Doris Lessing perzsa-brit írónõ kapta tegnap az irodalmi Nobel-díjat, az indoklás szerint a 87 éves írónõ “az a nõi tapasztalatokkal rendelkezõ elbeszélõ, aki (mûveiben) kétkedéssel és látnoki erõvel vizsgálja a megosztott civilizációt”. Ezt készségesen elhiszem és majd pótolok Lessing mûveibõl, ugyanis eddig nem olvastam tõle semmit. Is it any good?
Viszont azon is elgondolkoztam, hogy vajon Philip Roth-nak mit kell mégis letennie az asztalra ahhoz, hogy végre nyerjen? üvek óta “lebeg” a neve a nagy esélyesek között, idén is õ volt állitólag a legesélyesebbnek tartott favorit. Vagy Philip Roth most már tényleg a Ramones sorsára jut?
“A fû dalol” megjelenésének idején, a 70-es évek derekán én fiatal irodalmi szerkesztõ voltam a Magvetõnél: Doris Lessing akkoriban “kommunista”, és nem “feminista” szerzõnek számított - ezért is kerülhetett bele a kiadó Világkönyvtár sorozatába.
Cikk róla Sándor Bea feminista irodalomkritikus tollából:
http://kultura.hu/main.php?folderID=887&articleID=263040&ctag=articlelist&iid=1
Roth kandidátus valószínûleg semmit nem tud már letenni az asztalra. A Portnoy kórért akár kaphatott is volna Nobelt, mert új témát és új hangvételt hozott be az irodalomba. Amit azóta ír, önismétlés + aprópénzre váltás, szerintem. De ha már amerikai zsidó nagyságokat keresünk: miért nem inkább Joseph Hellernek kellett volna megkapnia??? Aki ábrázolásban is, nyelvileg is újat hozott? (Vagy megkapta?) üs Singer, aki a modern jiddis és az amerikai irodalom csúcsa, egyértelmûen?
Singer megkapta már - 1978-ban! :)
Heller pedig ugye meghalt 1999-ben és ezt a díjat csak élõ személyeknek adják.
Amos Oz egy másik zsidó szerzõ, akit sokszor jelöltek már, de nem nyert.
Egyik egyetemi tanárom szerint Roth a Sabbath’s Theater (Sabbath színháza) c. mûve miatt került le a Nobel toplistáról, a nõábrázolása és egyéb öncélú “gusztustalanságok” miatt.
Egyébként a Sabbath it a fõszereplõ, Mickey Sabbath neve, nem az ünnepre vonatkozik :)
Roth Exit Ghost címû mûvével van most tele az amerikai sajtó, de miután megtudtam a New Yorker-bõl, hogy - minõ meglepetés - egy köldöknézõ író a fõszereplõje, gyorsan eluntam a sztorit. Akkor inkább már Malamudra szavaztam volna Nobel ügyben, annak idején.
Hát sokan megérdemelnék, de évente csak egy kaphat, ami nagyon leszûkíti a lehetõségeket. Nyilván az is szempont, hogy felhívják a figyelmet kevésbé közismert írókra. Mert õszintén szólva Roth eléggé ismert Nobel-díj nélkül is, mint ahogy Vargas Llosa is. Nekik nem igazán van “szükségük” a díjra (valószínûleg anyagilag sem).
Nem hinném, hogy Roth nõábrázolása verte volna ki a biztosítékot (bár nem ismerem), hiszen Jelinek sem egy visszafogott írónõ, mégis megkapta.
Malamud az én személyes Nobel-listámon is ott van.
Singer tényleg megkapta és Saul Bellow is, aki nagy kedvencem.
Szerintem, Amos Oz is meglehetõsen ismétli, idõnként magyarázza önmagát… Az sem véletlen, hogy õ a külföldön legismertebb izraeli író - minden izraeli iró elérheti ezt a “dicsõséget”, ha egy kicsit meakulpázik az ország léte miatt…, de, szerintem, közel sem a legjobb izraeli író…