mirõl beszélünk? :D

Hogy mi amerikai kultúra és mi nem, bonyolult kérdés. (Az indiánoknak amúgy nem voltak földjeik, úgy tartották, ahogy a Tóra is. A föld a Teremtõé. �?k csak laktak rajta. A lakhatási jpguktól fosztották meg egymást, amikor a csejenek pl. kisebb szabású pogromok formájában elûzték a konkurens törzseket és viszont.) Az tény, hogy az indiánok egyéni és kollektív jogait a fehérek lábbal tiporták, õket zömükben kiirtották. Ez igazságtalanság. Sõt embertelenség. Nem változtat azonban azon a tényen, hogy az USA kezdettõl fogva népképviseleti demokrácia, a (szabad) polgárai szavazati joggal rendelkeztek, tehát többek között dönthettek a nyelvhasználat kérdésérõl is. Az indiánok nem szavaztak, mert nem tartották sem õket, sem õk önmagukat amerikai polgárnak.

„fenntartom, hogy összehasonlíthatatlan az akkori amerikai (rendben, a színes amerikai) kisebbség helyzete a XIX. századi Magyarországon élõkével”. Ezt a fölvetésedet nem is értem. Kettõnk között nem én voltam ugyanis az, aki fölhoztam a dollár páldáját a koronával és a pengõvel szemben, nem én hasonlítottam össze magyar viszonyokat amerikaiakkal. Szerintem se lehet nagyon összehasonlítani egy nemzetállamot egy bevándorlásra épülõ, nemzetállamnak nehezen nevezhetõ államalakulattal, hacsak nem célod a kontrasztív komparáció.

„másrészt a nemzetiségi törvény az akkori Európa legtoleránsabb kisebbség-politikáját teremtette meg.” Nem állítottam az ellenkezõjét, bár illik megjegyezni, hogy a nemzetiségiek nem így emlékeznek erre. Megtehetted például, hogy MÁV-alkalmazottként nem magyarosítottál Leipold Bakterrõl Váltóõr Lipótra, szabad döntési jogod volt tehát, csak ha idõre nem magyarosítottál, akkor elbocsájtottak a MÁV-állásodból, s hogy ne fellebbezhess, természetesen másra hivatkoztak. Ettõl persze még lehetett a nemzetiségi törvény (?) európai viszonylatban a leghaladóbb, nur eins gilt es zu sagen: um so schlechter für Europa, ha szabad klasszikust idéznem.

Sávuá tov:

Tsár-Li

http://index.hu/politika/kulfold/szo627h/

“Az indiánok nem tartoztak az európai kultúrához, nem fogadták el az államot, ezért az állam sem tartotta õket a polgárának.”

már bocsánat, de õk az amerikai kultúra! betörtek a földjükre és a törzsek túlnyomórészét kiirtották ezek után azért nem meglepõ, hogy nem fogadták el az államot. fenntartom, hogy összehasonlíthatatlan az skkori amerikai (rendben, a színes amerikai) kisebbség helyzete a XIX. századi Magyarországon élõkével. másrészt a nemzetiségi törvény az akkori Európa legtoleránsabb kisebbség-politikáját teremtette meg.

és on, végre itthon a videót is megnéztem (hajrá munkahelyi proxy!), tényleg kincs. korabeli critical mass, hatikva, négy (vagy öt?) nyelvû tábla

a tévedés lehetõségét a magam esetében sem zárom ki.

Franciák a XVII. században Canadából is menekültek az USÁ-ba, mert akkor ott helyenként nem nézték jó szemmel õket az új bevándorlású brit telepesek. Harcoltak is a függetlenségi harcokban. A francia közvélemény is USA-barát volt ebben az idõben. Ebbõl az okból kifolyólag (az ellenségem ellensége az haverom).

A mai 300 millió USA-lakos közül ma 50 millió német eredetû. A német telepesek számaránya akkora a függetlenségi harcok idején (a Rockefellerek is a XVIII. század elején vándorolnak be), hogy saját alakulatuk van (ez a híres Pennsylvania Hadtest). �?k harcolnak a legeredményesebben az angolok mellett bevetett hesseni fejedelmi hadtestekkel szemben (õk részint zsoldosok [a tisztek], részint eladott, kényszersorozott, de facto rabszolgák). (Amúgy a brit királyi csapatok elitegységei ezek a hesseni csapatok, az angolokat egyre inkább lefoglalják a tengeri harcok, Hollandia, Spanyolország és Franciaország ugyanis a felkelõk mellett belép a háborúba és tengeri frontot nyit a britekkel szemben). Az amerikai németek ebben az idõben annyira egy többen élnek az Appalach vidékén (errefelé található pl. egy Frankfurt nevû város is), hogy a tisztjeik mellé nem egyszer tolmács kell, mert nem tudnak egyáltalán angolul. Johann Peter Gabriel Mühlenberg lelkész pl. magas rangú tiszt és a kongresszus küldötte. Az õ fia szenátus elsõ szóvivõje. Johann Jakob Astor az elsõ amerikai multimilliomos (szõrmekereskedõ) is német telepes. (Máig vannak olyan népes falvaik, ahol kizárólag a helyi tájszólásukon beszélnek. ürdekes német keverékdialektusok ezek.) A Wikipedia szerint 1790-ben kereken 277.000 német ajkú amerikai él az USÁ-ban, ebbõl Pennsylvaniában 141.000. Ebben az államban a lakosság egyharmadát alkották. Jellemzõ, hogy az amerikai hadsereget egy Friedrich Wilhelm von Steuben nevezetû német származású amerikai tiszt szervezi meg. Az õ haderõreformja (1779) után kezdõdnek az elsõ amerikai gyõzelmek.

Franciák akkor léptek be tömegesen az USA hadseregébe, amikor 1775 augusztusától kiterjedtek a harcok Québecre. Elõtte néhány százan. �?ket is Canadából ûzték el a britek. Nem egyszer kiirtva a családjukat.

A Wikipediában most néztem utána. Utoljára 25 éve foglalkoztam észak amerikai történelemmel. Akkor sok mindent elolvastam németül és magyarul, de ezek zömét persze idõközben elfelejtettem, csak homályosan derengett ma délben. De a Wikipedia szerint nem tévedtem (nagyot legalábbis).

Nem állítottam, ha jól emlékszem, hogy a lakosság többsége nem volt protestáns, csak azt állítottam, hogy az angol anyanyelvû lakosság egy jelentõs része is katolikus volt. (Ami igaz is.)

Az írek egy része úgy tudja, hogy õsei a protestáns, brit elnyomatás elöl menekült.

Sábát sálom:

Cs.

„Az indiánok és a feketék pedig igenis jobban örültek volna, ha azon ment volna a huzavona, hogy most lesz anyanyelvi oktatás vagy nem, nem pedig azon, hogy fussanak, vagy törõdjenek bele, hogy utoérik õket a lincselõk.”

Ebben igazad van, azzal a disztinkcióval, hogy a feketéket az északi államokban nem üldözték, a szakmunkások java része fekete volt. Mágnás feketék is voltak. Az indiánok nem tartoztak az európai kultúrához, nem fogadták el az államot, ezért az állam sem tartotta õket a polgárának. Ez nem menti föl az USÁ-t az elkövetett népirtás bûne alól, de hasonló Európában is megesett ebben az idõben, gondolj csak a Magyar Királyságra és az itt élõ, nomadizáló cigányokra. (Az ellenreformáció idején a katolikus magyarok elfogott protestáns honfitársaikat adták-vették, pl. gályarabnak, tehát de jure volt rabszolgaság, ahogyan a röghöz kötöttség sem a szabad ember létformája. Talán mindez azért nem föltûnõ, mert az áldozatok bõrszíne nem különbözik az elkövetõétõl. Még Mária Terézia is deportáltat, pl. karintiai protestánsokat Erdélybe, de zsidókat is. Vannak elûzetések szinte az összes tartományban. Kis számarányban protestánsokon és zsidókon elkövetett népirtásra is van példa ebbõl az idõbõl.)

„a szlovák és a szomszédos államok példájában csak annyi a bibi, hogy talán náluk egy csöppet nagyobb arányban él magyar kisebbség, mint nálunk az övéik.” A hatályos Alkotmány ezt másként gondolja és megfogalmazza azokat a jogokat (pl. a parlamenti képviselet jogát), melyeket a magyar törvényhozás több mint másfél évtizede elszabotál.

„Csak Szlovákiában a magyar kisebbség teszi ki a népesség közel 10%-át (és ez ott csak az egyik kisebbség) és ott még csak a Pozsony szót sem szabad leírni az újságban!” Téves tájékoztatás áldozata lehetsz. Nézz bele a szlovákiai sajtóba (pl. itt), s azt fogod tapasztalni, hogy szabad névhasználat van. Szerintem kevered a 89 elõtti román viszonyokkal.

üdv.:

Cs.