Videók, melyekhez nem szükséges különösebb kommentár, XVIX. rész:
Nem ártana amúgy “nekünk” is készíteni valami hasonló videót. Elmagyarázhatnánk rajta néhány alapvető dolgot hasonlóan helyes stílusban. ;]
ArchivePage 3 of 95
Én péntektől leszek lent a Sátoros Fesztiválon, de ez nem jelenti azt, hogy nem érdemes már akár *most* lemenni.
Ezennel folytatom offline shábátomat, over&out.
…amit magammal is vittem a Tilosba, de már nem maradt idő a lejátszására. A JP a pótlások helye, tehát íme Khen Rotem, azaz Sagol 59 legújabb albumának első remixe, a Ping Pong:
Letöltés: Sagol59 feat. Dan Toren - Ping Pong (GreenHouse Remix)
Ping-pong. Borat kedvenc sportja.
Jó még tudni: Sagol 59 első Amerikában is kiadott albuma a “Make Room” és persze őt is a zseniális JDub Records gondozza (ehhez a kiadóhoz tartozik a Soulico, a Balkan Beat Box, a Golem, SoCalled és innen indult Matisyahu is), a lemez producere egy 17 éves “csodagyerek”, a Little Johnny (Johnny Hakatan). A fenti mixet a Greenhouse készítette, ami Amir Estlein-t takarja. Nyelvtanulásra is tökéletes.
–
Linkek:
Sagol 59 - MySpace
JDub Records
Greenhouse - MySpace
“Négy-hét hónapon belül Izrael egészen biztosan megtámadja Irán atomlétesítményeit”.
Ezzel az erős felütéssel kezdi publicisztikáját Benny Morris a New York Times-ban és a folytatás talán még elborzasztóbb: nukleáris eszkaláció, preemptív népírtás, térképről letörlés járulékos kárként. A cikkben Morris azt fejtegeti, hogy 1. Iránt mindenképpen megtámadja Izrael 2. Irán (és Izrael, valamint a Világ) akkor jár a legjobban ebben az esetben, ha az izraeli csapások sikeresek, mert ha nem, akkor 3.) A konkliktus egészen bizonyosan nukleárissá válik: Izrael “kénytelen” lesz megelőző atomcsapást is mérni Iránra és akkor 4.) Bazmeg lesz.
Szerintem Benny Morris ismét azt bizonyította, hogy a ráció helyett leginkább a rációt elpusztító szenvedélyben hisz: egy igazi dementor. Szerencsére vannak más hangok is, nem mindenki van rajta ezen az apokaliptikus trippen. Ephraim Halevy, a Moszad volt főnöke, a Shasha Stratégiai Intézet igazgatója például azt nyilatkozta a TIME-nak, hogy egyenesen butaság lenne Iránt megtámadni. (Persze Libanont is butaság volt megtámadni 2006-ban, de talán az jó tanulópénz volt az izraeli döntéshozóknak.) Az amerikaiak is kezdenek visszavenni a hisztériázásból: már az EU-Irán tárgyalásokra is küldenek megfigyelőt és még a krézimadárfaker Ahmadinejad barátunk is pozitívan reagált erre. A J-Street is a diplomáciai utat nyomja.
Ha valaki rá van kattana a témára, annak a Google News lesz a legjobb barátja: Iran + Israel kulcsszavakra napi tucat cikket is előtúr az aggregátor. Szebb jövőt!
–
Linkek:
Benny Morris (NY TIMES) - Using Bombs to Stave Off War
TIME - Israel’s Debate Over Iran Strike
J-Street Iran Action
Iráni blogok
Izraeli blogok
Vasárnap délután voltunk a Tilos Rádióban Nagy Levinnel, zenéltünk sokat és beszélgettünk 21. századi zsidó identitásról, kultúráról, dilemmákról, Judapestről, Schmudapestről Mobutu Juniorral a.k.a. Hentessel.
Jól éreztük magunkat, Mobutu Junior is jól érezte magát, így nem csak újabb meghívást kaptunk, hanem felmerült egy állandó saját műsor ötlete is. JP-t az éterbe?
Műhelytitok: a végén nagyon szerettem volna shalom motherfuckerral elköszönni, de elszámítottam a ritmust. Na majd legközelebb, vagy akár ez lehetne majd a saját műsor címe is. ;]
A Wisconsin Public Radio készített még májusban egy rövid interjút kedvenc külpolitikai szakértőnkkel. Azt állítja egy hozzászóló – aki a jelek szerint képes egymástól hangokat megkülönböztetni –, hogy az interjú csak megerősíti, miszerint Brecher civilben tényleg John Dolan amerikai író.
Ami persze semmit sem von le munkásságának értékéből, aminek első öt évadja itt elolvasható, az Amazonon pedig az egész könyvként is megvásárolható.
I get the impression that you’re not a big fan of Tom Clancy.
I hate Tom Clancy.
Why is that?
’Cos he’s a fat loser coward who made and I’m a fat loser coward who didn’t make it.
So you’re just jealous of him?
D’oh!
Június óta Brecher – akinek meglepő módon cs-vel ejtendő a neve – az Oroszországból elmenekült és Exiled néven újraindult Exile-ban publikál.
Négy full szezon JP, 1384 poszt és huszonháromezerháromszáznyolcvankilenc komment után most úgy érzem, kedves barátaim és kedves olvasók, hogy szükségem van egy extended offline sábátra. Mobius barátom bizonyára még azt is hozzátoldaná:
.. to get some healthy goyisher perspective.
Úgyhogy ezt teszem most, remélem találkozom minél többetekkel 3D-ben is, eszünk finomakat együtt és nevetünk jókat, aztán ha eljön az idő, akkor persze visszatérek és folytatom.
Shalom motherfuckers.
Amikor egy reggel nyugtalan álmomból felébredtem, György Péterré változva találtam magamat ágyában, és hirtelen késztetést éreztem arra, hogy Judapest-posztot írjak a zsidóság popkulturális reprezentációjának egyik toposzáról, mégpedig a vicces, modern, ugyanakkor egzotikus zsidó figurájáról.
Ez az ábrázolásmód szép lassan fejlődött ki két, tulajdonképp gyökeresen ellentétes kép (tézis és antitézis) békés hollywoodi hibridizációjából (szintézis), és egyikkel sem szakít olyan radikálisan, mint a Hebrew Hammer. Az egyik volt az önironikus, neurotikus, de egyébként teljes mértékben asszimilált, valódi zsidó hagyományokat nem tartó értelmiségi zsidó-kép. Név szerint Woody Allen (vö.: at least he’s jewish):
A másik ős pedig az, ahol SEmES kiváló megfogalmazásában
a „kóser” zsidót stetl-romantikába áztatott, chaszidizmussal leöntött mázzal tálalják, ahol a nőábrázolás kimerül a „Jiddise Mamme” és a „gyönyörű zsidó lány” alakjaiban, s ahol elõbb-utóbb szentimentális (ön)tömjénezésbe, vagy egymás nyakába borulásba, esetleg szentimentális nosztalgiába fullad a skanzen jellegű zsidókonstrukció.
A kettő kombinációja: a zsidó hagyományokhoz, a zsidósághoz, esetleg Izraelhez valamiféle formában kötődő, vicces, de azokat a külső szemlélők számára mégiscsak egzotikumként megjelenítő alak. Lássunk néhány tipikus példát, javarészt sitcomokból - nem véletlen, de nem is zsidó összeesküvés, a viccesség és az egzotikum együttes alkalmazása itt a legkifizetődőbb.
Az első mindjárt a Geller család a Jóbarátokból: szekuláris, klezmer-csöpögéstől általában mentes, modern szereplők, ugyanakkor Ross mindent megtesz, hogy elmagyarázza fiának a Hanuka jelentőségét. Még Karácsonyi Tatunak is beöltözik (a jelenet végén figyeljük meg, azért csak befigyel némi Tipikus Zsidós Zene): ‘Zsidó vicc’ tovább…
Sorakoznak s elfutnak a hetek,
Mintha kórház-szagtól futnának.
Talán nem volt soha ilyen beteg
Az Élet, mely szennyesen bukdos
S nem tud eljutni tiszta kuthoz.
Máskor se volt itt élni jó dolog,
De viharok sürübben jöttek
És többen voltak zúgó bátorok.
Most már a reménytelen Mindegy
Túlságosan meggyőzött minket.
A Mindegy, mi ma mindent összetör,
A lágy ujjakat összefonja,
Hogy nem szorul össze az ököl.
S hogy itt még valami teremjen,
Gyertek, menjünk a Mindegy ellen.
Igenis: kell a bátor lobbanás
S nem élet, hogyha nem kiáltjuk,
Hogy minden vannál mindig jobb a más.
Gyujtsuk ki jól a sziveinket:
Csak azért se győzhet a Mindegy.
- Ady Endre
—
Dávid küldte.
Mióta a Judapestet olvasom (néha írom), 100 %-kal több hummuszt fogyasztok. Illetve: több Judapest, több ízletes és tápláló csicseriborsó. Valamint sokkoló élményként megtudtam, hogy 100 %-kal több Jožin van a bažinban. De ez most nem tartozik ide.
Azt tapasztaltam viszont, hogy a Judapestet nem, vagy nem rendszeresen olvasók hummusz-fogyasztása veszélyesen alacsony. Van, aki legalább nem gyanakszik (legfeljebb nem hummuszt eszik, ha épp éhes). De sokuk nem is tudja, mi az a hummusz, és furcsán néznek, hogy miért is enne az egyszeri blogger kolloidos talaj-alkotóelemeket, de nem kérdeznek rá, hogy biztosan talajt akarsz enni?, hanem csendben elkönyvelik, hogy milyen furcsa emberek vannak, és kicsit távolabb lépnek, biztos, ami biztos.
Olyannal is találkoztam, aki nem merte megkóstolni a hummuszt, pedig tényleg semmi ijesztő nincs benne, barátságos növényi püré, mondta Dr. Orosz, és teljességgel igaza volt.
Pedig hummuszt fogyasztani jó. Hiszen a hummusz (illetve a csicseriborsó) Shadai közlése szerint
nagyon jó rost-, fehérje-, magnézium-, B-vitamin- és folsavforrás. Csökkenti a koleszterin- és glukózszintet a vérben.
Hozzáteszem, nem fenyeget a veszély, hogy nyomokban steaket vagy ipari szalonnát tartalmaz, szóval vegetáriánusok is nyugodt lélekkel fogyaszthatják.
Egyéb ismert mellékhatások sincsenek, tehát egyes kísérleti gyógyszerekkel szemben senki nem változik ortodox rabbivá hummusz-fogyasztástól, hacsak nem akarja explicit módon.
A politikát, popkultúrát és a kánikula-ellenes frissítő tippeket kis történelmi visszatekintéssel szakítjuk meg, a második világháborús Finnországot vesszük kissé szemügyre, ekkor ugyanis a helyi zsidóság meglehetősen különös szerepet kapott, mindenféle történelmi okokból. Ez elsőre nagyon titokzatosan hangzik, pedig semmi extrém nincs benne, mindjárt meglátjuk.
Finnországban az antiszemitizmusnak nem voltak különösebben komoly hagyományai,
a XIX. század második fele előtt. Finnország 1809-ig a Svéd Királyság része volt, és a svédek a zsidók letelepedését csak néhány városban engedélyezték, ezek közül egyik sem volt finn területen. Ezután a terület önálló nagyhercegségként Oroszországhoz került, de a svéd játékszabályok fenntartásával, így a zsidók továbbra sem voltak kívánatosak (persze nem tudom, a zsidók maguk mennyire kívántak volna pont Finnországban letelepedni).
Az első zsidók az orosz hadsereg katonáiként érkeztel a század közepén. A katonai hatóságok 1858-tól engedélyezték a leszerelt zsidó katonák, később számára az “ideiglenes” finnországi tartózkodást - hozzátenném, az orosz és a szovjet történelem során előfordult néhányszor, hogy a zsidók számára “felajánlották”, illetve “lehetővé tették” a letelepedést a birodalom finoman fogalmazva kevéssé központi fontosságú részein. A letelepedés persze a finn esetben erős túlzás, ideiglenes, legfeljebb 6 hónapra és kijelölt városokra szóló, folyamatosan meghosszabbított és ellenőrzött engedélyekről volt szó, ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a használtruha-biznisznél komolyabb üzletbe nem foghattak. ‘Taking sides’ tovább…
JP Army felhívásunkra sok írás érkezett, folytatjuk hát újszerzős sorozatunkat!
Általános iskola óta problémás gyereknek tituláltak. Végülis az is voltam, ha csak a tényeket vesszük alapul. Hét iskolát kellett otthagynom, amire sikerült leérettségiznem. Ahogy teltek az évek, egyre több gond volt velem, igaz, azért az éves szavalóversenyeken majd minden alkalommal az országos fordulókig vittem. Ezt leszámítva, no meg azt, hogy a tanárok mindig mondták, hogy milyen értelmes gyerek vagyok, jót nem lehetett elmondani rólam.
Tanárt, diákot, pszichológust mind
mígnem 13 évesen, amikor ismét sulit kellett váltanom, belekerültem a pesti zsidó fiatalság nekem megfelelő balhés társaságába. Scheiber, Wesselényi megvoltak, aztán már ezekhez is túl nagy füves voltam, így maradt valami vendéglátói, alapítványi akármicsoda. Ott vakok között félszemű a császár alapon totál nagy ász voltam, de azért kitűnő bizonyítvánnyal is ki tudtak rúgni, akkorára tátottam a pofámat. Ekkor már asszem az akkori oktatási miniszter segítsége kellett, hogy egyáltalán valahová felvegyenek, de rá két évre, alig túlkorosan jelessel érettségiztem.
Aztán beleszerettem egy szökeségbe, aki felnyitotta a szemem, aki mellett rájöttem, hogy nem voltam én szörnyeteg, inkább csak vak szülők és pedagógusok állandó bűnbakja.
A délnémetországi Heidelbergben lakom, itt kezdem meg szeptemberben a rabbiképző föiskolát. Ja, a szökeséggel házasságot kötöttem.
Ha problémás gyerek vagy, vagy ilyen porontyod van, akkor ez a post neked szól!
Aronman küldte.
A Zsidó Nyári Fesztivállal már sokat foglalkoztunk itt a JP-n, sőt, sokáig az a poszt vezette a komment-toplistát, ahol ezt a rendezvényt először tárgyaltuk. Néhány kritizáló megállapításunk a fesztivállal kapcsolatosan az elmúlt évekből:
A Zsidó Nyári Fesztivál programjának gerince évek óta retrográd, ízléstelen produkciókból, skanzenszerű zsidó giccsekből áll. Az egészet átjárja valami avittság és őszintetlenség: ennyiben persze remek reprezentációja a hazai zsidó közéletnek… Ez a klezmer-kántor-kabaré zsidó bermudaháromszög fesztiválja. (Shadai)
Ami budapesten zsidó fesztivál cimszó alatt történik az semmi más mint pure “zsidniland”. Egyébként szerény véleményem szerint a történet a nemzsidó turistáknak való eladhatóságról szól - klisékkel - s az ember úgy érzi magát mint a bennszülött aki pálmaleveles szoknyában járja a táncát a nagy fehér utazó elött.. (Eszterle)
Prága, Berlin, Krakkó turisztikai célokra használja hajdani zsidó negyedét: zsidók nélkül, nem zsidók profitjára sikeres fesztiválokat és nosztalgia utakat szerveznek, dől a lé, és mindez egy olyan sztereotipikus zsidóképre épül, mint a klezmer zene, a hasszidizmus és a jiddischkeit – vagyis aminek a mai zsidó élethez annyira van köze, mint a Tsikóschnak és a Piroschka Tsárdának a magyarhoz. Lényegében ugyanez történik a Nyári Zsidó Fesztiválon is. (Polnaire)
Legyen zsidó fesztivál- de ne klisékkel teli - ne egy homogén képet adjon el egy magát a magyar zsidóság egészét képviselni akaró szervezet….(legalább a sokszinűséget mutassuk be) ha már a nem zsidók által szervezett fesztiválok aztán végképp a haszid pajeszos, chagallos, klezmeres zsidókra redukálják a zsidó lét ezerféleségét (Eszterle)
OMFG ROTFLMAO. Edvin Marton, és Geszti Péter Dzsungel könyve? Müller Péter Sziámi és Müller “Szeretetkönyv” “Vulgárezotéria” Péter? Korda György és Balázs Klári? WTF? Most akkor tematikájában zsidó a zsidó fesztivál, identitásában, vagy attól, hogy zsidók lépnek fel, vagy attól, hogy esetenként zsidók zsidóságtól teljesen független műveit játsszák? Vagy egyik sem, csak legyen elég ízléstelen, elég bazárimajom? (Tallián Miklós)
A sok fika konstruktív kritika fika után pozitív fordulat! Tessék hajtani!
‘Zsidó Fesztivál Mely Flódni’ tovább…
37 fokot mondanak vasárnapra, és én már most stresszelem magam rajta. Ilyenkor még a strandon is rettenetes a meleg, de a városban megáll az élet. Bekapcsolni a sütőt hétfő reggelig biztosan nem fogom, és nem is tanácsolom senkinek.
Ilyen időben még egy nagyon könnyű fröccs is könnyen az ember fejébe száll, de napnyugta után mégis jól esik valami alkoholos ital. Szert tettem kétféle nagyon finom bodzapálinkára. Nem, nem azt kell inni, de rájöttem, hogy mennyire jó a sárgadinnye, rum helyett bodzapálinkával lelocsolva.
Görgettem tovább a gondolatokat, és a bogyós pálinka íz valami bogyós gyümölcsöt is kívánt. Ezért aztán összeturmixoltam a pálinkával meglocsolt dinnyét, és külön a joghurtot szederrel, és ribizlivel. Kicsit édesítettem, reszeltem bele egy kevés citromhéjat, aprítottam bele pár mentalevelet, és rétegesen pohárba töltöttem. Esténként ezt itatom a vendégekkel, és nagyon hálásak érte. Tekinthetjük gyümölcslevesnek is :-)
Hozzávalók 4 pohárhoz:
2 kicsi sárgadinnye
4 ek bodzapálinka (bármilyen gyümölcspálinka jó)
1 l natúr joghurt
20 dkg szeder
20 dkg ribizli
8 mentalevél
4 ek méz
1 citrom reszelt héja
