Elég érdekes interjú a szcientológia “kiötlõjének” fiával.

remélem, egyszer találkohatom Veled és a többi jeles fórummunkással, s meg fogod látni, hogy teljesen normális vagyok magam is, abban a szubkultúrális értelemben, hogy sokatokhoz hasonlóan képes és hajlandó vagyok a humaniórák tetszés szerinti diszciplínáiról a végtelenített értelmiségi diskurzusba és annak referenciális hálózatába illõ módon hochmetzolni, frivol, de eleganciát sem nélülözõ módon vegyíteni némi posztmodern ismeretelméletet meg tizennyolcadik-tizenkilencedik századi metafizikát cionista komolykodással és kortalan nárcizmussal, de a gazdaság vegykonyhájában sem vagyok teljessn járatlan, legalábbis megvan a magamhoz való eszem, s ezt szívesen osztom is, önirónia, jiddis allúziók, identity trip, végtelenített késõkamaszkor a la Szerb Antal ésatöbbi: egyek vagyunk, semmi kétség.

(A nemzetiség nem a mániám, hanem az eddigi egyetlen modell, amelybe el tudom helyezni az általam ismert tények leírását és az általam elérni kívánt állapothoz vezetõ megfontolásokat és tennivalókat: tudom, hogy kimutat a fent jellemzett attitûdbõl, de nem bánom.)

Szia

fenti hozzaszolasoddal ket altalanosan elfogadott nezetet dontottel meg:

(1) kepes vagy 15 sornal rovidebb, barki altal konnyen emesztheto mondatokat irni. gratulalok.

(2) megsem lehet rad aggatni (megha eddig is csak a gondolatban) a nemzetisegoman moricka szerepkort. ehhez is gratulalok.

1. Minden tudomány modelleket épít, nincs végsõ igazság, ezért nincs megdönthetetlen érv egyetlen elmélet mellett vagy ellen. Az elméleti modelleket csak a belsõ rendezettségük (konzisztenciájuk) és a cáfolhatóságuk alapján ítélhetjük jónak vagy rossznak. Ez pedig nem az érzékelés szintje, hanem beszéd a tudásról, ami nem közvetlen, hanem levezetett, s amire kevesen képesek.

2. �sidõk óta bennünk él a mágikus és a hasonlóságon alapuló összefüggések tudata és az a vágy, hogy ilyenek legyenek köztünk és a világegyetem között. Aki ezt tagadja vagy kétségbevonja, az emberi létezés értelmét látszik tagadni.

3. A nyelv megfogalmazásai voltaképen metaforákból állnak, ezek értelmezése pedig szabad és nincs elõtte jól meghatározható korlát.Utunk a nyelvben tévútra vezetõ jelzõtáblákkal van szegélyezve. A jelentések egymásba csapnak és sejtetnek valamit, ezekre rezonálunk,és a fejünkben létrehozzuk, amit a szavak megpendítenek bennünk.