Tordai “TEDD KI AZ ASZTALRA!” Péter ingatlanfejlesztõ cégének beruházásában jövõ hónaptól hatalmas ingatlanprojekt indul a Dohány utcai zsinagóga mellett. Amit sokan lakótelepnek és a zsidónegyed rombolásának hívnak, azt a beruházó “rehabilitációs mintaprojektnek” nevezi.
A hg.hu most két részes cikkben tár fel, szaglászik körbe, jár körül:
1. rész: Luxuslakások a zsinagógánál
2. rész: Semmit a szemnek
A JP hümmög, ha bajsza lenne, dörmögne is.
Bár a JP már a bevezetõben sugallja, hogy mit is kéne errõl gondolnunk, azért én mégsem tudok annyira felháborodni, ahogy az rendes JP-stõl elvárható lenne. Hogy milyen pénzügyi mutyizások mennek, azt nem tudom, meg azt is gondolom, ehhez itten mi kevesek lennénk. Az építtetõ nyilván meg fogja szedni magát, ha nem így lenne nem csinálná, ne legyünk naivak. De, hogy maga a program, az ötlet miért annyira ördögtõl való azt nem látom. Nyilván igyekezni kell megõrizni a zsidónegyed építészetébõl annyit, amennyit csak lehet. De mindeközben kezdeni is kell valamit ezzel a területtel. üs most jött valaki, akinek pénze és elképzelése is van rá. Ha van jobb ötlet, ami mögött tõke is van, akkor áljanak elõ vele. Meddig fog még tartani a “jaj de szép a lerobbant zsidónegyed”-romantika? Ma a zsidónegyed úgy néz ki, mint valami holt lelkek városa. Ebben van szépség, megható dolgok egész sora, de talán már kicsit idejétmúlt. Nem pont arról beszélünk mi is folyton (értsd JP), hogy túl kéne lépni a derékba tört múlton merengõ, “megemlékezéses” hozzá álláson? Azt kéne megmutatni, hogy létezik mai zsidóság, hogy a zsidó negyed újra feltölthetõ élettel, tõkével, tartalommal. Miért akarunk inkább egy skanzenbe belépni, amikor bemegyünk a zsidónegyedbe? Ahelyett, hogy egy – a város szerves részét képezõ – élõ negyedben mászkálnánk, ami zsidó. Na, és most mondjatok ellent.
Szia Winkelman,
igazad van csomó dologban. A fenti posztban én nem is akartam annyira állást foglalni (ezért a kérdõjel a címben), mintsem ismertetni az ?vás! és a HG.hu állásfoglalásait, illetve tényfeltáró munkáit.
Controversy van, annyi biztos.
ün amúgy nem vagyok skanzen-párti, sõt. Azt viszont szívesen látnám, ha az ún. zsidó negyedben valamiféle átgondolt koncepció mentén történnék végre a rehabilitáció és nem ad hoc alapon. Berlin, Barcelona, Krakkó (Kazimierz) és Dublin jó példák lehetnének erre is.
skanzen nem skanzen, én a régi épületek rekonstrukcióját tartom csak elfogadhatónak, nem érdekel milyen építészeti értéket képviselnének az új, csodás luxus lakóparkok.
hát igen, nagyon szeretnék már látni egy luxus-irodaházat pl. a Mátyás-templom mellett is, de õszintén….
Nem elég a Hilton? ;]
“Ma a zsidónegyed úgy néz ki, mint valami holt lelkek városa.”
Szerintem ez erõs túlzás. Az ingatlanok nagy része lakott, az más kérdés, hogy az ott lakók sokszor nem fordítanak energiát az állagmegóvásra vagy csak alapszinten a tisztaságra de, hogy ott laknak az nem vitás. Rendet nem dózerolással szokás tenni.
“Ebben van szépség, megható dolgok egész sora, de talán már kicsit idejétmúlt.”
Egyetértek. A kosz, a rosz állapotban sorsukra hagyott házak képén változtatni kéne de még mindig nem rombolással.
“Nem pont arról beszélünk mi is folyton (értsd JP), hogy túl kéne lépni a derékba tört múlton merengõ, “megemlékezéses” hozzá álláson? Azt kéne megmutatni, hogy létezik mai zsidóság, hogy a zsidó negyed újra feltölthetõ élettel, tõkével, tartalommal.”
Igen, csak nem mindegy, hogy mi is lesz az a tartalom. “Tartalommal” sikerült megtöltei a Holló utcában az Ezüstmûvesek Házának helyét is. Meglepett, hogy az ingatlan.com videóinterjújában (ami egyébként a Gozsdu-udvar sorsát követte napjainkig) a megszólított járókelõk pozitívan értékelték az ott történteket. Szerintem azt a beruházást mutogatni kéne”mit nem szabad” címszóval.
Tévedés lenne az egészet arra a kérdésre redukálni, hogy maradjon a régi, koszlott-romos akármi, vagy legyen új. A lényeg a hogyanon van. Bár tisztelem az ?VÁS! akcióit, a “csak maradjon” állitással magam sem tudok egyetérteni. A projektet nem abból az alapirigy szemszögbõl vizsgálva, hogy hú de sokat keresnek a befektetõk, hanem, hogy mi lesz itt az elkövetkezendõ minimum ötven évben – a háznál veszélyesebb az, ami alatta van: a töméntelen parkoló. Ne essen félreértés: nem a parkolás lehetõsége, hanem az oda ki-bemenõ forgalom mértéke az, ami az ilyen “rehabilitációnak” kikiáltott zsufit veszélyessé tesz. üs errõl nem a beruházó tehet elsõsorban, hanem az a hatóság, amely az ilyen, a város szempontjából átgondolatlan tervet engedélyezte.
Hogy a beépités csúf lesz, vagy nem, az épitészeti kérdés, és felteszem, hogy azon javitani is lehet. De ahhoz, hogy az ilyen területek laksûrûségének növelése, milyen urbanisztikai károkat okoz majd, tudni kéne egyet és mást a várostervezésrõl, a városfenntartásról, gazdálkodásról.
Ugye azt pampogják, hogy a belváros gépjármûforgalomtól való tehermentesitése az elkerülõ utak megépitésével oldható meg. Bár ez sem igaz, de az igen, hogy jelenleg a belváros forgalmának jelentõsebb része az átmenõforgalom (Rákóczi út, Andrássy út, körutak). De éppen az ilyen “rehabilitációnak” nevezett laksûrûségnövelõ projektekkel, és a hozzárendelt parkolókkal érik el azt, hogy a célforgalom is olyan nagy lesz, hogy a meglévõ, keskeny utcahálózatot, amely a zsidónegyedben a XVIII. század óta nagyjából változatlan, teljesen szétfesziti, és akkor, a forgalommal lehet indokolni a további bontásokat. Vagyis, ha egy város történeti szerkezetét meg akarjuk õrizni, és ez a XXI. századi rehabilitáció alaptézise, akkor nagyon óvatosan kell emelni a laksûrûséget, és kikötésekkel kell élni a parkolást tekintve is.
A világ megfontoltabb helyein, a meglévõ urbánus, ugyanakkor emberibb életfeltételek megõrzése érdekében, egy-egy városrész rehabilitációja komplex gondolkodás alapján történik. Tegyük fel, hogy a három telken, kissé diszkrétebb formában megépül a projekt, de minden megépitett parkolóhely ellenében, amit mélygarázsban épitenek, megszüntetnek egy felszini parkolót, és helyén parkositani kell az utcát (mármint a projektgazda kötelességeként). Igy az utca forgalma számszerûen nem nõne, és a projekt megépülése a környék lakóinak, a városi közösségnek is valemiféle pozitiv kifejletet jelentene. Ez csupán egy részlete annak a körültekintõ gondolkodásnak, amely a rehabilitációban döntõ hatóságok sajátja kellene legyen, de még ez sem létezik…
Matthieu! A következõt írod: “A kosz, a rosz állapotban sorsukra hagyott házak képén változtatni kéne de még mindig nem rombolással.” Hát, természetesen ebben igazad van, de itt alapvetõen nem rombolásról, hanem valaminek az építésérõl van szó. Más kérdés, hogy az építés kivitelezéséhez rombolni is kell. De hát ez egy ilyen dolog. Az építkezés az bizony átalakítással, sok esetben régi dolgok eltûntetésével jár.
Abban úgy látom konszenzus van, és én is egyet értek vele, hogy nincsen átfogó koncepció. Ez sajnos baj. De ez nem csak a zsidónegyedre áll, hanem az egész városra. Totális vadnyugati állapotok vannak, a sok kiskirály polgármesterrel, akik azt nyomják a saját kis birodalmukban, amit csak akarnak, és minden másra tesznek magasról. Ebben Demszky is ludas, bár nem lehet könnyû ezzel a sok kis energiavámpírral.
A holt lelkeket persze én sem az ott lakókra értettem. Elnézést, ha félreérthetõ volt. Sokkal inkább arra gondoltam, hogy nincsen a hely az adottságaihoz mérten kihasználva, és van egyfajta óvatosság is azzal kapcsolatban, hogy hozzányúljanak-e vagy sem. Merthogy, és ilyenkor szokott bejönni a skanzen-romantika: milyen szép is ez úgy, ahogy van. Sõt, ilyen érvelést is hallottam már: a terület, és a házak lerobbantságával kéne emléket állítani annak, ami itt 60 éve történt. Hát ez az, ami szerintem nem kéne. Hanem élõ turistákat, élõ magyarokat, romákat, zsidókat bele!!!
Még valami. Matthieu még azt is írja, hogy nem mindegy, milyen az a tartalom, amivel megtöltjük az új zsidónegyedet. Hát persze, hogy nem. De attól mert még a negyed egy részét valaki beépíti lakóparkkal, meg boltokkal, meg mélygarázzsal, még nincsen veszve a tartalom. Ezek is csak keretek. A negyed már most is rendelkezik jóféle tartalommal (pl Sirály), de ez nagy részben rajtunk is múlik. Nekünk kell megtölteni tartalommal. ün soha nem várnám beruházóktól, államtól, polgármestertõl, hogy megtöltsön egy ilyen helyet tartalommal. Egy beruházó házat tud építeni, meg parkolót, meg ilyeneket. A tartalmat nekünk kell belevinni. ?gyhogy hajrá!
A rombolás vs. meghagyás témakörben mintha elkerülte volna a figyelmeteket az az apróság, hogy a házak homlokzata, továbbá a Síp utcai ház fõlépcsõháza marad, az utcafronti homlokzat pedig vissza lesz húzva, azaz az utcaképben annyi változás történik, hogy nem koszlott, hanem felújított homlokzatot lát majd mindenki. Ez a lehetõ legjobb megoldása a fejlesztés vs. megõrzés kérdéskörének.
Kedves üva, a parkolóhelyeket nem lehet nem megépíteni, ugyanis törvény írja elõ, hogy minden lakóingatlanhoz 1 db beállót kell építeni, január 1. óta ráadásul csak az épületen belül lehet ezeket elhelyezni.
(Hogy a felszíni parkolók megszüntetése jó ötlet-e ezzel párhuzamosan, nem tudom, mert nincs elég alternatív parkolási lehetõség (a közeli Nagymezõ u.-i mélygarázst is megfúrták a lakók, állítólag a platánok miatt, amik elõbb-utóbb elöregednek és így is – úgy is cserélni kell majd õket, ráadásul egyidõsek a fák, tehát feltehetõen egyszerre kell majd õket cserélni így is.) vagy a VIII. ker. új mélygarázsa, a Pollack Mihály téri, ami pang az ürességtõl, tekintve, hogy az utcán 200 Ft körül van a parkolás, míg a mélygarázsban 400 Ft/óra a díj, ráadásul csak hétvégi bérletet lehet venni, 20ezer forintért (amely összegért a foghíjtelkeken lévõ parkolókban teljes havi bérlet vehetõ.))
Nem értek az építészethez. Még laikus sem vagyok. Viszont azt tudom, hogy egy épület belsõ terei, fölosztása nagyon is meghatározzák a belsejét, tehát azt, hogy mi történik, mi történhetik benne. Jó példa a Sirály. A Sirály jó kezdeményezés. Az épülete viszont szükségmegoldás. Kevés benne a hely, rosszul megosztott, helyenként dohos (fölújításra szorul, tehát megfelelõ források megnyitása esetén javítható). Javíthatatlan azonban, hogy kávézóban üres asztalt keresendõ baktatsz föl a kanyarjaiban beláthatatlan csigalépcsõn kis kávécskáddal és aktatáskáddal zsonglõrködve, míg föntrõl leviharzik egy testre tapadó szerelésben pompázó, kerékpársisakos gumiember bocsikát kiáltva. Ehhez túl forró a fekete és túl nehezen lehet kimosni. Az aktatáskából.
Bodor Feritõl származik a következõ történet: Amikor a McDonald’s megjelent az óvilágban, jelesül egy holland ajkú nagyvárosban, akkor a vállalat képviselõi és pénzemberei csillogó szemekkel mutatták be a városatyának annak az üvegpalotának a terveit, melyben Lucullus Rapidus isten aktuális szentélyét berendezni oly elhivatottak voltak. A prezentáció végén az amerikaiak párás szemüveglencséiket törülgetvén kérdezték a városatyákat, hogy nu, vosz isz? ?k meg karonfogva elvitték az amcsikat egy pusztuló félbe jutott, három szintes, fagerendázatú, késõ-középkori, teljesen fölújítandó, noch dazu, wie es gehört, mûemlékvédelem alatt álló polgárházhoz, majd ráböktek és azt mondták: “Vagy fölújítjátok ezt, vagy nagyon sajnáljuk. Ja, itt vannak a fölújítás részletes építészeti tervei.”
Az építész igenis tartalmakat is tervez. A 2X2,5 méteres fürdõszobát tervezõ építész szerint pl. a szocialista embertípus csak zuhanyzik, nincs sörhasa és beéri a lámpafénnyel. A lakótelepeken ezért is látni oly kevés sörhasú embert, s valóban, hónaaljuk tisztogatása közben a lakótelepi lakosok mindegyike beéri lámpafénnyel.
Amikor Förster-rel megtervezteti a pesti izraelita hitközség a Sulchán Áruch több rendbeli megsértését, akkor olyan monumentális templomot, azaz olyan építészetileg elõre meghatározott tartalmat terveznek, mely a keresztény templombelsõk kissé vicces imitációján túl a nagypolgárság tömegetoszát is kifejezésre juttatja. A Dohány-ban hajdanában szinte csak bármicvák és hasonlók kaptak aliját: Annyian voltak ugyanis. Ha már fölhívtak valakit életében a Tórához, azt a nagy számok törvénye alapján többet a Dohányban már nem hívták föl. Mindez bele volt tervezve építészetileg a templomba. Ahogy a Hõsök Templomába ennek ellentéte (tapasztalati kompenzáció): a családiasság.
Charlie!
Többnyire egyet értek veled, de szerintem egyikünk sem ismeri olyan részletességig a konkrét, építészeti terveket, hogy arról tudjunk beszélgetni, hogy ezek az épületek majd milyen tartalomra adnak lehetõséget, és milyenre nem. ün a tartalmi kérdést egyébként az egész negyedre értettem inkább, és ez a projekt még nem fogja az egész negyedet felölelni, úgyhogy a többi részén továbbra is bárkié a terep, aki tartalommal meg tudja tölteni.
Kedves Charlie,
Az építész mindig szeret nagyot álmodni, nagy tereket tervezni, élhetõ, szerethetõ tereket létrehozni. Megálmodik valamit, aztán jön a beruházó, akinek a mammon az istene és azt mondja, hogy a másfél-kétszobás, kb. 60nm területû lakásokra van kereslet, azt tudják, akarják az emberek megvenni. üs akkor az építész megpróbálja belezsúfolni az álmait 60nm-be, de abba, fájdalom, csak icipici fürdõszobák férnek el. Tervezne õ ablakot is rá, de megint jön a beruházó és azt mondja, hogy azokat a vizesblokkokat mégis csak úgy kéne elhelyezni, hogy a folyosó felé essenek, meghagyva az ablakokat a szobáknak, továbbá lehetõség egymás alá essenek, hogy ne kelljen minden lakásnak külön strang, mert akkor fele annyi lakás férne csak a házba.
Terveztetne a beruházó is napfényes, hatalmas fürdõszobákat, tágas, élhetõ tereket, csak éppen kereslet nincs rá. Kapitalizmus van kérem szépen, a kereslet határozza meg a tudatot…
“Kapitalizmus van kérem szépen, a kereslet határozza meg a tudatot…”
Szerintem itt lesz a kutyából szalámi. Ugyanis elég nehéz megteremteni azt a típusú középutat, amikor még az épületek, utcák és terek hangulata megmarad az újonnan épített részekkel együtt, betartva minden ide vonatkozó jogszabályt és még (jócskán) jövedelmezõ is tud maradni az üzlet. Sajnos. Sokakkal együtt mit nem adnék egy zsidónegyedért, ahol esetleg nem csak nevében lenne zsidó a dolog. De mondjuk egy-két éttermen nagy héber betûk hirdetnék a neveket, a cukrászdákban és kávéházakban lenne élet. üs itt a többesszám is lényeges.. De persze már más világ van, más szín és formavilággal, így a szépiás álmok nem feltétlenül jövedelmezõek, és ez bizony komoly konkurenciája a századelõnek. A zsidónegyed nem az álmoktól és emlékektõl zsidónegyed, hanem az ott lakóktól, az épületektõl, a boltoktól és a mindennapi élettõl. szvsz
Egyébbiránt ha jól láttam, minek a helyén folyik majd az építkezés.. hát, oda bármikor be lehet(ett) menni.. Ezek a képek cca 1 éve készültek ott.. khm..:
http://www.showme.co.il/picture.asp?u=mouss&album=14886&pid=1745215
http://www.showme.co.il/picture.asp?u=mouss&album=14886&pid=1745209
Nagyon lényeges, mondhatni neuralgikus pontra tapint rá Charlie a belsõ terek megoszlásának, megtervezettségének felemlítésével, és erre, kedves fhb csúnya a kontra.
“Terveztetne a beruházó is napfényes, hatalmas fürdõszobákat, tágas, élhetõ tereket, csak éppen kereslet nincs rá.”
hát hogyne, terveztetne, meg nincs rá kereslet. amíg “szegény építészt” “nagyon tudom sajnálni”*, amiért a mocsok beruházó erõteljesen megnyirbálja a nagy álmait, addig a beruházónak ki tudnék találni sok-sok büntetési módozatot. ezek a házak, amelyek jelenleg a zsidónegyedben _is_ épülnek, tökéletesen értéktelenek – a roppantmód ártatlan beruházó kicsit nem tart(at)ja be az építési elõírásokat (inkl. a legprimérebb szabályok), kicsit a legótvarabb anyagokat és szerelvényeket választja az épülethez, és kicsit maximalizálja a lakások számát. még ha csak 60nm-re “lenne kereslet”, de a roppantmód ártatlan beruházó szerint “fizetõképes kereslet” 32-47nm-es egyszobás garzonokra van.
hja, a beszúrt madártávlati látványterven a hosszú-hosszú régi bérház végében a komfortnélküli 1,5 szobás lakást azért akarták 13 millióért eladni, mert ott x év múlva zöld kertre nézd majd az egyik ablak.
elnézést a szenvedélyes tónusért (kicsit) ilyen nap van. :)
*azért a kortárs magyar építészet állapotairól és fejlõdési irányairól is érdemes lenne elvitatkozni, de erre sem a hely, sem a forma nem ígérkezik megfelelõnek.
csak 1 apró megjegyzés:
csütörtökön- február 14.-én a várban perczel anna errol(is) fog beszélni- 18 órától- országház utca 30. ez a mi kis kortárs zsidó kutatócsoportunk mühelye – ez itt nem reklám- hanem közérdekü-úgyhogy shadai ne szedd le:)))))))))
hát várostervezésrõl és hetedik kerületrõl igazéán tudnék mit burjénzani, de most nem teszem. egyetlen dolgot osztanék meg veletek, ami pedig nem más, mint:
a homlokzat meghagyása és a tartalom átalakítása egy szépelgõ parasztvakítás. oké marad a homlokzat, de minden rossz megtörténik a többi dologgal, amivel csak tud! ennek a neve faszádizmus. nyugaton már gyûlölik. itt ki lehet vele szúrni a hõzöngõ bölcsészek szemét.
kis olvasni való errõl és a hétkerrõl: http://nol.hu/cikk/480649/
az á-t és az é-t meg sokszor elírom
Eszterle, én megyek. Kell még tudni vmit? Ez az MTA épületben lesz?
A 32-47 nm-es garzonok iránti kereslet ezelõtt kb. 3-4 évvel volt igaz, mára szinte egyeduralkodóvá vált a kb. 60 nm-es 1,5-2 szobás lakástípus. Az építési elõírások betartása érdekes kérdés, hiszen ha nem tartaná(n)k be az építési elõírásokat, csúnya meccseket kéne vívni az önkormányzatok építéshatósági osztályaival. Az elõírások, szabályozás helyenként borzasztó rosszak (ezáltak jók nekünk), az anyagminõség meg a lakón múlik, nálunk pl. nem extra, de minõségi anyagok kerülnek be, pl. Kludi szerelvények, hoval kazánok, schindler liftek, soroljam még?
A magyar építészet meg olyan, amilyen, leginkább semerre sem tart, sablonosan gondolkodnak és terveznek, nem nagyon vannak üdítõ új ötletek.