én még a folgalkozásukat odaírtam volna, úgy kicsit személyesebb lenne, egyébként tetszik.
természetesen meglesz a negatív visszhangja is, sok embernek megint az fog lejönni, hogy megint bûntudatot akarnak bennük kelteni.
Nekem is nagyon tetszik. Az egyik “legintimebb” és “legfinomabb” emlékmû, amirõl hallottam a témával kapcsolatban.
Csak az veszi észre, aki akarja. (Meg aki elbotlik benne!:) Ez negatív és pozitív értelemben is fontos.
én valahol azt olvastam, hogy ezeket a köveket civilek pénzéböl helyezik el. Vagyis bárki – ha kicsit kutat és rájön, hogy a házában egykor egy deportált zsidó élt – akkor felveszi a kapcsolatot a müvészekkel, és ott le lesz rakva egy ilyen kö. Ehhez képest a Pesti Est ajanlójában – ez a tartalom pl. teljesen elveszik. Annak a szövege szerintem hüen tükrözi a magyarok hozzáállását a témához: Jaj de cuki kis ötlet – írja az ajánlóban, mittoménki álnéven – majd megjegyzi, hogy elképzelni is nehéz, hogy ez milyen érzés lesz azoknak, akik átélték. Vagyis a Soa már megint és még mindig csak a zsidók ügye – azok közül is a túlélöké. Arra persze nem tér ki, hogy a dolog lényege az lenne, hogy azok, akiknek a neve ott van nem szólnak/éreznek már semmit. Meg hát nem az a lényeg, hogy milyen ÈRZÈS – ez annyira tipikus a mai élvhajhász társadalomra, ÀTÈLNI, ?JRAÈLNI, ÈLMÈNYFüRDö – milyen érzés bazzeg – hogy ránézek a családfámra és egyszer csak nem folytatódik tovább? Milyen kérdés ez?
…. a Sorstalanság Exites ajánlójában is a fö téma az volt, mennyi pénzböl készült…persze, kit érdekel mit ír az Exit vagy a Pesti est – de szerintem sok ember ezen a szinten viszonyul a témához.
Jó lenne tudni hol és mikor helyeznek el még ilyen köveket Mo-n. A Ráday utca szerintem elég “priviledged” környezet. Ezekkel a kövekkel minimum, hogy tele kéne nyomni a hétkert is, legalábbis amíg még állnak a házak és nem parkoló van a helyükön – az lenne még egy szép történet.
x: szerintem is idegesítö, hogy mindent fikáznak a judapesten – miközben lehet, hogy szerinted az én commentem is fikázás – alapjában véve én is zseniálisnak tartom ezt a Holokauszt emlékmüvet, viszont, ahogy James E. Young mondta a német Holokauszt emlékmüvel kapcsolatban: az igazi emlékmü = az emlékmü körül kialakuló vita, párbeszéd. ün pedig ebben a párbeszédben úgy érzem a nemzsidó magyar társadalom nagyon ambivalensen vesz részt, ha egyáltlán.
A múltkor német (!) szakon az egyik tanárom pl. megjegyezte: olyan volt a német szak átköltözése az új épületébe “mint a gettóban”. Ezen az órán egy másik csoporttársam öszintén tette fel a kérdést Peter Weissnak – vagy bárkinek egyáltlaán MIÈRT KELL a Holokausztról (így) írnia /ld.az Auschwitz per alapján készült “Die Ermittlung”/ egyszer megtörtént, borzasztó volt – nem kell ezt feszegetni. Hát nem egy ilyen attitüddel találkoztam – és ez még a “jobbik”…
Zsofi: Szerintem senki sem mondta, hogy mindig a halallal kell foglalkozni, de azokban az esetekeben – mondjuk azon az egy napon az evben – mikor a Holocausttal foglalkozunk, akkor viszont tenyleg azzal kellene foglalkozni, es nem haritani.
Nincs egy helyes reakcio,(reakcio mire,hol, kitol?) de a Holocausthoz valo hozzaallas, az arrol valo beszed a haritas jegyeben zajlik, ami kinos.
Szerintem, ha egy nemet ujsagban irnak pl. egy ilyen projektrol, biztosan tobb tolrtenelmi hatteret zsufolnak be meg harom mondatba is – ami pl. felveti a nemetek felelosseget. Ilyet magyarorszagon nem lehet hallani. Nem az a lenyeg, hogy ki volt a felelos, es nem gondolom, hogy a fiatalabb generaciok barmiben hibasak lennenek, de a mult értelmezésében igenis MI vagyunk a felelösek – az a PestiEstes arc is, aki harom sort ir.
Minden olyan nemzsidó magyartol elnezest, akire a haritas nem illik. En alapvetoen tenyleg eloitelet nelkul allok mindenkihez, es sajnos ez az amivel szembesulok – nyilvan meghatarozobb, ha az ember egy negativval zembesul, mintha 3 pozitivval – de pozitiv nehezen alakul ki – mert mivel a nyilvanos beszed harito, ezert a “pozitiv” hallgatasra itelt (ennyiben mondjuk elhatarolodik).
En sem AKAROK a hallal foglalkozni, bar az egesz filozófia azzal kezdödik (meg ember mivoltunk) hogy a halal tudataban vagyunk…
de ez nem AKARAT kerdese, mint mar emlitettem – pl. a csaladfa hasonlatot – lehet, a felelosseg nem oroklodik, viszont a Holocaust orokre beleirodott az en genealogiamba. Ettol fuggetlenul kulonben nem tartozok azok koze, akik sokat foglalkoznak ezzel, tenyleg, az Elet Meneten is eletemben elsozor voltam – akkor is csak szorolapot osztogatni, meg is lepodtem, mennyi ismerosom volt ott, akiket amugy nem szoktam zsé programon látni.
SZoval nem vagyok monomanias – de ha errol van szo, akkor elmondom a velemenyem – legalabb itt, mert pl. mondjuk mikor legutobb a lakogyulesen zsidoztak, akkor nem mondhattam el.
Tegnap egy Izraelbe utazó német (nem zsidó) barátunkat próbáltuk felkészíteni, milyen is lesz a Yad vaSem látogatása, ahova csoporttal viszik õket. Nem tudtam nagy okosságot mondani neki, azon felül hogy nagyjából milyen jellegû kiállítás, emlékmûvek, szobrok vannak.
Pedig talán a lakógyûlésen fontos lett volna reagálnod a beszólásra! Bár lehet, hogy könnyen beszélek…
ün nem akarom neked felsorolni, hogy hol, mikor, hogyan, milyen körülmények között, milyen formában és milyen mélységben emlékeztem meg a Holokausztról eddigi életem során. Egyszerûen azért nem, mert az ember ezt nem azért teszi, hogy megveregessék a vállát. (a zsidók.) Hanem magáért teszi. Az emberségéért. Ha pedig nem teszi, -tetszik, nem tetszik,- az is szive joga, szabad választása. Ha erre “rákényszerítesz” valakit, az csak ellenérzéseket szülhet. Más persze az iskolai oktatás, vagy a hivatalos (állami) megemlékezés. (Mondjuk az sem feltétlenül õszinte.)
ün helyeslem ezt a projektet. Persze, ahogy ismerem magunkat, a következõ hosszászólás már fikázó lesz. Az antiszemitákról nem is beszélve…
pardon, hozzászólás természetesen. üs akkor az ez utáni lesz fikázó:-))
Nekem nagyon tetszik! Kár, hogy nem élek Pesten.
Fel a fejjel x, fõ a pesszimizmus :) Illetve, le a fejjel! :)
én még a folgalkozásukat odaírtam volna, úgy kicsit személyesebb lenne, egyébként tetszik.
természetesen meglesz a negatív visszhangja is, sok embernek megint az fog lejönni, hogy megint bûntudatot akarnak bennük kelteni.
Nekem is nagyon tetszik. Az egyik “legintimebb” és “legfinomabb” emlékmû, amirõl hallottam a témával kapcsolatban.
Csak az veszi észre, aki akarja. (Meg aki elbotlik benne!:) Ez negatív és pozitív értelemben is fontos.
én valahol azt olvastam, hogy ezeket a köveket civilek pénzéböl helyezik el. Vagyis bárki – ha kicsit kutat és rájön, hogy a házában egykor egy deportált zsidó élt – akkor felveszi a kapcsolatot a müvészekkel, és ott le lesz rakva egy ilyen kö. Ehhez képest a Pesti Est ajanlójában – ez a tartalom pl. teljesen elveszik. Annak a szövege szerintem hüen tükrözi a magyarok hozzáállását a témához: Jaj de cuki kis ötlet – írja az ajánlóban, mittoménki álnéven – majd megjegyzi, hogy elképzelni is nehéz, hogy ez milyen érzés lesz azoknak, akik átélték. Vagyis a Soa már megint és még mindig csak a zsidók ügye – azok közül is a túlélöké. Arra persze nem tér ki, hogy a dolog lényege az lenne, hogy azok, akiknek a neve ott van nem szólnak/éreznek már semmit. Meg hát nem az a lényeg, hogy milyen ÈRZÈS – ez annyira tipikus a mai élvhajhász társadalomra, ÀTÈLNI, ?JRAÈLNI, ÈLMÈNYFüRDö – milyen érzés bazzeg – hogy ránézek a családfámra és egyszer csak nem folytatódik tovább? Milyen kérdés ez?
…. a Sorstalanság Exites ajánlójában is a fö téma az volt, mennyi pénzböl készült…persze, kit érdekel mit ír az Exit vagy a Pesti est – de szerintem sok ember ezen a szinten viszonyul a témához.
Jó lenne tudni hol és mikor helyeznek el még ilyen köveket Mo-n. A Ráday utca szerintem elég “priviledged” környezet. Ezekkel a kövekkel minimum, hogy tele kéne nyomni a hétkert is, legalábbis amíg még állnak a házak és nem parkoló van a helyükön – az lenne még egy szép történet.
x: szerintem is idegesítö, hogy mindent fikáznak a judapesten – miközben lehet, hogy szerinted az én commentem is fikázás – alapjában véve én is zseniálisnak tartom ezt a Holokauszt emlékmüvet, viszont, ahogy James E. Young mondta a német Holokauszt emlékmüvel kapcsolatban: az igazi emlékmü = az emlékmü körül kialakuló vita, párbeszéd. ün pedig ebben a párbeszédben úgy érzem a nemzsidó magyar társadalom nagyon ambivalensen vesz részt, ha egyáltlán.
A múltkor német (!) szakon az egyik tanárom pl. megjegyezte: olyan volt a német szak átköltözése az új épületébe “mint a gettóban”. Ezen az órán egy másik csoporttársam öszintén tette fel a kérdést Peter Weissnak – vagy bárkinek egyáltlaán MIÈRT KELL a Holokausztról (így) írnia /ld.az Auschwitz per alapján készült “Die Ermittlung”/ egyszer megtörtént, borzasztó volt – nem kell ezt feszegetni. Hát nem egy ilyen attitüddel találkoztam – és ez még a “jobbik”…
SEmES, hidd el, hogy nyomasztó mindig a halállal foglalkozni…
Szerinted mi lenne a jó reakció az emberek részérõl amúgy?
Zsofi: Szerintem senki sem mondta, hogy mindig a halallal kell foglalkozni, de azokban az esetekeben – mondjuk azon az egy napon az evben – mikor a Holocausttal foglalkozunk, akkor viszont tenyleg azzal kellene foglalkozni, es nem haritani.
Nincs egy helyes reakcio,(reakcio mire,hol, kitol?) de a Holocausthoz valo hozzaallas, az arrol valo beszed a haritas jegyeben zajlik, ami kinos.
Szerintem, ha egy nemet ujsagban irnak pl. egy ilyen projektrol, biztosan tobb tolrtenelmi hatteret zsufolnak be meg harom mondatba is – ami pl. felveti a nemetek felelosseget. Ilyet magyarorszagon nem lehet hallani. Nem az a lenyeg, hogy ki volt a felelos, es nem gondolom, hogy a fiatalabb generaciok barmiben hibasak lennenek, de a mult értelmezésében igenis MI vagyunk a felelösek – az a PestiEstes arc is, aki harom sort ir.
Minden olyan nemzsidó magyartol elnezest, akire a haritas nem illik. En alapvetoen tenyleg eloitelet nelkul allok mindenkihez, es sajnos ez az amivel szembesulok – nyilvan meghatarozobb, ha az ember egy negativval zembesul, mintha 3 pozitivval – de pozitiv nehezen alakul ki – mert mivel a nyilvanos beszed harito, ezert a “pozitiv” hallgatasra itelt (ennyiben mondjuk elhatarolodik).
En sem AKAROK a hallal foglalkozni, bar az egesz filozófia azzal kezdödik (meg ember mivoltunk) hogy a halal tudataban vagyunk…
de ez nem AKARAT kerdese, mint mar emlitettem – pl. a csaladfa hasonlatot – lehet, a felelosseg nem oroklodik, viszont a Holocaust orokre beleirodott az en genealogiamba. Ettol fuggetlenul kulonben nem tartozok azok koze, akik sokat foglalkoznak ezzel, tenyleg, az Elet Meneten is eletemben elsozor voltam – akkor is csak szorolapot osztogatni, meg is lepodtem, mennyi ismerosom volt ott, akiket amugy nem szoktam zsé programon látni.
SZoval nem vagyok monomanias – de ha errol van szo, akkor elmondom a velemenyem – legalabb itt, mert pl. mondjuk mikor legutobb a lakogyulesen zsidoztak, akkor nem mondhattam el.
Tegnap egy Izraelbe utazó német (nem zsidó) barátunkat próbáltuk felkészíteni, milyen is lesz a Yad vaSem látogatása, ahova csoporttal viszik õket. Nem tudtam nagy okosságot mondani neki, azon felül hogy nagyjából milyen jellegû kiállítás, emlékmûvek, szobrok vannak.
Pedig talán a lakógyûlésen fontos lett volna reagálnod a beszólásra! Bár lehet, hogy könnyen beszélek…
ün nem akarom neked felsorolni, hogy hol, mikor, hogyan, milyen körülmények között, milyen formában és milyen mélységben emlékeztem meg a Holokausztról eddigi életem során. Egyszerûen azért nem, mert az ember ezt nem azért teszi, hogy megveregessék a vállát. (a zsidók.) Hanem magáért teszi. Az emberségéért. Ha pedig nem teszi, -tetszik, nem tetszik,- az is szive joga, szabad választása. Ha erre “rákényszerítesz” valakit, az csak ellenérzéseket szülhet. Más persze az iskolai oktatás, vagy a hivatalos (állami) megemlékezés. (Mondjuk az sem feltétlenül õszinte.)
A németek nekem nem példa, bocsánat…
Június 18-án 11 órakor a Goethe Intézet mellett
Gunter Demnig elhelyezi a föváros negyedik
emlékezö macskakövét.