Most, hogy nem kell túlzásba vinni a szombati ebéd elõkészületeket, nyugodtan süthetünk egy kis Pletzlach-ot estére, és borozgathatunk a hagymaszagú lakásban a barátainkkal. Barátnõm holland szomszédjai szerint ugyanis, minden zsidó kedvenc csemegéje a Pletzlach. Tegye fel a kezét, aki evett már ebbõl a hagymás-mákos kenyértésztából sült lángosfélébõl!
Pedig valóban nagyon népszerû, fõleg az USA-ban, ahova persze a lengyel zsidók vitték magukkal. A szó lapost, deszkát jelent, úgyhogy gondolom százötven éve még nem ilyen helyes kis kerek Pletzlach-okat sütöttek, hanem olyan nagyobb lángosokat, mint a töki-pompos a fesztiválokon manapság. Szerintem a szintén lengyel export bagel kicsit nagyobb sikereket ért el a nemzetközi gasztronómiában.
Miután megsült, érdemes egy picit letakarva pihentetni, és csak utána megenni, mert akkor van ideje megpuhulni a hagymából felszálló gõztõl, és sokkal finomabb, mint egészen frissen, igaz akkor meg az illata csalogatja az embert.
Hozzávalók 30 darabhoz (2 tepsi)
1,5 bögre simaliszt
1,5 bögre teljeskiörlésû liszt
2 ek olaj
1,5 tk só
Bors
½ kocka élesztõ
2 tk cukor
1 bögre meleg víz
Az élesztõt a cukorral megfuttattam a meleg vízben, majd összekevertem a többi hozzávalóval. Kb. 10 perc dagasztás után, letakarva langyos helyen egy órát kelesztettem, majd kinyújtottam. Fehérboros pohárral szaggattam belõle köröket, amit tepsire téve újabb 30-40 percet kelt. Ekkor megkentem tojással, jól megszórtam kockára vágott hagymával, majd mákkal. (Nem kell a mákot megdarálni!)
180 C-ra elõmelegített sütõben 20 perc alatt megsült. Miközben sül, már lehet a poharat rendeltetésszerûen használni!