Egy hét turbulencia és két “kontra” megmozdulás utána itt az ideje elvarrni a szálakat, összesíteni, átgondolni, reflektálni és lezárni. Lássuk hát, mi volt flódni és mi volt tréfli!
Ami flódni volt:
1. Többen voltunk, békésebbek voltunk, jobb kedvûek voltunk és sokkal több sütit is ettünk. Nálunk voltak a jobb csajok és pasik is.
2. Hétfõn, majd pénteken is megtört az eddig “megszokott” forgatókönyv: nem a radikálisok uralták csak a terepet, nem õk diktálták egyedül a napirendet. A magyar társadalom – hosszú idõ után elõször – nem nézte zsibbadtan, tétlenül az erõszakot. Kezünkbe vettük az irányítást, a jövõ elkezdõdött.
3. Hétfõn igazán nagyszerû dolog történt: egy új, heterogén “társadalmi koalíció” alakult, ami messze túlmutatott az eddig megismert törésvonalakon, szekértáborokon, társadalmi és politikai lövészárkokon. Ennek hátán pedig nagyon fontos folyamatok, értékes diskurzusok indultak el minden oldalon. Ezek a diskurzusok alkalmasak lehetnek arra, hogy sok olyan dolgot tisztázzanak, amelyek két évtizede mérgezik a magyar közéletet. (Tényleg csak néhány ajánló: Konzervatórium – Nights on Broadway; Hírszerzõ – Marcia si ?jlipót; Reakció – Részt veszek; Reakció flash mob; Tóta W. Árpád – Tégy a gyûlölet ellen; Tóth-Szenesi Attila – Gyurcsány Ferenc, marajd otthon!; Magyar Nemzet – Akciók, reakciók; TGM – Ahogy kell és ahogy lehet.)
4. Sólyom László nagyon határozottan megszólalt: szavai pontosak és artikuláltak voltak, a megfelelõ súlypontokkal. Délelõtti látogatása lehetõvé tette a délutáni ellendemonstráció pozitívabb tematizálását is. Meglátogatta a helyszínt, ezzel látványosan szolidaritást vállalt és félreérthetetlenül elítélte a rasszista erõszakot és a rasszista uszítást. Ami legalább ennyire fontos, hogy kiemelte a szervezkedés civil jellegét.
5. Politikailag is széles koalíció jött létre, még ha nem is “szimmetrikusan” (azaz nem azonos szinteken): minden párt egyértelmû, világos szavakkal ítélte el a rasszista erõszakot és a rasszista uszítást. A pénteki tüntetésen minden pártból lehetett látni embereket. (Pártzászlóból egyébként csak egyet lehetett látni: a 13. kerületi Fideszét.)
6.Tomcat bedobta az “all-in”-t és csúcsra járatta a honi szélsõjobb gépezetét. Egy olyan SMS-riadóláncot hoztak létre, amilyen eddig csak a nagy pártoknak volt. Saját közlésük szerint több, mint 11.000 SMS-t küldek szét a vélt szimpatizánsaiknak. Ennek kb. 8%-át tudták utcai demonstrációjukra mozgósítani. De még ennek a kb. 1000 embernek is egy része normális (értsd: nem “náci”) arc, a valódi keménymag még ennél is kisebb (pár száz fõ).
7. Ennek a néhány száz embernek a kezelése rendészeti, rendõrségi feladat és a rendõrség tegnap jól is végezte a dolgát. A rendbontókat, vandálokat elõállították, a két tüntetést pedig szakszerûen biztosították (nem történt incidens egyik oldalon sem).
8. Külön tanulsággal szolgált néhány Bombagyár olvasó/tag JP-s látogatása tegnap. Gondolkozásuk megismerése után arra juthattunk, hogy ezek a srácok nem mind “reménytelenek” – csak eléggé zavarosfejûek és könnyen tudják õket manipulálni olyan figurák, mint Tomcat. Több beszélgetésre, több empátiára van szükség (ezért tartom nagyon fontosnak az olyan civil szervezetk létezését, mint pl. a Haver Alapítvány).
9. Flódni volt az is, hogy csomó értékes találkozásra került sor a demók kapcsán – JP-s barátokkal, olvasókkal, blogszomszédokkal, régi és új ismerõsökkel. Ettõl olyan igazi jótavaszi hangulata lett a dolognak.
10. Végül, de nem utolsósorban meg kell említenünk a zsidonegyed.com portált is, ami bátor és karakán módon tette közzé Tomcat “elfogott levelét”. Ha ezt nem teszik meg, nem lett volna esélyünk hétfõn a reakcióra. Respect!
Nem flódni:
1. Egy kétmilliós fõvárosban összesen 2-3 ezer ember állt ki egy antirasszista megmozduláson (ahol egyértelmûen nem “ködszurkálásról” van szó). Heterogén koalíció ide, széles társadalmi összefogás oda, ez a szám azt jelenti, hogy még a budapesti zsidóságnak is csak egy töredékét lehetett erre mozgósítani. Pedig a tüntetéséen korántsem csak zsidók voltak. (Benchmarkként kíváncsi lennék, hogy mondjuk egy “plazmatévé akcióra” hány embert lehetne behúzni a Westend parkolójába: valószínüleg többet.)
2. Egy nyilvánvalóan átlátszó, erõszakot éltetõ, gyûlölködõ, hisztérikus antiszemita provokációval össze lehet csõdíteni – ha csak második próbálkozásra is, de legalább ezer embert.
3. A pártok sajnos nem tudtak teljesen túllépni árnyékukon. Egyik sem. Beletenyereltek a dologba. Mindegyik végsõsoron a közvetlen, politikai hasznát nézte – a “magasabb” érdekek helyett. Egymást akarták kiszorítani, ellehetetleníteni. A mi hátunkon vágták már megint a fát. Ez különösen igaz Gyurcsány Ferencre, aki maga a molotovkoktél a mai helyzetben – és ezt õ is nagyon jól tudja. Bumeráng: kontraproduktív. Eljöhetett volna, csendben, “Mátyás királyként” is – de nem ezt tette. Vagy elküldhette volna feleségét és gyerekeit: mindenki értette volna. Gyurcsány markáns jelenléte sok embert elriasztott és még több embernek – aki ott volt – okozott diszkomfortérzetet. Sokan érezhettük úgy, hogy õ most nem “megtisztel” minket (és az ügyet) a jelenlétével, hanem statisztának használ bennünket a saját dramaturgiájában. Gyurcsány tehát gyengítette a koalíciónkat – és sokakat mozgósított a túloldalra.
4. A Fidesz vezérkar és Orbán Viktor egyrészrõl alulreagálta a problémát (meghagyta lokális, kerületi szinten a reakciót), másrészrõl igencsak túlreagálta az MSZP-s helyezkedést. Pedig átláthatnák végre (másfél évtizeddel a Demokratikus Charta után): merev álláspontjuk, taktikai távolmaradásuk igazi önbeteljesítõ jóslat. Ha most megjelenik Orbán (vagy akár csak Rogán vagy Navracsics), akkor megszabadulhattak volna ettõl a tehertõl, ettõl a sötét árnyéktól, ami állandóan rájuk vetül. De az egész magyar társadalom megszabadulhatott volna egy gumicsonttól. Rogánnak pedig már csak azért is jelen kellett volna lennie, mert a Hollán Ernõ utcának ez a része még az õ körzete. A Fidesz tehát hibázott: csatlakozni kellett volna – magasabb szinteken – az ellentüntetéshez.
5. Nem flódni, hogy az elmúlt napokban több hacker támadást kellett elszenvednünk. A JP ideiglenesen többször is leállt emiatt. Szerencsére a rendszergazdáink vannak olyan profik, hogy minden alkalommal nagyon gyorsan felállították újra a rendszert. Köszönöm és gratulálok nekik! A támadókat egyébként sikerült azonosítanunk és már megtettük a megfelelõ lépéseket (többek között rendõrségi feljelentést is tettünk).
6. Végül, a legkevésbé sem flódni, hogy gyûlölködéstõl teljesen bekattant médiumok – a történésekkel kapcsolatosan – súlyosan fenyegetnek több személyt is. Többek között Szabó György képviselõt (13. kerület, Fidesz), akinek a fenyegetések miatt el kellett költöznie otthonról a családjával. Egy barátunkat is fenyeget ez az eszement portál, még arra is képesek voltak, hogy egy olyan fotót közöljenek róla, amivel 2 éves kisfiával látható. A zsidonegyed.com oldal üzemeltetõjét is fenyegetik – személyes adatainak publikálásával és perrel való fenyegetéssel próbálják zsarolni és megfélemlíteni.
Ami flódnin túli kínzókérdés marad:
1. Miért nincsenek meg az erõszakos cselekedetek elkövetõi? Kik azok a “Magyarok Nyílai”? Miért nem tudunk semmit még csak a nyomozás állapotáról sem? Az ebben a kérdésben tett Fidesz és MDF nyilatkozatokkal nehezen lehet szerintem nem egyetérteni.
2. Miért üzemelhetnek háborítatlanul az erõszakot és terrort nyiltan támogató, súlyosan embertelen módszereket alkalmazó médiumok? Hogyan történhet az meg, hogy ezek a gyûlölködéstõl teljesen eszement médiumok emberek tucatjait zsarolják, zaklatják, félemlítik meg – minden következmény nélkül? Az ellentüntetéseken (hõtfõn és pénteken) egyébként teljesen világos volt, hogy kik a fotósaik.
3. Mi történik Magyarországon, hogy ezek a folyamatok ilyen látványosan eszkalálódhatnak? Meg kell várnunk, amíg annál is komolyabb dolog történik, hogy kiégetnek egy “zsidónak”, “magyarellenesnek” kikiáltott boltot? Mi lesz még ebbõl?
üs végül rólunk, Judapest.org:
1. Egyértelmû, hogy ez nem “zsidó-nem zsidó”, “bombagyár-judapest” (stb.) meccs. A probláma törvénytelen részét a rendõrségnek, ügyészségnek, bíroságoknak kell megoldani, a többi pedig össztársadalmi párbeszédet kíván. Egyes írásokat, kommenteket elnézve a “radikális” oldalakon, szociális munkásokra és pszichológusokra is szükség van.
2. A JP nem kíván, és nem is tud megfelelni annak a szerepnek, hogy az “ellenállás központja” legyen. Viva la resistance meg minden, de nekünk apapvetõen teljesen más a szerepünk.
3. A mi szerepünk az, hogy olyan diskurzusokat hozzunk létre, illetve erõsítsünk amelyek elõre mutatnak. Ehhez arra van szükség, hogy alapvetõen ne legyünk “antik”. Ne dolgokkal szemben hatrozzuk meg magunkat. Ezért nem járható út a JP számára sem az “antimazsihizmus”, sem az “antinácizmus”. Arról kell beszénünk, hogy mi mit akarunk, mit képviselünk, mit tartunk jónak és kívánatosnak.
4. Az elmúlt egy hét tényleg nagyon értékes kapcsolatokat hozott létre és nagyon értékes vitákat indított el. Ezeket a beszélgetéseket folytatni kell – ehhez bázist és muníciókat is kíván adni a JP (nem csak a blogfelületen, hanem offline is).
5. Ugyanakkor, ha kell, szerepet fogunk vállalni máskor is ebben a konkrét ügyben (fellépés a rasszista erõszak ellen), nem leszünk rest proaktívnak lenni. Minden fenyegetett emberrel is szolidaritást fogunk vállalni és segíteni fogjuk õket, amivel csak tudjuk.
Viva la resistance, viva la JP!
Kommenteket továbbra is a korábbi – kapcsolódó – topikba várjuk:
http://www.judapest.org/jom-sisi