Hááát, mit mondjak. Kapásból: nem ez az elsõ dolog, ami eszembe jut, ha mondjuk a náci haláltáborok kerülnek szóba…

Tegnap megjelent a NYT-ban egy cikk egy izraeli pornó könyvsorozatról, a Stalags-ról, ami jórészt náci koncentrációs táborokban játszódik és anno a 60-as évek elején óriási sikert aratott. Jó, mindannyian tudjuk persze, hogy a pornográf zsánernek létezik az a szelete, amelyiknek alaptémája valamilyen rémisztõ, rémületes esemény, és valahogy a bennünk rejlõ, igen sötét ösztönökre támaszkodva ezt próbálja valamiféle szexuális izgalommá transzformálni (szex és erõszak örök deviáns kapcsolata bennünk) - nyilván a Stalags-szal is valami hasonló történt. Viszont engedtessék meg nekem, hogy minimum fölhúzzam a szemöldököm a kreálmány nemzetisége (szerzõi, kiadója) miatt. Hogy mindez a shit egy olyan ország “találmánya”, ahol a Holocaust kollektív tudata definiálja egyik legmarkánsabban egy nemzet identitását… hát nem tom. Kissé kínosnak érzem, to say the least. Ahogy a mûvelt amcsi mondaná: something is wrong here.

A mostani történet egyébiránt úgy szól, hogy a könyvsorozat - két éves bombasikert követõ betiltás után - ismét erõteljesen a köztudatba került (és valószínûleg a könyvesstandokra is, féllegálisan - gondolom én), azt követõen, hogy júliusban a Jeruzsálemi Filmfesztiválon bemutatták Ari Libsker “Stalag-ok: Holocaust és pornográfia Izraelben” címû dokumentumfilmjét. Miután - ahogy már említettem - ez a pornó sorozat echte izraeli kreálmány, azonnal óriásira csapott a vita a nácizmus izraeli (zsidó) reprezentációjáról és persze arról, hogy ez a pornó-momentum (szõke, bombázó SS-tisztek combig érõ katonai csizmákban mindenféle csintalan s/m dolgot mûvelnek férfi és nõi foglyaikkal) vajon sérti-e a Holocaust-képet avagy sem.

Tisztában vagyok vele, hogy ezt a kis affért könnyû lesöpörni az asztalról azzal, hogy ugyan már, minden kultúrának és minden nemzetnek vannak hasonló vadhajtásai, legyünk elnézõbbek itten. Es hát ez igaz is. Persze. Részben.

Mindazonáltal.

Elnézve a már most hozzáférhetõ filmrészleteket (az egyikben egy fiatal izraeli vall arról, hogyan fantáziál egy náci unokájának megerõszakolásáról, egy másik epizódban a sorozat kiadója beszél, assesemmi), szóval mindezeket elnézve, hááát… könnyen érthetõ a számomra, miért is okoz ez a mozi (és végsõsoron persze a Stalags) komoly kínos érzeteket, hogy azt ne mondjam: erõs önmagukba tekintést arrafelé.

—kábé