Nincs olyan, hogy “jó zsidó”.
A sort lehetne folytatni a jó/rossz zsidókkal

Része az identitásomnak: egyszerre vagyok magyar, zsidó, magyar-zsidó és még sok minden más.
Egy olyan csoporthoz tartozni, amire valami miatt nagyon büszke vagyok, de néha szégyellem is.
Zsidóságomnak semmi köze a zsidó valláshoz.

2. Mik a zsidó identitásod sarokkövei, legfontosabb elemei?

Izrael – ahol végre huszonixévesen megtapasztaltam azt, hogy a zsiódásg lehet egy teljesen hétköznapi dolog is és ahol lehet világi zsidó életet élni
a modern héber nyelv – amit szerintem minden zsidónak meg kellene tanulnia
holokauszt – ami még mindig jelen van a mindennapjainkban antiszemitizmus és Izrael-ellenesség – ami ellen mindig fel kell emelni a szavunkat

3. Mi a jelentõsége, hogy zsidó vagy?

Egy olyan nép része (is) vagyok, akit többször is próbáltak (-nak) eltüntetni. �?gy gondolom, hogy itt az én puszta zsidó-létezésem és zsidóságom felvállalása is számít.

4. Kell-e, lehet-e jó zsidónak lenni, és ha igen, hogyan?

A rossz zsidó nekem az olyan, aki a nem-zsidók elõtt nem vállalja fel zsidóságát vagy/és nem védi meg a zsidókat az õket ért támadásoktól vagy/és nem érez semmilyen szolidaritást a többi zsidóval. A jó zsidó az, aki nem ilyen.

Ez igaz bármilyen csoporthoz tartozóra persze: magyar, cigány, meleg stb

5. Melyek azok a helyzetek vagy körülmények, amikor fontos/jelentõséggel bír számodra a zsidóságod, vagy valaki másnak a zsidósága?

Mindig fontos a zsidóságom és fontos (vagy inkább érdekes, hoyg ki zsidó körülöttem). Bárhol járok a viágban keresem a zsidó vonatkozásokat, fontos mi történik Izraelben és a világ zsidóságával. Ha valaki az identásomról kérdez, akkor egyértelmûvé teszem, hogy zsidó vagyok.

6. Más-e a te és a társaságodban lévõk zsidó önképe, mint az idõsebb generációké?

34 éves vagyok. A körülöttem lévõ zsidók nagy része teljesen közömbös a zsidóságával kapcsolatban. Jobb esetben nem tagadja le.
Akiket viszont érdekel a zsidóságuk, azok teljesen máshogy állnak hozzá, mint az idõsebb generáció.
Körülöttem a holokausztot átélt generáció és az õ gyerekeik többsége a tagadásban és a szégyenben nõtt fel: névcserék, ha vallásról kérdezték õket, akkor reformátusok, lehajtott fej a villamoson, amikor már mindenki leszállt és egyértelmû, hogy mi a zsidó temetõbe megyünk. Izraeltõl félnek és általában mindentõl félnek és megvetik ami zsidó.
Ezt próbálták átadni a mi generációnknak is, de valami miatt ez nem sikerült. Mi már büszkék vagyunk arra, hogy zsidók vagyunk, járunk Izraelbe, megtanultunk héberül. Próbáljuk megtalálni a nem-vallásos zsidó világunkat.
De a többség közömbös.

Fûszeres írta:
A másik, hogy imádom figyelni, ahogy más zsidók használják a zs-radarjukat. Persze én is használom, (ki nem?), de kedves szórakozásom másokat figyelni ezen tevékenységük közben.

mishmesh dorka írta:
Még moderáció alatt van az öt szempontos válaszom:)
Még annyit szeretnék hozzátenni, hogy ez a “zsé-radar” ez nagyon jó Eszter:-)

shadai írta:
A kifejezés már csak angolul jobb: “jewdar”.
Erre a csodálatos és titokzatos érzékelésre volna egy nyelvújító javaslatom: zsidar.

Maradok tisztelõ hívük: Magyar Bamba

Egy önmagam elõtt is rejtélyeket tartalmazó komplex és sokrétegû, nem magától értetõdõ struktúrájú, cselekvésre és életérzésekre nem egyértelmûen lefordítható, izgalmas, folyamatos önreflexiós korrekcióra késztetõ izgalmi állapot: középpontjában lenni az euroatlanti emberiség talán legjelentésesebb és legveszedelmesebb metaforáinak az istenrõl és szövetségérõl, leleményrõl és hagyományról, a világrontó gonosz titokzatos összeesküvésérõl illetve a világállapotot megszentelni hivatott küldetéses és egyszerre számonkérõ lelkiismeretrõl – és egyszerre fájdalmak örökösének lenni, meg örökösének lenni egykor derûs és terebélyes, kulturális és társadalmi ambícióikat többnyire tehetséggel megvalósító tisztes és elveszejtett családoknak és rajtuk keresztül közvetlenül és mindennapi intenzitással a Monarchia békeidejének és az ismeretlen Silbermann Henrik gyarmatárukereskedõnek, akinek olykor megpillantom pusztuló házak pusztuló vakolatában kirajzolódó névbetûit.

2. Mik a zsidó identitásod sarokkövei, legfontosabb elemei?

Az egykori családon és elágazásain túl az a nagy történet, amely talán Moses Mendelsohntól számítható, a zsidóság és Közép-Európa viharos egymáshoz növése, majd elkülönbözése, Kafka és Herzl Tivadar szülõháza, a lembergi fõtér és Izrael.

Izrael, nemcsak földrajzi és politikai közvetlenségében, hanem életemre és önmagamról való tudásomra gyakorolt essszenciális hatásával: avval, hogy egyértelmûen értelmezhetõvé és gyakorolhatóvá tette a számomra is a nemzeti szolidaritást, megnyugtató, világos és megbékítõ választ adott a holokausztra, avval, hogy a nemzetem visszatért történelmébe és zsidóként nem kényszerülök az elé a választás elé, hogy vagy transzcendens és az élet valódi választásaitól, felelõsségétõl és erényekkel felérõ bûneitõl elidegenítõ küldetések igézetében töröm napjaimat nem átélt fontosságú életszabályok ritmusába, vagy lecserélem önmagamat valami másra.

3. Mi a jelentõsége, hogy zsidó vagy?

Mi a jelentõsége a szemem világának?

4. Kell-e, lehet-e jó zsidónak lenni, és ha igen, hogyan?

Aki szabad, annak a jó és rossz közötti választás szabadsága felelõsségel jár és azzal az eséllyel, hogy sohasem lesz eléggé jó, illetve sohasem érti meg rosszaságának mélységét és sohasem tudhatja elõre életútjáról, hogy végsõ soron jó útnak lesz-e mondható.

A jó zsidó ismert kritériumrendszereivel kapcsolatban vannak aggályaim, ezért azt hiszem, az a jó zsidó, aki kellõ bátorsággal, kellõ komolysággal és kellõ öniróniával keresi a jó zsidóvá válás útjait, s végsõ soron s valamilyen reflektált módon képes beilleszkedni a zsidóság hagyományainak folyamába, hogy felismerései és megtalált identitása ne vesszenek el vele, hanem folytatásává váljanak elmúlt nemzedékeknek s támaszává az eljövendõknek.

5. Melyek azok a helyzetek vagy körülmények, amikor fontos/jelentõséggel bír számodra a zsidóságod, vagy valaki másnak a zsidósága?

Az életem minden megnyilvánulásában érzékelem azt a sajátos szubkulturális lenyomatot, amely e fent vázolt tartalmú közép-európai zsidó mivoltomé, s ha õszinte akarok lenni, azt is igaznak kell találnom, hogy ambicionálom azt, hogy mások is érzékeljék. Ugyanígy vagyok mások zsidóságával is. Ezen felül határozottan reagálok minden negatív felhangú zsidókénti megszólíttatásra, akár személyes és agresszív, akár metaforikus.

6. Más-e a te és a társaságodban lévõk zsidó önképe, mint az idõsebb generációké?

Azt gondolom, hogy a kétségkívül meglévõ generációs sajátszerûségek nem a releváns határvonalakon húzódnak.

Mind a nálam idõsebb, mind a nálam jóval fiatalabb generációban gyakorta, sõt túlnyomólag érzek bizonyos irritált és zavart elutasítást, amikor a zsidósághoz mint kollektivitáshoz fûzõdõ kapcsolat vagy definíció kérdése vagy tisztázandó helyzete merül fel. Az, hogy ez a holokauszt komplex szorongásainak folyománya, vagy posztmodern nyegleség, netán szemérmes idézõjelbe helyezettség, voltaképpen egyremegy.

Valamiképpen úgy tûnik fel, mintha a magyarországi zsidók többsége legfeljebb a maga zsidósághoz fûzõ személyes viszonyának, szubkulturális vagy történeti meghatározottságainak a megragadásáig, az errõl szóló személyes és nem szolidáris narratívának a megfogalmazásáig jutna el, a zsidósággal, mint élõ kollektivitások sokaságával való azonosulásig nem. Márpedig a személyes narratívák együtt halnak az emberrel és mondataival, az én számomra pedig az a megnyugtató és megállapodott és tisztességes viszonyulás, ha belsõ és külsõ küzdelmeim megvívása nyomán megtalálom az általam állítandó jel helyét a nemzet és a hagyományok õsökrõl utódok felé mutató folyamatában.