Ígért folytatás: ma is voltam kinn, sok mindenben kiokosodtam. Pl. “gazdag zsidók” ügyben, de megtanultam a héber kalligráfia misztikus hátterének egy kis szeletét is. Ezután a két jó kis velõs túlzás után konkrétumok:

hazánk leggazdagabbjairól, zsidókról-nem zsidókról egyaránt, Szakonyi Péter tartott elõadást. �? volt a Magyar Hírlap hasonszõrû kiadványának szerkesztõje, összeállítója. Ennek révén személyesen ismeri az említett emberek nagy részét. A legérdekesebb talán nem a sok kis sztori volt, amit a kevésbé ismert, sokszor szürrealitásba hajló utakon milliárdokat szerzõ emberekrõl mesélt, hanem a magyar adakozási kedv (igen, létezik), és a mostani húsz-harminc éves nemzedék moráljának kérdésköre (hijj, de komolyak vagyunk). Az utóbbit a teremben helyet foglaló idõsebbek heves bólogatással kísérték, mondván az nekik nincs nagyon (márminthogy moráljuk). Viszont íme, mindannyiunk elé példaként tudjuk állítani a már nyolcvanon túl lépdelõ Eisenberger Jenõ bácsit. Bécsben étolaj-árusítással kezdte, jelenleg az ország ötven leggazdagabb embere között találjuk, ötlete a szupermarketek felállítása, sikeres volt:) Példásan látta át saját képességeit is, egy bizonyos összegen felül mindig eladta vállalkozását, és újba kezdett.

Hogy ezután a “Kiscsalád, nagycsalád” címet viselõ elõadásra mentem, nem ellensúlyozás akart lenni az eluralkodott pénzközpontúsággal szemben. Azért sem, mert hamar nyilvánvalóvá vált, az elõadók egyike sem ragaszkodik a cím dogmatikus követéséhez. Az okosak: Donáth László evangélikus lelkész, Gábor György vallásfilozófus és Máté Tóth András katolikus teológus voltak, Dési János szelíd moderálása alatt. Mivel egyben barátok is, így az egymáson, és felekezetén fejlesztett humor vitte a fõszerepet. De fontos megjegyezni, a nagyon komoly gondolatok mellett. Néha annyira komolyak, hogy pár percre elveszítettem a fonalat, de aztán Gábor György gyorsan felfûzte egy hármas hasonlatra a tanulságot, melynek lényege a jelenlévõk és a Bergman-, Fellini-, Woody Allen-filmek istenképe.

Levezetõnek kalligráfia, abból is misztikával fûszerezett. A kedves, azt hiszem izraeli szófér nõ(!) elõször kicsit a betûk történeti hátterérõl mesélt, majd áttértünk a filozófia mélységeihez. Végül a mit jelent neked ez vagy az a betû kérdése is körberjárt, sok eredeti választ szülve. Bennem leesett egy tantusz, ami talán mindenki másnak evidens: a héber abc elsõ betûje, az álef néma hang. Ez még nem nagy szám, de talán az már kevesebbeknek jutott eszébe, hogy az ü-való is ebben leledzett a teremtés megkezdése elõtt: csendben.