Tegnap este megnéztem a Sirályban a Bp-i Zsidó Színház legújabb elõadását, amire a JP bejegyzése miatt kaptam kedvet, na meg persze azért is, mert a Tartuffe és a Cseresznyéskert érdekes, izgalmas elõadások voltak. Szóval kredit is volt:) de most elfogyott! Kész! a tegnapi elõadás lesúlyjtóan ostoba és unalmas volt. Maga a darab egy felületes dialógusokból összeállított puzzle, ami nem lenne baj, ez mint mûfaji konstrukció akár pontos tükre is lehet a szétesett, értékválsággal küzdõ, felületes romkocsmatöltelékek mindenestéjének.
Ha ezeket a dialógusokat valóban a barátaiktól hallották, akkor nagy szarban vannak, mert a mai fiatal generáció spleenes és üres seggfejeivel haveroznak. Az ilyen meg inkább kocsmázzon és ne csináljon színdarabot értelmiségi kocsmában.
Másrészt, az a generálszósz amivel ebben a darabban leöntötték a kocsmázó ifjúságot, hamis mûparadicsomszósz. Ennek a generációnak nem minden tagja ilyen még a romkocsmákban sem. vannak olyan ellenkezõ nemûek között zajló párbeszédek, amik értelmesek. Nagyon. üs vannak akik fiatalon is értik, érzik, merre vannak az értékes kapcsoatok és párbeszédek. De ezek nem nagyon látszottak a darabban. Jobban mondva az elsõ felvonásban, mert a 2.-at már nem volt kedvem megnézni, olyan rossz volt az elsõ. Tudnillik a rosszfejek párbeszédeit párhuzamos nyelvi kritika nem kísérte és a közönség nevetésére csak közhelyekkel hajaztak.
Ez az elõadás azért volt igazán kiábrándító mert kiderült, hogy a társulat csak akkor van elemében, ha fricskázva elõad egy klasszikus darabot, de ahhoz nincs agyuk, hogy egy mai, friss saját darabot jól megírjanak és jól eljátszanak. Mert nem elég a jó téma, a kortárs környezetet kritikus, irónikus, szatirikus nyelvezettel és struktúrával kéne megjeleníteni, pengeéles nyelvvel, nem pedig tompa fejjel.
Egyet értek, szuperegydimenziós volt ez a darab, a karakterek, a szituációk, minden.
A szünet elején elcsíptem ráadásul két rövid párbeszédet a színészek és a haverjaik között: oh mein Gott!, mintha a darabot folytatták volna.
Pedig ez a társulat felépített egy renomét és ezt most valószínûleg sikerül romba dönteni. ünkéntesen átcsúsztatják magukat egy kisiskolás geg-csapat státuszába. Kár!!
ezekután hétfõn ziher, hogy elmegyek megnézni :)
Kíváncsi vagyok a véleményedre.
A társulatot szerintem kevesen fogják nyiltan kritizálni, a “mi kutyánk kölykei” effektus miatt. A rosszabb fogadtatás így a kritikák hiányában-elmaradásában lesz inkább mérhetõ.
Szerintem mi nem azzal teszünk szolgálatot, ha ez a “mikutyánkkölyke” elv vezérel. Hosszútávon a társulat sem megy ezzel semmire.
Hát nem az a jó barát, aki megmondja, hogy ‘nagy a feneked - nem kéne inkább szoknyát hordanod’?
sdw: rom-pszichológiai elemzést kérünk az elõadás megtekintése után!
bocs!
stimm elma: lesújtó > pontos jé !
Még két észrevétel (ezt a Sirály galériából írom, szombat éjjel).
1. Az akolmeleg (ne báncsuk szegényeket, aranyosak, van-elég-bajuk, épphogyléteznek) nem hiszem, hogy jóra vezetne egy mûvészi társulat esetében. Tiszteljük meg õket azzal, hogy komolyan vesszük õket.
2. A darab alapállítása az volt, hogy a mi generációnk üres, sekélyes, nihilista, sodródó: nem tud mit kezdeni magával, nincsenek ambíciói, aspirációi, nem képes strukturált párbeszédeket folytatni. Kedvelt - és tipikus - találkozóhelyei pedig a belsõ-Erzsébetváros alternatív szórakozóhelyei (Szóda-Szimla-Ellátó-Sirály bermudanégyszög). Mindez a Sirályban hangzott el, abban a Sirályban, ami megnyitása óta szellemi epicentruma e generáció szellemi törekvéseinek és vágyainak. ün nem a “nihilt” látom a Sirályban, sõt ha van valami, amin esetleg “ki lehet akadni”, az pont a hely “romlatlan anarchista-romantikája”. Itt egyedülálló módon egymást érik a beszélgetések, viták, szalonok és bemutatók, szellemi otthonra találtak a zöldek, a védegyletesek, az antiglobok, az alt.zsidók, a képzõsök. ün nem vagyok “sirályos”, de valahol hiteltelennek érzem ezt az összemosó ábrázolásmódot.
Amúgy az “ifjúság” ilyetén ábrázolása sem új: a világháború óta a konzervatív ábrázolás minden generációt ezekkel a vádakkal meszelt el: az ötvenes években James Dean-ék “ok nélküli lázadóit”, a hatvanas években a “sárban fetrengõ” woodstock generációt, a hetvenes években a “nihilista” punkokat, a nyolcvanasban a “materialista” juppikat, a kilencveneseben pedig jött ez a “gen x/y” szöveg.
Na most hogy lehet az, hogy ezt az alapvetõen moralizáló ábrázolásmódot most egy olyan fiatalokból álló társulat vett elõ, akik pontosan részei ennek az egésznek? Hát nem képmutatás ez?
Vagy hogy van ez.
Kedves mindenki!
?gy néz ki, hogy elmentetek megnézni az elõadást, de nem olvastatok utána, hogy mit is néztek meg. Ez az elõadás arról szólt, hogy 3 azaz HÁROM hét alatt dobták össze az egészet. Ez nem a nézõknek szólt igazán, hanem a szakmának. Hogy nem értitek? A ti problémátok! Ez egy WORK SHOP, és NEM elõadás! Egyébként pedig tényleg ilyen a fiatalság. Sajnos. ünálló, és megtörtént történetekrõl szól. De a lényeg mégis a játék, a rendezés. Szerintem jó volt nagyon. Lehet, ez csak egyéni vélemény. Mert meg néztem a hátterét is. Nem a történetek, hanem maga a játék!
Sziasztok! Fábián Zsoltnak hívnak, és sajnos a kritikával nem értek egyet. Egyrészt azért, mert szerintem (legalább is nekem) nagyon érthetõ a darab. Tudni kell azonban hogy ez nem csak egyszerûen három hét próbája volt, mert a próbálási körülmények nem olyanok voltak mint egy “átlagos” elõadáson. Sokkal többet voltak ott a srácok. Sõt! Még én is forgattam az éjszakák során, és bevallom, nem volt egy leányálom, másnap dolgozatok tömkelegét írni. A darab érthetõségérõl meg csak annyit, hogy engem nagyon megfogott! Lehet, hogy azért mert velem is történtek már olyanok, hogy megtetszett egy csaj, és azon filóztam, hogy miként, és hogyan tudnám… na mindegy… Szóval az a lényeg, hogy a darabban volt egy csomó olyan emberi dolog, amiben egyetértettem, és és végre úgy élhettem át, hogy egy harmadik (nézõi) szemszögbõl látom a dolgokat. Mindazonáltal voltak a darabnak hibái. Elismerem. De hát senki sem tökéletes!
Mycurka: ha ez a szakmának szólt, akkor az még nagyobb baj. mert az nem szimplán azt jelenti, hogy a budapesti zsidó színkör/színház csak (helyenként azért tisztelet a kivételnek, de mégis) üres, ripacs színészkedésre képes, hanem azt, hogy az eddigi pozitív feedbackek után azt gondolták, már ezt is lehet. erre tessék. szóval, ha a szakmának szólt, akkor nagyon beképzeltek. (idézném: “Azt hiszem, ha elõadásnak nevezzük, az nem annyira nagyképû, mint a workshop-bemutató.”) ez nem volt workshop, se nem elõadás, egyszerûen nagyképû. ja, és 1000 forint.
utoljára lars von trier dogville-jére pazaroltam el három órát az életembõl, de akkor már inkább a ben hur :) viszont ez!? :( szerintem nem izgi 3 órán át pináról és faszról diskurálni, legalábbis így biztosan nem. mindezt lezárni egy röhejesen sabloson, elnyújtott morális mesével (mérõ/jávor) és egy általános iskolás szintet alulról súroló, éneklésnek enyhe túlzással nevezhetõ gagyival. jaj.
hogy három hétig próbálták, sajnos, nem mentség. ha három hét alatt nem vagyok képes összerakni valamit, akkor nem állok ki vele.
ja, és ez a hunkurunk poén, szánalmasan erõltetett. utoljára az ilyen típusú címadást a pintér béla: anyám orra elõadásban láttam mûködni, ráadásul jól, nagyon jól. (ez egy burkolt reklám, de tényleg ajánlom :)) itt viszont nem ment. miért? mert a hunkurunk (és nemcsak a szóvicc, az egész darab) annyira direkt és szájbarágós, hogy ugyan itt-ott felnevetünk, összességében az egész élvezhetetlen.
?gy hiszem: ha a Dogville-t idõpazarlásnak érezted, akkor ezt akár pozitív kritikaként is felfoghatják a srácok. Ha pedig úgy érezted, hogy három órán kersztül csak a faszról és pináról beszélek, akkor jobb lenne a színháznézést ismét az alapoktól kezdeni. Indításként a János Vitézt és a Budapesti Bábszínházat tudnám ajánlani. ün láttam a darabot és egy nap távlatából is úgy ítélem meg, hogy mindazokról a dolgokról, élményekrõl, benyomásokról, kérdésekrõl, hangulatokról szól, amit mindannyian megélhetünk, ha a gettóban szórakozunk, ha elborult wiw-buzi ismerõseinket nézzük, vagy ha a fitymáról, a túlzott(!) zsidulásról beszélgetünk.
ün tegnap láttam a darabot, rosszabbra számítottam az itt megjelent bírálatok miatt!Szórakoztatott az önirónia, néha vontatott volt, de mindenképp érdekes és aktuális!
Nagyon könnyû bármilyen mûvészeti tevékenységre fanyalogni, sokkal nehezebb csinálni…..Nem mondom, hogy hibáktól mentes, de semmiképp nem haszontalan kísérletet láttunk!
bamm, sokkal több színházat láttam, mint gondolnád. csak azért, mert kritizálok, ne gondold, hogy sík hülye vagyok vagy nem értek hozzá. és csak azért, mert nem imádom a sztár von triert, nem biztos, hogy a bábszínházban kell kezdenem. (a dogville-nek csak a vége jó, de azért meg nem ülnék még1x 3 órát) lehet, hogy te nem szereted cy twombly képeit, de ez kb olyan szinten releváns a darab megítélésében, mint az én dogville-ellenszenvem.
persze, nemcsak a faszról + pináról beszéltek, mindenesetre az egész sablonos, elnyújtott és bugyuta volt sok orális és anális komplexussal a háttérben (jung! :]), a színészi játék pedig, akárhogy is, néhány villanástól eltekintve kritikátlan. pusztán arra céloztam, hogy sokkal jobbat is tudtak/tudnak, ezért nem tudom hová tenni a mostanit.
“egy nap távlatából is úgy ítélem meg, hogy mindazokról a dolgokról, élményekrõl, benyomásokról, kérdésekrõl, hangulatokról szól, amit mindannyian megélhetünk”
kezdetben volt stimm elma szava, jól mondta:
“Ha ezeket a dialógusokat valóban a barátaiktól hallották, akkor nagy szarban vannak, mert a mai fiatal generáció spleenes és üres seggfejeivel haveroznak. Az ilyen meg inkább kocsmázzon és ne csináljon színdarabot értelmiségi kocsmában.”
Megnéztem a darabot, leginkább az itteni “ajánlásnak” köszönhetõen.:) Kicsit elkéstem, és nehezen tudtam függetleníteni magam a negatív kritikátoktól. Ennek ellenére nekem tetszett. Legalábbis nagy hatással volt rám. Mondjuk megértem az is, aki az elsõ felvonás után elment, de a második amúgy sokkal jobb volt. Több “zsidós elem” volt benne, és az általam látott színdarabok közül egyedülálló megközelítésbõl beszéltek a nõi szexualitásról, és annak árnyoldalairól. Erre nem is számítottam az elsõ felvonás buta pornózása után.
Eleve jó ötletnek tartom a téma feldolgozását: alter szórakozóhelyek, iwiw, stb. Kortárs, és még nem igazán kiellemzett téma. Igaza van Elmának abban, hogy ezek a párbeszédek önmagában sekélyesek, de egyértelmûen tudatos irónia, eltúlzás. üpp ezért egy-egy jelenet egy darabig vicces volt,irónikus, kritikus -a nõi szepeplõk karakterére abszolút ráismertem,- egy idõ után viszont fárasztó. Nem vitték végig a gondolatot, nem volt lezárása, nincs feloldás (a butaság, ill. a “bölcsész szenvedés” alól), nincs filozófálás, csak ál-filozófálás (szintén ironiából), mindenki eltúlzottan megjátszott és béna, és szinte minden a szex körül forog. De én ezeket mégsem érzem annyira hátránynak, mert tudom úgy értelmezni a dolgot, hogy direkt ezeknek az elemeknek a kihangsúlyozására épül a darab.
A második felvonás elején nagy sokk ért, személyesen “megjelentem” a darabban, (mint antiszemita nézõ…), de ezt a helyzetet magam generáltam ki, azáltal, hogy feltettem a kezem. Ez a motívum mondjuk rányomta a bélyegét a hangulatomra a továbbiakban. Ez is nyilván hozzájárul ahhoz, hogy “nagy hatásúnak” tartom a darabot.
Szerintem érdekes próbálkozás volt. De ebbe nem szabad beleragadniuk.
Egy kis gondolatot tennék még hozzá a Sirályról: Nekem sajnos nem jön be (-pedig próbálkoztam). Háromszor voltam eddig ott, elõször egy békejel-megbeszélésen, ami mondjuk nagyon jó hangulatú volt, de ez nyilván független a Sirálytól, csak helyet adott neki, aztán 15-én levittem egy barátnõmet a programokra, aki kb. 2 perc alatt eldöntötte, hogy ez egy szar sznob hely, ráadásul barátságtalan és “kirekesztõ”.(!) Akkor nem értettem vele teljesen egyet, de nem akartam egyedül ott maradni, ezért eljöttünk. Most viszont én is érzékeltem valami barátságtalan, befelé forduló hangulatot. Senki nem nézett rám, a pulthoz alig tudtam odaférni, mert ott beszélgettek, és valahogy felerõsödött bennem azaz érzés, hogy egyedül vagyok. Hazafelé egész végig azon agyaltam, hogy ez most az én rinyám (a darab utóhatása), vagy tényleg barátságtalan a hely. Mindenesetre a kezdeti lelkesedés elmúlt. Maradok inkább a WestBalkánnál, mégha “prolibb” is.
Igen bevallom, a darabnak vannak olyan részei, amik nekem sem teljesen tetszettek! Pedig én nem csak az elõadásokon voltam ott, hanem a próbákon! Sõt! Külsõ szemlélõként, furcsa volt belecsöppenni egy ilyen, hogyis mondjam, szókimondó elõadás próbájába. De nem ítélem el ezért az egész darabot! Nem, mert úgy gondolom, hogy a darab egésze jó volt, és az, hogy egy-két rész nem tetszett, az nem változtatja meg gyökeresen a darabról alkotott képemet! Mert lehet szidni a darabot, hogy nem tetszett, mert hát hogy szabad országban élünk! De ugyanakkor, én azt is bevallom, hogy olyan rövid idõ alatt, olyan kevés költségvetésbõl (ahogy legalább is én láttam), nem sok ember tudna összehozni egy ennyire szókimondó, de õszínite darabot! Szerintem…
Lehet fikázni a darabot, de ki tud jobbat gyártani 3 hét alatt?!!
Zsófi: ha érdekel a “nõi szexualitás egyedülálló megközelítése”, ajánlom neked a Sirály e hétvégi programját. Idézem a meghívót:
ps: a barátnõd szerintem picit úgy járt el a Sirályban, mint ama bizonyos viccben nyuszika, aki elindul medve-szomszédhoz fûnyírót kölcsönkérni.
Hétvégén Békéscsabán voltam, és nem votlam gépközelben sajna..
Ez az erotikus álomgyûjtés egész más, mint amire én gondoltam a darab kapcsán, de mindegy.
Persze megyek majd még a Sirályba, csak egy kicsit késõbb.:)