Ma este Madonna koncertre megyünk, a berlini Olympiastadionba. A stadiont eredetileg Hitler építette az 1936-os Olimpiára, amelyről a nácik – szavukat megszegve – eltiltották a zsidó származású német sportolókat. A feketebőrű amerikai Jesse Owenst viszont nem tudták eltiltani, aki így porba alázhatta a nácik faji szuprematista ideológiáját: Owens 100 méteren 10,3 mp, 200 méteres síkfutásban 20,7 mp, távolugrásban 806 cm-es olimpiai csúccsal győzött és tagja volt a 39,8 mp-es új világcsúcsot futó 4×100 m-es amerikai váltónak is. A bajszos fickó készen volt, ezen a videón látszik is, hogy miképp csapkod:
Nein! Nein!! Neiiiinnnnnn!!!!!
A II. világháború után aztán az angolok használták főhadiszállásuknak az Olympiastadiont – egészen 1994-ig. Ma pedig Madonna koncertre megyünk Stimm Elmával, a “Sticky & Sweet Tour” egyik első állomására. Madonna (aki épp most múlt 50. éves – augusztus 16-án) egy ideje “Eszter” is, ugyanis a judaizmus “misztikus” ágának, a kabbalizmusnak a gyakorlója, Rabbi Eitan Yardeni tanítványa. Ez életének egyik kínosabb epizódja, mert a “Kabbalah Center”, amelynek milliókat adományozott már eddig, tulajdonképpen rendes szektaként működik, rabbijaik pedig a zsidó valláshoz valójában nem köthető fél-okkultista kultuszokat propagálnak. Ma estére kabbala-mentes Madonnát remélek.
1983 baby!
owennek is volt cáparuhája? :D
shadai,
kabbala-mentes Madonnát kívánok! az okkultizmustól jobb távol maradni…
Mi Bécs, szept23. Így már kevésbé érzem cikinek. :D
M. szó szerint vette a zsidó popkultúrát, Shadai!
aki nagyon rajong, annak ajánlom figyelmébe a következőt:
http://velvet.hu/celeb/madge080825/
szánalmas és ellenszenves vénasszony ez a madonna
nem OwenS volt a neve?
Jó volt a koncert, ráadásul Madonna az utolsó számban WAF-szemüveget hordott.
vm: OwenS, bocs!
Nem teljesen igaz a zsidó sportolók eltiltása német színekben való indulástól, hiszen pl. Helene Mayer a női tőrvívásban bronzérmes lett. Az aranyérmet a magyar (és zsidó) Elek Ilona nyerte.
Madonnát én sem kedvelem,zenéjében semmi különöset, különlegeset nem találok. Ugyanakkor a jelenség, amit képvisel sokat elmond a világunkról, ezért olykor érdemes figyelni rá. Bár nem is tudom, hogy egyáltalán – pont a jelenség természete miatt – lehet-e nem figyelni rá, nem észrevenni. Dacára annak, hogy az egész nem más mint puszta szemfényvesztés, “zseniális” klisédömping, imázs-gyártás. És hogy mennyire a kor lényegébe ágyazott, azt az is mutatja, hogy az a tömeg emelte/emeli őt a magasba, amelyik képtelen ennek a szemfényvesztő klisévilágnak a hatása alól szabadulni, hiszen akkor az egész életétől kéne elhatárolódnia, ami azért – lássuk be – picinyt nehézkesen menne.::))))
Madonna a posztmodern terminológia szerint szimulákrum.
Pontosan azt mutatja meg, hogy a stilus felülírja a tartalmat, és önmagában a tartalommá válik.
Egyébként lehet a zenéjét élvezni úgy is, hogy ezzel teljesen tisztában van az ember.
Kedves Malvina, írtam valamit, aztán inkább kitöröltem, pedig sokat finomítgattam rajta.
Azt hiszem, elég annyi, hogy tán vissza kéne venni az álértemiségi gőgből, hiszen evidenciákat saját gondolatként előadni nem éppen komoly feladat.
Másrészt pedig, nem tudom, honnan számolod korunkat, aminek a lényegébe a jelenség ágyazott, de talán emlékszel valami Mozart nevű figurára, aki koncert-turnéra indult Európában, csodagyerek imázst építve maga köré (illetve épített köré az apja). Csak nem ismerős a jelenség? Bár talán mára leszögezhetjük, hogy Mozart valójában értékes.
Madonna évtizedek óta tanyázik folyamatosan a slágerlisták élén, miközben a klisékből felépített egyslágeres “sztárok” jönnek-mennek. Madonna folyamatosan képes megújulni úgy, hogy közben állandóságot is nyújt zenéjében.
Attól, hogy te nem tartod különösnek és különlegesnek a zenéjét, még lehet az.
Ja, egyébként nem rajongok különösebben Madonnáért, nem hallgatom gyakran. Nem Madonna személye késztetett tehát a reagálásra, hanem az a mérhetetlen gőg, ami az írásodból süt.
Na azért a Mozart-Madonna analógia kissé erős. Végül is csak a világ legnagyobb zeneszerzőjéről van szó.
Nagyon erős, Madonna zenéje nem jó, Mozarté pedig igen. Gőgmentesen.
felesleges Madonnáról ennyit filozofálni. számomra szimplán irritáló izzadságszagú erölködés az utóbbi tíz éve, na nem mintha előtte fan lettem volna. a mai zenéi szörnyű sablonosak, pont annyira, mint a politikai megnyilvánulásai. Isten óvja Obamát Madonnától!
ha a 80-90es évek két nagy ikon-gigapopsztárját, Madonnát (aki aug16-n lett 50) és Jacko-t (aki ma) összehasonlítjuk, akkor egyértelmű ki tartja jobban magát (akár még zeneileg is) ;P
A Madonna-mítosz mögött semmiféle igazi Madonna nem létezik. És ez engem zavarni szokott. Pontosabban a látszat és valóság efféle “viszonynélkülisége”. Hiszen ezek a látszatok maguk mögül már régen felzabálták a valóságot, csak a kiüresedett forma maradt. Ettől van nekem iszonyú rossz érzésem, miközben a különböző Madonna(ami nem is név, csak puszta azonosító) – effekteket látom, hallom. A stílus a “hogyan”, a tartalom a “mit”. Következésképpen, ha a stílus válik tartalommá, az akkor a “hogyan” “hogyan”-ja, azaz a puszta, kiüresedett látszat. Azt pedig, hogy mindez valakik számára így is élvezhető, azt botorság lenne vitatnom. Hiszen nem vagyunk egyformák, ezért élvezeteink kiváltói, tárgyai, no meg látszatai sem azok.
A Madonna koncert két “kulturantropológiai” szempontból is érdekes volt számomra:
Egy: megnézni egy stadionnyi német embert; hogyan néznek ki, hogyan viselkednek, mit fogyasztanak. Megfigyelésem volt például, hogy itt nem lehet “előrefurakodni”: érkezési sorrendben beáll mindenki az utolsó sorba (állóhelyekről van szó) és azt onnantól fogva statikus állapotként élik meg a németek. Ha valaki előre akar mégis menni, azt kulturálisan otrombaságnak fogják fel (és nem is “működnek együtt”: beállnak, mint egy hegy). Itthon ezt az állapotot “dinamikusan” fogjuk fel (ez inkább “meditterán” felfogás), azaz mindenki megy előre, finoman “bocsizva” és ezt a nagy többség akceptálja is.
Kulturális antropológiai kettő: a popzene, a popipar állapota 2008-ban. Hogyan van felépítve? Mit nyújt? Mit tud? Hogyan éri ezt el? Különösen érdekelt a vizuális média része: milyen technikákkal és mit vetítenek a “VJ-k”? Sok tekintetben cutting edge volt a vetítés, már csak emiatt is megérte megnézni.
Madonna egyébként továbbra is minden lében kanál akar lenni – és sikerül is neki. A koncert során legalább 4-5 stílust mutatott be, mind zeneileg, mind divatokat tekintve (old school nyc, art deco pimp, etno-gypsy, rocker-csaj-egyedül-gitárral-stílus, valamint “keleti” rave, ja és metál is). Kicsit olyan volt, mintha fókuszcsoportokon megállapították volna, hogy milyen popkulturális szegmensek léteznek ma és erre fejlesztettek volna egy 2008-as Madonna-terméket. Talán így is történt, pont így. De jól sikerült az eredmény.
Madonna valaha nagyon tehetséges énekesnő volt. valljuk be, hogy különleges karakter (esetleg:egyéniség), ő Madonna, ilyen nincsen több. persze ma már öreg, ráncos, és újat nagyon már nem tud.
Nem Madonna és Mozart közé vontam párhuzamot, hanem a két jelenség közé. Mozartnak ugyanúgy tudatosan épített imázsa volt, úgyhogy ezt nem gondolom, hogy korjelenségként kellene elkönyvelnünk.
Az, hogy Madonna zenéje milyen, meglehetősen szubjektív (mint minden zene), az viszont, hogy az utóbbi kb. 30 év popzenéjét néhány társával együtt meghatározta, miközben folyamatosan jöttek-mentek előadók ezrei, valamit elmond róla.
Kedves Malvina, látod, megint ez a gőg, kijelented, hogy semmiféle igazi Madonna nem létezik. Én nem tudom, hogy létezik-e, mindenesetre feltűnő, hogy a folyamatos stílusváltások mögött mindig ott van valami ugyanolyan. Ráadásul, ha a “hogyan” válna tartalommá, akkor Madonna csak vizuális jelenségként lenne élvezhető, fogyasztható. De erről szó sincs, fogynak a CD-k rendesen.
Egyetlen szavaddal sem vitatkoznék, ha ugyanezt egy felkapott, aztán hamar ejtett fiú- vagy lánycsapatról mondanád el, akiknek még a hangjuk sem sajátjuk. De Madonna (Sting, George Michael, soroljam még? Vannak még páran hozzá hasonló előadók) nem ez a kategória. Egy korai és egy mostani Madonna-szám felismerhetően ugyanattól az előadótól származik, pedig közte volt jónéhány stílusváltása Madonnának. És mindez független attól, hogy élvezzük-e személyesen, mint mondtam, jómagam pl. nem vagyok Madonna-fogyasztó.
Egyébként csak halkan jegyzem meg, hogy az itt a világ legnagyobb zeneszerzőnek titulált Mozartot egyesek nem veszik semmibe sem, mert túl populáris és könnyen fogyasztható zenét szerzett (én szeretem Mozart zenéjét, de nem is vagyok vájtfülű komolyzene-szakértő), szerintük Mozart nem tartozik a komolyzenéhez. Úgyhogy én azért óvatosan bánnék ezekkel a címkékkel bármely irányba.
Na akkor rákanyarodok a lényegre: Madonna éppenhogy az elmúlt 10-15 évben lett igazán érdekes. Előtte ugyanis “csak” egy megasztár-popjelenség volt. Most viszont már CAMP.
A CAMP-é válás három fontos mozzanata:
* Tarantino első filmje az 1992-es Resorvoir Dogs: instant classic nyitójelenetében Madonnát elemzik a bűnözők.
* Guy Ritchie 1998-as filmje (Lock, Stock and Two Smoking Barrels), amelyben Vinne “Big Chris” Jones (a Pénzbehajtó) Madonna “Holiday” c. 1983-as számát hallgatja bevetés előtt az autójában.
* “Music” video (2000). Baruch Sacha Cohen Ali-G szerepében Madonna limuzin-soförje. “Is you Madonna?” C-A-M-P!!!
http://www.judapest.org/Notes_On_Camp_Susan_Sontag.pdf
az az Ali G-s klipp tényleg ott volt és a kitsch vagy az “antikool is kool” flódni vonulatok, de sajna mint élveznivaló zene és nem mint analizálnivaló (analyze this:) jelenség nekem mégis a klasszikus popikon Madonna tetszett-tetszik jobban. Vogue pl:
http://www.youtube.com/watch?v=zTQ7bB6aq6U
A Vogue is volt tegnap.
pont akartam kérdezni mi volt a songlist ;]
fhb,
nem értem mire ez a “gőg”-icsélés. :)) Pontosabban, nem értem, miért kéne minden mondatom elé odabigyesztenem, hogy ez az én véleményem, avagy ennek jelzését – szvsz -. Azt sem állítottam, hogy tévedhetetlen vagyok.
Shadai nagyon szimpatikusan reagál. Ő nem az állítást tevőt,a véleménynyilvánítót – jelen esetben engem – minősít, jellemez, hanem a megbeszélés tárgyára fókuszálva leírja, hogy az ő számára miért volt érdekes, mit nyújtott a Madonna-koncert. Majd egy nagyon jó megközelítéssel alátámasztja, hogy Madonna, a Madonna-jelenség miért is több mint érdekes, miért is nem lehet érdektelen. (Bár ezt én sem állítottm.) Ez számomra nagyon meggyőzően hatott. És nemcsak azért, mert az, amit ő ír és az, amit én írtam a Madonna-jelenséggel kapcsolatban, az nem feltétlenül zárja ki egymást. A sorait olvasva mégis mindenféleképpen újragondolom az általam leírtakat, amit a fentiekben kifejtettek miatt pusztán a te reagálásod okán nem biztos, hogy megtennék.
amúgy érdekes és nem lehet elmenni amellett, hogy Guy Ritchie mióta Madonnával él ill. házasok (2000) képtelen olyan jó filmet csinálni mint a Blöff v a Füstölgő…volt. Talán majd a “RocknRolla” megtöri az átkot: http://www.imdb.com/title/tt1032755/
Kedves Malvina, szíved joga ignorálni a mondanivalómat. Gőgös magatartás, de szíved joga. Megjegyzem, nem a véleményem szerint-et hiányoltam, a gondom a kinyilatkoztatással volt, amit többször is elkövettél. De szerintem hagyjuk, örülök, hogy shadainak sikerült elérnie, hogy újragondold a tézised.
fhb,
a mondanivalódat nem kívántam sem szándékosan mellőzni, semmibe venni, de még csak figyelmen kívül hagyni sem. Nem is tettem, hiszen akkor nem reagáltam volna rá. Csupán arra próbáltam utalni, hogy – legyen bármiről is szó – a véleményt mondó személyének minősítése bizony mindenkor igen alacsony hatásfokkal bír bárminemű, a vélemény tárgyára vonatkozó állítás bizonyítására , vagy akár az ahhoz való hozzáállás befolyásolására. Ezért is fogalmaztam árnyaltan, miszerint “pusztán a te reagálásod okán nem biztos, hogy megtennék”. Kvázi, nem biztos, de lehet.
:D
ja, Madonna kissé a kabbala kultuszával levarázsolta Guy-t, így képtelen lett jó filmek gyártására. újraházasodtak egy okkult – kabbala buliban:
http://www.delmagyar.hu/bulvar/madonna_es_guy_ritchie_ujra_huseget_eskudtek_egymasnak/2068192/
(szvsz)
a kabbala koser (es persze tov), a megalomanis siksze viszont semmi szin alatt sem.(=
http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/13362/hetkoznapi-csalodasok/amerika-1-(eszak)-zeneszoveg.html
Nagyjából egyetértek a Madonnával kapcsolatos “JP-közhangulattal”, és egyúttal a JP pozitív hozzáállása bizonyítékának tekintem.
Egyvalamit viszont nem értek. Madonna, úgy hírlik, betért. Persze, a betérését (sőt, őt magát sem) nem fogadják el Izraelben, sőt, amikor Izraelbe látogatva benézett volna pár nevesebb rabbihoz, hát ők páros lábbal rakták ki az útját. Viszont: Izraelben a magyar rabbik betérítéseit sem fogadják el, de mi azért mégis. Ha pedig igen, akkor ő sem siksze. Vagy mégis?
“Megfigyelésem volt például, hogy itt nem lehet “előrefurakodni”: érkezési sorrendben beáll mindenki az utolsó sorba (állóhelyekről van szó) és azt onnantól fogva statikus állapotként élik meg a németek.”
Agyaég, milyen lehet egy német metálbuli? Mindenki beáll egymás mögé, és együtemre rázza a fejét? De szigorúan együtemre, mert különben összeütköznek…:D
Zsófi,
:D :D :D
Erről eszembe jutott a Hogyan fociznak a kozákok c. rajzfilből az a rész, ahogyan a németek fociznak. Valószínűleg ugyanúgy metálbuliznak is. Együtemre, egyirányba, célirányosan. Nem mintha ez a figurázás nem lenne olykor kifejezetten hatékony. ::)))
Én nem értek Madonnához. Mozarthoz kicsit. Ezt nem értem:
“Mozartnak ugyanúgy tudatosan épített imázsa volt, úgyhogy ezt nem gondolom, hogy korjelenségként kellene elkönyvelnünk.”
Az – egyébként zseniális – Amadeus film szerint bizonyára ez a kép alakult ki, de hogy a valóságban mi volt imázsépítés, azt nem tudom. Ő legalább maga szerezte a zenéjét, és nem dolgozott mögötte egy óriási stáb. Nem is élt olyan jól, mint Madonna, de legalább környezetszennyező sem volt. :)
Én nem ismerem a kabbalista tanokat, de felteszem, hogy Madonna zsidósága csak egy tényező a látszat-életében.
A lányát Lourdes-nak nevezi el, jógázik, aztán kihírdeti, hogy mától zsidó, és felveszi az Eszter nevet. (Ennek ellenére mai napig Madonna néven fut.) Ezek számomra mind csupán figyelemfelkeltő, bulvárhírek. Persze ettől még lehet szeretni, meg utálni is. Összeveszni rajta pedig butaság.
Kedves R.Ottó,
hol írták, hogy Madonna betért volna bármilyen irányzat szerint?
Én wikipedia-n ennyit találtam, ez persze nem jelent semmit.
http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_notable_converts_to_Judaism
(A number of prominent figures, such as Madonna, have recently become followers of “new age” version of Kabbalah, derived from the body of Jewish mystical teaching also called Kabbalah, but do not consider themselves – and are not considered – Jewish.)
Attila,
az idézett mondat írójának abban igaza van, hogy Mozartnak is volt imázsa, amit az apja nagyban befolyásolt. Mégis nagyot téved.
Mozart imázsának az alapja mégiscsak maga Mozart zenéje volt. Ez Madonna esetébe nem igaz. Mozart zenéje valószínűleg Mozart neve nélkül is az lenne, ami. Madonna zenéje az ő neve /azonosítója/ nélkül egyszerűen nincs, nem létezhet. Ezért is van szüksége arra, hogy folyamatos imázsváltásokkal, különböző újabb és újabb azonosítókkal tartsa a figyelem központjában magát / amit egyébként zseniálisan csinál/. Imázsaival soha nem azonosul, így önmaga mindig “idézőjelben van”. Hiszen az imázsaiból soha nem tud egy stabil értékvilágba, így önmagába kihátrálni. Nem tud, mert nem teheti, mert az nincs. És ebben különbözik Mozart kora a miénktől. Ezért nem lehet egyenlőségjelet tenni e két kor imázshasználatának mibenléte közé.
Csak azt a megfigyelésemet szeretném megosztani, miszerint abban az ominózus tfilintekerős videoklipjében a Chábád szokás szerint tette fel a tfilinjét….. Szóval szerintem egyértelműen az EMIH-nél tért be.
Csak annyi kis kötekedést engedjetek meg, ami nem a témát érinti, csak formailag izé na, szóval hogy a stadiont nem Hitler építette, hanem ő építtette.
Tudjuk, hogy nagy formátumú ember volt, meg elismerjük az elért sikereit, de stadiont nem épített, ehhez ragaszkodom. :)
Amúgy Tori Amos is teker refilint a God ímű számában. És ez biztos régebbi, mint a Madonna száma. Meg szerintem jobb is.
http://www.youtube.com/watch?v=viFvXzy3NkE
Bocs, nem ő teker, hanem egy fickó….Rosszul emlékeztem:P
ühüm. tényleg nem Hitler építette:))
arra valaki válaszolna, hogy miért von párhuzamot Madonna McCain és Hitler között, és, hogy miért tartja magát környezetvédőnek, ha állandóan magángépezik??????
Dávid: helyesírási hibáról van csak szó (építette/építtette).
Malvina: a hatvanas évek óta folyó “high versus low (culture)” vita pont erről szól, bár korántsem ilyen egyértelmű konklúziókkal, mint a tieid! ;]
winkelman: azért von ilyen párhuzamot, mert ez divat Hollywoodban.. szerintem is gáz (a Like a Prayer alatt is volt ilyen témájú vetítés)
Shadai,
tegyél vagy gondolj minden mondatom után kérdőjelet, és akkor az a zavaró egyértelműség azonnal megszűnik! Így aztán mindenki eljuthat
a saját válaszaihoz, ahogy én is eljutottam a magaméihoz, amelyeket a szöveg a mondatvégi pontok kérdőjellé váltása mellett is magában hordoz.
:D
shadai: divat Hollywoodban demokratának lenni, ez tény. De azért konkrét párhuzam vonása Hitler és McCain között nem divat, legalábbis nekem nem tűnt fel. Egyébként ha meg divat, annál nagyobb gáz, hogy valaki ilyen kritikátlan legyen a körülötte lévő világgal szemben. Lehet, hogy Madonnának van egy-két jó száma, de azt, hogy egy segg ezek szerint te sem vitatod. Csak akkor mire fel a rajongás?
Rajongani lehet a seggekért is!
:P:P
tény :) de madonnának még abból sincs egy jó :))
Azért elég ciki, hogy még ti is csak terjesztitek ezt a városi legendát, holott maga a szereplő cáfolta azt.
A szélsőjobboldalinak azért nemigen nevezhető FigyelőNet is megemlékezett az esetről: http://www.fn.hu/olimpia/20080722/jesse_owens_berlin_hose_video/
Az izgalmas részek külön:
Bár később elterjedt, hogy a páholyban elnöklő német kancellár, Adolf Hitler „átnézett” a négyszeres győztesen, maga az érintett cáfolta a „városi legendát”.
„Amikor a kancellár páholya alá értem, felemelkedett, és felém intett, én pedig visszaintettem neki” – emlékezett vissza Jesse Owens. „Az esetet a sajtó utóbb másképp tálalta, a későbbi történelmi eseményeket próbálták belemagyarázni a korábbi történésekbe. Pedig nem Hitler fumigált engem. FDB (Franklin Delano Roosvelt) volt az, aki látványosan elfelejtett. Még csak egy gratuláló táviratot sem küldött.”
Sőt, a tiszteletére rendezett New York-i fogadásra a színes bőrű atléta a Waldorf Astoria hotel teherliftjén kénytelen odaérni, a szálloda szabályai ugyanis akkoriban tiltották, hogy a színes bőrűek a főlépcsőt, avagy a (fehér) közönség számára fenntartott felvonót használhassák.
náci Németország kontra szabadság földje…:)
hát ahhoz képest,hogy Madonna 50 jól tartja magát,teltházasak a koncertjei és valóban tud énekelni.más sztárocskák már 2 év után kiesnek a showbizniszből de ő már 26 éve bent van és eredményesen.erről ennyit!