Eddig négy külső oldalra linkeltünk a JP jobboldalsó sávjában: Fűszeres gasztroblogjára, a Pilpulra, a 60bloggers projektre és a JP Facebook csoportjára. Critical Mass megmozdulások környékén persze mindig megjelent a CM aktuális bannere is.
Most felkerült egy ötödik állandó bannervendég: a Szombat Magazin. Spontán címkefelhő: zsidó politikai és kulturális folyóiratizmus, feketeöves Mazsihisz-kritika, növekvő webkettes és popkulturális affinitás, közös szerzőink Tallián Miklós és Nagy Levin, valamint az első címlapos szereplést is tőlük gyűjtöttük be. Egyszóval flódni.
Hát a fekete öves Mazsihisz kritika azért erős, nemdebár? Mondjuk a Szombat háttérszervezete a Mazsike honnan kapja a pénzét?Megmondom: MAZSIHISZ. A titkárnők irodavezetők pedig félállásban MAZSIHISZ, félállásban MAZSIKE alkalmazottak.Egyszere Szombat online és mazsihisz.com szerkesztők. Érzékletes pédával Feldmájer bent ül a szombat szerkesztőségében. (Ja és ha nem MAZSIHISZ elnök éppen, akkor meg MAZSIKE elnök). Ja, és van még egy szép sztorim arról, hogy hogyan cenzúráztak ki MAZSIHISZ kritikus szervezetről szóló ciket a magazinból. Emelett persze vannak értékelhető, sőt nagyon jelentős írások is. De mondjuk tanuló fázisban vannak még a progresszív zsidó élettel, kultúrával közéletel kapcsolatban. Szóval állapodjunk meg fehér övben és max egy dan-ban.
Ja és mondjuk nem flódni, hanem pite.
Legyen pite akkor. A pedagógiai érzékem diktálta, hogy megelőlegezzek a jelenlegi helyzetnél pozitívabb dolgokat is: hátha szinkronba kerül a kettő egyszer!
Egyébként, én is szurkolok nekik!
Mármint, hogy szinkronba kerüljenek…
Tegyétek meg tétjeiteket: Szerintetek a kölcsönösség alapján mikor fog kikerülni a JP-re a MAZSIHISZ címkéje? (A helyes választ leginkább megközelítők között az Új Élet egyéves előfizetését sorsoljuk ki.)
Más nem kerül ki, szigor van, meózás.
Szerintem a dan feltétele a fekete öv, úgyhogy a fehér öv és 1 dan nem nagyon jön össze…
Megszólíttattunk – bár én nem így képzelem el a beszélgetést. Lehetséges, hogy visszaélek a vendégjoggal (bocs), de bazalt hozzá- vagy inkább beszólása miatt kénytelen vagyok érdemi módon reagálni, konkrét utalásokkal. Néhány Mazsihiszt érintő – azt hiszem, önmagáért beszélő – Szombat cikk linkjét bemásolom hozzászólásom végére, remélem, többször nem kell e fáradságos eszközhöz folyamodnom.
A Szombat a ’90-es évek elejétől folyamatosan nyomon követte a Mazsihisz működését, számos elemzést közöltünk, több gyanús ügyet tártunk fel, illetve publikban is gyakorta jeleztük, hogy baj van, ha szükségesnek tartottuk, nem szólva a Népszabadságban, Élet és Irodalomban közölt, témába vágó írásainkról.
Nincs ez másként ma sem, legfeljebb unjuk a banánt, ezért jó, hogy itt egy új nemzedék, friss hang, miegymás. Mi tagadás, a zsidó közélet témák tekintetében meglehetősen önismétlő. Érdemes tallózni néha régi lapokban is… A Szombat 1998 előtti, Mazsihiszt érintő, igen kritikus cikkei könyvtárban olvashatók – 1998-ig visszamenőleg van online-archívumunk. Akkoriban tökegyedül bíbelődtünk a zsidó közélet kritikájával, mára szerencsére a Judapest is rendszeresen foglalkozik az üggyel (bár érezhető és érthető távolságtartással), meg NagyLevin, szórványosan a zsidonegyed és kuszkuszklan).
Azt hiszem, a Szombat archívum cikkei magukért beszélnek.
bazalt személyeskedésére nem reagálnék; ha az érintettek kívánják, ezt megteszik maguk. Szerkesztőink mindenesetre a Szombatot szerkesztik, nem mást.
A kissé féltékenynek tűnő, és sandán célozgató bazalt nevére kattintva egy fontos zsidó szervezet honlapjára jut az ember. Nem feltételezem, hogy a szervezet véleményét képviseli.
Számos zsidó szervezet igényel támogatást tevékenységéhez a zsidó központi forrásoktól, melyek bár sajátjukként gazdálkodnak a pénzzel, az az egész magyarországi zsidóságé. A valaha volt, kiirtott, egykor önfenntartó zsidó közösség híján, azt hiszem, méltán igényeljük valamennyien ezt a támogatást, hogy a zsidó élet pisla fényét fenntartsuk. Nem kegy, hogy adják, s mi sem eddig, sem eztán nem fogjuk elhallgatni kritikus véleményünket, még akkor sem, ha tán emiatt egyre szűkebben csordogálnak is a támogatás forrásai. Tesszük a dolgunkat, amíg tudjuk. Nem egymást kéne csesztetni a córeszben, mert még úgy tűnik, beigazolódik az “oszd meg és uralkodj” elve, amivel a Mazsihisz szívesen él. Nem venném jó néven, ha örülnének.
Várjuk a tárgyilagos kritikákat megfogalmazó írásokat a Szombatban is. Lehetőleg névvel.
http://www.szombat.org/?l1=news&l2=plug_news&l3=showNews&id=471
Rendszerváltást a hitközségen – avagy Zoltainak tényleg mennie kell!
http://www.szombat.org/?l1=news&l2=plug_news&l3=showNews&id=546
Síp utca 12. – „Ez az a ház, ahol semmi se változik…”
http://www.szombat.org/?l1=news&l2=plug_news&l3=showNews&id=547
Csend, rend, fegyelem – Mazsihisz választás
http://www.szombat.org/?l1=news&l2=plug_news&l3=showNews&id=472
Keszthely non coronat
http://www.szombat.org/?l1=news&l2=plug_news&l3=showNews&id=394
Keszthely non coronat II.
http://www.szombat.org/archivum/htart.htm
Korábbi számaink
Korrekció: kollégáim most szóltak, hogy a 2004 előtti online archívumunk csak szórványosan kereshető. De jó hír: készül az új.
Kornyikov elvtárs általam üzeni, hogy a Dohány frigyszerkrényében töltött 25 évet nem akarják beszámítani a nyugdíjába, noha Kornyikov elvtárs (a Síp utcában mindenki Szerjózsája) úgy érzi, a MIOK-ban eltöltött hosszú évei során nagy körültekintést, nem mindennapi elvi szilárdságot követelő felelősségteljes munkát végzett. Tudott olyan útmutatással élni az ÁEH-ban és a MIOK-ban dolgozó magyar elvtársaknak, melyek nélkül Magyarország, in concreto a MIOK nem válhatott volna erős bástyája a béke erődjének (ezen a ponton mindig fordítási nehézségeim támadnak). Szerényen állíthatjuk (állíthatja, én csak fordítok), hogy ha ő nincs (a Dohány frigyszekrényében), akkor a Mazsihisz sem lehetne az, ami.
Ezt csak azért írom ide, hogy lássátok, mindenütt emberi sorsok és felelősségteljes életutak vannak. Ti persze öncélúan itt elvitatkozgathattok afölött, melyikőtök is a trockistább elhajló, illetve melyikőtök a nagyobb apparatcsik. De amíg ti itten játsszátok a burzsuáimperialista elhajlót, addig a Síp utcában komoly munka folyik. Köszönjük, Kornyikov elvtárs, köszönjük, Szerjózsa!
Bazalt és Márvány elvtársak vitájában már csak ezért sem veszek részt. Nem látom az igazi elvi, a marxista kihívását. De ha már Márvány elvtárs fölhívta Bazalt elvtárs figyelmét az archívumra, akkor pártatlanul (itt őszintén sír) megemlítem, hogy egy éve költöztünk és a Sowjetunion nevű német nyelvű képesújság néhány száma fölött előkerültek a Szombat 90-es évekből származó számai is. Jelentem, el-elmerengtem azon, hogy 94 óta mily sok víz folyt le a vén Dunán. Teljesen fölöslegesen. Feldmájer Péter stílus- és eszmefejlődéséről se tudnék még csak másfél oldalas dolgozatot sem írni (azért rendeljetek, rendeljetek!, majd retorikailag megoldom valahogy).
Szóval: Záchor et táváris Kornyikov! Legyetek szilárdak, a nemzetközi (pl. a brit) munkás- és a sajtóosztály számít rátok. Lesz még bármicvó Budapesten, kell még cikk az Új Emberbe! (Jó, így ezzel az optimista zárlattal, Kardos elvtárs. Jó, akkor ENTER…)
Szerintem nem kéne fölvenni a pénzt. Én csak ennyit írtam, ez teszi szerintem hiteltelenné a kritikát. Egyébként tisztában vagyok a Szombat kritikai tevékenységével és nagyra is értékelem. Mégis diszharmóniát érzek én itt. Ha valamit csinálunk, csináljuk teljesen. Ez itt egy radikális vélemény, de nem támadás.
Takács elvtárs szólt, hogy fatális elütés történt, izé, önkritika: fatális elütést követtem el. A fenti hozzászólásom vége helyesen: “Kell még cikk az Új Életbe.” Ami azt illeti, Balogh elvtársnak sem volt nagy fantáziája az ÁEH agit. prop. osztályán. Mert kérdem én, hogyan találhat ki épeszű ember különféle egyházak orgánumaként ennyire hasonló neveket: Új Ember, Új Élet, Evangélikus Élet, aztán a magamfajta egyszerű pártmunkás tartsa fejben, mikor melyik.
A Bazalt elvtárs által fölvetett pénzügyi kérdésekhez pedig annyit, az ÁEH eredeti célkitűzése az volt, hogy az egyházak társadalmi bázisa csökkenjen. A MIOK-ban dolgozó önkéntes és kevésbé önkéntes munkatársaink — hála persze a szervezeti átalakításoknak, a társadalmi környezetnek, és Kornyikov elvtársnak, aki vállalta a békeharc egyik legfontosabb harci álllásának elszánt védelmét — különösen gyors és eredményes munkát végeztek. Már az ötvenes évek második felétől nemzedékek sora maradt el a zsinagógákból. Ez persze elég hamar pénzügyi nehézségekhez vezetett, hiszen 1949 előtt a tagsági hozzájárulásokból tartotta fönn magát a hitközség, a Hivatal pedig nem számított ilyen gyors sikerekre. Az egyre tetemesebb hiányt — módjával, azaz főként működési és reprezentációs kereteket növelve — az állami költségvetés kezdte fedezni. Kezdetben épp a kiadások váratlanul gyors növekedése miatt a költségvetési vésztartalékok terhére. Úgy is mondhatnám, a Hivatal bőkezűen fedezte a zsidó felekezet társadalmi térvesztését. Ezért is éreztük a Hivatal nyugdíjas munkatársai közül sokan arculcsapásként, amikor a 90-es évektől kezdve olyan szervezetek is, akik pedig semmit sem tettek az ÁEH célkitűzéseinek eléréséért, sőt, nyíltan a fenti célkitűzések ellenében fejtették ki propaganda-tevékenységüket, gondolok itt elsősorban különféle havilapokra és ifjúsági szervezetekre, részesülni kezdtek az eredetileg a hitközség haláltusájának anyagi fedezeteként elgondolt forrásokból. Csak helyeselni tudom tehát, amit Bazalt elvtárs mond. Az állam részéről a társadalmi térvesztés fedezetéül átutalt források felett hadd rendelkezhessenek teljes egészében megbízható, régi harcostársaink!
ja, tényleg, nem dan, hanem csík
mazsihisz penzekkel kapcs: az allam reszerol mindenki nyugodtan alszik, hiszen a “zsidoknak” adtak ennyit es ennyit. kiknek pontosan? annak a szervezetnek, amely az allam fele meg mindig a magyarorszagi zsidok erdek es jogkepviseleti szerve.
aki ebbol a budgetbol ker es kap penzt, automatikusan alairja, megerositi es igazolja, hogy a mazsihisz ot kepviseli.
a tamogatas elfogadasaval legazilazlja azt, hogy az allam tovabbra is a maszihiszt tekintse partnernek.
es ezen a tenyen nem valtoztat az, hogy kritikakat kozol a mazsihisz mukodeserol.
a mazsihisz erdekkepviseleti es penzeloszto szerepet kizarolag az kerdojelezi meg -nemcsak szoban- aki nem veszi igenybe az onnan kaphato osszegeket.
Egyébként valóban a pártállami időket idézi meg a Mazsihisz a mai napig, ahogy azt a jó öreg György Péter mondotta a Jewstockon, szánalmas memntóként. Külön tragédia, hogy épp minket képvisel, legalábbis névleg. Ennél a hasonlatnál maradva, csak annyit kritizáltam, hogy azt ne tüntessük fel szamizdatnak, amit a párt támogat, az max. a mikroszkóp színpad lesz. Kritizál, kritizál, de azért vannak ott embereik.
Kedves Bazalt Elvtárs,
tudhatnád, hogy a kommunizmusban maga a helyzet kritikus. Amúgy megkérnélek, a jobb gallérod felé beszéljél, mert a bal alá rejtettük a poloskát és a kezdő ügynök elvtársnő meg rosszul állította be a hangerőszabályzót (igen, a szűkös költségvetés miatt sajnos még dolgoznunk kell analóg eszközökkel).
Kedves Pilpul!
Tőled szokatlan naivitás azt gondolni, hogy az állam nem alszik nyugodtan, ha a Mazsihisztől nem fogadják el az adófizetők pénzét a zsidó szervezetek. Azt, hogy az “államot”, tehát a mostani és mindenkori leendő parlamenti többség álmát mi zavarja, azt legutóbb a Semjén-Zoltai találkozó illusztrálta hűen. Én, mint minden irányban (Judapest, Marom, Szombat) elfogult, nem szeretnék állást foglalni, de az “állam” nevű absztrakció álmának nyugodalma semmi összefüggésben nincs ezzel a gesztussal. Abban Gábornak igaza van, hogy a pénz nem a MAZSIHISZ-é, ha zsarolásra is akarja használni, hanem a zsidó szervezeti életé. A Szombat a rendszerváltás terméke, a kiépülő zsidó intézményi-szervezeti élet részeként lett a mazsike folyóirata, így intézményesült, más pályán játszik, mint a nagyjából mádfél évtizeddel később startolt nemzedék (mi) kezdeményezései, a JP vagy a Marom. Nekünk volt okunk rá, épp elég sok, hogy független, intézményen kívüli struktúrákat, vagy miket működtessünk, ők még akkor nem tudhatták, mennyi ok lesz erre. Mindenki tele volt illúziókkal, nem csak a zsidó szférában. Más a múltja, a “beágyazottsága” a Szombatnak, ne kérjük rajta számon a mi játékszabályainkat. Egyébként ez az én betegségem, ez a partizánöntudat, hogy mi vagyunk egyedül igaz és bátor ellenállók, itt van hát az ideje, hogy leckéket adjunk egyedül üdvözító morálból a kollaboránsoknak, a szocdemeknek, az anarchoszindikalistáknak, akik nem elég radikálisan fordultak szembe a fennállóval. Ne kapjátok el, én is igyekszem leszokni róla. Szerintem inkább a Nagy Átverésre nem kéne elmenni, ha már, a nem MAZSI-felekezeteknek, szervezeteknek, ahol lefetyelési jogot adományoznak nekik nagyvonalúan, szabad lesz nekik beszélni, oszt jó napot. És akkor majd lesz plecsnije a mazsihisznek, hogy plurális, mert beengedte ugatni a többieket a Síp utcába. Ezt a kutyakomédiát kéne bojkottálni szerintem.
Gyuri
Nem szép a gyengébbet bántani, mikor a Mazsihisz éppen élet-halál harcát vívja.
:)
kedves nagylevin, egyszer kene keresztul vinni, h a zse szervezetek minimum 65-70 szazaleka azt mondja, h ettol az intezmenytol nem kerunk penzt. abbol igenis hir lenne, es igenis megkerdezne az allami dotaciot csurgato hivatalnok, h akkor mire is???
ki az aki biztosan nem ker? chabad (nem is kerhet). szim salom (ok sem, mert nem vettek fel oket). bet orim (ok asszem nem is probalkoztak). marom (kerhetne, de nem.)
tobbiek?
Egy csomó zsidó családban ez a lap (szombat) túdósít a zsdóság dolgairól. Jól - rosszul nem az én dolgom. Sztem inkább beszéljünk egymással mint ne. Az sokkal vicesebb. Emlékeztek a Brian életére (film)? Na ugye hogy igazam van!
sanyi, ez tok igaz. senki nem fikazta a szombatot.
vallalt valamit es azt teljesiti. nem progressziv, nem a legfrisebb, de sokaknak telleg ez az a forma, ahogy zsidosagrol olvasni akar.
az egyik problemas kerdes, h mennyire kovetkezetes dolog a mazsihisz penzen (jelentos tematikat szanva a temanak) izelgetni a maszihiszt, ami egyebkent a szombat forumain halas disputa alap.
a masik kerdes pedig, h kritikajuk nyoman valtozott-e valami, azaz hatekonyak voltak-e. annyira nem.
Ami a “Nagy Átverést” illeti, én is remélem, hogy az egy olyan buli lesz, amire nem megy el senki.
az igazi Nagy Atveres, vagy inkabb parasztvakitas meg augusztusban, na mi?
http://pilpul.net/konnyu.shtml?x=44457
Pilpul elvtársnőnek üzeni Kornyikov elvtárs, hogy a reform közösségek hírleveleinek végén az alábbi mondat olvasható:
Ugyanez a mondat szerepel a Szim Salom nevezetű, angolszász diverzáns körök befolyása alá került szervezet legutóbbi hírlevelében nem sokkal a Feldmájer elnök elvtárs részére a Összzsidó Kongresszus Gittegylet Kht ügyében adott elutasító válasz után. (Nem tudom belinkelni, mert nincs fönn az Interneten. A Hivatal is csak úgy szerzett róla tudomást, hogy az idei tisztújítás során egyik alvó ügynökünket sikerült a szervezet elnökeként aktivizálnunk, csak nyilvánvalóan, nem eléggé. Radvánszki elvtárs, a nemzetközi helyzet fokozódik, te meg még mindig nem tetted hozzáférhetővé a hírlevelet az Internetet olvasó elvtársnők és elvtársak részére. Na, neked sem fogunk többé három napos angliai továbbképzéseket szerveztetni a londoni ügynökeinkkel! Hát mindent nekem és Szerjózsának köll itt csinálnunk?! Lusta bagázs!) Jobb, ha Pilpul elvtársnő tudja, ez a támogatás elsődlegesen nem erkölcsi természetű. A reform közösségek pályáznak ugyanis a Mazsihisz által “civil” szervezetek közt szétosztandó (államilag így címkézett) összegekre. És nyernek is. (Hála Szerjózsának.)
Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha megjegyzem, a Pilpulba történő beépülésünk is folyamatos. Először ügynökeinket csempé(s)ztük be. (Vári elvtárs ugyan túl sok gyanút keltett, így ki kellett vonnunk, de vannak még alvó ügynökeink a hebraisztikai tanszéken.) A brit elhárításnál dolgozó elvtársak ugyanakkor megkezdték a Marom International(e) hálózatba vonását is. Úgy tervezzük, hogy a munka operatív része őszre lezárul, s az első, Feldmájer Péter kimagasló érdemeiről szóló cikkeket jövőre jelenteti majd meg a Pilpul. A grafika őrizni fogja a Pilpul eddigi hagyományait, nem cél ugyanis, hogy gyanút keltsünk, a citromsárga szín maradhat (Szent Péter S-ernyője lesz a rovat címe, fölötte egy színes, úgy értem citromsárga esernyővel). Ha minden világos és nincsenek további kérdések, akkor javaslom, egyeztessük óráinkat.
Mint többszörösen is érintett (Szombat, MCSZ) szereplője a zsidó közéletnek, meglehetősen nagy szomorúsággal nézem ezt a „ki kit tart el” kezdetű, egymás zsebeit néző, illetve abban turkáló, mentálisan nem egészen egészséges mentalitás burjánzását e poszt hozzászólásai között.
A zsidó szervezeti élet anyagilag erőtlen, így majdnem minden szereplője valamilyen külső erő támogatását élvezi, van olyan, akit a Mazsihisz is támogat (pl. Szombat), van olyan, akit a Lauder Alapítvány, míg másokat a WZO (World Zionist Organization). Ez utóbbi, jeruzsálemi székhelyű megaszervezet az MCSZ-en keresztül támogatja a cionista mozgalmak jórészét (akiket még pluszban saját anyaszervezetük is támogat), így a Maromot is. Ez a külső támogatás önmagában nem rossz és nem jó, maximum annyit jelent, hogy a magyarországi zsidó közélet nem önfinanszírozó, nem alakultak ki a tehetősebbek körében az adományozási szokások, a tagság nem érzi szükségét annak, hogy eltartsa a saját szervezetét vagy klubját. Ez nem zsidó jelenség, merthogy Magyarországon a civil szféra gyenge és erőtlen, erőteljesen uralja a nagypolitika, a szocialista államszerveződés ideje alatt kialakult mentális és habituális állapotok pedig még mindig erőteljesen vannak jelen: az un. nem állami vagy civil szféra még mindig az állam „bácsitól” várja sorsa jobbrafordulását, az anyagi javakkal bőven rendelkező réteg finanszirozási szokásai pedig lassan változnak és leginkább az 1%-ok évente egyszeri odajuttatásában fejeződik ki, adóbevallások idején. Ráadásul mindezek a folyamatok egy gazdaságilag is romló, egyre inkább nagy anyagi különbségekkel is terhes társadalomban történnek, ahol is az egyre szűkülő erőforrások elnyeréséért kegyetlen verseny van, minden téren.
Amíg egyébként a Mazsihisz kapja meg a zsidóságnak, mint történelmi felekezetnek jutó teljes állami támogatást, nincs abban semmi kivetnivaló, hogy bizonyos, ráadásul nyíltan meghírdetett forrásaira pályáznak zsidó szervezetek, mozgalmak. Jobb lenne, ha nem így lenne, de úgy vélem, hogy a produktum szempontjából nézve, szinte mindegy. Gondoljunk csak arra, hogy hol lenne a teljes magyar szinházi kultura ,folyóirat-valamint könyvkiadás az állami források igénybevétele nélkül?! És mivé lenne a teljes magyar kultura akkor, hogyha egyetlen mozdulattal leválasztanánk az állami/önkormányzati forrásokról?! Ezeknek a szempontoknak a végiggondolása nélkül pedig nem lehet korrekt álláspontot kialakítani a magyarországi zsidó szervezeti világ financiális hátterének megteremtéséről. Ezért úgy vélem, hogy inkább azon érdemes elgondolkodnunk, hogyan és milyen eszközökkel tehetjük önfinanszírozóbbá magunkat, a magyarországi zsidó társadalmat.
Olyat lehet, hogy nem turkálunk egymás zsebében?
Most már tudjuk, hogy ki kér és ki nem kér pénzt a Mazsihisztől, Hallelúja! Biztos az sem lenne sokkal érdekesebb, hogy a lap olvasói közül vajon hányan vásárolták már meg a lapot készpénzért vagy hányan helyeztek el benne fizetett hirdetést, kötöttek vele üzleti alapon barter szerződést esetleg az előfizetői… Amikor a honnan jön a pénz a munkájukra csontot végkép lerágtuk, lehetne esetleg turkálni a gazdálkodásukban, megkeresni, hogy ki, kitől, mikor, hogyan és főleg mennyit lopott el…
Én speciel bírnám, ha arról is szólhatna ez a topic, hogy milyen zsidó lapot vagy lapokat látnánk mi, itt, ma… Tudom, tudom, progresszív, friss…:)))))
Szántó T: ‘A valaha volt, kiirtott, egykor önfenntartó zsidó közösség híján, azt hiszem, méltán igényeljük valamennyien ezt a támogatást, hogy a zsidó élet pisla fényét fenntartsuk.’
történetesen a zsidonegyed is kizárólag saját forrásból működik. és az sem volna elvetendő cél, hogy e pisla fényt újból megpróbáljuk magunk feltámasztani. akkor lenne igazán hiteles bárki részéről a dühödt mazsihiszkritika, de egyáltalán nem csak ezokból lenne kívánatos a saját fenntartású zsinagógai körzeteket létrehozni.
Kedves Kaed,
az ebben a posztban jeleskedők szinte mindegyike dolgozik valamilyen hitközség (reform, konzervatív [tehát valódi, idézőjelek nélküli neológ] vagy éppen “neológ” kile) “pisla fényéért”. Van olyan is, aki többért is.
A zsidonegyed.com nem igazán nyilvános tér.
A JP-n olvasható MAZSIHISZ-kritikák ritkán dühödtek. Inkább ironikusak, lemondóak, mint pl. az én fönti persziflázsom. A MAZSIHISZ egy veszett fejsze nyele (s ha itt tartunk megkérdezném tőled mint illetékestől: a veszett fejsze nyel-e?). A Zoltai-klientúrán kívül nem elégedett vele senki, hatásfoka az 5%-ot, tehát a legprimitívebb gőzgép mutatóit sem éri el. Immáron sokadik éve. Bármi következmény nélkül. Ami ennél is rosszabb, végletekig korrupt. Választásokkor egyes jelölések történnek, tehát választék nélküli “választások” zajlanak benne, mint a Kádár-korszak fénykorában. S ez nem szégyen, épp ellenkezőleg, ez az így megválasztottakat valódi, őszinte büszkeséggel tölti el. (Kornyikov elvtárs ábrázata csak úgy sugárzik a büszkeségtől, miközben ezt írom.) Az alapszabály szerint a MAZSIHISZ minden tagjának egyetlen szavazata van. (A vegyes házasságban élők nem rendelkeznek passzív választójoggal: Mózes nem lehetne sem küldötte, sem vezetője a MAZSIHISZ-nek vagy a BZSH-nak.) Ugyanakkor nincsen központi adatbázis. Tehát senki sem tudja megmondani, hogy ki tag és ki hol tag, ill. aznap szavazott-e másutt és hányszor. S mindez csak a jéghegy csúcsa, a “neológia” hajója pedig, mint tudjuk, a jéghegy víz alatti részeitől kap lékeket. A válság tudata sem alakult ki a MAZSIHISZ-vezetőségében és értelmiségi holdudvarában sem. Amíg van 10 férfi egy-egy imán, amíg csak tisebavkor nincs ki a minján egy bizonyos, sikeresnek tekintett körzetben, tehát amíg a kézenfekvő csőd még nyilvánvalóbb élménye egy-egy időpontra korlátozódik és így némi “pozitív szemléletmóddal” utólag földolgozható, addig a hajó teljes gőzzel és változatlan irányban halad előre. Hogy méteres lyuk tátong az oldalán, immáron három méterrel a vízszint alatt, na, zág són! S ez így is marad, mert a bomlás központilag jól finanszírozott (másként megfogalmazva: a vallásos zsidóság maradékának szétzüllesztése lukratív üzlet, ugye, Szerjózsa?).
A MIOK és a MAZSIHISZ közt én abban látom a fő különbséget, hogy míg a MIOK idejében a vezetők fontos döntések előtt kikérték az Állami Egyházügyi Hivatal illetékes elvtársainak véleményét, addig a MAZSIHISZ vezetőinek erre már nincs szükségük: enélkül is pontosan tudják, mi a dolguk.
Kedves Nyilvánosság,
a Szim Salom mint civil szervezet kapott pályázati pénzt idén (is) a Mazsihisztól.
A múltban hírlevélre (nyomtatás-sokszorosítás-postázás), idén a családi táborra (Szarvas), nem túl jelentős összeget.
A pontos összegeket és adatokat ki fogom rakni ide, ha átnéztem és leellenőriztem azokat.
A Szim Salom a Mazsöktől kapott jelentősebb működési támogatást eddig. Idén ez még nem egyértelmű a Mazsök adminisztratív és egyéb belső problémái miatt.
A Szim Salom az irodáját a Mazsök irodaházban a Mazsöktől bérli, piaci kondíciók alapján.
Tegyük hozzá J-Bone beszámolójához, hogy mind a Szim Salom, mind pedig a Bét Orim elszámol a pályázati pénzekkel. Nehezen, de MAZSIHISZ-en belüli hitközségi szervezetek (pl. körzetek) is pályázhatnak, néha nyernek is. Ők is az utolsó fillérig elszámolnak ezekről a pénzekről. A herdálás jellemzően nem a pályázatik pénzekkel történik. A MAZSIHISZ tagszervezetein belüli, a Szim Salom hírleveléhez hasonló projektekre elnyert pályázati összegek túlnyomó többsége jövőépítő közösségi ügyekre fordítódik. Ami viszont problematikus: a MAZSIHISZ (és némiképp a MAZSÖK) döntéshozatali rendszere átláthatatlan, pénzügyi oldala független könyvvizsgáló által — tudomásom szerint — eleddig át nem vizsgált (érdemben vizsgálhatatlan?).
A Szim Salom pénzügyeihez még annyit, hogy a zsidó hagyomány öngondoskodására való törekvés a tagdíjfizetési fegyelem, ill. az adakozás és a gyűjtések területén is jól nyomon követhető (lásd hírlevelek). De jure és de facto sem szavazhat a Szim Salom közgyűlésén olyan személy, akinek tagdíjfizetési elmaradása van. Ugyanez a MAZSIHISZ esetében nem mondható el, bár vannak körzetek, ahol erre erőfeszítések történnek. Lágymányoson pl. ideológiai okokból is, az ottani rabbi szerint ugyanis még egy képletes összeg befizetése is erősíti a kiléhez tartozás érzését. A két reform kilével és a Ch”B”D-dal kapcsolatban is megmlítendő, hogy jelentős forrást jelent a számukra az egyesületi és az egyházi egy százalékok fölajánlásai. Egy főre jutó támogatás szempontjából, ha jól emlékszem, a Szim Salomnak kimagaslóan jók az eredményei. A MAZSIHISZ-hez tartozó hitközségek is igyekeznek hasonlóra. Ők az egyesületi egy százalék támogatásának fölajánlását teszik lehetővé alapítványok létrehozásával. Balszerencséjükre ezen a téren, ezzel az egy százalékkal kapcsolatban sokkal nagyobb a verseny, mint az egyházi egy százalékra vonatkozóan.
Az én egyéni véleményem az, hogy a MAZSIHISZ-től pályázati úton elnyert összegek megmaradnak a zsidóság számára, míg a MAZSIHISZ-nél maradó forrásokról ugyanezt ugyanilyen hetykén nem merném állítani. Én sem tartozom azok közé, akik szerint a MAZSIHISZ-t politikailag legitimálja, ha demokratikus(abb) úton szétoszt állami támogatásokat civil szervezetek közt (a Szim Salom civil szervezet ugyan, amennyiben tagjainak többsége nem katonatiszt, de klasszikus kile is, ugyanolyan hitközség, mint bármelyik “neológ” vagy ortodox). A MAZSIHISZ-t csak egy radikális intézményi reform, egy valódi rendszerváltás, a Zoltai-korszak maradéktalan kisöprése legitimálhatja. Ennek a MAZSIHISZ hiányában marad, ami volt, az Állami Egyházügyi Hivatal öröksége.
Sajnálatos módon egy félreértésre kell felhívnom a figyelmet: Én nem kívántam senki zsebében turkálni, csupán arra hívtam föl a figyelmet, hogy nem biztos, hogy feketeöves az a Mazsihisz kritika, ami a Mazsihisz pénzén íródik. A másik felvetés: addig míg a Mazsihisz osztja a pénzt és arra ugrik mindenki, mint kutya a szalonnára, sajnálatos módon nme sok miden fog változni. Ugyanis az a látszat fog fennmaradni, hogy a Mazsihisz uralja a helyzetet, kezében az irányítás. Lám, lám, még a kritikát is ő élteti.(Látjátok milyen plurális is ez a Mazsihisz, hát mit kérünk rajtuk számon, hogy nem támogatja jobban a saját elenzékét?) Szerintem az sem érdektelen, hogy honnan jönnek pénzek a zsidó közéetbe, kultúrába. Nem érdektelen, hogy pl. alig támogatják magánszemélyek, cégek. Szerintem lényeges lenne, ha senki nem venne fel pénzt a MAZSIHISZ- től, mert a látszat sajnos az, hogy az ő kezükben az irányítás, még akkor is, ha néha csal.
Ja és Charlie: Természetesen a mi ügynökeink is jól végzik a munkájukat, keress csak keretes visszatükröző tárgyat!
Kedves Bazalt,
a Magyarországi Cionista Szövetség büdzséjének egy komoly része a Mazsihisztól származik. A Marom az MCSZ tagszervezete, és részesül az MCSZ-nek a tagszervezeteinek juttatott normatív támogatásából. Magyarul ez azt jelenti, hogy a Marom is hozzájut - bár indirekten - a Mazsihisz által “juttatott” összegekhez.
Ezen összegek egyébként nem a Mazsihisz magánvagyonát képezik, hanem a magyarországi zsidóságnak juttatott olyan summa, amelynek (elvileg) minden zsidó szervezetet - természetesen arányosan - meg kellene illetnie.
kedves charlie, mondandóm lényege az önfenntartás fontossága volt. ami nincs benne, azt nem kell magyarázni :)
A Marom évek óta semmilyen pénzt nem vesz fel a MAZSIHISZTŐL.Igaz, hogy a Marom még tagja az MCSZ-nek, de csak azért mert hisz egy-két olyan alapeszmében (zsidóság nemzetközi képviselete, a világ zsidó kultúrájának összetartozásában és Izrael létjogosultságában), amit az mcsznek kéne képviselnie, nem lépett ki még eddig.De nem minden tart örökké…Mégegyszer a Marom a MAZSIHISZ-től évek óta nem vesz fel pénzt közvetlenül.Bárki, aki mást állít az hazudik.
Továbbra is fenntartom, hogy aki a Mazsihisztől kap pénzt, annak a kritikája sajnos nem teljesen hiteles. Szerintem ez igen egyszerű következtetés. Így tehát valójában sem a Szombat sem az MCSZ nem független szervezet. Sőt a ha tovább megyünk Attila még radikálisabb nézetek vall, mint én, ami igencsak meglepő: Bárki, aki anyagi kapcsolatba kerül olyan szervezettel, aki anyagi kapcsolatba került a MAZSIHISZ-szel, olyan mintha a MAZSIHISz-el került volna anyagi kapcsolatba. Én azért ilyen messzire nem mennék, de megfontolandó vélemény.
Kedves Bazalt,
amellett, hogy az MCSZ ügyvezető igazgatója Marom-vezető (Schönberger Ádám), valamint irodavezetője is sokáig az volt, valamint ezen kívül az MCSZ és a Szochnut közös programsorozata, a jórészt a Pincus Fund által finanszírozott YALLA-előadássorozat (mely túlnyomórészt a Sirályban, kisebb részben a Bálint Házban zajlik) is erősen kötődik a Marom értékeihez és helyszíneihez, megnyugtató látni, hogy a Marom nem akar kilépni az MCSZ-ből….:)
Egyenlőre…
Egyébként a Yalla előadássorozat a Sirályban, Vári György-el, Tatár Györgyel, Darvas Istvánnal az elmúlt évek egyik legnagyszerűbb zsidósággal kapcsolatos előadássorozata volt, büszkék is vagyunk rá, hogy a Siályban volt és a Marom segédkezett a megszervezésben lebonyolításban.A pincus alapítvány jó helyre tette a pénzét. Összehasonlításul két ével ezelőtt az MCSZ főprogramja az Orosz Kultúrális Intézetben lévő Herzl-Nordau emlékplakett átadása volt pol beat zenére. Hál istennek egyenlőre, és egyébként pont a külföldi alapítványok támogatásának érkeztével, nagyban javul az MCSZ színvonala, köszönhetően, egyébként a Te elnöklésednek. Ezzel elégedettek is vagyunk. Vannak azonban nyugtalanító tendenciák is, ami azt jelzi, bármikor visszaeshet a színvonal a Hóra táncház és idősyek klubja színvonalra. Az egyenlőre ennek szól.
Kedves Kaed,
az önfönntartás fontosságát hangoztatni természetüknél fogva önfönntartó szervezetek képviselőinek olyan bátor cselekedet, melynek jutalmazásául szívesen magyarázok különféle olyan összefüggéseket, melyek erről az eszembe jutnak. 8-)
Kedves Bazalt Elvtárs,
nem értettem a fényvisszaverős allúziót, mert már megint nagyon recsegett az a rohadt hangszóró, majd a konpirációs lakásban esetleg megbeszélhetjük. Azt sem értem, hogy a kritika fals alaphangja csak a MAZSIHIZ-től közvetlen támogtást kapó szervezetekre vonatkozik, vagy azokra is, akik közvetett támogatásban részesülnek? S ha csakis az előbbi igaz, akkor ellenzékinek minősíthető-e a Kádár-korszakban az a szamizdatokat író és terjesztő értelmiségi, aki állami alkalmazott lévén közvetlen anyagi juttatást vett föl az egypárti államtól (különös tekintettel arra a körülményre, ha a felesége GYES-t kapott)? A börtönben ülő rendszerkritikus rendszerkritikus maradhat-e, ha elfogadja a rendszer által fölkínált börtönkosztot?
köszönöm charlie :)
Az az érv, hogy valaki, aki a mazsihisztől (nyílt pályázaton) pénzt kap, az már függetlenségét is elveszti, és bármit mondjon is a pénzadóról, az rögtön hiteltelen, kb. olyan csacsiság, mintha valaki azt mondaná, hogy mivel Kertész Imre előleget és honoráriumot vett fel a Sorstalanságért az állami kiadótól, rögtön a Kádár-rendszer láncoskutyusa lett. Nem inkább azt számít, hogy ki mit mond, mit hallgat el, miről beszél mellé és mi fölött huny szemet? Erről pl.lehet vitatkozni, és nemcsak (hiper)moralizálni.
Kedves Mindenki!
A pénzügyi függetlenség nyilván jó dolog, könnyebb az élet, szabadabb a légzés, ilyesmi. De morális bunkósbotként felhasználni nem volna szerencsés. Egyrészt azért, mert, mint az többször elhangzott, a MAZSIHISZ pénze a magyar adófizetők pénze, nem könyöradomány, a miénk, nem a MAZSIHISZ-é. Ne vegyük már át a MAZSIHISZ szemléletét, akik néha befenyítenek, hogy csak akkor adunk, ha elég szívhez szólóan doromboltok. Másrészt meg azért, mert sem, mert “minek is kell fegyvert veretni belőled, arany öntudat”. Figyelembe lehet-kell venni, hogy ki milyen forrásokhoz fér hozzá, milyen karakterű a produktum, amit csinál, ,milyen intézményi beágyazottsággal rendelkezik stb. Továbbá a morális fundamentalizmus érvelése minden nagyon hasonlít ahhoz, amit bírál: totális logika. Én például, be kell vallanom, felveszem a pénzem, ha írok egy cikket a Szombatba, ha részt veszek egy Szombat által szervezett rendezvényen. A MAZSIHISZ pénzét, ugye, részben, ha akarom. Mindenki szem a láncban.
nem mindenki…
Jó, nyilván vannak makulátlanul tiszták. Például ki?
Úgy értem: erkölcstelen-e, vet-e rám, mondjuk, rossz fényt, ha felveszem a pénzt a cikkemért? A Maromra, ha közvetve elfogadja? Van-e olyan, aki hajlandó ingyen dolgozni a zsidó intézményrendszeren belül, ha felkérik, nehogy a MAZSIHISZ pénze tapadjon a kezéhez? Vagy rendes ember semmi olyan munkát nem vállal el, amit MAZSIHISZ-hez anyagilag bármilyen mértékben kötődő szervezet ajánl fel?
Semmit nem hoz létre, csinál meg, amiben hitközségi pénz van? Baj-e, ha beszélgetek Spiróval és Bán Zoltán Andrással a Zsidó Nyári Fesztiválon a Scolar kiadó felkérésére? Nem baj, csak ne fogadjam el a honort? Amíg nem tiszták és szigorúan piaci alapúak (tegyük fel, hogy az jó) az elosztás módjai, addig egyetlen olyan szervezettől se, ami az állam pénzét költi? Ha azt gondolom, hogy az egyetemi oktatás, amiben részt veszek, felesleges, rossz, az adófizetők pénzének kidobása, akkor ne vegyem fel a fizetésem, ami az adófizetők forintjainak elherdálása?
Kedves Zsé, volnál szíves talányos morális kioktatásod után még pár szó erejéig bővíteni az érvelésed?
Szó sincs kioktatásról, talányról, csak egyszerűen megállapítottam, hogy nem “mindenki szem a láncban”, van “olyan, aki hajlandó ingyen dolgozni a zsidó intézményrendszeren belül”, sőt olyan is, aki a saját pénzét öli bele. Ez persze nem minősítés, csak egyszerű korrekció.
Ja, főleg akkor, ha az illető nem 97 ezer Ft nettóért tart kurva sok órát egy vidéki egyetemen. Fordításért, cikkírásért fizetni szoktak, kedves Zsé, máshol is fel szoktam venni érte a pénzt, ha nem így tettem volna, éhenhaltam volna. Beláthatod, ha ebből a pénzből még a zsidó életbe is ölnöm kéne, akkor túl sok már nem maradna tejre. Elég sok mindent csináltam én is ingyen már, ennek ellenére. És akkor eljutott mindenki az önimádathoz és az önsajnáltatáshoz, így van ez mindig, ha erről kezdünk beszélni. Ezek elég rossz körök voltak, hagyjuk is abba, bár már csak mi ketten maradtunk, ha jól látom.
Kedves Zsé,
azért nehéz ezt a kijelentést értelmezni, mert az eddigiekben intézményekről beszéltünk (Szombat, Szim Salom, Marom) és nem egyénekről. Ha elvonatkoztatunk a jogi személyektől és szemszögünket csakis a természetes személyek körére szűkítjük, valóban lehetséges, hogy valaki társadalmi munkában kivegye részét a zsidó intzéményrendszer munkájából. Azok azonban, akik idejük túlnyomó részét fordítják a zsidó közösségi életre, pl. újságíróként, rabbiként, kántorként, hitoktatóként, óvónőként, tanárként, orvosként, ápolónőként, betegszállítóként, ilyen-olyan közösségszervezőként stb., pontosan azért, mert e tevékenységük mellett nem jut idejük más megélhetést biztosító munka után járniok, kénytelenek a MAZSIHISZ rendszeres, vagy alkalmi juttatásait igénybe venni. Amúgy a Nagy Levin által idézett költői mondat kijelentés, “ahol zsarnokság van ott mindenki szem a láncban”, a költői hiperbolé szerint még az áldozat is.
Én csak korrigáltam két tényállítást, melyek nem felelnek meg a valóságnak. Nem minősítem sem azt, aki “szem a láncban”, sem azt, aki nem. Itt, és most legalábbis nem.
őő, srácok és lányok, ez tényleg rossz kör volt. mindezt tényleg a szombat magazin hozta ki belőletek? sajnálom.
Kedves Zsé,
költői hiperbolét korrigálni szerintem is nagy fegyvertény, a valóságérzék szövegértés fölött aratott diadala.
Kedves Shadai,
a Szombat már csak ilyen, a legrosszabb énünket hozza ki. A C1245qAZH jelzetű párhuzamos univerzumban pl. a nejem úgy mentett meg az alkoholizmustól, hogy lemondta a Szombatot.
én kérek elnézést…
de rendezhetünk iszapbirkózás programokat is, jp offline, igény esetén. ;]
Jó, rendben, de honnét pályázunk hozzá támogatást?
Hmmm… Visszaolvasva az elejét hirtelen dezsavum támadt… :)
Hát igen, ez egy ilyen augusztus. Nem csak az oroszok támadnak, hanem a déjà vu-k is.
ojvé, córesz. ahol zsarnokság van, ott mindenki szem a láncban. de, könyörgöm, HOL van zsarnokság? még kínában is alig. he valaki nem ugrál, annak nem törik be a fejét. ez NEM zsarnokság. a zsarnokságban ötletszerűen verődnek be a fejel, vagy egy ideológiai tétel igazolására (”éleződik az osztályharc, mert az ellenség mind inkább el van keseredve”).
azt hiszem, az a gond, hogy már schmidt máriának sencs fogalma (életkori okokból) arról, milyen az igazi zsarnokság… másfelől persze, ez legalább akkora szerencse is.
Cím: 1075 Budapest, Síp utca 12. Vagy szerinted rendjén van, hogy egyes jelölésekkel választanak alapvető tisztségekbe embereket? Nincs központi nyilvántartás a szavazásra egyáltalán jogosult személyekről, tehát senki sem tudja, hogy aznap hány körzetben is szavaztál? Ha valaki megszervezi, szavazhatsz akár az összesben is. Rendjén van, hogy a hitközség saját bejáratú pravdája (új élet, be jó élet, ennél szebb sem lehet, csak az jöjjön hadoválni, aki ilyent szeret!) nem közli egy annyira azért mégsem jelentéktelen cionista szervezet programját, mert a főszerkesztő úr/elvtárs (nem kívánt rész törlendő) utasításba adta, hogy egy bizonyos személy nevét nem szabad leírni többé az adott “újságban”, márpedig ennek a bizonyos személynek a neve szerepel a programban? A sort inkább nem folytatom, hátha akad valaki, aki eddig nem ebédelt és esetleg még szeretne.
korrupció=zsarnokság?
A korrupció romlást jelent, márpedig a zsarnokság romlásba dönt. Az említett jelenségek amúgy sem a korrupció példái, hanem a zsarnoki hatalomgyakorlásé. A fölsorolás ráadásul a hatalom nyíltan bolsevik instrumentalizációira mutat rá, abban pedig, remélem, egyetértünk, kedves Toda, hogy a bolsevizmus zsarnoki rendszer.
A zsarnokságnak szükséges, de nem elégséges feltétele a korrupció. Pluralista demokráciában zsarnokságot emlegetni fura paradoxon. A Mazsihisz “zsarnoksága” szabadon választható, senki és semmi nem kényszerítheti senkire, mindenki önként veszi magára az igát. Én pl. nem vállalok elöljárósági jelölést soha, mert nem szeretném, hogy bolsevik instrumentalizációval elnyomjanak. És megtehetem.
Az állami pénz sem kényszerítő erő, hiszen tele a világ pályázható pénzekkel, mindenki számára nyitott a pálya. Speciel az ízlésemnek sem felel meg, hogy halott felmenőink örökségére pályázzak, amikor szerencsére vannak itt élők is, de persze semmi kifogásom az ellen, ha másnak más az ízlése. Mert ugyebár ízlések és fülesek… :)
Kedves Toda, kedves Trolléga,
te lovagolsz a korrupció fogalmán. Én nem korrupcióról beszéltem, hanem a nyíltan zsarnoki jelenségek némelyikét neveztem a nevén.
A MAZSIHISZ zsarnoksága szabadon választható, írod. Biztos vagy Te ebben? Mit szólsz ahhoz, ha egy zsidó a szülei mellett szeretne végső nyugalmat lelni a Kozmában, de a temetést reform liturgia szerint szeretné? Ő is szabadon választhat?
Ad 1.) Hol van a Síp utcában pluralista demokrácia? Mutass demokratikus jelenségeket! Ad 2) ha azért nem jelentkezel egy testületbe, mert tudod, ott bolsevik módszerekkel elnyomnának, kihasználnának, korrumpálnának, akkor vajon pluralista és demokrata-e az a rendszer, melytől — lám, még Te is — viszolyogsz? Mi lenne a körzetedből, ha mindenki ugyanúgy viszolyogna a bolsevik instrumentalizációtól, mint Te? Fönnmaradhatna? Biztos, hogy senki sem kényszeríti ránk a Síp utca igáját?
Látod? Elég az előbbi bejegyzésedet ad finitum gondolni, már ad absurdum is gondoltuk. Mentségedre legyen szólva, hogy a gondolatmeneted is a Síp utcából (és a mögötte, benne tovább élő Állami Egyházügyi Hivatalból) “nyeri” az abszurditását.
Kedves Zsé!
Imáár ugyan nem tudom, miről szól a vita, de ne nevettessük ki magunkat ezzel az álságosan moralizáló maszlaggal. Én éppenséggel nem vagyok rossz morális terrorban, de azért ez a ne pályázzunk halott felmenőink pénzére több a soknál. Halott felmenőink pénzét raboljuk el, ha az elrabolt zsidóvagyon egy részének visszaszolgáltatásából programokat szervezünk az élő közösségnek, amennyiben pedig ezt csináljuk nyolc órában, pénzt fogadunk el érte, amiből élünk? Kedves Zsé, megint saját példával jövök, mert azt ismerem, továbbá a pénzügyi becsületemre kényes vagyok. Én, ha munkát végzek, pénzt kérek érte, mert ebből szerzem a jövedelmem, mostantól egyéni vállalkozóként, aki abból él, hogy felkérik előadások, beszélgetések, nyilvános elemzések produkálására, cikkek megírására, ha zsidó irodalomról van szó (bármi is legyen az), akkor jellemzően zsidó szervezetek, ezek - több áttéten keresztül -, de pénzük egy részét mind MAZSIHISZ pénzből kapják. Nekem tehát szerinted nem csak arra kéne felügyelnem, hogy elvégezzem rendesen a munkát, amivel megbíztak, hanem arra is, hogy a szervezet, aki megbízott, olyan szervezettől kap-e támogatást, akinek módszereivel és céljaival egyetértek, olyantól-e, akit bírálok, hogy ne tűnjek lekenyerezettnek stb? Te mindig csak olyanokkal kötsz üzletet, akinek minden valaha volt üzletfele minden lépését makulátlannak és szimpatikusnak találod? Ha az állam magas rangú tisztviselőit bírálni szándékozod valaha, mondjuk, minisztereit, akkor sem köztisztviselő, sem közalkalmazott nem lehetsz soha többé? És végül, András és Charlie kérdést idézve, volt-e baj Esterházy ízlésével, mondjuk, amiért az állami kaidó pénzét felvette munkája elvégzése után, lett légyen bármily ragyogóan és bátran elvégezve? Az Emlékiratok könyve 56-os jelenete már nem bátorság, ha Nádas elköltötte a honort? Vagy csak nem ízlésed szerint való, de hát de gustibus, ugye? Istenem, nem mindenkinek olyan kifinomult az ízlése, mint a tiéd. Ez a legsunyibb, kedves Zsé, Te csak annyit mondasz előkelően, távol minden durvaságtól, hogy ízléstelenek volnánk így mindnyájan, kivéve, persze, Téged, mert kinek volna kétsége afelől, ki a morál oly feddhetetlen bajnoka, aki szerényen megemlíti rendületlen önreklámjai legújabbikában, telve az önmaga iránti gyengéd szeretettel, hogy ő maga nem tartja ízlése szerint valónak, hogy egyesek pénzt kívánnak a munkájukért a megélhetésükre, ő inkább csak adakozni szokott szerényen, de hát mit lehet csinálni, nem lehet mindenki olyan kiváló ember, mint ő, Istenem, meg lehet bocsátani nekik.
A MAZSIHISZ “zsarnoksága” pedig nem önkényes, ld újfent Charlie hozzászólását, a választási nyilvántartás hiánya lehetővé teszi a kékcédulázást, nincs többes jelölés immár, szemben a MAZSIHISZ-hez képest progresszív HAZAFIAS NÉPFRONT nyolcvanas évekbeli gyakorlatával, a választási folyamatban pár száz, legfeljebb ha 1-2 ezer ember vesz részt, Feldmájer és Zoltai pedig “a” magyar zsidóság nevében nyilatkozik, akik őt ugyan nem választották meg semmire. Azt, hogy a MAZSIHISZ mennyire népszerűtlen valójában, mindketten tudjuk.
ja, bocs, hogy feketeöves csatlós létemre már megint elfelejtettem, hogy ez itt a gyalázószoba… :)
Már megbocsáss, Trolléga, de ki gyalázkodott? Avagy gyalázkodás, ha azt mondod valamire, hogy ez már gyalázat? Az a bűnös, aki kimondja, hogy bűn történt (a bíró, az ügyész, a tettes meg ártatlan)? Hallgasd a sapkád, mily édesen csilingel!
[az a baj az ilyen agresszív, neofita szájhősökkel, hogy nem ismerik azt a szót, hogy: respekt :( ]
Végre egy kis anyázás !
:(
No comment.
Zsé: szerintem projektálsz. Amúgy bezárt osztály lesztek.
Igyekeztem megemészteni és továbbgondolni a vitát:
http://www.szombat.org/kettos+merce.htm
Ó, te szegény…
Érdekes alakok itt mind
Nem újra jöttem, pökkhendi a fogadó szöveg
Tkp–en egyszerú rendőrségi ügy. (Mármint egy demokratikus országban !)
Mi egyszerű rendőrségi ügy? (Mármint egy demokratikus országban.)
Aki tíz évet eltöltött, látott, hallott egy, s mást a Hitközségben, tudja miről beszélek.
A rendőrség szerint bonyolult az ügy. Azért nem vált ismertté a sírrongálók kiléte sem…
S, még egyebek !
“Egyébként a Yalla előadássorozat a Sirályban, Vári György-el, Tatár Györgyel, Darvas Istvánnal az elmúlt évek egyik legnagyszerűbb zsidósággal kapcsolatos előadássorozata volt”
Én elég sok előadáson ott voltam, tényleg színvonalasak voltak, kolhakavod, kivéve tatár györgy iszlámról szólóit, amiken meglátszott, h az előadónak *nem* ez a szakterülete…:(
namindegy.
Mottó:
“Mániás diagnózis akkor állítható fel, ha a következő tünetek közül egyidejűleg legalább három, legkevesebb egy hétig fennáll:
Fokozott önértékelés
Csökkent alvásigény
Fokozott beszédkésztetés
Gondolatrohanás
Könnyen elterelhető figyelem
Szokatlanul felfokozott aktivitás
Nyugtalanság
Kritikátlan, meggondolatlan cselekedetek”
E fórum egyes hozzászólásait olvasgatva a köv hirdetészsöveg ötlött fel bennem:
“Rossz az életed, nincs mit csinálnod, tele vagy feszültséggel? Próbáld ki vény és térítésmentesen használható fórumunkat, ahol garantáltan levezetheted üldözési mániádat! Olcsóbb mint pszichiáterhez járni!”
Ezzel csak azt akartam mondani, hogy természetesen nem minden beíró, de néhány itt is aktív fórumozó már az ellenségképkeresés magasfokát súrolgatja. Visszaélnek a fórum adta szabad megszólalási lehetőségekkel és Mindenhatót játszanak. Ítélkeznek, persze csak névtelenül!
Először mégcsak Zoltai volt számukra a főellenség, aztán már Feldmájer is megkapta a titulust és ahogy itt olvasom a legújabb tendencia az, hogy egyes fórumozók már az egész Síp utcát, sőt még a Szombatot is “kisöpörnék”. (Ezt a míves, ízig-vérig Kossuth téri szájízű kifejezést egyébként Torgyán és Csurka szokta előszeretettel használni.) Néhány ember -nem tudom milyen alapon- veszi a bátorságot, hogy megmondja: ki a jó zsidó és ki nem az? Az Új Élet, a mazsihisz honlap és újabban már a Szombat is kezd tiltólistára kerülni-számukra. Azért arra kíváncsi lennék, hogy mennyi valós tudás áll ezen megmondóemberek között…? Kardost, Feldmájert lehet kritizálni, de legalább megpróbálnak tenni a zsidóságért. És valós tudás, tapasztalat áll mögöttük.
Tudjátok, mindig könnyebb a pálya széléről kritizálni, mint bejönni és élesben játszani. Akik a Mazsihisz-t szidják és démonizálják, nem tudnak semmit sem felmutatni alternatíva gyanánt. Lehet, sőt biztos, hogy a Mazsihisz nem az összes hazai zsidót képviseli, de a Lubavicsiak vagy a reform “mozgalom” talán mind a 100-150 ezer emberrel kapcsolatban áll…?
Az Új Életet és a mazsihisz honlapot ért támadásokról pedig csak annyit: mindkét helyre a hazai zsidó tudomány és közélet kiemelkedő alakjai írnak. Raj Tamás, Naftali Kraus hasábjaikon ugyanúgy elmondhatja véleményét, mint Schőner Alfréd vagy éppen Radnóti Zoltán. És ugyanez igaz a honlapra is! Persze aki mindenben csak a rosszat látja, azt sosem lehet erről meggyőzni. A gyűlölködő embernél -akikből sajnos igen sok van kishazánkban- nincs makacsabb. A fortyogó indulatok és a megbélyegzés helyett, konkrét és konstruktív javaslatokra és tettekre lenne szükség. Persze monitorok előtt könyökölni és következmények és név nélkül kritizálgatni könnyebb, mint beszállni a munkába.
Egyébként kicsit vicces, sőt abszurd, hogy egyesek “Mazsihisz zsarnokságról” írnak. Ezt komolyan gondoljátok? Mutassatok még egy közösséget, civil szervezetet, amely ennyi pénzt ad saját kritikusainak?
A “Feldmájer elvtárs” kifejezésről pedig csak annyit: aki ismeri vagy hallotta már a Mazsihisz elnökét, jól tudja, hogy többször is kritizálta és elítélte az elmúlt rendszer egyházpolitikáját és nyitott a konzervatív zsidók felé. Akkor hol itt az elvtárs…?
gábor györgy cikke a friss ÉS-ben a zoltai (és fodor)-semjén pacsizásról.
kedves szivan, irod:
“Néhány ember -nem tudom milyen alapon- veszi a bátorságot, hogy megmondja: ki a jó zsidó és ki nem az?”
a maszihisz pl megalakulasa ota veszi a batorsagot.
“Kardost, Feldmájert lehet kritizálni, de legalább megpróbálnak tenni a zsidóságért. És valós tudás, tapasztalat áll mögöttük.”
elismerem, tapasztalatuk van boven. monnyuk eleg specialis. probalkozasuk pedig -”tenni a zsidosagert”- nekem ugy tunik, ritkan sikerult.
“Azért arra kíváncsi lennék, hogy mennyi valós tudás áll ezen megmondóemberek között…?”
a felhasznalonevekrol megtalalhato linkek sokat segitnek ennek megiteleseben.
“a Mazsihisz nem az összes hazai zsidót képviseli, de a Lubavicsiak vagy a reform “mozgalom” talán mind a 100-150 ezer emberrel kapcsolatban áll…?”
nem valoszinu. csak zoltaiekkal ellentetben ezt nem is allitjak magukrol. mitobb nem is hivatkoznak ekkora tomegekre.
“Az Új Életet és a mazsihisz honlapot ért támadásokról pedig csak annyit: mindkét helyre a hazai zsidó tudomány és közélet kiemelkedő alakjai írnak. Raj Tamás, Naftali Kraus hasábjaikon ugyanúgy elmondhatja véleményét, mint Schőner Alfréd vagy éppen Radnóti Zoltán.”
raj tamas tiszteletremelto teljesitmenyt tudhat magaenak, nem annyira tudomanyos, mint inkabb ismeretterjeszto es tanito kategoriaban. sot, olyankor csinalta, amikor meg nem volt sem szabad, sem tamogatott a judaizmus tamitasa.
hogy a tobbiek mennyire tudomanyos (naftali eseteben raadasul mennyire hazai) termekeket allitanak elo, arrol erosen megoszlanak a velemenyek.
s ha mar az idosebb generacio cselekvo tagjaira utalsz, hivatkozz inkabb scheiberre (zch’l), vagy ha elo neolog nagy oregekrol van szo, akkor schweitzerre. az o kidusaik valoban teremtettek egy olyan kozeget, amihez -aki akart- csatlakozhatott.
az o altaluk nyujtott tapasztalatokra, tudasanyagra -gyakorlatbol tudom- legalabb lehet epiteni.
Már a Mazsihisz is arra bazírozik, hogy a következő kormány jobboldali lesz…indul a törleszkedés, amit az abszolút up-to-date Chabad kezdett meg.Korszakalkotó időket élünk!
Zoltai-Fodor-Semjén pacsizás? Vigasztaljatok, nyugtassatok meg: ezt ugye nem gondoljátok komolyan…? Ez már több mint szánalmas… Ilyen képzelőerővel inkább írnál mesekönyveket. Ilyet még a Harry Potterben sem lehet olvasni, szóval nagy távlatok lennének előtted! :)
Fenti nyakatekert és abszurd össszeesküvés-elmélet egyébként sajnos nem ritka Kishazánkban… Mo-n nagy igény van a hülyeségre, tényleg kár volt bezárni a Lipótot! Egyébként minden összeesküvés elmélet ugyanarra a beteges sémára épül, lásd. Csurka New York-Párizs-Tel Aviv-tengelye. És sokan sajnos ezeket az elfajzott gondolatfutamokat, spekulációkat még be is veszik… Sőt, nem tudnak élni nélkülük:-(
Kedves Sziván,
biztos, hogy értelmezni tudsz egy persziflázst?
Azt mondod, Feldmájer elítélte a régi rendszert, tehát nem lehet elvtársnak titulálni. Meg tudod azt nekem mondani, hogy miért büszke Feldmájer arra, hogy csak rá lehetett szavazni a múltkori közgyűlésen, tehát miként lehet valaki, aki a régi rendszert elítéli, épp arra büszke, ha a demokratikus választás látszata sem teljesül? S ha erre a kérdésre tudsz válaszolni, akkor már nyilván az sem okoz majd nehézséget, hogy elmagyarázd, Feldmájer miért tiltja meg egy vitafórumon, hogy a közönség kérdéseket tegyen föl neki, s ez miként értelmezhető a demokrácia politikaelméleti keretei között felelős (azaz akár kellemetlen kérdésekre válaszoló) demokratikus magatartásként?
Engedd meg, hogy rámutassak egy ellentmondásra a gondolatmenetedben. Azt mondod, a Mazsihisz pénzt ad a kritikusainak, tehát nem lehet zsarnok. Tényleg ilyen egyszerű a dolog? Ha egy apa zsebpénzt ad a gyerekének, biztosak lehetünk-e abban, hogy nem zsarnokoskodik fölötte? Nem gondolod, hogy ilyen elven azt is mondhatnók, a Kádár-korszakban nem nyomták el a vallásokat, hiszen mind a keresztény egyházak, mind pedig a zsidó felekezet komoly állami támogatást kaptak. (Köztünk legyen szólva, ez egy klasszikusan feudális érv. Zsarnok attól lesz valaki egy demokráciában, hogy fölszámolja mások rendszeren belüli szabadságát, korlátozza döntéshelyzeteit csak azért, hogy ő maga maradhasson a hatalom birtokosa. Mivel Zoltai hatalma egy egyházgépezeten túlra nem terjed, hatalma totális sem lehet. Civil szervezeteknek pl. kénytelen pénzt adni, mert eleve úgy kapja ezeket a forrásokat a költségvetéstől, hogy szét kell azokat osztania. Külső hatalom kényszeríti erre, nem saját belső meggyőződése.) A számomra az sem világos, hogy kire gondolsz, amikor a Mazsihisz kritikusairól beszélsz. Esetleg nevesítsd, hogy ki az, akit Mazsihisz-kritikusnak tartasz, s aki pénzt kap(ott) a Mazsihisztől. Engem az is érdekelne, miként dolgozod föl magadban a tényt, hogy a Mazsihisz-választásokkor egyes jelölések történnek, tehát nincs választék a “választás” során, kb. úgy, ahogyan a Kádár-korszak választásai során történt.
tképpen mitől gerjedtek mostanában ennyire a mazsihiszre? Régen leszartátok magasról, és jó kedvetek volt, most meg egyre csak vicsorogtok… Történt calami?
valami
Szivan, tényleg nincs itt semmi összeesküvés, helyezkedés pedig végképp nem. Én már most örülük, hogy hatalombajutása esetén Semjén, aki amúgy az “autentikus rabbinikus hagyomány” élharcosakét szapulja a Szadeszt liberális nézeteiért, és időnként egyes szabadságjogok korlátozásának szükségszerűségét hangoztatja, őszinte demokratai meggyőződésből fogja támogatni a reformok térnyerését a Mazsihisszel szemben. Tudod, a reformokét (avagy liberálisok), akik aljas módon elferdítik a rabbinikus hagyományt, és nem átallanak kiállni pl. a melegek teljes polgári jogegyenlősége mellett.
Kedves Zsé,
mi a Mazsihiszről vitázunk, nem vicsorgunk. Ha csak vicsorognánk (tehát nem mondanánk semmi relevánsat a számodra vitán fölül álló műintézményről), te meg sem szólalnál. (Még mielőtt harcedzetten elkezdenél szitkozódni, gyorsan leírom, hogy respekt, respekt.)
1. Az igazi baj az, hogy olyan dolgokról írnak emberek, amikről fogalmuk sincs, és folyamatosan a névtelenség mögé bújva valótlanságokat állítanak. Charlie állandó visszatérő szövege, hogy nincsenek rendes választások a MAZSIHISZ-en belül. A tények ezzel szemben azok, hogy vérremenő küzdelmek folytak a választások előtt, pl. a MAZSIHISZ vezető pozíciójáért, 1999-ben Tordai lépett fel Feldmájerrel szemben, és Schweitzer hathatós támogatásával vitatható szavazat számlálással nyert is. 2003-ban Heisler támadott, és Tordai veszített. 2005-ben Tordai, Lednitzky, és Feldmájer küzdött többfordulós versenyben fej-fej mellett Feldmájer győzött.
2007-ben ismét Tordai lett volna a kihívó, de ehhez végig kellett volna járnia a demokratikus választások lépcsőfokait. Már a budai körzetből is -pedig ott Ő az elnök- igen nehezen jutott tovább a BZSH közgyűlésébe, onnan pedig nem sikerült neki továbbjutnia a MAZSIHISZ küldöttei közé, ezért nem tudott elnökjelöltként szerepelni. 1995-ben Zoltainak is akadt kihívója, Streit Sándor, aki megszerezte a szavazatok majd harmadát. Lehetne még folytatni a sor az egyes zsinagógák választásain kialakult küzdelmekről, arról, hogy milyen éles viták után választják meg az elöljáróságok, a vezetőség tagjait. Csak elő kellene venni, és el kellene olvasni a választási közgyűlések jegyzőkönyveit, nem meséket gyártani.
2. Annak sincs semmiféle valóságtartalma, amit Charlie ír, hogy Feldmájer megtiltotta volna egy vitafórumon, hogy a közönség kérdéseket tegyen fel neki. Aki ott volt pl. a nemzetiségi vitán, 2005-ben az Újlipótvárosban és sok más helyen, az pontosan tudja, hogy nem igaz Charlie állítása. Ha Charlie nem össze-vissza írna, akkor biztos meg tudná jelölni, hogy mi támasztja alá azt amit leír. Meg kell próbálni meghívni Feldmájert, mondjuk pl. a Sirályba, és aztán pofázni. Itt van egy példának:
MEGHÍVÓ
az
ÚJLIPÓTVÁROSI ESTÉK
program keretében
tisztelettel meghívjuk Önt
2008. szeptember 17-én csütörtökön este 6 órakor
ZSIDÓK EGYMÁS KÖZÖTT
c. interaktív beszélgetésre
Újlipótvárosi Klub-Galériába
(1136 Budapest Tátra u. 20/b.)
Vendég
DR. FELDMAJER PÉTER
Moderátor
POLGÁR ERNŐ szerkesztő-
http://www.polgarerno.com http://www.mazsihisz.hu
3. Azt, hogy mi a véleménye Feldmájernek a pénzelosztásról, el lehet olvasni a Szombatban közölt cikkben, itt a szöveg:
2008. április / Feldmájer Péter
Tisztelt Szerkesztőség! Érdekes összeállítást közölt a Szombat januári számában Gadó János „1+1% zsidó szemmel” címmel a felajánlásokról és ehhez kapcsolódóan a magyarországi zsidóság adakozó kedvéről. A magyarországi zsidóság a rendszerváltás után szembesült azzal a ténnyel, hogy elvileg saját magát kellene eltartania.
Az 1940-es évek végéig ez teljesen természetes volt, hiszen az évszázadok során a hitközségeket, tagságukat nemhogy támogatta volna az Állam, hanem a zsidókat sokszor elviselhetetlen különadókkal sújtották és azokért az egész közösség tartozott felelősséggel.
A 90-es évek elején a külföldről – elsősorban az Egyesült Államokból – érkezett segítők hangsúlyozták, hogy az amerikai zsidóság előbb-utóbb meg fogja szüntetni a támogatást, ezért itt az ideje, hogy saját lábunkra álljunk, megtanuljunk adományokat gyűjteni. Ebben teljesen igazuk van, hiszen igaz lehet, hogy a világ zsidóságának erkölcsi kötelessége a holocaust túlélőit segíteni és támogatni, de nem sok erkölcsi alapja van annak a követelésnek, hogy a viszonylagos jólétben élő magyarországi zsidóságot támogassák.
Látva a civil szféra fejletlenségét, felajánlották, hogy különböző oktatásokat, tanfolyamokat szerveznek, ahol a magyar résztvevők megtanulhatják a pénzgyűjtés fortélyait. A hitközség szociális rendszerét túl szűk körűnek és átláthatatlannak ítélték meg, úgy gondolták, egy önálló alapítvány jóval hasznosabban, célszerűbben, átláthatóbban tudja kezelni a rendelkezésére álló forrásokat és – legfőbb célként – majd megmutatja, hogyan kell, saját lábra állítani egy szociális rendszert egy nemes cél érdekében hogyan kell az emberek adományozó kedvét növelni.
A Magyarországi Zsidó Szociális Segély Alapítvány (MAZS) a holocaust túlélői érdekében folytatott munkája kiváló minősítést érdemel, az ott dolgozó szociális munkások, irányító szakemberek mindent megtesznek a gondozottak, az idős, beteg emberek érdekében. A MAZS munkatársainak normális munkakapcsolata alakult ki és áll fenn a hitközség szociális osztályával, az ott dolgozókkal, a népkonyhával, az üdülővel, az öregotthonokkal. A MAZS működésének ez az oldala nagyon sikeres, de az alapítók célkitűzése, hogy megmutatják a magyarországi zsidó társadalomnak, hogyan kell egy nemes cél érdekében egy alapítványt fenntartani, adományokat gyűjteni, nem valósult meg, ezt világosan mutatja az utóbbi pár év statisztikája.
2003-ban a külföldi támogatások a források 90,04%-át, 2004-ben 94,26%-át, 2005-ben 93,84%-át, 2006-ban 96,36%-át, 2007-ben 97,06%-át tették ki az összes forrásnak, és csak a 2006-2007-es arány növekedését magyarázza az, hogy az Aranyvonat miatt nyújtott támogatásból származó 1 millió dollár is segíti a rászorult holocaust túlélők ellátását.
A fennmaradó 4-10%-os részből 3-6%-ot tesz ki az OEP támogatása, és ehhez jön még a pályázati támogatások elenyésző összege. Az SZJA 1%-os felajánlásából származó pár milliós összeg is igen csekély, átlagban a fél százalékot sem éri el: 2003-ban 1,42% volt, 2007-ben már csak 0,27%.
A legriasztóbb azonban a hazai adományozók által befizetett összegek arányának csökkenése, amelyek 2003-ban a források 0,59%-át, 2004-ben a források 1,1%-át, 2005-ben a források 0,49%-át, 2006-ban 0,24%-át, 2007-ben 0,22%-át tették ki. Ami még szomorúbb: 2003-ban a bruttó összeg 1.402.482 Ft volt, 2004-ben 4.621.092 Ft, 2007-ben viszont már csak 1.457.750 Ft, ami alig haladta meg a 2003-as szintet. Vagyis: reálértékben nagy a csökkenés.
E sok szám mind egy irányba mutat: a legmodernebb módszerekkel és a legkiválóbb emberekkel sem sikerült megmozgatni a magyarországi zsidó (és nem zsidó) társadalmat az egyik legnemesebb cél, a holocaustot túlélt emberek életének megkönnyítése érdekében.
Az emberek, pontosan úgy, mint a hitközségek esetében, itt is azt várják el, hogy a másoktól (az államtól, külföldről, stb.) érkezett pénzekből történjen meg a vallási-, és kulturális élet, az oktatási intézményrendszer, a kórház, valamint a szociális otthonok és háló fenntartása. A Mazsihisz költségvetésében is világosan látszik, hogy a tendencia nem fordult meg: a források túlnyomó részét a korábban eleink által összegyűjtött vagyonokért kapott egyházi ingatlan járadék, az 1%-os felajánlás (amely az állam által átengedett összeg) és az ugyancsak az eleink által összegyűjtött vagyonok bérbeadásából származó összegek adják, továbbra is elenyésző az adományok aránya.
A másik fontos tanulság, amelyre a fent említett cikk is utal, az egyházak részére történő felajánlások száma és tendenciája. 2003-ban a Mazsihisz és Ortodox Hitközség részére lehetett felajánlást tenni. Ekkor 6984 ember rendelkezett adója 1%-áról. 2004-ben belépett az EMIH és a Szim Salom, így már négy zsidó vallási csoport között lehetett választani, ám a felajánlók száma 6966-ra, 2005-ben pedig 6567-re csökkent. 2006-ban 6970 volt a felajánlók száma, vagyis még így sem érte el a 2003-as létszámot. Mindenki azt várta, hogy az új csoportok belépésével növekedni fog a felajánlók létszáma, sajnos nem ez történt és erre igen nehéz magyarázatot találni.
17 év telt el a rendszerváltás óta, azóta próbálkozunk mindannyian, hogy Magyarországon a zsidó embereket adakozásara bírjuk. Eddig mindannyian kudarcot vallottunk, a régi módszerekkel dolgozók is, a modern profi pénzgyűjtők is, úgy tűnik nincs olyan cél, amely képes volna az ateista uralom alatt a társadalomba beleégett reflexeket megváltoztatni. A Mazsihisz Szeretetkórházának vacsoraestjei ritka kivételt jelentenek. Hogy hány embert jelentenek azok az összegek, amelyek a különböző zsidó alapítványokhoz befolynak, talán jól példázza a nagykőrösi Klein Dezsőné Emlékalapítvány. A 2006-ban felajánlott 76.793 Ft majdnem teljes egészében egy ember felajánlásából származik, és mindenki kedvére számolgathatja, hogy az összesen az alapítványokhoz befolyt 18,7 millió forint vajon hány embert takar.
A pusztában az Egyiptomból való kivonulás után 40 évig bolyongtunk, lehet, hogy most is ezért volt kevés az eltelt 17 év, talán 40 év elég lesz ahhoz, hogy a magyarországi zsidóság a saját lábára álljon, de már ebben sem vagyok biztos.
A szerző a Mazsihisz elnöke
A “Zsé” nevű beíróval egyébként teljesen egyetértek, már vmi elképesztően unalmas ez az acsargás… Egyes jobb sorsra érdemes embertársaink a Mazsihisz-t bokszzsáknak használják és úgy tesznek, mintha csak ebben az egyházban lennének létszámgondok. Tudomásul kell venni: egy ateista, Istentől elfordult társadalomban élünk, amelynek nagyrésze hitközségi vezetéstől függetlenül passzív. Nem, vagycsak nagyon nehezen lehet megszólítani őket.
Charlie és tsai minőségen aluli, indulatokkal teli fellépéseiket legitimálandó arra hivatkoznak, hogy ők csak a zsidóság érdekében balhéznak. Ezzel szemben a valóság: alaptalan rágalmaikkal többet ártanak a zsidóságnak, mint a Magyar Fórum a köbön.
“Mindenki azt várta, hogy az új csoportok belépésével növekedni fog a felajánlók létszáma, sajnos nem ez történt és erre igen nehéz magyarázatot találni.”
Hát tényleg, ez érthetetlen…
Kedves Szivan,
öröm veled vitatkozni. Ha veszed magadnak a fáradságot és rákattintasz a nevemre, föl fog tűnni, hogy nevemmel, fényképemmel és életrajzommal vállalom a véleményem. Ugyanez rólad nem mondható el. Mondd, mit gondoljak én olyan emberről, aki a saját maga fölállította mércének sem felel meg? (Ez retorikai kérdés, sapienti sat.)
Hogy demokratikus-e egy választás, az nem abban mutatkozik meg, hogy mennyire éles az előtte folyó polémiák sorozata, hanem abban, hogy világos, kiforrott koncepciókat képviselő személyek versengenek-e a választók bizalmáért. (Jellemző viszont, hogy Te nem éles, hanem vérre menő küzdelmekről beszélsz, mintha nem is hitközségi választásokról, hanem emberek puszta egzisztenciájáról döntő eseményekről volna szó. Lehet, hogy az egzisztenciádat meghatározó kérdés, hogy ki vezeti a MAZSIHISZ-t?) Való igaz, hogy az általad említett voksolások idején a demokratikus választás látszatára (még) adott a MAZSIHISZ. Ezért voltak többes jelölések. Az már egy más kérdés, hogy a különböző jelöltek mögött mennyiben sejthetők különböző közösségszervezési koncepciók, s mennyiben van arról szó, hogy egy jól körülhatárolható alkalmazotti érdekcsoport új instrumentumokat keresett saját érdekeinek hathatósabb érvényesítése céljából. Az is beszédes, hogy az immáron hetven fölötti Zoltait* sosem lehetett kimozdítani a pozíciójából, s akik ezt megpróbálták, azok sorra veszítették el a MAZSIHISZ-ben részint a rabbikar támogatását, részben a pozíciójukat. Amikor választék nélküli álválasztásról beszéltem, mindig a 2007-es választást említettem, tehát vajmi kevéssé cáfolsz a fölsorolt események puszta rekapitulációjával, hiszen azok korábbi választásokhoz kötődnek (az egy más kérdés, hogy nem a választék hiánya az egyetlen antidemokratikus jelenség, lásd erről alább.). Ezt magad is érzed, ezért próbálod a 2007-es egyes jelölés tényét bagatellizálni. Érdemes megfigyelni, milyen retorikával teszed ezt, mert jól jellemzi ez bizonyos hitközségi alkalmazottak gondolkodásmódját. Engedd meg tehát, hogy ismételten idézzelek:
A gondolatmeneted a következő: Zoltai és Feldmájer nem tehetnek arról, hogy a kihívójuk nem szerzett a jelöltséghez elegendő szavazatot, ő — Tordai — szerepelt rosszul. Engedjél meg egy ellenkérdést: Hol van az megírva, hogy Tordai és Feldmájer kihívóját okvetlenül Tordai Péternek köll hívni? Az ugyan tény, hogy Zoltai és Feldmájer 2007-ben — a helyzetet félreismerve és ezért azután magukat jócskán túlnyerve — Tordait tekintették esélyes kihívójuknak, tehát a választásokat megelőző tevékenységük is főként az ő ellehetetlenítését célozta. Egy demokratikus rendszerben azonban mindig van többes jelölésre igény. Erről Te megfeledkezel, mert a demokratikus gondolkodástól idegenkedel. Tordai választási szereplésének fölemlegetésével viszont rákényszerítesz arra, hogy elmeséljem a választás napjának egy sajátos eseményét. A Budai Körzetben a szavazás napján megjelent több mint kéttucat személy, akiket se addig, se azóta nem láttunk sem a kile, sem a Micve Klub rendezvényein. Arra hivatkozva, hogy aki a tagdíjat befizeti, a hitközségben tagságra és szavazójogra tesz szert, legott fizettek és szavaztak is. (A hitközségeknek semmilyen kimutatásuk nem volt 2007-ben a tagokról. Tehát nem lehetett tudni, hogy más máshol nem tag-e, s így arról sem, élt-e már aznap máshol is a szavazójogával.) Az illetők szavaztak. Amikor a nap végén a szavazatokat a szavazószámlálók kiértékelték, azt tapasztalták, hogy kb. harminc, az urnába egymás után bedobott szavazólapot ugyanazon elv szerint töltöttek ki: az utolsó 10 nevet kihúzták. Tordai neve T-vel kezdődik, ezért az utolsók között szerepelt a szavazóíven. Egy hitközség esetében, ahol a szavazatot leadok száma jóval négyszáz alatt van, ennyi szavazat már jelentős előnyt vagy hátrányt jelent. Ezzel természetesen nem állítom, hogy Zoltai vagy Felmdájer küldte e strómanokat, csak én is fölidéztem azt a jeles választási napot, melyen én személy szerint eldöntöttem, hogy amíg a BZSH nem hoz létre a szavazásra jogosult tagságáról központi adatbázist és nem zárja ki a hasonló esetek megtörténtét, addig sem a passzív, sem pedig az aktív választójogommal nem kívánok élni. (A MAZSIHISZ Alapszabályának 20. §-a ugyan rendelkezik arról, hogy tag csak egy hitközségben lehet az ember, de ennek jogi ellenőrizhetőségéről az alapszabály nem gondoskodik.)
Hol gyártottam én meséket? Melyik “mesém” fikcionális? Amúgy a MAZSIHISZ nem tesz meg mindet társadalmi transzparenciája érdekében. Fontos dokumentumai pl. nem érhetők el az Interneten. Független könyvvizsgálói jelentést sem olvashatni a működéséről. (Mindezek egy amerikai hitközség vagy zsinagogális szövetség honlapján magától értődő információk.)
Itt is hasonló logikájú az érvelésed, mint fönt a választásokkal kapcsolatban. Az, hogy volt már olyan, hogy Feldmájer részt vett egy vitán, nem jelenti azt, hogy máskor nem tért ki vita elől. Amúgy én elvárom egy olyan fontos tisztséget betöltő személytől, mint F. P., hogy mindig álljon az érdeklődők rendelkezésére és az összes hozzá címzett kérdést a tőle telhető legnagyobb körültekintéssel és fölkészültséggel igyekezzék megválaszolni. Megnevezem a konkrét esetet, idén tavasszal az Oneg Sabbat klub meghívta vitára Feldmájer Pétert, Köves Slomót és Vári Györgyöt. Feldmájer kijelentette, hogy csak úgy hajlandó oda elmenni, ha a nevezett urak nem lesznek ott, s ő zavartalanul (viszontkérdések és reagálások nélkül) fejtheti ki nézeteit. A “vita” ennek következtében nem a meghirdetett módon zajlott.
Ha valakinek a MAZSIHISZ-ben nem létszámgond, hogy a hetvenes évek óta több minján szűnt meg (pl. Zuglóban, Óbudán), a Dózsa György úti nagy múltú kilében megfelelő létszám híján már nem képesek megtartani a szombat reggeli imákat, s a Budai Körzetben is kemény létszámgondok vannak, az egyszerűen nem ismeri a MAZSIHISZ mindennapjait, vagy ismeri, de közönbös velük szemben. (Én davenolok hétköznap, harmad és negyed magammal a káddis mondásának legkisebb esélye nélkül…)
Ezt milyen szociológiai vizsgálatokra alapozod? S ha, mint írod, a potenciális hívek elriasztásának csupán kisebbik részében ludas a MAZSIHISZ vezetősége, akkor nem volna-e föladata nevezett illusztris személyeknek, legalább ezen kisebbség megnyerése? (Amúgy a Kádár-rendszerre volt jellemző, hogy a nehézségeknek mindig “objektív” okai voltak, személyes felelősséget [vezetői szinten] sosem sikerült megállapítani. Miért támad nekem mindig az az érzetem, hogy a MAZSIHISZ leginkább egy szovhozhoz hasonlatos?)
Amennyiben? Egyébként én éltem a Kádár-korszakban, tehát pontosan tudom, hogy egy gondolatmenet mikor köszön vissza. Nálad nem egy visszaköszön (pl. a pártfegyelem sérthetetlenségének és a funkcionárius-tisztelet doktrínája).
Hála neked, Kornyikov elvtárs!
Összehasonlításképpen a Felsőoktatási Törvény szerint 65 év fölött senki sem tölthet be vezető beosztást, nem lehet tanszék- vagy intézetvezető, dékán vagy rektor, hetven évesen pedig még a professzoroknak is nyugdíjba kell vonulniok.
Kedves Charlie!
Leveled nagy részére nem kívánok reagálni, magáért beszél. Csak úgy sugárzik belőled a negativitás és a pesszimizmus. Miközben Te arról prédikálsz, hogy sorra szünnek meg közösségeink, ennek pont az ellentéte igaz. Csak Te nem akarod észrevenni. Ugyanez igaz a zsidó életre is, amely egyre aktívabb és még a Mazsihisz kritikusai szerint is reneszánszát éli. Elég csak megnézni a Zsidó Nyári Fesztivált, amely Budapest után már vidéken is egyre több helyen van jelen és tömegeket vonz!
Zuglóban jelentem van zsinagóga, mégpedig igen jó! Számos középkorú és fiatal is látogatja és nem fenyegeti a kihalás veszélye. Ha nem hiszed, nézd meg! A Dózsa György úti közösséged is kár temetned, rendszeresen járok oda és ha nem is tömegesen, de vannak hívei. Tartják magukat, szóval kár károgni:-)
“Az is beszédes, hogy az immáron hetven fölötti Zoltait* sosem lehetett kimozdítani a pozíciójából-írod véletlenül sem személyeskedve. Ki nem érti itt a demokráciát…? Eszerint bűn, ha valaki meg tudja tartani pozícióját és ügyes, hetékony vezető…? Zoltai korára utalnod és erre hivatkozva leirnod… Ez pedig spártai és barbár magatartás. A zsidóság és minden kultúrnép pont azt tanítja, hogy a kor nem számít és tisztelni kell az idősebbeket!
Feldmájer Péter nem szokott kitérni a viták elől, elég csak megnézni például a Szombat összeállításait, elnökjelölti vitáit vagy az Új Életbe adott interjúit. Tűri és jól bírja a kemény kérdéseket és nem az a megfutamodós típus.
Szerinted eszerint nem igaz, hogy egy nagyrészt ateista társadalomban élünk…? Valójában hívő ez a közeg, csak mi nem látjuk…? Ezt komolyan gondolod…?
A templomba járók arányát illetően egyértelmű a tendencia és sajnos nagyon negatív! Lásd. erre vonatkozó vallászszociológiai felmérések. Erről nem a Mazsihisz tehet. Sőt a Mazsihisz és intézményei, partnerszervetei próbálnak meg szinte egyedül tenni ez ellen.
Ui.
Egyébként az is beszédes, hogy különböző fellengzős, moralizálós érvekre hivatkozva nem veszel részt a zsidó közéletben. Gyáva és lusta mentalitás: könnyebb a partvonalon túlról üvöoltözni és fórumokon feljelengteni, mint nap mint nap küzdeni és tenni a zsidóságért.
[ [ A fenébe is, elég ebből az ócska dumából szivató elvtárs!
Mondhatod: könnyű kivülről beledumálni - ez még igaz is.
Azt gondolom - itteni írásai alapján - hogy Charlie 5 perc alatt többet tesz a magyar zsidó hitéletért, mint amennyire te 50 év alatt képes lehetnél.
És hát, ne csodálkozzunk, amikor megy a "komcsi= zsidó" szöveg a demagóg, esetleg előre megírt kommentjeid kapcsán. Ártalmas vagy, és kicsit dühítő.
Általad tisztelt főnököd miért nem jön ide, hogy nyíltan vállalhassa mindazt, amit veled mondat el? //
Kedves Sziván,
mondom, öröm veled vitatkozni.
Mit értesz negativitáson? A kritikát? A pesszimizmus gyarlóság? Az optimizmus erény? Nem annak kéne meghatározónak lenni, hogy van-e reális alapjuk ezeknek az érzéseknek, szemléletmódoknak, most nagyvonalúan eltekintve attól, hogy mennyire szűkkeblű fogalmak is ezek. S ha reális alapom van a borúlátásra, ha tényleg krízis van, akkor nem az volna-e a feladat, hogy az okokkal szembenézzünk?
Ad 1) nem prédikálok. (Mi ez a stílus, kedves Szivan?) Ad 2) ha pont az ellentéte igaz, s a közösségek nem megszűnnek, hanem alakulnak, akkor tudsz nekem új alapítású MAZSIHISZ-közösségről beszámolni?
Remélem, nem veszed rossz néven, ha engem ezek a mondatok olyas húsz év előtti frázisokra emlékeztetnek, mint hogy: “Még az imperializmus legelvakultabb hívei is elismerik a magyar dolgozó nép szocialista vívmányait.” Mintha a Miklós Imrének bókoló Seifert Gézát hallanám a MIOK rendes éves közgyűlésén. Milyen vallási reneszánszról beszélsz, kedves jó Sziván? Megmondom, rám nagyobb meggyőző erővel hatna, ha néha konkrétumokat is mondanál.
Na, az ilyen konkrétumoktól féltem én szívem mélyén. Egyetlen példa, ráadásul egy kulturális rendezvényé azért nem győz meg engem a vallási reneszánsz beköszöntésének dogmájával kapcsolatban, mert hogy egy kántorkoncert nem hitéleti esemény. Ezt abból is kihallhatod, hogy behelyettesítik az istenneveket. Javíts ki, ha tévednék, de a MAZSIHISZ profiljába elsősorban nem fesztiválok rendezése tartozik, hanem a hitélet ápolása. Tiszta hitközségi közélet, rendben tartott temetők (a gazok és bokrok irtásán kívül csak egy olyan mozzanatot említek, melyet te is a maga teljes összefüggésében értesz, mert hogy a Síp utcához tartozol: a sírok biztonsága), anyakönyvek, élénk (azaz élő) nemzetközi kapcsolatok, nemzetközi összehasonlításban vállalható színvonalú teológiai nézetek tartoznak a MAZSIHISZ profiljába, nem a kultúrturizmus.
Ki mondta, hogy nincs? (Élvezetet okoz, más szavait kiforgatnod?) Azt mondtam, hogy Zuglóban is megszűnt egy minján. Mert hogy eredetileg nem csak egyetlen zsidó közösség volt kerületenként, sőt újabban városrészenként. Jó néven venném, ha esetleg tájékozódnál, mielőtt mást vádolsz tájékozatlansággal.
Ad 1) milyen jogon beszélsz velem tiszteletlenül, kedves Sziván? Ad 2) mintha egy kommunista agip. prop. titkárral vitáznék. Ki mondta, hogy nincsenek hívei a Dózsa György úti hitközségnek? Annyit mondtam, s ez igaz, hogy már képtelenek szombat reggelre is minjánt összehozni, ami az immár elleplezhetetlen válság egyértelmű jele. (A válságról nem ők tehetnek, elszenvedői annak. Elismerésre érdemes, hogy kitartanak a körzetük mellett, s nem hagyják odaveszni. Magam is hasonló meggyőződésből, hasonlót teszek Budán. Ettől függetlenül mindannyiunkat ugyanaz a krízis sújt, s ennek a válságnak bizony megvannak mind a szervezeti, mind pedig a fundamentál- és pasztorálteológiai aspektusai.) Amúgy engem meglep, hogy olyan ember, aki állítólag a szívén viseli a honi zsidó hitéletet, nem aggódik ilyen jelenségek láttán.
Ad 1) személyi kérdéseket vetettem föl, de nem személyeskedve. A személyi kérdések ugyanis nem eo ipso személyeskedő kérdések is. Amúgy sosem kérdőjeleztem meg, hogy Zoltai ügyes, hatékony vezető. Napóleon, Mussolini, Sztálin, Mao, Honecker, Husak, Fidel Castro, sőt Ceauşescu is “ügyes, hatékony” vezetők voltak. Nem az a kérdés, hogy valaki ügyes és hatékony-e, hanem az, hogy tisztességes, demokratikus és jó vezető-e. Erre a kérdésre Zoltaival kapcsolatban én nem merek határozott igennel felelni.
Ad a) az időskor tisztelete nem áll ellentétben azzal, ha valaki megfogalmazza a fiatalítás szükségességét. Vagy szerinted az európai egyetemi törvények, melyek nem csak arról rendelkeznek, hogy hatvanöt év fölött nem maradhat senki vezető beosztásban, ill. hogy két ciklusnál tovább nem maradhat senki ugyanabban a vezető pozícióban, nem kultúrnépek rendelkezései? Nyugtass meg, hogy azért nem ilyen olcsó a te demagógiád!?
Ad 1) tudsz nekem olyan lapszámot citálni, ahol az Új Élet munkatársa keményen kérdezett hitközségi közszereplőt vagy alkalmazottat? Tudsz akár egyetlen kellemetlen kérdést idézni az elmúlt lassan hatvan év terméséből egyetlen 56-os lapszámot leszámítva? Ad 2) ha Feldmájer “nem az a megfutamodós típus”, akkor az adott alkalomkor miért nem vállalta az említett urakkal történő vitát?
Ugye nem haragszol, ha azt gondolom, hogy meglehetősen üres retorikai fogás, kérdés elől kérdéssel kitérni. Azt kérdeztem tőled, mire alapozod, hogy a templomba járók arányának rohamos csökkenése nem függ össze a MAZSIHISZ és a hitélet jelenlegi állapotával, az javarészt a társadalom szekularizációs folyamataira vezethető vissza. Ha ugyanis vallásszociológiai érvet mondsz, akkor szabad a vallásszociológiai gondolatsor eredetére rákérdeznem. Ha azonban az én véleményemre önmagáért kíváncsi vagy, akkor én amondó volnék, hogy tekintve a magyarországi zsidóság társadalmi integráltságát a zsidók körében jelentkező ateizmus nem haladhatja meg a többségi társadalom hasonló arányszámait szignifikáns mértékben. Márpedig a MAZSIHISZ látogatottsága százalékos arányban tetemesen elmarad a másik három felekezet adatai mögött.
Hány ilyen fölmérést készíttetett a MAZSIHISZ vagy más a téma iránt érdeklődő szervezet, intézet stb., hogy indokolt lehetne a többes szám?
Szinte egyedül, írod, s ebben, látod, igazad van. Főleg ha eltekintünk a reformoktól, a maszortitól és a lubavicsiaktól, tehát mindenki mástól. Mondd, az meg sem fordul a fejedben, hogy a MAZSIHISZ jelenlegi állapota elrettentően hathat a vallás iránt érdeklődőkre?
Kedves Sziván, ad 1) biztos ismersz te engem annyira, hogy tudd, milyen aktív vagyok a zsidó közéletben? Ad 2) a Judapest is a zsidó közélet része, a maszorti mozgalom is a zsidó közélet része, a Frankel is a zsidó közélet része, az általam folytatott háttérbeszélgetések, viták, az általam írt cikkek, az általam fölolvasott előadások is a zsidó közélet eseményei. Ad 3) fellengzős, moralizáló érv, hogy a jelenlegi hitközségi szabályzat nem képes megakadályozni a választási csalásokat, tehát képtelen szavatolni akárcsak a választások elemi tisztaságát is? Érdekes jogszemléleted van neked, hallod-e!
Egyrészt ez nem áll rám, csak tudatlanságodban nem tudod, hogy kinek és mit mondasz, másrészt olcsó retorika volna úgy felelnem, hogy ennél már csak egy dolog könnyebb és gyávább, a MAZSIHISZ-en belül, az adófizetők pénzén udvari optimizmusba ringatni önmagunk, s semmitmondó nyilatkozatokkal elbagatellizálni egyrészt azt, ami történik, másrészt azt, ami nem történik.
Sziván pajtás a jelek szerint a Mazsihisz fizetett prókátora. Igazi időutazás, valódi csemege a szövegeit olvasni. Helló 70-es évek!
Kornyikov elvtárs üzeni a JP-t olvasó elvtársaknak és elvtársnőknek, hogy pontosan tudja, ki Sziván elvtárs.
Amúgy mindannyiunk Szerjózsája levett a polcról egy Évkönyvet. Most az ujjával bökdösi az egyik bekezdését, hogy írjam be. Hát, nem is tudom. Bár nem szívesen, de Bitter elvtárs nosztalgiázhatnékját és Sziván elvtárs elvi szilárdságát látván mégis megteszem. Jöjjön vissza az a boldog gyerekkor:
Az 5737. év niszán havának elsején (elvtársnők figyelem: ros chodeskor), vájikrá hetiszakasza hetének első napján találta mondani e veretes szavakat Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke a MIOK (a MAZSIHISZ szervezeti és egyesek szerint szellemi jogelődje) országos képviseletének plenáris ülésén. Szerintem Sziván elvtárs is elismeri, hogy e szavak csöppet sem pesszimisták.
(A diverzáns körök hatása alá került, burzsuácionista Raj Tamást ekkorra már eltiltották [a MIOK vezetői] rabbii tevékenységétől, a felsőbb iskoláit a Horthy-fasizmus éveiben végző Scheiber Sándort épp néhány hónappal korábban heti rendszerességgel hallgatták ki majd nyolc hónapon át, mert — hála Bástya elvtárs éberségének — cionista pert akartak a nyakába akasztani. Ezeket a történelmi adalékokat csak azért illesztem ide, hogy a blogolvasó elvtársak és elvtársnők tudják értékelni Miklós Imre államtitkár és elnök elvtárs derűlátását.)
Ezek szerint kommunista vagyok-jó tudni. Egyébként úgy látom, hogy itt mindenkit annak bélyegeznek, aki nemcsak a meglévő rosszat és negatívumokat látja a hazai zsidóság körül, hanem fel meri hívni a figyelmet a jó és pozitív kezdeményezésekre is. Egyébként nem magamért szálltam be a vitába, nem felső parancsra írtam amit írtam. Jól tudom és látom, hogy mennyi tisztességes és tenni akaró ember dolgozik a Mazsihiszben. Köztük sokan holokauszt túlélők, idősek, betegek és mégis csinálják! Becsülöm őket azért, mégha néha hibákat is követnek el.
Tudjátok, az idegesített igazán fel, de az nagyon, amikor vki a Mazsihisz kisöpréséről írt. Ezek az emberek évtiezedek óta dolgoznak a Síp utcában, büszkék rá és tényleg tenni akarnak a zsidóságért. Miért kell mindenkit egy kalap alá venni és lekomunnistázni, aki elismeri a Mazsihisz érdemeit és erőfeszítéseit? Mert igenis nagyon sok sok pozitív ember és kezdeményezés indul ki a hitközségből, nem munkakerülők, fizetett semmitevők csapata ez.
Egyébként minden hibájával és furcsaságával együtt a Síp utca egy élő, összetartó és nagyon szerethető közösség. aKI OTT DOLGOZIK, MIND TUDJA EZT. éS NEM MIND ELVTÁRSAK MEG TALPNYALÓK! Nem tudom miért kell folytonosan A SÍP UTCÁT rugdosni. Ha csak a MASZIHISZ HIBÁJA LENNE, HOGY NEM JÁR ELÉH HÍVŐ, AKKOR VAJON MIÉRT UGYANEZ A HELYZET A TÖBBI EGYHÁZBAN IS…? sZERINTETEK MINDEN zOLTAI, fELDMÁJER ÉS A TÖBBI VEZETŐ TEHET? sZERINTETEK ŐK DIREKT TESZIK TÖNKRE A KÖZÖSSÉGET? mIÉRT TENNÉK?
Azért mert dolgoznak benne idősebbek is, akik hittek az elmúlt rendszerben, még nem kell leírni. Igenis, voltak jó dolgok akkor is. Amellett tény és ezt senki sem vitatja, hogyha nem lett volna ez a 40 év és az előtte lévő gyilkos diktatúra, akkor most ezerszer jobban állnák.
Azt pedig kikérem magamnak, hogy bárki lefizetett volna, hogy ide beírjak!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
A rosszhiszűség, a rosszat feltételezés úgy borítja be ezt az országot, mint egy gusztustalan nyálka. És ezt nemcsak erre a vitára írom. A Mazsihisz vezetői, dolgozói biztos, hogy követnek el hibákat, de rengeteget tesznek is és nem a zsidóság ellenségei.
Lett egy csüggesztő szeglete a JP-nek, ahol a konstruktív vita nem működik? (Igen.) Miért? Mér ennél a témánál? (Kérdésem és) visszajelzésem minden résztvevő félhez.
Először is, kedves szivan, senki sem mondta, hogy a hitközség dolgozói nem összetartó közösség. Dehogynem, miazhogy, nagyonis. Épp ez a baj :)
Azt sem mondta senki, hogy nem szerethetőek. Jómagam sokukat ismerem, sokukat szeretem is, de sajnos ez nem elég. Attól, hogy emberileg értékesek és szerethetőek, sajnos szakmailag tehetségtelenek. Hozzá nem értő emberek csinálják az egészet és ez baj. Az, hogy a tehetségtelenség mellé a vezetők még korruptak is, csak hab a tortán.
A hitközséggel az a baj, hogy kitalálták maguknak ezt a holocaust-túlélőket istápolni kell szöveget és ezen kívül semmi más nem érdekli őket (a pénzen kívül). Észre kellene venni, hogy a Holocaust egy emberöltővel ezelőtt történt. Aki 1945-ben született, már az is 63 éves. A legidősebbek is max. huszonévesek voltak a holocaust idején, ami hatalmas trauma volt az életükben, de tovább tudtak vele élni. Életük nagyobbik része, gyakorlatilag a teljes felnőtt létük post-holocaust lét volt, mégis itt vannak, felneveltek gyerekeket, unokákat, dédunokákat. Messze nem az az elesett, mindenben támogatásra szoruló réteg ők, mint mondjuk a 60-as, 70-es évek öregjei.
A mai öregek már nem a holocaust miatt szorulnak támogatásra, hanem az általános szociális és gazdasági állapot miatt, amiben nem számít, hogy a gettóban vagy a szovjet munkatáborban töltötték a fiatalságukat. Álságos folyamatosan erre hivatkozni, a hitközségben ez is mutatja, hogy valahol ‘73 körül állt meg a naptár.
Igazad can eszté, tényleg nagyon eldurvult ez a vita. Nem akarok kibújni a felelősség alól, ebben nekem is megvan a magam része. Tudod, én a hitközséget, a Síp utcát második otthonomnak tekintem és nagyon dühít, ha bántják az ottaniakat. Nagyon sok tisztességes ember van ott.
Mondom, nem tudsz (vagy akarsz) persziflázst értelmezni. (Megértési segédlet: Szerinted a leelvtársazott Bitter Brunó kommunista? A szintén leelvtársazott olvasók kommunisták? Pl. ehun van e a Charlie gyerök, ő szerinted kommunista?)
Én beszéltem “a Zoltai-korszak maradéktalan kisöpréséről”. Tehát nem emberek, hanem egy korszak, egy gondolkodás kisöpréséről beszéltem. (Ezt te persze tudod, de így, ebben a formában nem tudsz etikátlanságot belé vetíteni, így hát kissé átírod a megfogalmazásom, hátha senki sem veszi észre a “turpisságod”.)
Mivel a pozitív (ill. a negatív) ember fogalmával megértési problémáim adódnak, ezért lányos zavaromban engem a sok pozitív kezdeményezés érdekelne. Mondanál példákat? Definiáljuk a sokat is, legyen a sok, mondjuk, nem száz, csak két tucat.
Te tudod, s lám én nem. De ezen nincs is mit csodálkoznod, én nem dolgozom ott. Viszont azt megjegyzem, hogy sok szovhoz kollektívája összertartó volt és nagyon szerethető. Aki dolgozott ilyen szovhozban, MIND TUDJA EZT.
Nem csak a MAZSIHISZ hibája, de az övé is. Mint jeleztem volt, a többi egyháznak százalékosan magasan jobbak az eredményei.
Nem. Ezt senki sem mondta. De mivel ők felelős vezetők, s a felelősség abban áll, hogy felelősségre lehet őket vonni a MAZSIHISZ tevékenységéért, ezért hát én felelősségre is vonom őket az egyetlen eszközzel, mellyel bírok: kérdéseket teszek föl, kritikát fogalmazok meg. A kérdéseimre persze rendre nem felelsz. De én azért rendületlenül kérdezek. Ha ez nem tetszik a nevezett uraknak, akkor két lehetőségük van: a) eleresztik a dolgot a fülük mellett; b) nem a szavaimat eresztik el a fülük mellett, hanem a rögeszméiket és/vagy a pozícióikat.
Nem. Ezt senki sem mondta. Minden szovhoz elnöke őszintén szeretné a termelékenységet, csak az valahogy, valamiért, általában a gaz imperialisták ármánykodásai miatt nem akar nekik összejönni.
S ebben az országban, már ez utóbbit is nagyon meg kell becsülnünk! Mert hát szerinted, kedves Sziván, ezek szerint lehetnének akár direkte zsidóellenes dolgozói is a MAZSIHISZ-nek. Végülis, ha jobban belegondolok, nem alapszabályellenes…
Kedves eszté,
a de(kon)struktív vita is lehet építő, ha sikerül a hülyeség frázisokból emelt palotáját lerombolnunk és a helyén valami újat fölépíteni.
Ha jól láttam, olvastam, kedves szivan, senki nem vonta kétségbe az ott dolgozók, az egyes emberek tisztességét, szerethetőségét, stb. A vezetők korrupciós dolgai és hatalomféltésük más lapra tartozik.
És tényleg olyan vagy, mint a jó elvtárs, aki hiszi is a sok marhaságot, amit beletöltöttek a fejébe, és meg sem fordul a fejében, … semmi más. Nyilván hálás vagy, ha második otthonodnak tekinted a hitközséget. Az általad írt “gusztustalan nyálka” téged borított be: a kritikát bántásnak, sértésnek véled, és rögtön véded a védhetetlent.
És miért kell kiabálni?
Nem a hitközséget: a Síp utcát. Nem ugyanaz…
Noblog, ez félreértés volt: véletlenül sem akartam kiabálni, csak elromlott a klaviatúrám és lusta voltam visszaállítani. Ennyi.
Nyálka tudtommal nem borít be, rólatok sem állítottam ezt.
De azért ellenőrzöm magamat és ha mégis nyálkás lennék, ígérem rögtön lemosakszom! :) Úgyis jó az ebben a nagy melegben:-)
Igen, tényleg hálás vagyok kollegáimnak, kötődöm hozzájuk és kiállok azok mellett, akik mindig rendesek voltak velem.
Charlie írta: “Mert hát szerinted, kedves Sziván, ezek szerint lehetnének akár direkte zsidóellenes dolgozói is a MAZSIHISZ-nek-ennél nagyobb baromságot, félreértelmezést már ne is haragudj, de még nem adtak a számba. Ez már Monthy Pytoni kategória. A hitközséget lehet kritizálni, de ilyet feltétezni vagy akár sugallni róla, több mint felháborító.
Egyébként szerintem és ez magamra is vonatkozik, ne minősítgessük egymást. A kölcsönös sértegetés nem vezet sehova sem. Ami az egyikünknek hülyeség, kincstári duma, az a másikunknak a meggyőződése. Tényleg jó lenne indulatoktól és személyeskedésetől mentesen fórumozni.
Kedves szivan, abban azért, gondolom megegyezhetünk, hogy a kincstári vélemény mindig büdös egy csöppet, nem? Mutass néhány olyan embert, aki kritikátlanul lelkesedik a Síp utca 12. tevékenységéért úgy, hogy nem ott dolgozik, illetve nem függ tőle anyagilag.
Ugye-ugye? És az nem furcsa, hogy vagyunk jópáran, akik ismerik a hitközséget többé-kevésbé, kapcsolatba is kerültünk vele több-kevesebb időre, de nem tudunk lelkesedni érte?
Bölcsességnek, valóban, magam sem mondanám, ám nem én adtam a szádba, magad mondád. Idézlek:
Vagyis hangsúlyozni tartottad fontosnak, hogy a Síp utca dolgozói nem ellenségei a zsidóságnak, ami föltételezi, hogy a lehetőség, miszerint a zsidóság ellenségei lehetnének, a számodra a reális esélyek sorába tartozik, hiszen irrealitásokról nem írunk.
Jámbor óhaj. Magam is mindent megtettem a megvalósulásáért. Téged például türelmem teljességével tüntettelek ki, kedves Sziván.
Elromlott, lusta, visszaállítani - illenek hozzád a szavaid. Hehe.
Nem biztos, illetve, biztos, hogy nem tartok tiszteletben bármilyen meggyőződést, csak azért, mert az egy meggyőződés ( ha ugyan, valóban, de tökmindegy ). Ilyen alapon … no, ehhez meg én vagyok lusta.
Charlie, igaz.
Charlie, minden elismerésem a higgadt érvelésért, én már nem bírtam volna eddig sem ;]
Képzeljétek!
Leültem a géphez, és egyszuszra elolvastam az egészet!
Most már tudom, ki a feketeöves. 4 dan-t szavazok Charlie-nak.
Csúnya dolog a pofozkodás, de a fekete övet mégis csak arra adják.
Nem minden elfogultság nélkül 2-2 dant javaslok holtversenyben Novák Atisnak, és Bazaltnak. (Volt, néhány ütésváltás, amíg nagyon is reálisnak tűnt a holt-verseny, legalábbis politikai értelemben. Szép, demokratikus jelenség lett volna, ha a nyilvánosság szeme láttára tépik ketté az Mcszt.) Szántó T. sajnos inkább a védekezésre koncentrált, és a támadást jó érzékkel, és önismerettel a kollégájára bízta. Nagy Levin, és Pilpul, egymást kitűnően kiegészítették, de sajnos Levin a harmadik menetben érthetetlen módon deffenzívába vonult, nem baj, lessz ez még jobb is. Nagy meglepetéskemre jelenleg Szivan áll nyerésre, aki egy meglepőnek mégsem nevezhető támadással az egész küzdelmet átterelte az eredeti vonalból, egy megbízhatóan unalmas, általánosító Charlie-s magánpofozkodásra. Höschner, és Zlotyi elvtársak büszkék lehetnek önre! Egy apró félreértést mégis szeretnék megvilágítani. Ez a mostani vagdalkozás már rég nem a mazsihisz legyőzéséről szólt, bárhogy látszik is. A Zoltai-érát már megkerülte a zsidó civilia, és hamarosan a varjú sem károg a Síp utcai rendszerért, épp úgy mint a karcagi, és hozzá hasonló fantom-hitközségekért. Itt már a hatalom ujrafelosztásának szellemében kodifikálja mindenki jóelőre, hogy ő mindig is partizán volt. Ami meg a konstruktivitást illeti, van egy ötletem! Lehet, hogy butaság. Mindenki, aki valamilyen szervezetet képviselgetett a beszélgetésben, meg én is szívesen, írja be -úgy kábéra-, hogy milyen szervezetektől kapott támogatásokat mondjuk az elmúlt 12 hónapban, és mekkorát! Csináljunk ennek egy külön fórumot, és aztán kezdjünk el bátran pofozkodni. Ezté-vel ellentétben, nekem meggyőződésem, hogy ezek az izmozások nagyon is serkentően hatnak a közösségre.
Ja, és Gábor! Amiből kirobbant a vita. Senki nem akarja a Szombat múlbéli, vagy jelenkori érdemeit vitatni. Az elhangzott kritikák inkább a Mazsike politikáját, kisebb részben Deák Andi megélhetését érintették. Minden személyeskedés nélkül egyet kell értenem az előttem szólóval. Ha valamely komolyabb témába belenyúlnál, ne mond, hogy nem csapna a kezedre tisztelt elnököd, a Mazsihisz elnökének elvtársa, és jóbarátja, szeretett Kirschner elvtársam! (Én is szoci vagyok, de nem így. Upsz.)
Egyszóval, köszönöm ezt az izgalmas másfél órát, amit veletek tölthettem.
Robi
Robi, minden szeretetem ellenére, ez olyan terméketlen, ez a cinikus gyanúsítgatás. Mindenki csak azért szól be, hogy lehessen látni majd később, mikor jól jön majd, hogy ellenálló volt. Nyilván. Mindenki ossza meg, megosztom, teesék.
Kaptam honoráriumot, ha ez támogatás, Szombatban megjelent cikkeimért, ezek közvetve, ugye, részben a MAZSIHISZTól származtak, cikkenként bő 10000 Ft kb, mínusz adó. Ellenérték: újságcikk, fordítás. Beszélgettem továbbá a Szombat felkérésére Kiss Judit Ágnessel, Nádasdy Ádámmal és Pályi Andrással vallás és erotika kapcsolatáról az irodalomban (Sirály), 10000 Ft bruttó. Kaptam a fentebb emlegetett, fél éven keresztül tartó előadásokért pénzt aZ MCSZ-től, 120000 Ft bruttó, adózás később, ellenértéke előadás 5 vagy 6 alkalommal, ez, mint innen is megtudható, szintén közvetve MAZSIHISZ-pénz. Most fogok kapni a Spinozában lezajló beszélgetésekért (Spiróval és Bán Zoltán Andrással). Továbbá ingyen aludtam a minap a MAZSIHISZ üdülőjében, egyszer vacsorát (két zsömle, vaj, kóser felvágott) egyszer reggelit (két zsömle, vaj, sajt), egyszer pedig ebédet (kelkáposztafőzelék kevés kóser marhahússal) fogyasztottam. Ellenérték: előadás Ámosz Ozról. Lehet, hogy a tavalyi elévült már, de legyek rendesen átvilágítva: hasonló menű, mindenből egyszer, ellenérték: előadás Kardos G. Györgyről.
Ez - az irodalomtörténészi, kritikusi tevékenység, írás, előadástartás, a megélhetésem eddig fontos, mostantól kizárólagos forrása lesz. Tehát vagy életformaszerűen ingyen dolgozom munkaidőm egy részében (ámbátor, asszem, nem kizárólag zsidó szervezetekkel szemben volnának erkölcsi aggályaim, tehát mindenhol óvatosnak kell lennem), vagy kénytelen leszek minden ilyen felkérésre nemet mondani, erkölcsi okokból. Itt, vagy ahol kívánod, negyedévente beszámolok jövedelmi helyzetem alakulásáról, különös tekintettel a MAZSIHISZRE. Amennyiben azt észlelném, hogy a kétszer két vajaszsömle kóser parizerrel, az egyetlen közvetlenül a MAZSIHISZ-től származó jövedelmem jövőre veszélybe kerülhet, ha nem hagyom abba a MAZSIHISZ alkalmankénti bírálatát, ígérem, lemondok majd róluk. Még egyszer vettem fel köözvetlenül MAZSIHISZ pénzt életem során, Szarvason pár éve előadást tartottam leendő mádrichoknak. Olyan 17-18000 Ft körül volt.
Havi elszámolással, igérem, rendszeresen jelentkezem.
Vári Gyuri
Drága -lökött- haverom, Levin!
Mindig is tudtam, hogy egy intézmény vagy, de a felhívásom nem kimondottan neked szólt. A te zsebedben kotrászni illetlenség, a szervezeteinktől azomban elvárom, hogy könnyedén, bárhol, bármikor feleljenek ezekre a kérdésekre.
Egyébként kösz, mert részint jó példával jársz elő, részint, mert -elszorítóan- tanulságos volt olvasni. Ha mondjuk pályázati úton elnyert kóser párizsikról írtál volna, az kiérdemelte volna fokozott gyanakvásomat, de az alkalmi hororáriumod csupán együttérzésemet. (Ja. Én is élek, ahogy tudok.)
Ahogy én láttam, itt megszólaltak a következő szervezetek reprezentánsai: Judapest, Szombat, Mcsz, Pilpul, Marom, Sófár, Budapesti Zsidó Színház. Egész korrekt társaság. Charlie, és Levin papa két igen jó szemű, jól informált ironista, ki merne a társaságukban füllenteni, vagy ködösíteni? Tehát még némi kezdetleges ellenörzés is van.
Akkor mutatom, én hogy gondoltam.
A Budapesti Zsidó Színház az elmúlt augusztus óta támogatást vett fel a Koki alapítványtól (300.000), a Jdc-től (2-300.000), az Mcsz-től (100.000), Eladott színházi előadásokat a Maromnak (200.000), a Városi Színháznak (200.000), valamint a Sziget kft-nek (100.000). Fontos dologi támogatóink az Erzsébetvárosi Közösségi Ház, és a Sound-Cat (karaoke) team. Vezetője az elmúlt évben dolgozott az Erzsébetvárosi K.H alkalmazásában öt hónapot, majd augusztusig a Maromnak.
Szerintem semmi fontosat nem hagytam ki.
Ha bárki tud valamiről, amit kihagytam- vagy kifelejtettem volna, szóljon hozzá! Ha bárki bármit gondol ennek alapján, szóljon!
Ez egy hasraütés-jellegű beírás. Én valami ilyesmire emlékszem.
Nem adóbevallás.
Lassan tudomásul kell vennünk, hogy még évekig egymás orcáját köll néznünk a zsidó politikai-, és köz-életben. A mi mostani vitáinknak, és ehez hasonlóknak kell felépítenie a jövő zsidó képviseletét. Ha már most sem vagyunk következetesek, és nem merünk belemenni a keményebb témákba, mi lesz velünk, amikor a Mazsihisz öszeomlik?
Mert összeomlik. Magától. Meg magától, meg egy kicsit talán tőlem is. Pontosan tudom, hogy az itt megszólalók mind komoly emberek, és valamiféle koncepcióval rendelkeznek a zsidó közösség jövőjével kapcsolatban. Fel kell nőnünk odáig, hogy felismerjük, ha idén a színházam költségvetésének 80%-áról Zloyi elvtárs döntene, akkor nyilván “belülről igyekeznék megreformálni a rendszert.” Persze az is rendszerkritika. Szükség is van rá, de a helyén kell kezelni. Ha nem kezdjük végre a szervezeteink költségvetését mint, a mindennapi politikai szerepünk egyáltalán nem jelentéktelen motívációs forrását szemlélni, akkor nem vagyunk méltók arra a felelősségre, és hatalomra, amit éveken belül hozzánk fog vágni az Ö-való.
Robi
Kedves Robi,
nem tudom ugyan, hogy milyen a Robi-s izgalmas, konkretizáló, kollektív pofoszkodás, de azt tudom, mert hát látom, hogy a “zsidó civilia” nem megkerülte, hanem megkerüli, sőt kerülgeti a Zoltai-korszakot. A korszak ugyanis legkevésbé sem egyenlő magával a Zoltai-féle klientúrával és annak hatalmi manipulációival. A korszak ebben az összefüggésben tematizálások, viszonyítási, viszonyulási körök, megértési horizontok kusza szövevénye. Ez alól pedig, sajnos, a “civilia” sem tudta függetleníteni önmagát. De, látom, ásítasz, úgy hogy abbahagyom…
P.S.: Az általad forszírozott kimutatások tárgyában kérdezem: Snóderpénzeket, egy százalékos támogatásokat is be köll mondani, vagy maradhat ez a diszkréció homályában?
Nagy Levin, korrekt kimutatás :)
Én sajnos nem tudom ugyanezt megtenni, mert 5 év után már az APEH sem kér semmit, de ennél nagyságrendekkel több pénzt vettem fel, főként ösztöndíjként :D
Ja, meg egy időben rendszeresen leinoltam és az is fizetett állás :)
Erről jut eszembe, a kiváló helyzetben lévő Dózsa György úti hitközség épp most keres vkit kétségbeesetten a nagyünnepi leinolásokra, ebből is látszik, hogy mennyire életerős és virulens közösség (sajnos, tegyük hozzá :((((( )
Ha pszichológus volnék, most írnék egy tanulmányt az ösztöndíjakról… (És Robinak ajánlanám. Barátsággal.)
Kiment a szombat, éljen a szombat, sávuá tov! Apropó szombat, ezt láttátok?
Szevasz Charie!
Jó a kérdés. A snóderpénzek töbnyire haveroktól jönnek, amikor Béla ad pénzt kidusra, meg ilyesmi. Annyiban lehet érdekes, hogy a legfüggetlenebb forrás, így annak aránya tanulságos lehet, de szerintem első körben haggyuk, mert én is csak tippelni tudnék. Az 1%- akinek van, persze írja be! Szerintem. Már ha nem maradtunk kellemetlenül magunkra ebben a “szobában,” és valakinek van még kedve ideörökíteni az elmúlt évét.
Na sziasztok, és Git’ Voht!
AZ A PALI AKI mAZSIHISZTOL VESZ FEL PENZT HOGY A VAJAS ZSEMLEJEBE PARISERT TEGYEN BE NEM VOLNA SZABAD PENZT KAPNI ERRE
Mas mit kell anyit elvtarsoskodni sertegetni ?
Kedves Robi,
azon túl, hogy a hitközség minden tagjának — elméletileg — rendszeres tagdíjat kell/kellene fizetnie a MAZSIHISZ szabályzatának most így fejből meg nem mondom, hányadik paragrafusa alapján, életkorspecifikusak az ismereteid. Ha a gyereked pl. hitközségi óvodába jár, akkor jelentősebb hitközségi hozzájárulást kell ezért fizetned (havi több tízezer nagyságrendben, a beszedett pénz hitközségi célra fordítódik). A snóderpénzeknél is el-elcsattannak pénzbeli fölajánlások (a budai körzetben például 8 év óta egy kiddust snóderoltak, a többi pénz alapú snóder volt, úgy kb. tízmillió forint összesített értékben, s be kell vallanom, voltak idők, amikor ehhez szerény képességeiből magam is derekasan hozzájárultam), a nagyünnepi helypénz is nevezhető egyszeri díjfizetésnek. (Én abszolút vesztese vagyok a MAZSIHISZ machinációinak, mert eddig — tudtommal — egy büdös vasat sem kaptam tőle, viszont rendszeresen fizetek neki. Mondjuk, én ezt is tartom normális helyzetnek. A hitközségeket tartsák el a híveik. Kissé vicces nyelvi kifejezésmód: mintha a hitközségben hinnénk, pedig hát a frászkarikát… Én minden vagyok a mai neológiával, csak elégedett nem. Ilyen értelemben — ha szabad Bacher Vilmost utánoznom e kései órán — nem híve, hanem hitelezője vagyok néki.)
A kérdést természetesen viccnek szántam (vicc eredeti, etimológiai értelmében: a német Witz eredetileg tréfás okító történetet jelentett, az ófelnémet witzan tudóssá tenni igéből ered, ez volt a ma is ismert wissen ige műveltető párja).
Heisler és Olti nem (volt) nevezhető MAZSIHISZ-független személynek, mégis a legradikálisabb módon kívántak véget vetni a Zoltai-korszaknak, az a logika tehát, hogy a MAZSIHISZ-től való akár mégoly csekély anyagi függés kegyenccé, tehát klienssé tesz, jóindulatúnak nehezen nevezhető naivitás, míg az ellentétét, tehát hogy valaki azért már böcsületesnek érezze magát, hogy nem (közvetlenül) a MAZSIHISZ-től szerez pénzt, már lehet jóindulatúnak nevezni, a becsület önérzete ugyanis jó indulat (jécer tov), ha szabad az ösztöndíjas utalásomra rájátszanom, mielőtt téged az unalom végképpen elszunyókálásra kényszerítene, amit az ideológiai éberség föltétlen híveként természetesen nem vennék a lelkemre, bár ha muszáj, megtanulnék vele valahogy együttélni.
Kedves József,
az elvtársozás nem sértegetés, hanem a persziflázs egy ironikus mozzanata, amúgy a MAZSIHISZ-szel kapcsolatban még jogos is. Nézz utána, hogy ki hol volt 1988 előtt, pl. a hetvenes évek vegzálásai idején: Scheiber Sándor vagy az Állami Egyházügyi Hivatal oldalán, Miklós Imrével tereferélt (pezsgős poharát megilletődötten szorongatva, miközben Miklós elvtárs és Seifert “elvtárs” közt álldigált, vagy Scheiber hozzátartozóit vigasztalta)? Az ötvenes és a korai hatvanas évektől pedig nagyvonalúan tekintsünk el! (Vagy mégsem?)
Robi:
A JP nem szervezet, nem jogi személy (ha néha annak tűnünk, az véletlen és esetleges), így természetesen pénzekre sem pályázunk, különösen nem hazai forrásokra (Mazsök, Mazsihisz, állam bácsi, önkormányzat néni etc.), de külföldiekre sem. Amit elfogadunk, az az *egyéni* felajánlás: ez lehet önkéntes munka (a rendszergazdánk pl. így segíti a JP futását, valamint a legtöbben ilyen alapon írunk ide), lehet tárgybéli felajánlás (szervert is így kaptunk), de akár pénzbeli felajánlás is. Utóbbinak legfőbb eszköze a “Donate” elnevezésű PayPal gomb a blog jobbfelső sarkában. Eddig mindössze pár ezer forint érkezett csak így (kevesebb, mint 20.000: hat jófej magánszemélytől). Kaptunk ezen kívül egy amerikai magánszemélytől is így pénzt (tavaly), ő - az előzőhöz képest - nagyobb összeggel járult hozzá a JP épüléséhez. Ezt informatikára, tartalomfejlesztése, offline programokra költöttük, illetve költjük. A “tartalomfejlesztésnél” gondot jelentett ekkor, hogy a legtöbb bejegyzést - egyelőre - továbbra is én jegyzem, én viszont nem tartok igényt honoráriumra ezért a tevékenységemért (ha igényt tartanék és a fizettség bejegyzésenként járna, akkor elég súlyos összegeket kellene összekalapoznunk, mert ugyebár igen sok a poszt: 1415-nél tartunk, ez mondjuk csak 4000 forintos honorárium/poszt esetén máris több, mint 5.5 millió forint lenne; összehasonlításképpen megosztom veletek, hogy pl. a tranzitblogon a szerzők heti 40.000 forintot kapnak, de nyilvánvalóan más “fizetett” blogokkal is hasonló a helyzet). Az elv ehelyett nálunk az lett, hogy feltettük a kérdést:
Aki ebbe a kategóriába esett, azt támogattuk ebből a kapott pénzből. A jövőben a komolyabb offline programoknál (pl. többnapos kirándulás) is ez lesz a támogatási elv (a fűnyíró-elv helyett): “rászorultsági-elv” alapon támogat majd egyéneket a JP.
Vízió »1: a JP most is csak azért működik (jól), mert lelkesedés hajtja, önkéntesen csináljuk sokan, szerelemből. Szeretném, ha minél többen kapcsolódnának be ebbe a dologba (írásokkal, fotókkal, videókkal, szerkesztéssel, offline programokkal) és ezáltal tényleg “platformmá” szélesedne a JP, amit a független magyar zsidók szabadon használhatnak. The JP Army Wants You!
Vízió »2: a szükséges anyagiakat (pl. matricanyomtatásra, profibb redesignra, offline programokra, rászoruló szerzők támogatására) az ősztől elindítani kívánt JP-shopból szeretném előteremteni. Eddig pl. 148-an mondtátok azt, hogy “vásárolnátok kávésbögrét” a JP-től. Nos, ha mondjuk 800 forintot ráteszünk a költségeinkre bögrénként, akkor máris lesz 118.400 forintunk. És akkor a JP-hűtőmágnes, JP-papírsárkány, JP-kispárna, JP-Moleskin jegyzetfüzet díviziókról nem is beszéltünk! 8-)
Savua tov,
Shadai
JP shop ősz, hurrá ;]
Kedves Weisz József!
Rendkívüli örömöt szerzett bejegyzésével, a szűnni nem akaró mosolygás állapotába juttatott vele, de azért elmondom, hogy félreértett, attól tartok, soha nem pályáztam önköltséges zsemlémbe MAZSIHISZ-es parizert, egyszerűen megettem a füredi üdülőben a reggelit.
Bocs az offolásért.
Pedig az ortodox kóser!
Áhá! szóval füreden reggelizgetünk! Persze. Ma még csak egy párizsi, holnap meg kezedben a bankszakma harácsoló karvajtöke.
Brúnó!
Köszi a beírást! Lassanként csak beindul az ismerkedési estünk. Szerintem innen kell kezdeni. Apropó függetlenség, -hogy kivédjem előre is a jécer-hátov-os vádakat- emlékszel a Hollános bulira. Bőszen szerveztél minket, és jöttünk is, és nem is volt rosz, de… tudod kiállt az a kövér bácsi, és azt mondta, hogy engem most a kerületi figyusz mobilizélgetett.
Akkor most Te vagy a kerületi figyusz, vagy csak ezt is hatan lopják egyszerre?
Charlie!!!!!!!!
Megkapó, s választékosan -mondhatni (hogyvanadőltbetű?) manierista mód, ha szabad ily slendriánul kifelyezni magam (apropó: a slendrián kifelyezés nyelvetimológiailag eredetileg II. Adrián bizánczi császárról neveztetik el, akinek ilyen volt a stílusa. (”sel-Adrián”)- megfogalmazott hipermonológod kicsengése arra engedi következtetni a nyájas olvasót -kérlek alkalomattán publikáld a “nyájas olvasó” kifelyezés idodalomtörténeti mammográfiáját, hogy tudnillik ez a szófordulat gyökere vajh a “nyálas olvasó”-é? Feltevésemet igazolni látszik, hogy az egészen modernkori könyvnyomtatásig a lapok hajlamosak voltak összefusionalni, s ezért azoknak manuális animálása nem kevés orális testnedvet igényelt, mely szokás -a gonosz kapitalista popaganda szerint- Mathias Rex korai cianisalodását is okozta, de nem akarlak felizgatni, hiszen idáig hallom nyálad cseppenését a klaviaturán… Hol is tartottam?
Á!
Szóval, hogy talán nem megfelelően intercipionáltam, az álláspontomat. Persze a világért sem szeretném, ha olybá tűnne, mintha -HaszVholíle, hogy mást ne mondjak -pedig tudnék. Ott van mindjárt a Hász VeS-lom- skrupulusaim lennének, de hát te -és most jönnek a könyörtelen számok-
1: Nadjából anjira valál intézményesült kitsiny közöségünkben, mint Levin -akit a történelemkönyvek mint “Nagy” ismernek.
2: -hogy a kettes szám kabalista jelentőségéről ne is beszéljünk, e tárgyban javaslom tanulmányozd a szakirodalmat, úgyis mint “Nincs kettő négy nélkül”, “Kétszer kettő néha öt,” “A két lotti,” stb.- érdeklődésem a civil szervezetek, -csoprtok, k’hilék, bandák, hordák, hadak, miegymás- és a mazsihisz kapcsolatának arra a fázisára vonatkozik, melyben az előbbiek -mármint a két sorral előbbiek!!!- nyulásznak bele az utóbbi -egy lingvisztikai szalto-mortale-val utóbbi- zsebébe.
ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚTÁÁÁÁÁÁÁÁLOOOOOOMAAAAZÉÉÉÉÉRTEEEEELMIIIISÉÉÉÉGIIIEEKEEET!!!
Szerető barátod: Robi
Jócakát!
Robi, azt kérdezed, hogy nekem van-e közöm a 13. kerületi Fideszhez?
Nincs, természetesen. Semmi. Nagy loller, hogy ez egyáltalán felmerült..
Az viszont történt a “Hollán Ernő utcában”, hogy pártjaink - legalábbis helyi szinten - elkezdtek versengeni egymással, hogy melyikük is a nagyobb anti-tomketista. Hétfőn a “kövér bácsi” tűnt fel ezzel a mutatványával (de ott volt közben több SZDSZ Új Generáció tag, ifjúszocialisták és Fidelitasz-arcok is), péntekre viszont az MSZP egyértelműen visszaragadta magához az “antifa” pozíciót. Ez történt. Lehet többféleképpen mindezt értelmezni, pl:
1. Végre értelmes, valamint hasznos dolgok mentén versengenek egymással a pártjaink: mindegyik jól szerepelt, mindegyik felelősségteljesen állt a problémához
2. A mi farkunkkal verik egymás csalánját, a civil jelenlétet pedig csupán díszletként kívánták felhesználni opportunista és cinikus módon.
Kedves Robi,
ha megengeded, hogy levegyem a pulóveredről az azon maradt elszakadt cérnát, annyit mindenképpen mondanék a hajnali hozzászólásodhoz, hogy hipermonológomban én a Te téziseddel vitatkoztam, s nem a személyiségeddel. Azt olyannak fogadom el és olyanként tisztelem (no, meg szeretem), amilyen. Most pl. csupa nagybetűsnek. Te viszont nem csinálsz mást megamonológodban, mint hogy személyeskedel és színészi tisztánlátásod is beszűkítő indulatodban egyszerre parodizálsz egy kiugrott rabbiképzőst, aki jidisül fohászkodik (én — veled szemben — mindig a szfárd hangalakjukban használom a héber szavakat), s egy bölcsészt, harmadrészt pedig egy mazsihiszes fővezért, aki egymaga megmondja egész közössége nevében, hogy ki mennyire integráns része az ő vadászmezejének, mert hogy erre természetesen nem a közösség hivatott, hanem ő, aki élete minden pillanatában eo ipso letéteményese közössége véleményének. (Most attól tapintatosan eltekintve, hogy van-e egy tagság lazább vagy szorosabb voltának jelentősége az itt vitatott kérdéskörben, pláne valaki személyiségének megítélésében.) Ez a keveredés, kavarodás disszonánssá teszi a színészi teljesítményt, hiszen paródiában mindig az a meggyőző, fanyar mosolyra késztető, amelyik mimézisben is, iróniában (távolságtartásban) is a legmesszebb viszi. Ráadásul a vak indulat, nem csak a gesztusaidat és a hangsúlyaidat teszi túlzóvá, de az itt vitatott témával kapcsolatban (financiális contra ideológiai függőség) a szöveged is redundánssá, hiszen a JP-s hozzászólásoknak sosem csak az a céljuk, hogy segítsenek “kiadni a gőzt” (az esetemben nyílván bársonykötésben), hanem a tárgyszerű vita. A tulajdonképpeni témához most hajnalban nem igazán szóltál hozzá.
Viszont kétségtelenül tetszetős az a finom hangoltság, mellyel színészi lelked sorra elérti a szövegeimből az önirónia trópusait.
Ugye nem neheztelsz rám, ha én a magam részéről nem haragszom, s nem utálom a színészeket, sőt a rendezőket és a világítókat sem.
Charlie!
Amit itt neked össze-monologizáltam, azt csupán a jólesés végett tettem. Tudod: Vicc. Én úgy látom, hogy feltettem egy kérdést SZERVEZETEK KÉPVISELŐINEK, amire a judapest válaszolt is, -kösz- a Levin leírta a kóserpárizsit, -kösz, de minek-, valamint Te elkezdtél a hitközségi befizetéseidről beszélni -ez már egy egészen más téma-. Akkor mondtad volna azt: “Robi, tök unalmas az ötleted, beszéljünk inkább arról, hogy ki mennyit fizet be a Mazsihisznek!”
Majd jövök.
Kedves Robi,
a viccnek (vö. amit fönt önironikusan írtam) van tanulsága. A befizetés fölvetésével arra utaltam, hogy a függés kölcsönös, s már e kölcsönösség okán is nehezen igazolható vissza, hogy aki függ a másiktól, olyanná válik, mint amit a másik tőle elvár. Az én elvárásaimnak a MAZSIHISZ pl. annak ellenére nem felel meg, hogy sok időt és — bizony-bizony — pénzt fektettem belé. Gondolod, hogy ha Zoltaitól én kapnék pénzt, akkor megfelelnék cserébe az elvárásainak?
Miért csak a Szombattal szemben merül föl a pénzt kap, tehát biztosan befolyásolt, ha fordítva ugyanez az elv nem fogalmazódik meg benned?
Az ötleted nem unalmas, hanem személyek esetében vicces következményektől sem mentesen indiszkrét, lásd kóser szalámi, szervezetek esetében egyenesen a transzparencia minimuma.
Ha nem lenne Mazsihisz,
nem lenne szervezett kóser ellátás
és így Ti belőklem sem ehetnétek:-)
Ekkor csak egyvalami maradna: Charlie és a jég dupla Whisky-vel. De akkor már inkább legyen kóser, szilva!
http://www.zeneszoveg.hu/egyuttes/12/charlie-dalszovegei.html
Kóser szilva se lenne, de ez a kóser ellátás csak iciny-pici részer a Mazsihisz-nek. Még így kvázi-névtelenül se merném leírni a véleményemet. Én kicsiny havi jövedelmem egy kicsiny részét zsidó vallási célra fordítom. Talán mondanom sem kell, hogy az nem a Mazsihisz. Az évi egy százalékom pedig még sem adhatom a Boszorkányszövetségnek. A Mazsihisz, a Templom-korzetek legfőbb vallási(-üzleti) tevékenysége pedig a brisz, bármicvó, betérések, esküvők, temetések. A kashrutot főleg (tkp) kizárólag az Orth. Hitközség végzi.
Kedves Kóser Pariser,
mivel személyesen megszólíttattam :-), azt azért szögezzük le, hogy ha a MAZSIHISZ nem lenne, akkor 1) lenne, lehetne helyette valami más, talán valami jobb, 2) a kóser ellátására a MAZSIHISZ kb. annyra lehet büszke, mint én az énekhangomra, 3) a Magyarországon kapható kóser termékek java részét nem a MAZSIHISZ káserolja.
Kedves Kavafisz,
azért Lőwy Tamás és gépezete se kutya. Fölügyel egy óvodát, egy kórházat, egy iskolát, káserol sajtot, süteményt, abszolút precízen bevizsgálta a magyar kereskedelemben kapható élelmiszerek nagy részét. Ez azt jelenti, hogy ugyanolyan pontosan megmondja neked, kóser-e pl. a Kinder Bueno nevezetű csokiszelet, mint a vak szellemlátnok, hogy a kezébe tett csésze tea megégette-e a kezét. Ami azért nem semmi, tekintve a kásrut akrobatisztikus diszciplínáját (vigyázat: amfibólia). Az egy más kérdés, hogy erről nem csak Te nem tudsz semmit, hanem a nagyérdemű sem. A Ch”B”D listái alapján próbáljuk navigálni a hajóinkat a jéghegyek között. Nagy örömet okoz tudni pl, hogy a nyers burgonya “nem igényel rabbinikus felügyeletet”. Kis igénytelen!
Nem beszélve a Radnóti Zoltán által fölügyelt puffasztott gabonákról és arról a szintén az ő lelki üdvösségét vásárra vivő titokzatos, eddig csak a remekbe szabott dugóiról ismert borról, melyet Marco Polo barátunk kínai útja során valószínűleg mind az utolsó flaskáig eladott a kínaiaknak, legalábbis egy darabot nem találtunk eddig az általa megadott helyen (Rothschild), tehát az akadályversenyen, minő szégyen, idáig ő vezet.
“a kóser ellátására a MAZSIHISZ kb. annyira lehet büszke, mint én az énekhangomra.”
Méghogy Charlinak nincs hangja? Dehogy nincs, mi az hogy! :)
Egyébként hogy hívják azt, amikor az összes fórumozó, félretéve addigi ellentéteiket egymás nyakába borul: (kóser) párizsi békediktátum! :-)
Radnóti boraira egyébként én is kíváncsi lennék, jól mennek hozzám:)
Lehet, hogy van kóser szalámi, (többféle is), sajt. Bor pálinka tucatjával. Csak az egész “nem kóser”. Pl. kiváncsi lennék, kinek mi a tapasztalata a Lőwy-féle termékek (sajt, felvágott, tej, etc.) beszerzésével kapcsolatban. Nyilvánosan ui. nem beszerezhetőek tudtommal.
:(
Közeli rokonom, kóser virsli egyébként létezik?
ha kóser szilva, akko ezt én ide bemásolom:
http://kuszkuszklan.hu/?nelement_id=6&article=152
Egyébként a MAZSÖK-től kapott pénz, de vitatkozzatok bátran, kicsit más, mint a MAZSIHISZ pénz, miért?
Míg a Mazsihiszben lényegében Zoltai és Feldmájer úgy ossza ki a pénzt, ahogy akarja. Igen még a pályázati bizottságok elosztására is képesek nyomást gyakorolni, addíg a Mazsökben épp ellenkezőleg, a Mazsihiszre képesek nyomást gyakorolni, persze több kevesebb sikerrel különböző bizottsági tagok.Tehát míg a Mazsihiszbe beérkező állami pénz, érzékletes példával a Mazsihiszisz vérévé válik, tehát nem kontrollálható,azt csinálnak vele, amit akarnak, addig a MAZSÖKBEN, e pénzek elosztásánál már osztozkodni kell.Ugyanis a Mazsökben ott ül a szartól a repülőig mindenki: munkaszolgálatosok, cionosták, reform 1, reform 2, Chábád, Joint, Szochnut, Mazsihisz, etc, etc, zoltai, feldmájer, tordai, a teljesség igénye nélkül.Nézzétek itt, hogy a Mazsökön keresztül a Mazsihisz magának utaljon pénzt, már komoly dílek kellenek. Nem véletlen, hogy a klinentúra inkább vbelülről kap pénzt. A Mazsökbe, így a többi előbb felsorolt kisebb nagyobb szervezet klientúrája is kaphat pénzt. Nem tudom elég világos-e, hogy mi a különbség. valószínűleg kívülről nézve talán a Mazsök, még rosszabbul hangzik, mint a MAzsihisz.Mégis érdemes lenne megkérdezni azokat a kisebb, egyébként egynémely mazsihisz kritikus szervezetet, hogy akkor miért asszisztálnak a szombat által megírt un. stiklikhez.A válsz valószínüleg az, hogy így legalább beleszólhatnak az ügyekbe. De mégis furcsa. Amit a Robi ír, nagyon szép és naív elképzelés, és nem cinikus, ahogy azt Nagy levin írja. Ugyanis arról beszélni, hogy a Mazsihisz összeomlik és az utána való elosztásról megy a vita, eleve hibás feltevés, amivel talán mindenki egyetérteni látszik.De téves. A MAzsihisz ugyanis maradni fog. Maradni fog a Fidesz alatt is. Méghozzá úgy, hogy valószínüleg a pénz és kegy elosztás, ahogy ez a semjén-mazsihisz találkozóból kiderült,a Mazsök mostani gyakorlatára fog emlékeztetni.Természetesen a fidesz közeli chábád nagyobb súllyal fog majd ringbe szállni, de nem nagyobbal mint a Mzsihisz. Minden azon fog múlni, hogy e két akkor már giga szervezet hogyan lesz képes megállapodni egymással. és szeretnélek emláékeztetni titeket, hogy ez a látszat ellenére nem is megy nekik olyan nagyon rosszul.Legyen erre példa a Mszihisz tulajdonában lévő, eredetileg neológ, Vasvári pál utcai zsinagóga, chábád kézre játszása. A jövőben tehát arról lesz szó, hogy ma a Mazsökben ülő egyéb szervezetek mennyiben lesznek hajlandók tovább asszisztálni, az önfenntatás, meggyőző de egyébként hjosszútávon illuzórikus, érve mentén.
Kétféle változatban is: Szójavirsli (100%-osan vegetáriánus, csupa engélyezett adalékanyaggal: párve [ő is igénytelen: "rabbinikus fölügyeletet nem igényel"]) és a Rothschildben esetenként kapható, ha jól emlékszem, Törökországban gyártott frankfurti (ezért a törökországi ortodox főrabbi viszi vásárra a lelki üdvét, nem mondom, borsos is az ára).
Ha engem kérdeztek, ez lesz az ortodox romantika kezdete. Már kaphatók a terepszinű kalapok és kaftánok. A pálinkát tároló pincében, mondjuk, én is alá tudnék merülni és ki bírnám bekkelni, akár az EU és a VPOP végéig is.
Szerintem nem az a kérdés, hogy marad-e a MAZSIHISZ, hanem az, hogy ilyen marad-e. Ha megváltozik, ha demokratikussá és tisztességessé (demokratikusabbá és tisztességesebbé) válik, akkor még akár az össztársadalmi konszenzus sincs kizárva, hiszen mindegyik szervezet ugyanazt akarja, s ez nem a pénz, mert a pénz itt nem öncél, hanem a zsidó élet ilyen, olyan, amolyan értékek, koncepciók mentén történő megszervezése, beindítása, mozgásban tartása. Az önerő növelése is közös érdekük. Közösen egyéni érdekük.
Igen, de ami mégis igencsak veszélyes az az, hogy nincs itt más mint a terep újrafelosztása. Tehát MASZMP-ből MSZP. MAZSIHISZ-ből MAZSISZ. Elvileg ez a terv itt is a MAZSIHISZ-en belül. De a rendszerváltozás-ból és abból, hogy hova jutott most ez az ország. Mregtanulhattuk volna, hogy nem ilyennek kell lennie a változásnak.Amit most az előbb írtál, az bocs, de egy kicsit obamás nekem.
Úgy értem, hogy amikor , mint vezúv tör elő a pénz, és azt kezelni kell, akkor a csapoknál továbbra is ugyanazok vagy azok fiai, lányai, vejei… lesznek, és egy pár ügyes, aki jókor volt jó helyen, jó bizottságban, jó padtárssal, ez utobbit fogjuk majd plurális zsidóságnak nevezni.Ahogy ezt minálunk szokás.
Bazalt, ha feltételezzük, hogy marad a MAZSÖK mint a magyar zsidóság kulturális, vallási, közösségi életének újászervezését szolgálni hivatott pénzek “elosztó szerve”, te hogyan (kikből) állítanád össze a kuratóriumot?
Szerintem meg nem. Illetve nem föltétlen. Ez csak egy a lehetséges “forgatókönyvek” közül. Ráadásul egy olyan, mely bagatellizálja a zsidó közvéleményt.
Na visszajöttem.
Rendesen felpörögtetek.
Először is Shadai kösz, hogy megnyugtattál. A két felvetésedből szerintem midkettő igaz. Sajana.
Bazalt!
A frászt hozod rám, de sajnos amit írsz, az hideglelősen-undorítóan elképzelhető.
Elkeseredésemben áljon itt a kedvenc politikai mottóm from Dávid Hámelech: “Az ostoba nem érti, a tudatlan nem fogja fe, hogy amikor a gonoszok virulnak, mint a fű, az mind csak a pusztulásukhoz vezet.”
Egyébként ajánlom figyelmetekbe az új darabunk blogját:
http://www.geciprodukcio.blog.hu
Nézegessétek gyakran, meg ajánljátok is, mert mennek fel a kisfilmek dögivel. Láttam őket, ütősek.
Bemutató szeptember 27-én a Sirályban.
Jóécakát!
Robi
A kóser szilva (mármint az a héber betűs) azért nem illegális, mert nyilvános kereskedelmi forgalomba nem kerül, így mint minden vallási tevékenységhez szükséges termék, tevékenység adómentes.
Kóser virsli pedig (nem műanyag, magyar, friss termék)általában minden héten kapható a Dob utcai (azelött Kőváry-féle) szalámiüzemben.
Most szalámi- vagy virsliüzem?
Szalámi, sajna. Mi virslik (a korsó sörrel egyetemben) márcsak május elsején számítunk…
S mire számítotok május elsején?
A Vörös Virslik Forradalmára, ez egyértelmű :-)
A párizsi (parizer) és a virsli régi, 40 éves megbecsültségét ugyanis vissza kell állítani. Nincs más választásunk. Narancsok és ibolyák helyett viruljanak mindenhol visrli hegyek! :)
Ja, és a legfontosabb: Magyarországot végre vissza kell csatolni Kubához. Éljen a világforradalom, a szieszta, a fehér rum és az örökké füstölgő, ízes-zamatos szivarok. Na, mondjon vki ennél jobb alternatívát! :)
Szolgálati közlemény
Kornyikov elvtárs üzeni Feldmájer elvtársnak, hogy jó ötlet volt a levél. Kornyikov elvtársnak csak apróbb stiláris korrekciói lettek volna, de a levél tartalmilag tökéletes. El is határozta, hogy előterjeszti F. e.-at kitüntetésre, csak a rendszerváltás miatt most nincs képben, hogy mi felel meg a Szovjetunió hősének. De amint megszerzi az ekvivalens kitüntetés nevét, javasolni fogja a “mi Petyuskánkat”.