Építem a panaszkultúrát. Van az, nélkülem is, de most kell. Ugyanis, tavaly mentem volna a sokak által már jól ismert “Izrael ingyen 10 napban” élményre.
Pár nappal az indulás előtt, rokonainknál látogatóban, hívott arrébb anyám egy pár percre: “nézd a tv-t”. ün néztem, és láttam, illetve pont, hogy nem láttam Haifát, a füsttõl. Nem megyek. Nem is fájt a szívem nagyon, mert az egész magyar csoport itthon maradt. Jövőre mindannyian megyünk, terveztük, és nekem sokszor eszembe is jutott, hogyan fogunk sétálni Jeruzsálemben, este csillagokat nézni a tel-avivi tengerparton, meg minden hasonló rózsaszín élmény, amit egy olyan ember képzelhet el, aki még nem járt egy országban, és vágyik oda.
Aztán idén jelentkezés. Nem nagyon törtük magunkat a gyorsasággal, olyan evidensnek tűnt, ha tavaly mentünk volna, miért ne mennénk idén. Itt volt a bökkenő. Azóta utaztató szervezetünknél leváltottak pár embert, így van ez, kell a rotáció. De jöttek velük új kérdések: kik zsidók a családban? A tavalyi are you jewish után, ez meglepő fordulat volt, de én mondtam: nagyapám. Azóta se tudom, vajon emiatt, vagy a nyilvánvalóan kamu sablonduma miatt maradok itthon, amit küldtek: túl késõn adtam le a papírokat. Kérdéses ez azért is, mert azok a barátaim, akik pozitív választ kaptak, mind késõbb adták le a jelentkezésüket. Az is tovább szõtte bennem kis összeesküvés elméletemet, hogy két másik hoppon maradt magyar társamban és bennem, egy közös van: nem háláchikusan vagyunk zsidók.
Innen jöhet a már unott kérdés: ki zsidó? De nem. Szerintem inkább az a kérdés, hogy egy izraeli szervezet, ami kritériumként a zsidóságot jelöli meg egy programhoz, vállalja-e az izraeli állami álláspontot (egy nagyszülõ elég), vagy a háláchikus nézeteket vallja magáénak. Ha tudom, az utóbbi áll fönn, tavaly sem próbálkoztam volna. Ezek után nem nyugtatott meg az a pár levélváltás sem, ami köztem és az ECJS szervezet között történt. Hiába mondták, hogy nem bennem van a hiba, gyorsan beteltek a helyek, és ezért random döntöttek, ki menjen, ki nem.
Vajon kiben van a hiba?
Ebben a megoldásban a sunyiság a legbántóbb szerintem. Mert lehetne ezt akár nyiltan is deklaráni, de ezt nem merik felvállalni (hiszen ellentmond a de jure cionista politikának, valamint persze szuperkínos is).
Ez történt egyébként a kilencvenes évek elején az akkor induló Amrikai Alapítványi Iskolában (a.k.a. Wesselényi). Meghirdették mint kétnyelvû, amerikai-magyar érettségit nyújtó nyitott-zsidó intézményt: dõltek is a zsidó diákok, remek társaság alakult ki, a zsidó öntudat az egeket verdeste. Igazi j-revival volt. Aztán fokozatosan egyre több ortodox tanár és felügyelõ érkezett Izraelbõl és elkezdték ezt a nem kimondott, nem deklarált, sunyiból üzemelõ kirekesztõ politikát. Elõször leszalámizták a tanárok és diákok egy részét, majd miuután megendedték maguknak azt a pofátlanságot, hogy direkt lepontozták az apai ágon zsidó gyerekek írásbeli felvételijét - és ez kiderült - kilépési hullám indult el. A wesskónak ekkor - abban a formájában - befellegzett, a tanárok és diákok döntõ hányada otthagyta az iskolát, ami azóta is ortodox intézményként mûködik tovább. Polnaire el tudja mesélni a részleteket is, ott volt.
Akik nem tudják: Matthieu ráadásul igazi “jó zsidó”; 19 éves fejjel érdeklõdõ és nyitott a zsidó tanítások és tudás iránt, Izrael-barát blogot ír, önkénteskedik a Keseten, a tel avivi tengerpart csillagairól álmodozik, na és persze régóta a judapest.org egyik törzsolvasója.
Undoritó!
Mivel Izraelben, az ortodoxia minden kapállózása ellenére növekszenek a különbözõ reformmozgalmak, az egyetlen lehetséges fellépés az, hogy az izraeli sajtó figyelmét fel kell hivni arra, ami ez ügyben történik!
Részemrõl, amit tehetek megteszek.
Hello!
A 90-es évek elején a JAFI is egy nyitottabb hely volt. Ugyan szemérmesen odatolták az emberek elé a zsidósági adatok, vagy valami hasonlóra keresztelt ûrlapot, de ennyi. Volt egy Fried Péter nevû igazgató, aki sztem mindnekit aki beesett és Izraelba akart menni, kiküldött. Egy srác az ulpánon pl. meg volt ról gyõzõdve, hogy az apja katolikus pap volt (persze ettõl még halachikusan talán rendben lehet) :-).
Aztán jött egy új góré és vele a hatósági bizonyítványok korszaka.
Most meg …
Szomorú történet.
B.
izrael semmitmondo magazinarca- birthright ut.
nagymellu csajok es szellesvallu csavok fogpasztamosollyal szoktak ajanlgatni. (egyszer penzert szinkronizaltam ilyen ajanlofilmet. a hangmernok az osszes hajat kitepte, h legyek mar kicsit lelkesebb)
megis, mit vartok tole, kiket akarnak vinni?
1. azokat, akikrol ugy gondoljak, ezzel a progival aztan egy eletre odavonzzak oket
2 akikrol ugy gondoljak, na majd ebbol lesz az igazi izraeli allampolgar.
halachikusan nemzsidoknak ugyis elmegy a kedve az egesztol, kar belejuk a reklamut. de ezt azer’ megse tehetik ki a plakatra.
a joval szimpatikusabb egyetemi osztondijrendszert javasolnam mindenkinek. tanulni is lehet, utazni is. oda, ahova akarsz, es nem oda, ahova visznek.
Hello!
ün is leadtam a jelentkezésemet, “háláchikusan” én sem vagyok zsidó, mégsem utasítottak el. Persze, lehet hogy nem fognak kisorsolni, de szerintem azért maximum egy felsõbb erõt hibáztathatok.
na igen pilpul, lehet.
de én idén jelentkeztem ecjses szervezésben, és el is fogadtak.
azért megyek mert pénzért nem tudom mikor tehetném meg, és szerintem ez egy nagyon jó alkalom még úgyis, hogy kb. körbefutjuk izraelt. tényleg nagyon rég szeretnék menni, és örülök, hogy adnak egy testvéri lehetõséget - ingyen.
nem leszek cionista ettõl sem, nem is azért megyek, mert az lennék.
the roots meg ilyesmi, tudod…
Most, életemben elõszõr találkoztam ilyen hozzáállással (hogy nem halachikusan törõdtök azzal, hogy mennyire zsidó valaki, hogy a nagypapája, vagy akárkije zsidó is “csak”)…?SZINTüN nagyon megható, csak így tovább, j-revival forever, Hashem help us!!!
“izrael semmitmondo magazinarca- birthright ut.”
lehet hogy valakinek ez jött le belõle,lehet hogy van, aki annyira nem akar bedõlni a propagandának, hogy nem is lát mást az útból csak a propagandát, lehet hogy ez csak egy mézesmadzag, lehet hogy nagyon jó csapatot fogtam ki, a legjobb madrichokkal, akik képesek voltak túlzások és szentimentalizmus nélkül összekovácsolni a krút és másnál ez nem jött be. mindenesetre, én örülök, hogy lehetett…
Tanmese: Volt az életemnek egy szakasza, amit az izraeli légitársaság biztonsági szolgálatának tagjaként éltem le. Ezen keretek között volt szerencsém beszélgetni minimum 100-150 birthright résztvevõvel. Kötelességem volt dumálni a srácokkal, és megosztanám veletek a leggyakoribb választ, a “honnan hallottál az útról?” kérdésre: (kiejtés szerint írom a választ) ” a nagymamám olvasta az Erek újságban”.
Ennyit a legtöbb anyai ágon zsidó fiatal identitásáról. Általában azért mennek, mert ingyen van, sok esetben a szülõk, nagyszülõk eröltetik, hátha ettõl majd zsidó lesz a csemete.
Gondolom nem kell mondanom, hogy ehhez képest mennyire ocsmány dolog, hogy olyanokat nem visznek, akiknek van zsidó identitásuk…
Olyan szomorú ez az egész!
Hello,
Nem tudom kinél próbáltál jelentkezni a birthright-ra pontosan, de a helyzet az, hogy a lovag utcában senkit nem érdekel hogy a halacha szerint mi vagy.
ün tavaly a háború alatti csoportnak voltam a madrichja augusztus elsõ 10 napjában, és nem hiszem hogy nagy titkot árulok el ha azt mondom, hogy elég kevesen voltak a halachikusan zsidók. Nekem ezt mint mádrichnak nem is kéne tudnom, csak akkot tünt fel, amikor a fiuk fel akarták tenni a tfilint a falnál amire az esetek többségében azért nem kerülhetet sor, mert a lubavicsiak is your mother jewish kérdésre nemlegest választ adtak.
A vallásosságról annyit, hogy a csoportom többségének olyan szavak, mint kipa, mezüze, siratófal stb. abszolút újdonság volt. Sokan voltak köztük akik nemrég tudták meg hogy fél-negyed zsidók.
Amúgy a válogatás során nem az volt az érdekes, hogy ki mikor adja le a jelentkezést, hanem hogy hanyadszorra. Vannak akik évek óta próbálnak bejutni, és csak sokadszorra sikerül. Idén az én csoportomra 5-6szoros túljelentkezés volt, és ez is csak úgy hogy inditottak még extra csoportokat. Szintén érdekes volt, hogy konkrétan a negyven fõs csoportból a háború ellenére egy ember mondta le az utat.
ün voltam résztvevõ és madrich is, és bármennyi bennem a cinizmus képtelen vagyok propaganda útnak tekinteni a birthrightot. Mindkét utam alatt az úgymond “agymosás” abból állt hogy az egyik szállodába odajött valaki a szochnuttol és elmondta hogy kb mik a lehetõségek azoknak akik Izraelbe akarnak menni pl. féléves-egyéves ösztöndijak. üs azért aki kimegy Izraelbe egy évre vagy tovább (mint pl. én tettem), annak nem hülyeség szétnézni 10 nap alatt hogy hova is megy.
A birthright nem más mint aminek látszik. Nem hiszem hogy valaki elhiszi azt amit 10 nap alatt lát a strandon és a szállodákban az vár rá újbevándorlóként is.
Nyilván ez kevés ahhoz hogy bármilyen komoly kép is kialakuljon az emberben Izraelrõl de sokaknak sõt valószinüleg a többségnek ez az lépése a zsidóság felé amit amúgy soha nem tenne meg ha nem venne részt egy ilyen úton. Talán közhelyesen hangzik, de én ezt igy láttam…
?gyhogy ha rám hallgatsz próbáld újra…
nekem is alapvetõen pozitív emlékeim vannak a birthright-úttal kapcsolatban. az agymosással együtt. nem ártott, sõt. nekem éppenhogy megmutatott olyan dolgokat, amelyek árnyalták a túlidealizált izrael-képemet.
Reagálok én is, ha már rólam (is) szól.
ürülök, hogy ennyien kommenteltetek. Ebbõl is látszik, a birthrightról elég színes a kép.
Pár gondolat: Tomi, amit Te írsz, az a szochnutos verzió, én pedig az ecjs-sel mentem volna.
Még mindig fontos: amit leírtam, az az én meglátásom, megérzésem, hogy ez így van-e, kérdés.
Az ecjs honlapján ezt találtam: “ECJS Taglit - birthright israel tours are open to all Jews, regardless of background, affiliation or practice”
Persze, hogy mi a background, vagy az affiliation…
Engem inkább az lepett meg, h tavaly mentem volna, idén pedig mégse, és persze a fent már leírt apróságok.
Shadai mégx1 köszönet, h helyet adtál ennek a kis szösszenetnek
Az ECJS egy alig burkoltan Chabad szervezet. Csak nagyon ügyesen csinálják, és ezért nem elsõre kerül képbe a nagy rebe fotója…
Így azt hiszem nincs min csodálkozni. A meggyúzúdésüknek megfelelõen jártak el - az más kérdés, hogy számunkra ez minimum gyomorforgató.
A Taglitot két dolog miatt találták ki. A második intifada idején konktak a szállodák, meg kellett valahogy menteni a turizmust. Zavaros idõkben kézenfekvõ volt a zsidókat “haza” csábitani. Ez amolyan “vásárolj hazai árut” õsi cinista felfogást tükrözõ hozzáállás, ami szerintem teljesen legitim. A másik - és a mi szempontunkból ez a lényeg - amerikában felmérték, hogy az a fiatal zsidó (tök mindegy, hogy milyen módon zsidó), aki megjárta izraelt, vannak élményei a szentföldrõl (legyen az spirituális, vagy szimpla turista benyomás) nagyságrendileg nagyobb mértékben maradnak Amerikában a zsidó közösség részei. Magyarán a Taglit egy válasz az asszimilációra. Az amik nem hülyék, ha nem mûködne a dolog, akkor nem fektetnének bele még mindig annyi pénzt.
Amikor kint voltam a Taglittal azt láttam, hogy nagyon sok féle összetételû csoport volt velünk párhuzamosan kint. Voltak vallásos családok gyermekei és látszólag teljesen “hétköznapi” fiatalok. Elõször mosoloyogtam, amikor az elsõ vágottszemû kipás gyereket megláttam… De aztán beszélgettünk, és kiderült, hogy az örökbefogadások miatt, nem ritka, hogy koreai gyerekek zsidó családokhoz kerülnek és zsidó identitásban nõnek fel. üs õk teljes természetességgel utazhatnak a Taglitra. Szerintem ez egyébként tökre rendben van.
A Taglit lényege, hogy adjon egy képet Izraelrõl. Hogy te aztán milyen képet viszel haza, az nagyban függ attól, hogy egyébként milyen elõképed van az országról, milyen inteligenciával bírsz, és mennyire vagy kíváncsi.
Jó esetben olyan madrichot fogsz ki, aki nem a sablon szöveget nyomja, hanem reális és árnyalt képet mutat az országról. Mi ilyen csoporttal voltunk kint, a szép dolgok, a pozitív élmények magukért beszélnek, a madrichoktól viszont nagyon sok történetet, adatot, tényt hallhattunk arról, hogy egyébként a sok szép dolog mellett a pálmafák alatt miért is olyan nehéz az élet Izraelben. Szóval ez csak azoknak egy átlagos turista út, akik a tenger miatt utaznak ki, akik viszont kíváncsiak azok válaszokat is kapnak, függetlenül attól, hogy milyen zsidó gyökerei vannak, milyen zsidó identitása van stb.
A történet azért is gáz, mert közben meg vannak olyan anyai vonalon “tiszta” zsidók, akik nem élik meg a zsidóságukat, vagy ami még rosszabb, szembefordulnak vele. ün találkoztam ilyennel is. (Talán már említettem ezen a blogon.) Nemcsak kiutazhatott Izraelbe, hanem állampolgárságot is kapott.
üs azért is gáz, mert ha tavaly elfogadták a jelentkezésedet, akkor idén miért nem? Ennyire személyi kérdés lenne az egész? (Attól függ, ki bírálja el a papírt?)
:(
Amúgy mennyibe kerül Izraelbe menni turistaként kb.?
üpp Henna imfornációját akartam megosztani veletek: az ECJS egy lubavicsi szervezet. Ahogy én tudom a Taglit “franchise”-t megkaphatja bármilyen - némi alapvetõ kívánalmaknak eleget tevõ- zsidó szervezet. Egy haszid csoportnak meg nyílván az “open to all jews” megfogalmazás csak a vallás szerint zsidókat takarja. Ettõl függetlenül tavaly egy jó ismerõsöm simán felvételt nyert az ECJS csoportba, pedig csupán apai ágon érintett. Sõt, elsõre jelentkezett. A 10 nap alatt egyébkéntegyszer sem kértek tõle családfa-ismertetést, és nagyon élvezte a programot. ?gyhogy elég kuszák a dolgok felvétel ügyben.
Egyébként: az igaz, hogy az izraeli bevándorlási törvény szerint elég 1 db zsidó nagyszülõt felmutatni, de ha valaki nem zsidó halachikusan, akkor csak mint nem zsidó vándorolhat be. Bár a személyibe már nem írják be a nemzetiséget (korábban a halachikusan nem zsidóknak azt írták, hohgy magyar,orosz,ukrán, stb), de a nyilvántartásban benne van, és házasságnál pl. nehézségeket jelent.
Szerintem nem kell erre rápörögni, hogy azért nem jutottál be, mert nem voltál eléggé zsé nekik. Ahogy én láttam szervezõdni a dolgokat (igaz, én a szochnuttal voltam): totális a káosz, gyanítom, hogy véletleneken és ismeretségeken múlik, hogy épp ki jut be, ha túl sok a jelentkezõ.
Nekem nagy mázlim van, mert nekem nem az apám rokonait irtották ki, hanem az anyámét, tehát én gond nélkül mehettem.
De a mi évjáratunkban (2004) biztos, hogy a TüBBSüG nem volt halachikusan zsidó, ez kiderült nem egy ponton.
ün is halálosan rosszul vagyok ezektõl a megkülönböztetésektõl, és számos rémtörténet is eszembe jut (volt /bal/szerencsém a Rabbiképzõre járni ugyanis), ugyanakkor ez már csak egy ilyen, hulla ellentmondásos ügy.
Valamit azért csak ki kell találni, hogy ki zsé, meg ki nem zsé, különben nincs mirõl beszélni.
* * *
A Birthright egyébként nekem - várakozásaimmal ellentétben - hatalmas trip volt. Annak ellenére, hogy én speciel határozottan sokallottam az agymosást, az tény, hogy enélkül valszeg nem aliáztam volna két évvel késõbb.
Szerintem jelentkezz újra, vagy menj el ulpánra, vagy húzz ki a Masa programmal. (Mûködik! Láttam példákat. Csak el kell viselni a Szochnut végeláthatatlan tökölését, a fa*kodó debilis kérdéseket, rá kell szánni egy évet - ! - a szervezésre, és onnantól már lehet zabálni az ingyennarancsot a fáról. Saját tapasztalat.)
Fog az menni, csak akarni kell.
De azért pár hulla (fõként ugye anyai ágon) nem árt, ha van tarsolyban.
Ez van!
A Birthright - Taglit egy keretrendszer, amin keresztül meg lehet ismerni Izraelt. A konkrét csoportot mindig egy “gazda”szervezet indítja: ez lehet a helyi Szochnut, vagy az EU-ban pl. az ECJS.
A központi Birthright oldalon van még útmutató is, hogyan válassz szervezetet, amelyikkel kimennél.
http://www.birthrightisrael.com/Static/Binaries/WinnerPhoto/Choosing%20The%20Trip%20That%20Is%20Best%20For%20You_1.pdf
Egyes számú kérdés:
What organization sponsors this program? What is the sponsor’s primary mission, ideology and philosophy?
Azaz aki minimálisan utánanéz annak, hogy ki kicsoda, az alapján egyértelmûnek kéne lennie, mire számítson a feliratkozásnál és a programoknál.
Nos, akkor egy kis élmény-beszámoló.
2005-ben az ECJS csoporttal voltunk kint. (Anyai ág stimmel, ezzel nem tudtak kicsinálni). Korábban voltam már Izraelben, és nem voltak tévképzeteim úgy általában.
Ellentétben a bevezetõmben írtakkal, én nem voltam képben hogy az ECJS lubavicsi fedõszervezet, ez csak úgy kb. az út közepére derült ki számomra, de így sem volt ciki vagy gond. A reform affiliációért nem rajongtak, ez egy idõ után kezdett egyértelmû lenni. Inkább a vallásilag “szûz” fiatalokra pályáztak, akiket meg nem hozott lázba a vallási vonal, csak az izraeli szekuláris életérzés.
Az izraeli madrichok (magyar nem jött velünk) nagyon jó fejek voltak, általában (modern) ortodox lányok voltak. Nekem korábban komoly elõítéleteim voltak az ortikkal szemben (pilpul: veszélyesen fertõzõ a terminológiád), és itt volt lehetõségem “leszámolni” ezen elõítéletekkel. Nagyon visszafogottak voltak, pedig pont a gázai kivonulás elõkészítése folyt, és egyértelmûen a lelkük mélyén a telepesekkel értettek egyet, de nem nyomatták a progpagandát! Az egyik madrich még néhányunkat a családjához is meghívta, kiderült hogy apja nagy iszlám-tudós, és nagyon nyitottak voltak általában.
Amikor sábbátkor egy helyi orti családhoz mentünk ebédre vendégségbe, viszont kibújt a szög a zsákból - amerikai bevándorló ortodoxok voltak a házigazdáink, és a három csoport (gazdag amerikai, izraeli, ortodox) negatív kombinációját is átélhettem. Lenéztek mindent és mindenkit ami nem zsidó volt (pl közép-európáról beszélgettünk, mert az egyikük orvosként konferenciákon járt errefelé).
A Falnál tett látogatás és imádkozás is komoly élmény volt. Kár, hogy tényleg nem nagyon ismerték a többiek, milyen imákat mondunk, stb. A legkirályabb, hogy az öcsém elõvette többször is a saját reform sziddurt és abból nyomtuk :)
A kajakozás a Jordánon is szuper volt. Eljutottam Cfátra is, ahol eddig soha nem jártam - ez is jól volt megszervezve.
A legdurvább kirohanást két csoporttag, Belgiumban élõ tinédzser izraeli lány intézte amikor meghallotta, hogy nem zsidó lány a barátnõm. Tehát a szervezõk stb nem terrorizáltak ideológialiag, volt helyettük más, “peer preassure”. A legnagyobb taplók (csoportdinamika) az írek voltak, és egy holland srác. Igazi középiskolás szintû bunkóskodást folytattak. Szóval ennyi hátránya van, ha “ovival” utazik csoportban az ember.
A magyar csoportot nagyon szimpatikusnak találtam, és nem volt “ciki” hogy velük lógtunk sokat. A luba jelenlét itt is megvolt, de kordában tartottuk õket :)
Ja még valami. Az ECJS izraeli partnere a Mayanot vallási szervezet, egy lubavicsi jesiva volt. http://en.wikipedia.org/wiki/Mayanot
A Birthright weboldalon vannak listák, hogy kik szerveznek nemzetközileg ilyen utakat.
http://www.birthrightisrael.com/bin/en.jsp?enPage=EmptyPage&enInfolet=../Include/Static/frame_other_trips.jsp
ürdekes, hogy Mo-nál csak egy szochnutos email cím szerepel.
Az ECJS sehol Európában. Ausztriában meg az említett Mayanot van feltüntetve.
“De azért pár hulla (fõként ugye anyai ágon) nem árt, ha van tarsolyban.”
Na pontosan itt van a probléma. Ettõl még igaz, h kellenek kritériumok, de ami idáig vezet….
Nem a másik véglet demagógiáját akartam megszólaltatni, h “nem kellenek határok,mert minek”.
Egy problémát, kérdést dobtam be, egy lehetséges megközelítéssel, és ezt nem gyõzöm elégszer leírni.
Agam HaBarbarim: ilyen történelemszemléletet még nem láttam, minden tiszteletem a szarkazmusodé!!!
J-Bone: Bocs a hülye kérdésért, de ha feleségül akarnád venni a barátnõdet, hol házasodnátok? Ez nem piszkálódás, csak ilyenrõl még nem hallottam. A keresztények keresztbe-kasul házasodhatnak felekezetek között, még a szentfazék hittantanárnõ szerint is (csak persze meg kell igérnie a házastársnak, hogy katolikusnak nevelik a gyerekeket (mondjuk azt sosem értettem, hogy nem gondolnak arra hogy a másik félnek is lehetne ilyen kivánsága).
Jaj, édes gyerekek… Itt egy idõs ember beszél. Böngészgetem soraitok, és szomorú vagyok, ha valakinek fáj a szíve, mert megbántották azzal, hogy most hogyan zsidó is õ, és az e egyáltalán. ün befelé szeretném megélni, nem kell senkinek a jóváhagyása. Ha szabad, még egy Szép Ernõ mondatot is idetennék: az én Istenem felekezeten kívüli… (Emil)
Gwenie:
három variáció van.
1. “csak” polgári esküvõ. Ez jelenleg Magyarországon legális zsidó és nem zsidó között :P
2. betérés / kikeresztelkedés: innentõl kezdve teljes egyházi esküvõ lehet bármelyik vallásban :)
3. vegyesházasság, zsidó neveltetésû gyerekekkel: a reform zsidó irányzat ilyet ismer, kicsit olyan mint a betérés. Majd rakok fel írásos (angol) anyagot errõl.
uff
Köszönöm, köszönöm! Majd holnap bõvebben, mert bezár a könyvtár
Kedves J-Bone! Köszönöm, hogy visszaírtál! Sejtettem, valami Joli-nénis megoldást (ez a hittantanárnõ és azért írtam le a nevét mert soha senkire nem illett még ennyire a saját neve. A Jolán ugyanis Jó lányt jelent és a néni minden álszentség nélkül internalizálta vallása elõírásait, rettenetesen naiv volt és hitt a tiszta életben, ilyen “nem szabad” alapon, a két gyermeke kicsit más úton járt és ezt észre sem vette. Bocs hogy leírtam, de olyan poén). Valahogy úgy vagyok, hogy vannak trendek (pl: vegyesházasság engedélyezése) és azok igazak a hasonló csoportokra (vallási közösségek). Gondolom egyes zsidó vallási irányzatokban még rendesen kivágja a biztosítékot a vegyesházasság, ahogy te is írtad a mély élettapasztalattal rendelkezõ tinilány megjegyzését. ün rettenetesen a vegyesházasság mint olyan pártján állok. Legjobb barátnõim evangélikusok, elsõ pasim református volt (ez volt a fõ vonzereje a zöld szeme mellett). Zsenge koromban sok katolikus ifjoncot álszentnek tartottam és van egy kis vonzódásom a protestánsok iránt, de egyáltalán nem térnék át semmire. Azért is tetszik a vegyesházasság elfogadása, mert az a véleményem, hogy az ember az identitása megõrzése mellett ismerkedhet más csoportokkal. (A barátnõimmel is megszoktuk beszélni a vallási dolgokat, kinél mi hogy van, ilyesmi, nem csak úgy le****juk a dolgokat). Nekem baromi fontos ez az õrizd meg magad vonulat. (Bármiben) Várom az anyagokat, kiváncsi vagyok.
Amúgy, meg oltári nagy hülye voltam, amikor a barbis posztnál félreértetted a T/2 személyemet és azt hittem, hogy nem tetszik neked hogy külsõsként beleütöm a billentyûzetem a blogba. Aztán meg kiderült, hogy a barátnõd nem zsidó úgyhogy nem lehetsz interkulturalizmus ellenes. Azóta már sokat adtam le a paranoiáimból ….. :)
(Fene ebbe a vizsgaidõszaki feszültségbe, már megint milyen hosszan kiírtam magam, a többiek meg olvashatják … :( )
Nekem államvizsga 10 nap múlva. Szóval százszorosan megértelek. A többirõl nem is beszélve…
Köszi! De jó, nem vagyok egyedül!!! Most pénteken államvizsga ….
Nem tudom tavaly milyen útról beszélsz, ami a háború miatt elmaradt, mert én is ez alatt voltam kint a birthright-al, miközben lõtték Haifát és ebbõl semmit nem éreztünk az út alatt. ráadásul elõttünk is volt már egy csoport.
Nekem pedig úgy tûnt, hogy barátaim, akik idén mentek, sokkal szervezettebben tudtak jelentkezni és ötször annyi információt kaptak a jelentkezésrõl, mint mi tavaly.
tavaly az ecjs birhright magyar csoportja nem ment ki, senki sem. szochnutos csoport lehet, h ment. a szochnutos birthrightról nem tudok írni, én csak az ecjs birthrightról írtam. de ezt már egyszer egy régebbi kommentben leírtam…