Ez az a téma, amirõl nagyon nehéz beszélni. A mai 12-18 évesek ráadásul nem igazán érdeklõdnek a téma iránt, a régi oktatási anyagok pedig egyre kevésbé képesek betölteni feladatukat: a gyerekek elgondolkodtatását az európai Holokauszt általános kérdéseirõl, tanulságairól. A napokban most viszont két - számomra új - megközelítéssel is találkoztam Holokauszt-oktatással kapcsolatosan. Az egyik egy kampány, ami az MTV-n (Music Television) fut, íme a klippek:
A filmek egyszerre akarnak sokkírozni és mai kontextust nyújtani a zömében tizenéves nézõknek. Az üzenet: a Holokauszt olyan emberekkel történt, mint te vagy én.
A másik oktatási “innováció” egy holland képregény, “Az Igazság nyomában”. A képregényt az amszterdami Anna Frank Ház és a Zsidó Múzeum készítette másfél év elõkészítés, mindenféle konzultációk és széleskörû szakmai összefogás után, és idén tavasztól Magyarországon is kipróbálják az iskolai oktatásban. Maga a képregény mûfaj és a téma persze nem most találkozik elõször: híres lett Art Spiegelman Pulitzer-díjas Mausa (ld. JP bejegyzés) és tavalyelõtt egy magyar származású zsidó comic stripper, Miriam Katin saját vészkorszakbeli képregény-feldolgozása kritikai nagydíjas lett Franciaországban (JP bejegyzés, Nextbook podcast itt).
“Az Igazság nyomában” egy családi nyomozás története, melynek központi figurája Eszter. Eszter szüleit Auschwitzban gyilkolták meg, õ egy tanyán bujkált másokkal együtt. Eszter idõskorában újra felkeresi a helyet, és elhatározza, kinyomozza, mi lett a töbiekkel. Elkíséri unokája, Daniel, aki folyton kérdezõsködik, és interneten rátalál Bobra, az auschwitzi túlélõre. Eszter barátnõje, Helena pedig rábukkan arra a fotóalbumra, amely az egyedüli emlék Eszter szüleirõl. A történelmi részletek is teljesen valósághûek: Hitlert és a többi történelmi figurát, az öltözeteket, a környezetet fényképek alapján rajzolta meg az illusztrátor, Eric Heuvel, aki egy korábbi képregényben már feldolgozta a II. világháború témáját. Heuvel felelõssége nagy: sok gyereknek nyilván ez jelenti az elsõ vizuális beonymást a korról.
A képregény Hollandiában nagy siker, ahol ezer diák osztályozta le a mûvet egy 10-es skálán, és az átlag 8.5 pont lett.
Kérdések: a “könnyed” comic mûfaj és a súlyos történelmi-társadalmi kérdések vajon Magyarországon is összeegyeztethetõek lesznek? Lehet-e, szabad-e edutainment-et csinálni a Holokauszt oktatásából? Lehet-e, szabad-e univerzális etikai-morális dilemmákra fókuszálni a Holokauszt történetét, miközben a konkrét felelõsségek feledésbe vesznek?
Lehet, h én vagyok régivágású, de én maradnék a tankönyv + források (képek, naplók, hangszalagok, filmek) kombinációnál. Mondjuk tizenéveseknél ezek nem feltétlenül aratnak osztatlan sikereket.
Viszont a tizeneveseknek tobbek kozt a forraselemzest is meg kell tanulni az iskolaban. Vagy en is regimodi vagyok?
a filmek jók, a képregényt én itthon nem nagyon erõltetném, fõleg, hogy nem is a magyar holocaustról szól, meg így egy-két oldal alapján meglehetõsen sablonos tucatmunkának tûnik, amitõl a magyar gimnazisták a falat kaparnák. az mtv-s megközelítés sokkal hatásosabb lehetne.
másrészt a magyar holokauszt-oktatás fókuszálhatna erre a kik azok a zsidók, honnan jöttek, mik az ünnepeik, szokásaik stb. témára.
“Lehet-e, szabad-e univerzális etikai-morális dilemmákra fókuszálni a Holokauszt történetét, miközben a konkrét felelõsségek feledésbe vesznek?”
Azt hiszem, ez a kérdés nem is igazán kérdés, legalábbis zsidó szemszögbõl, hiszen minden velünk kapcsolatos eseményt Istenhez kötünk és ezzel univerzális etikai-morális szintre emeljük a személyes tragédiák szintjérõl. Legyen szó akár Peszach örömteli megszabadulásáról akár a zsidóság többségének eltûnését eredményezõ Szentélyrombolásról.
A mai fiatalok is nagyon keveset tudnak a holokausztról. A gimnáziumi
történelem tankönyvekben is kevés található. Van olyan iskola, ahol az
Anna Frank naplója kötelezõ olvasmány. A család is felelõs, hogy ha
ilyenekrõl érdeklõdik a gyerek, mit mond. Egy ujságban olvastam olyan
értelmiségi apáról, aki nem engedi el a gyerekét egy holokauszt kiállí-
tásra. Hõbörög, hogy a gyerekének az agyát ne mossák át. Ez hozzá tartozna az általános müveltséghez, hogy a közelmult történelmét be-
hatóan ismerjék, a Mo-n élõ nemzetiségek kulturáját is ismerjék.
A mai fiatalok nagyrészénekfogalma sincs a zsidóságról, elképesztõ,
hogy még tanult emberek is felülnekilyen ostoba, középkori babonának
mint a vérvád. ün még a kommunizmus alatt jártam iskolába, szinte
csak egy történelem leckére emlékszem, amely megemlítette. Az Anna
Frank naplóját már akkor is kiadták. Már egész kisgyerekként hallottam
róla elõször. Szüleim baráti körébõl többen átélték. Egyszerü emberek
kiskereskedõk élettörténete volt ez, amirõl nem szabad volt beszélni.
Weisz nénivel, Grósz nénivel történt, elõttük a zs. szót sem szabad
volt kiejteni. Családokon is mulik, hogy állnak hozzá. Fiam tavaly
érettségizett. ?t már elvittem a Zsidó Muzeum-ba és a Terrorházába is.
Sétáltunk a pesti zsidónegyedben is. A magyar irodalom érettségin
közülük sokan választották mai magyar kevenc írójuknak Kertész
Imrét. Fiamnak, pedig egy holokausztos novellát ajánlottam Szántó T.
Gábortól. A holokausztnak emléknapja is van. Azokban a helységekben
ahol létezik emlékmü, vagy zsinagóga és temetõ, ilyenkor a szülõknek,
vagy a pedagógusoknak el kellene látogatniuk a fiatalokkal.
Volt egy film is nemrég a tévében, amiben egy mai zsidó kislány, aki nagy ívben szart a holokausztos történetekre, valami misztikus idõutazás fennforgása miatt visszakerült oda, és megtapasztalta a saját bõrén. Eléggé megható volt. A címére most nem emlékszem.
Tudom ajanlani Shalom Auslandertol a Beware of God cimen osszegyujtott irasokat, ezen belul az idevago reszt..:D
Ha az edu érvényesül, legyen nyugodtan tainment. Az, h ez ízlésesen és hatásosan történjen, már gyakorlati kérdés.
A felelõsök és túlélõk halálával a felelõsség kérdése is máshogy tárgyalandó, arról nem is beszélve, h a történelmi helyzet is változik. Ezért a holokauszt emlékét csak egy absztraháltabb, etikaibb megközelítéssel lehet életben tartani, mert ha a konkrét eseményeket hangsúlyozzuk, a következõ generációk tudatában már csak egy lesz a rettenetes tört. események közül.
Egy apróság a felelõsség-kérdés kapcsán:
Sztem a holokauszt-oktatás kapcsán fontos lenne, h ne csak az domborodjék ki, h az áldozatok voltak olyanok mint te meg én, hanem az elkövetõk is. Így az olvasó elgondolkozni kényszerül azon, h milyen felelõsség terheli egy ilyen helyzetben, melyek a vállalható és a nem vállalható kompromisszumok, és h mi az a határ, amin túl mindenképpen embernek kell maradni.
Az, h Hollywood a nácikat démonikus übermenschekként ábrázolja ötvenakárhány éve, lehetetlenné teszi, h az emberek átérezzék a dolog rettenetét.
valóban, ezért (is) ütött az Untergang
Szerintem a témával kapcsolatos összes kérdés felvetése értelmetlen, amíg nincs komoly és általános vallásoktatás sem zsidó sem keresztény oldalon. Az emberi gondolkodásnak I-sten kell hogy legyen a középpontja, nem a történelmi sérelmek. Amíg egy zsidó ember Tóraolvasás helyett a holokauszton rágódik (és a napi vélt vagy valós) sérelmein, nem is lesz békessége. Hányszor kell még ezt leírni és elmondani?
(Ez már szerintem OFF-megjegyzés) Nem a holtakat kell nézni, hanem az Egyet, aki él.
http://www.haver.hu
Tomi: egyetértek, a Haver jó példa sikeres informális oktatásra ebben a témában. Viszont a honlap sajnos nem mûködik nem Explorer böngészõkkel…
Sütimanó: Shalom Auslander szerintem is az egyik legjobb dolog, ami a zsidó irodalommal történt Philip Roth óta.
Shalom Auslandertõl nekem a Rabbik és gojok van meg, az király? Még nem kezdtem neki. Az Untergang meg az egyik legjobb film arról a korszakról.
szerintem is http://www.haver.hu
és talán jártatok akkor a holokauszt emlékközpontban, mikor még az a finoman szíved mélyébe vágó, lelkedet facsaró kiállítás volt.
talán a Maus -t is olvastátok. itt a képe: http://en.wikipedia.org/wiki/Image:Maus.jpg
shadai: ffx-on mûxik a haver
tomi: OFF: ezzel meg lehet nézni, hogy a browser-ek mit mutatnak http://browsershots.org/
Az oldal bejön, de a menük már nem mûködnek.
A Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban rengeteg program van (pl. filmklub) az állandó kiállítás mellett: http://www.hdke.hu
Kérdések: a “könnyed” comic mûfaj és a súlyos történelmi-társadalmi kérdések vajon Magyarországon is összeegyeztethetõek lesznek?
-már most azok. némelyek (http://ngaboca.typepad.com/weblog/2008/03/persepolis.html) számára. A Nyócker és Finding Nemo is feszegetnek társadalmi kérdéseket. Természetesen a témák súlya eltér, de a Persepolis számomra egy az egyben a Maus/Az Igazság Nyomában társdarabja.
Lehet-e, szabad-e edutainment-et csinálni a Holokauszt oktatásából?
-egyéne válogatja, hogy fekszik-e ez a stílus. ün biztos, hogy a gyerekeimet így is okítom majd. Addigra lehet, hogy a poroszos oktatási rend is felismeri, hogy élményeken keresztül sokkal többre emlékszünk, legalábbis bizonyos korig hatásosabb lehet az edutainment. A 30 évesek még kmm… beletartozhatnak ;)
Lehet-e, szabad-e univerzális etikai-morális dilemmákra fókuszálni a Holokauszt történetét, miközben a konkrét felelõsségek feledésbe vesznek?
-szerint helytelen így a kérdés. ha az ember Pamuk-ot olvas, Satrapi-t néz/eget nem látja a fenti kettõt elválasztva, hanem a történetbe beágyazba minden aspektus jelen van. A makrótörténet, a személyes vonal, a morális kérdések, a felelõsek megjelenítése, még ha esetleg csak szimbolikusan is. ün nem szeretnék egy rajzfilmben valós fotókat látni, konkrét nevekkel, és egy dokumentumfilben pedig sematikus megjelenítést, nevek mismásolását. A rege/eposz/ballada/népmese/comic stb. történetmesélõ rendszereknél van tanulság a végén, de vajon kell, szükséges-e a konkrét felelõsséget ide vetíteni?
A holokausztot nem lehet oktatni szerintem.
ün nem szivesen tanítanám, de ha muszáj lenne, 16 éven alattiakat biztos nem tanítanék. üs a felelõsöket semmiképp sem keresném, az csak elriassza a diákokat. Ne felejtsétek el, hogy itt elsõsorban a nem zsidó diákok oktatásáról van szó. (Illetve az õ részükre nehezebben értelmezhetõ a dolog.) Mert az áldozati szerep könnyebben értelmezhetõ.
Az a legmegdöbbentõbb, hogy bármelyikünk eljuthat odáig, hogy így gyilkoljon, legalábbis minden népcsoport kitermelhet magából ilyen végrehajtó tömeget.
Az MTV-s klippek azért jók, mert nem hangsúlyozzák az áldozatok zsidó származását, azért viszont nem jó, mert nem derül ki belõle, hogy ezek mögött a fegyveres fickók mögött állami hatalom van.
köszi
A Holocaust-történet oktatását símán lehet integrálni a történelem oktatásba.
Ami az emberi vagy morális aspektusát illeti, arra meg a legjobb megoldás kirándulásokat szervezni Auschwitzba egyetemistáknak, nincs messze. Kb. egy 2 napos úttal megoldható. Ha az ottani kiállítást, tábort valaki végignézi, el fog gondolkodni. Ennél többet meg nem lehet remélni.
Szerényen javasolnám azokat a közvetlen módszereket, amelyeket Izraelben követnek: a Soára való megemlékezés napján, vagy akörül, egy-egy túlélõ egy-egy iskolába látogat, ahol elmeséli az õ egyedi történetét. Ennek ugyan évrõl-évre egyre kevesebb esélye van, hiszen a túlélõk elhalnak, de mégis, a közvetlen emberi kapcsolat a legerõsebb meggyõzõ erõ - mármint az, hogy ilyesminek soha nem szabad újra megtörténnie.
Elképzelhetõnek tartom, hogy a második nemzedék átveszi a történet elmesélésének nehéz, de nagyon fontos feladatát. Az internet világában nem az adatok ismertetése a fontos, hanem az érdeklõdés felkeltésének.
nemrég olvastam Róbert László: Zsidónak születni címû könyvét és az elsõre sablonosnak tûnõ cím ellenére szerintem az egyik legjobb soá-regény, amivel eddig találkoztam, pont azért mert a sablonokkal és az áldozat-szereppel szakítva meséli el a történetét, beleszõve kapcsolatot zsidó-nem zsidó, kollaboráns-ellenáló, kommunista zsidó-hívõ zsidó között. speciel sokkal jobban tetszett mint a Sorstalanság, bár kétségtelen, hogy sokkal könnyebb olvasmány is.
Már most megszeretnélek kérni, hogy következõ cikkeidbe ne vedd egy kalap alá a Magyarságot-Zsidóságot, Antiszemiztizmust-Antimagyarizmust, és végkép NE akarj a fiainkból szabad kõmûvest faragni!
Addig örülj még nem a náci propagandát tanítják az iskolákban.
UI: a Zsidóknak mindig lesznek ellenségeik, a Magyaroknak meg csak addig még ti itt vagytok!
Edukatív értéke miatt kivételesen meghagyom a fenti hozzászólást. Ez is egy tipikus vélemény, még ha kisebbségben is van. A kérdésem az, hogy mondjuk ilyen “szentimentumok” mellett hogyan lehet egy iskolában normális beszélgetést folytatni a témáról? Vannak erre moderátori trükkök, megoldások? Egy-egy ilyen diák vagy szülõ nyilván nagyon meg tudja mérgezni a légkört egy egész osztályban. Szóval hogy van ez?
Cp,
ezt Malina Hedvig is így tudja? Te nagyon bátor :(
Sziasztok!
Igaz az én véleményem is Haver közeli lesz (készül az új weboldal végre igaziból, reméljük nem kell sokat aludni és minden böngészõ alatt mûködni fog), szóval végre érdemben tudok hozzászólni valamihez.
Az elmúlt néhány évben kb. 5000 diákkal találkoztam és maximálisan egyetértek azzal a hozzászólással, amelyik azt emlegeti, hogy elõször zsidóságról oktassunk és csak aztán a soáról, mert egyébként teljesen értelmetlenül lövöldözünk a sötétben. üs mélységesen egyetértek azzal is, hogy ki kell emelni az ugyanolyan emberekkel történt meg, mint Te vagy ? vagy én. A képregény ügyében én is bajosnak tartom, hogy nem magyarok a szereplõk, de van itt még valami, amirõl sokszor elfelejtkezünk, ez pedig az embermentõk és történeteik. Az én véleményem az, hogy ugyan sokszor hálával emlegetjük a nevüket, meg elmélázunk azon, hogy vajon mi hogyan cselekednénk adott szituációban, de alapjában véve a margóra kerülnek. Ha én választhatnék, kapnék sok idõt, teret, biztosan nagyobb részt szentelnék nekik. ?rült érdekes téma. üs akkor már csak félve említem meg, hogy amikor évente egyszer kiosztják a Jad Vashem által adományozott Világ Igaza kitüntetést, akkor sem õk a fontosak…
Csatlakozom az elõttem szóló egy gondolatához: nagyon fontosnak tartom, hogy a magyar társadalom megismerhesse a Jad Vashem kitüntetettjeit és személyes példájukon keresztül dolgozhassa fel a múltat. Fontos lenne az ismeretlen, névtelen életmentõk felkutatása, mert nem csak a soah túlélõi, hanem a segítõk nemzedéke is hamarosan kihal és utána már az egészet meg nem történtté lehet tenni.
Németországot a háború után sokezer pszichológus és az egyházak is segítették szembenézni multjával. Izraelben a Jom HaSoah az állami ünnepek sorába lett iktatva, és ennek részeként mennek el a gyermekek õseik szülõföldjére és a TV is személyes visszaemlkezéseket közöl. Nagyon fontos, hogy személyes legyen, mert 1 embert meg lehet siratni, de hatmilliót nehez! Amerika demokratikus ország, ott van Holocaust Múzeum és Holocaust Day, mindkettõ jól mûködik, mert van egy befogadó közeg. Nem a szörnyûségekre koncetrálnak elsõsorban, hanem az élõ (mindent túlélõ!) zsidóságot, annak vallását és kultúráját akarják elsõsorban megmutatni.
Saját példámból kiindulva: a szembenézés a múlttal nem történhet meg materialista alapon, mert így csak a tagadás és elfojtás teszi lehetõve, hogy élhessünk. A megoldás csak transzcendens módon történhet: lehet Isten, lehet mûvészet, mindegy, kinek-kinek igénye szerint.
Magyarországon jelenleg a politikai helyzet teljesen lehetetlenné teszi a múlt bárminemû feldolgozását, ezért csak családi körben tehetünk valamit. Sabbatkor velünk vannak az elhúnytak fényképei vagy tárgyai, és közösen imádkozunk értük gyermekeinkkel, unokáinkkal, és ha felteszik a kérdést: ki õ, és hogy halt meg, akkor elmondjuk a történetét.
Társadalmi szinten nagyon sokat tehetnének a keresztény egyházak, akik a hítoktatás során megismertetnék az embereket Izraellel, hogy szeretettel tekintsenek rá, mert ? az idõsebb testvér. A kisegyházaknál nagyon sok pozitiv példával találkoztam már, de a történelmi egyházaink - valószínûleg a feldolgozatlan múlt és bûntudat miatt - még képtelenek leküzdeni a 2000 év antijúdaizmusát és az utolsó 100 évük politikai antiszemitizmusát. Pedig az egyházak jövõje a zsidósághoz való viszonyuktól függ elsõsorban. Nem a múltban elkövetett bûnök számítanak, hanem az ahhoz való viszonyulás, mert az ürökkévaló hosszan tûrõ és megbocsátó, irgalmassága ezerszer felülmúlja igazságosságát.
üva, ez az izraeli jó ötletnek tûnik nekem is. A Páva utcai kiállítás megtekintése közben az volt nekem a legsokkolóbb, amikor mellettem egy idõs hölgy elsírta magát, és mesélte a többieknek, hogy õt mikor vitték el..
Azért hozzátenném, hogy más Izraelben oktatni a holokausztot, mint Magyarországon, pont az érintettség iránya miatt.
Mellesleg nem értem, miért kellene egyátalán ilyenekrõl beszélni az iskolában! Történelem könyvekben van róla 1 egész fejezet, Trianonról is csak 1 van, és annak nagyrésze takarja a valóságot. Emellett, ha az igazságot írnák le a dijákok 50%-ka nem úgy állna hozzá a Holokausztos fejezetnek, hogy “Jaj gyámoltalan szegények kik a légynek sem ártottak” A legidegesítöbb viszont az, hogy 2. VH után a határonkivüli magyarok 100 ezrejit középkori modszerrekel megkínoszták,lemészárolták, és erröl össz-vissz van 3 bekezdés!!! Szépen magyarul fogalmazva örüljetek annak ami ma van amíg van! UI: Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka! ez a válaszom a kérdésedre, hogy hogyan lehetne ilyen hozzá állásal beszélni a témáról!
Kedves CP!
Írod: “Mellesleg nem értem, miért kellene egyátalán ilyenekrõl beszélni az iskolában! Történelem könyvekben van róla 1 egész fejezet”
Majd ha iskolába jársz, észre fogod venni, hogy ott arról beszélnek, ami a tankönyvben van. A fenti diskurzus arról szól, hogy ezt hogyan tegyék.
“NE akarj a fiainkból szabad kõmûvest faragni!”
Dehát kedves CP, épp azon dolgozunk ebben a szép nagy világösszeesküvésben, hogy a fiaidból rab kõmûvest faragjunk!
én a túlélõkkel való beszélgetéssel nagyon óvatos lennék…
Mint írtam, egész kicsi gyerekként találkoztam tulélõkkel. Társaság-
ban szóba került ez a téma. Csodálkoztam, hogy a nénik miért sírnak.
üdesapám röviden elmagyarázta, hogy mi történt, lelkemre kötötte,
sehol meg ne említsem, a zsidó, vagy izraelita szót ki sem ejthetem.
Iszonyu sebeket lehet feltépni. A tulélõk már igen idõs emberek, közü-
lök sokan nem is élnek. Volt olyan lány, aki csak a szomszédok plety-
kájából tudta meg származását. üdesanyja a soá után férjhez ment egy
keresztény emberhez. Gyermekei elõtt is titkolta, hogy min ment ke-
resztül. A lány azt furcsállotta, hogy neki miért halt meg az összes
rokona, más gyereknek, pedig miért él.
Nem fogok veletek vitatkozni, csépelitek a szót közben a lényeg ugyan az marad. Most speciel nem személyesen rátok gondolok, de értsétek meg hogy nem csak a ti népetek szenvedett a történelem során, viszont ti vagytok az eggyetlenek akik ezt politikai céljaik elérésére használják. Tudom hogy ez most nem ide tartozik, de rossz nézni hogy probáljátok bemesélni az elveitket a átlag magyar embernek, miközben olyan távól ál l tõlök és tõlem is hogy nincs értelme. üs fére ne értsetek én nekem nem azzal van bajom, hogy itt írogatjátok a kis cikkeiteket egymásnak, hanem hogy egy kalap alá veszitek a két népet. Nekem csak ez szúrt szemet. Részemrõl ennyi nem írok többet zsidó forumokba, de most nehogy azt hidjétek, hogy csak én gondolom ezt így!
A hídember…
Kedves CP (és még sokan mások).
talán unalmas már emlegetni, de a 600 000 áldozat MAGYAR is volt, legalábbis nagy részük állampolgár, stb. Kérlek alássan ezt talán nem kéne elfelejteni, még ha te (ti) nem vagytok hajlandóak elfogadni h a két identitás összekapcsolódik (nyelv, stb).
Szóval itt nem arról van szó, hogy a galíciai jöttmentek elintézik, hogy kibõvítsék a róluk szóló PR cikket a tankönyvnek hazudott publikációban. Nem, kérem szépen: itt arról van szó, hogy a NEMZET TESTüN ejtett sebet kell megérteni, és szembesülni azzal h milyen amikor magyar magyart bevagoníroz. Nem a tót a magyart, hogy a te példáddal éljek…
Köszi szépen a figyelmet, még talán hozzátenném (vki Malina Hedviget emlegette) h múlt héten megverték egy közeli barátom Szabadkára hazalátogató testvérét, mert magyarul beszélt. Ha ilyen szinvonalon gondolkodsz, akkor kb te tehetsz errõl, nem a szerbek…
A túlélõ mesél kérdéshez nem bírom ki, hogy ne szóljak: iszonyú nehéz kérdés. Egyrészt megismételhetetlen élmény az õ szájukból hallani a történetet, történelmet, másrészt viszont nagyon kockázatos. Szerintem amíg négyszemközt beszélgetve majdnem mindegy, hogy a túlélõ hogyan tud elõadni, mesélni, elmesélni, addig csoportosan egyáltalán nem.
Iskolai osztály szintjén néhány esetben mûködik a találkozás, de tapasztalatom szerint a legtöbbször csak nagyon kevesekhez ér el a történet.
Viszont van néhány zseniális dokumentum film (Babszi pl.), ami meglepõen érdekes kontextusba helyezi a Soát. Mert ugye emberek éltek akkor is, és például szerelmesek voltak… A Babsziban szó sincs a fõszereplõ lágerélményeirõl, és mégis tudjuk, hogy voltak… Ajánlom!
Köt. Olv.
http://www.hirszerzo.hu/cikkr.vegezetul_ennyit_kivanok_mondani_bayer_zsoltnak.61672.html
CP és Társai! Nem kell a határon túlmenni példázódni: az a hatmillió áldozata a magyarországi abortusznak ugyanannak az utilista szemléletnek köszönheti nemlétét, mint az a 600 ezer zsidó, akit különféle módokon legyilkoltak, mindezt teljesen törvényes keretek között… Az egész országot bûnrészessé tették… A nép erkölcsi- és jogérzéke is ezzel együtt odaveszett, Káin bélyege rajtunk, hullarablók és gyermekgyilkosok országa lettünk…
Ez egy ilyen ország: Itt még a hullákat is elrabolják és gyermekek is gyilkolnak, a legnagyobb filatelista pedig egy bibliai alak.
Hmm. ün nem érzem magam bûnösnek. Az baj? :o)
Pedig a jó nyuszik mindig egy kicsit bûnösnek érzik magukat, ezért választják nickname-nek azt, hogy “Gonosz Nyuszi”. ?gy is mondhatnánk, hogy csak a gonosz nyuszi jámbor nyuszi.
No mostan ez szép intelligens hozzáállás, nem fogok vitatkozni, de értsétek meg, hogy nekem van igazam, sõt, NEKEM VAN IGAZAM, de vitatkozni azt nem fogok, mert nem beszélem tisztességgel a saját anyanyelvemet és egyébként is a homokba dugom a fejemet.
“Politikai” célok elérése (mennyiben politikai cél az elvett vagyon visszaszerzése (lásd pl. Herzog-hagyaték), a ki nem fizetett életbiztosítások kifizettetése, a bankszámlán gyûlõ pénz öröklése? Egyébként, hogy némileg tágítsam látókörödet, Libéria nevû országról hallottál már? Tudod, ott van Afrikában és a neve szabadságot jelent, vajh’ miért is? Csak nem azért, mert Amerikából Afrikába visszavándorolt feketék alapították? Nocsak-nocsak, csak nem a szenvedést váltották politikai tõkére? Az amerikai indián-rezervátumok kiváltságairól hallottál már? A szövetségi jog számára behajtani tilos tábla áll a rezervátum kapujában, ott az nem érvényes, ezért mûködhetnek pl. kaszinók, ezért nem fizetnek adót stb-stb. Csak nem a szenvedést váltották politikai tõkére?
Avagy netán létezhet ennek más olvasata is? Az okozott szenvedést próbálták ezzel kompenzálni a szenvedõk és leszármazottaik számára?
Egyébként melyik két népet ne akarjuk összemosni? Mitõl vagy te magyar és mitõl nem vagyok az pl. én? A kultúra legfõbb hordozója, a nyelv nyilván nem választ el minket, hiszen szemmel láthatóan sokkal otthonosabban mozgok benne (és itt még rengetegen mások), mint te. Az irodalom? Szerintem ne kezdjünk el idézet-versenyezni magyar irodalomból, mert szerintem erõteljesen vesztenél. A történelem-ismeret? Hát, szerintem ott se jönnél ki túl jól, a népi kultúra ismerete? Szerinted nem ugyanazokat a népdalokat tanultuk? Szerinted én még sosem ettem prószát, gáncát? Ez sem? Akkor mitõl vagy te “magyarabb”, mint én vagy sokan mások itt?
Az én útlevelemen pontosan ugyanaz a címer van, mint a tiéden…
Gonosz Nyuszinak emlékeztetõül: A háború után a legyilkolt zsidók összes vagyona állami és egyéni szétosztásra került, ez az akkori nemzeti vagyon legalább 20%-a.
Az 50 évnyi abortusz hatmillió áldozata az oka annak, hogy a Kádár rezsimben mi mindnyájan: Holokauszt túlélõk és nem abortált egyedek olyan jól élhettünk. Nem kell bûntudatot tartani vagy érezni, csak tudni kell, hogy ennek már vége, mert ugyis benyújtják végül a számlát, és azt is közösen kell majd kifizetnünk.
20%? 50 év abortusz?? 6*10 az X-edik hatványon abort???
Miért mindig 6*10 az x-edik hatványon számok vannak?? Ez valami bûvös képlet? De most komolyan. Mert ha igaz, akkor…., ha nem igaz, akkor…. Reláció.
Charlie. ün nem bántottam senkit, és ezért én senki miatt nem fogom magam bûnösnek érezni.
Hm. Ismét kezd egy Holocaust-vita kialakulni?
fhb,
szvsz nem szerencsés a szenvedés politikai elõnyökre váltására példákat hozni, még ha valóban léteznek is ilyen privilegizált területek, csoportok. Az elõjogok megszerzésére irányuló törekvés ma több ellenérzést vált ki, mint szimpátiát.
Gabriel,
itt 1944-48 közt majd mindenkit kiraboltak. A Katolikus Egyházat, az arisztokráciát, a svábokat, a burzsoáziát, a sarki szatócsot és 15 holdas “kulákot” is.
Egyetértünk, az abortusz, a deportálás, államosítás ugyanazon piti haszonelvû és amorális szemlélet eredménye, mint a dec. 5.-i népszavazás eredménye.
Kedves Tölgy,
Nem gondolom, hogy vizsgálnunk kellene történelmi tények kapcsán azt, hogy az szimpátiát vagy ellenérzést vált ki. Volt egy állítás, miszerint a szenvedést csak és kizárólag a zsidók váltották “politikai” tõkére. Ezt cáfoltam a felhozott példákkal, ám a példák felhozása nem jelent állásfoglalást sem a jelenség mellett, sem ellene, pusztán azért citáltam ezeket ide, hogy bizonyítsam, nem felel meg a valóságnak az az állítás, hogy szenvedésbõl csak és kizárólag a zsidóknak származott elõnye.
ün nem kérdõjelezem meg a Holokausztot, kedves tölgy. ün csak az emberi önzõséget, nyerészkedést mások szenvedéseivel, egymás eltaposását, kiirtását, stb… kérdõjelezem meg. Tényleg ennek van létjogosultsága? üs még ezer ilyen kérdésem van.
De vajon, mit akar a Teremtõ? Tényleg tetszik neki ez a látvány? Így képzelte el? Vagy csak az ember okokat és magyarázatokat gyárt a saját embertelenségére? üs ez minden népre/nemzetre igaz.
Szerintem nagyon diffúz így a téma. Mi az a holokauszt-oktatás, mi a célja? A holokausztról mint behatárolható történelmi eseménysorról akarunk tanítani, vagy a holokauszt példáján keresztül valami sokkal általánosabbról? A zsidókról vagy önmagunkról? Az a célja, hogy a “tanulók” megismerjék a történelmi eseményeket, vagy az, hogy összefüggéseikben és etikai vonatkozásaiban tudják értelmezni azokat? Netán az, hogy múlttól és ismeretektõl függetlenül belsõvé tegyenek bizonyos etikai értékeket?
Teljesen egyetértek azzal, hogy úgy tanítani a holokausztól, hogy a gyerekeknek, fiataloknak egyébként nincsenek ismereteik a zsidóságról, nagyon nehéz, talán értelmetlen is. De ugyanakkor az a tapasztalatom, hogy a holokauszt tapasztalatainak megértése szempontjából sokkal fontosabb pl. a saját identitásról, a nemzeti érzésekrõl, az állampolgári felelõsségrõl, az egyén mozgásterérõl, a félelemrõl, a kiszolgáltatottságról, a testi fájdalomról, az irígységrõl és más hasonlókról beszélgetni a gyerekekkel, mint elmesélni nekik, hogy mi az a chanuka.
üs persze ezt az egészet be lehet ágyazni az oktatás általános kérdéseibe: mit is tanulunk annyi éven át az iskolában és minek is?
Kedves Gonosz Nyuszi,
Gabriel képlete azért pontatlan, s azért kell 6×10 az (XxY)-edik hatványúra javítani, ahol az Y egy 1 és 2 közé esõ tört (úgy értem, erkölcsileg megtört) szám, mert Gabriel nem számolta hozzá a nem intézményileg szervezett abortusz jellegû nem spontán vetéléseket, tehát pl. azt, amikor a sztahanovista lánynak terhes volt a terhesség és azért emelte a normát ill. az almásdobozokat, hogy elvetéljen és ez be is következett, ill. amikor a kitelepített, s amúgy mélyen katolikus érzelmû baronesse tette munkaversenyen kívül ugyanezt a tanyán, mert nem szeretett volna fiakat és lányokat szülni a tanyasi gazdának.
Szerintem eljött a személyeskedés ideje: Ha nem a bûntudat volt a szándek a névadásodon, miért vagy te Gonosz Nyuszi (Lehet, hogy a Nonosz Gyuszi betûcseréje, ahol is a Nonosz a görög nónymnos rendhagyó makedon nyelvjárású rövidülése?)
fhb,
deal. Félreértés a beszélgetések sója.
(A “történelmi tény” fogalmát ma elég sok átkozott kétségbe vonja, én is. Ez nem Holocaust-tagadás!)
Azért mert a nickem Gonosz Nyuszi , az nem jelenti azt, hogy bûntudatom van. >:o)
Elvégre egy gonosznak, mikor van bûntudata? >:o))
De fogim sincs miért. Talán mert magyarítottam a Darth NewL-at. >:o)
Nyuszi,
a gonosz embernek is lehet bûntudata: Judás, Ágnes asszony, Edward király a Walesi bárdokban, stb.
Muki eléggé alapvetõ kérdéseket tett fel az elõbb, jó lenne elmélázni, erõltessük már meg magunkat.
Nekem is ezen pörög az agyam: zsidóság ismerete nélkül van-e értelme?
Ha x idõt lehet rá szánni, akkor 50% zsidóság ismertetésére, 50% holocaust oktatásra szánnám?
Igen, elég az offolásból, nyúl, erõltesd meg magad! Charlie, a nyulak etetése tilos! (smiley)
Mukinak köszi a kérdéseket, tényleg nagyon jó gondolatébresztõk.
Általában mennyi idõ szokott rendelkezésre állni egy-egy ilyen beszélgetés lebonyolítására?
Charlie kezdte! >:o(
Muki fölvetéseihez. Szerintem a Soá mint történelmi eseménysor behatárolása, körülhatárolása és körüljárása értelmetlen, ha ezt nem a tanulás, tehát voltaképp általánosítás céljából tesszük. A Soá szinguláris jelenség persze, depéldának okáért segít megérteni a kilencvenes évek balkáni eseménysorát, ahogy egy boszniai menekült hasonló traumákkal küzd, mint egy lágerbõl fölszabadult Soá-túlélõ. Nem csak a nagyszülõk, dédszülõk nemzedékének életét akarjuk ugyanis megérteni, de azt is, hogy mindezek a történések, hogyan határozzák meg saját félelmeinket, rettegéseinket, felsõbb- és alsóbbrendûségi komplexusainkat, mert hogy ha van kollektív szinguláris értelemben vehetõ történelem, akkor csakis így, egyes családtörténetekbe, egyéni sorsokba szétosztva, a múlt jelenben is élõ árnyaként.
A Soá oktatása éppolyan pedagógia tevékenység, mint minden egyéb oktatási feladat. Azaz a diákok egy jelentõs része ugyanazzal a meglehetõsen mérsékelt érdeklõdéssel viszonyul hozzá, mint a kovalens kötések térgeometriájához, vagy a riolitos vulkáni tevékenységek [sic!] kérdésköréhez. Ugyanakkor sokak számára — s ezt jellemzõen épp keresztény ifjúsági körökbe járó diákok körében figyeltem meg — a zsidóság amúgy is vonzó, érdekes világ, melyet szívesen megtekintenek, meglátogatnak, föltérképeznek, kissé be is laknak spirituális csápjaikkal, ha akad egy sztalkerük. Akárhány keresztény fiatalt kísértem eddig zsinagógába, mindegyik lelkesült azért pl., hogy nálunk az áhítat (ha van olyan) nem a kontemplatív passzivitás csöndjében merül ki, hanem magába foglalja a szabad helyváltoztatás és a baráti terefere jelenségeit is. Nagyon tetszetõs, hogy a gyerekek össze-vissza rohangászhatnak egy zsinagógában anélkül, hogy bárki rájuk szólna, tehát hogy ez nagyon természetes közeg. Nekem meg az volt nagy élmény, hogy ezek a keresztény ifjak a kereszténységükben (másságuk tudatában) megerõsödve, de a tõlük idegen szeretetével a szívükben hagyták ott a zsinagógát.
Ezekrõl azért írok, mert egy ilyen zsinagogális élmény megalapozhatja a kultúrák különbözõségének, s a másik, az idegen kultúra érdekességének és értékességének tudatát. Ezek után beszélgetni egy-egy Soá-túlélõvel, vagy kérdéseket föltenni egy-egy fiatal, az ifjúság nyelvét beszélõ rabbinak egészen más hatótávolságúvá teszi a párbeszéd megértési és önmegértési ható- és látókörét.
Beszéltem nem zsidó középiskolai tanárral, akinek problémát jelentett, hogyan fogja tartalmassá tenni az iskolai Soá-napot. Fölhívtam a figyelmét a Haver alapítványra. Tetszett neki az alapítvány alapötlete, a honlapjukról is letöltött anyagokat, viszont az alapítvány ajánlataival (zsinagógalátogatás, beszélgetés rabbival) már nem élt. Ezt én sajnálom, viszont megértem, hogy ami osztályszinten kivitelezhetõ, az iskolaszinten technikai lehetetlenség. Másfajta megoldás lehetne, ha gimnáziumok közti együttmûködés alakulna ki. Ha a zsidó gimnáziumoknak (most már van belõle három) lennének világi partneriskolái (lehet persze, hogy most találom föl éppen a spanyolviaszt). Együtt, a másik történelemélményével szembesülve minden sokkal élõbb. Hasonló projektek folynak, folytak lengyel-német relációban. Van abban valami izgalmas, hogy ha már egy a deportáláskor a fölismerhetetlenségig összevert, s a lágerben odaveszett zsidó orvos dédunokája amúgy is együtt jár egy nyilas dédunokájával, s õk együtt emlékeznek. Katartikus élménnyé tud válni mindkettõ számára a dédszülõi nemzedék. (Ha szabad borzolnom a kedélyeket és eljátszanom az élet kegyetlenségét a bennünk élõ elõítéletekkel: sokszor épp a nyilas dédunokája halachikusan zsidó, az egykori zsidó áldozaté pedig nem…) meg kell azt is értenünk, hogy a nyilas dédunokájának nem saját bûnösségével kell szembenéznie, hiszen semmilyen bûne sincs. Sõt az õ családja is válhatott a háború áldozatává, pl. a dédnagyapa bûntudatától, s ezt kísérõ alkoholizmusától lelkileg megnyomorodva. Nagyon fontos, hogy az emlékezés esetleges családtörténeti mozzanatai közös spirituális térben történjenek és a magyar alkotmányos polgártársi közösség egyenlõségen alapuló tudatát erõsítsék.
Charlie: Természetesen én is azt gondolom, hogy akkor beszélhetünk valódi tanulásról, ha a világban való tájékozódásunkat segítõ, valódi tudáshoz jutunk általa. De ezt nem mindenki gondolja így. Biztos rengeteg történelemtanár van, aki az iskola által elvárt szinten, lelkiismeretesen, tárgyilagosan és persze frontálisan “leadja az anyagot” a holokauszt-témában is, aztán lelkiismeretesen számonkéri, konstatálja, hogy a gyerekek megjegyezték vagy nem az ide tartozó neveket, évszámokat és helyeket, pontosan úgy, ahogy más anyagrészeket, aztán megy tovább a következõ témára. Ha ez a hozzáállás és a módszer, akkor valóban nincs érdeklõdés, de mért is lenne? Az én tapasztalatom az, hogy a holokauszt témájára sokkal fogékonyabbak a gyerekek/fiatalok, mint a globális lemeztektonika vagy az aromás vegyületek rejtelmeire, feltéve, hogy nem valami tényanyagot próbálsz beleszuszakolni a fejükbe, hanem kíváncsi vagy rájuk, ha kérdezed õket, ha jó kérdéseket teszel fel nekik, ha jól provokálod õket. Persze vannak egyének és csoportok, akiket tényleg nem nagyon lehet bemozgatni, legalábbis nem 1-2 óra alatt, de biztos vagyok benne, hogy õk sem “menthetetlenek”. Egyes keresztény fiatalokban valóban nagyobb az érdeklõdés a zsidóság iránt, és õket nagyobb valószínûséggel érdekli a zsidó vallás, a hagyomány is, de a chanuka vagy egy zsinagógai látogatás szinte mindenki másnak a riolitos vulkanizmussal egy kategória, míg a holokauszthoz pontosan a személyesség, a történetmesélés és az etikai tartalom miatt valahogy tudnak kapcsolódni. De félreértés ne essék, én is azt gondolom, hogy a zsidóságról (vallásáról, kultúrájáról, holokauszt elõtti és utáni történelemérõl, jelenlegi viszonyairól stb.) tanítani kell, és a holokauszt bizonyos vonatkozásai valóban érthetetlenek maradnak ezek nélkül.
Shadai, J-Bone: Idõ? Az attól függ. Az iskoláktól osztályonként/csoportonként két tanóránál többet nem nagyon szoktunk kapni, persze kérni se nagyon merünk többet, néha a két órára is úgy kell rábeszélni õket. ?riási különbségek vannak egyes osztályok (egyénkonglomerátumok) között tudásuk, érdeklõdésük szintje és iránya között, és ennek megfelelõen szokott változni, mivel mennyit foglalkozunk. Elõfordult, hogy egy-egy osztály rábeszélte az osztályfõnökét meg a következõ óra tanárát, hogy hadd folytassák inkább a zsidóság-/holokausztórát, így tovább tartott. Jó lenne, ha minden osztály végigcsinál(hat)na egy szisztematikusan felépített, többmodulos programot, de ezt egyelõre kevesen igénylik.
A mennyi idõt kapunk kérdésre: a Haver nem vállal órát 100 perc rendelkezésre álló idõ nélkül, mert nálunk, hogy nincs holokausztozás zsidózás nélkül. Ha jól megy a dolog és a zsidózás érdekesen alakul, hagyunk 20 percet a végén arra, hogy elmeséljük a családunk történetét a soá kapcsán. Személyessé tesszük a dolgot, hogy tudják ez olyanokkal történt, akiknek gyerekük, szerelmül, adott esetben 42-es cipõjük volt… Szerintem, sokkal fontosabb az elsõ része az órának, ezért ot kevésbbé nyesegetem le a põerceket, mint a soá részbõl. Ha nem megy jól az eleje (1000 oka lehet), akkor kb felel fele idõ van és akkor jut idõ egy kis dilemmázásra is a holokauszt kapcsán.
ürdekes egyébként, hogy mi például évente 1 levelet küldünk ki iskoláknak a haver ajánlataival, de mindig megvárjuk, hogy õk keressenek minket, sosem nyomulunk, ezért könnyebben kérhetünk. Volt sok suli, ahol kaptunk 2 sõt egyszer 4 alkalmat is, hogy dolgozzunk a diákokkal. Persze nem az elit sulik hívnak minket sok idõre, hanem a külvárosi gimik nyitott gondolkodású igazgatói.
üs a legszebb, hogy a szélsõségesnek kikiáltott vallásos gimnáziumok jöttek ám zsinagógába és fantasztikus élményben volt részük: egyrészt kifogták tu bisvátot, szóval volt egy rakás gyümölcs, másrészt a szokásos ricsaj az ima alatt….
Petya - utananeztem, a Beware of God jelent meg magyarul Rabbik es gojok cimmel…
ün is úgy gondolom, hogy az efféle órákban a “zsidózás” a legontosabb, de abból kevésbé a “milyen ünnepeik vannak?” típusú részek, hanem a “miben más?”, a “fontosak-e ezek a különbségek, ha igen, ha nem, miért, mikor, milyen szempontból, milyen helyzetben?”. Szerintem baromira fontos a “zsidózás” mellett, azzal összefüggésben és abból kibontva a “magyarozás”, “keresztényezés” stb., a nemzeti és a vallási önazonosság témája, és ehhez kapcsolódva a Charlie által már említett kisebb- és felsõbbrendûségi komplexusok.
Persze olyan is van, hogy a tanár/iskola kifejezetten a hagyomány témát kéri, a gyerekek pedig tökre élvezik konkrétan az ünnepekkel való ismerkedést.
Amit én a legjobban fájlalok az egész holokausztoktatás-témában, az az, hogy a legtöbb gyerek számára a zsidóság és vele együtt az egész antiszemitizmus-téma gyakorlatilag csak a holokauszttal jelenik meg a tanulmányikban, és ezt a lukat sajnos semmilyen haveros, alefes vagy más ilyen jellegû óra nem tudja pikkpakk betömni…
A külvárosi gimik nyitott igazgatóihoz hozzászólva, ez velünk is így van, és jellemzõen egy intézményvezetõ vagy tanár személyes értékrendjén múlik, hogy hová, hány osztályba és hány körre jutunk el.
érdekes, édesanyám magyar irodalom-történelem tanár és pont két héttel ezelõtt került sorra a soá a töri óráján. 2 alkalmat szánt rá azt hiszem. majd megkérdezem, hogy sikerült.
Amíg a zsidóság önmeghatározásának az alfája meg az omegája a holokauszthoz való viszonya a többségi nem zsidó társadalom nem tud vele közösséget vállalni. Rainmakernek teljesen igaza van, egyetértek maximálisan azzal amit az elején leírt.
Egyebek iránt srácok amikor láttam az elsõ videót azt hittem a vajdaságban történtekre vonatkozik.
Csak saját tapasztalatból annyit tudok mondani, hogy minél jobban próbálják kidomborítani a holokausztot az ember annál érdektelenebbül áll hozzá.
Másrészrõl meg elég fura hogy arról van szó hogy képregénnyel vagy videóreklámmal tartsák emlékezetbe a holokausztot az én dédnagyapámnak meg egy fakereszt sem jutott. Már ha szabad egy kicsit személyeskedni. Ha azt vesszük alapul hogy a holokauszt az összes magyar tragédiája akkor a viszonosság megkövetelné, hogy a nem zsidó áldozatokat a zsidók is sajátjuknak tekintsék.
Szóval a probléma az hogy most vagy a holokausztra emlékeztek vagy a magyar áldozatokra. Ha a holokausztra mint zsidó tragédiára emlékeztek amit többek között gonosz nemzsidó magyarok segédkezésével követtek el akkor meg nincs mit csodálkozni azon hogy a nem szolidálisak veletek azok akik nem zsidók. ?gyanúgy nem szolidálisak a protestáns prédikátorokkal sem akiket elhurcoltak gályarabnak pl… Lehet hogy érzéketlen amit mondok de spec nem a holokauszt volt az egyetlen népirtás a történelem folyamán. Ha viszont a magyar áldozatokra emlékeztek akkor meg semmi szükség különórákra meg képregényekre, mert ezalapján a töriórák másról sem szólnának mint Koppánytól a vajdaságig a tragédiák felemlegetésérõl. Mert ugyebár a magyar történelem kifejezetten gazdag olyan esetekben amikor MAGYAR minden további nélkül kiirtott más MAGYAROKAT. Szegény tinik meg csak emlékeznének és sírnának 4 évig….
Mindent összevetve könyörögve kérek mindenkit, ha tényleg nyitni akartok és szeretnétek a zsidóságot és a zsidó kultúrát megismertetni a nemzsidókkal az NE a holokauszt - oktatáson keresztül tegyétek.
Písz
Kedves móka-kacagás!
Sok mindenben egyetértek veled. Elsõsorba abban, hogy NE a holokauszton keresztül akarjuk a zsidóságot megismertetni a tinikkel. Sõt, a saját zsidóságunkat se a holokauszthoz képest határozzuk meg. Viszont tapasztalatom szerint a mai oktaáti rendszer nem ad sem teret sem lehetõséget arra, hogy a bármilyen étren “más” társadalmi csoportok bemutatkozzanak a diákoknak, ezért a nyitott iskolavezetõk kiahsználják a kötelezõ emláéknapok adta lehetõséget és ilyenkor engedik be az oktatással, nevelésel foglalkozó civil szervezeteket az oasztályokba. Ennek alapján nekünk, zsidóknak a holokasuzt emléknap jut. Tetszik, nem tetszik ilyenkor kell kialakítanunk egy olyan párbeszédet, ami bemutat minket, de van valami holokauszt is benne, mert egyébként nem teljesítettük az elõírást, hogy évente 4-szer (ebbõl egy a holokauszt nap) sírni kell az ebadta tininek.
üs van itt még egy dolog: szerintem teljesen igazad van abban, hogy a magyar áldozatok is megérdemelnének minimum annyi odafigyelést, mint a zsidók. Viszont én, zsidóként hitelesen nem tudnék róla órát tartani. Nagyon fontosnak tartanám, hogy civilek elindítsák oktatási programjukat ebben a témában és akkor talán együtt, képesek lennénk olyan órát tartani, ami méltóan állít emléket mindenkinek és a diákok is tanulnak belõle.
Azt sajnálom, hogy nem igazán van olyan szervezet, akivel ebben a témában szakmailag együtt lehetne mûködni. (Ha van, ajánlatot várok)…
üppen lehetne oktatni a Holocaustról, sõt kell is, de ez csak úgy lenne fer, ha más népírtásokról is AZONOS mélységgel kapnának információt a diákok. Gondolok itt az örmények törökök általi lemészárolására, vagy a Ruandai vérengzésekre,stb. , de úgy látom ezek kihagyhatók a történelem könyvekbõl könnyedén, nincs meg mögöttük a “politikai” támogatás.
(A dologról mindent elmond, hogy a Wikipedia szerint Magyarország NEM ismeri el az örmény népírtást, pl. Szlovákia meg igen.)
üppen lehetne oktatni a magyar reformkort, sõt kell is, de ez csak úgy lenne fer, ha más népek reformkorairól is AZONOS mélységgel kapnának információt a diákok. Gondolok itt a dominikai köztársaság történelmére, vagy a pakisztáni függetlenségi mozgalmakra,stb. , de úgy látom ezek kihagyhatók a történelem könyvekbõl könnyedén, nincs meg mögöttük a “politikai” támogatás.
(A dologról mindent elmond, hogy a Wikipedia szerint a Nemzeti Alaptanterv NEM foglalkozik Algéria függetlenségével, pl. Franciaország meg igen.)
Na és mit szólnának a magyar nézõk egy ilyen videóhoz a témában?
valószínûleg azt, hogy szörnyû gyenge ez a klip és az adon olamot is csúnyán helybenhagyták…
Minden évben a holokauszt emléknapját ennek kellene szentelni.
A diákok felkereshetnék lakóhelyükön, vagy közelében lévõ emlékhe-
lyeket. Egy hegyaljai tura során is sok érdekeset lehetne látni.
A Haver alapítvány munkatársait, vagy rabbikat is el lehetne hívni
az iskolákba, hogy tartsanak elõadást. Ez nem idegen történelem, hanem
a nagyszülõk, dédszülõk közelei ismerõseivel történt a közelmultban.
Sajnos a mai világban is sok negatív hozzáállásról lehet hallani.
A keresztény fiatalok pozitívan állnak hozzá. Szeretettel fogadják
a zsidó vallást és kulturát. Láttam már olyat, aki csillogó szemmel
hallgatta a zsidó ünnepek történetétés a hászid legendákat.
Kedves la_hada
Miért is kéne különbözõ társadalmi szervezeteknek az iskolában a gyerekeknek bemutatakozni? Az iskolába nem tanulni kéne? (vagy lehet hogy én vagyok régimódi, mindenesetre rémlik valami olyasmi hogy az iskolába tilos politizálni, aláírást gyûjteni, katonákat toborozni stb.. talán pont azért mert az nem odavaló)Szóval továbbra sem hiszem hogy a holokauszt emléknap kenne az az alkalom amikor a zsidók a nemzsidóknak “bemutatkoznak” Ez kb olyan mintha én úgy mutatkoznék be neked hogy én meg egy olyan faluból jöttem ahol az oroszok 44-ben a szénakazlakban járóképtelenségig gyalázott asszonyokra meg lányokra rágyújtották a kazlakat mert zavarta õket a sírásuk. (elnézést az erõs példáért)mert ebbõl spec megtudod hogy 44 ben nem volt egy fõnyeremény a falumban nõnek lenni de ezzel jóformán ki is fújt. Nem hiszem hogy megtudnád belõle hogy milyen emberek vagyunk vagy miért is lenne érdekes velünk megismerkedni. Namármost ha én ezt évente elmondom neked akkor sem valószínû hogy a szánalmon meg esetleg az undoron kívül mást is kivált ez belõled és továbbra sem a falum lesz a vakációd célállomása.
Írod hogy zsidóként nem tudnál hitelesen órát tartani a magyar áldozatokról. ün ha meg nem bántalak bátorkodom a zsidókat is magyarnak tekinteni szóval itt én inkább a nem zsidó magyarokra gondolnék. üs teljesen értetlenül állok a kijelentésed elõtt. Miért nem?
A szenvedésnek meg az értelmetlen halálnak nincs sem nemzetisége sem vallása.
Errõl az oktrojált oktatásról meg annyit hogy egy egészséges lelkületû értelmes 18 éves (ha jól emlékszem nálunk akkor tanították)fiatalember mindenféle segítség nélkül is képes ráérezni hogy mi is az a népirtás vagy az “élõ pajzs” aki meg nem ilyen annak meg hiába is mondod. Nem szerencsés hogyha valaki jön és el kezdi magyarázni hogy ez milyen is volt, meg hogyan is kell érezni, mert a fiatalok elõbbi csoportját esetleg zavarja hogy hülyének nézik õket az utóbbi meg csak annyit vesz fel hogy már megint piszkálják valamivel. ün nem örülnék annak se ha jönne valaki és elkezdene magyarázni hogy a trianonban így jogfosztottak meg utána a románok/szerbek/szlovákok kivégeztek ennyit.. ezzal el lehet érni max hogy az a tini dühös legyen trianonra meg a románokra/szerbekre/szlovákokra de ez az áldozatok megértésére totálisan alkalmatlan.
Idézve shadaitól:
“üppen lehetne oktatni a magyar reformkort, sõt kell is, de ez csak úgy lenne fer, ha más népek reformkorairól is AZONOS mélységgel kapnának információt a diákok. Gondolok itt a dominikai köztársaság történelmére, vagy a pakisztáni függetlenségi mozgalmakra,stb. , de úgy látom ezek kihagyhatók a történelem könyvekbõl könnyedén, nincs meg mögöttük a “politikai” támogatás.
(A dologról mindent elmond, hogy a Wikipedia szerint a Nemzeti Alaptanterv NEM foglalkozik Algéria függetlenségével, pl. Franciaország meg igen.)”
Van igazság abban amit mondasz, de azért reformkorok közül véleményem szerint jobban ki lehet választani egyet az oktatási anyagba, mint egyenlõnek teremtett emberek kiírtásáról dönteni, hogy gyerekek, ti ezt fogjátok tanulni, punk-tum. Utóbbinak nincs igazából szakmai alapja, ha van is, akkor el kell tekinteni tõle.
Az örményekre meg az afrikaikra valahogy szarik rá mindenki.
A tanulás formájára térve, akik sima tankönyvbõl nem tanulják meg azt a 2 oldal alap anyagot, azokra nem is érdemes más formában erõltetni a dolgot, jobb néha a nem tudás, nehogy az ellenkezõ hatást érjék el vele a paraszt fejében.
(ui: véleményem nem ítéli el a Holocaust oktatását, sõt szerintem is kell, hogy legyen ilyesmi.)
Amúgy király az oldal, fõleg a receptek. Szerintem lehetne több ilyen plotikai/közéleti téma, mint ez is, bár lehet nektek nem ez a célotok, nem tudom.
Hogyan lehetne sikeresebb Holokauszt oktatast 2008 ban?
Tortenelmi koroket (fene ezeket az ekezeteket) kell letesiteni az iskolakban. Szerintem Magyarorszagon sikeresebben lehetne oktatni a holokausztot mint pl a kornyezo orszagokban. Miert?
-Mert mivel legtobb magyar mindig ugy erzi hogy valaki(k) uldozi valamiert (nezzel ra a terkepre), ez egy kulon elony (ha mar masban nem) arra hogy ereztesd hogy milyen is masnak a cipojeben lenni. Mivel a Magyarorszagon durvan 10 millio ember el aki magyarnak vallja magat, ez csak ugy lehetne sikeresebb, ha magat a zsido uldozest is ugy kozvetitenenk, ha mint magukat a magyarokat is mint uldozottkent abrazolnank. Tudom hogy a holokauszt az tobbnyire csak a zsido szenvedesere iranyul, meghogy “a magyarok ” is segitettek a zsidok deportalasaban, de azzal hogy egy egesz nepet kollektivan bunosnek nyilvanyitsunk , az lenyegeben ugyanarra az alapokra tamaszkodik, mint maga a rasszizmus vagy antiszemitizmus. Az pedig ugy hivjak hogy kollektiv modon kritizalni , “egy kalap ala sodorni” egy egesz nepet, “mert voltak koztuk sokan”.
A peldanak kedveert en is el tudnek mondani egy par “sztorit” , mivel nekem a nagyszuleim 56-os menekultek voltak, marmint, csak a nagymamam, mivel nagyapamat sohasem ismerhettem meg, talald ki miert.
Azt gondolom, hogy a Holokausztról való tanítás során kulcskérdés a személyesség. Ha a diákoknak nem “tananyag