Csodálatos része a blogger-kultúrának, hogy sokan felteszik a blogjukra az elõadásuk vagy a prezentációjuk szövegét már napokkal az elõadás vagy konferencia elõtt. Vannak akik már a legelsõ vázlatot, a dia-csontvázat is feldobják a blogjukra, hogy aztán az olvasó-közöséggel közösen gondolkodva öntsék azt végsõ formába.
ün most egy panelbeszélgetésre kaptam meghívást, jövõ hét szerdára. Ez a beszélgetés Berlinben lesz, a téma pedig valami ilyesmi: “az európai zsidóság, a civilség és az innovatív zsidó kezdeményezések”. A panelben öten leszünk, én leszek az egyetlen kelet-közép európai résztvevõ; a többiek londoniak, berliniek, New York-iak. A hallgatóság: egy szuperzártkörû konferencia (mi sem vehetünk részt rajta a saját panelbeszélgetésünket leszámítva) résztvevõi, akik a világ legnagyobb zsidó filantróp alapítványainak a vezetõi. Szerintem ez maga a Cion Bölcseinek a Tanácsa lesz! ;] Nem tudom pontosan, hogy mirõl akarnak kérdezni, de amennyiben “gombnyomásra” kell valamit majd mondanom, akkor a következõ gondolatokat terveztem megosztani velük - legyen ez akkor itt most az én “dia-csontvázam” (bár vetíteni nem fogok):
1. Az elterjedt amerikai vagy izraeli közvélekedéssel szemben Európa nem csak egy “zsidó temetõ”. Az európai (és benne a magyar) zsidók jelene ma már nem csak a “múlt sötét árnyairól” szól; az elmúlt 20 évben nem csak teljesen új zsidó nemzedékek nõttek fel, hanem velük együtt létrejött Európában egy egészen életképes kultúra is. Check it out now.
2. Theodor Herzl tévedett és Asher Ginsbergnek igaza volt. Herzl az aktív politikai cselekvés, a zsidó államiság azonnali és mindenáron való megteremtése mellett tette le a voksot Baselben; Asher Ginsberg amellett érvelt, hogy a kulturális magunkra találás sokkal elõrébb való, mint az öncélú államiság vagy a politikai sovinizmus. I agree.
3. Európában a könnyû látszat ellenére nem az “antiszemitizmus” a kardinális kérdés az itt élõ zsidók számára. A döntõ kérdés inkább az, hogy miképp is akarunk (tudunk) “zsidók” lenni; hogyan kívánunk viszonyulni a többségi társadalmakhoz; hogyan szeretnénk, hogy a többségi társadalom viszonyuljon hozzánk? Do we know?
4. Zsidó szervezetek állandóan a “közösségépítés” és az “involválás” témakörökön pörögnek: ez nagyon helyes, de érdemes észrevenni, hogy ezek nem egyedien zsidó problémák. Különösen a poszt-szoc országokban a civil társadalom erõsítése kulcskérdés, mert önszervezõdõ civil közösségek nélkül egyszerûen nem mûködik normálisan a demokrácia. ürdemes lenne odafigyelni másokra is, nem állandóan belterjes “párbeszédekben” lenni: sokat tanulhatunk. Figyeljük meg, hogy miként szervezõdnek sikeresen közösségek alulról - a Critical Masstõl a couch surfereken át a bloggerekig.
4b: Túl sok szervezet van: sikerült “túlintézményesíteni” a zsidó életet.
5. Nem a “zsidóság” az egyetlen társadalmi-kulturális kontextus (és konfliktus, hehe), amiben élünk. Sokszor vannak ennél nagyobb, fontosabb “narratívák” is az életünkben. Ugyanakkor csodálatos, hogy a “zsidóságnak” (=a zsidó szemléletnek/tudásnak/hagyománynak) vannak releváns válaszai (vagy legalábbis jó kérdésfelvetései) a legtöbb mai kérdéssel (issue-val) kapcsolatban. Legyen a téma élelmiszer biztonság, konfliktusok kezelése, csoportok együttélése, városi biciklizés, szingliség, városi szétesés, rock n’roll, konzervativizmus vagy liberalizmus: ezekrõl van mondanivalója a zsidóságnak.
thumbsup, fõleg a 3-as pontért.
na, az izrael vs diaszpora temarol lehetne egy szajbarago. nagyon ajanlott olvasmany joann sfar klezmer kepregenyfolyamanak elso resze eloszo (angolul is kaphato).
http://pilpul.net/konnyu.shtml?x=30195
Teljesen felesleges belemenni a Herzl-Ginsberg vitába. Izrael nélkül ma egészen más lenne a közép-európai urbánus-liberál zsidó fiatalság identitása. Ráadásul a kulturális identitás és egy demokratikus zsidó állam léte nem zárja ki egymást. Ginsberg tévedett -bocsánat, lehet hogy ez kissé demagóg-, erre azt hiszem a Soa a bizonyíték. Most 2007-et írunk. A helyzet alapvetõen más (globalizáció, multikulturalizmus, szekularizáció, demokrácia, stb, stb).
“üncélú sovinizmus”? Kérlek ne. Te is tudod, hogy Izrael nélkül ma nem lenne judapest. (Utálok egymondatos igazságokban beszélni, de ennek ellenkezõjérõl nehezen tudnál meggyõzni.)
A többi topicban egyetértek. Hajrá és jó utazást!
portnoy-al egyetértek: a tegnapi, árpádsávos, büdöszsidózós tüntetést is belevéve - ahhoz, hogy a mai húsz-ötvenévesek nem reszketnek, jelentékeny szerepet játszik Izrael puszta léte - szerintem. Sõt, azt is mondanám, hogy ha annak idején nem totojázik a zsidó értelmiség, hanem az európai nemzeti állam eszméhez szorosabban kapcsolódva, tömegesen települ az akkori Oszmán Birodalom adekvát területére - egészen másként nézne ki a zsidó állam gazdasági-politikai és ezek következtében szellemi-kultúrális helyzete. Az államiság az önrendelkezés elengedhetetlen része, és ha személy szerint bárki dönthet arról, hogy a globális világ milyen fertáján is akarja leélni életét, a hovatartozás kérdése semmivel nem lett kevésbé fontos - maximum árnyaltabb identitást fogalmazhatunk meg - ami a globális világban jobban elfogadható.
Nem hiszem, hogy Izraelben azt gondolják, hogy Európa egy zsidó temetõ - az izraeliek jelentõs része nyitottabb és tájékozottabb annál, mintsem, hogy így gondolkodjon. ?va intek attól minden magyar zsidót, hogy az Izraelben élõ, régóta elszármazott rokonai véleményét túláltalánosítsa! A magyar zsidók speciális traumája a Soát megelõzõ feltétel nélküli rajongás Magyarországért és a Soá idején tapasztaltak, valamint a magyar kultúrába való beágyazottságuk egész életre kiható volta… magyarul: a Holokauszt elõtt a magyarországi zsidók jelentõs részének a magyar kultúra sokkal inkább a sajátja volt, mint a zsidósága. Akik túlélték, különbözõ magatartásformákat követtek, de mindegyikõjükben benne van a cselekvést igazoló ideológia - akik maradtak, és azok leszármazottainak is, mint ahogy azoknak is, akik Izraelbe vándoroltak. Ilonka néni, akit 18 évesen vittek a haláltáborba, és kiirtották a családját, Izraelbe ment, miután túlélte, de az Ady verseket élete végéig jobban ismeri, mint Bialikét… De az õ, Izraelben született gyerekének nincsenek komplexusai, mivel neki van egy biztos identitása a hely, ahol született és a hely kultúrája, amibe belenõtt, és ezért könnyebben felvállalja a szülei születési helyének kultúrális örökségét.
A Magyarországon maradt zsidók leszármazottainak, szerintem, a stabil identitástudata akkor érhetõ el, ha legalább annyira magukénak tudják a zsidó kultúrális örökséget, mint a magyart - ez egyébként sem rossz dolog, ráadásul a szabad választás lehetõségét adja, és mentesít a magyarázkodás kényszerétõl.
Az antiszemitizmust, és annak XXI. századi népszerû formáját az antiizraelizmust nem venném könnyedén… nem félelemmel követem, de lebecsülni, éppen a történelmi példák okán nem szeretném. Az antiszemitizmus okai nem szüntek meg Európában, csak sokkal bonyolultabbak lettek, éppen a Soá letagadhatatlansága okán. Zsidókat gyilkoltak a Soát megelõzõen is, de ezért a keresztény világ nem kellett meakulpázzon…
Azzal sosem volt gond, hogy a zsidók nem foglalkoztak az össztársadalmi kérdésekkel…:) ezt egyébként a nemzsidók negatívumként értékelik, sokszor… hogy ne mondjam, a zsidóknak kicsit “mániájuk” a világmegváltás, és sokkal kevésbé a valódi közösségi érdek. Magyarul, a családon belüli marakodást csak akkor váltja fel a támogatás, ha nagy a veszedelem… Persze, ha valaki zsidó, attól még nõ is, tudatos vásárló, kerékpáros és minden egyéb…
Nekem tetszik ez a “diacsonk”. Majd számolj be nekünk légyszi arról, hogy mi volt a reakció!
Hu, ez ilyen szupertitkos, ossze-eskuveses dolog?
Azert majd beszelhetsz rola, vagy titoktartasi is lesz?
Nu, megtörtént a panelbeszélgetés, rövid beszámolóm:
- a panelben négyen voltunk végül: a londoni Limmud elnöke (egy 31 éves szimpatikus, kipás srác), a berlini zsidó “ifjúsági ház” elnöke (egy huszonéves, szõke, helyes lány, nem kipás), valamint a berlini zsidó diákszervezet “orosz-német” vezetõje (nem szõke, nem kipás és nekem nem is túl szimpatikus).
- vagyis én voltam az egyetlen “nem-szervezet(t)”: az ellenkultúra egyetlen igaz harcosaként tündökölhettem a teremben!
- eldöntöttem emiatt, hogy a limudos sráccal fogok taktikai szövetséget kötni és elsõsorban a “közösség” fogalom változásáiról fogok beszélni az egybegyûlteknek.
- az egybegyûltek: a világ legnagyobb zsidó filantróp szervezeteinek a vezetõi (fõleg igazgatói rangban): Schusterman Foundation, The L.A. Pincus Fund, JDC, Dutch Jewish Humanitarian Fund, The Marc Rich Foundation for Education, Andrea and Charles Bronfman Philanthropies, the Levi Lassen Foundation, The Pears Foundation és még páran. üvente ezrek csúsznak a lábaik elõtt egy kis lovettáért.
- visszatérve a “közösség” témához: azt emeltem ki, hogy a régebbi korokban definiált “zsidó közösség” fogalom már többnyire nem képes leírni azt a módot, ahogyan ma építjük fel és tartjuk fenn társas kapcsolatinkat és közösségeinket (ez minden közösségre igaz a nyugati világban). A zsidó közösségeket sem a fizikailag meghatározott hely (pl. zsinagóga, gettó vagy “zsidó közösségi ház”) teremti meg, hanem - ha egyáltalán valami - , akkor inkább az azonos életstílus, az azonos érdeklõdés vagy akár az azonos érdek. Ennek egyik “mellékhatása” az, hogy a többségi társdadalmon belül a zsidók már nem alkotnak monolitikus blokkokat (”nem egyfélék”). Helyette egyre inkább fragmentálttá, széttöredezetté válik a zsidóság - vagy egyre inkább “pluralistábbá”, ha pozitívan akarunk fogalmazni. Az internet pedig különösképp megváltoztatja a térrel, hellyel és idõvel kapcsolatos tapasztalatainkat és tudásunkat. A netes kultúra és azon belül pláne a blog-kultúra, a “webkettõ” nemcsak a kommunikáció, hanem a közösségépítés teljesen új útjait nyitja meg a zsidók számára is. Kihívás: hogyan lehet a mûködõ online közösségek energiáit, szellemiségét “portolni” (lefordítani) az offline világra? (A kuruc.infó pl. offline hídblokádot szervez online).
Ezen kívül érintettem a 3-as, 4-es, 4b, valamint 5-ös kérdéseket is. Ginsbergrõl és Herzlrõl nem beszéltem (nem volt helye), viszont a büfében emlegettem Avraham Burgot , aki Ginsbergrõl is beszél, és többen bólogattak.
- a végén megkérdezték, hogy mire van szükségünk és én csak egy puszit kértem. Ezt ezúton is továbbitom nektek, kedves olvasók! De azért szóljatok, ha hiányzik valami.
Azért legalább egy irodát kérhettél volna! Az mindenkinek van…
Vagy egy éttermet! :)
Tényleg.
Mostmár mindegy, majd jövõre. Addig megírom az étlapot :-)
Kipas - nem kipas? Ezt miert kell kiemelni?
Kipa az a kis sapi, amit a ferfiak hordanak a fejuk tetejen, nem?
Ha valaki állandóan kipát hord a fején, akkor ezzel azt juttatja kifejezésre, hogy vallásos, és (saját fölfogása szerint) halachikus életmódot él. Ha horgolt a kipája, akkor vagy (ritkábban) reform (esetleg rekonstrukcionalista), vagy (gyakrabban) konzervatív, vagy mérsékelten ortodox (esetleg reforto vagy konzervadox). Ha nem horgolt a kipája, és nem is színes, hanem pl. bársony, akkor az illetõ ortodox vagy ultraortodox, pl. “chaszid”. A kipás krapekokkal jó vigyázni. Bogarasak. Napjában háromszor is képesek imádkozni. A szombatot kirándulás helyett egy zsangógában töltik, melyet súlnak hívnak, míg minden normális ember zsinagógát, templomot mond. Nézeteiktõl függõen különbozõ egyéb rigojáik is vannak. Az utolsó két kategóriába tartozó kipás (konzervatívtól lefelé) pl. nem fog szombaton elkészített fõtt ételt enni veled, bármilyen finomra is fõzöd. Nem hozat neked virágot, csak ha már kiment a szombat. A legutolsó kategóriába tartozók szombaton még a szebkendõjüket sem viszik magukkal az utcára, inkább a ruhájuk szegélyébe törlik az orrukat. Shaddai tehát arra akart célozni, hogy a többieknél volt papírcsebkendõ. Csak barokkosan fogalmaz. (Nem lehet mindenki olyan iiredundánsak lényegretörõ, mint pl. én.)
Most látom, hogy az udi név valószínûleg nem hölgyet takar. A virághozatal törlendõ. A fõzés opcionális. Továbbá magyarul se tõlem tanulj, a rigolya sem j-vel írandó.
Majd jön ám az elsõ szövegem is, csak még cenzúrázzák…
Nekem pont egy puszi kellett. :)Az online puszi is puszi.
Csak száraz.
“Most látom, hogy az udi név valószínûleg nem hölgyet takar. A virághozatal törlendõ. A fõzés opcionális. Továbbá magyarul se tõlem tanulj, a rigolya sem j-vel írandó.”
Ezt most ertenem kellene? What kind of Rigolya? Szep szo, de nem irtam le mar vagy 3 eve. Pedig tobbet kene hasznalni.
ün írtam rosszul föntebb. Jellemzõ momentán a szellemi képességemre, hogy honlapodat meglátogatva, a fõoldalon megjelenõ férfiú fizimiskájából és az angol szövegbõl – nevess ki nyugodtan – azt gondoltam, indiai bevándorlóval van dolgom. Ezért tettem utalást a – mi is a nyelvhelyesség ellentéte – nyelvhelytelenségemre.
Le kell cserélnem a fiam kipáját az oviban. Most tudtam meg, hogy ultraortodox.
Hát jobb késõn, mint még késõbben. (A Benjáminban és a Lauderben nem kell lecserélni, ha értené is valaki a kódot, ott úgy sem hinné el senki…)
Hát, nem oda jár :-)
Na, ha magyar hiteles Talmud még nincs is, de a kis sapkáról már megtudtam ezt-azt. üs a feketeébe öltözött kalapos nagyszakállúak kicsodák? (Jó, tudom, bocs, majd sabbat után válaszoljatok)
KüVETELJüK az elsõ magyar KIPA szájbarágót!!!!
Sztem a Bart Simpson-os, Southparkos, és hasonló verziók kategorizálása szép kihívás lesz. (na jó, kevés haredi visel ilyet)
Még egy kérdés, talán profán (nem sértõ szándékú): óvodás gyerekek is hordanak kipát (gondolom, csak zsidó óvodában)? Hogyan marad az a fejükön? ürtem ezalatt, hogy a gyerek játszik, ugrál, feje hol erre, hol arra, azt a sapkácskát meg semmi se tartja. Vagy mégis?
Molnárgörény. Oda kell a hajacskájához rögzíteni.. (gondolom már babahajtût láttál)… Felnõtteknél sem marad meg csak úgy, mondjuk egy jó göndör hajon….
Hát, az én kisfiamnak rövid a haja, nem hinném hogy hajtûvel is megállna a fején - bár az õ esetében nem kérdés hisz mi nem zsidók vagyunk. Milyen frakció a kipa helyett kalapos, szinte mindig feketébe öltözött (nyáron iszonyú melegben kalapban-öltönyben a Király utcában járó) zsidó? Mert hogy azok is valamilyen zsidók, az biztos, hiszen a Dohány utcai zsinagógánál is szoktak állni. Itt följebb is van egy olyasféle kalapos kép egy másik posztnál.
Csak nem az ultra-ultraortodoxok? Mert most visszanézve, tényleg olyanok mint a kép, copfjuk is van. Meg nagy szakálluk (lehet, hogy tilos vágni?).
Kedves Molnárgörény,
a zsidóságban az a szokás járja, hogy az I-sten iránti tisztelet jeléül fedett fõvel vagyunk. Bármivel be lehet fedni a fejet. Vallásjogilag tehát az úszósapka is megfelel. Elegendõ egy kis köralakú valami, ez a kipá, kápele, jármulke is, vagy ahogy a pesti szlengben járja: sábeszdekli. Ennek az alkalmatosságnak a fejen maradása függ a hajzat hosszától és a sapkácska szabásától, méretétõl valamint anyagától is. Van olyan (általában nagyobb méretû, vászon és bársony kipá), mely hókusz-pókusz nélkül fönnmarad, de a legtöbb bizony leesik. Ilyenkor az eber vagy fölveszi és visszateszi, vagy technika után kiált. Az ipari forradalom Kétségkívül egyik legnagyobb vívmánya a hajcsatot és hajcsíptetõ. Legtöbbünk ezzel erõsíti, mintegy versenyt futva korának elõrehaladásával, ritkuló fejszõrzetéhez a kipát. Kopaszodó vagy kopasz férfiak értelemszerûen nem, õk más módszerekkel próbálkoznak. A fiam (7) is csiptetõt használ, mint minden más fiú is az osztályából. Nagyjából beválik. Eltekintve attól, hogy hosszabb idõn át irritálhatja a fejbõrt. Olyankor az ember átcsípteti.
Vannak olyanok is, akik a kipa fölött is hordanak sapkát vagy kalapot. (Biztos, ami biztos alapon.)
A halántékhajtincs (peot, pájesz) egy bibliai rendelkezés speciális értelmezésébõl fakad. Jellemzõ, hogy ezt a hajviseletet a szír keresztényektõl vették át a keleti zsidók, úgy került Európába. Nem minden ortodox zsidó hord ilyen tincseket, de aki ilyen tincseket hord, az az esetek túlnyomó többségében ortodox. Akiket láttál, nagy valószínûséggel az egyik chászid (kelet-európai népi vallásos) áramlat, a Chábád képviselõje. Ez csoport a cári Oroszország nyugati felébõl származik, s 90 elõtt nem volt jelen a magyar zsidó közéletben (nóvum). Helyettük más, a Soában odaveszett ill. 56-ban kivándorolt chászid csoportok (pl. a szatmáriak) voltak jelen. ?k ma csak temetõlátogatásra térnek haza.
Köszi, Charlie. A korábbi kipás bejegyzéseket végigolvastam - hát, nem semmi. “Mutasd a kipádat, és megmondom, ki vagy!” - vagy legalábbis nagyjából, mert ha pontosan írták a horgolt, ilyen-olyan színû jelentését, akkor az is lehet többféle vallási alcsoport tagja.
A Dohány utcai zsinagóga táján elég gyakran megfordultam munka közben korábban, de gyalog is. A furcsa az ilyen, látványnak is nagyon ortodox zsidókban, hogy a legnagyobb melegben is vastagon be voltak öltözve, dõlt is a víz róluk igencsak. Egyszer voltam is egynél kint, aki elájult a melegtõl, és tényleg lehetett orosz (vagy valami afféle) származású, mert magyarul nem beszélt egy szót se.
A lubiknak nincs láthatóan nagy pajeszuk. Az valami más irányzat lehetett.
Hát, mióta a volt kolléga könyvét munkában elolvastam, azóta tudom, hogy a zsidóság vallási irányzataiból igen-igen sok van… Az elájult emberkéhez valaki kijött tolmácsolni, de hogy milyen nyelven beszéltek (héber? jiddis? abszolút nem tudtam felismerni egy szót se, megkérdezni meg nem akartam), arról fogalmam sincs.