
Ezt a vörös lencselevest (vagy vöröslencse levest?) a Brit Milá napján szokták ajándékba vinni az édesanyának. Vidámsággal és jókedvvel tölti el azokat, akik esznek belõle. Tesztelés után állíthatom, hogy valóban így van. Ma ezt ebédeltem miután hagytam langyosra hûlni, és valóban jobb kedvem lett tõle ebben a harmincöt fokban. Állítólag tejelválasztást is fokozza, de nálunk ez momentán nem aktuális. Elõnye még, hogy 20 perc alatt elkészül, mert a vöröslencse egy pillanat alatt megfõ.
Egy lábosban szárazon megpirítottam két marék kókuszreszeléket, 2 tk. koriandert, 5 szem szegfûszeget, 2 babérlevelet. Ráöntöttem egy jó nagy bögrényi vöröslencsét, és két bögre vizet. Sóztam, megszórtam sáfránnyal, és puhára fõztem.
Mikor megfõtt, a tányér aljára szórtam egy ek. apróra vágott hagymát, pár szelet fokhagymát, és egy púpozott teáskanálnyi reszelt gyömbért. Erre mertem a forró levest, a tetejére tettem két karika citromot, és hagytam hûlni.
























egy szoba kell irni: voroslencseleves
7 szotagtol kell kotojellel elvalasztani a leglogikusabb helyen
[ezt igy kene: *voroslencse-leves, uis voroslencsebol van, nem pedig voros es lencsebol van, vagy legalabbis most az elozo a meghatarozo... szoval erted]
ürtem! Még szerencse, hogy négy évig tanultam szedõnyelvtant!
en is csak azert tudom, mert egyetemen a foldrajzi nevek helyesirasakor megtanultuk