Idén nagyon késõre esnek az ünnepek, tavaly, ha jól emlékszem Pészach egy idõben volt a keresztény húsvéttal. A zsidók holdnaptár segítségével állapítják meg, hogy melyik ünnep mikorra esik, ami a keresztény húsvétra, és pünkösdre is igaz, ezért is mondják ezekre az ünnepekre, hogy mozgó ünnepek: mindig más napra esnek. Idén Pészach április 19 és 27 közé esik, aminek az elsõ két estéjét Széder estének hívjuk.
Pészach az Egyiptomiból való kivonulás ünnepe. A nyolcnapos ünnep a felszabadulás emlékét õrzi, és azt idézi, hogy Izrael gyermekei a kétszáztíz esztendõs egyiptomi rabság után, kivonultak Egyiptomból.
Az ünnep elõtt nagyon alaposan kitakarítunk. Ez nem egy szokásos nagytakarítás, ilyenkor kiporszívózzuk a szekrényeket, kirázzuk a könyveket, mindent kiporolunk, ahol elbújhatott egy kenyérmorzsa. Márpedig morzsa akárhol lehet. ün ilyenkor alaposan kitakarítok, elõveszem a pészachi edényeimet, kidobok minden kovászost, ezt nem olyan nehéz megtennem, mert már elõre tervezek, és ilyenkorra elfogy itthon a liszt, nincs a fagyasztóban sütemény, keksz, ilyesmi. Egyedül a kovászomat sajnálom, ezt át szoktam vinni egy nem zsidó barátnõmhöz, akivel írunk egy jelképes papírt, miszerint a kovászt eladom neki. Még fizet is érte, általában egy százast, pedig a kovászom sokkal többet ér :-) Pészah után pedig visszavásárolom tõle. Ez a vicces mozzanat nagyon fontos, mert valóban nem szabad ilyenkor a tulajdonunkban lennie kovászosnak.
Ilyenkor szokás elégetni az egész évben összegyûjtött challat is (A szombati challah, kalács, vagy barhesz sütésekor félretett áldozatot egész évben gyûjtjük, majd megszabadulunk tõle)
A peszáh elõtti néhány napban mindenkinek hozzá kell járulnia a szegények, rászorulók peszáhi lisztjéhez (kimhá dipiszhá), hogy a jó érzés, a szabadság érzése mindenkinek a sajátja legyen, mindenki érezze úgy, mintha õ maga szabadult volna meg a rabságtól. Ezért is szokás széder estére sok vendéget hívni a családon kívül is.
Ortodox családok ekkortájt kicserélik a sütõjüket egy olyanra, amit csak az ünnepen használnak, vagyis évente mindössze egy hétig. ün szimplán kitakarítom, kóserolom azt. Ha lesz idõm, elszaladok egyik ortodox barátunkhoz, és készítek pár fotót, hogy bemutassam mennyire komoly dolog ilyenkor a takarítás: a csapot alufóliával tekerik körbe, a konyhapultot, és a felette lévõ csempét nylon-nal borítják, még a hûtõt is kibélelik fóliával. Olyan lesz a konyha, mint egy ûrállomás. ürdekes.
Miután kitakarítottuk a lakást, következhet minden gyerek kedvence a hamec, vagyis a kovászos keresése: elrejtjük valahol a lakásban egy pár morzsát, lehetõleg becsomagolva, hogy ne szóródjon szét, majd látványosan megtaláljuk azt, gyertyával a kezünkben. Ezt tollseprûvel szokták fakanálra seperni. A megtalált morzsáért persze ajándék jár :-)
Kezdõdhet az ünnep: a két Széder estének megvan a maga forgatókönyve. Elõször is mindenkinek úgy kell tekintenie saját magára, mintha õ is ott lett volna azok között, akik kivonultak Egyiptomból. A szertartás egy pohár bor elfogyasztásával kezdõdik, négyet kell meginni az est folyamán. Azért 4, mert a Tóra 4 különbözõ kifejezést használ a szabadságra a kivonulás kapcsán. Az egyiptomi számûzetés idején is 4 nagyon nagy erénye volt minden zsidónak: megtartották a héber nevüket, héberül is beszéltek és nem vették fel az egyiptomiak nyelvét, igen erkölcsösek voltak és hûségesek maradtak egymáshoz.
Az ünnep elnevezése: hág hápeszáh (az elkerülés ünnepe) a Tórából ered, a halál elkerülte (peszáh) Izrael fiainak házait Egyiptomban, midõn sújtotta Egyiptomot, a mi házainkat pedig megmentette. Angolul Passover. Tehát, a zsidó törzsek egyiptomi kivonulását megelõzõen a tízedik csapás (az elsõszülöttek halála) elkerülte a zsidó családokat. Ez volt az utolsó csapás, mely után engedélyezte a fáraó, hogy elhagyja országát az ingyen munkaerõ, a rabszolgasorsba kényszerített zsidóság.
Nevezzük még a szabadság ünnepének (hág háhérut), mert ekkor következett be a hosszú egyiptomi rabság után a szabadság. Szabad nép lett a rabszolgákból és elindultak a Kánaánba vezetõ hosszú úton.
A kovásztalan kenyerek ünnepe (hág hámácot) elnevezés is a kivonulásra, a szabadságra emlékeztet.
A kovásztalan kenyér (mácá, pászka, laska) a rabszolgák, a szegények kenyere volt annak idejében; valamint e kenyér emlékeztet a sietségre is, mert nem volt idõ a tészta kelesztésére. A manapság az ünnep alatt evett macesz csak vizet és lisztet tartalmazhat és 18 percen belül kell megsütni, nehogy meghámecosodjon (erjedésnek induljon, kovászos legyen). Az askenáz zsidóság pészah napjaiban a rizs és a hüvelyes növények (bab, lencse, borsó stb.) fogyasztását is tiltja.
Peszáh a tavasz ünnepe (hág hááviv) is, mert mindig tavasszal veszi kezdetét, mikor a termés érlelõdni kezd, amikor újra éled a természet. Ez az elnevezés az ünnep mezõgazdasági jellegére utal, mert a Szentélyben a zsengék, az elsõ termések áldozatát az ünnepek után mutatták be és az ünnep második napján kezdték el az omerszámlálást is.
Az ítélet napja (jom hádin) néven is ismeretes, mert a Misna tanúsága szerint Isten ekkor mond ítéletet a föld termései felett.
A peszáh szó jelenti még azon áldozatot is, melyet niszán tizennegyedikén este minden zsidó családnak be kellett mutatnia a Tóra tanúsága szerint.
A széder este:
A héber széder szó (סדר) rendet jelent, pészah estéjét a rend éjszakájának nevezik (ליל הסדר – lél hászéder). ?rködés vagy megõrzés éjszakájának is nevezzük.
Széder esti vacsoránál minden vendég kap egy Haggadat, amiben a kivonulás történte, és az este rendje van leírva. Az estét általában a családfõ, vagyis a legidõsebb férfi vezeti. Az õ széke mellé egyes helyeken egy második karosszéket is készítenek az asztalhoz, várván azt a zsidót, aki valamiért nincs ott (nem érdekli, beteg, nem lehet jelen).
Az ünnepi asztalon mindig megtalálhatóak a Haggadák, a szédertál, rajta ételek: bécá – egy sült vagy fõtt tojás (a tál bal felsõ részén), zroá – egy darab sült csirkehús (nyak, vagy szárny, melyet nem fogyasztunk el; a tál jobb felsõ részén), máror (מרור) – keserûfû (cházeret, torma és saláta az elõzõ kettõ alatt), kárpász (כרפס) – valamilyen zöldség (a keserûfû alatt bal oldalon), chároszet (חרוסת) – reszelt alma, körte, dió, fahéj és bor keveréke (a keserûfû alatt jobb oldalon), koréch (כורך – alul középen ismét keserûfû, ugyan az, mint a máror), bor, (legalább 3,5 dl személyenként, helyette lehet szõlõlé is), Poharak mindenkinek. Egy nagy és díszes serleg (ülijáhu/Illés serlege), egy tálka sós víz, három darab pászka (macá, macesz), ünnepi gyertyák.
Az este gyertyagyújtással kezdõdik.
Ezután kidus, vagyis áldás a borra.
A széder folyamán összesen négy pohár bort iszunk, ebbõl a kidus az elsõ.
Kézmosás. Ez a szokásos kézmosás, de most nem mondunk rá áldást.
Kárpász. Eszünk egy darabot a krumpliból, sós vízbe mártjuk.
Jáchác. A családfõ kettétöri a szédertálon lévõ három pászka közül a középsõt. A kisebbik felét visszateszi a helyéra, a nagyobbikat pedig elrejti. Ez az áfikomen, amit a vacsora végén eszünk meg.
Mágid,a szabadulás történetének elbeszélése. A házigazda felemeli a szédertálat, és hangosan, tagoltan mondja a “há láchmát”: “Íme, a keserûség kenyere, amit õseink ettek Micrajimban (vagyis Egyiptomban)
Megtöltik a második poharat, és a jelenlévõk közül a legfiatalabb elmondja a “Má nistáná?-t”, vagyis megkérdezi: “Miben különbözik – má nistana – ez az éjszaka az év többi éjszakájától?”
A házigazda válaszával (”Rabszolgái voltunk Fáraónak”) kezdõdik a Hágádá, a peszách történetének elbeszélése, az est lényege. Van, ahol a házigazda olvassa fel hangosan, magyarázatokkal, máshol minden résztvevõ felolvas egy-egy részt. A négy fiúról szóló hasonlat a zsidó nép különbözõ csoportjait mutatja be: az egyik a bölcs, a tanult Talmud-tudós, a másik az önzõ rosszcsont, a “gonosz”, akit csak a saját hasa érdekel, a harmadik az együgyû, balga, akit könnyû “palira venni”, míg a negyedik a “csöndes többség”, amely “még kérdezni sem tud”, a mindenkori tömegtájékoztatás áldozata, az “ajlem-gojlem”. Manapság van egy “ötödik fiú” is, aki egyáltalán nem vesz részt a széderen, mert mondjuk kirándulni ment máshová… ?t is várjuk, köztünk a helye.
Ezután mesélünk az az isteni ígéretrõl, mely megtartott máig, s tovább meséljük a Hágádái elbeszélést a rabszolgaságról, a tíz csapásról, amely után a Fáraó elengedte a népet; a kivonulásról, amelynek útja a szabadsághoz vezetett. Családi hagyományok szerint változó énekbetétek is tarkítják a szöveget, majd megemlítjük a pászkát – a maceszt – és a keserû gyökeret (máror), aztán a dicsõítõ ének (hallél) után újra elmondjuk az áldást a második pohár borra, melyet már hátradõlve, mint a szabad emberek, iszunk ki.
Ezután kezet mosunk, áldást mondunk a pászkára, a márorra, majd a “Hilél-féle szendvics” (koréch) következik: pászka reszelt tormával – s végül jön a vacsora.
Ilyenkor már nagyon késõ van, általában éjfél is elmúlt, mindenki rettenetesen éhes! :-)
Vacsora után megtöltjük a harmadik poharat borral. üs jön a kérdés: hol van az Afikómen (az elõzõleg elrejtett maceszdarab)? Amíg a gyerek nem adja vissza, nem lehet folytatni a szertartást, mert ez a darab jelképezi az áldozati bárány elfogyasztását. A gyerekek meg általában édességet szoktak kérni érte. Elfogyasztjuk az afikoment, és elmondjuk az asztali áldást (”bencsolunk”). Megisszuk a harmadik pohár bort, majd kinyitjuk az ajtót – jelezve, hogy az ?rizet üjszakáján nem félünk semmitõl és senkitõl –, és elmondjuk az üntsd haragodat… kezdetû imát.
Ekkor megtöltjük a negyedik pohár bort, valamint egy külön poharat (serleget) Illés próféta tiszteletére. Befejezzük a Hágádát, s a végén elmondjuk: “lesáná hábáá b’Jerusalajim” – “Jövõre Jeruzsálemban” – és kiisszuk a negyedik pohár bort.
Holnaptól pár recepttel jövök.
Eszter, ez egy nagyon jó összefoglaló! Kösz!
Majd a receptejeidhez én is hozzácsapok kettõt. :]
De jó megint ilyen cikkeket olvasni itt. :)
üs receptek is. :) üs Dávid. :)))))))
Nagyon klassz az összefoglaló, köszönet érte!
Idén lesz az elsö szefárd széder amin részt veszek, kiváncsi vagyok mennyire leszek képes követni az eseményeket… Várom én is sok szeretettel a recepteket!
Hú, én meg a beszámolókat a szefárd kajáról!
Ez a kovász eladás majd visszavásárlás az egri Csillagokat juttatja eszembe amikor a törökök rikoltottak borivás elõtt hogy a lélek ijedtében eliramodjon amíg a bort megisszák, és ilyen módon nem lesznek tisztátalanok majd a másvilágon Allah elõtt.
Másrészt pedig mikor arra gondolok hogy miért nem jár manapság már senki népviseletben, illetve miért nem használunk már olyan kifejezéseket mint pl: legény, mátka, stb.., ilyenkor azt mondom azért nem mert a 21. században élünk, és nem a 17.-ben.
Igen ám de erre megszólal bennem egy belsõ hang hogy a 20. század sziinte mindent elvett a Magyaroktól, miért kéne akkor igazodnunk hozzá?
Mire azt válaszolom hogy lehet hogy a Magyaroktól szinte mindent elvett, de a világtól nem, és akármi is történt összehangban kell lennünk a világ fejlõdésével, ha nem akarjuk teljesen elszegregálni magunkat.
Ehhez képest kíváncsi lennék rá hogy egy zsidó hogy Magyarázza meg magának hogy miért követ a 21. században olyan szokásokat amiket sokszáz vagy sokezer évvel ezelõtt vezettek be.
Bajnok, annyian adják el a kovászost manapság, mint ahányan használják a legény, és a mátka szót. Alig-alig.
ün eladom, és ennek ellenére teljesen XXI. századi nõnek érzem magam. Olyan, mint a kóser evése, vagy a szombat tartás.
Jól esik a lelkemnek.
Milyen egy XXI. századi nõ?
Hogyan határoznád meg?
Gelebtes Judentum.
Nagyon jó volt olvasni!
Milyen egy XVII. századi?
Na jó, a magam 34 évével lehet, hogy csak XX. századi lennék. De csodálkoznál ha ismernél.
Miért, csodálatos vagy?:)
Nézeteim szerint egy XXI. századi nö, olyan nö, aki a XXI. században él. De nem hinném hogy ez bármilyen más kvalitatív tulajdonságot magábafoglalna.
A XXI. században éppúgy vannak kozmopolita városok, kis falvak ahol nincs villany, de més öserdei törzsek is. Mégis ök is mind XXI. századiak.
Azt viszont olyan szép volt az elöbb olvasni, hogy
“jólesik a lelkemnek” :)
Jólesett a lelkemnek!
Köszi Trilli!
Bajnok, arról van szó, hogy pár éve még én sem ismertem igazán a vallásomat. Azt hittem, hogy azok akik pl. szombattartók, azok egyben õskövületek is. Aztán megismertem egy pár fiatal családot, és láttam, hogy a hét 6 napján ugyanúgy élnek, ahogy én, de a hetediken pihennek, és csak a családdal vannak. Kikapcsolódnak, kiszállnak a mókuskerékbõl. Mostmár én is tudom, hogy ez csak egy elhatározás kérdése, és mûködik. Eddig nyûgnek, és tiltásnak vettem a szombati parancsolatokat, mostmár alig várom, hogy lecsatlakozzak a Mátrixról.
Egyébként én is használok autót (és nem szekeret), mikrót (és nem sparheltot) számítógépet (és nem füstjeleket).
üs eladom a kovászost. Minden évben.
shadai, ha téged foglalkoztat ilyesmi, megosztanád, milyen egy vega széder tál?
füszeres, respect a postért!
Csak rajzolva van rá a csirkenyak :-)
De azt nem kell megenni, úgyhogy nem üti egymást a két dolog. Elnézve a magyar kóser hús árakat, Shadai-nak van igaza.
Pészáh nem mozgóünnep, minden évben niszán 15-én van. 8-)
A Peszáh és a testi örömök
A judaizmusban a testi élvezetek ugyanakorra szerepet játszanak, mint a lelki örömök. Elõírás, hogy az ünnepeken jól érezzük magunkat. A Jeruzsálemi Szentély idejében ez részben a hús fogyasztását jelentette. Ha elõvesszük a Peszáhra vonatkozó hagyományos szövegeket, láthatjuk hogy az ünnep egyik központi eleme a peszáhi bárányáldozat evése.
Zarándokünnep lévén tízezrek vonultak fel Jeruzsálembe, hogy áldozatot vigyenek a Templomba, ahol a bárányt (vagy vadkecskét) levágták, majd családi körben elfogyasztották. Akkoriban ez az esemény olyan lehetett, mint a mai Izraelben a Jom Háácmáut: családi bárbekjú keretében az emberek békésen sütögették a báránysültet a szent város zöld területein, és evés elõtt egymásnak mesélték megváltásuk és nemzetté válásuk történetét.
Három dologról kell a széder estén (Peszáh elsõ estéjén) beszélni: peszáhi áldozat, macesz (pászka), maror (keserûfû). Mindhárom ételnek szimbólikus jelentése van, amik az ünnep lényegét tárják fel, és így ezeket együtt kellett enni. Két pászka között a hús és a torma: olyanok, mint a zsemlében a hambihusi és a kecsöpp, mondaná a Talmud-tanárom. A peszáhi áldozatból azonban nem ehetünk, amíg nem vagyunk körülmetélkedve. Testünkkel és vérünkkel legyünk részei a szövetségnek, és csak így részesülhetünk a megváltás élményében. A test és a lélek megváltása tehát szorosan összefügg. Nem véletlen ahogyan egyik törvénygyûjteményünk (Toszefta) a macesz megfelelõ idõ (Peszáh) elõtti elfogyasztását a házasság elõtti szexhez hasonlítja: testi élvezetnek jó, de a várakozás, és a feszültség hiánya elveszi a spirituális katarzis lehetõségét. A bárányevés rituáléja a Szentély lerombolása után fokozatosan megszûnt, de a nagy családi ünneplés, a kovásztalan kenyér, a keserû fû azonban továbbra is része maradt a judaizmusnak.
A Peszáh egyben az Exodus, az Egyiptomból való kivonulás ünnepe is. A törvény szerint az idõsebbek az ünnepen kötelesek elmondani a gyermekeknek a kivonulás történetét, hogy ébren tartsák a szabadulás emlékét. A különbözõ aggadikus történetek szerint az igaz nõk érdeme, hogy Izrael megváltódott Egyiptomból. Mi lehet ennek a jelentése? A Tórában is láthatjuk a bábaasszonyok, Mirjám és a fáraó lányának hõsiességét. De amire a legtöbben hivatkoznak, az az alábbi midrás.
A fáraó egyik célja a zsidó házasélet szétrombolása volt, hogy ne szülessenek utódok. A férfiakra nehéz rabmunkát szabott, hogy este ne legyen erejük az ágyban teljesíteni. Az igaz asszonyok ekkor halászni mentek, és mértéktelenül sok halat fogtak. Szerzeményüket a mezõre vitték elcsigázott férjeiknek. Ott megfürösztötték, olajjal megmasszírozták, majd megetették õket és a tûzhelyek között szeretkeztek velük. Az így fogant utódok hat hónap múlva megszülettek, majd csodásan megmenekültek a fáraó haragja elõl. Így fennmaradt és megváltást nyert a nép. (Smot Rabba 1:12)
Végül ne feledkezzünk meg a rituálisan elfogyasztott négy pohár borról! A hagyomány ugyanis arról is beszél, hogy ünnepekkor mindenki azt fogyassza vagy vásárolja, ami neki legkedvesebb, így teljesítve az örömködés kötelességét. Szabadon idézve (Peszahim 108a): mi telíti meg örömmel a férfiak szívét? A bor. üs a nõkét? Az attól függ: a babilóniai nõk a színes ruhákat, az izraeli nõk pedig a fehér vasalt ruhákat kedvelik.
Evés, ivás, új ruha és szex: kellemes Peszáhot!
Fuszeres, meg kell mondjam majdnem jobban elveztem ezt a postot mint a recepteket…:))) (es ez nagy szo mert kajafuggo vagyok LOL)
Bajnok velemenye bennem is megfogalmazodott: a hagyomanytiszteletre keresztet vethetunk (esetemben szo szerint - elnezest az izlestelen viccert), de engem meg ennel is jobban elszomorit, hogy akik valamennyire kotodnek meg a hagyomanyokhoz ugyszinten nincsenek tisztaban ezek eredetevel es szimbolikajaval… Es ettol olyan feluletes, “hig” az egesz… Raadasul semmikeppen sem oszinte.
Ha már a hagyományok…
A mi(keresztények és pszeudo-keresztények :-) ) húsvéti sonka-tojás-torma-kalács összeállításunk kísértetiesen hasonlít a szédertál egyes elemeire.
Van valóban valami összefüggés?
mert erre utalást még nem találtam, pedig fontos lehet…
A kalács egészen biztosan kakukktojás. A sonka is. Marad a torma és a tojás. Szerintem ez gasztronómiai párhuzamnak is kurta. Furcsamód kapcsolat inkább az eucharisztia és a széderest közt van.
Egy érdekes kapcsolódás: valószínûleg a második, közös kézmosás volt az, ami helyett Jézus megmosta a tanítványok lábát az utolsó vacsorán-széderen.
Ja, igen, ez talán nem. Mindenesetre a húsvéti asztal “szent rendje” kísértetiesen hasonlít.
+ Nagyszombati misén katolikusoknál a Szentlecke elõtt mindig az Exodusból olvasnak fel, megemlékezünk tehát mi is a Pészahról. Sõt, az ószövetségi megszabadítás a tárgyi alapja a part two-nak (Jézus mint az emberiség szellemi megszabadítója). Szóval maga a hivatkozási alap és szellemiség is ugyanaz.
üs igen az eucharisztia természetesen. A híres pászka-vérvádat is elõször a pogány rómaiak terjesztették az õskeresztényekrõl (ti. hogy az eucharisztiában a borhoz vért kevernek és az ostyába vért sütnek).
üs Egyiptom elõtt hol voltak Izráel gyermekei??? Mer azt tudom hogy Egyiptomból menekülniük kellett, ismerem a sztorit mivel református vagyok… De elõtte mi volt? Egyiptomi nemzet vagytok? Afrikai? Lehet Atlantis túlélõi…. :D Akkor mindent megértenék. Ja bocsi hogy még mindig itt pofátlankodok az oldalatokon, úgy érzem illetéktelenül olvasgatok itten és nem tartpzik rám… sorry…
Pepe,
ha érdekel, rád tartozik. üs nem vagy illetéktelen olvasó.
Ha könyvet olvasnál pl. ebben a témában, az is teljesen illetékes lenne. :-)
Ha majd Charlie vagy más válaszol a kérdésedre, meg fogsz lepõdni …
Charlie, én ma is ettem tormát, de arra rájöttem hogy nagyon rossz. Elviszi mindennek az ízét…. Viszont van egy ilyen megtisztító hatása. Nem olyan mint a hagyma, mer az ehhez képest koszos és hosszas utóízzel kínoz egész napon át. De a torma az furcsa dolog… csak ritka alkalom esetén eszem… Kóser gasztronómia az szerintem nem rossz, PAX-on láttam róla mûsort. Faszi fél óráig mosta a salátát hogy tiszta legyen. Lámpán keresztül vizsgálta, aztán ha látott valami zavaros dolgot, mosta tovább. :DD Kiestem a székbõl a röhögéstõl. Mondjuk egy ilyen kóser étteremben szívesen mennék, nem félnék attól hogy a kajába köp a szakács :/ Pászkát és kóser sört amúgy szoktam néha venni. Barack befõttel fincsi… Múltkor meg disznókolbásszal ettem a pászkát… nem tehetek róla, nem volt kenyér…. :S
Kedvest Judapestiek
Peszach-kal kapcsolatban felmerült bennem egy kérdés. A mezüze eredetérõl nekem két verzióról van tudomásom:
- Az ajtófélfára kent bárányvért jelképezi.
- Mózesi törvény van rá (V. Móz. 6.9)
Nos melyik a megfelelõ verzió?
PepeFr: “Egyiptomi nemzet vagytok? Afrikai? Lehet Atlantis túlélõi…” Hátb.zmeg….Az is benne van a Bibliában vagy a kálvinistáknak Mózes I. könyve smafu? :-)
matyi10: 2. válasz a jó, több tórai részlet van a mezüzében az elején meg a sin betû az egyik blogadmin által is használt Istennévre utal.;-) (én így tudom)
Matyi:
http://www.or-zse.hu/dvar/oktato-somkuti-bo2004.htm
matyi10: a kettõ nem zárja ki egymást.
mózes öt könyve=tóra (a biblia elsõ öt fejezete: genezis, exodus stb.) az egyiptomi kivonulás történetét a második könyv, az exodus beszéli el - ebben olvashatunk leírást az ajtófélfára kent báránívérrõl. ezzel kapcsolatos a mezüze micvéje (parancsolata) is. tehát jelkép (sztori) + törvény.
charlie vagy nagylevin beavathat a részletekbe is. ;]
Kedves PepeFR!
Ha református vagy, s a bibliai történeteket ismered, akkor nyilván azt is tudod, hogy a zsidók hol éltek az egyiptomi fogság elõtt, csak ugratsz bennünket.
A szakács azért mossa a salátaleveleket, mert azon bogár- és hernyófélék lehetnek. Ezek pedig nem kóserek. Ez nem higiéniai tisztaság, hanem rituális. A kettõ nem tévesztendõ össze. Retkes kézzel készített étel is lehet kóser, ahogy tiszta kézzel készített is tréfli (a kóser ellentéte).
A mezüzének a bárány véréhez semmi köze, a bárány bõréhez már annál több, arra írják ugyanis azokat a bibliai szakaszokat, melyek a mezüzén szerepelnek (Deut 6:4-8; 11:13-21). Az ajtóra azért teszik föl ezeket a verseket, hogy a távozó és érkezõ fölidézhesse azokat, megemlékezzék ezekrõl, ahogy a Halld Izrael hitvallásában ezt mondjuk is.
A peszáchi bárány vérével történõ megjelölés egyszeri aktus volt, a mezüze folyamatos állandó parancsolat (már csak ezért sincs sok közük egymáshoz). Az viszont elõidézhette benned az asszociációt, hogy ma a mezüze jelöl meg egy ajtó zsidóként, a kivonuláskor a bárány vére.
Megnéztem a Judit által beidézett linket. Külsõ analógiára alapozott merész hipotézis. A különbségekkel sem foglalkozik: A mezüzét minden lakás vagy huzamosabb emberi tartózkodás céljára használt helyiség ajtajára föl kell szerelni, a bárány vérével viszont csak a lakás, a ház bejárati ajtaját kellett bekenni. A vérrel körös-körül az egész ajtófélfát be kellett kenni, mezüze csak a bejárat szerinti jobboldalra kell, ráadásul meglehetõsen kicsiny a felülete.
ez klassz! :-)
ilyenkor nemcsak örömködés van, hanem ajándékozás is?
mert akkor én is szeretnék pészah-ot tartani
nem zsidónak is lehet?
…amúgy szívesen tartanám minden valláls örömünnepeit - az lenne az igazi!
Legyen akkor ün is magyar zsidó!
2-in-1. Karácsony+pészách!
:)
ps: ajándék csak a gyerekeknek van ilyenkor.
Shadai, belegondoltál te egyáltalán milyen a macesztésztából csinált bejgli?
shadai,
hogy legyek én magyar zsidó?
magyar asszem vagyok, de zsidó rokonomról nem nagyon tudok :-(
…és ha én gyerekkoromban kimaradtam az ajándékokból, akkor nem lenne helyénvaló bepótolni most, ha vhogy magyar-zsidó leszek?
amúgy egyéb vallásoknál nincsenek még ilyen ajándékozós örömünnepek, amik nem esnek egybe a default-okkal?
ha egyszer én leszek a király, tuti törvénybe iktatom mind! :-)
A mezüze egy pergamentekercs, a Smá ima két versét tartalmazza. Szojfer (írnok?) írja meg. Az ajtófélfára szerelt tokba helyezik. Lakóhelységek ajtajára kell tenni. (csak állandó lakhelynél)
A mezüze azt jelképezi, hogy az egyiptomi kivonulást megelôzô tíz csapásban a halál anygala megkímélte az áldozati bárány vérével megjelölt zsidó otthonok lakóit.
2Móz.12.7.
üs vegyenek a vérbõl és azokban a házakban, ahol ezt megteszik, hitsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.
(Károli fordítás, 1920 Lipcse)
Amire gondolsz, V.Móz.6.
8
“üs kössed azokat a te kezedre jegyül és legyenek homlokkötõül a te szemeid között”
9
“üs írd fel azokat a te házadnak ajtófeleidre és a te kapuidra”
Elõbbi a tfilin rakásának hagyományát alapozza meg, amelyben szintén a Smá versei vannak
Ha ideiglenes helyen laksz, akkor is kell mezüze, ha több mint két hétig(?) ott alszol. Nálunk a szomszéd biztonsági berendezésnek gondolja :-)
Tulajdonképpen jól gondolja!
A kettõvel ezelõtti lakásomban a szomszéd hõmérõnek(!) gondolta.
vasika: ha valaki a szimbólumok terén is vega akar lenni, az kicserélheti a nyakat (zroát) egy darab sült cékladarabra például. nagyon finom! (meghámozva, sütõben kell megsütni a közepes méretû darabokra vágott céklát - balzsamecettel, olivaolajjal, sóval és borssal érdemes fûszerezni).
Nagyon kellemes volt ezt olvasni. A zsidó vallás dramatikussága nagyon vonzó. ürdekes, hasonló gondolatok jöttek elõ bennem, mint Bajnokban talán csak finomabb “háttérrel”:)
Bajnok, sok igazság van abban amit mondasz, de most nem akarom ezzel “offolni” ezt az ünneprõl szóló posztot.
Nincs neked saját blogod véletlenül? Csinálhatnál! Jó lenne ilyenekrõl beszélgetni “bombagyári körítés” nélkül.
:)
Amúgy az embereken is sok múlik minden.
ün húsvétkor úgy vadászom a férfiakat, hogy locsoljanak már meg, és mindig csinálok szép tojásokat. Pedig (elvileg) nem vagyok keresztény. De a locsolás amúgy prekeresztény szokás, azon kevés õsmagyar szokások közé tartozik, amely átvészelte a szentistváni idõket, és “beleintegrálódott” a keresztény szokásokba. Csak véletlenszerû az idõbeni egybeesés, nyilván egy tavaszhoz kötõdõ “termékenységmágia”. üs nagyon megy ki a divatból! Legalábbis Budapesten.
Az irány sem mindegy, kicsit ferdén kell feltenni az ajtófélfára.
Bocsánat, de az éjjel pontatlanul írtam, mert siettem. Szóval, hogy mindenkinek pontosan meglegyen: a kláfra, melyet általában valóban szófér ír, de írhatja bárki önmagának is, aki ért a kláf elõkészítésének és írásának halachikus szabályaihoz, a Smá (Halld Izrael) elsõ két szakaszát írják (Deut 6:4-8 és Deut 11:13-22). A hátoldalán szerepel a Sáddáj (שדי) istennév, melyrõl e micvával kapcsolatban mindenféle elméletek vannak rabbinikus közhasználatban. A kláfot jobbról balra úgy kell összetekerni, hogy a Sin (ש) betû látszódjék, így kerül be a tokba. Gyakran a Tokon is szerepel a ש betû.
Bérlakásra akkor kell kitennünk, ha harminc napon (egy hónapon) túl lakjuk a lakást, vagy a szobát. Ideiglenes lakhelyre pedig akkor, ha megfelel technikailag (szilárd a kapuzata, nem sátor pl.) és elvileg, nem bontjuk le és építjük föl harminc napnál rövidebb idõközökön belül. Ezért a lombsátorra pl. nem kell. Nem tesznek a nem lakás és nem huzamosabb emberi tartózkodásra szolgáló bejáratokra (pl. fürdõszoba, éléskamra, WC). De szokás a közösségi helyiségekre is tenni (zsinagóga, iskola, óvoda, bölcsi, kórház). S nem kell akkor sem, ha egy helyiségnek több bejárata van, s ezek közül az egyiket csak terhek bevitelére használják, de az emberek szokásuk szerint a másik bejáraton járnak ki-be (régi szekérkocsibejáró és a mellette lévõ kiskapu esete). Ilyenkor a teherszállításra használt bejáratra nem kell mezüzét szerelni. Jó tudni, hogy pl. az erkélyre vezetõ ajtóra is kell mezüze.
Fontos tudnivaló, hogy a mezüzét azonnal a beköltözés idején föl kell szerelni, nem szabad megvárni vele a házszentelés ünnepét. Ha egyszerre rakjuk föl az összes mezüzét, akkor a kirendelt áldást (לקבוע מזוזה) a végén az utolsó szögbeveréskor, vagy újabban ragasztó mozdulatnál mondjuk, ezzel az összes áldás parancsát kiváltjuk. Mivel csak a ház tulajdonosa kötelezett az áldásra, a vendégei nem mondhatják vele az áldást pl. kórusban (refomroknál láttam már ilyesmit), mert az hazugság volna, hiába mondott áldás, õk nem kötelezettek erre a micvára, e micva csakis a tulajdonosé, de a micvateljesítést konstatálják õk is: a végén mondanak ámént. Más a helyzet, ha a micvára kötelezett mûveletlen és nem tudja az áldás szövegét. Ilyenkor egy héberül tudó elõmondhatja neki. Az idegen ilyenkor nem áldásként mondja, hanem tanít. Mint minden áldás, ez is mondható az áldásra kötelezett anyanyelvén is. Fontos, hogy a héberül elmondott áldásokat érteni kell. Aki nem érti õket, mondja õket inkább az anyanyelvén.
A mezüze parancsának szereztetési igéjében nem említõdik párhuzam a mezüze micvája és a kivonulás azon jelenete közt, amikor a zsidók bekenték a kapujuk félfáját a bárány vérével. A mezüze micvája tehát nem emlékmicva, szemben pl. a szombati borszenteléssel, mely emlékmicva (imitatio Dei), a világ teremtésére és a kivonulásra is emlékeztet. A vérkenés és a mezüzerakás micvái közti különbségek pedig, amint fönt már írtam, jókorák és beszédesek.
A mezüze ferdén történõ fölrakásának érdekes a története. Sokáig vitáztak a rabbik, hogy vízszintesen vagy függõlegesen kell-e föltenni, valamelyikük ráunt a sok meddõ vitára és elrendelte, hogy egyik sem érvényes mód, ferdén köll azt föltenni. Kb. így: \.
Ez lett a szabály.
Ha viszont keskeny az ajtó félfája és nem fél rá ferdén, akkor függõlegesen kell. A lakásajtónkra is csak így fért föl.
Nagyon tetszik a poszt Eszter!
(Találtam egy nagyon helyes (vicces) videot a takarításról:
:D
zsófi: Csak annyit tennék hozzá, hogy a locsolás mellett a vesszõzés is igen elterjedt, uh. aki azért nem tartja ezt a hagyományt, mert fél hogy büdös lesz a haja/esetleg csuromvíz lesz, azt szépen jelképesen meg is lehet akár vesszõzni barkaággal. Legalábbis érdekes és vicces lenne.
Egyébként nem tudom mi történt: néhány éve még én is és az ismerõseim is rendszeresen nyakunkba vettük a város húsvéthétfõn (gyerekkoromban még utáltam is ezt néha) ma már kellene, de nem csinálja senki…illetve rokonok elõre jelzik h. õket ne lécci.
Valójában olyan videot kerestem, ahol lehetne látni hogy “néz ki”. Nem tudom eldönteni melyik valós, hol vannak igazi imát, stb. Pedig érdekelne…
Nem tudtok véletlenül?
Mármint nem a “clening” hanem az ünnep :D
Cleaning of course. :S
Nagyon tetszik az írás. Annyira közérthetõ, hogy az is szívesen olvassa,akinek nincs semmi ismerete a zsidóságról. Sokat olvastam már
a peszáhi szokásokról és a széder esti lakomáról. Kívánok neked és
kedves családodnak és minden zsidó olvasónak kóser Peszáhot! Jó ünnepet! Gratulálok a bloghoz. Nagyon érdekes, olvasmányos, már több
ételt elkészítettem belõle. További munkádhoz sok sikert kívánok!
Dávidka nagyon aranyos a képeken.
Köszönöm szépen!