JP: Mióta írod ezt a blogot?
Shadai: Harmadik éve, 2004. végén remegett meg elõször a kezem.
JP: Mi váltotta ki közvetlenül az ilyenirányú íráskényszert?
Shadai: Jewschool, Jewsweek, Jewlicious. Azóta az elsõ kettõnek kicsit leáldozott, a Jewlicious viszont továbbra is tündököl.
JP: Ha lenne a judapestnek cimke-felhõje (tag-cloud), mik lennének benne a legnagyobb kifejezések?
Shadai: Shalom. Motherfucker.
JP: Mit szeretsz a blogolásban?
Shadai: Rengeteg dolgot. Az azonnali kommunikációt, a fel-felsejlõ közösségeket, a megmondó helyzeteket (de a hallgató helyzeteket is), az új fícsõröket a WordPress-ben, a Szép ?j Világot, a blogbarátokat és blogszomszédokat. Jó érzés a napközben beszívott élményeket posztonként feldolgozni és az olvasók elé tárni. Jó érzés olyan szellemiséget létrehozni, mintha a Rivington Street-en vagy a Sheinkinen lenné(n)k. üs jó érzés, hogy azért itthon is van néhány száz ember, akiknek ez bejön és követik nap, mint nap, hogy mi történik a judapesten. Zsidó szubkulturális paradigmaváltás vagyunk (ouch).
JP: Mit utálsz a blogolásban?
Shadai: Szintén rengeteg dolgot, inog ez a léc azért. A trollokat és a primitív hozzászólásokat, de sokszor a “csendes többség” passzívitását is. De leginkább azt a “kényszert”, hogy állandóan figyelni kell erre, rosszabb, mint egy tamagocsi-óvoda, frissíteni kell egyfolytában, mert minden rögtön elavul vagy továbbpörög, nincs megállás egyszerûen. Néha azt gondolom, hogy inkább jógázni kéne többet és a levegõn lenni.
JP: Milyen témákról írnál többet a jövõben?
Shadai: Bulik, divat, ökológia, graffiti, kaják.
JP: Abba tudnád hagyni?
Shadai: Igen, de csak akkor, ha egy új blogot indítanék. Vannak is ötletek.
JP: Ha nem hagyod abba, akkor a fenti témákon kívül milyen dolgokra számíthatunk még?
Shadai: Angolnyelvû mutáció, IRL események, közös kajálások, (inter)national vendégbloggerek, új design.
JP: Mivel foglalkozol, amikor nem blogot írsz?
Shadai: Kutatásvezetõ vagyok egy hazai tulajdonú marketingkutató- és tanácsadó cégnél. Idõnként pl. épp az információs társadalmat kutatom. Szeretem a munkámat.
JP: Mit üzensz a zsidó gyerekeknek és a rajongóknak?
Shadai: Hebrew Hammer után szabadon: Stay Jewish!
Shadai, sakkozni is szoktál magadban?
Kedvenc fogorvosom egyszer azt mesélte, hogy saját magának fúrja meg a fogát, ha úgy hozza a helyzet – mert nem bízik eléggé a kollégákban…
A terveidet olvasva, lenne egy úgynevezett IRL program-javaslatom, de ahhoz elõször meg kéne kérdezned a bloglátogatóidat, hogy mit javasolnak a témában. Szóval én már régóta figyelem, hogy mennyi rejtett éttermi/konyhai történet van a városban: a kóserszakácsok és trékukták, a Hacsek és Sajó-kihallgató pincérek, a samesz haverok az étkezdében. ..Ha a Kádár falai mesélni tudnának, ha a Kispipa egyszer megnyitná jótékony könnycsatornáit (nem bírván tovább a röhögéstõl), ha a …..melyik hely is? ki is? Szóval megihatna minden kiváncsi olvasó együtt egy glatt snapszot offline és kideríthetne néhány régi történetet azokban az éttermekben, úgynevezett élõ formában.
üs még azt hittem, hogy Dénes Dóra vállalatcsoporton belüli Winkler+Karotta interjúja a metamédia és a belterj csúcsa. Ez csodálatos. De vajon hova innen tovább?
Metamédiában talán döngettünk egy csúcsot, de amúgy persze, hogy van tovább. :)
Pl. felttegelhetnénk Orosz Pétert.
(Orosz Péter, space separated: geek doctor car nerd curious lovable friend)
Elma: glattsnapszot! most!
Polnaire: sakkozni is szeretek magammal, de csak fejben.