Te most félsz. Vagy félelemtõl gúvadt pupillájú emberekre vadászol, hogy figyeld õket. Ahogy összerántja íriszeikben a noradrenalin a musculus dilatator pupillæ-ket.
Egy csíkos zászlótól.
– Peekaboo! – lobogja a szélbe.
“ürthetõ, hogy a zsidóknak ijesztõ a látvány, ez mégsem jelenti azt, hogy mindenki, akinél árpádsávos zászló van, az szükségszerûen a nyilaskeresztesek elveit vallja magáénak” – fogalmazott Kovács András, a Közép-európai Egyetem zsidó tanulmányok tanszékének vezetõje,
írja az index Gyûlöletet és tradíciót jelent az árpádsávos zászló címû cikkében.
A szabadság ijesztõ dolog. Pláne ha Voltaire-i értelemben használjuk, tehát komolyan. A szabadságtól mindenféle dolgok jönnek elõ a napfényre. Maradtak volna inkább a spájzban!
Mennyivel tisztább lenne a világ, ha csak olyan emberek élhetnének a szabadsággal, akik másoknak is szabadságot akarnak. Nem lenne ez a sok félelem meg rettegés. Meg bizonytalanság. Meg kétely.
Pedig nem vagyunk szabadok.
Az utolsó szabad ember Eugene Cernan volt.
Mi, a többiek, itt ülünk a Földön, és gyanakodva méregetjük egymást.
Ki mit tûz az ingére.
Ki melyik sarokba kattintva zárja be majd ezt az ablakot.
Ki melyik nappal zárja a hetet.
Ahelyett, hogy epret ennénk. Nem feltétlenül más növények rovására. De mindenképp tortán.
A képi hasonlat Neocohn érdeme.
üljen a Pixies
Nem is az a legijesztõbb amikor valaki a nyilasok hitvallásával pontosan tisztában van és lobogtatja árpádnak sávjait, hanem az a tömeg, aki úgy lobogtatja az elõbbi csoporttal együtt az árpádsávoszászlót, hogy közben nem tudja mire is utal az egészen pontosan, pl. ilyeneket mondanak: asszemszálasi.. és ez ijesztõ, mert õk megelégednek jelszavakkal és szarják le magasról, hogy mi van az árpádsáv mögötti hiperlinkben, nekik bármit be lehet adagolni, mennek fejvesztve, na ez a gond, amikor nincs a fejoükben tartalom és módszer hogy felvértezzék sajátosmagukat kritikai gondolkodással.
Hogy ez kinek a hibája? Sokan, nagyon sokan tesznek azért, hogy az iskolában ne sajátítsák el a kritikai gondolkodás alapvetéseit, ez a legnagyobb gond, és persze az a szellemi igénytelenség, ami az árpádsávoslobogóban nem egy szégyenteljes intolerancia szimbólumát látja.
“a szellemi igénytelenség, ami az árpádsávoslobogóban nem egy szégyenteljes intolerancia szimbólumát látja”
hát sajnálom, de én *elsõsorban* nem azt látom benne, hanem egy gyakorlókiskirályság hivatalos zászlaját, amit a szégyenteljes intoleránsok egykor valami ritka történelmietlen módon beemeltek szimbólumaik és ornátusuk inventárjába. jó, hogy ezek a bizonyos szimbólumok variálódnak, de tkp az árpádsáv akkor is az álmos fõherceg vezette királyi játszóház (a tengermellék, értsd dalmácia) zászlója volt meglehetõs sokáig, és mint ilyen az európai zászlódivat non plus ultráját testesítette meg, hiszen a megrendelés anno domini így szólt: “?, te boldogtalan herald, hát mi dívik most Európa divatosabb felén?” mire õ mondotta: “a piros-ezüst csíkos, felséges királyom” “akkor készíts te nékem piros-ezüst csíkos zászlót, hogy mi is divatosak lehessünk”.
érdekes lenne amúgy megkérdezni a kritikátlanul gondolkodó lobogtatókat, hogy vajon õszerintük honnan ered, s mit jelképez a kezükben tartott item…
(kuruc.inforól idetéved ellendrukkereknek pedig: tessék utánanézni pontosan, mielõtt kiskezébe veszi, utána hõzöngeni!)