Ki a zsidó, ha radikális? progresszív? szélsőséges? címmel kaptam felkérést ma a Sirálytól egy beszélgetésen való részvételre, amit miazhogynagyonis alapon elvállaltam. Érdekes dolog ez a zsidó radikál-progesszív-szélsőséges ügy. A zsidóság szerintem egyrészről a lehető legkonzervatívabb hagyomány: nem véletlen, hogy a Hebrew Calandar Firefox pluginem 5769-et mutat a böngészőm jobb alsó sarkában. Konzerváltuk a Tórát és a hagyományokat több ezer éven keresztül. Másrészről nem bírunk magunkkal Ábráhám óta, aki az első zsidóként máris igen radikális arc volt: egy bálványimádó, politeista korban szakított a zeitgeist-al és szövetséget kötött az Egyetlennel. Abraham unokája, Jákob pedig annyira radikális arc volt, hogy még egy Angyallal (!) is leállt birkózni: keményen csellendzselte a status quo-t. Sikerrel: ő lett Izrael (”Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél”). Aztán radikálisok voltak a próféták, Mózes, Mirjam, Izsák, Sámuel, Ezékiel és Jób is. Aztán Jézus. Utána egy szélsőséges korban – a Jeruzsálemi Szentély pusztulás után – radikálisan tudtak újítani az első talmudisták, Jehuda Hanászi vagy Akiba ben József is. Aztán jött a hászidizmus, a hászkálá, a Bál Sém Tov és Mózes Mendelsohn, Spinóza és Buber. A 19. században a régi világ (Ancien Régime) legnagyobb felforgatói is zsidók voltak: Marx materiális, Freud spirituális téren bontotta a kerítéseket.
Most az lesz a feladat (majd a Sirályban, december végén), hogy tisztázzuk: mit jelentenek ezek a fogalmak (radikális, progresszív, szélsőséges), zsidó viszonylatban? Válaszhtató egy példa (egy személy), amihez kritériumokat is adott Sturovics Andi:
1. Magát zsidónak tartsa
2. A közvélemény is tartsa annak
3. Valamilyen radikális/szélsőséges/progresszív – ez majd kiderül melyik is igazán- dolgot ír(t), mond(ott) csinál(t), amely lényeges változással járt filozófiában, vallás(gyakorlat)ban, zenében, művészetben.
Én már tudom is: Milton Friedmant fogom választani.
2008. december 27, Sirály (Király utca 50.)
igen igen kiváncsi lettem!! ;)
Nem kicsit aktuális, tőle tudjuk, hogy négyféleképpen lehet pénzt költeni :)
Hú, de érdekes, és remélem, lesz valaki, aki a művészetekre is ráfekszik majd, (Chagall, Lisitzky, Soutine, stb.) én legjobban egy Modigliani témának örülnék. Egyébként ez egy nyílt esemény? Szóval lehet menni hallgatni?
Éppen Milton Friedman, éppen most. Kicsit botrányszagú.
Persze, ha éppen ez a cél, az más.
“Radikális? Progresszív? Szélsőséges?” a vitaest címe…
És a Zejnstejn? Az má’ fel se forgatott, a híres nyelvöltögető? A Zejnstejn, a félzsidó-egészantiszemita Marx Kari meg a Zsiga bácsi voltak a nagy felforgatók, egy egészen megbízható helyen olvastam, asziszem, a Magyar Fórumban.
Ami meg a Chagall, El Lissitzky (Eliézer Liszickij) és Soutine cagy Pacin, meg pláne Modigliani témakört illeti: biboldó művészettörténészi becsszavamra mondom, hogy a kultúrzsidók nem ismerik a félelem kifejezést szótárukban, ugyanis “majré” alatt tartják számon. Ennek következtében mindent mernek, amit egy kevésbé zsidó festő előttük már megpróbált, mondjuk, Matisse, Malevics, Picasso és a többiek. Minden negatív vetület nélkül: a zsidó képzőművészetre az óvatos avantgardizmus jellemző, bár ebben van némi belső ellentmondás. Ami nem jelenti azt, hogy ne szeretném nagyon az ifjú Chagallt vagy pláne Modit, a világ egyik legrosszabb és legkevésbé “zsidós jellegű” férjét, akinek halála után azonnal öngyilkos lett szépséges asszonya.
Sir Herbert Read egy esszéjében úgy vélte, a hajdani félnomád életmód tükröződik abban. hogy a zsidók a képzőművészetben némileg bátortalanok. Ez aligha stimmel – a bálványfaragás ősi tilalmának lehet szerepe, de inkább arról van szó, hogy csak egészen fejlett polgári környezetben mer egy zsidó festő modern is lenni. Mondjuk, Új-Zséland fénykorában, a harmincas, ointosabban 1928 utáni, bethlenistváni években, amikor Fényes Adolf már visszahúzódott, de Scheiber, Kádár, Schönberger kibontakozhatott Vaszary, Egry, Szőnyi, Csók árnyékában. Szárnyalni persze akkor is az ügyes kezű, Corvin-díjas és koszorús Iványi-Grünwald szárnyalt (akinek neve mellett a régi Magyar Zsidó Lexikonban egy kis csillag jelzi, hogy most már egy fokkal kevésbé zsidó), a fotóretusőrből lett nemzetközi ecsetzsonglőrről, királyok, hercegek, grófok stb. portretistájáról, László Fülöpről nem is beszélve.
“filozófiában, vallás(gyakorlat)ban, zenében, művészetben”.
Természettudományban is volt egy pár, onnan nem lehet válogatni?
voltakepp lehet.
kicsit haboztam (szervezokent), hogyan lehetne a harom fogalmat jol korbekjarni.
arra jutottam egy rovid bevezetovel definialjuk a harom fogalmat, aztan peldakon keresztul lehetne ezt megnezni kit hova sorolnank es miert.
itt ugye az a kerdes, az eloadok egymassal tudnak-e vitatkozni.
ha ezt szeretnenk, olyan peldak lennenek jok, amelyek valamelyest kapcsolatban allnak egymassal, pl egymas ellenpontjai (telepes-szatmari), reform-haszid stb.
ami ellene szolt: nem akartunk egy nagyon vallasi, nagyon filozofiai iranyba elmenni.
shadai friedman valasztasa elegge meglepett, ra is kerdeztem, friedman tevekenysege zsidoilag mennyire relevans….
de nem igazabol hulyeseg.
ebben az eseteben ugyanis az eladok ervelnek es alternativakat adnak mas-mas teruletekrol, igy nagyobb tere nyilik pl. a kozonsegnek vitatkozni es eldonteni, kit melyik kategoriaba sorol es miert…
a program egyebkent meg nincslezarva, szoval lehet otleteket adni, kirol legyen szo (fent emlitett abrahamot mar nem lehet valasztani, rola kulon beszelgetes lesz, aminek apropoja az, hogy az ideikarihanukas decemberbe bejott muszlim hhaat, kabe abraham napja),
szoval, akinek van kedve akar itt otletelhet:
kit valasszunk, miert legyen szo rola, sot ki vezesse fel.
egy hely a podiumon meg kiado!!!!
“shadai friedman valasztasa elegge meglepett, ra is kerdeztem, friedman tevekenysege zsidoilag mennyire relevans….”
E tárgyban egy közhelyszerű adalék itt:
http://en.wikipedia.org/wiki/The_Shock_Doctrine:_The_Rise_of_Disaster_Capitalism
Szerencsére, van esély arra, hogy az előbbi mű (is) erősen eltúlozza Friedman jelentőségét és szerepét.
Ugyanakkor az sem kizárható, hogy amennyiben a ma élő emberiség egésze megismeri és megérti Friedman és iskolája tevékenységét v.m. hatását, az esetben az antiszemiták száma legalább 1 milliárddal nő.
Ismét Friedman választásáról, pontosabban ellene.
Úgy érzem, sokkal jobb választás lenne Kornai János,
ha ez ellen ő maga nem tiltakozik.
Lsd. itt:
http://www.mta.hu/index.php?id=1273&LANG=h&TID=399&cHash=e2aa102981
http://en.wikipedia.org/wiki/J%C3%A1nos_Kornai
http://en.wikipedia.org/wiki/Category:Jewish_scientists
Az ő műve volt az 1968-as “Új mechanizmus”,
amitől M.O. a “legvidámabb barakk” lett.
Kedves tin_opener, az antiszemiták száma semmiképp se nő vagy csökken attól, hogy valakik valamit megértenek. Ennek a világszemléleti meggyőződésnek semmi köze ahhoz, amit rációnak neveznek. Lásd friss példaként az alábbi, publicisztináak nevezett modern világtörténeti vázlatot: http://www.kuruc.info/r/7/30789/
Pompás a maga nemében.
Kornai működésében szerintem semmilyen része nem volt a zsidóságának. De az bizonyos, hogy igen nagy szerepe volt az elmélet kialakításában azok között, akik megértették A hiány című munkáját. (Nekem nem sikerült, bár megjelenésekor ez kötelező olvasmány volt baráti körömben, és én is próbálkoztam a végigolvasásával.)
sztem radikális, szélsőséges, progresszív és zsidó egyben mondjuk ze’ev zsabotinszkij. a “közismert” politikai aktivizmusa, katonai pályája mellett a nyelvészeti, tudományos és újságírói téren is rakott le az asztalra, és emléke nagyon nem trendi ;-)
jabotinsky vicces alak, es magyarliag egyebkent nincs is kitargyalva. abszoltu megontolando. izraelben sem trendi egyebkent (sztem nincs humoruk hozza), bar a kegyeletet megadjak neki, egy-egy szep hosszu utcat elnevezve rola.
CHABAD, NEOLÓG VAGY REFORM ZSIDÓ LENNE-E ABRAHAM IBN EZRA?
PÉNTEKEN, NOVEMBER 21-én 18 órakor ONEG SABBAT est keretében
DR. RAJ FERENC tart elõadást CHABAD, NEOLÓG VAGY REFORM ZSIDÓ LENNE-E ABRAHAM IBN EZRA? címmel.
ABRAHAM IBN EZRA a XII. században, Toledóban élt. õt tartják a zsidó szabadgondolkodás vezéralakjának.
Az elõadás után piknik vacsorát rendezünk, amelyhez várjuk a résztvevõk természetbeni hozzájárulását.
Szeretettel várunk minden érdeklõdõt!
Bét Orim Közösség // Congregation Bet Orim, Budapest
http://www.betorim.hu
És ő?
Elhunyt Vázsonyi Vilmos
2008. november 20. 17:35 | Forrás: MTI nyomtat | elküld
Életének 73. évében elhunyt Vázsonyi Vilmos művészettörténész – tudatta barátja, a Párizsban élő Wiener Pál.
Vázsonyi Vilmos Budapesten született 1935-ben, történelmi nagypolgári családban. A 19-20. század fordulója nagy tekintélyű demokrata politikusának, az első zsidó származású magyar igazságügyi miniszternek, idősebb Vázsonyi Vilmosnak (1868-1926) az unokája volt. Édesapja, Vázsonyi János (1900-1945) szintén politikus volt, dachaui lágerévei után, a tábor amerikai felszabadítását követően Hannoverben hunyt el.
Tanulmányait a budapesti bölcsészkaron, majd a bécsi, a párizsi, a tübingeni és a római egyetemen végezte. Az 1956-os forradalomban az Egyetemi Forradalmi Diákbizottságban tevékenykedett, majd annak leverése után Nyugatra emigrált.
Hónapokat, éveket élt felváltva Bécsben, Berlinben, Rómában, New Yorkban és Londonban, a nyolcvanas évektől azonban – kisebb megszakításokkal – elsősorban Párizsban tartózkodott, ahol történelmi és művészettörténeti kutatásokat folytatott, ezen belül is a 19. és a 20. század eszmetörténete és politikatörténete foglalkoztatta. Tevékenysége valójában nehezen behatárolható: hat nyelven beszélt, napközben járta a várost, minden jelentős művészeti eseményen jelen volt, éjszakánként olvasott.
Intézményes tevékenységhez sosem kötődő hatalmas tudása és műveltsége egyedülálló volt az irodalom, a történettudomány, valamint a szellem- és a művészettörténet területén. Igazi, múlt századi entellektüel volt: kávéházakban csevegett és ismerkedett naphosszat. Minden iránt nyitott, derűs ember volt, s bár alig-alig írt, élőszóban tartott kiselőadásaival mindenkit lenyűgözött.
Gyógyíthatatlan betegségét követően épp oly szabadon kívánt meghalni, mint ahogyan élt: lemondott francia állampolgárságáról, mert “adoptált hazája” nem engedélyezte számára az aktív eutanáziát. Svájcba utazott, az egyetlen országba, ahol külföldi állampolgár számára is lehetséges az orvos általi halálba segítés. Egy zürichi intézményben hunyt el az elmúlt hét csütörtökén.
A Le Monde című napilapban megjelent gyászjelentésben a következő olvasható: “Tízéves volt, amikor az európai civilizáció, amely játszótársai és családja nagy részét kiirtotta, meg akarta ölni. Túlélte. Miután részt vett 1956-ban a budapesti felkelésben, el kellett menekülnie, hogy szabadon élhessen. A Német Szövetségi Köztársaságnak és az amerikai ösztöndíjaknak köszönhetően kedvenc szerzőit, művészeit és városait tanulmányozhatta. A hatvanas és hetvenes évek Latin Negyedének szellemi pezsgése Párizsba vonzotta, megannyi, különböző származású nő szépsége, intelligenciája és kedvessége pedig ott tartotta”.
V.ö. Kosztler Artúr egy volt barátnőjének klasszikus mondását: “a közép-kelet-európai emigráns zsidó fiúk sportot űznek abból, hogy minél több keresztény úrilányt tegyenek boldoggá…” Azt hiszem, Donna Clara komplexusnak lehet nevezni a dolgot (Heine, de Falusi fordítása jobb az eredetinél…)
Falusi persze Faludy…
T. Székely András! Én nem vagyok művészettörténész, de figyelem a műtárgypiacot. Szerintem normális időkben nem a festő származása, hanem egyrészt az aktuális divatirányzathoz való viszonya, a műkereskedők pénzügyi érdekei (marketing), és a művész személyes magatartása (kapcsolatai, viselkedéskultúrája) határozza meg az “értékét”. Hogy az utókor hogy értékel, az más ügy! Pl. üzletileg Van Gogh egy katasztrófa volt életében, nagyon sok, egykor sikeres festőről(pl. Angelli Henrik, soproni születésü), ma már kevesen tudnak
A művészi értékrend “végső kialakulásához” szerintem több mint száz év kell. Ilyen alapon származástól függetlenül kétségesnek tartom mai művészek feldicsőitését, vagy lepocskondiázását. Ha csak Scheiber, vagy Berkes életművét végignézi az ember, ilyen hullámzó “minőségű” művek sorozatát ritkán lehet látni, mint ennél a két művésznél. Emiatt persze könnyű hamisitani őket, mely megint romboló. Nyilván a pénz szaga “ipari” jellegű termelésre ösztönözte őket, igy megitálésük a jelenlegi népszerűség ellenére változhat.
Ami Chagallt illeti, nem vagyok meggyőződve arról, hogy ötven év múlva is pont ilyen nagyra fogják tartani. De ez szubjektiv vélemény.
T. Székely András! Az idézett kuruc cikk csak azt bizonyitja, amit régen szajkózok, hogy kiválóan szerkesztett, és mindig a célcsoport nyelvén irt lapról van szó, mely a maga nemében -teljesen igazad van-minden pontjában kiváló, a valóságot zseniálisan keveri a fikcióval, és igy a célcsoport számára a story teljesen hihető, a célcsoporton kivülieket pedig meg sem kivánja győzni. Göbbels doktor sem csinálta volna jobban, pedig ő tényleg a “szakma” “legkiválóbbja” volt.
Ami Kornait illeti, az Ő származása teljesen közömbös, mivel nem a ma megszokott (politikai oldaltól függetlenül létező) szektás-dogmatikus vonalat viszi, hanem a valóság feltérképezése után valós (és nem népszerű, vagy politikai oldaltól függő) megoldásokat javasol. Ilyen nem nagyon van más, talán Bokros, de az Ő “vadbarom” jellegű kommunikációja nem szerencsés. Kornai “visszahúzódó” jellegű nem magamutogató munkája szerencsésebb, mert elfogadhatóbbá teszi a gazdaság szerplői számára, pártszimpátiától függetlenül.
Pénteken, November 28-án 18 órakor a Bálint Házban
SZOMBATFOGADÁST tartunk kiselőadással és piknik vacsorával
Raj Ferenc rabbi elõadása:
AHAVA – AZ IGAZ SZERETET TITKA
Szeretettel várunk minden érdeklõdõt!
Bét Orim Közösség