Obama, a Barack: esélyes! Esélylatolgató az Indexen. JP elemzés a JP-n. Bónusz: a NY Times HRC jelölése mellett. Bónusz extra: a Jewlicious is latolgat, meghány, vet.
Simon “a vásárló” Peresz felvásárolja a Facebookot is? Kínzó kérdések, pletykák és válaszok az Index cikkében. Biztos-ami-biztos, jobb lesz még most csatlakozni a JP Facebook csoportjához.
Elcsípett beszélgetésrészlet az egyik pesti kávézóban: - “Pár zsidó szervezet azt akarja, hogy legyen hivatalos magyar ünnepnap valamelyik zsidó ünnep”. - “De hát ott van már nekik a május 1. és az október 6. is!”.
Az izraeli látogatáson tartózkodó Hiller István kulturális miniszter kedden a Tel Aviv-i magyar nagykövetségen Pro Cultura Hungarica kitüntetésben részesítette Naftali Kraus JP dementor-díjas közírót. A „Pro Cultura Hungarica” díj a magyar kultúra értékeinek külhoni megismertetésében és terjesztésében, valamint a magyar nemzet és más nemzetek mûvelõdési kapcsolatainak gazdagításában elévülhetetlen érdemeket szerzett külföldi állampolgárok részére adományozható. A JP erre azt mondja angolosan, hogy “no comment”, de titokban azért szeretne FASZKORBÁCSOT FASZKORBÁCSOT FASZKORBÁCSOT adományozni mind a kitüntetõnek, mind a kitüntetettnek.
Gandhi, a Mahatma mondta: “First they ignore you, then they laugh at you, then they fight you, then you win.” Gandhi 60 évvel ezelõtt, 1948. január 30-án távozott az élõk sorából.
Viccekbõl ilyen formában nem csinálunk rendszert a JP-n, de a miszcellániába ez zárásul belefér: - “Elnézést uram, nem tudja véletlenül merre van a zsinagóga?” - “Véletlenül, mi?”
Ez a Naftali Krausz amúgy ugyanaz az ember, akinek egy idõben volt az Erecben 1-2 oldalnyi “NK jelenti Izralebpl”? Vagy za vki más volt?
NK csak egy van
Csak egy van…(hála legyen a magasságosnak)
Elég az is…
“Az izraeli látogatáson tartózkodó Hiller István kulturális miniszter kedden a Tel Aviv-i magyar nagykövetségen Pro Cultura Hungarica kitüntetésben részesítette Naftali Kraus JP dementor-díjas közírót.”
Nahát! Ez komoly? Errõl miért nem cikkeznek? >:o))
The return of the mighty Faszkorbács - ideje volt! Reméljük ex-Subba/Matula csoport nem követel majd jogdíjat (nem lennék meglepõdve)..
Több ilyen miszcellénia post-ot követelek :)
Nem értem, hogy Naftali Krausz, miért pont ilyen díjat kap? Valaki mesélje el nekem, hogy mit tett a magyar kultúra terjesztésében? ün inkább פרס ישראל-lel (legmagasabb izraeli állami kitüntetés) tüntetném ki, munkásságáért. Köztünk szólva, hálásak lehetünk Naftali Krausznak, amiért annyit tette a magyarországi zsidóság elmagyarosodása ellen, és zsidó identitásának megerõsítésében. Az a legnagyobb probléma, hogy a magyarországi zsidóság annyira meg akar felelni a magyarságnak, hogy közben észre sem veszi, hogy közben megtagadja önmagát. Merjünk zsidók lenni Magyarországon is!!!
Hiller emberei vagy nem szemlézik a JP-t, vagy nem értik.
Igen, szerintem is növelni kell a kormányzati penetrációt :D
A közt.eln.hivatal ezek szerint nem küld kötelezõ olvasmány listát a minisztériumoknak :)
Megint az jön elõ, mint az antiszemita párbeszéd kapcsán: koncentráljunk a konstruktív alternatíva kiépítésére.
Kell nekünk egy saját NK.
Ki vállalja? :P Charlie?
“Pár zsidó szervezet azt akarja, hogy legyen hivatalos magyar ünnepnap valamelyik zsidó ünnep”
Támogatom. Pirosbetüs, és olyan, ami mindig hétköznapra esik. Van valami ilyenetek?
Amugy nem gond, hogy zsido unnep, mert pillanat alatt integraljuk a katolikus unneprendszerbe, es ellopjuk jol. hehe…
Ps: Igen, az unnepnapok tekinteteben, hatarozottan vallasos vagyok. Sose vagyok hajlando dolgozni szombat-vasarnap, mert sertene a judeo-kereszteny lelkemet.
küldjetek már egy flódnit Hillernek!
Balagan!
Alaposan megsózva? >:o)))
Kitüntetés:
Asszem én is közlöm szerényen Hiller Haverrel, hogy szoktam irogatni. Talán lepottyan valami. NK nem így csinálta? Vagy õ tud valamit, amit én nem? :D Áhh, hagyjuk…
Választás:
De jó lenne, ha Obama egy kicsit jobban pörögne… Milyen jól hangzik:
ürik a Barack!
:D
Hillel havel inkább foglalkozhatna a felsõ oktatás reformjával…
off: nem tudjátok hogyan tudnék héber billentyûzetkiosztást letölteni…ööö…, windowshoz? :kacsint:
köszi! :)
Nem kell letölteni, ismeri a rendszer (gondolom, XP-rõl van szó, szólj, ha másik windows).
Szóval XP-nél az a titok, hogy engedélyezni kell a komplex írásrendszerek támogatását.
Vezérlõpult, területi és nyelvi beállítások, ott a középsõ, nyelvek fülön kell kipipálni a komplex írásrendszerek és jobbról balra író nyelvek (többek között a thai nyelv) fájljainak telepítése.
Nem baj, ha kéznél van a telepítõ cd, mert szükség lehet rá.
Gildornál a pont, hisz tényleg, nemrég ez volt az ügy, amit Charlie is jól kiparodizált, hogy Izraelben “él és szerényen alkot egy író”, és senki meg nem jutalmazza szegényt…
Amúgy érdemes olvasni az eheti ?j ületet, ahol többek között a Mester is írt az egyik oldalra, ami szinte kizárólagosan a JP-nek van szentelve…
Héber billentyûzet: nekem ezeket a fájlokat kérte a telepítéskor.
http://www.admc.hu/heberbill.zip
Szólj, ha letöltötted és törölhetem.
Az eheti ?j ület? Át kell olvasnom.
Naftalinak érdekesek az általatok mutatott oldalai. ?gy érzem, kellene a helyére valaki felkészültebb személy, aki helyre tudná tenni azt amit õ nem (vagy amit nem is ért?). Szóval egy komolyabb rabbi. De sajnos azokból nincs sok…
Szóval elõször itt kellene rendet tenni.
Kedves Rainmaker,
Naftali Kraus nem rabbi.
Kedves J-Bone,
igazán megtisztelõ, hogy rám gondoltál…
“Obama, a Barack: esélyes! Esélylatolgató az Indexen. JP elemzés a JP-n. Bónusz: a NY Times HRC jelölése mellett. ”
Lassan jonnek le ide MO-ra is a hirek ezek szerint. Eselyes, jobban, mint Hillary. Ted Kennedy is (meg Caroline Kennedy-JFK lanya) ot tamogatja, na meg John Kerry, a volt jelolt, aki futott 2004-ben Bush ellen.
“Elcsípett beszélgetésrészlet az egyik pesti kávézóban: - “Pár zsidó szervezet azt akarja, hogy legyen hivatalos magyar ünnepnap valamelyik zsidó ünnep”. - “De hát ott van már nekik a május 1. és az október 6. is!”.”
Itt New York-ban megall az elet a zsido-unnepek alatt. Nem mintha piros betusek lennenek, de azert az emberek minden olyan unnepet megunneplnek ami nem-dolgozast hoz magaval. A Yom Kippur-t mar ismerem, bar enni azt fogok, de dolgozni nem.
Ugyanigy a Hanukkah is jo, mert hosszu meg nem szeretek egyaltalan dolgozni Decemberben.
Kedves charlie: tudom hogy nem rabbi. De fenntartom, hogy olyasvalakire (lehetõleg rabbira) van szükség, akibe a JP sem tudna belekötni :) üs aki szellemileg is irányt mutat…
Kedves Rainmaker,
NK szellemileg mutat irányt. Kérdés, követendõ-e ez a szellemiség.
Azzal nekem semmi bajom, ha van az ultraortodoxiának olyan bugyra, ahol õ “író” és más fontos személyiség lehet.
A baj ott kezdõdik, ha olyan teret kap, mely nem illeti meg (pl. a “neológ” rabbiképzõ honlapján). NK mint a “neológ” rabbiképzõ pótcselekvése már a roppantnál is kínosabb.
Nahát, a fészbúkról csak annyit, h mikor töröltem magamat, vígan deaktivált, és kedélyesen megjegyezte, h majd ha megint belépnék emilcímmel, jelszóval, küld egy reaktiváló-levelet.
Hát köszönöm szépen, megint egy ellenõrizetlen, az adatkezelésrõl semmilyen (ill. google-szintû) felvilágosítást adó adatbázis, ahol ki tudja, meddig õrizgetik életkém binárissá kódolt szilánktöredékeit:(
admc: köszönöm, letöltöttem.
Ha nem figyelmeztettek, lehet, hogy kezembe se veszem az ?j ületet. Istenem, olyan figyelmetlenül megy el az ember ebben a nagy rohanásban a valódi értékek mellett.
Hajra Barack!
Megtenné valaki, hogy beszkenneli az adott NewLife oldalt, még ha több részletben is? Nem biztos hogy hozzájutok, külföldön leszek, és még sokan mások…
Közérdekû.
Igen, szkennelést kérünk! :)
Állitólag én “büdös_zsidóztam” a dementorok-jp eligazítás posztomban.
megint kimondta :)
Íme, az ?j ület szkennelve:
http://www.judapest.org/wp-content/ujelet.pdf (2,5 MB)
http://www.judapest.org/wp-content/ujelet.jpg (1,5 MB)
tet: :DDD
Kiegészítés: Feldmájer Péter a fenti linken válaszol Köves Slomó Heti Válasz-beli nyilatkozatára. Az eredeti nyilatkozat itt található:
http://www.hetivalasz.hu/cikk/0801/oszovetseg
Magánjavaslat: A szokásos kidühöngés után érdemes talán megfontolni a cikkekben megjelenõ esetleges igazságtartalmat. Nekem személy szerint elég sok idõt vett igénybe, mire erre a szintre el tudtam jutni. Azt a fõszerkesztõi bravúrt viszont azért nagyra becsülöm, hogy a címbeli “arcátlanok” kifejezés alatt nagybetûkkel rögtön szerepel is egy névjavaslat erre a címre…
admc, kösz a szkennelést!
A dolgokat viszont ne keverjük. A Heti Válaszban azt a *politikai* harcot írták le, ami a Mazsihisz és az EMIH között zajlik, többek között hatalomért és pénzért. Nekünk ehhez semmi közünk nincs, nem is volt és nem is lesz.
Van egy másik konfliktus is, ez viszont nem a hatalomért és a pénzért folyik, hanem a megfelelõnek tartott “mediális reprezentációért”. Vagyunk egypáran, akik nem fogadjuk el a Mazsihisz véleményalkotási- és valóságértelmezési monopóliumait a magyar nyilvánosságban. Máshogy gondolunk egyes dolgokat, másképpen látunk bizonyos jelenségeket, másképpen éljük meg esetleg a zsidóságunkat is. Mindezt artikuláljuk is, amikor kedvünk tartja. Ez egy demokratikus alapjog (szólás- és véleményszabadság), normális körülmények között ennek gyakorlásának nem kellene ilyen konfliktusokat okoznia.
Naftali Kraus Kinek nem kell egységes zsidó képviselet? címû írásának csak egyetlen egy gondolatával szeretnék foglalkozni. A “szerényen dolgozó író” fölteszi a kérdést, hogy miért nem belülrõl reformáljuk meg a Mazsihiszt, miért kívülrõl kritizáljuk, majd retorikainak gondolt kérdésére richtig meg is felel, azért, mert mi nem vagyunk sem vallásosak, de még talán bizony zsidók sem.
A gondolatmenet ordenáré jellegétõl függetlenül, fölmerül bennem a kérdés, hogy N. K.-nak nem tûnt még fölt Heisler és Olti esete? Nem ebben a számban nevez Kardos fõrabbi úr, akit övezzen tapintat és tisztelet, minden kritikát ab ovo mocskolódásnak. Mindez azt példázza, hogy nem lehet belülrõl jobbítani a Mazsihiszen, mert az olyan érdeksérelemmel járna a jelenlegi vezetés számára, amit az elviselni képtelen, s ezért különféle machiavellista eszközökkel véd ki, eleve megakadályozva a valós alternatívák és a valós választási szituációk létrejöttét. Ezért volt a tavasszal a kádári idõket több, mint csak megidézõ egyes nem tudnem tudjelölés. Röviden: A klientúra köszöni szépen, jól van. Sajnálja ugyan, hogy szólásszabadság van, s nem tud bennünket beárulni az Egyházügyi Hivatalnak, ezért inkább leírnak egy-két sületlenséget, hátha megijedünk, vagy mások megijednek, pl. azt, hogy ha választaniok kellene a Judapest és Magyar Gárda közt, akkor õk ez utóbbit választanák. Nyilván erõs bennük az antifastiszta elkötelezõdés. Amúgy voltaképpen igazuk van: A Mazsihisz jelenlegi korrupt (latin szó, azt jelenti: romlott, elromlott) rendszerét valóban nem a Magyar Gárda veszélyezteti, hanem a demokratikus nyilvánosság. Azaz valami olyasmi, ami a zsidó hagyományból fakad, fakadna, ha hagynák. Pl. a Naftali Krausok.
Az is jellemzõ, hogy Feldmájer gyarmatosításról beszél. Lassanként az önfeledtség örömével fakad elõ belõlük az ötvenes évek rákosista retorikája.
Szabadság!
Hozzáteszem, hogy egy rabbitól megható látni, ahogy a “shadai”-t Istennek fordítja. Az ilyen hogy kap diplomát?
Shadai mellett kell megnyilvánulnom, hogy a régi idõkben igen sokak nevében szerepelt az “él” szó is, ami viszont valóban istent jelent. Arról nem is beszélve, hogy Jehuda névbõl csak a “d” betût kell kivennünk, hogy a Szent Nevet kapjuk. Szóval Kardos Péter beírása kritikának elég gyenge, az írójának mûveltségével szemben viszont erõs kételyeket támaszt…
NK-val (azaz kiérezhetõ véleményével) viszont abban egyet kell értenem, hogy erõs vallásos mûveltség nélkül senki sem tud zsidó érdekképviseletet tartósan létrehozni. A Mazsihisz sem, a JP sem.
A Smótban szerepel az Ámisáddáj (egyes föltételezések szerint helyesen Imisáddáj) név is. A sáddáj melléknévként is használatos volt a sémi nyelvekben. Istennévként az ü-L elõtaggal együtt szerepel. Shadai nem így használja. Amúgyis nickname nem “hivatalos” elnevezés. Nem tudom, hogyan ragadtathatja magát valaki arra, hogy ezt blaszfémiának vegye.
ürthetõ amúgy Kardos fõrabbi idegenkedése. A számára mind a szabad sajtó, mind pedig az Internet és annak szokásai is újak.
Jechezkél 1:24-ben, és más prófétai könyvekben önmagában is istennévként szerepel. Az igaz, hogy nem szokták Istennek fordítani, de Mindenhatónak igen.
Elég szomorú az egész ?jület oldal.
A Judapesten tényleg megjelent néhány húzós dolog, amivel nem vállalnék közösséget. De a többségi vélemény a konstruktív kritikán alapult.
?j fogalom lett a “nemzsidózás”. Annyira szomorú még a Feldmájer-féle Chábád pocskondiázás is. Hogy keresztény egyházakhoz hasonlítja õket. Amikor az õ kiadványaikat rengeteg zsinagógában találhatóak meg. A Sámuel Imája, a Tóra üt Könyve kb. minden zsidó háztartásban megvan.
Kardos Péter cikke meg olyan színvonalú, hogy… üs õ a fõszerkesztõ!
“Csak pénzt és hatalmat akarnak” típusú indoklás meg teljesen nevetséges. Amikor egyértelmû, hogy tényleg ezeknek az egyenlõ elosztása kellene minden zsidó közösségnek. Mi másról szólna ez a vita? Mi a baj evvel?
Részben igazuk van. Egyértelmû, hogy alternatívát kell felmutatni. Az állam elavult “történelmi egyház” szemléletét megszûntetni. Az eredménynek az kéne lennie, hogy összefogni az összes közösséget és egyenlõ arányban (mondjuk 1%) elosztani a pénzt.
Azt is mondjuk, gádol Elokénu, mégsem gondoljuk, hogy minden Nagy vezetéknevû istengyalázó.
Feldmájer párhuzama a Szim Salom és a Chabad ill. a Mázsihisz és a protestáns kisegyházak és a Római Katolikus Anyaszentegyház között több sebbõl vérzik.
1) A protestáns kisegyházak teológiai okokból nem kívántak a nagyegyházak részei lenni;
2) a Szim Salom és a Ch”b”d fölvételét kérte a Mazsihiszbe;
3) a nagyegyházak egyike sem hívja magát a keresztény gyülekezetek össz-szövetségének, a Mazsihisz viszont a “magyarországi zsidó hitközségek szövetsége” hangzatú szerény önmeghatározást adta magának, s erre alapozza a képviseleti jogköröket. Az elsõ dolga alulról megalapított hitközségekkel szemben mégis az volt, hogy elutasította a fölvételüket. Azaz meghazudtolta önnönmagát.
4) Mi az, hogy “történelmi egyház”. Hol definiálja az alkotmány, vagy az egyházi törvény ezt a fogalmat?
Psymon, mik (voltak) azok a “húzós dolgok”, amikkel “nem vállalnál közösséget”?
Charlie: nem akarsz valami hivatalos válaszlevelet megfogalmazni, csak hogy megértsék, hogy “unatkozó bloggerek” is tudnak mûvelt emberek lenni? Rájuk fér egy-két szépen fogalmazott mondat… :D
Dimonában öngyilkos merénylet volt több, mint egy év csend után
http://haaretz.com/hasen/spages/951028.html
Tudom, hogy a laza nyelvezet a bloggerkedéssel együtt jár, és a Judapest egy kulturált fórumnak számít a közéleti blogok között. Ennek ellenére sokszor (a rendszeres beírók) túlléptünk egy határt szerintem. A Mazsihisz-ügy a Judapesten konstruktív kritika határain túlmenve személyek gúnyolásába ment át. Nem beszélhetek erkölcsi magaslatról, mert én is “ostobáztam” és “hülyéztem”.
Hogy õszinte legyek legjobban azt sajnálom, hogy két, általam mélyen tisztelt ismerõsöm, Charlie és NagyLevin (nem feltétlenül ezen a fórumon), sokszor nagyon sértõen ír szerintem, miközben egyéb mondanivalójukkal egyetértek.
üb, hát ez az ?j ület most sokkolt, velem Potok: Ígéret c. könyvét jutatta eszembe, abban írt az egyik szereplõ ilyen stílusú cikkeket a vele szembemenõkkel… NK “felülmúlta” önmagát
Fölveti Kardos fõrabbi azt a kérdést, hogy Shadai ugyan miért írta az ?j ületre azt a dementoros cikkében, hogy “a zsidó Népszaga”? ün biztos vagyok benne, hogy nem azért, hogy büdös_zsidózzon (kimondtam! :). De akkor miért? Tényleg. Nem tudom, megfigyeltétek-e, hogy az egész cikknek feltehetõen az volt a kiváltó oka, hogy Shadai, nem tudni miért, nem megtisztelõen beszélt az általa szerkesztett lapról. Tényleg. Miért? Shadai?
admc, erre a szintre nem szeretnék lemenni.
azért az elõzményekrõl jó ha tudod, hogy az elõzõ számban Darvas István rabbi kapott hasonló szellemben “dorgáló” cikket - mert nem a Mazsihisszel szavazott a legutóbbi közgyûlésen. Ez egy ilyen lap, ilyen szinvonalú és szellemiségû írásokkal. Most komolyan gondolod, hogy tényleg az én szóviccem volt a “cikk kiváltó oka”? Ha ezt gondolod, akkor komolyabban el fogok gondolkodni a szándékaidról.
A szándékaimról? Tessék?
Mi van?
Most meg én nem értelek Téged. Írj emailt. Hosszút.
Hát ez elképesztõ, most mint EMIH- és JP-tag is mondhatom hogy hrrrr. Köszönöm szépen a scant.
ün addig vásároltam az ?j ületet, amíg a Keletiben lehetett kapni. Akkor a következõt csináltam vele: beültem egy fülkébe, és jól látható módon kitettem magam mellé az újságot címsorral felfelé (tudjátok, hébert utánzó betûk). Na innentõl fogva aki nem zsidó, azért nem jött be a fülkébe, aki zsidó, azért :D garantált volt a nyugalmas utazás. (Azért persze az esti utolsó nemzetközi gyors az nem egy zsúfolt vonat.) Amióta nincs ?j ület az újságosnál a Keletiben, azóta egyre bizarrabb útitársaim vannak, nemrég egy autentikus gengszterrel utaztam együtt :D
Az elolvasás általában meglehetõsen fájdalmas mûvelet volt (habár ezt sosem a vonaton ejtettem meg, nehogy már ne látsszon a címsor). Akkor már inkább a Kisalföld.
Atrocitás nem ért sose (csak az elolvasás során ;] ). Ausztriában próbálkoztam a helyi zsidó újság hasonló felhasználásával, de nem mûködött.
Kedves Psymon!
Mire gondolsz? Lehet, hogy igazad van, fejtsd ki, én is érzem, hogy néha elkap az indulat. De hát hogy lehet beszélni errõl? Hogy Kardos fõrabbi az antifasiszta harc jegyében a Magyar Gárdát választaná Shadai helyett? Ez az ember velejéig nem jóindulatú és velejéig nem okos. Nem tudom, hogy lehetne ezt udvarisabban mondani. De figyelj, ez õszinte kérés, szólj, amikor szerinted bunkó vagyok, kérlek. Komolyan.
Szia, minden jót!
Gyuri
A Szombat közleménye az ?j ület “elõzõ” tamadása kapcsán:
http://www.szombat.com/2007/080204_Szolgalatikozlemeny.htm
“Fölveti Kardos fõrabbi azt a kérdést, hogy Shadai ugyan miért írta az ?j ületre azt a dementoros cikkében, hogy “a zsidó Népszaga”? ün biztos vagyok benne, hogy nem azért, hogy büdös_zsidózzon (kimondtam! :). De akkor miért? Tényleg. Nem tudom, megfigyeltétek-e, hogy az egész cikknek feltehetõen az volt a kiváltó oka, hogy Shadai, nem tudni miért, nem megtisztelõen beszélt az általa szerkesztett lapról. Tényleg. Miért?”
Kedves admc, abban a mondatodban, hogy “Nem tudom, megfigyeltétek-e, hogy az egész cikknek feltehetõen az volt a kiváltó oka, hogy Shadai, nem tudni miért, nem megtisztelõen beszélt az általa szerkesztett lapról.”, egymás sarkát tapossák az inszinuatív hamis premisszák illetve preszuppozíciók.
A “megfigyel”, az adott szövegösszefüggésben az körülbelül úgy értelmezhetõ,hogy ‘a valóság dolgainak és összefüggéseinek koncentrált és strukrurált szemléletét gyakorolja’, azaz adottnak, létezõnek, valóságosnak tételezi azt az összefüggést vagy tényt amelyre a mondat felhívja a figyelmet. Aztán ehhez enyhítésül, voltaképpen a rejtezkedõ állítás tárgyának megsemmisítéséül hozzáfûzöd, hogy “feltehetõen”, amellyel az elõbb valóságosnak, kis koncentrációval magától értetõdõen tényszerû mivoltában felimserhetõnek állított tényt immár feltételezésként minõsíti, azaz a beszélõ innentõl nem a való világ tényeirõl, hanem az õ maga által is csak csak lehetségesnek nyilvánított feltételezésérõl állítja, hogy az megfigyelhetõ lenne mások, mint õ maga által, azaz hogy a teremtett világ rendjébõl levezethetõ. Mondatoddal tehát annak a fennállását sugallod, mintha a való világra összpontosítva felismerhetõ lenne az a tény, hogy megtehetõ az a feltételezés, miszerint a Kardos rabbi cikke megírásának
1) lett volna egyetlen kiváltó oka, s nem egy egyébként jól ismert és politikailag-anyagilag-kulutrálisan determinált viszonyrendszer egy újabb eleme lenne
2) ez az egyetlen kiváltó ok feltehetõen az lett volna, hogy S-dai nem “megtisztelõen” beszélt az adott lapról
3) ez az ok elégséges és önmagában felmutatható oka lenne egy olyan cikk írásának, mint amilyet Kardos írt,
4) Kardos motivációs láncolatát ennélfogva már nem is kellene elemezni, hiszen, nyilván alappal sértõdött meg. Ez is egy rejtett és vagy hamis vagy nem bizonyított preszuppozíció: a “megsértõdés”, “felháborodás” vélelme vagy állítása gyakran azt a látszatot kelti, mintha feltétlenül sértés vagy felháborító viselkedés elõzné meg, holott igen gyakran mindössze olcsó és az ellenõrizhetetlenbe mutató ürügy csupán valóban sértõ és aljas viselkedésre, tekintsd át példaképpen a szélsõjobboldal totemsértésre hivatkozó kampányait, vagy az orbáni oltáregylet hölgyeinek politikailag kiaknázott felháborodásait.
5) Az, amit S-adai írt az adott lapról, azt nem motiválhatja magától értetõdõen az a tény, hogy pontosan azt gondolja az adott lapról, amit írt, illetve amire a szójátékával utalt
6) Hogy a “zsidó Népszaga” kifejezésnek valóban a “büdös zsidó” lenne a kézenfekvõ értelmezési kimenete, és nem kellene ehhez a feltételezéséhez valójában sokkal nagyobb rosszindulat, mint ami az alapszójáték megfogalmazásához kell - nos ez is egy hamis rejtett preszuppozíció, ugyanis a “Népszaga” kifejezés az adott sajtótermék olyan értelmû bírálatát jelenti a politikai szlengben, amely annak vonalas, tényeket látványosan pártosan interpretáló párthûségét jelzi, s még senkit sem hallottam ezzel kapcsolatban arra asszociálni, hogy a magyarok büdösek, az összetett szójátékban ez a jelentés értelmezõdik a “zsidó” jelzõvel, s adja elégséges értelmét, azaz hogy egy irányzatos, nem nagyon színvonalas, kézivezértelt, hatlami csoportosulások érdekeit közvetlenül és árnyalatlanuil megjelenítõ sajtótermékrõl van szó.
üs így tovább, folytathatnám a mondatod nyelvi-logikai kibontásából napvilágra kerülõ hamisság, álság, rosszindulat és félrevezetési szándék formális és igazolható ismérveit… nem oly nehéz.
Igazából, ha nem erõsítettétek volna meg azt a vélelmemet, hogy ez a fórum itt végsõ soron popkulturális önkifejezés, megerõsítõ közösségi egymásra rímelés és ezért csak metaforikus kapcsolatban állhat a tárgyalt valóságelemekkel illetve az azok megváltoztatásra irányuló szándékkal, az ordenáré újélet-lap néhány mondatában, mint cseppben a mocsarat, szintén felmutathatnám a formális és levezetett alapjait annak az intuitív érzésemnek, hogy méltatlan és gyûlölködõ handabandázás, hatalomféltõ vakság és végletes szellemi igénytelenség jellemzi, mely egyrészt kikerülhetetlen következménye egy antidemokratikus és mások képviseletét azok ellenére körbenforgó érveléssel magának tulajdonító szervezet kényszerû morális elrondulásának (ha ugye én vagyok a zsidók általános képviselete, akkor akinek öndefiníciójába nem fér bele, hogy én képviselem, az eo ipso nem lehet zsidó, tehát önmagát tagadja ki a zsidóságból, ilyen egyszerû) illetve másrészt a kontaszelektáló szerepet jelenleg betöltõ szellemi echelon véghetetlenül lehangoló és minden morális gátlást és szelllemi igényt feladott mivolta (amelynek révén levezethetõ, hogy a magukat a zsiodóságból a fenti okfejtés következményeképp kitagadottak egyben vagy unatkozó zsúrfiúk, vagy a reszketõ anyókák utolsó tál leveskéjét felrúgó szörnyek, akik ráadásul még büdöszsidóznak is, tehát a gonoszság és rontás teljes skáláját (mindegy,mi az, csak ártson alapon, a judeoplutokrata bolsevisták módjára) felvonultató létalatti lények, kikkel szemben teljesen jogszerû morális döntés a magyargárda elõnyben részesítése…
Montefiore. :)
(Ki vagy amúgy? Küldesz egy privát email-t? hello@judapest.org)
Minõsíthetetlen tartalmilag és stílusában is az ?j ület írása.Sajnos olyan durva véleményem van errõl a hozzáállásról,hogy még ide sem fogom leírni.
Nem csoda,ha nem döntögetik szombatonként a zsinagógák ajtaját a hitsorsosok.Lehet,hogy aki beleszületett ebbe a helyzetbe,annak természetes ez a légkör,de kívülállóként engem elõször mellbevágott.Amúgy nagyon ismerõs a magánéletembõl ez a helyzet és érdekes a párhuzamot látni.Sokat tanulok belõle.
?si zsidó szokás a tanulás. Nincs az a valóságtól elrugaszkodott kezdeményezés, melyet ne lehetne a tanulás ürügyéül fölhasználni. Az alábbiakban én is ezt tenném.
A sádáj jelzõ, melynek jelentése homályos, de a hagyomány a mindenhatósággal és a hatalommal való bölcs élni tudással (békítéssel, megbékéltetéssel) hoz összefüggésbe, õsi sémi szó. Még az ókori zsidó állam megalakulása elõtt mindennapi használatban volt, ezt mutatják Mózes második könyvének fejeledelem nevei: Cuti-sáddáj (Sziklám [védelmezõm] mindenható, erõs, megbékéltetõ). Ámmi-Sáddáj (népem ugyanez). A Tánáchban — ha jól számoltam — 41 ízben fordul elõ I-sten jelzõjeként. Ebbõl utánvetett jelzõi szerkezetként 7 ízben (1 Mózes 17:1; 28:3; 35:11; 43:14; 48:3; 2 Móz. 6:3; Jechezkél (Ezékiel) 10:5 [Tehát még õ is hajlamos az eredeti jelzõs szerkezet használatára]). Ezek a helyek azért is fontosak, mert egyszersmind a legõsibb elõfordulások is. I-sten más nevével együtt, de már független, jelzõbõl részlegesen önállósulva fordul elõ a legtöbbször, összesen — ha jól számoltam — tizenkilencszer (2 Mózes 6:3; 4 Móz. 24:4; 24:16; Zsolt 91:1; Jób 5:17; 6:4; 8:3; 8:5; 11:7; 13:3; 15: 25; 22:17; 23:16; 27:2; 27:11; 31:2; 31:12; 34:10; 35:13). Teljesen önállósuló alakként 17 alkalommal – ha jól számoltam: Jechezkél (Ezékiel) 1:24; Zsolt 68:15; Ruth 1:20; 1:21; Jób 6:24; 21:15; 21:20; 22:23; 22:25; 23:26; 27:10; 29:5; 31:35; 32:8; 33:4; 37:23; 40:2). Jól látható tehát: olyan jelzõrõl van szó, mely lassan és nem kizárólagos módon válik istennévvé.
Ad rem. Kardos fõrabbi, amikor Shadai nickname-jébõl Shadai lelkületére von le messzemenõ következtetéseket, etikailag kétes ösvényre téved, hiszen olyan tulajdonságot vet Shadai szemére, mely nem jellemzi, viszont alkalmas rossz hírét kelteni. Gondolatmenete amúgy nem bölcsebb annál, mintha valaki, pl. egy másik fõrabbi, róla mondaná azt, biztos azért Kardos a vezetékneve, mert erõszakos, vérszomjas valaki.
Egész este az ?j ület a Judapesttel foglalkozó oldala járt az eszemben. Az az érzésem, hogy a pánik lett úrrá a megnyilatkozókon. Félelmük forrása pedig csak részben az a fölismerés, hogy nem tartják már ellenõrzésük alatt a zsidó közvélemény médiumait.
A Mazsihisz vezetõségének eddig az volt a sajtóstratégiája, hogy a számára kényes kérdésekrõl vagy egyáltalán nem beszélt, nem nyilatkozott meg, vagy egyszer, nagyon röviden és nagyon apodiktikusan. Az önkény nem vitázik hosszasan érvelve, épp ellenkezõleg megszünteti a vitát, ignorálja az alternatívát. Ez a lételeme. Ez a fajta ignorancia élteti, az elnyomottak felõl nézve a félelem és a reményvesztettség inoranciája ez. Az ?j ület ezen száma nem felel meg ennek a startégiának. Látszólag persze offenzív nagy támadást intéz ellenünk. Megkapjuk, hogy nem vagyunk zsidók, ellenben pénzsóvárak vagyunk, I-stent káromlóan gõgösek, s rosszabbak vagyunk még a Magyar Gárdánál is. Mégis mindebbõl a vagdalkodásból kihallatszik az erõtlenség. A magyarázkodási kényszer. Márpedig szánalmasabb látvány, mint amikor az önkény elkezd magyarázkodni, nincs.
Még Naftali Kraus is aspektusváltásra kényszerül. Nem bír elintézni bennünket annyival, hogy kétségbe vonja a zsidóságunkat, így igyekezvén kizárni bennünket a zsidó nyilvánosság terébõl, úgy érzi, racionális érvet is föl kell hoznia, nem elég a zsigeri gyûlölködés. Nem tudja, nem érzi, mert nem ismeri a demokrácia és a fiatalság gondolkodását, hogy az a racionálisnak szánt érv, miszerint a Mazsihisz azért kell, mert nincs jobb nála, mennyire hatástalan, milyen hamar szétpukkanó retorikai szappanbuborék. Ezen az elven ma is MIOK lenne. 1991-ben ugyanis a MIOK rossz, anakronisztikus intézmény volt, de nem volt más. Naftali Kraus szerint fönn kellett volna maradnia.
A megnyilatkozók mind érzik: Korosztályi erõvonalak mentén folytatnak sajtóháborút. Fiatalokkal, saját fiataljaiakkal vitáznak. A fiatalság nélkül nincs hagyományátörökítés. Az ?j ület azt rombolja, amit védelmezni szándékozik.
Szomorú látvány.
Kedves Psymon,
engem is érdekelne, hogy mikor személyeskedtem a Mazsihisz-kritikámban.
Esetleg privátban is válaszolhatsz.
üdv.:
Charlie
Sajnos úgy vettem észre,hogy itt nem a nemzedékek közötti feszültség a probléma,hanem az erkölcsök át nem örökítése,ami gondot okoz,ezért érzi joggal utódnak inkább a Magyar Gárdát a MAZSIHISZ,és ezért volt szívszorító Schweitzer fõrabbi Darvas István rabbihoz írt levele.Ha nem vagy erkölcsi örökös,legyél bármilyen értékes is, reménytelen,kivéve,ha egy nagyobb,külsõ segítség nem akad.Ezért ciki N.K.méltatása az állam részérõl.Elnézést a kannibál szókincsért.
Túl sokat foglalkoztok a Magyar Gárdával. Egy ilyen, viccnek is beillõ szervezõdést nem szabad komolyan venni. Diana is eltûnt ügynök apjával együtt, és majd a Gárda is eltûnik a színrõl, ha elfogy a pénz. A beugrasztott emberek meg majd ismét beugranak egy másik agitátornak.
Kedves Rainmaker,
nem a Gárdával foglalkozunk, hanem Kardos fõrabbi úr rá és a JP-re tett összehasonlító utalásával.
Kedves Alma,
nem igazán értem, mit értsz azon, hogy az erkölcsök át nem örökítése. Kifejtenéd?
Azt értem ezen,hogy ha nem válsz minõségileg azzá,amit a MAZSIHISZ képvisel,akkor nem leszel utód.
Magánban válaszolok majd nektek a napokban (eléggé elfoglalt vagyok) Charlie és NagyLevin. De nem lecseszni akarok senkit, inkább arról beszélgetést kezdeni, hogy hogyan lehet ugyanazt elmondani személyeskedés nélkül, akármennyire vagyunk érzelmileg túlfûtöttek ebben a tehetetlen szituációban.
De késõbb szívesen látnék majd egy topicot amiben a blog etikettrõl lenne szó. Nem csak azért, mert így eggyel kevesebb támadási felületet nyújtunk mások számára. Azért is mert zsidóként szerintem a kritizálás mellett a mások érzékenységének figyelembevétele is morális felelõsségünk.
Kedves Psymon,
rendíthetetlenül várom e-mailedet.
Sokat gondolkodtam azon, hogy mikor lehettem személyeskedõ a Mazsihisz-kritikámban. Nyilván gyarló vagyok, és eleve nem merül föl bennem minden lehetõség, de egyetlen eset jutott az eszembe. Nálam Zoltai Gusztáv sokszor csak per Háromnegyedtizenkettedik Gusztáv Adolf szerepel.
Azért nevezem így, mert olyan embernek ismertem meg eddigi közszereplése alapján, aki görcsösen ragaszkodik a pozíciójához, s olyan eszközöktõl sem riad vissza státusza megtartásáért, amilyeneket én nem tartok etikusnak, Niccolò Machiavelli reneszánsz gondolkodó szerint viszont célravezetõk, s ezért megengedhetõek, sõt üdvösek. Nyilván ez Kádár-kori reakció is. Abból a nemzedéki tapasztalatból táplálkozik (Shadai, alliteráció, tudod, azért dupla gázsi jár!), hogy az önkényt mindig iróniával lehet csak megdönteni. ünkénytelenül jött tehát ez az epitheton ornans. (A Gusztáv Adolf utónévpár a skandináv uralkodóházak olykor viharos világát idézi. A háromnegyedtizenkettedik sorszámnév pedig arra utal, hogy nem valódi uralkodó, abszolutizmusa tehát relatív. Utalok még arra is, hogy a Zoltai-korszak vége nincs már távol.) Mivel a nevével játszom, ezt lehet személyeskedésként fölfogni.
Mégis visszautasítanám az etikátlan személyeskedés vádját, mert nem a személyébõl ûzök gúnyt, hanem az általa vitt, játszott, igen, legyünk ambiguisak: eljátszott szereppel ironizálok.
A közszereplõknek — és itt jönne a kritikám — három dolgot kell megérteniök ahhoz, hogy ne legyenek eleve pályalakalmatlanok: 1) felelõs tisztségviselõk, a felelõsség pedig ott kezdõdik, hogy felelõsségre vonhatók, ez pedig magába foglalja a kritikát, olykor az éles kritikát is; 2) közszereplõkkel ill. tevékenységükkel kapcsolatos kritikák a teljes közvélemény elõtt megfogalmazhatók, sõt: ott fogalmazandók meg igazán, a közügy ugyanis nem magánügy, és fordítva, nem lehet napirendi pont, hogy egy adott fõrabbi jutányosan jut-e kóser koszthoz, vagy sem; 3) a közszereplõk önkritikai érzékével fordított arányban alkalmazhatók, sõt alkalmazandók a kritika során az irónia eszközei. Azért beszélek iróniáról és nem gúnyról, mert az irónia a retorikának és a poétikának olyan trópusa, mely eleve bizonyos aránytudatot föltételez. Csak cum grano salis süthetõ irónia, ezt Fûszeres is meg fogja erõsíteni. A közszereplõknek azért kell tudni elfogadni, hogy munkájukat személyre szabott kritika éri, mert a tevékenységük gyakran elválaszthatatlan a személyiségüktõl. Ha valaki pl. görcsösen ragaszkodik a székéhez, az krónikus személyiségzavarra enged következtetni. Egy jól mûködõ közösségi szervezõdésnél ugyanis természetesek a személycserék. Idõrõl-idõre ugyanis érdemes kipróbálni, más, más hangsúlyokat téve, más adottságokat játékba lendítve, hogyan tudja elõrébb vinni a közös ügyet. Lévén ilyen közösségi szervezõdésekben a közösség ügye a fontos, a megvalósító személye pedig másodlagos vagy harmadlagos. A Mazsihiszben semmi sem nehezebben megértethetõ, mint épp ez a pofonegyszerû összefüggés. Heislernek sem sikerült. Pedig csak arra utalt, amit a Felsõoktatási Törvény pl. a felsõoktatásban elõ is ír: 65. életévét betöltött oktató nem lehet vezetõ pozícióban (tanszék- vagy intézetvezetõ, dékán, rektor), 70 éves korában pedig a legvilághírûbb professzort is nyugdíjba helyezik. Zoltai (és védelmében sokan) olyan személyeskedésektõl sem mentes boszorkányüldözésbe fogtak Heisler teljesen normális (jogi normát is képzõ) javaslatára válaszul, hogy csak ihaj. A pozícióhoz való görcsös ragaszkodás személyiségi jellege óhatatlanul minden kritikának kölcsönöz személyi jelleget. Normális szervezetnél lehetne ideológiai vagy programatikus szempontból kritikát megfogalmazni. A Mazsihisszel szemben mindez lehetetlen. Hol a program? Hol az a cselekvési terv, melynek idõarányos megvalósulását vizsgálni lehetne? Publikus a Mazsihisznek akár az alapszabálya vagy az SzMSz-e? Ez pedig nem Nagy Levin vagy a Charlie sara. Személyeké, konkrét személyeké.
Más. Sokat gondolkodtam Naftali Kraus az ?j ületben megjelent írásán is. Az foglalkoztat, hogy egy a Mazsihiszen a Szim Salomhoz hasonlóan kívül rekedt mozgalom elkötelezett híve milyen okból fordul szembe saját mozgalmával, és harcol a Mazsihisz jelenlegi személyi összetételû és szellemiségû fönnmaradásáért? A Kraus-féle cikkbõl pontosan kiderül, hogy a „szerényen alkotó szerzõ” látja a Mazsihisz árnyoldalait, MIOK-kal való belsõ, lényegi rokonságát. Fölmerült bennem a kérdés, Kraus nem azért ragaszkodik-e a Mazsihiszhez a jelenlegi formájában és személyi összetételében, mert az a hagyomány, értelemszerûen a nem ortodox hagyomány átörökítésében gyakorlatilag mindenki számára jól láthatóan csõdöt mondott? Nem ezért szól-e az új hitközségkezdeményezések ellen? Nem egy neológ (nem ortodox) reneszánsztól fél-e? Gondolhatja ugyanis úgy, hogy ha így mennek tovább a dolog, húsz év múlva csak a Ch”B”D, a vallástalanok, meg talán egy gyönge reform marad. Ebben a fölállásban a Ch”B”D nyilván a legerõsebb, a mainstream vallásos zsidó áramlat. Azaz Naftali Kraus azért ragaszkodik a status quohoz, amiért annak idején az Állami Egyházügyi Hivatal is. A csõd garanciáját látja benne. Más racionális magyarázat nem jut az eszembe.
Sokakban felmerült itt a kérdés, mit lehet tenni ennyi indulatosság, ellenségeskedés láttán? Nekem van egy megoldásjavaslatom, veszíteni aligha lehetne vele.
Meg kell tenni az elsõ lépést: szóba állni a Mazsihisszel. Charlie, írtad, hogy voltak elvetélt próbálkozások, de ez most más, mert most a nyilvánosság szeme figyeli az eseményeket. Ha hangnemet váltunk, és szeretettel közelítünk, nem tehetik meg, hogy tovább folytatják az ellenséges hozzáállást. A világosságban nincs helye a sötétségnek.
ün óriási, kiaknázatlan lehetõségeket érzek ebben. Bocsánatot kérni - tudom, nekik inkább van miért bocsánatot kérniük, de azt tudjuk, hogy õk maguktól nem fognak. Megírni mindent, ami jó a Mazsihisz háza táján. Az apró örömöket: a Szeretetkórházat, Talmud Tórát, bemutatni különféle zsinagógák új honlapjait, szemezgetni róluk stb…
Köpönyegforgatás? Nem, nyugodtan kitarthatunk a számunkra fontos dolgok mellett. Van sok szemét és sok takargatnivaló a Mazsihisz háza táján. Ezeket csak egy pillanatra tesszük félre, egy egészséges párbeszédre jellemzõ környezetben amúgy sem tudnának sokáig megmaradni. Behódolás? A párbeszéd nem jelenti azt, hogy minden kérdésben egyet fogunk érteni. De ha a két oldal között más a megütött alaphang, akkor a véleménykülönbség többé nem egy elviselhetetlen feszültségforrás lesz. Talpnyalás? Ez csak attól függ, milyen stílusban írunk mondjuk egy cikket mi a jövõ heti ?j ület (!) hasábjaira. Valószínûleg én nem lennék rá képes. :)
De most tényleg, nem tök jó lenne, ha nem egy palánkon át kéne kiabálnunk egymásra mindenfélét? Végtére is, zsidók õk is, és emberek. Hibáztak. Megbocsátás nélkül sehová nem jutnánk.
ült sok-sok éve valahol egy zsidó tanítómester, aki olyanokat magyarázott, hogy “ha arcul ütnek, fordítsd oda a másik arcodat is”, meg “szeresd az ellenségeid”, “áldd meg azokat, akik téged átkoznak”. Lelkes vagyok, mert úgy érzem, hogy a Judapest íróinak és olvasóinak megadatott az az isteni kegyelem, hogy ezeket most mind kipróbálhassák élõben is.
Lehet, hogy végtelen a jóindulattal elegy naivitás bennem, továbbá túlteng a mások motivációinak megértése iránti vágy, de nem vagyok biztos abban, hogy Kardos Péter rabbi úr vállalhatatlan írását a számító rosszindulat szülte. Elképzelhetõnek, sõt valószínûnek tartom, hogy Mazsihiszt lehordó véleménnyel mindezidáig csak antiszemita, provokatív összefüggésben találkozott. Talán tényleg annyira alul- esetleg félreinformált, hogy azt gondolja, hogy a JP ebbe a sorba illeszthetõ. üs így logikus, hogy inkább a látható (így pl. elkerülhetõ) gárdát választaná ellenségnek, mint az arctalan arcátlan provokátorokat.
Naftali Kraus írásában is más ragadott meg, mint a fent írottak. A Mazsihisz tevékenységét és vezetését ugyanúgy ítéli meg, mint a JP olvasók többsége. (A következtetés más, mert szerinte jobb ez a semminél, szerintem pedig rosszabb. Lásd negatív számok és a nulla relációja).
Kraus persze tekeri, hogy nem is vagyunk zsidók, meg hogy a Mazsihisz pénzére és hatalomára hajtunk, de ha ezeken a marhaságokon túllépne, és megértené, hogy nem feltétlenül alternatív Mazsihisz a cél, hanem egy transzparens, a teljes hazai zsidó intézményrendszer képviseletét becsülettel ellátó szervezet – ami akár egy megtisztult Mazsihisz is lehetne tõlem –, egyet is érthetnénk pár dologban.
Egyébként vicces, hogy míg „rendes helyeken” anyáznak és zsidóznak, az ?j ületben „nagyanyáznak” és „nemzsidóznak”. Echte zsidóvircsaft, I’m lovin’ it :)
admc, te még nálam is naivabb vagy :) respect!
Kedves admc,
üss agyon, de én az ?j ület cikkét nem félszeg kamaszok enyhén viselkedészavaros közeledési kísérletként értelmezem.
Ami azt illeti, a zsidó közvélemény, ez a Jumurdzsák, fél szemét már eddig a Mazsihisz vezetõségére szegezte. Sokban mégsem befolyásolja ez õket. Máskülönben, ha azt föltételezed, hogy a másik azért viselkedik veled tisztességesen, mert tudja, figyeli a közvélemény, tehát, ha azt föltételezed, hogy a közvélemény vigyázó tekintete híján nem viseltetnék az irányodban tisztességesen, máris álnokságot implikálsz. Hát való ez?
E mondat evangéliumi mélységeket és magasságokat idéz, bár ott mintha arról lenne szó, hogy a fény a sötétségben világit, azaz helyesen olvasva: csak a sötétségben lévõ fény világít, de mindegy. Magam is mondom minden áldott reggel: ?r chádás ál Cijon táír! Nem én volnék az az obskúrus ember, akitõl a hászkálát féltened kéne…
Miért kérjünk bocsánatot? Hogy kritikával illettük, amit kritikával kellett illetni? Mit mondtunk, in concreto mit mondtam én a Mazsihiszrõl, ami nem igaz? Sorold föl! Az összesért bocsánatot fogok kérni. Sõt zsákba is öltözöm, még hamut is szórok majd a fejemre, böjtölök is. Bli néder.
Ha megírunk mindent, ami jó a Mazsihisz táján, akkor bizony sok idõnk marad az élet fontos dolgaira. Noch dazu, ami ma úgy, ahogy még elmûködik, az a helyi hitközségek áldozatos munkájának köszönhetõ és legkevésbé sem a központnak. Tudod, mennyit kell harcolni egy hírlevélért, egy kiddusért, egy fölújításért, új imakönyvekért? Amúgy jónak mondod. Jelentem, a Charlie nyolcadik éve „ûzi az ipart”. Heti több alkalommal, akár reggel hétre is lemenvén davenolni. Amúgy úgy hangzol, mint egy a nyolcvanas évek elején lefülelt egyetemista, akivel elbeszélgettek az államvédelmisek és fölhívták a figyelmét a hazaszeretet fontosságára, továbbá a szocialista vívmányok és a népi diktatúra mint a demokrácia legfelsõbb fokának szilárdságára (szigorúan a diktatúra a demokrácia legfelsõbb foka ugyanis, ha még nem tudnád).
Alaphang. Megütés. Hol voltál eddig? Mit gondolsz, a Mazsihisz elnöke, Heisler András, az egyik legpatinásabb, hitéletileg aktív neológ család jó adottságokkal bõven megáldott sarja milyen hangot ütött meg? Ellenséges volt? Támadó? S Olti Feri? Naivnak persze lehet lenni, alkotmányos alapjog.
A talpnyalás nem a stílus függvénye, hanem a gerincesség és a nyíltság hiányáé. Ez a fórum nyílt és gerinces kezdeményezés. Leszólták. Megpróbálták lesöpörni. Nem megérteni próbálták. Nem párbeszédet kezdeményezni, mint tenné azt Nyugaton bármely kollégájuk. A JP nyílt hely. Be lehet jelentkezni. Kérdéseket is föl lehet tenni. Kardos Péter is írhat bele topicot. Fordítva ugyanez elképzelhetetlen.
Lehet, hogy te mindenfélét kiabáltál rájuk, én viszont nem. Palánkon át sem. A Mazsihisz tagja vagyok. Aktív tagja. A távolság érzete talán abból a messzeségbõl fakad, mely a Mazsihisz tagsága és vezetõsége között van.
Megbocsátani annak lehet, aki bocsánatot kér. Nincs bianco megbocsátás. Minket, nem tudom, föltûnt-e, lenemzsidóztak és lefasiztáztak. Föltennék egy aprócska, rövid, de fontos kérdést: Miért? Mivégre?
Jó alap, ha a Mazsihisz vezetõinek Jézust idézed. Nagy lesz a sikered. Fõleg, hogy implicite — ímé — nagy nyilvánosság elõtt leellenségezted õket. Csak ne vegyék szó szerint az orcaodatartást. (Lehet ennek persze egy szado-mazo értelmezése is…)
A párbeszédhez párbeszédkészség kell, annak pedig jellemzõje, hogy meghallgatom a másikat, mert kíváncsi vagyok rá. A Mazsihisz nem kíváncsi a véleményünkre. Különben kikérné. Különben tisztességes választásokat tartana. Többes jelöléssel.
Kedves Charlie: Kardos-kritikákkal és az ?j ület kritikáival egyet értek, mert az az újság egyszerûen zsibbasztó. De már többször felmerült a Magyar Gárda itt-ott, amivel szerintem komolyabban nem tudtok mit kezdeni, és/vagy csak kérdõjelek vannak vele kapcsolatban. Ezért írtam be azt, amit.
Egyébként habár nem reagáltam a beírásaidra, tetszettek a megfogalmazások is és a tartalmak is. Kíváncsi vagyok, a JP ki tud-e provokálni valahogy egy értelmes reakciót a Kardos és társaiból.
Kedves admc,
nem érted,vagy nem akarod megérteni, hogy a Mazsihisz reakciói orvosolhatatlan rendszerproblémára vezethetõk vissza, és teljesen függetlenek attól, hogy az öndefiníciójukat, azaz a létüket és érdekeiket sértõ kritikát egyébként valóban személyes sértésként, a meg nem értett nagyságuk és tiszta emberségük elleni alantas és személyeskedõ támadásként élik-e meg (azaz racionalizálnak illetve privatizálnak objektív viszonyokat ) vagy pedig, amint gyanítom, a személyes sértettség és a hagyományvédelem tiszteletreméltó, de az újélet-oldal tanúsága szerint lyukas és kifakult köntösébe burkolnak részben személyes hatalom- és pénzféltéseket, részben pedig megvitatásra ugyan érdemes, de semmiképpen sem magátólértetõdõen igaz hitbuzgalmi meggyõzõdéseket.
A probléma, mint fentebb kifejtettem, igen egyszerûen leírható: ha a Mazsihisz magát a magyarországi zsidók általános képviseletének definiálja, akor mindazokat, akiknek önképébe nem fér bele az, hogy a Mazsihisz képviselje õket, illetve általánosságban is úgy gondolják, hogy a Mazsihisz általános képviseleti jogára vonatkozó körbenforgó érvelés nem állja meg a helyét és a Mazsihisz nem képviseli illetve nem képviselheti a magyarországi zsidókat, ki kell tagadnia a zsidóságból, illetve meg kell állapítania róluk, hogy önmagukat tagadták ki a zsidóságból.
Különben elveszíti léte értelmét és az ezzel járó pozíciókat: létének értelme és alapja pedig nem más, mint hogy rendelkezik a magyarországi zsidók általános képviseleti jogával és mindazon elõnyökkel, illetve hatalommal, amelyek ezzel járnak. Léte értelme invazív és agresszív, akár szelíd, akár otromba annak felszíni megnyilvánulása, akár aczélos, akár révais, õ az, aki a mások fölötti döntés és képviselet jogát vindikálja magának, s nem megfordítva.
Hogy ezt a konfliktust szelídebben vagy primitívebben verbalizálja, szelíden ingatja-e a fejét a fiatal darvak, vagyis unalmukban bloggerkedõ zsúrfúk tüsténkedése fölött, akiknek még többet kell tanulniuk õtõlük, az élet iskoláját megjárt és önzetlen jótékonykodásban jeleskedõ elöljáróktól, az engedelmesség igáját nyakukba véve, addig pedig kíméletesen kell nyesegetni a szárnyaikat, nehogy tobzódó hebehurgyaságukban ártsanak özvegyek és árvák ügyének, illetve magát megalázva dúl-fúl, tombol, szennyez, aláz, hazudik, inszinuál, maradék méltóságát is kifekteti az utcasarokra, mint az új élet e lapján teszi, az a rendszerprobléma szempontjából egyremegy.
Hogy általánosabb tárgy felé is megkíséreljem tágítani a vitát (valójában véghetetlenül lehangoló és groteszk, hogy értelmes és jóravaló, tettrekész és fogékony emberek egy teljesen világosan szabadságtagadó, lénye szerint korrupt és autokrata csökevény nyílt ésszel öt perc alatt átlátható problematikája illetve annak elkenése köré szervezik szellemi létük és társadalmi tudatuk nem elhanyagolható hányadát, miközben az euroatlanti világ legerõsebb, legnagyobb hatású, ókorra visszanyúlóan máig, még szinkretisztikus elhajlásaiban is a legélõbb, legimpozánsabb és legmaradandóbb metafizikai, tudományos és kulturális hagyománya az övék, megfejelve az állam újraalapításának felemelõ - és nem Zoltai léptékû, viszont cselekvéssel és gondolkodással enyhíthetõ - veszedelmeket hordozó katartikus traumájával), azt gondolom, hogy az újszövetségi hivatkozásban szerepelt “nyújtsd oda a másik orcád” etikája valójában romboló és emberellenes etika, ellentétes az úgynevezett noahita törvények világos törvénykezésre és tettek világosan, elõre meghatározott következményeire vonatkozó intésével, játékelméletileg leírható és experimentálisan tapasztalható kimeneteit tekintve katasztrófa, bûn és sazabdságtalanság forrása.
Egy eszkhatologikus misztériumvallás drapériái között, az utolsó napok szingularitásának elõszelében indokolt lehet, hisz arra irányul, hogy felfüggessze az emberi lét viszonyainak szabályait, de az arányok, tettek, felelõsségek és következmények etikailag megközelíthetõ világában átok.
Általánosságban véve sem gondolom, hogy az úgynevezett “keresztény erkölcs” támadhatatlanságát és a félelembõl vagy tapintatból köré vont burkot ne lenne nagyon idõszerû lebontani, a keresztény erkölcsre való aljas politikai hivatkozásokra adandó válaszoktól tulajdonképpen függetlenül is…
admc, biztos ez a megfelelõ hely a jézusi tanok népszerûsítésére?
A megbocsátás egyébként fontos erény. Bocsássunk is meg a Síp utcai bagázsnak. De ettõl még nem szabad szó nélkül hagyni az ámokfutásukat. Ez két külön dolog. Nem gyûlölni kell õket, hanem leváltani. Amíg ez be nem következik, addig alternatívát találni.
K.P. fõrabbifõkántor úr meg inkább arról irogasson, hogy miért nem tart sábátot és kásrutot, és hogy miért hajadonfõtt jár az utcán. Utána számolgassa mások családfáján a zsidókat.
Kedves hamalach hagoel,
persze bocsássunk meg a Síp utcai társaságnak! Abszolút híve vagyok a kollektív abszolúciónak, de ennek föltétele a bocsánatkérés, ennek pedig a hibák és bûnök belátása, emennek meg a lelkiösmeret vizsgálata, aminek viszont a felelõsségérzet, ha viszont volna felelõsségérzet, már eleve ki sem alakították volna azt az intézményi struktúrát és azokat az emberi függõségi viszonyokat, melyek következményei azok a hibák és bûnök, amelyekért bocsánatot kellene kérniök és kapniok.
Leváltani azért nehéz õket, mert olyan erõs klientúrarendszert építettek ki, és a delegálási szabályokat úgy formálták saját érdekeik szerint, hogy ez eleve lehetetlen legyen. Ezt, tehát a hatalmi arrogancia mértékét jelzi, hogy idén már a többes jelölés alapvetõ demokratikus hagyományait is föladták, már a pluralizmus látszatára sem adtak, hanem a kádári idõket egy az egyben idézõ módon egyes jelölésekkel ültették magukat a vezetõi székekbe. Feldmájer még büszke is volt arra, hogy ilyen körülmények között, tehát úgy, hogy csak rá lehetett szavazni, megválasztották. Az illetõ mindehhez jogász. (Zoltairól nem tudhatni, hogy mi, nincs hozzáférhetõ életrajza.)
A kasrut és a fedetlen fõ esete. A halachikus obeszervanciának különbözõ fokai és felfogásai léteznek. ün nem kérem számon másokon a saját halachikus fölfogásomat, mások se kérjék rajtam számon az övéket. Bízzák az ilyesmit a Jói-stenre. A “neológia” amúgy sem áll a Sulchán Áruch alapján. Hogy ki mennyire nem, az variálódik csupán.
Kardos Péter fejtse ki nyugodtan az ?j ület hasábjain a véleményét. Sõt, írja meg itt is! Nagyon örülök annak, hogy közéleti kérdésekben a hangját hallatja. Csak tartsa be az ilyenkor elvárható etikai és halachikus szabályok legalább minimumát. Ami engem illet, én Kardos fõrabbi úr írásait nem csak közéleti kérdésekben olvasnám szívesen, hanem halachikus és vallástudományi kérdésekben is. Jó néven venném, ha a rabbik elõvennék a fiókjaik mélyén nyilván régóta ott lapuló népszerû és tudományos írásaikat, és nyomdába adnák azokat. Régen ugyanis a magyarországi rabbik letettek valamit a világ zsidóságának asztalára. Jómagam tehát Kardos fõrabbi úr tollából mind a közéleti, mind pedig a rabbinikus írásokat nagy élvezettel olvasnám. Szombaton עונג שבת Bachert, Blaut, Kecskemétit, Gutmannt, Lõwingert, Hellert, Rothot és Scheibert olvasnom. Szívesen olvasnék Kardost, Deutschot, Fröhlicht és Markovicsot is.
Kedves Charlie:
Nem vagyok híve a rabbik irodalmi munkásságának. Inkább legyenek alapos Tóraismeretû csöndes kabbalisták :)
Huh… már megint kibújt belõlem a miszticista :)
A kettõ nem mond föltétlenül ellent egymásnak. A hangos kabalistáktól pedig magam is viszolygok.
Fentebb már esett szó Zoltairól. Ha az életrajza nem is hozzáférhetõ, így pl. nem ismeretesek az iskolai végzettségei, érdekes interjút készített vele a Mazsihisz jogásza. Ha valakit komolyabban érdekel egy életút hagiográfiai földolgozása, akkor ezt semmiképpen se hagyja ki.
Engem bizakodással tölt el, hogy a cégjogász ennyire meg van elégedve az önelégült ügyvezetõ igazgatóval, akiben egyenesen a magyar Mózest véli felfedezni. Ebbõl a perspektívából a JP nyilván aranyborjú, az állami