Ha nem is napi szinten, de úgy havonta egypár alkalommal bizony nekem is eszembe jut Mick Jones-ék fenti kérdése. Menni vagy maradni? Itt maradni Magyarisztánban vagy menni Nyugat (vagy akár Kelet)? Az elmúlt években több barátom is elment külföldre, nem is kevesen, köztük amúgy jópár JP olvasó is (szevasztok). Legalább ennyien fontolgatják a lépést, fantáziálgatnak róla. “Mindenkinek szüksége van egy lelépési fantáziára” – mondta egyszer valaki, akinek most nem emlékszem a nevére, de a mondás megmaradt bennem. A kérdés tehát igencsak aktuális és szerteágazó kínzó alkérdéseket vet fel, olyannyira, hogy a legjobb talán egy “menni_vagy_maradni” közösségi blog indítása lenne. Vitaindítónak összefoglalom én is a saját pro és kontra érveimet.
Should I Go? Érvek az Exodus mellett.
Életminőség-krízis van: nekem úgy tűnik, hogy az emberek látványosan nagy része látványosan szarul érzi magát itthon. Azt érzékelem, hogy a társadalomnak egy *kritikus tömege* nem érzi magát egyszerûen vidámnak és jókedvűnek. Nyugodtnak és ellazultnak. Akítvnak és élénknek, frissnek és kipihentnek. Emberek arcára nézek a boltban, a buszon, a metrón, az utcán, a tévében és azt látom, hogy a legtöbben korántsem érzik úgy, hogy az élet napjai tele lennének érdekes dolgokkal. Hanem. Depresszió van, stressz, stresszelés és stresszeltetés van. Tanult tehetetlenség van: már 20-30 éves korukra sokaknál kialakul a kontrollvesztés élménye, helyzetüket reménytelennek érzik, a rossz dolgokat elkerülhetetlennek. Tehetetlenségbe süppedés van.
Társadalmi anómia van: nagyfokú és általános értékvesztés állapota van ma Magyarországon – a társadalmi normák megroggyantak. Ez a normanélküliség mindenhol ott van, *látszik*: a mindennapos és már triviálisnak tekintett korrupcióban, a mutyizásokban, az utcán eldobált szemetekben, a hanyagul kezelt köztulajdonokban, a következmény nélküli cselekedetekben, a szervízkultúrában (ami nincs), a közintézményekben és a magánintézményekben. Ott van ez a normanélküliség, amikor bejön a “festőbrigád” a lakásomba és elpöcköli a csikkeit a padlómon és ott van, amikor a 25.000 forintos órabérért dolgozó magándoktor megvárakoztat 25 percet a magánrendelõjében. Ott van a trendi étteremben, ahol tesco-mozzarellát hoznak bivalymozarella helyett a salátámra és ott van az egyetemi szemináriumokon, ahol a professzor rágyújt a tanteremben. Ott van az önkormányzati alkalmazottnál, aki engedélyt ad ki Unesco-világörökség területen álló házak bontására és ott van az értelmiséginél, aki buzizik és cigányozik és kurvára meg van elégedve magával.
A korrupció olyan méreteket ölt ma Magyarországon, ami már debilizáló: a korrupció (latin: corrumpere, jelentése: eltör) tényleg eltör és megtör. Megtöri a törvényes rendet, megtöri a morális normákat. Megtöri az emberi személyiséget, mert hazugságra, színlelésre, rejtõzködésre és kettõs mércék szerinti életre kényszeríti. Cinizmusra, cinkosságra késztet tízezreket, százezreket: cinikus és cinkos társadalom vagyunk. De a korrupció megtöri, szétzilálja a közösségeket is, mert eltorzítja a közösségi együttélés szabályrendszereit, gyengíti az emberek törvénytiszteletét és társadalmi felelősségérzetét, aláássa az emberek hitét a társadalmi igazságosságban és aláássa az emberek hitét az adott társadalmi rendben és az ország vezetõiben.
Nem működik a piac, a piacgazdaság: részben a korrupció, részben a politikai debilizmus miatt 20 évvel a rendszerváltás után nincs bizalom a kapitalizmus iránt. A korrupció és a mai magyar politika csökkenti az emberek egymás iránti bizalmát, szolidaritását és eltorzítja a piac, és általában a gazdaság mûködését, aláássa a versenyszellemet, csökkenti a teljesítményeket.
A politika a morális lezüllés, a frusztrációipar csúcsa: sem a helyi, sem az országos politika nem képes problémákat hatékonyan megoldani, nemhogy jövõképet és inspirációt nyújtani.
Ahogy sokan már megjegyezték ezt előttem: a mai Magyarország talán a “legindividualistább” ország a világon. Az emberek első reakciója: “Ez jár nekem.” “Ezt megengedhetem magamnak, mert…”. Antiszociális társadalom vagyunk, ahol a közösségi együttélés legalapvetõbb szabályai (ld: kutyaszar) sincsenek tiszteletben tartva. Feltehetõen a többség már nem is ismeri ezek a szabályokat.
Hiányoznak azok a közösségek, azok a társadalmi rétegek és csoportok, amelyek a normákat fenn tudnák tartani. üs akkor essen itt szó végül a zsidó közösségekrõl is: a mai magyar zsidó “közösséget” egy ízig-vérig antidemokratikus szervezõdés uralja, amely közel teljes szellemi és morális megsemmisülést hagy csak maga után (bár még nem távozott). A pusztítás évtizedek óta zajlik, az eredmény látványos: pár ezer zsidó maradt csak “radaron” a százezerbõl. A többiek nem kérnek ebbõl, nem vállalnak közösséget, nincsenek. Van pár szabadcsapat, néhány szabad ember akik változtatni szeretnének ezen, akiknek már más a habitusuk, de õket az 50-es évek szellemében árulóknak bélyegzi a hivatalos mai magyar zsidó politika. Arra vagyuk tehát kárhoztatva, hogy struccpolitikát folyatatva úgy tegyünk, mintha máshol lennénk: kis szigeteket, elefentcsont-tornyokat kell létrehoznunk.
Should I Stay? Érvek az ittmaradás mellett
Nekem nem térkép e táj elv: itt születtem, magyar az anyanyelvem, itt van fizikailag, kulturálisan és szociálisan is a legtöbb referenciapontom. Ebben a koordinátarendszerben ismerem ki magamat talán a legjobban. Itt van a családom, a barátaim, a netwörköm legalább 80%-a, mind személyes, mind szakmai szinten. Külföldön a maradék 20%-ra kellene építenem: nem csekély veszteség.
Itt élned_s_halnod_kell elv: morális imperatívusz az itthon maradás. Az értelmiség, az “elit” ne vonuljon ki: legalább ez a réteg ne csak az “ént” nézze, hanem a “közösséget” is. Feladatunk, méghozzá morális feladatunk itt maradni, hatni és alkotni, változtatni.
Majd_csak_jobb_lesz elv: sõt, már most is látszódik a pozitív változás. Vannak végre jó éttermek, jó borok, vannak jófej helyek és jófej közösségek is. Pl. ez is itten.
Most akkor menjünk vagy maradjunk? Érdemes itthon maradni vagy érdemes még időben külföldre költözni?
Én elég sokáig éltem egy mûködõ országban, ahol viszont csak akkor voltam igazán boldog és laza, amikor a kukások sztrájkja miatt, az addigi patikatisztaságot felváltotta a jólesően szemetes utcakép. Átgondoltam, filóztam, szintetizáltam, visszajöttem. Azóta dühöngök, frusztrálódom, kesergek, néha nekibuzdulok.
Don Quijoténak is kell valakinek lenni, nem?
pontos összefoglalás, az aggasztó tünetek száma lehetne még sokkal nagyobb is – de a ‘mellette’ érvek kis száma mintha el is döntené a kérdést. Vagy mégsem? Gratulálok.
mit lehet errol ennyit irni??
minek?
menj. nem árt.
nem árt, de mi van ha nem is használ? :]
te külföldön élsz dorka?
A dilemma rendben van. Az érvek – pro-kontra – ülnek.
részemrõl errõl ennyit.
De az Új Élet link elolvasása számomra sokkoló volt. Nem mintha jobbat várnék – van ugye az a sor, amibe ez is beleillik… de azért ez nagyon beszédes. És ha már a menni vagy maradni témánál vagyunk, akkor erõsen elbillenti a kérdést ez a minősíthetetlen stílus, amit egyébként az újság tipográfiája vizuálisan is alátámaszt. Mindenesetre az a fajta kirohanás, aminek a vissztérõ retorikai eleme, hogy aki nem azt mondja, amit mi az ugye nem ZSIDÓ, szóval ez épp olyan fasiszta retorika, mint amit a náci lapokban olvashatunk zsidó, helyett MAGYAR jelzõ használatával. Az Újéletnek sikerült az a bravúr, hogy alulmúlta a Magyar Fórum legszebb évfolyamait is. Ez az oldal csordultig tele van írva olyan gyûlöletbeszéddel, ami miatt ugyenezen szerzõi garnitúra simán bíróság elé lehetne citálni. üs ha még az általuk olyannyira kívánt gyûlöletbeszéd elleni törvény is élne, akkor épp e derék és jóravaló ZSIDÓkat csuknák le elõször. Ezek az emberek nem börtönbe, hanem diliházba valók – ez az egy szerencséjük van.
Menni kell,
hogy visszajöhessünk
igen. 4 eve.
és nem volt dilemma, hányás, vetés?
hat en nem vagyok ilyen romantikus alkat.
Egy kicsit néha még bújkál bennem a “menni” érzése, de én azt hiszem, hogy hosszabb idõre (évekre) már nem mennék ki. Egyrészt azért, mert szerintem nem annyira rossz a helyzet (és ezt komolyan gondolom), másrészt pedig azért, mert már így is túlságosan el vagyok izolálva mindentõl: külföldön ez már olyan szintet érne el, amit még én sem tudnék elviselni.
haho, en, mi, kulfoldon. es ugy tunik maradunk meg. egy darabig biztos. sztem amugy nem kene olyan sok, csak epp az a keves akkor nagy lépés, hogy beinduljon itt vmi. arra gondoltam amugy, kene vmi szamitast csinalni, hogy hosszú távon megtérül(het)ne-e, ha minden egyes magyar állampolgárt befizetne az állam 2 hétre egyesével vmi jókis helyre…tanulni….kulturált vezetés….mukodo értékrend…nemtom, csak ugy fog változni vmi, ha az emberek ráéreznek, hogy egyszerûen, nekik kell változtatni.demi kell ahhoz, hogy 1, erre ráébredjenek, 2, hogy változtassanak?
ez a kivagyiság, ez mikor lesz ciki?
és nyílván, vagyis az énkis rózsaszín lelkemmel úgy képzelem, amivel rögötn ellent is mondok magamnak, hogy akkor lesz itt majd közös nagylépés,meg kicsi sok, amikor majd az ország vezetése abbahagyja ezt a nemistudommit amit csinal es közösen ugy dontenek, hogy egy idore félreteszik a sajat kivagyisagukat es…tehat legeloszor is oket kene befizetni kulon-kulon 2 hetre intenzív európai tanulmányutra es aki vissztertevel sem hajlando valtoztatni, az nem is tudom….a nep haragja vegezzen vele:)
amugy en roppant sajnalom.
budapest a legjobb hely lehetne Európában.
Könnyedén.
azert is teljesen folosleges szenvedni ezen a kerdesen, mert olyan konnyeden lehet ma utazni, hogy barmikor par oran belul ismet pesten lehetsz europa barmelyik varosabol.
ha ott vannak barataid, mashol is lesznek.
ezen kivul meg mi mas problema nem vetodhetne fel.
Te, ez a végleges verzió? A vége gyanúsan rövid és a bold tagek sincsenek rendben.
Viszont gratulálok, a blog.hun most nagyon sok helyen elõkerült a téma, de általában elég gyenge feldolgozásban, ez viszont tetszik.
Szerintem menni, én ezt implementáltam is és bejött (pedig volt, hogy szó szerint éheztem*, de még úgy is jobban éreztem magam). Most visszajöttem a záróvizsga+szakdolgozat+diplomavédés hármas érdekében, de hamarosan megyek el újra. (Habár a tanulmányi osztály mindent megtesz, hogy a külföldön hallgatott tárgyaimat ne fogadják el, elképesztõ mi megy. Pedig szerzõdésem van az egyetemmel az ekvivalenciákról, stb., de ez szemlátomást senkit sem érdekel. De a záróvizsga már megvaaaan! *szívecske* *jéj* )
____
* Nem Ausztriában, ott a Chabad által felügyelt menzán ettem napi 3x és nagyon sokat híztam, hónapokba telt leadni. :D üszak-Norvégiában viszont az élelmiszerárak… hát azt nem lehet elképzelni. Persze norvég fizetés mellett bírható, de akkor még elkövettem azt a hibát, hogy Magyarországon pályáztam meg az ösztöndíjamat. _NEM SZABAD._ Csak úgy szabad kimenni bárhova vendéghallgatónak (feltéve hogy ENNI akartok), ha a helyiek fizetnek, helyi pénzben. Ausztriában már nem így tettem és meg is híztam :D
Tényleg, a második ösztöndíjamat megkértek hogy reklámozzam. Íme:
CEEPUS network “Cognitive Science, Knowledge Studies, and Knowledge Technologies” http://www.ceepus.info/ Bécsbe lehet menni (biztos máshova is, de szerintem az a legvonzóbb), bármilyen szakkal, amivel meg tudjátok gyõzni õket, hogy kognitív tudomány. Általában egy szemeszter, de attól függ, mennyien pályáznak. üs tök jól fizetnek (havi 940€ ösztöndíj + tandíjmentesség), nekem kijött belõle kaja + szállás + mindenféle apró hülyeség ami megtetszett (könyv, képregény, újság, videojáték…) + még félre is tudtam tenni. *Kóser* kajával.
ürdekes, számomra ez nem akkora dilemma. Mennék, akár évekre is. De a végén biztos, hogy visszajönnék. Nem mennék el takarítónõnek angol hotelbe évekre, az biztos. De ha ‘neadjisten’ elérek valamit szakmai területen, akkor a munkámhoz/tanulmányaimhoz kapcsolódó külföldi lehetõséget mindenképpen kihasználnám. Ezt azért tartom jónak, mert így legalább külföldön is tán megjegyzik, hogy ez a magyar lehet hogy nem egy hülye nép, másrészt meg, amit kint megtanulok, akár legyen az csak egy jobb szemléletmód, azt hazahozom és itt profitálok belõle (és ez alatt nem anyagi dolgokat értek most). Nem érdekel, hogy milyen az itthoni politikai helyzet, ha arról kell döntenem kimegyek-e, mert hülye államfõ bárhol lehet, sokkal inkább a kultúra, a hovatartozásom, amit nyilván elsõsorban a szüleim alakítottak ki bennem.
Hogy gyakorlati példával is szemléltessem az elméletet, a tökéletes alany erre Lovász László, matematikus, aki annak ellenére, hogy Amerikában élt sok évig, és elismert elméleti matematikusként valamint gyakorlati szakemberként tartották számon (és honorálták is), végig úgy élt ott, hogy tudta, hogy haza fog jönni. Lám, meg is tette. Köszönjük neki.
shadai, ez ugy fejen talalta a szoget bennem,h nagyon, koszi =) osszel kiment az egyik legjobb baratnom moszkvaba tanulni (5evre), azota bennem is megjobban bennem van mehetnek es igen ez a szam, jajj, amikor meghallom legszivesebben vennem a repulojegyet aztan hello =)
amugy egyetertek azokkal az elottem szolokkal, akik azt mondjak, megeri kiprobalni, fel evre talan inkabb 1evre mindenkepp sztem, kicsit tanulni, dolgozni, vilagot latni. aztan ha bejon: dobbantasz, ha meg se annyira, akkor pedig budapest szeretettel var haza mindig. persze diakkent, csalad nelkul talan konyebben beszel az ember… száz szonak is egy a vége en a ‘menésre’ szavazok and have fun =)
Annyit elárulok még, hogy én már három alkalommal is éltem huzamosabb ideig külföldön. Még gyerekként, 11-14 éves koromban NY-ban éltem a szüleimmel és a testvéremmel, 1990-ben jöttünk haza. Egyetemista éveim alatt pedig voltam – ösztöndíjjal – Jeruzsálemben és Utrechtben egy-egy évet. Mindegyik útból rengeteget profiltám, fõleg szellemileg és igen, “szemléletben”. Angolul ha nem is anyanyelvi szinten, de nagyonflottul beszélek (és írok).
Az is fontos szerintem, hogya a külföldre költözés ne “menekvés” legyen: ne a kudarc vagy az elhatalmasodott undor hajtsa el az embert. Ezt szerencsére elmondhatom magamról.
3 szempont
1) külföldre abszolút érdemes menni, akár évekre – a Shadai által is említett tapasztalatszerzés véget
2) oszt ez után meg érdemes visszajönni! – Magyarország tényleg az egyik legdepresszívebb hely a világon, de az egyik legemberibb is, és egyben tényleg az a hely ahol bármi történhet veled :)
3) amúgy a a személyes preferenciákat illetõen nemtom a tuttit, mindenki ahogy tetszik…
Zsidóságilag viszont egyenes misszió itt lenni. ezt halál komolyan mondom. itt ugyanis volt valami (még a háb. elõtt) most meg nincs! siralomvölgy az a helyzet, ami most e téren van (full respect a néhány partizánnak), de zsidóilag szerintem iszonyúúúúúúú fontos hogy itten legyen élet, tényleges nem bóvli, tényleges nem mazsihisz, tényleges, nem import, hanem nagy betûs üLET: feeling, kultúra, (igazi) és vallás egyaránt. ja és ez nem elérhetetlen, sõt éppenséggel elérhetõ.
Shadai, jó diagnózist írtál.
Ugyanakkor a címkérdés szerencsére ma már nem annyira élesen merül fel, mint akár csak két-három évtizede is, köszönhetõen az egyre jobban kiteljesedõ globalizációnak.
A legjobb az lenne, ha a magyarországi fiataloknak egy olyan kritikus tömeget elérõ hányada töltene hosszabb-rövidebb idõt külföldön akár munkával, akár tanulással, akik közül sokan visszatérve képesek lennének pozitív szemléletváltozást elindítani. Ezzel szemben a begyöpesedés, az élethosszig vállalt röghöz kötöttségre való hajlam a fiatalok igen nagy részére jellemzõ.
Mintha nem a legjobbak lennénk e téren a visegrádi országok közül…
Shadai, nem lettem vidám az írásodtól.
:(
De legalább nem lógok ki a sorból a metrón!:)
Jó az írás egyébként. Kovásznai már említette, hogy az elsõ blokk sokkal hosszabb (és még lehetne is), mint a második. Viszont a második sokkal ütõsebb érveket hordoz. Szinte kikezdhetetleneket.
Mégis nehéz a döntés.
Volt idõ, amikor rohantam volna el akárhova, úgy éreztem, megõrülök, ha még sokáig itt kell maradnom, megfojt a sikertelenség, a tehetetlenség és a depresszió. De mindezek alapvetõen belõlem indultak ki, az én fusztrációmból, hibás énképembõl. Mi a garancia, hogy külföldön nem lesznek ilyen érzéseim? Ha csak “menekülésbõl” megyek el, tolom a problémát magam elõtt.
Ráadásul a magyar identitás alapvetõen a nyelvben testesül meg, amit sehol máshol nem beszélnek a világon, és a magyarok, ha külföldre kerülnek, nem alkotnak olyan erõs közösségeket, mint az olaszok, a porto ricoiak, a kínaiak, a zsidókról már nem is beszélve. Ha egy magyar külföldre megy, szinte biztos, hogy magára marad. üs általában megpróbálja felvenni a helyiek identitását. Ami vagy sikerül, vagy nem. Ilyen szempontból könnyebb azoknak, akik nem(csak) magyarként azonosítják magukat.
Nálam lassan konkréttá válik a kérdés, a jelenlegi kedvesem francia, õ jelenleg Párizsban él, én itt, Budapesten, de egy idõ után nyilván szeretnénk együtt élni. ün idén fogok diplomázni. A legtöbb ismerõsöm azt mondja, hogy húzzak el gondolkodás nélkül Párizsba. De én nem érzem azt, hogy ezt könnyen meg tudnám tenni. Mert itt nem arról van szó, hogy kimegyek tanulni, vagy akár dolgozni, amiben azért benne van az ideiglenesség lehetõsége. Ha megyek, és a kapcsolatomat hosszú távra tervezem, márpedig igen, -akkor hosszú távra megyek. Talán végleg. De ha nem, akkor õt kell ide csábítanom. üs ránézve a “Should I Go?” érveire: nem lesz könnyû érvelnem…:)
Azért ‘90-ben visszajönni NewYorkból Pestre nem kis sokk lehetett. Fõleg egy kissrácnak..:)
attól is függ hova akarsz menni.
én dorkával értek egyet,
mennék a helyedben, elején én is filózgattam
de utána nagyon flódni, az amiket fennt leirsz
már részben vagy teljesen meg van oldva vagy nem is volt,
néha emiatt kicsit túl sok is a jóból
(londonban élek) de szuper ‘hazajárni’,
ja és még mindig meggondolhatod magad ha mégsem
tetszene és legyõzne a homevágy.
másrészrõl, a judapest közösségnek ill az
egész movementnek szüksége van rád. nemtudom
hogy lehetne nem budapestrõl csinálni.
de mondom, én mennék. nyc?
ün közel 2o évet vártam arra, hogy jobb legyen, és tényleg, néhány dolog tagadhatatlanul jobb is lett, de közben pedig néhány nem várt, vagy nem ismert, vagy csak történelemkönyvekbõl ismert dolog pedig közben elõkerült, és a mérleg nálam hihetetlen gyorsasággal billent az egyértelmû lépés felé. A részletekbe nem érdemes belemenni, dunát lehetne velük rekeszteni, így röviden csak ennyivel zárnám: életem legjobb döntése volt. Mindenkinek sok sikert, és minél szélesebb látókört kívánok.
(mi pont most vagyunk az elmenésben, egy hónapja jöttünk el)
Tessék nekem megmondani, miért olyan fontos, hogy zsidó élet, kultúra és vallás legyen magyarországon? Komolyan kérdem! Az egész ország nem akarja ezt, leszámítva pár zsidót,meg néhány lila értelmiségit. Mennyit kell még túlélni és krampácsolni a zsidóknak, hogy ne legyen gyüttmentek az ország szemében? ürdemes? A mazsihisznek?
Nekem egyre inkább úgy tûnik, hogy ha a zsidó fiatalok kiszaladnak az országból, akkor külföldön majd tudnak csatlakozni a külföldi magyar/zsidó közösségekhez, ha akarnak, és nem kell nekik az energiájukat belerámolni egy olyan ország élhetõségébe, amely alapvetõen elutasítja az egész zsidó kultúrát… Abba az országba, amelyben halkabban kell kimondani a zsidó szót…
Jó amit Slomóék csinálnak, zsidó ovi, bölcsi, van közösség, jesiva. Hurrá. De 20 évvel a rendszelvátás után nem lehet kipában járkálni budapesten.
mikor németországban taxiba ültem, a taxis láthatóan kínosan ügyelt rá, hogy a legeslegrövidebb utat válassza, és mikor eltévedt, láthatóan ideges volt – mercis, huszonéves, fülbevalós emberrõl beszélünk, akinek nyilvánvaló kellett, hogy legyen, hogy külföldi vagyok
mikor visszamentem egy volt cégemhez egy papírt lepecsételtetni amirõl lemaradt, vissza akart hívni a fõnök, még annak ellenére is, hogy pofátlanul hagytam ott õket anno, mert “nehéz olyan embert találni aki ért is valamihez és dolgozn iis hajlandó”
én sem vagyok hajlandó: moszkva téren talicskázás 7-10 kHUF/nap zsebbe, mérnöki fejlesztõi bér 5-7 kHUF nettó, a bruttó részével meg kitörölhetem: ilyen korrupció mellett semmi garanciát nem látok rá, hogy a nyugdíjpénztár nem megy csõdbe egy héttel a várható életkorom felett akkor majd 10 évvel levõ nyugdíjkorhatárom elõtt, a tb-rõl meg annyit, hogy egy szalagom már hiányzik, mert a kifejezett kérésem ellenére nem gipszelték be amikor kellett volna
ül a dilemma. Errõl tényleg érdemes lenne egy külön blogot indítani.
Alapvetõen életkorfüggõ ám a válasz. Tiniként biztos voltam benne, hogy nem itt fogok élni. Húszas éveimben komolyan készültem el, bárhová, aztán egy fél évet el is töltöttem Erecben. Harminc után csak vágyakoztam, mégpedig Ausztráliába, ahol az egyik tesóm is él immár csaknem tíz éve és köszöni jól megvan, bár vissza fog jönni Európába, de nem feltétlenül Mo-ra. Errõl, mondjuk ? tudna hitelesen írni.
Egyrészt a párom maradás párti és jól érvel mellette, másrészt elolvastam egy Irány Ausztrália címû könyvet (benne egy vitatható, amatõr, mégis meggyõzõ pszichológiai elmélettel), ami után végleg lerendeztem ott belül a kérdést.
Aztán jött a csavar. 2006 õszén vittem haza a fiamat a bölcsibõl és a város egyik nagy terén egy tüntetésbe botlottunk. Nagyjából a szokásos, tévébõl ismert kép. Pár kis köcsög tini lengeti az árpádsávost, nyomják az antigyurcsány szlogeneket teli torokkal. Körülöttük helyeslõen bólogató, támogató tömeg, amelyet jól szituált negyvenes, ötvenes urak, hölgyek alkottak. üs akkor jött valami megmagyarázhatatlan állati félelem, olyan nagyon mélyrõl. Hátranéztem a kocsiban a fiamra és úgy éreztem, nem tehetem meg vele, hogy egy ilyen helyen, ilyen emberek között nõjön fel.
Szóval a dilemma megmaradt.
15 hónapot töltöttem Dajcslandban, fix idejû szerzõdéssel, nem mondom, hogy rossz volt, de azért unatkoztam – ha nem járt volna le a szerzõdés, lehet, magamtól jövök haza.
Ami a hazai helyzetet illeti, a rendszerváltás és a privatizáció nem javitott a közerkölcsökön – és ebbõl _nem_ következik, hogy nem kellett ezeket megtenni, csak azt, hogy ezek nem adtak megoldást minden problémára.
Nálam Shaddai listája anno kiegészült egy fontos elemmel: a vallásos zsidó közösség szinte teljes hiánya. Ez leginkább a gyereknevelés szempontjából kritikus. Mi még (felnõttek) elvagyunk, de hogy neveljük fel olyan szellemmben a gyermekeinket, ahogy azt elképzeltük? Hiszen nincs meg hozzá sem az infrastruktúra, sem a a minimális létszám. A lubavicsi óvoda kivételével semmilyen oktatási intézménybe nem tudtam volna beiratni a gyerekeket. Ortodox (modern) zsidóként nem vállalható egyik iskola sem, arra pedig nem lettem volna képes, mint a chábádnyikok, hogy 10 évesen többezer km-re lévõ iskolába küldjem a kölyköt, s találkozzak vele évente 2X. Persze, lehet mondani, hogy irassam valami jó állami iskolába õket, s a jidiskájtot meg adjam át otthon: ebben lehet valami (bár munka után azért nem vagyok annyira hatékony), de hasonszõrû barátokat nem tudok gyártani nekik. Olyan haverokat, akik hasonlóan gondolkoznak, hasonló életmódjuk van, akiknél megehet egy sütit, akik nem nézik hülyének. Nem jó állandóan kilógni a sorból.
üs ugye ott a másik probléma: somér sábátként hol kap az ember munkát?
Ha pedig menni, nálunk szóba sem jött más lehetõség, csak Izrael. Ha már megyünk, legalább ne a gólesz másik szegletében kössünk ki. Nehéz Izraelben, más a kultúra, mások a problémák, de a miénk. Ide tartozunk, és ez nagyon jó érzés. üs a gyerek ebbe nõ bele. üs héberül beszél. üs az egész zsidóságot a levegõvel együtt szívja be. Ez kárpótol a hiányzó dolgokért. Ez most ne valami cionista nyálcsorgatás, elhiszem, látom, hogy sokaknak egyszerúen nem megy itt. De érdemes legalább elgondolkozni a lehetõségen.
ün 5 évig éltem New Yorkban. Nem menekülésbõl költöztem oda, de az is kétségtelen, hogy rengeteg jellegzetesen magyar szívásból maradtam ki így :) Viszont ennyi idõ alatt rá is jöttem, hogy nekem mit jelent magyarnak lenni. Nem voltam elõtte sem és most sem zászlólengetõ nacionalista. De arra jutottam, hogy 1) érdekel, hogy mi folyik itt 2) tudok rajta valamennyire javítani 3) annyira nem szar hely ez (mint az itt élõk többsége érzi :).
Ezért hazaköltöztem, és a magam módján próbálom tolni a “haza szekerét”, serkenteni az életképes dolgokat, összekapcsolni az embereket, stb. Nem vagyok Don Quijote, de ha szabad döntésedbõl vagy itt, más a hozzáállásod. üs ha netán belekeseredek egyszer, könnyebben tudok majd lelépni :)
Javaslom, hogy mindenki nézzen körül a világban, és tapasztalja meg ami máshol megy. Aztán tágabb látókörrel és esetleg nyugodtabban eldöntheti, hogy mit szeretne.
A cikk konkrét felvetéseire is asszociálnék ezt-azt.
ületminõség krízis: Szerintem csak példákból és cselekvésbõl tanul jól az ember. Véleménye és arca mindenkinek van (Mo-n fokozott méretû :). üres ideológiáktól és absztakcióktól viszont nem lesz élhetõbb egy ország. A magyar panaszkodás többsége terméketlen, nem visz senkit elõbbre, ellenben sok energiát emészt fel. Pedig aki elkezd mosolyogni az vidámabb lesz, és fordítva. De valóban, nehezebb ezt csinálni, ha körülötted mindenki boldogtalan :)
Normavesztés: Fõleg a szolgáltatóiparról írsz. Itt egyfelõl a pénzeddel tudsz szavazni. Ha lehet, ne támogasd a semmirekellõket. Inkább mondd meg nekik, hogy mi volt a gond és miért nem fogsz velük a továbbiakban kapcsolódni. A másik fontos dolog a figyelemfelkeltés, és fogyasztóvédelem erõsítése.
Korrupció: Alapvetõen ezzel is az van, hogy 1) Ha nem tetszik, ne vegyél rész benne. Igen, ezzel hátrányba fogsz idõlegesen kerülni. 2) Tegyél azért, hogy láthatóbb legyen a rendszer, kevesebb mód legyen rá, és ahol kiderül, büntessék keményen.
Piac: Vannak fundamentális jelenségek, amiken egy ekkora ország nem fog semmit változtatni. Viszont a fentieken alapszik az egész (bizalom vs korrupció, szolgáltatás vs átbaszás).
Ittmaradás: a felsorolt dolgok fontos szempontok. De személyes fejlõdéseddel változnak a hangsúlyok. De ne tartsanak vissza, nézz körül. Már régóta nem végleges az a döntés, hogy elhagyod az országot.
Megoldódik bármi is hirtelen?! Cselekvés. Kommunikáció. Türelem.
pappito: “miért olyan fontos, hogy zsidó élet, kultúra és vallás legyen magyarországon? Komolyan kérdem! Az egész ország nem akarja ezt, leszámítva pár zsidót,meg néhány lila értelmiségit.”
Szerintem rosszul látod. Nagyon fontos, és sokkal szegényebbek lennénk a zsidóság nélkül. üs sok embernek azért van rossz véleménye, mert nem ismeri a valós helyzetet, és kevés példából általánosít. Biztos vagyok benne, ha ez a szellemiség, ami itt uralkodik, sokkal ismertebb lenne, sok ember lepõdne meg, “jé, ezek is zsidók ?, pedig teljesen normálisak, és nem arról sutyorognak egymásközt, hogyan fosszuk ki az országot stb stb.”
Szóval Shadai, nem szabad mennetek, fontos feladatotok van ! hajrá
menekülni nem kell; egyszerû döntésbõl kell menni, mert ott jobb, és mert itt most nem tud az ember változtatni – és ennek a döntésnek létezik a fordítottja is
horvát ország ma pl. azért fejlõdik olyan rohamosan, mert a háború alatt temérdek horvát élt évekig nyugaton, és a háború vége után vitték haza a tudást és a kultúrát; gondolom nem lehet nagyon más a helyzet romániával sem, másfél évtizede tele van nyugat európa román munkásokkal
ezt a kultúra importot nem hiszem, hogy a mi országunk megspórolhatná, és mi még ugyancsak az elején tartunk
jogos a poszt, és valóban: menekülni tilos. már csak a hétköznapok miatt is, amelyek vannak és megtalálnak mindenhol (azt mondják).
csillag!
írod:
“Zsidóságilag viszont egyenes misszió itt lenni. ezt halál komolyan mondom. itt ugyanis volt valami (még a háb. elõtt) most meg nincs! siralomvölgy az a helyzet, ami most e téren van (full respect a néhány partizánnak), de zsidóilag szerintem iszonyúúúúúúú fontos hogy itten legyen élet…”
hát, lehet. továbbmegyek, valóban fontos. legyünk dzsungelharcosok. de a gyerekeink is? magunkat szívathatjuk, de õket is muszáj?
úgyhogy pappito: igen, és boher: pláne igen, és hamalach plánehogynagyonhogyigen.
szóval tessék menni, hiszen bármikor vissza lehet jönni, és minél többen vannak, akik már voltak és visszajöttek, annál könnyebb lesz a visszajövés maga.
Szevasztok,
Phraktle velemenye es hozzaallasa nagyjabol tukrozi az enyemet is, Respect Bro! ;)
ELLEN:
Eletminoseg-krizisrol: szerintem nem nehez megfogni a dolgot: olyan eroszakos tulfogyasztasra buzditas van a mi fiatal demokraciankban, ami az emberek tulnyomo tobbsegenel boldogtalansagot okoz: meg kemeny munkaval es jo gazdalkodassal is csak toredeket erhetik el annak, amit a reklamok kinalnak, hogy marpedig neked erre szukseged van. masik dolog, hogy ez – kb masfel honapos BP-exodus utan allithatom: klasszik pesti szokas. Kemenyites-feszites-kitudszigorubbarcotvagniaBKVnutazva-stbstb. Itt Kecskemeten ez szinte egyaltalan nem jellemzo. Nekem inkabb BPbol lett elegem, meg akkor is jo elhagyni, ha ezek utan a baratokkal valo szemelyes talalkozas ritkasabb. Hozzateszem: innen Kecsorol haztol hazig kb ugyanannyi ido, mint Florian terrol Hungaria koruton eljutni cimborakhoz… Ha a szuk kornyezetedet jol alakitod, ha mindent megteszel azert (es TENYLEG, nem csak elhiteted magaddal), hogy normalisan es boldogan elj, akkor az meghalalja magat, es jol fogod magad erezni. Kibaszogtt trendi szarul erezned magadat, az atlag pesti/magyar arcokrol a South parkban levo goth gyerekek jutnak eszembe :P Ja, es a kevesebb hirado nezes, a kevesebb index/ujsagolvasas jelentosen javitotta az atlag kedelyallapotomat.
tarsadalmi anomiarol: minden ott kezdodik, hogy az ember maga mit csinal. ne dobd el a szemetet, fizesd be az adod, csak annyit csalj amennyit muszaj ( :D ). En pl (most remelem az APEH nem baszik meg ezert) iden mar fizetek azert [ja, hat bejelentettem magam egy rendes cegnel, 85e bruttora, 55e erkezik a szamlamra, aztan bemegyek es kifizetem kpban a 85-ot plusz a munkaadoi jarulekot, amire a penzt mashogy keresem meg...sajna ez igy megy, ez a max, amit most tudok vallalni, bar nem elek kenyeren es vizen, de nem is elek kiralykent...meg kell a penz pelenkara), hogy legyen bejelentett allasom, mert cikinek es gaznak tartom, ha valaki csak pofazik meg sir, de nem veszi ki a reszet ebbol, lehet naiv vagyok, de tenykeg elhiszem, hogy ha mindenki fizetne adot/mindenki annyira lenne bejelentve, amennyit keres, nem kene ennyit adozni. Igy ezt az igazi rendes becsuletes emberek szopjak meg leginkabb, mint pl az apam es korosztalya... [mar akik hozza hasonloan mindig mindent rendesen befizettek]… Egy baratom azt irta egyszer, nincs meg egy hely a vilagon, ahol az adocsalas ennyire elfogadott lenne tarsadalmilag. Es ez sajna tenyleg igy van. korrupcio, halapenz stb: NE ELJ VELE. Minel kevesebben elnek vele, annal faszabb lesz minden. Tenyleg gaz van, de nem er anyazni meg sirankozni, hanem mashogy kell csinalni, peldat kell mutatni. Es ha valaki a buszmegalloban elpoccinti a csikket egy meterrel a kuka mellett, ra kell szolni. Es lehet leugat, de ha minden harmadik eldobott csikknel raszol valaki, egy het mulva automatice a helyere teszi majd. neki sem hianyzik a stressz. :)
Korrupcio: “egy baratom mondta regebben” [ ;) ], hogy a korrupcio a rendszer hibainak kikuszobolese [bizonyos keretek kozott]. Nem pofazni kell rola, hanem gyorshajtasnal/ittas vezetesnel oda kell adni a jogsit es elizmerni, hogy faszok voltunk es most masfel evig taxizunk… Ha meg megis inkabb meger harminc rugot, hogy ne igy legyen, akkor KUSS! :D Remelem en mar egy olyan uj generacio tagja leszek, akik nem adnak halapenzt. Nem vagyok nagy orvoshoz jaros, de meg sosem adtam, eszembe sem jutott. Majd ha a kislanyomnak lesz mittomen , vakbelmutetje, akkor nyilvan el fogok gondolkozni a dolgon, remelem nem kell sor keruljon ra. Remelem akkor mar reg tul leszunk ezen.
Piac/piacgazdasag: nem jo ezt a politikusokra huzni am, mert kurvara mi magunk magyar emberek vagyunk az okai. Azert nem bizunk a masikban, mert atbasszuk egymast. Adasvetelnek gondosan elrejtjuk autonk/lakasunk hibait, plusz partizezerer’ . Lakassal meg nem, de kocsival csunyan atvertek, nem ciganyok am, hanem generaciok ota foldmuvelessel foglalkozo mohacsi parasztcsalad. Amikor ~masfel eve eloszor ugy volt, h eladom a szakadt huszeves mazdamat, jott egy jelentkezo, autoszerelo, elkerte a kocsit bevizsgalasra egy napra. En odaadtam, amikor visszahozta, megmondta mennyi baja van, mennyit ajanl erte mittomen. Nem adtam el, pedig utolag tudom, nagyon korrekt ajanlatot tett, raadasul egy teljes allapotfelmeresen is tul volt a kocsi. Ja es a csavo [40es eveit taposo] a vegen, hiaba cancel biz, behivott egy spanglira es megittunk egy sort is a kozeli krimoban. En ubermegbizom az emberekben balfax modon, de szeretnek igy elni, szeretnem, ha nem uthetnem meg a bokam nagyon nagyon emiatt, nem akarok ettol rettegni, sem a buszon ketpercenkent a taskamat tapogatni, h a tarcam megvan-e meg…
politika: mara olyan nekem az egesz, mint ha hentesboltban kinalgatnanak kulonbozo allatok husaval, mikozben en vega vagyok. faszomat a politikaba, minel kevesebbet hallok felole/erzekelek belole, nekem annal jobb es CSA.
A “jar nekem” dolgorol volt jo TWA olvasoi level, olvassatok el, keressetek vissza.
MELLETT:
Szeretem a nyelvet, a kifejezeseket, a szlenget. Csippantom a tajat, csunyat es szepen egyarant. Nem akarom elhagyni a csaladomat, sem a csajomet. Boven eleg, ha az ember varost valt, ha mar mozdulnia muszaj. Iszonyu nagy am ez az orszag :) En csak azt nem szeretem annyira, ha valaki elhuz, es tovabb fikkanta izombol a rendszert, ami alol o kivonta magat. Minek idegesiti akkor magat? Miert nem azzal foglalkozik, h ahol van ott milyen jo? Ha elhivatott, jojjon haza es csinaljon rendet.
Eltem fel evig Hollandiaban, gecijo volt, ot percet kell utazni bringan, hogy tobbfele gandzsabol valogass, kicsit szeles kicsit esos de szep es kulturalt, megis jo volt hazajonni, sot, ott, a fel ev alatt alakult ki bennem az egeszsegesnek velt hazaszeretet.
Beke
1) Szentem felsorolni, hogy mé szar – nem nehéz
2) felsorolni, hogy mé jó – már nehezebb
3) tenni érte, hogy jobb legyen – már kihívás
Hogy az “emberek nagy része” nem akarja, az egy dolog.
Amúgy – leszámítva az antiszemitákat – a túlnyomó részük közömbös.(S amúgy az “antiszemita” sem egy statikus állapot) A közömbösség teljesen érthetõ. A hazai zsidóság PR-ja katasztrofális, általában önmagával van elfoglalva, és akkor is leginkább fikázólag. Idõnként megszólal Mazsihisz elvtárs, hogy ez antiszemita, meg az antiszemita. Ennyi. Mitõl lenne ez vonzó? A hazai zsidóság megrekedt. Nincs világos mondanivalója, nincs víziója – ez egyaránt igaz kulturális és vallási szinten. Különösen a vallási szint aggasztó. A zsidó vallás a legtöbb kívülálló számára – legyen az zsidó, vagy nem zsidó – hajlongó szakállas bácsikat jelent. ürdekes, hogy ezt az emberek tömege nem tartja vonzónak. Nem lehet megúszni azt hogy felmutassunk valamit, ami vonza az embereket – zsidókat, félzsidókat, nem zsidókat. Ha erre nem vagyunk képesek akkor mirõl beszélünk?!
1) Az általad linkelt helyek, dolgok, kezdeményezések, közösségek, satöbbik, tényleg jók, DE. Említed a tornyokba vonulást, az izolált kisközösségeket, akik “még értéket õriznek eme értéktelen társadalomban”. Nos, a fentebb említett linkek pont ilyen tornyok. üs megjegyzem: amint mainstreammé válik, azonnal übergáz lesz, és te leszel az elsõ, aki arrébblép onnan.
Na ez az elsõdleges tünet, ez elsõdleges gond ezzel az országgal. Ha valami mainstream lesz, akkor már gáz, akkor az eredeti alapítók, felvevõk, kiszolgálók, tagok, azonnal lépnek tovább, és egy újabb torony építésébe kezdenek, durván mondva: nem ennek a plebsnek csináltuk az ApaCukát, hogy idejöjjenek hányni satöbbi. Mondjuk ApaCuka már eleve necces kérdés, amióta a mellette lévõ elõadóteremben mûködik a Rézandrás cápafogával jelzett “”médiaakadémia”"… :( (Fabríciuszt még nem is említettem akkor… :D).
“Amit szerettek, az mind divatba jön…” elv alapján nem kéne elutasítani ezt a popularizálódást, vagy legalábbis el kéne gondolkodni, hogy nálunk miért ilyen fintorgásokkal kísért folyamat ez. Olyan gáz a tömeg? Netán nem lehet, hogy a tágabb szociális közeggel nem tudunk azonosulni? Még Te sem Shadai, sõt, még én sem, mert most itt ostorozlak, de mindketten pontosan tudjuk, hogy ha ezek a jó kezdeményezések “kiszivárognak” a tágabban vett közös létbe, és felhígulnak, akkor máris menekülünk és valami újat keresünk.
Tévednék?
Ennek amúgy egy külön iskolapéldája, hogy miért nem tud a magyar mozgókép egy normális tömegfilmet csinálni. Most ne “valami amerikázni” akarjunk, hanem pl. pont tegnap láttam a Modigliani életérõl szóló filmet, szerintem kurvajó volt, aztán beleolvastam az új filmszemlébe, meg a filmekbe, és rámjött a hányinger, és feltettem a kérdést, hogy mintha parlagon heverne a rengeteg mûvészünk, mi vagyunk a 10.000.000 költõ országa, és hol van egy igazán jól megírt forgatókönyvvel ellátott mûvészportré, egy film mondjuk teszemazt evidenciát mondva: József Attila v. Radnóti film? Nem, nekünk még mindig Fliegauf az isten, akit én személyszerint arra kárhoztatnék, hogy egy fotelbe leszíjjazom, és két napra kipeckelem a szemhéját, és folyamatosan néznie kell az új filmjét repeatben…
2) Mentális és hangulati dolgok:
Az irigykedés, a depi, a pesszimizmus, satöbbi, ezek nem új dolgok, ez szimpla “magyarozás” :). A lényeget nem volt merszed kimondani szerintem. Mindennek az alapja szerintem, h erre a nemzetre különösen jellemzõ a lustaság, a nemtörõdömség, az álszentség.
Itt vagyunk könyörgöm 1000 éve Európa szívében. Ha most valaki a viharos történelemre hivatkozva közli, hogy ezért nem vagyunk Európa Svájca, akkor nevetni fogok. Lusták vagyunk és ostobák, ennyi. Az összes többi ezen tulajdonságok kísérõjelenségei.
3) Az elitünkrõl és az elitváltásról nem beszélek, lerágott csont.
4) Volt két érved a maradásra, ezeket is cáfolnám:
a) ittélnedhalnodkell. Fenéket. 21. században erre a predestinációra hivatkozni ciki. Ezen túl az is gond, hogy már miért tennék én bármit ezért az országért, õ mégis mit tett értem? Tényleg, vegyük sorjára, mit tett értem az ország:
- Taníttatott. Köszönöm szépen, akármelyik tõlem nyugatabbra esõ egyetemre jártam volna, máris nem lennék olyan bajban, hogy menjek v. sem, mert eldõlne, hogy naná menjek. A valamire való tudásomat egyetemen kívül szereztem meg, pont. Az általános és középiskolát nem számolom ide, ezt kb. Ghánában is megkaptam volna…
- Nem éltem segélyen, pótlékokon, támogatásokon, állami ösztöndíjat nem vettem igénybe, szociális támogatást sosem kaptam, ösztöndíjam sosem volt. Állami juttatáson maximum a családi pótlékot érthetjük esetemben.
- Az állam nem védett meg, nem volt hathatós rendõrség, akárhányszor rendõrségi ügybe keveredtem, a yard sosem oldotta meg a problémámat. Többször estem bûncselekmény áldozatává, megoldás sosem volt.
- Jogi hercehurcába sose keveredtem, de azt tapasztaltam, hogy 100.000 forintos kár esetén 10 év börtönt szokás kapni, de 10milliós kár fölött 10 hónap felfüggesztettet, és akkor ez a legszigorúbb ítélet.
- Az egyedüli amit kaptam ettõl az államtól, vagy ettõl a nemzettõl inkább, az a kultúra, a nyelv, az irodalma, a történelme. Ezt akárhol máshol is meg tudom õrizni, ha kivándorolnék, a gyermekeimet az új ország nyelvére, és anyaországuk nyelvére tanítanám meg.
b) majdcsakjobblesz. Ezt az elsõ pontban már kb. cáfoltam, nem, sosem lesz jobb. Átmeneti kis szigetek lesznek, ahol nem fogsz megfulladni a ganajban, aztán amikor beömlik a ganaj, akkor továbbmész másik szigetre.
c) nemtérképetáj. Igen, ez necces kérdés. Ezt nem tudom cáfolni, mert egyéni képességek kérdése hogy ki mennyire találja fel magát külföldön. Visszatartó erõ lehet a saját kis szigeted a ganaj közepén, ezt nem vitatom.
-
kb. ennyi, bocs ha hosszú lett. A személyes indíttatásom meg kb. rapszodikus. Most épp örülök annak, hogy jól élek, és sikereim vannak, jó munkám van, szeretem csinálni, kellõképpen elitista az alkatomhoz, szép feleség, satöbbi. Tényleg, panaszra alig van okom, max annyi, hogy amikor örülök, akkor más alig örül velem, inkább irigykedik, fintorog, energiátszív. Alig tudok olyan barátot mondani, aki elégedett és jól érzi magát. Az átlagemberekrõl a metrón már nem is beszélek, azt hiszem egyhuzamban 24 órányi bkv-zás után minimum tömeggyilkos v. öngyilkos lennék, de minimum reménykednék a mindent elsöprõ apokalipszisben.
Magyarországnak meg adnék egy tanácsot. Volt egy film, amiben egy kis állam megtámadta amerikát, és azt akarta ezzel elérni, hogy amerika annektálja õt, ezzel gazdasági és kulturális fellendülést okozva az országnak. nem jut eszembe a címe, valamilyen üvöltõ egér talán… :) Na, én javaslom, hogy támadjuk meg Kínát, mondjuk holnap, dobjuk rájuk a legnagyobb bombánkat, és utána írjunk egy táviratot, hogy szívesen alávetjük magunkat az annektálásnak. :) Jó, Kína helyett lehet mást is választani… :)
Azon is gondolokoztam, amikor beszúrtam a fenti YouTube videót, hogy a “Should I stay or should I go” meg sem szültetett volna, ha Mick Jones zsidó-orosz édesanyja nem költözik át Angliába..
Csillag: hármas pontodról az alábbi klasszikus zs’ vicc jut eszembe.
Az 50-es években a kommunista pártbizottság berendeli Kohn bácsit kihallgatásra. Megkérdezik tõle: Kohn elvtárs, az ün testvérei mind elmentek Izraelbe, az unokatestvérei Ausztráliába, a gyerekei pedig Amerikába. Mondja, ün mégis milyen megfontolásokból maradt itthon? Kohn bácsi válasza: szeretem a kihívásokat!
Nem vitatom amúgy, – ez kimaradt – hogy felelõsség lenne itt maradni, segíteni, tenni.
Mivel a téma amúgy személyes indíttatású, így szerintem a felelõsségérzet is az. Van akinél kialakul ez. Nálam nem. Felelõsséget aziránt érzek, aki szeret, aki megbecsül, akiért érdemes áldozatot hozni. Ilyen a feleségem, a barátaim, a családom. Az országom nem.
Persze ez _személyes_ véleményem. Világért sem akarom általánossá tenni… :)
Médiazsiráf, azt hiszem mi nagyon hasonló helyzetben vagyunk. A “saját kis sziget” valóban visszahúzó erõ, a létrehozott kényelemrõl nem is beszélve – bár “elvben” nem szeretném, ha a kényelem megteremtése, halmozása lenne életem vezérfonala..
Sok értelmiségi figura van, aki szeret ráadásul Don Quixote lenni, mert ettõl érzi kellõképpen heroikusnak és drámainak (azaz Jelentõsnek) az életét. Másképpen szólva itthon nagy hal lehet egy kis akváriumban, míg külföldön kis halnak fog számítani egy nagy akváriumban. Ez egyeseknek egoproblémákat is okoz. ün nem tudom, hogy kettes-e vagyok. :)
a véleményeket olvasva nyilvávvalóan valami rózsaszín szemüvegen, vagy vastag szemellenzõn keresztül nézem az országot, budapestet. ugyanis engem a legkevésbé érdekel, hogy milyen a politika, ki a miniszterelnök, mit csinál/nem csinál a mazsihisz/magyar zsidók/zsidó fiatalok/értelmiség. csak azt látom, hogy szeretek itt élni, szeretem romkocsmákat, a mûvész mozit, az kávézókat, a duna partot, a balatont.
majdnem törökországban/németországban kötöttem ki, török férjjel, de nem tudtam elmenni innen. el sem tudtam volna máshol képzelni az életem.
mégis kimentem izraelbe. aztán én voltam az elsõ, aki a legnagyobb magyar lett, és sírva rohantam haza elsõnek az ulpánról vissza pestre. (popper péter azt mondja, a külföldön éléshez igenek is kellenek, nem csak nemek. nem elég, ha azt mondod, nem szeretek itt élni, nincs munka, elhagyott a fijúm/nõm, összevesztem a családdal, kevés a pénz, nem. igenek is kellenek,különben sosem szokod meg.)
végül mégis úgy alakult, hogy izraeli barátom lett. voltam nála hosszabb idõt, és mégiscsak alijázni fogok miatta, de mindig magyar maradok. mindig európai,és valószínûleg hiába beszélem a nyelvet, sosem fogom felvenni az izraeli mentalitást ( a fijúm ráadásul mizrahi), és a gyerekeim anyanyelve a magyar lesz. mindig hiányozni fog budapest, ide köt minden és mindenki, hiába találok kint új barátokat ha találok, akkor is magyar maradok.
ez csak egy vélemény, én a maradásra szavazok, mégis mennem kell.
“nem tudom eldönteni szívem, hogy itt rosszabb vagy ott jobb”
Az értelmiségi parával nem foglalkoztam. Nem véletlenül… :)
Az itthon nem kunszt nagynak lenni, míg kint igen dolog tökéletesen igaz, teljesen igazad van.
A hõsi heroikus szélmalomharcról pedig… Van egy barátom a TASZnál. Hõs. Komolyan. Csak becsülni tudom. Részemrõl teljesen reménytelennek látom a küzdelmét… :)
A privát értékeim szerint a hõshöz hozzátartozik a hõsi halál. A bukás. A hõsök szükségszerûen elbuknak.
Nagyon érdekes ez a törekvés itthon részemrõl is, én erre nemrég kérdeztem rá magamnak, hogy miért nem kifelé élek, és miért a belsõ kis világomat próbálom kipárnázni, izolált házikó, elitiskola a gyereknek majd, a lehetõ legkisebb mértékben vegyülni a köznéppel satöbbi.
Sokáig úgy éreztem, hogy ez nálam privát hiba, amolyan jellembeli difi. Aztán késõbb jöttem rá, hogy itt valami más hiba van.
Persze lehet hogy megint tévedtem… :)
mirjam:
igen így is lehet, ezt sem vitatom, hogy nem fontos tudomást venni a külvilágról, mármint a közéletrõl. Tökéletes lehet az élet enélkül is. Azonban a “sajátosságokat” a lelki, mentalitásbeli dolgokat akkoris tapasztalni fogja mindenki szerintem, aki egy kicsit is nyitottabb a világra, mondhatni: empatikusabb, beleérzõbb. ün azért szoktam a közéletrõl is beszélni, mert foglalkozom vele, munkámból és életvitelembõl is adódóan. Nem tudom nem látni. :)
Ellenben ellenpélda a párom, aki kb. azóta olvas újságot, amióta a lakás stratégiai pontjain otthagyom HVG-met (wc…). :) Elõtte jó eséllyel bukott volna meg a “ki a miniszterelnök” kérdésen. :) A hétköznapi problémákról, amiket a post elején vázolt shadai, ezekkel õ is összefut, napmintnap. Ehhez nem kell tudni a 4-es metróról, vagy leisztinger ámokfutásairól… :D
mii? lesz 4-es metró??
Halihó!
Tök jó téma, menni, vagy maradni?!
Haggyátok békén a mumifikálódott mazsihiszt, meg a gohuljait, a fantasy irodalom bölcsessége, hogy a fõvámpír pusztulása után úgyis robban a kastély.
Van szabad zsidó sajtó? Van. Van cenzúrázott “reprezentatív”? Van. Van szabad zsidó közösségi tér? Van. Van -fent említett- reprezentatív? Van. Vannak szabad, undergrund zsidó kulturális, mûvészi mûhelyek? Vannak.
Nemrégiben a kezembe akadt egy politológiai tárgyú könyv. Ez három fajta hatalmat említ, forradalmit, elnyomót, és megszokottat. Bármiféle forradalmi hatalom elsõdleges eszköze, hogy megkerüli, negligálja a megszokottnak hatót, és ezzel erõszakosságra kényszeríti. A politikában a cenzúra, a kirekesztés, a dogmatizálás nem a vég kezdete, hanem a vég.
Miközben írok, megcsördül a telefonom. A nemzetiségi színházak találkozójára egy meghívás. “Persze mi nem vagyunk nemzetiség”.
Ez is egy út. Pénteken benézek a maszortiba, de lehet, hogy a kajlelnyikokkal sábeszolok. Ezek is utak. A Yeti barátomat a chabadnyikok metélték körül. Ez is egy út. A Judapest, marha jó, remélem a Marom.hu is az lessz. Ezek is utak. Eldöntheted, hogy holnap a Gólem, vagy a Zsidószínház elõadására mész l, a Jointtal, vagy a Chabaddal, vagy a Mazsikével tanulsz. Minnél több kapcsolódási lehetõségem van, annál nehezebb a megvezetés- elhallgattatás.
üt éve lépten- nyomon azon sírtunk, hogy ki fogunk veszni. Néhány hete egy Madridból hazatért haverral söröztem a Ladinóban -vagy ladínóztam egy sörrel a kezemben?- elmondta milyen gyönyörû az a város. “Persze ilyen zsidó élet ott nincs.”
Asszem maradok. Adót fizetek. Iroda alkalmazottkodok. Színházat csinálok. Visszavonhatatlanul Ungarer vagyok.
Médiazsiráf!
Nem akartam, de muszáj írnom. hogy lusták és ostobák vagyunk azt is @*va könnyû ám kimondani!!! Tudod mit, legfeljebb te! üN beképzelt és gõgös vagyok!!!:D
No, akkor személyes észrevételek egy “külhonba szakadt hazánkfiától”:))
If I go there will be trouble, if I stay it will be double:)))
Nem túl hosszú de remélhetõleg megbízható tapasztalataim/megérzéseim alapján utóbbira szavaznék, még ha dábltrábl is a dolog. Külhonból imádni is lehet a “ganajt”. Röviden: ugyanaz ami jó “nyugaton”, ugyanaz a rossz oldala is. Pl. nem olyan könnyû fölbosszantani õket – mert a legfontosabb mégiscsak a kéthetente éttermezés, a yacht, a hétvégi ház. Ami miatt mi otthon siránkozunk, hogy “jahajj ez a sok meddõ vita mindenféle politikáról, egyebekrõl”, azok a “meddõ viták” hiányozni fognak. Lehetne sokat értekezni arról, a “nyugatiakkal” miért van ez így, talán õket jobban megkímélte a történelem, nem tudom. De nem is érdekli õket a világ a saját szûk kis világukon kívül és ha mégis, az is csak az utazás kedvéért, nem a “megismerés” végett. A sok üvöltözés, veszekedés, heves vita az, ami egy külföldre szakadt magyarnak nagyon is hiányozhat. Hogy minket még érdekel valami a lakberendezésen és a céges iváson kívül.
Nem azt mondom, hogy a nyugatiak “üresek”, de kicsit talán “üresebbek”. El lehet velük lenni, kedvesek, befogadóak, stb., minden jó elmondható róluk – legalábbis amit én eddig tapasztaltam. De a szellemi pezsgés egy magyar ifjonc társaságban mindenképpen nagyobb:)) Az a kifacsart, és lerágott szlogen, hogy a “jólét nem minden”, akkor válik igazzá, amikor látod is. Sikerükben meglelték büntetésüket:)
A nyomorunk, bánkódásunk kitermeli saját “antitézisét” is – mi õszintébben “tudunk” mosolyogni is.
Plusz, jobban értjük a dolgokat, kritikusabbak vagyunk, “többet látunk” – általában. Az átlagember mûveltsége meg összehasonlíthatatlan.
Még egy közhely, ami nagyon igaz: akármilyen jólétet is tudsz teremteni magadnak, nyugalmat, biztonságot, stb., örökre idegen maradsz. Ezt nem tudod kikerülni, és ez nem függ attól, az adott ország/szûkebb közösség mennyire befogadó – mert ez benned van, nem bennük. Otthon csak Magyarországon lehetsz. Minden hibájával együtt szerethetõ ország. Még akkor is, ha orrba-szájba fikázzuk, alázzuk, elátkozzuk, szeretjük. Szerintem.
üs nem értek egyet Médiazsiráffal – a honhûséget külföldön kezded el érezni:) ün ugyanazt mondtam, amit Te, mielõtt kihúztam. üs örömmel húztam ki! (ugye, a dalszövegben is a dilemma: ha nem jövök ki, most magamat átkoznám) De innen látom a haza értékeit:) (Tán távolról megszépülnek?)
üs ez a honhûség nem valamiféle jóléthez, sikerhez, pénzhez, javakhoz fûzõdik – legalábbis nem anyagiakhoz. Szellemi javakhoz viszont igen.
Tehát szerintem rövidebb idõkre külföldre tanulni, dolgozni, világ látni igen. Végleg lelépni nem:) Ha az arra képesek nem tesznek Magyarországért, kik fognak?
(Hosszú távon) Maradni.:)
Fontos hozzátenni, hogy ezt te egy északojropai jóléti államban tapasztaltad, amirõl én is tudom, hogy elképesztõen magába forduló és depresszív tud lenni.
Ez nem mindenhol van így. ün speciel, ha már, akkor európai államba maximum valami mediterránba költöznék. De preferálom a gyarmatállamoknak indultakat, dél-afrika, újzéland, kanada. üs kövezzetek meg, de törökországban is szívesen élnék. A London-láz engem nemhogy nem kapott el, de sajnálom azokat, akik kimennek pizzafutárnak. A másik szerelem még NewYork.
A pitiáner semmitmondó viták pedig parttalan kiúttalan hozzáállásukkal nem fognak hiányozni, hidd el… :(
Korupció kapcsán tényszerûen annyit mondhatok, hogy már nem az a jellemzõ, hogy egy maffiózó korrupcióra veszi rá sikeresen a közigazgatás alkalmazottját, hanem ott tartunk, hogy egy teljes önkormánzati apparátus dolgozik azon, hogy egy maffiózót rábeszéljen arra, ne a törvényes utat válassza, ne mondjon le korrupciós elképzelésérõl, hanem bátran vágjon bele, sikerülni fog.
Esetemben odáig jutottam, hogy sororzatban 3 alkalommal fellebbeztem meg törvébysértõ ünkormányzati határozatokat, melyek bûzlöttek a korrupciótól, 3 ször nyertem ellenük másodfokú közigazgatási hivatali szinten, mire eljutottam oda, hogy ennek következtében halálos fenyegetések teszik színessé életemet és családom hétköznapjait.
ünkormányzati, közigazgatási hivatali és bírósági szinten tudom bizonyítani a korrupció mindent elsöprõ erejét a magyar viszonyokban, minek hatására embereket megfenyegetnek, megvernek és a felbujtók között egy oldalon állnak a maffiózók és a teljes közhivatai apparátus, a másikon pedig a kiszolgáltatott polgárember.
E!ldönthetem, hogy ilyen módon magamra maradva, behajtom a fejem ennek a valóságnak, vagy küzdök tovább mindenfajta jogi vagy rendõrségi védelemtõl megfosztva, esetleg tartom az elveimet és odébbállok.
gabrilo: érzelmi autista országba én nem mennék, az biztos. :) szóval a skandináv országok tuti kilõve. legszívesebben new yorkba mennék, de zöldkártya hiányában vannak objektív akadályok. az eu-n belül hollandiába mennék, amszerdamba. berlin is szóba jöhet, bár németül nem beszélek sajnos (de talán az angollal meglennék). törökország tényleg izgalmas és perspektívikus hely!
wwan: szomorú és ijesztõ ez a történet és sajnos nem te vagy az elsõ, akitõl ilyet hallok.
Ez a kérdés engem is, többször is megmozgatott, és ez a post különösen jól összefoglalja a helyzetet. Tavaly voltam vele úgy, hogy ha nem megyek el külföldre de azonnal, akkor bizony megfulladok – és ez másodsorban volt emocionális, meg alkati kérdés, mint szakmai.
Médiazsiráf már meg is pendítette ezt:
Ennek amúgy egy külön iskolapéldája, hogy miért nem tud a magyar mozgókép egy normális tömegfilmet csinálni.
Ennek pillanatnyilag számtalan oka van, ami egy nagy, gubancos maszlaggá áll össze és csak görög tovább megállíthatatlanul. Ott van a gubancok között a Shadai által is felemlegetett tanult tehetetlenség, és tényleg: egyként hisszük, hogy nem lehet más, nem lehet jobb, nem lehet változtatni, mert “valakik” ezt úgyis megakadályozzák. ez bizony engem is visszaránt a sárba rosszabb napjaimon.
Aki nem élt életvitelszerûen külföldön, még elképzelni sem tudja a különbséget és könnyen mondja, hogy ott sem más, ott sem jobb, ott sem lehet változtatni. Engem pedig rág belülrõl, amikor arra gondolok, hogyan jutottam hozzá bármilyen szakirodalomhoz ott, hogyan néztem moziban filmeket, amit itthon be sem fognak mutatni soha, meg a szokásos életminõségbeli különbségek is kísértenek, igen.
Nem mondom, a Berlinben töltött fél év sem volt egy merõ joyride, mert rengeteg mindent kellett helyretenni, de annyit tanultam egy nyamvadt szemeszter alatt, mint itthon 3 teljes éven át. Aztán persze a kötelezõ érvényû megdöbbenés, amikor vissza kell térni ide…
Nagyon engem sem hat meg az ‘élni-halni kell’ címû programpont. A szüleimet és a mindenbe belenyugvó barátaimat sajnálom, és nagyon várom, hogy kézhez kapjam a diplomámat, dobozban legyen a diplomakönyvem alapján készült film, és visszamehessek Berlinbe, vagy felvételizhessek egy szingapúri mesterképzésbe.
Parti Nagy Lajos mondta, miután megjárta az obligát DAAD alkotóházas utat, az volt számára a nagy megkönnyebbülés, hogy nem kellett az újsághíreket “magára vennie”, kívülállóként a legkomolyabb poltikai vihar sem érintette meg – na ez is egy érv, mert szerintem a hírektõl való elzárkózás itthon nem járható, mindössze egy nem is túl kreatív önbecsapás, és sokkal rosszabb a szó szoros értelmében belefutni az eseményekbe.
Viszont remek tanácsokat kaptam, hogyan kell majd viselkednem, amikor megtámadnak, kirángatnak a kocsimból és megvernek.
Pillanatok alatt jelentkeztek hasonló ügyekben már járatosabb emberek, akik közvetítenének ellenverõemberekhez, illegális fegyverekhez, szsbadidõs, számlaképes rendõrtárgyalókhoz, stb.
Egész szép kis iparág tenyészik a korrupciótól átitatott ököljogrendszer gyomvirágain.
Amivel nem tudtam vitatkozni, az a következõ mondat volt:
Magyarországon annak van igaza, aki nagyobbat üt.
Hogyha távozni kéne, melyik lenne az a hely, ahol ilyesmi nincs vagy nagyon nem jellemzõ, arra tanácsokat szívesen vennék.
Kicsit hamis a dilemma: Nem csak az a két választás van, hogy örökre elmész vagy két hétnél hosszabb idõre el sem hagyod Magyarországot. El lehet menni négy-öt évre és visszajönni.
Vörösmarty munkásságát teljes mértékben tisztelve, talán az országnak is jobb, ha pár éven keresztül más mintát látsz, szakmailag fejlõdsz, kiszakadsz a magyar viszonyokból és lehetõséged van egy kicsit felülrõl és kívülrõl rá(nk)nézni. Ha kötelességekrõl gondolkodsz, amit nagyra tartok, akkor is jó lehet elmenni – és visszajönni.
üs kívülrõl talán kicsit több jó dolgot is észreveszel (pl. Economist Budapest diary legutóbbi bejegyzése). üszreveszed azt, amit most természetesnek tartasz – pedig nem az.
törökország nem az. áhh mondjuk lehet, hogy csak nekem. dehát az kelet!
mzs:
majd meglátod:)))
New York az nekem is cél még, mitagadás. De attól még hazád egy van – szintén közhely, és megintcsak igaz.
shadai: Mostanában én is gondolkodtam Németországon, de valahogy nem érzem át.:(( PEdig ottan mér rokonyok is vannak nem is kevesen:) Talán késõbb jön a lelkesedés.
San Fransisco sem lehet egy utolsó. De onnan nehézkesebb hazarepülni.
ürzelmi oldal:
‘Nyugaton’ természetesen hiánycikk a lelkiség és ha kicsit
érzelmesebb vagy szociálisan érzékenyebb vagy akkor ez érezhetõ
(vagyis én érzem) dehát egy vásárlói és virtuális társadalomban ez természetes. Szerencsére ott vannak a közösségi dolgok amik
feltöltenek. Meg minden más.
Keletre jönni (menni) ezért mindig jólesik a léleknek (és gyomornak)
egyaránt.
(Amsterdam szerintem egy hosszúhétvége után unalmas.)
annak a megvalasztasa, hogy hova mesz:
4 ev kulfold utan azt a legvegso kovetkeztetest szurtem le:
oda kell menni, ahol (nem torpe) _palmak_ vannak! :)
es ezzel mindent elmondt…
amsterdamba vagyni kicsit retro, nem? meg most azt a nyelvet fogsz naponta a szadon. irto lehangolo. osszevissza burtyog meg roffeg mindenki. ijesztobb a francianal is. ha mar multikult, akkor london ugyanaz es nem kell uj nyelvet megtanulni – a fizetes/munka meg jobb.
Többen említitek, hogy Skandináviába nem mennétek. Nos, én egy évig voltam Svédországban, és az elsõ hónapot leszámítva, amig nem találtam barátokra, nagyon élveztem. Hozzáteszem, nem svédekkel barátkoztam össze, hanem olaszokkal, akikkel egy török büfében találkoztam, de ez talán mindegy.
Imádtam, hogy minden mûködik az országban. Ha 10.13-ra volt idõpontom az orvosnál, akkor 10.13-kor már túl voltunk a kézfogáson. Amikor elhagytam a pénztárcámat, visszmehettem érte, és fel volt téve egy kis piros zászlóval(!) egy ablakba, hogy észrevegyem. A boltos mindig mosolygott, még ha utált akkor is, az utca tiszta volt, és ismeretlen emberek is köszöntek. Csak úgy.
Ha húsz évig maradtam volna, akkor is idegen lettem volna, de nem számított, hiszen voltak ott más idegenek is, akikben könnyen barátra lehettem. Es az olasz pizzás minden péntek este Sabat Shalom-ot kiabált az elõtte elhaladó zsidónak, aki a sarkon lakott.
Ennek ellenére, egyetértek Shadai-al, én is leginkább Hollandiában tudom elképzelni magam, de ha Svédországba, vagy Dániába kéne mennem, nem fakadnék sírva. A hidegségük ellenére sokkal több emberséget éreztem a Skandinávokban, mint azt sokan mondják.
korrekt post.
részemrõl maradás, mégha most kint is tanulok Erecben és simán eltudom képzelni, hogy ott, vagy máshol eltöltsek pár évet, vagy akár ingázzak, Magyarország és fõleg Budapest nélkül nekem nincs élet. az itteni emberek túlnyomó része nélkül azért simán meglennék.
és igen, Aprajafalva tényleg a legkirályabb hely lehetne Európában, ha törpök nem lennének olyanok amilyenek…
Néhány barátom (és jómagam) fenti kommentjeit olvasgatva, élethelyzetüket ismerve feltûnt, hogy mindenki azt tartja a legjobbnak, amit éppen csinál :) – Egyikük azt javasolja, hogy kimenni, majd visszajönni a jó – és eképp is él. Másikuk arról mesél, hogy el lehet menni, de otthon az igazi – és eképp is él. ün szerintem a sok jó emléket mindenhova viszem magammal, és annyi szép hely van a világon.. üs eképpen is élek. Ezek szerint mindenki elégedett az életével – ez a legfontosabb :)
shadai,
mi az, hogy érzelmi autista ország????
:)
hát tényleg gyertek ki helsinkibe:) mert sztem ez pl finnországra tökre nem igaz…. (bár biztos elfogult is vagyok, meg a kognitív disszonancia, de amúgy nem is….)
ha nem helsinki, mi biztosezerszázalék berlin és nem budapest.
vki írta följebb, hogy barátok mindenhol lesznek és ez teljesen igaz, demégis…..soha soha soha nem tudtam egyetlen kulfoldi barátommal sem olyan jóízûen és egymást-megértve beszélgetni, mint a magyar barátokkal. és nem csak a nyelvi korlátok miatt.
Ha beszélnék franciául, azonnal letipliznék Tunéziába. Bizony!
egy idõben bennem is érlelõdött h minimum pár évre ki és elszakadjak innen, ma már inkább a szigetes formában élek (párom egyetemista, család és barátok szintén itt). Már nem tom ki írta, de ellenkeznék azzal, hogy nem lehet kipát sem hordani. Ennyire azért nem durva a helyzet. Speciel láttam kipás fiatalokat a combinon és nekem öröm volt rájuk néznem. Töltöttem néhány gyakorlatot a mediawave-en is, épp a koncerthelyszínként funkcionáló zsinagógában. Egészen hmm holisztikus(?) élmény volt maga az épület is. megjegyzem én még csak meg sem vagyok keresztelve. A rituális vonzata azt hiszem, sosem fog izgatni egyetlen vallásnak sem. hiszek egy élõ egészben, amibe sok minden belefér, fõleg ami erényes és pozitív.
Szerintem is alapprobléma az, hogy rosszul lõjjük be a szintjeinket. Alulbecsüljük magunkat és azt, amink van.
Hogy csak egy példát mondjak, ha szeretnék, este a net segítségével könnyedén kapcsolatba léphetek egy vietnami userrel. Ezt csak kiragadtam, de számtalan apró dolgo van,a minek tényleg örülnünk kellene. Amenynire látom a kortársaim közt (harminchoz igen közeliek) mi utolsó kisdobosok, még nem nagyon tudjuk feldolgozni ezt az új világot. De elkezdtük és sztem ez már jó. kell még pár évtized amíg sok-sok dolog letisztul és kitisztul…fõleg a fejekben.
Addig marad a szigetelés :) de.. van egy mondás, miszerint elõször magadat kell kiteljesítened, aztán a környezetedben kell “fénylened”. ha sok-sok ilyen apró sziget létrejön abból már kialakulhat egy kiegyensúlyozott társadalom.
Egyébiránt miért ne lehetne a külföldet idehozni?
meg aztán az sem ártana így a 21. században, annyi érdekvitából kinõtt háború után, ha rájönnénk, és mindenkit szembesítenénk azzal, hogy mindannyian egy bolygón élünk. Hogy a nacionalizmus egy történelmi fejlemény, varázsige helyett egy izoláló igazságtalan intézmény. Jó esetben úgyis ott van a szívedben a kultúra. Nem kellenek ehhez határok, sem falak. mert esszenciálisan nem különbözünk, csak rétegeinkben. Szeretném megélni, hogy az emberek nem nagymagyarországos matricával rohangálnak, lehetne inkább egy zöldkék bolygó…
Mert az, hogy mennyire élünk jól, egyáltalán nem a vallásokon vagy a “véren” múlik (lásd nagy-britannia, németország, franciaország, akik a bevándorló munkástömegek nélkül nem tartanának ott, ahol ma tartanak).
Matykó kommentjében is találtam igazságokat, én lassan 2 éve költöztem fel. Ma már árnyaltabb a kép a fõvárosunkról, sok napi bibi fáj. Mi valószínúleg egy élhetõbb méretû városba fogunk költözni.
Ha valami miatt mégis el kellene költözni, mert azért mazochista nem vagyok, akkor valószínúleg a közelben maradnék. Szlovénia, Horvátország, üszak-Olaszország esetleg Ausztria. A baráti körtõl nem félnék, mert alapvetõen kevés barátom van és sok ismerõsöm. Néhány embertõl eltekintve, sokszor váltottam közösségeket.
A világmegváltás nemes cél, de szerintem is többet ér ha a mindennapokba csempésszük bele. Cselekedeteinkkel, tetteinkkel változtathatjuk meg a környezetet. Ez viszont nem fog máról holnapra sikerülni. Bevállalod v sem? :D A többi részletkérdés.
Szerintem inkább maradni. Ezek a zûrös idõk arra is jók, hogy megtanuljuk, hogyan nem jó élni. Idõvel szerintem jobb lesz. Ha mégsem, akkor meg a fene megeszi ezt a népet. :)
Ne autistázzunk. Plz. Legalább már itt ne.
Nem birtam végigolvasni a hozzászólásokat. Ha valaki menni akar, az sunyiban húzzon el, mint én is. De hogy ez itt a téma, basszus, politizáljatok, teremtsetek munkahelyet, vagy el van veszve az ország. Mégis kitöl várjátok a csodát? Az öreg gyíkoktól, akik baromijól elvannak, el is voltak mindig, vagy a szerencsétlenektöl, akik képtelen érvényesíteni az akaratukat?
Ti, értelmiségi magyar, zsidó fiatalok tehettek valamit, dugjátok össze a fejeteket, és sürgösen kezdjetek el politizálni, mert az szdsz-nek konyec, meg nem is pálya már nekünk, és a végén tényleg minden még szarabb lesz, ha jönnel vissza orbánék. Addig kellene rendbe tenni a dolgokat. A depressziótokat dobjátok ki a kukába, kutyaszar meg Németországban is van, és az autóutak is szarok, pedig az egyik leglóvésabb városban lakom.
na csa
matyesz
?gy is mint értelmiségi magyar zsidó fiatalok. szerinted mit csinálunk? Csak nézz bele, hány bejegyzés van csak ma a témában. De gyerekek… Tudjátok az apukám találta ki ezt a kerületõrség jellegû cumót. Aztán a parlament min “IX. kerületi modelt” megszavazta. Aztán kilopák a kezébõl. Volt kerületi fõközbiztonsági 3 éven keresztül a zöldségestõl az ügyvéden, és kocsmároson keresztül bárki. Aztán egyszer csak kibukott, hogy a térfigyelõ rendszer összehányta magát, az a törvény, ami “úgysem jön ki!” kijött, etc. Most képzeld, hát nem megkeresték az öreget. ? meg mondja az árat. Szóval korrupció ide, vagy oda engedjétek meg, hogy egy zsoltárverssel búcsúzzak mára: “Az ostoba nem látja, a tudatlan nem fogja föl, hogy amikor a gonoszok virulnak mint a fû, az mind csak az õ pusztulásukhoz vezet.
Matyesz! Nem az a kérdés, hogy mi lessz, ha jön a fidesz, az a kérdés,ha nyáron nem eszel elég gyümölcsöt, mi lesz veled télen.
Kibontom, mert ez így marha értelmetlenül hangzik. Az országos politika ribanca a kisközösségi politika, amíg nem alakítja ki az egységes szokásjogát. Kellenek a zsidó lobbik, de kell, hogy legyen néhány alapszabály, amelyet ha megszeg egy zsidó csoport, akkor az nem megbocsájtható. -pl sajtószabadság sérthetetlensége,- üs ezt mindenkinek érdeken felüli szentségnek kell tartani. Ezen felül kell a francnak zsidó egység! Pláne ilyen- olyan pártok mellet. ün sem vagyok fidesz fun, de jelenleg ami gáz ebben az országban, az sajnos párt -de nem pártoskodás- független.
Szerintem nem nagy ugy. Ma mar egesz pici lett a vilag. Mi het eve dontottunk a menni mellett, csak hogy probaljuk ki mire is vagyunk kepesek mashol. Ez a mashol az USA es azon belul NY. Ja, es sokra vagyunk kepesek. Ezzel egyutt azonban tovabbra is csak egy kalandnak fogjuk fel a dolgot es haza fogunk menni.
Itt hianyzik az otthon, otthon pedig az itt. -ja mielott vaskos trefa jonne: a repulon azert eleg szar a kaja :)
Sohasem ertettem azokat akik tokig Bocskaiban (itt is es otthon is) probalnak Magyarok lenni. Kicsit szomorunak tartom a nagy “magyarkodast”. Ez a dolog nalam belulrol jon: ha sikeres vagyok akkor a mozaik minden darabkaja amibol osszeallok sikeres lesz.
A csalad nagy resze otthon van, a baratok is, es fizetek egy csomo adot, szavazok, ha megkerdeznek. Szoval az eletunk folyama egy kicsit ketteagazott, de ettol ugyanaz a folyo maradt. Egyebkent minel tobbet utazik es esetleg el mashol az ember (nekunk mar ez a negyedik orszagunk) annal inkabb rajon hogy a vilagnak van egy olyan resze akik szamara ez a menni/maradni kerdes egyaltalan nem “porblema”. Talan ezrt mert nem kell vegletekben, mindent elsopro dontesekben gondolkodni. Kalandvagyban kell, meg karrierben (talan).
Kutyaszar? Németországban? Hol? A Kurpfalz kutyaszarmentes terület volt. ?sszel nem tudtak oly gyorsan hullani a fákról a levelek, hogy elérjék az aszfaltot, mert egy dolgos német röptükben elkapta.
“szemléletváltozást elindítani”
irja kovasz.
meg a legutobbi kezembe került HVG (januar kozepi volt), meg a Figyelõ szerkesztõje, meg a Magyar Narancs, meg NOL (decemberben) meg amindenki. (ossze fogom rendezni a forrasokat pontosan es szepen).
ugy mondjak ezt, mintha ez volna a megoldas.
pedighat a problema.
Nem olvastam el az összes hozzászólást, úgyhogy lehet, hogy amit írok, azt már valaki leírta.
Pár hete három napig csak angolul beszéltem.
Egy idõ után arra a megállapításra jutottam, hogy egészen más dolgokat mondok – és máshogy – angolul, mint tenném magyarul. Aztán rájöttem: noha jól tudok angolul, mégsem üRZEM a szavakat, csak tudom a jelentésüket. üs ez szerintem kulturális integráció kérdése.
Ezzel számomra a kérdés igazából eldõlt, akkor is, ha maximálisan egyetértek a “should I go” rész egyes pontjaival.
(Ha a szüleim disszidáltak volna 1984-ben, akkor nagy valószínûséggel egy másik kultúrába lennék integrálódva még akkor is, ha évente hazajárkálnék. Dehát ugyebár a nagymamám nem volt villamos, a szüleim meg nem disszidáltak.)
Persze kalandvágyból, “másutt talán kicsit jobb” felkiáltásból, pénzügyi-racionális-szakmai megfontolásokból neki lehet vágni a világnak…csak viszonylag nagy esélye van annak, hogy az ember maga more or less nemzetközi gyökértelenné válik, maximum a gyerekei élvezhetik igazán az “új világ” szépségét.
Talán ezekbõl már kitûnt, hogy én inkább a patrióta olalt erõsítem. Persze fel lehet tenni az egymillió forintos kérdést: ha kitörne a háború, és újra üldöznék a zsidókat, akkor is patrióta lennék-e, vagy sem.
Erre nem tudok válaszolni, még sosem sikerült kicsikarni magamból egy elfogadható választ. Viszont lehet, – és ez már itt mélázás és egy hipotézis – hogy ezt a fajta kérdést “menni vagy maradni” a zsidóüldözõs rémképpel súlyosbítva jellemzõen zsidók szokták feltenni maguknak, másoknak kevésbé jut eszükbe akkor, amikor épp nem kell semmi elõl menekülni.
De miért? Persze, persze, történelem, miegymás, de ez mégiscsak egyfajta gyökértelenségrõl árulkodik, nem?
az miert negativ/rossz/a downside-on van emlitve, hogy valaki “nemzetkozi gyokertelen?”
Nem feltétlenül rossz, csak azok az emberek, akiket ismerek, és ilyesmi a helyzetük, nem igazán találják helyüket a világban, ettõl fogva pedig állandóan van vmi elégedetlenség bennük. Ez persze lehet alapvetõ személyiségvonás is, amit összeköt a nemzetközi gyökértelenség, nem tudom.
Ugyanazt és ugyanannyit dolgoznám néhány száz kilométerrel nyugatabbra, mint most? = felfoghatatlan életminõség ugrás. Sokat foglalkoztat. Ellenben három gyerekkel már nem megoldás. Elkéstem.
Amit tehettem, hogy otthagyva a fõvárost, egy kedves faluba költöztettem a családot. üs meg kell mondjam, itt még lehet bízni az emberekben, itt még érezni a lakókörnyezet otthonosságát – még beköltözõként is. Itt is érezni a társadalmi elégedetlenséget, de a mindennapokat meg lehet élni, nyugalomban, reményekkel teli.
Az emberi bunkóság és a másokra való totális érzéketlenség itt nemigen tapasztalható. Lehet, hogy az elmenni vagy nem elmenni kérdést feltehtnénk Budapest viszonylatban is?
Akkor a válaszom határozottan IGEN.
IGEN, Elmenni Budapestrõl.
Azért szépen polarizálódnak itt az álláspontok! :]Igaza van azoknak is, akik azt hangsúlyozzák, hogy a kérdés ma már nem bináris. Különösen EU-n belül, a 9000 forintos repülõjegyek világában.
anre: igen, már nagyon várjuk a finnországi utat! :) szóval azt mondod, hogy nem olyanok a finnek, mint a kaurismaki filmekben? ;]
vajda robi: igen, alapvetõen tudod, hogy én is a te lelkesedésedet és optimizmusodat osztom. de nem fájó néha az a kisstílüség, ami olyan sokszor sajnos körülveszi a társulatotokat is?
vadjutka: szerintem aki itthon “well-adjusted”, az jó eséllyel külföldön is az lesz. Aki pedig gyötrõdõ alkat, az külföldön is gyötrõdni fog, exportálja magával ezeket a terheit.
Ha maradtok, gyertek a Teleki téri imaházba. Semmi értékvesztés, nulla társadalmi anómia és korrupció. Politika minimális.
Minden szombat reggel 9.
http://wiw.hu/pages/user/userdata.jsp?userID=9794280
A házba behatolás titkát megtudod telefonon.
“Mert itt érzem, hogy fontos vagyok!”
Legyél TE a tizedik.
Társadalmi célú reklámot hallottak.
Eléggé offtopic volt, de csak reagálok rá röviden…
matyesz,
Mentse a szadi örökségét az, aki meggyárgyult! Mellesleg biztos hogy szarabb lesz, ha a Zorbánék visszajönnek? Zsidóként tán pakoljam a bõröndömet? Ugye ezt te sem gondolod komolyan?
Jómagam úgy vagyok vele, hogy akkor törjön le a kezem, ha a komcsi-libi koalára savazok!
ON
-y
Izrael van, akinek bejött
Metastabil vagyok.Van, amikor fojtogatóan úgy érzem, hogy máshol kellene élnem, máskor pedig el nem tudnám képzelni.
A fontos érvek már elhangzottak mindkét oldalon.
Az elmúlt 10 évben kb. 20 barátom és ismerõsöm lépett le. Teljesen függetlenül attól, hogy zsidók vagy nem. Ami közös bennük, az a kiemelkedõ személyes kvalitások, magas képzettség és tettrekészséggel párosuló vágyakozás a sikerre. Túlnyomó többségüknek nagyon bejött, és vesztes egyikük sem lett. Egyetemista koromban divat volt az „agyelszívás” kifejezés a sajtóban, de most már többrõl van szó. A Shadai által felvetettek egyenesen az agyeltolás légkörét gerjesztik.
ün sanszosan maradok, mert a feleségem határozottan maradni akar (idõrõl-idõre átbeszéljük), ezt a nyelvet és közeget értem a legjobban (bár ez az érv néha a menni oldalon is számolódik), itt élnek a közeli családtagjaim, a baráti köröm, kialakult egzisztenciám és státusom van, amit nehéz lenne felépíteni máshol.
Ennek fényében nyitnék egy új frontot: kinek milyen technikái vannak arra, hogy túlélje Maót?
Tippjeim:
Kevesebb belpol. A tájékozottsághoz bõven elég pár fontos hazai hírforrás feedjeinek gyors átklikkelése valami readerben. Súlyos függõknek az elvonási idõben még engedélyezett egy hetilap, de napilapok, tv-rádió híradók teljesen feleslegesek.
Több külpol.
Kocsi ASAP! Amint lehetõség nyílik rá, le kell hasadni a bkv-ról. Nem a szolgáltatás, hanem az utazóközönség miatt. Eleinte lehet bicikli is.
Hosszú séták az elefántcsonttorony belsõ kertjében: befelé élés (család, minõségi munka válogatott kollégákkal, baráti kör)
Minimális tévézés, azon belül is fõleg külföldi csatornák, kevéske M1-2, Duna, semennyi TV2, RTL.
Elsznobosulás: kiállítások (ha lehet, külföldön is), szépirodalom, komolyzene, és az érdekes témáknak utánamenni a neten.
egyszer a faludival beszélgettem errõl. kézbesítenem kellett neki egy csomagot: anyám hozott haza egy csomag new york book review-t neki. így volt egyszerû. meg mikor csengethet fel az ember hozzá?
éltem 4 évet new orleansban (84-86, 94-95), egyet hollandiában (00-01), van egy holland diplomám is, szóval megkérdeztem, hogyan látja ezt õ, aki -ugye- külföldön sokat…
itthon baromira sajnálták: az emigráció keserû kenyere, satöbbi. csak egy valamit elfelejtettek közben: neki ott kint (ahol éppen volt) sokkal jobb dolga volt, mint a többieknek itt ;) – ennyit mondott, majd dedikálta a pokolbéli víg napjaimat “[nekem] a XXI. századra”
egyébként maradok. és nem zavar, ha azokkal a tehetséges emberekkel járok össze, akikkel szeretnék és akikkel felnõttem, nem pedig azokkal, akikkel lehetõségem van.
nem lesz házimozitermem otthon, sem swimming pool – elsétálok a mûvészbe, meg hetente eljárok a szecskába (és mindkét helyen ismerõsökbe botlok). és ha a legjobb autóm egy kombi skoda lesz? -régebben az anyagi boldogulás is erõs tényezõ volt (’86-ban két év után miért nem maradtunk kint??). de nagyon ‘gazdag’ életet élek itt.
mikro szinten itt vagyok boldog, és igen tisztességesen elboldogulunk, nem?
a makrot meg hagyuk, ja… (de közelrõl nézve máshol se flódni minden)
shadai, hol nevelnéd fel a gyerekeidet? – elõbb-utóbb úgyis ez lesz a kérdés. meg amennyi idõd maradna mellettük berendezni egy új életet…
Nekem az furcsa, hogy nagyon kevés olyan írt ide, aki Izraelben él/élt. Magyarország tele van zsidó fiatalokkal, akik sokáig kint éltek és 10 év után visszajöttek. Kiváncsi lennék az õ véleményükre.
ün mindig is el akartam menni Magyarországról, közben el is mentem egy idõre, aztán vissza, szóval van 1-2 tapasztalatom a témában:
Nekem soha nem hiányzott a magyar nyelv sehol, se a magyarok, magyar irodalomról stb nem is bezsélve. Nagyon jól érzerm magam minden egyes határátlépésnél, amikor elhagyhatom Magyarországot.
DE az évek során arra jöttem rá, hogy nekem a legfontosaab az utazás és nem az, hogy konkrétan hol élek. Ha magyar állampolgárként nem utazhatnék szabadon, akkor biztos elhúznék örökre. De utazhatok, a magyar útlevél manapság kifejezetten jó – vancouveri rokonaink is hatalmas ünnepség közepette kapták meg tavaly (ki hitte volna ezt mondjuk még a 90s elején, hogy kanadai rokonok magyar útlevélért fognak sorbaállni…)
ün még nem voltam olyan országban, aminek tiszta szivvel lennék az állampolgára és felvállalnám. Magyarország sem kivétel, az biztos. Európa a nemzetállamaival eleve ugrott. Utálom a nemzetállamokat, amik eleve kirekesztõek, és sajnos ebben pl Izrael is élen jár.
üs mindennek van ára. Ha nem is a mai generációk, de a korábbiak megdolgoztak keményen érte. üs innentõl milyen jogon megy egy magyar más munkáján élõsködni. Az, hoyg németország tiszta, az azt jelenti, hogy ott egész nap dolgoznak, nincs pihenés, nincs lustálkodás. Hollandia lehet, h virágos meg szabad a könnyû drog, meg élenjár a melegjogokban stb, ennek ellenére az egyik legunalmasabb hely, a legnacionalistáb banda, a legbunkóbb emberekkel. üs itt most nem a pénztáros mosolyogvagynem-kérdésre gondolok. Plusz Hollandiában lehet, hogy egy holland vagy egy európainak kinézõ ember tudja a fenti dolgokat élvezni, de egy hollandiai marokkói bevándorló gyereke (aki esetleg meleg is) már kevésbé érzi olyan jól magát ott.
ün is éltem Finnországban és nagyon klassz hely. De az is nagyon rossz ehly tud lenni, az emberi kapcsolatok, kommunikálóképesség teljes hiánya ha msá szinten is, de legalább olyan gáz mint a magyaroké. üs akkor az alkoholpoilitikába, az állam-egyház kapcsolatába, az orosz-ellenes hangulatba és az idegengyûlöletbe nem megyek bele részletesen.
üs tényleg Magyarország nem a világ vége, bár sokkal jobb hely is lehetne mint ami most. Magyarország nagy baja az éghajlat (csatlakozom az elõttem szóló pálmafás verzióhoz), plusz, hogy irtó unalmas befeléforduló hely. Kivülrõl nézve egyszerûen nevetséges.
ün addig is utazgatok a világban, aztán majd kiderül mi lesz.
(Az adómat pedig Magyarországra fizetem)
vicces mindezt végigolvasni:)))
két ország/hely közt ingázok évek óta- és az ingázás a legjobb:))) nem, ez így nem igaz- a tudat- hogy itt (is) lehetek-de felpakolhatok és mehetek máshova-ahol már megmutattam mi vagyok, ki vagyok, mit értem el.
ugyanakkor- és ez hosszú berlini mkocsmáséjszakai filozofálások eredménye- az emberben (no nem mindenkiben) ott a vágy- hogy azt amit kint látott (jót) ide átplántálja- talán 1 kicsit hálából- mert akármilyen kupleráj édes kis hazánk-én sok embernek sokat köszönhetek itt- akiktöl kaptam, és amiböl odakint élhettem. bizonyára ez roppantul naivan és idealisztikusan hangzik- de valamennyire müködik- hisz jó zsidó módon “javítjuk a világot”:)))))
és 1 számomra kiderült: nyelvében él a nemzet- nyelvében él az ember-ez az a nyelv amiben a legbiztosabb vagyok-hiába írok, olvasok, tanítok a másikon – valami hiányzik- “ez nem az az íz”
Longmannél a lényeg: Hol nevelnénk fel a gyerekeket? Legtöbbünk azért megtalálta a maga (áltlában szûk, de kielégítõ) körét, ahol jól érzi, érezte magát Magyarországon. A kérdés az, alkalmas-e ez a hely az utódok számára is. Minden córeszével együtt Izrael tuti hely a gyerekeknek. üs csak 3 óra Pestrõl. Mint Nyíregyháza.
TET: Nem hinném, hogy a befelefordulás a megoldás, max arra, hogy hasonló depolitizáltság és közöny alakuljon ki, mint gulyás-szocializmusban – aminek a hatása természetesen ma is érzõdik és megjelenik a ’should I go’ részlegben. Félreértés ne essék, én nem az aktív politizálás mellett vagyok, csak nem hiszem, hogy az “ápolom a kis kertemet” attitûd hosszú távon javítana bármit is. Sokkal inkább hiszek a civil tsd-ben, mozgalmakban, ügyekben, és ez nem épül fel hipp-hopp, 50 – más számításk szerint 1000 – év befele fordulás után.
gaabor! Azt írtad, hogy: “üs mindennek van ára. Ha nem is a mai generációk, de a korábbiak megdolgoztak keményen érte. üs innentõl milyen jogon megy egy magyar más munkáján élõsködni.” Ha én ott, ahol korábbi generációk már keményen megdolgoztak érte, adót fizetek akkor én ott más munkáján élõsködök?
Ez a probléma engem is egyfolytában foglalkoztat, köszönet Shadai-nak a téma felvetéséért.
ün 3 évig éltem Izraelben, ahol abszolút sok szempontból megtaláltam a helyem de bizonyos dolgokban igenis outsider maradtam no matter what…Pl.katonasággal kpcsolatos topicok, ill.gyerekkori flashbackek, amik számomra semmitmondóak..Volt viszont közösség tudatom életemben elõször, hirtelen érdekelt egy csomó történés, ami Magyaro.-n teljesen hidegen hagy! Magyaro.-n individuálisan élem az életem, semmi nem érdekel a közéletbõl.Van egy kis sziget, akikkel érintkezem, fogalmam sincs mi van Balmazújvárosban, vagy Vecsésen és nem is érdekel!
Ennek ellenére zámomra a megoldás nem elszakadni M.o.-tól, hiszen itt vannak a szüleim, barátaim, igenis imádtam pl.itt ált.iskolába járni, stb…
DE ott akarom majd felnevelni a gyerekeim és haza fogok jönni otthonról 3 havonta látogotóba.
Hiszek abban, hogy lehet két hazája az embernek!
Szerintem minden magyar zsidó fiatalnak ki kéne próbálni Izraelt!A beilleszkedésben pedig a legtöbbet egy Szabre partner segíthet…
x: nem értem a kérdést. A mostani adófizetésnek semmi köze ahhoz, hogy ki épített fel egy országot és kulturát.
Ez nem azt jelenti, hogy engem különösebben meghatna ez a kérdés és ne tudnék nyugodt lelkiismerettel pl Spnyolországban (fõleg délen) élni és élvezni a napsütést és a pálmafákat. ün csak arra céloztam, hogy ezeket a tökéletesnek tartott helyeket is valakik felépítették és fenntartják, és egy kivülállónak ebben a rendszerben nem feltétlenül ugyanaz a státusza, mint egy több generáció óta ott élõ egyénnek. üs ezt szeretik is éreztetni (pl a magyarok is Mo.n vagy az izraeliek Izraelben)
Gong Xi Fa Cai! Happy Chinese New Year mindenkinek!
Magyar zsidónak gyakorlatilag 2 lehetõsége marad haza nevû részidõs hétköznap-használati jog helyes kiválasztására.
Az egyik természetesen a birdland villapark bükkfürdõn, közel az osztrák határ, ha már nagy a lelkesedés pesten és a sorstársak csak a függöny mõgûl lesnek ki az ablakon, akkor bükkfürdõrõl egy gyors csomagolással 30 percen belül elhagyhatjuk a szeretett hazát, és átléphetünk a mérsékelten zsidótûrõ sógorokhoz, onnan meg irány a szabadság, ahová a kalapomat dobom…
A másik hely meg természetsen newyork.
Már tízéves korom óta tudom, hogy az az igazi hely egy zsidó családapa számára: ahogy goldner gyuri mesélte a hatvanas években, disszidensként hazalátogatva, feleségével és Daísy lányával erõsen illatosított bundákban betoppanva felszab-téri kifestetlen lakásunkba: ti pesti zsidók nem tudjátok mi a jó, egymás feleségeit kefélitek unalokig, míg mi yorkban a néger bejárónõt!
Ettõl a gondoltattól máig nem tudok szabadulni, mi más lehet még szempont ezen kívül?
En innen Birminghambol azt tanacsolnam: NE, legalabbis ide, Angliaba ne.
Melo, penz rendben, de iszonyatosan, brutalisan _egyedul_ lehet itt lenni. Hogy miert, az jo kerdes – lehet, hogy sima matematika. Ha otthon van 50 haverod, itt is lesz 5. Ennek a tipusnak valszeg OK. De ha otthon 5 van – mert mondjuk mindig is tobbre becsulted a mely beszelgeteseket a felszines csevegesnel – itt egy se lesz. Ugyhogy van a melo-net-olvasas haromszog es ez a dolog meg csak nem is emlekeztet semmire, amit eletnek lehetne nevezni. Mintha nem is letezne az engem korulvevo tarsadalom, orszag – mert egyedul nyilvan nem fogok elmenni sehova, foleg hogy mindenhol mindenki a “mate”-jei csapataban van es le se szarja a tobbit, pont ugy, mint otthon, de ott legalabb megvoltak a sajat “mate”-ek.
Meg egy ev – addig tanulok nemetul – es irany Becs. Onnan legalabb minden hetvegere haza lehet jonni. Nincs jobb otletem.
Jaksity György véleménye a témáról, csak érdekességképpen. (a cikkben található videó kilencedik percénél): http://www.fn.hu/penzugy/20080206/ralatas_nagyon_durva_hegymenet_jon/
Heidelbergben.
Mondjuk valszeg nem a németek kutyáiból marad ott, de hát azért marad..:)
talán témába vág.
http://www.portfolio.hu/tool/print.tdp?k=3&i=93173
Hub Culture Zeitgest Ranking:
http://www.hubculture.com/index.php?option=com_content&task=view&id=152&Itemid=44
egy évet éltem a dekadens de kellemes Dániában, és mióta itthon vagyok folyton elvágyom. megyek is. mert megörjít a tehetetlenség, és pl az, hogy egyetlen cég sem szeretne legálisan alkalmazni. meg az amikor látom, hogy baseball ütövel kergeti a az intelligens nagymagyarországos matrciával ellálott autó tulajdonosa végig a wesselnényin a bicilist, mert szerinte az bevágott elé.
álmodom egy szebb világról, egyszerü kis bologságról, lebegö nyugalom egy átlagos napon…
A régi kérdés:
Hogy beszél az okos zsidó a hülye zsidóval?
Telefonon, New Yorkból.
egy kis csemege a témához:
http://archives.lesoir.be/t-20080206-00EUJG.html?query=Marcel+Kalmann&andor=and&when=-1&sort=datedesc
http://archives.lesoir.be/t-20080206-00EUJG.html?query=Marcel+Kalmann&andor=and&when=-1&sort=datedesc
GO WEST!
Szerintem 3 dolgon érdemes elgondolkozni mindenkinek a témával kapcsolatban:
1) Ártunk-e vele, ha kimegyünk? (ha félelmeink vannak a változással kapcsolatban)
2) Tudjuk-e szeretteink hasznára fordítani a kimenetelt? (család, haverok, rokonok, zsidók, magyarok, mongóólok, etc…)
3) Hol tudjuk megvalósítani az álmainkat, hol van ehhez a legjobb milliõ? (ha még merünk-tudunk álmodni, a sok evickélés/lavírozás közepette)(Szilikonvölgy, Amazónia, Svájc, Izrael, Skandinávia, Levante, Afrika, Kína, Bhután, Uruguay, Budapest-Judapest, Jew York, etc…)
Az összes többi kérdés kérdés ezek folyománya és pusztán technikai jellegû imho.
szia shadai,
mivel meglõttél a kérdéssel:
Praktikus dolgokról elõször:
1. feltétlenül el kell menni, legalább néhány évre.
2. gyerekvállalás elõtt kell elmenni vagy akkor, amikor a gyerek éppen iskolába megy, hogy kint kezdje el. ün éltem New Yorkban kisgyerekkel 3 évet. Ha nincs sok pénzed, nem tréfás, mert nincs bölcsõde-óvoda. Ha itt elkezdi az iskolát, akkor itt lesznek a barátai, borzalmas kegyetlenség megfosztani tõlük.
3. addig kell elmenni, míg a szüleid el nem kezdenek hanyatlani. Akkor az lesz a dilemma, hogy nélküled hal meg, vagy hazajössz hozzá. (ün hazajöttem; ezért jöttem haza.)
4. minden országot lehet szenvedélyesen gyûlölni. egy barátnõm Hollandiában járt egyetemre, ment férjhez, csinált mûvész-karriert; szenvedélyesen gyûlöli, és idealizálja Magyarországot.
5. minden országban lehetsz magányos. A húgom brit állampolgár, 16 évet élt Skóciában és Angliában, aztán hazajött, mert 16 év után se barátkozott vele egy angol se, itt pedig végig megmaradtak a barátságai. (Itthon aztán sokkot kapott attól, amit talált. Tanulság: a 16 év nem a jó arány, vagy 3-4 év után kell hazajönni, vagy 40 év után, amikor mindenki rajongva néz rád).
6. az öreg értelmiségi emigránsok hazajönnek. Lehetsz kint jó, de sosem leszel olyan fontos. Engem sztároltak kint, de amire itthon képes lehetek, ha beleteszem, ami jár, megkeresem a szövetségeseket és elviselem mások gyûlöletét, irígységét, paranoiáját, ahhoz közel sem kerülhetnék Amerikában (ennek ellenére nem jöttem volna haza, ha nincs családi kényszer). Ez persze csak bizonyos tevékenységi területekre áll; mások esetében kötelezõ elmenni (mondjuk ha tudományos pályán vagy), aztán hazajöhetsz sütkérezni életed alkonyán.
7. A magyar közélet borzalmas, és a korrupció szintén, a betarthatatlan szabályok szintén, az anómia szintén. Eldöntheted, hogy hozzájárulsz egy posztkommunista ország civilizációjának kialakításához, vagy elmész egy civilizált országba (ahol szintén van korrupció stb, ha kevesebb is, csak téged nem fog zavarni). Kár lenne, ha elmennél, mert te már hozzájárulsz ennek a civilizációnak a kialakításához.
üs persze szívás, mert lehazaárulóznak vagy leantiszemitáznak vagy legkorruptoznak.
Gondolod, ha amerikai elnöknek indulnál, nem kapnád ezt meg mind, meg még a szexuális életedet is különbözõ változatokban?
Aki látható, aki tétre megy, az kap az arcába, és kap övön alul is. ün ebben a országban kaptam hideget-meleget, mindenkitõl — amikor elõször lebelvárosizsidóztak nyilvánosan, Bécsig rohantam, és utána rögtön New Yorkba. De nem rajtunk múlik?
Magyarország szerintem rosszabb azoknál az országoknál, amelyekben huzamosabb idõt töltöttem, de ez csak fokozati kérdés, nem minõségi. Az általam ismert New York-i értelmiségiek gyûlölték és fúrták egymást, és mindenhol van old boys network és lobbizás. Csak téged nem zavar majd, mert nem az a hazád.
Engem lehet, hogy végül kikényszerítenek az országból (ennek teljesen valós veszélye van) — addig harcolni fogok egy másfajta országért.
Magyarország defetista. De amikor az emberekrõl írsz, a metrón, nem vagy te magad is defetista? (Gondolod, New Yorkban mindenki mosolyog a metrón?) Amikor arról beszélsz, hogy tanult tehetetlenségben él mindenki, nem a tanult tehetetlenséget gyakorolod? Amikor úgy véled, hogy alig egy-két emberrel lehet szót érteni, nem vagy intoleráns és elzárkózó, bizalomhiányos és anómiás?
Kedves mindenki,
nagyon érdekesek a meglátásaitok, köszönöm. Gondolkozom most egy kicsit rajtuk. Megígérem, nem megyek el egyelõre – bár Párizsba igen, de csak 10 napra. ;]
A tündék elhagyják Középföldét.
üs ez rossz.
Ha mar eldolt az igen vagy nem, a hogyan fokozatairol reszletek itt: http://kispad.hu/blog/200801/koltozunk-franciaorszagba-5-resz.html
(Kispad-reklam)
Engem ezek az ‘apro reszletek’ elegge eltantoritananak, persze lehet olyan erv a menni mellett, ami erosebb.
azért nem csak nyugateurópa vagy NY/izrael létezik a bolygón.
Mi nagyon alapos mérlegelé sután indultunk el, kicsit kalandvágyból, egy kétéves gyerekkel.
Igen, ha itt megállunk a lábunkon, sikeresek leszünk a magunk léptékével, akkor lemondtunk arról, hogy a magyar rögvaló élhetõvé tételében részt vegyünk. Nem egy nagy lemondás.
Az elsõ a prioritási listán a gyerek jövõje, mi mind a ketten beláttuk, hogy még itt sem (pedig ez pesti fejjel elképzelhetetlenül befogadó és toleráns ország) leszünk bennszülöttek, sose, bár ez nem jelent igazi hátrányt és aki egyáltalán mondhatná, az két évvel elõbb érkezett csupán… De a gyerek igen. Nyilván részesül a helyi visszásságokból, de megússza azt az elszánt ostobaságot, ami a magyar rögvalót átitatja, noch dazu, mûködteti.
Ha ez a kísérletünk nem jön be, akkor keresünk másik országot, de semmiképpen nem szeretném, ha a gyerekem bp-en nõne fel. Majd ha nagyobb lesz, elviszem megmutatni, mert bp-et látni kell, de végigcsinálni nem kell. Nekünk egy évbe telt felismerni, egy évbe telt összerakni sok év millió apró gonoszságát, irigységét, kiszámíthatatlanságát és reménytelenségét.
Igen, õrült kompromisszumok, végtelen sorban, nap, mint nap. ?j élet, új egzisztencia, új lábos. Viszont találtunk egy társadalmat amiben finnországi szint alatti a korrupció, ha akarnék járhatnék kipában az utcán büntetlenül, sõt, ha akarom, kaphat a gyerekem zsidó nevelést is.
A magyar zsidók téveszméje, hogy nekik kell helyrehozni vagy élhetõ hellyé tenni azt az országot, aki mindig is utálta õket. ün ezzel nem értek egyet. Ha egy ország okos, akkor vigyáz a zsidaira (is!), mert tudja milyen klassz környezetet teremtenek, amibõl a környülállók is profitálnak.
Hosszú évek óta dolgozunk, adózunk, annyival vagyunk bejelentve, nem lopunk, nem trükközünk. Példamutatás, mi? Hamar kiderült, hogy így nem telik még egy gyerekre, pedig szeretnénk. De az ország nem teszi lehetõvé, én pedig nem kívánok folyamatos adócsaással, ügyeskedéssel, okosságokkal babrálni, hogy enni adjak a családomnak.
A befelé fordulással nem megyünk semmire, le lehet költözni vidékre, kis faluba bújni a valóság elõl, de hiába mászol a fára, a fûrész a tövénél kezdi.
Egy országot nem lehet erõnek erejével jobbá tenni, ahhoz az országnak is akarnia kell. Egy okos ország akarná is, Mo. nem okos ország.
Azt pedig nem mondja az írás, hogy a zsidónak muszáj szarul éreznie magát.
(természetesen az, hogy valaki megy vagy marad, az annyira egyén és környezet és sorsfüggõ, hogy senkit nem szabad ez alapján megítélni. Nincs általánosan jó döntés, csak kompromisszumok vannak.)
Pappito: ez most melyik ország? vagy csak én olvastam figyelmetlenül?
gaabor, klikkelj pappito nevére, én is ott leltem meg a megfejtést
ün azért óvatosan bánnék az “el kell menni és vissza kell jönni” elvvel: többször megtettem, visszajönni nem olyan könnyû, a barátokat jól megszûri egy távollét, és kb fél év, mire az ember visszaintegrálódik (vagy csak én vagyok szociopata?). üs onnantól kezdve már nem lehet nem tudni, hogy van más is… könnyû belecsúszni egyfajta köztes állapotba is (se itt se ott), ami évekig is eltarthat.
Szóval én ha mennék (és – mennék!) akkor már csak évekre, hosszútávra.
Eszembe jut a “- Mégis, Kohn bácsi, el kellene dönteni, hol érzi magát a legjobban. – Hát útközben, fiam, útközben.” valamint egy fiktív filmplakát (A bolygó neve: zsidó), utóbbit idõm hiján a többi tervezõre hagyom. ün speciel maradok. Egyelõre.
Kedves shadai, maradj!
“Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak hagyd örökûl ha kihúnysz: A haza minden elõtt.”
Klcsey Ferenc …
Sajnálom, a rendszer megette az “ö” betût, a címsorból másoltam be. Azért kitaláltad, ugye?
Szerintem papamac találta fején a szöget, sok hozzászólóban fel sem merül, hogy Budapest alternatívája egy magyar vidéki város/falu lenne.
S hogy miért nem költözöm haza szülõvárosomba? Próbálj meg állást találni…
Mitagadás, ismerem az idézettet és idézetet, nem volt mit kitalálnom.
A “mélymagyar” – nak köze nincs hozzá – szerintem.
Feltételeztem. Van azért a link alatt még pár idézet.
Szerintem sem függ össze a “mélymagyarral”, azért is idéztem be pont ide.
Kedves mmagyar,
milyen link alatt? Nem látok idézetet…
A többit meg nem értem.
pappitoval ellentétben én meg inkább érzem annak a szükségét, hogy változtassak az itthoni viszonyokon, minthogy kint beleüljek a jóba. változtatni meg nyilván csak úgy lehet, hogy elõtte jársz egyet a világban és az összegyûjtött pozitív és negatív (bármilyen furcsa külhonban is van ilyen) tapasztalatok alapján hozzám hasonló gondolkodású emberekkel kifüstöljük Pató Pált innen.
ün közel másfél évet voltam most kint Angliában, tanulás végett. Hááát, nem tudom. Szóval azért az a Nyugat korántsem az a Nyugat, amirõl mi itt a pesti depiben álmodozunk. ün igazából csak annyit tennék hozzá, ezzel összefüggésben, hogy az is nagyon fontos, melyik országba, városba mész el innen. Mert pl. nem biztos, hogy egy kisebb, de nyugati város kárpótol Budapestért. Lehet, hogy pl. Strasbourgban a kutyaszar magától ugrik a kukába, de mi a francot csinálsz ott? Szerintem el kell menni egy kicsit, hogy tudjuk értékelni azt, ami itt van. Mondjuk Pestrõl nem tenném ki a lábam itthon!
Ja, és még valami. Az angol egyetemista fiatalok jelentõs része masszívan Izrael és zsidóság ellenes. Ez alapvetõen a totálisan bárgyú lelkiismeret-furdalásos cuccból ered, mely szerint igazából Izrael, USA, és UK a gonosz tengelye, akik blablabla, a többit ismerjük. Szóval zsidónak lenni ott sem annyival jobb. Itthon legalább minden antiszemita turult fest a homlokára, és tudod, merre hány méter. Nagyobb pofára esés, amikor fél év haverság után derül ki, mikor szóba kerül véletlenül Izrael, hogy a nyugati barát, akivel eddig kint lógtál, és Make love not war feliratú divatpólókban mászkált, az masszív antiszemita :(
Kedves Ajudit!
A link, amire céloztam, a következõ:
link
ün Opera böngészõt használok, az elfogadja az ékezetes betûket is.
Egyébként pedig csak igazat adtam neked abban, hogy az eredeti idézetben megfogalmazott gondolat célcsoportja nem a mélymagyarság, hanem minden olyan honfitársunk, aki ezt az országot a hazájának tekinti.
ün shadait az általa leírtak alapján ilyennek gondolom, és ezért idéztem be ebbe az “emlékkönyvbe”. Magamtól sajnos nem tudok ilyen szépen fogalmazni.
Ceterum Censeo…
Aki marad, velünk tart!
Teleki téri imaház, tiszta idõutazás. Nem vicc.
Szombat reggel 9. Lanyok kicsit késhetnek :)
Uj szlogenünk: “TELEKI. EGY TÍZEDIK MINDIG J?KOR JüN”
A rabbiné S?LETJüR?L nem is beszélve. Na?
http://wiw.hu/pages/user/userdata.jsp?userID=9794280
Köszi MbA, de most (valamint jövõ) pénteken Párizsban leszek.
De egyszer most már csak eljutok oda! :)
Hidd el, megéri.
Párizsban úgy sincs Teleki téri imaház. Itt is csak addig lesz, amíg csináljuk.
Aztán itt van például ez a sólet. A múltkor meg megmaradt a süti. Micsoda szégyen! Csak nem dobhatjuk ki, ugyebár… :)
TELEKI. EGY TÍZEDIK MINDIG J?KOR JüN
Kedves mmagyar,
azon a linken – Mozillával – semmi nincs.
Csak tudnám, miért ezt a nevet választottad magadnak …
Kedves Ajudit!
Talán azért, mert az vagyok.
Ígérem, ez az utolsó próbálkozásom a linkkel:
http://hu.wikiquote.org/wiki/K%C3%B6lcsey_Ferenc
Ha ez sem megy, akkor légy szíves próbáld meg úgy, hogy behívod az elejét (…/wiki), és az oldal keresõjébe beírod: Kölcsey.
Egyébként az egész oldal egy nagy idézetgyûjtemény.
volt már nekem is olyan, h nem itt éltem (voltam én takarító és mosogató az USA-ban, Írországban és Izraelben is)
menés mellett nekem mindig akkor van legnagyobb kedvem dönteni, mikor már nagyon elég…
elég abból, amibõl a média munkások élnek
elég abból, amibõl a korruptok élnek
elég a csalásból (azaz abból, h az orvos nem ad számlát, hogy én lopott software-t használok, hogy mindenki azt nesznál, hogy ez a sikk)
elég a butságból, ami jön a tv-bõl
theát, amikor betellik a pohár, én mennék.
aztán jön az az 1-2 maradni, amint azt Shadai (80%-20%, ami az én esetemben talán 90%-10%) és csillag (zsidó misszió) MbA (Teleki tér) is írja
és maradok.
TELEKI. EGY TÍZEDIK MINDIG J?KOR JüN
Kedves mmagyar,
megnyugodtam: Kölcsey valóban ott van. Az idézetek, hát, …hmmm … régi ismerõseim, nem kell ahhoz net.
Ki / mi a mélymagyar a te definíciód alapján, aki vagy?
( Remélem, Kölcsey nem is ismerte a “célcsoport” szót – sem. )
Magyar az, aki szereti a hazát. A mélymagyar rajong érte.
Isten az égben!
Kedves Ajudit!
Sosemvolt zsidó létemre szoktam olvasgatni ezt a blogot, sok másikkal egyetemben. A kommenteket is. Tetszik benne sok minden, az (ön)irónia, a kulturált hangnem. Eddig csak olvastam, nem gondolom, hogy belsõ ügyeitekbe bele kellene szólnom.
De ez a – shadai-féle – bejegyzés, ami a ti közös dilemmátokról szól, úgy érzem, mindannyiunk közös ügye is. A hitközséges résztõl eltekintve, ami engem nem érint (illetve dehogynem, csak másképp), akár én is írhattam volna. Azzal a különbséggel, hogy – noha tudom (sejtem?) – honnan vándorolhattak be az õseim, oda már nagyon régen nincs visszaút.
A magyar zsidók többsége már legalább 5 generáció óta itt él. Hogy is mondta Frank úr? Az úri magyar harcos és a szorgalmas, üzleti érzékkel megáldott magyar zsidó a történelem folyamán mindig kiegészítette egymást. Nemzeti örömben és gyászban mindig híven osztoztunk.
Az úri magyar harcosok teljesen kivesztek. A magyar zsidók sorai is megritkultak. üs a megmaradt magyar zsidók szövetséges nélkül maradtak. Talán itt lenne az ideje egy új szövetséget :) kötni egymással. Már ha marad még kivel, mindkét oldalon.
Kedves mélymagyar,
ennek az “új szövetségnek” a lehetõségérõl szólt (volna) a Konzervatóriumos írásom.
üdv,
shadai_deep_jew:)
Kicsit az a sztori jutott eszembe, amikor Egyiptomban ülnek a népek, hogy most akkor menjünk vagy ne menjünk Kánaánba. Ok, itt rabszolgák vagyunk, ok, vernek minket, de ezt szoktuk meg, nem is _olyan_ rossz itt. Plusz még aki elindul, az tuti, hogy nem fogja magáénak érezni Izraelt, mert 40 évig vándorolhat a sivatagban, amíg meg nem döglik, és majd csak a _gyereke_ mondhatja el, hogy képes változtatni a sorsán ill. hogy másmilyen életet akar élni.
Idézetekhez:
“…Mert mit adtak nekünk a rómaiak?…”
Kedves shadai!
Szívesen olvasnám annak a cikknek a második részét is!
Kedves mmagyar,
tekintve, hogy én nem tartozom, az egyszerûség kedvéért: se ide, se oda, … illetve nem tudom a szempontot, mi szerint sorolod be az embereket ide vagy oda, nem nagyon tudok mit kezdeni a “Talán itt lenne az ideje egy új szövetséget :) kötni egymással.” mondatoddal. Meg hát, ha kivesztek az “úri magyar harcosok”, bárkik is voltak, akkor kivel?
Shadai tényleg próbálta … ha szerintem nem is szövetséget ( mert miért is ), de értelmes párbeszédet, stb, stb.
Ma fedeztem fel: http://elinnen.blog.hu
Kedves Ajudit!
Sok egyéb mellett az általad feltett kérdésekrõl is szólhatna shadai cikkének második része, ha megírja, persze. Mert megsértõdött, úgy látom. Olyan magyaros ez is, nem gondolod?
Azt látom, hogy valamit kellene kezdeni ebben az országban, mert lassan teljesen élhetetlenné válik. A megoldást nem tudom, de nagyon sajnálnám, ha pont az értékes emberek mennének el, és itt maradna az emberiség ocsúja.
Shadai, a link eü – is szövege azért marha nagy túlzás, ráadásul általánosít: minden magyar orvos gazember – ez meg egyszerûen nem igaz, az említett fogorvos meg hülye.
deep_hungarian: jelentem, nem sértõdtem meg. majd megírom valamikor a 2. részt, de nem oda, hanem majd ide. :)
ajudit: azt még nem olvastam, mert hátulról kezdtem a blogot.
ün meg nem shadaitól kérdeztem ( de persze írja meg! :-) ),
hanem téged, mmagyar. Az õ szempontjai világosak.
Miért sértõdött volna meg?
?jabb kérdés, neked: kik az értékes emberek? üs még egy: szerinted hol élhetõbb az élet, mint itthon?
Kicsit kezdem úgy érezni, mintha vendéget marasztalnál a saját otthonodban …
Kedves Ajudit!
Az embereket nem én sorolom be, maguktól állnak be valahová. Mások meg csak sodródnak.
Hogy kinek kellene és kivel szövetséget kötni? Honnan tudjam? ün nem vagyok társadalomtudós. Csak nagyon zavar ez az egymás elleni háborúskodás.
Az értékes ember definícióját várod tõlem? Vagy kezdjem el sorolni, hogy kik az értékes emberek, szerintem? Nem én döntöm el, hogy ki az értékes ember, lehet, hogy én magam sem vagyok az.
Nem tudom, hogy hol élhetõbb az élet, mint itthon. ün azt szeretném, ha itthon lenne élhetõbb az élet.
Honfitársamat marasztalom a közös hazánkban. Sajnálom, ha nem ez megy át.
Kedves mmagyar,
az “jön át”, hogy használsz olyan szavakat, amiket nem tudsz értelmezni. Pedig, mintha komoly dolgokról szeretnél beszélni. Mintha …
Talán, ha elõbb tisztáznád magadban, magaddal egyet s mást, ha elõbb rátalálnál magadban néhány válaszra, az is kiderülne, mit szeretnél másokkal közölni.
Kedves Ajudit!
Ha megkérnélek benneteket, hogy ugyan, értelmezzétek már nekem, mit jelent az, hogy zsidó, vajon hányfélét hallanék? üs mit kezdenék a válaszokkal?
Nem filozofálgatni, meg definiálgatni jöttem ide, hanem azért, mert ebben az ügyben úgy érzem, hogy közösek a problémáink. Engem nem érdekelnek a vallási és egyéb belsõ ügyeitek, de a magyarországi mérgezett légkör igenis zavar. ün kis ember vagyok, és ha egy picikét is sikerülne hozzájárulnom a helyzet javulásához, annak is örülnék.
El lehetne persze vitatkozgatni a végtelenségig az én értékesember-képemrõl, meg lehetne minõsítgetni is azt, de ez vinne a jobbítás felé? Kötve hiszem.
Lehet, hogy kicsit pongyolán fogalmaztam, de azt akartam mondani, hogy shadait értékes embernek tartom, ezért sajnálnám, ha elmenne. Nem kell ezt túlagyalni, meg hátsó gondolatokat keresni!
Ha lehet, én is kérdeznék valamit.
Ha egy tizes skálán a zérust a “Juden raus” képviseli, akkor mi a 10-es, és hol helyezkedik el ezen a skálán az általad nekem tulajdonított “ugyan csak a vendégemnek tekintelek az otthonomban, de marasztallak” hozzáállás?
Mostanában kezdek rászokni a judapest olvasására, még azért van mit csiszolni az olvasási technikán.
Tizenéves koromban vadul el akartam menni Magyarországról. Ma is el akarok menni, de nem megyek el :)
Nálunk ez a menni v maradni kérdés 3 generáció óta megy:
- nagymamám testvére elment, nagymamám itt maradt szülõket ápolni
- nagybátyám elment, édesanyám itt maradt szülõket ápolni
- öcsém most megy el, én meg maradok itt, de én nem ápolok senkit :) – még …
A fenti szekvenciától függetlenül elmehettünk volna, de végül feleségemmel Magyarországon építettünk házat. Elköltöztünk Budapestrõl és kialakítottuk az elefántcsont-tornyunkat.
Van baráti körünk, õket meginvitáljuk. Ezen kívül hetente 1-2 alkalommal megyünk Budapestre.
Bevásárolni Európában szoktunk – az utóbbi hónapokban Barcelonában, Párizsban, Bécsben is shoppingoltunk, illetve Budapesten és környékén olyan forrásokat kerestünk, amelyekkel kielégíthetjük sokszínû gasztrónomiai érdeklõdésünket. Van kedvenc éttermünk (Segal Viktor rulez), kedvenc sushi bárunk (éljen Okuyama szan!), járunk színházba, moziba nem.
Saját vállalkozást irányítok, magyar munkavállalókkal, de magyar ügyfelünk rém kevés van – magyar alvállalkozókat sem foglalkoztunk, mert rémisztõ a munkamorál.
Megadom az államnak, ami nekik jár, azon felül amennyire csak lehetséges kizárom a magyar államot az életembõl.
A Magyar Gárda megalakulásakor megrendültem. A második világháború máig ható trauma a családunkban, nekem mindenki magyarázzon amit akar, de ez egy undorító fasiszta alakulat és ha ilyen létezhet ebben az országban, akkor innentõl kezdve mégis szervezni kell a menekülést. ?gyhogy tettünk 1-2 tapogatozó lépést és most kivárunk.
Még írhatnék sok “okosat”, de inkább leállok.
Kedves mmagyar,
ok, ok :)
Csak kérdezgettelek.
Nem minõsítek – vagy, ha igen, azt nem itt teszem.
Nagyon tetszett a poszt. A should stay, mint az értelmiség morális feladata bennem sokszor már úgy merül fel: lehet, hogy a generációnk éppen azzal használ a legtöbbet, ha beszédesen és tömegesen távozik.
a címbéli kérdésre adott választól függetlenül az már önmagában nagyon jó, hogy bármikor szabadon el lehet innen menni és vissza is lehet térni. és aki teheti, az menjen is külföldre, ismerjen meg más társadalmat, kultúrát, környezetet, hogy aztán újult erõvel tehesse jobbá a hazai állapotokat… :-)
az antiszemitizmus, korrupció, hiányos jogállamiság nem elég indok a költözésre, ilyen van nálunk fejlettebb országokban is.
D.
Kedves Pnegyesi!
ün nem igazán értem h nálad mi is a döntõ ok h maradj. Meg is õrülnék ha elefántcsonttoronyba kéne laknom.. Mellesleg mindezeken túl ha már “shoppingolni” (istenem de utálom ezt a szót) úgyis Ojrópába jársz, akkor miért követed el az a hibát hogy az adód nem oda fizeted? Gyurcsányéknak adózni… lásd Danaidák hordója…:D Mindenesetre értem én hogy valahol ez az a hely ahol laksz (kár hogy nem a hazád)és valahogy ragaszkodsz hozzá, de ezt a magyargárdás haccacárét nem igazán értem.. Ha képes vagy 300 feslett népitáncosnak öltözött bohóctól kiszaladni a világból akkor lehet hogy a hiba a te készülékedbe van..
Próbálom szemléltetni, hogy egy kívülállónak(gyk. nem félõsnek) hogyan tûnhet a te írásod (Figyelem ER?S szarkazmus következik)
“A Chábád Lubavics Hungary megalakulásakor megrendültem. A z elsõ világháború utáni proletárdiktatúra máig ható trauma a családunkban, nekem mindenki magyarázzon amit akar, de ez egy olyan alakulat, aminek a köv. generációja majd jön Lenin fiúnak öltözve felakasztani – mint ahogy a Dédnagyapát ‘19-ben – és ha ilyen létezhet ebben az országban, akkor innentõl kezdve mégis szervezni kell a menekülést. ?gyhogy tettünk 1-2 tapogatozó lépést és most kivárunk.
Még írhatnék sok “okosat”, de inkább leállok.”
Szarkazmus off.. igen én pont ugyanilyen értetlenséggel olvastam a tiedet. (gyengébbek, flamerek és hivatásos beszauruszok kedvéért, nem… nincs semmi bajom a Lubavccsal)
Egyébként ez a hozzáállás nagyon jól esik azoknak akik hazájuknak tekintik azt a helyet ahol te laksz, hisznek az emberi jogokban, nem különbözetnek meg senkit és véletlenül sem azt sugallja hogy antiszemita csürhének tekinted õket.
Köcce
Tomoren magamrol – azoknak, akik esetleg “magyarazni” akarjak a velemenyemet (”konnyu neki odaatrol” vagy “mit tudhat o az itthoniakrol”):
33 eves no vagyok, kereszteny magyarnak neveltek, de anyai vonalon nagy reszben zsido szarmazasu (identitasomat attol tartom egeszsegesnek, hogy elsodlegesen jo ember akarok lenni, a jora torekedni es nem magyarnak vagy zsidonak deklaralni magamat). Ausztral ferjemmel Melbourne-ben elunk 3 gyermekunkkel. Hivatalosan 5 eve elek itt, habar volt szerencsem evente ketszer hazaterni 2-3 honapra (reszben tanulmanyok miatt)
Shadai cikkevel az altalanossag es az elmelet szintjen a tobbseg biztosan egyetert. A kommenteket csak phraktle neveig olvastam el, aki a megoldasokat is kereste. A cselekves nagyon fontos. (En most vettem ra magamat es ferjemet, hogy menjunk haza, majusban utazunk, annak ellenere, hogy az eletunkkel itt meg vagyunk elegedve, most ajanlottak fel egy szemelyisegemnek/tudasomnak megfelelo, erdekes munkat).
A sok barat es csalad altal atkozott otthoni anomia/hangulat tekinteteben nem kell tul sok elmeletet gyartani. Nem hiszek abban, hogy a magyarok egyszeruen csak “ilyenek” (pesszimistak, rapszodikusak, gyulolkodok, stb.) – szerintem ehhez kellett az elmult evszazad, de leginkabb a XX szazad esemenyei. Az egyik legmelyebben gyokerezo problemanak azt latom otthon, hogy veszelyes mertekben akarnak az egyenek es kozossegek is elszeparalni magukat magyarkent vagy zsidokent (szerintem a jelen “semleges” kormany azzal nem segit, hogy a magyarok “magyarkodasat” kivanja korlatozni – ezzel csak bosziti a naconialistakat megjobban sajat maguk es sajnos akar a kisebbsegek ellen).
En nem menekultem otthonrol, de komolyan! (ferjem munkaja miatt voltunk itt eddig is, sokaig Magyarorszagon eltunk elotte) es most ugy erzem “tiszta fejjel” megyek haza (nem magyarkent vagy zsidokent, csak emberkent, akit Ausztralia es az anyasag sok turelemre, elfogadasra, pozitiv szemleletre, konstruktiv kritikara tanitott meg). Igen, ha tudsz gyere ki ebbe az orszagba, szivd magadba azokat az ertekeket, attitudoket, amik otthon apadnak vagy hianyoznak es utana, ha teheted, menj haza es (mindenekelott) egyenkent tegyel, cselekedjel.
TEGYUK MEG AZ ELSO LEPEST ITT MINDANNYIAN! Alakitsunk egy klubbot vagy nemistudommit, ami nem elszeparal masoktol, hanem egyesit egy “elhetobb” emberibb kozosseg megteremtese erdekeben. Hasznaljuk networkunket ennek terebelyesitesehez. Szemelyes hozzajarulasomat,szakmai tudasomat (jogasz, varrni is tudok!) ajanlom a beinditasara! (harom 5 ev alatti gyermek nevelese mellett is vallalom az ugyet) Kerlek, akiket erdekel a cselekves lehetosege, irjatok meg javaslataitokat!
[Segiteni, cselekedni akarok, nem mert hosnoskodni akarok, hanem mert valtozasra van szukseg otthon es az eletem ezen szakasza semleges a financialis/csaladi valsagoktol]
neversaynever
everyone should go!
de nem menekülésként és nem örökre.
az a tapasztalatom hogy mindenki visszatér elõbb utóbb attól
függetlenül h ki hol telepszik meg. a lényeg h menni látni tapasztalni kell, kultúrákat nyelveket embereket megismerni. ez a betokozódás ellentéte:) mellesleg jót tesz az agynak, az idegrendszernek és a szellemnek. mármint a változatosság. a problémáink ugyan általában
akkor is visszaköszönnek ránk ha elmegyünk máshová, tehát menekülni elõlük felesleges. viszont az utazás tágítja a tudatot. (a térbeli utazás is, nem csak pszichedélikus:)) és sajnos ennek az országnak van egy tudatszûkítõ hatása: nagyon sokat hallom hogy itt meg ott is ugyanolyan hülyék az emberek, v ott azért szar amott meg ezért, emitt meg ez a rossz, tehát nem érdemes külföldre menni. ez a “külföld” szóhasználat is ilyen. mintha minden ország ezen kívül egy ország lenne ami a Külföld nevet viseli. és mindenki pontosan tudni véli h milyen is ez a Külföld, és ezt a tudást olyan hiteles információforrásokból szerezte mint a televízió, a bulvárlapok, vagy
egy munkahelyi pletyka… (és általában általánosításokról és elõítéletekrõl van szó. pl a németek ilyenek, a franciák olyanok, a bosnyákok meg amolyanok, stb)
pedig az a tapasztalatom h minden ország más, minden nép más, mindtõl van mit tanulni, saját kulturális értékeinket más kultúrák fényében látjuk igazán, azaz azt hogy milyen itt azt csak úgy tudjuk meg igazán ha tudjuk hogy milyen a többi hely. különben nincs összehasonlítási alap!
nyelvet tanulni jó, és künnyû, mondhatni ösztönös dolog, ha mindenki azon a nyelven beszél és gondolkodik körülöttünk… és az utazás pedig fantasztikus, és persze hogy mindenhol vannak problémák, és hülyék, de ettõl élet az élet. mert van bátorságunk szembenézni a dolgokkal. és mikor visszatérünk már teljesen más szemmel látjuk majd ezt a helyet. (nem szeretem azt a szót hogy “ország”. szerintem csak helyek, nyelvek, kultúrák vannak, de nem országok. a határokat bolondok találták ki.)
szóval új szemmel egy új helyet (új országot) fogunk megismerni
a saját helyünkön (országunkban) és hogy ezután melyik helyet választjuk saját helyünknek (országunknak) az már kinek-kinek saját személyes dolga.szóval irány a fapados és nyomás!
az utazás egy beavatás! ;)
…lassan 16 eve elek az usa-ban, mar tenyleg csak az anyagiak tartanak itt meg egy nehany evig. Meggyozodesem, hogy ha elhagyod Magyarorszagot soha nem leszel boldog.
“Akinek magyarul muzsikal a vere, e bus szerelemtol nincsen menekvese, sehol menekvese” Remenyik Sandor
Sztem túl sok stay után mindenképp ajánlott a go (én most itt vagyok, illetve New Orleans-ban) és túl sok go után talán érdemes lesz egy kicsit a stay. Mert nagyon sok jó dolog van Budapesten, pl. a Víziváros és Petri György, meg Kis János CEUs órái, a Lehel téri menza meg a Csülök Pékné + libapároltkáposztával, és a Kádár ütkezde + a paradicsomszósz a marhaszelethez, a csocsó, a Toldi mozi, meg ahol az ember szerelmes lesz a feleségébe.
érdekesség: tegnap amerikai zsidó vezetõk kérdezgettek, hogy miért nem léptem még le örökre “why do you stay?”.
Jól esett elmagyarázni nekik. üs hogy nem kényszerbõl van itt az ember, hanem értékek, élmények és lehetõségek kötnek ide. üs hogy az “alternatív” zsidó élet mennyire beindult.
Egyébként én is kezdek rájönni, hogy egy rövidebb “go” egészséges tudna lenni.
Tegyük együtt élhetõvé Magyarországot! http://www.youtube.com/watch?v=JEjvVMRh4yo
Sok érdekes gondolat van a posztban és a kommentárokban, de azért 1-2 dolgot kiegészítenék:
“Nekem nem térkép e táj elv: itt születtem, magyar az anyanyelvem, itt van fizikailag, kulturálisan és szociálisan is a legtöbb referenciapontom.”
Átmeneti állapot, attól függ, hol éltél többet – de idôvel ez is megfakul. Az a Magyarország, amit én 1998ban otthagytam, már nem létezik (max az emlékeimben), ezért aztán nem is hiányzik. A mostaniban pedig ôszintén szólva semmi vonzót nem látok. Sôt, a gyûlölködés, az inkompetencia, a szarokbele-mentalitás kifejezetten taszít.
“Itt van a családom, a barátaim, a netwörköm legalább 80%-a, mind személyes, mind szakmai szinten. Külföldön a maradék 20%-ra kellene építenem: nem csekély veszteség.”
Egyáltalán nem nagy veszteség, ugyanis egy valamirevaló országban nincs szükséged ismeretségekre ahhoz, hogy normálisan szolgáljanak ki a boltban, hivatalos engedélyeket ésszerû határidôn belül szerezz, vagy élve gyere ki a kórházból. A normális, kedves eljárás és a tisztelet default – mindenkinek jár.
Másrészt ha külföldre költözöl, elválik a szar a májtól – azok az emberek, akiknek fontos vagy, így is tartani fogják a kapcsolatot, a többire meg nincs szükséged. Na meg persze sok új barátot is fogsz találni, nem leszel egyedül.
“Most akkor menjünk vagy maradjunk? ürdemes itthon maradni vagy érdemes még idõben külföldre költözni?”
Oda érdemes menni, ahol úgy érzed, hogy boldog leszel.
ün itt köztetek feltehetõleg az idõsebbek közé tartozom. A kérdés elsõsorban a fiatalabbakat érinti. “Vannnak idõk mikor menni kell” – ismerjük a dalt mindannyian. Van egy rossz hírem, köpjetek le, lehet, hogy közelebb van mint hinnénk . . .
Korrekt írás, bár nem tudom a mellette érvek jogosságát. idézem: Feladatunk, méghozzá morális feladatunk itt maradni, hatni és alkotni, változtatni. Csak ezt ne. Nincs erre szükség. Menjetek, az egész politikai elittel. ?szinte szívbõl remélem minél itt az idõ kedves kavafisz h menjetek, méghozzá úgy, hogy ne is nézzetek vissza. Mindenkink jobb lenne így. A “nemzetvezetõk” pedig még annál is messzebbre.
Csak most olvastam a vitaindítót. Nagyon örülök, hogy valakinek ilyen gondolatai vannak. Szerintem nagy veszteség lenne, ha a nem maradna itt.
Üdvözlettel Zs.P.
Kedves Schmarrn!
Engedd meg, hogy cáfoljam az állításaidat.
Írod:
„Átmeneti állapot, attól függ, hol éltél többet – de idôvel ez is megfakul. Az a Magyarország, amit én 1998ban otthagytam, már nem létezik (max az emlékeimben), ezért aztán nem is hiányzik. A mostaniban pedig ôszintén szólva semmi vonzót nem látok. Sôt, a gyûlölködés, az inkompetencia, a szarokbele-mentalitás kifejezetten taszít.”
Nem egészen van így. Embere válogatja. Én harmincöt éve mentem el, és kb. hét éve tértem vissza. Azok a negatív dolgok, amiket shadai leírt igazak, de mégis itt vagyok itthon. Ami pozitív okot talált, tapasztalataim szerint sokkal fontosabb, mint az összes negatívum.
Ezt is írod:
„Egyáltalán nem nagy veszteség, ugyanis egy valamirevaló országban nincs szükséged ismeretségekre ahhoz, hogy normálisan szolgáljanak ki a boltban, hivatalos engedélyeket ésszerû határidôn belül szerezz, vagy élve gyere ki a kórházból. A normális, kedves eljárás és a tisztelet default – mindenkinek jár.”
Valóban nincs szükség kapcsolatokra mindahhoz, amit leírsz. Én is így gondoltam tíz, sőt húsz év után is. De nagyon sok máshoz az a 80 százalék gyakorlatilag pótolhatatlan. Sose kelljen belátnod, hogy igazam van.
Meg ezt is:
„Oda érdemes menni, ahol úgy érzed, hogy boldog leszel.”
Attól, hogy most úgy érzed, még egyáltalán nem biztos, hogy így fogod látni tíz, húsz, vagy harminc év múlva is.
Üdvözlettel Zs.P.
Az indexen olvasható:
http://index.hu/velemeny/jegyzet/081002vev/
“Lehet, hogy ebben az ügyben nem kell kivárnunk negyven évet. Szociológiai elméletek szerint ugyanis körülbelül ennyi idő (három generáció) kell ahhoz, hogy a társadalom rendbe rakja saját magát, az elit a már megszerzett vagyonyon üldögélve megelégelje a hazugságot, és rendőrért, ügyészért és bíróért kiáltson, mert rendet szeretne látni maga körül és legalább néhány bűnöst a rács mögött.”
Shadai, szerinted ebből az elméletből kiindulva a mai harmincasok hányadik generációt jelentik a 3-ból ma Mo.-n?
Szerintem legjobb esetben is csak az elsőt.
De ha megnézem Kókát, Zuschlagot, Szijjártót, Almássy-t akkor kétségeim támadnak ennek a generációnak a “rendberakó-képességeiről” is.
Dehát akkor majd az unokák, de még inkább a dédunokák lesznek erre képesek kb. az 50-es, 60-as évektől (mármint a 2060-as) és még később… :-(((
Ez szívás.
Szerintem a megszerzett vagyonon üldögélést tekintve mi, mostani harmincasok a második generáció vagyunk, hiszen az igazi vagyonfelhalmozás már a ‘80-as évek végén, ‘90-es évek elején elkezdődött.
Úgy alakult az életem, hogy most Párizsban vagyok. A XIV. kerületben. Nem sértődésből, nem karrierből, hanem szerelemből. (Ő itt él:)
Nem volt egyszerű itt hagyni Magyarországot mindenestül, még ha néha már az agyamra mászott is.
Itt csak külföldi vagyok. (bevándorló?)
Még franciául sem beszélek egyenlőre. De azért ez a város nagyon izgi, és különben is ideje volt lépnem valamerre.
(Közben fél szemmel olvastam csak a nyitó posztot, hogy nem lesz többé JP?? Mi lesz azzal a hatalmas űrrel, amit hagy maga mögött?)