Gondoltak már arra, hogy mirõl ismerszik meg a “magyar értelmiségi”? Szerintem több dologról is, íme csak néhány:
A magyar értelmiségi permanensen fel van háborodva. Felháborodásértelmiség.
A magyar értelmiségi szörnyülködik dolgokon, a társadalom, sőt a világ romlásán. Szörnyülködésértelmiség.
A magyar értelmiségi panaszkodik, felró, intelmeket oszt. Panaszértelmiség, intelemértelmiség.
A magyar értelmiségi eszmékben és ideológiákban utazik, és állandóan megállapítja, hogy a vizslatva szemlélt világ nem üti meg a mércét. Ideológiaértelmiség. Vizslatóértelmiség.
A magyar értelmiség leleplez, lehánt, exponálja a bajt, a baj pedig mindenhol ott van (az a baj). Bajértelmiség.
A magyar értelmiség kedvenc mûfaja a panaszglossza, a szörnyülködéstárca, a felháborodáspublicisztika. Kedvenc fegyvere pedig a petíció.
Tegnap mi is majdnem petíciót írtunk. Szörnyülködőset, felháborodósat, felróvósat. Lehántolósat, leleplezőset, bajrámutatósat.
Az egész ugye úgy kezdődött, hogy valaki visszaütött. Nagy Levin barátom pedig első mérgében pennát, klaviatúrát, egeret ragadott és megírta, hogy ezek ezek. Már meg is volt, hogy hol fog megjelenni petíció formátumban a szöveg (vezetõ napi- és hetilapokban, online és offline), ahogyan az is megvolt, hogy kik fogják aláírni (magyar zsidó értelmiségiek, mindenfélék, legalább százan). ün meg azt gondoltam, hogy ha már van petíció és megjelenik ez a petíció, akkor én is aláírom jól.
Már épp körbe is küldtem csomó embernek, amikor kezdett elhatalmasodni rajtam az egyre erõsebb ambivalencia. Nem kellett sok idõ, hogy ki is tudjam fejezni, hogy miért nem akarok én mégsem petícióértelmiségi lenni. Soha.
- a petíciósdi a levitézlett, leharcolt magyar értelmiség módszere (ld. fenn). Többek között ezzel a módszerrel sikerült létrehozni az elmúlt 17 évben ezt a minőségű közéletet.
- a petíció, mint műfaj a politikai szembenállást erősíti: a szekértábor mentalitást. Klasszikus árokásós eszköz. Mivagyunkmi, tivagytokti. Aki nincs velünk, az nincs.
- álcivil tett a petíciózás: a civilség leple alatt politázáló értelmiség leple.
- valamiven szemben határozza meg a saját poziciót (negatív identitás)
Amit helyette tehetünk: valódi civil alternatíva állítása. Annak megmutatása, hogy lehet másképp is zsidónak lenni. Pozitív identitással, jókedvvel; zsörtölõdés és állandó panaszkodás nélkül. Megoldások keresésével.
Az érveim szerencsére megértõ fülekre találtak Nagy Levin barátomnál is, így mégsem váltunk kikéremmagunknakértelmiségivé. Yay! :)
És hogy a Mazsihisszel mi lesz? Who cares?
A valóságértelmezési- és véleménymonopóliumuk megszünőben. Egyre irrelevánsabbak. Mert párhuzamosan az ő uralmukkal van egy új realitás is: egy új aktív zsidó réteg, amelynek már gyökeresen más a habitusa, a stílusa, az értékrendje. Az idő pedig ennek az új zsidóságnak dolgozik: ha nem elõbb, akkor majd utóbb ujjá fog rendezõdni a zsidó érdekképviselet, demokratikus és politikailag kevésbé manipulálható alapokon. Jelen pillanatban még úgysem lenne kívánatos a Mazsihisz szétesése: ez olyan lenne talán, mint Irak szétesése Szaddam bukását követõen. Not Good For The Jews.
Kedves Shadai,
egy ponton alapvetõen téves szerintem a helyzetértékelésed. (Most attól eltekintve, hogy tegnapelõtt mennyire kivágta még nálunk a biztosítékot a 44-gyel való párhuzam erõltetése, most meg, lám, Irakkal példálózunk.)
A Mazsihisz de facto Zoltai és aktuálisan kegyencként tartott marionettjei vélemény- és képviseletmonopóliumára épülõ, üzleti alapú vállalkozás, most figyelj, volt. Volt, mert oda a véleménymonopólium. Volt, mert oda a tekintély, mely már eddig sem volt oly erõs, mint amilyen egy machiavellista egyesületdiktátorsághoz köllött volna. Zoltai, aki Heisler idején még viszonylag emelt fõvel távozhatott volna, ha hajlott volna a bölcsebb ember szavára, ma már csak leszegett fõvel távozhat, vagy kint állhat még ideig-óráig a pódiumon a reflektorok fényében, bambán bámulva, hogy honnét oly hirtelen ennyi záptojás és rohadt paradicsom.
Jelentem, a Mazsihisz az idei ellenjelöltek nélküli „választással”, tehát a demokrácia és a zsidó plurális hagyományok Zoltaiék és Feldmájerék által véghezvitt példátlan megcsúfolásával — erkölcsi értelemben — megszûnt létezni. A flódniakció pusztán annyi újat hozott, hogy megmutatta, a tágabb zsidó közvélemény mindezt megértette és hajlandó ennek tudatában cselekedni, saját képviselete ügyét a kezébe venni. Az is kiderült a spontán tett nyomában, hogy áthidalhatatlan a szakadék a jövõt, a szervezet esetleges jövõjét is megtestesítõ fiatalok (hatvantól lefelé) és a mai vezetõk (hatvanöttõl fölfelé) között. Ezt nagy stratégiai mû(hiba)gonddal maguk a hatalmon lévõk hangsúlyozták utolsó megnyilvánulásaikban, nem is olyan választékos, mintsem pártállami stílusban, ostobábbnál ostobább jelzõkkel stigmatizálva mindenkit, aki fiatalabb náluk és más véleményen van, mint õk. Mivel a zsidóság túlnyomó többsége fiatalabb Zoltainál és más véleményen is van, mint õ, a Mazsihisz utolsó közleményei arról, s csakis arról szólnak, hogy a Mazsihisz jelenlegi vezérkara nem képviseli a többséget, illetve arról is, hogy ezt mennyire tudatosan teszi.
Tehát a megörökölt képviseletmonopóliumra épülõ Mazsihisznek vége. A két öngyilkos merénylõt pedig, akik végeztek vele, nem hívják másképp, mint Zoltai Gusztáv és dr. jur. Feldmájer Péter. Ha összejövünk tízen ma este a fórumon, nyugodtan mondhatunk káddist. Sõt, én heszpedíró-versenyt is kiírnék a helyedben.
A heszped (tórai párhuzamokkal és zsoltárversekkel színesített gyászbeszéd) õsi zsidó mûfaj, segíti földolgozni a gyász traumáját, s megerõsíti a túlélõk csoportidentitását.
Nos, a probléma igazi forrása nem más, mint édes anyanyelvünk.
A teljes interjú itt megtekinthetõ: http://bolcslazado.blogspot.com/2007/12/problma-oka-des-anyanyelvnk.html
Kedves Bölcs Lázadó!
:o)
Azt hiszem, nekem, mint TüBBSüGI magyarnak már 24 szavas lett a szókincsem. >:o))
A plussz kettõt próbáld meg kitalálni! >:o)
charlie,szívemböl szólsz. bár elsö körben én is aláírtam volna-minthogy mgkért rá shadai- de tényleg-halott oroszlánba ne rugjunk, inkább etessük a fiatal párducot!!!!!
törjük a fejünkt alternatíván ami rólunk és értünk (is) szól.
Hát nem tudom, hogy a Mazsihisz rendszertanilag besorolható-e a halott oroszlánok közé. A halak, kétéltûek, hüllõk, emlõsök, madarak ágainak van egy közös jellemzõjük, mind [...] állatok…
igen, igen szép-szép. de ebbõl a nagy pozitívkodásdiból - flódni ideoda - nem lesz az, hogy a jp hangja sehol nem lesz hallható? hogy lezs megoldva, hogy ne igy legyen?
úgy értem, az addig ok, hogy nincs mindennap két-három petíció, felirat, huhogás meg anyámkinja. De néha azért talán nem biztos, hogy árt, nem? egyszer egy évben akár még elsüthetõ.
[a magyar értelmiségi, szerintem, arról ismerhetõ meg, hogy n-i-n-c-s. nem létezik. mutassatok egy példát, ha de igen.]
Shadai,
túl azon, hogy az értelmiségrõl írt gondolataid kapcsán érdemes lenne tisztázni, hogy kit is tekintünk értelmiséginek, - mert ugye legalább 3-féle difiníciója létezik -, én sietek leszögezni, hogy a mindenkori kritikus gondolkodást képviselõ kritikus értelmiségnek a nyilvánosság
erejét “használó” attitûdje és gyakorlata nélkül elképzelhetetlen a hatékony cselekvés. Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy én egyetértenék az üres, magamutogató püffögésekkel, mûfelháborodásokkal.
De merni felháborodni mindig is kellett és mindig is kell !!!
Kedves ender,
ha jól értem Shadai kezdeményezését, a petíciót aláírásukkal támogatni kész értelmiségeik is belefolynának a valódi és immár tényleg alulról szervezõdõ zsidó képviselet koncepciójának kidolgozásában és társadalmi keresztülvitelében.
Kedves ender,
“[a magyar értelmiségi, szerintem, arról ismerhetõ meg, hogy n-i-n-c-s. nem létezik. mutassatok egy példát, ha de igen.]”
E kijelentésedre méltatlannak érzem bármilyen felsoroláshoz értelmiségiek nevét citálni.
Kedves Bölcs Lázadó,
csak egy mondat erejéig az interjúról:
„ma már bátran kijelenthetjük, naív botorság elvárni nem hogy egy külföldi állampolgártól, de még egy átlagos magyar embertõl is, hogy képes akár csak a töredékét is megérteni az alapvetõ nyelvi szabályoknak, szabályszerûségeknek.”
A naiv szóban az i-t botorság hosszan írni. Az „átlagos magyar embertõl” szintagmáról bennem kettõs dilemma támad. Azért nem „átlagos magyar” áll, mert a) más élõlényeket is bevonunk a vizsgálatba (kontrasztpopuláció lehet a magyar delfinek nyilván egyre számosabb csoportja), vagy b) azért, mert a szélsõjobb értelmében használjuk: a „magyar ember” eo ipso ember, a „galíciai jöttment”, meg nem?
„Természetesen nem hogy megfelelõ szókincset, helyesírást, de semmiféle elvontabb, vagy éppen összetettebb gondolkodást sem várhatunk el ezektõl az emberektõl — sajnos, õk mind áldozatok: a csodálatos, de szörnyen bonyolult magyar nyelv csapdájába estek!”
Nekem roppant tetszik az elvont és az összetett gondolkodás oppozíciója. Csak azt nem tudom eldönteni, hogy bonyolult vagy elvont gondolkodásból született-e. A nyelvet nem használók, amint a nyelv csapdájában vergõdnek: szép kép. Lenne kézügyességem, lefösteném. A jelenség régtõl ismert, amúgy. A németeknél, ahol a nyelv bonyolultságban nem vetekedhetik a magyarral, ugyanez a helyzet.
„Sajnos, azt kell mondjam, a tudós társadalom még nem áll készen a válaszalkotásra, elképzelhetõ, hogy nincs is.”
Mi nincs: válasz vagy tudós társadalom (így külön írva, ami, ugye, mást jelent, mintha egybe írtuk volna a szót)? Nem mindegy ugyanis. Bár lehet, hogy csak a szókincsem megbocsájthatatlanul nagy…
„Bár kollégáim megfigyelték, hogy a saját nyelvüket beszélni képtelen, átlagosan 16-22 szavas szókinccsel rendelkezõ többség egy elenyészõen kis csoportja számára a masírozás, menetelés egyfajta levezetõ, rekreációs tevékenység, a monoton tevékenységek ösztöneik, indulataik pillanatnyi levezetésére alkalmasak, a tevékenység során általában nem gyújtogatnak, de én félek, hosszú távon ez sem a megfelelõ megoldás. Egyszerûbb, érthetõbb nyelvek elsajátításában látok fantáziát, illetve a jelbeszéd nyújthat esetleg még kiaknázatlan lehetõségeket, de hogy mit hoz a jövõ, azt senki sem tudhatja biztosan.”
Uszticsi mélységek ill. magasságok. Ha valaki nem 16-22, hanem 60-70 szavas szókinccsel büszkélkedhet, érthetõ is az ilyesmi. Nagy színész. Nagy nyelvész.
Kis-nagyérzésem van.
Charlie,
“A nyelvet nem használók, amint a nyelv csapdájában vergõdnek: szép kép. Lenne kézügyességem, lefösteném.”
::))
ün a képre az 1.618-as szorzószámot pingálnám, ami - mint tudjuk - az aranymetszés szorzószáma. Miszerint a kisebb úgy aránylik a nagyobbhoz, mint a nagyobb az egészhez.
kadist mondani a mazsihiszert meg viszonylag korai, kb 5-10 evuk van meg, azert, mert
1. mo nem egy kapkodasparti hely
2. az idos, soas generacio tobbsege (es meg a maodik nemzedek egy resze is) automatikusan igenyel 1 erdekvedelmi szervezetet
3. ezt az erdekvedelmi szevezetet tetszik, nem tetszik a maszihiszben latjak, es vegtelenul nem erdekli oket a szemtelen ifjabb titanok akciozasa, aktivabb identitas kifejezese vagy ha erdekli, hucpanak tartja v el lehet veluk hitetni, h hucpa sihederek hoborognek.
a lenyeg, h gusztiek utan ne legyen 1 erdekkepviselet, 1 megmondo szervezet, ami mindenki velemenyet kivanja es tudja zsidok/nemzsidok/politikusok/sajto fele kepviselni.
nem hiszem, h ilyen szervezetre szukseg van, mivel sem vallasos, sem szekularis teren nem allithatja senki “a zsidok igy vagy ugy gondoljak.”
a mazsihiszt felszamolni eselytelen, kimulik magatol, ha azok a csoportok, zsinagogak, rabbik, ifjusagi es egyeb szervzetek vegre kihatralnak mogule es nem lehet rajuk hivatkozni.
a mazsihisz koruli kontraszelektalt utodnemzedek mar nem fogja tudni fenntartani az eddigi monopoliumot.
ket kisegyhaz(?) mar van (”emih” szim salom) a keszthelyiek ha jol emlekszem kileptek a m-bol es ennek ellenere a mukodesi tamogatast megkapjak. szervezodo maszorti sem hiszem, h mazsihisz-resz kivan lenni, majd eldontik.
a maszihisz a komcsi eraban fontos szerepet toltott be, jol rosszul fenntartott egy zsido infrastrukturat, eltartott nehany rabbit, uzemeltetett korhazat, oregek otthonat stb.
ezt a szerepet egy alapitvany at tudja venni, iskolakkal, ovodakkal, mukodokepes zsinagogakkal egyutt. a kulturalis reszt egy masik alapitvany tudja kezelni.
peticio: fraszt kapok tole, vesztes mufaj, shadai keresere alairtam volna, de felesleges, nevetseges vagdalkozasnak tartom.
shadai: i agree.
azaz én is petícióztam volna, de észhez térített amit írtál.
Kedves pilpul,
az idõs, Soá-t túlélt nemzedéket nem venném egy nevezõre. Az már persze való igaz, hogy az ötvenes években ifjúságukat vagy gyermekkorukat töltõket a Zoltai-féle kurzus az elszállt ifjúságra emlékezteti. S az is igaz, hogy ez a korosztály beéri jelképes gesztusokkal (az antiszemitizmust alkotmányellenessége miatt leküzdeni, korlátozni nem tudó törvény forszírozása vagy az elnöki ebéd elutasítása). Viszont érdemes tudni, hogy a szóban forgó nemzedék a korpiramis csúcsa. Tehát egy viszonylag szûk, évrõl-évre szûkebb réteg.
Ha megnézted a fenti javaslatomat, abból kitûnik, hogy egyenrangú szervezetek hoznának létre és tartanának fönn egy koordináló, érdekkiegyenlítõ szervezetet. Az OT nem Mazsihisz-szerû monopóliumra épülõ, pártközpont, hanem operatív fórum lenne.
Az OT legitimitását nem az adja, hogy kifelé képviseli a „zsidóságot”, hanem az, hogy befelé képessé teszi a tagszervezeteit az érdekegyeztetésre, kifelé pedig — meghatározott szabályok alapján — képviseli a tagjait (tagszervezeteit).
A Mazsihiszbõl történõ kihátrálás már megkezdõdött. A monopólium látszatát pedig nem Zoltai utódnemzedéke nem fogja majd tudni fönntartani, már Zoltai sem képes erre.
A keszthelyiek (mind a kilencen) valóban kiléptek a Mazsihiszbõl.
A reform és a maszorti közösségek szerte a világban mellérendelõ hálozatba tömörülõ zsinagógaszövetségeket hoz létre. Ahol módjuk van, egyenrangú félként egy nagyobb egységbe betagozódni, mindenütt megteszik.
A Mazsihisz a komcsi érában nem létezett. Kevered a MIOK-kal.
Szerintem sem petíciózni kell, hanem elkezdeni szervezni egy rendes szövetségi rendszert (az általad javasolt alapítványi keret bennem jogi kétségeket támaszt).
“Az OT nem Mazsihisz-szerû monopóliumra épülõ, pártközpont, hanem operatív fórum lenne.”
Kedves Charlie, sok a vesszõ :) Néha pedig a kritikád túl szõrszálhasogató, idõnként belemagyarázó is :)
De hogy kevésbé térjek el a fõ témától: Shadai, nagyon tetszik a szellemiség, és bíztatónak látom, hogy a most vallott elveitekhez a késõbbiekben is ragaszkodni fogtok. ?gy értem, amikor - egy kis optimizmussal - létrehozzátok azt a bizonyos demokratikus alternatívát.
én kizárólag azért írtam volna alá, mert szeretem látni nyomtatásban a nevem. az igazit, persze. ;-)
Szerintem sok Soá-t túlélt bácsi és néni nem Mazsihisz párti. Vegyük például Shadai “rajongóit” vagy a nagyszüleimet, akik a nagypapám Amerikai úti kálváriája után lettek csendes lázadók. De igazából nem hiszem, hogy ez a generáció szeret politikával foglalkozni, minden idejüket az egészségükkel való foglalkozás tölti be és ezért nem halljuk õket.
Kedves RW,
örülök, hogy csak néha…
psymon, nem “mazsihisz parti oregekrol” beszeltem, hanem olyan tobbsegrol, akiknek magatol ertetodoen adott a mazsihisz mert az regota van, az o generaciojuk ul benne, altaluk ismert retorikat alkalmaznak.
aki kulfoldon volt hosszabb idot, annak persze feltunik, h mashogy is mehetnek a dolgok.
ez egyebkent a fiatalokkal is igy van. minden uj iranyzatot, csoportot, magazint, (blogot?) szorakozohelyet olyanok szerveznek, akik eltek izraelben, amerikaban v legalabb eu-ban.
a monopolium latszatat pedig gusztiek eleg szeles korben megtartjak, amig az allami tamogatasokat ok osztjak szet es amig minden medium kozli ha kohintenek egyet.
nem tudom, mennyi ertelme van most tovabb foglalkozni veluk.
Semmi. Nem is velük foglalkozunk.
Nahát mennyi kiábrádult fiatal!
èn aláírnék petíciót, meg kellenek a cikkek és minden fórum, ahol egy lépéssel közelebb juthatunk ahhoz, hogy 1. rámutassunk a problémákra 2. megoldási javaslatokkal álljunk elö. 3. hogy akik hasonlóan gondolkoznak tudják, hogy mások is így látják 4. hogy akik nem voltak ott, tudják mi trtént 5. hogy akik eddig nem volta képben - most megtudhassák 6. hogy ennyi elégtételt vehessünk, és kiengedjük a gözt
(Shadai) Az értelmiség egyik fö szerepe szerintem egyértelmüen a kritika, ami legkésöbb az Adorno által alapított Frankfurti Iskola óta közismert… persze a kritikának van konstruktív - destruktív - sekonstruktív stb. módja…. DE - A rendszert éltetni - ez jut a tömegnek, akik a plázában rohangálnak, és elöregyártott álmokat hajkurásznak (persze ebböl kilépni az ún. “értelmiségi” sem tud.)
A baj nem a kritika (bár a kritikai attitüd a magyar pesszimizmussal párosítva tényleg hátborozongató néha) hanem a baj - csak hogy a nyugati kapitalizmuskritikánál maradjunk - a tett és a szó közötti bonyolult viszony - ami akár egyszerü is lehetne… de nem az. Ott van pl. Marx 11. Feurbach-tézise, mely szerint a “A filozófusok a világot csak különbözõképpen értelmezték; a lényeg azonban, hogy megváltoztassuk.”
Persze azért ez igy kontextusából kiragadott, és hát mielött cselekszünk gondolkodni kell, meg hát a szó is tett … SZÒVAL
Kell a petíció, kellenek cikkek - ha másért nem, azért, hogy megörizzük méloságunkat, és éljünk a szólásszabadság jogával.
Egy központi szerv a MAzsihisz helyett alapjában véve szerintem nem lenne rossz, na meg az sem, ha az állami támogatást, és a Mazsihisz vagyonát meg lehetne tartani, és értelmesebb doglokra elkölteni.
Egy alapítvány szeritem nem elég (meg hát az is 1 - akkor legyen inkább sok)…na meg át kell strukturálni a támogatást / pénzszerzést, mecénások kellenek, stb. …na de ezek már technikai dolgok…
Sajnos nem döglött oroszlán, hanem parazita vérszívó.
Csináljunk valamit!
Kadima!
Nem kiábrándult itt senki, csak vannak dolgok, amiket még bottal sem szívesen piszkál az ember. A mazsihisz is épp ilyen. A vita folyik és az alternatívák formálódása is. Ez a lényeg!
sejtettem hogy ez lesz a válasz - marmint, hogy nem iabrandult senki …
jo csak ne tulozzunk, ne nullazzuk le az ertelmiseg szerepet - se a peticio es egyeb forumoket -azert vagyunk itt. Nekem furcsa volt, hogy mindeki egyet ertett ebben.
Nem piszkalasrol van szo, es nem ertem, hogy sokan, akik arrol beszelnek, hogy a “vilag folyasat nem lehet megallitani” vagy mi - szoval azt implikaljak, hogy nem kell semmit csinalni, a Mazsihisz ugyisbedol - mire alapozzak ezt? Szamomra ez a kommunizmus legnegativabb hordaleka - hagyomanya - ez a majd ugyis lesz valami, minden jora fordul.
Megertem, hogy Te ugy erzed a Mazshiszt nem erdemes “piszkalni” - foleg azok utan, ami “veled” tortent - mondjuk ugy, tenyleg darazsfeszekbe nyultal (Frankel tenyleg kozismerten a legmelye - mondjuk erre keszulni lehetett volna, bajos rabbi ellenere)
nem irom, hogy sajnalom, hogy ez tortent veled, mert megsertodnel rajta - de valojaban sajnalom, mert ha biztosan lett legalabb egy osz hajszalad - de hat nalad ez nem tema… haha … szoval csak azt sajnalom, hogy bazzeg itt agyuval lonek mindenkire, es sok lelkes mebert kikeszitett ez mar… de nem szabad annyiban hagyni
semes -értelmiség szerepe? lehet, hogy másutt igen- de nem itthon ebben az országban- ahol 1989 óta az értelmiség képtelen a kompromisszumos gyávaságából, önnön kis érdekeinek szükös határin túl kilesni-és valamit a köz-ért tenni. adorno és a többiek mind csodálatos elméletben és müködö demmokráciákban.
ha´t igen -itt forradalom kellett volna…. a peticiók? na az meg bringt schon lange nichts mehr- azt gondolom igenis civil akciók, rendezvények és alternatívák kidolgozása , felmutatása- egyfajta “pozitív” “közeljövö” kép felvázolása - többet jelent, mint megpiszkálni valamit ami büzlik-anélkül, hogy bármi MÀST felvázolnánk.
tehát akciózás - ennek formáit - “alterzsidó”biciklizéstöl kezdve, utcai perfomance-n keresztül-flashmobokom át- sok foma van- agyaljunk!
Szerintem nem figyeltek az apró jelekre. Az a tény, hogy a Mazsihisz egyik hitközsége, tehát a Mazsihisz bázisa lehetõséget adott egy ilyen vitára, sõt e vitát maga igényelte, hogy a bázison tartozkodó Mazsihisz-tagok (még a Mazsihisz-levéllel szimpatizálók is!) csodálkoztak azon, hogy ki jött a Mazsihisz részérõl, jól mutatja azt, hogy a párbeszédre és az újrakezdésre való igény nem pusztán Mazsihiszen kívüli portéka.
A Mazsihisz nem pusztán önnönmaga innerciái miatt “dõl be”. Tehát nem azért, mert anakronizmus, hogy egy demokráciában machiavellista módszereikre büszke csinovnyikok valódi választás nélkül iktatgatják be magukat, majd kétségbe vonják az õket kritizálók zsidóságát, mert ahová süllyedtek, ott már olyan nagy a sötétség, hogy más már eszükbe sem jut, hanem azért, mert a hitközségi lét egy hagyományfolyamat, melyben a hangsúly a hagyományba belépõ, tehát a fiatal generációkon van. Fiatalok Magyarországon még annál is fontosabbak, mint bárhol másutt a világon, mert a középgeneráció egyszerûen hiányzik a zsinagógákból. A Mazsihisz nem csak a bizalmi válság miatt bomlana szét néhány éven belül, ha nem történnék mélyreható változás, hanem azért is, mert a zsinagógai közösségeket fönntartó idõsebb generáció “elmegy minden élõ útján”. A Mazsihisz belsõ tragédiája az, hogy a jelenlegi, az ÁVH-ban, a Munkásõrségben és az MSZMP-ben szocializálódott csinovnyikjai képtelenek ennek belátására és a modernizáció elindítására, s azért képtelenek erre, mert a Zoltai-Feldmájer duó szellemi alapvetése az “Utánunk az özönvíz!” kultúroptimizmusában foglalható össze. Ezért nem érdemes több idõt fecsérelni a Mazsihisz megreformálására. Erre lett volna éppen elég idõ 1994 és 2004 között. Akadtak olyanok, akik ezzel megpróbálkoztak. Megfojtották õket a csinovnyikok. Mondom, Heisler idején Zoltai még távozhatott volna emelt fõvel. 2007-tõl kezdve csak bukni tud. A Mazsihisz vonata elment már. Most már az a kérdés, hogy miként lehet olyan tetszetõs, nyugaton ill. — ahogyan Slómó részben elismerte — a zsidóság korábbi történelme során már bevált struktúrákat kialakítani, melyek vonzóvá teszik a zsidóságot mint tartós identifikációs lehetõséget a zsidók számára, legyen szó világi vagy vallásos zsidóról.
így van charle- ez a kérdés- ugyhogy marhára nem izgalmas ebböl a szempontból-ott bennt mi fogalmazódik meg mi nem- ezt a problémát az adott kereteken belül nekik kell ott megoldani (nem véletlen az ott, nekik stb) az alternatívát meg gyerünk hajrá- tehát ? shadai mikor lesz egy alterzsid akciózos topikocska:????
ó, hát az összes topik az, nem? :)
eszterek, salom és peace!
és off: tudna vki vasárnapra egy bringát kölcsön…?
Kedves Eszterle,
én pl. bent vagyok… (Tudom, nagy pech, de akkor is… Vagyunk még így egypáran. Kedves volna, ha nem írnál le minket…)
ó charlie, hát belülröl bomlasztasz?:))))) ebböl láthatod, hogy überhaupt nem írlak le - nööö.
üpp ellenkezõleg, nem bomlasztok (bomasztanék), hanem a bomlás penészvirága (Mazsihisz) helyébe szeretnék egy valódi hitközségi szövetséget.
A flódniság hozott engem ide … sokat olvaslak titeket. Többnyire nem tudok hozzászólni, tekintve mûveltségem és neveltetésem hiátusait. De: azért az a 60 év alatt és túl, legalábbis hmmm. Igaz, kell még jópár év, hogy fölötti legyek … üs mióta olvaslak titeket, egyre jobban erõsödik az érzés: soha, sehova nem illek. Nem vagyok része még egy résznek sem, nemhogy egésznek - ami tán nincs is. Magánügy, tudom, csak hát sz*r egy kicsit.
Anno beleraktak engem a Bazilikába hittanosnak - a frászt kaptam, azóta már tudom, hogy közöm nincs a katolicizmushoz. Más valláshoz sem. Ateizmus? - ezen még gondolkodnom kell. :)) A Mazsihisz hasonló frászt okoz. Persze, nem is ez a lényeg … nem vanni, errõl dadogok.
üs, ha azt mondjátok, én tehetek róla: hát persze, meg sokan mások, helyzetek, korok, stb.
( ha felteszem ezt a topicba, nyiváknak hat, sõt
off - nak, ha nem, megint nyelek egyet )
Kedves Ajudit,
amirõl írsz, azt hiszem, nem ismeretlen egyikünk elõtt sem. A spirituális értelemben vett otthonkeresés mindig legalább két dimenzióban zajlik. Egyfelõl a saját, belsõ hit- és kétségpotenciálunkat térképezzük föl, ahol is a kétség éppúgy valláskonstituáló mozzanat, mint a hit, másfelõl közösséget, azaz közelséget is keresünk: Mások és önmagunk bizalmi (intimitási) készségének föltérképezése ez.
Írsz a Bazilikáról mint élményrõl. Errõl nekem, talán kissé összehasonlításképpen is, a nagy, megalomán zsinagógák (pl. a Dohány vagy a Kazinczy) jutnak az eszembe. Ezek környékén élõ nem kevés vallásos zsidó inkább a boltjában nyitott kis imádkozó szobákat (stíbliket), ahol tízen-húszan összejöttek, mintsem, hogy (mindig) eljárjon a megazsinagógába: Bensõségesebb volt és mindenkire jutott valami micva (kb. mindenki ministrálhatott), ami azért fontos, mert a tett, ha mégoly jelképes is, jelöli ki a hit- és a kétkedés, más szóval a bizonytalanságot is fölvállaló gondolkodás horizontjait.
Charlie, köszi.
A Bazilika gyerekkoromban vasárnaponkénti élmény volt, a miséket untam, akkor még latinul ment. Az “élmény” az elsõ áldozás volt ( az egyetlen tett ), belém verték, hogy egyben kell az ostyát fogyasztani - no, feltapadt a szájpadlásomra, mondhatni: az Istennek se akart lejönni. A frászt az okozta, mi lesz, ha úgy kapirgálom le, hogy szakad.( Pedig voltak már akkor kétségeim, hogy tényleg Jézust rágcsálnám - e? )
A szûkebb, meghittebb közösség vezetett rá arra, hogy lehet, hogy inkább zsidó szeretnék lenni: a család, a férjemé, mindkettõ és mindkettõé. Nem részletezem. 1990-ben mi is rendszert váltottunk: a kedvesbõl kijött a zsidógyûlölet, és ragaszkodott hozzá, hogy én nem, én aztán rendes katolikus családból …, na, otthon biztos, hogy nagyon zsidó voltam. A 25 helyett 100 % - ig. Aztán felkaptam a nyolcadokat, és elváltam. Ingben, gatyában, ahogy egy hülye zsidó teszi.
?gyhogy nekem semmilyen szervezeti egységben nem jön be, hisz csak hitnek nevezett képmutatáshoz volt szerencsém. Erre rímel a Mazsihisz is, bár zsinagógai élményem nincs. A családomban viszont részem volt szombati vacsorákban (?), vallási dolgok nélkül, az jó volt. De nem merték (?), nem akarták, hogy tudjak a saját zsidóságomról. Azt tudom, hogy magukat nem féltették ( átéltek egyet s mást, tettek is sokat, amikor tenni kellett - én már bõven háború utáni születtem), csak engem. Már felnõttként, olvasva, kérdezgetve fejtettem meg sok mindent. Elég régóta nincs kit kérdeznem … Igy vagyok nem vagyok. Vagy pepita.
Ahogy azt Charlie is írta elõttem, a hovatartozás kérdése igen összetett. Biztosan Te is vágysz rá, hogy egy közösségnek tagja legyél és gondolom nem a formális elemekrõl (külsõségek, leigazolt tagság:D) sokkal inkább arról van szó, hogy jó lenne egy olyan közösséghez tartozni, ahol mindennel azonosulni tudsz. Legyenek azok gondolatok, célok, bármilyen keret. Szerintem ezt felesleges mindenáron elérendõ célnak kijelölni. Eva M. Amichay is írta egy kommentjében: egy kockából legalább az egyik kezem lógjon ki (kb. ez volt ha jól emlékszem). Ez nem feltétlenül hoz magával gyökértelenségérzést.
matthieu,
nem vagyok - ebben legalábbis - maximalista. Abszolut mindennel nem lehet azonosulni. Nekem legfeljebb egy kezem nem lógna ki abból a kockából. :)
Nem, egyáltalán nem mindenáron elérendõ célom tartozni valahova. Merthogy realista is vagyok.
A gyökereim fontosak nekem, már a pszichológus ( aki bennem lakik ) is megállapította. Többsége pozitívan fontos … és nem ölt kóros méretet.
Vannak még feladataim ( jó értelemben ), akad pár vágyam is. A cél: elvégezni, megvalósítani. üs ez így lesz. A többi …: “szó, szó, szó”. Néha jólesik.
mindenkinek….
Késõ van, hát ide teszem ezt:
http://index.hu/video/2008/01/18/kende_petert_rendorok_mentik_ki_a_gardatuntetesrol/
Biztos, találnék jobb helyet is. Nem keresek.