ürülök, hogy végre felrakta valaki a YouTube-ra ezt a filmet. Klikk a képre.
Hihetetlen, nem? (Akit érdekel a régi közép-kelet európai zsidó élet, az kergesse erre tovább az egerét.)
Keress:
Most mondjátok:
- Maceszmetál (27)
- Betérési napló II. – a naaagy rabbi kérdés (232)
- stefan: Tippelj, melyik a jó!
- Miért kell (lehet) FÉLNI a zsidóktól? :) (300)
- webeth: A biblia szerelmesein ek, hehe, ez jó. Úgy hangzik mint a Jehova...
- gumicsizma: Kedves Gabriel, “Fente bb említett Hannah Arendt teljesen...
- Gabriel: A Biblia szerelmesein ek pedig legyen itt egy misztikus interpret...
- Gabriel: Kedves Székely András! Én csak azért ragadok ismét tollat,...
JP zsongás
Szemita Szótár
Pacák: 'férfi' a jiddis pacef-bõl. A héberbõl, pacek, került a jiddisbe, de itt jelentése még 'arc'.
Ez a film amibõl részletek mennek a Holokauszt központ nyitó termében, több felületre keverve vetítve.
Vagy legalábbis kb egy éve ez volt.
Igen, ez az!
A legdurvább sztori errõl a filmrõl:
http://orthodoxanarchist.com/2004/10/27/budapest-day-3-ghosts-of-the-past/
A legjobb, amikor a rebbe jól megmondja az amerikaiaknak a saját lánya esküvõjén, mit is kéne szombaton csinálni.
Szívszorító. A munkácsi zsidóság és Munkács is elveszett. (A YouTube-on téves a felirat, ‘33-ban Munkács már nem Magyarországhoz tartozott.)
A film közepén hallható Hatikváról mindig az elsõáldozásom jut eszembe, ugyanez a dallama a Tüzed, uram Jézus katolikus dalnak.
A középkorban nem volt a dallamoknak szerzõi joguk. Nagyon sok zsidó ima dallama került át pl. a katolikus vagy protestáns (fõképp lutheránus) egyházi zenébe. A szfárdokra meg a muzulmán zene hatott. (Hallottam olyan keleti dallamú birkát hátorát, hogy azt hittem az illetõ müezzin.)
Figyeltétek egyébként, hogy hány nyelv kavarog az utcán? A pengõre még az összes nemzetiség nyelvén föl volt írva a bankjegy értéke. A forintra már csak magyarul, holott ugyanazok a nemzetiségek továbbra is itt élnek. A nemzetiségek nyelvén való bankjegyre írást is irredentának bélyegezték. Vannak a történelemnek nonszenszei.
“A film közepén hallható Hatikváról mindig az elsõáldozásom jut eszembe, ugyanez a dallama a Tüzed, uram Jézus katolikus dalnak.”
:D
“A forintra már csak magyarul, holott ugyanazok a nemzetiségek továbbra is itt élnek. ”
Amerikában is él “egy-két” nemzetiség, de én még csak angol feliratú dollárt láttam.
a videó egyébként lenyûgözõ, jó lenne ha elõkerülne még pár ilyen.
és még jobb lenne ha le lehetne tölteni valahogy.
TuRuL_2k2-nek (és Charlie-nak) igaza van, a Hatikva nem véletlenül hasonlít keresztény dallamokra:
“Amerikában is él “egy-két” nemzetiség, de én még csak angol feliratú dollárt láttam.”
A különbség lényege szerintem nyilvánvaló: Az USA bevándorlók országa. Közösen eldöntötték mi legyen a közösségi érintkezés (politika, pénzügyek) nyelve, amiképpen az is politikai konszenzus tárgya, hogy az állam mind vallási, mind nemzetiségi téren semleges. Ez az ?világ legtöbb államával, így pl. Magyarországgal szemben meg is valósult. (Itthon, hogy csak egy szembeötlõ példát említsek, a pápa-látogatások költségét az állam magára vállalja, míg egy másik egyházfõ, pl. a Dalai Láma látogatásainak árát nem [holott a költségkülönbségek arányosak lennének a hazai katolikus és buddhista közösségek számszeri arányával]. A magyar itt kizárólagos államnyelv. Ha valaki a Parlamentben a nemzetiségi anyanyelvén szólal föl [eddig egy-két példa volt csak rá], akkor mindenkinek kiesik a szeme a csodálkozástól, pedig ez a világ legtermészetesebb dolga, lásd a hatályos alkotmányt vagy a finnek [fin Helsinki] esetét a svéd, lapp vagy épp orosz anyanyelvû honfitársaikkal]. Európa jó néhány országa, vagy, hogy ne menjünk messzire a példaadó államföderációdtól, Canada, ahol a dollárra, lám, franciául is fölírnak mindent, nem került ilyen döntési helyzetbe, az azonos jogcímû nemzetiségek általában vegyesen, egy másik, domináns nemzet árnyékában, de egymás között élnek. A XIX. század végi császári és királyi liberalizmus magától értõdõnek tartotta, hogy a többnemzetiségûség természetessége legalább némiképpen közjogilag is kifejezõdjék. A Horthy-adminisztráció idején ez élt tovább, a demokratikus fordulattal (45-ben) viszont megszakadt, ami elgondolkodtató. A nemzetiségekkel szembeni aktív elfogadási politika a közéleti elõzékenység – szerintem – szép és egyben elengedhetetlen jele is. Lásd Izrael Állam nyelvhasználati konvencióit.
“Közösen eldöntötték mi legyen a közösségi érintkezés (politika, pénzügyek) nyelve, amiképpen az is politikai konszenzus tárgya, hogy az állam mind vallási, mind nemzetiségi téren semleges.”
jó, de ezt azért te sem gondoltad komolyan (vagy legalább fejtsd ki, hogy az õk= a fehér, protestáns, angol származású, angolul beszélõ telepesek) az utolsó két mondatrészt pedig nem tudom értelmezni, mi az hogy vallási és nemzetiségi téren semleges? az USA-ban? az USA a vallás (keresztény) szempontjából minden csak nem semleges, de errõl volt már itt topic. a nemzetiségi dimenzióról pedig inkább ne is beszéljünk, az õ nemzetiségeik örömest megelégedtek volna a XIX. században a mieink helyzetével…
Magyarország unitárius nemzet egy etnikai szempontból meglehetõsen homogén társadalommal, nem látom értelmét, hogy kínaiul is ráírjuk a forintra, hogy mennyi az annyi. az elszakított területeken sem igazán törõdnek ezzel a szomszédaink, sõt ez lenne a legkevesebb.
“Itthon, hogy csak egy szembeötlõ példát említsek, a pápa-látogatások költségét az állam magára vállalja, míg egy másik egyházfõ, pl. a Dalai Láma látogatásainak árát nem”
ide valahogy nem hoztad fel ellenpéldának Izraelt. én személy szerint egyik vallás vezetõ turnéját se finanszíroznám. fizesse ki az, aki látni akarja. a Rolling Stones sem állami pénzbõl jön.
Kedves Balagan!
A Függetlenségi Nyilatkozat idején a telepesek többsége nem angol anyanyelvû (fõképpen német, holland, francia, svéd, norvég, dán). Az angol anyanyelvûek képezik viszont a legnagyobb csoportot, jelentõs részük amúgy katolikus (pl. ír, vagy ellenzékisége miatt a polgári forradalom következtében menekülni kénytelen angliai, vagy skóciai royalista leszármazottja), ezért amikor arról születik szavazásos döntés, hogy mi legyen az állam nyelve, az angol kerekedik felül (ez tipikus amerikai pragmatizmus).
Azaz az államot akkor alkotó politikai népesség (az északi államokban bizony a feketék is ide tartoznak) reprezentánsai útján hozott egy döntést.
Ettõl a döntéstõl függetlenül a nyelvhasználat kérdése éppúgy a személyi jogok körébe tartozott és tartozik, mint az, hogy ki milyen vallás szerint él, s annak mely formáját gyakorolja. Nem cenzurázta senki sem az állam nyelvén, sem más nyelveken megjelenõ sajtót (pl. a jidis nyelvû újságírást), mint az a kor Európájában - pl. Magyarországon - szokás volt. Az is elképzelhetetlen, hogy az Állam beleszóljon egyházi kinevezésekbe.
Az Európával való egybevetésedhez: ürdekesnek tartom, hogy nem vándorolt ki Magyarországra egymillió amerikai, viszont a fordítottját nyugodt szívvel állíthatjuk. Ha nem föltételezed, hogy a kivándorló “magyarok” (azaz zsidók, székelyek, kunok, jászok, magyarok, csángók, szlovákok, románok, szerbek) mind meg voltak húzatva, hogy itt hagyták ezt a teljel, hársfavirág-mézzel, tokaji aszuval és nemzetiségi jogokkal folyó országot, melynek viszonyai iránt az USA “nemzetiségei”, úgymond, csak áhítoztak, akkor komolyan el kellene e migráció egyirányúságán gondolkodnod. Ahogyan azon is, hogy az (e)migráció levert felkeléseket, megszorító intézkedéseket, nemzeti kataklizmákat (pl. 1918-at, a Soát vagy 56-ot) követõen mennyire megugrott, tehát a politikai jellegû megfontolásoknak milyen nagy szerepe volt egy-egy család döntésében.
Az USA vallási semlegességének kérdéséhez. Nem ismerem a korábbi topicot. Adhatnál linket. Viszont gyanús a számomra, hogy a módfelett heterogén protestantizmust egységes tömbként kezeled.
Igen. Valóban. A vallásszabadság területén Izrael komoly deficittel rendelkezik (minden vallás szabad Izraelben, csak a zsidó vallás nem: az állam csak az ortodoxiát ismeri el). Ám én Izraelre a nyelvhasználata tekintetében hivatkoztam. Az jóval progresszívebb, mint a magyar gyakorlat.
Az olyan mondattal, mely szerint “Magyarország unitárius nemzet egy etnikai szempontból meglehetõsen homogén társadalommal”, nem igazán tudok mit kezdeni. Nyilván mi ketten két teljesen különbözõ társadalmú és történetû Magyarországon élünk. Az én általam lakott Magyarországon két, olykor ennél is több nyelvû falvak és városok is vannak. Lutheránus templomokkal, ahol németül és szlovákul tartják az istentiszteleteket. Román, szerb és ruszin nyelvû pravoszláv templomokkal, horvát, szlovén és német nyelvû misét kínáló plébániákkal, nemzetiségi hetilapokkal, ovikkal, iskolákkal, gimáziumokkal stb. Az én Magyarországomon egy Bél Mátyás kaliberû gondolkodó pl. nem tudta eldönteni, hogy magyar-e, német-e vagy szlovák, s volt ragyogóan és mellesleg teljesen autentikusan mindhárom.
“Nem látom értelmét, hogy kínaiul is ráírjuk a forintra, hogy mennyi az annyi”. Hogy nem látod ennek értelmét, magam is látom, sõt belátom. (Nem ignorálom az ignoranciát.) Kérdés viszont, hogy ez tényleg oly nagy erény-e?
“Az elszakított területeken sem igazán törõdnek ezzel [ti. a nemzetiségi nyelvhasználattal] a szomszédaink.” Ha tehát a szomszéd lop, akkor én is lophatok? Nem önmagam vagyok önmagam mértéke? Kifordítva az érveidet (megszégyenítõsre véve a figurát:) Ha a Szlovákok Nyitrán magyar tannyelvû, állami finanszírozású egyetemi kart mûködtetnek, akkor Magyarországon is van - pl. a Pécsi Egytemen - állami finanszírozású, horvát tannyelvû kar? Ha Révkomáromban komplett magyar tannyelvû, állami finanszírozású egyetem mûködik, akkor Komáromban vagy Nyíregyházán is nyílik állami finanszírozású szlovák tannyelvû egyetem? Ha a szlovák kormány egyötöde magyar, akkor a magyar kormány egyötöde is nemzetiségi lesz? (Ami azt illeti a magyar politikai diszkurzus mindig a magyarságot ért sérelmeket érzékeli csak, azt pl., hogy az Alkotmány szerint a parlamentben a nemzetiségek képviselõinek helyet kellene biztosítani, tehát a törvényhozók több ciklus óta alkotmánysértõ mulasztás követnek el (amúgy konszenzuálisan), egszerûen elfelejtik, és ami ennél is rosszabb, elfelejtetik.
Abból, hogy a pápa-látogatás állami finanszírozását negatív példának hoztam föl, tehát az állam világnézeti semlegességén esett csorbaként, arra következtetni, hogy jó gondolatnak tartanám, hogy vallási vezetõk látogatását közpénzekbõl finanszírozzuk, már logikailag sem igazolható. Az én világos vélemélnyem az, hogy mindegyik vallás saját hívei adakozásából és csakis abból tartsa fönn a hitéletét. A jelenlegi vallási tespedtség egyik és talán egyetlen oka pont ez: a potenciális hívek igényeitõl elszakadt vallási gyakorlat is folytatható, mert a mindenható Állam bácsi mindenkitõl elveszi ennek árát és a legcsekélyebb ellenõrzés nélkül engedi át többek között* demokratikus választásokat kerülõ klerikális/ügyvezetõi személyeknek.
üdv.:
Tsár-Li (meód)
*Tisztelet a kivételnek.
rendben, kezdjük a végén. :) nem állítottam, hogy ez lett volna az általad levezetett konklúzió a vallások állami finanszírozásának ügyében, mindössze a saját véleményemet írtam le. úgy látom, ez egyezik a tiéddel, hurrá!
USA: levonod a hozzászólásom elejébõl a protestáns és az angol szavakat és máris mûködik az egyenlet. belátom itt én hibáztam, de azt továbbra is fenntartom az akkori amerikai politikai elit jelentõs részét õk alkották. az indiánok és a feketék pedig igenis jobban örültek volna, ha azon ment volna a huzavona, hogy most lesz anyanyelvi oktatás vagy nem, nem pedig azon, hogy fussanak, vagy törõdjenek bele, hogy utoérik õket a lincselõk.
a szlovák és a szomszédos államok példájában csak annyi a bibi, hogy talán náluk egy csöppet nagyobb arányban él magyar kisebbség, mint nálunk az övéik. a magyar kisebbségi politika sosem volt kifejezetten toleráns, gyakran szégyenletesen érzéketlen és ennek bizony nagy szerepe volt a szabadságharc bukásában csakúgy, mint Trianon bekövetkeztében. persze, most is legyünk mi a követendõ példa, ezt aláírom, de továbbra sem tartom feltétlenül szükségesnek, hogy a lakosság 8-10%-ának anyanyelvén is (bár hivatalosan csak 3% vallotta magát kisebbségnek 2001-ben) nyomtassuk a magyar forintot. csak Szlovákiában a magyar kisebbség teszi ki a népesség közel 10%-át (és ez ott csak az egyik kisebbség) és ott még csak a Pozsony szót sem szabad leírni az újságban!
/// totál off, viszont megkérdem, mert érdekel. charlie, honnét veszed azt, h 1776-ban a 13 kolónia lakosságának nem döntõ többsége volt angol anyanyelvû és protestáns. legjobb tudomásom szerint igaz, h katolikus angolok is menekültek már a xvii. századtól a kolóniákra, de írek inkább a xix. században, és nem az üldözések, hanem “csak” az éhinség elõl, ti. a brit birodalomban nem volt szervezett katolikus-üldözés. annál inkább kálvinizmus-ellenesség, a nonkonformista, a kálvini zsarnokölés elvét (ugye ez a függetlenségi nyilatkozatban is benne van) a druszádon végre is hajtó presbiteriánusok nem voltak túl népszerûek a restaurációs idõkben, és a mayflowertõl kezdve áramlottak. németek is (amit csak színezett, h. a miniállamocskák szeretettel adták el zsoldosnak a német parasztokat mind a franciáknak, mind az angoloknak gyarmati harcaikhoz), más észak-európai népek is élnek ott, new york ugye holland eredetû, pár svéd és dán kolónia is létezett a xvii. században, az új angliai elit tele is volt még ötven éve is leszármazottjaikkal, ha csak a neveket nézed. de h. a xviii. század végére ne asszimilálódtak volna nyelvileg, ezt erõsen kétlem. franciákról sem nagyon tudok, õk (észak-)maine-ben és lousiana-ban éltek (leszármazottaik jobbára ma is), ami ugye nem része a 13 alapító kolóniának. viszont még leninjugendes középoskolásként tanultam utoljára errõl, ergo lehet, h forráshiányos vagyok, lécci, lécci, mondd meg, mire alapozod, h katolikus és nem angol anyanyelvû a többség 1776-ban. h úgy tegyek, h mindez releváns is, az amerikai államalapítás azé’ releváns, mert a cionizmus bevallottan majmolta ezt a modellt, csak késett másfélszáz évet, különben ma nem élne pár tízezer rezervátumi arabnál több az erec kebelében, és az lehet, h szueztõl az eufráteszig terjedne ///
Kedves Balagan!
„Az indiánok és a feketék pedig igenis jobban örültek volna, ha azon ment volna a huzavona, hogy most lesz anyanyelvi oktatás vagy nem, nem pedig azon, hogy fussanak, vagy törõdjenek bele, hogy utoérik õket a lincselõk.”
Ebben igazad van, azzal a disztinkcióval, hogy a feketéket az északi államokban nem üldözték, a szakmunkások java része fekete volt. Mágnás feketék is voltak. Az indiánok nem tartoztak az európai kultúrához, nem fogadták el az államot, ezért az állam sem tartotta õket a polgárának. Ez nem menti föl az USÁ-t az elkövetett népirtás bûne alól, de hasonló Európában is megesett ebben az idõben, gondolj csak a Magyar Királyságra és az itt élõ, nomadizáló cigányokra. (Az ellenreformáció idején a katolikus magyarok elfogott protestáns honfitársaikat adták-vették, pl. gályarabnak, tehát de jure volt rabszolgaság, ahogyan a röghöz kötöttség sem a szabad ember létformája. Talán mindez azért nem föltûnõ, mert az áldozatok bõrszíne nem különbözik az elkövetõétõl. Még Mária Terézia is deportáltat, pl. karintiai protestánsokat Erdélybe, de zsidókat is. Vannak elûzetések szinte az összes tartományban. Kis számarányban protestánsokon és zsidókon elkövetett népirtásra is van példa ebbõl az idõbõl.)
„a szlovák és a szomszédos államok példájában csak annyi a bibi, hogy talán náluk egy csöppet nagyobb arányban él magyar kisebbség, mint nálunk az övéik.” A hatályos Alkotmány ezt másként gondolja és megfogalmazza azokat a jogokat (pl. a parlamenti képviselet jogát), melyeket a magyar törvényhozás több mint másfél évtizede elszabotál.
„Csak Szlovákiában a magyar kisebbség teszi ki a népesség közel 10%-át (és ez ott csak az egyik kisebbség) és ott még csak a Pozsony szót sem szabad leírni az újságban!” Téves tájékoztatás áldozata lehetsz. Nézz bele a szlovákiai sajtóba (pl. itt), s azt fogod tapasztalni, hogy szabad névhasználat van. Szerintem kevered a 89 elõtti román viszonyokkal.
üdv.:
Cs.
Kedves Vasika,
a tévedés lehetõségét a magam esetében sem zárom ki.
Franciák a XVII. században Canadából is menekültek az USÁ-ba, mert akkor ott helyenként nem nézték jó szemmel õket az új bevándorlású brit telepesek. Harcoltak is a függetlenségi harcokban. A francia közvélemény is USA-barát volt ebben az idõben. Ebbõl az okból kifolyólag (az ellenségem ellensége az haverom).
A mai 300 millió USA-lakos közül ma 50 millió német eredetû. A német telepesek számaránya akkora a függetlenségi harcok idején (a Rockefellerek is a XVIII. század elején vándorolnak be), hogy saját alakulatuk van (ez a híres Pennsylvania Hadtest). ?k harcolnak a legeredményesebben az angolok mellett bevetett hesseni fejedelmi hadtestekkel szemben (õk részint zsoldosok [a tisztek], részint eladott, kényszersorozott, de facto rabszolgák). (Amúgy a brit királyi csapatok elitegységei ezek a hesseni csapatok, az angolokat egyre inkább lefoglalják a tengeri harcok, Hollandia, Spanyolország és Franciaország ugyanis a felkelõk mellett belép a háborúba és tengeri frontot nyit a britekkel szemben). Az amerikai németek ebben az idõben annyira egy többen élnek az Appalach vidékén (errefelé található pl. egy Frankfurt nevû város is), hogy a tisztjeik mellé nem egyszer tolmács kell, mert nem tudnak egyáltalán angolul. Johann Peter Gabriel Mühlenberg lelkész pl. magas rangú tiszt és a kongresszus küldötte. Az õ fia szenátus elsõ szóvivõje. Johann Jakob Astor az elsõ amerikai multimilliomos (szõrmekereskedõ) is német telepes. (Máig vannak olyan népes falvaik, ahol kizárólag a helyi tájszólásukon beszélnek. ürdekes német keverékdialektusok ezek.) A Wikipedia szerint 1790-ben kereken 277.000 német ajkú amerikai él az USÁ-ban, ebbõl Pennsylvaniában 141.000. Ebben az államban a lakosság egyharmadát alkották. Jellemzõ, hogy az amerikai hadsereget egy Friedrich Wilhelm von Steuben nevezetû német származású amerikai tiszt szervezi meg. Az õ haderõreformja (1779) után kezdõdnek az elsõ amerikai gyõzelmek.
Franciák akkor léptek be tömegesen az USA hadseregébe, amikor 1775 augusztusától kiterjedtek a harcok Québecre. Elõtte néhány százan. ?ket is Canadából ûzték el a britek. Nem egyszer kiirtva a családjukat.
A Wikipediában most néztem utána. Utoljára 25 éve foglalkoztam észak amerikai történelemmel. Akkor sok mindent elolvastam németül és magyarul, de ezek zömét persze idõközben elfelejtettem, csak homályosan derengett ma délben. De a Wikipedia szerint nem tévedtem (nagyot legalábbis).
Nem állítottam, ha jól emlékszem, hogy a lakosság többsége nem volt protestáns, csak azt állítottam, hogy az angol anyanyelvû lakosság egy jelentõs része is katolikus volt. (Ami igaz is.)
Az írek egy része úgy tudja, hogy õsei a protestáns, brit elnyomatás elöl menekült.
Sábát sálom:
Cs.
sábát sálom neked is, kedves charlie, köszi a kiegészítéseket. a katolikust én néztem be, elnézést, gyorsan olvastam. persze, jelentõs kisebbség voltak. a nyelvit fönntartanám (és kedves vagy, h most egy kis keresõs programot adtál estére, de dolgozzon meg, aki kíváncsi ;-), h maximum harmada nem angol anyanyelvû az alapító õsöknek. de persze akár abszolút akár relatív az angol nyelv hegemóniája, érdekes ám az “újvilág” toleranciája. ha már történelmi kitekintõ. millertõl a shalemi (minõ véletlen a névadás, az evilági második királyság, ugye) boszorkányper, thackeray skarlát betûje azért ad némi árnyalást a mai hmmm. megszépítõ eredetmítoszokhoz képest (lásd még a hálaadás eredeti sztoriját és a mai fiesztázást). az olvasztótégely toleráns volt a származást illetõen (”legalábbis” ha fehér és európai a bevándorló), viszont egyértelmûen asszimiláns nyelvi és ideológiai politikát folytatott. még a késõbb megvett, katonailag meghódított délnyugati spanyolajkú államok esetében is. mindez csak annyiban érdekes talán itt, h a monarchia nemzetiségi politikáját ugyan lenézhetjük, szidhatjuk mai szemmel, de a korának viszonyai közt korántsem volt kirívóan “unitarista” és intoleráns mondjuk az 1868-as nemzetiségi törvény, bár elég se
és on, végre itthon a videót is megnéztem (hajrá munkahelyi proxy!), tényleg kincs. korabeli critical mass, hatikva, négy (vagy öt?) nyelvû tábla
“Téves tájékoztatás áldozata lehetsz. Nézz bele a szlovákiai sajtóba (pl. itt), s azt fogod tapasztalni, hogy szabad névhasználat van. Szerintem kevered a 89 elõtti román viszonyokkal.”
http://index.hu/politika/kulfold/szo627h/
“Az indiánok nem tartoztak az európai kultúrához, nem fogadták el az államot, ezért az állam sem tartotta õket a polgárának.”
már bocsánat, de õk az amerikai kultúra! betörtek a földjükre és a törzsek túlnyomórészét kiirtották ezek után azért nem meglepõ, hogy nem fogadták el az államot. fenntartom, hogy összehasonlíthatatlan az skkori amerikai (rendben, a színes amerikai) kisebbség helyzete a XIX. századi Magyarországon élõkével. másrészt a nemzetiségi törvény az akkori Európa legtoleránsabb kisebbség-politikáját teremtette meg.
„már bocsánat, de õk az amerikai kultúra! betörtek a földjükre és a törzsek túlnyomórészét kiirtották ezek után azért nem meglepõ, hogy nem fogadták el az államot.”
Hogy mi amerikai kultúra és mi nem, bonyolult kérdés. (Az indiánoknak amúgy nem voltak földjeik, úgy tartották, ahogy a Tóra is. A föld a Teremtõé. ?k csak laktak rajta. A lakhatási jpguktól fosztották meg egymást, amikor a csejenek pl. kisebb szabású pogromok formájában elûzték a konkurens törzseket és viszont.) Az tény, hogy az indiánok egyéni és kollektív jogait a fehérek lábbal tiporták, õket zömükben kiirtották. Ez igazságtalanság. Sõt embertelenség. Nem változtat azonban azon a tényen, hogy az USA kezdettõl fogva népképviseleti demokrácia, a (szabad) polgárai szavazati joggal rendelkeztek, tehát többek között dönthettek a nyelvhasználat kérdésérõl is. Az indiánok nem szavaztak, mert nem tartották sem õket, sem õk önmagukat amerikai polgárnak.
„fenntartom, hogy összehasonlíthatatlan az akkori amerikai (rendben, a színes amerikai) kisebbség helyzete a XIX. századi Magyarországon élõkével”. Ezt a fölvetésedet nem is értem. Kettõnk között nem én voltam ugyanis az, aki fölhoztam a dollár páldáját a koronával és a pengõvel szemben, nem én hasonlítottam össze magyar viszonyokat amerikaiakkal. Szerintem se lehet nagyon összehasonlítani egy nemzetállamot egy bevándorlásra épülõ, nemzetállamnak nehezen nevezhetõ államalakulattal, hacsak nem célod a kontrasztív komparáció.
„másrészt a nemzetiségi törvény az akkori Európa legtoleránsabb kisebbség-politikáját teremtette meg.” Nem állítottam az ellenkezõjét, bár illik megjegyezni, hogy a nemzetiségiek nem így emlékeznek erre. Megtehetted például, hogy MÁV-alkalmazottként nem magyarosítottál Leipold Bakterrõl Váltóõr Lipótra, szabad döntési jogod volt tehát, csak ha idõre nem magyarosítottál, akkor elbocsájtottak a MÁV-állásodból, s hogy ne fellebbezhess, természetesen másra hivatkoztak. Ettõl persze még lehetett a nemzetiségi törvény (?) európai viszonylatban a leghaladóbb, nur eins gilt es zu sagen: um so schlechter für Europa, ha szabad klasszikust idéznem.
Sávuá tov:
Tsár-Li
“Nem változtat azonban azon a tényen, hogy az USA kezdettõl fogva népképviseleti demokrácia, a (szabad!!!) polgárai szavazati joggal rendelkeztek, tehát többek között dönthettek a nyelvhasználat kérdésérõl is.”
mirõl beszélünk? :D
Arról beszéltünk, hogy a munkácsi utcazajba sok nyelv hangjai keverednek, s hogy milyen érdekes, az akkori pénzre (a pengõre) ráírták e nyelveken a tudnivalókat, mint ahogyan korábban a koronára is, ám ez 45 után a forinttal már nem történt meg, mert - láss csodát, ill. szamárságot - ez is irredentának minõsült. (ün még emlékszem. A máktartó mellé tetted a Canvintont.)
mirõl beszélünk? - jelen esetben = nincs több kérdésem bíró úr
A hozzászólásod második szava utáni írásjel némi ellentmondást indukál (ámde korántsem indokol) az elsõ két és az utolsó öt szó közt.