Utoljára 13-14 évesen, a 80-as, 90-es évek fordulóján voltam gamer, a Sega Genesis, Nintendo Gameboy, valamint a 386-os érájában. Bár akkor nagyon cutting edge dolognak számított a “16 bites” Sega konzol, a mai hardverekhez képest ez olyan volt, mint Korda Gyuri a Daddy Cool-hoz képest. (Off: ugye az megvan, hogy Korda mostanában hivatásos póker-kommentátor? A Thököly-úti zsinagógában pedig vannak róla szuperloller kippás képek a 80-es évekbõl egy zsinagógai fellépésérõl.)

Oldtimer játékosként külön megdobbant hát a szívem, amikor ráleltem a “Shivah” c. videójátékra: a képi világ, a SCUMM-motort idézõ grafikai megoldások, az egész nyolcvanas, kora-kilincvenes éveket idézõ retro hangulat. Hát még a sztori! A (kaland)játék fõszereplõje Russel Stone rabbi, aki a new yorki Lower East Side egyik lepukkant zsinagógájában dolgozik. A rabbi hívõ ember, de van egy problémája. A zsinagógába járó közösség egyre csak fogy és fogy és a fenntartáshoz szükséges pénz sincs meg. Szarul állnak a dolgok és a rabbi így napról napra cinikusabb és keserûbb. Már épp feladná az egész córeszt, amikor váratan hírt kap: jelentõs pénzt örökölt a közösség egy elhunyt tagjától! Áldás? Vagy fordítva, épp egy gonosz ügybe csöppent bele a rabbi? Elfogadhatja csak úgy simán ezt a pénzt a rabbi? A lelkiismerete nemet mond! A játékban a rabbi bõrébe bújva végigjárhatjuk Manhattan-t, hogy felderítsük az igazságot. A játékban az igazság felderítése közben gyakorolhatjuk a rabbinikus kommunikációs-, valamint harci technikákat, saját soundtrek van és három különbözõ befejezés!

Ez kell neked.