Admc, ez mindig is így volt, és mindig is így lesz.
Sõt, még te is belesétálhatsz a csapdába. Megutálhatsz valakit csak azért, mert elhitetik veled, hogy félned kell tõle.

Azt sem állítottam, hogy csak arra hat a Talmud, aki megtartja a halacháit. Azt mondtam csak, hogy a Talmud hatásáról csak az beszélhet hitelt érdemlõen, aki ismeri (viszont: aki betartja a halacháit az – ha áttételesen, pl. a Sulchán Áruch közvetítésében és töredékesen is – ismeri). Azt hiszem, ez fontos különbség. Ha valaki lejár egy zsinagógába arra áttételesen hat, mert egy zsinagóga tárgyi és belsõépítészeti berendezése (jobb esetben) tükrözi a Talmud vonatkozó nézeteit, a zsinagogális belsõ tér a hosszú századok során lefolytatott viták nyomán kikristályosodott rend valamilyen manifesztációja (vagy fölmondása, a rend elleni lázadás). Ugyanez a belsõ tér nem hat viszont arra, aki nem jár el a zsinagógába. (A honi zsidóság túlnyomó többsége, kilencvennemtudomhány százalékára áll ez.). Az ismeretlen Talmud viszont épp annyira hat valakire, mint pl. egy elveszett Horatius-költemény, vagy egy sosem hallott francia chanson.

Abban viszont teljesen egyetértünk, hogy szerintem is identitásképzõ mozzanata miatt tapadt a témához ennyi emóció.

azért teljesen nem áll szándékomban kielégíteni a mazochizmusodat. A tõlem oly epedve várt epithetont, tehát leszel szíves mástól beszerezni. Azt viszontmegkérdezném, hogy ugyan hol az elõzõ hozzászólásomban az oly nagy elégtétellel fölemlített ellentmondás, te, velem szemben mindig “ember módjára szóló, külön fényezés nélkül, alapból tündöklõ egójú”, “profi antropológus”? Azt ugyanis elfelejtetted elárulni.

mazochizmusodat akkor gyorsan ki is elégíteném: Az analógiád egyértelmûen sántít. Mind a négy lábára. Tárgyi emlékek – többnyire tudat alatt – valóban meghatározzák az életünket. Nem kell ismernem az eklekticizmust és a mögötte meghúzódó társadalmi ideológiákat ahhoz, hogy egy eklektikus házban lakva ezek áttételesen, tudatalatt (sub rosa, ha megengeded a tudat ilyetén metaforizációját) meghatározzák az életemet, befolyásolják annak folyását. A középkor életszemlélete – legalábbis Európában – bizonyos mértékig, bizonyos “nyomelemeiben” tovább él a kés és a villa használatában, s más evési szokásokat hoz létre, más étkezési magatartásokat tart életben, mint mondjuk a pálcikával történõ evés, méghozzá függetlenül attól, hogy ismerem-é az evõeszközök kialakulásának (kultúr)történetét, vagy sem. A Talmud viszont nem tárgyi emlék, nem használati tárgy, nem utca és nem épület. A Talmud viták, gondolatok, életmód-javaslatok és -szabályok kusza, több nyelven és még több nyelvezeten, több száz éven keresztül, több (ráadásul egymásnak nem egyszer ellentmondó) változatban lejegyzett meglehetõsen kusza szövevénye. Ha nem ismered konkretan, ha tetszik “lexikálisan”, de még csak olyan laza viszonyban sem állsz vele, mint a középkor és az újkor tanulatlan zsidói, tehát nem élsz az abban lefektetett életmódi szabályok (egy lehetséges és a szüleid ill. családi környezeted által belédnevelt értelmezése) szerint, tehát fölvetésedet átvéve: például eltérnek a szexuális szokásaid a talmudi normáktól, akkor valójában nincsen rád nagyobb hatással, mint Villon egy sosem olvasott, mert esetleg fönn sem maradt költeménye. (Amúgy honnét tudhatnád, hogy továbbél-e a talmud a szexuális szokásaidban, ha nem ismered a Talmud szexualitással kapcsolatos tanításait? Boldog ember vagy: Nagy a Te bizalmad!)

Az ismeretlen Talmud mindennapjaidra kiható jelentõségében szilárdan hinni, ugye megbocsájtod az õszinteségemet, nem egyéb pre- vagy (szbadon választhatsz) posztaufklärista “pozõrségnél”. Stilisztikailag persze csiszolhatsz rajta (több õ-t ütsz pl. a nevem elé), pazarabbá tehát teheted, de a tételes tartalmatlanságán nem változtat ez egy szemernyit sem.

Az embereket pedig befolyásolja a többi ember véleménye, az internet, a média, amióta világ a világ, és nem mindenki függetlenül azt gondolja, amit saját magának igazságként kitalált (amit “akar”). Ezt lehet szeretni és utálni, ki lehet használni jó és rossz célokra. Amikor a Yad Vashemben jártunk, feltették a kérdést, hogy hogy lehet az, hogy a náci Németországban ekkora volt a zsidóellenesség? Hogy nagyon sok egyébként alapvetõen értelmes ember is sok képtelenséget elhitt a zsidókról?

üs akkor mutattak propagandaeszközöket és adatokat, hogy amikor Hitler hatalomra került, még elõször nem hozhatott akármilyen törvényeket csak úgy, mert a népnek nem tetszett volna. Aztán szép fokozatosan nyomta a propagandát, mindenen keresztül, plakátokon, iskolákban, iskolás szöveges matekpéldákon keresztül, és néhány év alatt eljutott oda, ahova akart.

Ezt most véletlenül sem azért mondom, mintha ez a veszély fenyegetne kurucinfóék miatt, hanem azért, hogy tudomásul tudjuk venni, hogy emberek vagyunk, befolyásolhatóak vagyunk, ezzel is számolni kell, sokkal kevésbé kiélezett helyzetekben is.