Vessetek a mókusok elé, de nekem bejött ez a film. A kritikákból azt lehetett kiolvasni, hogy a Robert Altman által kicsiszolt mozaikos történetvezetés semmi újdonsággal nem rendelkezik, kissé szájbarágós és unalmas. Pedig szerintem érdekesen kanyarodik a sztori, izgalmas és néha vicces helyzetekben találkoznak egymással a szereplõk, nagyon szépen fotografált, kellemesen melankolikus, mint egy Trabant-szám, és éppen hogy nyolcvan perces, ami azt jelenti, hogy feszesre vágta a két rendezõ. Viszont csak annyiban izraeli film, hogy a szereplõk héberül beszélnek, így nyelvleckének sem utolsó.

A Medúzák az idei Cannes-i filmfesztivál Arany Kamera díjasa volt, vagyis a legjobb elsõ filmnek találta a zsûri. Elsõ nézésre megkapó történet (második megtekintésre is élvezhetõ egyébként) néhány nõrõl, mert hogy a film valójában három nõ életébe pillant be néhány nap erejéig. A három nõ is szinte kizárólag nõkkel találkozik, akik kivétel nélkül mindannyian picikét kattantak. De nem baj, ezt szeretjük nézni a moziban. Az egész film hátterében Tel Aviv jelenik meg, illetve mégsem, mert a jól megszokott tel avivi képek helyett szûk utcarészleteket láthatunk, rafinált beállításokat, amelyek aztán bármely mediterrán városban lehetnének.

A történet elsõ hosszú jelenetében mindhárom nõ jelen van: Keren esküvõjén vagyunk, ahol Batya felszolgáló, de ott találjuk Joyt is, egy filippínó nõt, aki egy idõsebb hölgyet kísért el a mulatságra. Egy nem nyíló klotyóajtó miatt Keren eltöri a lábát, emiatt ugrik a karibi nyaralás. Az egzotikus nászút helyett a tel avivi tengerpartról jól ismert színes szállodába költözik férjével, ahol egy vertikális utazást valósítanak meg, az elsõ emeleti büdös, zajos szobából eljutnak a legfelsõ emeleti lakosztályba. Közben persze találkoznak egy halálra készülõ írónõvel, aki gyûlöli a fényt.

A másik lány, Batya - õt éppen elhagyta a pasija, nemcsak az albérleti lakása, hanem az egész élete darabokra hullik. A tengerparton találkozik egy néma kislánnyal, akire egész hétvégén vigyáznia kell, mert a szociális munkások nem dolgoznak hétvégén. Beviszi a munkahelyére, aki eltûnik, emiatt persze összebalhézik a fõnökével, aki kirúgja, sõt vele együtt a kissé zizi fotóscsajt is. Egy baleset miatt kórházba kerül, és az agyrázkódás hatására felszínre kerülnek bizonyos elfojtott, gyermekkori képek. Ez segít megérteni néhány dolgot a szüleivel kapcsolatban, és segít elengedni a vörös hajú kislányt is.

Joy, a filippínó nõ egy nehéz természetû idõs nõ mellé kerül, aki aztán szép lassan megenyhül. Az idõs hölgynek furcsa viszonya van a lányával, aki egy alternatív színházi darabban a halott nõt játssza. Az anya és a lánya folyton elbeszélnek egymás mellett, a lány úgy érzi, hogy a kissé hisztis anyja nem érti nem hogy a mûvészetét, még az életét sem. Mindketten ölelésre vágynak, de egyikük sem meri megérinteni a másikat. Joy képes kimutatni az érzéseit, és egy nap sírva érkezik a morózus idõs anyához, mivel nem tudta megvásárolni azt a játékhajót, amit a fiának szánt a születésnapjára. Bánatában az idõs hölgy vállán sírja ki magát, aki azzal öleléssel a lányát is megöleli, ha értitek, mire gondolok. A kishajó azonban nem tûnt el…

A Vörösmarty moziban még mûsoron.

Dzsingisz