Berlinben emlékeznek az emberek, pedig az nem könnyű dolog. A belváros szívében (nem eldugva az emberek szeme elől!), a város kellős közepén található a minimalizmusában is monumentális Holokauszt Emlékmű, de a városban járva-kelve szó szerint is belebotolhatunk a közös emlékezés gesztusaiba. A legkülönlegesebbek ezek közül a “botlatókövek”: tízszer-tíz centis macskakő-réztáblácskák, amelyek mind a “nyomtalanul” eltűnt zsidó lakosokra emlékeznek. Az összes botlatókő mind egyetlen ember, Gunter Demnig művei. Stolpersteine–nek hívják őket, és egy olyan művészeti akció részei, ami adományokra és civilek munkájára támaszkodva, 1993 óta nap mint nap tovább gyűrűzik, növekszik, csak Berlinben már legalább másfél ezer ilyen Stolpersteine van elhelyezve. Egy-egy kőletétel gyakran különleges esemény: összehoz teljesen különböző származású, nyelvű, életkorú embereket és az emlékezésből így élettel teli pillanatok lesznek. Minden egyes emlékező Stolperstein lefektetése esély lehet arra, hogy tanuljunk, képesek legyünk szembenézni a múlttal, emlékezni, gyászolni és együttérezni egymással, hiszen minden egyes lefektetett kő mögött egy-egy hús-vér ember sorsa áll. Például Regina Schrimmeré, akit 1942-ben deportáltak Rigába:
Ez számomra egy őszinte, hiteles gesztus az emlékezésre. A sok “ordaseszmézést”, a sok “Niew wieder!”-t, a sok “sohatöbbézést” én is gyakran érzem üres, közhelyes gesztusnak. Nehéz és kényes ügy ez persze, rengeteg csapdát kell(ene) elkerülni. Ahogy Berger Ágnes is fogalmaz a művészeti akció magyarországi oldalán: az emlékezés tárgya vagy gesztusa hasson az érzelmeinkre, de ne legyen sokkirozóan brutális vagy émelyítően moralizáló, hasson az intellektusra is, de ne legyen tolakodó vagy giccstől csöpögő, emlékeztessen a konkrét áldozatokra - a férfiakra, a nőkre, a gyerekekre - is, de eközben lehetőleg szolgáljon egyetenes tanulságokkal is.
Ezeknek a kis botlatóköveknek szerintem sok minden sikerül ebből.
Én is szeretném közeli hozzátartozóim emlékét megörökíteni, kihez fordulhatok?
Sziasztok!
Szegeden több is van ilyenből, talán fél éve rakták ki őket? nem tudom, de most is kinn vannak sok helyen, eléggé megdöbbentő
Budapesten eppen ma-holnap es holnap utan tesz le ujabb 37 kovet Gunter Demnig 25 kulonbozo helyre. Es aki maga szeretne hozzatartozoinak emleket allitani, az fordulhat hozza (www.stolpersteine.com oldalon van email cim).
Szeretném jelezni, hogy voltam bátor már tavaly jelezni ennek Berger Ágnesnak, hogy közeli hozzátartzóm, jelesül apám emlékére szeretnék saját költségemen ilyen “botlókövet” álliani. Sajnos semmitmondó, elháritó választ adott. íÉrzésem szerint itt valami suskus van, szeretném, ha segitenétek ebben. ÍKöszöbnettel választ várok
Pécsett is van már pár darab. Sajnos több kéne…
Makón is van, s a főtéren , két helyen is…
azt hiszem ., összesen 7 - szám szerint ez csak jelzésértékű az elhurcoltak valós számához képest, de jelentése szimbolikus - felhívó erejű.
de valóban, mégis, mik a “kiválasztás” szempontjai - kényes ügy!
nehéz…
“Az emlékezésnek ez a formája - a kezdeti segítség után - ma már teljesen civil kezdeményezésen alapul. Ha valaki botlatókövet - a német Stolperstein után - kíván elhelyeztetni rokona emlékére, a http://www.macskako.net honlapcímen minden információt megtalál - tette hozzá Berger Ágnes.”
http://hvg.hu/itthon/20080821_macskako_emlekezes_holokauszt_budapest.aspx
Shadaikám, vigyázzatok arra a lakásra, mert szeptemberben én (mi) megyek(ünk) oda lakni! A landlady pedig üdvözletét küldi! ;-)
Kedves Shadai, ma, holnap és szombat de. rakunk /raktunk le 19 új emlékező macskakövet, amit isklás gyerekek intéztek - ők kutatták ki az áldozatok történetét is, az Andrássy úton, a Hollán és a Hegedűs Gy. utcában ma már ezekenlépkedett a helyi lakosság, holnap kerül sorra a VII. kerület. Demnig fúrja be a köveket, Bergwer Ági is itt van, és túlélő rokonok mesélnek minden kőletételnél a hozzátartozójukról.
Hali a kockakövek mások oldaláról.
a buktatókő nagyon szép ötlet, én itthon még egyet se láttam, de ezek szerint itt is van. Na, majd valamelyik fasiszta őrjöngésen ezeket is felszedik. Ez (is) a különbség ott és itt között.
Ez vicces, hogy pont aznap posztoltam ezt a témát, amikor épp Magyarországon is aktualitása van - nem tudtam!
jó a kezdeményezés, kérdés meddig maradnak meg, nálunk sajnos a megélhetés egyik fajtája a színesfémgyűjtés. Kaphatnak- e ilyen követ a romák, melegek, vagy a szocdemek (komcsik), akik közül szintén sokakat elhurcoltak a nácik (hungaristák)?
nemtetszik, szimbolikusan az emlékükön járunk, taposunk? elhibázott véleményem szerint az egész
Változatlanul azt érzem, hogy nem tiszta minden ebben az ügyben. Berger Ágnes tulajdonkép mit csinál? Mint korábban jeleztem irtam neki kb egy éve érdemi választ nem adott. Különben a Hollán utcában lakom én nem láttam itt semmiféle követ letéve, örülnék, ha kedves POLNAIRE megirná, hogy hol van a kő a Hollán utcában! Várom a választ!
ford: igen!ebben igazad van! az én fejemben is megfordult ez a “taposás” - de talán épp ezért hangsúlyoznám az elvont , szimbolikus jelleget - a jelentését!
(egyébként, én mindig vigyázok, hogy ne lépjek rá! - de sokszor megállok előtte, és elolvasom, s látom, mások is!)
http://hvg.hu/itthon/20080821_macskako_emlekezes_holokauszt_budapest.aspx
ahogy elnéztem, betonba rakták a szegedi botlóköveket, itt nem egy könnyen szedik fel őket..
remélem
ahogy azt is, hogy a pestieket sem (macskakő közé rakták volna őket?)
http://www.macskako.net/main.php?page=galeria
itt vannak képek, köztük ahogy Szegeden lerakják
és Makón is:
http://www.delmagyar.hu/mako_hirek/botlatokovek_orzik_het_makoi_emleket/2015521/
http://lineas.freeblog.hu/archives/2007/06/23/botlato-_emlekezteto_kovek/
Kölnben is vannak ilyen kövek, és ami szerintem kifejezetten jó, a sinti és roma elhurcoltaknak is.
…gondolom, Kölnben volt legelőször, hiszen Gunter Demnig maga is kölni művész!
Ez a rátaposós probléma a berlini zsidó múzeumban is jelentkezik, ott is van egy installáció fémből készült arcokkal, amiken járni kell(ene).
Üdv,
a berlini landlady
A “taposas” problemat nap mint nap atelem, kislanyomat kell minden reggel es delutan, ovodaba menet es jovet figyelmeztetnem, hogy ne lepjen rajuk, nezzen mar a laba ele, ugyanis nem birom elviselni, ha valaki ezekre a tablakra lep. Persze, igy alkalmam volt elmeselni kis 4 evesemnek, hogy miröl is szolnak a botlatokövek. Ez is valami…
Egy anyuka Becsböl
az eredeti bejegyzésre reagálva: énszerintem két nagyon eltérő emlékezésformát próbálsz összekötni, egyrészt a személyes, civilek által létrehozott kicsit de ötleteset és elgondolkodtatót ami a mindennapok részévé válik (válhat), valamint a bazinagy, állami, személytelen és hideg nagy emlékművet, ami egy reprezentatív területen van, ahova főleg turisták járnak. ez így nem nagyon stimmel, nehéz egy keretben megérteni a kettőt, hogy pl. mert bezzeg a németek. azért ne feledjük hogy nem minden német a szembenézés nagymestere, bármit is szeretnénk mi hinni, őket sem kell idealizálni, e téren sem…
LF: nem mosnám össze a kettőt, de szerintem közös bennük, hogy a “hivatalos” emlékmű is valódi párbeszéden alapuló emlékezetpolitikai mementó. A mű felállítását sok évig tartó nyílt vita előzte meg. Idealizálás nélkül is kijelenthető így szerintem: a németek ezt nem csinálják rosszul.
Jogos amit írsz, de azért ennek a történetnek is vannak jóval kritikusabb olvasatai, lásd pl. az összeségében uncsi és elég sekélyes) Structures of Memory: Understanding Urban Change in Berlin and Beyond könyvet, szerző Jennifer A. Jordan, aki azért pontosan leírja hogy mi az emlékművek kialakításának kontextusa, és mi mindenből nem lesz Berlinben sem emlékmű…
Valamint érdemes azért hozzátenni azt is, hogy Berlinben is sokan elutasítják hogy a házuk elé kerüljön a Stolperstein (ha magánterülethez tartozik pl. a járda akkor megtehetik hogy nem engedik a ház közelébe se…).
Amúgy meg a német múlttal való szembenézésről (aminek egész mítosza van, hogy ők bezzeg mennyire nemesen, stb., amit néha azért nagyon túlzónak érzek, annál jóval bonyolultabb a képlet, mint hogy a németek szembenéztek, a magyarok (szlovákok, horvátok, stb.) meg nem…) szerintem kimagaslóan jó könyv angolul Wulf Kansteiner In Pursuit of German Memory c. műve. Még tavaly olvastam és nagyon analitikus és kritikus is, csak ajánlani tudom…
Szerintem a németek túlkompenzálnak és az egyenesen nevetséges, hogy nem szabad az utcán/járdán bizonyos helyekre lépni, ugyanis a járda funkciója az, hogy azon járjanak az emberek. JÁR-DA
A botlóköveken is lehet járni, nem a lábadat botlasztja (az balasetveszélyes volna és már csak ezért is tilos). Ha megnézed a fényképet, azon jól látszik, hogy a macskakövek felületénél nem emelkedik ki jobban. Más az érzete, mert domború és simábba, mint a macskakő, ezért ha óvatlanul rálépsz, mert a szemet nem “botlott meg” rajta, akkor is érzed, hogy valami más van a lábad alatt.
A németek nem kompenzálnak túl. Megpróbálnak úrrá lenni azon a traumán, melyet őseik egy embertelen rezsim fogaskerekeiként elkövettek. Ráadásul a kövek értelme épp abban áll, hogy mutassa, innét hiányzik egy-egy állampolgár, hiányzik egy-egy német ember, akit a vallása/származása miatt hurcoltak el a halálba. A németek nem zsidókat (idegeneket) gyászolnak e kövekkel, hanem saját honfitársaikat: németeket, német-zsidókat.
Kedves egy, nem nem szabad, hanem dönthetsz úgy, hogy nem illene, vagy szimplán nem akarsz pont oda lépni, mert eszedbe jut valami ami gátol ebben.
Amúgy persze abban szerintem is van valami, hogy bizonyos németek szeretnének túlkompenzálni, hogy úgy érezhessék mindenki felnézhet rájuk ismét…Lásd: múlttal való szembenézés, állandó bűnkeresés és bűnbevallás mint a protestanizmus egy nyilvánvaló kortárs hatása…
az egyik német kompenzál, a másik túlkompenzál, a harmadik nem foglalkozik az egésszel, a negyedik készül az újabb mérkőzésre a nem-németnek minősített világ ellen. a “németek” bizonyos tekintetben nagyon emlékeztetnek a “zsidókra”: különböznek egymástól.
a stolperstein külsőleg is szép, művészi megoldás. romák és szintik ott feltehetőleg nem fogják felszedni - nálunk se a szó szoros értelmében vett cigányok szervezik a színesfém-üzletet. sajnos, azt én se tudom, hogy pontosan kicsodák. mindenesetre érdekeset olvastam a lehetséges összefüggésekről liberális-középutas tollból.
én szívem szerint adnék stolpersteint azoknak is, akik nem-zsidó civilként lettek a világháború áldozatai.
a témát szerintem két szempontból volna még érdemes feldolgozni. az egyik: mit jelentett történelmileg és szociológiailag a 920 utáni iivándorlás, a holokauszt és a “sváb” kitelepítés, valamint a kuláklista és 56 disszidenciája a magyar városi és vidéki polgárság szempontjából? a másik (s ez nemzetközi együttműködést igényelne): mi történt volna akkor, ha a machtergreifung után hitler leállítja vagy legalábbis fékezi a németországi zsidók elleni hadjáratát, különös tekintettel azokra, akik FIZIKA SZAKOT végeztek az egyetemeken? és inkább a “galiciánerekre” koncentrál? ha a saját szülésénél segédkező dokinak meg tudott bocsátani…
végső soron azonban azt hiszem, az emlékezés nem emlékműveken múlik. minden emlékműről, elhagyott sír gondozásáról és, sajnos, a rokonszenves stolperstein-mozgalomról is eszembe jut egy régi amerikai mondás: “a halott indián a jó indián…” vagy, hogy egy közelebbi klassztikust idézzek: “…és szerezi az elefánt a malacot? és ha szereti, HOGYAN szereti? sütve? citrommal a szájában?”
LF: köszi a könyvajánlásokat, ezeket én nem olvastam még. Be fogom pótolni! (Szociológus-e vagy?)
tudtommal van egy szobor-emlékfűz a budapesti hősök templomának kertjében, a leveleken van egy-egy név. ez valahogy rokonszenvesebb. bár tudtommal volt anyagi vonzata is, és az kevébé rokonszenves.
a dunaparti cipők nem valós tényre utalnak, hanem a budapeszti tavasz című 1954-es film egyik jelenetére. el is tűnik némelyik olykor, persze, nem valamiféle esztétikai bírálatként, hanem mert a többinél könnyebb felcsavarozni.
…mint akár a galamb(szobrok) a szegedi Kárász (sétáló) utcán…
a szobor emlékfűz esetében új levélvésetekre lehet-e még, s ha igen, hol és hogy lehet jelentkezni?!
friss adalék a német sokféleségre: http://index.hu/politika/bulvar/hor664/
(horogkeresztek a berlini emlékmű kövein…)
Kedves Székely András,
a németek természetesen heterogén népcsoport. A többség viszont nem náci és nem antiszemita. Az ott nem divat. (Hogy jól értsél: Semjén ott nem lehetne CSU-politikus, mert a Weisz-bácsis kijelentése után röpült volna, mint az elhasznált almacsutka a napköziben, ott ugyanis nem csak lenni kell kereszténynek, annak is kell tudni látszani).
Miért nem utalnak a dunaparti cípők valós tényekre? Ezt kifejtenéd röviden?
Charlie, nyilvánvaló hogy a németek többsége nem antiszemita vagy náci, de ezt nem is állította senki. Viszont ha az előítéleteket vizsgálod, lásd pl. a törökökkel vagy a muzulmánokkal kapcsolatos véleményeket, akkor ott is találsz majd, sajnos esetenként elég masszívakat. szélsőjobb is van éppenséggel, több tartományban elég erősek ráadásul. szóval azért, bár az összkép szerintem is jobb, főleg a politikai korrektség terén, a társadalom szintjén vizsgálva azért nem teljesen más a helyzet.
Shadai, méghogy szociológus, kikérem magamnak! ;)
LF: szociálpszichológus-e vagy?
Azért hajlom arra, hogy másként vélekedjem erről a kérdésről, mert éveket éltem közöttük, s tudom azt, hogy a látens törökellenesség sem vonatkozik arra a Juszufra, aki bérlőként lakik a családi házukban. A tettleges idegengyűlölet pedig nem azonos még az eseti jogkövetkezményekkel járó idegenellenességgel sem, mire már számosabb példa akad, főleg a középosztály vállalkozásai szelektálnak ilyen értelemben, de ez sem igaz mindenkire, sőt még a többségre sem. Magyarországon a cigány népviseletben a HÉV-re fölszálló hat asszonyság meglehetősen csodálkozott rajtam és a fiamon, mert mi nem rebbentünk széjjel előlük, mint tette ezt a többi utas szinte automatikusan. A fiam csodálkozva figyelte, a hol magyarul, hol lováriul (vagy miül) folyó tereferéjüket, hangos taglejtéseiket, mert neki ez élmény. Tátott száján meg a cigány asszonyságok mulattak jót. Ilyen Németországban nincs. Ha fölszáll egy szinti, vagy török család, nem rebbennek szét előlük az emberek. Más az előítéletek foka és megnyilvánulási forméja, mint kies honunkban.
Tartományi szinten szélsőjobbos pártok a hatvanas évek vége óta mindig bejutnak. Ellenzékieskednek egy ciklust, ha ugyan időközben be nem tiltja a működésüket az AB, majd kidőlnek egy vagy két ciklusra a tartományi gyűlésből, mint részeg matróz a hordó mellől. Olyan tartományi gyűlés is akad szép számban, ahová még nem jutottak be szélsőjobbosok. Magyarországon pedig az Országgyűlésbe, nem pedig csupán megyegyűlésekbe jutottak be szélsőségesek. CDU-s polgármester bizonnyal nem hívná a falujába a Deutsche Garde nevű szervezetet hagyományt őrizni. Tehát nem értem azt a magasabb erkölcsi nívót, ahonnét nekünk jogunkban állana, a németekre letekintenünk.
A szociológus szerintem is durva sértés. Tőlem Shadai nem is meri már megkérdezni.
Úgy tűnik, hogy ez a magyar alapítvány ingyenesen vállalja a botlókő elhelyezést, Karsai László történész hagyja jóvá a kérelmeket.Arra kíváncsi volnék, hogy hány hivatalnak kell illetéket fizetni a különböző engedélyekért, és vajon a ház (utca) lakói, a kerület,stb. meg tudja-e hiúsítani az akciót, betarthatnak-e, ha akarnak.El tudom képzelni, hogy volna ilyen eset is.Ha minden egyes elhurcolt, mártírhalált halt, elmenekült, stb. személynek volna Budapesten botlatóköve, a zsidónegyedben és Újlipótvárosban minden utcában százával, ezrével lennének a kockácskák.
Jó ötletnek tartom az efféle, a civil lakosságot a múltra emlékeztető köztéri figyelemfelkeltést, és hasznosabbnak, mint a csak politikusok és zsidók által látogatott holokauszt megemlékezéseket és a temetők emlékfalait.Az ismeretterjesztés nagyon elmaradott kis hazánkban holokauszt-ügyben.
Azért a rálépéssel nekem is gondjaim vannak.Nem akarok meglátni egyetlen magyar állampolgárt sem, amint éppen kutyát szarat valamelyiken.
kedves charlie,
nem éltem folyamatosan németországban, de különböző okokból legalább harminc alkalommal jártam ott, és rendszeresen figyelem a német sajtót. többfélét. az a benyomásom, hogy a “nicht anrühren” esete forog fenn. veszedelmesen rossz, 1930 körüli gazdasági körülmények közt sok minden előjöhet. bár valószínűleg akkor sem a zsidókra kihegyezve. van más fajgyűlölni való is.
Okosabb lenne talan az utcasarki hazak falara tenni, fejmagassagban. Talan egy reztabla, felsorolva az ismert neveket akik abbol az utcabol tuntek el. Igy sem ralepes, sem kutyaszaratas nem veszelyezteti.
A németek nem szaratják a kutyáikat a járdára. A stolpersteinokra pádig rá szabad lépni. Azért van.
Azért van, hogy a felirat emlékeztessen, nem azért, hogy legyen mire lépni.
Sokaknak le kell hajolnia, ha el akarja olvasni a feliratot, így önkéntelenül meghajol.
A stolperstein lényege, hogy rálépsz. Belebotlani ugyanis csak lábbal lehet valamibe. Az elhurcoltak emlékének szó szerinti lábbal tiprása ugyanis az emlékezés folyamatának szerves, talán legmegrendítőbb mozzanata.
Kedves Aladar,
a Hollanra nem emlekszem pontosan, de elegge az utca elejen, jobb oldalt. A Hegedus Gyula utcaban pedig a 9. es a 12. elott.
Udv,
Polnaire
Elnézést kell kérjek, mert a Hollán utcában a Zeneiskola előtt van a járdán.Kedves Székely András, Ön nagyon téved, vs. fiatal kora miatt, de volt cipő és ruha letevés a lövés előtt a Dunaparton. Apám ugyanis igy halt meg, aki meg menekült az látta, de nemcsak ő hanem Salkaházi Sára-val is levetették a felső ruháit mielőtta nyilasok a Dunába lőttáék. A zsinagóga kertjében az ért ellenszenves a lebvél, mert a Hitközség nem jelentéktelen összeget kér lehetőleg valutában, érte