Szerintem ezen nincs mit kacagni.

ezt a problémát nem tudják megoldani a zsidók magukban. Normális életünk van tanulással, munkával, családdal, ugyanolyan vágyakkal és reményekkel, mint bárki másnak. Nyilván te is tudod, hogy nem lenne megoldás szétköltöztetni minket az országban, hogy beszélgessünk a helyiekkel, hogy legyen közvetlen tapasztalatuk. Az antiszemitizmus csökkentésében az intézményrendszernek, és ami még fontosabb, a hozzád hasonlóan normálisan gondolkodó nem érintetteknek van nagy szerepe a zsidókon túl.

- ha én zsidó lennék és tudnám, hogy tényleg mi vagyunk a világ urai:
tanulnék, tanulnék és tanulnék, aztán reggeltől estig dolgoznék, hogy egy szép nap, egy gazdag és befolyásos zsidó lehessek, és legyen szavam ott is, ahol számít. Akkor elmondanám mindenkinek, hogy oktassuk és gazdagítsuk a többi nemzetet is, mert gyorsabban nő az antiszemiták száma, mint a mi vagyonunk…és csak idő kérdése mikor lesznek akkora fölényben, hogy újra megtörténjen az, ami egyszer már megtörtént…

- ha én zsidó lennék és tudnám, hogy tényleg nem mi vagyunk a világ urai:
tanulnék, tanulnék és tanulnék, aztán reggeltől estig dolgoznék és imádkoznék…

Az a baj, hogy ma, bármennyire is mást mondanak az emberek, majdnem mindenkiben van kisebb vagy nagyobb antiszemitizmus. Erről nem nagyon tehetnek az emberek, hisz a mai világban a legtöbb embernek a pénzről a zsidó, a zsidóról a pénz jut eszébe.

Én sosem voltam igazi antiszemita, sosem hittem a zsidó világuralomban és a hozzá hasonlókban, de mindig is egy megfoghatatlan valakik voltak a számomra, mert nem volt egyetlenegy zsidó ismerősöm sem.
És ha nincs a közeledben egy érintett sem, aki kontrázni tudna a vádakra, akkor aztán hamar magyarkodó válik a legmulyább tizenévesből is.
Általános iskolában volt egy jó barátom, akinek a faterja valahogy mindig másképpen bánt velem mint a többi gyerekkel, ha fent voltunk náluk. Bántó nem volt, de mégis más volt. Már középiskolába jártam, mikor a barátom elmesélte, hogy az ő apja engem egy „kis zsidó gyereknek” tartott, és erről – bármennyire is mást mutatott a kép – meg volt győződve. Na ekkor gondoltam először arra, hogy mennyire alaptan és minden bizonyítást mellőző dolog, ez a zsidó téma.
Később úgy hozta a sors, hogy egyre több magát zsidónak valló ismerősöm lett. Vannak köztük ilyenek és olyanok is. Van aki szegényebb nálam, van aki gazdagabb (na jó, ők tényleg többen vannak J). De alapvetően összességében ugyanazon értékrend mentén gyalogolunk ezen az életnek nevezett valamin. Talán ők egy kicsit komolyabban is veszik ezeket az értékeket…

Ellenben én csak egy ember vagyok, a hat milliárdból, és én is úgy nőttem fel, hogy legjobb tudomásom szerint nem volt zsidó gyerekkori barátom, tanárom, szomszédom, szerelmem, ellenségem. Pedig valószínűleg volt, csak valamiért nem tudtuk meg.
Volt lengyel és görög gyerekkori barátom is (pedig állítólag jóval kevésbé képviseltetik magukat nálunk mint a zsidó kisebbség), őket láttam szerelmesnek, láttam csalódottnak, láttam őket sírni, láttam őket gólt rúgni, sőt együtt szívtuk el az első szál cigarettánkat is. Sokat kéne dolgozni annak az embernek az agyamban, aki megakarni győzni engem a görögök világi hatalmi törekvéseiről…
Szóval szerintem sokkal „láthatóbbá” kéne magatokat tenni, mindenki számára.

(valszeg néhol kicsit komplikáltan fogalmaztam, de már késő, meg a lényeget úgyis értitek)

amúgy, ott a véletlen hangalakegyezések is számítottak (na, ez volt a problémám, hogy mire jó az ilyen agymenés)

ő amúgy magyar+pedagógia, angol az idegen nyelv csak, amit tanult.

kérlek titeket, ne legyetek túl szigorúak vele, fejlődőképes! ;)

szóval, most meló kéne, nem angoltanári, hanem a tanártól a recepciósig valami, legalább átmeneti, hogy ne ilyen marhaságokon agyaljon :) (ezt még nem tudtam vele átbeszélni, ő nem ért engem, én nem értem őt, hogy mire jó ez a minden magyar hozzáállás. kivéve, ha számok szövegére húznak agyatlan fordítást)