JP Army felhívásunkra sok írás érkezett, folytatjuk hát újszerzős sorozatunkat!
Általános iskola óta problémás gyereknek tituláltak. Végülis az is voltam, ha csak a tényeket vesszük alapul. Hét iskolát kellett otthagynom, amire sikerült leérettségiznem. Ahogy teltek az évek, egyre több gond volt velem, igaz, azért az éves szavalóversenyeken majd minden alkalommal az országos fordulókig vittem. Ezt leszámítva, no meg azt, hogy a tanárok mindig mondták, hogy milyen értelmes gyerek vagyok, jót nem lehetett elmondani rólam.
Tanárt, diákot, pszichológust mind
mígnem 13 évesen, amikor ismét sulit kellett váltanom, belekerültem a pesti zsidó fiatalság nekem megfelelő balhés társaságába. Scheiber, Wesselényi megvoltak, aztán már ezekhez is túl nagy füves voltam, így maradt valami vendéglátói, alapítványi akármicsoda. Ott vakok között félszemű a császár alapon totál nagy ász voltam, de azért kitűnő bizonyítvánnyal is ki tudtak rúgni, akkorára tátottam a pofámat. Ekkor már asszem az akkori oktatási miniszter segítsége kellett, hogy egyáltalán valahová felvegyenek, de rá két évre, alig túlkorosan jelessel érettségiztem.
Aztán beleszerettem egy szökeségbe, aki felnyitotta a szemem, aki mellett rájöttem, hogy nem voltam én szörnyeteg, inkább csak vak szülők és pedagógusok állandó bűnbakja.
A délnémetországi Heidelbergben lakom, itt kezdem meg szeptemberben a rabbiképző föiskolát. Ja, a szökeséggel házasságot kötöttem.
Ha problémás gyerek vagy, vagy ilyen porontyod van, akkor ez a post neked szól!
Azért mertem ehhez a közhelynek hangzó témához nyúlni, mert úgy tapasztalom, hogy intelligens emberek is vakon és süketen élik életüket, a legegyértelműbb jeleket is figyelmen kívül hagyva.
Azt látom, hogy vannak, akik szembe találják magukat egy problémával, és egyszerűen nem jutnak vele ötről a hatra, mert vagy úgy csinálnak mintha nem lenne, vagy mindig ugyanonnan közelítik meg.
Klasszikus példa, hogy amikor a gyerek tör-zúz, verekszik, depressziós, öngyilkossági kísérletet követ el, és egyáltalán mindent elkövet, hogy felhívja magára a figyelmet, akkor sem probálja meg megérteni őt a szülö, hanem egyszerűen elküldi pszichiáterhez, aki, jó, ha nem azt tanácsolja anyunak, hogy csapja el a háztól a gyereket, majd megtanulja akkor, hogy kell befogni a száját! (Kösz Csernus)
Szerintem a gyerek, kicsi is nagy is, tükröt tart a szülő elé.
Persze, hogy különböző adottságokkal bíró kölök, különbözően reagál az otthoni akciókra, de a gyerek mindenképpen reagál arra, amit otthon lát, hall, tanul.
Innentől kezdve roppant egyszerű a tanácsom, ha azt szereté, hogy gyermeke jó irányba forduljon: változzon meg. Gondolkozzon el rajta, hogy, ahogy értelmes ember nem a tükröt töri össze, ha felszedett pár kilót, úgy Önnek sem a tükröt kell kezeltetni, hanem esetleg önnönmagát.
Ez az írás éppen Önnek szól, ha azt kérdezi magától, miért agresszív ez a gyerek, hiszen nem ezt látta otthon. Az Ön elfojtott agressziója nyilvánul meg sarjának a magatartásában!
Ha pedig rászánta magát, hogy lépéseket tegyen saját maga megjobbítására, mert felfedezte, vagy elhitte, netán meglátta, hogy nem a Világ, és nem a gyerek a hibás, akkor megajándékozom Önt a legmélyebb tiszteletemmel, amire valójában nincs is nagy szüksége, mert az igazi ajándék a kiegyensúlyozott élete, és családjának békéje, szeretete lesz.
Sok erőt és éleslátást kívánok!
u.i.: Azt írtam, hogy ez a post a problémás gyerekeknek és szüleiknek szól. Ehhez képest eléggé a szülőknek írtam. De egyszerű gyerekre lefordítani. Ha valamelyest is magadra ismertél a cikkben, akkor elárulom neked, hogy ezen sorok íróját nem értették meg a szülei, lehet, hogy téged sem fognak, de a lényeg nem ez. Az ő sorsuk az övék, a tied a tiéd. Ha megpróbáltad felnyitni a szemüket, de nem jött össze, akkor többel nem tartoztok egymásnak.
Szabad vagy!
Kohen Máté, Heidelberg
Üdv a Klubban! Gerlóczy Marcit ismered? Ő egész regényt szentelt a kérdéskörnek (Igazolt hiányzás).
…vagy kétszer is elolvastalak, ízlelgetve szavaidat. És tényleg neked van kitalálva a LÉGY BÁTOR! Gondolat. Az Istenke vigyázza utadat, és ez nem egy misztikus gondolat. Mennyire szeretnék a helyedbe lenni el nem tudom mondani. De olyan jó látni, meg hallani ahogy kitaláltad hogy magad szabod meg utad. Sok sikert! Ezerrel. De ha netán kudarc ér me ugyi anya nem engedi csak úgy el gyermekét, hogy erre ne intené, há, szólj. Kiálts! Sokan vannak kik segítenek. És ha apa köll, lesz arra is jelentkező. Sose szégyelldd a tévedésed, és feltétlen oszd meg örömeidet kiktől barátságot és bizalmat remélsz. Há csak sok reményt és célt, me az visszen előre míg élsz.
ez nagyon szép volt. de nehogy má’ csak apa meg anya legyen a hibás mert a gyerök rossz. gyakorló szülőként persze ismerem azt a mondást, hogy sosem a gyerek a hibás és ebben van is valami. de igenis az első perctől kezdve az ember felelős a saját tetteiért, persze az elején elhanyagolható mértékben és végül felnőve 100%-ban. eccerű azt mondani, hogy kezelhetetlen vásott rossz kölök voltam, de a fater rejtett agressziója miatt. ugyanilyen eccerű ám azt is mondani, hogy rejtett agresszív köcsög felnőt lettem a fater rejtett agresszivitása miatt. szóval ne etess apukám, persze nem csak rajtad múlt de ne akard beadni, hogy te ebben ártatlan vagy!
Szia, értem én is, de:
- ahhoz, hogy a saját életedet éld, azt is tudnod kell, hogy a te tetteid következményéért te vagy a felelős;
- a szülőket ilyen olcsón nem lehet feladni, mint ahogy te írod: “Ha megpróbáltad felnyitni a szemüket, de nem jött össze, akkor többel nem tartoztok egymásnak.”
- a felnövéshez a gyerekkori indulatok elengedése, netán megbocsájtása nálam beletartozik, ami nehéz ügy, de szerintem ez az, amin érdemes dolgozni, úgyhogy:
- jó munkát.
…nem beszélve arról, hogy minden nemértő szülő megnemértett gyerek volt!
Gerlóczy Marcit névröl ismerem, a könyvet nem olvastam.
Cat Lee, köszi, rögtön szólok ha kell, de mért akarsz a helyemben lenni? Asszem nem egészen én találtam ki, hogy magam szabom meg az utam, hanem valami önfejü (vízöntö) adottságom van hozzá.
re Niemand Alfonz: ugye éppen azt mondom, hogy felnötten ki kell tudni szakadni az otthonról hozott csomagból, pont azért, hogy ha majd te is szülö leszel, akkor ne értetlenül állj a dolgok elött és vállald a tetteidet, nem úgy, mint sok szülö, aki igenis odáig megy, hogy a gyerek az oka akár annak is, hogy a két szülönek rossz a kapcsolata.
Ha a gyerek elsö perctöl kezdve felelös a tetteiért, akkor kérlek magyarázd el nekem, hogy miért szúrtam ki négyéves koromban a csoporttársam pöttyös labdáját?
Csak egy-két lehetséges variácóra lennék kíváncsi.
Amit te írsz, az hasonlít arra, amit annyit hallottam, hogy ebben a gyerekben születésétöl fogva benne van a gonosz.
re eszté: a tetteim következményeiért én vagyok a felelös, ellenkezöjét nem állítottam. Ettöl függetlenül nem árt tudni, hogy a nyilvánvaló adottságok mellett miért is viselkedtem így. Ès szintén nagyon helyénvaló gondolat, hogy a szülönek meg kell bocsátani, hiszen ha haragot tartasz, azzal magaddal cseszel ki egyértelmüen.
de ahhoz, hogy ne kövesd el ugyanazokat a hibákat, nem árt jó alaposan megnézni, mi is történt amíg otthon voltál.
és hogy a szülöket nem lehet ilyen olcsón feladni, az is teljesen igaz, olyannyira, hogy van, aki élete végéig nem bír elszakadni és vakon raboskodik valamiben, ami nélkül lazán eléldegélhetne.
üdv
és még valami.
azt írod, hogy felelös vagy magadért, már gyerekkorodban is.
Ez azt jelenti, hogy a szülö nem felelös a gyerekéért??
Èppen azért kellene megfejtenünk a gyerekkori sérelmek mibenlétét, hogy megszakítsuk ezt a generációról generációra öröklödö viselkedést, mert a szüleink nem rendezték le a maguk pakliját.
Tehát nem azért vizsgálom meg a szülöm viselkedését, hogy aztán azt mondjam, te tehetsz róla, hanem, mert szükséges a továbblépéshez. Különben a foglyává válok, és a gyerekemnek adom tovább.
Egyszerüen a tudatosságot hiányolom, mert nagyon sokan felelötlenül váltak szülövé, felelötlenül nevelték a gyereket, és ezen gyerekek nagy része nem érti meg, hogy mi történt vele, ezért belelép ugyanazokba a csapdákba mint a szülei, és így tovább.
Tetszett ez a poszt, üdv az új írónak. :)))))))))))
Annyit tennék hozzá, hogy aki gyerekként (nem, tökmindegy, akármelyik életkorban, akármelyik oldalon) ismer magára, az olvasson. Sokfélét, sokat. Pl. ezt, ezt, ha kamasz, akkor ezt is, meg ezt, és ezt. És még sok minden mást. :)
(További alternatíva sok emberrel, közte bölcs öregekkel -vagy bölcs fiatalokkal- beszélgetni, sokat. De ehhez emberek kellenek meg beszélgetési hajlam. ;))
Ja, és még valami. Kössétek fel a fehérneműt, mert a hiperaktív-lázadó barátom és hisztis-zizi felesége kiscsákója azért liberális nevelés ide, sok-sok türelem oda, nem könnyű eset. ;))
nálunk a 15-16. életévemben jött el az, hogy szülőnevelés. egész jól sikerült, persze néha azért még le vagyok baszarintva, hogy művészetre adtam a fejem, de sose olyankor, mikor a közönségben látom őket vigyorogva. szerencsés vagyok, azt hiszem.
ja és üdvöz az új szerzőnek, persze. remek volt olvasni.
jólvan Máté kvittek vagyunk. én ugyanazt az egyoldalúságot láttam a te írásodban, mint ellenkező előjellel te az enyémben. középen találkozunk.
Máté, értem amit írsz és nagyon jónak és fontosnak tartom a témát. A magam részéröl annyit még hozzátennék, hogy minden dolognak és tettnek megvan a maga kontextusa, és ezt a tényt érdemes figyelembevenni. Az, hogy “felelötlen” egy nagyon tág fogalom. Tudom nem minden esetben, de azért állítható, hogy a szülök úgy nevelik a gyerekeiket ahogy ök azt “jónak” látják, vagyis adott pillanatban es helyzetben a legjobbat próbálják nyújtani/kihozni a gyerekböl. Hogy ezt rengeteg esetben teljesen vakon és eltévelyedetten teszik abban maximálisan egyetértünk. Felelötlenség, tudatlansag, vakság, figyelem hiánya, hamis ideák követése, van minden. De ahhoz, hogy az ember gyereke ebböl – ahogy te is írod – mint egy büvös körböl ki tudjon lépni és felvállalni a saját szabadságát – szerintem fontos a saját kontextusukban meglátni hogy vajon az a szülö mégis miért tette ugy a dolgokat ahogy. Mi az oka, mit akart elérni és hol a hiba. És szeretettel meglátni benne hogy nem szintiszta hülyeségböl/gonoszságból tette amit.
A szeretetröl egyáltalán nem írsz, pedig az nagyon fontos része a szülö gyerek kapcsolatnak.
Szeretettel pedig ugy érzem visszafelé is müködik a dolog, a szülöt is “fel lehet oldozni” es kisegíteni a saját (egyébként öt is kínzó) köreiböl.
nem ertem egyaltalan, mirol akar szolni.
ha rossz gyerek vagyok, okoljam a szuleimet?
nem tul vilagos a miertje ennek az irasnak.
Én nagyon fontosnak tartom Máté, hogy nem elkótyavetyéled magad.
Nem nyafogsz, hanem célt jelölsz ki magadnak.
Nem a hátteredtől várod a lehetőségeket, hanem felkutatod azokat.
Majd megérik az a dolog is benned, hogy felülvizsgáld múltadat.
Újra átgondolod a szüleiddel való kapcsolatodat.
Akkor már még okosabb leszel. Még tisztábban látod majd, miben hibáztak, miben nem.
A lényeg, hogy eddig, jól jöttél ki a sorozatos negatívumokból, kudarcokból.
Nekem se tejesen világos. De lehet, hogy azért, mert én még a szerzőnél is zűrösebb tini voltam, most meg anya vagyok :-D
És húsosan?
“ha rossz gyerek vagyok, okoljam a szuleimet?
nem tul vilagos a miertje ennek az irasnak.”
Rossz gyerek márpedig nincs. Legfeljebb rossz gyereknek nevezik őket azok, akiknek ez sokkal kényelmesebb annál, hogy szembesüljenek saját magukkal. A nevelés, nem más mint példamutatás, mintaadás. Ezen kéne elgondolkodnia a sok szülőnek és nevelőnek. A szülői és nevelői felelősségvállalásnak ugyanis az esetleges kudarcokkal való szembenézés is a része, nem pedig a mentegetőzésbe, az önfelmentésbe burkolózás, ami aztán végképp ellehetetleníti minden rossznak nevezett gyerek életét.
És akkor íme, egy személyes májusi példa:
KÁR – avagy ez mindenkinek túl sokba kerül !
Lányom kislánya második osztályos. A tanítónő sajnos, aszerint osztogatja szeretetét és elismerését, hogy ki hány százalékos felmérő dolgozatokat ír. A gyerek az elmúlt hónapig túlfeszítve magát próbált megfelelni, nem is eredménytelenül. A dolgozatai rendre 80 és 90 százalék közöttiek voltak. Igaz, pár hete összeomlott. Kiderült, neki mindez túl sokba kerül.
Lányom megkérte a tanítónőt, hogy segítsen a gyereket egyensúlyba hozni, nekünk megfelel, ha mindig csak annyi százalékos az a dolgozat, amennyire akkor és ott aktuálisan képes. A héten egy 70 százalékos felmérő sikeredett. Meg is kapta érte a magáét :
- Nem vagyok elégedett, többet vártam, szedd össze magad, ennek nem lesz jó vége, eddig azt hittem, te vagy a legjobb, stb. kijelentések formájában.
A gyerek csendben, leszegett fejjel hallgatta a korholásokat, majd felnézett és a következőt válaszolta:
- XY néni, te egy ronda , fekete madár vagy !
Otthon megtettük, amit ilyenkor meg kell tenni. Még akkor is, amikor teljesen tisztában voltunk vele, hogy a gyereknek igaza volt.
mi a szösz, én második osztályban simán nem értettem volna ezt a százalékos osztályzást.
A gyerek sem értette, hanem érezte! :(((
kedves dorka: ha magából az írásból, az érdemi hozzászólásokból valamint az én kiegészítéseimböl sem sikerült kibogoznod a dolog miértjét, akkor csak neked mégeccer:
Igen! Azt állítom, hogy ha “rossz” gyerek vagy, azért nagyon is felelösek a szüleid, meg a tanáraid, meg az a sok ember mind, aki nem tette fel a megfelelö kérdést, vagy nem jól tette fel, tudniillik azt, hogy mi is hiányzik neked. (Azért a szülö leginkább, mert az ö kölke vagy)
Más kérdés, hogy amikor az ember felnö, akkor kezébe veszi a sorsát (remélhetöleg). Nagyonis kitartok azonban a véleményem mellett, hogy jó nagy adag szerepe van a szülönek, abban, mi is lesz belöled.
Ahogy veled viselkednek, ahogy egymással meg a Világgal, azok az elsö megnyilvánulások, amiket pár évig látsz, hallassz, ergo hatnak rád.
Kérlek osszad meg velünk, te mit gondolsz erröl, milyen tényezök befolyásolják az emberarcút, amíg felnö!
Te ugyanilyen lettél volna a szüleid nélkül? Ahogy sok “jót” köszönhetünk a szüleinknek, úgy a “rossz” dolgokban is gyakran alaposan benne van a kezük.
Remélem most már te is érted.
Üdvözöllek
köszönöm Malvina!
Máté,
a köszönetet te érdemled, és bizony sokaktól! :))
kösz Cat Lee!
sok ronda feket madárnéni van az általánosokban meg késöbb is, nyilván ök hisznek benne valamelyest, hogy kell ez a nyomás, amit gyakorolnak.
számomra rohadtfontos megállapítás volt, hogy senkinek sem tartozom számadással, ha valamit csinálok, azt nem azért, mert valakinek, vagy akár magamnak be akarom bizonyítani, hogy tudom.
frászt. ehhez túl rövid az élet, hogy megfeleljünk, lehet azt élvezetböl, szórakozásból, halállazán is tenni:)
és akkor megy is.
Igen Trilli, a szeretet jön nemsoká, nagyobb írásban. kösz, hogy szóltál, már tervben volt!
A többit is kösz, egyetértünk. Egyébként sosem feltételeztem a szüleimröl, hogy rosszat akartak nekem, söt meggyözödésem, hogy jót akartak, de jót is kell csinálni, nem csak akarni. Persze mondom, nem abból áll az életem, hogy csesztetem öket, hogy elszúrták, egyszerüen a kommunikáció be volt ragadva és elmondtam nekik amit gondoltam. Picit talán segített.
Üdv neked is!
Füszeres Eszternek még ennyit: ha azt írnád, hogy ez az írás unalmas, humortalan, semmilyen, túl mesterkélten van megfogalmazva (modoros), tehát szar, az kemény lenne, de legalább venném a lapot, hogy jobbat kell.
De mégis mit nem értesz? Tényleg elolvastam újra, és nem látom, hogy hol lehet benne eltévedni.
Ja, a kakaós csigás Füszeres Eszter és te egyek vagytok?
Ha igen, akkor király, holnap próbálom ki!
Üdv
Fűszeres Eszternek:
Hát, ha zűrösebb voltál, az nem csekélység.
Juditnak:
Olvas ez a gyerek. Mindig is olvasott. Sokat, jókat.
Szeressük őtet az anyjával.
Legfennebb (mondjuk: én) nem jól.
Fijjamnak:
gratula, ehhez is, mint annyi mindenhez, csók, apád
hello apci
köszi
szabados,
“Legfennebb (mondjuk: én) nem jól.”
Na, azért úgy tűnik valami nagyon lényegeset mégis megkapott ez a gyerök, már hogy így “össze tudta rakni magát”!
Gratula a Papának, no meg a Mamának is !
kökemény, amit itt rendezünk vazz
felejtsd el a mónika sót, meg a barátok köztet, gyere a JP-re :)
Én is elég zűrös voltam..
Kamaszkoromban emlékszem, tudatosan jegyeztem meg azokat az általam súlyos szülői baklövésként érzékelt eseteket, amik rajtam estek meg,és biztos voltam benne, hogy ha egyszer nekem gyerekem lesz, soha, de soha nem követem el ugyanazokat.
Egyszer apám rámnézett, fáradtan, de egy kis mosollyal a szája szélén: Kislányom, tudod mit? Majd emlékezz erre, ha ugyanezt csinálja a te gyereked is..
Most a legidősebb fiam 13 éves…
Emberek, ez NAGYON KEMÉNY!
De ahányszor a nagyfiam megmondja nekem a tutit,és már a hajam tépném, annyiszor jut eszembe az apu:-)
Azért a kamaszkori lázadások nem tévesztendőek össze – mégha olykor akadnak is bizonyos átfedések – a súlyos szülői és nevelési hibák következményeivel.
Köszi Malvina
Szerintem a gének rakódtak össze a gyerekben.
Amikor a feleségemmel el szoktunk válni, akkor az amiatt van, hogy én genetikus vagyok, ő meg inkább neveléses.
De tényleg jó fej csávó, és tényleg nem tőlem örökölte, hanem innen-onnan.
Persze, valamit tőlem is: a füleit alighanem, legalábbis az egyiket.
(Neki is lent van, meglehetősen zsidós)
No, ne fényezzem itten, meg magamat se, bár tudnám.
Majd.
Mátécska! Hány hozzászólás kell, hogy küldjék a lóvét?
Most kell megadni a bankszámlaszámomat?
Csók
:D
Hát, ami a füleket illeti, az valóban a gének “játékának” kérdése. Még a vérmérsékletről is ezt gondolom. De a többi, az környezet, utánzás, mintakövetés, példamutatás stb. Szóval nem kell nagyon “védekezni”! ::)
A hozott és a kapott muníció is úgy tűnik rendben van. Csak ez sokszor nem elég, mert az óvódák és az iskolák sajnos nagyon alulteljesítenek. és akkor nagyon finoman fogalmaztam.
alkudozunk még, de nem a hsz-ek száma lesz valószínüleg a döntö, hanem hogy hány családtagot vonunk be, hány válás, vagy idegösszeroppanás, netán újabb házasság születik.
de a te bankszámlaszámodra semmiképpen nem lesz szükség:)
Szevasz Mate,
jo volt teged olvasni, na most akkor hivatalosan my coming-out: en vagyok Mate lanyban. Az egyetemen razodtam ossze, par ezer km-re szuleimtol, akikkel ugyen kolcsonosen szeretjuk egymast, de ez eletem elso 18 eveben egyeltalan nem mukodott. Annyira nem, hogy 16 evesen majd belehaltam. Wow, meg sosem talalkoztam senkivel, aki ugyanezt igy megelte.
Ps bocs a tastaturaert, Izraelben vagyok, es fogalmam sincs hogy kell ide ekezeteket varazsolni. Udv!
Hello Milla
vagyunk még sokan ezzel így.
hogy haltál bele majdnem? én csak másokat nyírtam ki majdnem. de tényleg.
a csak az idézöjelben
Igen, kedves olvasók, a JP Kibeszélő Show bemutatkozó epizódját látják. A műsorvezető JP Máté, a rabbi! ;]
Én egyébként négy gimnáziumba jártam csak (az ötödikbe, a Belvárosi Tanodába már nem vettek át, mondván, hogy én még nem vagyok “elég deviáns”; JP Máté és társai nyilvánvalóan kiszorítottak).
Kedves Máté,
kiegészítésül: a nagyon jó gyerekek is joggal gyanakodhatnak, hogy szüleik (is) ludasak a dologban.
A “problémások” többnyire rettentő büszkék magukra, a “rosszaságukra”, kifelé legalábbis.
Ha nem titok: miért Heidelberg?
A posztodat egyébként egy jó pszichológus hallgató ( akad egy-egy ) is írhatta volna … igaz, jelest nem kapna rá egy jó tanártól ( belőlük is akad pár ).
ezen lehidalok, nemsoká’ megéljük, ahogy az internettel már valamit kezdeni tudó ősök ellepik a fórumokat és onlájn koppintanak a beste kölke orrára, ez télleg nóvum. a kedves szabados-né mikor érkezik a förszt dzsú szóp opra ov di intenet színpadára?
Szia Máté!
Tetszett a posztod!
Annyi kiegészítést tennék, hogy a klasszikus értelemben vett “jó gyerekek” is megvívják ezt a küzdelmet a szüleikkel. Utólag visszagondolva a gyermekkorra mérlegre kerül, hogy mennyire volt jó dolog nem elmenni bulizni, csajozni, nem beszólni a tanárnak, hanem megfelelni a vélt vagy valós elvárásoknak. Biztosan másfajta sérelmek ezek, de egészen bizonyos, hogy egy életkor felett ezek is feloldozásért kiáltanak. Nagyon nehéz tisztázni ezeket a gondolatokat, hiszen nem arról van szó, hogy ők akartak neked rosszat, hanem arról, hogy te magad akartál rosszabb lenni, mint ahogy azt az élet diktálta. És ezért persze őket okolod.
noblog: heidelberg azért mert idefújt a szél, én meg hagytam magam, hogy sodorjon.
a jó gyerekek is bizony. ez egy külön fejezetet érdemel. Èn kifelé “dolgoztam fel” a dolgokat, betámadtam a Világot. Mások meg hagyják magukat megnevelni és belül vívódnak.
De valahol mindenképpen kijön, hogy te nem vagy azonos azzal, amivé a szüleid neveltek, ezzel szinte mindenkinek szembe kell nézni. (Mármint magával)
Ja, mért nem kapna ötöst? (kevés latin szó:))
üdv és kösz
niemand alfonz: az apám az internetböl él, ott vezet rovatot meg ilyenek, nem tudom mért vagy kiakadva. Bizony, ma már meglett korú emberek is neteznek.
Még jó, hogy hozzászól, elvégre érinti valamelyest..
üdv
RP: örülök, hogy tetszett és hogy te is felemlítetted a jógyerekeket.
Nehéz tisztázni öket, de érdemes.
Amúgy a sérelmek ugyanazok is lehetnek, más-más lelkialkat másként dolgoz fel.
üdv
Juj, remélem nem bántottalak meg Máté! Nem rossz a poszt, nekem csupán nincs vége. Vagy közepe. De lehet hogy túl sokat foglalkozom hasonló dolgokkal, és diplomamunkát vártam kapásból.
Zűrösebb voltam, igen. 14 évesen elköltöztem otthonról. De megtanultam főzni :-)
Olyan 10 éve nagyon jó a kapcsolatom a szüleimmel.
Egyébként az egyik legjobb barátnőmet a Belvárosi Tanodában ismertem meg, de én nem oda jártam, csak pár barátom.
Nagyon tetszik ez a JP kibeszélőshow !
Igen ez valószínüleg így van. Azzal a különbséggel, hogy a rossz gyerek már a rosszasága megélése közben folyamatosan tisztában van vele, hogy valami nincs rendben, a jó gyerek meg rendszerint utólag jön rá, hogy lehetett volna másképp is. Ha egyáltalán rádöbben és talál válaszokat.
ok, nem vettem a lelkemre:)
most sütöm a csigát.
Asszem a te recepted
ne légy már mimóza, már megint mi rosszat mondtam? azt írtam lassan az is eljön, h az ember szembetalálja magát a felmenőivel a neten. neked ez természetes nekem meg nem, mert az én apám akkor fog csak netezni, ha majd a gép kitalálja, h őkelme mit is akar.
Csiga? Nem emlékszem.
niemand:)
estiskolán találtam csigareceptet, Fuszeres Eszteré..
RP: mesélj már, ha van mit! Te jó gyerek vagy?
Így visszagondolva a gyerekkoromra úgy gondolom, hogy igen. Jó tanuló-jó sportoló, nem balhézó.
Hogy most jó gyerek vagyok-e a szüleim szemében? Bár 31 évesen ez eléggé vicces kérdésnek hat, de majd szülőként ezt biztosan átértékelem.
Szerintem most úgy gondolják, hogy lemondtam a konvencionális “karrierről” egy valami másért cserébe. Én ezt a mást hívom életnek és szabadságnak. A korábbiról meg mai fejjel el sem tudom képzelni, hogy hogyan voltam képes végigcsinálni.
Máté, azért nem lenne jeles, mert nem elég hatékonyan szól a deklarált célközönséghez: a szülőkhöz. Nyilván nem véletlen, hogy az ifjabb korosztály fogadta itt is elismeréssel; a már szülők kevésbé. Mert túl általános a megfogalmazásod, kivéve saját “rosszaságod” bemutatását, és ezzel mintha nem meggyőzni akarnál, hanem egy újabb csínyt produkálsz. Lehet, hogy még nem ismered magad eléggé, ami nem baj, iszonyú hosszú és folyamatos munka árán lehet csak.
És evidencia mindaz, amit írsz, kicsit árnyaltabban, néha pont fordítva működve szülő – gyerek kölcsönhatása, de az. :)
RP: az a jó, hogy megtaláltad. Mit csinálsz karrier helyett?
noblog: igaz.
majd konkrétabb is leszek néha, bár az általánosítás és evidencia nyilvánvalóan célravezetö lehet, hiszen a szituk különbözöek.
egyik szülö alkesz, másik elválik, harmadik veri a gyereket, negyedik nem csinál semmit.
igazodj ki.
egyszerübbnek láttam úgy, hogy a megfelelö kommunikáció, odafigyelés, megértés és a sokat emlegetett tudatosság hiányzik.
most egy példa: ugye a szülö jót akar a gyerekének, ez az alap.
akkor átgondolja: ha alkoholista, gyenge szar vagyok, akkor a gyerekem ezt esetleg megtanulja, tehát nem teszek neki jót.
Tehát leszokom a piáról és összeszedem magam.
(A példa nem saját, apám alapjáraton is módosult tudatállapotban él.)
Ez a piás példa isszonnyat egyértelmü, de ugyanez bármi másra is ráhúzható.
Pl., ha verem az asszonyt, a gyereknek szar, mert az ö anyját verem.
tehát leszokom róla, lehet azzal mást is csinálni, stb…
hmmm. a neurózisok, szorongások, jellemhibák, akárhogy is nevezem, azok meddig is szoktak továbbadódni, hetedízig?
5 év nyakkendős nyolctólhatig jól megbecsült munka után felmondtam és elkezdtem a saját kis geschaeftemet, ami távolról sem olyan elegáns, mint a korábbi.
De a többit talán majd egy offline alkalommal!
Máté: nem kell túlparázni a szülőket és az ő életüket, van neked is már ami a tiéd. tudom mondani könnyű de trust me te semmiképp ne akard megoldani a konfliktusaikat, just a waste of your precious time.
élj, olvass, utazz, bulizz, ismerkedj és módósítsd a tudatod, moderálva persze ;]
Off: offline alkalom legközelebb július 26-augusztus 2 között!
http://www.judapest.org/jewish-festival-that-does-not-suck
Kedves Máté, jó írás és jó ötlet!
Persze, hogy a szülő a legmeghatározóbb a gyerek számára.. Hogy lehet ez kérdés?
A pszichológus nem véletlenül kezdi azzal, hogy kivesézi családot és a gyerekkort.
A dolog pikantériája, hogy egyénekről van szó, akik így vagy úgy egyéniségek is: ahol megvan mindaz, amit hiányolsz ( beszélgetés, figyelés, stb ), ott is lehet gond.
A te példáid nem tartalmuk miatt elrettentőek, hanem, mert az olvasók többsége nem alkesz, nem veri az asszonyt – tehát lehet lapozni, “ez nem rólam szól” felkiáltással.
Az is rég tudott, hogy a különböző – nevezzük finoman – társadalmi hátrányok újratermelődnek. Azt hiszem, nem róluk akarsz beszélni, sokkal inkább a konszolidált családok gubancairól.
A másik meg: alap, hogy egy család működését rendszerben érdemes csak vizsgálni. Arra pedig az adott rendszer egy tagja – szülő vagy gyerek – ritkán képes.
Ha még nem olvastad: Cocteau: Rettenetes szülők; Rettenetes gyerekek, meg Szerb Antal: Utas és holdvilág. Ezek a könyvek nálam sokkal jobban írják le témád bonyolultságát.
Mi ebbôl a tanulság? Abszolúte semmi. Nem minden tróger kölyökbôl lesz rabbitanonc Heidelbergen. De akibôl igen, az óriási esélyt kapott, hogy nagyszerû legyen!:) Rajta!
kösz kuksi
ok noblog
Szia Máté!
Van, amivel egyetértek a cikkben, és van, amivel nagyon nem.
Az itthon még mindig tíz körömmel kapaszkodó, -szerény véleményem szerint már rég idejétmúlt-, tekintélyre alapuló poroszos oktatási rend (illetve annak kiherélt szocreál, majd magyarbálintos változata) valóban ronda károkat tud okozni azon gyerekekben, akik nem hajtogathatók bele egyik formába sem. Ez az oktatás nem tud velük mit kezdeni, és nem is akar, ezért jön az egyik iskolából másik iskolába, innen is kirúgtak, ott sem bírtak veled, stb., ami csak növeli a gyerek “alsóbbrendűségi” érzését, feleslegesség érzését és ezáltal devianciáját. Ezt persze a pszichiáterek gyakran csak táplálják. Az alapvetően jó képességű gyerek tanulási kudarca a pedagógus kudarca. (Hozzátehetném most felmentésként a pedagógusok anyagi és erkölcsi elismertségét, eszközeit, lehetőségeit, tanulmányait, ami tudjuk, milyen szinten van nálunk, de felesleges, mert az egy más téma.)
A szülők (kizárólagos) felelőségével viszont nem értek egyet, sőt gyáva hárításnak gondolom, amit a felelőség alól való kibújás motivál(hat sokaknál). Mint ahogy nem igaz az, hogy csak a gyerek, úgy az sem, hogy csak a szülő a hibás. Meg az sem igaz, hogy mindenkinél működik az, amit írsz. Nálad nyilván működött, ezt alátámasztja vízöntő éned is, mint mondtad (bocs, én az ezoterikus vonalat képviselem itt talán nem kizárólagosan, tehát a horoszkópban is hiszek természetesen:), ami a legkevésbé korlátok közé szorítható jegy, és pont erre a szabadságra van szüksége. De van, akinek meg Csernus dokira. Mert van aki nem szabadságvágyból drogozik. Van akinél nagyon fontos a beszabályozottság. És van aki hagyja magát szétesni, és szétesett állapotban leledzik még vagy 10-15 évig, folyamatosan a szüleit hibáztatva elcseszett gyerekkoráért és nem létező önbecsüléséért, amig valami drasztikus módon ki nem ebrudalják biztonságos otthonából és kissé túlnőtt tinédzserkorából. Na most ezeknél az embereknél pont az a legfontosabb, hogy a szüleik hibáztatása helyett önmagukba nézenek, és ha kell, drasztikusan rákényszerüljenek a váltásra.
Veszélyes dolog személyes példákból, általános következtetéseket, pszichológiai korképet leírni!
De azért tetszett amit írtál!:)
Röviden, nekem ebből az volt a legfontosabb, hogy az ember a rokonait nem tudja megválogatni… és ez néha sajnos a szülőkre is igaz:-(
Csak néha igaz???
Eddig jutott volna a családtervezés? :D
én nem beszéltem kizárólagos felelösségröl.
annyit mondtam mindössze személyes tapasztalat, valamint a környezetemben látottak alapján, hogy a szülök értetlenül állnak a problémás kölykük tettei elött.
ilyenkor jól jöhet, hogyha nem csak a gyereket zavarják el pszichiáterhez vagy egyenesen el a háztól, hanem anyu meg apu leül egymással meg magával jól meghányni vetni a dolgokat.
aztán a gyerekkel.
nálunk sok veszekedés volt, mármint a szüleim között, de nem jutottak 5-röl a hatra. egyik besértödött, másik elment.
SOHA nem sikerült igazán tisztázniuk egymással a dolgaikat.
szted, ha így nössz fel, hogy vitakultúra helyett egymás köpködését látod, akkor hiszel majd benne, hogy ezekkel az emberekkel frankón meg tudod beszélni a dolgaidat?
ugye?
így hát mit csinálsz? minden lehetséges módon jelezni próbálod, hogy szarban vagy, csak éppen meg nem mondod tárgyilagosan.
egyébként nem hibásnak tartom a szüleimet, hanem látom, hog mi miért lett ilyen, és, hogy hol sérültem, hol kell megfoltoznom magam.
Csernus? Az tényleg egy bohóc, egyszerüen hamarabb beszél, mintsem tudná miröl.
Persze mond jókat elvétve, de egy pszichiáternek veszélyes annyit hibázni.
nálam nagyon mellélött.
üdv
nabokov, mindig úgy voltam vele, hogy ez a mondás max. a szerencsétlen nagynénémre áll és a szülők mégis csak egy speciális csoportot alkotnának… nehéz volt elfogadni, hogy elfogyott a türelmem, kitartásom anyámhoz. Már feladtam…
shahar, én is sokáig hittem hasonlókat, de valóban felesleges.
Én nem gyerekként voltam problémás, hanem már felnőttként lettem azzá, legalábbis a külvilág számára is értékelhetően…(kb. 18-19 évesen).
És nagyon sokáig hibáztattam anyámat, a gyerekkoromért is, ami szép volt amúgy. És 22 évesen a fejére olvastam, hogy 8 éves koromban nem vette észre, milyen rosszul érzem magam. Pedig lehet, hogy neki van igaza, és nem is éreztem rosszul magam akkor…(Mondtam már, hogy a horoszkópom Ikrek?:)
Szóval a dolgok nem feketék-fehérek. Nekem kifejezetten rosszat tett a hárítás és a szülők hibáztatása. És szegény anyámnak is.:(
Na jó, ezzel a posttal tényleg csínnyán kéne bánni…:P
(Kezd pszihodrámakörré alakulni)
csak családterapeutája jelenlétében olvassa
amugy Máté nem gondoltál még arra hogy irsz egy fejlődés-regényt?
A vallási szállal együtt tuti bestseller lenne amerikában ;D
nabo: fog ez a gyerek még írni hajaj! regényt, meg bármit.
mátécska: nősz fel. nem nőssz. (a rövid ö heidelbergi, tudom)
örülök kiscsillagom, hajrá!
atyád
Kuksi, te Andrea vagy?
F.E., nem vagyok Andrea.:)))
Off: http://www.hirszerzo.hu/cikkr.matt_harom_lepesben_a_kurucinfo_tundoklese_es_bukasa.72967.html
Nekem csak Mónikás kérdésem van, Máté, most milyen a kapcsolatod a szüleiddel?
Hello Mate,
ez kemeny tema nalam, ha kivancsi vagy ra inkabb privatban, meg nem tudok rola azzal a coolsaggal beszelni, mint te. M`eg nem.:))
off: tudja valaki, hogy hol van az izraeli tasztaturan ekezet???
Bocs, ha szó volt róla, de így munka közben nem tudtam figyelmesen végigolvasni a kommenteket.
Szóval Máté, te is egyke vagy? Ugye egyke vagy?
Máté,
Mesélnél még a rabbiképzőről?
Milyen irányzat, hogy kerültél oda, miért azt választottad, stb.?
Köszi
TopiG: van testvérem.
a nösz az kemény apu, kezdek már felejteni magyarul…
wannabe: a kapcsolatunk: fejlödö. Az, hogy szeretem e öket, az attól függ, hogy éppen milyen pillanatom van, jóban vagyok e magammal, békében a Világgal, stb. Mire gondolsz konkrétan?
Psymon: ortodox. Szeretek okos emberekkel lenni, azért. Ès azért kerültem ide, mert a Sors így akarta. Semmit sem tettem érte tudatosan.
nabokov: németül kéne most tanulnom, de kösz az ötletet. igaziból a szórakoztató irodalom jobban érdekel, majd meglátjuk, még anyagot gyüjtök;)
Milla: facebookon elérsz a leánykori nevem alatt: szabados mate
ok, btw en is a nemet fronton nyomom, dusseldorfban… bis die tage:))
szia máté!:-)
teljesen egyet értek avval amit postodban irtál, és örülök hogy ezek szerint elég sok ember érintve érzi magát mivel ez a téma valóban mindenkit érint. mert mind vagy már szülök, de minden esetre gyerekszerepben kezdtünk itt a világon.
ha kiszüröm a lényeget, akkor eléggé azon szinten forog a téma mégis, hogy ki a felelös, miért, körülményeket ne hagyjuk figyelmen kivül, stb., stb. mi volt elöbb, a tyúk vagy a tojás??
ez mind arról szól, hogy mindannyian más pontról kezdjük el, azaz mindenki más körülmények, emberek közt nö fel – de amint kilépünk az életbe, mint “felnöttek” (mikor növünk fel?? aki jót akar magának, az sosem, és holtig tanul:-) onnantól kezdve többet vagy kevesebbet kaptunk otthon és rajtunk áll hogy mik vagyunk, ill. mivé fejlödünk. ennyi.
szoval, úgy veszem egyezik nagyjából a vélemény, hogy akkor, ugye, végül is mindenki egy bizonyos ponttól felel teteiért. de hiányzik nekem néhány konkrét szempont, ami nem hangzott itt el, hogy a szükséges elemzés és helyzet megállapitás és felmérés után, mi is a lényeg?
ha emberi visszonyokba bonyolodunk, szülö-gyermek, baráti, szerelmi, legyen akarmi, mindig egy szabály van: amihez hozzákezdünk, az olyan és úgy sikerül mint amilyenek mi vagyunk. azt vonzod ami vagy, azt kapsz amit adsz. ha öszinte vagy akkor öszinte környezetet, ha meg más vagy, akkor azt.
emlékszem Trilli a szeretetet hiányolta, nagyon fontos, igen! de miféle szeretet? szeresd önmagad! ha magaddal nem vagy kibékülve, a világgal is mindig hadi lábon fogsz állni, és ha gyermek van gyakorlatilag ö sem fogja érezni és szeretni magát.
hogyan szeresse magát valaki, ha nem olyan környezetben nöt fel? ez az a munka, és a felelöség amelyröl itt is sokan irtak. mindenki magáért vállal amikor életét éli, s életet ad, mikor gyermeket vállal.
ha két ember, aki nagyjábol nem tisztázta a saját lelkét, s ez által a kettöjük visszonyát sem, elöre látható hogy vita esetében, sosem azon fog folyni a veszekedés amiröl tulajdonképpen szó van. félelmek, sérelmek, csalódottság, önbizalomhiány, egyik generációról a másikra öröklödik, ha nem töri meg valaki a “mintát”.
én nem így nöttem fel, csak annyi elönyöm volt hogy elég erös személyiségem van, ami azok az évek alatt, amikor megtörtem, fenntartott. terápiára jártam pár évig, s ástam abban a mocsokban amit családom generációi széppen összesepertek a szönyeg alá. szembe álltam a családommal, és kiiktattam a családom hazugságát és sértödöttségét ami 19 éves koromig mint egy fekete felhö beárnyékolta az életemet. nem értettek meg, de az volt a lényeg hogy kiengedjem magamból a “mérget” amit nyeltem addig, hogy aztán mit vonnak le maguknak – kit érdekelt. s az évek során vissza találtam magamhoz. teljesen magától alakult ki, és nagyon büszke vagyok rá, hogy anyámmal megfordult a visszony 180 fokkal. a terápiából, még ha nem is közvetlenül, ö is kapott. nem tudom elmondani mennyire szeretem, pont azért mert meghallgatott, amikor nem is akarta, mert fájt, sértésnek vette, mert egyedül nevelt, s kit okolhatott volna ha nem magát!
nem érdekel tegnap mi miért volt, ez simán a megértéshez kell, aztán már csak az számit hogy cselekszem ma.
öszinteség az ami minden kiegyensúlyzott visszony alapja. öszinte magadhoz, hogy mit akarsz, mit nem, eröt hogy kiállj amellett amit te helyesnek tartasz, s “hallóképességet”, hogy megértsd azt amit az emberek körülötted mondanak neked! ami azt jelenti, két fél csak akkor tud dialógust folytatni, ha egymás szavát hallják, nem úgy hogy egyik fújja a szövegét, a másik hallgat. ehhez le kell vetközni azt, hogy kritikaként érjen bármilyen nyilatkozat. nincs “ok”, nincs “hiba”, se “bünbak”, csak mi döntjük el hogy miként tekkintjük. Lássuk meg ami a szemünk elött folyik, ne csak nézzünk ki a fejünkböl – és reágáljunk rá. ha valami nem tetszik, váltosztáss rajta, mert más nem fog! és tiszteld az életet amelyt ajándékban kaptál, mert szégyen úgy élni, hogy se te sem a környezeted esetleg azért nem boldog, mert egy lelki ketrecben élnek!
igen, amúgy ezt már zsófira is akartam írni, de ide éppen idevág:
Akik az asztrológiában hisznek azt állítják, hogy az égitestek hatással vannak ránk.
de ugye nem hibáztatják nap mint nap, hogy szemét szarturnusz, uránusz, gyökér plútó tönkretettél, stb.
ezért nem értem, hogy mért beszélnek egyesek hárításról, miközben én csak megállapítottam, hogy a szülöi mintát megtanuljuk, és néha jobb ha felülbíráljuk, illetve reagálunk rá, hatással van ránk.
ettöl még nem hordom le öket minden szemétnek, hanem ahogy te is írod Merci, igyekszem tanulni a hibáikból, hogy ha már ember vagyok és úgyis hibázok, legalább ne ugyanazt.. haladás?..:)
Milla: az elöbb még Jiszráelben voltál..?
Konkrétan azt hiszem arra gondolok, hogy mennyire vagytok szoros viszonyban, mennyire beszéled meg velük a dolgaidat, mennyire hallgatsz rájuk azok után hogy úgy érzed ennyire nem jól kezelték a dolgokat, mennyire tartasz kvázi haragot illetve mennyire eleve rossz viszony volt már és ezek mint a következményei. Merthogy alapvetően én is azt gondolom hogy ilyenkor a szülők valamit elrontottak, csak én kevésbé gondoltam hogy a minta a lényeg, inkább hogy a kapcsolat.
harag, rossz viszony nincs.
tettem feléjük egy lépést, hogy a dolgaink tisztázva legyenek.
ha ök is megteszik a lépést felém akkor nagyon szoros viszony is lehet még, de hát egyelöre nagyon sokat nem tudunk kezdeni egymással. az élet dolgairól elcsevegünk, ha viszont a belsöbb dolgok jönnek terítékre, akkor… falba ütközünk, mert én elmondtam az álláspontomat, megokoltam a dolgokat, stb.
ök pedig ezidáig csak hápogtak. ez nem nekem szar igazán…
ami fontos, hogy nem velem kellene tisztázni a dolgaikat, hanem magukkal, egymással. simán benne van a pakliban, hogy tévedek, de nekem úgy tünik nem tették meg.
utolsó gondolatodra: a kapcsolatért annyit tudok tenni, hogy öszintén, türelemmel, szeretettel, ugyanakkor szilárdan állok hozzá.
a minta márpedig lényeges, ami a továbbadást illeti.
jólégy
Igen, a mintát én is számon tartom csak valahogy azt hiszem azt hittem a viszony fontosabb. Lehet hogy még mindig azt hiszem, :) ezt még végig kell gondolnom.
Nem rajtad akartam egyébként számon kérni hogy milyen a viszony, csak kíváncsi voltam (csak írod hogy “annyit tudok tenni” azért teszem ezt hozzá)
Nem szabad egy szülőt sem túl misztifikálni, mert szegény bele rokkan a feladatába. Jó, ha megadja a szülő is azt az esélyt a gyerekének, hogy mint esendő emberként is néha néha meglássa. Ha fáradt ne akarjon egy szülő se mártírként végig csinálni egy második műszakot oda haza. Egy gyerek sem díjazza, ha lóg a nyelve az apának, anyának. Inkább egyenek egy pirítóst estére teával, és bújjanak össze az ágyikóba gyerekeikkel és süketeljenek, vagy tévézzenek, vagy durmoljanak, de soha nem szabad túl lihegni azt, hogy anya, vagy apa az éppen aktuális státusza. Persze ez nem egyenlő a teljes elhanyagolása a dolgoknak. De az is biztos egy örökké fáradt szülő sosem tud annyi empátiával közeledni gyerekéhez, mint amennyire gyakorlatilag szeretné. Ez is lehet sokszor a konfliktusok alapja. És pont ezek a fajta nehézségek okoznak olyan érzést a gyerekben, hogy nem is tudja miért de lázad. Mert anyja apja mindent megtesz, mégsem sikerül békés meleg fészket és kiegyensúlyozottságot biztosítania gyerekeinek, sőt azok egyre inkább betartanak, dacolnak. Érdemes mérlegelni az anyagi gyarapodást és a gyerek nevelésének – amit inkább a gyerekkel való aktív együttlétnek a fontosságát. Mert elsőként ilyen okok miatt csúszik ki kezünk közül szeretet gyerekünk, és mire észbe kapunk, már nincs is ránk szükségük. Vagy mert teljesen bezárkózott, vagy mert maximálisan önállósodott. Jó, hogy Máténak az önállóság jutott. Ha még úgy tűnik, hogy mindezt durva szakításként is intézte. Tökéletesen mindegy miként lépet ki a családi kötelékből. Mellesleg, ha mindig viták voltak a családban, hát akkor az ilyen módszer nem is meglepő, se nem megrázó. A lényeg, hogy most jó fele tart. Nagyon tetszik, ahogy arról beszél – és megvallom ez fogott meg a leginkább történetében, – hogy nem a pszihológustól kell várni a megoldást, mert fogalma sincsen úgy igazából, mit is lépjen. Mindenkiben ott a sérelem és nem egy vadidegentől kell várni a megoldást. Egy renitens sem krónikus esett, ahhoz, hogy a saját anyja, ne vegye észre, vagy az apja, hogy ha kell, a saját egyéniségéből enged, hogy megközelíthető legyen a gyerek. Vagy bármi mást, de kitalál ösztönösen olyan lépést, amivel, a bizalmat legalább egy picit visszaszerzi, hogy a kapcsolatukat rendezni tudják. Nem tudom, csak gyanítom, mert hallottam már ilyenről, de sokszor azért a gyerekért nyúlnak két kézzel a legkevésbé, aki amúgy is megállja helyét, nincs miért aggódni nagyon. Eleve életképes, ösztönösen. El tudom képzelni, Máté, hogy pont ezért jutottál ide, ahol most vagy, egyedül, önerőből. Engem sem aggódtak agyon a szüleim. Igaz soha semmi katartikus helyzetbe nem sodortam magam, tán mert lány vagyok. Persze ez kevés indok, lényeg, hogy az agressziót soha nem magam ellen fordítottam. Szerintem a barátnőd mutatott rá arra a lényeges dologra, hogy szerethető vagy. Talán innentől kezdve becsülöd meg magad. Nem tudom. Csak molyolok a dolgaidon. :-)
Találtam egy jó kis zenét ehhez a posthoz!:)
http://www.youtube.com/watch?v=MbfsFR0s-_A
cetlinek:
Szeretve volt az a gyerek, meg van is. (Miközben lényegében minden úgy igaz, ahogy azt írja.)Legfeljebb nem jól. Főleg én részemről. Mert sztem anyja jól csinálta.
És nemcsak szeretve volt és van. Elismerve, dícsérve, biztatva. Aggódva (nyilván rosszul aggódva, túlaggódva, nem jól reagálva, stb., erről ír a gyerek, ezt érzi, ezügyben próbál minket előbbre léptetni, vagy feljebb, a következő grádicsra),meg úgy egyáltalán.
Az elválás (leválás) jól sikerült. Úgy gondolom. Elég sok problémát okoztunk egymásnak, ha szabad vulgárisan fogalmaznom, elég nehéz természetünk van, de ha nem így lenne, akkor is így az egészséges. Kösz Sors.
Amúgy sok rosszat nem látott tőlem a gyerek, mert jó pár évtizedig (már a születése előtt, bőven) kártyáztam, és nem otthon (vagy ahogy bizonyos tájegységeken mondják: otthol). Veszekedés: ja. Rossz hatással lehetett, volt rá. Apaminta hiánya is. Kis, beszari izr. ap. Amúgy jó ember, tán ebből is ment át gyerekbe. (Lett belőle gyönyörű, kigyúrt csávó.) Nem kevés agresszióval, aminek olykor utat nyitott. Ezt én nem értettem, hát most blogolás van és értéspróbálkozás.
Csak nímandalfonz le ne asszon, hogy megszólaltam.
Mátécskának: nagy kalappal a ma esti látogatástokhoz, majd hívj utána, meg ilyenek. Csók: apcipapci. És vigyázz magadra. Meg ne fázz. Tudod: sapka, kesztyű, sál.)
Apja
off, úgy mondják, ugye?
http://rd.hirkereso.hu/rd/5459804?openinframe=1&url=http://www.hirszerzo.hu/cikk.tegyunk_rola_hogy_budos_nacinak_lenni_szegyen_legyen.73096.html
Igen Mate, Itt vagyok Yel Avivban. Te is?
írta, hogy yeildelbergben :)
apámnak: ne csapj fel nácivadásznak, csak, hogy nekem bizonyíts, igenis kemény vagy, maradj meg a szépirodalomnál!
Puszi
Rabbi eltolta egy héttel, Studentsábesz van, tegnap hívott minden ok.
ok
csók
nem csapok
csak terjesztem
nem bizonyítok se neked, se senkinek. butaság
friss hír, tele vele újságok, magam is kértem én újságom számára politológus csajt kommentálni, meg remélem, ez lesz a mai hócipős álinterjúm témája
csóók II.
ezeket majd inkább mélben, mert még nem szóltak rám
pusz
igenigen. gondoltam. megbocsássák nekem. korom mijatt. kusé van. csók
Máté,
az oké hogy a szőkeség felnyitotta a szemed, de az nem derül ki, hogy miért kellett rögtön beiratkozni a rabbiképző főiskolára heidelbergbe.
nem tudom pontosan mit jelent rabbinak lenni, de annál biztos sokkal többet, hogy egyszer csak az új élet jegyében az ember eldöntse hogy rabbi lesz.
lehet hogy csak én gondolok túl sokat a rabbikról. csak egy rabbival beszéltem eddig, de róla nagyon egyértelmű volt hogy soha életében meg se fordult a fejében hogy mást célja is lehetne az ő életének.
és egyáltalán, van még időd rabbivá válni?
azt hittem, hogy ahhoz, hogy olyan bölcs légy mint egy rabbi, az alapozást újszülött korban kell kezdeni és ezért gyakorlatilag csak a rabbi fiának van esélye.
és tényleg csak léviták lehetnek rabbik?
és ha én rabbi akarnék lenni honnan derülne ki hogy melyik törzshöz tartozik a családom? ugyanis nem tudjuk. bár igaz, rabbi nem is volt a családban soha. ez alantas törzsre utal? :)
“A posztodat egyébként egy jó pszichológus hallgató ( akad egy-egy ) is írhatta volna … igaz, jelest nem kapna rá egy jó tanártól ( belőlük is akad pár ).”
Egy jo pszichologus hallgato sztem nem irhatta volna ezt a posztot. Egy jo pszichologus hallgato inkabb azon agyalna, hogy akkor most termeszet vagy neveles, melyikbol mennyi, mit mond a szakirodalom es azt sem hagyta volna ki, hogy 50% apubol es 50% anyubol vagyunk.
“Ha pedig rászánta magát, hogy lépéseket tegyen saját maga megjobbítására, mert felfedezte, vagy elhitte, netán meglátta, hogy nem a Világ, és nem a gyerek a hibás, akkor megajándékozom Önt a legmélyebb tiszteletemmel, amire valójában nincs is nagy szüksége, mert az igazi ajándék a kiegyensúlyozott élete, és családjának békéje, szeretete lesz.”
Hah, micsoda mitoszteremtes :)
A valtozas fajdalmas dolog, sokkal inkabb faj, mint az aktualis helyzet elviselese. Ha az ember at is esik rajta se biztos, hogy jo iranyba valtozott, es mi van akkor, ha nincs jo minta, csak a tudas, hogy valtozni kell? Mert ugye a pszichologus nem jo megoldas says Mate. Akkor megis honnan meritsen otletet aki valtozni akar?
Nekem tetszett a cikk, bár egyrészt fura, hogy itt van, másrészt amúgy szerintem annyira nem “hűha” (= nem spanyol viasz), de igaz, és valahogy úgy érzem, hogy a hozzászólások írói hajlamosak (direkt?) félremagyarázni (szerintem nem zárta ki az egyén, vagyis a gyerek felelősségét, csak gyerek esetében tényleg praktikus tükörként tekinteni a csínytevésekre).
Amúgy a felnőttéválásnak feltétele, hogy kamaszként kritizáljuk a világot és benne a saját szüleinket, a lázadás szükséges a leváláshoz, bár akivel már általánosban magatartásbeli gondok vannak, annál persze másról van szó. Érdekes amúgy, hogy oviban (óvónőként) mindig jobban csíptem és csípem a “rossz” gyerekeket (szigorúan idézőjelben), egyrészt mert szeretem a kihívásokat :), másrészt mert bennük látok életet, egyediséget, fantáziát. De ahogy már többen is írták, hogy tényleg a követelménycentrikus oktatási rendszer a hibás sok-sok (látható vagy nem látható) lelki sérülésért, én pl. kb. általános másodikig voltam igazi jó tanuló – bár akkor még ki nem – és mondjuk szerencsére család nem stresszelt különösen, azért alapesetben egy áltagos gyerekben csak megvan a társakhoz viszonyítás, összehasonlítás igénye, maximumot próbál teljesíteni és majdnem biztos vagyok benne, hogy még azt a gyereket is nyomasztja belülről, ha nem full ötös, aki talán még maga sem tudja – pl. én: én is most kezdek “felszabadulni”, diploma után, de még mindig mondókaszerűen kell recitálnom magamban a tudatos választ, ha egy-két szín kitűnő meg ilyen-olyan dicséretes évfolyamtársamra gondolok, hogy de legalább nekem volt közben életem, de legalább közben csináltam ezer mást is, tanultam mást is, társadalmi életet éltem, stb. (mármint az elmúlt 10-15 évre vonatkozóan), vagyis még ha nem is érdekelt soha tudatosan, hogy igazán kitűnő tanuló legyek, sőt, többnyire nem is foglalkoztam az iskolával, mégis jó voltam, még így is feszélyez a mai napig minden kitűnő tanuló körülöttem – mert ezt diktálja a rendszer (vagy mert nekem van bizonyítási kényszerem…?).
A kamasz és szülők közötti szócsatákról és bezzegezésekről pedig még annyit, hogy egy Varga Péter nevű ember írt egy jó ötletet ezzel kapcsolatban a könyvében, mégpedig hogy fogjunk egy nagy A/4-es méretű üres füzetet, címnek írjuk az elejére, hogy “Gyermekeimnek”, és minden egyes olyan gondolatunkat, amit a szüleink fejéhez vágnánk, írjunk bele, méghozzá olyan formulákkal, hogy “Szerintem egy jó szülő…” (ezt csinálja vagy ezt nem csinálja vagy így csinálja vagy így nem vagy ilyen helyzetben így cselekszik, stb.), majd ezt persze adjuk is át gyerekünknek, ha eljön az ideje, hogy ők is írjanak bele és hogy együtt értékeljük a szülői feladatokat és nehézségeit, objektíven, érzelmektől lehetőleg mentesen. (nekem gyerekem még nincs, de kamaszkorom nehézségeit is bizonyítja, hogy az én füzetem már majdnem betelt… :D – szerintem hasznos dolog).
lesül a bőr a pofámról, én csak egyszer láttam tanácsosnak elhagyni a barcsay utcai madáchot, és emigrálni a reáltanoda utcai eötvösbe, és az anna frank elődjébe csak igazolt csajozási szándékkal jártam 1958 körül. de jó hely lehetett, mert amikor egy osztálytársam, egyébként kiváló jazz-zenész vagy dzsessz-zenész, félévkor kilencből, év végén hatból bukott, a zsidó gimnáziumba ment át jobb híján, ott még örültek is neki, mert akkoriban vadásztak a jelentkezőkre, nem volt meg a létszám. meg azért sem volt rossz hely, mert számos leánynövendéket lehetett 1960 körül az anna belső wurlitzeres presszórészében felfedezni szombat délelőttönként. hogy én mikénmt kerültem oda, az már nem egészen világos, azt hiszem, egy-két szombati óráról páran távoztunk az eötvös kerítésén keresztül a károlyi kert felé. a dolognak nem volt vallási jellege, pénteken is megtettük, mert már nagyon elegünk volt a patinás tanítási intézményből.
rabbi nem került ki közülünk tudtommal, inkább judoedző, néhány orvos, újságíró, matematikus, a lukács györgy archivum vezetője és hasonlók, de azért nem volt tehetségtelen társaság. (azt hiszem, heidelberg és lukács összefüggései juttaták eszembe ezeket a dolgokat.)
az ember először nagynak és erősnek látja a fatert, aztán hülyének, aztán nem is annyira hülyének, aztán hiányozni kezd – ez régi dolog, az ember elhülyülésének jele. bár az igazi az, amikor úgy véli, a kibernetika burzsoá áltudomány, és a számítógép marhaság, csak arra jó, hogy ne tudjunk kézzel írni…:-))) mindenesetre az biztos, hogy a gyerekből gyerekkorában semmi sem derül ki a jövőre vonatkozóan. “einstein fiam, ha ilyen lusta vagy számtanból, sose lesz belőled semmi” – mondta állítólag a kis albert tanára. igaza is volt, végül is mindössze biztosítótársasági tisztviselőségig vitte a hivatali ranglétrán. az én nevelt fiamat a rendőrségről hozta ki anyja hétéves korában, mert “fiatalkorú gyújtogatók bandájának volt tagja”. ma amsterdamban komoly rendőr. a nevelt lányomat, miután otthagyott vele az anyja, majdhogynem otthonba vitték, mert 13 évesen elcsábította a gyámügyesét. ma boldog anya és cégvezető minden diplomával. a legnagyobb lányom, aki csodagyereknek indult, ma főfoglalkozásként fütyül az értelmiségi létformára mint olyanra. (a “fütyül” eufémizmus.)
Nagyon jó ez a post. Én a 70- es években voltam iskolás, 82-ben
érettségiztem. Ebben az időben nem volt annyi deviancia a gyerekek
között. A tanárok tudtak fegyelmet tartani, volt türelmük foglal-
kozni a gyerekekkel. Sok férfi pedagógus is dolgozott a pályán, az
alsó tagozatos tanítóktól kezdve, a reál tantárgyakat és a testneve-
lést kizárólag férfiak tanították. Ekkor volt presztizse ennek a
hívatásnak.Sokan a mai emberek közül szidják az ifjúsági mozgalmat.
Nekünk szinte minden délutánra volt valami úttötő, majd K.I. Sz.
foglalkozás. Bevallom nagyon utáltuk a lekötöttséget, szerettünk
csak úgy lazán csavarogni.Állandóan el voltunk foglalva, így nem
volt idő rosszalkodni. A tanároknak hét végén és a szünidőben is
kellett a diákokkal foglalkozni. Sokszor volt kirándulás, vagy
sport program. A tömegsport is kötelező volt, így mi jó fizikumúak
vagyunk. Olcsón el lehetett menni nyári táborokba, itt egészen
kiskorban önállóakká váltunk. Építőtáborban és mezőgazdasági
munkán is minden évban részt vettünk, így egy kis pénzhez is
jutottunk. Bő választék volt a nyári diákmunkákban is.O
O tthon
családi élet nem volt. Szüleink éjjel-nappal dolgoztak minimál
bérért, plusz teleket is múveltek. Természetesen nagyon hiányoztak
a családi programok, az iskola nem pótolta. Én keresztény vagyok,
de még szentestét sosem tartottam, mert nem volt együtt a család.
Egy-két gyerekről tudok csak, akik váltogatták az iskoláikat
ezek mind elkényeztetett, gazdag gyerekek voltak.
Fiamnak is szerencséje volt mert mindig jó pedagógusokat és
jó táűrsaságot fogott ki és nem voltak komolyabb problémák a
magatartásával.
saintlousdefrance: jó vezetöi képességeimet a zsidó nép javára használnám fel. 2.: a zsidó hagyomány, filozófia, teológia ismeröje szeretnék lenni.
sztem nem attól lesz jó egy rabbi, hogy mindig is az akart lenni, bár én is kamasz korom óta. sokkal fontosabb, hogy milyen ember. ez nem egy karrierlehetöség, vagy ilyesmi. ha az emberben van küldetéstudat, vallásos meggyözödés, és megfelelö képesség egy közösség vezetésére, akkor szabad a pálya. lévinek nem kell lenni, ez hatalmas tévedés, nem tudom hol hallottad.
hogy van e idöm azt csak az Ö-való tudná megmondani, de a magam 21 évével nem igyekszem egyelöre távozni.
rabbi Akiva (az egyik nagyon nagyra becsült) pl. 50 éves koráig pásztor volt és a betüket sem ismerte. késöbb megírta a kabbala alapmüvét.
jó legyél, nem tudom hogy kell családfát kutatni, de amióta nincs templomunk, azóta a törzsi kérdésnek nincs jelentösége.
üdv
Mate
Hettie: tapasztalni kell. amugy nem mondtam hogy a pszichológus feltétlen rossz, söt! mondjuk úgy, hogy érdemes olyan személyt választanunk, akivel megvan a szimpátia is, meg klappolnak a dolgok, ebbe beleférhet a pszichológustól a rabbin öreg szomszédon hat éves kölkön át akármi. de az ember saját magán tud a legtöbbet, ha akar.
tudod, delphoi jósda:)
zsoozsy: persze, hogy nem hüha. csak van akinek mégsem egyértelmü…:)
Most tényleg arról beszélünk, hogy egy “alapjáraton is módosult tudatállapotban lévő” (hiperaktív-lázadó) [hihetetlenül modoros, az intelligenciát jópofizással pótoló (szerintem)] apa és egy hisztis-zizis anya gyereke deviánssá vált? Van, aki ezt meglepőnek találja?
A meglepő az, hogy ezt ennyire világosan látja Máté, és, hogy ennyire “normális” irányba bírta kormányozni a saját életét. Ezért jár a skajach neki.
Nem stimmel az egész, “a király meztelen”.
azért azt áruljuk már el kedves, a franciaországbeli St. Louisban lakozó hittestvéreinknek, hogy nem csak léviták lehetnek rabbik (a részletek kifejtését az időm veszedelmes hiánya miatt másra bíznám).
és akkor most – óra indul: könnyű böjtöt!
üdv,
me
minarik: írtam feljebb, hogy hülyeség.
fhb: hamar ítélsz, nem helyes!
ettöl függetlenül kösz a skajachért, de akkoris… hogy anyám hisztis-zizis lenne az meg kész röhej, nem tom honnan szedted.
üdv
Mate
csatlakozom hettie nyilatkozatához, hogy kell valaki, aki objektivan tudja szemlélni egy ember visszonyait a családjával.
ez sok esetben azért egy pszichológus lesz, mert egy barát példáúl már megint nem elég objetív ahhoz, hogy meglássa a tényeket, ki hogy reagált, erre megint mi volt a reakció stb. e módon “kibújhatunk” a börünkböl egy pillanatra, hogy meglássuk magunkat és visszonyainkat más fényben.
egy terápia semmi másról szól. mint ahogy máté mondta, egy olyan emberrel rendszeres elbeszélgetés, akihez bizalmunk van. mivel ennek a személynek ezen belül a megfelelö kérdéseket fel kell hogy tegye, jobb ha ért hozzá! mert ezeken a kérdéseken múlik, hogy olyan gondolatokat végig gondolunk e, amelyeket félre szeretünk tolni, mert egyszerübb, vagy mert “nem jó a veszekedés”.
ez a másik amit hozzá szeretnék füzni, hogy a máté által emlitett vitakultura nagyon lényeges, amelyt szintén egy szakember segitségével meg lehet tanulni. szoval pártolom, mert olyan folyamatot indit ami egy életre hat, és amely megadja sikeres esetben a “helyes” irányt.
fhb-nek: Modoros: lehet. Módosult tudatállapotú: tuti, fijjam írta rollam. Hiperaktív-lázadó: nem talált. Ellenkezőleg. Intelliganeciahiányos: sajnos igaz. Jópofizó: igaz. Kiegészítés ehhez: hamarabb jópofiztam, mintsem az intelligenciát (vagy annak a hiányát vagy mit) számon lehetett kérni rajtam. Gyakorlatilag 14 éves koromtól. És: jópofizásban egész jó szintre vergődtem, kenyerem egy részét azzal keresem. Talán ezért hiszed, hogy hiperaktív vagyok, mert a kelleténél gyakrabban előfordulok itt,pedig egyszerű a magyarázat, fentebb a gyerek célzott rá: írással keresem a kenyerem. (Azért modorosság ide, modorosság oda, volt egy jólesőszmájli ott fent,amikor mondtam egy jópofát. Amúgy ez számomra az egyik legfontosabb feladat: mosolyra, nevetésre, jókedvre deríteni embereket.)
Gyerek anyja: hisztis-zizis: nulltalálat.
Ez van.
szabados
Mercire reagálnék csak, most nem nézem át a kommenteket, bocs. Szóval:
nem tudom, járnak-e erre családterápiában jártasak, biztos, hogy igen. Az egy nagyon jó irányzat – nyílt, kommunikatív, non-direktív, igyekszik az érintetteket mind bevonni. Ehhez persze olyan emberek kellenek, akik maguk változni szeretnének, és örülnének, ha ez a hozzájuk tartozókkal menne végbe (persze nem ennyire tudatosan). Én a cstp-t nagyon szeretem, és hiszek abban, hogy ha családi eredetű egy probléma, a legszebb javulás a közös javulás.
Máté figyelmébe, ha már rabbiság felé indult: Böszörményi Nagy Iván munkássága, aki a világi családterápiát a zsidó teológia bizonyos hagyományaival ötvözte, szépen, érdekesen. Különösen izgalmas nála a szülő-gyerek kapcsolat elemzése, az elkötelezettségek és hátat-fordítások…
A JP-nek erről érdekes poszt írható, jut eszembe, jó folytatása lenne Máté vallomásának. Meg biz. érteleben kihívás is a Máté-féle érzelmi hozzáállásnak. Nos, mivel Shadai szól, hogy írjunk, ez asszem rajtam múlik.
Kedves szabados, a két nem “talált” nem tőlem származik, Judit írta őket:
“Judit
2008 július 16 @ 13:11
Ja, és még valami. Kössétek fel a fehérneműt, mert a hiperaktív-lázadó barátom és hisztis-zizi felesége kiscsákója azért liberális nevelés ide, sok-sok türelem oda, nem könnyű eset. ;))”
Mivel senki sem tiltakozott, igaznak vettem…
Igazad van, Juditot sem értjük. Gözöm nincs honnan szedi az infot.
Judit:??
eszté: ok, köszi, megnézem majd amit ajánlottál.
üdv
Mate
fhb-nak. ok, pardon, add át juditnak. és ne higgy el mindent, amit olvasol, ezt tanácsolja neked egy újságíró ember. meg: próbálkozz önálló gondolatokkal.
kedves szabados
Ja, tényleg, kedves szabados, nekem nincsenek önálló gondolataim, most, hogy mondod.
Elcseszted, a gyereked meg egy mensch, aki rendbe tudta hozni, ez van, nézz szembe vele.
oké fiúk. ebböl már kimaradok:)
fhb, jusson eszedbe az alma meg a fája – nagyon hasonlít, messze nem gurult.
az egész családi találkozó a jp-n, az önmegvalósító gyermekkel, a fene tudja milyen szülőkkel olyan nagyon tök ugyanolyan
noblog: adok leckéket, ha meg tudod fizetni. mármint önmegvalósításból is.
Máté, ahogy írtam (’barátom’), az életből vettem az infót, és cseppet sem vonatkozott a felmenőidre, hanem (cseppet és viccesen, félre ne értsd… Rád és a leendőkre).
Ha nem volt vili, mégegyszer: van egy barátom, teljesen Rád, a mostani hozzáállásodra hajazó, intelligens, érzékeny, felvilágosult, az életével vmit kezdeni tudó (ÉS meglehetősen túlfűtött, pörgős életet élő). ÉS elvett egy kedves-aranyos, de szintén nem ‘megalszik a szájában a tej’ leányt. ÉS született nekik kisfiuk, még nem ír-olvas, de már jár-beszél és bár ők mindketten végigcsinálták saját szüleikkel kb. azt, amit most Te és tudták, milyen hibákat akarnak elkerülni ÉS nagyon jó a kapcsolat a házastásak között ÉS mindent megbeszélnek egymással, odafigyelnek, imádják egymást és a gyereket: mégis, maga a fiú-apa mondta nekem, hogy két lázadó embernek milyen gyereke lehetne: most ők a nagy magyarázkodó szülők az oviban a nagyonokos, nagyonnemszabálykövető, kevéssé óvodabarát és zabolázhatatlan kisfiuk mellett. Na, ennyit akartam, máshogy nem tudom, tartsd meg világos és nyitott életszemléleted, jó kommunikációs készséged és csodálkozz majd, ha (főleg ha fiatalon) gyerekeid lesznek. :)
ok. valóban nem volt világos. asszem ott vesztünk el, hogy jön, meg kössétek fel a gatyát.
és már elöre csodálkozom:)
üdv
mate
Juditra reagálva, nem hiszem hogy annyira fiatalon apa lesz Máté, eröl tudnék:-)
helyeslem, söt mindenben elöre lehet és kell csodálkozni az életben, ez a lényeg meg a buli az egészben, hogy minden nap csodálkozz és újat láss, ha már semmi újat nem látsz egy nap, akkor fásulás lenne. így marad meg a kapcsolat a körülöttünk élö emberek vagy – ha úgy veszed – a gyerekhez. ez a kapcsolat a lényeg. ezt hívják ösbizalomnak. én ebben hiszek. és Mátéban, szeretlek!
Kohen Máté, igazad van teljesen, az utolsó hozzászólásomat nagyon nem kellett volna, elnézést kérek érte.
De az utolsó mondatrészt tartom, még mindig jár neked a skajach :)
én is, de mindig mondom, hogy ne csetre használd az ebédszünetet, hanem intézd el a bizniszünket a dékánnal.
=)
Kösz, Máté, az ajánlatot. Nem pénzkérdés, nyilván meg tudnálak fizetni, ha akarnám. De nincs mit akarnom … Én már megvagyok. Törődj magaddal inkább többet.
a jobb eszű emberek először meg akarnak érteni más embereket, aztán saját magukat, megismerkednek az irodalommal, aztán a filozófiával, s majd mikor úgy érzik nem jutottak közelebb a megismeréshez, akkor a világot akarják megérteni, és megismerkednek a teológiával…
Írnál, hogy milyen felvételi követelmények vannak a hbergi rabbiképzőben?
Van diploma előfeltétele?
Talmud vagy arámi vagy héber előképzettség?
Esetleg a felvételi folyamat, beszélgetések, stb is izgalmas cikk lehetne a JP-n.
semmi nem kell hozzá. érettségi csak:) a magyar érettségit még szeretik is.
600 ajró pro szemeszter, azaz durván 150 ropi. Ha telivér vagy, akkor kapsz ösztöndíjat, azaz ezt is állják helyetted.
elbeszélgetés van: ott ül egy Jiszráelból immigrált oroszlán asszonyság, aki jól beijeszt, hogy itt ez kökemény.
ja, ami viszont kurvafontos, az a TestDAF, vagy a DSH vizsga, aminek a letevéséhez kell tudni németül beszélni, írni, szöveget érteni/hallgatni.
A beszéd része nem csak az, hogy tudsz kenyeret venni, hanem diagramok kiértékelése, érvelés, mindez szépen folyékonyan.
Az eredményt várom, kicsit fosok töle, a szóbelire nem készültem külön. A magnóra beszélés, monologizálás kicsit meglepö volt.
remélem átcsúszok.
Veled mélezgetek mostanában amúgy? :)
Jönnél te is, vagy mi?
Egy leendő rabbi az káromkodhat és fűvezhet,mielőtt az lesz?csak kérdem mert fingom sincs hozzá…
igen!
a káromkodásért meglakol rendesen, de azt nem is teszem. (Ittenkáromlás=káromkodás)
Teljesen ugyanaz jutott eszembe rögtön a cikk olvastán, mint Shadainak: Mátéka te egy gerlóczymarci vagy, és ebből kurva nehéz lesz kinőni.Mint a többinek, neked is a szülők szervezték ezt meg, a drága, jól szituált, egyetlen vagy kevés gyermekükért a végsőkig elmenő, akármennyit áldozó,semmit el nem váró zsidó szüleid.Ej, de ismerős…Erzsébet hozzászólása megmosolyognivaló.Csak azóta futnak be karriert ezek a gyerekek, amióta szabad iskolaválasztás meg magániskolák vannak, és nem beilleszkedni kiváltságosság, valódi alternatíva, menő kaland, Lauderből IBS-be áhh, nem ciki.Nem osztom ezt a new wawe zsidógyerek paradigmát, nem állok be a szájtátiak táborába de nagyon nem.Kispályás dolognak tartom, mert nem áll mögötte teljesítmény, csak szerencsés családi adottságok, szülői dotáció meg tolerancia meg a határtalan szabadság és tömény unalom.Ne haragudjon a világ.
Kedves Liszickij!
Bölcs megfontolás, alapos mérlegelés, a dolgok mélyreható megismerés után nyilatkozál.
Köszönöm a hozzászólásodat, amelyet kinyomtatok, és a reggeli ima után minden nap át fogok olvasni, hogy egyre jobban átéljem, azonosuljak magasztosságával, fennköltségével.
Hálám örökké él:
Máté
Érdekes volt elolvasni ezt a bejegyzést. Visszagondolva, látszódott, hogy van agyad, csak senkire sem voltál hajlandó hallgatni, és hülyének nézted általában azt, aki nem azt tette, amit Te. A jó út már talán megvan, mostmár csak a magas lovat kellene egy picit alacsonyabbra cserélni.
Botyo: Nem vitatkozom, söt simán lehet, hogy így van, ahogy írod. De két dolgot szeretnék megtudni töled, söt hármat: szerinted akkor az, hogy nem hallgattam senkire, az jó, vagy rossz? Mellesleg, minden ember magára hallgat, akkoris amikor másra hallgat, hiszen Ö az a valami, ami úgy DÖNT, hogy másra kell hallgatni.
2: honnan derült ki, hogy hülyének nézem azt, aki nem úgy cselekszik, mint én? Kérlek pontosíts, mert hivatkozás nélkül kicsit a levegöben lóg a dolog.
3: ugyanaz a magas lóra. Elég sokszor hallottam életemben, hogy nagyképü vagyok, most jön töled is. Biztos igaza van ennyi embernek. De kérlek mondd el, hogy ez honnan derült ki számodra.
Vagy a neoheidelbergi stílus és a kialakulófélben lévö öntudatosság már nem is fér meg a szerénységgel?
Üdvözöllek:
Máté
Máté,
az érvelésed, hogy miért éppen ortodox irányzatú szemináriumba mész, nem túl kifinomult, sőt, hiányos. Akár még bunkónak is nevezhetném, hiszen azt indikálja hogy másutt nincsenek okos emberek.
Manapság nagyon nagy a választék Európában és Izraelben a rabbi szemináriumokból, mérlegeltél egyáltalán? Ismered a többi zsidó irányzatot?
Nem félsz, hogy később megbánhatod ezt a döntést?
Egyébként valahol csatlakoznék az utóbbi kommentelőkhöz, kicsit nagy az arcod, több tisztelet talán idővel befér majd alája.
Egyébként meg drukkolok neked, ne legyen már igaza Liszickijnek.
Bocsánat, ha valakit megsértettem. Igyekszem visszakeresni a hsz-t, ahol érveltem azzal kapcsolatosan, hogy miért éppen ortodox szemináriumot választottam, de nem találom seholsem.
Legyélkedves idézd már a szöveget, hátha nem találnám meg. Öszintén nem emlekszem, hogy más irányzathoz tartozó emberket becsméreltem volna, ezért kérlek rá.
Köszönöm a drukkolást
Máté
# J-Bone
2008 július 24 @ 16:21
Írnál, hogy milyen felvételi követelmények vannak a hbergi rabbiképzőben?
Van diploma előfeltétele?
Talmud vagy arámi vagy héber előképzettség?
Esetleg a felvételi folyamat, beszélgetések, stb is izgalmas cikk lehetne a JP-n.
# 138 Kohen Maté
2008 július 24 @ 16:55
semmi nem kell hozzá. érettségi csak:) a magyar érettségit még szeretik is.
600 ajró pro szemeszter, azaz durván 150 ropi. Ha telivér vagy, akkor kapsz ösztöndíjat, azaz ezt is állják helyetted.
elbeszélgetés van: ott ül egy Jiszráelból immigrált oroszlán asszonyság, aki jól beijeszt, hogy itt ez kökemény.
ja, ami viszont kurvafontos, az a TestDAF, vagy a DSH vizsga, aminek a letevéséhez kell tudni németül beszélni, írni, szöveget érteni/hallgatni.
A beszéd része nem csak az, hogy tudsz kenyeret venni, hanem diagramok kiértékelése, érvelés, mindez szépen folyékonyan.
Az eredményt várom, kicsit fosok töle, a szóbelire nem készültem külön. A magnóra beszélés, monologizálás kicsit meglepö volt.
remélem átcsúszok.
Veled mélezgetek mostanában amúgy? :)
Jönnél te is, vagy mi?
ez volt a legutóbbi beszélgetésünk. fent. ha erre célzol, akkor valamit nagyon félreérthetöen írhattam.
ha másikra, akkor segíts hogy hol írtam
úgy mellesleg, mint azt pár napja megtudtam, bár az iskola rabbija ortodox, maga az iskola nem képvisel semmilyen irányzatot, hanem csakis tudományos alapon oktatja a judaizmust.
amikor elérkezik az idö, akkor a rabbijelöltnek el kell tölteni egy évet valamilyen jesivában, és onnan kapja meg a szmichát.
Máté Kohen
2008 július 17 @ 14:35
Psymon: ortodox. Szeretek okos emberekkel lenni, azért. Ès azért kerültem ide, mert a Sors így akarta. Semmit sem tettem érte tudatosan.
Közben kicsit visszakoznék, a közös hang megvan, és ez a lényeg.
Àáá!!:) Nyilván félreérthetö is volt, meg esetleg vannak a Világon páran, akik valóban azt hiszik, hogy az ortodoxia a mindenható.
Lényeg, hogy az én szememben egy református lelkész vagy egy muzulmán fickó is lehet sokkalta okosabb, mint egy ilyen-olyan chaszid, a dolog nem ezen áll vagy bukik.
Üdv
Máté
Kedves Máté! Szobatársak voltunk a Bálintban. Ennyi talán elég.
Gondolom Botond vagy. Mizujs veled? ÖÖ. Bocsika a régebbi dolgokért :))