14 évvel ezelőtt turistaként Krakkóban járván, megismerkedtem néhány helyi fiatallal egy zsinagógában. Ők mesélték, hogy Lengyelországban sok zsidó szülő – féltésből, félelemből – egyszerűen eltitkolja gyermeke elől származását. Amiről nem tudunk, abból nem lehet gond. Tökéletes asszimiláció.
Furcsa hely ez a Lengyelország – mondtam nekik lesajnálóan – szinte nem is maradtak zsidók, mégis rengeteg az antiszemita – pufogtattam a közhelyet – Magyarországon ilyesmiről még sosem hallottam.
Pár évvel később az egyik egyetemi évfolyamtársnőm tudta meg váratlanul magáról, hogy zsidó. Bejelentkezett egy régen látott amerikai rokon családlátogatásra, és a szülők a kellemetlenségek megelőzése érdekében elérkezettnek látták az időt arra, hogy közöljék lányukkal, nem csak a nagybácsi zsé, hanem ő is. Az évfolyamtársnőm egyébként kifejezetten örült a hírnek, azt mondta, hogy mindig is érdekelte a zsidóság, és most úgy érzi, választ kapott végre, miért.
Nemrégiben egy 45 éves, jobbos, light antiszemita ismerősömmel (nem ismerősöm ismerősével!) közölte az anyja, hogy ő bizony zsidó. Ez az ismerősöm nem örül. Egyelőre nem tud mit kezdeni az információval, próbálja zárványként elrejteni tudtának hátsó zugaiban.
A napokban az alábbi levelet kapta a JP:
Hello!
Csak ötlet, de én személy szerint nagyon örülnék a miért _nem_ kell félni a zsidóktól típusú írásoknak. Arra gondolok, hogy sokan vagyunk úgy, hogy semmi fogalmunk nincs a zsidóságról, vagy ha van, az inkább vallási (közismert), vagy történelmi (közismert) dolgok, de személes tapasztalat kevés.
A körülöttem élők úgy látom úgy vannak ezzel, hogy a zsidóság valamiféle misztikus és félelmetes “dolog” és 2 dolgot tudnak: 1. holokauszt (valamilyen szinten). 2. antiszemita baromságok.
Semmi középút.Az én férjem, mint kiderült zsidó származású, de figyi, hogyan derült ki:
Az apukája és az anyukája egy faluból származnak.
30 év házasság után elváltak.
Ekkor az apuka “megsúgta” nekem, “hogyám” az ő csalfa felesége zsidó
ááám (:S), mindenki tudja a faluban. (??)
Utánanéztünk és tényleg. (De ez annyira tipikus, hogy mint negatívum derült ki. :((((((((((((( )Namost.
Hogyan viszonyuljon az ember ehhez, hiszen semmi infonk nincs róla, a
férjem még azt sem tudja, hogy egyáltalán mit kezdjen ezzel.
Olvassuk a JP-t és sok-sok info nagyon hasznos, de please méééég….
hadd ismerjük meg (és nemcsak mi).
Gondolom elég kusza lettem, de remélem, valamit ki lehet hámozni ebből.
Köszi!”
Képzeljük el, hogy kiderül valami, amit eddig eltitkolt előlünk a családunk. Hogy örökbefogadtak. Hogy él egy testvérünk Badacsonytomajon. Egyéne válogatja, de nem lehet könnyű megküzdeni sem az új tudással, sem az eddigi hazugság tényével.
Mivel ovisként úgy voltunk értesülve, hogy a kovbojok ügyesebbek és okosabbak, senki sem akart indián lenni. Legjobb indián a halott indián. De mi van, ha egyszercsak kiderül, hogy indiánok vagyunk?
Szerintem nem dől össze a világ, olvashatunk Coopert, kipróbálhatjuk a bakonyi indiántábort, megismerkedhetünk a történelemmel, a hagyományokkal.
JP pszichodráma és ötletbörze:
1. Mikor és hogyan tudtad meg, hogy zsidó vagy?
2. Ha valaki azzal fordulna hozzád, hogy derült égből zsidóvá vált, és nem igazán tudja, hogy mi ez az egész, mit mondanál neki, milyen olvasnivalót ajánlanál, mit mutatnál meg, kit mutatnál be neki?
Tudom, hogy vannak, akik számára az utóbbiak életbevágóan fontos kérdések. A közismert zsidó (ellenség)kép valóságtól messze álló kliséje helyett új, valódi tartalommal kell megtölteniük immár saját zsidóságukat.
Üdvözlöm őket a törzsben.
Uff.
–
Kapcsolódó bejegyzések a JP-n:
Zsidó-e vagy?
Hogyan ünneplik a zsidók a Karácsonyt?
Hibridek vagyunk
1. Mikor és hogyan tudtad meg, hogy zsidó vagy?
Úgy 7-8 éves koromban hazamentem egyik nap lelkesen az általános iskolából és elújságoltam, hogy a HUNOKRÓL tanultunk aznap és szerintem very fasza, hogy ÉN IS HUN VAGYOK. Édesanyám erre mondta, hogy hun nem, mert zsidó. Nem tetszett ez a dolog akkor, elvették tőlem a lovakat és a vagányságot (hun), de nem tudtam még, hogy mekkorra királyságok vannak (konkrétan is) a zs-fronton.
2. Ha valaki azzal fordulna hozzád, hogy derült égből zsidóvá vált, és nem igazán tudja, hogy mi ez az egész, mit mondanál neki, milyen olvasnivalót ajánlanál, mit mutatnál meg, kit mutatnál be neki?
a) Judapest.org ;]
b) Paul Johnson: A zsidók története (történelem, szellemtörténet, hatástörténet; Európa Könyvkiadó, 2005)
c) Marom/Sirály programok
d) Herman Wouk: Én Istenem (zs’ vallásról)
e) Centropa.hu (zsidó élet Magyarországon a II. világháború előtt – óriási online archívum, sok száz interjú)
f) Magyar Judit Isaacson: Köszönet az Életért (egy Kaposváron született, ma Amerikában élő holokauszttúlélõ a visszaemlékezéseit kivételes humorral, a tábori élményekben is a pozitív oldalt keresve beszéli el.)
g) Izraeli út
h) Klezmatics, John Zorn’s Masada
Valamikor általános iskola elején a bátyám azzal állított haza az iskolából, hogy a Józsika az egy hülye zs. Mire az én anyukám leültetett bennünket, és azt mondta, hogy a) nincs összefüggés a két jelző között, és b) ha volna, te is hülye lennél. (Persze nem pont ezekkel a szavakkal.) Se előtte, se évekig utána nem volt különösebben téma. Belőlem a gimnáziumi társaság csinált zsidót a ‘80-as évek végén (ahol valahogy úgy alakult, hogy a csapat kábé 2/3-a zsidó volt), anyámból Csurka a ‘90-es évek elején.
Ismerek olyat, aki a 18. születésnapján tudta meg, és mi kiröhögtük, mert a neve és a pónemje alapján simán annak gondoltuk addig is, és csak azon lepődtünk meg, hogy pont ő nem tudja. Volt barátom, aki váltig állította, hogy ők nem, de a nagyszülők papírjai elvesztek a háborúban, és bár vasárnap, a mise után még csak-csak kimentek a földekre kapálni, de szombaton soha. Egy másik barátom huszonvalahány évesen, a nagymama halálos ágya mellett értesült, és tudott mit kezdeni a dologgal, de az anyja, aki szintén ott, már nehezebben vette.
De a legkeményebb egy ‘90-es évek eleji skinhead (elég távoli, de) ismerős volt, akinek a szülei, látva a társaságot, terápiás jelleggel mondták el, hogy ő is zsé. A gyerek három napig rágódott, majd úgy döntött, hogy az csak a nagyszülőkre vonatkozik, ő inkább marad a haverjaival kopasz.
És hogy hova menjünk? Szerintem Köves Slomó rabbihoz.
Még néhány könyv ami lehet hogy segíthet:
Lion Feuchtwanger: Jud Süss – Egy középkori “story” Egy zsidóról aki igen magasra jut hogy aztán nagyon nagyot essen, de persze nem ez az igazi lényeg
Lion Feuchtwanger: A zsidó háború – Monumentális mű. Nem fogod kialálni miról szól. Zsidók háborúja a Rómaiak ellen. És még “sok minden más”
Leon uris: Mita 18: II világháborúban játszódik. A lengyel Gettóról szól. Nekem nagyon tettszett.
és végül: A muszadagh 40 napja. Egyáltalán nem zsidókról szól. Az Örmény holokausztnak állít emléket. De szerintem azért témába vág. Szerintem. (nekem van örmény rokonom)
üdv:
s
Nem vágom a konkluziót. Most akkor üdvös ha megtudja a delikvens, hogy zsé vagy sem?
Egy kollegámnak is úgy tudta meg 12 éves korában, hogy amikor hazament az iskolából büdöszsidózott mert ezt hallotta. Erre az anyja leültette, hogy egy kicsit elbeszélgessenek.
Saját bevallása szerint zsidóságát mai napig problémaként éli meg és nem mondja meg a gyerekinek mert nem akarja, hogy ilyen teherrel éljenek. Akkor most követendő út vagy sem?
Köves ajánlását nem értem. Ő maximum azokkal foglalkozik, akik anynai ágon zsék. /legalábbis egy spanom története erre utal. Történt ugyanis, hogy leült cseverészni az Oberlanderral Szigeten. Érdekes mód a beszélgetésnek akkor lett hirtelen vége, amikor kiderült, hogy nem az anyja hanem az apja zsé./
Noah Gordon: Az orvosdoktor. Egy (asszem) XII. századi sztori egy angol barbélyról, aki orvoslást akar tanulni, arab medreszében, ahol keresztény nem tanulhat, de zsidó igen, ezért zsidónak adja ki magát, keresztülutazza az akkor ismert világot, és felnőttként beletanul a being j művészetébe.
Rabbik közül Darvas Istvánt ajánlom még (Nagyfuvaros utcai zsinagóga). És Verő Tamást is (Frankel utcai zsinagóga). Ők szerintem beszélgetnek azzal is, aki apai ágon zsidó.
Kezdő zséknek, meg mindenkinek: Herman Wouk: Háború trilógia,
Leon Uris: Exodus, Mitla-szoros ( nem elírás, ez a könyve nem a már említett Mila 18 ),
Ember Mária: Hajtűkanyar
A napokban – tök véletlenül – akadtam rá Raj Tamás kérdezz – felelek oldalára. Nekem meglepően érdekes kérdések is voltak, a válaszok kicsit egykaptafára íródtak ( de legalább nyíltan )
Ott láttam, milyen nagyon sokakat foglalkoztat, hogy hogyan válhatnának “hivatalosan” is zsidóvá.
javaslom megtekintésre :) csak fyi
http://youtube.com/watch?v=yFuCvZcYyKU
1. Mikor és hogyan tudtad meg, hogy zsidó vagy?
A szüleim vallástalan zsidók voltak. Én 1956 után tudtam meg a szüleimtől, hogy zsidó vagyok. Az addigi kuruc-labanc játék helyett az “üsd a zsidót” lett az új játék 57 márciusán. Akkor a papám behívott, bánatos szemével rám nézett és azt mondta: “Fiam, ne szidd a zsidókat!” Erre én ─ már sejtve valamilyen titkot ─ provokatívan megkérdeztem: “Miért, mi is azok vagyunk?” Erre a papám megint rám nézett a bánatos zsidó szemével és azt mondta: “Nem, mi nem zsidók vagyunk, hanem izraeliták.”
2. Ha valaki azzal fordulna hozzád, hogy derült égből zsidóvá vált, és nem igazán tudja, hogy mi ez az egész, mit mondanál neki, milyen olvasnivalót ajánlanál, mit mutatnál meg, kit mutatnál be neki?
A Tórát.
Egyébként meg csókoltatom azokat a kedves szülőket, akik szándékosan titkolják a gyerekük előtt, hogy zsidók, részben vagy egészben. A “megmondás” gyakran nem jó.
Kölyökként mindig indián szerettem volna lenni – nem sikerült egy apacs (stb) őst sem találni, még egy dakotát sem. Attól még tiszta indián vagyok.
Meglepődnék, ha Köves Slomó lepattintana bárkit csak azért, mert nincsenek zs génjei. Oberlander Baruch is egy nagyon jó ember, szerintem ott valami félreértés lehetett.
Még egy kis ajánlott irodalom: Idegen közöttünk, most csak 990Ft-ért! 8-)
http://www.netpiac.hu/display/index.phtml?do=termek&termek_id=24868&style=1
- Házmester úr, vannak a házban zsidók?
- Igen, a negyediken a kovácsék, de csss… ők még nem tudják!
A Musza Dagh negyven napját én is erősen javaslom.
Anyámból a születés csinált zsidót, belőlem a rendszerváltás, dohos zugokból előbúvó nyüvei.
én mindig is tudtam, h indián akarok lenni és elég korán rájöttem,h nem véletelen ez a vonzalom. anyám sose szerette ha apám erre utaló megjegyzéseket tett. “ne mond ki h zsidó vagy.” azért 6évesen megtanultam a széder este 14pontját csak mert ahhoz volt kedvem. aztán kiderült h nagyi még pászkát is tud sütni, sőt a dédihez járt az egész falu húsért anno. mert az_kóser_volt.
a ki/mi ajánlataimat már nagyjából mind elmondtátok.
az én bevált receptem erre a szituációra:
olvasmánynak, Simon Philip De Vries – Zsidó rítusok és jelképek
aztán irány egy széder este, mondjuk a Darvas Pistinél ;)
1. ezzel a vezetéknévvel sosem voltak illúzióim, még grószmámiék keresztelkedtek ki valamikor a háború előtt-alatt, noha tagadták. anyámék ugyan hozták a szláv vonalat, de mindig szimpatikusabb volt ez. kell a francnak egy mindenhonnan vérző, felszögelt fickó, de tényleg.
2. sok-sok izraeli, vagy máshonnan való zsidó zene, judapest.org, szombat.hu, tóra. ja, és sok-sok izraeli, vagy máshonnan való zsidó zene. (:
Tényleg a lubavicsiekhez kell küldeni egy embert, aki még fel sem fogta, hogy valami teljesen megváltozott az életében, pedig minden ugyanaz maradt? Nem hiszem. Sokan eshetnek abba a hibába, hogy az eddig “elpocsékolt” évek miatt ortodoxabbak akarnak lenni az ortodoxnál. És nem is hiszem, hogy a soával kéne kezdeni a dolgot. Ne rontsunk ajtóstól a házba. Barátok, zene és szépirodalom. Az utóbbihoz pedig pár könyvet ajánlani is tudnék:
Jonathan Safran Foer: Minden vilángol
Isaac Babel: Ogyesszai történetek
Singertől novellák
Sólem Aléchem: A Mótl gyerek
…és persze még rengeteg minden, ami finoman, főleg az irodalmával fogja meg az embert, és utána ő dönthet arról, merre tovább.
én kb. 11 évesen tudtam meg, hogy mi a pálya, amikor nagyanyám azt mondta, hogy ha bejut a MIÉP a Parlamentbe, akkor megéljük még, hogy újra a Dunába lőnek minket :(
aztán jöttek a vidámabb dolgok is, de végül az iraeli út tette fel a pontot az i-re, azóta nem csak parazsidó vagyok.
zsidóság témában meg egy Mel Brooks film: Lenni vagy nem lenni, rám nagy hatással volt (ja és a Fuszeklik fejedelmében a rabbi :)
Nekem olyan furcsa, hogy valakit sokkol az a hír, hogy zsidó. Én egy időben nagyon szerettem volna, ha ez kiderül rólam! (Persze én egy “másik” sztereotípia vagyok!:)
Pár éve ezt a mániámat édesanyámnak is elmondtam, és kiderült, hogy ezt ő is így gondolta valaha, legalábbis, ha választhatott volna, valószínűleg azt választja, hogy zsidó lehessen.
Ebből két dolgot tudtam meg:
1. A filoszemitizmust genetikai úton örököltem.
2. Mivel anyám is feltételes módban beszélt, ezért nagyjából lemondhatok arról, hogy valaha majd egyszer kiderül….:(
:P
Viszont én sokakkal ellentétben sosem mentem úgy haza, hogy a “zsidók így meg úgy”, valószínűleg kicsi korom óta belém volt nevelve az, hogy ilyeneket nem mondunk, és különben is hülyeség. Ezzel nem is volt gondom a középiskoláig, ott kezdtem először “libsibolsiként” konfrontálódni néhány emberrel. De ott is még inkább csak a cigányozás miatt. Az igazán durva dolgok a munkahelyeimen jöttek…
1. az iskolaban 88 ban lebudos zse-ztek. sirva mentem haza, hogy nem tudom miert lennek budos zse. es kulonben is ennek semmi ertelme. anyam annyit mondott, lanyom, budos nem vagy, furodni szoktal, a tobbi meg igaz, de en sem tudok rola semmit, nagyapad kommunistanak nevelt, ez meg egyebkent is csak egy vallas, szoval megsem vagy az. 10 evesen kicsit elvesztem a magyaraztaban, de aztan megoldottam.
2
Vamos Miklos Zeng a Zenek – szerintem nagyon pontosan adja vissza az erzest, amikor az ember rajon, hogy o is indian
Groo Dina – Coresz cimu dokfilmje, zsido fiatalokrol, aki hirtelen szembesulnek az indiansaggal
Leon Uris – Mila 18.
3.
Vero Tomi – rabbi
Radnoti Zoltan – rabbi
Fekete Laszlo – kantor, es az egyik legintelligenesnebb es legnyitottabb ember, akivel valaha zsidosagrol beszelgettem
Popper Peter – ot ugye nem kell
Rona Juli – spritulais izekkel foglalkozik, de szerintem leginkabb egy igazi jiddise mamme :)
Shadai, hun az én sem vagyok. Bár ki tudja?
Apukám olyan ferdeszemű, hogy lehetne akár kun vagy tatár is.
Azt hiszem, tatár leszek, az olyan izgi!
(Nem, mégsem, a tatárok majdnem kiírtották Magyarországot 800 évvel ezelőtt. Ha tatár lennék, “idegenszívűségben” előrébb kerülnék a feketelistán a zsidóknál. Úgyhogy maradok inkább JP-s “álzsidó”:)
Bár a szélsőséges románok szerint (legújabb kedves vitapartnereim:D), mi mongolok vagyunk. Márminthogy mi, magyarok. Mindannyian.
:P
Érdekes, azt hittem, ez hamarabb felveti valaki. Ilyen van, hogy “kiderül”, hogy “zsidó” vagyok. Mármint mit jelent akkor ez? Adott esetben nincs kapcsolódó vallási-kultúrális neveltetés, nincs történelmi kapcsolat, és ha 16 évesen nem félkopaszon-körszakállal rohangálsz, valszeg fizikailag sem jelent semmit számodra a dolog. Szóval semmi kapcsolatod nem volt x pillanatig ezzel a valamivel. Szóval mi az, ami ilyenkor kiderül? Nem egyedül az, hogy genetikailag olyan emberektől is (számos egyéb mellett) származol, akik egy népcsoporthoz tartoznak, vagy valamikor felvettek egy vallást?
Kérdezem, outsiderként, mert ez tök érdekesnek tűnik nekem.
Próbálom elképzelni, hogy mit jelenthetne mondjuk az én esetemben, ha kiderülne, hogy kun vagyok (ami genetikailag is max 10% lehet), vagy valami közeli ázsiai eredetem is van, amire mondjuk a családban gyakorlatilag nem létező arcszőrzet utalhat. Én nem tudom elképzelni, hogy ezt az egy származási információt kiragadjam abból az olvasztótégelyből ami a családom genetikai történelme, pláne, hogy kultúrálisan vagy öndefiníció terén ez macskabajszot is számítana nekem onnantól.
Mármint eddig is arra törekedtem, hogy minél több kultúrát megismerjek és megtaláljam belőle azokat a dolgokat, amik segítenek elhelyezni magamat az életben, szabadon döntve igyekeztem kihozni a maxot belőle. Nem tudok pl zsidó felmenőkről, de simán lehet, hogy vannak, de ettől függetlenül érdekel a zsidó vallási és világi kultúra.
Ez nekem ott nehezen érthető (értsd ne pejoratívan, hanem tárgyilagosan) ahol igaz a korábbi kultúrális vonatkozás hiánya. Nyilván más a szitu, ahol zsidó kultúrális behatások között nő fel valaki anélkül, hogy tudná mit miért csináltak így a szülei-nagyszülei.
Szóval erről mesélhetne akit érint. Hisz ha jól látom, a jelenség van, én nem értem miért, akkor pedig tapasztalataim alapján nem a világ hülye hanem én vagyok alulinformált. :+)
Chaim Potok, Hadag Nachas, na jo, judapest too.
Izraelbe pedig feltetlen el kell menni legalabb egyszer.
De en olyan zsido vagyok, hogy evente legalabb egyszer lecsekkolom anyukamnal, hogy tenyleg, mert meg 12 eves koromban az akkori legjobb baratnom (persze zsido lanyzo) azt mondta, hogy kizart dolog, mert az latszana. :)
Én ugy tudtam meg, hogy 10 évesen néztem a fradi-mtk-t, és azt mondtam anyámnak, hogy MTK drukker leszek. Amin anyám jót röhöt, és elmondta, hogy mi a helyzet, akkor persze nem értetem. Elöször tartalmat akkor kapot amikor gimnáziumban egy dolgozatt után közöltem, hogy elvonulok kolostorba ha ez egyes lesz, mire az egyik lány, közölte nem lehet mert te zsidó vagy. Identitásként pedig azóta van bennem mióta behuztak nekem a buszon, hogy zsidó vagyok, persze azóta mással töltödött fel ez az identitás.
Imádom a judapestben, hogy zsidó nem egyenlő valásos zsidó.
Ez pedig nekem az eddigi legjobb poszt, ezt a kommentett 20 perce írom, és végre önthetek a lelkemből O:
Ja bocs
1. Otthon ez a dolog nem volt téma.
Nagyanyám a gáz platniján sütötte a pászkát, amikor a suliban elmondtam, kiröhögtek. “Ezeknek nincs pénzük kenyérre, lepényt esznek!” (Akkoriban 3,60 volt a kenyér) Nagyon cikinek éreztem és rákérdeztem anyámtól, hogy mi most szegények vagyunk? Kérdezte: szereted a pászkát? Aha, modtam. Akkor ne törődj vele, mások mit mondanak!
Péntekre (már tudom, hogy ezt nem így hívják…hihi) mindig tollas csirkét vett, amiért baromi messze kellett elmenni egy fura kis emberhez, valami fura kis sufniszerű kalyibába. Ráadásul az első emeleti konyhában fosztották annak ellenére, hogy engem a frász kitört a halott tollas láttán.(A toll-fóbiám szerintem innen eredeztethető) Sokszor felvetettem, hogy a piac sokkal közelebb van és lehetne talán a tollatlan változattal próbálkozni, de ilyenkor nagyanyám csak annyit mondott, ennek jobb íze van, mint a piacosnak. (Pedig azokban az időkben még fejkendős nénik árulták a háztáji csirkét a piacon és nem a csirkegyárból érkezett a haltápos csirke) Ezt is elmeséltem a suliban, ahol megint csak kiröhögtek. “Ezeknek nincs pénzük a piacra sem járni, zugcsirkét vesznek”
Aztán sok gyertya is égett hétvégeken. “Ezeknek áramra sincs pénzük”
Az ilyen és ezekhez hasonló csúfos megszégyenülések után befejeztem a család gasztronómiai és életvitelével kapcsolatos tudósításokat az iskolában, mert marha égőnek éreztem, és roppant dühös voltam a szüleimre, hogy mi miért vagyunk ilyen csórók, hiszen mindent fillérekért lehetett akkoriban kapni…csak én nem kaptam választ :(
Azon mindig vigyorogtam, hogy apám sosem volt hajlandó semmit csinálni szombatonként és az én harczias anyám, aki múlhatatlan kényszert érzett a lakás folyamatos pucoválásoz, sokszor vágta a fejéhez, hogy “Te csak szombati zsidó vagy” (ti. apám csak azért tart shabbatot, hogy ne kelljen segíteni). Én ezt akkor a lusta disznó szólásmondással azonosítottam és magamban megállapítottam: szombati zsidónak lenni jó.
Aztán egyszer láttunk egy körmenetet. A mai napig emlészem rá, ahogy álltunk a nyitott folyosón és néztünk le az alattunk vonuló emberekre. A ház fele kint állt, a másik fele vonult. Nekem marhára tetszett, mert gyertyák égtek, meg cipeltek valami csipkébe öltöztetett faszobornőt, virágszirmokat szórtak és danoltak. Úgy éreztem, ez már az igazságtalanság netovábbja, hogy mi nem vagyunk ott. Csengő és átható hangon kérdeztem anyámat, mi miért nem megyünk. Még a rémült arcára is emlékszem, a szomszéd Kiss bácsi (exKohn) szúrós tekintetére, ahogy rám és anyámra nézett. No, ekkor eljött az Igazság Pillanata, anyám beparancsolt a lakásba és elmondta, miért állunk mi a folyosón.
Egyébként a dologgal továbbiakban nem foglalkoztam. A 80-as évek elején nem is volt téma Magyarországon a származás. (Ha csak nem voltál roma…)
A 90-es években aztán úgy látszik az identitástudat ébredezett bennem, mert olyan természetes volt, hogy a gyereket zsidó ovódába, iskolába és gimnáziumba járatjuk. Természetes lett, hogy nagy Szédereket tartunk barátokkal, akikről valahogy akkortájt derült ki, hogy szintén zsék. Lassan rátértünk a kósher-light étkezésre, zsinagógába jártunk, évente egyszer meglátogattuk az izraeli rokonokat, azaz szép csendesen elzsidultunk.
2. Kezdő zsidóknak:
- Biblia/Tanah (az IMIT 1898-1907 között kiadott Bibliája a héber szöveg betoldásával)
- Jólesz Károly: Miért?
- Jólesz Károly: Zsidó hitéleti kislexikon
- Deutsch R. – Landeszman Gy. – Lőwy T. – Raj T. – Singer Ö.: Halljad Izrael
- JP
Haladó zsidóknak:
- Frojimovics K. – Komoróczy G. – Pusztai V. – Stribik A.: A zsidó Budapest I.-II.
- Oláh János (alias Odzsé): Judaisztika I-II. (Vele a beszélgetés is fantasztikus, nem csak a tanulmányai)
- Domán István rabbi visszaemlékezései
- A magyarországi JOINT-nál önkéntes munka
- Everything Is Illuminated [Minden, mi lángol] (Elijah “Frodo” Wood főszereplésével)
- JP
hmmmm….
Én 39 evesen szembesultem azzal hogy Anyam es igy En is, zsido vagyok!Jol beepult Anyam agyába hogy errol soha nem szabad majd beszelni az élete során,hiszen a budapesti gettoban ő már “részt”vett mint 6 éves gyermek.
Millioszor elmondtak Neki ,ha tulélik itt ezt a helyzetet,tilos erről valaha is beszélni,ő megfogadta,a mai napig ezt mindig szemelött tartja!
Igaz,hogy lassan 8 eve volt ,hogy ki-ill.bevándorolt utánam Israelbe es azota is hol itt,hol ott él,de bőszen állitja,hogy ő nem zsido,hisz reformatus templomban lett megkeresztelve
:))
Joseph Heller: Isten tudja
1., én nem emlékszem hogy tudtam meg, teljesen evidensnek kezeltük a kérdést. Így aztán coming out élményem sincs :)
2., Ha már úgyis felsoroltátok az ajánlandó olvasmányok nagy részét… kezdje el rendeltetés szerűen használni a córesz, pónem ojve és mesüge szavakat….
A témában alapmű: 1985/2-3. Medvetánc
Erős Ferenc-Kovács András-Lévai Katalin, a Mo-i zsidó családok szocializációjára igen jellemző, nagyon tanulságos interjúi: Hogyan jöttem rá, hogy zsidó vagyok? címmel.
Baromi jó téma, kösz, hogy felhoztad, tet.
1. Mikor és hogyan tudtad meg, hogy zsidó vagy?
Én mindig is tudtam, de apukámnak ez nagyon fájó pont. Ő 14 éves korában kapta meg egy osztálytársától, hogy “ti ilyenkor pulykát esztek, ugye? Azzal a kérdéssel ment haza, hogy ki az a “ti”? Hát a zsidók, azaz mi, mondták neki. És baromi rosszul érintette, hogy tudnak róla valamit, amit ő nem tudott magáról.
Akkor aztán magára vette a rettegést, a kisebbségi érzést, paranoiát, és a teljes és reménytelen ateizmust, ami a kevéssel a soa után született zsidóknak gyakran sajátja.
2. Ha valaki azzal fordulna hozzád, hogy derült égből zsidóvá vált, és nem igazán tudja, hogy mi ez az egész, mit mondanál neki?
A teljes JP betűanyagát, azonnal. Én Raj Ferenchez vinném el esetleg, de mivel magam sem találtam még meg itthon azt a közösséget, ahova a szivem erősen húzna, a fent emlitett sok olvasnivaló és film mellé esetleg még Spinoza ház-programokat tudnék ajánlani.
Kepregenyeket a frissen bezsidultak kezebe! Sfar, Spiegelman, Eisner, etc.
Még annyi, hogy zsidóságot nem értő, sztereotipiákat benyelő és rájuk rimelő negativ tapasztalatokkal rendelkező ismerőseimnek is ugyanezeket ajánlanám, azt hiszem. Csak nem tudom, mennyire értenék, éreznék.
A legjobb barátom is ebbe a kategóriába tartozik, és képtelen vagyok neki “elmagyarázni”, hogy mi is zsidónak lenni. Még én sem tudom.
zsidóságra rádöbbenők, szevasztok!
1. 10 éves koromban meséltem otthon az obligát gázkamrás viccet, amit aznap hallottam a suliban (”nyissák ki! nyissák ki!” “nyitom már… nyitom már…” – ha valakinek megvan), mire anyu elérkezettnek látta az időt a felhomályosításra, hogy ezt talán nem kéne, mert részben én is az lennék… hm. de persze akkor ennek semmi jelentősége nem volt, csak annyi jött le, hogy ezentúl otthon nem mesélünk zsidó – azaz antiszemita – vicceket.
a zsidó identitást első csajomnak köszönhetem, aki nagy antiszemita volt :-) ehhez képest majd 3 évig gyűrtük egymást, bár szerintem neki lehetett nehezebb feldolgozni, hogy zsidó a pasija. hm-hm.
2. szerintem olvasson sok Efraim Kishon humoreszket, meg Örkény egyperceseket, meg nézzen Woody Allent. többet tud meg a zsidóságról, mint a Tórából. nem hiszem, hogy rabbihoz kéne mennie bárkinek, hacsak a zsidóságra rádöbbenéssel párhuzamosan nem érte őt vallási élmény (”elhívás”) is.
üdv
Ad 2. Meghívnám sabbatra, és utána már Ő is tarthatja, nem is kötelező hozzá sem vallásosnak sem feltétlenül zsidónak lennie. Szerintem a zsidóság nem tartotta a sabbatot, de a sabbat volt az, ami megtartotta a zsidóságot az évezredek során. Egy helyütt olvastam: ha minden zsidó egyidőben, 2x egymásután megülné a sabbatot, akkor eljönne végre a Messiás.
lehet hogy én vagyok együgyű, de nem értem, hogy ezt valaki miért éri meg (ekkora) traumaként. Elvégre nem azt tudta meg hogy halálos beteg
Érdekes, hogy a többségnek úgy tűnik, valamikor kiskorában egyszercsak anyu vagy apu megmondta, hogy zsidó. Nekem ez totál másképp volt. Illetve inkább nem volt sehogy, mert nincs semmi ilyen konkrét emlék, amióta az eszemet tudom, valahogy az evidens volt, hogy zsidó vagyok, anyám, nagyanyám zsidó. Ha már válsztani kell, nekem inkább talán azt kellett elmagyarázni, hogy kisfiam, vannak nem zsidók is.
Ha meg valaki hirtelen megtudta, hogy zsidó, és ez neki fejtörést okoz, akkor máris teljes jogú zsidóvá érett :)
De, valahol azt tudták meg, Natasha. Ők legalábbis érezhették úgy. Ez az infó nem is olyan rég még egy halálos itélettel érhetett fel. A mai közeg sem megnyugtató, ha épp rosszefé figyelsz.
Ja, és mit mondanék egy frissen tudatosult zsidónak? “Shabbat Shalom Motherfucker!” :)))
Kedves Natasha Rostova!
1957 elején egyedül én voltam az osztályból, aki nem járt hittanra. Az órát az iskolában tartották, ezalatt engem kiküldtek az osztályból, ez nagyon megszégyenítő volt. Egész idő alatt ott hallgatóztam az ajtóban, hátha sikerül valamit elcsípnem abból, mi folyik odabenn. Egyszer tanítás után az egyik osztálytársam jött szembe a túloldalon a mamájával és azt mondta jó hangosan ─ én is anyámmal jöttem ─, ránk mutatva: “Ezek ölték meg Jézus Krisztust!”
Én úgy éreztem kora gyerekfejjel, hogy itt valami rettenetes, kimondhatatlan titok lappang… A zsidóságomat ─ még az egyetemi évek alatt is ─ mint egy titkot hordoztam, amiről nem szabad beszélni senkinek sem le is tagadtam mindig, ha kérdezték. Ezek a fájó gyerekkori emlékek annyira bennem éltek később is, hogy felnőtt fejjel sem mertem belépni zsinagógába, mert tudattalanul magam is azonosultam azzal az ellenséges felfogással, hogy “ők az istengyilkosok”.
Én közel 6o éves vagyok, a rendszerváltás óta egyre erősebben “zsidulok”. A szüleim megpróbáltak ateista módon asszimilálódni, úgy hogy sokat én sem tudtam. Apám tkp. az unokájának kezdett csak mesélni a musz.-rol, és Mauthasenről, pedig Ő vallásos családból származott. Azóta a fiam volt többször Izraelbe. Sajnos szüleim már régóta nincsenek. A felsorol könyvek,filmek nagyrészét ismerem. És örülök, ha a JP-n ilyen cikkek jelennek meg.
Na és akkor mi van, ha mindenki tényként kezeli a környzetemben – már akit érdekel ez – hogy zsé vagyok, de a családi papírok mindegyikére – nagyszülőkig – az van írva, hogy róm. kath (így, th-val)…?
Tisztában vagyok vele, hogy 60-70 éve nem volt életbiztosítás zsidónak lenni. Azzal is, hogy az azt követő rendszer tiltott, tűrt és agyonhallgatott így aztán nem lehetett könnyű zsidó (keresztényt sem annyira) hagyományt, identitást őrizni, ápolni, továbbadni.
Nyílván az én családom is átélte ezeket az időket mégsem élte meg tragédiának a zsidóságát. Nem raktuk ki az ablakba, de nem is titkoltuk evidens volt. Mint mikor reggel felkel a nap este meg lenyugszik. Lehet ellene berzenkedni csak minek.
Igaz persze, hogy más korosztály vagyunk. A 80-as években ez már másképp ment,(ami nem jelenti azt persze, hogy ne ért volna engem is támadás a származásom miatt.)
Hajlanék Natasha véleményére. Pontosabban, szerintem ő valami olyasmire gondol (javítson ki, ha nem), hogy az rendben van, hogy a múltban volt miért titkolni, illetve bőven adtak rá okot vagy a nácik, vagy a kommunisták, vagy egyebek, de itt az idő, hogy ezen változtassunk, és, ha követjük szüleink, nagyszüleink hagyományát (csak el nem mondani, hogy zsidók vagyunk, titkolni, stb.), akkor a folyamat megállíthatatlan. Magyarán, nem úgy fogunk “túlélni” ma zsidóként, ha tehernek éljük meg zsidóságunkat, hanem, ha felvállaljuk, és kezdünk vele valamit (ld. JP).
winkelman: nem javítom ki. :)
Üdv Mindenkinek!
Csakhogy végre kilépjek abból a 90%-ból… nekem erőteljes váltást (válságot?) jelentett az identitás-tudatomban, mikor megtudtam, hogy zsidó vagyok (még ha csak apai ágról is)… igaz a “megtudtam” erőteljes eufemizmus… szóval hosszú évek során, egy-egy elejtett szóból rakosgattam össze, hogy van valami “érdekes” a családomban. Aztán 2005-ben a “terrorházás-Bácsfi Diánás” tüntetés előtt nyíltan rá is kérdeztem. Nem tudom, kire lett nagyobb hatással, rám-e, vagy apámra-e… de az biztos, hogy azóta is keresgélem saját magam… és máig nem találok megnyugtató választ… Lehet, hogy csak túldimenzionálom az egészet?… de egyrészről felmenőim erőteljes asszimilációját túlzónak tartom, másrészről, hiába nem látszik rajtam kívülről, hogy zsidó vagyok félig, ha az antiszemitizmus különböző formáival találkozok, szinte akaratlanul is felötlik bennem, hogy a szemükben valószínűleg én is csak egy “ŐK” vagyok… talán morbid, hogy nácikhoz mérem magam?… valószínűleg… de tekintve hogy pozitív identitás-erősítésben még nem volt részem, valamihez kell nyúlnom- legalább ideiglenesen. De talán ha az ajánlott dolgokat elolvasom/kipróbálom (és természetesen rendszeresen olvasom a JP-t, még így vizsgaidőszakban, tanulás helyett is:-]), jobban “megtalálom magam” [huhh, és most összeszedem minden bátorságom, és megnyomom azt a gombot...]
P’Terr: hogy winkelmant idézzem “Shalom Motherfucer!”, már csak a 90% okán is. :)
Gyere gáblizni is, ott találkozhatsz csomó hús-vér kollégával is. (Mondom ezt én akinek, még egyszer sem sikerült odaérnie.)
Pontosan ezzel a kérdéskörrel érkeztünk el a JP üzenetének létfontosságához: pozitiv tartalommal kell megtölteni ezt a szédült, boldogan vállalható identitás nélküli ürességet.
Szerencsésnek tartom azt, akinek a családjában fennmaradt annyi hagyománytisztelet vagy vallásosság, hogy a “zsidó” szó valami kellemeset, vagy legalább semlegest felidézzen. Én egyelőre egyedül itt “szerzem be” azt, amiért “jó zsidónak lenni” :)
Natasha: köszi… viszont azzal, hogy egyetemre Szegedre mentem, kissé megnehezedik minden ilyesmi… az egyetem sűrű, a máv pocsék… de ha lesz legközelebb, legyűröm még a mávval szembeni ellenérzéseimet is…
P’Terr: Szegeden is van aktív zsidó hitközség, viszonylag nagy taglétszámmal. Nem reklámoznám itt mindenféle egyéb szervezet programját, de nagy valószínűséggel ott sem csak vallási alapon szerveződő programok vannak.
Az úgy volt…
…hogy közvetlenül a rendszerváltás után tipli, és megyünk Izraelbe lakni, ezt mondották a szüleim, ez jól is hangzott, de azt nem mondták, miért. engem meg nem érdekelt különösképpen, egyébként is kitört az Öböl-háború, nem lett az egészből semmi.
aztán később, a kortárscsoport nyomására (is) próbáltam “jó keresztény” lenni, de ez meg csak nem ment.
Aztán olyan 10-11 éves lehettem, amikor leültünk beszélgetni, és egyszercsak. ezt kezdetben stigmaként vagy átokként éltem meg, gondoltam, van nekem elég bajom, most még ez is. komplikált családregény inklúzíve.
Aztán középiskolában elkezdtem formálni az élményt, Szarvas, könyvek, Dohány utca, Chabad (ellenérdekeltektől elnézést – nekem akkor és ott bejött), önkéntesség, JP.
Friss indiánoknak (Grey Owl Syndrome, muhaha)
Glikl Hameln emlékiratai
Shmuel Yosef Agnon: Valaha régen (Temol Shilshom) / Eine einfache Geschichte / The Days of Awe
I.B Singer Apám bíróságán
Simon Balázs: Parafakönyv
meg a sok trash, ami azért a maga módján mégis kincs:
Rabbi a vadnyugaton (The Frisco Kid r. Robert Aldrich)
Brooklyn Bridge (tudod, a sorozat, még díjakat is nyert)
közösséget meg ha igyekszik, talál magának; nem tudom azt mondani, h XY rabbi lesz a tuti, vagy ZZS közösség. érdemes keresni a külföldi mintákat is, benézni külföldi utakon zsinagógákba, működő közösségekhez, hátha egyszercsak.
Ok, köszi, utánanézek…
Zsófi!
Örülök, hogy másnak is van ilyen “mániája”, juhhú:-)))
Negatív Zsófi. Zsófi Negatív…. nekem nagyon sok ismerősöm van ilyen mániával. Meglepően sok.
1. kérdés:
Hát, erről sosem szóltak családi legendák, muteromat rendszeresen annak nézik, én meg párszor megkaptam. Onnan gondolom, hogy lehet benne valami, bár számomra a származás nem a legfontosabb kérdés. Azért a sztorik mókásak.
Egyszer anyámmal Chagall kiállításra mentünk (a Dohány utcai Zsinagógába), és az őr barátságosan biccentett, mondván menjünk csak, nem kell fizetni.
Máskor hazafelé tartottam és a Rabbiképző mellett jöttem el. Az őr éppen locsolta a járdát, én meg megkértem, hogy ne locsoljon rám, amíg elmegyek az utcán. ,,Elnézést, azt hittem, bemegy” – válaszolta készségesen. :)
Szeretem ezeket a storykat, bár identitáshoz talán kevés. :)
Natasha: érdekes. Az én környezetemben egy ilyen sincs.
Amúgy vicces, engem is nagyon gyakran zsidónak néznek. Bár már sokszor rákérdeztem, a szülők szerint alaptalan. Evvan.:-)
az miért van, hogy a zsidók anélkül hogy ismernék a másikat tökéletesen tudják, érzik, hogy ő is zs?
nekem ez a nagyon furcsa, misztikus dolog! létezik ez?, erősítsetek meg, vagy csak én érzekelem rosszul a jelenséget?
(és persze azt is tudják, rögtön, hogy én nem vagyok…)
hm?
(kicsit off)
Ad 2. Mindenkinek ajánlom, hogy látogassa meg Izraelt! Már az első találkozás megváltoztatta az életemet! A Biblia addig csak egy érdekes olvasmány volt számomra, de ezután élettel telt meg! Szerelmes lettem Izraelbe! (Ahavat Izrael)
Tma: természetesen létezik ez a jelenség, az amerikaiaknak szép kifejezésük is van erre:
JEWDAR
Magyarul: zs-radar, zs’adar (angolul jobb).
“- Everything Is Illuminated [Minden, mi lángol] (Elijah “Frodo” Wood főszereplésével)”
Tenyleg! Egyik kedvenc filmem, hihetelen jo!!
Sziasztok :)
Kösz a témát érdekes gondolkodni is és olvasni is erröl.
Én is úgy nöttem fel, hogy ez titok volt, vagy nem is titok hanem inkabb tabu téma. Elég skizofrén dolog pl, hogy nagyanyam a többi családtagtól is titkolva engem egy pincében biztos ami ziher meg is kereszteltetett. Pedig ez mar a haboru alatt sem jott be a csaladnak – igy is elvittek majdnem mindenkit… Na mindegy nem tanultunk a dologból.
A nagyszüleim úgy védték ki a kérdéseket hogy erröl egyszerüen tilos volt beszélni ugyhogy anyám nem is tudott semmit az egészröl. De azért katolikus templomba nem jártunk, csak engem járatott a nagyanyám, de engem is csak a szomszéd nénivel küldött, ö maga nem jött. Hát ez nekem sehogy sem akart összeállni. Egyébként a paranoia odáig terjedt nálunk, hogy állandóan menekülésre készek voltunk. Mindig volt (és van is a mai napig) terv hogy hová merre megyünk ha menni kell, mit viszünk magunkkal – és ezek a dolgok általában együtt is vannak mindig, hogy “csak fel kelljen kapni” és már megyünk is. Anyám zsidósága ebben a misztikus félelemben merül ki, soha semmi igazán jó oldalát nem élte meg a zsidóságának, csak azt, hogy ez titok és hogy a rémségekkel kapcsolatos. Belölem nem tudom pontosan miért nem lett jó katolikus, de tény, hogy nem lett. Valahogy midíg az volt bennem hogy nem tartozom abba az áhitattal telt templomi légkörbe. Aztán egy nap azzal mentem haza anyámhoz hogy én most elsöáldozó leszek és megyek gyónni, és akkor anyám ezen kiakadt és mondta hogy na akkor most leülünk beszélgetni. Persze mint nagy és nehéz titkot kötötte a lelkemre. Aztán ez nem volt téma egy darabig. Viszont gyónni sem mentem. Csak a paranoia volt mindig jelen de arra már legyintettem, hogy jah az azért van mert zsidók vagyunk. Azért elökerültek (föleg a nagymamám halála után) a régi iratok, fotók, a kérdés hogy “de hol van a mi csaladunk többi része?” történetek… Lassan összeállt a kép és addigra már csak nem hagyott nyugodni a dolog, ha ennyi kin es keserv es viszontagsag jar ezzel a zsidósággal, hát csak van benne valami jó is nem?? és ennek a felkutatására indultam neki a témának. több kevesebb sikerrel… Jártam pár közösségben otthon (Budapesten), voltam Izraelben, tanulok héberül, nagyon nagyon szerettem volna alijazni de nem jott ossze. Most a Sefardi zsidóságot tanulmányozom az alig-létezö spanyol zsidó közösségekben. Itt spanyolországban minden fontosabb városban van zsidónegyed – de sehol egy zsidó. Az antiszemitizmus itt egész más mint otthon. Csendes és kökemény. Senki sem kiabál. A zsidók itt “nincsenek”. Madridban egy ismert zsinagóga van, a többi titkos. De az ismertröl sincs több fellelhetö információ, mint a címe. A zsinagóga ahova én járok raktárépïletnek van álcázva kívülröl. Abszolút underground az egész. Nincsenek rendezvények mint otthon, talán szohnut sincs…. Vagy ha van is – ki tudja hol.
A híradóban/televízióban ha szó van Izraelröl akkor kizárólag mint megszállókról beszélnek és mindjárt bevágnak pár képet a szegény palesztin gyerekekröl. A minap a rádióban mellekesen elejtettek hogy izraelben gyerekeket kuldenek a haborukba es elopajzskent hasznaljak oket. Nem ez a fö téma, ez csak mellékes info ami benne van a köztudatban. A kóser kaját helyböl el lehet felejteni. Itt mindenben van disznóhús. Érdekes dolog egy olyan országban zsidónak lenni ahol mindenki úgy veszi hogy ök már “letudták” a zsidó kérdést.
Bocsánat kicsit elkalandoztam…
És ha az én orrom is nagy? (meg a rómaiaké is -Brian megmondta!) akkor miért néznek ki? :)de ha nekik jólesik, ám legyen… én ezt nem értem. ((egyszer megtörtént velem és nagyon emlékezetes volt, kösz, hogy terápiásan meghallgattatok)) Kifejlesztem a ma-dart. :)
Ha már úgysem vagyok ma élmunkás, akkor legalább webkettő zsidulok.
Az elején azt gondoltam, hogy ez ‘lájtos’ kis bejegyzés és a kommentek is hasonlóak lesznek hozzá. Ehhez képestvannak itt mellbevágó és erősen elgondolkodtató történetek. Őszintén nem gondoltam volna, hogy a félelem és reszketés még mindig ennyire erős és maghatározó része a zsidó létnek – bármit is jelentsen ez.
http://bolcslazado.blogspot.com/2007/05/bocsssatok-meg.html
Trilli: nagyon érdekes, amit Spanyolországról irsz. Pár hét múlva megyek oda, és pont erre voltam kiváncsi. Szivesen olvasnék erről még többet.
Tma: igen, ez egy misztikus téma. Nekem a szorongáson kivül ez a másik zsidóság-élményem: anyukám a tévében mutogatjam hogy ez is zsé, az is zsé. Elég jó arc/berendezés/kisugárzás-memóriám lett :)
bonya,
akit ma szómenéssel áldott meg ez a téma :) végre!
Frissensült zséknek középhaladó szinten ajánlom Philippe Roth-tól a Portnoy-kórt.
Az én családi sztorimat majd elmesélem egyszer, még nem tudom, bár próbálkoztam, de mindig kitöröltem, nálunk hatalmas a káosz érzelmileg, anyám orosz munkatáborban született, egyike azon kevés gyereknek, akik túlélték, még mindíg nem lehet beszélni vele, amikor kicsi voltam nem értettem, mi ez a családi titok, amiröl apám néha a nagyapámmal tömondatokban beszél, és én egy szót sem értek belöle. Ha a téma szóbakerül, mindig görcs van a gyomromban, kol ha mispaha egy mekka minden hobbypszichológus számára.
Oh a portnoy-kór télleg zseniális – de csak erős idegzetűeknek!
Nekem (talán mondhatom, Hál’ Istennek) nincs ilyen aha-élményem. Apámnak volt, hazament 6 évesen a suliból veszettül zsidózva, amit koncentrációs tábort megjárt anyukája és musz-viselt apukája egy csöppet nehezményezett. Akkor eldöntötte, hogy ő ennek nem teszi ki a gyerekeit. Anyámnak nem kellett ugyanezért zsidózva hazamennie, megtette helyette a bátyja, úgyhogy ő is egyetértett ezügyben apámmal. Ebből következik, hogy fogalmam sincs, mikor tudtam meg, zsidó vagyok, valahogy a tény mindig természetes volt. Mondjuk arra emlékszem, hogy lehettem kb. 6-8 éves, amikor családi körben sokadszorra is előkerült ez a zsidó téma és apai nagyapám felháborodott (nyilván sokadszor), hogy ezt miért a gyerek előtt kell, minek kell tudnia erről a gyereknek. Anyámék meg magyarázták neki, hogy a gyerek tudja, nincs miért titkolózni.
Viszont, most, hogy olvastam a beszámolókat, végiggondoltam a gyerekkoromat és eszembe jutott, mennyire zavarbaejtő és félelmetes volt ez az információ. Nem a hétköznapokban, ott igazán nem foglalkoztunk vele, hanem amikor ezzel az információval a külvilágot kellett ütköztetni. Elmondhatom? Nem mondhatom? Mi ez egyáltalán? Így utólag szinte csodaként élem meg, hogy ebből a frusztráltságból és félelemből születhetett pozitív identitás. Érdekes, hogy érdeklődve tudtam odafigyelni nagyapámra, amikor elkezdett engem magával vinni a Kozma utcai temetőbe és ott mesélt vagy amikor először zsinagógába vitt.
Emlékszem a zavarodottságomra, amikor még alsóban tanultunk a Bibliáról és mindenkinek el kellett olvasnia egy részt és abból beszámolni az osztály előtt. Furcsa volt a kezembe fogni egy olyan könyvet, amiről én tudtam, hogy az valami zsidó könyv, beleolvasni a könyvtárban a többi gyerek szeme láttára (holott az összes könyvtári Bibliát az osztálytársaim forgatták akkor), aztán meg pláne odaállni az osztály elé és beszélni Jákobról meg a fiairól, akik zsidók, bocsánat, zsidók voltak.
Asszimilált zsidó szülők gyerekei, sziasztok!
Hogy innen hogy sikerült mégis eljutnom a pozitív identitásig, számomra is rejtély, azonnal ide egy pszichológust :)
(Juteszembe, tudjátok, mi a különbség a katolikusok, a protestánsok és a zsidók között? Ha egy katolikusnak problémája van, elmegy a paphoz. Ha egy reformátusnak problémája van, elmegy pszichológushoz. Ha egy zsidónak problémája van, elmegy pszichológusnak :D) Zsidó pszichológusok, szevasztok!
Ja, és hogy mit mondanék annak, aki épp most tudta meg? Az AIDS legalább egyszer valamikor gyógyítható lesz :D
Ajánlott olvasnivaló a sok-sok fenti mellett:
A Hertz-Biblia, mert abban sok magyarázat is van, amik közelebb viszik az érdeklődőt a zsidó gondolkodásmódhoz, ahhoz, hogy az egész vallás hogy épül fel.
Néznivalónak meg persze Jákob rabbi kalandjai, annyi szeretettel és humorral ábrázolják ott a zsidókat, ráadásul arra is választ ad, hogy kell zsidónak lenni, ha előtte az ember sosem volt az :)
A Portnoy-kór zseniális és letehetetlen, botor módon hétközben kezdtem el olvasni és nem aludtam egy szemhunyásnyit sem éjszaka, másnap meg dőltem jobbra-balra a suliban.
1. Nálunk sosem volt titok, bár nem is nagyon illett beszélni róla. Nagyanyám a zsidó cuccokat a haláláig a könyvszekrény alsó polcok/hátsó szekcióban tartotta.
Valszeg a kádári Magyarországon élő családoknál ez nem volt ritka. Egy sor barátom családja ma is idegenkedik saját zsidó múltjától, a gyerekek agya már nem így működik.
2. XY hozzám fordul, válasz: Igen? És? Ha esetleg tanácstalan: Zsidó vagy, találd föl magad!
A radar nem mindig működik egyébként, egyszer egy sábeszkor Ámérikában egy barátomat megkérdezték, minek hurcolász ide ilyen nyalka gój legényeket. Igaz, süt is a fejemről, h nem különösöbben foglalkoztat ez az ide-oda-amodatartozás dolog :)
Bölcs Lázadó!
Most egy kicsit gonosz leszek.
De aztán mégsem.
Egyébként az egyik legérdekesebb élményem ezzel kapcsolatban az volt, mikor szembesültem a ténnyel, hogy a zsidóság nem egyenlö a holokasztot megéltekkel. Volt bennem egy olyan érzés hogy a zsidóságot ez a sokkélmény tartja egyben, ez bennük a közös nevezö, a közös fájdalom, közös múlt ami összeköt. Aztán kiderült, hogy egy nagy frászt. Izraelben volt szerencsém egy csomó amerikai zsidó fiatallal találkoznom, akiknek erröl az egészröl lövésük sincs. Rendkívül érdekesek voltunk számukra mi páran keleteurópaiak, körbeálltak minket hogy mi ismertünk e személyesen olyanokat akiket személyesen érintett a shoa, es hogy hu az milyen, es jaj hogy volt, milyen lehet az. Olyan volt szamukra mint valami tavoli legenda es egyaltalan nem vágták hogy ez nekünk egy élö és valóságos dolog. Igazi család- igazi halottak- igazi emlékek. Számomra sokkoló volt, hogy lám ök is zsidók de sehol egy elhurcolt rokon, sehol egy szörnyüséges kozos pont. Csak ok is ugyanazokat az imákat mondják és dalokat éneklik. A spanyolországból elkergetett Argentínába költözött zsidókkal ugyanez a helyzet. Ezt a “tudom, volt egy shoa, szörnyü de nekem semmi közöm hozzá, persze hogy zsidó vagyok” bennem még mindíg fejtörést és enyhe sokkos állapotot okoz.
Egy picit, mégis….
http://www.losingpaul.com/skinhead.jpg
Valamiért itt nem látom a feliratot.
Tma:
ne értetlenkedj már annyira, ezt érezni kell :D
Gabriel:
Én a Tóra után Maimonidész útmutatójával és a széfer jecirával is tesztelném a delikvenst. Persze főleg Tóra. A zóhár nekem elég egyértelmű volt.
ja igen, a másodikhoz. a góga. akit nem csapott meg, hogy valójában ki ő, mi ő, húzzon le pécsre. ott aztán akarva-akaratlan térdre borul a keretes יהוה előtt. én speciel majdnem el is sírtam magam.
Nem csak a zsidók radarozzák egymást, hanem jónéhány nemzsidó is őket. Ők általában antiszemiták…
Nekem anyai nagyapám a hatvanas-hetvenes években zsinagógába járt egy vidéki városban, annak ellenére, hogy állítólag nem volt zsidó.
Anyám elmondása szerint kezdetben csak szívességből járt, merthogy kellett egy minimális létszám az összejövetelhez, és valódi zsidó résztvevők híján ő vállalkozott rá, az ismerősei kedvéért (egy zsidó orvos házába költöztették be őket az 50es években. Aztán azt hiszem vallásos is lett, olyan kis izét is hordott a fején, de én csak a halála után születtem, sosem ismertem.
A háborúban nem tudok elhurcolt családtagokról, munkaszolgálatosokról sem. Ez a nagyapámat speciel szibériába vitték el a háború után, jónéhány évre. A háború előtt boltossegéd volt.
Kiváncsi vagyok, hogy tényleg egy betért keresztény volt-e, elképzelhető-e ez, vagy zsidó származású lehetett? Kiváncsi vagyok, de nekem ez már nem fogja az identitásomat meghatározni.
Köszönjük a posztot, nagyon jó és értékes! Egyenlőre sok az emésztenivaló (és olvasnivaló, köszi!)
Shalom! :)
fhb, szevasz:)
irvin yalom rulz.
Könnyen olvasható kezdő érdeklődőknek:
Irvin Shaw: Oroszlánkölykök
Nehezen olvasható csoda ( egész fiatalon tán nem is javallt ), viszont meg lehet tőle zsidulni:
Thomas Mann: József és testvérei
Aztán belenézni Izraelben a múlt mélységesen mély kútjába.
Sziasztok éber és ébredező indiánok!:)
Íme az én történetem:
A felmenőkről nem tudunk semmit, keressük Őket. Édesanyámat örökbefogadták. Emiatt nem az anyatejjel szívtam magamba a zsidó kultúrát, hogy úgy mondjam. Elég humoros módon tudtam meg, hogy zsidó vagyok. 12 évesen szüleim elküldtek Szarvasra. Eddig semmi különleges nem is lett volna a dologban, csakhogy… azt nem mondták, hogy tulajdonképpen én is oda tartozom, így végig csodabogárnak néztek, én voltam a nem-zsidó “kém”:D Amikor hazaértem, megkérdeztem tehát, h tulajdonképpen mit is kerestem én ott… ez az élmény azóta is kísért:))
Utána tudatosan sokáig nem foglalkoztam a kérdéssel, de vmi összeesküvés folytán ált. mindig zsidó témájú, szerzőjű könyveket olvastam:) a zs-radarunk is elég jól kifejlesztett, sokat beszélünk itthon a zsidóságról.
Az utóbbi évben pedig elkezdtem tudatosan is foglalkozni a zsidóságommal. Elkezdtem héberül tanulni, jártam a Tikvába Tórát tanulni, ott töltöttem az ünnepeket is. Identitástudatom épp alakulófélben van. Sokat jelentenek az itt felvetődő témák, főleg a vélemények. Lassan eljutok a kukkoló-hozzászóló metamorfózishoz is:))
Ajánlom mindenkinek (a JP-n kívül;-])
Spiró György Fogság c. könyvét,
I.B Singer: A vagyon,
Kardos G. György, Chaim Potok, Herman Wouk és Merle írásait.
olvasni:Herman Wouk: Exodus
Chaim Potok: kezdetben
Összes Efraim Kishon könyv
Biztos elvinném őket Subliminal koncertre, hogy magukba szívjanak egy kis sabreséget, aztán meg hallgattatnék velük israeli jazz-t, Knessiat Hasechel-t, Yetsiat Herum-ot és Zohar Argov-ot.
benda iván élő jeruzsálem c. képeskönyve kiutazás előtt bemelegítőnek. vécére senki ne vigye be, mert úgymarad.
Az Exodust Leon Uris írta, kedves lev.
Az “Általános Relativitáselmélet” is klassz mű, valami Einstein nevű fickótól. Főzéshez ideális. :)
Most találtam a XIII. kerületi Hírnök aprói között:
“Alig használt zsidó identitás olcsón eladó. Uitt: Wartburg-alkatrész nagy mennyiségben”
kicsit off:
van egy igor stiks nevu szarajevoi ironak egy konyve: illes profeta szeke. egy becsi iro 50 evesen megtudja, es keresgel.
az a vicc, hogy stiks csak az identitaskeresesrol akart irni (o 77-ben szuletett es mindig szarajevoinak gondolta magat, csak a haboru alatt/utan ez az egesz problemas lett), de hogy (aktual)politikamentes legyen a konyv ezert inkabb a zs-teman keresztul irja le (vajh miert?)
Két történetet mesélnék, egyikhez hasonló már elhangzott: egy kissrác vad náci volt tizennégy évesen, aztán amikor a bandája nagy részét lecsukták, anyukája úgy döntött, “indiánná avatja”. A fiúból orthodox zsidó és redskin (komcsi szkinhed) lett egyszerre – ám ez az identitászavar nem tartott nála sokáig, mostanra hosszúhajú liberális értelmiségi lett, jó arc emellett/ennek ellenére. :)
A másik fiúcska huszonpár éves koráig “kovbojként” nőtt fel (bár már akkor is érdeklődő volt az “indiánság” iránt és el is fogadta őket, sőt, mind a “rézbőrűek”, mind a “gulyások” gyakran annak is hitték) egy részben antiszemita családban; aztán kiderült a hívő keresztény apukáról, hogy tán nem is ő a vér szerinti… Hanem egy “indián”, az anyuka “édesapa” előtti pasija. Ez is kemény sztori azért…
Ajánlani:
JP, Sirály, krav-maga, Bar Ladino, Matisyahu, Zorn, klezmer, Kemény zsidók. Továbbá minden nagy vallás szent könyvei és ismeretterjesztő irodalma, hogy nyitott legyen, ha újabb infók is kiderülnének. :)
Még egy könyv:
Kornis Mihály: Egy csecsemő emlékiratai
A zsidóság identitás, kultúra (ahogyan korábban kiderült sokak 1/128 részben azok származás szerint) vagy genetikai örökség (és akkor a zsidó-e vagy poszt kommentjeinek jelentős része értelmetlen)? Utóbbi esetben lehet csak megzsidulni. De mintha a JP eddig nem ezt képviselete volna. :)
TMA. Szerintem ez nem (csak) ránézésre megy. Valahogy hozzáálás a dolgokhoz, nagy adag lazaság, önirónia, szómenés, beszélgetés közbeni egyre nagyobb hang egyre nagyobb gesztikulálás… ilyenek :-)) Persze ha valaki ilyen egyáltalán nem biztos h. zsé. De azért van rá esély…
ja igen könyv: Kostler: Vándorlások, vagy szintén tőle a 13. Törzs
„hogyan tudtam meg?“ jeligére:
kisikolás koromban volt a tévében valami (talán a „[cimcim-]cimbora“ egyik docu-fiction-betétje, de nem emlékszem), amiben mintha egy 19. sz.-i falusi zsidó alakjában ballagott volna kern andrás az úton, aztán ugyanő, gyerekként, világszép mamája pedig a fehérre meszelt falú, földszintes ház tisztaszobájában, fekete fejkendőben, épp szombati gyertyákat gyújt. olyan gyönyörű volt, hogy lélekszakadva rohantam anyámhoz, és elmeséltem neki. ő erre csak annyit mondott: ja, fiam, de mi ezt már meghaladtuk. és akkor. [off: ha valaki tudja, mi lehetett ez a kis filmetüd, mindenképpen szóljon!!]
ekkortájt lehetett, hogy nagyanyám az éves vizitje során bejelentette, el akar menni a dohány-templomba, aki akar, vele mehet – és kérdőn rámnézett. én megrémültem, mert 1) akkoriban utáltam sapkát hordani, de 2) méginkább rettegtem attól, hogy valaki, esetleg, megláthat a bejáratnál és azt hiszi majd rólam, hogy zsidó vagyok. ezt szóvá is tettem, és akkor.
a tornasorban csak egyvalaki volt kisebb nálam, egy rendes, „sváb csengésű” nevet hordozó egyén, aki a barátom volt, noch dazu. egyszer, álltunk szépen a sorban, izomból hozzávágtak egy labdát, „ez a tijedé, büdös zsidó” felkiáltással. otthon elmondtam anyámnak, aki így felelt: szegény, nem is tudták, hogy csak egy kicsit lőttek mellé. és akkor.
később, felsőtagozatos koromban több komolyan hívő barátom hatására megpróbáltam én is imádkozni. kértem Jézust, jöjjön a szívembe. akkor ő így felelt: papa, haggyadazt – ellenben tfilint raktál-e ma már? és akkor.
és hogy mit tegyen egy frissensült indián?
ez már nehezebb ügy. olvashat, de módjával: mert a Tóra igazán Rásival válik érthetővé, a rögvest utána következő gemaráról nem is beszélve. a „zsidó élet szabályai”-szerű könyvekkel meg, ha nincsenek megtámogatva személyes tapasztalatszerzéssel és beszélgetésekkel, kicsit hadilábon állok. a mások által említett könyvek biztos jók, persze az újdonsült indián érdeklődésének (történelem? vallás? identitás? izrael? ésmégsorolhatnám?) függvényében. ja, ezekhez hozzáteném még, nagyon jó: Jiří Langer: Kilenc kapu.
ezért hát mit tegyen?
menjen, látogasson, beszélgessen. zs-happeningekre, zsinagógákat (telekitér, kazinczy – nem kell félni, van ott pár nyitott ember is, és külföldiek is megfordulnak –, luba, károligé, nagyfuvar, frankel), emberekkel (Paskesz Zév, Darvas-Verő-Radnóti-trió, meg némely itt posztoló/kommentelő. meg persze akiket kifelejtettem). biztos vannak még opciók, de én se ismerem mindet, meg nem is nagyon vagyok magyarországon.
ha pedig mindehhez nem volna (még, szigorúan még!) elég bátorsága, hát hallgasson! zenét!! a fent említetteket, meg matisyahut, y-love-ot, nosson zandot, raichel idant. és ha van bátorsága, akkor is. (nekem van: katt.)
üdv,
me
Trilli, írhatnál a spanyol élményeidről részletesebben is.
Panni néni, csókolom!
Olvasnivalónak pedig újabb javaslatom van, Vámos Miklós: Apák könyve.
Tibor,
Deutch-Für Tamásról azt írtad, hogy kettes számú díszzsidó. Ezt valahogyan kifelejtetted a szövegedből.
/No offense intended.
Ez kész, fetrengek a röhögéstől, soha jobb reggeli kommentet
minarik ede :DDDDDD
Kedves fhb,
te is az egyetlen nem fikcionális betéten tudsz kacagni. Ha ezt a sort is olvasná Antiteista…
De hát ő volt bármicvó, úgyhogy ebből kifolyólag ismeri a Bibliát betéve, megmondta már :)
Tibor, szivesen írok de az ide már így is kicsit off volt. Ha lesz ilyen külföldös post, majd oda! :) Shadai, lesz?
én mindig tudtam, hogy a nagypapa testvérei izraelben élnek, de csak akkor tudatosult bennem, hogy a család zsidó, mikor ide látogattak 97-ben. (jó jóó akkor még más dolgok foglalkoztattak… khm. más vallások)
kezdő zsé-k meg olvassák az ulpius ház könyveit.
Bicsi bocesz amit irtam tegnap hogy a Vándorlásokat nem a Kostler irta hanem a Chaim Potok bácsi.
Érdekes, nálunk se volt nagy rádöbbenés, “valahogy benne volt a levegőben…”. Nem tudok pillanatot mondani, amikor megtudtam. Az is igaz, hogy én mindíg is sokat beszélgettem nagyanyámmal, aki ezt a témát se kerülte.
Bátor vagyok.
1. Mikor és hogyan tudtad meg, hogy zsidó vagy?
Nem oylan régóta tudom biztosra, és apai ágon, elvileg az “nem igazi”, de ezzel nem értek egyet. Szétmentek a szüleim, anyám nem tartotta szükségesnek felvilágosítani engem erről az aprócska tényről, apám pedig megunta már a sorozatos zsékkel kapcsolatos kérdéseimet, és kitálalt. Bár nem lepődtem meg különösebben, annyira egyértelmű volt, még ha csak a lakásban fellelhető “fura kis leesős sapkákat” meg a megszámlálhatatlan mennyiségű eredeti Jeuzsálemes cuccokat, meg a fura rokonokat nézzük… : ) Nagyon bénán hangzik, ha úgy fogalmazok, hogy belül talán mindig is tudtam? …igen. : D
2. Ha valaki azzal fordulna hozzád, hogy derült égből zsidóvá vált, és nem igazán tudja, hogy mi ez az egész, mit mondanál neki, milyen olvasnivalót ajánlanál, mit mutatnál meg, kit mutatnál be neki?
Először pacsiznék vele egyet, beállítanám neki kezdőlapnak a judapestet, a füléhez ragasztanám a klezmr és matisyahu zenéimet – vagy a jp blográdiót-, a kezébe nyomnám a zsknöyv-készletemet, és szombatonként kényszeríteném rá, hogy DVD-zzünk és tunyuljunk egész nap. Kezdetben, hogy megszokja.
Kettő dolgok:
- Nem kéne erőltetni ezt az anyai ágas dolgot. Már egy ideje tudnivaló, hogy a szülőktől fele-fele kromoszóma jön.
- A rabbihoz küldözgetést se kéne forszírozni a frissiben kizsidult egyedeknél, hacsak nem érez múlhatatlan késztetést az illető a zsékategóriás spirituális élményre. Különben esetleg még jobban elriad…
Eddig úgy tudtam, hogy zsé=pénz. Ezen a honlapon új jelentést szereznek a szavak.
Végigolvastam az összes felfedező kommentet, és már nem is haragszom annyira egykori zsidó kollégámra.
Semmit sem tudott a zsidóságról, élte az életét, tipikus felületes zsidóként, aztán kezébe nyomtam egy könyvet, és persze soha többé nem láttam – mármint a könyvemet.Hazudott össze vissza, hogy most ennél van meg annál van, sokan olvassák – én meg dühöngtem. Hiába reklemáltam – apám könyvéről van szó, nekem is ő nyomta a kezembe református lelkészként.! – ‘946- ban adták ki Palesztina a cime, ha jól emlékszem két angol riporter útja a szentföldre, apró villanások, érdekességek, aztán a lényeg, az ott lévő , és a bavándorló zsidók elképesztő munkája, harca, hogy hazát életlehetőséget találjanak maguknak…ahogy a vendégnek megadják a tiszteletet egy pohár vizzel, mert az a legnagyobb kincs ami adható…Értéktelen sivatagos földeket vásárolnak , és kinevetik őket, de csak addig amig paradicsomot nem varázsolnak belőle.Nekem aládagyáraik tetszettek nagyon ahol olyan ládákat gyártanak, melyekben semmi fém nics csak fa..És valljuk be a későbbi nagyok, akik akkoriban még kétkezi terroristák, de semmi nem drága, hogy “hazataláljanak.”
Azzal kezdtem, hogy már nem haragszom annyira, de még egy kicsit mégis.
Hány kézen mehetett keresztül a valószinüleg “tiltott” Palesztina nem tudom….? Nekem hiányzik.
inszeminátor: ez vicces történet! valószínűleg tényleg ilyen nagy volt a kereslet.
Ez mind szép és jó csak nem egyezik a multikultival meg a fennen hírdetett toleranciával. Meg azzal amit nekünk akarnak bemesélni, hogy magyar, székely az aki annak vallja magát.
Tudtommal zsidó anya gyermeke a zsidó.
Most jöhettek a szöveggel a betérésről mert:
1, nehezebb mint árjutni a tevének a tű fokán
2, rabbinikus szempontból harmadosztályú (Grum oldalakon olvastam)
Tehát ha úgy határozunk meg egy székelyt, hogy székely az akinek székely az anyja miért kikiáltanának ki minket fasisztának?
Nem heccelődni akarok. Egyszerűen válaszokat keresek.
Nekem is kb 10 éves koromban mondták el a szüleim. Azóta is csak ámulok. Nagyon furcsa volt már akkor is maga szó ZSIDÓ. Brrrr. ZS. Olyan furcsán hangzik. Tipikus elfojtós, holokauszt-túlélős komcsi nagyszülők, akik csak 80 fölött jöttek rá, hogy nem kellett volna mindenkinek hazudni.
Nekem csak Izrael segített feldolgozni az egészet. Ott rájön az ember, hogy zsidónak lenni kb olyan, mint magyarnak, szlováknak vagy akármi másnak. Egy zsidó nem feltétlenül egy furcsa alak, aki fekete ruhákban jár és büdös lepukkant éttermekben furcsa kajákat eszik, hanem egy zsidó is csak egy ember. Zsidók napoznak nudista strandokon, zsidók buszt vezetnek, zsidók katonák stb.
Engem már nem is maga zsidó identitás érdekel, hanem hogy hogyan lehet magyarországi zsidóként a jövőben élni, milyen identitásunk lesz itt nekünk. Annak könnyű, aki vallásos, annak is, aki kivándorol Izraelbe. De mi, akik itt maradunk világi zsidóként, velünk mi lesz?
1. Jómagam több betértet is ismerek, tűfokon átjutott tevét viszont egyet sem.
2. Rúth könyve tanulságos olvasmány ezen szempontból, főleg a vége:
4,13
Boáz feleségül veszi Ruthot
Elvette tehát Boáz Ruthot, és az a felesége lett. Bement az asszonyhoz, és az Úr megadta neki, hogy teherbe essen; és fiút szült.
4,14 Akkor ezt mondták az asszonyok Naominak: Áldott az Úr, aki nem hagyott most téged rokoni támasz nélkül! Legyen híres a neve Izráelben!
4,15 Legyen ő életed megújítója, és gondviselőd öreg korodban! Hiszen menyed szülte őt, aki szeret téged, és többet ér neked hét fiúnál.
4,16 Naomi pedig fogta a gyermeket, ölébe vette, és dajkálgatta.
4,17 A szomszédasszonyok nevet adtak neki, és azt mondták: Fia született Naominak! És elnevezték őt Óbédnak. Ez volt Dávid apjának, Isainak az apja.
4,18 Dávid ősei
Ezek Pérec utódai: Pérec nemzette Hecrónt.
4,19 Hecrón nemzette Rámot, Rám nemzette Ammínádábot,
4,20 Ammínádáb nemzette Nahsónt, Nahsón nemzette Szalmónt,
4,21 Szalmón nemzette Boázt, Boáz nemzette Óbédot,
4,22 Óbéd nemzette Isait, Isai pedig nemzette Dávidot.
Nem tudom, innen valaki kikiáltott volna benneteket fasisztának csak azért, mert vérségi és nem kulturális alapon határozzátok meg a székelységet? Szerintem nem mi voltunk :)
Tanulságos cikk a dolog visszájáról:
http://www.vanityfair.com/culture/features/2008/05/jewish200805
Csúcspont a 3. oldalon.
Azt hiszem, hogy nem lehet szemrehányást tenni azoknak a szülőknek, akik maguk, gyerekként átélték, megúszták a Soát. Anyám szerint zsidónak lenni nem nagy mecije (szerencse), velem majdenm két évig nem beszélt, amikor az én gyerekeimet kivittem Izraelbe, mert számára az a háború, oda nem viszi egy anya a gyerekeit.
Nekem az egész gyerekkorom azzal telt, hogy hova nem tartozom…Se vallásosok, se kommunisták… apám könyvespolca hátsó sorában voltak a zsidó témájú könyvek, ott találtam először könyveket a holokausztról. Az, hogy apám különös szimpátiával viseltetett Izrael iránt, azt sosem magyarázta, mintha az evidencia lenne. De a mi családunk is egy hallgatag család volt, úgyhogy engem a második férjem zsidózott le. Először csak csillogó szemű zsidó lány voltam, aztán törtető, és nem sorolom… elváltunk. Nekem az áldott emlékú Scheiber Sándor rabbi segitett megoldanom a magam számára a problémát. Sok olvasással, tanulással. Végülis, én Izrael mellett döntöttem, de azt hiszem, hogy ezt mindenkinek magának kell eldöntenie.
Mindenesetre, valamikor a hetvenes-nyolcvanas években meg is jelent egy könyv, aminek az volt a cime, Hogy tudtam meg, hogy zsidó vagyok?
ihtyiandr: nagyon jó a Vanity cikk, köszi hogy belinkelted!
Előlem eltitkolták a szülők. A családfa gyökerei el lettek vágva. (Talán ezért tulajdonítok neki nagyobb jelentőséget mint kéne) De nem haragszom rájuk e miatt. Ha ott van az ideje úgyis meg tudod. És, hogy mit kezdesz vele a saját dolgod. Elsősorban emberek vagyunk úgyis. Vallási és kulturális szempontból lehet jelentősége az információnak. Szép a vallás csak nekem kicsit sarkos. Bár még mindig közelebb tudott maradni Istenhez, mint a kereszténység. Ahhoz, hogy önmaga legyen mindenkinek másra van szüksége én Rasta vagyok. mondhatni, hogy “gyakorló” bár ez nem vallás, nem izmus pont ezért fogott meg. Ötvözöm a kettőt. Így vagyok teljes. Bun down di lies of Babylon brothers and sisters! Keep it real!
Hogy mit ajánlok: zenét: Matisyahu, Y-LOVE!! check dis
http://www.youtube.com/watch?v=jsBd52_6iB0
pl.
Pl. JP:
http://www.judapest.org/meet-y-love
http://www.judapest.org/y-love
http://www.judapest.org/haszid-rapper-cunami
Egyébként MOST elárulom, hogy Y-Love (és DJ Handler) is Magyarországra látogat nyáron. Részletek hamarosan a JP-n. ;]
Shadai! Köszönöm ezt a remek infót. Én biztos ott leszek!
Engem gyermekkoromban három különböző alkalommal zsidóztak le. Mindig nálam nagyobbak.
Közben meg nem is.
Pedig valójában én is ilyen kő alól előbújó vagyok! :-)
…
Szóhoz sem jutottam…
Hogy is mondta Péter?
…
“Jó itt nekem…”
Nálam kicsit türelmesebb volt a család zsidó fele. 16 éves koromig zavartalanul durrogtathattam a “nyitom már” a családi vacsorákon születésnapokon, mikor végül 16 éves koromban szüleim vizsonyának megromlása mellett anyám kezdett antiszemita irányt venni, és apám jobbnak látta a saját érdekében, ha azért tudom, hogy miről van szó – félt tőle, hogy nehogy már a saját fia is gyűlölje a származása miatt. Sokáig nem tudtam mit kezdeni az információval. Minthogy csak egyszer hangzott el, egy két év múlva már mintha nem is lett volna igaz, de aztán valahol megint felmerült. Közben vége lett a kamszkorban, és arcvonásokban is egyre inkább egyértelmű lett – nem is annyira számomra, mint idegeneknek az utcán… – hogy valami közöm van zsidósághoz. 12 évvel később ma bár nem tartom magam zsidónak, de rá kellet jönnöm két dologra: egyszerűen saját megfontolásból szabadelvűen gondolkodom, másfelől ha egyszer alapvetően szeretek korrekt lenni akkor annak segítek aki nekem segít és nem annak aki árt nekem anélkül, hogy a nevemet tudná.
“nyitom már” “vicceket” (akartam írni)
En meg tudom hogy nem vagyok zsido, es bizonyitani is tudom, de valamik oknal fogva mindenki azt hiszi hogy az vagyok. Ha csaladi agon nem vagyok az es soha nem is voltam zsinagogaban akkor miert? Mondom itt az USA-ban hogy Magyarorszagrol jottem, meg matematika volt a major-om a itt a college ban es akkor utana valahogy kivancsiskodnak kerdesekkel, hogy szoktam e templomba jarni. Mondom hogy nem vagyok vallasos, nem jarok templomba.
Azt is el lehet mondani, hogy hogy lettem tiszteletbeli zsido? (tenyleg az lettem, ez nem vicc!)
Az eredeti csaladomban egymast nem nagyon kedvelö svab es magyar (vagy mi) ágak keveredtek, es ha vmi nem kosher dolgot csinaltam, akkor a magyarok aszontak, hogy ez bizony a svab vérem es vica versa. Ettöl aztan jo kis negativ-identitastudatom lett, se svab se magyar nem akartam lenni, az indianok meg lany letemre eszembe se jutottak. Aztan kb. 20 evesen megismerkedtem a növerem anyjaval, na jo, a felnöverem anyjaval. Es kiderült, hogy a felnöverem felzsido. Az ugy volt, hogy a mamaja meg en rögvest egymasba szerelmesedtünk es azt mondta, hogy lanyava fogad, aztan nevetve megkerdezte, hogy tudom-e hogy ö zsido. Kicsit zavarodottan mondtam, hogy igen (azert zavarodottan, mert nem tudtam, hogy kell-e/ szabad-e tudnom, amit tudok), erre atölelt, es azt mondta, hogy akkor tiszteletbeli anyamkent immar tiszteletbeli zsidova fogad.
Es en akkor (bar ez a törtenet nehezen elmeselhetö, mert valamiert nem nagyon akarja senki komolyan venni) nekialltam megismerni a zsidosagot. Es hirtelen lett egy csomo zsido baratom, stb.
Szoval igy.
Feren Cur, Te tudsz a legjobban válaszolni erre a kérdésre. Sok zsidó matematikus van. Neked kell tudni, hogy a családod járt-e valaha templomba. És, ha igen, hová…..
Egyszercsak kiderült, úgy 5-6 éve, hogy a nagymamának voltak testvérei. Addig fel sem merült. Aztán szépen lassan kiderült, hogy azér úgy néhányévente csak küldenek egymásnak levelezőlapot. Aztán meghalt először a néni, aztán a bácsi, és a gyerekeik, akik a szüleimnél is idősebbek, és még sosem jártak Magyarországon, megjelentek Ferihegyen egy szép napon. Odáig jutottunk, hogy nemsokára utazunk Izraelbe a hugommal. Kérdezték is, mit akarok látni és nekem meg gőzöm nincsen Izraelről. De semmi a világon. Úgyhogy segícccség!!! Milyen útikönyvet vegyek? Hova menjünk mindeképpen? Hova ne menjünk? Mit kell enni / inni? Mit nem? És egyáltalán hogy viselkedjen két szőke, csak németül beszélő, harminc körüli szingli féligzsidó csaj Izraelben?????????
Stella,
magyarul is egészen jól tudsz…
B-terv.
Elgondolkodtam a nyelvi problémátokon. Alkalmazhatnátok esetleg a fokozatosság lenini elvét. Mivel a lakosság egy része kelet-európai bevándorló vagy azok leszármazottja, ezért könnyen meglehet, hogy ért és/vagy beszél jidisül. Óvatosan megkérdezheted tehát: Redst(e) jiddisch? Ha nem rázza erre az illető túl hevesen a fejét, akkor tovább faggatod: und Deutsch?
nekem a nagypapám zsidó, kint él kanadában, nem tőle tudtam meg, hanem apámtól :) ő büszke rá! a dédnagyanyámnál voltam gyakran, mikor olyan idős volt, hogy szüksége volt segítségre, és ott tűntek fel dolgok pl.:Izrelből származó 12 nemzettséget ábrázoló kép (Chagall), Dávid csillagos üvegtányér, aranyékszerek elrejtegetve, nehogy “megtalálják”! És…tagadta Klári mama – áááá neem nem vagyunk zsidók, nem. (de ez normális is, így nevelték)
Apám elég heves vérmérsékletű, állandóan kötekedett úton útfélen beleköt valakibe, mondjuk vásárlás közben, és mindig jól megkapja az arcába, hogy ‘hülye zsidó!’ Büszke vagyok a származásomra, bár anyai ágon semmi…de zsidónak érzem magam, mindig ráézek arra, h ki az ki nem…Persze azt gáznak tartom, h egyesek bezsidulnak és fej méretű Dávid csillaggal jelennek meg helyeken. e mögött sokszor az áll, h nem is zsid, csak az szeretne lenni.
Ha valaki megtudná, h zsidó, mondanám, hogy fogja meg a Bibliát és olvassa el, nem csak az Ószövetséget, hanem az Újat is, így teljes!
Shalom
Kösz, Charlie, majd kipróbálom :)
Ha a többi kérdésre is van hasonlóan kreatív javaslatod, azt is várom. Egyébként a sátrak ünnepén megyünk, biztos összejön az egész széles nagy család, ahol létezik egy dédnagymami, aki még itt nevelkedett.
segítsen valaki!
ha szlovákiában éltek felmenőim, akik zsidó származásúak, és kellene erről valami dokumentum, és, hogy ne kelljen ezért kiutaznom, számíthatok a hitközség együttműködésére? hátha vki járt hasonló helyzetban. köszi előre is!!
Tudni kellene, hogy olyan településen laktak-e az őseid, amelyik 1939 után Magyarországhoz került. Ha igen, akkor egy 1944-es rendelet szerint a hitközségi anyakönyvek magyar levéltárakba kellett kerülniök, több ilyen anyag tehát ma magyarországi levéltárakban lehet. Tehát könnyen megeshetik, hogy nincs szükség szlovákiai emléktúrára. A MAZSIHISZ-nek van egy ilyen ügyekkel (is) foglalkozó, úgynevezett szertartási osztálya. Hozzájuk fordulj! Nekik hivatali kötelességük, hogy további segítséget nyújtsanak. Ezen kívül a révkomáromi hitközség agilis vezetőjét is tudom ajánlani, ő egészen biztosan tisztában van a szlovákiai teendőkkel, s noch dazu magyar az anyanyelve.
Charlie, ez van a szertartas.hu honlapon:
“Osztályunkon csak a budapesti születésűek anyakönyvei találhatóak meg, minden más anyakönyvet a Zsidó Múzeum levéltárában tudnak keresni.”
Fúúúúúúú, NAGYON morbidat kap az ember, ha a körülmetélésre kattint az ember a szertartas.hu-n . Így se reklámozzuk magunkat:
http://www.szertartas.hu/jewr.swf
Valóban, szertartási osztályon viszont tudják (elméletileg), hogy a ZSM archívumában kit köll keresni (ezt én nem tudom), továbbá azt is tudják, hogy Szlovákiában mi a teendő.
No igen, a Szertartási Osztály ketős üzenete világos: a) véresen komolyan veszik a szerepüket, b) ennél is komolyabban veszik a Bacher Vilmos-i öröséget. Gondolok itt az anyanyelv használatának fontosságára, valamint a neológa modern áramlatként történő definíciójára.
Charlie, nagyon drága vagy, sokat segítettél, köszönöm!!:)
nem tetszik ez a sok sztori, amiben mindig azért világosítják fel a gyereket a származásáról, hogy ne meséljen több fasiszta viccet. nem azért nem viccelődünk a holokauszttal, mert zsidók vagyunk!! (mármint én pont nem vagyok az. és mégsem tartom viccesnek.)
Kedves ilanadavita,
akkor itt az ideje, hogy elmeséljem életem első nemzetpolitikai aktivitásának hiteles történetét. A hetvenes évek elején éppen a Tenkes kapitánya című lopótökamortizációs műsor ment a tévében (bezzeg a brazilok nem vették meg, ettől kezdve tudom, hogy a brazil tévések nem tudják, mi a tévésiker). Nekünk még nem volt vevőkészülékünk, így a szomszédhoz jártunk át, aki benzinkutas (=nábob) lévén, bírt a technikai és a világforradalom ezen vívmányával. A benzinkutas és apám meccset néztek heti legalább kétszer. Képben voltam tehát, hogy mi a teendő a tévé készüléke előtt ülve. Ha valaki nem tudná: a liturgia egyszerű, drukkolni köll. Amikor tehát eljött az én időm, s négy éves forma fiúcskaként a tárogatós szignál hangjaira elhelyezkedhettem szomszédék csipketerítővel gondosan letakart heverőjén, s már jött is az első lopotök ill. hajlított török szablya contra vívótör csetepaté, el is kezdtem kiáltozni, hogy hajrá magyarok, vesszenek a kurucok. A kuruc kifejezést ugyanis többször mondták a filmen szereplő, kissé ügyetlen és ezért alapjában véve gyermeki szeretetre méltó fehér ruhás, vívótőrös, s ami nekem harmadlagos nemi jellegként nagyon tetszett: térdig érő csizmás bácsik. E szó pedig — ugyan magyarosított már, mint később nyelvtörténeti előadások során megtudtam — oly idegenül hangzott az én vájt füleimnek, hogy rögtön bekapcsolódott bennem a minden Varsói Szerződés hatálya alatt élő állampolgárba beléplántált barát-ellenség-fölismerő rendszer kombinálódva a szurkolási vágy atya-fiúi cinkosságát megerősítő érzeteivel. Apám nevetve ugyan, de kénytelen volt kisebb politikai eligazításban részesíteni engem a gonosz tőkés osztrákokkal kapcsolatosan.
A történet tanulsága: A gyermek nem az etika mentén rendezi be az életét, hanem újrajátsza a szülői világot. (Kép az én fiamról: áll a járókban és a karjára tekeri a műanyag teherautója zsinorját: mellette davenoltam éppen. A jelenet annyiban fromm csupán, amennyiben a kibud áv tetten érhető benne, a mimézis nem tudatos: épp a játszó tudata olvad föl az eljátszottéban).
helló. első kommentelésem itt, ma olvasom először a JP-t, és elég járatlan vagyok még a témában, pedig én is zsidó vagyok, ami már gyerekkoromban kiderült, azaz sose volt titok.
először is egy észrevétel: szerintem a “kell a francnak egy mindenhonnan vérző, felszögelt fickó, de tényleg” típusú megjegyzések (jóval feljebb olvastam itt egy kommentben) szítják az antiszemitizmust. fölösleges, és ártalmas! ha jól láttam, rajtam kívül mindenki szó nélkül hagyta ezt… :-(
a hogyan tudtam meg történetem nagyon sablonos, több hasonló is szerepelt már itt, úgyhogy inkább le sem írom.
viszont egy kérdés: ha pl. most 34 évesen elkezdenék nem csak származásilag, hanem kulturálisan is zsidóvá válni, azt lehet-e
1.- vallástalanul?
2.- ha tartós kapcsolatban élek egy vallástalan keresztény származású (megkeresztelt), egyébként nyitott és érdeklődő lánnyal? ez utóbbi kérdés elvi és gyakorlati szempontból is fölmerül.
“azt lehet-e”
szerintem lehet. lehet máris a JP-vel kezdeni, zsidó filmekkel, könyvekkel folytatni, sirályba járással súlyosbítani a cult zsidóságot. aztán bármi megtörténhet. ;]
ps: jézusos viccekben nem utazunk, sőt.
hello én egy mostanában erősen megzsidult zsidó vagyok, de nem ez a commentem lényege: igazából egy videót keresek amiben sok rabbi volt :) vmi hot rabbis waiting for your call kezdetű dologról szólt és emlékszem h nagyon vicces volt de nem taláááállóóóóóm :( any help?
Az égető kérdés már gyerekkoromban felmerült, fel is tettem nagyanyámnak (aki mélyen vallásos volt – mármint római katolikus, ellenben tőle örököltem az orromat, ami nem kicsi), nem lehet-e, hogy mi zsék volnánk. Ő tagadott (apácákhoz járt iskolába, a vezetékneve Kánai volt). A legeslegjobb barátnőim közül kettő zsé, a barátom is, az Isten tudja Hellertől az egyik legkedvesebb könyvem, disznót szinte sosem eszem és többször ért – szerencsére – csak szóbeli attrocitás népnemzeti érzelmű fiatalok által. Ilyenkor mi van?
Nem vagyok zsidó.
Nem szégyen az. Az emberek nagy többségével elő-előfordul.
Sziasztok! Talan mar nem nagyon el a topik, de kerdesem lenne. Azt eddig is tudtam, hogy a csaladfan sokadik melysegben (5) van zsido. Nem nagyon izgalmas eddig, mert (tipikus magyarkent:) van ott mar mindenfele nalam. Viszont a tema kapcsan rakerdeztem: vegig anyai ag. Akkor en most mondhatnam, hogy zsido vagyok? Vagyhogyvanez? Mindenesetre ennek oromere jovo heten kiprobalom ezt a flodni-dolgot. :)
Amikor ráébredtem hogy tót vagyok (lehettem vagy tizenhat, senki se mondta és az hogy a család bánhidai ága tótul hablatyolt, annyira természetes volt, hogy a vérség vagy mi fel se tûnt.), jól esett. Ti magyarok, én meg tót. Hogy ugyanez zsidósággal ment volna-e, nem tudom. De nem is errõl van szó. Amirõl szó van, hogy (amennyire megfigyelhetõ) zsidónak lenni sokkal több mint monoteista izraelita valláson lenni, szombatot tartani. Nomármost, nekem a vallás nem megy. Próbáltam (na jó, a kereszténységet, és azon kívül is akad még egy és más, ha nem is itt, vidéken), de a természetfeletti mint olyan nem fér bele a gondolkodásomba. Be lehet térni úgy, hogy az ember nem hisz? Nekem nem tûnik svindlinek a dolog, mert aki/ami nincs, azt nem lehet becsapni. (Eltekintve attól a lehetõségtõl, hogy van, de nekem ezt még senki nem mondta eléggé meggyõzõen.) Ezzel viszont számtalan zsidó is így van, számtalan nem hívõ zsidó. Nem hívõ zsidónak betérni, olyat lehet?
bogi: ha végig anyai ág, akkor te zsidónak számítasz a zsidó jog és szokásrend (a “halacha”) szerint is. Gyerekeid is zsidók lesznek, az apuka származásától függetlenül. Izraelbe is bármikor bevándorolhatsz, illetve ha pl. 26 év alatt vagy még, akkor részt vehetsz a Birthright nevű ingyenes 10-napos izraeli körúton. Még talán más benefitek is vannak. ;]
g béla: nem hívő zsidónak elvileg nem lehet betérni (a betérés az elvben egy erős vallásos cselekedet, erről ld. anna-réka posztjait a JP-n), de a zsidó kultúrához, szellemiséghez, illetve konkrét közösségekhez lehet csatlakozni fizikai, lelki és szellemi síkon is. Léteznek nem zsidók, akikben “zsidó lélek” él, ezt a jelenséget a zsidó hagyomány is ismeri és elismeri.
Konkrét közösség felénk nincsen (majd’ 200 kilométeres körzetben, ez egy ilyen hely), de így is jól esett.
(Fenét nincs, itt van egy, az orrom elõtt.)
Mióta a megtérés mint olyan képbe került, idõrõl idõre úgy érzem mintha kihagytak volna valamibõl. Együtt lehet vele élni, és gondolom nem pont ez a helyes út kiinduló pontja, csak úgy eszembe jutott. Mennyivel könnyebb dolgom lenne.
A Szombatot megülni lehet nem igazán hívõként is? (Csak a keresztény definíciót tudom, hogy tudniillik az Úr napja, puff neki.) Kontempláció, család és barátok, gürizés aznapra ejtve, és a péntek esti gyertya. Ez így nagyon kevés?
(Ez a gomb ott lent… Fenét vagyok én bátor!)
Sziasztok.
Az én történetem is érdekes. Katolikus családban, katolikus nevelésben nőttem fel, bár nem igazán jártunk templomba, keresztelkedtem, elsőáldoztam. Felnőttem. Budapestre költöztem, fogalmam sem volt, hogy kik a zsidók, azon kívül, amit tanultam középiskolában. Úgy gondoltam, ez az infó nem elég a vélemény megalkotásához, úgyhogy nem alkottam.
Albérletből albérletbe költöztem, majd végül egy anyám korabeli asszonynál kötöttem ki, aki már első találkozásunk alkalmával közölte, hogy ő márpedig zsidó. “Jó, és akkor mi van?” gondoltam, nem nagyon foglalkoztam a kérdéssel, nem jelentett semmit.
Aztán egy szép napon édesanyám meglátogatott minket, beszélgettünk hármasban, majd kiderült, hogy a dédnagyapám zsidó lányt vett el, amiért kitagadták, és itt kezdődött a családunk kálváriája…
Szóval így történt. S hogy mit jelent ez nekem?
Egyrészt sejtettem, hogy valahol az őseim között lehetnek zsidók, nem is zavart. Amilyen keverékek mi vagyunk, az kutyában érdekesen nézne ki, ezzel nem foglalkoztam. Elkezdett érdekelni, hogy miről is szól ez az egész. Vallást nem váltottam, hiszen azt már korábban megtettem, mikor eldobtam a kereszténységet, viszont nagyon sok jó embert ismertem meg.
Másrészt az antiszemitizmus nagyon zavart. Manapság pedig főleg attól félek, hogy ismét kezd a világ jobbra forogni, és akkor ismét keresnek céltáblát, és mi kéznél vagyunk… De próbálok tenni ellene. Akit ismerek, és beszélgetünk, mindig azt próbálom tudatosítani, hogy nincs a zsidósággal semmi baj, a gyűlölettel viszont annál több….
Sose titkoltak, kornyezetem csakis ortodox zsidokbol all(t), tanulassal egyutt az ember beleszuletik.- Igy konnyebb.
Meghatarozo konyvek szamomra :
Tora
Midras
Sulchan Aruch torvenyei
Herzl: Cionista irasok
Heller Agnes: A cionizmus vonzasaban
Novak Attila: Cionizmus erett korban
Simon Wiesenthal: Az igazsag malmai
es sorolhatnam..
p.s.: Legyetek buszkek,hogy Cion nepei vagytok!
Érdekes ez a téma, náluk nem kellet megtudni, egyszerűen csak belenőttem, persze folyamatosan ment a “nicht vor dem kleine”, de nem ez volt az a téma, ami titok lett volna.
A családom nem volt vallásos, legalábbis, akik hazajöttek 45-ben már nem igazán keresték Istent…
Felnőtt fejjel számos olyan kérdés van a fejemben, amit nyilván egy pszichológusnak kéne inkább elemezni :)
1. Zsidó vagyok. Miért? Mert ebben a szellemiségben nőttem fel.
2. Zsidó vagyok. Miért? Mert az anyám zsidó.
3. Zsidó vagyok. Miért? Mert így érzem.
4. Zsidó vagyok. Miért? Mert akik meghaltak a családunkban megérdemlik, hogy ilyenformán ne tagadjam meg őket.
5. Nem vagyok zsidó. Miért? Mert nem tudok héberül, se olvasni, se írni…
6. Nem vagyok zsidó. Miért? Mert nem vagyok körülmetélve…
7. Nem vagyok zsidó. Miért? Mert nem nem viselek kipát, pajeszt, stb…
8. Nem vagyok zsidó. Miért? Mert nem tartom a hagyományokat, ünnepeket és nem is nagyon ismerem…
9. Nem leszek zsidó. Miért? Mert nem hiszek Istenben… és már az SZDSZ-ben sem :)
A segítségeteket szeretném kérni. A szüleim kis koromban elváltak, nem sokkal később meghalt édesapám, később az ő apukája is. Tehát nincs kitől rákérdeznem, arra ami érdekel. A vezetéknevem miatt folyton kérdezgetik, hogy zsidó vagyok -e. Én erre mindig azt válaszololm, hogy nem, legalábbis nem tudok róla, bár itt a Kárpát medencei multikultiban minden lehetséges a felmenőim között. Anyai ágon biztos, hogy tót vagyok, nagymamámék még jól tudtak tótul.
Ma már kis gyermekeim vannak és biztos egyszer ők is meg fognak kérdezni a nevem eredetéről, a felmenőimről.
Szóval az érdekelne, hogy ha elkezdem felkutatni az “ősöket” (mert már senki nem él az apám rokonai közül, csak unokatestvérek, de őket egyáltalán nem is ismerem)akkor kiderülhet -e valahonnan, hogy zsidó származásúak voltak-e.
előre is köszönöm
Szia mammazora! Mi a vezetékneved?
Zsidó ősökre lehet keresni több módszerrel is, egyszerű és praktikus elkezdeni rögtön az interneten. Pl: http://www.jewishgen.org/Hungary
Aztán el lehet menni a budapesti zsidó levéltárba, ahol Toronyi Zsuzsa biztosan tud majd neked személyesen is segíteni (email címe: sosana@freemail.hu).
Toronyi Zsuzsa ezt írta ezen kívül egy korábbi topikban a JP-n hozzászólásként:
“névváltoztatások felderítéséhez: Szentiványi Zoltán: Századunk névváltoztatásai. Helyhatósági és miniszteri engedéllyel megváltoztatott nevek gyűjteménye 1800-1893. Budapest, 1895. (OSZK–ban szabadpolcos a történeti olvasóteremben), ami ez után jön, az kicsit nehezebb, de még nem vészes: mivel Belügyminisztériumi engedély kellett hozzá, ezért a Belügy levéltárában (ami ma az Országos Levéltár K. szekciójában van,) minden eset (elméletileg) szerepel. Mikrofilmen van az ABC–s névmutató, az alapján ki lehet kérni az eredeti aktákat is, és akkor az is kiderül, hogy miért. (illetve, hogy mit találtak ki a kedves ősök megfelelő hivatalos indoknak) Ezen kívül a névváltoztatás tényét (BM engedély számmal együtt) fel illett/kellett tüntetni a születési anyakönyvben is, a megjegyzés rovatban, tehát egy eredeti anyakönyvi bejegyzés–másolat beszerzése is segíthet a dolgon. (területileg illetékes levéltár, ha frissebb, akkor polgármesteri hivatalban működő anyakönyvi hivatal) Ha kellenek „extra–adatok” – ami ma már nem hivatalosan szükséges adat, pl. vallás bejegyzése – akkor „hatósági másolatot” kell kérni, mert annak szó szerint meg kell egyeznie az eredetivel.”
Hajrá!
Shadai
Ezt mondom, ref.to Hanna és Seeker, hogy az istenhit hiánya (képesség? csak úgy megesik az emberrel? belenevelik? akkor most van Isten vagy nincs? ld. meg az Aquinói paradoxonát) választ el a zsidóságtól. Meg a származásom. Az elso még lehetne elhatározás kérdése, az evangelikus keresztények (az amerikai born-again típusú társaság, mármint, ld. még Hit Gy.) azt mondják hogy az ember kéri Jézust és befogadja, és evvel akkor meg is van. Ez elvileg menne a Seregek Urával is (ld. még Isten tudja, hehe), de nem vagyok meggyozodve arról hogy a hazugság határvonalának melyik oldalára esne a dolog. A betérés tehát bizonytalan. A szuletés nem megy, így alakult. Zsidó tehát nem leszek. De pártoló tag lehetek, miért ne?!
Hanna, hogy mondják héberul/ivritul hogy ‘pártoló tag’?
Sziasztok!
Az én “visszatalálásom” nagyon misztikus volt.
Én egy nagyközségben nőttem föl, ahova válás után 3 évesen anyukámmal költöztem. Mindig a gyengék, üldözöttek mellé áltam, engem is sokat bántottak a suliban.
Aztán 16 évesen, mikor meghalt a nagymamám álmodtam vele. “Menj tovább ezen az úton, ez a te utad.”. MAjd aztán nem sokkal volt egy nagyon különleges álmom. Egy férfit láttam, fekete ruhában, kalapban, kifelé nézett a képből, s a háttérben egy dombon egy kis zsinagóga állt, ahova szürke ruhás katonák futottak be benzines kannákkal. Aztán felgyújtották. Ez a férfi én voltam, a fekete ruha, pajesz ellenére megismertem magam. Én közben beszéltem, többen is ott voltak velem. MAjd a következő képben szögesdrótok között voltam…
Ébredés után emlékeztem egy dallamra, s azt dúdolgattam, egy akkor számomra még ismeretlen nyelven:) “véletlenül” pénteken be volt kapcsolva a rádió, s a zsidó hitk. műsora ment. S egyszer csak felhangzott az a dal,amit énekekltem, s amire febébredve is emlékeztem… Na, akkor bizony végigfutott a hátamon a hideg… Honnan ismertem a dallamot, amit soha az előtt nem hallottam??
Elkezdtem kutatni, s kiderült, hogy bár elég vegyes a családfám, apai-anyai vonalon van közöm a témához:) Nem kicsit, úgyhogy zsidó vagyok. Elkezdtem tanulni, ezerrel, megtanultam magamtól héberül, majd a a jiddis jött. Ez után 4 évvel már középfokú nyelvvizsgám volt héberből és a jiddisből meg annyi mindent hallottam utána otthon, és szépen megtanultam azt is, ma már sok művet eredetiben olvasok, jiddisül.
Én nemcsak bezsidultam, én egyenesen “bejiddisültem”:))
No, meg, persze hátra volt még egy kis nyiszi-nyeszi is, onnan:) Életem egyik legszebb napja volt (leszámítva a zötyögő HÉV-et hazafelé.. Minden egyes hepe meg hupa (nem hüpe) éles élmény volt:))
Én egy “újoncnak” ajánlanám:
-menjen be a zsidó negyedbe, zsidó boltokba, pl. Judaica Art Galery a Wesselényi-ben, stb.
-Jób lázadása c. magyar-nszk film
-I.B. Singer Rabszolga és Sátán Gorajban c. könyvét
-Hayim Halevy Donin: Zsidónak lenni
-zsidó anekdoták kincsestára (80-as években jelent meg)
-valami klassz CD/LP/kazetta héber és jiddis dalokkal
-ha fiúról van szó: egy klassz kipa:)
-nézzen be valamelyik közösségbe: Frankel, Lágymányos, Szim Salom, stb.
Azóta zsidó családfakutatással foglalkozom:)
Mikor lettem véglegesen zsidóvá? Amikor anyám meghalt és elmondhattam érte a Kaddist. A gyászidőben végig érte imádkoztam, mintha egyedül tőlem függne lelkének üdvössége. A gyászév leteltével új ember lettem, hitetlenségem végleg elmúlt, tudom, anyám ott nyugszik Ábrahám kebelén és engem is hazavárnak…
Üdv!
Engem mindig is érdekelt a zsidóság, no nem mélyen, de azért érdekelt. Sok zsidó barátom van, nagyon szeretem őket, sosem nézek rájuk úgy, mint “zsidó” vagy mint “izraelita” vagy ilyesmi, lényegében úgy nézek rájuk mint a barátaimra. Szoktunk néha tenderlizni (így írják?), mostanában rendszeresíteni is akarjuk, mert nagyon élvezetes. Kimondottan szeretem a zsidó embereket, megfigyeléseim szerint rendkívül olvasottak, intelligensek, kultúráltak, kellemes a társaságuk, ésatöbbi. VISZONT. Nem tudok róla, hogy zsidó lennék, szüleimet kérdeztem, ők azt mondják, tuti nem (nem ellenséges “tuti nem”, hanem tényszerű), családfakutatás ugyan nem volt, de teljesen nyíltan tudok velük erről beszélgetni (nem tagadnak, nem titkolnak, etc), tudom, hogy sváb, horvát, magyar (ez a három sok), minimál tót és/vagy erdélyi vér (ez nem biztos)van bennem, mi több, talán egy csipetnyi cigány is, távolról, bár ez abszolút nem “bizonyított” (még egyszer leírom, ezek csak a tények, illetve amit beszéltünk, soha semmilyen ellenérzés családilag nem volt senkiben, mai napig sincs, és ezután sem lesz, szóval pl ha kiderülne hogy van bennem cigány, még örülnék is neki, jól jönne a zenéléshez(: ). VISZONT(2).
Elég sokszor és elég sokan “zsidóztak” már le.
Többször köszöntek zsinagógából kijövő zsidók, vagy utcán sétáló zsidók nekem, az egyikkel még szóba is elegyedtem kalapvásárlás ügyében (jó kalapja volt, szerettem volna egy olyat), és ez nem egyszer történt meg, hanem rendkívül sokszor. Abszolúte nem “irritál” vagy “zavar”, ha egy bantu vagy egy izlandi vagy egy akármilyen ember (indiántól kovbojig) köszön, visszaköszönök, így neveltek, illemből.
De eléggé meglepő, hogy a zsidók zsidónak néznek, pedig valószínűleg nem vagyok az (vagy igen, nem ijesztene meg, amennyi vér van bennem, már nincs mitől “összezavarodnom” vagy ilyesmi), mi több, héberül köszönnek (előfordult hogy mosolyogva, vagy kalapbiccentéssel/emeléssel, szóval eléggé barátilag), feltételezve, hogy értem (mondjuk értem, de ez a sok olvasásnak, művelődésnek köszönhető, valamint a vallások és hagyományok utáni olthatatlan szomjamnak).
Vajon akkor ez azt jelenti (mivel olvastam, hogy a zsidók “megérzik” a zsidókat), hogy van benne valami? Érdekelne.
Családneveim között akad Heim (anyai) és Eiberger (apai), valószínűleg sváb nevek (szülők azt mondták). A többi horvát, magyar, szlovák, vagy román/szerb név.
Mat, ezt a zsidók megérzik dolgot egy kicsit félreérted. Elég jól működik a zsédar általában, de annyira azért nem, hogy akkor is biztos találatnak értékeld, amikor nem az. Na ezt most hülyén írtam le, röviden, a zsidók is csak emberek, vannak előítéleteik, ők is azok alapján tájékozódnak a világban így előfordul, hogy zsidónak néznek olyat, aki nem az.
A két névvel kapcsolatban, rövid guglizás után, szinte teljes bizonyossággal jelenthető ki, hogy a tojáshegyiek (Eiberger) Baden-Würtemberg tartományból származnak, bár lehet, hogy német nyelvterületen máshol is volt Eiberg. Szóval az az ág tényleg sváb lehet (a zsidó temetők nyilvántartásában nem szerepel Eiberger nevű elhunyt).
A Heim az lehet zsidó és sváb név is, pl. Heim Pál, aki apai ágon sváb, anyai ágon szlovák származású, de sok Heim nevű elhunyt van a zsidó temetőkben is.
Kevesen tudják, de a bumerángos Boros Lajos létrehozott egy oldalt, aminek a neve Öröklét.
Erre folyamatosan kerülnek fel a különböző temetőkben nyugvó elhunytak adatai, Név, születés és elhalálozás éve, temető, parcella, sírhely. A zsidó temetők közül sok már feldolgozásra került és szépen lassan kerülnek be az adatbázisba a többi temetők is.
Nem tudom, hová tűnt a link a hozzászólásomból, egyszerűen kívágta a href=” részt, úgyhogy megpróbálom még egyszer:
Öröklét
és ha megint kivágná, akkor itt a cím:
http://www.oroklet.hu
Mat!
Szerintem zsidó volt a tejesember! :-) izé a postás.
Én német-szlovák-magyar+amiről nem sokat tudok származással inkább vikingnek nézek ki, de azért velem is szóba állnak zsidók is. :-)
Szerintem az a lényeg, hogy egy közösségben jól érzed-e magad, befogadnak-e, tudsz-e együtt rezdülni.
Fhb. Nem értettem félre, csak nem értettem:) Köszönöm szépen a tanácsokat!
FriendlyFire, igazság szerint bármilyen emberrel jól tudom érezni magam, ha normális, vannak nagyon kedves zsidó, afro, koreai, kínai, japán, török, roma barátaim, és nagyon jól tudunk szórakozni:)
Szerintem semmi sem származás vagy bőrszín kérdése, hanem a nevelésé, neveltetésé, a társadalom kondicionálásáé. Huxleyt ajánlok olvasni erről a témáról, társadalomfilozófiában jókat írt.
Abszolúte a társadalmon múlik, hogy hogyan ítélünk meg valamit/valakit, és ők hogyan ítélnek meg minket. A dolog alapvetően pont ott kezdődik, hogy megszüntetjük az “ők” és a “mi” fogalmát. Amennyiben bőrszín vagy genetika alapján lehet ítélkezni vagy közösségekre szakadni, annyiban a “kékszemű vöröshajúak”, vagy a “hosszú fülcimpájú szakállasok” is nyugodtan kiszakadhatnának. Ebből később minimum rideg hozzáállás lesz (”ők” és “mi”), esetleg ellentétek is születhetnek. Ember van, két kézzel, két lábbal, egy szívvel. Vagy anélkül.
Ez csak egy faj a sok közül, mégis sok ellenséges fajra akar szakadni, hogy az egyéniségét, másságát így őrizze meg. Szép dolog a hagyományőrzés, de nem szabad túlzásba vinni. Amikor már úgy nézünk a nem közénk tartozóra, hogy nem közénk tartozó, akkor mi sem vagyunk jobbak, és csak olaj a tűzre. Még egyszer mondom, a hagyományőrzés, és a valahova tartozni akarás nem rossz dolog. Csak nehogy a ló túlsó oldalára essünk.
Ez most nem ilyen lelkizős izé akart lenni:)
“Ember van, két kézzel, két lábbal, egy szívvel.”
Meg kevés szabadidő, meg mindenkinek lehet rossz napja.
Lakva ismerni meg a másikat, erre meg tényleg nincs lehetőség, azért maradnak a sémák, amik azért többé-kevéssbé bejönnek, hiszen ezért alakultak ki, nem valaki kitalálta őket gonoszságból (ilyen is lehet, de a nyilvánvaló baromságot kiveti az Élet.)
Tehát vannak csoportokra jellemző tulajdonságok, “néplélek”.
Ezen nem kell meglepődni, fennakadni.
Félni meg a gonosz emberektől kell, akik lehet, hogy a családjukhoz tök kedvesek, csak rád veszélyesek. Ez van. Addig mindig volt valahogy, ezután is lesz.
Elnéztem a rovatot! A “félni” részt nem ide szántam. Bocsi.
Shalom
Én most elkezdtem kutatni az eredetem, néztem pl: a http://www.jewishgen.org/Hungary oldalt, ahol az én családnevemmel azonos zsidók voltak, ahhoz képest annyian voltak mint az oroszok, egyik sem élt az én településemen vagy a környékén. Pedig a városomban még zsinagoga is volt, ami ma már a Művelődésiház. A levéltárban keresni fogok. Meg végülis az nekem gyanús hogy a mamám nagyon tudja sajnálni a zsidókat, meg kiskorában sok zsidó barátja volt, pedig ő keresztény.
shalom
shimon, egy pár nappal ezelőtt – részben a te ‘tanácsodra’ – vettem a bátorságot és jó alaposan kikérdeztem a családot a témáról, melyről soha senki nem beszélt szívesen. én sokáig úgy sejtettem hogy édesapám részéről van zsidó ősöm de tévedtem. sokkal másabb dolog derült ki. a dédmamám simon mária volt zsidó. igazából mindig vártam-kutattam-éreztem de most hogy biztosan kderült az öröm mellett nem is igazán tudok mit kezdeni vele. merthogy hiába volt az, de az én családomban már csak nagyon kevés dolog van amit a vallásból őriznek. én viszont tartom a szombatot, ünneplem a hanukát és kóser konyhát igyekszem vezetni. szóval furcsa hogy a szüleim valami olyasmit akart mindig is véka alá rejteni amire én büszke vagyok és akkor is szerepet játszott már az életemben amíg a származásról nem tudtam semmmi biztosat.
úgyhogy én csak ezt tudom mondani, akármilyen nyűgös dolog, pláne ha a családtagok úgy állnak hozzá ahogyan említetted, de még mindig az egyik legbiztosabb módja hogy kiderítsd vagy kizárd – legalábbis szerintem.
bertaeszti, most hogy mondod, hogy a dédmamádat Simon Máriának hívták,és zsidó volt, ez bennem azért segít önbizalmat adni, mivel ez az én család nevem is. anyámat beavattam már a dolgomba és ő pontosan nem tudja, ezért az apai ágon lévő mamámat kell megkérdezni, akiről már írtam. anyám azt mondta hogy a Simon inkább vezetéknévvé alakult át mint hogy keresztnévvé. meg ha kiderül a vége hogy ha van, ha nincs zsidó eredetem akkor is az leszek, mert az öntudat teszi az embert azzá ami.
‘az akkor is az leszek’-et pontosan hogyan érted? betérés?
úgy is értheted, ha vallásilag azt még nagyon át kell gondolnom, anyám azt mondta hogy ha 18 leszek akkor már azt csinálhatok amit akarok. családomból mindenkit megkérdeztem, de ők se tudták pontosan + még ki is röhögtek, azt mondták hogy a levéltárban nézzek körül, már csak egyedül abban van reményem
akkor hajrá :)
köszi :)
Szóval Hali..
Férjem anyai felmenői között van ilyen név: Rozmán ( anyósom szerint nem voltak zsidók, de azért gyanús). Lehet, hogy Rosman esetleg Rózner rejlik a Rozmán mögött??
Megjegyzem, én kifejezetten büszke lennék, ha zsidó lennék, sajnos nem vagyok az- engem normálisan szocializáltak, és amikor”nagy lettem” elképesztett az a csodás szellemi és kulturális tőke ami a zsidó emberekre jellemző…
Szóval hogyan lehetne ezt kideríteni???
Hajrá ZS-power!!
Hali
Büszke vagyok,h az vagyok!Zsidó!!Felmenő ágaimban mindenhol ott van!
Gyerek korom óta szimpatizáltam,de mikor felkutattam őseimet,büszke lettem a Sacherekre!Mert az vagyok!SALOM
Kedves g bela,
Bocsanat, most olvastam vissza.Hit kerdesbe nem mennek bele, mert mindenkinek ez privat szfera. Utolagos kerdesedre a valasz.
-tomechet bokhila
************
Kedves Gabriel,
Nagyon szepen leirtad!
Zenével foglalkozom! A Hatikvat megkomponáltam,a hányavetett népemre!
Benjamin Desrachi/2x Brit miniszterelnök/mondta: Mikor megkérdezték
zsidó származásáról:”De a legegyszerűbb zsidó ereiben is olyan vér csörgedez,amelyhez képest a legnemesebb angol családi vére is csupán mosogató víz! Amikor az Ön ősei még pogány törzsekben éltek,az én őseim mint papok,Isten templomában állottak!”
Ne arról írjatok,h a szülőktől mit gyanítotok! Arról,mit érzel!Belülről ami jön!”Örökül adom-e földet!Légy örököse!
“Ne arról írjatok,h a szülőktől mit gyanítotok! Arról,mit érzel!Belülről ami jön!”
Shalom!
Én nem vagyok zsidó. Eredetileg római katolikus vallású vagyok. Őseim között tudomásom szerint senki sem volt zsidó.
DE: Érdekes módon mindíg érdekelt ez a nép, és a szokásai. Különlegesnek és érdekesnek tartottam őket.
Már a héber ABC-t is kezdem tanulgatni. Néhány szót is el tudok olvasni már. (Egyébként borzasztóan nehéz. Különösen az, hogy csak a mássalhangzókat írják le.)
Most akkor én is?
Kedves Attila!Mint, Filoszemita Vagy!Szimpatizálsz e néppel,mely nem különleges,csak csoportok megkülönböztetik!Shalom!
Kedves Sacher!
Shabat Shalom!
(Remélem, jól írtam, és még vonatkozik ez a mai napra, hiszen szombat van.)
Köszönöm válaszodat. Ennek ellenére ellent kell mondanom.
A zsidó nép számomra különlegesnek tűnik.
Néhány dolog:
- Nem esznek disznóhúst, külön eszik az ún. húsos és tejes ételeket, azokat külön edényekben készítik.
- Vallásuk eltér az itt megszokott keresztény, illetve az abból később keletkezett reformált vallásoktól. Ja, és sokkal régebbi a kereszténységnél.
- A héber írás is teljesen eltér az európaitól. Jobbról balra írnak, csak a mássalhangzókat írják le. Írásuk még az európai latin, illetve cirill betűk előtt alakult ki.
- Évszázadok óta üldözik őket, először vallási, később mindenféle egyéb okok miatt, ennek ellenére van bennük pozitív életszemlélet és rendelkeznek egyfajta derülátással a jövőt illetően.
Nem mindent soroltam fel, csak néhányat, ami most így hirtelen az eszembe jutott.
Úgy gondolod, hogy ez is csoportok megkülönböztetésének tudható be?
Szerintem annak, hogy alapjában nem európai, hanem közel-keleti nép.
Egyébként különlegesek számomra a japánok, kínaiak, arabok is. Náluk is lehet hasonló, az európai kultúrától való eltéréseket találni.
Ha megsértettem ezzel zsidó honfitársaimat, akkor elnézést kérek. Valószínűleg nem ismerem őket eléggé.
Bár, hozzáteszem, szeretném.
Kedves Attila!Nem szeretnék itt,vitafórumot kezdeményezni,nem is az a cél,hanem,hogy ismerjük meg egymást!Az Inkák,a Maják,Vikingek,is más-más kultúrát,szokásokat képviseltek!Az Újszövetség sok mindent feloldott!
Egyet nem!Amit fentebb írtam!Olvasd el újból!Szereteted-e nép iránt,dicséretes!Nem sértettél meg,örülök,hogy érdeklődsz!Emlékezzél meg a szombat napról!Napkeltétől-napnyugtáig érvényes!Nyugtával dicsérd a napot!Innen a szólás!Shalom!
Sahna tova!
Ami engem illet, a filoszemiták táborát gyarapítom. Mióta tudatosult bennem a zsidó-nem zsidó kontraszt, elkezdtem vizsgálni a jelenséget, főleg a zsidókat körülvevő ellenszenv (ind)okait, és azok valóságtartalmát. Amit én tapasztaltam a médiában, vagy személyesen megismert zsidókat figyelve: Intelligencia, humor, empátia, tolerancia, (ön)irónia, progresszivitás, meg még sok ilyesmi. Ha vannak előítéleteim, mind pozitívak. Én úgy látom, ha a zsidók valamihez hozzányúlnak, az általában nagyon sikerül. Nagyon tehetségesek a pénzügyekben, a művészetekben, ennek az országnak hihetetlen sokat adtak. Ha pedig a jelent nézzük: amit csinálnak, egyszerűen trendi és cool – beleértve ezt az oldalt is. Számomra a zsidókat a “coolság” aurája lengi be – hogy egy szörnyű képzavarral éljek :) És szerintem tök jó nektek, hogy vannak nagyon komoly hagyományaitok, nagyon komoly közösségeitek. Én biztos, hogy örülnék, ha zsidó volnék, és büszke lennék rá.
Ez a zsidó kultúra, vagy talán inkább a zsidó egyéniség, vagy kisugárzás nagyon vonzó a számomra, és kicsit sajnálom is, hogy nem zsidóként ebből kimaradok. (Amúgy spirituálisan a Krisna-tudattal szimpatizálok, és – legalábbis a magyar közösséget tekintve – közöttük abszolút felülreprezentáltak a zsidó származásúak. Ami a szememben csak tovább gyarapította az eddigi pluszpontokat.:)
poxi!
Érdekes én is filoszemitáként határozom meg magam, de a média- és krisnás zsidóktól herótom van! :-) Én a szolíd judaista zsidókat bírom. :-)
hehehe:)
Ismersz egyátalán krisnás zsidókat? :)
Igazából senkit sem ismerek, sem krisnásokat, sem zsidókat, sem keresztényeket. Felületesen meg mindenkit.
Egy nyelvtanfolyamon ismerkedtem meg egy Krisna szimpatista sráccal, (nem volt zs) ő beszélt a Krisnás dolgokról, még a Krisna farmon is voltam Somogymittudoménmármin (Arra felé jártam és benéztem), Na meg a szigeten a Krisna sátor! :-)
A krisnásokkal az az egyetlen probémám,hogy folyton zaklatnak az utcán,és belemásznak az ember képébe,hogy pénzt kérjenek.Legalábbis Szegeden ahol én lakom ez a jellemző.Szerintem sokan emiatt idegenkednek tőlük.Szeretek amúgy adni,ha valaki rászorul,de ilyen téren valahogy jobban megbízok az egyházi alapítványokban,mert az tudom,hogy biztosan oda megy ahova szánom.Amúgy ezt nem igazán értem, hogy a krisnások között miért sok a zs.
“Amúgy ezt nem igazán értem, hogy a krisnások között miért sok a zs”
Mert (nagy)városi, nyugatról behozott cucc! :-)
Fiendlyfire: Ezenkívül ott is csak bomlasztanak:-)
Hát az legyen a gojkrisnások baja! :-)
Kölcsönös a szimpátia? :-)
http://www.krisna.hu/w/?q=node/1366
“Ekkor már nem ateista, elfogadja, hogy a kereszténység, a zsidóság és a Krisna-tudat is ugyanazt az Istent imádja.”
http://www.tattva.hu/index.php?tattva=cikk&id=47
(Már azt hittem, a judaizáló krisnásokat.) Mindenesetre tényszerűen megállapítható: Két filoszemita, három vélemény.
Hasonló logikával érvelhet egy szúnyog is. Ő is mindenkit ismer. Felületileg. (Jó, jó, nem elegáns példa, a vérszívás meg amúgy is antiszemita toposz, de most mit tegyek, ez jutott konkrétan az eszembe. Sőt eredetileg úgy gondoltam, egy bolha és egy galandféreg beszélgetése is hasonló lehet, a bolha ebben mintegy szabadkozva mondhatja, hogy ő nem ismeri olyan bensőségesen a gazdaállatot, ő csak felületes élősködő. Jó-jó, a parzitaság is antiszemita toposz, de most mit tegyek, nekem még a filoszemitizmusról is az antiszemititzmus jut az eszembe.)
Macesz bácsi, esetleg egy szociológiai magyarázatot, ha iderebegnél, mit rebegnél, dörögnél nekünk. Tehát a konkrét kérdés: Miért túlreprezentáltak a zsék a krisnatudatúak és — mondjuk — a katolikus püspökök közt?
Tetszik a szentháromság és Krisna kvázi ekvivalenciája. Nagy teológusok ezek.
“nekem még a filoszemitizmusról is az antiszemititzmus jut az eszembe.”
:-)
de inkább: :-(
Fhu…vegig olvastam, mar el is felejtettem, h talaltam az oldalra:)
Mindig erdekelt a zsidosag…ugymond korcs vagyok, magyar, szekely, szasz, svab…de nagymamam edesapja Krausz…vajon…?:) Sajnos itt Erdelyben nemigazan volt szerencsem zsidokhoz, de pl mar maga a Zsinagoga latvanya is elvarazsolt ^^
Az én férjem úgy tudta meg, hogy a tesójával verekedtek, ő talán 12 lehetett a tesója meg 7, és verekedés közben “lebüdöszsidózta” a tesó. Erre a mama röhögőgörcsöt kapott, és elmondta hogy mi a helyzet…
De egyébként én sem értem, hogy mért titkolták, előbb-utóbb az ember szembesül vele, és ha utóbb, akkor nehezebb.
persze a korszellem akkoriban…
én nem vagyok zsidó, de engem első pillanattól elvarázsolt ez a zsidóság dolog…
első találkozásom 15 évesen Leon Uris Exodusa.
Akkor nagyon zsidó akrtam lenni…még harcoltam is volna sztem :)
Most már “hivatalosan” nem akarok zsidó lenni, bár még mindig lenyűgöz, mert elkeserít egyes emberek hozzáállása..
itt olvastam vhol Köves Slomóról, aki biztos nagyon kedves ember, de konkrétan nem vállalt el egy bríszt, ahol a papa zsídó, a mama meg betért rendesen, azzal a felkiáltással, hogy “térjen be Izraelben, akkor talán.” ????
Húú! Miket lehet itt olvasni!!Nem vagyok zsidó származású egyén, de már gyermekkoromban hittanórán roppantul érdekelt, hogy ki volt Mózes és az izraeliták. Sajna nem sokat tudtam meg erről. Ateistaként éltem sokáig, de eljött az idő amikor szembesültem avval, hogy : “mi az igazság?”. Amikor hitem szerint megtaláltam a megoldást akkor kezdtem szimpatizálni Izraellel stb.. Nagyon meglepett és bizonyos fokig meggyőzött Isten létezése mellett az , hogy létezik Izrael mint ország például. Be kell “valljam”,hogy újjászületett keresztény vagyok/ megtért az öcsém,a feleségem, pár barátom is/ és így lettem meggyőződéses Izrael barát is. Nem voltam még kint, de a nejem kapacitál nagyon, hogy menjünk ki egyszer. Sok barátom járt kint már, de én nem tartottam olyan fontosnak, mondván végül is nem vagyok zsidó, de rájöttem , hogy ez marhaság. Szóval van bennem egy “cionista zsidó” gondolkodás, meg egy újjászületett keresztény. Elvileg sokban megegyezhet a kettő. Az biztos , hogy páran már lezsidóztak érte. Tehát valahogy a “családban” vagyok…
bobi64! Menj csak el Izraelbe. Csodát fogsz látni! Tényleg!
shadai: “Léteznek nem zsidók, akikben “zsidó lélek” él, ezt a jelenséget a zsidó hagyomány is ismeri és elismeri.”
Kedves @shadai, hol tudok meg többet erröl a fenoménröl? A vàlaszt köszönöm elöre. Üdvözletem.
Helloka!
sziasztok!
hat ahogy itt olvasom az irottakat ki ki tudta meg hogy zsido bennem is visszaleporgenek gyermekori emlekeim es nagyon sokat gondolkoztam hogy leirjam -e de vegul nem tudtam megalni hogy ne osztjam meg veletek! ugy 8-9 eves lehettem es egy nap anyam jovval korabban bealitott egy nagy fenyofaval.mig kereste a diszeket es alitani probalta a fat bosszankodot magaban hogy hulllik es azt mondta hogy ez a szemet szargaj atverte es nem ezust fenyot adott mert az nem hullik! en meg rakerdeztem de hat itt lesz a zunnep es atkozodol masokat hat ez nem a szeretett unnepe veletlenul anyu? o meg ravagta na ha a szeetett unnepe 3 napog tart meg is baszhatja az i…..! mondtam anyamnak hat igen ez szep megjatszod a jo kereszteny hiszel te az istenbe? anyam mondja mert mi utott beled ! ? mondom egy azt mondtad szargaj atvert 2 szittad az istent 3 nem is hiszel az unnepbe kirohogted a szeretett unnepet vagy talan karacsony nem ezt jelzi? lenyegeben a harom napi szertetetett tarto unnepben reszben igazadvan de ha a szargaj atvagott te mert egy hettel elobb vetted meg a fat? anyam kerdezte hova akarok kijutni evvel ? mondtam neki nem tudom de ugy nezki mint ha falaznal mint en szilvinek vagy szilvi mikor falazik nekem veled szembe ha rossz jegyet hozok haza! anyam ra vagta ne szemtelenkejek mondtam egyetlen szargaj se vesz fat egy hetre elore mitol felsz aztan anyam azt mondta halgassak?
masnapra ebedko kikerdezte szorol szora mit unnepelunk ugyanis vendegeket vart mondtam anyunak ha akarod bemagolom !mikor megjottek a vendegek en szotlanul megaltam es zongorazas utan elmondtam hogy mit unnepelunk mar mint biszti anyu megdicser meg vartam az ajandekot! az egyik vendeg oda jott es azt mondta mimi szilveszterkor malenoltak meg jezuskat az volt a nyolcadik nap es zsidovolt azt mar tudod ! mondtam tudom erre o te is az vagy es anyukad azert vesz fat hogy a szomszedok neszoljak meg mert felt titeket!lesokolt a dolog gondoltam a neni szenilis! este mikor a tesvereim elaludtak anyu agyaba bujtam mondtam anyu mi zsidok vagyunk?azt mondta nem csak a nagyija volt az!!!!! nekem ennyi eleg is volt meg akkor nem tudtam! mikor egy nap kivagtak a sulibol anyam felkeszitett ra eleg nagy vagyok hogy mar tudjak mindent elmeselte hogy zsidok vagyunk igy kerultem be a zsido iskolaba! angyikam persze titkolta es mondta o megkeresztelkedet! jo par evvel kesobb mikor terhes voltam a kisfiammal es nagyikat latogattam meg pesten december volt es a temploba m,entem minden este hanucai gyertyat gyujtani nagyinak nem szoltam egy szot nem akartam hogy felhuzza magat!a negyedik napom mikor esett a ho es en indultam volna a temploba gyertyagyujtasra nagyi megszolalt! gyere a konyhaba mikor bementem a ver bele fagyott nagyi eegy regi hanucai tartoba 5 gyertyat szabalyosan tett es oda tettem a gyufat az asztalon latva a talcan a fankot amit csendben megsutott migg en pihentem a nagy pocakommal nem tudtam megalitani a konnyeimet! de naGYI MIT CSINALSZ TE MGEKERESZTELKEDTEL NEM AZT MONDTAD NEM VAGY ZSIDO MERT FELSZ? NAGYI es honnan tudsz te errol es honnan tudtad hova megyek minden este? o csak mosolygot es mondta mikor haboru volt kikeresztelkedet hogy mentse eletet ez pedig az o anyukaje amit megorzott elmeselte hogy 3 a lanytesvereivel keresztent csalad rejtegette oket! kerte hogy hangosan imatkozzak es alangok gyonyruen egtek a magasba en boldogan ettem a fankot es ez volt elso es utolso hanucam nagyival! draga nagyi nyugodj bekeben sajnos hogy kereszteny temetobe pihened zsidokent!olyan fankot mar nem fogok soha enni mint akkor es abban a regi kis gyertyatartoban meg mindig meggyutyuk a hanucai gyertyakat hianyolva draga nagyimat!a zsidozsagot nem szbad eltitkolni gyermekeink elott es nem szabad letagatni es nem szabad szegyelni hanem fel emelt fejjel buszkenek kell lenni arra hogy isten az orrekvalo egyetlen kivalsztott nepenek a reszei lehetunk es ez meg mond mindent!nem csak akivalasztot nepei vagyunk hanem a szent es megaldott nepei !
Néhány hozzászólóhoz hasonlóan én is filoszemita vagyok, bár tudtommal nem vagyok zsidó, inkább sváb, ha már. Én még nem találkoztam ostoba zsidóval, “magyarral” annál többel. Tisztelem, sőt kicsit irigylem őket ősi történelmük, kultúrájuk és amiatt a rengeteg zseniális művész, tudós és sportoló miatt, akik hozzájárultak Magyarország sikereihez. Remélem, el fog jönni az az idő, amikor nem kell majd a gyerekek elől titkolni a származást és lehet egymásnak jóízű zsidó vicceket mesélni, anélkül, hogy azt kellene figyelni, kit is sértek meg ezzel. (Egyszer barátnőm eljött velem egy kirándulásra egyetemista osztálytársaimmal és a tábortűnél elkezdett egy zsidó viccet mesélni. Döbbenten érzékelte, hogy megfagyott a levegő körülötte. Utólag kiderült – én se tudtam, mert soha nem érdekelt – hogy két társunk zsidó származású. Pedig akkor még javában dúlt a Kádár-rendszer, Csurka még csak színdarabokat írt.)
Mindezt nem azért írom, zsé honfitársak, hogy elbízzátok magatokat és ti kezdjétek a jászkunokat cikizni, bőgatyáról és a fütyülős barackról nem is beszélve. :)
“Zsidó viccek”
A zsidó viccek nem egyenlők a zsidókból gúnyt űző “viccek”-kel.
Persze ezt elmagyarázni nem lehet, ehhez empátia és intelegencia kell, talán ismeretlen társaságban jobb a semleges témáknál maradni és a közös pontokat keresni.
Sajnos, a nem gúnyt űző vicceket sem lehet mesélni. Ez a probléma. De nem azért, mert ők lennének érzékenyek rá, hanem azért, mert… nem tudom megfogalmazni, de valahogy kényelmetlen. Mintha akkor őket kirekesztenénk magunk közül, pedig nem ez a szándék. Amit én meséltem, az éppen hogy ismerős társaság volt. Ismeretlen társaságban nem érzem a gátat, hogy miért ne mesélnék el egy jó kis zsidó viccet (pl. hogy akkor ki van most a boltban? :-D ).
Friedmann Bandi,
“Léteznek nem zsidók, akikben “zsidó lélek” él, ezt a jelenséget a zsidó hagyomány is ismeri és elismeri.”
Egy kabalista szerint (Jakov Leib ha-kohen) az történt még az ôsidôkben, hogy a zsidók és a nem zsidók lélekszikrái elkeveredtek. Ugye Káin is nemzett Évával gyerekeket, s a káinita lélekszikrák megjelennek mind zsidó, mind nem zsidó emberek testében. Emiatt van, hogy sok öngyûlölô zsidó van – és sok nem zsidó, aki teljesen azonosul a zsidósággal. Nagyon sok muszlimmal és kereszténnyel lehet találkozni, akik teljesen ôszintén szeretik a zsidókat és büszkék vallásuk zsidó eredetû legendáira, és nagyon sokan vannak persze minden népben olyanok is, akik ártanak – direkt vagy véletlenül – a zsidóságnak…
Sziasztok,
erdekes ez a poszt. Filomon irt egy bejegyzest arrol, hogy Koves Slomo nem vallalt egy briszt, mert szerinte a mama nem volt “eleg” zsido. Innen eszembe jutott egy kerdes, megpedig az, hogy a “hogyan tudtad meg, hogy zsido vagy?” kerdest itt hogyan kell ertelmeznem. Csak azoknak szol ez, akik halachikusan is zsidók? Az apai agon zsido egyedeknek at kell irniuk a kerdest arra, hogy “hogyan tudtad meg, hogy apad zsido?” ?
Bocs, ez tényleg csak a Slomó-esetről jutott eszembe.
Lehet szerintetek különbség zsidóság-élmény, vagy a zsidó származásra való családi jelenlét-nem jelenlét-titkolás-ráébredés élménye között akkor, ha anya vagy apai ágon vannak zsidók?
meg egy: ahogy igy olvasgatom a hozzaszolasokat, van itt egy bejegyzes bogitol, hogy csaladjaban az otodik generacioig visszamenoleg vannak zsidok, de csak a nok. O most hirtelen erre raebredve, elmegy Slomohoz, aki orommel fogadja. Na marmost, ha ugyanezt a csaladi nyomozast vegrehajtja valaki hasonlo indittatasbol, es kiderul, hogy nala is az 5. generacioig visszamenoleg vannak zsidok, ja igen am, de csak a ferfiak. Elmegy Slomohoz – aki elkuldi.
Es ugyanaz az indittatas es – bar benan hangzik ilyet mondani, de – “félvérség” mashogyan vegzodik…
Kedves Jidele,
a zsidóság megosztott az identitás kérdésében. A nem vallásos zsidók egy jelentős része elfogadja zsidónak a nem anyai ágon leszármazókat (ezt tükrözi az izraeli hazatérési törvény is). Még ortodox zsidók közt is akad, aki az apai ágon leszármazók esetében elfogadja a zsidó identitás meglétét, “csak” vallási értelemben nem tarta el őket zsidónak (nem házasodik velük). (A kérdésnek azért nincs igazán etikai vetülete, mert a zsidóságba be lehet térni. Amúgy a betérési ceremónia tulajdonképpen “csak” néhány, meglehetősen lényegtelen ponton tér el attól a procedúrától, melyen egy anyai leszármazónak kell átesnie, ha gyermekkorában nem zsidóként nevelték/nőtt föl, és felnőtt korában a vallásos zsidó közösséghez kíván tartozni.)
Az amerikai reform zsidóság és néhány a progressive judaism ezen ágához csatlakozott hitközség bizonyos föltételek megléte esetén az apai származást is elfogadja (ill. ezen előfeltételek fönn nem állta esetén a matrilineáris leszármazást is elutasítja). A vallásjogilag ekképpen gondolkodó hitközségek közé tartozik Magyarországon a Bét Orim. (A másik reform hitközségben, a Szim Salomban most folynak erről viták, ők eddig — ebben — a brit konzervatív reform álláspontján álltak és a matrilinearitás hívei [nem sokára lehet, hogy csak: voltak]). Az elismerés előföltétele, hogy a vegyesházasságban fölnövő gyermek már gyermekkora során identifikálódjék a vallásos zsidósággal (ezen esetben a reform zsidósággal): metéljék körül, járjon lehetőleg zsidó oktatásra (pl. vasárnaponta Talmud Torára) és legyen bár micvá. Az, aki ezen ismérveknek nem felel meg, mert pl. csak felnőttkorában döbben rá zsidó származására, a legliberálisabb áramlaton belül is kénytelen betérni. (Forrás: CCAR Responsa).
Tudom, az identitás és a leszármazás kérdése kényes téma, de egy közösséghez tartozásnak (jelen esetben a vallásos, és kizárólag a vallásos zsidó közösséghez tartozásnak) megvannak a maga szabályai. Keresztény pl. csakis keresztelés által lehet az ember. Hiába keresztény akár mindkét szülőd: ha téged nem keresztelnek meg, nem lehetsz keresztény. Zúgolódhatol, zsörtölődhetel, ilyen az egyházjog. A zsidóságnak is megvan a maga vallásjoga, még akkor is, ha a különböző áramlatok különféleképpen értelmezik.
Charlie,
és mi a helyzet akkor, amikor egy zsidónak született emberkét mondjuk megkeresztelnek?
A régi zsidó vallási felfogás szerint, ha valaki zsidónak született, akkor zsidó is marad mindörökre, mivel a vallást nem lehet csak úgy eltörölni. Majdnem ugyanezt mondta az esztergomi érsek is még a XIX. sz. végén a zsidó vallás egyenjogusításának vitájában:
- Az a nényány csepp víz nem mossa le a zsidóságot.
Az izraeli hazatérési törvény következtében jócskán akadtak problémás esetek, elég, ha csak a karmelita Daniel testvér ügyére gondolunk…
Mivel manapság kényszerkeresztelés nincs, az önkéntes megkeresztelkedés pedig vallásos meggyőződést tükröz, ezért a fölvilágosodás alapján álló áramlatok (neológ, conservative, reform és a szekuláris állam) a kikeresztelkedett zsidót nem tekinti zsidónak, míg az vissza nem tér a vallásához, azt újra föl nem veszi.
Az ortodoxok zsidónak tartják a kikeresztelkedetteket (pl. Lustiger párizsi érseket), csak tévelygő zsidónak. Eltérő nézetük oka, hogy nem tesznek vallásjogilag lényegi különbséget a kényszer alatt történt és az önkéntesen fölvállalt kitérés következményei közt.
Charlie,
megnyugtató volt a válaszod, számomra csak az ortodox zsidók felfogása az egyedül elfogadható!
Álljon itt egy családi történet a vészkorszak idejéből:
Kedves rokonunk 44-ben mindössze 14 éves volt, és szülei, hogy mentsék életét, beíratták egy keresztséget megelőző hittan tanfolyamra, hátha így megmenekül a rá várakozó zsidó sorstól. Az igyekezettel nem volt baj, a fiú okos volt, már kívülről fújta az egész hittankönyvet, és kijelölték a keresztelő napját is. A jószándékú plébános egész igyekezete kárbaveszett, mivel a fiú megmakacsolta magát:
Nem lesz keresztelő – mondogatta vallástalan szüleinek – Jom Kippur napján nem lesz belőlem keresztény, igazán tapintatosabbak lehetnének! A szülők egy darabig tanakodtak, s végül beleegyeztek a dologba, és gyermeküket egy védett házába vitték, hátha ott jobb esélye lesz a túlélésre. Még a bombázások idején történt, amikor a közelben hullottak a bombák, a házmester kezét a légópince víztócsájába mártotta és a fiúkra hintett egy kis vizet, s így szólt:
- Az Atya, Fiú és Szentlélek nevében megkeresztellek benneteket, mostantól keresztények vagytok! A fiúk egy kicsit csodálkoztak, de a hozzáfűzött magyarázat végképp megnyugtatta őket: vészhelyzet esetén minden keresztény elvégezheti a szertartást, ha nem is a lelki üdvösségük, hanem az életük függött tőle.
A fiú megmenekült, és felnőtt fejjel hallottuk tőle a történetet. A feleségem a végén megszólalt:
- Hát akkor Te keresztény vagy! Hiába tiltakozott a szegény rokon, a katolikus rendtartás szerint, aki meg lett keresztelve, az keresztény. Nemrégiben halt meg Amerikában, zsidó szertartás szerint temették, gondolom, már ott nyugszik Ábrahám atyánk kebelén…
Kedves Gabriel,
az általad elmesélt történet tipikus példája a kényszerkeresztségnek, azaz a kényszer szülte keresztségnek. Az ilyen keresztséget egyik áramlat sem tekinti a zsidóságból való kitérés jogalapjának. Ami azt illeti, neológ (és nyilván ortodox) rabbik a Soá után ezerszámra adták ki az igazolást, hogy alulírott a vészkorszak idején élete mentése céljából, s nem valós vallási meggyőződésből keresztelkedett meg/ki. Az ilyen keresztséget a modern vallási áramlatok és Izrael állama sem tekintette ugyanis az illető zsidóságát megszüntető önkéntes tettnek, azaz az illető zsidóságának önkéntes megtagadásának. (A keresztény kánonjog, tehát a keresztség “érvénye”, sőt “örökérvénye” értelemszerűen egyik zsidó vallási áramlat gondolkodását sem befolyásolja: teljességgel irreleváns.)
Más a helyzet azzal a fiúval, aki pl. időközben megyés püspökként a püspöki konferencia tagja is lett.
Jómagam ebben a kérdésben nem osztom az ortodoxia álláspontját. Ha osztanám, akkor elismerném, hogy a vallási hovatartozás kizárólag származási kérdés, ami a számomra, háromszáz évvel a fölvilágosodást követően teljességgel abszurdum volna.
Kedves Gábriel!
Gondolom a Szombat ezen cikkét olvastad.
Askeladden,
köszönöm, még nem olvastam!
Eddig azt hittem, hogy csak az izraeli Rabbinátus képes csak ilyen döntésre…
Charlie,
“Más a helyzet azzal a fiúval, aki pl. időközben megyés püspökként a püspöki konferencia tagja is lett.”
A magyarországi római katolikus egyházon belül szerintem a zsidó szó még mindig egyértelműen pejorative használatos, ezért nálunk egyhamar nem várható egy Lustiger féle személyiség megjelenése, aki egyben büszkén megvallja zsidó származását is…
Gábriel!
Ebben az országban senki sem vallja meg büszkén a származást! Sem a szlovák, sem a német származás nem annyira menő, inkább az, hogy ezek ellenére mégis mennyire magyar lett belőle.
Amúgy a származás (bár nekem is fontos) önmagában miért lenne érdem? Egy állapot amelyről nem is tehetsz!
A vallásgyakorlás meg egy tudatos döntés. Mint ahogy a magyarsághoz való tartozás is. Én ugyan szeretem a multikultit, de az egy emberben nehezen működik.
Askeladden,
én arra gondolok, hogy pl. az USA-ban, ahol már régen nem az asszimilizációs modell működik, hanem az integráció a divat, mindenki bőszen keresi a gyökereit, mert anélkül elképzelhetetlen lenne a társadalmi elfogadottsága.
Én különben a fentemlített kategóriába tartozom: zsidó létemre római katolikus lettem, de ugyanakkor igyekszem jó zsidó is lenni egyszerre, ebben semmi ellentmondást nem látok!
Persze arra már semmi esélyem sincsen, hogy segédpüspök legyek…
“zsidó létemre római katolikus lettem, de ugyanakkor igyekszem jó zsidó is lenni egyszerre, ebben semmi ellentmondást nem látok!”
Mit csinálsz ha Purimkor van Nagypéntek? Tartasz szombatot és vasárnapot is?
Én nem nagyon tudom ezt elképzelni. Természetesen vannak filoszemita keresztények, de azok sem zsidók, mert Jézusban hisznek. Sőt olyan az üdvtörténet értelmezésük, amelyből a judaizmust eredeti formájában valló zsidók nem kérnek.
Én sajnos nem tudom meghatározni, hogy mi is vagyok, nem is akarlak elbizonytalanítani, ha megtaláltad a helyedet.
Askeladden,
Purim és Nagypéntek sohasem esik egybe! Tartok sabbatot és az összes zsidó ünnepet, de a vasárnapot is, dupla adag pihenés!
Különben azt tapasztaltam, hogy a zsidók sokkal toleránsabbak, elfogadnak olyannak, amilyen vagyok, de a keresztények nagy része számára a zsidó származás az elfogadhatatlan…
Ritkán, de eshet egybe.
Tavaly március 21-én volt mindkettő, innen a dilemmám.
Te melyiket tartottad?
Askeladden,
igazad van!
A Purimot családi körben szoktuk megülni és praktikus okoból előtte hétvégén tartottuk, de ismételni is kellett, mert mindkét leányunokám Hadassza királyné akart lenni, senki nem vállalta Vásti szerepét, ezért kettős szereposztás volt.
Az egész kavarodásnak persze az fránya niceai zsinat az oka!
A kereszténységünket pedig egy kicsit a jeruzsálemi őskeresztények mintájára próbáljuk megtartani, pl. minden héten “húsvét” van csütörtökön elárulják Jézust, aki vasárnapra már fel is támad, közben sabbatkor pedig velünk együtt elpihen az üldözői elől…
A kereszténység olyan 2.0 ill. 3.0, protestánsok esetén 4.0 verziószámú szoftver, mely lefelé elméletileg kompatibilis az 1.0 (vagy csak 0.9 beta?) verziójú zsidósággal, de vannak esetek, amikor a fájlformátumot nem tudja rendesen értelmezni, ilyen a nagypéntekre eső purim.
Saját történetem is van erre. Ilyen, amikor zsidó értelmiségi temetésén a többség “keresztény” szokások szerint jár el. A ravatalnál lekapja a süvegét, ismerőseit hangosan köszönti. Azokon a keveseken pedig, akik nem fogadják a köszönést, és kalapban leülnek a padokba, vagy megállnak a fal mellett, rögtön tudható, hogy milyen neveletlenek. Rám máig haragszik idősebb keresztény pályatárs, mert nem fogadtam a köszönését (az övét se, másét se, nem is figyeltem, hogy ki mit csinál: leültem és vártam a heszpedre).
Askeladden,
Volt már ilyen régebben is…
Purim ünnepe sok esetben a legnagyobb keresztény gyásznap, a Nagypéntek előtti napokra esett, s a korabeli keresztények az ünneplést provokációként értelmezték.
1796 tavaszán, a húsvéti ünnepek elmúltával különös esemény foglalkoztatta Baja város közvéleményét. Az uradalmi úriszék és a mezőváros bírói testülete egyaránt azoknak a zsidóknak az ügyét tárgyalta, akiket a nagyheti szertartások csöndjének és ájtatosságának megzavarásával vádoltak. A vádak meglehetősen súlyosan hangzottak: az előállított és a fogságban tartott zsidók jelmezes színjátékkal kigúnyolták Jézus Krisztus szenvedésének és halálának misztériumát.
http://www.geocities.com/szezon/karneval_bajan.htm
milyen meglepetések, épp egy éve írtam le itt, hogy nem vagyok zsidó, most pedig úgy tűnik, hogy mégis az vagyok, azért is olvastam ezt újra valami iránymutatásért, és megtaláltam a saját hozzászólásom, amire egyáltalán nem emlékeztem.
valami lehet ebben a megérzés-dologban, engem is gyerekkorom óta sodornak az események a zsidóság felé, (főleg hogy folyton zsidó fiúkba szerettem bele :)) és nem értettem, hogy a csodálatos szűzmáriamedálos dédnagymamák és hasonló rokonok mellett ennek mi a jelentése, de aztán kiderült hogy minden másképp van.
ehhez kapcsolódva: hogy lehet bizonyosságot szerezni abban az esetben, ha a felmenőket örökbefogadták, és az információ elveszett valahol a negyvenes évek veszedelmében? látom hogy eléggé élő ez a poszt, úgyhogy merek érdeklődni.
Egyenes ágú leszármazottként a legrégibb női ágon zsidónak gondolt ős 1895 és 1946 között kiállított születési anyakönyvi kivonatának teljes (nem kivonatolt)másolatát kell kikérni a születés helyileg illetékes önkormányzati levéltárból. Abban föltüntetik a születéskor viselt vallást (pl. izr.)
Sábát sálom!
Gabriel,
Mindket unokad, hogy eli at az identitas problemat?- Mi volt az a pont, ami megvaltoztatta a sajat szemleleted , es keresztennye valtal?
**
Jidele,
Nincs olyan hogy ‘ felverseg’ .Vagy anyai agon vagy zsido, vagy sehogy.De ha maskepp nezzuk, Magad szerint zsido lehetsz.
p.s.: egyebkent minden tiszteletem a beterteknek. Nehanyan sokkal jobb zsidova valnak, mint egy szuletett zsido.
**
miriyam,
‘a zsidozsagot nem szbad eltitkolni gyermekeink elott es nem szabad letagatni es nem szabad szegyelni hanem fel emelt fejjel buszkenek kell lenni arra hogy isten az orrekvalo egyetlen kivalsztott nepenek a reszei lehetunk es ez meg mond mindent!nem csak akivalasztot nepei vagyunk hanem a szent es megaldott nepei !’
Respect!
Shavua Tov!
Az az érdekes, hogy engem beirattak egy keresztény Általános Iskolába. Ki is jártam. Aztán 2 év múlva egyszer behívtak a nappaliba, hogy üljek le. Közölték velem: ZS’ vagyok! Én kifejezetten örültem neki. Utána elhíreszteltem hogy az vagyok. Minden ismerősöm tudta. Egyre kedvesebbek lettek velem az emberek.
Elkezdtem Zsidó hitközségbe járni, Chanukkah-t ünnepelni stb… vagyis tartani a vallást.
Ez a történetem. :)