Több Judapest, több szexi francia rock ‘n’ roll jew, ígértem ezt nemrégiben egy olvasónak, és különben is, mint azt már biztosan mindenki nagyon jól tudja, a Judapest.org mérvadó, progresszív, popkulturális megmondó magazin (ráadásul szolgáltató szemléletű: a progresszív zsidó popkultúra alapján ad útmutatást az Élet Nagy Kérdéseiben), a mérvadó popkulturális megmondás pedig nem lehet meg francia (retro) popzene, chanson és hasonlók nélkül. Lássunk is néhány példát a nagy öregek nemzedékéből.

Az első mindjárt a dallamos, pop-rockos chansonokat játszó Joe Dassin, aki New Yorkban született 1938-ban, egy amerikai filmrendező és egy magyar hegedűművésznő gyermekeként, tanult Európában és Amerikában, majd apja kommunista nézetei miatt a család Franciaországba költözött. Dassin később francia-amerikai kettős állampolgár lett. 1980-ban hunyt el, szívroham következtében. Egyik legismertebb száma a Champs-Élysées:

Kellően perverzek meghallgathatják ugyanezt németül is, szerintem rettenetes, lehet rá mondani hasonlatokat, de egyik sem szalonképes:

Bocsánat. Viszont van még egy híres szám, amit eredetileg ő írt, aztán készült belőle egy magyar verzió is, az eredeti szöveg hangulatát szerintem teljesen meghamisító fordítással. Szóval íme, az eredeti, össze lehet hasonlítani a feldolgozásokkal:

Végül egy kevéssé közismert, de nekem kedves száma:

Szintén nem Franciaországban született Georges Moustaki. Életútja kiváló példa a Szefárd World Tourra: szülei Korfuról, Görögországból valók, majd Egyiptomba mentek, és 1934-ben Alexandriában született meg Georges Yussef Mustacchi néven. Francia iskolába járt, végül aztán Párizsba is költözött. Zenéje teljesen más, mint az előző számok, nyoma sincs Dassin rock ‘n’ roll stílusának és harmóniáinak, inkább keleties, ha lehet ilyet mondani, mégis jellegzetesen francia:

Még egy híres dala:

Párizsban született viszont (orosz zsidó menekültek gyermekeként) Lucien Ginsburg, ismertebb nevén Serge Gainsbourg, 1928-ban. Kezdetben bárzongoristaként, valamint meg nem értett festőként élt, de végül énekes-dalszerzőként futott be, alkotott chansonokat, később jazzel foglalkozott, aztán reggae és némi elektronikus zene is volt a repertoáron, egészen 1991-es haláláig. Allons, enfants de la Patrie:

Végül ismét egy híres szám, eredetileg Brigitte Bardot lett volna a partner, de ő akkoriban férjnél volt, így Gainsbourg nem adta ki a dalt, egy évvel később viszont újra felvette új szerelmével, Jane Birkinnel. A dal egyébként erős erotikus töltete miatt botrányt okozott, a BBC állítólag nem is adta le. Itt viszont most hallható lesz a leghosszabb, vágatlan és eredeti verzióban:

Könnyed, kellemes nyári estékhez ideális francia rock ‘n’ roll jew összeállításunkat hallották.