Mióta megláttam Orosz Peti posztját a Jiddise Máméról, folyamatosan figyelem magam, nehogy én is az általános hibákba essek. Pedig épp ezt teszem. Tudom, hogy szörnyû vagyok, mi lesz harminc év múlva?! :-) Emlékeztem egy régi könyvre, amit vasárnap sikerült is elõásnom a padlásról a témában: Dan Greenburg, Mindenkibõl lehet jiddise máme. Vicces olvasmány, szerintem mindenki felismeri benne saját édesanyját, anyósát, nagyanyját. Ha szembe jön az antikváriumban, érdemes megvenni, sõt, anyák napjára elõjegyeztetni is. Addig is egy pár sor a könyvbõl:
„Soha semmit sem szabad kidobni, ami késõbb még jól jöhet. (üs mi az, ami nem jöhet jól?) Példák:
(1) ajándékok csomagolópapírja, szalagja
(2) papírzacskó a közértbõl
(3) használt, gyûrött alumíniumfólia
(4) parafa dugó
(5) bélelt falú boríték bélése
(6) ócska újságpapír
(7) lekvárosüveg
(8) konzervdoboz
(9) mûanyag üdítõs üveg
(10) minden rendû és rangú spárga
Ugye, megvan az a nagymama, aki elmosta a tejes zacskót, és mindig volt eltéve pár a konyhafiókba?
Aztán itt van a házasodás kérdése. Elõször puhatolóznak, majd egyre gyakrabban teszik fel a kérdést: üééés mikor lesz az esküvõ? Esküvõ után: mikor jön a baba? Baba után: mikor jön a kistestvér? Kistestvér véletlenül azonos nemû a nagytestvérrel: mikor lesz hugika/öcsike?
„Ha a friss diplomás fiú még mindig nõtlen, de nem homoszexuális (óvjon ég!), a jiddise mámé kénytelen határozott lépéseket tenni.
Beszéljünk lányos szülõkkel, akiknek hasonló korú a gyerekük - egy-két év eltérés nem akadály -, és próbáljuk meg összehozni a fiatalokat. Terjesszük el, hogy a fiunk hiába, hogy tehetséges, intelligens, jó képességû fiatalember, képtelen megfelelõ lányt találni, akivel együtt járhatna.
Kérjük meg a barátainkat, hogy sûrûn kérdezgessék tõle: hogyhogy nem nõsült még meg egy ilyen helyes fiú?
Beszéljünk a dologról az érintettel is. Lehet, hogy a házasság gondolata eleddig egyszerûen eszébe se jutott szegénynek. Hát emlékeztessük rá. Gyakran.
Társaságban élcelõdjünk a témáról, hadd lássák, azért annyira nem vesszük a szívünkre:
-Elnézést, uram.
-Hozzám szólt, asszonyom?
-Nézze, ez itt a fiam, a Marvin.
-Valóban?
-Huszonöt éves. Megvan a doktorija ófrancia nyelvészetbõl és szerelmi költészetbõl. (Választható megjegyzés: Bárcsak maga is használná valamire azt a szerelmi költészetet!) üs rendkívül óvatosan vezet. Bocsásson meg, de megenged egy kérdést? Bizalmas.
-Csak tessék.
-Maga szerint létezik olyan lány, aki igent mondana egy ilyen nagyszerû kérõnek?
-Honnan tudjam, drága asszonyom?
-Feleljen. Igen vagy nem?
-Gondolom, igen.
-Hallod, Marvin? Hallod? Figyelj csak oda, mit mond az úr.”
Na és ezek a mondatok szinte szóról szóra nálunk is elhangzottak:
„Mivel gyermekünk tökéletesen járatlan a szülõi szerephez tartozó ismeretek terén, ott kell cirkálnunk a közelében, hogy megkönnyítsük a helyzetét a kezdeti nehéz évtizedekben. Mintegy a partvonalról kell bekiabálnunk az edzõi tanácsokat, melyek közül gyorsan felsorolunk néhányat.
(1) - Miért nem adtok neki eleget enni?
(2) - Miért nem adtok neki elég gyakran enni?
(3) - Túl gyakran etetitek.
(4) - Nem kell azonnal fölvenni, amikor elsírja magát.
(5) - Tessék felvenni, amikor felsír.
(6) - Miért nem hagyjátok eleget aludni?
(7) - Lehet, hogy eleget alszik, de látom rajta, hogy nem nyugodt az álma.
(8) - Több figyelemre volna szüksége.
(9) - Nem kell minden mozdulatára odafigyelni.
(10) - Ez a fürdõvíz túl meleg. Le akarjátok forrázni?
(11) - Ez a fürdõvíz túl hideg. Nem véletlenül kék a szája.
(12) - Ilyen sok fürdõvízben meg fog fulladni.
(13) - Jaj, istenem, mindjárt megfullad!
(14) - Kiköpött Miriam. ? volt ilyen csecsemõkorában.
(15) - Tisztára a Trudi néni, õ volt ilyen csecsemõkorában.
(16) - Mintha tükörbe néznék! Pont ilyen voltam csecsemõkoromban!
(17) - Na, ez a gyerek pont olyan, mint az öreg Grün a szomszéd utcából.
(18) - Na, ha így fogod azt a gyereket, mindjárt leejted.
(19) - Vigyázz, leejted!!
(20) - Na tessék, leejtetted. Remélem, van még benne élet.
(21) - Lélegzik? Nem érzem, hogy lélegezne!
(22) - Lélegzik! Kész csoda, hogy nem ölted meg.
(23) - Keveset mozog, és keveset van friss levegõn.
(24) - Túl sokat mozog. üs miért van örökké kint a levegõn?
(25) - Ha ezekkel a vacakokkal eteted, már ötéves korára túl sok koleszterinje és magas vérnyomása lesz.
(26) - Ha ilyen könnyen öltöztetitek, tüdõgyulladást fog kapni. Ezt akarjátok?
(27) - Ha most nem tanulja meg a pénz értékét, a szegényházban végzi. Ezt akarjátok?
(28) - Ha megengeditek, hogy vezesse az autót, elõbb-utóbb kórházba kerül. Ezt akarjátok?
(29) - Megfogadtam, hogy nem szólok bele a gyereknevelésbe. Elvégre az õ gyerekük, és végtére is, értelmes fiatalok, nem igaz? „
Namost ezt a könyvet én megvettem az anyukámnak. Nem igazán örült neki. :-)
A kedvenc részem - sajna nem tudom idézni - az, amikor a JM (jiddise máme) kérdezgeti EK-t (egyszem kisfiát) a csajáról.
JM: üs hogy hívják?
EK: Kovács Júlia.
JM: Jó, jó. De hogy hívták azelõtt?
über alles.
Igen, nem mindig esik jól az embernek, ha tükröt tartanak elé :-)
Nyilván én is ilyen leszek :-)
Pöszi néni..Anyósom húga
Nem született gyereke, ezért mame-jogait az egész családon gyakorolja:)
13 éves fiúgyerek pulcsiját nyilvánosan, vendégsereg elõtt felhúzza, megállapítja, hogy persze hogy nincs rajta atlétatrikó,hiába mondom az anyjának… Ezért volt tüdõgyulladása.
Ha tudja, hogy hozzám jön, és valami kényes témával akar szekírozni, (természetesen a saját érdekemben) -Eleve hoz magával xanaxot… Nekem. üs megpróbál rábeszélni, vegyek be egy szemet, mert ideges vagyok. Addig kérdezgeti miért vagyok ideges, míg tényleg az leszek.
Ebéd közben megállapítja, hogy a férjem sovány.(94kg). Közben a szemével érezteti, hogy miattam, mert nem “etetem” rendesen.
Titokban végighúzza az ujját a szekrény tetején.
De:Ha a gyerekek hárman hatféle sütit akarnak, akkor süt hármukak hatfélét. :) Viszi õket ahová akarják:) Istenien kártyázik,és mindig, mindenben megmondja a tutit .Elõre három évre.Ezek be is jönnek..
Pirosra lakkozza a körmét.. Szeretjük.
az en nagyim schwabische, amugy detto :)
Osregi vicc megvan, amikor JM minden eskuvon a bordaid koze bok, hogy ‘te leszel a kovetkezo!’, egesz addig, amig te el nem kezded a temeteseken csinalni vele ugyanezt?
upsz! Nagyis megjegyzesem a posztra vonatkozott, nem az idokozben odapottyant Dorka-kommentre. :)
ugyanettõl a szerzõtõl a “Hogyan legyünk boldogtalanok? c. könyv is alpmû.
Ez kész… itt röhögünk rajta, marha jó!
kedvencem a jiddise máme élelmezés és táplálkozástudománya :)
http://grenadinegasztro.blogspot.com/search/label/jiddise%20m%C3%A1me
hm most igy 2 lehetoseg van: az egeszben (legalabbis az idezett reszben) nincs semmi jiddise, csak siman mame, vagy mi is zsidok vagyunk, de eddig nem tudtam :S
A 29. pont tökéletes lezárás! :) üreztem én, hogy a mutter ebbe az irányba tendál, de hogy ennyire… Most már csak egy használati utasítás kéne a jiddise máméhoz.
bela, mindenkibõl lehet jiddise máme :)
Jaj Dorka! Kéne már egy állandó Pöszi néni blog. Már vagy tíz valódi Pöszi néni fant ismerek. :-)
“Bevezetés a szenvedéstanba
Elõször is álljunk a tükör elé, és vágjunk olyan képet, mintha súlyos migrénünk vagy gyomorrontásunk volna. Esetleg mindkettõ. Szemünk fejezzen ki reménytelenséget, a ráncos homlokunk hosszan tartó gyötrõdést, lebiggyesztett ajkunk pedig mutassa meg, milyen nehéz visszatartanunk a sírást.
Ez a szenvedés kiinduló arckifejezése. Tanuljuk meg jól, ne sajnáljuk az idõt a tükör elõtt tölteni. Ha véletlenül rajtakapna valaki gyakorlás közben, csak ennyit mondjunk:
-Semmi, semmi, és úgyis mindjárt elmúlik. Válaszunk legyen halk, de jól artikulált, és de rüljön ki belõle, hogy elhallgattuk szenvedésünk igazi okát. Ha jól csináljuk, akkor már rá is hibáztunk arra a bús alaphangra, amely nélkül senkibõl sem lehet jiddise mámé.
GYAKORLATOK
(1)Ajándékozzuk meg a fiunkat két pólóval. Amikor elsõ alkalommal húzza föl az egyiket, nézzünk rá szomorúan, és mondjuk neki a bús alaphangon: - Szóval a másik nem tetszik?
(2)Kérjünk kölcsön egy magnót, és a segítségével gyakoroljuk az itt következõ kifejezéseket. Minél hamarabb ríkatunk meg velük
valakit, annál jobb.
(A) ?, csak menj el nyugodtan, és érezd jól magad.
(B) De azért vigyázz magadra.
(C) Velem ne is törõdj.
(D) Tulajdonképpen szívesen maradok itthon egyedül.
(E) Még mindig jobb, hogy velem esett meg, és nem veled.
(3) Ne feledjük: a gyerek érzelmileg labilis, könynyen alakítható, tudatlan lény. Csak akkor érezheti magát biztonságban, ha folyvást emlékeztetjük rá, milyen nagy áldozatokat hozunk érte. Ezt a tényt lehetõleg tanúk jelenlétében hangoztassuk.
GYEREKüRT HOZOTT HüT LEGFONTOSABB ÁLDOZAT
(1)Egész éjszaka fennmaradunk, hogy elkészítsük a kiadós reggelijét.
(2)Tízórai nélkül indulunk a munkába, csak hogy még egy almát tehessünk az õ uzsonnacsomagjába.
(3)Lemondjuk részvételünket a jótékonysági egylet estjén, mert a randevúzó gyereknek szüksége van a kocsira.
(4)Eltûrjük, hogy a neki tetszõ lánnyal jár.
(5)Elhallgatjuk elõle, hogy a kimerültségtõl kétszer is összeestünk az ABC-áruházban. (De feltétlenül meg kell tudnia, hogy elhallgatjuk elõle!)
(6)Amikor hazajön a fogorvostól, fájduljon meg az övé helyett a mi fogunk.
(7)Nyissuk szélesre a hálószobája ablakát, hogy elegendõ friss levegõhöz jusson, és csukjuk be a magunkét, hogy el ne szívjuk elõle.”
azért meglep, h ennyire szeretetteljes és pozitív attitûdök csendülnek ki az eddigi kommentekbõl. nem hinném, h én lennék az egyetlen, aki szerint ez egy különösen visszataszító emberi játszma, ha meg identitás is, akkor jobb három galaxissal arrébb költözni
Nem arról van szó, hogy valaki az összes itt felsorolt tünetet egyszerre produkálja, de valamit biztosan. üs a másikat meg az anyós, a nagymama, a dédi, a nagynéni.
Persze, egy igazi Jiddise Mámétól mondenkit mentden meg az ég!
Ezt a konyvet gyerekkoromban olvastam, es mar akkor is nagyon szerettem. :)
Vasika, Neked ez picit se vicces? Nem kell szo szerint venni, nem kell mellre szivni. Igaz, nalam csak mindenfele uvegcsek-pertlik-cetlik lapulnak a fiokokban, biztos vannak ennel sulyosabb fokozatok. :)
(Ismeretlenul jegyeznem meg, hogy a Pöszi néni mar csak mint nev is igen erosen elismeresre melto…)
Vasika, az ilyen jatszmak ellen nincs jobb, mintha tovabbra is szereted oket, de egyuttal megtanulsz rajtuk nevetni :)
ez a tejeszacskó móka annyira ismerõs. De a legrosszabb ezek az apróságok lassan beköltöznek a mi életünkbe is. ün mindig veszek két csomag gyufát, mert annak kell lenni tartalékba…
judit. de, picit vicces nekem. de ez nem érdekes, nyilván személyes okoknál fogva én érzékeny vagyok arra, mikor vki ilyen szerepeket játszik, ez totál lényegtelen. ami furcsa, h rajtam kívül eddig senki nem szólt, h neki ez nem kifejezetten vicces, mondjuk h értsd egy más példával, sztem pl. az élet szép c. film az szintén picit vicces, meg sok más is, de arról volt, és sztem itt is lenne polémia. csak ez a furcsa, h itt eddig a magunkra, családtagjainkra ismerés és inkább szeretetteljes azonosulás dominált.
(p.s. egyébként meg az is elég jiddisemámés,h megmondd, ki mit szívjon mellre, nem kéne ezt a vonalat erõltetni. ki mire érzékeny, nem?)
Aztán meg fogja magát a jiddise mame és meghal.
Akkor meg ott állunk jiddise mame nélkül és siratjuk.
magunkat.
Engem jiddise máme nagymamám és jiddise máme apám nevelt. Aztán, mikor elmentek, így sirattam magam:
Sürgettem az idõt.
Nem tudtam,
halálod kívánom öntudatlan,
hogy végre megszülessek én.
S ne szemeddel, szememmel lássak mindent
mi körülvesz - a kint és a bent –,
s hangod ne zúgja elõre válaszom,
szülõje kérdéseimnek ne kételyed legyen.
Most itt maradtam belõled,
már nem vagyok egész.
Malvina, ez nagyon szép zárszó.
Eszter,
köszönöm ! :))
malvina, ez megmutatja midnenkinek, hogy a jiddise máme ezért nem tud kihalni:)
ezt a könyvet tavaly keerstem és nem találtam sehol. utóbbi idõk egyik legjobb bejegyzése a neten, rég nevettem ennyit.
“malvina, ez megmutatja midnenkinek, hogy a jiddise máme ezért nem tud kihalni:)”
aáron,
hát igen, a lányaim is tudnának errõl mesélni! ::))
Jewish Mothers -
http://sireblog.webforce.hu/?p=542
és majd az unokáid malvina :D