JP: Over&Out

Ez a JP utolsó bejegyzése (1520. poszt). 2004 decembere óta csináltuk ezt a blogot, most viszont ideje végleg lezárni és továbblépni. Shalom motherfuckers. Okok is vannak, többféle, röviden megosztom ezeket. Személyes A JP nem one-man-show blogként indult (már a legelején, azaz 2004-2005-ben szerzőtárs lett Shadowrider, majd Orosz Péter, Prezzey és Miou Vicioso), az évek során pedig legalább másfél tucat szerző fordult meg itt. Ugyanakkor mégis kissé vízfejű maradt a blog, sajnos vagy nem sajnos: a bejegyzések úgy 75%-át én jegyeztem, a maradék 25% pedig leginkább úgy jött létre, hogy pingeltem folyamatosan a blogbarátokat. Utólag visszagondolva kisebbfajta csoda, ahogyan négy évig a JP-n csapódott le az energiánk és szenvedélyünk egy jelentős része. Tavaly ősz óta viszont egészen új dolgok állnak a fókuszomban. Nem egy, hanem több dologról is van szó és mindegyikkel boldog vagyok. A JP-t már nem tudnám úgy folytatni, ahogyan eddig. 25%-on meg nem szabad csinálni semmit. Blogoszféra 2004-ben a blog szcéna a mostanihoz képest nagyon kicsi volt Magyarországon. Számomra nagyon vonzó volt ez a közeg és büszke voltam arra, hogy milyen remek közösségnek váltunk mi is a pharmacy canada tagjává. Ma már viszont nem tartom érdekesnek vagy inspiratívnak ezt a szubkultúrát, amely d-kategóriás Szily Laci és Tóta W alteregók játszóterévé vált. A mai magyar blogoszféra a Hyde Park és a Blikk szintézise. Nem flódni, nem vonz, inkább taszít. JP pályaív A JP 2004-2007 között egy alternatív, kimondotton underground (pop)kulturális dolog volt. 2007 végére sok tekintetben mainstream relevanciánk lett, de ezeknek az új elvárásoknak nem igazán tudunk, de főleg nem szeretné(n)k megfelelni. A cápát pedig nem kell megugrani. Röviden ennyi. Nagyon klassz, igazán flódni volt ez az egész, úgyhogy szívből köszönök mindent és nagy respect mind a szerzőtársaknak, mind az olvasóknak, lett legyenek kukkolók vagy bátrak. ui: tartsuk a kapcsolatot, kedves JP. Elérhetők vagyunk egymás számára a [email protected], illetve a végig meglepő módon alulhasznált [email protected] email címeken, valamint a Facebook-on is. Brunchok és mindenféle más 3D-s offline cuccok is lesznek. “Ha mozdulni kell, együtt mozdulunk!” ;]


Responses to “JP: Over&Out”

  • aglaja

    2009 január 9 at 1:38

    :((
    többnyire csak kukkoltam, csak ritkán szóltam is, de most akkor mi lesz a kedvenc kukkolnivalómmal? most így hogy aludjak?

  • anre

    2009 január 9 at 1:43

    Először sokkolt a hír, de végülis belátom, hogy ez a dolgok rendje…., ha szomorúan is. én nagyon sokat kaptam a JPtől és bár a betérési naplót itt már úgy tűnik nem fogom tudni befejezni, köszönöm Nektek a lehetőséget! “üveges szemmel bámulom a monitort….”

  • tet

    2009 január 9 at 1:49

    Jó volt olvasni, aztán kommentelni, később szerzőnek lenni. És megismerni néhány embert. Sajnálom, hogy vége, de fasza, korrekt lépés. Két félkészposztom meg dobhatom ki…

    És most már elmondhatom, hogy a Hebrew Hammer szerintem szar film, de a főhőssel együtt mondom búcsúzóul: stay Jewish!

    Szia JP!

  • aáron

    2009 január 9 at 1:57

    háát.. az ilyesmit meglépni mindig a legnehezebb, de a legnagyobb, legbölcsebb dolog. nem kell a 25%, így van.
    amit létrehoztatok, és akár poposítottatok, (és a vége felé így már silányult kicsit sztem) az egy óriási dolog a magyar zsidóság életében. ezt mondom. gratula.
    stay tuned – én figyelem mi a következő:)

  • aáron

    2009 január 9 at 1:57

    ja, 2004-ben a hábád sátorban a szigeten egy csaj tett ki judapest.blogspot.com matricákat, azóta figyelgettem mi is ez..

  • mirjam

    2009 január 9 at 1:59

    hát sajnálom, ez volt a kedvenc blogom. mostmár bánom, hogy nem írtam én is. mármint nem kommentet. postot.

  • aáron

    2009 január 9 at 1:59

    időben kell lelépni, elslisszolni na ezt akartam mondani, és el is tűnök

  • Tallián Miklós

    2009 január 9 at 2:10

    On Thursday, January 8, the Judapest.org passed away at the ripe old age — for a Jewish pop-cultural blog — of 4. It was a peaceful death, almost serene. Shadai, co-founder and editor throughout its life, presided at the interment, a small dinner of past contributors and friends of the magazine.

    He presided the same way that he presided over the magazine’s life: with self-deprecation, sobriety and no fanfare. Blogs are not meant to live forever, said Shadai. New generations bring new ideas, and besides, the very idea of a blog may no longer have a place in a time of such ferociously fast information flow. It had been a good run.

    Shadai was being characteristically modest. For 4 years the Judapest.org has been perhaps the finest community blog in Hungary and, in relation to its small and exclusive circulation, surely the most influential. Heavy on flódni, short on boring clichés and always lively, it challenged conventional wisdom on all the great Jewish issues of our time: culture, identity, self-esteem and more.

    It gathered around it a remarkable constellation of writers. The cover of the first issue, reprinted in the current and last issue, features articles by Shadai, Shadowrider, and Péter Orosz. By the third year they had added Fűszeres Eszter. For 4 years, an all-star team of bloggers tilted at windmills and, unlike most brainy blogs, knocked them down. The blog’s increasingly flódni bent over the years quietly shaped, and then came to dominate, Jewish discourse in Hungary.

    This was due to many people but above all to its guiding editor. Shadai’s influence and intellect and importance to the Jewish history of our time are well known. The most remarkable and least known thing about him, however, is his temperament. He is a man of unique equanimity. His preternaturally even temperament betrays not a hint of angst, bitterness or anguish. He is not a happy warrior, just a calm and confident one; not Hubert Humphrey, but Cool Hand Luke.

    This makes him unusual among Hungarian Jews, because Hungarian Jews tend to believe that the world is going to hell, and that tends to make them grumpy. But not Shadai. Both on the field of battle and off, he always retains a serenity and grace that express themselves in a courtliness and a quiet (yet devastating) humor.

    I call him a man without rancor. He knows how bad things can be, but he never — never — descends into despair or recrimination. When everyone else is headed for the bunkers, he keeps his head, his goodwill and his humor.

    But Shadai is not an optimist. He does not believe in the onward and upward ascent of the human spirit. But he does believe that there is enough good spirit in ordinary human nature to get us to where we have to go anyway, as long as the illusions and delusions are plainly exposed and avoided.

    That is what he did not only in his enormously influential posts on everything from the hummus to censorship, from hip-hop to religion, but also as founder and editor of the Judapest. His blog cultivated not only new ideas but also an entire generation of bloggers.

    Which is why Shadai has earned, often from unfriendly sources, the title of godfather of flódnism. He has been compared to many people besides Don Corleone but, until Monday night, never to Ted Williams. My contribution to the gathering was to note that Williams hit a home run in his last time at bat, then quietly walked off the playing field. Very few leave the arena at the top of their game. That is what happened Monday night to the Public Interest — with the equanimity and grace so characteristic of its longtime editor and founder.

    (Krauthammer után szabadon.)
    http://republican.blog.hirszerzo.hu/?todo=entry&vid=11147

  • kavafisz

    2009 január 9 at 2:11

    Ritka látogató voltam a JP-n, nem az én korosztályom, döntően nem az én felfogásom volt rátok a jellemzó. De sajnálom, egy színfolt fog hiányozni a magyar jewsnet-ről. Tudjuk más oldalak is feladták a közelmúltban. Talán valami kicsit mást, kicsit mégis hasonlót ki kéne találni helyette. Lehitraot.

  • solaitid

    2009 január 9 at 2:11

    most akkor az van hogy a jó blogok megszűnnek?

  • Lerner

    2009 január 9 at 2:22

    זײט געזונט

  • Zsuzsi

    2009 január 9 at 2:31

    te blogod, te döntésed. mindenesetre nem tudom ezentúl hová klikkeljek…igazán hiányozni fogtok.

  • gabrilo

    2009 január 9 at 2:35

    :(((((((
    Shame. Mindenesetre minden jókat a továbbiakban is!

    G.

  • Bandesz

    2009 január 9 at 2:46

    Amikor költöztettük a blogspotról a blogot, már akkor megfogott azzal a semmihez sem hasonlítható hangulatával, amit azóta sem találtam meg máshol. Bevallom, nem olvastam sokszor, de időnként mindig eszembejutott, hogy visszanézzek. Egy kicsit mindenképpen sajnálni fogom, hogy vége.

  • Trackback

    2009 január 9 at 2:54

    “A kéznél lévő közhely az “addig nem tudjuk, mi fontos, amíg el nem veszítjük”, vagy valami hasonló. Vagy legalábbis nem tűnik fel. Vagy annyira hozzászokunk, hogy nem tölti ki a mindennapjaink minden percét, mégis elképzelhetetlennek tartjuk, hogy eltűnjön a mindennapokból.”

    http://revoltagainstmodernity.blogspot.com/2009/01/requiem-egy-zsid-lomrt.html

  • Trillian

    2009 január 9 at 3:11

    Szomorú vagyok, nekem egy kicsit (nem is olyan kicsit) ti jelentettétek az otthonnal való kapcsolatot innen a messzi távolból. Hiányozni fogtok, sztéjezek tjunozva, sajnos az offlinebol mint mindig, ki fogok maradni, hacsak nem szerveztek spanyolországi kirándulást. Szivesen megmutatnám nektek pl a Szent Szüz Zsinagógát Toledóban 🙂 Minden jót és azért közben kiváncsian várom hogy most mi jön, mert valami biztos jön! Ugye? Bátor vagyok. Utoljára.

  • noel

    2009 január 9 at 3:28

    tudtam én, hogy lesz ma még valami szar a migrénen, a munkával kapcsolatos szopáson, a bedöglött kocsin és a majdnem halálos taxibaleseten kívül. hiányozni fogtok. találkozunk facebookon, offline meg igyekszem magam normálisabban aktiválni. shalom motherfuckers.

  • laracroft

    2009 január 9 at 4:16

    nemár. most komolyan. addikciónkat ezután hol tomboljuk ki?!?!?!?

  • fa

    2009 január 9 at 5:55

    Sejtettem a 2 hónapos csend után, hogy valami lesz… Nagyon kár az oldalért. Sajnálom. A régi bejegyzések remélem elérhetők lesznek még egy jó darabig.

  • mishmeshdorka

    2009 január 9 at 6:02

    Éreztem, már tegnap. Azon gondolkoztam, nem tudtam aludni amúgy sem, hogy vajon könnyeznék e, ha bejelentenéd, hogy vége a JP-nek.

    Hát ja.
    Életem egy fontos szelete voltatok, és maradtok is,nem akarlak elveszíteni titeket.
    Bazz, kávébabőgéssel kezdeni a napot hajnali ötkor…..De maximálisan megértem.
    Shalom motherfuckers.

  • Rókica

    2009 január 9 at 6:07

    A zsidóság felütötte fejét az életembe, majd az alapot innen szívtam.
    Köszönöm.
    Most pedig marad az archivum.
    És zsidulok tovább. Azt hiszem. A hajam már ennél jobban nem fog göndörödni, az orrom sem fog nőni, és a lepedős sztori tisztázásakor meg is nyugodtam, a maceszgombócot meg szeretem.

  • pappito

    2009 január 9 at 6:15

    Riszpekt az eddigi munkátokért, lelkesedésetekért.

    Klassz volt!

    Shalom motherfuckers!

  • biga

    2009 január 9 at 6:22

    Így is van, Miklós frankón “megírta”, nagy örömömre angolul. Shadai barátom, támogattalak JP-ügyben is, és továbbra is melletted és az értékteremtő ötleteid mellett teszem le a voksom.
    Offline, juhhééé, az offline-ból kimaradóknak pedig igazán szorri.
    Még csak annyit, hogy sokat tanultam. Emberileg, érveléstechnikailag és nem utolsó sorban tudásban. Köszi minden szerzőnek és kommentelőnek, aki magát adta. Gazdagabbak lettünk. RIP, JP. Azért iszonyatosan fogsz hiányozni 🙂
    Lávjúúúúúúúúúú!

  • ehje_aser_ehje

    2009 január 9 at 6:32

    tények:

    – az utóbbi néhány hónapban javarészt csak semmitmondó posztok jelentek meg a jp-n. A KÖNYV (nem, kivételesen nem a Talmudról van szó…) szénné propagálása óta éreztem azt, hogy VÁÁÁÁÁÁÁÁÁ péklapát!

    – ha maradt volna ebben a formában a jp, akkor egy virtuális öngyilkos ovis csoportot küldtem volna rátok

    – de most, hogy vége, csalódott és szomorú vagyok. gyász. dráma.

    Shadai:

    Mindettől függetlenül mega riszpekt és toda raba hegységláncok Néked!:]

    Tet:

    Hahah, a HH szerintem is egy tűrevaló szemét!:DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

    Tisztelettő’

    ‘e’a’e

  • F�szeres Eszter

    2009 január 9 at 7:23

    Hát, jah…
    Még a beszélgetésre tudtam elmenni, későn jött haza a férjem, vannak helyek, ahol felettébb zavaró tud lenni egy 4,5 éves 🙁

  • F�szeres Eszter

    2009 január 9 at 7:33

    Azért azt nem is tudom leírni mi mindent kaptam itt:
    BARÁTOKAT (tényleg nagy betűvel, és nem is párat)
    Jó szavakat
    Kiadókat 🙂
    Brunch-okat (remélem brunchok tényleg lesznek továbbra is, azok voltak a legjobbak)

  • KTamas

    2009 január 9 at 7:44

    Hiányozni fog, az egyik legszinvonalasabb az osszes kozul. 🙁

    Mindenesetre minden jot.

  • agocsadam

    2009 január 9 at 7:53

    ha szeretsz, elengedsz, ugye?
    mikor jön a jp-könyv? 🙂
    (elköszönni gondolom indokolatlan)

    a.

  • suematra

    2009 január 9 at 8:15

    Már az is misztikus volt, ahogy ismeretlenül egyszerre gondoltunk egymásra: nekem volt mit írnom, de nem akartam a saját blogomba, és a judapestre gondoltam, amikor írtak nekem a srácok, hogy mi lenne ha…

    Új, inspiráló dolog volt ez nekem, plusz megismertem egy csomó jó fej embert.

    Még nem fejeztem be a saját projektemet, szóval kell neki találnom valami más kifutást sajnos:) De nem csak ezért sajnálom, hanem mindenért…

  • immortalis

    2009 január 9 at 8:18

    @ shadai,

    nagyon sajnálom hogy abbahagyod. Öröm volt JP-t olvasni. Sok sikert, akármerre is vezet az utad!
    Immortalis

  • ekkerjoz

    2009 január 9 at 8:40

    Akármire váltasz, legyen annyira sikeres, mint ez a blog volt.
    Üdv:EJ
    kukkoló

  • Kohen Máté

    2009 január 9 at 8:41

    Köszönöm az eddigi rengeteg munkát, sok olvasmányos, érdekes cuccot, no meg, hogy nekem is megjelenhetett írásom.
    Nem szükséges okoskodni asszem.
    Mindenkinek a legjobbakat kívánom!
    Máté

  • kvadráns

    2009 január 9 at 8:42

    Bhó

  • M

    2009 január 9 at 8:58

    🙁
    Sajnálom

  • medvedr

    2009 január 9 at 9:15

    Köszönöm az eddigi sok sok jó olvasnivalót, tanulási lehetőséget. Sok sikert a továbbiakban is! Nekem a legfontosabb az volt, hogy a zsídóságom lehet flódni, ezt innen kaptam!
    Shalom Motherfuckers!

  • mormee

    2009 január 9 at 9:17

    Sajnálom.
    Színvonalas volt, érdekfeszítő, általában vicces, és főleg bátor.
    Hiányozni fog.

  • medvedr

    2009 január 9 at 9:17

    Ui: Honnan lehet majd tudni a brunchokról meg az egyéb 3D -s cuccokról?

  • wtf

    2009 január 9 at 9:18

    wtf?

    a Bede dolog mennyire igaz amiről Szily ír?

    http://szily.blog.hu/2009/01/09/csokken_a_magyar_zsidosagteljesitmeny_r_i_p_judapest

  • rettentó

    2009 január 9 at 9:19

    Hívő keresztyénként jó volt olvasni a judapestet. Vannak persze hasonló tematikájú blogok magányos bozótharcosoktól, de ez igazi közösségi élmény volt. Mint már előttem is mondták, a végefelé kicsit tényleg érződött, hogy fogynak a témák vagy inkább az energia. Én írtam egyszer naplót, egy évig, szóval kitartás tekintetében is szép teljesítmény volt. Köszönöm.

  • Sajnálkozó

    2009 január 9 at 9:20

    Sziasztok!
    Nagyon, nagyon sajnálom hogy megszűnik az oldal.
    Jobbára csak olvasóként, de gyakran benéztem…

    Hozzátenném, hogy nagyon örültem annak, hogy az őszinte párbeszéd tudott kialakulni olyan partnerek között akiket egyébként as társadalmi “elvárás”, neveltetés, eredet, politikai dogmák, lakóhely és egyéb baromságok elválasztott!

    azért aludhatnál rá még egyet!

    egy jobboldali judapest rajongó.

  • SonnevendL

    2009 január 9 at 9:24

    Sajnalom, sok erdekes dolgot olvastam ezen az oldalon.

    Sok sikert az uj projektjeidhez!

  • s.

    2009 január 9 at 9:25

    …érdekes mi is pont mostanában repülünk el…
    Nagyon szerettem a jp-t..de így van rendjén.
    köszönöm

  • Gabriel

    2009 január 9 at 9:26

    Nagyon megszerettelek Benneteket!
    És a belgákkal most mi lesz???

  • rpanni

    2009 január 9 at 9:33

    sajnálom 🙁

  • hphp

    2009 január 9 at 9:39

    szintén csak azt tudom mondani, hogy sajnálom. hiányozni fog a blog, de remélem, lesz más folytatás.

  • kisgombacsik

    2009 január 9 at 9:43

    ha be kell fejezni, hát így,
    elegánsan.
    respect JP

  • Dalit

    2009 január 9 at 9:44

    Hát ezt nem hiszem el.:(((((((
    Na, ne.

  • lelkesz

    2009 január 9 at 9:45

    Nagyon nem örülök; attól tartok, a JP helyébe semmi nem fog lépni a neten, vagy ha igen, abban nem sok köszönet lesz. Sokan sokat tanultunk, köszi JP…

  • Eliana

    2009 január 9 at 9:45

    🙁
    Nagyon sajnálom. Annyira fog hiányozni.
    Köszönet a kitartást, a sok érdekes postot.

    Shalom motherfuckers!

  • segabor

    2009 január 9 at 9:49

    Csak ismételni tudom az előttem szólókat. Kár értetek. Jó volt olvasni titeket.

  • segabor

    2009 január 9 at 9:49

    Izé, lemaradt egy köszönöm!

  • nix

    2009 január 9 at 9:50

    brühühü
    Shalom, MFs.

  • Laci

    2009 január 9 at 9:50

    Ne na!!! :(((

    Egy valóra vált álom halt meg…

  • hodográf

    2009 január 9 at 9:54

    :(((((

    Nagyon sajnálom, hiányozni fogtok! Brunchok remélem, tényleg lesznek legalább!

  • cikoria

    2009 január 9 at 9:59

    Kár érte 🙁

  • vadjutka

    2009 január 9 at 10:04

    Szomorú vagyok, de megértelek.
    Tényleg fog hiányozni.

  • muskotály küvé

    2009 január 9 at 10:12

    Nagyon ritkán néztem be – talán azért, mert bármikor benézhettem volna.
    Így jártam… Nagyon sajnálom.

  • phaidros

    2009 január 9 at 10:12

    Sajnálom. :(((

  • weisz manfr�d huba

    2009 január 9 at 10:19

    szar a napom, a hetem és a honapom. Remélem az évem nem lesz.

  • wtf

    2009 január 9 at 10:22

    én is sajnálom és kösz meg minden de nem hagyhatom szó nélkül:

    sztem hatalmas hiba (mármár bűn) egy ilyen ‘örökséget’, brandet és munkát hagyni így szétesni. minimum valahol a társszerzők csinálhatnának egy spin off-ot.

  • chin0

    2009 január 9 at 10:26

    sajnalom, en is sokat tanultam itt 🙁

  • nix

    2009 január 9 at 10:27

    izé, egy “köszönöm” tőlem is lemaradt, muthafuckas.

  • homopoliticus

    2009 január 9 at 10:32

    Nagyon sajnálom, ez így elég váratlan volt, bár az elfáradást és a blogoszférával kapcsolatos szkepszist átérzem. Remélem, azért a dolgok folytatódnak, pl. Suematra projektje, nekem az utóbbi időben ez tetszett a legjobban. Ha kell, úgyis megtaláljuk egymást.

  • kópé

    2009 január 9 at 10:33

    Nagyon sajnálnám “gój” létemre. Ne hagyjátok abba, sokan vagyunk, akik tiszteljük a kultúrátokat és megértjük Izraelt, szorítunk, hogy fennmaradjon.

    Nekem személy szerint fontos szellemi táplálék volt ez a blog, nagyon nem szeretném, ha ténylegesen megszűnne! Pláne nem az idióta (mondjuk ez a szó kevés, inkább égetnivaló) firkászok miatt, akik a RAF-on szocializálódtak, és ha meglátnak egy kefijjah-t, rögtön azt hiszik, most megdönthető a globálimperializmus (lásd index).

  • Sutimano

    2009 január 9 at 10:33

    Megertem az indokaidat de nem ertek egyet onzo okokbol..:(((
    Nagyon keves izgalmas kukkolnivalom marad ezutan, ezt remelem tudod.. (igen, ez erzelmi zsarolas.:DDD)

    Minden jot neked…

  • TopiG

    2009 január 9 at 10:35

    Ok, értem, vége, de az nem lehet, hogy valahol ez a légkör (szellem, hangulat), illetve ez a kontribjútori-kör ne jelenjen meg újra!

    És hát valójában nem is értem miért kell befejezni. Én történetesen egy mondjuk két hetes intermezzo miatt nem gondolok arra, hogy milyen bóvli gyerek ez a Shadai, elfáradt, már nem csinál minőségi blogot. Nem tudom, volt-e rajta kívül valaki, aki gondolt arra, hogy be kellene fejezni. Mindegy… (not!)

    Kurva mérges vagyok, és köszi mindent!

    Ps.: A Suematra-saga megszakad?

  • wtf

    2009 január 9 at 10:37

    TopiG: well agreed.

  • nemár

    2009 január 9 at 10:52

    NEMÁR!

    Az tényleg nem ok, hogy egy “közösségi” blogon kb 1 ember irogat,
    de akkor az az egy ember írjon 1-2 postot havonta a többiek meg kicsit törjék a fejüket érdekesebb dolgokan, mert az nem lehet hogy vége legyen.

    Ez volt az egyetlen olyan blog amit zsidósággal kapcsolatban olvastam, a többi az annyira közhelyesen fárasztó és itt egy tök jó nézőpont érvényesült.

    basszátok meg ha abbahagyjátok…

  • roth

    2009 január 9 at 10:54

    respect, és nagy köszi az eddigiekért.

  • miou vicioso

    2009 január 9 at 11:00

    (emelkedett hangnemre :] )

    Bár tudom, hogy a JP energiája sem vész el, csak átalakul, mégis: kicsit nehezen jönnek a szavak. Kicsit mégis végetér egy számomra meghatározó időszak.

    Akárhogy is keressek benne ambivalenciát, vagy csalódottságot most: jó volt. Jó volt a blog körüli zsibongás, jó volt a Tóraszkóp, a tel-avivi tengerparton heverő lányok fotógyűjteménye, a rajongás a Hebrew Hammerért, jó volt Prezzey-vel selyemacetátra nyomtatott matricákat kitenni 2004-ben a Szigeten a Zsidó-sátorban 😉 Még van belőle a tárcámban, ami nem csak arra enged következtetni, hogy trehány malac vagyok.

    Akárhogy is keressek benne ambivalenciát, vagy csalódottságot most: az sem rossz, hogy vége. Sokat tanultam, sokat tapasztaltam a JP-nek köszönhetően, és azt hiszem, az olvasók is. Szomorú akkor lennék, ha csak félgőzzel, félkézzel, félszívvel folytatódna a JP, mint blog, ha valami mássá alakulna. Így most a kreatív energia I-ten segítségével csak szétszóródik, de az archívum marad, nem csak nosztalgiázni.

    Shadai, köszönöm szépen, hogy itt lehettem, köszönöm, hogy volt JP blog.

  • orangeman

    2009 január 9 at 11:03

    Fundamentalista keresztyénként nagy rajongója voltam ennek a honlapnak.
    Nagyon sajnálom. A flódni-projekt óta különösen minden tiszteletem a tiétek.

  • fhb

    2009 január 9 at 11:05

    המקום ינחם אותנו

    Hiányozni fog, rettentően. Üde színfolt volt a magyar internet bűzös és sötét bugyrai felett. Kevesebbet írtam, mint amennyit szándékoztam, fiókban maradtak témák, de hát a család-munka-karitatív mókuskerék nagy úr. Épp ezért értem meg, de elmondhatatlanul sajnálom 🙁

  • webeth

    2009 január 9 at 11:10

    Nagyon sajnálom.
    Köszönet, sokat tanultam tőletek!

  • Kki

    2009 január 9 at 11:10

    Nagyon sajnálom, bár az indokokat értem.
    Talán másfél éve ismertetett meg a JP-vel a volt Kedvesem. Azóta olvasgatom. Sok minden átértékelődött bennem és néhány barátomban is.

    Köszönöm.

  • Trackback

    2009 január 9 at 11:15

    “…szerencsére nem fogok kínos nekrológot mondani, főleg, hogy inkább csak alkalmi olvasó voltam, de a jegyzőkönyv kedvéért azért érdemes elmondani, hogy a Judapest volt az egyik legjobb magyar blog, ami olyan üde levegőt árasztott magából, mintha nem is Pumaföldön írták volna szorgos szemita kezek…”

    http://szily.blog.hu/2009/01/09/csokken_a_magyar_zsidosagteljesitmeny_r_i_p_judapest

  • Ámbátor

    2009 január 9 at 11:29

    Az a baj….
    – Hogy a Judapest olyan mint egy fontos pillér a modern közélet alapjában, ha kivesszük, valamerre megbillen az építmény.
    – Hogy Shadai, akit személyesen nem ismerek, a vélt vagy valós elvárásoktól elmenekül mint a piálásba Paul Gascoigne vagy bárki más tehetséges ember akire egy közösség spontán vagy akarata ellenére szubjektíve túl nagy tehernek érzett elvárást pakolt.
    – Hogy a Judapest nem tudja hogy a jó bloggernek is jár a szabadság, nyugodtan ki lehet tenni a táblát, hogy két hétig zárva, feltöltődünk, miegymás, különben is abból élünk hogy sabbatkor zárva tartunk. De azért hétfőn legkésőbb úgyis kinyitjuk a boltot.
    – Hogy mintha mennyiségi elvárást éreznétek, pedig ha úgy jön ki a lépés, elég hetente egy post is, úgyis mindenkinek mindenről AZ 🙂 jut az eszébe.
    – Hogy nem pótolható egykönnyen. Szóval, Shadai, never say never!

  • Kuku

    2009 január 9 at 11:32

    Ha a tiéd volt a Judapest, akkor érthető, és senkinek semmi köze hozzá hogyan döntesz. Ha az olvasóké, akkor ereszd el a gyeplőt, pihenj egy kicsit, és ha van kedved írj. Én a CM-en azt vettem észre, hogy ahogy nem írtam annyit, átvették az olvasók. Már alig posztolok, mégis jobban pörög mint régen. Jobban magukénak érzik az emberek mióta kiengedtem a kezemből. Már az admin jogok megosztásánál tartunk.

  • RickyTerror

    2009 január 9 at 11:36

    Hát akkor én is felmerülnék periszkópmélységből, hogy megköszönjem a munkátokat!

  • Pannineni

    2009 január 9 at 11:38

    Nu ezt jól megcsináltátok!
    Annyit tanultam itt, mi lesz most nélkületek?
    KÖSZÖNÖM

  • dotan

    2009 január 9 at 11:40

    Úgy látom nehéz év lesz ez így…
    Ilyen végzetszerű helyzetekben nekem mindig az Utas és Holdvilág zárómondata villan fel neonszerű lila zizgéssel: „És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.”
    És tényleg.
    Ebben még sosem csalódtam.

    Köszi az eddigieket JP!
    RIP!

  • max

    2009 január 9 at 11:52

    hát ezek szerint ez lesz nekem is itt az utolsó kommentem.
    gyanús volt a posztok ritkulása, de azért reménykedtem, hogy csak átmeneti hullámvölgyről van szó… kár, hogy nem így van, szomorú vagyok, hogy vége. jó volt itt beszélgetni, vitatkozni, vagy csak olvasgatni, többnyire színvonalas társaságban. dehát “all good things must come to an end”, és ha már nincs benne a libidó, akkor ez a korrekt, el kell engedni a dolgot…. úgyhogy respect shadai. és köszi az elmúlt 4 évet.
    üdv mindenkinek, avagy ahogy több előttem szóló is mondta már
    shalom motherfuckers

  • Ámbátor

    2009 január 9 at 11:52

    – Ne legyetek már ennyire beletörődők, ha fontos volt, ne hagyjuk hogy vége legyen!
    – Shadai, tessék szépen átadni a rakéták indtókulcsát és az infrastruktúrát az önkénteseknek, legfeljebb írd elő hogy Judapest 2.0 vagy Judapest Light vagy akármi cimkét kötelesek használni.
    Végül pedig nem tagadom, igazán csúnya érzelmi húrokat fogok pengetni, a Judapest is olyan mint a cseperedő gyermek, hiába te vagy az atyja, mégsem fojthatod a vízbe csak azért mert most tehernek érzed. Most már nem csak a tied hanem egy közösségé, még ha te ültél is a diszpécserpultjánál.

  • Stimm Elma

    2009 január 9 at 11:54

    Egyik szemem sír, mert nincs több poszt a jp-n ezután, a másik nevet, mert ettől a pillanattól máris történelem lett. Olvastam a bátrakat ma, és nagyszerű érzéseket és reakciókat találtam: a jp egy igazán pozitív emlékkönyv marad, mellesleg mindig kereshető és olvasható ezután is. Például 20 év múlva, ha valaki kiváncsi lesz egy izgalmas kör-, kór-, és korképre 2004-2008 Magyarországáról nézve, akkor lesz egy tuti hely ahol olvasgathat. A jp itt lesz, de vajon a belinkelt tartalmak és youtube videók meglesznek még a neten? A jó blogok márpedig az örökkévalóságnak szólnak, akkor is ha lezárt formában élnek tovább a neten.
    c u offline!

  • vadjutka

    2009 január 9 at 11:54

    Ámbátor: 🙂

  • dzsungel béla

    2009 január 9 at 11:54

    sajnálom. megértem. bizakodom.

  • bodzasfanta

    2009 január 9 at 11:59

    sajnálom. jó volt…
    hello judapest!

Autentikus, valósághű, és izgalmas online kártyajátékok és nyerőgépek egy helyen! Az Online Kaszinó Játékok útbaigazításával megtalál bármit, amit csak kíván! Portálunk amolyan gyűjtőoldalként funkcionálva összeszedi a legjobb online kaszinókat és bukmékereket és átlátható, megközelíthető leírásokkal segít eldönteni, mi is az önnek megfelelő platform. Repertoárunkban megtalálhatja olyan friss és modern kaszinók, mint az Energywin és a bónuszainak bemutatását. A gépek pörgetői felfedezhetik az online slotok világát, és segítségünkkel megtalálhatják kedvenc játékaikat, úgy mint a Piggy Riches nyerőgépet online. A hű kaszinóélmény és mégizgalmasabb játék érdekében keresse meg pár klikkel, mely platformok szolgálnak élő kaszinós és osztós játékokkal. A választás sosem volt még ilyen egyszerű, ugyanis még a fizetési módszer eldöntésében is segítünk. Bemutatóink alapján eldöntheti, hogy a PayPal megszokottsága vagy az Ecopayz bónuszai hangoznak jobban önnek. A szerencse azoké, akik keresik azt, és készséges segítségünkkel garantáltan rátalál a tökéletes online kaszinó élményre. Jó szorakozást és sok szerencsét kívánunk!