zsidó identitás és kultúra a 21. századra
Shadai említette itt lejjebb, és komolyan is gondolta: eljött az amerikai elnökválasztásról készített pionír műsorunkba, hogy egy Saturn V rakétától kissé balra meséljen nekünk Amerika és a zsidók kapcsolatáról. Íme beszélgetésünk megvágott változata:
Hozott nekünk egy bödön Ben & Jerry’s fagylaltot is, ami egész jól bírta a stúdió négy kilowattos poklát, aztán olvadt maradékát később Demeter Ágnes asszisztensünk íróasztalának fiókjain folyattam végig. Lett belőle egy kisebb tócsa.
Az első G-dcast epizód óta kimaradt (nekünk) egy remek rész, a Noé. Pótoljuk be gyorsan, csodálatos dolgok történnek, Noé, bárka, özönvíz, szivárvány, szövetség… The Works:
Aztán ezen a héten már itt is a következő felvonás, a Lech Lecha. Nem kevésbé eseménydús epizód, ráadásul musicban elbeszélve a G-dcast készítői jóvoltábol:
Suta zárásként pedig egy szolgálati közlemény: ma este nemcsak elnökválasztás lesz az USA-ban, hanem még tiszteletemet is teszem ennek apropóján az Index Videó élő adásában, ahol “The Jewish Vote”, azaz A Zsidó Szavazók Amerikában témában fogok beszélgetni a műsorvezetőkkel. A műsort pedig vezetik: Orosz Péter és Tallián Miklós!
Az elnökválasztási láz engem is elkapott, ez nem titok. Olvasom Tallián Miki apokaliptikus vízióját, és valamennyi átragad a borúlátásból rám is. Bár az okos és hozzáértő emberek, akiket kérdezgetek, általában azt mondják, tökmindegy Magyarországnak, hogy ki lesz az elnök. Lehet, hogy így van. Talán az egész csak olyan, mint egy focimeccs – szurkolunk, örömködünk vagy szomorkodunk, és utána megy minden tovább, mint eddig. A focis hasonlat persze nem olyan jó, mert én speciel nem szeretem a focit. Legyen akkor inkább olyan, mint a Forma 1. Ráadásul ott is egy fekete srác az esélyes.
Mindenesetre ha nem McCain és a repik nyernek, egy fontos kulturális változás biztosan lesz: eltűnnek az ún. protest song-ok, a popsztárok háborúellenes-humanitárius, bociszemű arabgyerekes videói. Igazából a demokraták elleni (és persze melletti) egyik legnagyobb érv, hogy a popipar trendi hősei, Hollywood kevéssé intellektuális sztárjai a maguk bugyuta módján nagyon szeretik kritizálni a jobboldali kormányzatot, csináljon az bármit is. Persze sokszor tényleg igazuk van a kritikusoknak. És akad olyan eset is, hogy amit összehoznak, az kicsivel több, mint egy ócska propaganda-vacak. Van ilyen is.
A mainstream baloldali esztétikai gondolkodás szerint a popkultúra csak akkor jó, ha társadalomkritikai (azaz: a jobboldali kormányt, a rasszista középosztály, a begyöpösödött „kispolgárt”, stb.) kritizáló mondanivalója van. Egyébként meg csak elnyomó, burzsoá szemét. Na most én ezt totálisan máshogy gondolom: szerintem a popkultúra jó, mert élvezetes, néha még valami kis mondanivalója is van, felőlem szövegelhetnek akármilyen oldali dumát, ha dögösek az ütemek és fülbemászó a dallam, akkor most őszintén: ki nem szarja le a többit? És legyen bármennyire is szimpatikus az üzenet: ha a szám gagyi, akkor gagyi. És hogy a legfontosabbat ki ne hagyjam: a tapasztalatok azt mutatják, hogy politikai mondanivaló + humor az flódni, politikai mondanivaló + pátosz/indulat nem flódni. A popikonok pedig szeretnek beledumálni a politikába, ezzel formálják rajongóik nézeteit – humorral vagy pátosszal. Nem, nem Pataki Attila következik, hanem a Bush-éra nyolc éve, dalban és videóban mondva el. Vigyázat, néha tényleg nem jobb, mint Pataki Attila! A bejegyzés folytatódik! ››
Nem volt a nyájas Olvasónak valami maró hiányérzete idén tavasszal?
Való igaz, szép számmal ugrándoztak a csokoládényulak a fűben, a hőség is később köszöntött ránk, de valami elmaradt: hagyományosan májusra szokás időzíteni az Izraeli Filmtavaszt a Filmintézet és a nagykövetség szervezésében. Ilyenkor egy hétig napi két vetítést láthatunk az “bájosan meghitt” Örökmozgó moziban egy csomó nyugdíjas nénivel és bácsival egyetemben, akik néha hangosan kiabálnak, hogy “nem hallom, nem hallom”, jelesül a szinkrontolmács hangját.
Idén azonban a kulturális attasé leépítésével párhuzamosan Izrael Állam Nagykövetsége valamiért kivette Surányi Vera kezéből a szervezést, és az eddig izgalmas, valóban friss filmtermést felvonultató program helyére tervezte azt, ami csütörtökön este vette kezdetét.
Meglepő felismerésként ért, de a mai napig nem gondoltam végig, melyik a kedvenc Wikipédia-kategóriám. Ugye nagyszerűek vannak, és most már van kedvencem is, méltón egy olyan emberhez, aki egyszer huszonöt órán keresztül szörfölte a permanens prokrasztináció és az örök művelődés ezen gyönyörű hibridjét.
Arról van szó, hogy életem első komoly élő műsorán dolgozom, ahol a komoly alatt azt kell érteni, hogy van forgatókönyv, és még azt, hogy elejétől a végéig 13,5 órát fog tartani. Az amerikai elnökválasztásról fog szólni, és annyiból Judapest-közeli prodzsekt, hogy társműsorvezetőm Tallián Miklós lesz, egyik vendégünk pedig Shadai.
De nem is ez a lényeg! Hanem hogy az amerikai zsidóságról szóló összeállításunk megírása közben – miután túl voltam Nina Hartleyn és Scarlett Johanssonon – kikötöttem Bugsy Siegel oldalán, ahol megszeppenve tapasztaltam, hogy az amerikai zsidó gengszterekről rendkívül szerény tudással rendelkezem, és hogy csak a Murdered Jewish American mobsters kategória 35 elemet tartalmaz. Azaz személyt. Halott személyt.
Mindenkinek szuper neve van. A teljesség igénye nélkül: Herbert „Fat Herbie” Blitzstein, Bernard „Lulu” Rosenkrantz, Louis „Pretty” Amberg, Louis „Lepke” Buchalter.
Képzeljük el, ahogy egy kalapos-öltönyös ember ránk emeli a Thompson-géppisztolyt, és azt mondja: Today was the last day you fucked with Fat Herbie, you schmuck. Rat-tat-tat-tat, majd egy csomó vér.
De nincs a listán a legjobb, mert őt nem ölték meg munkavégzés közben: Albert „Tick-Tock” Tannenbaum. Ő látható itt (↑) a képen.
Tehát akkor itt a link, és óra indul, én most minden idegszálammal arra fókuszálok, hogy nenene kattintsak rá, de önök engedjenek a csábításnak és kattintsanak, mert szuper lesz. Albert „Tick-Tock” Tannenbaum!
Sajnos az nem derül ki, hogy pontossága miatt kapta becenevét, vagy mert lőfegyverek helyett a bombákat preferálta.
Válság ide vagy oda, tovább folytatom a zsidó-hobbit. Amikor a kineziológustól meghibbantam – ez már így fog bevonulni a történelembe -, elég tanácstalan voltam. Én ezt legfeljebb intellektuálisan tudom megközelíteni. (Meg persze külsőségekben. “Most akkor bezsidulsz?” – kérdezte a pasim, amikor kértem, hogy hozzon nekem egy Dávid-csillagot Izraelből…) Kezdjek héberül tanulni? Vagy olvassak könyveket? Inkább olvasni kezdtem, és közben azt kutattam, hogy miben nyilvánul meg, hogy zsidó vagyok. Hogy amik vagyunk, van-e ennek bármi köze a zsidósághoz. Elovastam ezt, hogy legyen már valami fogalmam a menóra és a hanuka-gyertyatartó közötti különbségről, aztán elolvastam egy leszbikus zsidó könyvét, mert tetszett a címe.
Egy korábbi posztban már fícsör volt Sarah Lefton legújabb projektjének pilot-filmje, de most végre elindult rendesen is a szuperflódni G-dcast projekt. Mostantól minden héten elkészül egy új animációs rövidfilm a heti tóraszakaszból, egy-egy vendégrabbi magyarázatával-narrációjával. Sarah Lefton nevéhez fűződik egyébként a nagy zsidó T-shirt konjunktúra: ő alapította az első ilyen céget, a Jewish Fashion Conspiracy-t. Azóta kinőtte a polóbusiness-t, és még jobb elfoglaltságokat talált:
Maga az indulás dátuma is frappáns, ugyanis épp most – Szimcha Tora ünnepe után – kezdjük el újra olvasni a Tórát, tehát épp az első szakasznál tartunk a héten. A Tóra (Mózes első öt könyve) 54 heti szakaszra van osztva, a Bereshit az első.
A Páva utcai Holokauszt Emlékközpont KönyvEsték-sorozatában október 2-án megrendezésre került beszélgetésen a Kommentár című folyóirat tematikus holokauszt-számának szerzői, illetve az egyik írásban közvetve-közvetlenül megszólított vitapartnerek ültek le egy asztalhoz.
Eredetileg két, egyformán hangsúlyos beszélgetést terveztek a programban: az Ablonczy Balázs és Novák Attila Tizenkét állítás a Soáról c. közös írásáról való eszmecserét Gyáni Gábor, Karsai László és Szita Szabolcs beszélgetése követte volna.
A program első része a tervezettek szerint meg is valósult: az est moderátora, Vári György a Tizenkét állítás… megfogalmazásának gesztusáról (Mi az írás apropója? Mi az üzenete annak, hogy két szerző fogalmazta meg a kérdéseket? Ki beszél? Ki a címzett? Miért tizenkét pontban kellett megfogalmazni? Mi az írás megjelenési helyének jelentősége? stb.), illetve külön-külön az egyes pontokról tett fel kérdéseket a szerzőknek. A „társszerzőség” kapcsán Novák és Ablonczy is kiemelte, hogy a közös pontok mögött kétféle „érzékenység” húzódik meg – ennek, vagyis a másik érzékenységének a tisztelete kulcsfontosságú bármiféle társadalmi párbeszéd esetében. A szerzők személye és a társszerzőség szimbolikus üzenetet is hordoz, a zsidó-nem zsidó párbeszéd fontosságáét: Novák Attila a Magyarországi Cionista Szövetség elnöke és a Szombat szerkesztője, Ablonczy Balázs pedig a jobbközép Kommentár főszerkesztője.
Megvadultunk vadjutka ékszereiért! Vadulj te is: és legyél színesebb, mint eddig.
A JP és Fűszeres Eszter most segít ebben: ha a Fűszer&Lélek könyvet hivatalos megjelenése (november 7.) előtt elővételben megrendeled tőlünk, akkor vadjutka bónuszt is kapsz! A vadjutka bónusz pedig nem más, mint egy 15% kedvezményre jogosító kupon vadjutka online ékszeresboltjába*. Flódniság?
Apróbetűs rész: az első 500 elővételesnek jut csak ilyen bónusz, így érdemes sietni – már majdnem 350-nél tartunk!
Rendhagyó poszt következik, amennyiben félreteszem a kincstári optimizmust, nem tartom senkiben sem a lelket a dementorok leszereléséről szóló szemantikai bozótharc közben, és jósolok egy kis világvégét, különös tekintettel a Közel-Keletre. Nem osztom ugyanis Shadai optimizmusát a világpolitikát illetően. Nézzük, mi fog történni az elkövetkező években a világban, és milyen hatása lesz ennek a Közel-Keletre, az általam elképzelhető legrosszabb, de még reális forgatókönyv szerint.
Adott:
Ami történni fog:
Szukot után etróg, azaz eső után köpönyeg. Jócskán benne vagyunk ugyanis a szukot (lombsátrak) ünnepében. Nekem mégis most kéne írnom róla. Kicsit késő ugyan, de lévén a Charlie eleve későn érő típus, talán még sem áll tőle(m) alkatilag távol ez a feladat. Szerencsére a lombsátrak ünnepe hét ill. nyolc napos ünnep (Izraelben és a reformok számára rövidebb, a szórványban élő ortodoxok ill. konzervatívok-neológok számára egy nappal hosszabb), így még hátra van belőle kettő ill. három nap (ki hogy számolja), talán még lelkesíteni is tudok. A bejegyzés folytatódik! ››
Ez a kence már majdnem fetteh, ami rokona a hummusznak, de abba pitát is kéne darálni, én pedig megelégedek azzal a kenyér mennyiséggel, amire rákenem a hummuszt.
Nagyon egyszerű, 10 perc alatt elkészül, leszámítva a csicseriborsó főzési idejét, de azt meg is spórolhatjuk, ha konzerv csicserit használunk.
Hozzávalók:
1 csésze csicseriborsó megfőzve, vagy egy konzerv
2 dl natúr joghurt (igazán finom lesz, ha 4 dl joghurtot konyharuhába borítva kicsöpögtetek, amíg felére nem sűrűsödik)
20 dkg kesudió
2 gerezd fokhagyma
1 kk római kömény
só, bors
olívaolaj
citromlé ízlés szerint
paprika a díszítéshez
A kesudiót a római köménnyel száraz serpenyőben megpirítom, majd az összes hozzávalót turmixban, vagy botmixerrel a legkrémesebbre pépesítem. Ha túl sűrű lenne, lehet egy kicsit lazítani rajta a csicseri főzőlevével. Tálaláskor meghintem paprikával, és olívaolajat locsolok a tetejére. Pitával kínálom.
Hogy nőttek össze a zsidók a libával? Kóser-e a tömött liba? Fáj a libának a tömés? Fűszeres Eszter erről a témáról tartott tegnap este nagysikerű előadást a Marom Teraszon, a blogjában pedig most írásban is megosztja velünk a megfejtés(eke)t. Vigyázat, májhízás!
(Kommentelés Eszternél.)
Megtaláltam a Judapest.org arab testvérlapját! Az a nevük, hogy KABOBfest. Popkulturálisak, szemantikai harcot vívnak, humorosak a bejegyzéseik és mindenről van véleményük (rögtön több is). Nagyszerű a linkgyűjteményük is, belépő egy ismeretlen (de érdekes) világba. Blogbarátság lesz ebből. Update: vagy mégsem?
Szóval nem harmincévesen tudtam meg, hogy zsidó vagyok, nem is tizenévesen. Ez mindig is evidens volt. Már egészen kicsi koromban tudtam, hogy apám zsidó, ezért úgy gondoltam, én is az vagyok, tudtam, hogy a zsidó igazából egy vallás, és hogy mi nem vagyunk vallásosak, úgy gondoltam, hogy a Biblia első része a zsidóké, és hogy abban érdekesebbek a mesék, később azt, hogy zsidónak lenni egyrészt valami jófajta kultúrális örökséget jelent, másrészt valami idegesítő súlyt.
