Sorozat-indítóként egy sangiovese típusból készült kóser Chianto Classico-t kóstoltam (2000-es évjárat) és ez tökéletes választásnak bizonyult: imádnivaló bor.A bor a toszkánai Villa Branca égisze alatt készült, erjesztése és palackozása maga a firenzei fõrabbi, Rabbi Joseph Yuval Levi szigorú, ám minden bizonnyal szeretetteljes ellenõrzése alatt történt. A firenzei zsidókról egyébként itt olvashattok többet.

Ahogy mondani szokás (az eredeti boros fordulatokat még gyakorlonom kell, türelem), a bor magán viseli a jó toszkánok jellegzetes illat-, szín- és ízjegyeit. Tehát gyönyörû, bordóba hajló rubinvörös színe van (fogfehérítésen frissen átesetteknek így nem ajánlom), illatában pedig nagyon klassz harmonikus arányban keverednek a fûszeres, a gyümölcsös és a fás/földes jegyek.

Kóstolva száraz (naná), tanninja lágy - erre mondanák azt, hogy ‘vaniliás’? Az viszont biztos, hogy az ehhez hasonló ízekre mondják azt, hogy ‘gömbölyû’ (harmonikus, bársonyos ízû).

Adatlap:

Mibõl: sangiovese
Mikor: péntek este vagy Purimkor (kedves ünnep, ahogy a bor is az)
Mivel: én újabban a parmezán forgácsokra esküszöm
Mihez: Keresztapa II, Lepke, Bugsy
Hogyan: 18°C-on
Honnan: Cora, Rotchild, Tesco {via IFDT. Kft.}

Nekem nagyon bejött, a pontszám így: 9/10.