizni a tüntetéseken!
1968-nak sok hőse volt. Emblematikus hőse volt a kubai revolucionista Ernesto “Che” Guevara, a harmadik világot és a munkásokat “forradalmi elitté” avanzsáló Herbert Marcuse, Mao, Trockij és persze Marx papa is. Elvis Presley felszabadította a testet, Bob Dylan felszabadította a szellemet – az 1968-asok pedig felszabadítottak (volna) minden mást is. E felszabadítási láz középpontjában az egyén állt: az “egyént” akarták “tökéletesíteni” és “felszabadítani”.
Fel is szabadult jól. Pompidou francia miniszterelnök már 1968 májusában jól látta a helyzetet, amikor azt mondta, hogy “semmi sem maradhat ugyanúgy, mint régen.” Azóta sincs semmi úgy, mint régen. Bár a teljes társadalmi forradalom elmaradt, a korábbi társadalmi elvek, értékek és normák tartósan megroggyantak. A helyükbe azonban azóta sem került egy új, koherens értékrend, csak egy zavaros ideológia maradt, amely az értékek relativitását hirdeti. Egy űr maradt 1968-al, amit napjainkban egyre gyakrabban szekták és fundamentalista mozgalmak (pl. a radikális Iszlám) igyekeznek betölteni. Úgy tűnik, hogy 1968-ban Európa nem megtalálta, hanem elvesztette magát: azóta is rendre tettenérhető identitásváltságban van, meddő bűntudat kínozza, nem találja szerepét, hangját. Faramuci viszonya van a “harmadik világgal”, a globalizált piacgazdasággal, a bevándorlókkal, de legfőképpen a saját hagyományaival, gyökereivel van meghasonlott viszonyban.
Ön most bosszankodik, mert 1968-at dícsőitő írást olvasna inkább? Kattintson erre akkor, TGM írásához.
Vagy Ön azért bosszankodik, mert 1968-at gyalázó írást olvasna inkább? Akkor a Konzervatórium vagy a Heti Válasz irányába kergesse a reakciós egerét.
1968-nak volt egy zsidó sztárja is: Daniel Cohn-Bendit. A haja színe és akkori nézetei miatt is Vörös Dany-nek becézett srác volt a párizsi diákok vezérfigurája, a szó legszélesebb értelmében szóvivője. Humora és karizmája miatt vált spontán vezetővé, számos ki- és beszólása szállóigévé vált. Egy tüntetésén több száz ezren kiáltották vele: “Valamennyien német zsidók vagyunk!”; ezzel megszületett az a multikulturális, multiraciális, “multi-minden” szemlélet, ami azóta is az európai kánon része levakarhatatlanul, legyen szó oktatásról, kultúráról (kortárs művészetekről) vagy akár a bevándorlási politikáról. Ezzel a hagyatékkal viaskodik Nicolas Sarkozy és ezzel szállt szembe Pim Fortuyn is.
A dolog kulcsa: a nők szerelmesek voltak Dany-be.
Cohn-Bendit később a zöld mozgalom egyik első profi politikusa lett, ma az Európai Parlament tagja. Szerencsére nem tartozik azok közé, akik nosztalgiázással töltik a napjaikat és a humorát sem vesztette el: nemrégiben “Forget 1968″ (Felejtsd el 1968-at) címen írt egy könyvet. Túl akar lépni a nosztalgián, készséggel elismeri, hogy imádja és imádta a giccset (ld. “mindannyian német zsidók vagyunk”) és azt sem tagadja, hogy 1968-ban nagyon sok zavaros, sőt kínos gondolat volt a diákok fejében:
“Sok hülyeséget hordtunk össze. 1968-ban voltak, akik több szabadságot követeltek Mao Ce-tung nevében, mások ugyanezt tették Fidel Castro nevében, a trockizmus nevében, mi, mint a spanyol polgárháború hősei, a mindenkori vesztesekre hivatkoztunk.”
Ma már némi rettegéssel emlékszik arra a jelszóra is, amely szerint “a magánélet politika”. Kétségtelen, ismeri el, hogy a szexuális felszabadításnak és a melegek jogainak vannak politikai aspektusai, de úgy véli: e jelszó gyakorlati alkalmazása elkerülhetetlenül a terrorhoz vezet. “Amikor minden nyilvános, amikor a magánszféra eltűnik, ez már maga a totalitarizmus”.
Igaza van. Persze odáig nem megy el, hogy mondjuk Sarkozy-nek igazat adjon. Kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna – ahogy (haha!) TGM mondta 1989-ben.
Végül még eszembe jutott 1968-ról az, hogy Izraelben eléggé másról szólt az az év. Az izraeli huszonévesek egy évvel korábban fényes győzelmet arattak a szomszédos arab hadseregek ellen. Hat nap alatt legyőzték az összes ellenfelet és visszaszerezték Izraelnek Jeruzsálemet (az Óvárost a Siratófallal, a Héber Egyetem eredeti kampuszát és a Rotschild-Hadassza Egyetemi Kórházat a Scopus-hegyen), valamint az összes bibliai területet (Júdea és Szamáriát; Hebront a patriarkák sírjával, Nabluszt, /héber nevén Schem/ József sírjával, Tulkáremet, Kalkiliát, a Kineret tó északi oldalát, a Jordán völgyét..) 1968 korántsem a multikulturalizmus, a multietnicizmus vagy az értékrelativizmus diadala volt Izraelben, hanem talán épp az ellenkezőké: a Hat Napos Háború nyomán a zsidó “nemzeti érzés”, a szekuláris- és a vallásos cionizmus buzgott a magasba. 1968-ban a lubavicsi rebbe, Menachem Mendel Schneerson megfordította anticionista álláspontját, 1968-ban Jichák Rabin miniszterelnök lett és Hebronban a Park Hotelben zsidók megtartották – húsz év után – az első pészáchi szédert, mely esemény utólag a “telepes mozgalom” kezdete lett. De az már egy másik történet.
1968-nak nem csak egy “zsidó sztárja” volt; kicsit kelet-európaiasabban, de: http://hu.wikipedia.org/wiki/Adam_Michnik Nemrég Cohn-Bendittel együtt tartottak előadást a varsói egyetemen: http://wyborcza.pl/51,76842,5005657.html?i=1 Az is hozzátartozik, hogy a varsói ‘68 után, ahol Michnik vezette a diákokat, az állampárt antiszemita értelmiségellenes kampányt kezdett (bázisául elégedetlen munkástömegeket felhasználva, olyan jelszavakkal, hogy “tisztítsd meg a pártot a cionistáktól” stb.), úgyhogy ez az év ott végül arról szólt, hogy a túlélő zsidóság túlnyomó részét huszonöt évvel a Soá után vonatra rakták (!) és kiutasították az országból.
hihi.
A sok haladás-ellenes postoddal kihúzod a gyufát, kedves Shadai. Na nem nálam;)
Majd meglátjuk. Tűzoltásban jó vagyok.
Shadai,
köszönet a TGM-es linkért, igazi intellektuális csemege egy olyan írás, amelyben Saint-Just neve (aka a “terror arkangyala”) és a “boldogság” szó egy mondatban szerepel.
1968 témában ajánlom mindenkinek a nagyon humoros Malcolm Bradbury regényt – “A történelem bizalmasa” a címe. Használtan 450 forinttól megvásárolható a bookline-on keresztül:
http://bookline.hu/control/getbooks?mkod=49835
engem a következő történet is érdekel, ahogy te látod. szerintem abból lenne igazán gyufahuzigálás. viszont nekem ezzel a kusza multikultival semmi bajom, sőt. persze a radikálisokat én is kihagynám az életemből.
ja, meg az is érdekel, hogy az írás elején miért olvastam egymás után hatszor a ‘hagyományos nemi szerepek’ helyett ‘hagyományos nemi szervek’-et.
homopoliticus,
én is ezen somolyogtam:-DD
Egyik helyen: Saint-Just, a forradalmi hős és felszabadító.
alatta valahol: micsoda aljas vád a reakciós erőktől, hogy 68-ba beleverik a totalitárius eszméket.
HÖHÖ.
… és sok 68-asból lett végül progresszív zöld politikus :)
szerintem abból lett elegük, hogy a 60-as évek közepére elfogyott a világháború utáni lendület. az elit pedig blokkolt minden változtatási szándékot. ha hagytak volna némi mozgásteret, nem lett volna ekkora durranás. szerintem.
shadai, a neokonok milyen értelemben bújtak ki a 68-asok köpönyegéből? szerintem ők de Gaulle uniformisából bújtak ki később. a mai napig ugyanúgy kapaszkodnak a mindenkori status quo-ba. ha lehetne, az evolúciót is megállítanák. ha egyáltalán elismerik az evolúció létét.
minden generáció megkérdőjelezi az előző generáció értékrendjét, vagy nem?
ecodavid,
Shadai szerintem az amcsi neokonokra gondolt. Mert hogy azok a neokonok. Azok pedig újbalosok voltak, a City College of NY diákjai. Sokan onnan lettek Leo Strauss tanítványai és váltak szinte egyszerre konzervatívvá, látva, hogy az ellenkultúra befuccsolt.
A fransza középosztálybeli hülyegyerekek meg de Gaulle-t fikázták, meg “fasisztázták” – mindezt azután, hogy nem kicsit volt része a nácikkal szembeni ellenállásban. A fransza hülyegyerekeket egy pofonnal köllött volna hazazavarni a villába.
A mindenkori status quo-ba nem kapaszkodnak a konzervatívok, hiszen akkor pl. Mo-n a létező szocializmust kellene védelmükbe venniük és láthatóan nem ezt teszik.
a bbc mai adasa 1968-rol
http://www.bbc.co.uk/radio4/sextellybritain/pip/4xacq/
(Vasika, kérlek, NE olvasd el a hozzászólásomat! Köszönöm! peace!:D)
Érdekes, én azt gondoltam, ‘68 minden sztárja zsidó volt. Ezért szerettem beléjük.
Akik pedig később rátaláltak szilárd identitásukra, és átmásztak a barrikád túloldalára, azokból lettek az “áruló” neokonok.
A szélsőjobb maradt a helyén. Így lett a kettős tengelyből hármas tengely.
Ez az én kissé leegyszerűsített világképem!:)
Amúgy a prágai ‘68 engem csöppet irritál, mert nemzetközileg ismertebb és közkedveltebb, mint a mi ‘56-unk, pedig az VALÓDI forradalom volt.
Talán pont azért..:(
Gabrilo,
Ecodavid nyilvánvalóan nem az itthoni viszonyokra gondolt. Nálunk a szocializmus bevezetése miatt nem beszélhetünk egy olyan lineáris fejlődésről, mint a nyugaton.
Egyébként meg az egész civilizációs fejlődés abból fakad, hogy a fiú megkérdőjelezi az apát. Nem feltétlenül vet el mindent, de igenis vannak dolgok, amikről felismeri, hogy változtatni kell rajtuk. Ez nem feltétlenül rossz.
‘68-at nem kell felmagasztalni, nyilvánvalóan sok idióta is belekerült az események sodrába, néha sajnos ki is emelkedett belőle. De az a fajta merev elutasítás, amit te képviselsz, szintén nem vezet sehova. Ostobaság volna lehülyézni egy egész generációt, és elkényeztett aranyifjakként elkönyvelni őket. Sok olyan dolgot követeltek, amit ma alapvetőnek tartunk már, és persze sok hülyeséget.
Egyszerűen próbálj meg több aspektusból is megvizsgálni valamit, és egy valamivel árnyaltabb véleményt kialakítani róla. Mert ezzel a csőlátással nem igazán lehetsz modern európai konzervatív. Bár lehet, hogy nem is akarsz az lenni.
Gabrilo, én kifejezetten örülök, hogy nem lett teljesen hírszerzős a JP. Az Indymedián ugyanis túl hosszúak a cikkek…:P
Shadai, kérlek, írj egy postot a feminizmusról is! (Állítólag sok zsidó vonazkozása van. A BGY szerint:P) Úgy szeretnék Gabriloval vitatkozni a feminizmusról!:) Vagy Vsikával. És csak ezért nem fogok egy konzervatórium blogra menni!:)
Igérem, nem szólok hozzá ehhez a posthoz többet, csak ha kéritek!:)
(Vagy ha valami nagyon komoly mondanivalóm van!)
Ha vki benne van ebben a témában: Izraelben volt vmi 1968-ban? Ott volt vmi hatása? Esetleg olvassa ezt a cikket valaki, aki már akkor ott élt és vannak élményei?
Nem tudom szeretni fog-e e JP közönsége, de egyszer egy 68-ról szóló elemzésben azt olvastam, hogy a vezetői jellemzően 3-ból legalább 2 tulajdonsággal bírtak: zsidó, szociológus és (a harmadikat elfelejtettem).
zebulon,
én nem tudom tisztelni/szeretni ezeket a kölköket. És semmi olyan nincs a követeléseikben, “eredményeikben”, amiket én alapvetőnek vennék.
Az, hogy a felsőosztálybeli zsúrfiúk(-lányok) az egyébként munkásszármazású rendőröket dobálták (akiket állítólag föl akartak szabadítani), az nekem nem feküszik. De Gaulle “lefasisztázása” pedig egyenesen visszataszító (ha ezt a gyakorlatot a honiak is tőlük szedték, hát, én ezt sem köszönöm meg:-(((). Ez nem “csőlátás”, már leírták, amit gondolok róla. Egyszerűen amit 68 képvisel, az nem én vagyok.
A magyar csak egy példa volt; a konzervatívok sosem csak a status quo-t védik önmagáért. Akkor Burke nem kritizálta volna a francia forradalmat, nem jött volna létre a Szent Szövetség, a német konzervatívok jó részének el kellett volna fogadnia a nácikat, stb.
tölgy,
az a második “tulajdonság” nagyon csúnya:-((((
gabrilo,
rájöttem, te azért nem szereted a hatvannyolcasokat, mert a háromból kettő rád is vonatkozik. ;)
Mellesleg édes gyerök ez a TGM: a dologtalan, járadékból élő osztály (egyetemisták) lázad a munka ellen.
A Filozófiai Intézet egykori igazgatója.
Muhahaha
Lelkész,
kikérem magamnak! Továbbá ezekből tán egy nem is determinál!
tölgy,
:-DDDDDDDDDDDDDDDDDDD
ilyen messzire azért még nem ment. Szenzsüszt és a boldogság eposza. Kommunizmus=igazság. Tovább is van nála vajon? Mármint lefelé…
gabrilo,
Te döntöd el, mennyire vallod magad zsidónak és szociológusnak, szóval elfogadom a tiltakozást. Ne haragudj.
:)
Engem 68-al kapcsolatban az szokott leginkább elgondolkodtatni, hogy a nyugati (nyugat-európai és észak-amerikai) valamint az általa kolonizált vagyis globalizált kortárs művészeti produkciókban (állami intézményi kiállítás, városházi biennálé, közpénzből készült folyóiratok) az utóbbi időben megfigyelhető a neobalos ideológia apológiája. Ez az elsősorban antikapitalista és antiglobalista! politikai statement-halmaz 2008-ban mind előveszi: “40 éve már hogy hősi diák-lázadásaink megtörténtek – vegyünk példát a 68-as diákok társadalmi egyenlőséget követelő önfeláldozó és forradalmi aktivitásáról”. Kiadványok tömkelege lát napvilágot ismeretterjesztő vagy oktatási céllal, amelyben “social art” cimke alatt a neobalos modernista csoportosulások és ideológiák a történelem dobogós szereplőivé avanzsálódnak. Ezek az ideológiák, mint a mai “hazug fogyasztói társadalom” reális és divatos alternatívái kerülnek a művészet terébe. Kerül oda sok minden – de ennek speciel kevés kritikáját olvasom. Mintha a kortárs művészet e trendi katonái elfelejtenék, hogy egyetlen baloldali ideológián alapuló európai vagy egyéb rendszer sem tette lehetővé, hogy közpénzen kritizálják a rendszert az ún. független értelmiségiek. Csak a kapitalizmus termeli ki azokat a közpénzen és magánpénzen finaszírozott kulturális intézményeket, amelyek a rendszert – társadalmi elismerés mellett – kritizálják, sőt ennek a kritikai terméknek még műkereskedelmi piaca is van! Csak az a kérdés, hogy ha a kapitalista rendszer része, hogy “önnön kritikáját” kitermeli és integrálja a rendszerbe, akkor miért nem termeli ki a kapitalizmus baloldali kritikájának kritikáját a kortárs művészeti szintér?
Konzervatívvá válik az ember, vagy érik?
Stimm Elma,
nagyon jó, amit írtál arról, hogy a kritika tényleg csak “itt” (fejlett nyugat? fejlődő kelet?) működhet igazán szabadon. Az antiglobalista vagy mostanában divatosabban globalizációkritikus szervezetek totálisan komolytalanok. Kicsit úgy érzem, hogy minden generáció igényel magának egy forradalmat, és amelyik nem kapja meg, az mindenáron igyekszik azt kikényszeríteni. Mindesetre iszonyú fontosnak tartom, hogy ma tényleg beszélhetünk szabad művészetről, ha ennyi az annyi, amennyit az utóbbi negyven évből ki lehetett hozni, már az is hatalmas eredmény.
Gabrilo,
a Szent Szövetség (SZ.SZ. hihi) idején még igazán beszélhetünk konzervatívokról, a francia forradalom alatti “konzervatív” az neked még mindig egy elvetemült szabadelvű, a nácikat pedig elfogadta a konzervatívok nagy része. Ez persze most nem fontos, de hát ki nem szeret kötözködni. Csak annyit akartam mondani, hogy ‘68-nak a pátosza alá is érdemes benézni, és észrevenni a szennyet (ez nálad eddig stimmel) és pozitív dolgokat is. Mert szerencsére többnyire ezek szűrődtek át a jelenbe, és nem kaptunk meg minden ökörséget. Az pedig, hogy ‘68 nem te vagy, az természetes, csak arra kérlek, hogy egy egész nyugati (Európa, Észak-Amerika) világot átható folyamatot ne úgy kezelj, mint pár unatkozó párizsi bobo (ahogy ők mondják) hisztijét. Mi már úgysem fogjuk igazán megérteni, mert akkor még sehol sem voltunk, de a vagy igen, vagy nem típusú szelektálás teljesen értelmetlen. Itt is, máshol is.
Asszem,
süllyed! :(
Lelkész,
nem vagyok szociológus. Még egy ilyen, és bepanaszolom a Tanácsnál!
zebu,
tévedel. A konzervatív címke nagyjából akkortájt jött létre. Burke-öt az első konzervatívok között tartják számon, és kicsit sem szerette a francia forradalmat. náci-konzi ügyben megintcsak tévedel, de nem haraxom, mert ezt a toposzt nyomatják orrba-szájba több mint 40 éve; hogy Leo Strauss és Eric Voegelin pl. mennyire nevezhető konzervatívnak, az kétséges, de hogy reakciósok voltak, az tuti. No, mindkettejüknek menekülniük kellett, nem kicsit, utóbbi effektíve szökött, mert a Gestapo üldözte. És ez csak két példa, ha gondolja, nézzen utána itt-ott, hogy a HC reakciósok és mondjuk a HC katolikusok milyen viszonyban voltak a nackókkal. Meg fog lepődni, lehet (és hogy elkeserítsem: a nemz.szocik a szocik közül csábítottak át inkább nem kevés emberkét:((( Hát, így szoci, úgy szoci… és a 68-asok is szociskodtak:)))) Ezek a szocik!)
“csak arra kérlek, hogy egy egész nyugati (Európa, Észak-Amerika) világot átható folyamatot ne úgy kezelj, mint pár unatkozó párizsi bobo (ahogy ők mondják) hisztijét.”
Hát hogy kezeljem? És mégis mi a “pozitív” érték benne? Mik a nagy eredményei? Az utcakövek felszedése, autók felgyújtása, vagy a (munkás) rendőrök sérültjei? Ugyanis a derék ifjak a Marcuse-nyammogás mellett ezeket űzték még.
gabrilo,
télleg, még csak szociolúgus sem vagy még… ;)
Lelkész,
az hagyján, de nem is leszek. Maga eztet mégis honnan vette? a szociológusozásra különben is harapok. Kérdezze Tölgyet, őt is leszociológusozták egyszer a teázóban. Nem volt benne köszönet!
gabrilo,
ajaj, lekravmagázta a támadóját? :) Az email-emre azért válaszolhat (ha már magázódunk).
Node drága uraim.
Mi bajuk van önöknek a szociológusokkal?
Esetleg más társadalomtudományos dógokkal is?
:-o
Még a végén bőcsészezni is elkezdenek, aztán jöhet a lekravmagázás, valóban.
:-)
Dorka,
a szociológusok/társadalomtudósok ügyében volna mit mesélni itt sokaknak, de nagyon messze vezetne. Nem bolondulok értük, bevallom.
Én a bőcsészekkel vagyok, ha mán.
dorka,
semmi baj van, csak gabrilo úr szégyelli, hogy anno rossz pályát választott. :P De a közös baráti körünk nagy része cuculógus, cucimókás meg egyéb társadalomtudós-szerűség.
gabrilo,
nyugodjon meg, az ismerettségi körömbe tartozó szociológusok között bőven vannak konzervatívok. :)
:-)
Helyesbítek:
gabrilo nem szociológus, nem is volt és nem is lesz. Bölcsész. :)
Be kell valljam:
Jómagam, mióta 2004 júniusában szigorúan tudományos szociológiai módszerrel sikerült bebizonyítania egy kedves barátomnak számomra – (a falvakban található gólyafészkek előfordulásának gyakorisága, valamint az adott település születésszámainak korrelációjából) , hogy a gyereket a gólya hozza, olthatatlan vonzódást érzek a társadalomtudományok iránt..
Lévén bár jómagam egy egyszerű bár nagyszájú, szociális munkás.
Lelkész,
“nyugodjon meg, az ismerettségi körömbe tartozó szociológusok között bőven vannak konzervatívok. :)”
Az kizárt. Egyet mutasson!
dorka
hajjaj, akkor mindjárt Te ismegkapod gabrilótól és a neokonoktól, mint egy felesleges szakma képviselője, megélhetési értelmiségi stb. :)
Mondjuk akár én is megkaphatnám. ;)
gabrilo,
szívesen, személyesen. Egyiket-másikat Ön is ismeri, csak nem tudta róla.
Kedves Lelkész,
a konzervatív szociológus önellentmondás. Tán nagyobb mint a “szociális piacgazdaság” nevű izé. Persze, kivételek vannak (Daniel Bell, R. Nisbet), de azok is inkább csak a szabályt erősítik.
Hajaj, az ilyen kivétel erősíti… duma gáz.
Kedves Lelkész,
ez kvázi empirikusan igazolható. A szociológiára ma is inkább az ilyesmi jellemző (vödröt készíteni!):
http://konzervativok.blogspot.com/2008/05/szanalmashu.html
Renccergazdák! Hová tűnt a kommentem? Ki se írta, hogy renccerellenes…
Látodlátod, folyton ezek a konzervatív korlátozások… ;)
Ez nem konzervatív korlátozás, hanem szólásszabadság-ellenes. Elnyomnak!
Minden szakmában van mindenféle ember.
“Minden szakmában van mindenféle ember.”
Mai panelek vége, remélem;]] (és akkor ígérem, én sem élek vele)
No én inkább dolgozom kicsit. :)
‘68 nem csak Párizs. Annál többen vettek részt benne, többen szimpatizáltak vele, minthogy pár elkényeztetett hülyegyerek unalom elleni harcáról beszéljünk. Eddig is azt mondtam, hogy az erőszak és az “ideológiai” háttér sok helyen nagyon nem volt rendben.
Eredménynek tekinthetjük a nagyon szigorú tekintélyelvű rendszer (amiben egy fiatal automatikusan kis hülye volt) fellazulását, az ún. szexuális forradalomnak is fontos mérföldköve ‘68. Most szeretnék szólni, hogy az első rész nem egyenlő a leköpjük a nyugdíjast attitűddel, a második pedig az utcán való szeretkezéssel.
Nem tudom, az akkori pápa mennyire hc katolikus, de ő egészen jól elbratyizott az osztrák festővel. Nyilván fel lehet hozni több ellenpéldát is, de azzal szemben ott áll az egész konzervatív Bajorország, akik szintén nem antifasiszta partizánokként írták be magukat a történelembe.
Egyébként meg nem szeretem az olyan érveket, hogy “de a szocik is…”. Nem vagyok szoci, és ha az lennék, ez akkor sem cáfol meg semmit. Azt nem szeretem, hogy mindenhol egy iszonyú fekete-fehér látásmódot képviselsz, ahol megpróbálod bebizonyítani, hogy konzervatív=király, liberális/szoci/bolsi/stb.=idióta. Már a harmadik hozzászólásomat írom, és még mindig úgy kezelsz, mint akit le kell nyomni, pedig mindössze annyit szeretnék elmondani, hogy próbálj meg szelektálni. Mindenhol vannak idióták, és mindenhol vannak olyan emberek, akik nagy koponyák. Néha érdemes félretenni az előítéleteidet, és belátni, hogy igen, ez egy jó gondolat. Még akkor is, ha egy illető többi gondolatával nem értesz egyet. És fordítva is bizony. Mert kicsit úgy érzem, hogy azt a játékot kell játszanunk, hogy kinek a papája erősebb. Felőlem lehet a tiéd, mert te észre sem vetted, hogy én nem is ezt akarom játszani.
zebu,
fölösleges sértődőset játszani. Azért cáfoltam a konzervatív-nemzszoc összefonódást, mert egyszerűen nem igaz. De mondom, nem haragszom, és még csak bántani sem akartalak, mert ezzel küldték mindenki fejét nem kevés ideig (az enyémet is). Nem köll mindent készpénznek venni, nemde?
Az a baj, hogy én sem az ún. “tekintélyelvű renccer fellazulását” sem a “szexuális forradalmat” nem tartom pozitív hozadéknak. Akkor nem maga előítéletes egy kicsit? Miért kéne magától értetődően jónak tartanom ezeket a dolgokat?
Továbbá nem azt mondtam, hogy a “szocik is”, hanem a szocik: a nemz.szocik. Mert bizony, azok is szocialisták voltak.
“mindenhol egy iszonyú fekete-fehér látásmódot képviselsz, ahol megpróbálod bebizonyítani, hogy konzervatív=király, liberális/szoci/bolsi/stb.=idióta”
Ezt már annyiszor hallottam, de mindig csak ez, érvek nélkül. Megvannak a magam érvei a libsik/szocik/bolsik gyepálására – jók, vagy rosszak. De akkor utóbbiaknak kéne nekimenni, nem annak a ténynek, hogy én bántom szegény libiket meg szocikat.
Kedves Gabrilo, szerintem épp te vagy a “leghatvannyolcasabb” arc a JP-n (és a Konzervatóriumon is). ;] Ahogyan a 68-asok radikálisan elvetettek mindent, amit a szüleik generációja képviselt, ugyanúgy utasítod el te is a saját szüleid (és generációjuk) teljes hagyatékát. Ahogyan a 68-asok nem voltak hajlandóak megvizsgálni/mérlegelni a polgári berendezkedés értékeit, megtartandó elemeit, ugyanúgy te sem vagy hajlandó megvizsgálni és mérlegelni ‘68 hagyatékának értékeit, megtartandó elemeit. Épp ez a 68-as tempó és ebben semmi konzervatív nincs. A konzervatív ugyanis – mielőtt elvetne valamit -, gondosan vizsgálódik és mérlegel, ha változtat, azt is óvatosan teszi. Te azonban – úgy tűnik -, hogy azonnal mindent eltörölnél a 68-as legacy-ból, nem mérlegelve azt sem, hogy számos dolog “szervesen” (konzi kulcsszó) beépült azóta az európai kultúrába.
De mi így szeretünk téged, szóval ezt a megjegyzést nehogy a szívedre vedd! :)
Shadai,
tévedés. Én egyáltalán nem vetem el a szüleim és nagyszüleim hagyatékát: sőt épp azt akarom – amennyire erőmből tellik – továbbvinni. Nekem szerencsém lehet, mert felszín alatt megtartottak valamit a régi világból, a szocializmus alatt is.
Hogy a szocializmust elvetem, az nem újdonság. De ezzel nem vagyok egyedül: vagy akkor a honi konzervatívok legjava “radikális” és “hatvannyolcas” volna? Fityfenét, szerintem.
Az a baj, hogy eddig nem hallottam még olyat ebből a ‘68-as hagyatékból’ ami megőrzésre méltó volna. Eddig mindenhol csak annyit olvastam hogy “dehát abban is volt szép” – de hogy mi, aztat egyelőre homály fedi.
Különben “68 örökségét” ismerem, részem volt benne korábban. Tehát amikor elvetem, nagyon is tudom, miről beszélek:))
Ezt a “radikális tempót” olykor visszadobják a konzikra, asszem egyre kevesebb sikerrel: még Roger Scruton is megkapta valamelyik mondatára hogy “dehát ez radikális”: erre úgy válaszolt, hogy “olykor radikálisnak kell lenni” – ahogyan ez a helyzet a szocializmus és a konzervatívok viszonyában k-európában.
Ha az autók felgyújtása, rendőrök dobálása, az ostoba komcsi lózungok és a posztmodern relativizmus az európai kultúrába “szervesen” beépült, akkor az maximum baj, és nem jó dolog. És ha nem jó, akkor el kell vetni, tenni kell ellene. Akár radikálisan is;]
Ezért amin sokan fölháborodtak BM cikke kapcsán, az nekem pont tetszett benne: legalább olyan vehemenciával támadja 68-at, mint ahogy amazok támadták a rendet. Így köll:]
Nu, de hogy egyszerre gonoszkodhassak és ontopic is legyek, még egy adalék:
“Egy sajátos metszete a 68-asok kapitalizmusellenességének és a hidegháború Amerika-ellenes hangulatának a baloldali fiatalság anticionista, sőt olykor antiszemita beállítottsága. A hangos antifasizmussal egy időben fel-felbukkan a kizsákmányoló kapitalista zsidó sztereotípiája, ami a cionisták sajátos nemzeti elkötelezettségével keveredve a mozgalmárokat elfordította a korábban rokonszenves zsidó államtól, és a baloldali Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) elkötelezettjeivé tette őket.”
Elma, van a kortárs művészeknek kapitalista, komcsi-kritikus megjelenési formája: art directoroknak hívják őket valami menő marketing cégnél!:):)
Amúgy szerintem elmúlt már az éhező művész, mint idea kor, konkrétan azóta, hogy New Yorkba áttevődött a kortárs művészet hangsúlya. Hol vannak ma már az “éhenhalt” Van Gogh-ok, akiket haláluk után 5 évvel felfedeznek, és szupersztárrá tesznek?
Warhol pl. hiába kötődik elvileg 68-hoz, munkáiban nem sok (valódi) balos kritikát látok. Ő egyszerre volt bírálója, de használója, sőt terméke is az amerikai kultúrának.
A legerősebb kommunista kritikát én (igaz, nem kapitalista irányból) Marina Abramovicstól láttam.
De szerintem a baloldalisághoz (minden közhelyessége ellenére) alapvetően a szociális érzékenység szükséges, ami könnyebben tesz művésszé valakit, mint mondjuk gépészmérnőkké. És számomra erősebb emberi tulajdonság, mint a gazdasági tudatosság.
Mellesleg 68 divatjából kiindulva, jobban is eladható!:P
(Az nekem is feltünt, hogy a nagybetűs és hivatalos kultúra köszönte szépen, és lesterilizálva hasznosította magának az ún. ellenkultúra értékesebb és/vagy népszerűbb elemeit.)
Nem akarok senkit elkeseríteni, de Magyarországon a 68-as örögségek közül a legerősebben élő (és ezáltal a legnagyobb bizniszt jelentő) jelenség a new age gyűjtőfogalomba sorolható ezoterikus varázslatok, és a köré szerveződött kereskedelmi hálózatok.
Megkockáztatom, ennek legnagyobb ismerője itt a JP-n én vagyok. És valószínűleg egyetlen “rajongója”, pozitívabb értékelője is, úgyhogy nem is erőlködöm a Vízöntő Korának mépszerűsítésével itt. Így is már sok van a rovásomon…:) (Bár horoszkópot régebben itt is találtunk..:)
Szerintem több feng suis, batikolt kendős, füstőlős, “édesvizes” könyesbolt van a városban, mint Che Guevara póló. TGM is marginális lett, bár sokan tisztelik, ezért nem piszkálják.
Tavaly ősszel egy ötcsillagos isztambuli hotel boszpuruszi panorámás tetőteraszán sokáig nézegettem a kortárs művészeket és kurátorokat ahogyan szürcsölgetik a tízeurós koktéljaikat és smúzolnak egymással. A repülőjegyüket, a hotelszobájukat, a gliterati helyszíneken folytatott konzumálásaikat a (kapitalista) állam és (kapitalista) magáncégek finanszírozták. Mondanom sem kell, hogy a Biennálén kiállított műveik túlnyomó része keményen antikapitalista/antiamerikai/antiglobalista/anticionista alkotás volt. Évek óta figyekem ezt a szcénát és úgy tűnik, hogy a mai kortárs képzőművészeti világot egy olyan kurátorokból/művészettörénészekből/művészekből álló globális network uralja, akik monopolizálták a “kritikai pozíciót” – és ezt a pozíciójukat, ezt a magatartásukat egyben kritizálhatatlanná tették. Kőkeményen “rendszerkritikusak”, miközben A Rendszer tartja el őket minden értelemben és ők az elithez tartoznak. Szimpátiájuk a harmadik világ mellett van (”elítélik” a Nyugat és Izrael “imperializmusát”), miközben Isztambulban, Gwuangjuban, Sao Paoloban, Hong Kongban, Sanghájban, Tiranában és Dubajban is ők (a menő nyugati egyetemeken végzett megmondóemberek) diktálják a diskurzust, ők adják a tematikát, ők definiálják azt, hogy mi a Művészet – természetesen az ő (nyugati) neomarxizmusuk a követendő út.
Ki is találtam, hogy készítek majd egy polót, amiben kiállításokra fogok járni ezentúl:
“It’s not enough to be a Communist to make Good Art.”
Shadai: hehe, ez jó, de kéne egy kiállítást is csinálni ehhez a pólóhoz, ezzel a címmel:” It’s not enough to make good art, if you are not (yet) a communist!”
Zsófi: Abban vitatkoznék veled,hogy vannak-e még éhező művészek, van gogh-féle esetek, akik sztárrá válnak egy élet nélkülözés után. Sok ilyenről hallok ma is.
Abban viszont igazad van, hogy a szociális érzékenység a művészeti aktivités fontos része. De én ebben főleg empátiát látok. és az elsőfokú morális felszólítás, hogy tájékozódjak, ne az hogy elgyapáljam azt, aki a felszínen hibásnak tűnik a fennálló társadalmi igazságtalanságokért. Szóval én csak szerényen azt kívánnám, hogy a szociális érzékenységgel megáldott művész végre vegye a fáradságot és tényleg olvassa végig Marx összes műveit, aztán használja ha megfelelően fekete-fehérnek látja a helyzetet.
Gabrilo: “Az a baj, hogy eddig nem hallottam még olyat ebből a ‘68-as hagyatékból’ ami megőrzésre méltó volna. Eddig mindenhol csak annyit olvastam hogy “dehát abban is volt szép” – de hogy mi, aztat egyelőre homály fedi.”
Mondok azért kettőt is.
1. A ‘68-as hagyaték része a személyi számítógép “forradalom” és az ős-internetes kultúra kialakulása is:
http://members.aye.net/~hippie/hippie/special_.htm
(TIME Magazine cikk)
2. Ben&Jerry’s fagylaltcég
http://www.judapest.org/a-vilag-legjobb-fagyija
Ok, van jó fagyi, meg Bilgétsz.
Ennyi? Eddig több van a rovásukon rosszbul:-DDDDDDDDDDDD
Igen..bár most épp a tegnapról megmaradt mangós B&J fagyit eszegetem internetezés közben. :D
na itt egy tipikus 68-as nosztalgiázás egy elismert nyugat-európai kortárs-művészeti, művészetelméleti magazin előszavából:”talán most – 40 évvel 68 után – 68 májusának konvencionális képét (a fiatalok lázadása) differenciáltabban fogják bemutatni és helyt adnak annak a szélesebb reflexiónak is, hogy a mozgalom szocio politikai szempontból nem csak egy diák-kezdeményezés volt, hanem főleg diákok és munkások összejövetele,egy egalitariánis mozgalom részeként, amely megkérdőjelezte a fennálló szociális rendet és egy alternatív utat javasolt ahhoz, hogy megértsük mit jelent együtt élni. Ami fontos számunkra 68 májusából, az a konkrét szituációkra való válasza (Vietnám, Algéria) és a hite, hogy egy másik modell lehetséges, amelyben a különböző társadalmi rétegek, megkérdőjelezett jogosítványok közötti különbségek eltörlődnek.”
(Afterall 2008/tavaszi szám, előszó:Melissa Gronlund és Pablo Lafuente)
respekt!
Shadai,
pont azt akartam gabriloval közölni személyesen, amit Te írtál neki a “hatvannyolcasságáról”. Köszi.
gabrilo,
Te egy igazi anarchista konzervatív vagy, forradalmár a javából.
Gabrillo: szabadszex, feminizmus
:P
A kettő amúgy nem függ össze, sőt egyesek szerint kizárja egymást.
(Ettől a kommmentemtől már most elhatárolódok:D)
shadai, 10/10 pont a gabrilot leiro posztodert :)
gabrilo, amennyiben az altalad kepviselt konzervativizmus reszenek tekintheto a tekintelyelvuseg (lasd: fellazitasat nem tekinted pozitiv hozadeknak, ugye), akkor orommel kozolhetem, h maris gyorgypeter2.0-val kerultel egy platformra, aki egymaga a tekintelyelv elo szoborcsoportja. (bar o nemtom, mennyire tekintheto konzervativnak, eheh.)
szep teljesitmeny, gratulalok s.k.
Elma: nem úgy gondoltam, hogy ma már nincsennek éhező művészek, én is ismerek egy párat.:) De valahogy úgy érzem, hogy “az igazi művész éhezik” tipusú elvárások háttérbe szorultak. Ezt támasztja alá Shadai által leírt koktélszürcsölés is.
“Szóval én csak szerényen azt kívánnám, hogy a szociális érzékenységgel megáldott művész végre vegye a fáradságot és tényleg olvassa végig Marx összes műveit, aztán használja ha megfelelően fekete-fehérnek látja a helyzetet.”
Ezzel teljes mértékben egyetértek!
Sőt, érdekes lenne egy ilyen témájú kiállítás.:)
Te Gabrilo, azért kifejtenéd, hogy mi a bajod a szexuális forradalommal? Nem igazán értem, hogy neked ez miért negatív hozadék… Még jó, hogy a fagyit elfogadtad pozitívnak;-)
Shadai, csak nem a Culinarisban jártál?
ha a 68-asok nem lettek volna szoci-szerűek és mondanivalójuk nem lett volna tele komcsi lózungokkal, akkor gabrilo még tán szeretnéd is őket. szerintem a rávetülő szoci árnyék miatt a nagy nem-szeretem. úgy tűnik, hogy nincs olyan pozitívum, ami kompenzálni tudna bármit, ami szoci.
gabrilo,
lehet valaki radikális konzerv? Mert akkor Te az vagy. :) Fábul vaskarika… :D:D
Szegény cimborám, kicikizzük a távollétében! De ha jólesik!!! ;)
pc és fagyi – not bad, akkor 68 öröksége ezek szerint nem más mint, hogy USA lakosságának 65-70%-a túlsúlyos ;P
gabrilo csak annyiban konzervatív lelkesz, amennyiben a konzervativizmust a vallásos radikalizmus oltárán fel tudja áldozni. :)
Ezt a dolgot szerintem nem kéne már-már pozitívan feltüntetni.
Ez egy kommunista forradalom volt, még ma is ennek a levét issza az azóta liberálissá vált nyugat, most pedig velük együtt mi is.
Hála az égnek, hogy komolyabb eredményei akkor nem voltak és ma nem lengenek a vörös zászlók Európa parlamentjeinek épületén.
Ja igen, a másik, hogy “forradalmárok” rendkívűl vallásellenesek voltak, többségük ateista (kommunisták voltak ugye).
A vallásellenesség/ateizmus még egy társadalomnak sem tett jót a történelem során.
Hála égnek Irán még tartja a frontot a gaz ateistákkal szemben. Jó nekik! :D
User21!
Mindenről ilyen árnyalt és kiegyensúlyozott véleményed van?
User, Kubán kívül nem sok helyen volt kommunista forradalom. És lehet, hogy ott sem.
Modern(?) történelmi véleményformálók szerint pl. a Nagy Októberi stb. is inkább puccs volt Leninék által, mint forradalom, mert akkora társadalmi támogatottsága nem volt még Oroszországban sem, mint amit végrehajtói állítottak. Én ezen vitatkoznék, de nálam (papír szerint) okosabb emberek mondták!:)
Véleményed nagyjából az 50-es évekbeli hoolywood-i boszokrányüldözések korát idézi…:(
“Mintha a kortárs művészet e trendi katonái elfelejtenék, hogy egyetlen baloldali ideológián alapuló európai vagy egyéb rendszer sem tette lehetővé, hogy közpénzen kritizálják a rendszert az ún. független értelmiségiek. Csak a kapitalizmus termeli ki azokat a közpénzen és magánpénzen finaszírozott kulturális intézményeket, amelyek a rendszert – társadalmi elismerés mellett – kritizálják, sőt ennek a kritikai terméknek még műkereskedelmi piaca is van! Csak az a kérdés, hogy ha a kapitalista rendszer része, hogy “önnön kritikáját” kitermeli és integrálja a rendszerbe, akkor miért nem termeli ki a kapitalizmus baloldali kritikájának kritikáját a kortárs művészeti szintér?”
Nem felejtik el. A kérdés felvetése kívül esik az érdekkörükön. A Te leírásod, és Sh-ddai észrevétele is egy ellentmondás rögzítése. De megpróbálhatjuk ennek az ellentmondásnak a feloldásával leírni a tapasztalatainkat: ehhez csak az kell, hogy elvessük azt a nem nagyon valószínű előfeltevést, hogy a poszthatvannyolcas baloldali kritikai értelmiség színe-virága nem vette észre a mindannyiunk számára nyilvánvaló ellentmondást.
Akkor ugyanis megkockáztatható egy olyan leírás, amely a tapasztalt jelenségeket elégségesen ellentmondásmentes rendszerbe szervezi, aztán majd meglátjuk, hogy alkalmas-e arra is, hogy a jelenség kialakulásának folyamatát valóságos történetiségében is megragadja.
Én azt gondolom, hogy a hatvannyolcas “forradalmak” voltaképpen egy humán értelmiségi klikk osztályuralomhoz hasonlító hatalmi pozícióinak kialakítására és megerősítésére, a liberális demokráciák éés piacgazdaságok erőforrásainak valóságos hozzáadott érték nélküli kisajátítására szolgáló folyamatok voltak, vagy legalábbis a hasznos idióták spontán forradalomszerű lendületét a politikai-akadémiai elit érintett része erre használta fel.
A marxista modell a forradalmi munkásosztály felszámolódásával illetve helyzete gyökeres megváltozásával alkalmatlanná vált az élcsapati pozíció fenntartására, a valós társdalmi-gazdasági folyamatok pedig egyszerűen nem igényelték már a metafizikai-ideológiai megközelítésű elemzéseket, mivel a játékelmélet, az informatika, a matematikai közgazdaságtan eredményei sokkal használhatóbbakká váltak e célra, mint a balos szociológiai iskolák kusza metafizikája.
Ekkor az elérni, megerősíteni vagy nem elveszteni kívánt “magasrendű morál vezette, tehát tiszteledő és finanszírozandó élcsapati pozíciót” megalapozó ideológia az lett, amelynek révén a társadalom bűntudata felkelthető és fenntartható: a “gyarmatosítók utódainak bűnei a ‘noble underdoggal’ szemben”, a “magasabbrendű lelki értékekkel szembenálló alantas anyagelvűség bűne, mely önmagát csak az önmaga alacsonyrendűségének elismerésével, a létérdekeivel szembeni felforgatás felmagasztalásával és természetesen jelentős anyagi transzferekkel, a küldetéses szociológusok és nemzetközi ‘civil szervezetek’ kezén átfolyó segélyprogramokkal válthatja meg”, a metafizikai megtisztulás igényének felkeltése és kielégítése a posztmarxizmustól a new age handabandáiig, a morális felháborodás a bűnös euroatlanti civilizáció bűnbakjának szerepét kétezeréves indoktrináció áthallásai alapján a legalkalmasabban betöltő zsidó állam ellen, a palesztínai viszonyok minden más “fehér” bűnt megtestesítő kozmikus bűnné metaforizálásával, abszurdan gazdaságellenes zöld narratívával, ehhez kapcsolódó hálás világvégeszcenáriókkal, a liberális demokráciák méltányolható önvédelmének, vagy szintén méltányolható, mert ellenfeleinek törekvéseire reagáló expanziós igényeinek egy univerzális morál szemszögéből való elítélésével, meg azzal a vélelemmel, hogy a civil társdalom azáltal “valósíthatja meg” és védheti meg önmagát, hogy a “hatalom” intézményeit szélsőségesen egyoldalú civil szervezetek által helyezi folyamatos nyomás alá és így tovább.
A lényeg: anyagi előnyszerzés és hasznos társdalmi tevékenység nélkül elérhető társdalmi elismertség a termelő társdalom bűntudatának megteremtése, majd emelkedetten küldetéses prófétai pozícióból való megítélése és a megtisztulási rítusok autodaféinak celebrálása (pl. akadémiai bojkott) formájában.
És ez az egész felelőtlen és efemer ideológiai építmény minden avantgardizmusa és szexuális forradalma meg antikonzervativizmusa ellenére valójában mélységesen reakciós, mert a valós társdalmi összefüggésekről és a szabadság valódi problematikájáról társdalmi és metafizikai ezotériával, hamis narratívákkal tereli el a figyelmet, végsősorban virtuális kielégülések irányába egy a kártékonyságig haszontalan társdalmi réteg privilégiumainak megőrzése érdekében, csalhatatlan érzékkel szövetségesévé válva minden szabadságtipró és improduktív szörnyűségnek, Mao Ce-tung kulturális forradalmától a városi terrorizmusig és Arafatig.
Szvsz a McCarthy féle ártalmatlan vizsgálódás minden volt, csak kommunistaüldözés nem. Amúgy sem értem, hogy a filmipar zsíros burzsoá állásaihoz miért ragaszkodtak olyan keményen a kommunisták, ahelyett, hogy igazhitű vöröshöz illően kivonulva koruk Babilonjából az appalache-i bányászok közt szerveztek volna munkásdalárdát! :)
-”Én azt gondolom, hogy a hatvannyolcas “forradalmak” voltaképpen egy humán értelmiségi klikk osztályuralomhoz hasonlító hatalmi pozícióinak kialakítására és megerősítésére, a liberális demokráciák éés piacgazdaságok erőforrásainak valóságos hozzáadott érték nélküli kisajátítására szolgáló folyamatok voltak, vagy legalábbis a hasznos idióták spontán forradalomszerű lendületét a politikai-akadémiai elit érintett része erre használta fel.”-
Ennek is tűnhet az örökséget szemlélve, valójában a társadalmon élősködő értelmiségi klikk kialakulása is spontán volt. A 68 idején pozícióban lévő akadémiai és politikai elit ugyanis nem állt a 68-asok oldalán. Egész egyszerűen ahogy kiléptek az egyetemek kapuin az egykori forradalmárok valami munkát kellett találniuk. A forradalmunk élménye még túl közeli volt, hogy tisztességes munkába fogjanak, így elhelyezkedtek egy az elkövetkező évtizedekben az ő követeléseik, sztrájkjaik, vagy csak egyszerű bürokráciaszaporításuk révén degeszre híző közszférában amine vissza is hatott az oktatásra éspedig úgy, hogy a már pozícióban lévők megteremtették a maguk tudományát a saját egzisztenciális pozíciójuk megindoklására. Például a szociológiából szegénység és segélyezéstudomány lett, míg a szegények istápolását és segélyezését levezénylő hivatalnok újabb és újabb szakembereket követel a hivatalának, hogy el tudja látni a munkáját…
Ez 68 legsúlyosabb öröksége, az önjáró szociális ellátórendszerek. Ezek még ott is kialakultak nyugati balos mintára, mint nálunk, ahol 68 öröksége nem több, mint egy szomszédos ország 68-as lázadása ellen végrehajtott katonai aggresszió halvány emléke.
-”A marxista modell a forradalmi munkásosztály felszámolódásával illetve helyzete gyökeres megváltozásával alkalmatlanná vált az élcsapati pozíció fenntartására”-
Ezzel az a gond, hogy 68 azért bukott el, mert a francia munkásosztály kihátrált mögülle így a diákok magukra maradtak az illuzórikus utópiáikkal a nagyon is valóságos rendőrséggel és a rendet követelő milliókkal szemben. Szóval a munkásosztály 68 idején még abszolút pozícióban volt a marxista modellhez és vezetői az élcsapat voltak. Maga 68 bizonyult marginálisnak hozzájuk képest, az ő küzdelmükre ráakaszkodó parazitának.
“Ez 68 legsúlyosabb öröksége, az önjáró szociális ellátórendszerek. Ezek még ott is kialakultak nyugati balos mintára, mint nálunk, ahol 68 öröksége nem több, mint egy szomszédos ország 68-as lázadása ellen végrehajtott katonai aggresszió halvány emléke.”
Ez, valamint a szegénységtudomány, ahogy Te fogalmaztál, a második világháborút követő évek terméke, nem hatvannyolcé és nem szükségszerűen balos hozadék, a nyugati konzervatívok is igyekeztek kialakítan valami jóléti társadalom-féleséget.
Ez már nem szociológia, ez szociálpolitika. ;)
International Comparison of the Social Security Benefit Expenditure Scale (in dollars):
http://www1.mhlw.go.jp/english/wp_5/vol1/images/f2-3-4.gif
A szociális ellátórendszerek 68 után váltak önjáróvá, ugyanis a pénz két kézzel szórása csak a hetvenes években indult be.
A már említett Abramovic, mint kortárs művész.
Figyelmeztető 18-as karika kitéve!
Az ott NEM művér…
http://www.seveneasypieces.com/images/545_MA-Thomas_Lips.jpg
Blogen, sosem értettem, hogy a szociális ellátás miért ilyen ördögtől való a kapitalista hívők körében?
Sőt ez az a motívum, ami miatt én leginkább úgy érzem, hogy a neokonzervatívizmus nem igazán “embertől való”. És nem alkalmas globális feladatokra, mert egyetlen hitvallása az önzőség.
Nyilván a szociális ellátásnak igazodnia kell az aktuális ország gazdaságához, ha már nagyon GDP alapon osztjuk a létezéshez való jogot.
De ez nem azt jelenti, hogy ez a dolog felesleges “hippiskedés”. Szerintem alapvető. Enélkül hiába pózolunk civilizációs fesőbbrendű szerepünkben. Mi, nyugatiak. :P
“McCarthy féle ártalmatlan vizsgálódás” jó néhány ember életét tette tönkre.
hűha,
nagyon anti-68-as lett itt a hangulat! szerintem 68 leginkább egy életmód-forradalom volt, és vessetek a mókusok elé, de én örülök, hogy – részben ennek is köszönhetően – nem kell(ett) minden vasárnap délben a mise (hehe:) után egy pisszenés nélkül, teljes kussban zabálnom a rántott husit a családi porcelánból, attól rettegve, hogy apám mikor kever le egy kurva nagy frászt a még el sem követett bűneimért, miközben megmondja a tutifrankót, hogy mit kell gondolnom a világról. persze lehet, hogy ez csak az én előítéletem az úgynevezett konzervatív családmodellről.
noch dazu még a konstruktív, nonfiguratív művészetet is kedvelem, pedig nem vagyok kommunista:-)
na üdv
Tudod zsófi jobb néhány kommunista életét időben tönkretenni, mint megvárni, hogy ők vegyék el milliók életét.
A szociális ellátás pedig nem ördögtől való konzervatív körökben, feltéve, hogy annak évezredeken át problémák nélkül működő, tehát reakciós módját választjuk: a családi kockázatközösséget.
Minden más csődöt, borzalmas csődöt mondott eddig, következményeit látva joggal jelenthetjük ki, hogy a progresszió elmúlt kétszáz éve alatt kiépített modern szociális ellátórendszereknek haszna nem volt, csak kára. A szociális ellátás követezménye például a tartós és tömeges munkanélküliség kialakulása, a munkáról már hallani se akaró hatalmas duzzadt lumpenproletariátus kitenyésztése, komplett vidékek, városrészek lakhatatlan harmadikvilágbeli gettóvá, betondzsungellé züllése, stb.
Ezt mind a szociális ellátásnak köszönhetjük. Sok-sok kis Afrikát, Varizisztánt és felső paleolitikumot városaink és falvaink helyén. És mindezt az adófizetők pénzén!
A szociális ellátórendszer maga az iszonyat.
68 egyetlen pozitívuma max, hogy eltakarította a halott (híveit vesztett) monoteizmusok után marad erkölcsöket a társadalomból. Van egy mondás valahol keleten valami nagy prófétáról aki egy barlangban dekkolt, amíg meg nem halt, de az emberek még sokáig, nagyon sokáig áhítattal közelítettek a barlanghoz, mert az árnyéka még ott volt. Valahogy így volt a nyugat is a monoteizmusok hétköznapi örökségével az ötvenes-hatvanas évekig. Itt voltak, funkciótlanul, kiüresedett már teljesen értelmetlen szokásként. Azok a fiatalok akkor ezt elsöpörték, hogy aztán még egy halom hülyeséget összehordtak az elsöprés ürügyén, az már az ő bajuk. A lényeg, hogy már semmi sincs úgy, ahogy régen. Például nekünk konzervatívoknak se kell az egyházak nevetséges elgondolásait propagálnunk a világ rendjéről.
“A szociális ellátás követezménye például a tartós és tömeges munkanélküliség kialakulása, a munkáról már hallani se akaró hatalmas duzzadt lumpenproletariátus kitenyésztése, komplett vidékek, városrészek lakhatatlan harmadikvilágbeli gettóvá, betondzsungellé züllése, stb.”
A slumok kialakulása a tizenkilencedik századhoz, az ipari forradalomhoz köthető. Amit meg a vallásról írtál… No ezzel asszem megvárom gabrilot. :)
A XIX. századi nyomornegyedek és a mai nagyvárosi gettók közt alapvető különbségek vannak, többek közt az, hogy a XIX. századi nyomornegyedek lakói legyenek gyerekek vagy felnőttek dolgozni kényszerültek és ez a tény szülte az adott körülmények közt az emberek kizsigerelésén alapuló nyomor számtalan formáját, míg a mai nagyvárosi gettók lakói sokmindent csinálnak, csak éppen dolgozni nem dolgoznak, mert a segélyek pótolják a régen csak munkával megszerezhető jövedelmet, így e gettók nyomora éppen a dologtalanságból fakad.
A szociális ellátás messze nem egyenlő a segélyezéssel; megfelelő színvolnalú univerzális ellátások mellett nincs szügség segélyezésre, sőt, ezek ellenösztönzők az ingyenéléssel szemben is. A család, mint közösség pedig összefügg a vallással (a klasszikus konzervnézetek szerint), bár erről majd gabrilo fog részletesebben írni azt hiszem. Lesz itt haddelhadd… :D
Nagy Levin:
“User21!
Mindenről ilyen árnyalt és kiegyensúlyozott véleményed van?”
Mire gondolsz, mi nem igaz abból amit írtam?
max:
A mostani családmodell szerinted jobb?! Jesszusom, a régi se volt tökéletes, de akkor helyette vasárnap ne ebédelj együtt a szüleiddel, rendelj csak egy pizzát és vágodj be a gép elé, mise helyett meg lehet szidni az Indexen a szélsőjobboldali, korán kelő lúzer keresztényeket, esetleg a szombaton zsinagógába járó zsidókat is.
De nem akarlak érvekkel meggyőzni, inkább nézd meg a sok idióta gnómgyereket az iskolákban, mi a következménye annak, hogy szüleik alig foglalkoznak velük, fontosabb a karrier ugye, meg mi a francnak is egyáltalán gyerek, majd esetleg 40 évesen, ja, hogy akkor az anya veszélyeztett terhes lesz, az nem számít.
A régi konzervatív értékek a 68-as mozgalom és a szélsőbalos egyesületek/pártok létrejötte nélkül is fejlődött volna. Pl. én konzervatívnak tartom magam, de elítélem a pofont a családon belül, kötelező templomba járást, stb.
Dolgozó gyerekek a XIX. századi nyomornegyedben:
http://www.latinamericanstudies.org/immigrant-children.htm
Drogozó gyerekek a XXI. századi nyomornegyedben:
http://www.youtube.com/watch?v=KEvN4VUQLJk&feature=related
blogen,
éppen ez az… a gyerek ott is, itt is szenved. Inkább ezzel foglalkozom, nem hatvanyolcról való elméleti filozofálgatással. Megyek is a gyerekek közé, dolgozni.
“A szociális ellátás messze nem egyenlő a segélyezéssel; megfelelő színvolnalú univerzális ellátások mellett nincs szügség segélyezésre”
Játék a szavakkal, az általad “univerzális ellátásnak” nevezett juttatás semmiben sem különbözik a segélytől, éppúgy nem kell megdolgozni érte. A családnak meg semmi köze a valláshoz, a család a vér szerinti rokonok önszerveződésének az eredménye a túlélésért folytatott küzdelemben. A modernitás ezt az egységet felbontotta, tagjait a szociális ellátórendszerek révén elszeparálta egymástól, hogy a boldogulásért folytatott egyéni küzdelmet az intézényekre testálja abban a reményben, hogy ezálltal felszabadíthatja az egyént e küzdelem kényszere alól. Ám az intézmények csődöt mondtak és szemben a családdal iszonyatosan gazdaságtalanok, mivel horribilis összegekbe kerül e csőd fenntartása.
Ja igen, előbb volt a szociális kiadások növekedése többek közt Franciaországban, ezzel egy időben itt van Franciaországból a munkanélküliség növekedése, ami végig együtt nőtt a szociális kiadásokkal:
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/archive/9/9f/20071203012035!Unemployment_France,_UE-15,_G7.png
Minnél több pénzt költünk a szegényekre, annál több szegényt kapunk.
A szenvedés konstans a nyomornegyedben bizonyos szintig, mivel a szenvedés az élet része, de a XIX. századi gyerekmunkás nem ütötte meg a tanárait, nem gyilkolt védtelen öregeket, nem pusztult bele a drogba, vagy valamilyen nemi betegségben húszéves kora körül. Kevesebbet szenvedett és mások nem szenvedtek miatta.
Ja, és Mike Patton-t hallgatom út közben (áthallás egy másik topikba) :)
Én abból a “kevesebb szenvedésből” sem kérnék, és akkor is bűnöztek a veszélyeztetett gyerekek, ittak, ópumot is szívtak. Olvass utána kérlek!
A szenvedés az élet része? No igen, de a gyerekek szenvedése mellett nem lehet csak úgy elmenni.
Este re.
A francia amúgy is idióta egy nép, nem csak másokat, saját magukat is tönkreteszik a sok bevándorlójukkal. Éljen a cikkben említett multikulturizmus, ugye. Nyugat Európanak már rég befellegzett (ez vígasztal mindig, mikor nálunk szar a helyzet :D)… köszönhetően a 68-as mozgalomnak is.
A szociális ellátórendszer természetsen jelentős vívmány, az a neomarxista-baloldali liberális fikció teszi kártékonnyá, amely a civil társadalom individuumainak érdekeit szembeállítja a hataloméval, amelyet nem képes a szsbad polgárok szsbad közösségei által válsztott köztestületeknek illetve a társadalmi termelés és gazdasági fejlődés centrumainak tételezni, hanem egy dichotóm világkép negatív, elnyomó, korlátozandó sötét princípumát ismeri fel benne. Ennek megfelelően a lényegük szerint szélsőséges civil mozgalmak úgy gondolják, hogy minden, ami az állam és a korporációk, illetve a bizonyára bűnös kizsákmányolás révén jólétre vergődött polgárok, tágabban pedig az egész euroatlanti világrend érdekeivel ellentétes, az az emberi nembeliség felszsbadításához, a társadalmi emancipációhoz és egyéb eszkathologiks-messianisztikus c élok eléréséhez fog vezetni.
Ezáltal a társdalmi szolidaritást is megfosztják a viszonosság alapelvétől, azaz attól, hogy a társadalmi erőforrások igénybevételének a társadalom alapvető érdekei és értékei tevöleges támogatása a feltétele, hogy a szociális transzferek – a betegeek és munkaképtelenek támogatásának kivételével – nem arra valók, hogy destruktív marginális szubkulturális életformák terjedését és állandósulását finanszírozzák, hanem arra, hogy a nehéz helyzetbe kerülteket segítsenek kikerülni ebből a helyzetből, ha azok minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy a maguk életéért felelősséget vállaljanak.
Az értékek és szokások és tekintélyek megkérdőjelezése nagyon helyes, felszabdító aktus, de egyáltalán nem következik ebből az, hogy a megkérdőjelezés eredménye feltétlenül az elutasítás: egy tisztességs vizsgálódásnak lehet az a végeredménye, hogy tudatos választás nyomán állnak ki a korábban megkérdőjelezett értékekért és tekintélyekért vagy azok egy részéért, így aztán például lehetséges a visszatérés a klasszikus liberalizmushoz a neoklasszikus liberalizmusban, azaz neoliberalizmusban…
blogen, a konzervatív és a reakciós a számomra lényegesen különböző tartalmakat és értékeket megjelenítő kifejezések, de persze a nyelvhasználatomat ebben a tekintetben sem helyes ráerőltetni senkire.
zsófi, szerintem érdemes lehetne mélyebben elgondolkozni azon, hogy valóban magasabb rendűek-e a nem visszterhes gazdasági kapcsolatok, valóban tiszteletreméltóbb erkölcsiséget alapoz meg az alamizsnálkodás, mint a társadalmi termelő tevékenység megszervezése, és hogy az arányosság egyensúlya teremt-e élhetőbb társadalmi viszonyokat, vagy az aránytalanságé.
Kétség kívül mindig bűnöztek gyerekek, de az újszerű fejlemény, hogy egy városnegyed majd minden gyereke fiatalkorú bűnöző a XIX. századhoz képest, amikor jelentős részük még gyerekmunkás volt és élvetvitelszerűen bűnözők csak csekély számban akadtak köztük. Szal nem működik a relativizálás.
Ja igen. El lehet menni, mint ahogy az emberiség kilencvenvalahány százaléka nagyon helyesen el is megy. Aki túlérzékeny az ne menjen ki az utcára!
Montefiore!
Az a pillanat, midőn a társadalom visszajutna abba az állapotba, amelyben szabadon dönthet az arra érdemesek támogatásáról érdemeik és az őket sújtó balsors mértékében még innen van azon a ponton, ahonnan a szociális ellátórendszert mint intézményt számíthatjuk. A társadalom e gesztusa ugyanis nem általános, nem alanyi jogon járó, hanem ideigelenes és esetleges, mint ahogy az arra érdemeseket sújtó balsors is az.
A reakciós kifejezést meg a progresszív ellenében használtam egy olyan megoldásra, ami évezredeken át bevált ám ebből fakadóan nem használható eszközül a vélt szebb jövő felépítése érdekében, mivel csak arra jó, amire evolucionálisan létrejött. Ilyen eszköz példában említett család, aminek akarva és akaratlanul súlyos károkat okozott egyes részfunkcióinak intézményesítése nyugdíjrendszer, bőlcsöde és más nevek alatt azzal együtt, hogy a végeredmény rosszabb mint a kiindulópont, mivel ezek az intézmények rosszul működnek elsősorban nem a működtetők hibájából, hanem éppen az intézményesítés kitermelte újabb azóta akuttá vált problémák, mint a tömegek (különösen az idős tömegek) elmagányosodása és leszakadó vidékeken a bűnözéssel szemben védtelenné válása, a gyermekek jelentős tömegének hiányos szocializációja, a caaládi kockázatközösség fenntartotta egészséges idős/fiatal arány felborulása az öregkori megélhetés a nemzett/szült fiatalok számától való közvetlen elválasztása révén, stb.
Kétség kívül reakciós gondolat, hogy a modernitás nemzeti kockázatközösségen alapuló intézményrendszereit fel kell számolni, és vissza kell térni a premodern családi kockázatközösséghez, hiszen ez az ún. haladás majd összes szociális vívmányának az eltörlését feltételezi. Többek közt azon az áron, hogy például a gyermeket nemzeni képtelen pároknak lehetőséget kell biztosítani az öregkori ellátás feltételéül szabott saját gyermekek örökbefogadására, akkor is, ha a két apuka ténye miatt képtelenek erre. Ez utóbbit konzervatívként nem is írhatnám le, ha nincs a hatvanas évek amely korszak fiatalsága forradalmi módon törölte el az társadalmainkat sújtó értelmetlen tabukat és szabadította fel a konzervativizmust is az egyetlen olyan kötöttség alól, ami konzervatívot sújthat: az ostobaság ősi normái alól.
user 21,
asszem nem érted a lényeget. arról van itt szó, hogy én SZABAD AKARATOMBÓL szeretnék vasárnap a szüleimmel ebédelni. és ha valaki szabad akaratából akar reggel templomba menni, felőlem menjen nyugodtan.
a gyerekekkel való foglalkozás meg végképp nem tudom, hogy jön ide. a gyerekkel sokféleképpen lehet foglalkozni, nyilván a kötelző ebéd/prédikálás a tutifrankóról/nagy saller lekeverése is egyfajta foglalkozás. nem hiszem, hogy a demokratikusabb családmodellben kevesebbet törődnének a gyerekekkel.
blogen,
basszus, a XIX. századi gyerekmunkás nem a drogba, vagy valamilyen betegségbe halt bele húszévesen, hanem leginkább konkrétan a munkába.
ezt idealizálni, de akár csak pozitívabb színben feltüntetni, mint a mai gyermeknyomort azért egy kissé abszurd.
ami meg a szociális ellátórendszer kontra család problematikát illeti, nem tudom, talán elkerülte a figyelmedet, hogy manapság még a neokonok között is sok a gyermektelen, akinek esetleg a munkájáért nem fizet annyit a gonosz tőkés (már megint ez a marxista terminológia…), hogy öregkorára fel tudjon halmozni belőle. ha nem lenne ellátórendszer, őket konkrétan ki a f*om mentené meg az éhenhalástól? lehet szidni az embereket, hogy miért nem szülnek több gyereket, de nem érdemes, javaslom a pragmatikusabb megközelítést. pont ezért van szükség ellátórendszerekre, hogy a klánok helyett valami biztosítsa a minimális társadalmi szolidarítást. és ezért kellenek a bevándorlók is egy csökkenő népességű országba, nem azért, mert a multikulti annyira tuti dolog.
Az 1600-as, tehát ezerhatszázas években halt meg utoljára húsz éves kora előtt a populáció nagyobb része. A XIX. század kapcsán max az angszoc történelemkönyvében lenne helye a megállapításodnak. :)
A csődtömeg görgetésének nem lehet oka a görgetés abbahagyásától való félelem. A csődtömeg magunk előtt görgetésének abbahagyásával nem a világvége jön el, hanem egy sokkal igazságosabb, gazdaságosabb és általánosan a haszonélvező egyének számára jobb rendszer.
Ja, és a munkát azért nem fizetik meg sok esetben, mert csak a munkabéreken tud spórolni a munkaadó, mivel a jövedelmét az állam magas adók formájában elvonja, hogy azt szétosztogassa szociális ellátás képében.
A szociális ellátórendszerek létének legnagyobb vesztese a munkavállaló, aki sokkal többet kereshetne, ha maga választhatná meg, hogy kiket tartson el a pénzéből.
Kedves junior,
A tekintélytiszteletet összekeverni az autoriter rendszerekkel szarvashiba. Tekintély ügyében kéretik értekezni Hannah Arendttel (Múlt és Jövő között), aki szerint a tekintély elvesztése a világ alapjának elvesztésével ér fel – pedig a hölgyet nehezen lehet reakcióssággal vádolni.
Lelkész,
tényleg konzervatív anarchista vagyok, de ebben semmi újdonság nincs:)) Közeli példa: ergének ilyen sorozata van a Reakcióban; távolabbi: Tolkien is konzervatív anarchista volt:)))
De a forradalmár címkét nem fogadom el. Csak az ellenforradalmit. Egyébként vót konzervatív radikalizmus is (Jünger, Möller van der Bruck, Mohler, és tán Carl Schmitt – utóbbi persze necces, de tegyük hozzá, hogy ma a posztmodern balosok – 68 örökösei – csípik:)).
Abban amúgy igazad van, hogy a jóléti állam nevű bizbaszban a konzervatívok keze is benne van (Disraeli, Bismarck).
Viszont mond valamit az antiklerikális kolléga azzal, hogy a szoc. ellátórendszerek inkább fokozzák az ún. “szociális problémákat”, mintsem megoldanák őket. Nem mondom, hogy néha nem túloz ez a fószer (én azért nem törölném el az államot, stb.), de megfontolandók az érvei:
http://libertarius.extra.hu/?q=democracy/chap4
Függetlenül attól, hogy az önjáróvá vált szociális ellátórendszer is 68 egyik következménye a téma messzire vezetne, szal itt ki is el is vágtam ezt a fonalat részemről.
Szegény gabrilonak még mindig komoly gondjai vannak a magyar nyelvvel. Remélem nem akar vitatkozni velem, mert sehol nem írtam semmilyen formában az állam eltörléséről, de még csak hasonlót sem. :)
blogen,
ma sem tartok hermeneutika órát – ingyér semmiképp sem. Az állam eltörlését a linkelt szerző szorgalmazza, nem rád vonatkozott. Gutenmorgen!
No azért az állam eltörlése és a szeparatista mozgalmak tevékenysége miatti felbomlása közt komoly különbség van!
blogen,
ki a tököm beszélt szeparatizmusrul? Ha a linkelt cikkre gondolsz az nem “szeparatista mozgalmakról” beszélt, hanem szeparatizmusról mint elszakadásról – de nem az ETA-ról beszél. Kéretik a szöveget értelmezni is. A folyamatos elszakadás végén ott van az állam megszüntetése – a szerző szerint legalábbis. Utóbbival nem értek egyet, de nem is ezért linkeltem; amit a szoc. ellátás hatásairól mond, azok közül igen sok a helyén van.
A szerző gabrilo:
“In addition, in conjunction with this strategy it is necessary to recognize the overwhelming importance of secession and secessionist movements. If majority decisions are ‘right’, then the largest of all possible majorities, a world majority and a democratic world government, must be considered ultimately ‘right’ with the consequences predicted at the outset of this article. In contrast, secession always involves the breaking away of smaller from larger populations. It is thus a vote against the principle of democracy and majoritarianism. The further the process of secession proceeds – to the level of small regions, cities, city districts, towns, villages, and ultimately individual households and voluntary associations of private households and firms – the more difficult it will become to maintain the current level of redistributive policies. At the same time, the smaller the territorial units, the more likely it will be that a few individuals, based on the popular recognition of their economic independence, outstanding professional achievement, morally impeccable personal life, superior judgement, courage, and taste, will rise to the rank of natural, voluntarily acknowledged elites and lend legitimacy to the idea of a natural order of competing (non-monopolistic) and freely (voluntarily) financed peacekeepers, judges, and overlapping jurisdictions as exists even now in the arena of international trade and travel – a pure private law society – as the answer to democracy and any other form of political (coercive) rule.”
http://www.lewrockwell.com/hoppe/hoppe12.html
A szerző egyértelműen szakadár mozgalmakról (secessionist movements) ír, mint ahogy a stratégia is egyértelmű. Az államot a szakadárok nem számolják fel, egyszerűen elszakadnak tőle.
Szal azt hittem engem értettél félre, de úgy tűnik az anarcho-kapitalistát. :)
blogen,
aki nem tud különbséget tenni egy nemzeti-szeparatista mozgalom és állam-ellenes szeparatizmus között, aztat csókoltatom.
Nagyszerű gondolat ez a premodern családi kockázatközösség, tényleg. De nem lehetne, hogy más szintek is csatlakozzanak a kockázatközösséghez? Mondjuk a vállalatok meg azok tulajdonosaik? A korábbi családmodellek nem azért rendültek meg, mert a társadalom “elfordult Istentől” (szekularizálódott), vagy mert a szexuális forradalom szétrobbantotta őket, hanem azért, mert a megváltozott termelési viszonyok, értds a vállalatok érdekei így követelték. Magyarán ma több profitot termelsz (másnak), ha nem vagy úgy beágyazva egy családba meg más kis, helyi közösségekbe. Persze, a női munkaerő kell, a munkavállaló rugalmassága, mobilitása kell, csak áldozni ne kelljen rá. Tényleg, milyen dolog már, hogy a dolgozó időnként beteg lesz, otthon akar maradni a gyerekével (akitől mellesleg elvárnánk, hogy majd tartsa el öregkorában!), vagy – luxus netovábbja – oviba akrja járatni, és amilyen lusta disznó, nem akar a nyugdíjkorhatár elérése után közmegelégedésre rögtön koporsóba feküdni, hanem még él egy darabig és szociális transzfereket követel!? Pfuj!
Apropó termelési viszonyok, nem tudom , hallottátok-e, hogy jelenleg nem premodern technikai szinten állunk: az emberiség bitrokában lévő tudás és technológiák lehetővé tennék, hogy mindenki emberi színvonalon éljen. Persze ehhez mindent máshogy kellene szervezni, ami nem megy, mert szél ellen nem lehet pisálni, nem tudjuk, hogyan, félünk is tőle, nekünk tulajdonképpen nem is olyan rossz így, meg kapzsiságot úgysem lehet kiiktatni az emberekből stb. stb. De könyörgöm, ne csináljunk úgy, mintha a jelenlegi gazdasági rendszer érdemeik szerint jutalmazná az egyéneket, “csak akarni kell dolgozni”.
Blogen, gratulálok a XIX. századi nyomornegyedek kapcsán elért felismeréshez: nem elég, nyomorban tartani az embereket, le kell kötni őket a túlélésért folytatott harccal, addig sem zavarják a decens középosztálybeliek éltét bűnözéssel.
Nincs különbség gabrilo, bármennyire is szeretnéd most, hogy legyen. A szecesszionizmus és a szeparatizmus az ugyanaz. A szeparatizmus akkor is szeparatizmus, ha dzsainák mozgalma folytat érte ülősztrájkot, akkor is, ha középosztálybeli polgárok tagadják meg az adófizetést a helyi függetlenség kivívásáért és akkor is ha fanatikusok robbantanak pokolgépeket. Hoppe is ugyanúgy államellenes szakadár, ahogy egynémely hozzá hasonlóan radikális és állig felfegyverzett milícista honfitársa.
Nem a nagyvállalatok hozták létre a családpótló intézményrendszereket Muki! A családot a modernitás világjobbítás céljából létrehozott intézményei szakították alkotóelemjeire. Ezek az azóta részben világjobbító funkciójukat vesztett intézmények keresnek maguknak új legitimitáló erőt, többek közt a vállalkozói szektorban. Amúgy a családban a munkamegosztás miatt a munkaképes tagok nemtől függetlenül nagyságrendekkel többet dolgoztak, mint most dolgoznak az emberek. Például a fiatal nő munkaereje napkeltétől napnyugtáig kiaknázható volt, mivel a gyerekekre az öregek vigyáztak, mint ahogy a háztartást is vitték. Száz éve a feleségválasztás legfőbb szempontja az ara munkaképessége volt falun származása (földbirtok nagyásga) mellett. Szal nem működik az összeesküvéselmélet, hogy a családot szétverte a kapitalizmus, hiszen a kapitalizmus a nagycsaládban élő munkaerőt jobban ki tudná zsákmányolni, mint a szingli munkaerőt.
A családot az egyéneket a szolgaságnak kikiáltott munka és az azzal járó különféle vélt és valós nyomorúságok aló felszabadítani akaró jószándék verte szét. Az a jószándék, amely kitalálta, hogy létezik egy univerzális emberi színvonal, amit mindenkinek el kell érnie, képességeitől és társadalmi helyzetétől függetlenül.
És igen, a dolgozó szegények nem gyilkolják a dolgozó kispolgárokat, vagy a munkából és tőkejövedelmükből egyaránt élő középosztálybelieket. Többek közt ezért jó, ha a szegények dolgoznak, mert az ártatlanok hullái büdösek, a munka nem.
blogen,
gratulálok, sok eszed van. Finom különbségtételek nem mennek ugye? Az ETA minden tagja piaci fundi libertárius vajon? Muhahahahahaha.
De nem baj, legyen neked igazad. Utolsószómániás.
CSak a te kedvedért:
Secession is the act of withdrawing from an organization, union, or political entity.
Separatism refers to the advocacy of a state of cultural, ethnic, tribal, religious, racial or gender separation from the larger group, often with demands for greater political autonomy and even for full political secession and the formation of a new state.
Tehát mértékbeli különbség van. De az nyilván nem számít. Noha nem ez a főkérdés, csaxólok, mielőtt elbíznád magad.
Az ETA minden tagja szeparatista, ahogy Hoppe is szeparatista. Nem a szeparatizmusban van különbség köztük, hanem az alkalmazott, alkalmazni szándékozott eszközökben. Hoppe még nem jutott el odáig, hogy a gyakoraltban kivitelezze a szeparatizmusát, így neki még szép anarcho-kapitalista eszméi vannak az államtól elszakadásról. Az ETA évtizedek óta gyakorlatban szembesül a szép eszmék és a szeparatizmust egyáltalán nem támogató spanyol állami szervek teremtette valóság közti véres különbséggel.
Ez nem utolsó szó, mindig az elsőt gondold meg gabrilo!
Igen, a szecessziós háborút jótétlelkek vívták az adófizetés megtagadásának eszközével. Gettysburg-nél például az adóhivatal kifizetetlen csekkjeibe fulladt bele vagy húszezer szecesszionista. :)
Csak szólok, hogy megint a posztmodern nihilizmus eszközével operálsz, jelenleg épp a szecesszionizmust dekonstruálod, hogy egy szeparatizmus nélküli szecesszionizmust konstruálhass. :)
Mintha itt hozzászólások tűnnének el!
Ahá! Csak most látom. Szal valamilyen kulcsszavakra épülő hozzászóláselbíráló rendszer van. De vajon mik lehetnek az indexelt szavak? háztartás, feleségválasztás, hulla, tőkejövedelem, kispolgár, gyilkol, … ? :)
A szociális ellátórendszerek egyik célja – volna, ha működnének és nem segélyosztásra, szegénypolitikára degradálódnának – hogy csökkentsék a “nép” elégedetlenségét, amely nélkülük könnyen utcai harcokba, bűnözésbe és egyéb devianciákba torkollana. S mivel nem működnek jól, szocháló ide vagy oda, torkollanak is.
Szerintem nem megszűntetni kellene a szochálót, hanem jelentősen átalakítani; gyermekközpontúvá tenni elsősorban. Majd kitérek erre részletesen, ha lesz időm, de most vacsi vár egy zsidó étteremben. Mahlzeit! :)
Már másodszorra vagyok posztmodern nihilista. Ezeket gyűjtöm, még, MÉG!
Lelkész,
gyermekközpontú legyen elsősorban a gyermek aptya meg anyja. Ha a szoc bizbaszt gyermekközponútvá teszed, meg “univerzálissá”, akkor gyengíti a családi kötelékeket.
A magam részéről amúgy ezt az államimádatot mindenképpen visszafognám; és kezdeném a szociális kiadások radikális lefaragásával. Azér’, hogy a fizu 60%-a ne menjen a kedves Államnak.
na még nem megyek, erre írni kell…
gabrilo,
a gyermekek többsége nem rendelkezik ilyen szülőkkel, de még ha rendelkezik is, pénz a legkevesebb családnak jut elég. Nem mindenki értelmiségi úrigyerek (”hatvannyolcas :D “), mint mi…
Nincsenek családi kötelékek, értem? Minket sokban segítettek a szüleink, még engem is…, de az “átlagos” kölyök lófXszt kap, nem támogatást a családjától. A kedves állam meg kapjon csak hatvan százalékot, de akkor adjon is érte valamit, lásd Svédország, ha már ismerős terep kell. :) A másik lehetőség tényleg az adócsökkentés, járulékcsökkentés – nekem kifizetődő lenne, elhiheted; de gyermekvédelmi és támogatási rendszer akkor is kell. Ez emberségi kérdés, nem politikai.
Sőt, ha valóban neolib. neokon. stb. alapokat veszünk, ahol a munkanélküliséget a piac igényei szerint növelik és csökkentik, méginkább segíteni kell a kölkeket, gondolj csak bele, ha munkanélküli fater és mutter…
A szülőknek munkád adjunk, a gyerekeknek munkaképes korukig mindent, amit ép ésszel érdemes, aztán nekik is melót. Igen, akár tandíjat is szedhetnek az egyetemek vagy az állam, de legyen lehetősége a diáknak melózni.
Ehhez most már behozom a pattogatott kukoricámat:)
Te Dorka,
hogy van neked ennyi időd gyerkekezés mellett a mi vitáinkon mozizni? :D:D :P
Nincsenek itthon:)))
Osztálykirándulás, három napos:))
-”A szociális ellátórendszerek egyik célja – volna, ha működnének és nem segélyosztásra, szegénypolitikára degradálódnának – hogy csökkentsék a “nép” elégedetlenségét, amely nélkülük könnyen utcai harcokba, bűnözésbe és egyéb devianciákba torkollana.”-
Ez a Kádár-rendszer és a nálunk liberális helyett kiépült kádárista-demokrácia alfája és omegája. Jóléti államot a szociális békéért cserébe. Ez a rendszer egy Kádár János nevű politikusunk emberi gyengeségére épült. Kádár gyáva ember volt, gyáva volt illegális kommunistának, gyáva volt belügyminiszternek, gyáva volt elvtársai börtönében, gyáva volt forradalmárnak, gyáva volt, amikor a szovjeteknek úgy kellett hatalomra kényszeríteniük és gyáva volt diktátornak is. Sajnos ezt a gyávaságot a demokráciának megörökölte, hiányzik belőlle a liberálisok bátorsága, amivel szembenéznek a konfliktusokkal és könyörtelenül levernek minden rendszerellenes lázadást a demokráciában.
Nem mintha demokrata lennék, egyszerűen ez a minimum ami elvárható lenne bármilyen rendszertől, hogy legalább magát védje meg a rebelliótól. Különösen, ha valamiféle kommunizmust követelnek.
blogen,
Hoppe szeparatista?
Én nem ismerem a teljes életművét, talán te jobban. Az USA szuverenitását meg akarja szüntetni egy jelenleg alá tartozó területen, és új szuverenitást akar létrehozni? Vagy ezt hogyan érted?
Komoly készleteid lehetnek belőlle, szal ne gyűjtsd gabrilo, inkább válogasd meg az eszközeidet, különben csak az anarchizmusod marad az öndefiníciódból!
Hoppe azt szeretné, ha a társadalom kissebb egységei kiválnának abból a nagyobb egységből amit USA-nak és értelemszerűen az USA valamely tagállamának nevezünk. Ez az önkéntes alapon szerveződő helyi hatalom lázadása lenne a többségi (és állam) hatalommal szemben, Az USA szuverenitását e kis közösségek szuverenitásával akarja felváltani az USA területén.
Lelkész,
ha szétcsesszük őket, persze hogy nincs. Meséljek Svédországról és a jóléti államról? Jó, mesélek: Svédországban effektíve darabokra szakadtak a családok, főleg a városokban, de máshol is. És ebben nem kis része volt a jóléti államnak. Amíg család-alapúak voltak a juttatások, még konzerválták a családi kötelékeket, de amióta “egyén-alapú”, az eredmény az lett, hogy az egyedüli háztartás a leggyakoribb. Ha az egyént közvetlenül az államhoz, meg annak jóságához kötjük, az eredmény ez lesz.
Amúgy nem ellenzem a szociális érzékenységet, és az ebből fakadó cselekvést: utóbbi dicséretes dolog. De akkor legyenek erre vállalkozások, cégek, stb., és ne a pénzzabáló-bürokratikus, nepotizmus-fokozó, korrupció-turbózó állam tegye ezt. Ja, és ne vegyenek el 60%-ot. Amúgy Svédországban sem vesznek el annyit, csak szólok (beszéltem svédekkel is, kanadaiakkal, amikkal: elmondtam nekik, hogy nálunk 60%-ot vesznek el. El tudják a jelenlévők képzelni a szemek kerekedését?). Több adó, több járulék. A hosszabbik út a szocializmusba. Én eztet egyáltalán nem támogatom.
blogen,
köszönöm a jótanácsokat. Tudálékos tanácsadásai nélkül is megvagyok, nem baj?
“Tudod zsófi jobb néhány kommunista életét időben tönkretenni, mint megvárni, hogy ők vegyék el milliók életét.”
Ez a demokrácia megcsúfolása, prejudikálás.
A szociális ellátórendszerről alkotott véleményedet pedig konkrétan embertelennek minősítem, és ezáltal téged is beraklak abba a kategóriába, amely milliók életét veszélyezteti az én nézőpontomból, úgyhogy ha eljön a Mi Kommunista Diktatúránk, akkor az elsők között leszel a fekete listámon, amin azok szerepelnek majd, akiknek a többség érdekében, jövőbeni tetteit megelőzve tönkre kell tenni az életét. De mivel mi komcsik vagyunk, nemcsak tönkretesszük, hanem el is vesszük.
(Direkt nem raktam hangulatjeleket a szöveg közé…)
Posztmodern anarcho-konzervativizmusnak is van helye a Nap alatt. Feudális liberál-bolsevisták jelentkezését várjuk ugyanott! :)
Mint írtam zsófi nem vagyok demokrata. Emellett megtiszteltetés, hogy a forradalom elsők közt állítana falhoz.
Fájdalom, de Blogennel egyet köll értenem, azaz: demokrata én sem vagyok. Ha valaki ezzel megvádolna, kénytelen lennék ugyanúgy visszavágni, mint a szociológusozás esetében!
A komcsik viszont demokraták vótak. Erre varrjanak gombot:((
Montefiore, amit mondasz, azt elfogadom.
Nem feltétlenül az “agynélküli” segélyezés a szociális ellátás legjobb formája. Sőt, én kifejezetten hülyét kapok a “ma is küldtem egymilliót a szudániaknak” tipusú holivúdi beszólásoktól. Kb. olyan, mint a koktélt szürcsölő balos kortárs művészek hada.
Bocsánat, a “nem vagyok demokrata” mondat elkerülte a figyelmemet.
Ez esetben hátrébb kerülsz a listán.
Az őszinteséget díjazom!
:P
user21, a francia nem idióta nép!
Csak sajátos népszokásaik vannak. Ezek között a “sztrájkolás” és a “tüntetés” a legjelentősebbek.
Én szeretem őket, a népszokásaikat is!:)
1. Én sem vagyok demokrata ugyan, legalábbis nem hiszem a képviseleti demokráciát,ám a komcsik sem voltak demokraták, legfeljebb antifasiszták. Ezügyben tessék sokat olvasni a Konzervatórium bejegyzéseit az áprilisi nyúzsélandi tüntetésekről, érdemes.
2. -”A szociális ellátórendszerek egyik célja – volna, ha működnének és nem segélyosztásra, szegénypolitikára degradálódnának – hogy csökkentsék a “nép” elégedetlenségét, amely nélkülük könnyen utcai harcokba, bűnözésbe és egyéb devianciákba torkollana.”-
Ez közel sem valami komcsi maszlag, hanem a szociálpolitika egyik definíciójára utalás
3. Egyetértek gabrilo-val, nem egyéneket, hanem családokat kell támogatni: azokat elsősorban, ahol kiskorú él.
gabrilo,
egyébként nem vesz el az állam hatvan százalékot, csak kb. negyvenet.
Egész népek leidiótázása pedig szerintem rasszizmus.
Lelkész,
kéred anyám kimutatását? Nézz utána: az átlagelvonás 60% fölött van. (Csak a viszonyítás kedvéért: az “alap” Svédhonban 30%, a magas jövedelműeké magasabb, valamivel 50% fölött – a progresszív adózás persze egy szépített név a lopásra, de ez megint messze vezetne)
Komcsi-demokrata ügyben viszont tévedel.
Mitől demokrata az államszocializmus, amit kommunizmusnak becéztek? Anyukád szimpatikus asszony, de ha ilyen sokat vesznek le tőle, akkor gáz van, keressen másik melóhelyet (ha tud persze…). :)
Tőle tán pont nem vesznek el annyit. A pontos mértéket meg kéne kérdeznem. Nem keveset vesznek el tőle is, annyi fix. De az átlag 60% fölött van. Most nem kotorászok a ksh-nál.
A cucilizmusok demokráciák – Robespierre-en kívül tán ők építettek legjobban a “nép” és a “többség” uralmára. Mármost a politikai egyenlőkből álló többség uralma jelenti a demokráciát. A “nép”-re való hivatkozást Rákosi és Sztálin muksóknál napi ötször lehet elcsípni minimum.
Ajjaj… Mondjuk nekem a demo. és komm. dolog lényegében mindegy is, akit meg érdekelnek a számok, nézze meg a KSH oldalát. Az biztos, hogy magasak az adók és alacson színvonalú az ellátás.
Mondjuk cucilizmus és kommenizmus nem egyenlő fogalmak.
No itt az estvéli pihenő ideje,
לילה טוב
Kitért?:)
A cucilizmus fok a haladásban. A komenyizmus előfeltétele. Nálunk vót cucilizmus. Jó volt-e?
Az élőmunka terhei
Ma 100 forint bruttó bérből körülbelül 35-36 forintot fizet be a munkavállaló az állami büdzsébe 20-21 százalékos szja-val, 15,5 százalék tb-járulékkal, 1,5 százalékos munkaerő-piaci hozzájárulással, 8,5 százalékos nyugdíjbiztosítással és 6,5 százalékos egészségügyi járulékkal számolva. A munkáltató a dolgozója bére után köteles megfizetni 29 százalék tb-járulékot, 3 százalék munkaerő-piaci hozzájárulást, 1,5 százalék szakképzési hozzájárulást, 1950 forint egészségügyi hozzájárulást és a nehezen számszerűsíthető, nem állandó költséget jelentő táppénz-hozzájárulást. Ez 100 forint bruttó bér esetén 77-78 forintot jelent.
http://www.piacesprofit.hu/?s=32&mr=1901&p=2
A kommunisták meg tényleg nem voltak demokraták, hiszen ők voltak a proletárdiktatúra élcsapata.
lelkész,
a 60-70% elvonás – ha dolgozol és adózol – úgy jön ki, hogy a blogen által leírtakon felül vannak még a kisebb regáliák (helyi adó, súlyadó, stb.) és végül az ÁFA + benzin/cigi/pia büntetőadó. Ezeket összetolva, a munkád 2/3 részét nem cseréled el mások munkájára, hanem elviszik a Nagy Piramis lakói.
blogen,
nem vagyok egy Hoppe szagértő. Ő nem pusztán bírálja a jóléti államot, hanem ír az US-ból való kiszakadásról is?
A komcsik hivatkozásukban demokraták voltak (Marx, et al.), az élcsapat (Párt) csak a valóban elitista Leninnél figyelt be, és azóta a gyakorlatban elitisták, de a retorikájuk demokrata (Mo-n a demokrácia szót annyit nem használta még ember, mint Rákosi pajtás), mint Ferkó esetében. Klasszikus oligarchikus hatalomtechnika (lásd még Putyin).
A Kommunista Párt kiáltványa deklarálja a kommunisták vezető szerepét a munkásmozgalomban.
blogen,
a demokrata elméleteknek ez egyáltalán nem mond ellent. Rousseau szerint az általános akaratot akár egy ember is ismerheti, míg mindenki más téved. Oszt akkor kényszerítheti őket a szabadságra. Ecetera…
Talán szem előtt kéne tartani, hogy: “A demokrácia olyan államforma, ahol a nép többsége együttesen gyakorolja a szuverén hatalmat a többiek összessége és egyedei fölött; fő jellegzetessége éppen ebben áll, hogy a többségnek hatalma és parancskibocsátási joga van nemcsak az egyének, hanem a kissebbség egésze fölött is.” (Jean Bodin)
blogen,
ez is egy formája. És ettől is a Jóisten mentsen meg minket. De a demó elméleti császára mégiscsak Rousseau. Nála meg az volunté générale-t bárkit megtalálhassa, oszt akkor alkalmazza is.
Oszt ugyi ott van az, amit Tölgy mond, hogy ti. egy oligarchikus hatalom álcája. Sok borzalom kötődik hozzá.
Ez az egyetlen létező formája. A demokrácia gyakorlata az ókorban kialakult, azóta azt ragozzák, ám ettől az alapképlettől eltérni nem tudsz, mert amire ez nem igaz, az nem demokrácia. A többség uralma nélkül ugyanis nincs demokrácia. Még a választásokat csak mókából meg-rendező népi demokráciák is ügyeltek rá, hogy meglegyen az egyetlen induló többsége.
Szal elég megdöbbentő, hogy nem tudod mi az a demokrácia! :)
blogen,
már megint hiába tudálékoskodik:
Rousseau-nál is a többség uralmáról van szó. Az más kérdés, hogy abból néhányan nem értik, mi a közakarat. De attól még az saját érdekük, csak nem ismerik fel.
Nem olvasta Rousseau-t? Ejnye!
Minden ember tökéletesen felismeri mi az érdeke és nincs senki aki ezt jobban tudhatná nála. Ergo a közakarat csakis a többség mindenkori akarataként érthető. Már maga a szó, hogy: közakarat, is ezt jelenti szó szerint. Szal elképzelésem sincs mint akarsz!
blogen,
akkor olvasd el Rousseau Társadalmi Szerződését, a demokraták kedvenc hivatkozási alapját. És akkor talán megérted mit akarsz. Nem mindenki ismeri fel a köz akaratát, noha az egyén és a köz akarata ugyanaz.
Erről beszélek.
http://en.wikipedia.org/wiki/Totalitarian_democracy
De hogy mindég nekem köll dógoznom mások helyett, no! Ezentúl magán a sor!
blogen,
fájdalom, tényleg nem ismered Rousseau-t és a népszuverenitást. Van olyan helye, ahol azt állítja: Az ált. akaratot elég, ha 1 személy, a Tvhozó felismeri.
A Komm. Kiáltvány szerint a Párt nem élcsapat, ez a kifejezés akkor nem létezett, Lenin hozta be a mozgalomba.
Az élcsapat (elit) vezet, a KK szerint azonban a Párt csak kifejezi a munkások osztálytudatát. Más Marx és Lenin társadalmi episztemológiája és politikai elmélete a saját szerepükről: Lenin tudta nincsenek munkások Oroszo-ban, az élcsapatnak kell azt megteremteni a tudatával együtt. Marx látta maga körül a munkásokat, és az osztálytudat objektív valóság nála, csak meg kell fogalmazni.
A görögöknél sosem jelentett a demokrácia többség uralmát. Bocs.
Akartam írni egy hosszút idézetekkel, de elolvastam az utolsó mondatodat, miszerint a görögöknél a demokrácia sosem jelentette a többség uralmát. No azt hiszem ezek után nincs értelme semmit sem írni… :DDD
volt egy linkes hsz-em, de megint elnyelte a gépház. Shadai, csináljatok valamit, elnyomnak!
blogen,
Tölgy bizonyára arra céloz, hogy a görögöknél a demokrácia csak a szabad polgárokra terjedt ki. Azok meg nem voltak többség.
Itt ma mán ezzel is, meg a népszuverenitás/demó dologgal is mellélőttél, nem kicsit. Egyéb?
Urak! ti itt éltek közöttünk a Földön? ha a kommentek elején megemlékeztünk a szociológusokról, akkor szerintem itt az ideje megemlékezni a filozófusokról és politológusokról is. az absztrakció művészei. elvont fogalmak mentén magyarázzátok a tudatotokban tükröződő valóságot. tükröződés … elvont … magyaráz. háromszorosan nincs köze a valósághoz.
a hazai elitnek semmi köze sem a kommunizmushoz, sem a demokráciához, sem az osztálytudathoz, sem a konzervatívokhoz. nem foglalkozik komolyan sem ideológiákkal, sem családi kockázatközöséggel, sem szociális hálóval.
féltudású, individualista, haszonleső, önérdek vezérelt elitünk van. egyetlen célja a helyzet fenntartása. populista és demagóg, így szükség szerint bármilyen ideológiát percek alatt magáévá tesz.
no. csak próbáltam új lendületet adni a vitának.
Kedves ecodavid,
jól hangzó szlogenek.
Filozófusok és az absztrakció. Hm. Mit kezdjünk példának okáért Hume-mal és Oakeshott-tal, akik az absztrakciót fikázták?
Hirtelen nem tudom, merre hány óra.
ecodavid,
nem jó gabriloval filozófiáról vitázni, mindjárt csak úgy röpködnek majd az ógörög és latin szakkifejezések… :)
nem csoda, hogy nem tudod merre van előre. defíniciókról, szavakról, jelentésekről vitáztok és sosem adtok egymásnak igazat, mert saját értelmezésetekben nektek van igazatok. a csőlátás szó is “elhangzott” fentebb. egyet kell értenem vele. over.
Egyébként meg az biztos, hogy a mi “elitünk” ritka elfuserált egy elit, és világnézete tényleg nem nagyon van, de az anyját is eladná még több pénzért és hatalomért. A filozófia, szociológia, politológia elmélet, ez meg a gyakorlat, absztrakcióval vagy anélkül
ecodavid,
beszélgessünk szavak nélkül? aztat hogy csináljuk, ha szabad kérdeznem? De most komolyan, nem értem. Vagy valami dadaista cuccost kéne nyomnunk? A szavakról és azok jelentéséről azért vitázunk, hogy értsük egymást. A posztmodern locsifecsi szerint persze nincsenek közös jelentéseink, hát, az tudjuk, hova vezet. Épp azért vitázunk a szavak jelentéséről, hogy tudjuk, miről beszélünk. És épp az, amit sérelmez (ti. nem fogadjuk el a másik értelmezését), az annak köszönhető, hogy “nem számítanak a szavak” és a jelentések. Akkor ezt most így hogy?
Csupán arra céloztam, hogy csúnya általánosítást tett a filozófiára. Ami nem szép dolog. Ugyanis nem minden filozófus/gondolkodó rajong az absztraktért. Utóbbiért leginkább a felvilágosodás, a balosok és a modern liberósok rajonganak. A reakciósok pl. kifejezetten rühellik, és az absztrakt gondolatok helyett a valóságot preferálják.
Szóval nem ítélkezett kissé hamar?
Lelkész: nemtok ógörögül, se latinul, leider:(
Igen tudom, hogy arra célzott és ez a baj, ugyanis azok akiknek nem volt szavazati joguk, azoknak ma sincs, mint a bevándorlóknak, vagy éppen egy kombináltfogónak, célzok ezzel a rabszolgákra. A nők dettó, ugyanis a nőket, hasonlóan korunk szellemi fogyatékosaihoz korlátozottan tekintették csak beszámíthatónak, lényegében férfiak (apjuk, férjük, stb.) gondnoksága alatt álltak és nem jogfosztottak voltak, mivel fel sem merült a hellénekben, hogy jogfosszák a nőket, egyszerűen nem tartották kielégítőnek a testi és szellemi képességeiket a politikához, többek közt azért sem, mert a politika a hellén világban szorosan összefüggött a fegyverviseléssel és ezen a téren a nők döntő többsége ma is súlyos fogyatékossággal él, egyszerűen ha akarna se tudná teljesíteni a katonáskodás fizikai követelményeit.
Magyarán azok, a személyek és ingó vagyon akiknek és amiknek nem volt szavazati joga ma sincs, legföljebb változott a szemléletünk, ma például embereket nem lehet ingóságként kezelni és a nőket is elve a férfiakhoz hasonlóan beszámíthatónak és alkalmasnak tartjuk a polgárjogok bírására.
Athénban, ahol a görög demokrácia létrejött és leszámítva a hegemóniájuk idejét ahol egyedül létezett mindenki aki csak szóbajöhetett, mint választópolgár politikai jogokkal rendelkezett. Mint az köztudott. Ez a minimum amit tudni kellene az antik Hellász viszonyairól, ezért nem lehet kiindulópontja egy vitának sem az amit tölgy írt.
A másik dologról még mindig nem derült ki mit akarsz! Mi van a népszuverenitással, mit akarsz vele mondani?
ecodavid!
Ne fétudású elitezz, mert azt kell gondoljam, hogy sokat tanultál egy netes bulvárlap cikkeiből! :)
A férfiak jelentős része sem alkalmas katonának, egyébként meg volt egy jó mondat anno a padon, még egyetemi koromban:
“A kommunikáció felesleges, csak félreértésekhez vezethet.” Ráadásul komm. szakos véste fel.
:) ÉN már most dadaista vagyok, látjátok?
Kedves Blogen,
tévedel. Egyrészt az arányokban (jóóócskán több embernek van szavazati joga, jócskán több társadalmi csoportnak van, nem ugyanannyi az attól megfosztott, ezért az összevetés hamis, stb.), másrészt abban, hogy mondjuk a bevándorló idővel kaphat szavazat jogot, példának okáért, miközben az ókori demóban nem kevesen voltak, akiknek erre esélyük sem vótt. De elébb a többség uralmára hivatkoztál, most meg elismered, hogy mégsem volt többség, dehát “ma sincs” – tényleg? Hány ember él ma pl. Magyarországon? És ezek közül mennyinek van szavazati joga? Az nem a zemberek többsége? Naugye.
A népszuverenitásról már elmondtam én is, Tölgy is a lényeget: A köz akarata azt jelenti, hogy az egyén és a köz érdeke egybeesik,ezért azon kívül, azon túl nincs semmi, és a köz akaratát végre kell hajtani. De ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a polgárok összessége leül kávézni, és megbeszélni mi legyen. Aki fölismeri a köz akaratát, az végrehajtja. S ahogy Tölgy is mondta, ez a felismerő embör akár egyetlenegy is lehet (Hitler, Sztálin, Rákosi, etc.). Akik nem ismerik föl, azok meg tévednek, kibújás viszont ezen akarat alól nincs.
A férfiak ma sem alkalmatlanabbak a harcra, mint az ókorban, vagy az őskorban.
Blogen,
én mindenképpen alkalmatlan vagyok rá. Megfosztanak a savazati jogtól?
A klasszikus Athénban egyetlen ember sem élt, aki meg lett volna fosztva a politikai jogaitól.
A népszuverenitásról meg a lényeget még mindig nem mondtad el: hogy jön ide Rousseau elgondolása? Ugyan hogy tudná valaki felismerni a köz akaratát és végrehajtani egy demokráciában anélkül, hogy a köz valamilyen formában nem mondana igent a végrehajtásra? És mi a jó franc köze van Hitlernek, Sztálinnak vagy Rákosinak a demokráciákhoz, hacsak az nem, hogy ha meghallották ezt a szót lövettek! Belegabalyodtál a saját mellébeszélésedbe. :)
Nem, mint ahogy Athénben se fosztottak meg ha férfi voltál. Ugyanis a férfiak döntő többsége, mindenkor alkalmas katonának szemben a nőkkel, akiknek a döntő többsége legjobb esetben is csak súlyos korlátok közt, mint Izraelben, ahol a nők katonáskodása csak fegyveres segédszolgálat. Az ókorban ilyen segédszolgálatra sem tartottak ígényt, leginkább azért nem, mert kissebb volt a hadseregek logisztika iránti ígénye és több volt a férfi, mint ahányat fel tudtak tisztességgel fegyverezni.
blogen,
hö-hö-hö. Látom, a hevessége mögött azért nincs akkora tudás:)
Athénban csak a polgároknak voltak politikai jogaik. Tessék előkapni azt az elsős törikönyvet végre mán!
Rousseau a modern demokráciák szellemi atyja. Robespierre-től Sztálinig mindenki az ő eszméiből szítta az életet adó nedvet. Mán linkeltem ide valamit, de azt mindig elnyeli ez a szar. (gugli keresőbe pötyögd be: totalitarian democracy – első találat lesz a nyerő)
Hogy hogy tudja fölismerni a köz akaratát, kérdezd meg Rusznyót. De igen, az ő közakarat-tanítása erről szól. A többség akaratához nem kell minden egyes embert megkérdezni. Pl. saját érdekeim tekintetében is tévedhetek – ezért vannak, akik fölismerik, és végrehajtják azt.
Bazinagyot tévedsz, egyik sem lövetett, ha meghallották a szót, sőt mindegyikük hivatkozott rá. Rákosinál többször senki sem használta ezt a szót, a népi demokráciák fogalma ezek szerint ismeretlen néked, és Hitlerék is (bizony) szerettek élni a fordulattal (utóbbiaknak még a többségi beleegyezés sem vethető a szemükre, mert a többség 33-ban megválasztotta őket:-(((().
Na, többet nem segítek!
Szövegértési nehézségek Gabrilo, vagy jó posztmodern nihilistaként épp az ókori Hellászt egynémely történelmi tényét próbálod dekonstruálni? Ugyanis nem tudsz egyetlen olyan athénit se mutatni, akinek ma szavazati joga lenne azokkal a kondíciókkal, amikkel az ókori Athénban bírt. :)
Rousseau meg nem a modern demokráciák szellemi atyja, legföljebb a te kis világodban, ahol Robespierre, vagy Sztálin demokrata. :D
Ja igen, se Sztálin Szovjetúniója, se Rákosi Magyarországa nem népi demokrácia volt. Majd a Kádár-rendszer szocializmusa az lesz, de az nem keverendő össze az előbbiekkel! A Rákosi rendszer proletárdiktatúra volt, amit a népi demokratikus forradalom hozott létre. Nem mindegy!
blogen,
mielőtt kidagadt nyaki ütőerekkel pöfföli a gépét, higgadjon le, és nézzen már kicsit körül: marha nagyokat téved.
Rousseau bizony-bizony a modern demók szellemi atyja. A volunté générale maga szerint honnan gyün? Na, az általános akarat alapján mészároltak Robespierre-ék és Sztálinék is. A hivatkozási alap mindenhol a “nép” volt. Akar róla beszélni? Cáfoló érveket persze megint csak nem hallottunk, ismét csak a prüszkölés…:(((
Ez a dekonstrukció úgy tűnik, valamiféle bunkósbot magánál. Olyan lehet, mint sokaknál az antiszemitizmus. Természetesen igazolni ezt sem tudja, ugyanis nem “dekonstruáltam” semmit, tényekre hivatkoztam. Föntebb maga is, és ellent is mond magának, de az nyilván nem probléma: felsorol néhányat a politikai megfosztottak köréből, utóbb meg közli, hogy “nem tudsz egyetlen olyan athénit se mutatni, akinek ma szavazati joga lenne azokkal a kondíciókkal, amikkel az ókori Athénban bírt”. Hö-hö-hö.
nu, most hirtelen ez jutott, eszembe, úgyhogy néhány hivatkozás hitleréktől:
1940 (Völkischer Beobachter, December 11, 1940); calls himself
an arch-democrat, Munich, November 8, 1938 (V.B.,
November 10, 1938); calls National Socialism the ” truest
democracy,” Berlin, January 30, 1937 {V.B., January 31,
1937); calls the National Socialist constitution democratic,
Berlin, May 21, 1935 (V.B., May 22, 1935); also in Mein
Kampf (Munich: Eber, 1939), p. 99: ” The truly Germanic
democracy with the free election of the Leader, who is
obliged to assume full responsibility for all his actions.”
Goebbels: Calls National Socialism an ” authoritarian democracy” (speech before the press, May 31, 1933); calls
National Socialism a ” Germanic democracy ” (speech before
the press, Frankfurt, June 21, 1933) ;951 calls National
Socialism ” the noblest form of European democracy,”
March 19, 1934; admits that Nazis do not talk much about
democracy but insists they are nevertheless the executors of
the ” general will ” {V.B., April 25, 1933).
Rudolf Hess: Calls National Socialism the ” most modern
democracy of the world ” based on ” the confidence of the
majority.
Még mindig akar róla beszélni?:)))))))))))))))))))))))))))
blogen,
“mindenki aki csak szóbajöhetett, mint választópolgár politikai jogokkal rendelkezett. Mint az köztudott. Ez a minimum amit tudni kellene az antik Hellász viszonyairól, ezért nem lehet kiindulópontja egy vitának sem az amit tölgy írt.” -
Én csak egy tudatlan tuskó vagyok:
1, a (politikai) jogot hogyan mondták, milyen szót használtak rá a régi görögök? Én minimum sem tudom. Nyilván Platón, Arisztotelész vagy Thuküdidész szövegeiben megleled.
2, ha minden polgár szavazhatott, az még nem jelenti az Athénban élők többségét; legfeljebb az _éppen az agórán szavazók_ többségéről beszélhetsz.
3, a demos és kratos szavak nyilván megvannak, melyik jelenti a többséget ezek közül?
Akkor a kérdésem, mit is jelentett a demokrácia a görögöknél?
A népszuverenitás ügyben figyelj G-re. Rousseau persze kétségbevonható, inkább Suarezt tekintik ma sokan a népszuverenitás őspapájának. De az van, hogy R. szövege nagyon ellentmondásos, és nem mindig köti a többség egybehangzó döntéséhez a népszuverenitást. Van, amikor a többség akaratával ellentétes lehet szerinte az “ált.akarat”.
blogen
2008 június 3 @ 9:30
A Kommunista Párt kiáltványa deklarálja a kommunisták vezető szerepét a munkásmozgalomban.”
Nu, előkerestem a KK-t. A Második fejezet szól a Proletárok és Kommunisták kapcsolatáról. Az a következő sorokkal kezdődik:
“A kommunisták nem külön párt a többi munkáspárttal szemben.
Nincsenek az egész proletariátus érdekeitől elütő érdekeik.
Nem állítanak fel külön elveket, hogy ezek kaptafájára húzzák a proletármozgalmat.” (MEM/4, 452.p.)
Ez nem elitista szöveg. (Marxot lehet amúgy fikázni, de nem ezzel.)
Most akkor neked kéne valamit hoznod.
t, a tuskó
Nem tehetek róla gabrilo, hogy képtelen hülyeségeket állítasz az ókori Athénról, ahonnan egyetlen olyan embert se tudsz mutatni akit politikai jogaitól megfosztottak volna, akinek ma szavazati joga lenne azokkal a kondíciókkal, amikkel az ókori Athénban bírt.
A kombináltfogónak, a magántulajdonnak, a gondnokság alatt állónak, a bevándorlónak a mi demokráciánkban sincs szavazati joga. Az athéniban se volt.
Egyszerűen arról van szó, hogy ostaba vagy és ehhez váltig ragaszkodsz én meg hülye, hogy szóbaállok veled. De ezzel a hülyeséggel fel is hagytam.
“A kommunisták a többi proletárpárttól csak abban különböznek, hogy egyrészt a proletárok különböző nemzeti harcaiban az egész proletariátus közös, a nemzetiségtől független érdekeit hangsúlyozzák és érvényesítik, másrészt abban, hogy a proletariátus és a burzsoázia között folyó harc különböző fejlődési fokain mindig az összmozgalom érdekét képviselik.
A kommunisták tehát a gyakorlatban minden ország munkáspártjainak leghatározottabb[L], szüntelen továbbhaladásra ösztökélő részét alkotják; az elmélet terén a proletariátus többi tömegével szemben az az előnyük, hogy világosan látják a proletármozgalom feltételeit, menetét és általános eredményeit.”
Ugyanonnan tölgy. Ugyanonnan. :)
1. polgárjog
2. A minden polgár szavazhatott az a polgárjoggal rendelkezők többségét jelenti, hogy aztán szavaz e, vagy sem, az az ő dolga, mint ahogy most is.
3. A démosz a többség. Mint ahogy a demokrácia a többség uralmát jelenti.
Az meg teljesen lényegtelen, hogy Rousseau mit zagyvált, ugyanis a törvények, még Franciaországban is a többség akaratához kötik a közakaratot, attól elválaszthatatlannak tekintik, mert ez a demokrácia alapja. Rousseau elgondolásával csak zsarnokságot lehet megalapozni. Például egy élcsapat uralmát, amely élcsapat jobban tudja mi kell népnek, aminek a nevében uralkodik. Nem véletlen, hogy a kommunisták közt alakult ki igazán kultusza, nekik volt a legnagyobb szükségük az ilyen gondolatokra.
Ja igen, és Suarezt, eh! Fentebb idéztem egy XVI. századi franciát, aki tisztán és világosan ír a nép szuverenitásáról: Jean Bodint.
“A demokrácia olyan államforma, ahol a nép többsége együttesen gyakorolja a szuverén hatalmat a többiek összessége és egyedei fölött”
És nem Bodin volt az első, ez evidencia, magából a demokrácia gyakorlatából fakad, amióta csak létezik demokrácia. Nincs itt semmilyen ősapa, már Suarez is csak a kommentárokhoz írt kommentárokhoz fűzött kommentárok kommentárjainak kommentárjaihoz írt kommentárt. Hiszen már az ókoriak (Arisztotelés) így írtak:
“Ezek után, mikor az állam már megerősödött, és sok pénz gyűlt össze, azt tanácsolta (Ariszteidész), hogy vegyék át ők (a démosz) a vezetést, és vidékről beköltözve lakjanak a városban, hogy azután ilyen módon kezükben tartsák a főhatalmat.”
Arisztotelész: Az athéni állam
Ha nagyon keresgélnék nyilván találnák a nép szuverenitására vonatkozó ennél korábbi szöveget is.
blogen,
a KK idézetedben hol az elitizmus. A kommunisták legfeljebb episztemológiai előnnyel bírnak, de – mint idéztem – nem különülnek el. Akkor az milyen elitizmus? VAgy mi az elitizmus? (Mindenféle különbség szerinted elistista, az iskola is elitista, ahol vannak jobb és rosszabb tanulók?)
1-re nem adtál választ.
2,akkor semmiképpen nem a többség volt az athéni gyakorlatban sem, hanem az éppen jelenlévő többség. Ami nem ugyanaz.
3, A demos nem többséget jelent. Most akkor indulj neki, és nézz utána.
Rousseau azért nem lényegtelen, mert a demokrácia gondolata az ő hatására terjedt el a 19. században.
A közakarat valóban a többség akarata, de én az általános akaratról beszéltem R kapcsán. Az utóbbi meg nem feltétlenül egyenlő szerinte a többséggel.
Suarez nem kommentárokat írt, de sebaj.
Arisztotelész kapcsán: görögül hogyan mondták a szuverenitást? És mi mindent tartalmazott?
Mivel kicsit untat ez a terméketlenség, amin egy BA szintű diáknak is túl kéne esnie, segítek: a görögöknek sem a jogra, sem a szuverenitásra nem volt szavuk, fogalmuk; a demos meg nem többséget jelent. Bár Hellászt nagyon ismered :(
A népszuverenitást olyan nagyon ne keresd Arisztotelész előtt, mert a szuverenitást sem fogod megtalálni Bodin előtt. :(
Itt az elitizmus: “A kommunisták tehát a gyakorlatban minden ország munkáspártjainak leghatározottabb, szüntelen továbbhaladásra ösztökélő részét alkotják; az elmélet terén a proletariátus többi tömegével szemben az az előnyük, hogy világosan látják a proletármozgalom feltételeit, menetét és általános eredményeit.”
Ők az elit, mint ahogy például egy tudományos elitet is hasonló tulajdonságok emelnek elitté.
1. Választ adtam, a politikai jog feltétele a polgárjog volt. Minden polgárjoggal rendelkezőnek politikai jogai voltak, a politikai jog és a polgárjog szinonímák.
2. A többség mindig, mindenkor a “jelenlévő” többség egy demokráciában. Ha a szavazók hatvan százaléka szavaz, akkor a győztest a többség válsztotta meg, akkor is, ha az a többség, csak az összes szavazó harmincvalahány százaléka. Mert a demokrácia a többség uralma, azé a többségé, amely kinyilvánítja az akaratát. A fennti példában Ariszteidész is arra biztatja a polgárokat, hogy vegyenek részt a közéletben, éljenek a szuverenitásukkal.
3. Az olvasási problémáiddal én nem tudok mit kezdeni és nem is akarok. Én ugyanis sehol nem írtam, hogy a “demosz többséget jelentene”, én azt írtam, hogy a “demos a többség” a demosz a polgárjoggal rendelekzőket jelentette, a népet.
A demokrácia gondolatának elterjedéséhez Rousseaunak semmi köze. A demokrácia gondolat Rousseau előtt is általánosan elterjedt volt, mindenki tudta mi az a demokrácia. Az általános akarat gondolata meg egy debil hülyeség, mivel a egzakt módon megfogható közakarattal ellentétben csak homályos zagyvaság.
Suarez kapcsán megint ugye az olvasási problémáid kerültek előtérbe.
A szuverenitást a görögök akra exousia-nak mondták. Az ókori rómaiak maiestas populi néven nevezték. Ugye nem kell lefordítanom! :)
Kicsit úgy érzem magam, mintha az angszoc történelemkönyvével kellene vitáznom, hogy nem, a cilinderes kapitalisták a gyári munkásnők fölött nem gyakorolták az első éjszaka jogát és a demokrácia is közismert volt Rousseau előtt, mint ahogy népszuverenitás fogalmát se ő taláta fel, hiszem már az ókori Rómában is erre hivatkoztak. Szar lehet Óceániában felnőni… :)
blogin,
a tudásbeli kiválóság nem elitizmus, hacsak nem jár egyéb, a döntéshozással kapcsolatos kiváltságokhoz. Még egyszer: ha azt mondják, hogy a jobban éret a matekhez, mint B, akkor nem elitisták. Csak akkor, ha azt állítják, hogy A ezért döntéshozatali és egyéb kiváltságokra érdemes. A kiváló tudósok léte még nem elitizmus :(
Ha én többet tudok “bloginnál”, attól még nem vagyok elitista :(
1,” a politikai jog feltétele a polgárjog volt. Minden polgárjoggal rendelkezőnek politikai jogai voltak, a politikai jog és a polgárjog szinonímák.” – írtam, nézz utána valami kézikönyvben. Nem volt szavuk a jogra, így a politikai jogra sem. Az van, hogy itt végig mai fogalmakat vetítesz vissza 2500 évvel :(
Bár Hellászt keményen ismered.
2. “A többség mindig, mindenkor a “jelenlévő” többség egy demokráciában. Ha a szavazók hatvan százaléka szavaz, akkor a győztest a többség válsztotta meg, akkor is, ha az a többség, csak az összes szavazó harmincvalahány százaléka. Mert a demokrácia a többség uralma, azé a többségé, amely kinyilvánítja az akaratát. A fennti példában Ariszteidész is arra biztatja a polgárokat, hogy vegyenek részt a közéletben, éljenek a szuverenitásukkal.” -
Arisztotelész nem szerette a demokráciát, bocs. Figyelmesen tessék olvasni. És mivel szava sem és elképzelése sem volt a szuverenitásra, ezért arra sem biztathatta a polgárokat, hogy éljenek vele :(
És ezt a többség szart hangsúlyozod, csak kérlek, nézz már utána a demokrácia görög/arisztotelész/platóni jelentésének.
Nem volt szavuk a a szuverenitásra. Az van, hogy itt végig mai fogalmakat vetítesz vissza 2500 évvel :(
Bár Hellászt keményen ismered.
3, “Az olvasási problémáiddal én nem tudok mit kezdeni és nem is akarok. Én ugyanis sehol nem írtam, hogy a “demosz többséget jelentene”, én azt írtam, hogy a “demos a többség” a demosz a polgárjoggal rendelekzőket jelentette, a népet.” – ha a demosz nem jelent többséget, mint beismered, akkor a demokráciát miért fordítod a “többség uralmának”? Lehet én egy tuskó vagyok, te meg nem tudod mit beszélsz/írsz. Akkor tessék odafigyelni.
Ha a demos a nép, akkor mi az ethnos? Miért nem ethnokráciáról beszéltek?A démosz jelentése elég furi, közel van a csőcselékhez.
(polgárjog – lásd fent)
Nekem úgy tűnik, a politeiat módszeresen egybemosod a demokráciával :(( Ezért buktatni szoknak.
Azt nem tudom eldönteni, hogy a 168 órából vagy a Demokratából tájékozódsz-e, de szerezz be néhány könyvet és olvasgass!
R előtt is ismert volt a demokrácia szó, csak mindenki rühellé. R. értékelte fel/át, és Robespierre után terjedt el a mai eszményített jelentéssel.
Elitizmus tölgy, amennyiben a kivállók tudatában vannak kivállóságuknak így csoportjuk leghatározottabb, szüntelen továbbhaladásra ösztökélő részét alkotják.
Az látom továbbra se zavar, hogy a görög akra exousia-nak nevezték a szuverenitást. Úgy tűnik ez a tény nem illeszkedik az elképzeléseid közé, így figyelmen kívül hagyod. Nem vagy te véletlenül kommunista? :D
A politeia-t meg nem mostam egybe a demokráciával, a politea-ban ugyanis a demokráciával ellentétben voltak olyanok, nem is kevesen akiket megfosztottak a polgárjogtól: a nincsteleneket, akik nem tudtak hadbavonulni az közösség védelmében.
De mintha a falnak beszélnék, egy sötét és kemény falnak. Ennek nincs értelme.
Dolgoztam, ezért nem olvashattam korábban:-(
Jó a poszt – bár nekem kissé könnyedebb a véleményemnél. Én Marxról vagy Che Guevaráról nem tudok ennyire finoman fikázni. Marx egy barom, aki addig játszott a gyufával, míg százmilliós nagyságrendű hulla lett az eredmény; Che Guevara pedig a terror egyfajta kvintesszenciája. Terror, a szó modern értelmében korábban is létezett: kezdve az orosz narodnyikoktól a palesztinai zsidó terroristákon át (Irgun, Hagana, stb.) a vörös- és fehérterrorokig. Azonban Che előtt mindegyik egy konkrét célért gyilkolászott, valamilyen államberendezkedést akart elérni, vagy (a zsidók, az északírek) éppenséggel hazát akart magának. Che viszont a vegytiszta ideológiai okú terrort exportálta mindenfelé: úgy lövöldözött Kongótól Bolíviáig, hogy az adott országhoz még érintőleg se volt köze, sőt, a “győzelem” után az ország jövőjében semmilyen részt nem kívánt venni…
Guevarával egy baj van csak. Hogy nem lőtték már agyon a kubai parton, amikor kiette a fene a Gramma nevű hajóból. Kevés emberre mondok ilyet, de őrá igen. Röhej, hogy ma is pólón hordja a sok idióta, akik nem is tudják, hogy egy emberi hentest örökítenek meg…
Még valami, a szexuális forradalomról: az szerintem csak a látszat volt. Az igazi szexuális forradalom – az össze-vissza kefélés látványos demonstrációja nélkül – az 1800-as években történt: amikor az állam Európa-szerte elvette a házasság jogi intézését az egyháztól, és így megkönnyítette az addig szinte lehetetlen válást. Ez volt a promiszkuitás törvényesítése, nem 1968 – akkor csupán a prűdséget, álszentséget parodizálták élesen. Előtte pont úgy izélt össze-vissza mindenki, mint utána, csak előtte legalább nem büszkélkedtek vele. Addig is belehugyozott a medencébe mindenki, onnantól viszont kiálltak a partra meg a trambulinra, és onnan tették.
Épp az volt a jelentősége, hogy a természetest többé nem kellett szégyellni, a természetellenes helyébe a természetes állhatott a trambulinra!
tölgy kommunista, én posztmodern nihilista vagyok, viszont egyikünk sem tud olvasni. Egyre jobb lesz.
akra exousia – nyilván, úgy értik, mint mi, szuverenitás. Nyilván. Az athéni polgárok szabaidejükben Suarezt, Rousseaut meg Hobbes-t óvastak:(( Hogy visszadobáljam magára a dógait: nem historicista-e maga?
demos, ethnos, ochlos – tessék most egy kicsit küzdeni ezekkel a fogalmakkal. Továbbiakat lehet hozzávenni, párosítóst játszani, egyebek.
A hosszú maszatolós szöveggel: ma vannak rabszolgák Ojrópában (Molnárgörény, kuss:)))? Nőktől el vagyon véve a választójog? Mekkora arányban volt választójoga az athéni polgároknak és mekkora arányban van egy mai ojrópai országban? Nem téveszt arányt véletlenül? Az más kérdés, hogy Platón, Arisztotelész et. al. legalább annyira utálták az akkori demokráciát, mint a későbbi szerzők a modernt.
Továbbá: szorri vagyok, de 1789 előtt Ojrópában nem volt kultusza a demokráciának. Aztat Robespierre-ék indították világhódító útjára. Biztos elkerülte a figyelmét, akkoriban Európában a monarchiák domináltak – és még nagyon sokáig éltek is, amíg ki nem nyírták őket. A “világdemokrácia” kora pedig az USA I. vh-ba való belépésével kezdődik, azaz a “making the world safe for democracy” szlogennel és elmebajjal. De ez nem BA, ez gimnázium. Tessék mosmá’ utánanézni!
Látom, az idézetekre csak hőbörögni teccik, reagálni nem. Vajon amikor Goebbels a “general will”-re és a “democracy”-ra hivatkozik, azokat kitől szedte? Biztos Arisztotelésztől (aki utálta a demokráciát) és akra exousia-ról hápogott (segítek: volunté zsenerál). Most húzzak elő Rákosi-beszédeket is? Ennyi időm nekem sincsen!
Továbbá nem tűnt-e föl kendnek, hogy a szuverenitás és önrendelkezés nem kicsit modern fogalom? Maga szerint a birodalmiság, császár/király, uralkodó, alattvalók, az egyház független autoritása stb. berendezkedés megegyezik az egyenlőkből álló nép szuverenitásával? Nemá! Most akkor küszködjön kicsit ezzel a nemzet-szuverenitás stb. cuccokkal is. hátha kiizzad valamit.
blogen
örülök, hogy már nem állítod: a demokrácia a többség uralma.
Nekem ennyi elég.
Az elitista, valamint jog görög jelentésének még nézz utána.
Egy bölcsészakari forráskritikai kurzust vegyél fel, és utána jöhet Bodin (bk.1 ch.8).
És vannak jó könyvtárak, iratkozz be egybe.
A komcsizással engem nem bosszantasz.
A demokrácia a többség uralma. A többi hülyeségeddel nem foglalkozom, de nagyon nem szeretem, ha mások hülyeségeit nekem tulajdonítják.
MG, valamivel azért kiegészíteném, amit mondasz:
Az igazi szexuális forradalom a hormonális fogamzásgátlók feltalálása után történt (hatvanas évek szintén), amikor is a nők nem lettek egy-egy görbe éjszaka után belekényszerítve a túl korai, vagy nem kívánt anya-illetve háziasszony szerepbe. Sem pedig egy brutális (és akkor még sok helyen illegális) műtétbe.
Ez a szabadság az AIDS korszakig tartott (’80-as évek közepe: amikor már komolyabban elkezdtek beszélni róla), az ugyanis- bármit mondunk, visszavetett a lendületből.:(
A szexualis forradalom nyilván nem azt jelenti, hogy a hippik találták fel a dugást!:) Csak tényleg a szexről való kommunikációt változtatta meg. Viszont kitermelt magából negatív dolgokat is, mint pl. pornóipar. És később a hetvenes években a vitatható utrafeminizmus.