Negyven évvel ezelőtt volt “1968″. 1968 nem csupán egy dátum: “1968″ egy ikon, egy majdnemforradalom szimbóluma. Emblematikus dátum. 1968-ban borult a bili: egy generációnak lett (nagyon) elege a fennálló rendszerből. Elegük lett a háborúból (Vietnám), elegük lett az üresnek tartott jóléti-fogyasztói társadalomból, elegük lett a represszívnek érzett tekintélyelvű struktúrákból, elegük lett a béklyónak gondolt társadalmi intézményekből (monogám-heteroszexuális házasság, hagyományos nemi szerepek, kapitalista munka/piac, egyházak és vallás). 1968 világméretű mozgalom volt. Nyugat-Európában és Amerikában a vietnámi háború és a kapitalista-konzervatív világrend elleni tiltakozások álltak a középpontban, francia Kanadában a nemzeti kérdés került napirendre, Lengyelországban és Csehszlovákiában pedig a létezőkommunizmus ellen (az “emberarcú szocializmusért”) harcoltak. A közös pont: főként huszonéves fiatalok lázadtak egy olyan világgal szemben, amelyet szüleik hoztak létre a II. világháború után és amelyet elviselhetetlenül képmutatónak tartottak. Minden mai “lázadás” apukája (és anyukája!) 1968: a mai neokonzervatívok is az ő köpönyegükből bújtak elő.
1968 Párizsban, San Franciscoban, Chicagóban vagy Berkeleyben baloldali majdnemforradalom volt: az alapjaiban kérdőjelezte meg a Rendszert. Forradalmi volt: nem csupán az aktuális kormányzatot vagy akár az egész politikai rendszert utasította el, hanem a társadalmi berendezkedést, az egyén és közösség szerepét, a nemek hagyományos szerepét: tehát az egész fennálló kultúrát és életmódot. A 68-asok radikálisak voltak: a tradicionális élet- és értékrendekhez köthető közösségeket, intézményeket keményen kikezdték, a régi rend maradványait is igyekeztek eltávolítani és lerombolni.
A dolog kulcsa: remekül lehetett csajozni és pasizni a tüntetéseken!
1968-nak sok hőse volt. Emblematikus hőse volt a kubai revolucionista Ernesto “Che” Guevara, a harmadik világot és a munkásokat “forradalmi elitté” avanzsáló Herbert Marcuse, Mao, Trockij és persze Marx papa is. Elvis Presley felszabadította a testet, Bob Dylan felszabadította a szellemet - az 1968-asok pedig felszabadítottak (volna) minden mást is. E felszabadítási láz középpontjában az egyén állt: az “egyént” akarták “tökéletesíteni” és “felszabadítani”.
Fel is szabadult jól. Pompidou francia miniszterelnök már 1968 májusában jól látta a helyzetet, amikor azt mondta, hogy “semmi sem maradhat ugyanúgy, mint régen.” Azóta sincs semmi úgy, mint régen. Bár a teljes társadalmi forradalom elmaradt, a korábbi társadalmi elvek, értékek és normák tartósan megroggyantak. A helyükbe azonban azóta sem került egy új, koherens értékrend, csak egy zavaros ideológia maradt, amely az értékek relativitását hirdeti. Egy űr maradt 1968-al, amit napjainkban egyre gyakrabban szekták és fundamentalista mozgalmak (pl. a radikális Iszlám) igyekeznek betölteni. Úgy tűnik, hogy 1968-ban Európa nem megtalálta, hanem elvesztette magát: azóta is rendre tettenérhető identitásváltságban van, meddő bűntudat kínozza, nem találja szerepét, hangját. Faramuci viszonya van a “harmadik világgal”, a globalizált piacgazdasággal, a bevándorlókkal, de legfőképpen a saját hagyományaival, gyökereivel van meghasonlott viszonyban.
Ön most bosszankodik, mert 1968-at dícsőitő írást olvasna inkább? Kattintson erre akkor, TGM írásához.
Vagy Ön azért bosszankodik, mert 1968-at gyalázó írást olvasna inkább? Akkor a Konzervatórium vagy a Heti Válasz irányába kergesse a reakciós egerét.
1968-nak volt egy zsidó sztárja is: Daniel Cohn-Bendit. A haja színe és akkori nézetei miatt is Vörös Dany-nek becézett srác volt a párizsi diákok vezérfigurája, a szó legszélesebb értelmében szóvivője. Humora és karizmája miatt vált spontán vezetővé, számos ki- és beszólása szállóigévé vált. Egy tüntetésén több száz ezren kiáltották vele: “Valamennyien német zsidók vagyunk!”; ezzel megszületett az a multikulturális, multiraciális, “multi-minden” szemlélet, ami azóta is az európai kánon része levakarhatatlanul, legyen szó oktatásról, kultúráról (kortárs művészetekről) vagy akár a bevándorlási politikáról. Ezzel a hagyatékkal viaskodik Nicolas Sarkozy és ezzel szállt szembe Pim Fortuyn is.
A dolog kulcsa: a nők szerelmesek voltak Dany-be.
Cohn-Bendit később a zöld mozgalom egyik első profi politikusa lett, ma az Európai Parlament tagja. Szerencsére nem tartozik azok közé, akik nosztalgiázással töltik a napjaikat és a humorát sem vesztette el: nemrégiben “Forget 1968″ (Felejtsd el 1968-at) címen írt egy könyvet. Túl akar lépni a nosztalgián, készséggel elismeri, hogy imádja és imádta a giccset (ld. “mindannyian német zsidók vagyunk”) és azt sem tagadja, hogy 1968-ban nagyon sok zavaros, sőt kínos gondolat volt a diákok fejében:
“Sok hülyeséget hordtunk össze. 1968-ban voltak, akik több szabadságot követeltek Mao Ce-tung nevében, mások ugyanezt tették Fidel Castro nevében, a trockizmus nevében, mi, mint a spanyol polgárháború hősei, a mindenkori vesztesekre hivatkoztunk.”
Ma már némi rettegéssel emlékszik arra a jelszóra is, amely szerint “a magánélet politika”. Kétségtelen, ismeri el, hogy a szexuális felszabadításnak és a melegek jogainak vannak politikai aspektusai, de úgy véli: e jelszó gyakorlati alkalmazása elkerülhetetlenül a terrorhoz vezet. “Amikor minden nyilvános, amikor a magánszféra eltűnik, ez már maga a totalitarizmus”.
Igaza van. Persze odáig nem megy el, hogy mondjuk Sarkozy-nek igazat adjon. Kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna - ahogy (haha!) TGM mondta 1989-ben.
Végül még eszembe jutott 1968-ról az, hogy Izraelben eléggé másról szólt az az év. Az izraeli huszonévesek egy évvel korábban fényes győzelmet arattak a szomszédos arab hadseregek ellen. Hat nap alatt legyőzték az összes ellenfelet és visszaszerezték Izraelnek Jeruzsálemet (az Óvárost a Siratófallal, a Héber Egyetem eredeti kampuszát és a Rotschild-Hadassza Egyetemi Kórházat a Scopus-hegyen), valamint az összes bibliai területet (Júdea és Szamáriát; Hebront a patriarkák sírjával, Nabluszt, /héber nevén Schem/ József sírjával, Tulkáremet, Kalkiliát, a Kineret tó északi oldalát, a Jordán völgyét..) 1968 korántsem a multikulturalizmus, a multietnicizmus vagy az értékrelativizmus diadala volt Izraelben, hanem talán épp az ellenkezőké: a Hat Napos Háború nyomán a zsidó “nemzeti érzés”, a szekuláris- és a vallásos cionizmus buzgott a magasba. 1968-ban a lubavicsi rebbe, Menachem Mendel Schneerson megfordította anticionista álláspontját, 1968-ban Jichák Rabin miniszterelnök lett és Hebronban a Park Hotelben zsidók megtartották - húsz év után - az első pészáchi szédert, mely esemény utólag a “telepes mozgalom” kezdete lett. De az már egy másik történet.
1968-nak nem csak egy “zsidó sztárja” volt; kicsit kelet-európaiasabban, de: http://hu.wikipedia.org/wiki/Adam_Michnik Nemrég Cohn-Bendittel együtt tartottak előadást a varsói egyetemen: http://wyborcza.pl/51,76842,5005657.html?i=1 Az is hozzátartozik, hogy a varsói ‘68 után, ahol Michnik vezette a diákokat, az állampárt antiszemita értelmiségellenes kampányt kezdett (bázisául elégedetlen munkástömegeket felhasználva, olyan jelszavakkal, hogy “tisztítsd meg a pártot a cionistáktól” stb.), úgyhogy ez az év ott végül arról szólt, hogy a túlélő zsidóság túlnyomó részét huszonöt évvel a Soá után vonatra rakták (!) és kiutasították az országból.
hihi.
A sok haladás-ellenes postoddal kihúzod a gyufát, kedves Shadai. Na nem nálam;)
Majd meglátjuk. Tűzoltásban jó vagyok.
Shadai,
köszönet a TGM-es linkért, igazi intellektuális csemege egy olyan írás, amelyben Saint-Just neve (aka a “terror arkangyala”) és a “boldogság” szó egy mondatban szerepel.
1968 témában ajánlom mindenkinek a nagyon humoros Malcolm Bradbury regényt - “A történelem bizalmasa” a címe. Használtan 450 forinttól megvásárolható a bookline-on keresztül:
http://bookline.hu/control/getbooks?mkod=49835
engem a következő történet is érdekel, ahogy te látod. szerintem abból lenne igazán gyufahuzigálás. viszont nekem ezzel a kusza multikultival semmi bajom, sőt. persze a radikálisokat én is kihagynám az életemből.
ja, meg az is érdekel, hogy az írás elején miért olvastam egymás után hatszor a ‘hagyományos nemi szerepek’ helyett ‘hagyományos nemi szervek’-et.
homopoliticus,
én is ezen somolyogtam:-DD
Egyik helyen: Saint-Just, a forradalmi hős és felszabadító.
alatta valahol: micsoda aljas vád a reakciós erőktől, hogy 68-ba beleverik a totalitárius eszméket.
HÖHÖ.
… és sok 68-asból lett végül progresszív zöld politikus :)
szerintem abból lett elegük, hogy a 60-as évek közepére elfogyott a világháború utáni lendület. az elit pedig blokkolt minden változtatási szándékot. ha hagytak volna némi mozgásteret, nem lett volna ekkora durranás. szerintem.
shadai, a neokonok milyen értelemben bújtak ki a 68-asok köpönyegéből? szerintem ők de Gaulle uniformisából bújtak ki később. a mai napig ugyanúgy kapaszkodnak a mindenkori status quo-ba. ha lehetne, az evolúciót is megállítanák. ha egyáltalán elismerik az evolúció létét.
minden generáció megkérdőjelezi az előző generáció értékrendjét, vagy nem?
ecodavid,
Shadai szerintem az amcsi neokonokra gondolt. Mert hogy azok a neokonok. Azok pedig újbalosok voltak, a City College of NY diákjai. Sokan onnan lettek Leo Strauss tanítványai és váltak szinte egyszerre konzervatívvá, látva, hogy az ellenkultúra befuccsolt.
A fransza középosztálybeli hülyegyerekek meg de Gaulle-t fikázták, meg “fasisztázták” - mindezt azután, hogy nem kicsit volt része a nácikkal szembeni ellenállásban. A fransza hülyegyerekeket egy pofonnal köllött volna hazazavarni a villába.
A mindenkori status quo-ba nem kapaszkodnak a konzervatívok, hiszen akkor pl. Mo-n a létező szocializmust kellene védelmükbe venniük és láthatóan nem ezt teszik.
a bbc mai adasa 1968-rol
http://www.bbc.co.uk/radio4/sextellybritain/pip/4xacq/
(Vasika, kérlek, NE olvasd el a hozzászólásomat! Köszönöm! peace!:D)
Érdekes, én azt gondoltam, ‘68 minden sztárja zsidó volt. Ezért szerettem beléjük.
Akik pedig később rátaláltak szilárd identitásukra, és átmásztak a barrikád túloldalára, azokból lettek az “áruló” neokonok.
A szélsőjobb maradt a helyén. Így lett a kettős tengelyből hármas tengely.
Ez az én kissé leegyszerűsített világképem!:)
Amúgy a prágai ‘68 engem csöppet irritál, mert nemzetközileg ismertebb és közkedveltebb, mint a mi ‘56-unk, pedig az VALÓDI forradalom volt.
Talán pont azért..:(
Gabrilo,
Ecodavid nyilvánvalóan nem az itthoni viszonyokra gondolt. Nálunk a szocializmus bevezetése miatt nem beszélhetünk egy olyan lineáris fejlődésről, mint a nyugaton.
Egyébként meg az egész civilizációs fejlődés abból fakad, hogy a fiú megkérdőjelezi az apát. Nem feltétlenül vet el mindent, de igenis vannak dolgok, amikről felismeri, hogy változtatni kell rajtuk. Ez nem feltétlenül rossz.
‘68-at nem kell felmagasztalni, nyilvánvalóan sok idióta is belekerült az események sodrába, néha sajnos ki is emelkedett belőle. De az a fajta merev elutasítás, amit te képviselsz, szintén nem vezet sehova. Ostobaság volna lehülyézni egy egész generációt, és elkényeztett aranyifjakként elkönyvelni őket. Sok olyan dolgot követeltek, amit ma alapvetőnek tartunk már, és persze sok hülyeséget.
Egyszerűen próbálj meg több aspektusból is megvizsgálni valamit, és egy valamivel árnyaltabb véleményt kialakítani róla. Mert ezzel a csőlátással nem igazán lehetsz modern európai konzervatív. Bár lehet, hogy nem is akarsz az lenni.
Gabrilo, én kifejezetten örülök, hogy nem lett teljesen hírszerzős a JP. Az Indymedián ugyanis túl hosszúak a cikkek…:P
Shadai, kérlek, írj egy postot a feminizmusról is! (Állítólag sok zsidó vonazkozása van. A BGY szerint:P) Úgy szeretnék Gabriloval vitatkozni a feminizmusról!:) Vagy Vsikával. És csak ezért nem fogok egy konzervatórium blogra menni!:)
Igérem, nem szólok hozzá ehhez a posthoz többet, csak ha kéritek!:)
(Vagy ha valami nagyon komoly mondanivalóm van!)
Ha vki benne van ebben a témában: Izraelben volt vmi 1968-ban? Ott volt vmi hatása? Esetleg olvassa ezt a cikket valaki, aki már akkor ott élt és vannak élményei?
Nem tudom szeretni fog-e e JP közönsége, de egyszer egy 68-ról szóló elemzésben azt olvastam, hogy a vezetői jellemzően 3-ból legalább 2 tulajdonsággal bírtak: zsidó, szociológus és (a harmadikat elfelejtettem).
zebulon,
én nem tudom tisztelni/szeretni ezeket a kölköket. És semmi olyan nincs a követeléseikben, “eredményeikben”, amiket én alapvetőnek vennék.
Az, hogy a felsőosztálybeli zsúrfiúk(-lányok) az egyébként munkásszármazású rendőröket dobálták (akiket állítólag föl akartak szabadítani), az nekem nem feküszik. De Gaulle “lefasisztázása” pedig egyenesen visszataszító (ha ezt a gyakorlatot a honiak is tőlük szedték, hát, én ezt sem köszönöm meg:-(((). Ez nem “csőlátás”, már leírták, amit gondolok róla. Egyszerűen amit 68 képvisel, az nem én vagyok.
A magyar csak egy példa volt; a konzervatívok sosem csak a status quo-t védik önmagáért. Akkor Burke nem kritizálta volna a francia forradalmat, nem jött volna létre a Szent Szövetség, a német konzervatívok jó részének el kellett volna fogadnia a nácikat, stb.
tölgy,
az a második “tulajdonság” nagyon csúnya:-((((
gabrilo,
rájöttem, te azért nem szereted a hatvannyolcasokat, mert a háromból kettő rád is vonatkozik. ;)
Mellesleg édes gyerök ez a TGM: a dologtalan, járadékból élő osztály (egyetemisták) lázad a munka ellen.
A Filozófiai Intézet egykori igazgatója.
Muhahaha
Lelkész,
kikérem magamnak! Továbbá ezekből tán egy nem is determinál!
tölgy,
:-DDDDDDDDDDDDDDDDDDD
ilyen messzire azért még nem ment. Szenzsüszt és a boldogság eposza. Kommunizmus=igazság. Tovább is van nála vajon? Mármint lefelé…
gabrilo,
Te döntöd el, mennyire vallod magad zsidónak és szociológusnak, szóval elfogadom a tiltakozást. Ne haragudj.
:)
Engem 68-al kapcsolatban az szokott leginkább elgondolkodtatni, hogy a nyugati (nyugat-európai és észak-amerikai) valamint az általa kolonizált vagyis globalizált kortárs művészeti produkciókban (állami intézményi kiállítás, városházi biennálé, közpénzből készült folyóiratok) az utóbbi időben megfigyelhető a neobalos ideológia apológiája. Ez az elsősorban antikapitalista és antiglobalista! politikai statement-halmaz 2008-ban mind előveszi: “40 éve már hogy hősi diák-lázadásaink megtörténtek - vegyünk példát a 68-as diákok társadalmi egyenlőséget követelő önfeláldozó és forradalmi aktivitásáról”. Kiadványok tömkelege lát napvilágot ismeretterjesztő vagy oktatási céllal, amelyben “social art” cimke alatt a neobalos modernista csoportosulások és ideológiák a történelem dobogós szereplőivé avanzsálódnak. Ezek az ideológiák, mint a mai “hazug fogyasztói társadalom” reális és divatos alternatívái kerülnek a művészet terébe. Kerül oda sok minden - de ennek speciel kevés kritikáját olvasom. Mintha a kortárs művészet e trendi katonái elfelejtenék, hogy egyetlen baloldali ideológián alapuló európai vagy egyéb rendszer sem tette lehetővé, hogy közpénzen kritizálják a rendszert az ún. független értelmiségiek. Csak a kapitalizmus termeli ki azokat a közpénzen és magánpénzen finaszírozott kulturális intézményeket, amelyek a rendszert - társadalmi elismerés mellett - kritizálják, sőt ennek a kritikai terméknek még műkereskedelmi piaca is van! Csak az a kérdés, hogy ha a kapitalista rendszer része, hogy “önnön kritikáját” kitermeli és integrálja a rendszerbe, akkor miért nem termeli ki a kapitalizmus baloldali kritikájának kritikáját a kortárs művészeti szintér?
Konzervatívvá válik az ember, vagy érik?
Stimm Elma,
nagyon jó, amit írtál arról, hogy a kritika tényleg csak “itt” (fejlett nyugat? fejlődő kelet?) működhet igazán szabadon. Az antiglobalista vagy mostanában divatosabban globalizációkritikus szervezetek totálisan komolytalanok. Kicsit úgy érzem, hogy minden generáció igényel magának egy forradalmat, és amelyik nem kapja meg, az mindenáron igyekszik azt kikényszeríteni. Mindesetre iszonyú fontosnak tartom, hogy ma tényleg beszélhetünk szabad művészetről, ha ennyi az annyi, amennyit az utóbbi negyven évből ki lehetett hozni, már az is hatalmas eredmény.
Gabrilo,
a Szent Szövetség (SZ.SZ. hihi) idején még igazán beszélhetünk konzervatívokról, a francia forradalom alatti “konzervatív” az neked még mindig egy elvetemült szabadelvű, a nácikat pedig elfogadta a konzervatívok nagy része. Ez persze most nem fontos, de hát ki nem szeret kötözködni. Csak annyit akartam mondani, hogy ‘68-nak a pátosza alá is érdemes benézni, és észrevenni a szennyet (ez nálad eddig stimmel) és pozitív dolgokat is. Mert szerencsére többnyire ezek szűrődtek át a jelenbe, és nem kaptunk meg minden ökörséget. Az pedig, hogy ‘68 nem te vagy, az természetes, csak arra kérlek, hogy egy egész nyugati (Európa, Észak-Amerika) világot átható folyamatot ne úgy kezelj, mint pár unatkozó párizsi bobo (ahogy ők mondják) hisztijét. Mi már úgysem fogjuk igazán megérteni, mert akkor még sehol sem voltunk, de a vagy igen, vagy nem típusú szelektálás teljesen értelmetlen. Itt is, máshol is.
Asszem,
süllyed! :(
Lelkész,
nem vagyok szociológus. Még egy ilyen, és bepanaszolom a Tanácsnál!
zebu,
tévedel. A konzervatív címke nagyjából akkortájt jött létre. Burke-öt az első konzervatívok között tartják számon, és kicsit sem szerette a francia forradalmat. náci-konzi ügyben megintcsak tévedel, de nem haraxom, mert ezt a toposzt nyomatják orrba-szájba több mint 40 éve; hogy Leo Strauss és Eric Voegelin pl. mennyire nevezhető konzervatívnak, az kétséges, de hogy reakciósok voltak, az tuti. No, mindkettejüknek menekülniük kellett, nem kicsit, utóbbi effektíve szökött, mert a Gestapo üldözte. És ez csak két példa, ha gondolja, nézzen utána itt-ott, hogy a HC reakciósok és mondjuk a HC katolikusok milyen viszonyban voltak a nackókkal. Meg fog lepődni, lehet (és hogy elkeserítsem: a nemz.szocik a szocik közül csábítottak át inkább nem kevés emberkét:((( Hát, így szoci, úgy szoci… és a 68-asok is szociskodtak:)))) Ezek a szocik!)
“csak arra kérlek, hogy egy egész nyugati (Európa, Észak-Amerika) világot átható folyamatot ne úgy kezelj, mint pár unatkozó párizsi bobo (ahogy ők mondják) hisztijét.”
Hát hogy kezeljem? És mégis mi a “pozitív” érték benne? Mik a nagy eredményei? Az utcakövek felszedése, autók felgyújtása, vagy a (munkás) rendőrök sérültjei? Ugyanis a derék ifjak a Marcuse-nyammogás mellett ezeket űzték még.
gabrilo,
télleg, még csak szociolúgus sem vagy még… ;)
Lelkész,
az hagyján, de nem is leszek. Maga eztet mégis honnan vette? a szociológusozásra különben is harapok. Kérdezze Tölgyet, őt is leszociológusozták egyszer a teázóban. Nem volt benne köszönet!
gabrilo,
ajaj, lekravmagázta a támadóját? :) Az email-emre azért válaszolhat (ha már magázódunk).
Node drága uraim.
Mi bajuk van önöknek a szociológusokkal?
Esetleg más társadalomtudományos dógokkal is?
:-o
Még a végén bőcsészezni is elkezdenek, aztán jöhet a lekravmagázás, valóban.
:-)
Dorka,
a szociológusok/társadalomtudósok ügyében volna mit mesélni itt sokaknak, de nagyon messze vezetne. Nem bolondulok értük, bevallom.
Én a bőcsészekkel vagyok, ha mán.
dorka,
semmi baj van, csak gabrilo úr szégyelli, hogy anno rossz pályát választott. :P De a közös baráti körünk nagy része cuculógus, cucimókás meg egyéb társadalomtudós-szerűség.
gabrilo,
nyugodjon meg, az ismerettségi körömbe tartozó szociológusok között bőven vannak konzervatívok. :)
:-)
Helyesbítek:
gabrilo nem szociológus, nem is volt és nem is lesz. Bölcsész. :)
Be kell valljam:
Jómagam, mióta 2004 júniusában szigorúan tudományos szociológiai módszerrel sikerült bebizonyítania egy kedves barátomnak számomra - (a falvakban található gólyafészkek előfordulásának gyakorisága, valamint az adott település születésszámainak korrelációjából) , hogy a gyereket a gólya hozza, olthatatlan vonzódást érzek a társadalomtudományok iránt..
Lévén bár jómagam egy egyszerű bár nagyszájú, szociális munkás.
Lelkész,
“nyugodjon meg, az ismerettségi körömbe tartozó szociológusok között bőven vannak konzervatívok. :)”
Az kizárt. Egyet mutasson!
dorka
hajjaj, akkor mindjárt Te ismegkapod gabrilótól és a neokonoktól, mint egy felesleges szakma képviselője, megélhetési értelmiségi stb. :)
Mondjuk akár én is megkaphatnám. ;)
gabrilo,
szívesen, személyesen. Egyiket-másikat Ön is ismeri, csak nem tudta róla.
Kedves Lelkész,
a konzervatív szociológus önellentmondás. Tán nagyobb mint a “szociális piacgazdaság” nevű izé. Persze, kivételek vannak (Daniel Bell, R. Nisbet), de azok is inkább csak a szabályt erősítik.
Hajaj, az ilyen kivétel erősíti… duma gáz.
Kedves Lelkész,
ez kvázi empirikusan igazolható. A szociológiára ma is inkább az ilyesmi jellemző (vödröt készíteni!):
http://konzervativok.blogspot.com/2008/05/szanalmashu.html
Renccergazdák! Hová tűnt a kommentem? Ki se írta, hogy renccerellenes…
Látodlátod, folyton ezek a konzervatív korlátozások… ;)
Ez nem konzervatív korlátozás, hanem szólásszabadság-ellenes. Elnyomnak!
Minden szakmában van mindenféle ember.
“Minden szakmában van mindenféle ember.”
Mai panelek vége, remélem;]] (és akkor ígérem, én sem élek vele)
No én inkább dolgozom kicsit. :)
‘68 nem csak Párizs. Annál többen vettek részt benne, többen szimpatizáltak vele, minthogy pár elkényeztetett hülyegyerek unalom elleni harcáról beszéljünk. Eddig is azt mondtam, hogy az erőszak és az “ideológiai” háttér sok helyen nagyon nem volt rendben.
Eredménynek tekinthetjük a nagyon szigorú tekintélyelvű rendszer (amiben egy fiatal automatikusan kis hülye volt) fellazulását, az ún. szexuális forradalomnak is fontos mérföldköve ‘68. Most szeretnék szólni, hogy az első rész nem egyenlő a leköpjük a nyugdíjast attitűddel, a második pedig az utcán való szeretkezéssel.
Nem tudom, az akkori pápa mennyire hc katolikus, de ő egészen jól elbratyizott az osztrák festővel. Nyilván fel lehet hozni több ellenpéldát is, de azzal szemben ott áll az egész konzervatív Bajorország, akik szintén nem antifasiszta partizánokként írták be magukat a történelembe.
Egyébként meg nem szeretem az olyan érveket, hogy “de a szocik is…”. Nem vagyok szoci, és ha az lennék, ez akkor sem cáfol meg semmit. Azt nem szeretem, hogy mindenhol egy iszonyú fekete-fehér látásmódot képviselsz, ahol megpróbálod bebizonyítani, hogy konzervatív=király, liberális/szoci/bolsi/stb.=idióta. Már a harmadik hozzászólásomat írom, és még mindig úgy kezelsz, mint akit le kell nyomni, pedig mindössze annyit szeretnék elmondani, hogy próbálj meg szelektálni. Mindenhol vannak idióták, és mindenhol vannak olyan emberek, akik nagy koponyák. Néha érdemes félretenni az előítéleteidet, és belátni, hogy igen, ez egy jó gondolat. Még akkor is, ha egy illető többi gondolatával nem értesz egyet. És fordítva is bizony. Mert kicsit úgy érzem, hogy azt a játékot kell játszanunk, hogy kinek a papája erősebb. Felőlem lehet a tiéd, mert te észre sem vetted, hogy én nem is ezt akarom játszani.
zebu,
fölösleges sértődőset játszani. Azért cáfoltam a konzervatív-nemzszoc összefonódást, mert egyszerűen nem igaz. De mondom, nem haragszom, és még csak bántani sem akartalak, mert ezzel küldték mindenki fejét nem kevés ideig (az enyémet is). Nem köll mindent készpénznek venni, nemde?
Az a baj, hogy én sem az ún. “tekintélyelvű renccer fellazulását” sem a “szexuális forradalmat” nem tartom pozitív hozadéknak. Akkor nem maga előítéletes egy kicsit? Miért kéne magától értetődően jónak tartanom ezeket a dolgokat?
Továbbá nem azt mondtam, hogy a “szocik is”, hanem a szocik: a nemz.szocik. Mert bizony, azok is szocialisták voltak.
“mindenhol egy iszonyú fekete-fehér látásmódot képviselsz, ahol megpróbálod bebizonyítani, hogy konzervatív=király, liberális/szoci/bolsi/stb.=idióta”
Ezt már annyiszor hallottam, de mindig csak ez, érvek nélkül. Megvannak a magam érvei a libsik/szocik/bolsik gyepálására - jók, vagy rosszak. De akkor utóbbiaknak kéne nekimenni, nem annak a ténynek, hogy én bántom szegény libiket meg szocikat.
Kedves Gabrilo, szerintem épp te vagy a “leghatvannyolcasabb” arc a JP-n (és a Konzervatóriumon is). ;] Ahogyan a 68-asok radikálisan elvetettek mindent, amit a szüleik generációja képviselt, ugyanúgy utasítod el te is a saját szüleid (és generációjuk) teljes hagyatékát. Ahogyan a 68-asok nem voltak hajlandóak megvizsgálni/mérlegelni a polgári berendezkedés értékeit, megtartandó elemeit, ugyanúgy te sem vagy hajlandó megvizsgálni és mérlegelni ‘68 hagyatékának értékeit, megtartandó elemeit. Épp ez a 68-as tempó és ebben semmi konzervatív nincs. A konzervatív ugyanis - mielőtt elvetne valamit -, gondosan vizsgálódik és mérlegel, ha változtat, azt is óvatosan teszi. Te azonban - úgy tűnik -, hogy azonnal mindent eltörölnél a 68-as legacy-ból, nem mérlegelve azt sem, hogy számos dolog “szervesen” (konzi kulcsszó) beépült azóta az európai kultúrába.
De mi így szeretünk téged, szóval ezt a megjegyzést nehogy a szívedre vedd! :)
Shadai,
tévedés. Én egyáltalán nem vetem el a szüleim és nagyszüleim hagyatékát: sőt épp azt akarom - amennyire erőmből tellik - továbbvinni. Nekem szerencsém lehet, mert felszín alatt megtartottak valamit a régi világból, a szocializmus alatt is.
Hogy a szocializmust elvetem, az nem újdonság. De ezzel nem vagyok egyedül: vagy akkor a honi konzervatívok legjava “radikális” és “hatvannyolcas” volna? Fityfenét, szerintem.
Az a baj, hogy eddig nem hallottam még olyat ebből a ‘68-as hagyatékból’ ami megőrzésre méltó volna. Eddig mindenhol csak annyit olvastam hogy “dehát abban is volt szép” - de hogy mi, aztat egyelőre homály fedi.
Különben “68 örökségét” ismerem, részem volt benne korábban. Tehát amikor elvetem, nagyon is tudom, miről beszélek:))
Ezt a “radikális tempót” olykor visszadobják a konzikra, asszem egyre kevesebb sikerrel: még Roger Scruton is megkapta valamelyik mondatára hogy “dehát ez radikális”: erre úgy válaszolt, hogy “olykor radikálisnak kell lenni” - ahogyan ez a helyzet a szocializmus és a konzervatívok viszonyában k-európában.
Ha az autók felgyújtása, rendőrök dobálása, az ostoba komcsi lózungok és a posztmodern relativizmus az európai kultúrába “szervesen” beépült, akkor az maximum baj, és nem jó dolog. És ha nem jó, akkor el kell vetni, tenni kell ellene. Akár radikálisan is;]
Ezért amin sokan fölháborodtak BM cikke kapcsán, az nekem pont tetszett benne: legalább olyan vehemenciával támadja 68-at, mint ahogy amazok támadták a rendet. Így köll:]
Nu, de hogy egyszerre gonoszkodhassak és ontopic is legyek, még egy adalék:
“Egy sajátos metszete a 68-asok kapitalizmusellenességének és a hidegháború Amerika-ellenes hangulatának a baloldali fiatalság anticionista, sőt olykor antiszemita beállítottsága. A hangos antifasizmussal egy időben fel-felbukkan a kizsákmányoló kapitalista zsidó sztereotípiája, ami a cionisták sajátos nemzeti elkötelezettségével keveredve a mozgalmárokat elfordította a korábban rokonszenves zsidó államtól, és a baloldali Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) elkötelezettjeivé tette őket.”
Elma, van a kortárs művészeknek kapitalista, komcsi-kritikus megjelenési formája: art directoroknak hívják őket valami menő marketing cégnél!:):)
Amúgy szerintem elmúlt már az éhező művész, mint idea kor, konkrétan azóta, hogy New Yorkba áttevődött a kortárs művészet hangsúlya. Hol vannak ma már az “éhenhalt” Van Gogh-ok, akiket haláluk után 5 évvel felfedeznek, és szupersztárrá tesznek?
Warhol pl. hiába kötődik elvileg 68-hoz, munkáiban nem sok (valódi) balos kritikát látok. Ő egyszerre volt bírálója, de használója, sőt terméke is az amerikai kultúrának.
A legerősebb kommunista kritikát én (igaz, nem kapitalista irányból) Marina Abramovicstól láttam.
De szerintem a baloldalisághoz (minden közhelyessége ellenére) alapvetően a szociális érzékenység szükséges, ami könnyebben tesz művésszé valakit, mint mondjuk gépészmérnőkké. És számomra erősebb emberi tulajdonság, mint a gazdasági tudatosság.
Mellesleg 68 divatjából kiindulva, jobban is eladható!:P
(Az nekem is feltünt, hogy a nagybetűs és hivatalos kultúra köszönte szépen, és lesterilizálva hasznosította magának az ún. ellenkultúra értékesebb és/vagy népszerűbb elemeit.)
Nem akarok senkit elkeseríteni, de Magyarországon a 68-as örögségek közül a legerősebben élő (és ezáltal a legnagyobb bizniszt jelentő) jelenség a new age gyűjtőfogalomba sorolható ezoterikus varázslatok, és a köré szerveződött kereskedelmi hálózatok.
Megkockáztatom, ennek legnagyobb ismerője itt a JP-n én vagyok. És valószínűleg egyetlen “rajongója”, pozitívabb értékelője is, úgyhogy nem is erőlködöm a Vízöntő Korának mépszerűsítésével itt. Így is már sok van a rovásomon…:) (Bár horoszkópot régebben itt is találtunk..:)
Szerintem több feng suis, batikolt kendős, füstőlős, “édesvizes” könyesbolt van a városban, mint Che Guevara póló. TGM is marginális lett, bár sokan tisztelik, ezért nem piszkálják.
Tavaly ősszel egy ötcsillagos isztambuli hotel boszpuruszi panorámás tetőteraszán sokáig nézegettem a kortárs művészeket és kurátorokat ahogyan szürcsölgetik a tízeurós koktéljaikat és smúzolnak egymással. A repülőjegyüket, a hotelszobájukat, a gliterati helyszíneken folytatott konzumálásaikat a (kapitalista) állam és (kapitalista) magáncégek finanszírozták. Mondanom sem kell, hogy a Biennálén kiállított műveik túlnyomó része keményen antikapitalista/antiamerikai/antiglobalista/anticionista alkotás volt. Évek óta figyekem ezt a szcénát és úgy tűnik, hogy a mai kortárs képzőművészeti világot egy olyan kurátorokból/művészettörénészekből/művészekből álló globális network uralja, akik monopolizálták a “kritikai pozíciót” - és ezt a pozíciójukat, ezt a magatartásukat egyben kritizálhatatlanná tették. Kőkeményen “rendszerkritikusak”, miközben A Rendszer tartja el őket minden értelemben és ők az elithez tartoznak. Szimpátiájuk a harmadik világ mellett van (”elítélik” a Nyugat és Izrael “imperializmusát”), miközben Isztambulban, Gwuangjuban, Sao Paoloban, Hong Kongban, Sanghájban, Tiranában és Dubajban is ők (a menő nyugati egyetemeken végzett megmondóemberek) diktálják a diskurzust, ők adják a tematikát, ők definiálják azt, hogy mi a Művészet - természetesen az ő (nyugati) neomarxizmusuk a követendő út.
Ki is találtam, hogy készítek majd egy polót, amiben kiállításokra fogok járni ezentúl:
“It’s not enough to be a Communist to make Good Art.”
Shadai: hehe, ez jó, de kéne egy kiállítást is csinálni ehhez a pólóhoz, ezzel a címmel:” It’s not enough to make good art, if you are not (yet) a communist!”
Zsófi: Abban vitatkoznék veled,hogy vannak-e még éhező művészek, van gogh-féle esetek, akik sztárrá válnak egy élet nélkülözés után. Sok ilyenről hallok ma is.
Abban viszont igazad van, hogy a szociális érzékenység a művészeti aktivités fontos része. De én ebben főleg empátiát látok. és az elsőfokú morális felszólítás, hogy tájékozódjak, ne az hogy elgyapáljam azt, aki a felszínen hibásnak tűnik a fennálló társadalmi igazságtalanságokért. Szóval én csak szerényen azt kívánnám, hogy a szociális érzékenységgel megáldott művész végre vegye a fáradságot és tényleg olvassa végig Marx összes műveit, aztán használja ha megfelelően fekete-fehérnek látja a helyzetet.
Gabrilo: “Az a baj, hogy eddig nem hallottam még olyat ebből a ‘68-as hagyatékból’ ami megőrzésre méltó volna. Eddig mindenhol csak annyit olvastam hogy “dehát abban is volt szép” - de hogy mi, aztat egyelőre homály fedi.”
Mondok azért kettőt is.
1. A ‘68-as hagyaték része a személyi számítógép “forradalom” és az ős-internetes kultúra kialakulása is:
http://members.aye.net/~hippie/hippie/special_.htm
(TIME Magazine cikk)
2. Ben&Jerry’s fagylaltcég
http://www.judapest.org/a-vilag-legjobb-fagyija
Ok, van jó fagyi, meg Bilgétsz.
Ennyi? Eddig több van a rovásukon rosszbul:-DDDDDDDDDDDD
Igen..bár most épp a tegnapról megmaradt mangós B&J fagyit eszegetem internetezés közben. :D
na itt egy tipikus 68-as nosztalgiázás egy elismert nyugat-európai kortárs-művészeti, művészetelméleti magazin előszavából:”talán most - 40 évvel 68 után - 68 májusának konvencionális képét (a fiatalok lázadása) differenciáltabban fogják bemutatni és helyt adnak annak a szélesebb reflexiónak is, hogy a mozgalom szocio politikai szempontból nem csak egy diák-kezdeményezés volt, hanem főleg diákok és munkások összejövetele,egy egalitariánis mozgalom részeként, amely megkérdőjelezte a fennálló szociális rendet és egy alternatív utat javasolt ahhoz, hogy megértsük mit jelent együtt élni. Ami fontos számunkra 68 májusából, az a konkrét szituációkra való válasza (Vietnám, Algéria) és a hite, hogy egy másik modell lehetséges, amelyben a különböző társadalmi rétegek, megkérdőjelezett jogosítványok közötti különbségek eltörlődnek.”
(Afterall 2008/tavaszi szám, előszó:Melissa Gronlund és Pablo Lafuente)
respekt!
Shadai,
pont azt akartam gabriloval közölni személyesen, amit Te írtál neki a “hatvannyolcasságáról”. Köszi.
gabrilo,
Te egy igazi anarchista konzervatív vagy, forradalmár a javából.
Gabrillo: szabadszex, feminizmus
:P
A kettő amúgy nem függ össze, sőt egyesek szerint kizárja egymást.
(Ettől a kommmentemtől már most elhatárolódok:D)
shadai, 10/10 pont a gabrilot leiro posztodert :)
gabrilo, amennyiben az altalad kepviselt konzervativizmus reszenek tekintheto a tekintelyelvuseg (lasd: fellazitasat nem tekinted pozitiv hozadeknak, ugye), akkor orommel kozolhetem, h maris gyorgypeter2.0-val kerultel egy platformra, aki egymaga a tekintelyelv elo szoborcsoportja. (bar o nemtom, mennyire tekintheto konzervativnak, eheh.)
szep teljesitmeny, gratulalok s.k.
Elma: nem úgy gondoltam, hogy ma már nincsennek éhező művészek, én is ismerek egy párat.:) De valahogy úgy érzem, hogy “az igazi művész éhezik” tipusú elvárások háttérbe szorultak. Ezt támasztja alá Shadai által leírt koktélszürcsölés is.
“Szóval én csak szerényen azt kívánnám, hogy a szociális érzékenységgel megáldott művész végre vegye a fáradságot és tényleg olvassa végig Marx összes műveit, aztán használja ha megfelelően fekete-fehérnek látja a helyzetet.”
Ezzel teljes mértékben egyetértek!
Sőt, érdekes lenne egy ilyen témájú kiállítás.:)
Te Gabrilo, azért kifejtenéd, hogy mi a bajod a szexuális forradalommal? Nem igazán értem, hogy neked ez miért negatív hozadék… Még jó, hogy a fagyit elfogadtad pozitívnak;-)
Shadai, csak nem a Culinarisban jártál?
ha a 68-asok nem lettek volna szoci-szerűek és mondanivalójuk nem lett volna tele komcsi lózungokkal, akkor gabrilo még tán szeretnéd is őket. szerintem a rávetülő szoci árnyék miatt a nagy nem-szeretem. úgy tűnik, hogy nincs olyan pozitívum, ami kompenzálni tudna bármit, ami szoci.
gabrilo,
lehet valaki radikális konzerv? Mert akkor Te az vagy. :) Fábul vaskarika… :D:D
Szegény cimborám, kicikizzük a távollétében! De ha jólesik!!! ;)
pc és fagyi - not bad, akkor 68 öröksége ezek szerint nem más mint, hogy USA lakosságának 65-70%-a túlsúlyos ;P
gabrilo csak annyiban konzervatív lelkesz, amennyiben a konzervativizmust a vallásos radikalizmus oltárán fel tudja áldozni. :)
Ezt a dolgot szerintem nem kéne már-már pozitívan feltüntetni.
Ez egy kommunista forradalom volt, még ma is ennek a levét issza az azóta liberálissá vált nyugat, most pedig velük együtt mi is.
Hála az égnek, hogy komolyabb eredményei akkor nem voltak és ma nem lengenek a vörös zászlók Európa parlamentjeinek épületén.
Ja igen, a másik, hogy “forradalmárok” rendkívűl vallásellenesek voltak, többségük ateista (kommunisták voltak ugye).
A vallásellenesség/ateizmus még egy társadalomnak sem tett jót a történelem során.
Hála égnek Irán még tartja a frontot a gaz ateistákkal szemben. Jó nekik! :D
User21!
Mindenről ilyen árnyalt és kiegyensúlyozott véleményed van?
User, Kubán kívül nem sok helyen volt kommunista forradalom. És lehet, hogy ott sem.
Modern(?) történelmi véleményformálók szerint pl. a Nagy Októberi stb. is inkább puccs volt Leninék által, mint forradalom, mert akkora társadalmi támogatottsága nem volt még Oroszországban sem, mint amit végrehajtói állítottak. Én ezen vitatkoznék, de nálam (papír szerint) okosabb emberek mondták!:)
Véleményed nagyjából az 50-es évekbeli hoolywood-i boszokrányüldözések korát idézi…:(
“Mintha a kortárs művészet e trendi katonái elfelejtenék, hogy egyetlen baloldali ideológián alapuló európai vagy egyéb rendszer sem tette lehetővé, hogy közpénzen kritizálják a rendszert az ún. független értelmiségiek. Csak a kapitalizmus termeli ki azokat a közpénzen és magánpénzen finaszírozott kulturális intézményeket, amelyek a rendszert - társadalmi elismerés mellett - kritizálják, sőt ennek a kritikai terméknek még műkereskedelmi piaca is van! Csak az a kérdés, hogy ha a kapitalista rendszer része, hogy “önnön kritikáját” kitermeli és integrálja a rendszerbe, akkor miért nem termeli ki a kapitalizmus baloldali kritikájának kritikáját a kortárs művészeti szintér?”
Nem felejtik el. A kérdés felvetése kívül esik az érdekkörükön. A Te leírásod, és Sh-ddai észrevétele is egy ellentmondás rögzítése. De megpróbálhatjuk ennek az ellentmondásnak a feloldásával leírni a tapasztalatainkat: ehhez csak az kell, hogy elvessük azt a nem nagyon valószínű előfeltevést, hogy a poszthatvannyolcas baloldali kritikai értelmiség színe-virága nem vette észre a mindannyiunk számára nyilvánvaló ellentmondást.
Akkor ugyanis megkockáztatható egy olyan leírás, amely a tapasztalt jelenségeket elégségesen ellentmondásmentes rendszerbe szervezi, aztán majd meglátjuk, hogy alkalmas-e arra is, hogy a jelenség kialakulásának folyamatát valóságos történetiségében is megragadja.
Én azt gondolom, hogy a hatvannyolcas “forradalmak” voltaképpen egy humán értelmiségi klikk osztályuralomhoz hasonlító hatalmi pozícióinak kialakítására és megerősítésére, a liberális demokráciák éés piacgazdaságok erőforrásainak valóságos hozzáadott érték nélküli kisajátítására szolgáló folyamatok voltak, vagy legalábbis a hasznos idióták spontán forradalomszerű lendületét a politikai-akadémiai elit érintett része erre használta fel.
A marxista modell a forradalmi munkásosztály felszámolódásával illetve helyzete gyökeres megváltozásával alkalmatlanná vált az élcsapati pozíció fenntartására, a valós társdalmi-gazdasági folyamatok pedig egyszerűen nem igényelték már a metafizikai-ideológiai megközelítésű elemzéseket, mivel a játékelmélet, az informatika, a matematikai közgazdaságtan eredményei sokkal használhatóbbakká váltak e célra, mint a balos szociológiai iskolák kusza metafizikája.
Ekkor az elérni, megerősíteni vagy nem elveszteni kívánt “magasrendű morál vezette, tehát tiszteledő és finanszírozandó élcsapati pozíciót” megalapozó ideológia az lett, amelynek révén a társadalom bűntudata felkelthető és fenntartható: a “gyarmatosítók utódainak bűnei a ‘noble underdoggal’ szemben”, a “magasabbrendű lelki értékekkel szembenálló alantas anyagelvűség bűne, mely önmagát csak az önmaga alacsonyrendűségének elismerésével, a létérdekeivel szembeni felforgatás felmagasztalásával és természetesen jelentős anyagi transzferekkel, a küldetéses szociológusok és nemzetközi ‘civil szervezetek’ kezén átfolyó segélyprogramokkal válthatja meg”, a metafizikai megtisztulás igényének felkeltése és kielégítése a posztmarxizmustól a new age handabandáiig, a morális felháborodás a bűnös euroatlanti civilizáció bűnbakjának szerepét kétezeréves indoktrináció áthallásai alapján a legalkalmasabban betöltő zsidó állam ellen, a palesztínai viszonyok minden más “fehér” bűnt megtestesítő kozmikus bűnné metaforizálásával, abszurdan gazdaságellenes zöld narratívával, ehhez kapcsolódó hálás világvégeszcenáriókkal, a liberális demokráciák méltányolható önvédelmének, vagy szintén méltányolható, mert ellenfeleinek törekvéseire reagáló expanziós igényeinek egy univerzális morál szemszögéből való elítélésével, meg azzal a vélelemmel, hogy a civil társdalom azáltal “valósíthatja meg” és védheti meg önmagát, hogy a “hatalom” intézményeit szélsőségesen egyoldalú civil szervezetek által helyezi folyamatos nyomás alá és így tovább.
A lényeg: anyagi előnyszerzés és hasznos társdalmi tevékenység nélkül elérhető társdalmi elismertség a termelő társdalom bűntudatának megteremtése, majd emelkedetten küldetéses prófétai pozícióból való megítélése és a megtisztulási rítusok autodaféinak celebrálása (pl. akadémiai bojkott) formájában.
És ez az egész felelőtlen és efemer ideológiai építmény minden avantgardizmusa és szexuális forradalma meg antikonzervativizmusa ellenére valójában mélységesen reakciós, mert a valós társdalm