Akkor elkezdem “nagy mûvemet”. Shadai felkérésére én próbálok egy kis portrét felrajzolni a most zajló Kesetrõl.

Mivel a tapasztaltabbak mondták, hogy ide illene írni pár szót magamról, megpróbálom. 1987-ben születtem, és kétezervalahányban fogok elhalálozni. Bocsánat, nehéz komolyan írni ilyesfélét. A vircsaftba (értsd: j-world) viszonylag hamar belekeveredtem, és legtöbbször nem sajnálom (talán mikor a Korda Gyuri… na jó nem). Elég a közönséges stílusból, még csak annyit, hogy corvinusos padokat koptatok (leánykori nevén közgáz), de nem máshol mint “társadalmi agylövésesek” között(=társadalmi tanulmányok).

Vissza az eredeti témához. Talán nem felesleges kicsit feszegetni, mi is a Keset, még akkor is, ha biztosan volt már róla szó a judapesten. A szó maga azt jelenti, szivárvány, és azt a természetes igényt szeretné kielégíteni, ami szerintem ennek a blognak is vesszõparipája. Megszólaltatni olyan hangokat is, melyek a már közhelyszerû klisé “klezmer-sólet-Anatevka” (igen, mindhármat szeretem én is, nodeazért) helyett/mellett a nagyon heterogén, sokszínû zsidó világba való mélyebb betekintést segítik. Az ötlet az angliai Limmud Conference útját követte, ami már igen komoly zsidó társadalmi eseménnyé nõtte ki magát. üvrõl-évre remélhetõleg egyre több embert fog majd itthon is megszólítani, de errõl majd késõbb.

üs akkor elsõ nap. Péntek reggel, kilenc óra, Bálint Ház elõtt. Magamban próbáltam megválaszolni a kérdést, hogy honnan gondoltam, hogy egy zsidó progra idõben mindenki odaér. ün balga, így köszöntöttem az ismerõs arcokat, és próbáltam megismerkedni az újabbakkal. Aztán valaki felszólított minket, hogy szálljuk fel a Kóbor Grimbuszra (nem, ha valaki azt hinné, hogy ez valami zsidó összeesküvés része, muszáj kimondanom: ön nagy eséllyel mugli, és olvasson ilyet (is)), mi meg is tettük. Eszközünk repített a célállomásra, ami a számomra már tavalyról ismerõs volt. De így volt ezzel a biztonsági õr, meg is jegyezte, van aki ismerõs… Benn kedves regisztráló önkéntesek hada. Aki itt infó nélkül maradt, az bûvész. Innentõl elmerültem abban, amit talán jiddise-szimplán smúzolásnak hívnék (nem szabad hinni a wikiszótárnak, jelentése nem elárulni valakit, egyszerûen dumálni mint a veszedelem), egészen Beer Iván elõadásáig. Humor a Bibliában, és ehhez egy olyan elõadó, akit a megtestesült zsidó humornak is mondhatnék. Ha valaki ezt túlzásnak érzi, csak annyit mondhatok, majdnem minden mondat után elhangzott egy vicc, de volt szó a Buddenbrook-házról, Freudról, és Kinsey sem úszta meg (”hogy lehet a világ legérdekesebb témáját, ilyen unalmasan leírni”).

Eztán ebéd, ami hideg, lévén sábesz közelgés. Bár eldöntöttem, hogy megpróbálok nemcsak a közösség (még öt szekció van: hagyomány, mûvészetek, aktív zóna, agora és az angol nyelvû programok) szekcióból választani, ez nem sikerült.

“A változás a zsidó családban” címmel tartott elõadást Herczog Mária. ürdekes beszélgetés bontakozott ki, mivel a szót körülbelül az idõ felénél a közönség kapta meg. A zsidó család lététõl, nem lététõl, egészen �?jlipótvárosig kalandoztunk. A tudományos szájtépés hiánya nagyon kellemes csalódás volt, és éreztem azt az illúziót, hogy talán tényleg mindenki nyitott fülekkel hallgatja a másik tapasztalatait. Szót kapott itt volt, és jelenlegi Lauderes anyuka, nem is egy; gyermekpszichiáter, sõt én is.

A kabbalat shabbat már otthon ért, de ígérem holnap még többet leszek kinn, ami nem nagy áldozat. Bizonyíthatja azon barátom is, akinek pár centivel a föld fölött szmoltam be a kinn szerzett élményekrõl. Node elég a nyál, shabbat shalom!