A magyar építészet meg olyan, amilyen, leginkább semerre sem tart, sablonosan gondolkodnak és terveznek, nem nagyon vannak üdítõ új ötletek.

a homlokzat meghagyása és a tartalom átalakítása egy szépelgõ parasztvakítás. oké marad a homlokzat, de minden rossz megtörténik a többi dologgal, amivel csak tud! ennek a neve faszádizmus. nyugaton már gyûlölik. itt ki lehet vele szúrni a hõzöngõ bölcsészek szemét.
kis olvasni való errõl és a hétkerrõl: http://nol.hu/cikk/480649/

csütörtökön- február 14.-én a várban perczel anna errol(is) fog beszélni- 18 órától- országház utca 30. ez a mi kis kortárs zsidó kutatócsoportunk mühelye – ez itt nem reklám- hanem közérdekü-úgyhogy shadai ne szedd le:)))))))))

“Terveztetne a beruházó is napfényes, hatalmas fürdõszobákat, tágas, élhetõ tereket, csak éppen kereslet nincs rá.”

hát hogyne, terveztetne, meg nincs rá kereslet. amíg “szegény építészt” “nagyon tudom sajnálni”*, amiért a mocsok beruházó erõteljesen megnyirbálja a nagy álmait, addig a beruházónak ki tudnék találni sok-sok büntetési módozatot. ezek a házak, amelyek jelenleg a zsidónegyedben _is_ épülnek, tökéletesen értéktelenek – a roppantmód ártatlan beruházó kicsit nem tart(at)ja be az építési elõírásokat (inkl. a legprimérebb szabályok), kicsit a legótvarabb anyagokat és szerelvényeket választja az épülethez, és kicsit maximalizálja a lakások számát. még ha csak 60nm-re “lenne kereslet”, de a roppantmód ártatlan beruházó szerint “fizetõképes kereslet” 32-47nm-es egyszobás garzonokra van.

hja, a beszúrt madártávlati látványterven a hosszú-hosszú régi bérház végében a komfortnélküli 1,5 szobás lakást azért akarták 13 millióért eladni, mert ott x év múlva zöld kertre nézd majd az egyik ablak.

elnézést a szenvedélyes tónusért (kicsit) ilyen nap van. :)

*azért a kortárs magyar építészet állapotairól és fejlõdési irányairól is érdemes lenne elvitatkozni, de erre sem a hely, sem a forma nem ígérkezik megfelelõnek.

Szerintem itt lesz a kutyából szalámi. Ugyanis elég nehéz megteremteni azt a típusú középutat, amikor még az épületek, utcák és terek hangulata megmarad az újonnan épített részekkel együtt, betartva minden ide vonatkozó jogszabályt és még (jócskán) jövedelmezõ is tud maradni az üzlet. Sajnos. Sokakkal együtt mit nem adnék egy zsidónegyedért, ahol esetleg nem csak nevében lenne zsidó a dolog. De mondjuk egy-két éttermen nagy héber betûk hirdetnék a neveket, a cukrászdákban és kávéházakban lenne élet. üs itt a többesszám is lényeges.. De persze már más világ van, más szín és formavilággal, így a szépiás álmok nem feltétlenül jövedelmezõek, és ez bizony komoly konkurenciája a századelõnek. A zsidónegyed nem az álmoktól és emlékektõl zsidónegyed, hanem az ott lakóktól, az épületektõl, a boltoktól és a mindennapi élettõl. szvsz

Egyébbiránt ha jól láttam, minek a helyén folyik majd az építkezés.. hát, oda bármikor be lehet(ett) menni.. Ezek a képek cca 1 éve készültek ott.. khm..:

http://www.showme.co.il/picture.asp?u=mouss&album=14886&pid=1745215

http://www.showme.co.il/picture.asp?u=mouss&album=14886&pid=1745209

Az építész mindig szeret nagyot álmodni, nagy tereket tervezni, élhetõ, szerethetõ tereket létrehozni. Megálmodik valamit, aztán jön a beruházó, akinek a mammon az istene és azt mondja, hogy a másfél-kétszobás, kb. 60nm területû lakásokra van kereslet, azt tudják, akarják az emberek megvenni. üs akkor az építész megpróbálja belezsúfolni az álmait 60nm-be, de abba, fájdalom, csak icipici fürdõszobák férnek el. Tervezne õ ablakot is rá, de megint jön a beruházó és azt mondja, hogy azokat a vizesblokkokat mégis csak úgy kéne elhelyezni, hogy a folyosó felé essenek, meghagyva az ablakokat a szobáknak, továbbá lehetõség egymás alá essenek, hogy ne kelljen minden lakásnak külön strang, mert akkor fele annyi lakás férne csak a házba.
Terveztetne a beruházó is napfényes, hatalmas fürdõszobákat, tágas, élhetõ tereket, csak éppen kereslet nincs rá. Kapitalizmus van kérem szépen, a kereslet határozza meg a tudatot…

Bodor Feritõl származik a következõ történet: Amikor a McDonald’s megjelent az óvilágban, jelesül egy holland ajkú nagyvárosban, akkor a vállalat képviselõi és pénzemberei csillogó szemekkel mutatták be a városatyának annak az üvegpalotának a terveit, melyben Lucullus Rapidus isten aktuális szentélyét berendezni oly elhivatottak voltak. A prezentáció végén az amerikaiak párás szemüveglencséiket törülgetvén kérdezték a városatyákat, hogy nu, vosz isz? �?k meg karonfogva elvitték az amcsikat egy pusztuló félbe jutott, három szintes, fagerendázatú, késõ-középkori, teljesen fölújítandó, noch dazu, wie es gehört, mûemlékvédelem alatt álló polgárházhoz, majd ráböktek és azt mondták: “Vagy fölújítjátok ezt, vagy nagyon sajnáljuk. Ja, itt vannak a fölújítás részletes építészeti tervei.”

Az építész igenis tartalmakat is tervez. A 2X2,5 méteres fürdõszobát tervezõ építész szerint pl. a szocialista embertípus csak zuhanyzik, nincs sörhasa és beéri a lámpafénnyel. A lakótelepeken ezért is látni oly kevés sörhasú embert, s valóban, hónaaljuk tisztogatása közben a lakótelepi lakosok mindegyike beéri lámpafénnyel.

Amikor Förster-rel megtervezteti a pesti izraelita hitközség a Sulchán Áruch több rendbeli megsértését, akkor olyan monumentális templomot, azaz olyan építészetileg elõre meghatározott tartalmat terveznek, mely a keresztény templombelsõk kissé vicces imitációján túl a nagypolgárság tömegetoszát is kifejezésre juttatja. A Dohány-ban hajdanában szinte csak bármicvák és hasonlók kaptak aliját: Annyian voltak ugyanis. Ha már fölhívtak valakit életében a Tórához, azt a nagy számok törvénye alapján többet a Dohányban már nem hívták föl. Mindez bele volt tervezve építészetileg a templomba. Ahogy a Hõsök Templomába ennek ellentéte (tapasztalati kompenzáció): a családiasság.